//Pech mert hárman//
*Az jó, hogy a bögyöske tud egyet s mást Riqelieről, legalábbis ezt állítja, de az sem mindegy, hogy mit tud róla. Olyan információkért, amiket már ismer vagy nem tart elég fontosnak nem szívesen árulna el nagy titkokat egy másik vércséről. Nem túl szép elválás ide vagy oda, Morfiusz gyámleánya mégiscsak az ő csapatában játszik, nem adhatja ki a titkait mindenkinek, aki csak megkéri. Ennyi becsület még a sokszor renitenskedő kalaposban is van.*
- Szóval nem sokat tud és azt is rosszul. Nem a legjobb áru a cseréhez. *Az arca azt mutatja, hogy nincs lenyűgözve Amallie ígéretétől, kapott már sokkal jobb ajánlatot is egy jó hírért vagy annak elhallgatásáért.*
- Azért meghallgatom, jobb, mint a semmi. *Úgy mondja, mint aki már csak ezzel is nagy szívességet tesz a másiknak. Részben így is van, ingyen nem adja a tudását, Amallie pedig látszólag nem tud jobbal szolgálni, ezért örülhet, hogy ezt is elfogadja cserébe.*
- A szőkeségnek van egy testvére is, szöges ellentéte a cserfes kis fruskának. A Templomkertbe szokott kijárni. Tőle talán többet megtudhat a leányzóról. Most pedig jöjjön a vörös, hogy jöhessen a vöröske. *Észrevette, hogy Ezael visszajött, de Amallienek csak a szemével mutatja, hogy itt a másik is, aki minden bizonnyal már várja őt. Ha nem is futott utána, annyit most megtehet, hogy majd visszaúszik a közelébe. Természetesen csak akkor, ha itt már végzett, csak várja ki szépen mindenki a sorát, jut majd Svirből mindenkinek.*
~Még bort is hozott! De ugyebár nagy halhoz jó csali kell.~
*Egy egész kicsit el is mosolyodik miközben a medence oldalán könyököl. Nagyon élvezi a helyzetet.*