//Véletlen találkozás- avagy artheniori spontán kollokvium//
*Megérkezik a fürdőbe, és tapasztalatok híján szemével olyan ember után vizslat, aki esetleg felvilágosíthatná a fürdő megfelelő használatáról, hiszen nem szeretne szabályt szegni, az illem ezt diktálja. A szabályok ismeretének hiánya nem mentené fel őt azok hatálya alól, így először bámészkodik, felfedezi a helyet, a medencéket, és a prémium szolgáltatásokra is felfigyel, mikor egy hölgy, aki nyilván a fürdő dolgozója, rendkívül hiányos öltözetben egy boros demizsont és egy fürt szőlőt visz el mellette. A látvány rendkívül erotikus, Viongärdban kavarognak az érzések és a gondolatok. Egyrészt vonzza szemét a női test kerek formája, másrészről kissé megbotránkozik a látvány hatására, amit cseppet sem kell csodálni, hiszen önmegtartóztatást fogadott még remetesége kezdetén, most viszont úgy érzi, fejest ugrik a dolgok közepébe.*
~Nyilván melege van szegénynek, habár kebleit igazán elfedhetné. Biztos itt dolgozik, de az a fukar fogadós nem biztosít számára megfelelő munkaruhát. Micsoda kegyetlenség!~
*A lehetősegen, hogy jót tehet most valakivel, felbátorodik, megfeledkezik pillanatnyi problémáiról, leveszi felső vászon ingét, hogy a hölgynek adhassa és ezzel megmentse őt a szatíroktól és a teljes megszégyenüléstől. Az utolsó pillanatban, mikor már épp szólna a mesztelen nőnek, egy terembe ér, amiben legalább egy tucat hasonlóan hiányos öltözetű nőt talál. A látvány leveszi a lábáról. A pillanat tört része alatt megfordul, és elhagyja a termet. Zavarodottan, elpirult arccal, szemét lesütve halad az öltöző felé, de a látottak beleégtek agyába. A gyönyörű női idomok, a nedves domborulatok.*
~Micsoda szépségek te irgalmas isten! Ejha. Miket beszélsz?! Önmegtartóztatást fogadtál, emlékszel? Ez egy újabb kísértés amit akaraterőmmel kell legyűrnöm! De micsoda nők!~
*Viaskodik magában, hiszen öt éve most először érzi, hogy férfi énje a felszínre törik, méghozzá elég intenzíven, ezért ingét, amit most kezében tart a dereka köré csavarja. Igyekszik elhessegetni minden pajzán képet és gondolatot elméjéből, majd mikor kissé megnyugszik az öltözőbe érkezik, és holmiját egy eldugottab zugba rejti.*
~Itt jó lesz. Nem gondoltam volna, hogy itt ilyesmi is van. Valóban földi paradicsom, nem mondom, de nekem ezt el kell felejtenem.~
*Csak egy egyszerű agyékkötőt hagy magán, csupán az illem és szemérmessége miatt. Újra a fürdő területére lép, mikor zavarából kissé feleszmél, és megszokja a relatív mesztelenséget. Miközben járkál, a felszolgáló hölgyek többször is szemügyre veszik, és sajátos módon fejezik ki tetszésüket, kuncognak és súgdolóznak, mire Vilongärd szégyenlősen mosolyog. Hirtelen két emberre lesz figyelmes, egy férfire és egy nőre, akik láthatólag hozzá hasonlóan a fürdő újdonsült vendégei.*
~Végre. Istennek hála, valakik, akik útba igazíthatnak engem!.~
*Odalép hozzájuk hát, és megszólítja őket.*
-Adjon nektek az örökkévaló erőt s egészséget! Tudnátok segíteni? Vennék egy pihentető fürdőt, ami frissíti az elmét és ápolja a testet, hiszen hosszú út van a hátam mögött, de nem igen ismerem ezt a helyet. Elkalauzolnátok? Sosem jártam még itt, nem tudom mit illik és mit nem.