Nincs játékban - Fürdőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Fürdőház | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 115 (2281. - 2300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Második szál//
//Hroti//
* Úgy tűnik a törpe aggódik a barbár vidék... még barbárabb lakóinak hírnevétől. Ám óriási szerencséjére a mi hősnőnk képes meglátni mindenkiben a pozitívat. Szakértő szemmel vizsgálja most is, hogy Hrothgaarban jelesül mik az értékek.*
-Szóval kovács vagy. Akkor tudsz ékszereket meg apróságokat készíteni. Mondjuk lehet nekem most nem egy apró gyűrűre, hanem egy kovácsoltvas kerítésre lenne szükségem hamarosan.
Nagy gondban is voltam, hogy kitől kérjek szívességet.
* Direkt nem kezd bele a Vashegybe, még ha nem is akarja megkerülni a témát. Csupán imponálóbb a férfi szakmája neki. Láthatóan megélénkült tőle.*
-A Tharg családnevet nem olyan nehéz kimondani. *mosolyodik el kicsit* Látod! Én is segítettem neked egy picit. Te is moshatod az én hátamat.
* Megállapodnak abban, hogy a leves hasonlattal nem élnek. Inkább csak mágiának tulajdonítják a víz kellemes melegét.*
-Szóval a Vashegyen ti ilyen szigorú szabályok szerint éltek? *kérdezi gúnyolódva* Nem lehet két dolgot egyszerre csinálni, hanem mindent beosztotok, mi miután.
Szörnyűek lehetnek azok a kötöttségek. Sosem tudtam teljes mértékben szabálykövetően élni és az elvárásoknak megfelelni.
* Nagyon úgy tűnik, hogy nagyon könnyen kiejthető és megjegyezhető neveket találtak és ezen fel is kuncog a mélységi nő.*
-Rendben van Há. Akkor hivatalosan bejelentem, hogy mostantól jó ismerősök vagyunk. Mondhatni barátok.
* Komolyan bólint is, hogy szavai ne legyenek félreérthetőek.*
-Én is örvendek a találkozásnak.
* Kicsit elkezd körülötte úszkálni, hogy ne csak tespedés legyen ez a mai fürdő.*
//Második szál//
//Hroti//
* Meglepődik, hogy a törpe nem tereli rögtön a szót valami izgalmasabb terepre, melyből hamar kétes utalások és szavakkal játék macsózás alakulhatna ki, de az igazat megvallva nagyon imponál hősnőnknek, hogy Hrothgaar nem rohanja le és nem rögtön az jut az eszébe egy hölgy váratlan társaságáról, hogy gyorsan rá kell nyomulni.*
-Javasolni? Otthon? *kérdezi csodálkozóan* Érdekesen hangzik. Hová valósi is vagy? Nagyon befolyásos személy lehetsz a faludba, ha ekkora szavad van. Építeni egy közfürdőt, ami sok munkát adna földijeidnek és neked.
És nagyon gazdag is, ha megengedhettek magatoknak. Kíváncsivá tettél.
* Mint kereskedő, ki az árut szemléli, úgy fordul oda testtel is az idegen felé és szemei cikáznak, hogy minden apróságot felmérjen a fürdőző pasin.
Vagy talán jobb hasonlat lenne a műkincs kereskedő, aki talált egy eladó ritkaságot és most épp azt méri fel.*
-Azt mondod, hogy mi igazából egy túlméretezett levesben vagyunk most, amit épp főznek? *ha nem is ezzel a szavakkal, de meglepően kiállja az összehasonlítást a felvázolt helyzet* Nem egy kellemes belegondolni.
Maradjunk csak a varázslatnál!
* A mulatság festői képe viszont annál inkább tetszik neki. Szeme meg is csillan az örömtől és hangja is érezhetően egy kicsit magasabb lesz.*
-A zene viszont jól hangzik. A Pegazusból rendelni egy csomó kaját, csak azok a csórók nem tudják megfizetni a férfi pincéreket.
És jól teleenni magunkat, utána ejtőzni a vízben. Kellemes dallal a háttérben.
* Hirtelen visszavált a normál hangszínre.*
-Be sem mutatkoztam. Ká vagyok a Hifeti családból.
//Második szál//
//Hroti//
* Egy vörös szakállú törpe bukik le a víz alá, miközben egy kecses sötételf nő lépked a női öltözőből és bár nem szándékosan, de egyenesen őfelé tart. Szürke bőrét csak fürdőruhája és egy nagy darab törülköző fedi, még pókmintás gyűrűje sincs rajta.
A nála alacsonyabb férfi időközben feljön a felszínre és a medence oldalának támaszkodva a rőt szakállát igyekszik rendbe szedni, mikor a hölgy behajlítja a lábait, előre dől, majd lendületet véve ugrik bele a medencébe.
A profi jósnői képességekkel megáldott naplopó kevés reményt lát akciója előtt, hogy ez bárki zavarása nélkül lemegy, ám...*
~ Minek foglalkozzak velük?~
* Jól esően mártózik meg hirtelen a medence meleg vizében és felbukkanva elégedettségének ad hangot.*
-Aaaahhhh!
* Ujjait fésűként túrja bele a hajába és igazítja hátra. Gondosan hosszú fülei mögé tűri és végül Hrothgaar Skyllagrimmson mellé könyököl a medence szélénél.*
-Ez igazán kellemes. Szeretek néha-néha eljönni ide.
* Láthatóan beszélgetést szeretne kezdeményezni vele unalmában, de nem igazán merészkedik még a biztonságos, szinte bárki által bármikor elmondható frázisokon túl. De élete során nem is sokszor kellett, hiszen -úgy véli- a szépsége miatt egyébként is szeretnek a férfiak társalogni vele és majd rájuk lehet bízni, hogy érdekesebb témákkal szórakoztassák őt.
A nőket persze zavarhatja viselkedése, ám mivel alig tud esetet felhozni, hogy velük flörtölt volna, nos... Épp azt gondolja a saját neme panaszairól, mint amit korábban a fürdőzőkről, akiket a felcsapódó víz zavart.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325
2300. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-07-12 09:04:45
Üzenet elküldve: 2018-07-12 09:04:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//K.H.//
- Éppenséggel készíthetek ékszereket _is_, deee nem az az elsődleges profilom, ha mondhatom így. És nem szívességre dolgozom, attól felkopik a törpe álla.
*Jegyzi meg kissé talán fellengzősen. Mindenesetre úgy látszik, a sötételf nem veri nagy dobra a tényt, hogy Hrothgaar a Vashegyi hódítók csapatának tagja. Igaz az is, hogy ha jobban belegondol, mélységiek időről időre feltűntek a hegyen, majd el is tűntek, de most nem ezen van a hangsúly. A beszélgetés folyhat tovább.*
- Neeem, ezek nem kőbe vésett szabályok, félre ne érts! *Vág közbe és félig meddig újra szembe kell forduljon Ká-val.* Csak annyi a helyzet, hogy ha közvetlenül csobbanás előtt teletömi magát az illető, akkor begörcsölhet tőle és lássuk be, inkább várok a parton egy-két fertályórát, mintsem hogy vizihullaként ússzam végig a folyót hosszában. *Csak a mondandója felénél tűnt fel neki a mélységi gúnyos hanghordozása, megszakítani azonban már nem szakíthatta meg eszmefuttatását.* Na jó, ez talán egy kicsit morbid példálózás egy nagy adag vízben ülve, inkább váltsunk témát...
*Javaslata szerencsére nem süket fülekre talál: szóváltásuk bemutatkozásba torkollik (végre) és Hrothgaar igazán nem akar okoskodó, pökhendi fickónak tűnni, de ismét ki kell javítania Ká-t.*
- Náh! Itt van egy kis bökkenő, látod. *Kezd bele és felkönyököl a medence peremére.* Amint láthatod *baljával végigmutat magán* én a törpék közé tartozom. A thargok pedig az emberek közé. Nagyjuk legalábbis... *Itt eszébe jut azért a megannyi frigyen kívüli "találkozásból" született fattyú.* Én egy tharg vagyok, de nem _Thargodar_. Tharg vagyok, mert már több mint tíz éve velük élek és elszakíthatatlan kötelék köt minket össze, de nem vagyok Thargodar, mert az én atyám és minden felmenőm, illetve az ő atyjuk és minden ősük még hírből sem ismerték egymást. Nem vagyunk egy vér. *Itt egy pillanatra azért megtorpan a magyarázatban.* Bár kérdés, hogy a vérszövetség milyen mértékben írja ezt felül... hmmm. Mindenesetre, az én családnevem Skyllagrimmson. Igaz, ez nem a mindennapos névadás szabályait követi. Amint láthatod, nekünk törpéknek aztán _tényleg_ rengeteg szabályunk van... Inkább ne menjünk bele a törpék névadási rítusaiba, mert mire végzek, kihűl alattunk a levesnek való, hehhe!
*Jóízűen felnevet azért saját viccén, legyen az bármily gyenge is.* De szólj rá, úgy érzem, túl sokat jár a bagólesőm!
//K.H.//
- Éppenséggel készíthetek ékszereket _is_, deee nem az az elsődleges profilom, ha mondhatom így. És nem szívességre dolgozom, attól felkopik a törpe álla.
*Jegyzi meg kissé talán fellengzősen. Mindenesetre úgy látszik, a sötételf nem veri nagy dobra a tényt, hogy Hrothgaar a Vashegyi hódítók csapatának tagja. Igaz az is, hogy ha jobban belegondol, mélységiek időről időre feltűntek a hegyen, majd el is tűntek, de most nem ezen van a hangsúly. A beszélgetés folyhat tovább.*
- Neeem, ezek nem kőbe vésett szabályok, félre ne érts! *Vág közbe és félig meddig újra szembe kell forduljon Ká-val.* Csak annyi a helyzet, hogy ha közvetlenül csobbanás előtt teletömi magát az illető, akkor begörcsölhet tőle és lássuk be, inkább várok a parton egy-két fertályórát, mintsem hogy vizihullaként ússzam végig a folyót hosszában. *Csak a mondandója felénél tűnt fel neki a mélységi gúnyos hanghordozása, megszakítani azonban már nem szakíthatta meg eszmefuttatását.* Na jó, ez talán egy kicsit morbid példálózás egy nagy adag vízben ülve, inkább váltsunk témát...
*Javaslata szerencsére nem süket fülekre talál: szóváltásuk bemutatkozásba torkollik (végre) és Hrothgaar igazán nem akar okoskodó, pökhendi fickónak tűnni, de ismét ki kell javítania Ká-t.*
- Náh! Itt van egy kis bökkenő, látod. *Kezd bele és felkönyököl a medence peremére.* Amint láthatod *baljával végigmutat magán* én a törpék közé tartozom. A thargok pedig az emberek közé. Nagyjuk legalábbis... *Itt eszébe jut azért a megannyi frigyen kívüli "találkozásból" született fattyú.* Én egy tharg vagyok, de nem _Thargodar_. Tharg vagyok, mert már több mint tíz éve velük élek és elszakíthatatlan kötelék köt minket össze, de nem vagyok Thargodar, mert az én atyám és minden felmenőm, illetve az ő atyjuk és minden ősük még hírből sem ismerték egymást. Nem vagyunk egy vér. *Itt egy pillanatra azért megtorpan a magyarázatban.* Bár kérdés, hogy a vérszövetség milyen mértékben írja ezt felül... hmmm. Mindenesetre, az én családnevem Skyllagrimmson. Igaz, ez nem a mindennapos névadás szabályait követi. Amint láthatod, nekünk törpéknek aztán _tényleg_ rengeteg szabályunk van... Inkább ne menjünk bele a törpék névadási rítusaiba, mert mire végzek, kihűl alattunk a levesnek való, hehhe!
*Jóízűen felnevet azért saját viccén, legyen az bármily gyenge is.* De szólj rá, úgy érzem, túl sokat jár a bagólesőm!
2299. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-07-11 10:42:26
Üzenet elküldve: 2018-07-11 10:42:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hroti//
* Úgy tűnik a törpe aggódik a barbár vidék... még barbárabb lakóinak hírnevétől. Ám óriási szerencséjére a mi hősnőnk képes meglátni mindenkiben a pozitívat. Szakértő szemmel vizsgálja most is, hogy Hrothgaarban jelesül mik az értékek.*
-Szóval kovács vagy. Akkor tudsz ékszereket meg apróságokat készíteni. Mondjuk lehet nekem most nem egy apró gyűrűre, hanem egy kovácsoltvas kerítésre lenne szükségem hamarosan.
