Nincs játékban - Fürdőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Fürdőház | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Feleincater Harbogassi [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1346_torpe-orias_ferfi.jpg)
![>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2007_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-10-19 13:51:09
Üzenet elküldve: 2014-10-19 13:51:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Köz, elő, és gyors játék//
-Tökéletesen.
*Biccent egyet, aztán már indulnak is a medence irányába. Külön szoba kettőjüknek. Ez legalább jó, nem a nagy közös medence, ahol bárki megnézheti magának. Így csupán Jaz fogja látni, ami kevésbé kellemetlen.
Amikor belépnek a külön helyiségbe, tekintete körbeszalad a szobán, és így majdnem lemarad a laza törülköző ledobásról. Nagy levegőt vesz, de apró aggodalma alaptalan, a férfi nem lesz tökéletesen mezítelen. Ellentétben persze vele, aki majd ha ledobja az anyagot magáról, semmit nem fog viselni.
Aztán Jaz végül belemerül a vízbe, és Nimue azt a pillanatot használja ki, amikor a férfi egy pillanatra nem figyel. A mozdulat szinte már villámgyors, amivel lerántja magáról a törülközőt, s máris belesiklik a kellemesen meleg vízbe, nyakig merülve benne. Mivel haját már korábban kiengedte, így az ezüstszín tincsek a folyadék felszínén terülnek szét, eltakarva a másik elől részben a látványt. Pedig lenne mit csodálni. Nimue ugyan nem vékony, de kellően karcsú. Csípője kerek, keble nem túl nagyok, de formásak, combjai hosszúak, derekát egy férfi két marokkal átérné.*
-Óh, ez igen kellemes...
*Jegyzi meg, s maga is enged a késztetésnek, hogy hátát támassza meg a medence falánál, s fejét a peremen.*
-Nincs sok mesélni való. Eddigi életemben nem történt szinte semmi említésre való. Jó régen születtem, egy ember számára ez már egy bő fél élet. Ám elfek között ifjúnak számítok. Talán épp emiatt van, hogy úgy döntöttem, saját lábra állok végre, s elhagytam szüleim házát, hogy itt a városban leljem meg az utamat. Varázshasználó vagyok, és ezt a tudásomat szeretném tovább fejleszteni.
*Csicsergi el. Valóban nincs sok minden az életében, melyet mesélni lenne érdemes. Semmi izgalom, semmi érdekesség.*
-És te?
*Kérdez végül vissza.*
-Tökéletesen.
*Biccent egyet, aztán már indulnak is a medence irányába. Külön szoba kettőjüknek. Ez legalább jó, nem a nagy közös medence, ahol bárki megnézheti magának. Így csupán Jaz fogja látni, ami kevésbé kellemetlen.
Amikor belépnek a külön helyiségbe, tekintete körbeszalad a szobán, és így majdnem lemarad a laza törülköző ledobásról. Nagy levegőt vesz, de apró aggodalma alaptalan, a férfi nem lesz tökéletesen mezítelen. Ellentétben persze vele, aki majd ha ledobja az anyagot magáról, semmit nem fog viselni.
Aztán Jaz végül belemerül a vízbe, és Nimue azt a pillanatot használja ki, amikor a férfi egy pillanatra nem figyel. A mozdulat szinte már villámgyors, amivel lerántja magáról a törülközőt, s máris belesiklik a kellemesen meleg vízbe, nyakig merülve benne. Mivel haját már korábban kiengedte, így az ezüstszín tincsek a folyadék felszínén terülnek szét, eltakarva a másik elől részben a látványt. Pedig lenne mit csodálni. Nimue ugyan nem vékony, de kellően karcsú. Csípője kerek, keble nem túl nagyok, de formásak, combjai hosszúak, derekát egy férfi két marokkal átérné.*
-Óh, ez igen kellemes...
*Jegyzi meg, s maga is enged a késztetésnek, hogy hátát támassza meg a medence falánál, s fejét a peremen.*
-Nincs sok mesélni való. Eddigi életemben nem történt szinte semmi említésre való. Jó régen születtem, egy ember számára ez már egy bő fél élet. Ám elfek között ifjúnak számítok. Talán épp emiatt van, hogy úgy döntöttem, saját lábra állok végre, s elhagytam szüleim házát, hogy itt a városban leljem meg az utamat. Varázshasználó vagyok, és ezt a tudásomat szeretném tovább fejleszteni.
*Csicsergi el. Valóban nincs sok minden az életében, melyet mesélni lenne érdemes. Semmi izgalom, semmi érdekesség.*
-És te?
*Kérdez végül vissza.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-10-19 13:36:24
Üzenet elküldve: 2014-10-19 13:36:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Köz, elő, és gyors játék//
*Jaz is úgy tesz, mintha nem lenne tarkítva, mondjuk ő mindig. Elvégre nem veszünk különleges tudomást a karunkról, vagy a lábunkról, hiszen az eredendően a részünk. Valahogy így áll ő is a zúzódásaihoz.
Mosolyogva pördül meg a lány felé, és kérdésére közli mindazokat, amire eddig jutott.*
-Arra lesz. Hamarosan a vacsora is megérkezik, sült, gyümölcs, sajt, és cipó. Remélem megfelel.
*Megállja, hogy ne mérje végig a törölköző takarta női testet, és indul is a mutatott irányban hangos meztelen talp csattogásoktól kísérve.
Kellemes kis különszobát kaptak, meleg vizes medencével. A csípőjét takaró ruhaneműt a sarokba dobva derül csak ki, hogy alsónadrágját magán hagyta. Mondjuk annak szemrevételezése sem hagy sok időt, kéjes sóhajjal merül a vízbe nyakig, majd emelkedik ki, és veti hátát a medence falának.*
-Már csak emiatt is megérte ide utazni.
*Hátra dőlve nyugtatja tarkóját a peremre, szemeit lehunyva élvezi a fürdőzés ellazító hatását. Vagy két percig. Aztán ismét emeli hegyi tavakat idéző zöld tekintetét Nimuere.*
-Mesélnél még magadról?
*Jaz is úgy tesz, mintha nem lenne tarkítva, mondjuk ő mindig. Elvégre nem veszünk különleges tudomást a karunkról, vagy a lábunkról, hiszen az eredendően a részünk. Valahogy így áll ő is a zúzódásaihoz.
Mosolyogva pördül meg a lány felé, és kérdésére közli mindazokat, amire eddig jutott.*
-Arra lesz. Hamarosan a vacsora is megérkezik, sült, gyümölcs, sajt, és cipó. Remélem megfelel.
*Megállja, hogy ne mérje végig a törölköző takarta női testet, és indul is a mutatott irányban hangos meztelen talp csattogásoktól kísérve.
Kellemes kis különszobát kaptak, meleg vizes medencével. A csípőjét takaró ruhaneműt a sarokba dobva derül csak ki, hogy alsónadrágját magán hagyta. Mondjuk annak szemrevételezése sem hagy sok időt, kéjes sóhajjal merül a vízbe nyakig, majd emelkedik ki, és veti hátát a medence falának.*
-Már csak emiatt is megérte ide utazni.
*Hátra dőlve nyugtatja tarkóját a peremre, szemeit lehunyva élvezi a fürdőzés ellazító hatását. Vagy két percig. Aztán ismét emeli hegyi tavakat idéző zöld tekintetét Nimuere.*
-Mesélnél még magadról?
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-10-19 12:59:52
Üzenet elküldve: 2014-10-19 12:59:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Köz, elő, és gyors játék//
~Jaz Loghin.~
*Nyugtázza magában a nevet, így már egészen más érzés. Már nem egy ismeretlen idegennel megy fürdőzni.
Aztán nekivágnak az útnak, mely a főtérről a fürdőig vezet. A szegénynegyed nyomora, és látványa nem nyomasztja, nem riasztja. Csak nem esik jól a szemnek, de félelem nincs benne. Bánthatnák? Elképzelhető, de úgy véli, miért is akarná bántani őt bárki is? Naiv. Ez van.
Végül elérik a fürdőt, és belépnek. Jaz ajtót nyit előtte, ő átveszi a csomagot, és a mutatott irányba pillant.*
-Rendben.
*Mosolyogva libeg el a női öltöző irányába. Ám a mosolya mögött némi aggódás bújik meg, mert ugyebár nem rendelkezik fürdőruhával. Végül maga is egy nagyobbacska törülköző mellett dönt, lesz ami lesz alapon. A csomagot bent hagyja az öltözőben, s csupán a törülközőbe tekerve, mezítláb lépked vissza Jazhoz. A férfi sincs agyonöltözködve, s talán ez az, mely kissé még jobban zavarba hozza. S nem csak azért, mert a másik testén erősen látszik a sorozatos verések oka.*
~Becsületbeli ügy, mi?~
*Villan fel benne a kérdés, és igazából most kezd el először morfondírozni azon, hogy valójában ki is lehet a másik. Fiatal félelf, akit rendszeresen elvernek. Nem is kicsit. Ugyanakkor jómódú, vagyonos, aki testőröket is fizethetne, hogy ne verjék el. Nimue nem igazán érti mindezt, hacsak nem a másik abból a fajtából való akikről meséltek neki a barátnői sugdolózva. Azok, akik szeretik a fájdalmat, és rendszeresen engedik megverni magukat. Nimue soha nem értette, miért esik jól ez egyeseknek. Ő nehezen viseli a fájdalmat, és nem is szeretné, ha minden nap agyba-főbe verné valaki.*
-Melyik medencébe megyünk?
*Lép oda Jazhoz végül, nem térve ki a másik díszítésére, és úgy tesz, mintha nem is látta volna őket, ott sem lennének.*
~Jaz Loghin.~
*Nyugtázza magában a nevet, így már egészen más érzés. Már nem egy ismeretlen idegennel megy fürdőzni.
Aztán nekivágnak az útnak, mely a főtérről a fürdőig vezet. A szegénynegyed nyomora, és látványa nem nyomasztja, nem riasztja. Csak nem esik jól a szemnek, de félelem nincs benne. Bánthatnák? Elképzelhető, de úgy véli, miért is akarná bántani őt bárki is? Naiv. Ez van.
Végül elérik a fürdőt, és belépnek. Jaz ajtót nyit előtte, ő átveszi a csomagot, és a mutatott irányba pillant.*
-Rendben.
*Mosolyogva libeg el a női öltöző irányába. Ám a mosolya mögött némi aggódás bújik meg, mert ugyebár nem rendelkezik fürdőruhával. Végül maga is egy nagyobbacska törülköző mellett dönt, lesz ami lesz alapon. A csomagot bent hagyja az öltözőben, s csupán a törülközőbe tekerve, mezítláb lépked vissza Jazhoz. A férfi sincs agyonöltözködve, s talán ez az, mely kissé még jobban zavarba hozza. S nem csak azért, mert a másik testén erősen látszik a sorozatos verések oka.*
~Becsületbeli ügy, mi?~
*Villan fel benne a kérdés, és igazából most kezd el először morfondírozni azon, hogy valójában ki is lehet a másik. Fiatal félelf, akit rendszeresen elvernek. Nem is kicsit. Ugyanakkor jómódú, vagyonos, aki testőröket is fizethetne, hogy ne verjék el. Nimue nem igazán érti mindezt, hacsak nem a másik abból a fajtából való akikről meséltek neki a barátnői sugdolózva. Azok, akik szeretik a fájdalmat, és rendszeresen engedik megverni magukat. Nimue soha nem értette, miért esik jól ez egyeseknek. Ő nehezen viseli a fájdalmat, és nem is szeretné, ha minden nap agyba-főbe verné valaki.*
-Melyik medencébe megyünk?
