Nincs játékban - Fürdőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Fürdőház | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yinabelvy Arco [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9953_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-12 17:28:30
Üzenet elküldve: 2015-07-12 17:28:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Rilai, Khan//
*A kinti forróság volt az, mely becsalogatta az északi lányt a hűsítő medencékkel teli Fürdőházba. Számára innentől csak egy fontos dolog akard. Lehetőleg, egy olyan medencét találjon, melyben kevés ember van. Bár szeret társalogni s ismerkedni, de nem tudja, hogy most a tündöklő napkorong-e a hatása, de elnyűtten érzi magát.
Ezért is választotta ezt a medencét, melyben érkeztekor egy férfi ült. Ahogy leül – tán vele szemben? – lehunyja őzike szemeit. Elképzeli az otthoni fagyos szeleket, a jeges esőket, a hűsítő havat, mely még nyári évszakban sem olvad el.
S ahogy képzeli, úgy nyomja el a hirtelen rátört álom. Nem érti, továbbra sem, hogy mi lelte, az egykor energikus testét. Egyedül csak a déli melegre tud gondolni, s arra, hogy ehhez gyorsan hozzá kell szoknia, mert nem téblábolhat így, és itt a Fürdőházba egész nyáron.
Még hallja, hogy érkezik még valaki a medencébe, s meghallja annak kellemes, lány hangját, ahogy egy kádról beszél, melynek sárkánykarmos talpa vannak. Ez az utolsó, mely lefedett szemfedői mögül még hall. Az álom elringatja, ahogy hullámzik a medence vize. Otthon találja magát az északi kúria, nehéz falai között. A most jóleső hűvösség árad a falakból, melyet oly nehezen lehet befűteni. Az ablakokon metsző hideg szél fú be. Elyne ajkai megremegnek, s foga is halkan vacogni kezdenek álmában. A kép hamar tovaszáll, s immár a kádat képzeli el, melyet nemrég hallott. Kör alakú fadézsma alját egy sárkány mancsairól levágott karmai tartja meg. Következő kép, mely felugrik, az a nemrég élt sárkányt – melyet még nem látott, esetleg rajzokon – s ahogy a Légiós katonák megküzdenek vele. S ahogy egyenként vágják le karmait, hogy…
Hirtelen ébred fel, de szemeit nem nyitja ki, csak megremegnek azok. Érzi, hogy ajkai kihűltek.
~Tán az álom miatt? Egyáltalán hogy aludtam el?~
Kérdezi magát, s lassan nyitja ki szemeit. A medencében áztatott kezével lassan érinti meg ajkait, majd nedvesíti be azokat, hátha felmelegednek. Ahogy felnéz, látja, hogy tényleg jött egy leány, ki bensőséges beszélgetést folytat a férfival. Csak haloványan mosolyodik rájuk, ha netalán észrevették volna, de nem zavarja társaságukat. Elmerül saját gondolataiba, s a Fürdőház plafonját nézi. Ám füleit megcsapja egy mondat. Tekintetét rögtön a vörösbarna hajú leányra néz.*
- A Piacon nagyon finom ételeket árulnak most. *Kezdi el rekedten, mivel már jó ideje nem beszélt. Halkan megköszörüli a torkát, majd tovább folytatja.* - Ahogy láttam, Lanawin minden tájáról hoztak ételeket, s a szakácsok is kitettek magukért.
*Mosolyogja.*
//Rilai, Khan//
*A kinti forróság volt az, mely becsalogatta az északi lányt a hűsítő medencékkel teli Fürdőházba. Számára innentől csak egy fontos dolog akard. Lehetőleg, egy olyan medencét találjon, melyben kevés ember van. Bár szeret társalogni s ismerkedni, de nem tudja, hogy most a tündöklő napkorong-e a hatása, de elnyűtten érzi magát.
Ezért is választotta ezt a medencét, melyben érkeztekor egy férfi ült. Ahogy leül – tán vele szemben? – lehunyja őzike szemeit. Elképzeli az otthoni fagyos szeleket, a jeges esőket, a hűsítő havat, mely még nyári évszakban sem olvad el.
S ahogy képzeli, úgy nyomja el a hirtelen rátört álom. Nem érti, továbbra sem, hogy mi lelte, az egykor energikus testét. Egyedül csak a déli melegre tud gondolni, s arra, hogy ehhez gyorsan hozzá kell szoknia, mert nem téblábolhat így, és itt a Fürdőházba egész nyáron.
Még hallja, hogy érkezik még valaki a medencébe, s meghallja annak kellemes, lány hangját, ahogy egy kádról beszél, melynek sárkánykarmos talpa vannak. Ez az utolsó, mely lefedett szemfedői mögül még hall. Az álom elringatja, ahogy hullámzik a medence vize. Otthon találja magát az északi kúria, nehéz falai között. A most jóleső hűvösség árad a falakból, melyet oly nehezen lehet befűteni. Az ablakokon metsző hideg szél fú be. Elyne ajkai megremegnek, s foga is halkan vacogni kezdenek álmában. A kép hamar tovaszáll, s immár a kádat képzeli el, melyet nemrég hallott. Kör alakú fadézsma alját egy sárkány mancsairól levágott karmai tartja meg. Következő kép, mely felugrik, az a nemrég élt sárkányt – melyet még nem látott, esetleg rajzokon – s ahogy a Légiós katonák megküzdenek vele. S ahogy egyenként vágják le karmait, hogy…
Hirtelen ébred fel, de szemeit nem nyitja ki, csak megremegnek azok. Érzi, hogy ajkai kihűltek.
~Tán az álom miatt? Egyáltalán hogy aludtam el?~
Kérdezi magát, s lassan nyitja ki szemeit. A medencében áztatott kezével lassan érinti meg ajkait, majd nedvesíti be azokat, hátha felmelegednek. Ahogy felnéz, látja, hogy tényleg jött egy leány, ki bensőséges beszélgetést folytat a férfival. Csak haloványan mosolyodik rájuk, ha netalán észrevették volna, de nem zavarja társaságukat. Elmerül saját gondolataiba, s a Fürdőház plafonját nézi. Ám füleit megcsapja egy mondat. Tekintetét rögtön a vörösbarna hajú leányra néz.*
- A Piacon nagyon finom ételeket árulnak most. *Kezdi el rekedten, mivel már jó ideje nem beszélt. Halkan megköszörüli a torkát, majd tovább folytatja.* - Ahogy láttam, Lanawin minden tájáról hoztak ételeket, s a szakácsok is kitettek magukért.
*Mosolyogja.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-12 16:58:36
Üzenet elküldve: 2015-07-12 16:58:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Gyöngyhalászat//
//Harmadik merülés//
*Ha az egész verseny csak egy játék is, Riq szíve nagyot dobban, mikor hosszú ujjai rázárulnak a sápadtan csillogó gyöngyre. Nem is időzik többet a víz alatt, hanem gyorsan a felszínre rúgja magát, majd a kosárhoz úszik, hogy végre ő is tovább bővítse annak tartalmát. Az idő azonban egyre inkább sürgeti őket, mivel ha a gyöngyszemeket sűrűn is rejtették el a városkában, minden olyan hely ahol már járt valaki, kevesebb eséllyel kecsegtet.
Így hát amilyen gyorsan csak lehet, újra alábukik a vízbe, hogy mihamarabb kincset leljen. Olyan picit, gömbölyűt és fényeset. Ezúttal teljesen leúszik a medence aljára, ahol is egy érdekes, kopott boltívet talál, amin megakad a szeme. Kicsit hasonlít a gazdagnegyed és a piac közti átjáró boltívéhez, de a mintázata egészen más. Sokkal különlegesebb. A környékén leginkább csak hínár és egyéb zavaró vízinövény található, de az építmény kerete, mintha fehér... gyöngyökből lenne kirakva.
Nem maradt már sok ideje, így a lehető leggyorsabban elé úszik, majd elkezdi átvizsgálni a keretét, de a csillogó valamik szilárdan a boltívben állnak. A remény azonban azt mondja, hogy vizsgálja végig teljesen, hátha talál egy kilazult darabot. Az igazgyöngyök nem is fénylenek ennyire. Ekkor akad meg a tekintete egy fakóbb darabon, amit még megpróbál kiszedni a helyéről, de ha nem sikerül, akkor kénytelen újra elrúgni magát a homokból, különben nem ér fel időben. Az élete azért még fontosabb, mint egy ilyen gyöngy. Persze, nincs szebb dolog élni és birtokolni.*
//Gyöngyhalászat//
//Harmadik merülés//
*Ha az egész verseny csak egy játék is, Riq szíve nagyot dobban, mikor hosszú ujjai rázárulnak a sápadtan csillogó gyöngyre. Nem is időzik többet a víz alatt, hanem gyorsan a felszínre rúgja magát, majd a kosárhoz úszik, hogy végre ő is tovább bővítse annak tartalmát. Az idő azonban egyre inkább sürgeti őket, mivel ha a gyöngyszemeket sűrűn is rejtették el a városkában, minden olyan hely ahol már járt valaki, kevesebb eséllyel kecsegtet.
Így hát amilyen gyorsan csak lehet, újra alábukik a vízbe, hogy mihamarabb kincset leljen. Olyan picit, gömbölyűt és fényeset. Ezúttal teljesen leúszik a medence aljára, ahol is egy érdekes, kopott boltívet talál, amin megakad a szeme. Kicsit hasonlít a gazdagnegyed és a piac közti átjáró boltívéhez, de a mintázata egészen más. Sokkal különlegesebb. A környékén leginkább csak hínár és egyéb zavaró vízinövény található, de az építmény kerete, mintha fehér... gyöngyökből lenne kirakva.
Nem maradt már sok ideje, így a lehető leggyorsabban elé úszik, majd elkezdi átvizsgálni a keretét, de a csillogó valamik szilárdan a boltívben állnak. A remény azonban azt mondja, hogy vizsgálja végig teljesen, hátha talál egy kilazult darabot. Az igazgyöngyök nem is fénylenek ennyire. Ekkor akad meg a tekintete egy fakóbb darabon, amit még megpróbál kiszedni a helyéről, de ha nem sikerül, akkor kénytelen újra elrúgni magát a homokból, különben nem ér fel időben. Az élete azért még fontosabb, mint egy ilyen gyöngy. Persze, nincs szebb dolog élni és birtokolni.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-12 12:31:27
Üzenet elküldve: 2015-07-12 12:31:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Hümmög egy sort Khan szavain. Együtt érez buzgón, ez az egész Kagan-história elég nagy pofon volt neki is, de a maga részéről valahogy úgy állt a dolgokhoz, hogy szinte már várta, hogy valami ne klappoljon. Rövid, ám nem hányadtatástól mentes életében lépten-nyomon ez a képlet jött elő: Botorkál előrefele az életben, jó dolog jön, marad, csábít-csillog, kápráztat, épp míg az ember beleéli magát, aztán lendületből tovarúgja álmait, és mehet az egész előlről, unásig.*
- Hát, szerintem nem az egyetlen lehetőség, hogy folyton valaki kitaposott nyomában járjon az ember. Nem is kivitelezhető. Nem is tippeltem volna arra, hogy ez a típus vagy. - *Ugyanakkor szerinte sincs túl sokkal több opció az élet mikéntjére: kövess, vezess, vagy félre az utamból. Így valahogy. Elmélázik.* - Vajon mi lett Thargaroddal? Talán rosszul tettük, hogy hátat fordítottunk.
*Tépelődne ezen egyébként tovább is, ahogy néha teszi ezt magában. Nem mintha a „mi lett volna ha” jellegű eszmefuttatásoknak bármi érdemi eredménye vagy konklúziója lenne. Aztán, ha a férfi megcsókolja, letesz a szavakról. Nem gyakran fordul elő ez szerencsére, de most nemigen tudja alakba önteni belsejét tépázó érzéseit az elhangzottakkal kapcsolatban. Hosszan, fulladtan csókolják egymást, később, levegőtől fogyottan a lány összehajtja homlokát Khanéval.*
- Így legyen. - *Borostyánszín szemei elégedetten hunyorognak. Idővel észbe kapva visszapakolja a férfit időközben körbekulcsoló ezét-azát kiinduló helyzetbe, mielőtt közszemérmet találnának sérteni. Igyekszik visszazökkenteni gondolatait kilengésmentes irányba, és megütni a korábbi, könnyed hangnemet.*
- S most, hogy ezt így megbeszéltük, ideje kidolgoznunk a tervet. - *Jelentőségteljesen int, jelezvén, ezt a továbbiakban az alapján óhajtja ismertetni, amit korábban a pasas hangoztatott a városban végzendő dolgairól.* - Ha a városban maradunk, munkát kell keressek. Vagyis, hát.. Azt hiszem, egy időre ráuntam a sörcsapolásra. Nem ismerem a várost, de máris szerelembe estem vele, szóval, jó darabig én sem tágítok. A helyi kereskedőcéh majd bizonyára segít talpra állni.
*Fejét ismét a medenceperemre támasztja, pár percig ezen meditál, nem mintha leghalványabb fogalma lenne róla, merre induljon a számára tökidegen városban, aztán morranó gyomra megsúgja a kézenfekvő választ. Felül.*
- Éhes vagyok.
