*Furcsán változnak az idők... Eleinte még ő volt az, aki a testiség minden formájától szinte rettegett, nem értette a saját reakcióit sem, szégyenlősen menekült szinte. Emlékszik még jól az első éjszakára, amit Lexi mellett töltött, akkor még hangoktól gyötörve, vakon. Elég volt annyi, hogy a lány hozzásimuljon a takaró alatt, és máris ugrott ki az ágyból, mert valami változást érzett, aminek nem is sejtette az okát. Amióta viszont meggyógyult, minden értelemben, a szőkeségnek hála, inkább pont a lány az, aki zavarba jön, ha a hím így közeledik hozzá. Talán csak megjött Xareth magabiztossága? netán utánajárt kicsit a dolgoknak, hogy sokkal felkészültebb lehessen ebben a témában? Nehéz megmondani, hogy amíg Lexi hosszú órákat töltött a gyakorlótéren, ő mivel múlatta az idejét. Testéről sajnos látszik, hogy nem vitte túlzásba az edzést, a bordái még mindig könnyen tapinthatók és a karjai is vékonyak, de ahhoz képest, amilyen állapotban régen volt, már így is egészen szép szintre tornázta fel magát. Ennek egyfajta elismerése a pincérnő tekintete is, aki kedvtelve méregetné a mélységit, nyelve hegyén van, hogy extra szolgáltatásokat, de a félvér lányka egyértelműen birtokló magatartása megálljt parancsol. Szótlanul, kicsit csalódottan távozik hát, így a szerelmesek magukra maradhatnak.
A hím nem rest máris zavart pírt varázsolni a fakó arcocskára, még szerencse, hogy ében bőrén nem látszik, hogy ő is zavarban van, főleg, ha arra gondol, micsoda érzés volt, ahogyan a nedves test, akár törölközővel, akár anélkül a hátához simult. Ha Lexi ennyire játszadozni szeretne, nem pont ő fog nemet mondani, a természetes férfiúi éhség ott dolgozik benne is.
Kérdésére nem szavakkal, hanem tettekkel kap máris választ. Halvány mosollyal enged a csóknak, ahogy az egyre követelőzőbbé válik, úgy csúszik lejjebb az ő keze is, pontosan a lány fenekére. Mást nem tesz, nem simogatja, nem markolja, épp csak ott nyugtatja a tenyerét, mintegy tesztelve, hogy a szőkeség mit fog erre reagálni.*
-Ha tudtam volna, hogy ennyire éhes vagy, hozattam volna rendes ételt is. Bár lehet, hogy a gyümölcs is elég lesz...
*Suttogja halkan, közvetlen közelről a lány fülébe, ügyelve arra, hogy ajkai a cimpához simuljanak, forró lélegzete pedig tovább ingerelje az amúgy is érzékeny részt, különösen a hegyesedő végét. Mindeközben lassan hátrálni kezd a vízben, magával vonva Lexit is, egészen addig, amíg el nem érik a tálat, amiben szárított gyümölcsök sorakoznak. Egyik kezét kiszabadítja, hogy találomra kiemeljen egy darabot, majd a félvér szájához illesztve várjon.*