*Lép oda Jazhoz végül, nem térve ki a másik díszítésére, és úgy tesz, mintha nem is látta volna őket, ott sem lennének.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-10-19 12:40:52
Üzenet elküldve: 2014-10-19 12:40:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Köz, elő, és gyors játék//
-Jaz Loghin. Örvendek.
*Hajol meg finoman derékból, és arcáról valóban az öröm jelei olvashatóak le. A batyut felkapva, mutatja az irányt és diktál kellemes tempót. Így sétálgatva telt el az út Főtértől a Fürdőházig. Jaz lelkesen, ám nem túl aprólékosan magyarázgatta az elhagyott kerületek jellemzőit, pont mintha maga is csak pár napja időzne a városban. A szegénynegyeden áthaladva, védelmezőleg kissé közelebb húzódott a nőhöz, tudva, hogy a csajok valamiért frászt kapnak a nyomortól.
Majd elérve a célt, ismerősként bólintva a fürdő kapujában strázsáló őröknek tárja a kaput Nim előtt. Odabenn a motyót átpasszolja még az öltözők előtt.*
-Tessék. Lányok arra, fiúk erre. Itt találkozunk.
*Vigyorog, és tűnik el a férfiúi szakaszban, hogy pár perc múlva törölközőre vetkőzve lépjen ki újra. Mire Nimue is végez a vetkőzéssel Jaz már egy lengén öltözött felszolgálóval diskurál vacsoráról, borról, szabad medencéről.
A csípőjére tekert fehér anyag ellenére semmiféle szégyenérzetet nem mutat, holott hátán hosszan futnak végig régi verések behegedett nyomai, ahogy bal oldalt bordáit is ékesítik, színéből következtethetően jóval frissebb ütlegek zöldes foltjai. Vagyis alaposan körülverték, életvitelszerűen. Ezt leszámítva viszont semmi rendkívüli, taszító nincs alkatán.*
-Jaz Loghin. Örvendek.
*Hajol meg finoman derékból, és arcáról valóban az öröm jelei olvashatóak le. A batyut felkapva, mutatja az irányt és diktál kellemes tempót. Így sétálgatva telt el az út Főtértől a Fürdőházig. Jaz lelkesen, ám nem túl aprólékosan magyarázgatta az elhagyott kerületek jellemzőit, pont mintha maga is csak pár napja időzne a városban. A szegénynegyeden áthaladva, védelmezőleg kissé közelebb húzódott a nőhöz, tudva, hogy a csajok valamiért frászt kapnak a nyomortól.
Majd elérve a célt, ismerősként bólintva a fürdő kapujában strázsáló őröknek tárja a kaput Nim előtt. Odabenn a motyót átpasszolja még az öltözők előtt.*
-Tessék. Lányok arra, fiúk erre. Itt találkozunk.
*Vigyorog, és tűnik el a férfiúi szakaszban, hogy pár perc múlva törölközőre vetkőzve lépjen ki újra. Mire Nimue is végez a vetkőzéssel Jaz már egy lengén öltözött felszolgálóval diskurál vacsoráról, borról, szabad medencéről.
A csípőjére tekert fehér anyag ellenére semmiféle szégyenérzetet nem mutat, holott hátán hosszan futnak végig régi verések behegedett nyomai, ahogy bal oldalt bordáit is ékesítik, színéből következtethetően jóval frissebb ütlegek zöldes foltjai. Vagyis alaposan körülverték, életvitelszerűen. Ezt leszámítva viszont semmi rendkívüli, taszító nincs alkatán.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-10-18 14:00:17
Üzenet elküldve: 2014-10-18 14:00:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Erdő lánya//
* A langyos víz már teljesen kiszívta szürke bőrét, így nem utasítja vissza a másik csábító ajánlatát. Jól esne végre kimászni a medencéből, felöltözni, és betérni a fogadóba. Na meg persze egy kis bor is felvidítaná hősünket. Elképzeli, hogy az asztalnál ül, és előkelően szürcsölgeti az édes nedűt. Régen ivott már tisztességes bort. Persze, ha már betérnek, akkor a korgó gyomra sem maradna éhen. Nyálát csorgatva gondol a szalonnára, kolbászra, majd rádöbben, hogy válaszolnia is kéne.*
- Hát, éppenséggel szívesen bekapnék valamit. Szerintem induljunk.
* Meg sem várja a másik válaszát, feláll, és kimászik a vízből. Törölközőjét maga köré csavarja, majd az öltöző felé veszi az irányt. Nem is nagyon törődik vele, hogy a zöldhajú jön.e vagy sem. Ő akkor is felöltözik, és elmegy enni valamit.*
* A langyos víz már teljesen kiszívta szürke bőrét, így nem utasítja vissza a másik csábító ajánlatát. Jól esne végre kimászni a medencéből, felöltözni, és betérni a fogadóba. Na meg persze egy kis bor is felvidítaná hősünket. Elképzeli, hogy az asztalnál ül, és előkelően szürcsölgeti az édes nedűt. Régen ivott már tisztességes bort. Persze, ha már betérnek, akkor a korgó gyomra sem maradna éhen. Nyálát csorgatva gondol a szalonnára, kolbászra, majd rádöbben, hogy válaszolnia is kéne.*
- Hát, éppenséggel szívesen bekapnék valamit. Szerintem induljunk.
* Meg sem várja a másik válaszát, feláll, és kimászik a vízből. Törölközőjét maga köré csavarja, majd az öltöző felé veszi az irányt. Nem is nagyon törődik vele, hogy a zöldhajú jön.e vagy sem. Ő akkor is felöltözik, és elmegy enni valamit.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-10-17 13:57:50
Üzenet elküldve: 2014-10-17 13:57:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Rahil //
*A békés pihenés kurta percei pusztán aprócska homokszemeknek tűnnek a lény életében, ugyanis előbb vége szakad, mint remélte, méghozzá egy igen csak ismerős érzet nyomán romlott bensőjében.
~Visszatért volna?~
Ó nem, ebben a szörnyetegben több vehemencia lappang, mint a Fekete fúriában, kiforrottnak érzik, persze az ilyesmit még a telepátia áldásos kincsének birtokában is nehéz meghatározni, nemhogy pontos következtetéseket vonhasson le az emberi testbe bújt veszedelem. Amúgy is ott lappang benne a kételkedés, hiszen hacsak nem extradimenzionális lények találkahelye a fürdő, akkor igen kevés az esély rá, hogy hirtelenjében hármuknak is lazítani támadjon kedve a hold magaslatán. Amikor viszont nem érkezik szó a magabiztos léptek mellé, na, ott mégiscsak megül benne a bizonytalanság halovány magja, szemeit azonban már csak azért sem nyitja fel. Türelmesen kivár, hagy higgye csak a nőszemély – esetleg férfi, de megérzései alapján ez lehetetlen volna -, hogy biztos talajon lépked, hogy netán az ő bájos pofija fog ma eledeléül szolgálni. Sotheena reakcióinak megtapasztalása nyomán nem feltételezi egyelőre, hogy a másik lény is tisztában van a hímes tojás belsejében rothadó sárgájával, tehát mindennemű óvatoskodás nélkül bízza el magát.
A víz fodrozódásakor végül megemelkednek arcáról az éjfekete szempillák, ám fejét egyelőre nem mozdítja; szűk rés mögül szemléli a külvilágot, viszont ez éppen elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy megnézze magának a vörhenyes fürtökkel megáldott szépséget, kinek bőrét mintha hópihék csókolták volna, oly fehér. Ellenben a Vörössel, őt nem lengi körbe az önimádat bársonyos, végtelen leple – persze tisztában van emberi testének minden gyönyörével -, így könnyeden látja be az előtte – ámde tisztes távolságban – evickélő hölgy bájos szépségét. Földöntúli, akár csak ő maga. Szende, ártatlan; egyazon formából öntötték őket, nem úgy, mint az éji démont, akit a legtisztességesebb öltözékben sem tudna elképzelni egy védtelen leány szerepére. Azonban ez a fajta hasonlatosság undorral tölti el az ezüstszín hajút, mégis, alig bírja visszafogni bársonyos ajkait, hogy ne torzuljanak széles vigyorba.
A hirtelen kélt téma azonban tesz róla, hogy könnyedén visszafoghassa előtörni kívánkozó kacaját.
~Micsoda ostoba egy kérdés...~
Mielőtt válaszra méltatná újabb fajtársát, kényelmesebb pozitúrába helyezkedik. Fejét elemeli a padlóról, formás fenekét egészen a medence falához simítja, hogy háta szép ívbe húzódva tegye előkelővé a testtartását, karjait azonban hagyja a peremen nyugodni. Csupán egy kósza mozzanat erejéig emeli meg kényes kacsóját, hogy megigazíthassa ezüstszín tincseit, aztán léhán vissza is engedi a vízbe ujjbegyeit, hogy tovább ázhassanak.*
- Igen csak érdekes gondolatok fogannak az elmédben, hölgyem... *Puha ajkairól a szavak akár az édes méz, úgy csordulnak alá a szoba csendjébe, kimérten lavírozva a megjátszott és valódi én végeláthatatlan mezsgyéjén. Nehéz eldöntenie, miként viseltessen a nő irányában, egyelőre viszont úgy tartja szórakoztatóbbnak, ha tovább játssza a védtelen emberlány szerepét, feltéve, ha időnek előtte fel nem fedi a titkát az idegen nőszemély.*
- Mindkét érzet erőteljes és tiszta... Célok és irány nélkül viszont csak érzések. A nemességet úgy vélem, inkább az elköteleződés iránya adja a lélekben. *Válaszolja, ahogy Elenith-től volna elvárható, miközben szürkéskék íriszeit a víz felszínén ide-oda moccanó ujjain, no meg a csuklóján összekoccanó több száz éves történelmen pihenteti.
Meglepően nyugodtan és hitelesen adja elő a leányt, kinek lelkét és testét már rég felfalta, pedig a bensője szinte kavarog az általa rémesen sablonosnak és gusztustalannak vélt szavai nyomán.*
- Engedd meg, hogy bemutatkozzak. Elenith Dharemon a nevem, örvendek a találkozásnak e kései órán. *Barackszínnel festett ajkaira bájos, udvarias mosoly költözik, amint lélektükreit a vörös hajúra emeli.*
*A békés pihenés kurta percei pusztán aprócska homokszemeknek tűnnek a lény életében, ugyanis előbb vége szakad, mint remélte, méghozzá egy igen csak ismerős érzet nyomán romlott bensőjében.
~Visszatért volna?~
Ó nem, ebben a szörnyetegben több vehemencia lappang, mint a Fekete fúriában, kiforrottnak érzik, persze az ilyesmit még a telepátia áldásos kincsének birtokában is nehéz meghatározni, nemhogy pontos következtetéseket vonhasson le az emberi testbe bújt veszedelem. Amúgy is ott lappang benne a kételkedés, hiszen hacsak nem extradimenzionális lények találkahelye a fürdő, akkor igen kevés az esély rá, hogy hirtelenjében hármuknak is lazítani támadjon kedve a hold magaslatán. Amikor viszont nem érkezik szó a magabiztos léptek mellé, na, ott mégiscsak megül benne a bizonytalanság halovány magja, szemeit azonban már csak azért sem nyitja fel. Türelmesen kivár, hagy higgye csak a nőszemély – esetleg férfi, de megérzései alapján ez lehetetlen volna -, hogy biztos talajon lépked, hogy netán az ő bájos pofija fog ma eledeléül szolgálni. Sotheena reakcióinak megtapasztalása nyomán nem feltételezi egyelőre, hogy a másik lény is tisztában van a hímes tojás belsejében rothadó sárgájával, tehát mindennemű óvatoskodás nélkül bízza el magát.