Nagy gondban is voltam, hogy kitől kérjek szívességet.
* Direkt nem kezd bele a Vashegybe, még ha nem is akarja megkerülni a témát. Csupán imponálóbb a férfi szakmája neki. Láthatóan megélénkült tőle.*
-A Tharg családnevet nem olyan nehéz kimondani. *mosolyodik el kicsit* Látod! Én is segítettem neked egy picit. Te is moshatod az én hátamat.
* Megállapodnak abban, hogy a leves hasonlattal nem élnek. Inkább csak mágiának tulajdonítják a víz kellemes melegét.*
-Szóval a Vashegyen ti ilyen szigorú szabályok szerint éltek? *kérdezi gúnyolódva* Nem lehet két dolgot egyszerre csinálni, hanem mindent beosztotok, mi miután.
Szörnyűek lehetnek azok a kötöttségek. Sosem tudtam teljes mértékben szabálykövetően élni és az elvárásoknak megfelelni.
* Nagyon úgy tűnik, hogy nagyon könnyen kiejthető és megjegyezhető neveket találtak és ezen fel is kuncog a mélységi nő.*
-Rendben van Há. Akkor hivatalosan bejelentem, hogy mostantól jó ismerősök vagyunk. Mondhatni barátok.
* Komolyan bólint is, hogy szavai ne legyenek félreérthetőek.*
-Én is örvendek a találkozásnak.
* Kicsit elkezd körülötte úszkálni, hogy ne csak tespedés legyen ez a mai fürdő.*
2298. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-07-10 20:13:03
Üzenet elküldve: 2018-07-10 20:13:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//HiFi//
*Újdonsült beszélgetőpartnere meglehetősen kíváncsinak tűnik. Több kérdés is elhangzik, de csak egy "csattan" közülük. Ha most megmondja, hogy ő a Vashegyről érkezett, akkor könnyen megeshet akár az is, hogy faképnél hagyják. Mindazonáltal jobb lesz tiszta vizet önteni a pohárba, mielőtt még összekeverik valakivel, aki tehetős és tiszteletben álló.*
- Hehhe. *Göcög fel jóízűen.* Nem falu az. Attól már nagyobbra nőttünk, drága. *Itt tart egy rövid lélegzetvételnyi szünetet.* A Vashegyről jövök. Amon Ruadh és ThargArod. Én vagyok az ottani kovács...
*Jöjjön hát, aminek jönnie kell, gondolja és vár egy-két szívdobbanásnyi ideig. Ha nem érkezik semmilyen negatív jelző, nem köpi le a nőstény, vagy nem próbálja meg helyben vízbe fojtani, akkor már révbe is ért nagyjából.*
- Nem én vagyok ott a fő szószóló, de úgy gondolom, egy ilyen, vagy ehhez hasonló fürdő feldobná az otthoni esték hangulatát.
*Sőt, feltehetőleg a születendő gyermekek száma is hirtelen ugrana meg, ismerve a duhaj, élvezeteket meg nem vető Thargookat.*
- Ha egy várost és egy erődöt felépítettünk, egy közös fürdőhelyet pikk-pakk összedobnánk...
*Jegyzi meg félig már nevetve saját túlzásán. Nincs mit tenni, a fele igaz a dolognak. Ám a beszélgetés új mederbe terelődik, ami kissé meglepi a törpét.*
- Levesbe? Ez _így_ nem jutott eszembe, de most, hogy rámutattál... így már nem tetszik annyira. *Arckifejezése is erről árulkodik: mint aki mezítláb lépett lócitromba, valami ahhoz hasonló pofát vághat.* Maradjunk akkor már a varázslatnál!
*Pár pillanat csend következik, míg Hrothgaar valami kintről érkező zajra lesz figyelmes.*
- Áh, nem úgy megy az. *Kezdi el ecsetelgetni a dolgot a mélységinek. Persze ehhez szembe fordul vele.* Először eszünk-iszunk, kicsit pihenünk és _utána_ jöhet a pancsolás. VAAAGY! *Mutatóujját magasba emelve jelzi, hogy fontos dolog, fordulat következik.* Először csobbanunk és utána jöhet az eszem-iszom. Tele hassal csak feküdni lehet, úszkálni nem. De ez persze csak az én véleményem.
*Jegyzi meg legyintve és hátát újfent a medence falának veti. Megvan mindennek a rendje és a módja, gondolkodik magában és ha szorult bármi értelem a mélységibe, akkor ez ügyben Hrothgaar-nak ad igazat.*
- Ká? *Kérdez vissza kissé meglepetten.* Ká mint a hang, amit kiejtünk? Akkor én meg Há vagyok! *Arcán incselkedő vigyor villan.* Há a... mindegy, bajos kiejteni azt a családnevet. Örvendek!
//HiFi//
*Újdonsült beszélgetőpartnere meglehetősen kíváncsinak tűnik. Több kérdés is elhangzik, de csak egy "csattan" közülük. Ha most megmondja, hogy ő a Vashegyről érkezett, akkor könnyen megeshet akár az is, hogy faképnél hagyják. Mindazonáltal jobb lesz tiszta vizet önteni a pohárba, mielőtt még összekeverik valakivel, aki tehetős és tiszteletben álló.*
- Hehhe. *Göcög fel jóízűen.* Nem falu az. Attól már nagyobbra nőttünk, drága. *Itt tart egy rövid lélegzetvételnyi szünetet.* A Vashegyről jövök. Amon Ruadh és ThargArod. Én vagyok az ottani kovács...
*Jöjjön hát, aminek jönnie kell, gondolja és vár egy-két szívdobbanásnyi ideig. Ha nem érkezik semmilyen negatív jelző, nem köpi le a nőstény, vagy nem próbálja meg helyben vízbe fojtani, akkor már révbe is ért nagyjából.*
- Nem én vagyok ott a fő szószóló, de úgy gondolom, egy ilyen, vagy ehhez hasonló fürdő feldobná az otthoni esték hangulatát.
*Sőt, feltehetőleg a születendő gyermekek száma is hirtelen ugrana meg, ismerve a duhaj, élvezeteket meg nem vető Thargookat.*
- Ha egy várost és egy erődöt felépítettünk, egy közös fürdőhelyet pikk-pakk összedobnánk...
*Jegyzi meg félig már nevetve saját túlzásán. Nincs mit tenni, a fele igaz a dolognak. Ám a beszélgetés új mederbe terelődik, ami kissé meglepi a törpét.*
- Levesbe? Ez _így_ nem jutott eszembe, de most, hogy rámutattál... így már nem tetszik annyira. *Arckifejezése is erről árulkodik: mint aki mezítláb lépett lócitromba, valami ahhoz hasonló pofát vághat.* Maradjunk akkor már a varázslatnál!
*Pár pillanat csend következik, míg Hrothgaar valami kintről érkező zajra lesz figyelmes.*
- Áh, nem úgy megy az. *Kezdi el ecsetelgetni a dolgot a mélységinek. Persze ehhez szembe fordul vele.* Először eszünk-iszunk, kicsit pihenünk és _utána_ jöhet a pancsolás. VAAAGY! *Mutatóujját magasba emelve jelzi, hogy fontos dolog, fordulat következik.* Először csobbanunk és utána jöhet az eszem-iszom. Tele hassal csak feküdni lehet, úszkálni nem. De ez persze csak az én véleményem.
*Jegyzi meg legyintve és hátát újfent a medence falának veti. Megvan mindennek a rendje és a módja, gondolkodik magában és ha szorult bármi értelem a mélységibe, akkor ez ügyben Hrothgaar-nak ad igazat.*
- Ká? *Kérdez vissza kissé meglepetten.* Ká mint a hang, amit kiejtünk? Akkor én meg Há vagyok! *Arcán incselkedő vigyor villan.* Há a... mindegy, bajos kiejteni azt a családnevet. Örvendek!
2297. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-07-10 17:02:19
Üzenet elküldve: 2018-07-10 17:02:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hroti//
* Meglepődik, hogy a törpe nem tereli rögtön a szót valami izgalmasabb terepre, melyből hamar kétes utalások és szavakkal játék macsózás alakulhatna ki, de az igazat megvallva nagyon imponál hősnőnknek, hogy Hrothgaar nem rohanja le és nem rögtön az jut az eszébe egy hölgy váratlan társaságáról, hogy gyorsan rá kell nyomulni.*
-Javasolni? Otthon? *kérdezi csodálkozóan* Érdekesen hangzik. Hová valósi is vagy? Nagyon befolyásos személy lehetsz a faludba, ha ekkora szavad van. Építeni egy közfürdőt, ami sok munkát adna földijeidnek és neked.
És nagyon gazdag is, ha megengedhettek magatoknak. Kíváncsivá tettél.
* Mint kereskedő, ki az árut szemléli, úgy fordul oda testtel is az idegen felé és szemei cikáznak, hogy minden apróságot felmérjen a fürdőző pasin.
Vagy talán jobb hasonlat lenne a műkincs kereskedő, aki talált egy eladó ritkaságot és most épp azt méri fel.*
-Azt mondod, hogy mi igazából egy túlméretezett levesben vagyunk most, amit épp főznek? *ha nem is ezzel a szavakkal, de meglepően kiállja az összehasonlítást a felvázolt helyzet* Nem egy kellemes belegondolni.
Maradjunk csak a varázslatnál!
* A mulatság festői képe viszont annál inkább tetszik neki. Szeme meg is csillan az örömtől és hangja is érezhetően egy kicsit magasabb lesz.*
-A zene viszont jól hangzik. A Pegazusból rendelni egy csomó kaját, csak azok a csórók nem tudják megfizetni a férfi pincéreket.
És jól teleenni magunkat, utána ejtőzni a vízben. Kellemes dallal a háttérben.
* Hirtelen visszavált a normál hangszínre.*
-Be sem mutatkoztam. Ká vagyok a Hifeti családból.
2296. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-07-10 08:54:19
Üzenet elküldve: 2018-07-10 08:54:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//HiFi//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Nem sok figyelmet fordított eddig a mélységi nőstényre. Szeme sarkából látta, hogy feltűnik, hallotta a csobbanást is, de füle botját sem mozdította. Mindaddig, míg a másik beszélgetést nem kezdeményezett vele. Tekintete továbbra is a plafonra szegeződik, pillái lassan, már-már elcsigázottan ereszkednek és emelkednek. Az önkényes merengésnek vége szakad.*
- Én most járok itt először. *rövid szünet, míg magába szívja a fürdő tompító, nehéz levegőjét* Ritkán vetődök el a városba, de ha hazamegyek, szorgalmazni fogom egy hasonló fürdő megépítését.
*Nyakát roppantja először jobbra, majd balra, a csigolyák panaszos éneke kellemetlen lehet külső hallgatóság számára, mindenesetre a törpe nagyon is megkönnyebbül tőle.*
- Csak tudnám, hogy miként tartják folyton egyenletes hőfokon a vizet... Varázslattal? Vagy van egy nagy kemence a seggünk alatt? *most először tekint a nőstényre és kissé érdektelen arckifejezés kíséretében megrántja a vállát* Sajnos hamar hozzá tudnék szokni.
*Tenyerébe vizet merít és feje tetejére csorgatja, rőt üstökét hátrasimítja. Pár pillanatig a víz felszínén elcsendesedő fodrokat figyeli.*
- Tudod, mi hiányzik innen? Kobzosok, igricek; zeneszó. *konkretizálja végül és még biccent is hozzá, jelezvén, mennyire egyetért önnön magával* Az nagyot dobna a helyen szerintem. Nem gondolod? *Picit mocorogni kezd, fészkelődik.* Mint abban a sátorban, az oázis szívében. *Ekkor kapcsol csak, hogy nem a jól megszokott (néha úgy érzi, hogy már untig látott) arcok veszik körül, hanem egy ismeretlen sötételf mellett ül.* Ne haragudj, elkalandoztam...
//HiFi//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Nem sok figyelmet fordított eddig a mélységi nőstényre. Szeme sarkából látta, hogy feltűnik, hallotta a csobbanást is, de füle botját sem mozdította. Mindaddig, míg a másik beszélgetést nem kezdeményezett vele. Tekintete továbbra is a plafonra szegeződik, pillái lassan, már-már elcsigázottan ereszkednek és emelkednek. Az önkényes merengésnek vége szakad.*
- Én most járok itt először. *rövid szünet, míg magába szívja a fürdő tompító, nehéz levegőjét* Ritkán vetődök el a városba, de ha hazamegyek, szorgalmazni fogom egy hasonló fürdő megépítését.
