//Nyári forgatag//
//Gyöngyhalászat//
//Hatodik merülés//
*Csalódottan és fáradtan ér a felszínre. A sodrás komolyabb, mint gondolta. Nem is beszélve arról, hogy csak a földet túrta, semmi nem volt ott, amit korábban látni vélt. Talán mágusok játszanak az agyával, vagy az oxigénhiány miatt hallucinál. Vesz néhány nagy levegőt. Ezúttal nem sieti el, nem akar még egyszer olyasvalamit kutatni, ami valójában ott sincs. Mikor úgy érzi, hogy útól érte magát a levegője terén, újra lebukik a víz alá. A sodrás nagyon erős, apró testével úgy játszadozik mint egy homokszemmel. Arra a következtetésre jut, hogy a házak védelmében a sodrás talán kevésbé intenzív, így elindul a már valószínűleg teljesen kifosztott városka felé. Elhagyja az első néhány házat, meg a legnagyobbakat is figyelmen kívül hagyja. Elúszik a kicsi egyszerű házikó, a szürke szabálytalan ház, egy a gazdag negyedi házakhoz hasonló épület, kastély, gömb alakú építmény, hosszú fekete ház, meseházikó, bástya, torony, egy zöld házikó, egy másik zöld, de nagyobb, emeletes ház, a fekete kupolás ház, és számtalan másik építmény mellett.*
~Ezek már tuti ki vannak fosztva.~
*Tovább úszik, egészen azokig a házakig, amiket a világítótorony felől látott.*
~A város túl fele.~
*Kinéz magának egy aprócska házat, amibe szinte kizárt, hogy más belenyúlt, részint mert elég messze van a rajttól, másrészt mert olyan pici az ajtaja-ablaka, hogy még az ő keze is alig fér be rajtuk. Végigtapogatja az apró szobákat olyan alaposan amennyire csak tudja, majd mikor ézzi, hogy újra fogytán a levegője, visszaindul a felszínre. Kérdés, hogy 100 arannyal gazdagabban, vagy sem.*