A víz fodrozódásakor végül megemelkednek arcáról az éjfekete szempillák, ám fejét egyelőre nem mozdítja; szűk rés mögül szemléli a külvilágot, viszont ez éppen elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy megnézze magának a vörhenyes fürtökkel megáldott szépséget, kinek bőrét mintha hópihék csókolták volna, oly fehér. Ellenben a Vörössel, őt nem lengi körbe az önimádat bársonyos, végtelen leple – persze tisztában van emberi testének minden gyönyörével -, így könnyeden látja be az előtte – ámde tisztes távolságban – evickélő hölgy bájos szépségét. Földöntúli, akár csak ő maga. Szende, ártatlan; egyazon formából öntötték őket, nem úgy, mint az éji démont, akit a legtisztességesebb öltözékben sem tudna elképzelni egy védtelen leány szerepére. Azonban ez a fajta hasonlatosság undorral tölti el az ezüstszín hajút, mégis, alig bírja visszafogni bársonyos ajkait, hogy ne torzuljanak széles vigyorba.
A hirtelen kélt téma azonban tesz róla, hogy könnyedén visszafoghassa előtörni kívánkozó kacaját.
~Micsoda ostoba egy kérdés...~
Mielőtt válaszra méltatná újabb fajtársát, kényelmesebb pozitúrába helyezkedik. Fejét elemeli a padlóról, formás fenekét egészen a medence falához simítja, hogy háta szép ívbe húzódva tegye előkelővé a testtartását, karjait azonban hagyja a peremen nyugodni. Csupán egy kósza mozzanat erejéig emeli meg kényes kacsóját, hogy megigazíthassa ezüstszín tincseit, aztán léhán vissza is engedi a vízbe ujjbegyeit, hogy tovább ázhassanak.*
- Igen csak érdekes gondolatok fogannak az elmédben, hölgyem... *Puha ajkairól a szavak akár az édes méz, úgy csordulnak alá a szoba csendjébe, kimérten lavírozva a megjátszott és valódi én végeláthatatlan mezsgyéjén. Nehéz eldöntenie, miként viseltessen a nő irányában, egyelőre viszont úgy tartja szórakoztatóbbnak, ha tovább játssza a védtelen emberlány szerepét, feltéve, ha időnek előtte fel nem fedi a titkát az idegen nőszemély.*
- Mindkét érzet erőteljes és tiszta... Célok és irány nélkül viszont csak érzések. A nemességet úgy vélem, inkább az elköteleződés iránya adja a lélekben. *Válaszolja, ahogy Elenith-től volna elvárható, miközben szürkéskék íriszeit a víz felszínén ide-oda moccanó ujjain, no meg a csuklóján összekoccanó több száz éves történelmen pihenteti.
Meglepően nyugodtan és hitelesen adja elő a leányt, kinek lelkét és testét már rég felfalta, pedig a bensője szinte kavarog az általa rémesen sablonosnak és gusztustalannak vélt szavai nyomán.*
- Engedd meg, hogy bemutatkozzak. Elenith Dharemon a nevem, örvendek a találkozásnak e kései órán. *Barackszínnel festett ajkaira bájos, udvarias mosoly költözik, amint lélektükreit a vörös hajúra emeli.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-10-14 20:34:07
Üzenet elküldve: 2014-10-14 20:34:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Dayria//
*Nem igazán mondhatni, hogy hamar végez a mai napra, önmaga számára kijelölt feladattal. Már a hold jár magasan az égen, mire az utolsó pont is odakerül az utolsó levélke végére, de hát a cél az cél, s ha el akarja érni, tennie is kell érte. Már megtapasztalhatta nagyon-nagyon sokszor, hogy ha valamit akar, jobban teszi, hogy ha maga viszi véghez azt, s nem bízza másra, hiszen annak sosincs jó vége. Sőt, legőszintébben szólva sosincs vége. Vagy csak az van, időnek előtte.
A lényeg egy, mégpedig az, hogy akarja azt a bordélyházat, mindenáron, s itt a hangsúly az akarás mellett a mindenáron szócskán van. Ha a magáénak akarja tudni a helyet, bizony nem fogja rá sajnálni azokat az órákat, amikből amúgy is bővelkedik, s amiket egyébként többnyire végigunatkozna, ha a városi népeken múlik. Mert azok újabban ritkán adnak neki okot a mulatságra. Fásultságuk már-már magukhoz hasonlatossá tennék őt is... ha hagyná.
Megropogtatja kezeit, majd nyakát is, mélyet sóhajt, majd elteszi a levélköteget a könyves szekrényke külön erre a célra -a leendő Pinty nevezetű hely papírosai számára- fenntartott polcra fekteti. Szépen, kimérten, rendben - akár egy féltő anya a gyermekét.
Szélesre tárja az ablakot, mélyet szippant a hátsókert esti illatából, majd elgondolkodik a továbbiakon. Lévén most jó sokáig húzta a lóbőrt, fáradtnak legkevésbé sem mondhatná magát. Viszont éhes. Hiába tömte meg alaposan a hasát pár napja, tagjai és erei kívánják az őket elárasztó érzéseket.*
- Nos, adjunk még egy esélyt ezeknek a szerencsétlen páráknak, hogy elszórakoztassanak...
*Jegyzi meg csak magának -vagyis maguknak- epésen, majd újabb rövid latolgatás után eldönti, mi is legyen a mai úticél. Nem válogat sokáig az igencsak véges lehetőségek közt. A fogadót már unja, a negyed utcáit szintén. Az erdő sem kecsegtet sok kihívással... Marad hát a fürdőház, aminek létezéséről ugyan hallott már, mégsem látogatott el oda valahogy sosem.*
~Nos... Hátha. Veszíteni valónk nem sok van. Legfeljebb csak térülünk-fordulunk.~
*Csak bólint a csupán elméjében felhangzó érces hang szavait jóváhagyandó. Mindenféle egyéb nélkül is egyetért. Ugyan nem szívesen merítkezne az alantas férgekkel egyazon vizekben, de... Arra azért lát esélyt, hogy ha bajt nem keverhet az ottaniak között puszta incselkedéssel, vagy sunyi kis varázslatokkal, legalább csünghet a szemérmetlenkedéseiken. Ugyanis, bár nem volt még szerencséje a helyhez, sem az oda látogatókhoz, azt el tudja képzelni, hogy akár paráznaság helyszínéül is szolgálhat. Vagy borissza perlekedések helyszínéül. S bár ezek egyike sem olyasmi, amire igazán vágyik, azért a semminél ezek is többet jelentenek.
Az átöltözéssel nem foglalkozik. Úgy, ahogy van, sárga ruhájában indul el, hogy szemre vegye úticélját, s az ott jelenlévőket. Mindössze egy hosszabb, valamivel dereka alá érő barna mellényt húz magára.
A belépti díjat, amire egyébként nem számított, kissé pökhendien fizeti ki. Igaz, hogy nem szűkölködik az anyagi javakban, de egyelőre nem gondolja úgy, hogy az ár-érték arány számára kedvező lehet.
Csak akkor döbben rá, hogy talán melléfoghatott, mikor nekivetkőzve, s hanyagul maga köré tekerve a törölközőként funkcionáló leplet, elsétál a különböző fura, a földbe mélyített "dézsák" mellett. Ilyesmit még nem látott, bár már jópár nyarat megélt ebben a kézzelfogható formában, ezen a világon... De igazából nem is ezt tartja érdekesnek.
Az érzések, amik elöntik, furcsamód ismerősek és idegenek egyszerre. Mintha saját gondolatai ölelnék körül... Vagy nem is igazán tudja megfogalmazni. Olyasvalami ez, mint amit annak idején abban a kúriában érzett, vagy...*
~A nővéred megjelenésekor.~
*Arcára kesernyés mosoly telepszik, s immáron kíváncsi félszegséggel, kimértebb léptekkel halad a medencék közt, a forrást kutatva, míg meg nem érkezik egy ezüsthajú nőszemély közelébe, ahol a legerősebbek a furcsa benyomások.
Úgy tűnik, a másik nő -akinek szépségét képtelen lenne nem elismerni, hacsak magában is, dacára az arcán húzódó, sebhelynek tűnő vonalnak- elszenderedett... ennek az észrevételnek következtében pedig Rahil arcán szélesebbé, magabiztosabbá rajzolódik a rózsavörös mosoly.*
~Megöljük? Ne öljük? Egy mozdulat lehetne torkát szegni, s szép pirosra festeni a vizet. Miért is ne? Egy jó okot mondj.~
*Válaszul a vérszomjasabbik én kérdésére a felelet csupán ennyi:*
~Túlságosan hasonlónak tűnik. Túl... érdekesnek.~
*A következő pillanatban saját törölközője a másiké mellett ér földet, ő maga pedig a vízbe kúszik, tőle éppcsak olyan távolságra, hogy ne érhesse el egykönnyen, ha esetleg rá akarna támadni. Mert ha valóban olyan, mint ő, akkor ez lehetne a legvalószínűbb lépése.
Amint a saját maga által tökéletesnek vallott teste a vízben van végre, lassan úszkálni-evickélni is kezd, már amennyire ezt a medence mélysége és szélessége engedi.*
- Mitől nemes egy lélek, kedves? Ha szeret... vagy ha gyűlöl?
*Szegez is neki egy érdekes kérdést sajátos búgó hangján, akár felfigyelt amaz az érkezésére és felébredt, akár nem. Utóbbi esetben épp az a cél, hogy észhez térítse, visszarángassa ebbe a pillanatba; a ki tudja, milyen édes álmok közül.*
*Nem igazán mondhatni, hogy hamar végez a mai napra, önmaga számára kijelölt feladattal. Már a hold jár magasan az égen, mire az utolsó pont is odakerül az utolsó levélke végére, de hát a cél az cél, s ha el akarja érni, tennie is kell érte. Már megtapasztalhatta nagyon-nagyon sokszor, hogy ha valamit akar, jobban teszi, hogy ha maga viszi véghez azt, s nem bízza másra, hiszen annak sosincs jó vége. Sőt, legőszintébben szólva sosincs vége. Vagy csak az van, időnek előtte.
A lényeg egy, mégpedig az, hogy akarja azt a bordélyházat, mindenáron, s itt a hangsúly az akarás mellett a mindenáron szócskán van. Ha a magáénak akarja tudni a helyet, bizony nem fogja rá sajnálni azokat az órákat, amikből amúgy is bővelkedik, s amiket egyébként többnyire végigunatkozna, ha a városi népeken múlik. Mert azok újabban ritkán adnak neki okot a mulatságra. Fásultságuk már-már magukhoz hasonlatossá tennék őt is... ha hagyná.
Megropogtatja kezeit, majd nyakát is, mélyet sóhajt, majd elteszi a levélköteget a könyves szekrényke külön erre a célra -a leendő Pinty nevezetű hely papírosai számára- fenntartott polcra fekteti. Szépen, kimérten, rendben - akár egy féltő anya a gyermekét.
Szélesre tárja az ablakot, mélyet szippant a hátsókert esti illatából, majd elgondolkodik a továbbiakon. Lévén most jó sokáig húzta a lóbőrt, fáradtnak legkevésbé sem mondhatná magát. Viszont éhes. Hiába tömte meg alaposan a hasát pár napja, tagjai és erei kívánják az őket elárasztó érzéseket.*
- Nos, adjunk még egy esélyt ezeknek a szerencsétlen páráknak, hogy elszórakoztassanak...