*Nyakát roppantja először jobbra, majd balra, a csigolyák panaszos éneke kellemetlen lehet külső hallgatóság számára, mindenesetre a törpe nagyon is megkönnyebbül tőle.*
- Csak tudnám, hogy miként tartják folyton egyenletes hőfokon a vizet... Varázslattal? Vagy van egy nagy kemence a seggünk alatt? *most először tekint a nőstényre és kissé érdektelen arckifejezés kíséretében megrántja a vállát* Sajnos hamar hozzá tudnék szokni.
*Tenyerébe vizet merít és feje tetejére csorgatja, rőt üstökét hátrasimítja. Pár pillanatig a víz felszínén elcsendesedő fodrokat figyeli.*
- Tudod, mi hiányzik innen? Kobzosok, igricek; zeneszó. *konkretizálja végül és még biccent is hozzá, jelezvén, mennyire egyetért önnön magával* Az nagyot dobna a helyen szerintem. Nem gondolod? *Picit mocorogni kezd, fészkelődik.* Mint abban a sátorban, az oázis szívében. *Ekkor kapcsol csak, hogy nem a jól megszokott (néha úgy érzi, hogy már untig látott) arcok veszik körül, hanem egy ismeretlen sötételf mellett ül.* Ne haragudj, elkalandoztam...
2295. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-07-10 06:33:55
Üzenet elküldve: 2018-07-10 06:33:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hroti//
* Egy vörös szakállú törpe bukik le a víz alá, miközben egy kecses sötételf nő lépked a női öltözőből és bár nem szándékosan, de egyenesen őfelé tart. Szürke bőrét csak fürdőruhája és egy nagy darab törülköző fedi, még pókmintás gyűrűje sincs rajta.
A nála alacsonyabb férfi időközben feljön a felszínre és a medence oldalának támaszkodva a rőt szakállát igyekszik rendbe szedni, mikor a hölgy behajlítja a lábait, előre dől, majd lendületet véve ugrik bele a medencébe.
A profi jósnői képességekkel megáldott naplopó kevés reményt lát akciója előtt, hogy ez bárki zavarása nélkül lemegy, ám...*
~ Minek foglalkozzak velük?~
* Jól esően mártózik meg hirtelen a medence meleg vizében és felbukkanva elégedettségének ad hangot.*
-Aaaahhhh!
* Ujjait fésűként túrja bele a hajába és igazítja hátra. Gondosan hosszú fülei mögé tűri és végül Hrothgaar Skyllagrimmson mellé könyököl a medence szélénél.*
-Ez igazán kellemes. Szeretek néha-néha eljönni ide.
* Láthatóan beszélgetést szeretne kezdeményezni vele unalmában, de nem igazán merészkedik még a biztonságos, szinte bárki által bármikor elmondható frázisokon túl. De élete során nem is sokszor kellett, hiszen -úgy véli- a szépsége miatt egyébként is szeretnek a férfiak társalogni vele és majd rájuk lehet bízni, hogy érdekesebb témákkal szórakoztassák őt.
A nőket persze zavarhatja viselkedése, ám mivel alig tud esetet felhozni, hogy velük flörtölt volna, nos... Épp azt gondolja a saját neme panaszairól, mint amit korábban a fürdőzőkről, akiket a felcsapódó víz zavart.*
2294. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-07-10 01:09:26
Üzenet elküldve: 2018-07-10 01:09:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A fürdőbe érve meg csapja az ismerős forró gőz. Úgy fest, a férfi nem jött utána, amit őszintén jóleső sóhajjal konstatál. Eszébe jut Bobbir és ajkába harap, teljesen megfeledkezett a férfiról.
Törölközőbe csavarva kullog az egyik nagy kádhoz, közben azt kívánja, bárcsak lenne valami mód rá, hogy ilyen messziről szóljon neki, nem megy végül.
Alaposan lemossa magát, alámerülve dörzsöli hófehér haját. Közben látványosan tisztábbá válik, azon gondolkodik, merre vezesse útja most. A Mágustornyot elvetette, az még ráér. Az biztos, hogy messzire kell mennie ebből a városból, nem akar találkozni azzal az emberrel.*
- Amon. *Motyogja. Eszébe jut, milyen rég járt már ott és, hogy mostanában miféle dolgokat hall onnan. Talán ideje lenne személyesen is bekukkantania.*
Törölközőbe csavarva kullog az egyik nagy kádhoz, közben azt kívánja, bárcsak lenne valami mód rá, hogy ilyen messziről szóljon neki, nem megy végül.
Alaposan lemossa magát, alámerülve dörzsöli hófehér haját. Közben látványosan tisztábbá válik, azon gondolkodik, merre vezesse útja most. A Mágustornyot elvetette, az még ráér. Az biztos, hogy messzire kell mennie ebből a városból, nem akar találkozni azzal az emberrel.*
- Amon. *Motyogja. Eszébe jut, milyen rég járt már ott és, hogy mostanában miféle dolgokat hall onnan. Talán ideje lenne személyesen is bekukkantania.*
2293. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-07-09 19:55:15
Üzenet elküldve: 2018-07-09 19:55:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//K.H.//
*Lassan ereszkedik bele a medence vizébe, nem azért, mert fél tőle, hanem azért, mert annyira kellemes érzés. Hatalmas sóhaj szakad fel belőle, mikor végre nyakig alámerül. Mintha hirtelen minden fáradtság kiszállna testéből.*
- Fffhhh...
*Szűri fogai közt a levegőt, majd befogja orrát és fejét és a víz alá meríti. Pár lenn töltött pillanat és újra kiemeli kobakját.*
- Wylnurana szent nevére...
*Recsegős hangja halk visszhangot kelt a teremben, de nem bánja; kikapcsolódni jött ide, nem mások kényét-kedvét lesni. Egyedül szakállát félti kissé. Óvatos, fésülő mozdulatokkal próbálja meg kinyerni a vizet veres arcszőrzetéből. Nem örülne neki, ha nagyon kócossá válna, vagy éppen begöndörödne. Ki tudja, mit adnak hozzá ezekhez a fürdővizekhez?! Végül csak eloldalazik az egyik sarok felé és hátát a medence falának vetve fúj egyet. Odahaza, a műhelyben, nem nagy ördöngösség megtölteni a dézsát forró vízzel, az is élvezetes, de a nyilvános fürdő azért mégiscsak más. Fejét hátrahajtja, a plafont nézegeti, közben gondolatai el-elkalandoznak más vidékekre, más időkbe.*
//K.H.//
*Lassan ereszkedik bele a medence vizébe, nem azért, mert fél tőle, hanem azért, mert annyira kellemes érzés. Hatalmas sóhaj szakad fel belőle, mikor végre nyakig alámerül. Mintha hirtelen minden fáradtság kiszállna testéből.*
- Fffhhh...
*Szűri fogai közt a levegőt, majd befogja orrát és fejét és a víz alá meríti. Pár lenn töltött pillanat és újra kiemeli kobakját.*
- Wylnurana szent nevére...
*Recsegős hangja halk visszhangot kelt a teremben, de nem bánja; kikapcsolódni jött ide, nem mások kényét-kedvét lesni. Egyedül szakállát félti kissé. Óvatos, fésülő mozdulatokkal próbálja meg kinyerni a vizet veres arcszőrzetéből. Nem örülne neki, ha nagyon kócossá válna, vagy éppen begöndörödne. Ki tudja, mit adnak hozzá ezekhez a fürdővizekhez?! Végül csak eloldalazik az egyik sarok felé és hátát a medence falának vetve fúj egyet. Odahaza, a műhelyben, nem nagy ördöngösség megtölteni a dézsát forró vízzel, az is élvezetes, de a nyilvános fürdő azért mégiscsak más. Fejét hátrahajtja, a plafont nézegeti, közben gondolatai el-elkalandoznak más vidékekre, más időkbe.*
2292. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-07-07 00:04:35
Üzenet elküldve: 2018-07-07 00:04:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Relael//
*Ahogy Relael a ruháiról beszél, Dora elképzeli magát azokban a szép kelmékben – természetesen anélkül, hogy társnője akár csak a közelben is lenne ebben az álomban. Képzeletében Dora maga éli a gazdagok fényűző életét, és egy pillanatra sem törődik mással, csak magával, hiszen ez az, amire egész életében vágyott. Persze erről aligha akar beszélni a láthatóan nagyon nyílt és nagyvonalú Relaelnek, inkább csak bólogat.*
- Nagyon kedves tőled, köszönöm! *Érzi ő a megtiszteltetést a dologban, bár nem tudja, hirtelen hogyan érdemelte ki. Ez talán Relael titka marad. Az azonban az arcára van írva, hogy nem szeret szőrös, véres kecskecafatokról beszélgetni, Dora ezért, révén az illető még bort is adott neki meg meghívta ruhapróbára, eltekint attól, hogy részletesebben beszámoljon erről. Ha nem lennének ilyen jó viszonyban, gond nélkül folytatná. Ekkor azonban lehet, hogy Relael inkább rosszul lenne, és nem csattant volna el ez a furcsa, mégis jó csók.
Mikor megtörtént a dolog, Dora kellemesen, mégis zavarban érzi magát. Talán azért is, mert logikán alapuló lelkének túl sok érzés volt ez egyszerre. Inkább saját viselkedése zaklatta fel, hogy hirtelen ennyire kívánta a testi közelséget, és hogy hagyta, sőt akarta… Még mindig csodálkozva pislog maga elé, mintha valami rejtélynek lett volna tudója, és úgy is pillant fel Relaelre, amikor a lány megsimítja arcát.*
~ Ki ez a lány? ~ *Töpreng magában, és nem érti, hogy csavarhatta őt ennyire az ujja köré. Most, hogy belegondol, de lehet, hogy az ital miatt érzi ezt – az eset valahol ijesztő is, megborzong. Hirtelen ötlettel megmossa arcát a vízben, hátha az segít valamelyest, hogy kitisztítsa kicsit fejét.*
- Nem, Relael. *Válaszol a lány kérdésére gúnyosan elmosolyodva, és reméli, hogy meglepi ezzel. Vajon hányszor hallotta Relael ezt a szót már életében? Kétszer? Háromszor?* Nem értelek meg… És hiszed vagy sem, még ilyenben aligha volt részem. *Megissza a maradék borát is, de ezúttal nem tölt újat, hanem leteszi a majdnem üres kancsó mellé. Egy darabig eljátszogat ujjával a pohár peremén, aztán újra Relael felé fordul.*
- Ha valami olyannal találkoztam, amit nem értettem, mindig meg akartam fejteni, egészen a mélyére akartam nézni. Ízekre akartam boncolni. *Mondja, és tekintete már-már eszelősen villan.* De… Téged nem értelek. És ez teszi ezt az egészet varázslatossá.
*Elégedetten feltápászkodik a kádban, és kilép a kőre. Érdekes, hogy a csók annyira feltöltötte lelkileg, hogy nem is érzi zavarba ejtőnek, ahogy törölközni kezd Relael előtt. Mikor végzett, újra felé fordul.*
- Köszönöm a meghívást, de most mennem kell! Biztosíthatlak, hogy hónapokra fejtörést okoztál nekem azzal, ami most történt. *Mosolyodik el, és hacsak Relael nem tartóztatja már, még egyszer odabiccent neki az ajtóban, majd a megivott alkoholmennyiséghez képest egészen egyenesen távozik.*
//Relael//
*Ahogy Relael a ruháiról beszél, Dora elképzeli magát azokban a szép kelmékben – természetesen anélkül, hogy társnője akár csak a közelben is lenne ebben az álomban. Képzeletében Dora maga éli a gazdagok fényűző életét, és egy pillanatra sem törődik mással, csak magával, hiszen ez az, amire egész életében vágyott. Persze erről aligha akar beszélni a láthatóan nagyon nyílt és nagyvonalú Relaelnek, inkább csak bólogat.*
- Nagyon kedves tőled, köszönöm! *Érzi ő a megtiszteltetést a dologban, bár nem tudja, hirtelen hogyan érdemelte ki. Ez talán Relael titka marad. Az azonban az arcára van írva, hogy nem szeret szőrös, véres kecskecafatokról beszélgetni, Dora ezért, révén az illető még bort is adott neki meg meghívta ruhapróbára, eltekint attól, hogy részletesebben beszámoljon erről. Ha nem lennének ilyen jó viszonyban, gond nélkül folytatná. Ekkor azonban lehet, hogy Relael inkább rosszul lenne, és nem csattant volna el ez a furcsa, mégis jó csók.