*Hümmög egy sort Khan szavain. Együtt érez buzgón, ez az egész Kagan-história elég nagy pofon volt neki is, de a maga részéről valahogy úgy állt a dolgokhoz, hogy szinte már várta, hogy valami ne klappoljon. Rövid, ám nem hányadtatástól mentes életében lépten-nyomon ez a képlet jött elő: Botorkál előrefele az életben, jó dolog jön, marad, csábít-csillog, kápráztat, épp míg az ember beleéli magát, aztán lendületből tovarúgja álmait, és mehet az egész előlről, unásig.*
- Hát, szerintem nem az egyetlen lehetőség, hogy folyton valaki kitaposott nyomában járjon az ember. Nem is kivitelezhető. Nem is tippeltem volna arra, hogy ez a típus vagy. - *Ugyanakkor szerinte sincs túl sokkal több opció az élet mikéntjére: kövess, vezess, vagy félre az utamból. Így valahogy. Elmélázik.* - Vajon mi lett Thargaroddal? Talán rosszul tettük, hogy hátat fordítottunk.
*Tépelődne ezen egyébként tovább is, ahogy néha teszi ezt magában. Nem mintha a „mi lett volna ha” jellegű eszmefuttatásoknak bármi érdemi eredménye vagy konklúziója lenne. Aztán, ha a férfi megcsókolja, letesz a szavakról. Nem gyakran fordul elő ez szerencsére, de most nemigen tudja alakba önteni belsejét tépázó érzéseit az elhangzottakkal kapcsolatban. Hosszan, fulladtan csókolják egymást, később, levegőtől fogyottan a lány összehajtja homlokát Khanéval.*
- Így legyen. - *Borostyánszín szemei elégedetten hunyorognak. Idővel észbe kapva visszapakolja a férfit időközben körbekulcsoló ezét-azát kiinduló helyzetbe, mielőtt közszemérmet találnának sérteni. Igyekszik visszazökkenteni gondolatait kilengésmentes irányba, és megütni a korábbi, könnyed hangnemet.*
- S most, hogy ezt így megbeszéltük, ideje kidolgoznunk a tervet. - *Jelentőségteljesen int, jelezvén, ezt a továbbiakban az alapján óhajtja ismertetni, amit korábban a pasas hangoztatott a városban végzendő dolgairól.* - Ha a városban maradunk, munkát kell keressek. Vagyis, hát.. Azt hiszem, egy időre ráuntam a sörcsapolásra. Nem ismerem a várost, de máris szerelembe estem vele, szóval, jó darabig én sem tágítok. A helyi kereskedőcéh majd bizonyára segít talpra állni.
*Fejét ismét a medenceperemre támasztja, pár percig ezen meditál, nem mintha leghalványabb fogalma lenne róla, merre induljon a számára tökidegen városban, aztán morranó gyomra megsúgja a kézenfekvő választ. Felül.*
- Éhes vagyok.
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-12 10:11:01
Üzenet elküldve: 2015-07-12 10:11:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
//Gyöngyhalászat - nézőként//
//Elhand Tarmikos//
* Bár tekintete a versenyt követi, gondolatai máson járnak. ~Na persze, mindent elmondhatok. Majd ketten megoldjuk.~ gondolja ajkait lebiggyesztve. Van amit úgy sem lehet megérteni. Valószínűleg ő maga sem értené meg ha egy számára fontos személy efféle különlegességeket árulna el.*
- Ismerem a szokásaikat. Felszíniekkel veszik körbe magukat mert a saját fajukba. *mondja majd javítja is gyorsan *Fajunkban, ők maguk sem bíznak meg. Én is sikerült belekeveredjek a játékaikba. *mondja és bár hangjában nincs egy cseppnyi megbánás sem mégis kiérezhető, hogy sejti, a sötételfeken kívül kevesen értenék meg az ő gondolkodásukat.*
- Xiltyn uraság, az idős mélységi a Kúriából keresett meg egy szinte visszautasíthatatlan ajánlattal. *mondja miközben a hím arca sejlik fel tekintete előtt. Ritkás, hosszú fehér haj, markáns mégis végtelenségig soványnak mondható arc és test. Úgy tűnik már az élet is csak hálni jár belé de mégis korát meghazudtolóan erős, bár lehet nem a testi ereje az ami megfogta Zorát hanem az amint a szavakat volt képes forgatni.*
- Megkérte, hogy én legyek a legfiatalabb gyermeke anyja. *mondja végül ki az alku tétjét is. Kíváncsi arra, hogy az imént még szeretettel simogató kéz milyen gyorsan fog visszahúzódni.*
//Gyöngyhalászat - nézőként//
//Elhand Tarmikos//
* Bár tekintete a versenyt követi, gondolatai máson járnak. ~Na persze, mindent elmondhatok. Majd ketten megoldjuk.~ gondolja ajkait lebiggyesztve. Van amit úgy sem lehet megérteni. Valószínűleg ő maga sem értené meg ha egy számára fontos személy efféle különlegességeket árulna el.*
- Ismerem a szokásaikat. Felszíniekkel veszik körbe magukat mert a saját fajukba. *mondja majd javítja is gyorsan *Fajunkban, ők maguk sem bíznak meg. Én is sikerült belekeveredjek a játékaikba. *mondja és bár hangjában nincs egy cseppnyi megbánás sem mégis kiérezhető, hogy sejti, a sötételfeken kívül kevesen értenék meg az ő gondolkodásukat.*
- Xiltyn uraság, az idős mélységi a Kúriából keresett meg egy szinte visszautasíthatatlan ajánlattal. *mondja miközben a hím arca sejlik fel tekintete előtt. Ritkás, hosszú fehér haj, markáns mégis végtelenségig soványnak mondható arc és test. Úgy tűnik már az élet is csak hálni jár belé de mégis korát meghazudtolóan erős, bár lehet nem a testi ereje az ami megfogta Zorát hanem az amint a szavakat volt képes forgatni.*
- Megkérte, hogy én legyek a legfiatalabb gyermeke anyja. *mondja végül ki az alku tétjét is. Kíváncsi arra, hogy az imént még szeretettel simogató kéz milyen gyorsan fog visszahúzódni.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-12 09:46:30
Üzenet elküldve: 2015-07-12 09:46:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
//Gyöngyhalászat - nézőként//
// Zoranyde Aleandar //
* A nőstényre néz kedvesen, és felfedezi arcán a gondterheltséget. *
- Testőr vagyok a kúriában, és ott dolgozom Moon úrnőnek. Tudom, kissé furcsa, hogy egy lovag a mélységieknek dolgozik, de én kedvelem őket. Szerintem ezt te is észrevetted már, hisz téged is kedvellek... nagyon.
* Válaszol Tarmikos a nőstény kérdésére, miközben még jobban magához öleli, és visszakérdez megértő hangnemben: *
- Mi a gondod a kúriával? Nekem bármit elmondhatsz, kedvesem. Tudod, hogy megértelek, csak légy velem őszinte! Vagy velem van baj?
* Szavai közepette elkezdi simogatni a lány hátát, és így várja a választ. *
//Gyöngyhalászat - nézőként//
// Zoranyde Aleandar //
* A nőstényre néz kedvesen, és felfedezi arcán a gondterheltséget. *
- Testőr vagyok a kúriában, és ott dolgozom Moon úrnőnek. Tudom, kissé furcsa, hogy egy lovag a mélységieknek dolgozik, de én kedvelem őket. Szerintem ezt te is észrevetted már, hisz téged is kedvellek... nagyon.
* Válaszol Tarmikos a nőstény kérdésére, miközben még jobban magához öleli, és visszakérdez megértő hangnemben: *
- Mi a gondod a kúriával? Nekem bármit elmondhatsz, kedvesem. Tudod, hogy megértelek, csak légy velem őszinte! Vagy velem van baj?
* Szavai közepette elkezdi simogatni a lány hátát, és így várja a választ. *
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-12 09:26:48
Üzenet elküldve: 2015-07-12 09:26:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
- Akkor majd alkalomadtán meg találom hálálni annak, amelyik azért felelős, hogy az utamba sodort téged, szépségem. - *Nem kikezdeni akarja a lány hitét azzal, hogy cukkolni kezdi azokat a szellemeket, amelyek létezésében, vagy legalábbis sorsformáló erejében hisz. Még ha ő maga "istentelen" emberként nőtt is fel, nem veszi egyértelműnek azt, hogy mindenki más is megtagadja a létezésüket. Eszébe jut Gabrien arca is, amikor a lángokban álló Thargarodot bámulta. Tekintetében látott valamit, amit legjobban talán úgy tudnia körülírni, hogy ájtatos rácsodálkozás. Azóta még nem volt alkalma rákérdezni a kolosszusnál a dologra, és ahogy a dolgok jelenleg állnak, talán már nem is lesz, ámde távol tartja magát attól, hogy bármiről is idejekorán ítélkezzék.*
- Ha alkalmad nyílik rá, mondd meg a szellemeidnek nyugodtan, hogy van, aki odafigyeljen rád és nem engedi, hogy ártalom essen rajtad. - *Az, hogy Rilai felfigyel a hanghordozásában beálló gyors és rövid ideig tartó változásra nem döbbenti meg Khant. Fogadósként és természet adta tehetségeként értenie kell hozzá, hogy figyelme ne ragadjon le egyetlen adott dolognál, személynél, megjegyzésnél. Az pedig külön az intelligencia javára írható, hogy mélyebb összefüggéseket is megsejt a néhol már blődnek ható kalandhistóriák sorai között.
Bólint a kérdésre és nem adja semmilyen jelét, hogy terhére volna az, vagy hogy ne akarna erről beszélni.*
- Volt bennem, még akkor is, amikor Amon Ruadhra tértünk Gabriennel az idei télvízkor. Ő talált rám a Pegazus istállójában a fagy- és éhhalál szélén. Akkorra már hosszú hónapok óta jártam koldusként a környező vidéket, a városba valószínűleg azért jöttem, hogy ha kinyúvadok, legalább ne a farkasok gyomrában végezzem. Egész életem során úgy éreztem, hogy akkor érek csupán valamit, ha egy nagy ember fénye mellett létezhetek. Ilyenek az árnyékok, nem? Fény nélkül nincsenek, és amikor a Sólyom kompániáját szétkergették, őt pedig megölték, én... fény nélkül maradtam. Kaganban láttam meg újra ezt a forrást és minden abszurd szituáció ellenére, ami a thargoknál kerekedett körülöttem, ki akartam tartani mellette, mert olyan holnap ígéretét láttam, amiért érdemes küzdeni, amiért érdemes meghalni is. - *A folytatás már ismeretes, lólépésben döntötte össze Kagan az egészet, amikor hátat fordítva elhagyta a népét és kioltotta álmaik tüzét. Khan akkor jött rá, hogy számot kell vetnie önmagával, azzal a szereppel, amire eddig úgy hitte, hogy predesztináltatott.
Hüvelykujjával végigsimít az aggályossá váló arcon, de fejét rázza közben. Esze ágában sincs elvonni kezét most a másiktól, még inkább az, hogy egy leheletnyivel is távolabb kerüljön tőle, bármilyen formában.*
- Szeretnék utánajárni néhány dolognak, és ehhez szükségem lesz egy varázslóra vagy mágusnőre. Hírét vettem egynek, aki itt él a városon belül, tőle talán válaszokat kaphatok a kérdéseimre, de... a vajákosok is megkérik a tudásuk árát és azt még nem tudom, hogy ez az ipse miben méri. - *Személyes ambícióinak teljesülése pedig még terítékre sem került: most elsősorban homályba borult szeme, s a neki örökbe hagyott mesterpenge kapcsán akadnak kérdései.*
- Nem hagylak el, legalábbis nem úgy, ahogy te gondolod. Megígérem. - *Hogy ért-e már egy ideje, vagy a fennsík fogadósának ez mindig is csak játék volt, az Khan előtt titok fog maradni, talán örökre, de... hacsak ellenkezést nem vált vele ki, most begyűjti azt a számos-számtalan alkalommal emlegetett csókot a lánytól.*
- Akkor majd alkalomadtán meg találom hálálni annak, amelyik azért felelős, hogy az utamba sodort téged, szépségem. - *Nem kikezdeni akarja a lány hitét azzal, hogy cukkolni kezdi azokat a szellemeket, amelyek létezésében, vagy legalábbis sorsformáló erejében hisz. Még ha ő maga "istentelen" emberként nőtt is fel, nem veszi egyértelműnek azt, hogy mindenki más is megtagadja a létezésüket. Eszébe jut Gabrien arca is, amikor a lángokban álló Thargarodot bámulta. Tekintetében látott valamit, amit legjobban talán úgy tudnia körülírni, hogy ájtatos rácsodálkozás. Azóta még nem volt alkalma rákérdezni a kolosszusnál a dologra, és ahogy a dolgok jelenleg állnak, talán már nem is lesz, ámde távol tartja magát attól, hogy bármiről is idejekorán ítélkezzék.*
- Ha alkalmad nyílik rá, mondd meg a szellemeidnek nyugodtan, hogy van, aki odafigyeljen rád és nem engedi, hogy ártalom essen rajtad. - *Az, hogy Rilai felfigyel a hanghordozásában beálló gyors és rövid ideig tartó változásra nem döbbenti meg Khant. Fogadósként és természet adta tehetségeként értenie kell hozzá, hogy figyelme ne ragadjon le egyetlen adott dolognál, személynél, megjegyzésnél. Az pedig külön az intelligencia javára írható, hogy mélyebb összefüggéseket is megsejt a néhol már blődnek ható kalandhistóriák sorai között.