*Jegyzi meg csak magának -vagyis maguknak- epésen, majd újabb rövid latolgatás után eldönti, mi is legyen a mai úticél. Nem válogat sokáig az igencsak véges lehetőségek közt. A fogadót már unja, a negyed utcáit szintén. Az erdő sem kecsegtet sok kihívással... Marad hát a fürdőház, aminek létezéséről ugyan hallott már, mégsem látogatott el oda valahogy sosem.*
~Nos... Hátha. Veszíteni valónk nem sok van. Legfeljebb csak térülünk-fordulunk.~
*Csak bólint a csupán elméjében felhangzó érces hang szavait jóváhagyandó. Mindenféle egyéb nélkül is egyetért. Ugyan nem szívesen merítkezne az alantas férgekkel egyazon vizekben, de... Arra azért lát esélyt, hogy ha bajt nem keverhet az ottaniak között puszta incselkedéssel, vagy sunyi kis varázslatokkal, legalább csünghet a szemérmetlenkedéseiken. Ugyanis, bár nem volt még szerencséje a helyhez, sem az oda látogatókhoz, azt el tudja képzelni, hogy akár paráznaság helyszínéül is szolgálhat. Vagy borissza perlekedések helyszínéül. S bár ezek egyike sem olyasmi, amire igazán vágyik, azért a semminél ezek is többet jelentenek.
Az átöltözéssel nem foglalkozik. Úgy, ahogy van, sárga ruhájában indul el, hogy szemre vegye úticélját, s az ott jelenlévőket. Mindössze egy hosszabb, valamivel dereka alá érő barna mellényt húz magára.
A belépti díjat, amire egyébként nem számított, kissé pökhendien fizeti ki. Igaz, hogy nem szűkölködik az anyagi javakban, de egyelőre nem gondolja úgy, hogy az ár-érték arány számára kedvező lehet.
Csak akkor döbben rá, hogy talán melléfoghatott, mikor nekivetkőzve, s hanyagul maga köré tekerve a törölközőként funkcionáló leplet, elsétál a különböző fura, a földbe mélyített "dézsák" mellett. Ilyesmit még nem látott, bár már jópár nyarat megélt ebben a kézzelfogható formában, ezen a világon... De igazából nem is ezt tartja érdekesnek.
Az érzések, amik elöntik, furcsamód ismerősek és idegenek egyszerre. Mintha saját gondolatai ölelnék körül... Vagy nem is igazán tudja megfogalmazni. Olyasvalami ez, mint amit annak idején abban a kúriában érzett, vagy...*
~A nővéred megjelenésekor.~
*Arcára kesernyés mosoly telepszik, s immáron kíváncsi félszegséggel, kimértebb léptekkel halad a medencék közt, a forrást kutatva, míg meg nem érkezik egy ezüsthajú nőszemély közelébe, ahol a legerősebbek a furcsa benyomások.
Úgy tűnik, a másik nő -akinek szépségét képtelen lenne nem elismerni, hacsak magában is, dacára az arcán húzódó, sebhelynek tűnő vonalnak- elszenderedett... ennek az észrevételnek következtében pedig Rahil arcán szélesebbé, magabiztosabbá rajzolódik a rózsavörös mosoly.*
~Megöljük? Ne öljük? Egy mozdulat lehetne torkát szegni, s szép pirosra festeni a vizet. Miért is ne? Egy jó okot mondj.~
*Válaszul a vérszomjasabbik én kérdésére a felelet csupán ennyi:*
~Túlságosan hasonlónak tűnik. Túl... érdekesnek.~
*A következő pillanatban saját törölközője a másiké mellett ér földet, ő maga pedig a vízbe kúszik, tőle éppcsak olyan távolságra, hogy ne érhesse el egykönnyen, ha esetleg rá akarna támadni. Mert ha valóban olyan, mint ő, akkor ez lehetne a legvalószínűbb lépése.
Amint a saját maga által tökéletesnek vallott teste a vízben van végre, lassan úszkálni-evickélni is kezd, már amennyire ezt a medence mélysége és szélessége engedi.*
- Mitől nemes egy lélek, kedves? Ha szeret... vagy ha gyűlöl?
*Szegez is neki egy érdekes kérdést sajátos búgó hangján, akár felfigyelt amaz az érkezésére és felébredt, akár nem. Utóbbi esetben épp az a cél, hogy észhez térítse, visszarángassa ebbe a pillanatba; a ki tudja, milyen édes álmok közül.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-10-14 19:50:08
Üzenet elküldve: 2014-10-14 19:50:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Rahil //
*A korallszín, wegtoreni kelme hangtalanul omlik a földre, amint lekerekített körmökben végződő ujjai kibogozták a nyakán a kötést, mely eddig oly magabiztosan tartotta s óvta a fiatal, hamvas test lágy idomait. Sosem szégyellte a küllemét, így a csupa fekete démon előtt sem fogja takargatni magát, persze csak addig, ameddig ki nem lépnek a helyiségből.
Finom esésű ruháját gondosan összehajtogatva bízza az egyik őrzött szekrényke rejtekére, s bár eleinte kacskaringós cifrákkal díszített aranykarpereceit is hátra kívánta hagyni, azok bármely halandó életénél többet érnek számára - ha az összes itteni vendéget egybe veszi, akkor is -, szóval legjobbnak találja, ha inkább magán hagyja őket, és nem kockáztatja meg a hanyagság szülte veszteséget.
Valami azonban furcsa... Ezüstszín haján igazítva pillant hátra puha válla felett, hogy átható, szürkéskék lélektükreivel körbepásztázza az öltöző kopár mivoltát, ám partnerének olybá tűnik, nyoma veszett.
~Az istenverte... Volt képe egy szó nélkül előre menni...? Éji szuka!~
Zsörtölődő gondolatai között teker maga köré egy patyolat tiszta, fehér törülközőt, hogy a dolog végére járjon, bár megfordul csinos kis fejében; senki nem érdemli meg, hogy a dicső Dayria koslasson utána, még ha egy fajtársról is vagyon szó. Amúgy is biztos benne, hogy még a közelben téblábol a fúria, elvégre mocsoktól csöpögő gondolataitól messzire hangos a Fürdő, már csak az a kérdés, honnét vette a bátorságot, hogy hátrahagyja felséges mivoltát?
Nagy adag levegőt présel ki a tüdejéből, hogy úrrá lehessen végtelenül dühös ábrázatán, mely az ártatlan, bájos orcájú Elenith-hez kevésbé idomulna.
~Ajánlom, hogy csak a bort hozza...~ Utolsó kósza gondolatát is hátrahagyva az öltöző falai között lépdel ki a vendégek közé, akikből hozzá kell tenni, nem akad túl sok lassan az éjnek évadján. Nem is hiába szereti ilyenkor felkeresni a fürdőt, annál kevesebb idiótát kell elviselnie egy kedves, számára bárgyúnak titulált mosoly maszkja mögött, melyet most ruhájával együtt csomagolt el. Nem akar semmit az éjjeli baglyoktól, annak a gondolatára pedig a hátán is feláll a szőr, hogy esetleg a közös medencében osztozkodjon hab testének páratlan látványán, tehát vagy egyedül, vagy a szemérmetlen nőszeméllyel párosban kívánja eltölteni az este hátralevő részét, ameddig rá nem un a játszadozásra, és emberi teste meg nem fárad a mai nap megpróbáltatásaitól. Ehhez azonban nincs szükség a mesterkélt ártatlanságra.
Sotheenának viszont nyoma sincs a közelben, ahhoz meg túl hiú, hogy végignézegesse a privát helyiségeket, szóval besétál az első üres medencéhez, amit talál, majd a kőre ejtve törülközőjét mászik be a kellemesen meleg vízbe.
~Ha az ostoba visszatérne, úgyis megtalál. Biztosan csak inába szállt a bátorsága.~
Száját húzva vet egy morcos pillantást az elegáns mozaikcsempére a falon, majd helyet foglal, s barackszínben tetsző ajkai mögül előszökni hagy egy elégedett sóhajt. Fejét hátra dönti - s szőke, nedves haja ezernyi kis kígyóként kúszik szerte a padlón -, míg karjaival felkönyököl a medence hűvös peremére, melytől egyből végigborzong a gerince mentén.
Csönd van... Pusztán csak a víz lágy fodrozódása, amint a kőnek csapódik kelt némi zajt, vagy olykor a karperecek fémes koccanásai vernek éket a megült nyugodalomba, azonban a mai nyüzsgés után ez a néhány apróság már igazán nem tudja felbosszantani az ezüstszín hajú szépséget. Persze, ha mellé pofátlankodna vajmi gazdag, vén perverz, akkor biztosan nem állna jót magáért, és mellőzve a félelem keltette öröm lehetőségét színezné nyomban pirosra a medence áttetsző vizét. Egyelőre azonban semmi mozgolódásra nem lesz figyelmes, így szürkéskék íriszeinek is meghagyja a pihenés jogát, amint sűrű, fekete szempillával díszített szemhéjait hagyja lecsukódni.*
*A korallszín, wegtoreni kelme hangtalanul omlik a földre, amint lekerekített körmökben végződő ujjai kibogozták a nyakán a kötést, mely eddig oly magabiztosan tartotta s óvta a fiatal, hamvas test lágy idomait. Sosem szégyellte a küllemét, így a csupa fekete démon előtt sem fogja takargatni magát, persze csak addig, ameddig ki nem lépnek a helyiségből.
Finom esésű ruháját gondosan összehajtogatva bízza az egyik őrzött szekrényke rejtekére, s bár eleinte kacskaringós cifrákkal díszített aranykarpereceit is hátra kívánta hagyni, azok bármely halandó életénél többet érnek számára - ha az összes itteni vendéget egybe veszi, akkor is -, szóval legjobbnak találja, ha inkább magán hagyja őket, és nem kockáztatja meg a hanyagság szülte veszteséget.
Valami azonban furcsa... Ezüstszín haján igazítva pillant hátra puha válla felett, hogy átható, szürkéskék lélektükreivel körbepásztázza az öltöző kopár mivoltát, ám partnerének olybá tűnik, nyoma veszett.
~Az istenverte... Volt képe egy szó nélkül előre menni...? Éji szuka!~
Zsörtölődő gondolatai között teker maga köré egy patyolat tiszta, fehér törülközőt, hogy a dolog végére járjon, bár megfordul csinos kis fejében; senki nem érdemli meg, hogy a dicső Dayria koslasson utána, még ha egy fajtársról is vagyon szó. Amúgy is biztos benne, hogy még a közelben téblábol a fúria, elvégre mocsoktól csöpögő gondolataitól messzire hangos a Fürdő, már csak az a kérdés, honnét vette a bátorságot, hogy hátrahagyja felséges mivoltát?
Nagy adag levegőt présel ki a tüdejéből, hogy úrrá lehessen végtelenül dühös ábrázatán, mely az ártatlan, bájos orcájú Elenith-hez kevésbé idomulna.