Mikor megtörtént a dolog, Dora kellemesen, mégis zavarban érzi magát. Talán azért is, mert logikán alapuló lelkének túl sok érzés volt ez egyszerre. Inkább saját viselkedése zaklatta fel, hogy hirtelen ennyire kívánta a testi közelséget, és hogy hagyta, sőt akarta… Még mindig csodálkozva pislog maga elé, mintha valami rejtélynek lett volna tudója, és úgy is pillant fel Relaelre, amikor a lány megsimítja arcát.*
~ Ki ez a lány? ~ *Töpreng magában, és nem érti, hogy csavarhatta őt ennyire az ujja köré. Most, hogy belegondol, de lehet, hogy az ital miatt érzi ezt – az eset valahol ijesztő is, megborzong. Hirtelen ötlettel megmossa arcát a vízben, hátha az segít valamelyest, hogy kitisztítsa kicsit fejét.*
- Nem, Relael. *Válaszol a lány kérdésére gúnyosan elmosolyodva, és reméli, hogy meglepi ezzel. Vajon hányszor hallotta Relael ezt a szót már életében? Kétszer? Háromszor?* Nem értelek meg… És hiszed vagy sem, még ilyenben aligha volt részem. *Megissza a maradék borát is, de ezúttal nem tölt újat, hanem leteszi a majdnem üres kancsó mellé. Egy darabig eljátszogat ujjával a pohár peremén, aztán újra Relael felé fordul.*
- Ha valami olyannal találkoztam, amit nem értettem, mindig meg akartam fejteni, egészen a mélyére akartam nézni. Ízekre akartam boncolni. *Mondja, és tekintete már-már eszelősen villan.* De… Téged nem értelek. És ez teszi ezt az egészet varázslatossá.
*Elégedetten feltápászkodik a kádban, és kilép a kőre. Érdekes, hogy a csók annyira feltöltötte lelkileg, hogy nem is érzi zavarba ejtőnek, ahogy törölközni kezd Relael előtt. Mikor végzett, újra felé fordul.*
- Köszönöm a meghívást, de most mennem kell! Biztosíthatlak, hogy hónapokra fejtörést okoztál nekem azzal, ami most történt. *Mosolyodik el, és hacsak Relael nem tartóztatja már, még egyszer odabiccent neki az ajtóban, majd a megivott alkoholmennyiséghez képest egészen egyenesen távozik.*
2291. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-06-30 01:06:41
Üzenet elküldve: 2018-06-30 01:06:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Dorawyna Olaphine //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Nagyon mulattatja Dorawyna reakciója. Természetesen megérti miért érzi szükségét a helyesbítésnek, végig is hallgatja, és bólogat is rá, mintha meggyőzte volna, holott ha akarna tudna találni rajta fogást. De persze türelme és érdeklődése véges, ezért gyorsan el is engedi a témát.*
- Hát majd egyszer vendégül látlak, megnézheted a ruháimat. Meg felpróbálhatunk pár új darabot. Méretben nagyjából úgyis hasonlóak lehetünk.
*Másra sem vágyik jobban mint arra, hogy megmutathassa kis kincseit. Sok-sok éve gyűjtögeti a különböző textíliákat és finom ötvös munkákat. Mind abból a célból, hogy ékesítsék szépségét. Szenvedélyesen szereti ezeket a tárgyakat, és ezt az imádatot szívesen ossza meg másokkal. Dorawyna pedig pont olyannak tűnik a számára, aki méltó erre a megtiszteltetésre. Eleve arra, hogy beengedje saját hajlékába.
A darabolásra csak felkapja a fejét. Megint felkorbácsolódik, és kicsit el is kalandozik fantáziája. Számára szokatlan a kecske darabolás, olyannak tűnik, ami többet sejtet, mint ami, de csak azért mert magából indul ki. Egyszer nem kellett dolgozni, vagy bármit feldolgoznia.*
- Grr, gusztustalanul hangzik.
*Meg is borzong, bár valahol ahogy elé tárul a kés, a rajta lévő hús és vércafat, meg a szőrcsomók látványa, valahol más ismeretlen érzés is elfogja az undoron túl. Kicsit megszédül. Lehet túl sokat ivott?
A boros hasonlat kifejezetten tetszik neki, kicsit magával is ragadja szerelemtől megrészegült elméjét. Az a pár másodperc – vagy ki tudja mennyi idő – pedig igen magával ragadó. Külön örömmel tölti el a nyakát körülölelő finom kis karok, amiktől kedve lenne többet is tenni, de ellenáll a késztetésnek. Diadalként éli meg, hogy ha csak egy pillanatig is, de Dorawyna maradásra készteti. De azután annak rendje és módja szerint pedig elszakadnak egymástól. A lány arcán megjelenő pír annyira elbűvöli, hogy képtelen ellenállni, és kedvesen megsimogatja hüvelykujjával miközben kézfeje lesiklik arocskájáról. Eufóriától csillogó szemekkel mosolyog Dorawynára.*
- Annál is jobb.
*Picit elmereng ahogy visszahátrál a medence széléhez. Engedi lebegni magát és perzselő testét, ami még mindig remeg az izgatottságtól és Dorawyna lágy ajkaitól. Azoktól a barack színűektől. El is képzeli, hogy milyen lenne, ha többet adna neki. Édesen remegő hangját miközben testének íveit megvilágítja a gyertyafény. Elképzeli a finom érintések után, milyen lenne a lány bőrének lágyságát, saját éhesen markoló ujjai között érezni. Vajon tényleg olyan puha, mint amilyennek tűnik?
Vajon mennyire lenne lehangoló, ahogy teste küzdene a levegőért miközben megfojtja egy kötéllel?*
- Ez a nap tele van csupa-csupa meglepetéssel.
*Kacagja el magát végül.*
- Tudod Dorawyna, kicsit szokatlan módon úgy érzem te megértesz engem. Furcsa, nem?
*Félre is billenti fejét, úgy pillant hol a vízfelszínre, hol a lány íriszeibe. Mutató és középső ujjával ajkához ér, töprengés közben annak piszkálgatásával köti le magát. Jaj olyan szörnyen szeretné imádni és bántani ezt a lányt. *
~ De persze ez helytelen. Még gondolni rá is az. Viszont minden olyan szörnyen unalmas... ~
// Dorawyna Olaphine //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Nagyon mulattatja Dorawyna reakciója. Természetesen megérti miért érzi szükségét a helyesbítésnek, végig is hallgatja, és bólogat is rá, mintha meggyőzte volna, holott ha akarna tudna találni rajta fogást. De persze türelme és érdeklődése véges, ezért gyorsan el is engedi a témát.*
- Hát majd egyszer vendégül látlak, megnézheted a ruháimat. Meg felpróbálhatunk pár új darabot. Méretben nagyjából úgyis hasonlóak lehetünk.
*Másra sem vágyik jobban mint arra, hogy megmutathassa kis kincseit. Sok-sok éve gyűjtögeti a különböző textíliákat és finom ötvös munkákat. Mind abból a célból, hogy ékesítsék szépségét. Szenvedélyesen szereti ezeket a tárgyakat, és ezt az imádatot szívesen ossza meg másokkal. Dorawyna pedig pont olyannak tűnik a számára, aki méltó erre a megtiszteltetésre. Eleve arra, hogy beengedje saját hajlékába.
A darabolásra csak felkapja a fejét. Megint felkorbácsolódik, és kicsit el is kalandozik fantáziája. Számára szokatlan a kecske darabolás, olyannak tűnik, ami többet sejtet, mint ami, de csak azért mert magából indul ki. Egyszer nem kellett dolgozni, vagy bármit feldolgoznia.*
- Grr, gusztustalanul hangzik.
*Meg is borzong, bár valahol ahogy elé tárul a kés, a rajta lévő hús és vércafat, meg a szőrcsomók látványa, valahol más ismeretlen érzés is elfogja az undoron túl. Kicsit megszédül. Lehet túl sokat ivott?
A boros hasonlat kifejezetten tetszik neki, kicsit magával is ragadja szerelemtől megrészegült elméjét. Az a pár másodperc – vagy ki tudja mennyi idő – pedig igen magával ragadó. Külön örömmel tölti el a nyakát körülölelő finom kis karok, amiktől kedve lenne többet is tenni, de ellenáll a késztetésnek. Diadalként éli meg, hogy ha csak egy pillanatig is, de Dorawyna maradásra készteti. De azután annak rendje és módja szerint pedig elszakadnak egymástól. A lány arcán megjelenő pír annyira elbűvöli, hogy képtelen ellenállni, és kedvesen megsimogatja hüvelykujjával miközben kézfeje lesiklik arocskájáról. Eufóriától csillogó szemekkel mosolyog Dorawynára.*
- Annál is jobb.
*Picit elmereng ahogy visszahátrál a medence széléhez. Engedi lebegni magát és perzselő testét, ami még mindig remeg az izgatottságtól és Dorawyna lágy ajkaitól. Azoktól a barack színűektől. El is képzeli, hogy milyen lenne, ha többet adna neki. Édesen remegő hangját miközben testének íveit megvilágítja a gyertyafény. Elképzeli a finom érintések után, milyen lenne a lány bőrének lágyságát, saját éhesen markoló ujjai között érezni. Vajon tényleg olyan puha, mint amilyennek tűnik?
Vajon mennyire lenne lehangoló, ahogy teste küzdene a levegőért miközben megfojtja egy kötéllel?*
- Ez a nap tele van csupa-csupa meglepetéssel.
*Kacagja el magát végül.*
- Tudod Dorawyna, kicsit szokatlan módon úgy érzem te megértesz engem. Furcsa, nem?
*Félre is billenti fejét, úgy pillant hol a vízfelszínre, hol a lány íriszeibe. Mutató és középső ujjával ajkához ér, töprengés közben annak piszkálgatásával köti le magát. Jaj olyan szörnyen szeretné imádni és bántani ezt a lányt. *
~ De persze ez helytelen. Még gondolni rá is az. Viszont minden olyan szörnyen unalmas... ~
2290. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-06-19 01:42:08
Üzenet elküldve: 2018-06-19 01:42:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Relael//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
- Dehogy magyarázkodom! *Méltatlankodik Dora, mert érti ő, hogy mivel gyanúsítják – azzal, hogy túl sokat foglalkozik mások véleményével. Azonban az eredmény rosszul veszi ki magát így kimondva. Helyesbít.* Mármint… ugye nem ismerjük egymást. Lehet, hogy hallgatnom kéne a véleményedre. Lehet, hogy öltözködési tanácsokat kéne tőled kérnem, de az is lehet, hogy odakint olyan ruhákat viselsz, amiket én el se tudnék tűrni magamon. Kíváncsi lennék, melyik, egyébként.
*Persze Dora nem vetné meg, ha olyan elegánsan öltözködhetne, mint más kereskedők leányai, de ezt mégsem mondhatja egynek így, szemtől szembe. Csak mosolyog, hogy társa érezze a helyzet iróniáját is, és közben ne is bántódjon meg. Valamiért Relael egyszerre tűnik veszélyesnek és jámbornak, és kár lenne bajba keveredni emiatt. Még a végén megnyalhat valami békát, aztán annyi neki.*
- A szőrükkel? *Dora utálja az állatszőrt, beleborzong a gondolatba. Igen, az állat szőrének a gondolatába. A többi egészen rendben van neki.* Nem tűröm a szőrt. *Ad hangot a problémának.* Ragad és mikor darabolok, rákenődik a késre és… *Grimaszol. Valójában túlságosan elmerül abban, hogy milyen undorító a véres kecskeszőr, ezért nem is feltételezi egy pillanatra sem, hogy Relael komolyan gondolta, amit mondott, erre a részletre, trükkre most nem is igazán figyelt fel.*
- A szerelem! *Sóhajt nagyot.* Én is hiszek benne. *Komolyan, elemzően néz Relaelre, és a poharára mutat. Szemében láthatóan valami emlékfélék csillognak.* A szerelem olyan, mint ez a bor. Addig jó, amíg iszod. Igazából leélheted az életed is nélküle. És ha holnap arra kelsz, hogy nincs többé, nem halsz bele. Jó volt, amíg tartott. *Mondja, bár elméje hevesen tiltakozik, és újabb adagot követel. Már éppen megfordul a fejében, hogy Relael monológja közben iszik még egy kicsit, csak egy kicsit, amikor a lány közelebb siklik felé a vízben, és megérinti arcát.