Bólint a kérdésre és nem adja semmilyen jelét, hogy terhére volna az, vagy hogy ne akarna erről beszélni.*
- Volt bennem, még akkor is, amikor Amon Ruadhra tértünk Gabriennel az idei télvízkor. Ő talált rám a Pegazus istállójában a fagy- és éhhalál szélén. Akkorra már hosszú hónapok óta jártam koldusként a környező vidéket, a városba valószínűleg azért jöttem, hogy ha kinyúvadok, legalább ne a farkasok gyomrában végezzem. Egész életem során úgy éreztem, hogy akkor érek csupán valamit, ha egy nagy ember fénye mellett létezhetek. Ilyenek az árnyékok, nem? Fény nélkül nincsenek, és amikor a Sólyom kompániáját szétkergették, őt pedig megölték, én... fény nélkül maradtam. Kaganban láttam meg újra ezt a forrást és minden abszurd szituáció ellenére, ami a thargoknál kerekedett körülöttem, ki akartam tartani mellette, mert olyan holnap ígéretét láttam, amiért érdemes küzdeni, amiért érdemes meghalni is. - *A folytatás már ismeretes, lólépésben döntötte össze Kagan az egészet, amikor hátat fordítva elhagyta a népét és kioltotta álmaik tüzét. Khan akkor jött rá, hogy számot kell vetnie önmagával, azzal a szereppel, amire eddig úgy hitte, hogy predesztináltatott.
Hüvelykujjával végigsimít az aggályossá váló arcon, de fejét rázza közben. Esze ágában sincs elvonni kezét most a másiktól, még inkább az, hogy egy leheletnyivel is távolabb kerüljön tőle, bármilyen formában.*
- Szeretnék utánajárni néhány dolognak, és ehhez szükségem lesz egy varázslóra vagy mágusnőre. Hírét vettem egynek, aki itt él a városon belül, tőle talán válaszokat kaphatok a kérdéseimre, de... a vajákosok is megkérik a tudásuk árát és azt még nem tudom, hogy ez az ipse miben méri. - *Személyes ambícióinak teljesülése pedig még terítékre sem került: most elsősorban homályba borult szeme, s a neki örökbe hagyott mesterpenge kapcsán akadnak kérdései.*
- Nem hagylak el, legalábbis nem úgy, ahogy te gondolod. Megígérem. - *Hogy ért-e már egy ideje, vagy a fennsík fogadósának ez mindig is csak játék volt, az Khan előtt titok fog maradni, talán örökre, de... hacsak ellenkezést nem vált vele ki, most begyűjti azt a számos-számtalan alkalommal emlegetett csókot a lánytól.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-12 01:09:58
Üzenet elküldve: 2015-07-12 01:09:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Gyöngyhalászat//
//Harmadik merülés//
*Csalódottan bukkan fel, mert üres a keze. De ez nem csüggeszti, hisz van még hátra nem kevés kör, van még esélye a szerencsés gyöngyhalászatra. Azokkal az épületekkel, amiket eddig még nem nézett át szerencséje lehet. Vesz egy mély levegőt, majd újra lebukik. Most egy kicsike, alig észrevehető, egyszerű házikót szemel ki magának. Odaúszik és a nyitott ablakokon bedugja a kezét már amennyire erőfeszítésétől tudja, majd tapogatni kezd. Keze ügyébe akadnak dolgok, de ezeket jobban szemügyre véve, mivel nem gyöngyök elhajítja, már amennyire a vízben ilyesmi lehetséges, aztán a bejárati ajtóhoz úszik és újra benyúl az épületbe, már amennyire tud. Kezével amerre tud körbetapogatja a helyiséget és reménykedik, hogy a kezébe kerül egy újabb gyöngy. Ha kezébe kerül, akkor büszkén viszi fel a felszínre, hiszen fogytán a levegője.*
//Gyöngyhalászat//
//Harmadik merülés//
*Csalódottan bukkan fel, mert üres a keze. De ez nem csüggeszti, hisz van még hátra nem kevés kör, van még esélye a szerencsés gyöngyhalászatra. Azokkal az épületekkel, amiket eddig még nem nézett át szerencséje lehet. Vesz egy mély levegőt, majd újra lebukik. Most egy kicsike, alig észrevehető, egyszerű házikót szemel ki magának. Odaúszik és a nyitott ablakokon bedugja a kezét már amennyire erőfeszítésétől tudja, majd tapogatni kezd. Keze ügyébe akadnak dolgok, de ezeket jobban szemügyre véve, mivel nem gyöngyök elhajítja, már amennyire a vízben ilyesmi lehetséges, aztán a bejárati ajtóhoz úszik és újra benyúl az épületbe, már amennyire tud. Kezével amerre tud körbetapogatja a helyiséget és reménykedik, hogy a kezébe kerül egy újabb gyöngy. Ha kezébe kerül, akkor büszkén viszi fel a felszínre, hiszen fogytán a levegője.*
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-11 23:21:22
Üzenet elküldve: 2015-07-11 23:21:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
- Eh, pedig százféle szellemlény vigyázza mindannyiunk léptét, ha nevük nem is ismered. Nem gúnyolódom. - *Legyint fölényesen, mintha csak kézzelfogható bizonyítéka lenne bármilyen égi felvigyázó jelenlétére. Ha más nem is, a bennük való hite, meggyőződése létezésükről mindenképp valós.* - Vigyázzák lépteink, óvják fejünk a küzdelmekben, az ő erejük muzsikál a vérünkben, szélben, esőben, dalban, mindenünkben. Bőven van ok hálásnak lenni feléjük. De amúgy mindenkinek.
*Elégedetten hátradől, szerencsére nincs késztetésük tovább feszegetni ezt a témát. Egyébként valóban módfelett jól szórakozik, ahogy együtt kitalálják a képtelenebbnél képtelenebb fordulatokkal dúsított történeteket, de figyelmét nem kerüli el a férfi hirtelen fellépő akkut hangulatingadozása. Valamit csak sikerült megmozdítania, legalábbis erre következtet Khan fanyar kiegészítéséből, melyet a hőstörténete végéhez csíptet. Nemigen tetszik neki az eddigi pajkos tréfák helyét felváltó keserűség, ugyanakkor kénytelen beismerni, az emberek nem csupán sült cukorhabból, kiskacsapelyhekből állnak, különösen igaz ez azokra, akik látszólag félvállról vesznek mindent, amit az élet feléjük gurít. Ugyebár.*
- Ez becsvágy? - *Óvakodja ki a kérdést, mert neki úgy tűnik a férfi beszédéből, azért sírja vissza a Sólyombandát, mert elvesztésükkel valamiképp saját boldogulását is temetni látszik, holott azért csak le akarna tenni valami maradandót a világnak, nem csak a kóbor kalandorok életét élni gondtalan. Neki úgy tűnik azért szomorú a mese vége, mert a hős ily módon gyökerét vesztette a világban, vagy tán még rosszabbat: célját. A lány sosem élt olyan szoros kötöttségben azelőtt, így feltérképezni nemigen tudja, milyen mély sebet hagyott a harcosban bajtársai elvesztése. Hallgat hát egy sort, aztán hagyja, hogy Khan az álla alá nyúljon.*
-Semmi komoly. - *Simítja bele arcát a másik kezébe, s mivel kellemesnek ítéli meg a pillanatot kettejük közt, nem pattog bele azzal, hogy valójában sokkal jobban fájt a feje hátsó része, amit bevert, mint a pár felszínes karcolás nyakán, mellkasán. De megriad aztán a következő szavaktól, zavartan odafogja a férfi kezét arcához.*
- Külön? - *Kérdi elkomolyodva.* - Miért hagynál itt minket? Engem?
*Persze még azelőtt kiszalad a száján az ostobácska kérdés, mielőtt megrendszabályozhatná gondolatait, így valószínűleg szándékán kívül színezi hangját néminemű riadtság. Pedig idáig rém kitartón tartotta saját kis szabályait azt illetően, kit és mennyire enged közel magához, vagy mutatja sebezhetőbb oldalát. Legalábbis eddig ezt így gondolta, de valami azt sejteti, hamarost több tekintetben is szerfelett kellemetlen meglepetésben lesz része.*
- Eh, pedig százféle szellemlény vigyázza mindannyiunk léptét, ha nevük nem is ismered. Nem gúnyolódom. - *Legyint fölényesen, mintha csak kézzelfogható bizonyítéka lenne bármilyen égi felvigyázó jelenlétére. Ha más nem is, a bennük való hite, meggyőződése létezésükről mindenképp valós.* - Vigyázzák lépteink, óvják fejünk a küzdelmekben, az ő erejük muzsikál a vérünkben, szélben, esőben, dalban, mindenünkben. Bőven van ok hálásnak lenni feléjük. De amúgy mindenkinek.
*Elégedetten hátradől, szerencsére nincs késztetésük tovább feszegetni ezt a témát. Egyébként valóban módfelett jól szórakozik, ahogy együtt kitalálják a képtelenebbnél képtelenebb fordulatokkal dúsított történeteket, de figyelmét nem kerüli el a férfi hirtelen fellépő akkut hangulatingadozása. Valamit csak sikerült megmozdítania, legalábbis erre következtet Khan fanyar kiegészítéséből, melyet a hőstörténete végéhez csíptet. Nemigen tetszik neki az eddigi pajkos tréfák helyét felváltó keserűség, ugyanakkor kénytelen beismerni, az emberek nem csupán sült cukorhabból, kiskacsapelyhekből állnak, különösen igaz ez azokra, akik látszólag félvállról vesznek mindent, amit az élet feléjük gurít. Ugyebár.*
- Ez becsvágy? - *Óvakodja ki a kérdést, mert neki úgy tűnik a férfi beszédéből, azért sírja vissza a Sólyombandát, mert elvesztésükkel valamiképp saját boldogulását is temetni látszik, holott azért csak le akarna tenni valami maradandót a világnak, nem csak a kóbor kalandorok életét élni gondtalan. Neki úgy tűnik azért szomorú a mese vége, mert a hős ily módon gyökerét vesztette a világban, vagy tán még rosszabbat: célját. A lány sosem élt olyan szoros kötöttségben azelőtt, így feltérképezni nemigen tudja, milyen mély sebet hagyott a harcosban bajtársai elvesztése. Hallgat hát egy sort, aztán hagyja, hogy Khan az álla alá nyúljon.*
-Semmi komoly. - *Simítja bele arcát a másik kezébe, s mivel kellemesnek ítéli meg a pillanatot kettejük közt, nem pattog bele azzal, hogy valójában sokkal jobban fájt a feje hátsó része, amit bevert, mint a pár felszínes karcolás nyakán, mellkasán. De megriad aztán a következő szavaktól, zavartan odafogja a férfi kezét arcához.*
- Külön? - *Kérdi elkomolyodva.* - Miért hagynál itt minket? Engem?
*Persze még azelőtt kiszalad a száján az ostobácska kérdés, mielőtt megrendszabályozhatná gondolatait, így valószínűleg szándékán kívül színezi hangját néminemű riadtság. Pedig idáig rém kitartón tartotta saját kis szabályait azt illetően, kit és mennyire enged közel magához, vagy mutatja sebezhetőbb oldalát. Legalábbis eddig ezt így gondolta, de valami azt sejteti, hamarost több tekintetben is szerfelett kellemetlen meglepetésben lesz része.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-11 23:08:21
Üzenet elküldve: 2015-07-11 23:08:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
* Még egy ideig magányosan élvezi a habokat. Jó is egy kis csend, mikor éppen csak a medence oldalának verődnek a lágy hullámok, melyeket ő kavar. Ő sem marad azonban oly sokáig. A fürdőzés után testét puha köpenybe bugyolálja, majd az öltöző felé indul. Lazított egy kicsit, úgy érzi, hogy kellőképpen fel is töltődött.*
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-11 22:49:55
Üzenet elküldve: 2015-07-11 22:49:55
ÚJ
![>Yinabelvy Arco [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9953_ember_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loganorr Braxtonnar//
*Ismét elfogadja a felé nyújtó kart és elindulnak, amikor a kezéből a régi ruháit kikapják és az árusnak dobja, hogy tüntesse el, szemével aggodalmasan néz a régi rongyaira, amik úgy hozzá nőttek és pár lépés erejéig még hátrafelé néz, fájó búcsút venni tőlük.*
~Ez nagyon nem volt szép tőle, a ruhácskáim.~
*Ha nem lenne elég, hogy a ruháját el veszti, még mindig nem a fogadóba mennek, igaz megérti, hogy a tisztálkodás is fontos, az idejét nem tudja, hogy mikor fürdött utoljára normálisan, így hamar be adja derekát és el vonul egy elkülönített részhez megválni új ruhájától. Bele lép a dézsába és a meleg víz szinte simogatja bőrét, vagy háromszor mossa át magát a szappannal és haját is hasonlóképp. Mikor végez akkor haját sokáig törölgetni és csak reméli, hogy sikerül kifésülnie minden gubancot belőle, az újonnan kapott fésűvel. Magára veszi ruháját és a félig vizes haját befonja végre, hogy ne gubancolódjon újra össze, és mert ha kiengedi szép hullámos haja lesz tőle, ahogy nagyon szerette hordani a haját. Összepakolja a fésűt és amit még kapott és cipőjébe bújva lép ki a fürdőből, most úgy néz ki, mint régen, egy polgárnak, akit nem utasítanak ki sehonnan.*
-Most már nagyon érdekelne az a tisztességes ajánlata Loganorr Uram. *Közli a férfival mikor meglátja, mert már nagyon éhes és a feltételre hivatkozva talán kevésbé hangzik udvariatlanul, mintha csak az étel miatt tenné az egészet.*
*Ismét elfogadja a felé nyújtó kart és elindulnak, amikor a kezéből a régi ruháit kikapják és az árusnak dobja, hogy tüntesse el, szemével aggodalmasan néz a régi rongyaira, amik úgy hozzá nőttek és pár lépés erejéig még hátrafelé néz, fájó búcsút venni tőlük.*
~Ez nagyon nem volt szép tőle, a ruhácskáim.~
*Ha nem lenne elég, hogy a ruháját el veszti, még mindig nem a fogadóba mennek, igaz megérti, hogy a tisztálkodás is fontos, az idejét nem tudja, hogy mikor fürdött utoljára normálisan, így hamar be adja derekát és el vonul egy elkülönített részhez megválni új ruhájától. Bele lép a dézsába és a meleg víz szinte simogatja bőrét, vagy háromszor mossa át magát a szappannal és haját is hasonlóképp. Mikor végez akkor haját sokáig törölgetni és csak reméli, hogy sikerül kifésülnie minden gubancot belőle, az újonnan kapott fésűvel. Magára veszi ruháját és a félig vizes haját befonja végre, hogy ne gubancolódjon újra össze, és mert ha kiengedi szép hullámos haja lesz tőle, ahogy nagyon szerette hordani a haját. Összepakolja a fésűt és amit még kapott és cipőjébe bújva lép ki a fürdőből, most úgy néz ki, mint régen, egy polgárnak, akit nem utasítanak ki sehonnan.*
-Most már nagyon érdekelne az a tisztességes ajánlata Loganorr Uram. *Közli a férfival mikor meglátja, mert már nagyon éhes és a feltételre hivatkozva talán kevésbé hangzik udvariatlanul, mintha csak az étel miatt tenné az egészet.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-11 22:34:22
Üzenet elküldve: 2015-07-11 22:34:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yina Armina//
*Szeme megakad egy percre, ahogy a rózsaszín ruhában előbukkan a lány. Lám mit tesz a ruha az emberrel, egészen másként fest így, mint eddig. Ha nem lenne az az összegubancolódott sörény a fején, akkor egészen szemrevaló teremtés lehetne. Kezd büszke lenni a választására. Jövendőbelije igazán csinos kis hölgyemény lesz.*
-Nagyon jól áll magának hölgyem ez való önhöz igazán.