~Ajánlom, hogy csak a bort hozza...~ Utolsó kósza gondolatát is hátrahagyva az öltöző falai között lépdel ki a vendégek közé, akikből hozzá kell tenni, nem akad túl sok lassan az éjnek évadján. Nem is hiába szereti ilyenkor felkeresni a fürdőt, annál kevesebb idiótát kell elviselnie egy kedves, számára bárgyúnak titulált mosoly maszkja mögött, melyet most ruhájával együtt csomagolt el. Nem akar semmit az éjjeli baglyoktól, annak a gondolatára pedig a hátán is feláll a szőr, hogy esetleg a közös medencében osztozkodjon hab testének páratlan látványán, tehát vagy egyedül, vagy a szemérmetlen nőszeméllyel párosban kívánja eltölteni az este hátralevő részét, ameddig rá nem un a játszadozásra, és emberi teste meg nem fárad a mai nap megpróbáltatásaitól. Ehhez azonban nincs szükség a mesterkélt ártatlanságra.
Sotheenának viszont nyoma sincs a közelben, ahhoz meg túl hiú, hogy végignézegesse a privát helyiségeket, szóval besétál az első üres medencéhez, amit talál, majd a kőre ejtve törülközőjét mászik be a kellemesen meleg vízbe.
~Ha az ostoba visszatérne, úgyis megtalál. Biztosan csak inába szállt a bátorsága.~
Száját húzva vet egy morcos pillantást az elegáns mozaikcsempére a falon, majd helyet foglal, s barackszínben tetsző ajkai mögül előszökni hagy egy elégedett sóhajt. Fejét hátra dönti - s szőke, nedves haja ezernyi kis kígyóként kúszik szerte a padlón -, míg karjaival felkönyököl a medence hűvös peremére, melytől egyből végigborzong a gerince mentén.
Csönd van... Pusztán csak a víz lágy fodrozódása, amint a kőnek csapódik kelt némi zajt, vagy olykor a karperecek fémes koccanásai vernek éket a megült nyugodalomba, azonban a mai nyüzsgés után ez a néhány apróság már igazán nem tudja felbosszantani az ezüstszín hajú szépséget. Persze, ha mellé pofátlankodna vajmi gazdag, vén perverz, akkor biztosan nem állna jót magáért, és mellőzve a félelem keltette öröm lehetőségét színezné nyomban pirosra a medence áttetsző vizét. Egyelőre azonban semmi mozgolódásra nem lesz figyelmes, így szürkéskék íriszeinek is meghagyja a pihenés jogát, amint sűrű, fekete szempillával díszített szemhéjait hagyja lecsukódni.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-09-28 16:55:12
Üzenet elküldve: 2014-09-28 16:55:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arten, Eran//
* Arten szavaira bólint.*
- Akkor majd egy kisebb medencébe megyünk, legalább nem lesz akkora hangzavar.
* Azért az utcákon mégis nagy a nyüzsgés, így jó ha hármasban beszélgetnek majd, amúgy pedig csend lesz.
Ha kikötik a lovakat, akkor belépnek a fürdőházba. Az öltözőben leteszi ruháit, s egy fehér törülközőt csavar maga köré. Ha mindannyian eltették a cuccaikat, akkor megindulhatnak egy helyiségbe, ahol egy kisebb, langyos vizes medence van. A levegő kissé párás. Bloss a parton foglal még csak helyet, s lábát lógatja egyelőre a vízbe.*
* Arten szavaira bólint.*
- Akkor majd egy kisebb medencébe megyünk, legalább nem lesz akkora hangzavar.
* Azért az utcákon mégis nagy a nyüzsgés, így jó ha hármasban beszélgetnek majd, amúgy pedig csend lesz.
Ha kikötik a lovakat, akkor belépnek a fürdőházba. Az öltözőben leteszi ruháit, s egy fehér törülközőt csavar maga köré. Ha mindannyian eltették a cuccaikat, akkor megindulhatnak egy helyiségbe, ahol egy kisebb, langyos vizes medence van. A levegő kissé párás. Bloss a parton foglal még csak helyet, s lábát lógatja egyelőre a vízbe.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-09-23 17:52:08
Üzenet elküldve: 2014-09-23 17:52:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sebhelyes, Kölyök//
*Hallgatva a lány történetét érzi, hogy megbízhat benne. Ő is elég sebhelyes múlttal rendelkezik. A férfi háttere is érdekelné, hisz azokat a hegeket biztos, hogy nem akkor szerezte, mikor a kiscicával játszott. Rauko nem lenne olyan őszinte, mint Aiwe volt, pont úgy, ahogy Thalion sem mondott el mindent. Még távolról sem közelíti meg múltja eseményeit, amit közölt. Azt már most leszögezi magában, hogy származásáról, gyermekkoráról vagy nagyon ködösen, vagy egyáltalán nem fog beszélni. Az jelenti azt a pontot, ahonnan hátba lehet döfni őt. Keresztbe fonja lábait, a zavaros vizet bámulja maga előtt. Finoman megrázza a fejét, hogy elúsztassa gondolatait a békés semmi vizéről, majd oldalra fordul. Nagy sokára megszólal, bár akkor sem túl mélyre szántó gondolattal rukkol elő.*
- Áttérünk a fogadóba? Szeretnék kérni egy szobát és elnyúlni az ágyon, aludni hosszan, akár délutánig is.
*Nyújtózik egyet, felkarjára tetovált kacskaringós ábrák remekül kirajzolódnak. Rájuk csúszik pillantása, halványan elmosolyodik. Sokat jelent neki ez az egyszerű rajzocska.*
*Hallgatva a lány történetét érzi, hogy megbízhat benne. Ő is elég sebhelyes múlttal rendelkezik. A férfi háttere is érdekelné, hisz azokat a hegeket biztos, hogy nem akkor szerezte, mikor a kiscicával játszott. Rauko nem lenne olyan őszinte, mint Aiwe volt, pont úgy, ahogy Thalion sem mondott el mindent. Még távolról sem közelíti meg múltja eseményeit, amit közölt. Azt már most leszögezi magában, hogy származásáról, gyermekkoráról vagy nagyon ködösen, vagy egyáltalán nem fog beszélni. Az jelenti azt a pontot, ahonnan hátba lehet döfni őt. Keresztbe fonja lábait, a zavaros vizet bámulja maga előtt. Finoman megrázza a fejét, hogy elúsztassa gondolatait a békés semmi vizéről, majd oldalra fordul. Nagy sokára megszólal, bár akkor sem túl mélyre szántó gondolattal rukkol elő.*
- Áttérünk a fogadóba? Szeretnék kérni egy szobát és elnyúlni az ágyon, aludni hosszan, akár délutánig is.
*Nyújtózik egyet, felkarjára tetovált kacskaringós ábrák remekül kirajzolódnak. Rájuk csúszik pillantása, halványan elmosolyodik. Sokat jelent neki ez az egyszerű rajzocska.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-09-23 13:50:01
Üzenet elküldve: 2014-09-23 13:50:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sebhelyes, Erdő lánya//
* Figyelmesen végighallgatja a lányt, minden egyes szavát mohón issza. Története kicsit megdöbbenti, de akkor rémül meg igazán, amikor rá kerül a sor.*
~ Ha ő így elmondta, én sem titkolhatom el.~
* Nagy levegőt kezd, és az elejétől kezdi mesélni hosszú, nem túl fényes múltját.*
- Szüleimet nem ismerem. Nem tudom, élnek vagy halnak-e. De a nevelőanyukám azt mondta, hogy meghaltak. De én nem igazán tudok hinni neki. Mostoha szüleim, amint kicsit nagyobb lettem, kiraktak, mondva, nem kell nekik egy ilyen kölyök. És onnantól kezdve magamra voltam bízva. Kicsit szórakoztatott a gondolat, hogy független életet élhetek, már ilyen fiatalon, de hamar rá kellett jönnöm, hogy az életnek van sötét oldala is. A városba nagy reményekkel indultam, hogy majd új emberekkel ismerkedhetek meg, aztán új életet kezdhetek. Elbíztam magam. Amikor megérkeztem Artheniorba, ráébredtem, hogy nem egy álomváros. Az elfoglalt emberek nem törődtek egy magamfajta büdös kölyökkel. De már késő volt visszafordulnom. Ott éltem, a bűnbarlangban, préda módjára. Senkinek sem ajánlom ezt, még a legfőbb ellenségemnek sem. És akkor történt valami... Amiről most nem akarok beszélni, ne haragudj. Elhagytam a várost, és az erdőben kerestem menedéket. És most visszatértem, részben a magány, részben pedig az élelemhiány miatt. Ennyi.
* Figyelmesen végighallgatja a lányt, minden egyes szavát mohón issza. Története kicsit megdöbbenti, de akkor rémül meg igazán, amikor rá kerül a sor.*
~ Ha ő így elmondta, én sem titkolhatom el.~
* Nagy levegőt kezd, és az elejétől kezdi mesélni hosszú, nem túl fényes múltját.*
- Szüleimet nem ismerem. Nem tudom, élnek vagy halnak-e. De a nevelőanyukám azt mondta, hogy meghaltak. De én nem igazán tudok hinni neki. Mostoha szüleim, amint kicsit nagyobb lettem, kiraktak, mondva, nem kell nekik egy ilyen kölyök. És onnantól kezdve magamra voltam bízva. Kicsit szórakoztatott a gondolat, hogy független életet élhetek, már ilyen fiatalon, de hamar rá kellett jönnöm, hogy az életnek van sötét oldala is. A városba nagy reményekkel indultam, hogy majd új emberekkel ismerkedhetek meg, aztán új életet kezdhetek. Elbíztam magam. Amikor megérkeztem Artheniorba, ráébredtem, hogy nem egy álomváros. Az elfoglalt emberek nem törődtek egy magamfajta büdös kölyökkel. De már késő volt visszafordulnom. Ott éltem, a bűnbarlangban, préda módjára. Senkinek sem ajánlom ezt, még a legfőbb ellenségemnek sem. És akkor történt valami... Amiről most nem akarok beszélni, ne haragudj. Elhagytam a várost, és az erdőben kerestem menedéket. És most visszatértem, részben a magány, részben pedig az élelemhiány miatt. Ennyi.
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-09-22 15:51:49
Üzenet elküldve: 2014-09-22 15:51:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sebhelyes, Kölyök//
*A lány kérdéseinek áradata váratlanul éri, de legalább nem neki kellett megtörnie a rövid, de kicsit kínossá vált csendet. Eltelik pár másodperc, mire felfog mindent, egy pillanatra el is szorul a torka, hisz vannak olyan részek, amiket nem szívesen tárna fel még a lány előtt sem. Ezeket szépen kikerüli.*
- Egyáltalán nem veszem ezt tapintatlannak. A hegyekből jövök, a hosszan elterülő, magas erdők világából. Nagy részt a saját bőrömön kellett mindent megtapasztalnom, hisz senki sem volt mellettem, akitől tanulhattam volna. Néhányszor elég nagy baklövéseket követtem el a növények használata terén, nagyon ügyetlen voltam. Még ma sem megy a legjobban. Hogy milyen is volt minden napomat ott tölteni? Izgalmas. Ha vadonban élsz, meg kell tanulnod tisztelni mindent, ami él. Ez könnyűnek tűnik, de hidd el, hogy nem az. Rengetegszer bíztam el magam, azt hittem, én vagyok a legokosabb, de kiderült, hogy egyáltalán nem. És miért jöttem vissza? Mert egyedül éreztem magam. Sok év után már nem is emlékeztem, milyen volt az életem azelőtt. Az emberekhez fűződő siralmas viszonyomat a távolság és az idő köde jócskán megszépítették, nem volt egyszerű visszaszokni a hazugságok világába az első néhány napban. Vissza akartam menni, de mégsem tettem. Talán a makacsság nem engedte, hogy visszatérjek a megszokott világomba, de valahogyan nem is bánom, hogy maradtam. Jót tesz egy kis kiruccanás. És téged miféle dolog bírt rá, hogy visszatérj a mocsokba? Elvégre a város nem a legtisztább hely, főleg nem Arthenior.