Dora nem híve a testiségeknek, valami ismerős borzongás cikkan át testén a másik bőrétől, valami figyelmeztetésféle, hogy veszélyben van. Az érzés azonban elvegyül a borral, elvegyül azzal, hogy Relaelnek eleve van egy ilyen veszélyes-szerű kisugárzása, elvegyül azzal, hogy Dora mégis bizalmába fogadta, hogy meztelenek – ezzel együtt természetesnek hat. Dora és Relael pillantása összetalálkozik, és a lány már tudja, hogy mi következik, ajkaik összeforrnak.
Furcsa pillanat ez, mert Dora elfelejti elemezni. Ritka eset, a lány egyáltalán nem tudatosan cselekszik, csak átadja magát az izgató érzésnek. És mintha csak ez kéne, hogy ne gondolkodjon, sok-sok eddig lappangó érzelem tör utat, a lány pedig ösztönösen mozdul Relael irányába. Karját követelőzően a nyaka köré fonja, hogy ne engedje el azelőtt, mielőtt a csodás pillanat véget ér. Amint levegőhöz jut, elengedi Relaelt, hacsak ő nem akadályozza. Ekkor már kezd benne tudatosulni, mi történt az imént, és bájosan, mint valami rosszon kapott gyerek, elpirul.*
- Mint egy jó bor. *Mondja halkan, csodálkozva a történteken.*
//Relael//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
- Dehogy magyarázkodom! *Méltatlankodik Dora, mert érti ő, hogy mivel gyanúsítják – azzal, hogy túl sokat foglalkozik mások véleményével. Azonban az eredmény rosszul veszi ki magát így kimondva. Helyesbít.* Mármint… ugye nem ismerjük egymást. Lehet, hogy hallgatnom kéne a véleményedre. Lehet, hogy öltözködési tanácsokat kéne tőled kérnem, de az is lehet, hogy odakint olyan ruhákat viselsz, amiket én el se tudnék tűrni magamon. Kíváncsi lennék, melyik, egyébként.
*Persze Dora nem vetné meg, ha olyan elegánsan öltözködhetne, mint más kereskedők leányai, de ezt mégsem mondhatja egynek így, szemtől szembe. Csak mosolyog, hogy társa érezze a helyzet iróniáját is, és közben ne is bántódjon meg. Valamiért Relael egyszerre tűnik veszélyesnek és jámbornak, és kár lenne bajba keveredni emiatt. Még a végén megnyalhat valami békát, aztán annyi neki.*
- A szőrükkel? *Dora utálja az állatszőrt, beleborzong a gondolatba. Igen, az állat szőrének a gondolatába. A többi egészen rendben van neki.* Nem tűröm a szőrt. *Ad hangot a problémának.* Ragad és mikor darabolok, rákenődik a késre és… *Grimaszol. Valójában túlságosan elmerül abban, hogy milyen undorító a véres kecskeszőr, ezért nem is feltételezi egy pillanatra sem, hogy Relael komolyan gondolta, amit mondott, erre a részletre, trükkre most nem is igazán figyelt fel.*
- A szerelem! *Sóhajt nagyot.* Én is hiszek benne. *Komolyan, elemzően néz Relaelre, és a poharára mutat. Szemében láthatóan valami emlékfélék csillognak.* A szerelem olyan, mint ez a bor. Addig jó, amíg iszod. Igazából leélheted az életed is nélküle. És ha holnap arra kelsz, hogy nincs többé, nem halsz bele. Jó volt, amíg tartott. *Mondja, bár elméje hevesen tiltakozik, és újabb adagot követel. Már éppen megfordul a fejében, hogy Relael monológja közben iszik még egy kicsit, csak egy kicsit, amikor a lány közelebb siklik felé a vízben, és megérinti arcát.
Dora nem híve a testiségeknek, valami ismerős borzongás cikkan át testén a másik bőrétől, valami figyelmeztetésféle, hogy veszélyben van. Az érzés azonban elvegyül a borral, elvegyül azzal, hogy Relaelnek eleve van egy ilyen veszélyes-szerű kisugárzása, elvegyül azzal, hogy Dora mégis bizalmába fogadta, hogy meztelenek – ezzel együtt természetesnek hat. Dora és Relael pillantása összetalálkozik, és a lány már tudja, hogy mi következik, ajkaik összeforrnak.
Furcsa pillanat ez, mert Dora elfelejti elemezni. Ritka eset, a lány egyáltalán nem tudatosan cselekszik, csak átadja magát az izgató érzésnek. És mintha csak ez kéne, hogy ne gondolkodjon, sok-sok eddig lappangó érzelem tör utat, a lány pedig ösztönösen mozdul Relael irányába. Karját követelőzően a nyaka köré fonja, hogy ne engedje el azelőtt, mielőtt a csodás pillanat véget ér. Amint levegőhöz jut, elengedi Relaelt, hacsak ő nem akadályozza. Ekkor már kezd benne tudatosulni, mi történt az imént, és bájosan, mint valami rosszon kapott gyerek, elpirul.*
- Mint egy jó bor. *Mondja halkan, csodálkozva a történteken.*
2289. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-06-18 20:33:44
Üzenet elküldve: 2018-06-18 20:33:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Dorawyna Olaphine //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Hátradőlve borozgat békésen miközben Dorawyna a ruhákról ejt szót. A magyarázkodás rendkívül szórakoztatja, olyannyira, hogy kortyol még egyet rá, hogy elrejtse elégedettségét vele, közben végig mereven figyeli fajtársát. Természetesen továbbra is mosolyog, örömtelien, mintha éppen a világ lábai előtt heverne és ő lenne mindenek tudója.*
- Nem kell magyarázkodnod. Vagy tán számít az, hogy mit gondolok?
*Jáde íriszeivel egyenesen a bormámorosan csillogó kék szemekbe néz. Talán Dorawyna rájöhetett szavaiból, hogy következtetéseket vont le, és nem is rejti igazán véka alá. Relael következtetése mégpedig az, hogy Dorawynát érdeklik mások véleménye, talán kicsit jobban is a kelleténél.*
~ Bizonytalanság? Lehet. ~
- Ez rendkívül bölcs és helyes meglátás, drága barátnőm.
*Röviden és visszafogottan felkacag, poharát meg is emeli Dora kedvéért. Igen, honorálja ezt a mentalitást. Bár Relael képes rangja alá is süllyedni, ha valami izgalmas dologról van szó. Persze ezt a részét kivételesen mértékkel csinálja, nem úgy, mint minden egyebet.*
- Vagy tökéletesen, vagy sehogy.
~ Tökéletes. ~
*Kicsit elmélázik ahogy a szó egy ismerős férfi hangján visszhangzani kezd elméjében. A fürdővíz pici fodrocskáit figyeli, bár helyesebb lenne azt mondani, hogy maga elé mered a semmibe, hiszen a fókusz nem kifelé, hanem befelé van. Egy aprócska tikkelés formájában végül sikerül kiszakadnia belőle, mosolya pedig ugyanúgy szétolvad arcán, mint előtte, üveges szemei pedig ismételten ravaszkásan csillognak, ahogy egyébként.*
- Kecskékkel? Hümm. Emlékezetem szerint nem, akkor minden tele lenne a szőrükkel.
*Kelletlenül félrehúzza száját. Komolyságát nem töri meg nevetéssel, vagy bármivel ami arra utalna, hogy viccelne, ettől függetlenül elég egyértelmű, hogy ő nem az a fajta. Ha már egy kecskét szeretne intim együttlét során maga mellett tudnia, akkor legfeljebb vérét öntené partnerére egy kis izgalom kedvéért.*
- Persze persze, csak viccelek.
*Egy legyintéssel és kis kacarászással el is hessegeti ezt az ötletet. Persze rendkívül szórakoztatja, ha másokat bizonytalanságban hagyhat, ahogy ezelőtt is tette, de nem folyamodhat túl sokszor ehhez, mert a végén még hozzászoknak.
A fenékből kiindult történet ami valahol a szerelemnél köt ki felkelti érdeklődését. Egyrészt viccesnek találja, hogy honnan hová jutottak, másrészről ezt olyan dolognak gondolja amiről érdemes beszélni.*
- Mindenképpen szólok, ha ilyenről lenne szó.
*Nevetgél Dorawyna meztelenkedésén, leginkább az szórakoztatja milyen természetességgel kezeli azt, ami Relaelt boldogsággal tölti el. Egyébként sem utolsó a látvány, és hazudna ha azt mondaná, már nem tetszett neki a lány az elején amikor észrevette, és akkor még nem is így pillantotta meg. Csak hab a tortán.*
- Nyilván. A kereskedő célja a haszon, neki pedig akkor lesz haszna, ha ócskaságot az egekig felmagasztal és kihasználja valaki tudatlanságát. Aljas dolog.
*Persze úgy beszél róla, mintha ő nem vett volna palira már másokat, holott az az egyik kedvenc időtöltése.*
- Visszatérve a szerelemre, ami remek kérdés.
*Elismerően pillant társára, mintegy verbális buksi simogatásként.*
~ Ügyes vagy. ~
- Lehet a fenék csupán egy zsír-izomdombocska, de amit képvisel már jelenthet többet is. A szerelemben pedig nem hiszek, úgy gondolom az tudott; igen, létezik. Csak mindenki mást gondol szerelemnek, például van akinek teljesen szexuális alapú, így lehet a szerelem tárgya egy fenék is. Vagy láb.
*Megvonja vállait.*
- Kinek mi, persze. Én mindenesetre szerelmes vagyok a szerelembe. Annyira költői, hiszen gyönyörű és mégis mennyi életet romokba nem dönt. Persze csak addig szép amíg még szinte perzselnek a lángja, amint lassan kihuny az évek alatt az inkább elkeserítő.
*Sóhaja jelzi is, hogy mennyire mélységesen letöri a téma. Sok ilyet látott már és minden esetben tragikumként élte meg.*
- A szerelem a maga szívfájdalmával együtt a legszebb és legmotiválóbb dolog a világon. Ezzel sok művész egyetértene. Például gondolj bele egy egyéjszakás örömbe, ami lehet általánosan nem tekinthető szerelemnek, mégis ha édes volt, megmarad annak, ahogy a sóvárgás utána, hogy legyen folytatása, de az benne a szép, hogy nem lesz. Ezért gyönyörű a plátói szerelem is, ahol a felek sosem ismerik meg igazán egymást. Az esetleges egyszeri és nem a folyamatos beteljesülés a lényege, mert különben lassan elvész a varázsa.
*Tagadhatatlanul a bor kicsit megoldotta a nyelvét, amivel jelen helyzetben nincs is semmi gond. Biztos abban, hogy szokatlan világmeglátását értékelni fogja beszélgetőpartnere és esetleg tovább is fűzi saját gondolatokkal.*
- Például ilyen apró szerelem egy részeg csók is.
*Nem is nagyon hagy időt bármi reakcióra, megközelítve Dorawynát gyengéden maga felé fordítja arcát és ajkait az övéire tapasztja. Tökéletesen bizsergető pillanat a forró vízben, miközben az alkohol tompítja érzékeiket, és lehetővé teszi, hogy elvesszenek ebben a kissé lebegésszerű pillanatban. Már persze csak akkor, ha a lány nem húzódik el idő előtt tőle.*
// Dorawyna Olaphine //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Hátradőlve borozgat békésen miközben Dorawyna a ruhákról ejt szót. A magyarázkodás rendkívül szórakoztatja, olyannyira, hogy kortyol még egyet rá, hogy elrejtse elégedettségét vele, közben végig mereven figyeli fajtársát. Természetesen továbbra is mosolyog, örömtelien, mintha éppen a világ lábai előtt heverne és ő lenne mindenek tudója.*
- Nem kell magyarázkodnod. Vagy tán számít az, hogy mit gondolok?
