//Második szál//
*Persze nem nehéz kitalálni, hogy Lorew eléggé pánikba esett a kialakult helyzet miatt. Szokatlan számára ez a dolog, igazából nem szokott nagyon megijedni sem (nem a bátorság, inkább a botorság számlájára írható), de valójában a körülmények összessége adja, hogy ennyire nem ura a saját tetteinek. Életében először van abban a helyzetben, hogy nem szeretne hibázni (talán néhányszor részint igaz volt ez már rá, de bizonyosan ez az első olyan helyzet, amikor egyetlen apró hibát sem akar elkövetni). Eddig teljesen mindegy volt, hogy jól csinálja a dolgait, vagy nem, hiszen legfeljebb a főpapnak okozott egy kevés morgolódást, de most... Most egy entitás van vele szemben, és nem is az lenne a legrosszabb, ha mondjuk megölni egy Lorewet egy botlásáért, hanem a tény, hogy csalódást okozott.*
- Persze *vágja rá azonnal* Ez csak természetes.
*Hát még szép hogy, bármit kérhet, Lorew kizárólag azért van itt, hogy az entitást szolgálja. Sőt, talán egész életének ez volt a célja (jelenleg például teljesen biztos ebben), habár ezt nem teszi hozzá. Talán nem is akarja feleslegesen szaporítani a szót, meg hát ez olyan nyilvánvaló (ha más nem, a fejéből egyértelműen kiolvasható, ő pedig nem védekezik az elméjében való turkálás ellen). Az intésre egy pillanatra megáll benne az ütő, csak egy egészen rövid időre, aztán már lendül is tovább, csak nem egészen biztos benne, el mer a szakadni a faltól. A kuncogás (maga sem érti miért) még jobban megrémíti, viszont legalább így nem meri megkérdezni, hogy "Még ennél is közelebb?", helyette inkább megkíséreli ellökni magát a faltól úgy, hogy ne rogyjanak össze a lábai.*
- Igen, azonnal *bólint egy aprót, majd óvatosan, enyhén bizonytalanul odabiceg egészen a kád széléig, majd rögvest a következő kérdésre kezd koncentrálni. Vicces (persze Lorew nem érzi annak ebben a helyzetben, de egy kívülálló számára biztos humoros lenne) hogy ilyen helyzetben még azt is idő előkotorni az emlékezetéből, amit szinte naponta elismétel.*
- A nevem... *kezd bele óvatosan* Lorew Mazoral, lihanechi szerze... habár a maradékot úgyis tudod *zárja le gyorsan, mivel az entitás csak a nevét kérdezte, a maradék már nem lényeges, és nem is szeretné húzni vele az időt. Általában sem könnyű beszédre motiválni, de most minden szó komoly erőfeszítés neki.*
- Lefürdeni?? *kérdezi a lehető legjobban megrökönyödve, hiszen néhány órája esett bele a folyóba. Persze amit az entitás mond, az törvény, így le is dobja felső rétegét a ruházatának (marad még vagy két rétegnyi csuha, a tél közeledtével muszáj neki jó melegen öltözni), miközben gyorsan módosít*
- Azonnal *jegyzi meg, és be is mászik a kádba, közben pedig igyekszik elhessegetni a gondolatát, hogy éppen most válik olyan ócska és lusta nemessé, aki naphosszat csak fürdőzik, és nem csinál semmi értelmeset. Nem, ilyesmire egészen egyszerűen nem gondolhat, az entitás mondta, hogy másszon be, és egészen biztosan jó oka volt rá. Még így a kád belső felére kerülve is tartja a távolságot, az átellenes oldalon marad, mint ahol a hölgy helyet foglalt, véletlenül sem akarna túl közel merészkedni egy felsőbbrendű lényhez. Azt mondta, menjen közelebb, de azt nem, hogy mennyivel. Nyilván nem túlzottan, mivel az entitások nem szeretik a halandókat. Lorew sem szereti, ha csótányok mászkálnak rajta, ez nagyjából ugyanaz a szituáció, csak egy lépcsőfokkal feljebb.*