*Érdekli a lány kiléte, egy kicsit felébredt benne az ösztön. Nem igazán fedne fel más dolgokat egy idegennek, de ez a lány másnak látszik... Gondolatban korholja magát, amiért már megint barátságra akarja adni a fejét.* ~Emlékezz vissza, ebből eddig semmi jó nem sült ki! Tartsd egy kicsit jobban a szádat!~ *Visszaidézi memóriájába az imént elszállt szavakat.Nem adott ki magáról semmi bizalmasat. Fellélegzik, igyekszik mindent emlékezetébe idézni arról a bizonyos régi barátról. Talán egy kicsit önkínzásból, talán figyelmeztetésképpen önmaga számára. Még mindig bízik a lányban, valahol a tudat alattija azt súgja, megteheti, de igyekszik elnyomni az érzést. Csalódott már egyszer, nem kívánja még egyszer átélni ugyanazt.*
*A lány kérdéseinek áradata váratlanul éri, de legalább nem neki kellett megtörnie a rövid, de kicsit kínossá vált csendet. Eltelik pár másodperc, mire felfog mindent, egy pillanatra el is szorul a torka, hisz vannak olyan részek, amiket nem szívesen tárna fel még a lány előtt sem. Ezeket szépen kikerüli.*
- Egyáltalán nem veszem ezt tapintatlannak. A hegyekből jövök, a hosszan elterülő, magas erdők világából. Nagy részt a saját bőrömön kellett mindent megtapasztalnom, hisz senki sem volt mellettem, akitől tanulhattam volna. Néhányszor elég nagy baklövéseket követtem el a növények használata terén, nagyon ügyetlen voltam. Még ma sem megy a legjobban. Hogy milyen is volt minden napomat ott tölteni? Izgalmas. Ha vadonban élsz, meg kell tanulnod tisztelni mindent, ami él. Ez könnyűnek tűnik, de hidd el, hogy nem az. Rengetegszer bíztam el magam, azt hittem, én vagyok a legokosabb, de kiderült, hogy egyáltalán nem. És miért jöttem vissza? Mert egyedül éreztem magam. Sok év után már nem is emlékeztem, milyen volt az életem azelőtt. Az emberekhez fűződő siralmas viszonyomat a távolság és az idő köde jócskán megszépítették, nem volt egyszerű visszaszokni a hazugságok világába az első néhány napban. Vissza akartam menni, de mégsem tettem. Talán a makacsság nem engedte, hogy visszatérjek a megszokott világomba, de valahogyan nem is bánom, hogy maradtam. Jót tesz egy kis kiruccanás. És téged miféle dolog bírt rá, hogy visszatérj a mocsokba? Elvégre a város nem a legtisztább hely, főleg nem Arthenior.
*Érdekli a lány kiléte, egy kicsit felébredt benne az ösztön. Nem igazán fedne fel más dolgokat egy idegennek, de ez a lány másnak látszik... Gondolatban korholja magát, amiért már megint barátságra akarja adni a fejét.* ~Emlékezz vissza, ebből eddig semmi jó nem sült ki! Tartsd egy kicsit jobban a szádat!~ *Visszaidézi memóriájába az imént elszállt szavakat.Nem adott ki magáról semmi bizalmasat. Fellélegzik, igyekszik mindent emlékezetébe idézni arról a bizonyos régi barátról. Talán egy kicsit önkínzásból, talán figyelmeztetésképpen önmaga számára. Még mindig bízik a lányban, valahol a tudat alattija azt súgja, megteheti, de igyekszik elnyomni az érzést. Csalódott már egyszer, nem kívánja még egyszer átélni ugyanazt.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-09-21 18:13:59
Üzenet elküldve: 2014-09-21 18:13:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sebhelyes, Erdő lánya//
* Nem lepődik meg különösebben Thalion válaszán, valami hasonló növényre gondolt ő is. Ránéz az arcára, és mélyen elgondolkodik.*
~ Ez a lány tényleg az erdőből jött. Nem is tagadhatná le.~
* Mintha magát, a vadont látná maga előtt, összes szépségével, vadságával, és szeszélyességével együtt. Mindezt egyben, egy zöld hajú, jöttment lányon. Bizonyára megőrült, mert az előbb még a tengerhez hasonlította, most meg az erdőhöz. De most nem szólja el magát. Összeszorítja ajkait, és megtartja magának legújabb felfedezését. De nem bírja sokáig szó nélkül, irritálja a csend.*
- Hogy éldegéltél a vadonban? Milyen volt ott tölteni az életedet? És miért jöttél vissza a városba?
* Kérdéseivel tapintatlanul bombázza szegény lányt, majd az utolsó mondat végét elharapja. Eszébe jut saját története, és rájön, ő sem örülne túlzottan ennyi hirtelen kérdésnek. Persze úgy érzi, azért a lánnyal már megosztaná sötét múltját, ha megfelelő módon rákérdez. Elszégyelli magát, halkan folytatja.*
- Persze nem várom el, hogy válaszolj. Kicsit bunkó voltam.
* Nem lepődik meg különösebben Thalion válaszán, valami hasonló növényre gondolt ő is. Ránéz az arcára, és mélyen elgondolkodik.*
~ Ez a lány tényleg az erdőből jött. Nem is tagadhatná le.~
* Mintha magát, a vadont látná maga előtt, összes szépségével, vadságával, és szeszélyességével együtt. Mindezt egyben, egy zöld hajú, jöttment lányon. Bizonyára megőrült, mert az előbb még a tengerhez hasonlította, most meg az erdőhöz. De most nem szólja el magát. Összeszorítja ajkait, és megtartja magának legújabb felfedezését. De nem bírja sokáig szó nélkül, irritálja a csend.*
- Hogy éldegéltél a vadonban? Milyen volt ott tölteni az életedet? És miért jöttél vissza a városba?
* Kérdéseivel tapintatlanul bombázza szegény lányt, majd az utolsó mondat végét elharapja. Eszébe jut saját története, és rájön, ő sem örülne túlzottan ennyi hirtelen kérdésnek. Persze úgy érzi, azért a lánnyal már megosztaná sötét múltját, ha megfelelő módon rákérdez. Elszégyelli magát, halkan folytatja.*
- Persze nem várom el, hogy válaszolj. Kicsit bunkó voltam.
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-09-21 10:05:55
Üzenet elküldve: 2014-09-21 10:05:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kölyök, Sebhelyes//
*A lány kedvenc virágán elgondolkozik egy kicsit, a neve ismerős, de a képére nem emlékszik. Aztán beugrik neki a kicsi, ezüst színű virág. Mindig olyan védtelennek tűnt a tisztások vad, örvénylő színforgatagában, szinte alig lehet észrevenni, hogy ott van. És mégis ott volt, ha nagyon akarta valaki, észrevehette. Illik a lányhoz. A visszakérdezésre persze már felkészült, gondolta, hogy a lánynak sincs jobb ötlete, amivel el lehetne ütni az időt. Lényegében nem szeret csak úgy beszélni valamiről, semmi témával. Jobb ötlet híján most ez is megfelel.*
- A Kék Zardil. Ha valami sebem, gondom, bajom volt, mindig kisegítettek a virágai.
*Hirtelen kifogy a szavakból. Nem igazán jut eszébe több kérdés. Persze végigkérdezgethetné sorban a kedvenc állatokat, színket, de nem lenne sok értelme unalmasan beszélgetni a semmiről. A kedvenc virág azért sok mindent elárul az emberekről. A hegyekben élve Thalion is megtapasztalta, hogy a természetnek lelke van. A növényeknek pedig egyéniségük. Elég dilisnek hangzik de szerinte ez nagyon is így van.*
A hozzászólás írója (Thalion Sarasso) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.21 10:41:00
*A lány kedvenc virágán elgondolkozik egy kicsit, a neve ismerős, de a képére nem emlékszik. Aztán beugrik neki a kicsi, ezüst színű virág. Mindig olyan védtelennek tűnt a tisztások vad, örvénylő színforgatagában, szinte alig lehet észrevenni, hogy ott van. És mégis ott volt, ha nagyon akarta valaki, észrevehette. Illik a lányhoz. A visszakérdezésre persze már felkészült, gondolta, hogy a lánynak sincs jobb ötlete, amivel el lehetne ütni az időt. Lényegében nem szeret csak úgy beszélni valamiről, semmi témával. Jobb ötlet híján most ez is megfelel.*
- A Kék Zardil. Ha valami sebem, gondom, bajom volt, mindig kisegítettek a virágai.
*Hirtelen kifogy a szavakból. Nem igazán jut eszébe több kérdés. Persze végigkérdezgethetné sorban a kedvenc állatokat, színket, de nem lenne sok értelme unalmasan beszélgetni a semmiről. A kedvenc virág azért sok mindent elárul az emberekről. A hegyekben élve Thalion is megtapasztalta, hogy a természetnek lelke van. A növényeknek pedig egyéniségük. Elég dilisnek hangzik de szerinte ez nagyon is így van.*
A hozzászólás írója (Thalion Sarasso) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.21 10:41:00
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-09-20 12:31:00
Üzenet elküldve: 2014-09-20 12:31:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Erdő Lánya, Sebhelyes//
* Ugyanúgy meglepődik, mint Thalion. Egyikük sem szokta meg a bókokat. A szemeiről meg is feledkezett, pedig tényleg figyelemre méltó a vörös szempár. A lány szokatlan kérdésére felkapja a fejét.*
- Kedvenc virág? Hmm... Nem is tudom.
*Elgondolkodik, próbálja feleleveníteni az általa ismert növényeket. Eszébe jut gyermekkorának kedvenc virágja.*
~ Mi lehetett a neve? ~
*Annyira emlékszik, hogy valami ezüst. És nyugtató hatású.*
- Megvan! Az ezüstcsörgő.
* Kicsit talán hangosan beszélt, mert a körülötte álló emberek kérdőn fordultak felé.*
- Ennek meg mi baja van?
* Háta mögött valaki rosszalló megjegyzést tesz, de Aiwe rá sem hederít. A zöld hajú felé fordul.*
- És neked mi a kedvenc virágod?
* Elmosolyodik, ahogy saját magát hallja. Mintha kisgyermekek lennének, akik mindenféle, felesleges dologra kíváncsiak.*
~ Kedvenc virág? Utána meg a kedvenc állat jön, ugye?~
* Ugyanúgy meglepődik, mint Thalion. Egyikük sem szokta meg a bókokat. A szemeiről meg is feledkezett, pedig tényleg figyelemre méltó a vörös szempár. A lány szokatlan kérdésére felkapja a fejét.*
- Kedvenc virág? Hmm... Nem is tudom.
*Elgondolkodik, próbálja feleleveníteni az általa ismert növényeket. Eszébe jut gyermekkorának kedvenc virágja.*
~ Mi lehetett a neve? ~
*Annyira emlékszik, hogy valami ezüst. És nyugtató hatású.*
- Megvan! Az ezüstcsörgő.
* Kicsit talán hangosan beszélt, mert a körülötte álló emberek kérdőn fordultak felé.*
- Ennek meg mi baja van?
* Háta mögött valaki rosszalló megjegyzést tesz, de Aiwe rá sem hederít. A zöld hajú felé fordul.*
- És neked mi a kedvenc virágod?