*Újra nyújtja a karját felé és, ha belekarol elindul vele a Fürdő irányába, de előbb még lehúzza karjáról a régi rongyos ruhát és mielőtt a lány bármit szólhatna az árus elé hajítja.*
-Ezzel kezdjen valamit, ha megkérhetem, nekünk már nincs rá szükségünk.
*Aztán mire a lány tiltakozhatna már magával is húzza a tömegben vezetve.*
-Attól tartok még így is érheti kifogás az ott tartózkodását, hölgyem. A haja és a... khm többi része bizony erősen kifogásolható állapotban van még. Talán térjünk be ide tisztálkodni is aztán, ha éhes mehetünk enni.
*Teszi hozzá gonoszul, hiszen ő pontosan tudja, hogy a lány már a piacon is ételre áhítozott, de ilyen koszosan, azért mégsem viheti tovább magával. Ha belépnek a Fürdőbe felé nyújtja az árusnál vett holmikat tartalmazó batyut is.*
-Ennek biztosan hasznát fogja látni odabent.
*Adja át a lánynak, aztán ő maga is az öltöző felé indult miután üdvözölte az ott lévőket. Szökéstől nem tart, így bátran hagyja ott a lányt. Ő elindul, hogy levetkőzve a kellemesen meleg medencék egyikébe ereszkedjen, végül is, ha már itt van az út porát jó lemosni magáról. Felmerül benne, hogy a lány esetleg mégis úgy dönt elinal, de az éhség nagyúr és a batyu tartalmát nem tudja megenni azonnal csak, ha pénzre váltja, így biztos benne, hogy nem fogja szem elől téveszteni a lehetőséget, hogy gyorsabban jusson ételhez.*
A hozzászólás írója (Loganorr Braxtonnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.11 22:37:10
*Szeme megakad egy percre, ahogy a rózsaszín ruhában előbukkan a lány. Lám mit tesz a ruha az emberrel, egészen másként fest így, mint eddig. Ha nem lenne az az összegubancolódott sörény a fején, akkor egészen szemrevaló teremtés lehetne. Kezd büszke lenni a választására. Jövendőbelije igazán csinos kis hölgyemény lesz.*
-Nagyon jól áll magának hölgyem ez való önhöz igazán.
*Újra nyújtja a karját felé és, ha belekarol elindul vele a Fürdő irányába, de előbb még lehúzza karjáról a régi rongyos ruhát és mielőtt a lány bármit szólhatna az árus elé hajítja.*
-Ezzel kezdjen valamit, ha megkérhetem, nekünk már nincs rá szükségünk.
*Aztán mire a lány tiltakozhatna már magával is húzza a tömegben vezetve.*
-Attól tartok még így is érheti kifogás az ott tartózkodását, hölgyem. A haja és a... khm többi része bizony erősen kifogásolható állapotban van még. Talán térjünk be ide tisztálkodni is aztán, ha éhes mehetünk enni.
*Teszi hozzá gonoszul, hiszen ő pontosan tudja, hogy a lány már a piacon is ételre áhítozott, de ilyen koszosan, azért mégsem viheti tovább magával. Ha belépnek a Fürdőbe felé nyújtja az árusnál vett holmikat tartalmazó batyut is.*
-Ennek biztosan hasznát fogja látni odabent.
*Adja át a lánynak, aztán ő maga is az öltöző felé indult miután üdvözölte az ott lévőket. Szökéstől nem tart, így bátran hagyja ott a lányt. Ő elindul, hogy levetkőzve a kellemesen meleg medencék egyikébe ereszkedjen, végül is, ha már itt van az út porát jó lemosni magáról. Felmerül benne, hogy a lány esetleg mégis úgy dönt elinal, de az éhség nagyúr és a batyu tartalmát nem tudja megenni azonnal csak, ha pénzre váltja, így biztos benne, hogy nem fogja szem elől téveszteni a lehetőséget, hogy gyorsabban jusson ételhez.*
A hozzászólás írója (Loganorr Braxtonnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.11 22:37:10
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-11 22:21:29
Üzenet elküldve: 2015-07-11 22:21:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*A siker osztatlan, célba juttatta szándékát így elégedetten dőlhet hátrébb megint: nem ma érkezett el a napja annak, hogy csődöt mondanak praktikái. Mert azt azért talán senki nem hitte, hogy olyanokkal csak a nők rendelkeznek, s a férfiak tehetetlen barmok mindössze, ha efelől kellene bizonyítást tenni.
Mégsem tartja úgy magáról, hogy számító dög volna. Bármely más esetben igen, de Rilai (nem bevallottan) túl kedves a szívének ahhoz, hogy ugyanoda soroltassék, mint bárki más. Nem mintha Khan valaha is közel került volna valakihez, vagy fordítva: nem él olyan nő Lanawinen, aki a félszemű zsoldost annak ismerné, ami.*
- És beléhelyeztem értéktelen szívem minden szeretetét. - *A nevetést csak mosollyal válaszolja, komolyra váló hang által kísérve.*
- A lábnélküliséggel csak óvatosan, nem akarnálak máris hullámsírba temetni, ráadásul ennyire nyílt színen. Még újra egy tömlöcben találnám magam.
Egyébiránt interaktív mesélés közben, mutogat, belevonja meséjébe partnerét is és hagyja, hogy kivegye részét a tippelésből, még a történetszövés egyes elemeibe is enged belenyúlni. Mindezt pedig ok vezérli: örömére szolgál a lányt boldognak látni és mert így nem gondolkozik túl sokat azon, hogy mennyire igaz vagy hamis személyiség is a rókamodorú. Hogy iménti megemlékezését sem tartja töviről-hegyire igaznak, arról tisztán árulkodnak Rilai arcvonásai, de Khan ma nem érez hozzá kedvet, hogy kiigazítson bármilyen tévedést. Vannak dolgok, amiket jobb meghagyni úgy, ahogy létrejönnek.*
- Az én listámmal ellentétben, ez egy igen ritkás lista lehet, szépségem, mert én ugyan egy istennek vagy celesztiának a nevét sem ismerem, ezért azt kell feltételeznem, hogy te gúnyolódsz velem! Az én teremtőim jóval világibb entitások voltak, de kilétük mára legalább annyira rejtély számomra mint isteneké, szellemeké vagy démonoké. - *Ezzel elébe ment egy olyan kérdésnek is, ami az ő származására vonatkozhat a következőkben. Apjáról és anyjáról annyit tud, hogy voltak, talán még ma is élnek. Egy biztos, hogy semmilyen ork, törpe vagy bármilyen bestiahorda nem koncolta fel a települést, ahonnét jött. Már amennyire ő tudja, mert utolsó értesülése is bő másfél évtizedes arról a területről.*
- Ami azt illeti, elfogadtam a felajánlásukat, de a felavatást követő éjszakán szépen el is bontottam, mert rohadt sok pénzt ért ám a váltónál, és mi a rossebet kezdjek én a leszögelt arannyal? - *A lány, miután Khan megadta neki a kezdőlökést az általa viselt hegek feltérképezésére, fürge kutatómunkába kezd ujjaival és rögvest rá is lel egy másik érdekes példányra. Nem kezd azonban bele egy újabb "eposz" részletezésébe, hisz remek beszélőkéje volna Rilainak magának is, és lenne bármily megdöbbentő is a felismerés, akadnak azért hangok, amiket Khan jobban szeret a sajátjánál. Néhol kétkedve, máskor bőszen bólintva tudatja a történetmondóval, ha épp rossz vagy jó úton jár a regével. Mígnem elérkezik a végéhez, pedig nem mindegyiknek a vége számít csupán.*
- De ahhoz, hogy hős lehessen belőle, először fogságból kellett szabadulnia, ahová saját ostobasága és merészsége miatt került. Messze került barátjától és szövetségesétől, s mire rabtársaival menekülőre foghatta, már nem volt hova visszatérnie, mert a társak álmát jelentő tüzet... elkoppantották. *Úgy érezte egyedül maradt, egyedül az egész rohadt világ ellen, s hogy a múlt érdemei nem számítanak, ha a jövőnek nem ad belőlük semmit. - *Rilai valószínűleg fel sem fogja, hogy ő az első halandó lény, aki ha rejtjelesen is, de ennyit megtudhat a férfiről.*
- És hogy van a te sérülésed? - *A mozdulat nem tolakodó, finoman tapint bőrt a másik álla alatt s a mellkas egy részén, ahol a kétlábon járó macska megsebesítette őt. Beszélgetésük kezdete óta most először nem néz a lány szemébe, s nem azért, mert testének más részeire szánná ezt a figyelmet.*
- Lehet, hogy egy időre más irányba fogunk elindulni. Ti meg én. Te és én.
*A siker osztatlan, célba juttatta szándékát így elégedetten dőlhet hátrébb megint: nem ma érkezett el a napja annak, hogy csődöt mondanak praktikái. Mert azt azért talán senki nem hitte, hogy olyanokkal csak a nők rendelkeznek, s a férfiak tehetetlen barmok mindössze, ha efelől kellene bizonyítást tenni.
Mégsem tartja úgy magáról, hogy számító dög volna. Bármely más esetben igen, de Rilai (nem bevallottan) túl kedves a szívének ahhoz, hogy ugyanoda soroltassék, mint bárki más. Nem mintha Khan valaha is közel került volna valakihez, vagy fordítva: nem él olyan nő Lanawinen, aki a félszemű zsoldost annak ismerné, ami.*
- És beléhelyeztem értéktelen szívem minden szeretetét. - *A nevetést csak mosollyal válaszolja, komolyra váló hang által kísérve.*
- A lábnélküliséggel csak óvatosan, nem akarnálak máris hullámsírba temetni, ráadásul ennyire nyílt színen. Még újra egy tömlöcben találnám magam.
