//Nyári forgatag//
//Jaj, úgy élvezem én…//
* Nem igazán vesz tudomást a férfi ruhájából áradó illatról, egyrészt mert el van foglalva a saját dühével másrészt van itt elég kence, meg olaj, aminek érezheti az illatát.
Az ital rendelésére csak, megrázza fejét, egy halvány mosoly kíséretében, és már mondaná is, hogy nem szomjas. De Ryn megelőzi, hogy magyarázkodásba kezdjen. Igen valóban arra gondolt, hogy kicsit többet ivott a kelleténél, és ezért ilyen nyájas. a válaszok viszont elgondolkodtatják és újra a poharat veszi szemügyre, s forgatja száránál fogva. Úgy guggol ott, mint egy homokozó kisgyerek, aki éppen azon tűnődik, hogy mit is lehetne kezdeni az előtte sivatagként elterülő aranyszín homokból. Nedves haja bal válla felett omlik oldalra, nélkülözve az amúgy selymes hatást. Kicsit hullámos, kicsit sötét, kicsit kócos.
Oly sok mindenre lehet következtetni a szavakból, oly sokat lehet mögé képzelni. Vagy csak nem gondolkodni rajta és azt hinni, hogy az van mögötte, amit a másik gondol. Hisz, ha csak vendég és a szabályok betartása miatt ilyen. Akkor bizony, hamis minden megbánás. S nem ér semmit. Emlékszik még, hisz nem volt olyan régen mikor Mordi mamával beszélgetett a konyhába visszatérése után. *
~ Diplomata.~
* Egyetlen szó és megmagyaráz mindent. Most is úgy viselkedik. Furcsa szokások lehetnek Ryn háza tájékán, ha belefér a nők megerőszakolása. De ahány ház, annyi szokás. Bár egy fokkal szimpatikusabb ez az oldala, mint a másik. Mégis valami… Mindenesetre örül, hogy kezd visszatérni a régi Ryz. Hisz épp ez a cél. Feljebb emeli tekintetét, előbb a határozott áll, majd a puha ajkak, a formás orr és a vérvörös tekintet, mely most máshogy csillog, mint eddig. Van benne valami kedves, valami pajkosság és ez kifejezetten tetszik Esnek. Valahogy olyan igazi, olyan élettel teli, olyan őszinte. A kérdés és a benne rejlő pimaszság, s az ugyan ilyen mosoly sem zavarja. Sőt, hasonlóképp reagál, szemeiben egy gyermek huncutsága csillan, ajkait beharapja, mint csintalan gyermek mikor valami apró gonoszságon töri a fejét elnéz a férfi válla felett, mint szégyenlős kislány, aki azon töpreng szabad –e. Aztán, el söpri egy sohase volt szellő. Felkapja akár a falevelet, hogy csak az emléke maradjon ott. Tekintete elkomorul, arcáról a derű lefagy. Ajkai is csak éppen nyitva maradnak, ahogy a fogak eresztik. Csak egy pillanatra kapja tekintetét Rynre, talán a másik észre sem veszi. *
- Majd kitalálok valamit. De, most mennem kell.
*Hirtelen áll fel, kezében a kupával. Haját egy gyakorolt mozdulattal dobja vissza észre se véve, hogy köntöse megoldódott, mely így egy vonalban látni engedi bőrének hófehér színét, a völgy mellett húzódó két halom formás ívét, lapos hasát s a köldökében csillanó követ. A padhoz sétál, hogy a poharat visszategye a helyére, melyről egykor elvették. Naiv módon gondolta, hogy Ryz többet ivott, int kellett volna, na de talán annyira még ő sem bolond, hogy mindazt két pohárból tegye. Hisz egy a kezében is van. S a vöröslő folt sem erről árulkodik a nyakán. Nem baj, ez csak még jobban megerősíti abban, hogy jó úton haladnak, s hogy Mordi mamának nem mindenben volt igaza. De, így biztos lehet abban is, hogy őt a család szokásai védik és Ryn figyelem nem veszélyezteti. Hogy bántja-e? Igen, egy kicsit. Haragszik? Magára. De, még egy kapaszkodó egy újabb réteg a pajzson. Szép lassan, teljes vértezetben fog állni, mindentől védve. *
- Majd találkozunk. * s indul ki az ajtón, de hamarabb nyílik és Moonék lépnek be rajta. *
- Moon. Carlan. * köszönti az érkezőket.*
- Még egyszer gratulálok. De, most elnézéseteket kérem, a korai távozás miatt. De, van még egy kis dolgom, s az idő sürget.
* Mondja sietve, majd egy biccentéssel elköszönve, csukja be maga után az ajtót. Csalódottan veszi lépteit az öltöző felé, hogy magára kapja ruháit. Kissé megfésülködjön. Még vissza kell térnie a kúriába, hogy magához vegye íját. Majd onnan ismét a piactérre, hogy talán idejében elérje a versenyt.*
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.25 20:04:31