* Elmosolyodik, ahogy saját magát hallja. Mintha kisgyermekek lennének, akik mindenféle, felesleges dologra kíváncsiak.*
~ Kedvenc virág? Utána meg a kedvenc állat jön, ugye?~
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-09-19 18:43:43
Üzenet elküldve: 2014-09-19 18:43:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ábrándos éjjel //
- Csak tudni kell, hogyan tedd számodra érdekessé... *Ismétli el a nő cseresznyeszín ajkai mögül előbúvó szavakat, finoman ízlelgeti, formálja a maga kedve szerint, majd egy elégedett mosollyal konstatálja, miszerint ez egy rémesen egyszerű kijelentés, mégis tetszetős számára a maga cinikus, sötét jelentéstartalmával, melyet csak ők, romlott lelkek érzékelhetnek. Mindazonáltal nem fűz hozzá többet, mert bár nem kívánja az eltévelyedett, gazdag leány fáradalmas álcáját továbbra is fenntartani, azért nem fogja egyből Sotheena képébe göngyölni valós, a belsejéig rothadt gondolatait.
~Minek fáradni, ha van érdekesebb is... Sokkal, de sokkal.~
Elmélkedne azon örömmel, miként tenné ezt az éjjelt még érdekfeszítőbbé, ha épp nem érné a fajtárs felől egy csúnya, ámde jogos elutasítás. A barackszín ajkakon megülő sejtelmes mosoly nem hivatott leplezni sértettséget vagy megbántódást, ó nem, ha a nőszemély helyében volna bizony hasonlóképpen reagált volna egy hozzá hasonlatos, megátalkodott fúria felvetésére. Visszafogottan el is neveti magát, s bármennyire is ne tetsszen neki a hasonulás kettejük között, kénytelen elismerést érezni a nagyképű mosoly láttán, mely oly kegyetlenné varázsolja Sotheena máskülönben kívánatos küllemét.*
- Ezt megértem, hölgyem. *Jegyzi meg, amint pimasz, szürkéskék lélektükreit a nőre villantja, majd egy pillanatnyi gondolkodás után válaszolni óhajt az alternatívára is.* A fürdő remekül hangzik. Úgy vélem, oda az öltözékem is megfelelő lesz. *A bájos görbülettől, melynek puha ajkain szokása megülni nehezen szabadul, s most sem tágít az ezüstszín hajú szépség ábrázatáról.
Amennyiben a fajtárs is megelégszik a választással, úgy bátorkodik magához venni az irányítást, s elsőként indul tova a piactér és a Pegazus között nyugvó kellemes épület felé. Az éjjeli sétára még alkalmatos az időjárás, bár kétségtelen, hogy az olykor feltámadó, hűvös szellő megborzongatja a hamvas bőrű lány érzékeit. Nincs ellenére a kellemes didergés, azonban wegtoreni hosszas tartózkodása után még manapság is furcsa neki, hogy Artheniorban bizony komoly hidegek is kerekedhetnek, melyek során majd kénytelen lesz gúnyákba takarni finom vonalú, lágy idomokkal díszített testét. S amint a nap perzselte múlt arannyal és gazdag kelmékkel tarkított éveire gondol, valamiként felmerül benne, hogy bemutatkozását még nem ejtette meg Sotheena felé.
~Legyek a bájos Elenith? Az a kis cafka, az ütődött, néma bátyjával együtt... Kár, hogy már kitekertem azt a bájos kis nyakacskáját, mert újra és újra megtenném szívesen.~
Hangtalan zsörtölődése most sem csillapodik az elméjében, szinte órákat el tud tölteni ilyesfajta gondolatok között, melyek bár frusztrálttá, egyúttal viszont elégedetté is teszik háborgó bensőjét. Mindég fellángol benne ilyenkor a mások szenvedése iráni vágy, s elég csak felelevenítenie egy laktató esetet, már is elönti a kínzás és gyilkolás iránti mámoros izgalom. A nőszemély alkalmatlan préda ugyan, azonban lehetséges, egyéb igényeit tán kielégítheti majd.*
- Mily’ udvariatlan tőlem, bemutatkozni elfelejtettem. *Szólal meg, amint néhány méter megtétele után megállapodik, és a talpig fekete fúria felé fordul.* Dayria a nevem, kezeld bizalmasan... *Közelebb merészkedik a nőhöz, és amennyiben az nem húzódik el, úgy hófehér bőrére, a füle mellé suttogja a szavakat, melyek akár a puha tollpihék, úgy édesgetik Sotheena érzékeit.* Téged hogy szólíthatlak? *Kérdezi még mindig lágy, óvatoskodó hangon, miközben ismét meghagyja maguk között a fél méter távolságot, s őszintének ható érdeklődéssel várja, miként mutatkozik be neki az Éji Démon. Meglehet, hogy a nőszemély álnevet választ, azonban reméli, hogy önnön bizalmaskodása gyümölcsözővé válik. Talán balgaságnak hathat, hogy elárulta magát, ám ostobaságnak tartotta volna a formaságot, ha mindketten üres, jelentéktelen nevekkel dobálóznak. Másrészt viszont kíváncsi, hallotta-e már hírét a fekete szépségnek korábban, vagy csakugyan rejtett szülötte még e világnak?
Bármiként is legyen, amint Sotheena is kegyeskedett lecsengetni egy tetszetős nevet cseresznyeszín ajkairól, úgy továbbindul. Nem kell sokat koptatniuk cipellőiket a fürdőház reményében Arthenior macskaköves utcáin, néhány forduló, s meg is érkeznek az őrökkel biztosított, a kikapcsolódásnak szentelt épülethez.
Bár a feketeség felkeltheti az őrködők figyelmét, azonban a szőke nőszemély gazdag külleme s kedves, szívet melengető mosolya tesz róla, hogy fennakadás nélkül juthassanak be. Járt már itt egy néhányszor, így magabiztosan indul meg a tehetősebbeknek kijáró, értékmegőrzéssel egybekötött öltöző felé, merthogy sok száz éves kincseit balga lenne a vakszerencsére bízni.*
- Remélem te is éppúgy vágyod a kellemesen forró vizet, mint én. *Pillant a nőre elmosolyodva, miközben hátul a nyakához emelve kezeit kezd el vetkőzni. Reméli, Sotheena nem a szaunában gondolta elkortyolgatni a leendő italukat.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 21:17:45
- Csak tudni kell, hogyan tedd számodra érdekessé... *Ismétli el a nő cseresznyeszín ajkai mögül előbúvó szavakat, finoman ízlelgeti, formálja a maga kedve szerint, majd egy elégedett mosollyal konstatálja, miszerint ez egy rémesen egyszerű kijelentés, mégis tetszetős számára a maga cinikus, sötét jelentéstartalmával, melyet csak ők, romlott lelkek érzékelhetnek. Mindazonáltal nem fűz hozzá többet, mert bár nem kívánja az eltévelyedett, gazdag leány fáradalmas álcáját továbbra is fenntartani, azért nem fogja egyből Sotheena képébe göngyölni valós, a belsejéig rothadt gondolatait.
~Minek fáradni, ha van érdekesebb is... Sokkal, de sokkal.~
Elmélkedne azon örömmel, miként tenné ezt az éjjelt még érdekfeszítőbbé, ha épp nem érné a fajtárs felől egy csúnya, ámde jogos elutasítás. A barackszín ajkakon megülő sejtelmes mosoly nem hivatott leplezni sértettséget vagy megbántódást, ó nem, ha a nőszemély helyében volna bizony hasonlóképpen reagált volna egy hozzá hasonlatos, megátalkodott fúria felvetésére. Visszafogottan el is neveti magát, s bármennyire is ne tetsszen neki a hasonulás kettejük között, kénytelen elismerést érezni a nagyképű mosoly láttán, mely oly kegyetlenné varázsolja Sotheena máskülönben kívánatos küllemét.*
- Ezt megértem, hölgyem. *Jegyzi meg, amint pimasz, szürkéskék lélektükreit a nőre villantja, majd egy pillanatnyi gondolkodás után válaszolni óhajt az alternatívára is.* A fürdő remekül hangzik. Úgy vélem, oda az öltözékem is megfelelő lesz. *A bájos görbülettől, melynek puha ajkain szokása megülni nehezen szabadul, s most sem tágít az ezüstszín hajú szépség ábrázatáról.
Amennyiben a fajtárs is megelégszik a választással, úgy bátorkodik magához venni az irányítást, s elsőként indul tova a piactér és a Pegazus között nyugvó kellemes épület felé. Az éjjeli sétára még alkalmatos az időjárás, bár kétségtelen, hogy az olykor feltámadó, hűvös szellő megborzongatja a hamvas bőrű lány érzékeit. Nincs ellenére a kellemes didergés, azonban wegtoreni hosszas tartózkodása után még manapság is furcsa neki, hogy Artheniorban bizony komoly hidegek is kerekedhetnek, melyek során majd kénytelen lesz gúnyákba takarni finom vonalú, lágy idomokkal díszített testét. S amint a nap perzselte múlt arannyal és gazdag kelmékkel tarkított éveire gondol, valamiként felmerül benne, hogy bemutatkozását még nem ejtette meg Sotheena felé.
~Legyek a bájos Elenith? Az a kis cafka, az ütődött, néma bátyjával együtt... Kár, hogy már kitekertem azt a bájos kis nyakacskáját, mert újra és újra megtenném szívesen.~
Hangtalan zsörtölődése most sem csillapodik az elméjében, szinte órákat el tud tölteni ilyesfajta gondolatok között, melyek bár frusztrálttá, egyúttal viszont elégedetté is teszik háborgó bensőjét. Mindég fellángol benne ilyenkor a mások szenvedése iráni vágy, s elég csak felelevenítenie egy laktató esetet, már is elönti a kínzás és gyilkolás iránti mámoros izgalom. A nőszemély alkalmatlan préda ugyan, azonban lehetséges, egyéb igényeit tán kielégítheti majd.*
- Mily’ udvariatlan tőlem, bemutatkozni elfelejtettem. *Szólal meg, amint néhány méter megtétele után megállapodik, és a talpig fekete fúria felé fordul.* Dayria a nevem, kezeld bizalmasan... *Közelebb merészkedik a nőhöz, és amennyiben az nem húzódik el, úgy hófehér bőrére, a füle mellé suttogja a szavakat, melyek akár a puha tollpihék, úgy édesgetik Sotheena érzékeit.* Téged hogy szólíthatlak? *Kérdezi még mindig lágy, óvatoskodó hangon, miközben ismét meghagyja maguk között a fél méter távolságot, s őszintének ható érdeklődéssel várja, miként mutatkozik be neki az Éji Démon. Meglehet, hogy a nőszemély álnevet választ, azonban reméli, hogy önnön bizalmaskodása gyümölcsözővé válik. Talán balgaságnak hathat, hogy elárulta magát, ám ostobaságnak tartotta volna a formaságot, ha mindketten üres, jelentéktelen nevekkel dobálóznak. Másrészt viszont kíváncsi, hallotta-e már hírét a fekete szépségnek korábban, vagy csakugyan rejtett szülötte még e világnak?
Bármiként is legyen, amint Sotheena is kegyeskedett lecsengetni egy tetszetős nevet cseresznyeszín ajkairól, úgy továbbindul. Nem kell sokat koptatniuk cipellőiket a fürdőház reményében Arthenior macskaköves utcáin, néhány forduló, s meg is érkeznek az őrökkel biztosított, a kikapcsolódásnak szentelt épülethez.