Egyébiránt interaktív mesélés közben, mutogat, belevonja meséjébe partnerét is és hagyja, hogy kivegye részét a tippelésből, még a történetszövés egyes elemeibe is enged belenyúlni. Mindezt pedig ok vezérli: örömére szolgál a lányt boldognak látni és mert így nem gondolkozik túl sokat azon, hogy mennyire igaz vagy hamis személyiség is a rókamodorú. Hogy iménti megemlékezését sem tartja töviről-hegyire igaznak, arról tisztán árulkodnak Rilai arcvonásai, de Khan ma nem érez hozzá kedvet, hogy kiigazítson bármilyen tévedést. Vannak dolgok, amiket jobb meghagyni úgy, ahogy létrejönnek.*
- Az én listámmal ellentétben, ez egy igen ritkás lista lehet, szépségem, mert én ugyan egy istennek vagy celesztiának a nevét sem ismerem, ezért azt kell feltételeznem, hogy te gúnyolódsz velem! Az én teremtőim jóval világibb entitások voltak, de kilétük mára legalább annyira rejtély számomra mint isteneké, szellemeké vagy démonoké. - *Ezzel elébe ment egy olyan kérdésnek is, ami az ő származására vonatkozhat a következőkben. Apjáról és anyjáról annyit tud, hogy voltak, talán még ma is élnek. Egy biztos, hogy semmilyen ork, törpe vagy bármilyen bestiahorda nem koncolta fel a települést, ahonnét jött. Már amennyire ő tudja, mert utolsó értesülése is bő másfél évtizedes arról a területről.*
- Ami azt illeti, elfogadtam a felajánlásukat, de a felavatást követő éjszakán szépen el is bontottam, mert rohadt sok pénzt ért ám a váltónál, és mi a rossebet kezdjek én a leszögelt arannyal? - *A lány, miután Khan megadta neki a kezdőlökést az általa viselt hegek feltérképezésére, fürge kutatómunkába kezd ujjaival és rögvest rá is lel egy másik érdekes példányra. Nem kezd azonban bele egy újabb "eposz" részletezésébe, hisz remek beszélőkéje volna Rilainak magának is, és lenne bármily megdöbbentő is a felismerés, akadnak azért hangok, amiket Khan jobban szeret a sajátjánál. Néhol kétkedve, máskor bőszen bólintva tudatja a történetmondóval, ha épp rossz vagy jó úton jár a regével. Mígnem elérkezik a végéhez, pedig nem mindegyiknek a vége számít csupán.*
- De ahhoz, hogy hős lehessen belőle, először fogságból kellett szabadulnia, ahová saját ostobasága és merészsége miatt került. Messze került barátjától és szövetségesétől, s mire rabtársaival menekülőre foghatta, már nem volt hova visszatérnie, mert a társak álmát jelentő tüzet... elkoppantották. *Úgy érezte egyedül maradt, egyedül az egész rohadt világ ellen, s hogy a múlt érdemei nem számítanak, ha a jövőnek nem ad belőlük semmit. - *Rilai valószínűleg fel sem fogja, hogy ő az első halandó lény, aki ha rejtjelesen is, de ennyit megtudhat a férfiről.*
- És hogy van a te sérülésed? - *A mozdulat nem tolakodó, finoman tapint bőrt a másik álla alatt s a mellkas egy részén, ahol a kétlábon járó macska megsebesítette őt. Beszélgetésük kezdete óta most először nem néz a lány szemébe, s nem azért, mert testének más részeire szánná ezt a figyelmet.*
- Lehet, hogy egy időre más irányba fogunk elindulni. Ti meg én. Te és én.
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-11 20:54:19
Üzenet elküldve: 2015-07-11 20:54:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Elébb csészealjnyira tágulnak szemei az ajándéktól, utóbb féktelen kacajra fakad, mikor előkerül Khan ajándéka. Mivel ő mit sem tud az alattomos csípő-szúró levelekről, meghatottan elmarja a csokrot. Telnek a másodpercek, potyognak a könnyei jókedvében, fényes kedvét mit sem szegi, hogy agyonszurkálja kezét a kórókoszorú. Ha szóhoz jut, félrevágja a csokrot, mielőtt újabb sérüléseket szerez, első hevületben kedvet érez, hogy azonmód a pasas nyakába vesse magát, ám a helyiség nyilvános mivolta miatt emlékezteti magát, hogy úrilány nem teperget le találomra lovagokat mindenki számára megnyitott fürdőházakban, ezért csak felül ő is, közelebb húzódik, buzgón törölgeti könnyeit.*
- Életemben nem láttam ennél rusnyább csokrot, dalia! - *Nevet ismét fel meghatottan.* - Levettél a lábamról, ha kell, írásba is adom.
*Vigalma múltán visszarendezi arcvonásait, hogy megfelelőn áhítatos hallgatósága lehessen a hallani kívánt hőstörténetnek. Ujjai végigcirkálnak a hegen, szeme kajánul rávillan a férfiú arcára a módfelett macsó történet hallatán. Középtájt, ha hagyja, szóban is megtippeli, ki volt a Sólyom bandájából a legrátermettebb, kit a zsoldosbagázs bajnokául választ. Nem is kell csalódnia, elismerő csücsörítéssel biccent az akkor tizenhat éves Khan dicső győzelme fölött.*
- Szép história. - *Rebegi elragadtatást mímelve. Nincs igazán kétsége afelől, hogy a sztori nagy része hanta, ez azonban mit sem csökkent szemében lovagja dicsfényén. Sőt.* - Tudod, percről percre nő bennem az alázat világunk összes létező istene iránt, hogy ilyen rátermett védelmezővel áldottak meg, mint amilyen te vagy. Csodálom, hogy még nem a te színarany szobrod áll a piactéren. Bizonyára visszautasítottad, mikor felajánlották.
*Ujjai tovább cirkálnak Khan bőrén, most másik heget simít, tán épp a bölcsen elhallgatott sajtlopósat.*
- Hát ez? Párviadalban verekedtél meg egy távoli ország sötét lelkű hercegével? Ilyesminek mintha hallottam volna már hírét, a következőképp. - * Torkot köszörül, mesemondásba fog.* - A keserű sorsú nép majd’ egy évtizedig kereste felszabadítóját, messze földön híre ment, hogy a gonosz uralkodó, hogy hatalmát fitogtassa, sorra hívta az idegen bajnokokat országába, s mindegyre bizonyította: leglegényebb ő a gáton, és kerek e világon senki sincs, aki elnyomó uralmát megdönteni képes volna. A bátor kóbor lovag, aki a jóslatok szerint egyetlen kardcsapással végez a rút elnyomóval, maga is csak egy csapást szenved el a majd’ fél napig tartó küzdelem alatt. A heg mágikus erővel bír az átkozott királyfi kardja nyomán, hordozóját azóta is az összes jó szellem áldása kíséri útján, bármerre is megy. Úgy mondják, a hősnek nevét nem énekelték meg, miután felszabadította a gonosz uralkodó rabigája alól az országot, csupán síró szüzeket meg hálálkodó földműveseket hagyott hátra. Na, nyertem?
*Szusszanásnyi időt hagy Khannak, hogy pironkodva beismerje, valóban ő volt minden bakfislány álmainak lovagja, vagy épp arra, hogy felfedje az újabb sebnyom történetét. Elvigyorodik megint, válaszától függetlenül. Az erőviszonyokat ezennel rendezettnek tekinti, kerge históriák hasraütéssel történő előadásában őt sem kell félteni. Ezt a továbbiakban a férfi kérdésére elhangzó szavai is alátámaszthatják, bár ezúttal igazat mond, hangozzon is bármilyen kuszának.*
- Hát, tán magam sem tudom már a falu nevét, ahol születtem. Anyám születésemkor kilehelte lelkét, atyám keseredettségében hamar elvert a háztól ennek okán. Vándor csepűrágók neveltek, jórészt folyton úton voltunk, hol erre, hol amarra. Aztán valahogy elkeveredtem, a város részeg morajától úgy gondoltam, kiábrándultam egy életre. Hogy minél távolabb kerüljek, nekivágtam a vidéknek, aztán egyszer csak az utamban volt a Hegy. Nem kerültem: maradtam. Nem bántam meg.
*Elébb csészealjnyira tágulnak szemei az ajándéktól, utóbb féktelen kacajra fakad, mikor előkerül Khan ajándéka. Mivel ő mit sem tud az alattomos csípő-szúró levelekről, meghatottan elmarja a csokrot. Telnek a másodpercek, potyognak a könnyei jókedvében, fényes kedvét mit sem szegi, hogy agyonszurkálja kezét a kórókoszorú. Ha szóhoz jut, félrevágja a csokrot, mielőtt újabb sérüléseket szerez, első hevületben kedvet érez, hogy azonmód a pasas nyakába vesse magát, ám a helyiség nyilvános mivolta miatt emlékezteti magát, hogy úrilány nem teperget le találomra lovagokat mindenki számára megnyitott fürdőházakban, ezért csak felül ő is, közelebb húzódik, buzgón törölgeti könnyeit.*
- Életemben nem láttam ennél rusnyább csokrot, dalia! - *Nevet ismét fel meghatottan.* - Levettél a lábamról, ha kell, írásba is adom.
*Vigalma múltán visszarendezi arcvonásait, hogy megfelelőn áhítatos hallgatósága lehessen a hallani kívánt hőstörténetnek. Ujjai végigcirkálnak a hegen, szeme kajánul rávillan a férfiú arcára a módfelett macsó történet hallatán. Középtájt, ha hagyja, szóban is megtippeli, ki volt a Sólyom bandájából a legrátermettebb, kit a zsoldosbagázs bajnokául választ. Nem is kell csalódnia, elismerő csücsörítéssel biccent az akkor tizenhat éves Khan dicső győzelme fölött.*
- Szép história. - *Rebegi elragadtatást mímelve. Nincs igazán kétsége afelől, hogy a sztori nagy része hanta, ez azonban mit sem csökkent szemében lovagja dicsfényén. Sőt.* - Tudod, percről percre nő bennem az alázat világunk összes létező istene iránt, hogy ilyen rátermett védelmezővel áldottak meg, mint amilyen te vagy. Csodálom, hogy még nem a te színarany szobrod áll a piactéren. Bizonyára visszautasítottad, mikor felajánlották.
*Ujjai tovább cirkálnak Khan bőrén, most másik heget simít, tán épp a bölcsen elhallgatott sajtlopósat.*
- Hát ez? Párviadalban verekedtél meg egy távoli ország sötét lelkű hercegével? Ilyesminek mintha hallottam volna már hírét, a következőképp. - * Torkot köszörül, mesemondásba fog.* - A keserű sorsú nép majd’ egy évtizedig kereste felszabadítóját, messze földön híre ment, hogy a gonosz uralkodó, hogy hatalmát fitogtassa, sorra hívta az idegen bajnokokat országába, s mindegyre bizonyította: leglegényebb ő a gáton, és kerek e világon senki sincs, aki elnyomó uralmát megdönteni képes volna. A bátor kóbor lovag, aki a jóslatok szerint egyetlen kardcsapással végez a rút elnyomóval, maga is csak egy csapást szenved el a majd’ fél napig tartó küzdelem alatt. A heg mágikus erővel bír az átkozott királyfi kardja nyomán, hordozóját azóta is az összes jó szellem áldása kíséri útján, bármerre is megy. Úgy mondják, a hősnek nevét nem énekelték meg, miután felszabadította a gonosz uralkodó rabigája alól az országot, csupán síró szüzeket meg hálálkodó földműveseket hagyott hátra. Na, nyertem?
*Szusszanásnyi időt hagy Khannak, hogy pironkodva beismerje, valóban ő volt minden bakfislány álmainak lovagja, vagy épp arra, hogy felfedje az újabb sebnyom történetét. Elvigyorodik megint, válaszától függetlenül. Az erőviszonyokat ezennel rendezettnek tekinti, kerge históriák hasraütéssel történő előadásában őt sem kell félteni. Ezt a továbbiakban a férfi kérdésére elhangzó szavai is alátámaszthatják, bár ezúttal igazat mond, hangozzon is bármilyen kuszának.*
- Hát, tán magam sem tudom már a falu nevét, ahol születtem. Anyám születésemkor kilehelte lelkét, atyám keseredettségében hamar elvert a háztól ennek okán. Vándor csepűrágók neveltek, jórészt folyton úton voltunk, hol erre, hol amarra. Aztán valahogy elkeveredtem, a város részeg morajától úgy gondoltam, kiábrándultam egy életre. Hogy minél távolabb kerüljek, nekivágtam a vidéknek, aztán egyszer csak az utamban volt a Hegy. Nem kerültem: maradtam. Nem bántam meg.
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-11 19:58:17
Üzenet elküldve: 2015-07-11 19:58:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
//Gyöngyhalászat - nézőként//
//Elhand Tarmikos//
* Figyeli a versenyt de egy jó ideig nem érti mi történik. Tarmikos szavaira csak kérdőn néz vissza, efféle halászatot eddig még soha sem látott.*
- Valamit a mélyből hoznak fel. *jegyzi meg amikor látja az egyik versenyzőt egy apró gyöngyszemmel a felszínre bukkanni majd pedig már teszi is egy kosárkába. Nincs ideje ezen gondolkodni mert Tarmikos folytatja az iménti témát. Zora komoly dilemmában van az ember miatt. Mennyivel egyszerűbb volna minden ha ő is a mélység egyik fia volna. A vállát érő érintésre elmosolyodik, el tudná fogadni, ha nem kötné már szava más mellé, így viszont nagyon reménykedik benne, hogy az egész csak a viszontlátás örömének szól.
Figyelme időnként ismét a víz felé fordul csak akkor néz az ifiura amikor az az éjszaka varázsát hagyja jóvá. Tudja jól, hogy egy ember számára nem jelentheti ugyan azt mint egy sötételfnek, de talán néha megtalálják a közös pontot is.*
- Megtalálhatlak a Dwirinthalen házban. *mondja cseppet szemrehányó hangon, bár azt még mindig nem közölte mi az ami abban a családban zavarja. Amint az iménti simogatás ölelésbe megy át érzi, hogy a legjobb volna mindent elmondania de mégis hogyan.*
- És mit csinálsz te ott? Nem halottam róla, hogy lovagokat gyűjtögetnének.
//Gyöngyhalászat - nézőként//
//Elhand Tarmikos//
* Figyeli a versenyt de egy jó ideig nem érti mi történik. Tarmikos szavaira csak kérdőn néz vissza, efféle halászatot eddig még soha sem látott.*
- Valamit a mélyből hoznak fel. *jegyzi meg amikor látja az egyik versenyzőt egy apró gyöngyszemmel a felszínre bukkanni majd pedig már teszi is egy kosárkába. Nincs ideje ezen gondolkodni mert Tarmikos folytatja az iménti témát. Zora komoly dilemmában van az ember miatt. Mennyivel egyszerűbb volna minden ha ő is a mélység egyik fia volna. A vállát érő érintésre elmosolyodik, el tudná fogadni, ha nem kötné már szava más mellé, így viszont nagyon reménykedik benne, hogy az egész csak a viszontlátás örömének szól.