*Jáde íriszeivel egyenesen a bormámorosan csillogó kék szemekbe néz. Talán Dorawyna rájöhetett szavaiból, hogy következtetéseket vont le, és nem is rejti igazán véka alá. Relael következtetése mégpedig az, hogy Dorawynát érdeklik mások véleménye, talán kicsit jobban is a kelleténél.*
~ Bizonytalanság? Lehet. ~
- Ez rendkívül bölcs és helyes meglátás, drága barátnőm.
*Röviden és visszafogottan felkacag, poharát meg is emeli Dora kedvéért. Igen, honorálja ezt a mentalitást. Bár Relael képes rangja alá is süllyedni, ha valami izgalmas dologról van szó. Persze ezt a részét kivételesen mértékkel csinálja, nem úgy, mint minden egyebet.*
- Vagy tökéletesen, vagy sehogy.
~ Tökéletes. ~
*Kicsit elmélázik ahogy a szó egy ismerős férfi hangján visszhangzani kezd elméjében. A fürdővíz pici fodrocskáit figyeli, bár helyesebb lenne azt mondani, hogy maga elé mered a semmibe, hiszen a fókusz nem kifelé, hanem befelé van. Egy aprócska tikkelés formájában végül sikerül kiszakadnia belőle, mosolya pedig ugyanúgy szétolvad arcán, mint előtte, üveges szemei pedig ismételten ravaszkásan csillognak, ahogy egyébként.*
- Kecskékkel? Hümm. Emlékezetem szerint nem, akkor minden tele lenne a szőrükkel.
*Kelletlenül félrehúzza száját. Komolyságát nem töri meg nevetéssel, vagy bármivel ami arra utalna, hogy viccelne, ettől függetlenül elég egyértelmű, hogy ő nem az a fajta. Ha már egy kecskét szeretne intim együttlét során maga mellett tudnia, akkor legfeljebb vérét öntené partnerére egy kis izgalom kedvéért.*
- Persze persze, csak viccelek.
*Egy legyintéssel és kis kacarászással el is hessegeti ezt az ötletet. Persze rendkívül szórakoztatja, ha másokat bizonytalanságban hagyhat, ahogy ezelőtt is tette, de nem folyamodhat túl sokszor ehhez, mert a végén még hozzászoknak.
A fenékből kiindult történet ami valahol a szerelemnél köt ki felkelti érdeklődését. Egyrészt viccesnek találja, hogy honnan hová jutottak, másrészről ezt olyan dolognak gondolja amiről érdemes beszélni.*
- Mindenképpen szólok, ha ilyenről lenne szó.
*Nevetgél Dorawyna meztelenkedésén, leginkább az szórakoztatja milyen természetességgel kezeli azt, ami Relaelt boldogsággal tölti el. Egyébként sem utolsó a látvány, és hazudna ha azt mondaná, már nem tetszett neki a lány az elején amikor észrevette, és akkor még nem is így pillantotta meg. Csak hab a tortán.*
- Nyilván. A kereskedő célja a haszon, neki pedig akkor lesz haszna, ha ócskaságot az egekig felmagasztal és kihasználja valaki tudatlanságát. Aljas dolog.
*Persze úgy beszél róla, mintha ő nem vett volna palira már másokat, holott az az egyik kedvenc időtöltése.*
- Visszatérve a szerelemre, ami remek kérdés.
*Elismerően pillant társára, mintegy verbális buksi simogatásként.*
~ Ügyes vagy. ~
- Lehet a fenék csupán egy zsír-izomdombocska, de amit képvisel már jelenthet többet is. A szerelemben pedig nem hiszek, úgy gondolom az tudott; igen, létezik. Csak mindenki mást gondol szerelemnek, például van akinek teljesen szexuális alapú, így lehet a szerelem tárgya egy fenék is. Vagy láb.
*Megvonja vállait.*
- Kinek mi, persze. Én mindenesetre szerelmes vagyok a szerelembe. Annyira költői, hiszen gyönyörű és mégis mennyi életet romokba nem dönt. Persze csak addig szép amíg még szinte perzselnek a lángja, amint lassan kihuny az évek alatt az inkább elkeserítő.
*Sóhaja jelzi is, hogy mennyire mélységesen letöri a téma. Sok ilyet látott már és minden esetben tragikumként élte meg.*
- A szerelem a maga szívfájdalmával együtt a legszebb és legmotiválóbb dolog a világon. Ezzel sok művész egyetértene. Például gondolj bele egy egyéjszakás örömbe, ami lehet általánosan nem tekinthető szerelemnek, mégis ha édes volt, megmarad annak, ahogy a sóvárgás utána, hogy legyen folytatása, de az benne a szép, hogy nem lesz. Ezért gyönyörű a plátói szerelem is, ahol a felek sosem ismerik meg igazán egymást. Az esetleges egyszeri és nem a folyamatos beteljesülés a lényege, mert különben lassan elvész a varázsa.
*Tagadhatatlanul a bor kicsit megoldotta a nyelvét, amivel jelen helyzetben nincs is semmi gond. Biztos abban, hogy szokatlan világmeglátását értékelni fogja beszélgetőpartnere és esetleg tovább is fűzi saját gondolatokkal.*
- Például ilyen apró szerelem egy részeg csók is.
*Nem is nagyon hagy időt bármi reakcióra, megközelítve Dorawynát gyengéden maga felé fordítja arcát és ajkait az övéire tapasztja. Tökéletesen bizsergető pillanat a forró vízben, miközben az alkohol tompítja érzékeiket, és lehetővé teszi, hogy elvesszenek ebben a kissé lebegésszerű pillanatban. Már persze csak akkor, ha a lány nem húzódik el idő előtt tőle.*
2288. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-06-13 20:58:08
Üzenet elküldve: 2018-06-13 20:58:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Relael//
*Dora sajnálkozva sóhajt a gondolatra. Az egy dolog, hogy másnak hatalmas ruhatára van, de hogy még a megfelelő bánásmódot is megkapják…!*
- Jó is volna, ha egyszer lenne hol tárolnom a gönceimet, vagy többször ki tudnám őket mosni, mint most. *Mondja, de közben rájön, hogy nem teljesen úgy sült el ez a mondat, ahogy szerette volna.* Ó, nehogy azt gondold, hogy mocskos vagyok! Imádom a tisztaságot, nincs is jobb a kimosott ruha érzése. Csak hát nekem nincs lakrésznyi ruhásszekrényem, amiben tartsam – így nagyon sok ruhám sincs. Sok váltásruha híján pedig nem bánhatok velük úgy, ahogy kéne.
- Az emberekkel kapcsolatban? Hm, lássuk csak. *Dora vigyorog.* Bár én nem vagyok ember, de… Az ízlésed olyannak tűnik, mint amit a helyedben én is kiépítenék. A legjobbat, mindig. *Próbálja egy mottóval hangsúlyozni a lényeget.* És végül is, ha meggondolom, nem áll távol tőlem se a dolog. Én úgy szoktam mondani, hogy vagy csinálok valamit, vagy nem. De ha igen, akkor rendesen. *Mutatja, hogy a bort is rendesen issza, ha már issza. Egy csepp a kádba löttyen a hirtelen, kissé bormámoros mozdulatra, de szerencsére nem éri őket nagy veszteség.*
- Furcsaság, de csak rossz értelemben, kedves Relael. Az olyan emberek, akik kecskékkel hálnak, például furcsák. Te kecskékkel hálsz? *Szegezi neki a kérdést, de olyan tárgyilagos hangon, költőien, hogy Relael ne higgye a kérdést komolynak.* Ha nem, hát nem vagy furcsa. Vagy ilyesmi. *Vonja le a következtetést, de egy kicsit elbizonytalanodik, mert nem tűnik teljesen logikusnak. Ahhoz azonban már túlságosan sokat ivott, éhgyomorra méghozzá, hogy visszavezesse az elejére a dolgot, és megtalálja a hibát.*
- A te feneked is szép, volt szerencsém látni. Na de abban nincs semmi regényes, az csak két zsír-izom-dombocska. A regények, amiket olvasni szoktam… *Csuklik egyet, mert rájön, hogy nem szokta elújságolni, hogy manapság is regényeket olvas. Azért folytatja* Arról szólnak, hogy hős lovagok indulnak a hercegnők keresésére. A popsi túl egyszerű. Persze lehet, hogy a hercegnő popsija miatt indulnak neki az útnak egyáltalán. Te mit gondolsz erről? *Kérdezi szakértő hangon Relt, mintha csak egy tudományos tanácskozáson vennének részt mindketten.* Te hiszel a szerelemben?
*Relael nevetése és hirtelen jött ötlete a békákkal kapcsolatban mulattatja Dorát.*
- Még soha nem vizsgáltam olyan ember holttestét, aki mérgező békát nyalt meg. Kérlek, ha lesz ilyen alkalom, hívj meg engem is. *Majd elgondolva a békás esetet hozzáteszi.* Utána.
- Gyakorlatilag már megismételtem. *Mondja, és feláll a kádban, végigmutat a csupasz magán.* Ezúttal kötény sincs rajtam. Igaz, emlékszem, hogy jöttem be ide. *Kortyol egy nagyot a pohárból, aztán ránéz, kérdőn, mintha azt tudakolná tőle szavak nélkül: de vajon meddig?*
- Nagyon hálás lennék. Néha úgy érzem, az értő emberektől tartanak a legjobban. Mert ugye a portékát el lehet adni drágán is, ha vacak, úgyse jön rá senki. Én meg így bemegyek, aztán már meg is történik a baj. Pedig te is meg lennél sértve, ha arany helyett valami bóvlit sóznának rád. *Magyarázza egészen bölcsen, de ez minden szellemi erejét lefoglalja, mert csak ezután jut eszébe, hogy fázik. Visszaül a kádba.*
//Relael//
*Dora sajnálkozva sóhajt a gondolatra. Az egy dolog, hogy másnak hatalmas ruhatára van, de hogy még a megfelelő bánásmódot is megkapják…!*
- Jó is volna, ha egyszer lenne hol tárolnom a gönceimet, vagy többször ki tudnám őket mosni, mint most. *Mondja, de közben rájön, hogy nem teljesen úgy sült el ez a mondat, ahogy szerette volna.* Ó, nehogy azt gondold, hogy mocskos vagyok! Imádom a tisztaságot, nincs is jobb a kimosott ruha érzése. Csak hát nekem nincs lakrésznyi ruhásszekrényem, amiben tartsam – így nagyon sok ruhám sincs. Sok váltásruha híján pedig nem bánhatok velük úgy, ahogy kéne.
- Az emberekkel kapcsolatban? Hm, lássuk csak. *Dora vigyorog.* Bár én nem vagyok ember, de… Az ízlésed olyannak tűnik, mint amit a helyedben én is kiépítenék. A legjobbat, mindig. *Próbálja egy mottóval hangsúlyozni a lényeget.* És végül is, ha meggondolom, nem áll távol tőlem se a dolog. Én úgy szoktam mondani, hogy vagy csinálok valamit, vagy nem. De ha igen, akkor rendesen. *Mutatja, hogy a bort is rendesen issza, ha már issza. Egy csepp a kádba löttyen a hirtelen, kissé bormámoros mozdulatra, de szerencsére nem éri őket nagy veszteség.*
- Furcsaság, de csak rossz értelemben, kedves Relael. Az olyan emberek, akik kecskékkel hálnak, például furcsák. Te kecskékkel hálsz? *Szegezi neki a kérdést, de olyan tárgyilagos hangon, költőien, hogy Relael ne higgye a kérdést komolynak.* Ha nem, hát nem vagy furcsa. Vagy ilyesmi. *Vonja le a következtetést, de egy kicsit elbizonytalanodik, mert nem tűnik teljesen logikusnak. Ahhoz azonban már túlságosan sokat ivott, éhgyomorra méghozzá, hogy visszavezesse az elejére a dolgot, és megtalálja a hibát.*
- A te feneked is szép, volt szerencsém látni. Na de abban nincs semmi regényes, az csak két zsír-izom-dombocska. A regények, amiket olvasni szoktam… *Csuklik egyet, mert rájön, hogy nem szokta elújságolni, hogy manapság is regényeket olvas. Azért folytatja* Arról szólnak, hogy hős lovagok indulnak a hercegnők keresésére. A popsi túl egyszerű. Persze lehet, hogy a hercegnő popsija miatt indulnak neki az útnak egyáltalán. Te mit gondolsz erről? *Kérdezi szakértő hangon Relt, mintha csak egy tudományos tanácskozáson vennének részt mindketten.* Te hiszel a szerelemben?