Bár a feketeség felkeltheti az őrködők figyelmét, azonban a szőke nőszemély gazdag külleme s kedves, szívet melengető mosolya tesz róla, hogy fennakadás nélkül juthassanak be. Járt már itt egy néhányszor, így magabiztosan indul meg a tehetősebbeknek kijáró, értékmegőrzéssel egybekötött öltöző felé, merthogy sok száz éves kincseit balga lenne a vakszerencsére bízni.*
- Remélem te is éppúgy vágyod a kellemesen forró vizet, mint én. *Pillant a nőre elmosolyodva, miközben hátul a nyakához emelve kezeit kezd el vetkőzni. Reméli, Sotheena nem a szaunában gondolta elkortyolgatni a leendő italukat.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 21:17:45
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-09-13 20:24:15
Üzenet elküldve: 2014-09-13 20:24:15
ÚJ
![>Feleincater Harbogassi [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1346_torpe-orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
- Ágrhvv. *Kinyitja szemét és a fürdőház előtt találja magát. Megpróbál felállni, de nem teljesen jön össze úgy, ahogy tervezte. Megtámaszkodik valamiben, de egyből le is dől, vissza a földre. Végül sikerül neki felállni és elindul valamerre. Arra persze, amerre a legrövidebbnek véli az utat. Hamarosan már bent van a fürdőházban. Körülötte fürdőköpenyes urakat - és hölgyeket lát, ekkor jön csak rá, hogy hol is van. Nemsokára odavánszorog a medence mellé, ahol újra le akar ülni, de természetesen ez sem úgy sikerül neki, ahogyan azt elgondolta. Egész teste előredől és ő pedig ordítva a hideg vízbe pottyan. Pár másodpercig minden elsötétül, fogalma sincs, hogy hol van, de aztán elkezd kapálózni és sikerül feltörnie a vízszint fölé. Aztán újra pár másodperces sötétség és végül percekig nem lát, se hall. Köhögve ébred, ugyanott, ahol nemrég már volt egyszer: a fürdőház előtt. De nem csak álom volt, mivel látja, hogy csurom vizes, így biztosan nem csak gondolatai szüleménye volt. *
- Dangoar Pakroce Shurrwor! *Kiált fel családja titkos nyelvén, nem túl szelíden. ~Még jó, ho' nem értik ezek a... a... ~ Mérgelődik magában, immáron azon a nyelven, mit Lanawin szinte minden lakosa megért. *
- Gnobarr. *Néz szúrósan a mellette elhaladó lakosokra, kik gyorsan tovamennek az őrjöngő "törpe-óriás" mellől, nehogy valamiféle bántódásuk essen. Magában dörmögve elindul a piactér felé, mert azt az utat látja csak (nem néz hátra). *
- Dangoar Pakroce Shurrwor! *Kiált fel családja titkos nyelvén, nem túl szelíden. ~Még jó, ho' nem értik ezek a... a... ~ Mérgelődik magában, immáron azon a nyelven, mit Lanawin szinte minden lakosa megért. *
- Gnobarr. *Néz szúrósan a mellette elhaladó lakosokra, kik gyorsan tovamennek az őrjöngő "törpe-óriás" mellől, nehogy valamiféle bántódásuk essen. Magában dörmögve elindul a piactér felé, mert azt az utat látja csak (nem néz hátra). *
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-09-12 18:43:21
Üzenet elküldve: 2014-09-12 18:43:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kölyök, Sebhelyes//
*Igencsak meglepődik a lány kérdésein, de igyekszik mielőbb válaszolni. Átfutja a fejében lévő legendák tárházát, és felsejlik neki egy történet régmúltból. Az édesanyja annak idején úgy írta le neki, mint egy borzalmas nőszemélyt, aki irtózatosan ronda, mindenféle tetvek és bolhák lakják hajzatát. Hajzatát, amit a lányéhoz hasonlított. A szülei nem szerették a zöld furcsaságot, ki tudja, miért. Talán egy rossz rokonra, vagy ismerősre, netán egy félrelépsre emlékeztette őket. Thalion sosem haragudott rájuk, miért is tette volna? Hisz szülei csak úgy éltek, ahogy jónak látták. Ne igazán gondolkoztak és éltek a természettel, de hát ők ilyenek voltak. És seni sem tehet arról, amilyen. Kicsit elkalandozott, így gyorsan válaszol Aiwénak. Úgy dnt, minden ellenére ezt bóknak vesz, hisz a történetek ellenére ő nagyon is jónak és kedvesnek látta a Tenger Úrnőjét. És a fenébe is, nem minden nap nézik az embert egy isten rokonának!*
- Rokonságban, nem tudtommal nem. Bár, ki tudja? D nem tartom valószínűnek. De te sem vagy túl hétköznapi ezzel a szempárral.
*A nőszemély tudtára hozza, hogy ige, észrevette hogy ő sem mindennapi sötételf. Közben talál a sekély, de annál zavarosabb vízben egy kis párkányt, helyet foglal rajta. gy a mellkasáig ér a víz, ha felállna, csak a köldökénél lenne.*
- És melyik a kedvenc virágod?
*Maga sem érti egészen, mért kérdezi ezt. Csak úgy. Meg érdekli is. Félrebillenti a fejét, közben a lány arcát figyeli. Választ vár tőle, mélyzöld íriszei kíváncsian csillogják vissza az egyre gyérülő lámpafényt.*
*Igencsak meglepődik a lány kérdésein, de igyekszik mielőbb válaszolni. Átfutja a fejében lévő legendák tárházát, és felsejlik neki egy történet régmúltból. Az édesanyja annak idején úgy írta le neki, mint egy borzalmas nőszemélyt, aki irtózatosan ronda, mindenféle tetvek és bolhák lakják hajzatát. Hajzatát, amit a lányéhoz hasonlított. A szülei nem szerették a zöld furcsaságot, ki tudja, miért. Talán egy rossz rokonra, vagy ismerősre, netán egy félrelépsre emlékeztette őket. Thalion sosem haragudott rájuk, miért is tette volna? Hisz szülei csak úgy éltek, ahogy jónak látták. Ne igazán gondolkoztak és éltek a természettel, de hát ők ilyenek voltak. És seni sem tehet arról, amilyen. Kicsit elkalandozott, így gyorsan válaszol Aiwénak. Úgy dnt, minden ellenére ezt bóknak vesz, hisz a történetek ellenére ő nagyon is jónak és kedvesnek látta a Tenger Úrnőjét. És a fenébe is, nem minden nap nézik az embert egy isten rokonának!*
- Rokonságban, nem tudtommal nem. Bár, ki tudja? D nem tartom valószínűnek. De te sem vagy túl hétköznapi ezzel a szempárral.
*A nőszemély tudtára hozza, hogy ige, észrevette hogy ő sem mindennapi sötételf. Közben talál a sekély, de annál zavarosabb vízben egy kis párkányt, helyet foglal rajta. gy a mellkasáig ér a víz, ha felállna, csak a köldökénél lenne.*
- És melyik a kedvenc virágod?
*Maga sem érti egészen, mért kérdezi ezt. Csak úgy. Meg érdekli is. Félrebillenti a fejét, közben a lány arcát figyeli. Választ vár tőle, mélyzöld íriszei kíváncsian csillogják vissza az egyre gyérülő lámpafényt.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-09-11 19:08:34
Üzenet elküldve: 2014-09-11 19:08:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Erdő lánya, Sebhelyes//
* Csodálattal szemléli a lány zöld tincseit, amelyek megannyi hínárként kavarognak feje körül.*
~ Mint a tenger királynőjének!~
* Eszébe jut egy kedves meséje, amit kisgyermekkorában hallott. A történet a tenger királynőjéről szól, akinek a haja zöld hínárokból áll. De nem úgy néz ki, mint egy félelmetes, kócos boszorkány, legalábbis Aiwe nem így képzeli el. Fejében egy angyali szépségű, fenséges lény jelenik meg, aki bölcsen, és igazságosan irányítja a vizeket, és a benne élő állatokat. Persze fülébe jutott róla megannyi rémtörténet is, és még ma is hallja néha, hogy a halászok a tenger királynőjét átkozzák, ha nincs szerencséjük.*
- Ismered a Tenger Úrnőjéről szóló legendát?
* Ő maga sem tudja, minek kérdez ilyet, mert semmi értelme sincs. Csak úgy kicsúszott a száján.*
- Hasonlítasz rá. Nem vagytok rokonságban?
* Nevetve mondja az iménti mondatot, bár dicséretnek szánta. Azért nem mindenkit hasonlítanak egy istennőhöz, de Aiwe-nek meg főleg nem szokása bókolni. Ritkaság részéről az efféle kedvesség, ezért elvárja, hogy kellően meg is köszönjék.*
* Csodálattal szemléli a lány zöld tincseit, amelyek megannyi hínárként kavarognak feje körül.*
~ Mint a tenger királynőjének!~
* Eszébe jut egy kedves meséje, amit kisgyermekkorában hallott. A történet a tenger királynőjéről szól, akinek a haja zöld hínárokból áll. De nem úgy néz ki, mint egy félelmetes, kócos boszorkány, legalábbis Aiwe nem így képzeli el. Fejében egy angyali szépségű, fenséges lény jelenik meg, aki bölcsen, és igazságosan irányítja a vizeket, és a benne élő állatokat. Persze fülébe jutott róla megannyi rémtörténet is, és még ma is hallja néha, hogy a halászok a tenger királynőjét átkozzák, ha nincs szerencséjük.*
- Ismered a Tenger Úrnőjéről szóló legendát?
* Ő maga sem tudja, minek kérdez ilyet, mert semmi értelme sincs. Csak úgy kicsúszott a száján.*
- Hasonlítasz rá. Nem vagytok rokonságban?
* Nevetve mondja az iménti mondatot, bár dicséretnek szánta. Azért nem mindenkit hasonlítanak egy istennőhöz, de Aiwe-nek meg főleg nem szokása bókolni. Ritkaság részéről az efféle kedvesség, ezért elvárja, hogy kellően meg is köszönjék.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-09-11 17:08:32
Üzenet elküldve: 2014-09-11 17:08:32
ÚJ
![>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2007_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Arten, Bloss//
*Valószínűleg egészen idáig csendesen lovagolt a három lovag és talán ez most is így marad, attól függetlneül, hogy megérkeznek a fürdőházhoz. Persze meglehet, hogy akar valamit valamelyikük, akkor arra választ is ad a "fekete lovag", de, ha nincs kérdésük, akkor felőle maradhat a csend is. Elindul hát. A lovat megkötözi egy fához és belép, majd néhány perc múlva már szokatlan módon páncél nélkül láthatják a lovagot, csupán egy fürdőköpenyben. Hamarosan a medence szélén áll, lábujjait megmártóztatja a vízben. ~Nem túl hideg és nem is túl meleg. Pont jó. ~ Mosolyog magában, majd hamarosan egyre inkább beleereszkedik a vízbe, ha ebben semmi nem gátolja... *
*Valószínűleg egészen idáig csendesen lovagolt a három lovag és talán ez most is így marad, attól függetlneül, hogy megérkeznek a fürdőházhoz. Persze meglehet, hogy akar valamit valamelyikük, akkor arra választ is ad a "fekete lovag", de, ha nincs kérdésük, akkor felőle maradhat a csend is. Elindul hát. A lovat megkötözi egy fához és belép, majd néhány perc múlva már szokatlan módon páncél nélkül láthatják a lovagot, csupán egy fürdőköpenyben. Hamarosan a medence szélén áll, lábujjait megmártóztatja a vízben. ~Nem túl hideg és nem is túl meleg. Pont jó. ~ Mosolyog magában, majd hamarosan egyre inkább beleereszkedik a vízbe, ha ebben semmi nem gátolja... *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325