Figyelme időnként ismét a víz felé fordul csak akkor néz az ifiura amikor az az éjszaka varázsát hagyja jóvá. Tudja jól, hogy egy ember számára nem jelentheti ugyan azt mint egy sötételfnek, de talán néha megtalálják a közös pontot is.*
- Megtalálhatlak a Dwirinthalen házban. *mondja cseppet szemrehányó hangon, bár azt még mindig nem közölte mi az ami abban a családban zavarja. Amint az iménti simogatás ölelésbe megy át érzi, hogy a legjobb volna mindent elmondania de mégis hogyan.*
- És mit csinálsz te ott? Nem halottam róla, hogy lovagokat gyűjtögetnének.
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-11 19:48:48
Üzenet elküldve: 2015-07-11 19:48:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*És éppen ez az, amiért Rilaival olyan kitűnően megértik egymást. Mert hasonszőrűen gondolkoznak bármi kapcsán, ami pusztán csak említés szintjén is kapcsolatba hozható a "ma" fogalmával. Ha csak feleannyira jó az emlékezőképessége mint magáról hiszi, akkor nem sokat téved azzal a keletről származó bölcselettel sem, amit valahonnét másfél évtized porából ás elő. A szerzetestől így hallotta: "a tegnap történelem, a holnap rejtély. A mai nap ajándék". Ha megszívlelte volna valaha is a hegyvidék kolostorlakóinak tanításait, most elmondhatná magáról, hogy örömmel adózik az egyik ilyen oltárán, hisz tényleg kevéssé gondol a holnappal. Már legalábbis olyan értelemben, ahogy egy városban felnövő általában tenné. A polgárok általában egész takaros kis akciótervvel vértezik fel magukat és családjukat, különböző szcenáriókat elemezve, elérendő életcélokat tűzve ki. Mindenki egyre többet akar magának a világból, a gesztenyehajú alig bírja kivárni, hogy mikor gyúl fel az olajos hordó.
Az oldalba bökés szelíd erőszakának engedelmeskedve feltolja magát ülő helyzetbe, így nagyjából törzsközépig kiemelkedik a vízből, hogy immár ne a tarkóját, hanem hátával támassza a körömnyi csempékkel kirakott medenceperemet. Tekintetéből is elköltözteti azt a lusta-hányaveti élt, mindent Rili meghagyása szerint.*
- Apropó lista, ezt neked szedtem a réten. - *Oldalvást nyúl, a mai nap korábbi tapasztalataiból okulva óvatosan, nehogy rámarjon valami csintalanabb zöldségre, amit odaadhat a szépségének nevezettnek. A csokor készítőjéről lerí, hogy nagyjából ugyanennyi tehetsége lehet bármilyen képzőművészethez, de talán az igyekezet mellett szól, hogy akadnak benne mutatós-színes növénypéldányok is. Minden bizonnyal olyanok is, amiknek igen magas eszmei értéke van és egyes helyeken fővesztés terhe mellett szakajthatók csak.*
- Ez is szerepelt a listámon, de Amon Ruadhon sok mindenről le kellett mondanunk, amit szerettünk volna. - *A mondat második felét csak úgy itt hagyja, nem kell mindent túl- vagy megmagyarázni.*
- Feltétlenül emlékezzünk meg erről, az ő áldozatvállalásukat mi csak itt, ebben a szegényes környezetben tudjuk ellensúlyozni. Még jó, hogy Gabrien vállai olyan jó szélesek, elbírják a dolgokat, meg Janeyt is. - *Most, hogy külön felhívásra a figyelme még kitüntetettebb lett egyébként sem mellőzött fogadóslánya felé, nyomon követi, hogy nagyjából mely karcokon, fehér sebszájakon időzik el hosszabban Rilai tekintete. Megfordul fejében, hogy elmeséli, miként szerezte az egyik komolynak tűnőt azáltal, hogy lopott egy fél hengernyi sajtot, majd ahogy menekülőre kellett fognia, éppen az útjába akadt egy vasvilla, amibe bele talált hasalni teljes súlyával. Talán később.
Egy másik, nem kevésbé jól számon tartott eredetét fogja inkább feltárni előtte. Hogy megmutassa melyikről van is szó, Rilai egyik kacsóját igénybe veszi, s a fürdőházi atmoszférához illő hangulatban végighúzza a lány ujját a heg mentén. Csillag alakú, mellkasának jobb oldalán, nem messze a vállától.*
- Egyszer történt, hogy az Ifjú Sólyom képtelen volt bevenni egy erősséget. Napok óta harcoltunk, fáradtak voltunk és egyre kevésbé hittük, hogy jó helyen vagyunk. De így lehettek ezzel a bentiek is, néhanapján a várfal tövében ülve ocsmány vicceket hajigáltunk egymás fejéhez. Ezt, vagy a patthelyzetet elunva a városvédők egy ajánlattal álltak elő: leteszik a fegyvert és átengedik a területet a zsoldosvezérnek, ha a bajnoka legyőzi a sajátjukat. - *Mosolyogva Rilaira néz.* - Igen szépségem, engem küldtek oda. Soha azelőtt nem láttam még akkora marhát, mint az a tag volt. Egy akkora csatabárdot forgatott mint amekkora te magad vagy, és bivalyerőset tudott suhintani vele, minek tagadjam. Úgy hírlett, hogy én lennék neki a századik, akinek bezúzhatja a koponyáját, érthető volt a lelkesedése, kevésbé az enyém. Én akkoriban... tizenhat lehettem, fiatal és vakmerőbb mint most. Nem hagytam, hogy lendületet vegyen a támadáshoz, mert ezen múlt az életem. Ámde az én karom gyengébb volt az övénél, és idővel fáradni kezdett, akkor emelte csapásra a csatabárdot és lesújtott. - *Tenyerét a párharcból maradt billogra fekteti.*
- És a bárd feje eltörött, mert oly sok ütést mértem már rá, hogy a silány fém megadta magát. De ahhoz nem eléggé, hogy ne hagyjon engem valamilyen búcsúajándék nélkül. Így szereztem az első "kitüntetésem" a Sólyom egyik bérkardjaként. - *A stílus amivel előadja nem minden kétséget kizáró: Rilaiban joggal merülhet fel, hogy megint lódít valamit a valóságon, vagy hogy egyáltalán semmi nem igaz abból, amit az imént elmondott. Vagy minden úgy és akkor történt, ahogy azt felelevenítette.*
- Te honnét származol, szépségem és mi a nyavalya vetett téged Amon Ruadh fabódéjába?
*És éppen ez az, amiért Rilaival olyan kitűnően megértik egymást. Mert hasonszőrűen gondolkoznak bármi kapcsán, ami pusztán csak említés szintjén is kapcsolatba hozható a "ma" fogalmával. Ha csak feleannyira jó az emlékezőképessége mint magáról hiszi, akkor nem sokat téved azzal a keletről származó bölcselettel sem, amit valahonnét másfél évtized porából ás elő. A szerzetestől így hallotta: "a tegnap történelem, a holnap rejtély. A mai nap ajándék". Ha megszívlelte volna valaha is a hegyvidék kolostorlakóinak tanításait, most elmondhatná magáról, hogy örömmel adózik az egyik ilyen oltárán, hisz tényleg kevéssé gondol a holnappal. Már legalábbis olyan értelemben, ahogy egy városban felnövő általában tenné. A polgárok általában egész takaros kis akciótervvel vértezik fel magukat és családjukat, különböző szcenáriókat elemezve, elérendő életcélokat tűzve ki. Mindenki egyre többet akar magának a világból, a gesztenyehajú alig bírja kivárni, hogy mikor gyúl fel az olajos hordó.
Az oldalba bökés szelíd erőszakának engedelmeskedve feltolja magát ülő helyzetbe, így nagyjából törzsközépig kiemelkedik a vízből, hogy immár ne a tarkóját, hanem hátával támassza a körömnyi csempékkel kirakott medenceperemet. Tekintetéből is elköltözteti azt a lusta-hányaveti élt, mindent Rili meghagyása szerint.*
- Apropó lista, ezt neked szedtem a réten. - *Oldalvást nyúl, a mai nap korábbi tapasztalataiból okulva óvatosan, nehogy rámarjon valami csintalanabb zöldségre, amit odaadhat a szépségének nevezettnek. A csokor készítőjéről lerí, hogy nagyjából ugyanennyi tehetsége lehet bármilyen képzőművészethez, de talán az igyekezet mellett szól, hogy akadnak benne mutatós-színes növénypéldányok is. Minden bizonnyal olyanok is, amiknek igen magas eszmei értéke van és egyes helyeken fővesztés terhe mellett szakajthatók csak.*
- Ez is szerepelt a listámon, de Amon Ruadhon sok mindenről le kellett mondanunk, amit szerettünk volna. - *A mondat második felét csak úgy itt hagyja, nem kell mindent túl- vagy megmagyarázni.*
- Feltétlenül emlékezzünk meg erről, az ő áldozatvállalásukat mi csak itt, ebben a szegényes környezetben tudjuk ellensúlyozni. Még jó, hogy Gabrien vállai olyan jó szélesek, elbírják a dolgokat, meg Janeyt is. - *Most, hogy külön felhívásra a figyelme még kitüntetettebb lett egyébként sem mellőzött fogadóslánya felé, nyomon követi, hogy nagyjából mely karcokon, fehér sebszájakon időzik el hosszabban Rilai tekintete. Megfordul fejében, hogy elmeséli, miként szerezte az egyik komolynak tűnőt azáltal, hogy lopott egy fél hengernyi sajtot, majd ahogy menekülőre kellett fognia, éppen az útjába akadt egy vasvilla, amibe bele talált hasalni teljes súlyával. Talán később.
Egy másik, nem kevésbé jól számon tartott eredetét fogja inkább feltárni előtte. Hogy megmutassa melyikről van is szó, Rilai egyik kacsóját igénybe veszi, s a fürdőházi atmoszférához illő hangulatban végighúzza a lány ujját a heg mentén. Csillag alakú, mellkasának jobb oldalán, nem messze a vállától.*
- Egyszer történt, hogy az Ifjú Sólyom képtelen volt bevenni egy erősséget. Napok óta harcoltunk, fáradtak voltunk és egyre kevésbé hittük, hogy jó helyen vagyunk. De így lehettek ezzel a bentiek is, néhanapján a várfal tövében ülve ocsmány vicceket hajigáltunk egymás fejéhez. Ezt, vagy a patthelyzetet elunva a városvédők egy ajánlattal álltak elő: leteszik a fegyvert és átengedik a területet a zsoldosvezérnek, ha a bajnoka legyőzi a sajátjukat. - *Mosolyogva Rilaira néz.* - Igen szépségem, engem küldtek oda. Soha azelőtt nem láttam még akkora marhát, mint az a tag volt. Egy akkora csatabárdot forgatott mint amekkora te magad vagy, és bivalyerőset tudott suhintani vele, minek tagadjam. Úgy hírlett, hogy én lennék neki a századik, akinek bezúzhatja a koponyáját, érthető volt a lelkesedése, kevésbé az enyém. Én akkoriban... tizenhat lehettem, fiatal és vakmerőbb mint most. Nem hagytam, hogy lendületet vegyen a támadáshoz, mert ezen múlt az életem. Ámde az én karom gyengébb volt az övénél, és idővel fáradni kezdett, akkor emelte csapásra a csatabárdot és lesújtott. - *Tenyerét a párharcból maradt billogra fekteti.*
- És a bárd feje eltörött, mert oly sok ütést mértem már rá, hogy a silány fém megadta magát. De ahhoz nem eléggé, hogy ne hagyjon engem valamilyen búcsúajándék nélkül. Így szereztem az első "kitüntetésem" a Sólyom egyik bérkardjaként. - *A stílus amivel előadja nem minden kétséget kizáró: Rilaiban joggal merülhet fel, hogy megint lódít valamit a valóságon, vagy hogy egyáltalán semmi nem igaz abból, amit az imént elmondott. Vagy minden úgy és akkor történt, ahogy azt felelevenítette.*
- Te honnét származol, szépségem és mi a nyavalya vetett téged Amon Ruadh fabódéjába?