*Relael nevetése és hirtelen jött ötlete a békákkal kapcsolatban mulattatja Dorát.*
- Még soha nem vizsgáltam olyan ember holttestét, aki mérgező békát nyalt meg. Kérlek, ha lesz ilyen alkalom, hívj meg engem is. *Majd elgondolva a békás esetet hozzáteszi.* Utána.
- Gyakorlatilag már megismételtem. *Mondja, és feláll a kádban, végigmutat a csupasz magán.* Ezúttal kötény sincs rajtam. Igaz, emlékszem, hogy jöttem be ide. *Kortyol egy nagyot a pohárból, aztán ránéz, kérdőn, mintha azt tudakolná tőle szavak nélkül: de vajon meddig?*
- Nagyon hálás lennék. Néha úgy érzem, az értő emberektől tartanak a legjobban. Mert ugye a portékát el lehet adni drágán is, ha vacak, úgyse jön rá senki. Én meg így bemegyek, aztán már meg is történik a baj. Pedig te is meg lennél sértve, ha arany helyett valami bóvlit sóznának rád. *Magyarázza egészen bölcsen, de ez minden szellemi erejét lefoglalja, mert csak ezután jut eszébe, hogy fázik. Visszaül a kádba.*
2287. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-06-09 13:45:33
Üzenet elküldve: 2018-06-09 13:45:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Dorawyna Olaphine //
*Mosollyal arcán bólint Dora kérdésére. Jól sejti, na nem mintha ez a nemes nők körében másképp lenne.*
̵ A ruháim is hozzám hasonlóan megérdemlik a megfelelő bánásmódot és a törődést. Azt hiszem azt elmondhatom - ha eddig nem lett volna nyilvánvaló -, hogy a ruháikat és ékszereket illetően is hasonló az ízlésem, mint az emberekkel kapcsolatban.
~ Változatos, ínyenc és kielégíthetetlen. ~
*A választ persze csak gondolatban súgja meg, borába kortyolva várja, hogy Dorawyna mit felel. Érdekli az ő verziója is.*
̵ Úgy gondolod?
*Szerényen mosolyog a bókon. Természetesen tökéletesen egyetért Dora kijelentésével, kedve is lenne dicsekedni, és fényezni kicsit magát, de megtartja magának. Csodálatos személye már így is nyilvánvaló fajtársa számára.*
̵ Lehetséges. Elég sok személlyel volt dolgom, ha pedig elegendő viselkedésformát látsz, rájössz, hogy az emberek is mintázatokra épülnek, azokra pedig csak ki kell tapasztalni mi a megoldókulcs. Amennyiben pedig szerencséd van, akkor megismerhetsz egy érdekesebb kombinációt, aki még esetleg meg is lep, vagy kicsit felpezsdít.
~ Mindenhol. ~
*Mondani sem kell rajong az ilyen gyűjtői példányokért, és fantáziáját igencsak fel tudják korbácsolni minden értelemben. Amikor pedig egy ilyen személy társaságában lelkesedik, az ténylegesen őszinte és nem a megszokott színjátéka amivel mások kedvére szokott tenni.
Az kissé kellemetlenül érinti, hogy a fürkésző tekintetek őt pásztázzák, és nem azért, mert nem szokta meg. Sokszor bámulták már meg ilyen olyan okból, sokszor próbálták már kiismerni is, de úgy érzi Dorawynában megvan az a képesség is, hogy ténylegesen lásson is valamit, ne csak nézzen, ez pedig kicsit frusztráló. Relaelnek van bőven rejtegetni valója, arról nem is beszélve, hogy az esetleges varázsát is leginkább a misztériumnak köszönheti.
A színészkedés részére továbbra sem reagál, szeretné meghagyni ezt kétségek között. A bizonytalanság olyan szép dolog, ha nem róla van szó.*
̵ A furcsaság mióta kiábrándító?
*Hitetlenkedve felvonja szemöldökét, még fejét is ingatja tanácstalanul.*
̵ Pont a hétköznapiság az ami végletekig lehangol.
*A sok pozitívum után az első dolog amivel nem értenek egyet, és máris érdeklődése veszít erejéből. Egy mínusz pontot is felír Dorawynának.*
̵ „Csak” tetszik a feneked. Ez úgy vélem eléggé regényes dolog.
*Röviden felkacag csilingelő lágy hangján. Ravaszkás mosolya és izgatottságtól csillogó szeme elárulja, hogy igazat mond, de csak mert ő is így akarja.
A kis történet azért megdobogtatja szívét, fel is nevet rajta jóízűen, még egy pár csepp könny is összegyűlik szeme sarkában. Elkezd beszélni, de olykor felnevet közben egyre gyengülő intenzitással.*
̵ Az elme egy olyan könnyen sebezhető valami. Elképesztő egyébként mennyi lehetőség van pár aprócska nyálkás kisállatban.
*Hirtelen eszébe jut egy használható ötlet, amit szíve szerint már most kipróbálna.*
̵ Zseniális! Rendezni kéne egy neves összejövetelt pár mérgezett, pár másik békával. Elsöprő lenne a végeredmény.
*Továbbra is nevet, és gondolatban tovább is szövi, hogy kiket hívna meg és kiknek osztaná ki a mérgező egyedeket.*
̵ Természetesen csak viccelek.
~ Terémszetesen nem. ~
*Kacsint Dorára fejét picit oldalra billentve, továbbra is elég hitelesen ahhoz, hogy ismételten összezavarja a nőt.*
̵ Kár, hogy nem láthattam a produkciót. Igazán megismételhetnéd majd egyszer a kedvemért.
*Minden báját bevetve előveszi a meggyőző tekintetét, amit leginkább férfiakon alkalmazott, de nőknél sem mindig volt sikertelen, főleg olyanoknál, akik eleget ittak. Örömmel látja, hogy Dorawyna is közelít ahhoz a kellemes állapothoz ahol inkább meggyőzhető dolgokról, vagy rávehető dolgokra.*
̵ A kedvedért majd szerzek rá embert, és nem leszek rest kérdezni sem tőle.
*Ebből a kijelentéséből sejthető, hogy amire Relaelnek még nincs megfelelő személy akit megkérhetne, elég eltökéltséggel és kitartással talál rá.*
̵ Pedig elég evidens, hogy a kereskedő dolga a vevő felvilágosítása. A tárgy értékének tudatában lehet csak igazán jó üzleteket kötni.
// Dorawyna Olaphine //
*Mosollyal arcán bólint Dora kérdésére. Jól sejti, na nem mintha ez a nemes nők körében másképp lenne.*
̵ A ruháim is hozzám hasonlóan megérdemlik a megfelelő bánásmódot és a törődést. Azt hiszem azt elmondhatom - ha eddig nem lett volna nyilvánvaló -, hogy a ruháikat és ékszereket illetően is hasonló az ízlésem, mint az emberekkel kapcsolatban.
~ Változatos, ínyenc és kielégíthetetlen. ~
*A választ persze csak gondolatban súgja meg, borába kortyolva várja, hogy Dorawyna mit felel. Érdekli az ő verziója is.*
̵ Úgy gondolod?
*Szerényen mosolyog a bókon. Természetesen tökéletesen egyetért Dora kijelentésével, kedve is lenne dicsekedni, és fényezni kicsit magát, de megtartja magának. Csodálatos személye már így is nyilvánvaló fajtársa számára.*
̵ Lehetséges. Elég sok személlyel volt dolgom, ha pedig elegendő viselkedésformát látsz, rájössz, hogy az emberek is mintázatokra épülnek, azokra pedig csak ki kell tapasztalni mi a megoldókulcs. Amennyiben pedig szerencséd van, akkor megismerhetsz egy érdekesebb kombinációt, aki még esetleg meg is lep, vagy kicsit felpezsdít.
~ Mindenhol. ~
*Mondani sem kell rajong az ilyen gyűjtői példányokért, és fantáziáját igencsak fel tudják korbácsolni minden értelemben. Amikor pedig egy ilyen személy társaságában lelkesedik, az ténylegesen őszinte és nem a megszokott színjátéka amivel mások kedvére szokott tenni.
Az kissé kellemetlenül érinti, hogy a fürkésző tekintetek őt pásztázzák, és nem azért, mert nem szokta meg. Sokszor bámulták már meg ilyen olyan okból, sokszor próbálták már kiismerni is, de úgy érzi Dorawynában megvan az a képesség is, hogy ténylegesen lásson is valamit, ne csak nézzen, ez pedig kicsit frusztráló. Relaelnek van bőven rejtegetni valója, arról nem is beszélve, hogy az esetleges varázsát is leginkább a misztériumnak köszönheti.
A színészkedés részére továbbra sem reagál, szeretné meghagyni ezt kétségek között. A bizonytalanság olyan szép dolog, ha nem róla van szó.*
̵ A furcsaság mióta kiábrándító?
*Hitetlenkedve felvonja szemöldökét, még fejét is ingatja tanácstalanul.*
̵ Pont a hétköznapiság az ami végletekig lehangol.
*A sok pozitívum után az első dolog amivel nem értenek egyet, és máris érdeklődése veszít erejéből. Egy mínusz pontot is felír Dorawynának.*
̵ „Csak” tetszik a feneked. Ez úgy vélem eléggé regényes dolog.
*Röviden felkacag csilingelő lágy hangján. Ravaszkás mosolya és izgatottságtól csillogó szeme elárulja, hogy igazat mond, de csak mert ő is így akarja.
A kis történet azért megdobogtatja szívét, fel is nevet rajta jóízűen, még egy pár csepp könny is összegyűlik szeme sarkában. Elkezd beszélni, de olykor felnevet közben egyre gyengülő intenzitással.*
̵ Az elme egy olyan könnyen sebezhető valami. Elképesztő egyébként mennyi lehetőség van pár aprócska nyálkás kisállatban.
*Hirtelen eszébe jut egy használható ötlet, amit szíve szerint már most kipróbálna.*
̵ Zseniális! Rendezni kéne egy neves összejövetelt pár mérgezett, pár másik békával. Elsöprő lenne a végeredmény.
*Továbbra is nevet, és gondolatban tovább is szövi, hogy kiket hívna meg és kiknek osztaná ki a mérgező egyedeket.*
̵ Természetesen csak viccelek.
~ Terémszetesen nem. ~
*Kacsint Dorára fejét picit oldalra billentve, továbbra is elég hitelesen ahhoz, hogy ismételten összezavarja a nőt.*
̵ Kár, hogy nem láthattam a produkciót. Igazán megismételhetnéd majd egyszer a kedvemért.
*Minden báját bevetve előveszi a meggyőző tekintetét, amit leginkább férfiakon alkalmazott, de nőknél sem mindig volt sikertelen, főleg olyanoknál, akik eleget ittak. Örömmel látja, hogy Dorawyna is közelít ahhoz a kellemes állapothoz ahol inkább meggyőzhető dolgokról, vagy rávehető dolgokra.*
̵ A kedvedért majd szerzek rá embert, és nem leszek rest kérdezni sem tőle.
*Ebből a kijelentéséből sejthető, hogy amire Relaelnek még nincs megfelelő személy akit megkérhetne, elég eltökéltséggel és kitartással talál rá.*
̵ Pedig elég evidens, hogy a kereskedő dolga a vevő felvilágosítása. A tárgy értékének tudatában lehet csak igazán jó üzleteket kötni.
2286. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-06-03 12:00:11
Üzenet elküldve: 2018-06-03 12:00:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Relael//
*Amikor Relael megismétli a „humán konstruktum” kifejezést, Dorának egyből átfut az agyán, hogy a lány éppen az imént kérte meg arra, ne használjon ilyen nyakatekert, tudományos szavakat, hanem úgy magyarázzon a kutatásáról, hogy ő is értse.
Sajnos a tudósok számára nincs nagyobb öröm, mint feszegetni a megértés határát. Ha a „pórnép” megérti őket, elismerik és értékelik felhalmozott tudásukat. Ha nem érti meg őket? Legrosszabb esetben is csupán fény derül rá, hogy ők az okosabbak. Ugyanakkor Dora most nem akar ebbe a játékba belemenni. Érdekesnek tartja Relael személységét, és az egyszerű tudományos megfigyelésben nincs helye nagyzolásnak. Most nem kortyol a borból (ki más felelős a bicsaklásáért?), hanem figyelmesen hallgatja a társát.*
- Jól sejtem tehát, hogy te az a lány vagy, akinek annyi a ruhája, hogy külön szoba kell a tárolásukra? *Kérdezi, és elmosolyodik.* Nekem nincs szobám, se sok váltásruhám, de hiába nem a testem eltakarásából hordom a kalapom, anélkül pucérnak érezném magam. *Aztán eszébe jut, hogy szeret pucérkodni Relael, ezért még a biztonság kedvéért hozzáteszi:* Rossz értelemben pucérnak.
