//Nyári forgatag//
//Gyöngyhalászat – nézőként//
*Nővérét nem érdekli a némber anyjuk. Nem úgy mint bátyját. Vele valóban meg kell küzdenie, hogy ki markai közé kerüljön az a nőszemély. Nem sokban hasonlít testvéreihez, sőt. A másik kettő olyan, mintha két tojás lenne. Mian ettől eltér, csak pár vonásba hasonlít rájuk. Az egyik ilyen, hogy Reavherrel együtt mélységesen gyűlöli, azt ki egykor világra hozta. Gyűlölte gyerekkorától, hogy mindig a nyakába lihegett, hogy tutujgatta, hogy kedveskedett neki. A bájos mosolyát, az egész lényét. Jobban gyűlölte mint bárkit valaha. S ez az a gyűlölet, mely arra késztette, hogy eleinte csak kisebb állatokat öljön, majd egyre nagyobbakat.*
- Kell egy állt.
*Jelenti ki végül, igaza van. Ölnie kell, akár egy kisállatot is, ez most lényegtelen. De érzi magába, hogy meg kell tennie. Oly régen történt, hogy bárki életét ontotta volna ki. Ennyi szórakozás jár neki.
Nem hallja meg Qeannah szavait, ahogy a fürdőben vannak. Érzi, ahogy a pára összenyomja tüdejét. Otthonukba, mindenkinek megvan a saját mosdáshoz alkalmas rezidenciája. Ott a vizet kellemesen felmelegítik, öblös bográcstáljukba, s onnan adagolják. Van olyan is, amikor egy nagyobb kád alá gyújtanak be tüzet. De ilyen pára nem szokott lenni, s ez szokatlan a hamuszürke hajú leányzónak. De nem zavarja. Érzi, ahogy beszívja a levegőt, a tüdejét égeti a pára. S ezt élvezi. Élvezi a fájdalmat, akkor is ha nem ő okozza azt másnak.
Ahogy belép a terembe meg sem hallja nővére hangját. Mégis egy pillanatra megáll, és hátrafordul.*
- Nincsenek sokan.
*Suttogja, elhaló, túlvilági hangján, melyet talán meg sem hall Qeannah. Ajkairól mindazonáltal leolvashatja a szavakat. Suhan tovább előre. Megnézi magának a kör alakú medencét, s érdekesnek találja, hogy van benne egy mágus. Nem kérdés számára, hogy mágia által hozták létre. De kinek van ilyen nagy hatalma, ebben a városban, hogy ilyet képes megcsinálni? Tűnődik egy pillanatra, majd kifejezéstelen arccal felnézve halad tovább.
Egy kisebb társaság mellett halad el, szótlanul, akár egy szellem. Érzi magán az egyikük pillantását. Lassan fordítja oldalra a fejét, akárha baba lenne. Arca porcelánfehéren sápadt, mintha valami komoly korság tartaná rabságba. Jáde íriszei kifejezéstelenül ridegek s üresek. Semmilyen érzelem nem mutatkozik meg benne, még az érdeklődés enyhe szikrája sem. A férfi felett átsiklik tekintete, meg sem ragadja, még csak pislogni sem pislog. Követi szótlan némaságban, halk, osonó léptekkel Qeannah hangos, kopogó lépteit. Egy pódiumszerűre ülnek fel, ahonnan tökéletesen rá lehet látni a medencére, s a versenyzőkre is.*
- Szőke.
*Tippeli, mégis csak az egyikre. Az, amelyik őt érdekli. A halál. Az, hogy ki fog nyerni, az hidegen hagyja. Azt sem tudja, hogy mi a feladat. Csak azt tudja, hogy a vízbefúlás az egyik legkegyetlenebb halálmód. Amikor kapálózol, de senki sem segít, amikor a tüdőd szétrobban a fájdalomtól, hogy nem kap levegőt, s végül kénytelen vagy a vízben lélegezni…*