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-11 19:06:47
Üzenet elküldve: 2015-07-11 19:06:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Tulajdonképp fittyet hány a férfi farkasvigyorára, pedig hát számított ilyesfélére, mint ahogy feltehetőleg minden anyaszült csupaszon lubickoló leány, ő is tisztában van az ezét-azát érő éhes pillantásokra, de hát egyrészt nem is igazán szégyellős típus, másrészt magától értetődő: ez egy fürdőház, és mint ilyen, nemigen ildomos nyakig gombolt kabátban, téli csizmával alámerülni. Aztán fene tudja, Khan helyében valószínűleg ő is kétszer körbevigyorogná a fejét, ha egy fertályórán belül exponenciálisan növekedne a becses testét körülvevő csupasz női hátsófelek száma. Mint az egyik itt-ott gömbölyödő személy a pasas aurájában,tán ildomos lenne ezt kihasználnia, ám ezt inkább meghagyja a közeli padon csücsülő barna leánynak, ő sajnos túlontúl élvezi a lubickolást, így jó ideig azzal van elfoglalva, hogy hátra-hasra forduljon, csapzottra vizezze fejét, az ujjai között átfutó ezüstfehér léggömböcskéket figyelgesse. Gyermeki örömét leli a pancsolásban, az utóbbi napoktól elcsigázott izmai, tagjai szinte felsajdulnak örömükben, hogy végre meg vannak nyújtva-tornáztatva. A sellőzést elunván visszakapaszkodik a peremre a lustán háton lebegő pasas mellé, két karjával kitámaszkodik, állát nyugvópontra rakja keresztbe rakott csuklóin.*
- Túl sokat pakolsz a listádra, dalia. - *Szemeit forgatja rosszallón, vállával oldalba böki Khant, hátha lesz olyan drága, és félárbocra eresztett szemhéjai alól rá is méltóztat pillantani végre. Vállat ránt a többiek említésére, nem igazán foglalkoztatja hollétük jelen pillanatban.*
- Kettőt, könnyebbet. Ha munkát hajtanak épp fel, úgy példásan járnak el, el ne felejtsünk sajnálkozni egy sort így a hűs vízből, hogy bennünk ily kevéssé munkál a tettvágy. Mármint, hogy városi életünk biztos alapokra helyezzük. - *Ciccent. Aktív szégyenkezésre kényszeríti magát egy pár másodperc erejére. Aztán a szívdobbanás-ritmusban a medence falát verő hűs víz kisimogatja hátából a további felelősségteljes gondolatokat. Abban egyébként jól okoskodott a harcos, hogy Rilinek is feltűnik amaz felsőtestének hegszabdalta mivolta. Szóvá is teszi hamarost.*
- Tudod, egy kicsit azt hittem, hogy szájhős vagy a sokat próbált harcos történeteiddel. Most simán itt az alkalom, hogy elsüss egy illusztrálható anekdotát lélekbemarkoló hősiességedről. - *Ha a pasas szabódik, feltehetőleg tovább fogja unszolni, kölyökkora óta oda és vissza volt a harctéri mesékért, meg úgy egyáltalán, mindenféle történetért, ami perspektíváját bővíti a világról. Reméli, Khannak nem szegi kedvét valami régi emlék és a lány sem gyalogol bele valami ezeréves, fájó sztoriba, pont ezen okból nemigen kérdezte eddig jobb szeme világáról sem, bár úgy emlékszik, mintha látta volna ő már rávillogni a korábban sértetlen tengerszín szempárt, de hát eljön tán ennek is az ideje később.*
*Tulajdonképp fittyet hány a férfi farkasvigyorára, pedig hát számított ilyesfélére, mint ahogy feltehetőleg minden anyaszült csupaszon lubickoló leány, ő is tisztában van az ezét-azát érő éhes pillantásokra, de hát egyrészt nem is igazán szégyellős típus, másrészt magától értetődő: ez egy fürdőház, és mint ilyen, nemigen ildomos nyakig gombolt kabátban, téli csizmával alámerülni. Aztán fene tudja, Khan helyében valószínűleg ő is kétszer körbevigyorogná a fejét, ha egy fertályórán belül exponenciálisan növekedne a becses testét körülvevő csupasz női hátsófelek száma. Mint az egyik itt-ott gömbölyödő személy a pasas aurájában,tán ildomos lenne ezt kihasználnia, ám ezt inkább meghagyja a közeli padon csücsülő barna leánynak, ő sajnos túlontúl élvezi a lubickolást, így jó ideig azzal van elfoglalva, hogy hátra-hasra forduljon, csapzottra vizezze fejét, az ujjai között átfutó ezüstfehér léggömböcskéket figyelgesse. Gyermeki örömét leli a pancsolásban, az utóbbi napoktól elcsigázott izmai, tagjai szinte felsajdulnak örömükben, hogy végre meg vannak nyújtva-tornáztatva. A sellőzést elunván visszakapaszkodik a peremre a lustán háton lebegő pasas mellé, két karjával kitámaszkodik, állát nyugvópontra rakja keresztbe rakott csuklóin.*
- Túl sokat pakolsz a listádra, dalia. - *Szemeit forgatja rosszallón, vállával oldalba böki Khant, hátha lesz olyan drága, és félárbocra eresztett szemhéjai alól rá is méltóztat pillantani végre. Vállat ránt a többiek említésére, nem igazán foglalkoztatja hollétük jelen pillanatban.*
- Kettőt, könnyebbet. Ha munkát hajtanak épp fel, úgy példásan járnak el, el ne felejtsünk sajnálkozni egy sort így a hűs vízből, hogy bennünk ily kevéssé munkál a tettvágy. Mármint, hogy városi életünk biztos alapokra helyezzük. - *Ciccent. Aktív szégyenkezésre kényszeríti magát egy pár másodperc erejére. Aztán a szívdobbanás-ritmusban a medence falát verő hűs víz kisimogatja hátából a további felelősségteljes gondolatokat. Abban egyébként jól okoskodott a harcos, hogy Rilinek is feltűnik amaz felsőtestének hegszabdalta mivolta. Szóvá is teszi hamarost.*
- Tudod, egy kicsit azt hittem, hogy szájhős vagy a sokat próbált harcos történeteiddel. Most simán itt az alkalom, hogy elsüss egy illusztrálható anekdotát lélekbemarkoló hősiességedről. - *Ha a pasas szabódik, feltehetőleg tovább fogja unszolni, kölyökkora óta oda és vissza volt a harctéri mesékért, meg úgy egyáltalán, mindenféle történetért, ami perspektíváját bővíti a világról. Reméli, Khannak nem szegi kedvét valami régi emlék és a lány sem gyalogol bele valami ezeréves, fájó sztoriba, pont ezen okból nemigen kérdezte eddig jobb szeme világáról sem, bár úgy emlékszik, mintha látta volna ő már rávillogni a korábban sértetlen tengerszín szempárt, de hát eljön tán ennek is az ideje később.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-11 17:18:14
Üzenet elküldve: 2015-07-11 17:18:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
//Gyöngyhalászat - nézőként//
// Zoranyde Aleandar //
- Nem tudom. Talán halásznak valamit, vagy kutatnak valami után.
* Mondja Tarmikos, miközben gyengéden a lányra néz. *
- De engem most te érdekelsz igazán.
* Teszi még hozzá, majd a lány vállára teszi kezét, és gyengéden megsimítja. Reméli, hogy Zora ezért nem haragszik meg rá. *
- Én is szeretem az éjszakát, és nem csak azt, hanem...
* Kezdi így, és kissé sóhajtozva elgondolkozik az utolsó szó után, de mégsem mondja ki, hogy mit szeret még. Ő is elbizonytalanodik, ahogy Zora kissé kétségbeesett tekintetét látja. *
- Tudom, hogy eltűntem, de most itt vagyok újra, és nem fogok elmenni még egyszer. Bármikor megtalálhatsz, amikor csak szeretnél. A veszély pedig egyáltalán nem riaszthat vissza, ha rólad van szó.
* Kezdi magyarázkodását a lovag, majd elhallgat, és megpróbálja megölelni Zorát, reménykedve abban, hogy ő is vágyik erre. *
//Gyöngyhalászat - nézőként//
// Zoranyde Aleandar //
- Nem tudom. Talán halásznak valamit, vagy kutatnak valami után.
* Mondja Tarmikos, miközben gyengéden a lányra néz. *
- De engem most te érdekelsz igazán.
* Teszi még hozzá, majd a lány vállára teszi kezét, és gyengéden megsimítja. Reméli, hogy Zora ezért nem haragszik meg rá. *
- Én is szeretem az éjszakát, és nem csak azt, hanem...
* Kezdi így, és kissé sóhajtozva elgondolkozik az utolsó szó után, de mégsem mondja ki, hogy mit szeret még. Ő is elbizonytalanodik, ahogy Zora kissé kétségbeesett tekintetét látja. *
- Tudom, hogy eltűntem, de most itt vagyok újra, és nem fogok elmenni még egyszer. Bármikor megtalálhatsz, amikor csak szeretnél. A veszély pedig egyáltalán nem riaszthat vissza, ha rólad van szó.
* Kezdi magyarázkodását a lovag, majd elhallgat, és megpróbálja megölelni Zorát, reménykedve abban, hogy ő is vágyik erre. *
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-11 16:54:19
Üzenet elküldve: 2015-07-11 16:54:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Életfelfogása, az a különös ízű, szabados gondolkodása lehet a ludas mindenben. Akarva vagy akaratlanul mindenki magára aggat láncokat, felhúz olyan láthatatlan falakat az életében amelyek között azután leéli kiszabott éveit, s mégis gyakran arra emel panaszt, hogy nem volt teljes az élete, hisz akadályok vették körül innét is, onnét is. Khan jó néhány éve szembemegy már ezzel a tradícióval, nem meglepő hát, hogy igen sok irigyre és ellenlábasra tett szert ezen idő alatt. Hiszen konzekvensen csinálja ezt is, mindennapjainak nincsen olyan területe, ahol ne érvényesítené azt az elvet, amit tömör formájában valahogy úgy lehetne megragadni: "egyszer élsz". Ezt még azok is sokszor megértik, akik egyébként sötétebbek a vakond belső zsebénél, noha az ellenkezőjéről szeretn(én)ek tudomást adni.
Nem is személyében keresendő hát feltétlenül a válasz, hogy miért olyan kedvelt egyesek által, s megint másokéban legalább annyira gyűlöletes, hogy tüzes vassal irtanák ki még hírét is. Becsüli az életét, de nem tartja fontosabbnak magát mint az a homokszem, ami a sivatag hatalmas arany tengerében rója az útját. A világ nem fog kifordulni sarkából ha valami grandiózusat cselekszik meg életében, akkor meg különösen nem vesz tudomást néhai létezéséről, ha követi a humanoid lények ismert életciklusát. Névtelenségben születik és a földbe kerülve éppen annyira nem számít, hogy mi volt a neve, mint amikor előbújt az anyaméhből. Komor rálátás ez egy olyan világra, ami mágiával és varázsos lények miriádjaival átitatott, a félszemű mindössze annyit tesz, amihez a legjobban ért. A momentumokban rejlő élvezetet gyűjti, s nem az öröklétnek, hisz ott semmilyen hasznát nem látják már csontjai és hátrahagyott emlékezete (már ha lesz olyan, aki megőrzi őt abban).
Haját jó ideje nem látta már olló, de egészen hozzászokott ehhez a hosszhoz, jóval többet takar hasznavehetetlen szeméből is, amiről a szemkötőt még a fürdőzés idejére sem oldotta le. Mivel nyakig a vízben hever, ezért a katonaember testét ékítő, mozaikszerűen rendeződő hegek mintáját sem lehet látni, pedig a történetekre éhes Rilai bizonyára élvezetét lelné abban is, hogy megpróbálja kitalálni melyiket milyen helyzetben szerezte.
Felsandít a medencéhez lépő nőre, és még csak meg sem próbálja elmismásolni, hogy tetőtől-talpig végigméri az érkezőt. Miért is tenné, hisz a szépség iránt egészséges étvágya van, egy kis nézelődés meg még senki vesztét nem okozta (de csak mert nem volt sohasem megfigyelő, vagy beszivárgó kém sehol).*
- Elég nagy ez a medence. - *Nem rekesztene ő ki senkit abból, hogy a fürdőházban leljen oltalmat a forróság elől, akkor meg pláne, ha a kérdés a szebbik nem képviselőjétől származik. De mostanra már igen mély aggály kél benne, hogy Rilai talán el sem jön, s akkor ő hiába csípette hólyagosra markát a gazszedésben.
Emiatt érthető lesz megkönnyebbülése is, amikor maga mellett besasszézik a vízbe egy hátsó, amit eleddig ugyan csak némi szöveten át látott-sejtett, de gyanítja, hogy ezer másik közül is felismerne. Vigyort formál arcán, hogy Rilai sem valami prűd kisvárosi lányka, aki szemérmes takarózásba kezdene. A feje mellett koccanó körmökre épp csak, hogy felnyitja szemét, fejét is alig billenti oldalra.*
- És rézből lesz. Szépségem, azt hiszed az ilyesmiről csak úgy elfeledkeznék? Neked lesz a legmívesebb kádad egész Artheniorban, ami olyan súlyos, hogy négy törpe fog görnyedni alatta, hogy a szobádba erőszakolja, miután elkészült. Csak a becses feled bírja aztán a forró vizet. - *Hosszat lélegez és még hosszabban sóhajt ezután.* - A többiek még mindig unalmasat játszanak és valami meló után kajtatnak ebben a dög melegben?
*Életfelfogása, az a különös ízű, szabados gondolkodása lehet a ludas mindenben. Akarva vagy akaratlanul mindenki magára aggat láncokat, felhúz olyan láthatatlan falakat az életében amelyek között azután leéli kiszabott éveit, s mégis gyakran arra emel panaszt, hogy nem volt teljes az élete, hisz akadályok vették körül innét is, onnét is. Khan jó néhány éve szembemegy már ezzel a tradícióval, nem meglepő hát, hogy igen sok irigyre és ellenlábasra tett szert ezen idő alatt. Hiszen konzekvensen csinálja ezt is, mindennapjainak nincsen olyan területe, ahol ne érvényesítené azt az elvet, amit tömör formájában valahogy úgy lehetne megragadni: "egyszer élsz". Ezt még azok is sokszor megértik, akik egyébként sötétebbek a vakond belső zsebénél, noha az ellenkezőjéről szeretn(én)ek tudomást adni.
Nem is személyében keresendő hát feltétlenül a válasz, hogy miért olyan kedvelt egyesek által, s megint másokéban legalább annyira gyűlöletes, hogy tüzes vassal irtanák ki még hírét is. Becsüli az életét, de nem tartja fontosabbnak magát mint az a homokszem, ami a sivatag hatalmas arany tengerében rója az útját. A világ nem fog kifordulni sarkából ha valami grandiózusat cselekszik meg életében, akkor meg különösen nem vesz tudomást néhai létezéséről, ha követi a humanoid lények ismert életciklusát. Névtelenségben születik és a földbe kerülve éppen annyira nem számít, hogy mi volt a neve, mint amikor előbújt az anyaméhből. Komor rálátás ez egy olyan világra, ami mágiával és varázsos lények miriádjaival átitatott, a félszemű mindössze annyit tesz, amihez a legjobban ért. A momentumokban rejlő élvezetet gyűjti, s nem az öröklétnek, hisz ott semmilyen hasznát nem látják már csontjai és hátrahagyott emlékezete (már ha lesz olyan, aki megőrzi őt abban).
Haját jó ideje nem látta már olló, de egészen hozzászokott ehhez a hosszhoz, jóval többet takar hasznavehetetlen szeméből is, amiről a szemkötőt még a fürdőzés idejére sem oldotta le. Mivel nyakig a vízben hever, ezért a katonaember testét ékítő, mozaikszerűen rendeződő hegek mintáját sem lehet látni, pedig a történetekre éhes Rilai bizonyára élvezetét lelné abban is, hogy megpróbálja kitalálni melyiket milyen helyzetben szerezte.
Felsandít a medencéhez lépő nőre, és még csak meg sem próbálja elmismásolni, hogy tetőtől-talpig végigméri az érkezőt. Miért is tenné, hisz a szépség iránt egészséges étvágya van, egy kis nézelődés meg még senki vesztét nem okozta (de csak mert nem volt sohasem megfigyelő, vagy beszivárgó kém sehol).*
- Elég nagy ez a medence. - *Nem rekesztene ő ki senkit abból, hogy a fürdőházban leljen oltalmat a forróság elől, akkor meg pláne, ha a kérdés a szebbik nem képviselőjétől származik. De mostanra már igen mély aggály kél benne, hogy Rilai talán el sem jön, s akkor ő hiába csípette hólyagosra markát a gazszedésben.
Emiatt érthető lesz megkönnyebbülése is, amikor maga mellett besasszézik a vízbe egy hátsó, amit eleddig ugyan csak némi szöveten át látott-sejtett, de gyanítja, hogy ezer másik közül is felismerne. Vigyort formál arcán, hogy Rilai sem valami prűd kisvárosi lányka, aki szemérmes takarózásba kezdene. A feje mellett koccanó körmökre épp csak, hogy felnyitja szemét, fejét is alig billenti oldalra.*
- És rézből lesz. Szépségem, azt hiszed az ilyesmiről csak úgy elfeledkeznék? Neked lesz a legmívesebb kádad egész Artheniorban, ami olyan súlyos, hogy négy törpe fog görnyedni alatta, hogy a szobádba erőszakolja, miután elkészült. Csak a becses feled bírja aztán a forró vizet. - *Hosszat lélegez és még hosszabban sóhajt ezután.* - A többiek még mindig unalmasat játszanak és valami meló után kajtatnak ebben a dög melegben?
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-11 14:15:12
Üzenet elküldve: 2015-07-11 14:15:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
// Harmadik merülés //
* Megint rossz helyen tapogatózott. Talán bele kellene törődnie, hogy ez nem az ő napja és a következő merülés után elsétálni? Nem, az nem ő volna. Ekkora előnyt már nem biztos, hogy be tud hozni, de ha valamibe belekezdett akkor tisztességgel végigcsinálja. Pedig milyen jó volna a kegy sugaraiban fürödve telepakolni azt a kosarat.
Már alább hagyott a kezdeti hév, de elrugaszkodik a medence szélétől és a süllyedt hajóroncs fölé úszik a felszínen. Az előbb nem sikerült megvizsgálnia, mert elfogyott a levegője, de majd most tüzetesebben is átfésüli belülről. Moha lepte korhadt fagerendák közt úszik be, maga előtt félretolva a hínárt. Mindig igyekezett olyan területen keresgélni amerre még nem látott mást úszni. A félbetört hajóroncs ablakán rongyos függönyt lobogtatnak az enyhe hullámok. Yarrod feltámadt lelkesedéssel kezd átkutatni mindent amihez itt hozzáfér. Tenyere becsúszik a padlózat réseibe, félrehajtva egy régi ócska szönyeget. Ha talál bármi mást, mi felkelthetné a figyelmét sietősen odaúszik. Miután itt végzett, már az ablakon keresztül távozik és újból a felszín felé veszi az irányt. Fent futó pillantást vet a többiekre, miközben mély lélegzetet vesz, majd újfent alámerül immáron harmadszorra.*
// Harmadik merülés //
* Megint rossz helyen tapogatózott. Talán bele kellene törődnie, hogy ez nem az ő napja és a következő merülés után elsétálni? Nem, az nem ő volna. Ekkora előnyt már nem biztos, hogy be tud hozni, de ha valamibe belekezdett akkor tisztességgel végigcsinálja. Pedig milyen jó volna a kegy sugaraiban fürödve telepakolni azt a kosarat.
Már alább hagyott a kezdeti hév, de elrugaszkodik a medence szélétől és a süllyedt hajóroncs fölé úszik a felszínen. Az előbb nem sikerült megvizsgálnia, mert elfogyott a levegője, de majd most tüzetesebben is átfésüli belülről. Moha lepte korhadt fagerendák közt úszik be, maga előtt félretolva a hínárt. Mindig igyekezett olyan területen keresgélni amerre még nem látott mást úszni. A félbetört hajóroncs ablakán rongyos függönyt lobogtatnak az enyhe hullámok. Yarrod feltámadt lelkesedéssel kezd átkutatni mindent amihez itt hozzáfér. Tenyere becsúszik a padlózat réseibe, félrehajtva egy régi ócska szönyeget. Ha talál bármi mást, mi felkelthetné a figyelmét sietősen odaúszik. Miután itt végzett, már az ablakon keresztül távozik és újból a felszín felé veszi az irányt. Fent futó pillantást vet a többiekre, miközben mély lélegzetet vesz, majd újfent alámerül immáron harmadszorra.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-07-11 09:46:51
Üzenet elküldve: 2015-07-11 09:46:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*A kinti forróság ellenére a az utcákon tobzódó tömeg közt jó ideje bolyong egy meglehetősen elveszettnek tűnő leányszerzet. Félreértés ne essék, kicsikét sem bánja. A városban végre igazán elemében van, tátott szájjal téblábol a macskaköves, tekervényes kis utcákon, kitér erre is, arra is, több környi útbaigazítást kérve azonban idővel megtalálja a kiinduláskor kijelölt épületet: a fürdőházat. Hunyorogva felpillant az épületre, belép, szimatolja a pézsmás fürdősóillatot, élvezi, ahogy a benti hűvös a bőrére simul. Már az első pillanattól fogva díjazta Khan ötletét: finoman szólva tele volt a kistáskája, hogy kényesebb részeit folyton jeges vízben mossa, még jobban televolt a jeges patak hiányában a tisztálkodás teljes mellőzésével, mélységesen kultúrlénynek tartván magát orrfelszegve indult hát, hogy tengeri szivaccsá áztassa az utóbbi időben meglehetősen leharcolt testét.
A fürdőhelyiségbe kémlel, s habár meglehetősen sokan vannak, akik ugyanezen tervvel álltak elő a mai napra, relatíve hamar megtalálja akit keres, nem mintha különösebben el lehetne téveszteni langaléta, félszemű harcosának külsejét. Közelebb lépne, ám ekkor látja meg Elyene-t a medence szélénél. Magában elmulat, édesbús érzésekkel konstatálja, hogy lassan elkerülhetetlen lesz, hogy lepkefogó hálóval rohangásszon a rókaképű körül . Hogy hangosan fel ne nevessen, ezzel magára vonva figyelmüket, az egyik hűs oszlop mögé simul, míg kividámkodja magát, öklébe harap. El ne felejtse alkalomadtán közölni a szívtipróval, hogy legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy a nagyvilágban hány száz hosszúcombú mászkál éhezve a felemás mosolyát meg a pimasz, kétértelmű szurkálódását.
Mindenesetre hagy még egy darab időt hagy nekik, míg félrevonulva az öltözőhelyiségben leruhátlanodik, paradicsomkontyba csavarja haját, fürdőlepedő után kutat. Jópár percbe beletelik, mire leaggatja magáról a csörgő ezeket-azokat melyeket karján, nyakában, bokáján, fülében hord. Félsz nélkül pakolja ezen ingóságokat is ruhái közé, melyet majd a helyiségben hagy: Ha egy besurranó tolvajnak pont az ő értéktelen kacatjaira fájna a foga, lelke rajta. Bemúmiázza magát a habfehér, selymes anyagba, egy darab ideig a tükör előtt illegeti magát. Sóhajtva konstatálja, hogy habár szívből szerette az összes morcos barbárt a kopár dombon, ahol eddig éltek, azért mégiscsak ez az ő terepe: a fürdők, a fogadók, a száznyi árus, az állandó zsongás. El ne felejtsen a szeánsz végeztével látogatást tenni a piactéren, hogy a városi módinak megfelelő ruhadarabokra is szert tegyen, ugyanis a jelenleg hordott, viseltes gúnyánál per pillanat még ez az egy szál törölköző is kifinomultabbnak tűnik.
Az öltözőből kiérve Khanék felé veszi az irányt, a medencelépcsőhöz érve hátrahagyja a leplet, a hűs vízbe lábal, utóbb belemerül. Amikor már aggódni kezdenének miatta, víg prüszköléssel bukkan fel a mélyből. Nehézkes, ezüstös léglabdacsok, buborékgyöngyök pezsegnek körülötte. A pasas mellé csusszan, megkocogtatja a medence párkányának mozaikborítását annak feje mellett.*
- Kádat ígértél, sárkánykarmosat, de azért megteszi.
*A kinti forróság ellenére a az utcákon tobzódó tömeg közt jó ideje bolyong egy meglehetősen elveszettnek tűnő leányszerzet. Félreértés ne essék, kicsikét sem bánja. A városban végre igazán elemében van, tátott szájjal téblábol a macskaköves, tekervényes kis utcákon, kitér erre is, arra is, több környi útbaigazítást kérve azonban idővel megtalálja a kiinduláskor kijelölt épületet: a fürdőházat. Hunyorogva felpillant az épületre, belép, szimatolja a pézsmás fürdősóillatot, élvezi, ahogy a benti hűvös a bőrére simul. Már az első pillanattól fogva díjazta Khan ötletét: finoman szólva tele volt a kistáskája, hogy kényesebb részeit folyton jeges vízben mossa, még jobban televolt a jeges patak hiányában a tisztálkodás teljes mellőzésével, mélységesen kultúrlénynek tartván magát orrfelszegve indult hát, hogy tengeri szivaccsá áztassa az utóbbi időben meglehetősen leharcolt testét.
A fürdőhelyiségbe kémlel, s habár meglehetősen sokan vannak, akik ugyanezen tervvel álltak elő a mai napra, relatíve hamar megtalálja akit keres, nem mintha különösebben el lehetne téveszteni langaléta, félszemű harcosának külsejét. Közelebb lépne, ám ekkor látja meg Elyene-t a medence szélénél. Magában elmulat, édesbús érzésekkel konstatálja, hogy lassan elkerülhetetlen lesz, hogy lepkefogó hálóval rohangásszon a rókaképű körül . Hogy hangosan fel ne nevessen, ezzel magára vonva figyelmüket, az egyik hűs oszlop mögé simul, míg kividámkodja magát, öklébe harap. El ne felejtse alkalomadtán közölni a szívtipróval, hogy legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy a nagyvilágban hány száz hosszúcombú mászkál éhezve a felemás mosolyát meg a pimasz, kétértelmű szurkálódását.
Mindenesetre hagy még egy darab időt hagy nekik, míg félrevonulva az öltözőhelyiségben leruhátlanodik, paradicsomkontyba csavarja haját, fürdőlepedő után kutat. Jópár percbe beletelik, mire leaggatja magáról a csörgő ezeket-azokat melyeket karján, nyakában, bokáján, fülében hord. Félsz nélkül pakolja ezen ingóságokat is ruhái közé, melyet majd a helyiségben hagy: Ha egy besurranó tolvajnak pont az ő értéktelen kacatjaira fájna a foga, lelke rajta. Bemúmiázza magát a habfehér, selymes anyagba, egy darab ideig a tükör előtt illegeti magát. Sóhajtva konstatálja, hogy habár szívből szerette az összes morcos barbárt a kopár dombon, ahol eddig éltek, azért mégiscsak ez az ő terepe: a fürdők, a fogadók, a száznyi árus, az állandó zsongás. El ne felejtsen a szeánsz végeztével látogatást tenni a piactéren, hogy a városi módinak megfelelő ruhadarabokra is szert tegyen, ugyanis a jelenleg hordott, viseltes gúnyánál per pillanat még ez az egy szál törölköző is kifinomultabbnak tűnik.
Az öltözőből kiérve Khanék felé veszi az irányt, a medencelépcsőhöz érve hátrahagyja a leplet, a hűs vízbe lábal, utóbb belemerül. Amikor már aggódni kezdenének miatta, víg prüszköléssel bukkan fel a mélyből. Nehézkes, ezüstös léglabdacsok, buborékgyöngyök pezsegnek körülötte. A pasas mellé csusszan, megkocogtatja a medence párkányának mozaikborítását annak feje mellett.*
- Kádat ígértél, sárkánykarmosat, de azért megteszi.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325