*A hölgy szavain eltöpreng, és igazat kell adnia nekik. Tényleg, mindent és egyre többet tud meg kutatási területéről, de saját magáról feleannyit sem tudna elmondani. Az igazság az, hogy nem is érdeklődött maga iránt soha. Mintha csak valami buta porhüvely lenne, aminek csak egy részét, az agyát használná előszeretettel.*
- Kedvem lenne most azt mondani, hogy nem ismersz, de valamiért megvan az az érzésem, hogy jobban átlátsz rajtam, mint én magamon. *Fürkészi társát, ezúttal nem mosolyogva, hanem kutatóan, mintha megpróbálná kielemezni a jelenséget. Annyira koncentrál, hogy elfelejti nem ivási fogadalmát, és nagyot kortyol a borból, megint. Majdnem félre is nyeli, mert egy pillanatra komolyan elhiszi, hogy a lány egészen idáig üldözte. Köhög, megtörli a száját.*
- Remek színész vagy. *Vigyorodik el, és közben reménykedik, hogy tényleg színészkedett – ez egyáltalán nem volt egyértelmű számára, ez meg is zavarja Dora logikus lelkét.* Könnyű valamit elhinni, ha nincs semmi okod rá, hogy ne hidd el. *Magyarázkodik, és ujjával játékosan fenyegetőzve int a másik elfnek.* Az arthenioriak furcsák, Relael, ne akard, hogy téged is annak higgyelek! Olyan kiábrándító lenne.
- Őszintén, kíváncsi lennék, mi mást lehetne ebbe még bemagyarázni. *Nevet fel megkönnyebbülten.* Nincs mögötte valami regényes dolog? Hogy valami hősre emlékeztettelek, vagy csak tetszett a fenekem?
- Ó, a békák, igen. Ez a jövő. *Dorawyna megkönnyebbülten lejjebb csúszik a medencében, mert valamiért mindig nyugalommal tölti el, ha a kutatásáról beszélhet. Vagyis ha békákról meg hullákról beszélhet.* Igen, nagyon jól tudod, egyes fajok valóban tudatmódosítóak, ha megnyalod őket. Mint abban a mesében, amikor a lány megcsókolja a békát, és ettől fess fiatalemberré változik az undorító állat. Hát… Annak _látta_, kétségkívül. *Kuncog.* Egyszer fogadásból megnyaltam az egyiket, aztán a laborfelelős tanonc ágyában ébredtem, egy szál kötényben. Egy napig kerestem a ruháimat. *Emlékszik vissza, és harsányan nevetni kezd.* ~ Ó, a békák, ó, azok az emlékek. Mármint nem a tanoncról. Arról, hogy a béka után mi történt, nem maradt semmi. ~
*Nagyot kortyol a borába, aztán nagyot hümment. Relre mutat.*
- Köszönöm, végre valaki! Manapság annyi hülye – már megbocsáss – kereskedővel találkoztam. El akarnak üldözni, ha akár egy bájital hatásairól is érdeklődöm, pedig csak tanulni akarok. *Bár más kérdés, hogy alig vásárol, és többet beszél. De Dorának ez még bőven belefér, nem is érti a dolgot. Inkább iszik még, a bor pedig rohamosan fogy, ahogy azt Relael is megfigyelheti.*
//Relael//
*Amikor Relael megismétli a „humán konstruktum” kifejezést, Dorának egyből átfut az agyán, hogy a lány éppen az imént kérte meg arra, ne használjon ilyen nyakatekert, tudományos szavakat, hanem úgy magyarázzon a kutatásáról, hogy ő is értse.
Sajnos a tudósok számára nincs nagyobb öröm, mint feszegetni a megértés határát. Ha a „pórnép” megérti őket, elismerik és értékelik felhalmozott tudásukat. Ha nem érti meg őket? Legrosszabb esetben is csupán fény derül rá, hogy ők az okosabbak. Ugyanakkor Dora most nem akar ebbe a játékba belemenni. Érdekesnek tartja Relael személységét, és az egyszerű tudományos megfigyelésben nincs helye nagyzolásnak. Most nem kortyol a borból (ki más felelős a bicsaklásáért?), hanem figyelmesen hallgatja a társát.*
- Jól sejtem tehát, hogy te az a lány vagy, akinek annyi a ruhája, hogy külön szoba kell a tárolásukra? *Kérdezi, és elmosolyodik.* Nekem nincs szobám, se sok váltásruhám, de hiába nem a testem eltakarásából hordom a kalapom, anélkül pucérnak érezném magam. *Aztán eszébe jut, hogy szeret pucérkodni Relael, ezért még a biztonság kedvéért hozzáteszi:* Rossz értelemben pucérnak.
*A hölgy szavain eltöpreng, és igazat kell adnia nekik. Tényleg, mindent és egyre többet tud meg kutatási területéről, de saját magáról feleannyit sem tudna elmondani. Az igazság az, hogy nem is érdeklődött maga iránt soha. Mintha csak valami buta porhüvely lenne, aminek csak egy részét, az agyát használná előszeretettel.*
- Kedvem lenne most azt mondani, hogy nem ismersz, de valamiért megvan az az érzésem, hogy jobban átlátsz rajtam, mint én magamon. *Fürkészi társát, ezúttal nem mosolyogva, hanem kutatóan, mintha megpróbálná kielemezni a jelenséget. Annyira koncentrál, hogy elfelejti nem ivási fogadalmát, és nagyot kortyol a borból, megint. Majdnem félre is nyeli, mert egy pillanatra komolyan elhiszi, hogy a lány egészen idáig üldözte. Köhög, megtörli a száját.*
- Remek színész vagy. *Vigyorodik el, és közben reménykedik, hogy tényleg színészkedett – ez egyáltalán nem volt egyértelmű számára, ez meg is zavarja Dora logikus lelkét.* Könnyű valamit elhinni, ha nincs semmi okod rá, hogy ne hidd el. *Magyarázkodik, és ujjával játékosan fenyegetőzve int a másik elfnek.* Az arthenioriak furcsák, Relael, ne akard, hogy téged is annak higgyelek! Olyan kiábrándító lenne.
- Őszintén, kíváncsi lennék, mi mást lehetne ebbe még bemagyarázni. *Nevet fel megkönnyebbülten.* Nincs mögötte valami regényes dolog? Hogy valami hősre emlékeztettelek, vagy csak tetszett a fenekem?
- Ó, a békák, igen. Ez a jövő. *Dorawyna megkönnyebbülten lejjebb csúszik a medencében, mert valamiért mindig nyugalommal tölti el, ha a kutatásáról beszélhet. Vagyis ha békákról meg hullákról beszélhet.* Igen, nagyon jól tudod, egyes fajok valóban tudatmódosítóak, ha megnyalod őket. Mint abban a mesében, amikor a lány megcsókolja a békát, és ettől fess fiatalemberré változik az undorító állat. Hát… Annak _látta_, kétségkívül. *Kuncog.* Egyszer fogadásból megnyaltam az egyiket, aztán a laborfelelős tanonc ágyában ébredtem, egy szál kötényben. Egy napig kerestem a ruháimat. *Emlékszik vissza, és harsányan nevetni kezd.* ~ Ó, a békák, ó, azok az emlékek. Mármint nem a tanoncról. Arról, hogy a béka után mi történt, nem maradt semmi. ~
*Nagyot kortyol a borába, aztán nagyot hümment. Relre mutat.*
- Köszönöm, végre valaki! Manapság annyi hülye – már megbocsáss – kereskedővel találkoztam. El akarnak üldözni, ha akár egy bájital hatásairól is érdeklődöm, pedig csak tanulni akarok. *Bár más kérdés, hogy alig vásárol, és többet beszél. De Dorának ez még bőven belefér, nem is érti a dolgot. Inkább iszik még, a bor pedig rohamosan fogy, ahogy azt Relael is megfigyelheti.*
2285. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-05-30 17:15:33
Üzenet elküldve: 2018-05-30 17:15:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Dorawyna Olaphine //
̵ Humán konstruktum.
*Ismétli meg mosolyogva Dorawyna szavait, nem gúnyolódva, inkább csak tetszését kifejezve ízlelgeti a kifejezést.*
̵ Milyen jó is, hogy elfelejtettük.
*Egy pár pillanat erejéig elmélázgat ezen a megállapításon, majd gyorsan folytatja kiegészítve mondandóját.*
̵ Szörnyen lehangoló lenne, ha csupán a melegen tartás céljából öltözködnénk, amikor olyan sok lehetőség van a külső megjelenésben.
*Egyébként elf társa szavain olykor hümmög, csendesen emésztgeti és néha egyetértően bólint. Ha már külső megjelenés Relael azért megnézi magának Dorawyna vonásait is, néha kicsit el is időzik a nő szájának mozgásán, vagy arcának kellemes ívén. Kék szemeit egy gyermekéhez tudná leginkább hasonlítani, ami számára egyszerre ártatlan és mindenre kíváncsian rácsodálkozó, de kedvencei tagadhatatlanul finom metszésű ajkai, amit bőrével harmonizáló halvány barack színűnek mondana. Arra a megállapításra jut, hogy Dorawyna vonzóságán túl, ami testi adottságaiból is következik, egy kifejezetten szép és különleges elf lány. Valamelyest eltér a megszokottól és Relaelnek pont ez imponál.
Kicsit talán túl messze el is kalandozik fantáziájában, de fél füllel persze továbbra is figyel. Fajtársa szerénysége megmosolyogtatja.*
̵ Milyen kár. Ez nem feltétlenül kényelmesség, csak még nem ismered eléggé a benned rejlő lehetőségeket. Szerintem.
*Az is lehet Relael lát túl sokat bele, volt már erre példa, viszont nem csak Dorawyna erényeit méltatja, hanem egy picit azért hízeleg is. Elég visszafogottan ahhoz, hogy ne legyen kellemetlen egyikük számára sem. Nyilván ő maga sem akar abszolút megalázkodni, főleg nem egy ismeretlen nő előtt. Többre tartja magát ennél.*
̵ Ez helyes meglátás.
*Ismeri el, továbbra is nagyon kedvesen mosolyogva. A megállapítás egyelőre annyira nem nyűgözte le, túlságosan nyilvánvaló volt ahhoz. A borra pillant, majd Dorára. Nem érti, hogy mi olyan nagy dolog abban, hogy meghívta őt rá, ez a kifejezés ki is ül az arcára.*
̵ Valójában...
*Lassan kezd bele, még a borospoharat is leteszi. Kicsit előrébb is dől, és fojtott hangon kezd beszélni.*
̵ Hetek óta figyellek és csak arra vártam, hogy megszólíthassalak.
*Miközben beszél pislogás nélkül mered Dorawyna szemeibe, arcán pedig egy széles mosoly terül szét komótosan. Egy hosszú másodpercig vár, majd hátradőlve felnevet. Csilingelő nevetésében van valami picit nyugtalanító utóíz, amit talán fajtársa is érzékel, talán nem.*
~ Á ugyan, én sose tennék ilyet. ~
*Legyint egyet, ezzel jelezve Dorának, hogy felejtse el az előző kis színjátékot.*
̵ Az életben sok mindennek nincs komolyabb oka, ez most is így van. Szimpatikusnak tűntél, én unatkoztam már egyedül, szóval megszólítottalak. De ha szeretnéd és jobban esne, belemagyarázhatok mást is.
*Elég jól is megy neki, hogy mások kedvére tegyen. Úgy látja ezzel most sincs probléma.*
̵ Érdekesnek hangzik.
*Ismeri el, őszinte lelkesedéssel.*
̵ Különösen mérgező vagy más állapotokat előidéző békák. Vagy legalábbis hallottam ilyenekről, nem tudom mennyire lehet módosult tudatállapotba kerülni egy ilyen élőlény hatására.
*Vállvonással tesz pontot mondatára. Annyira nem tájékozott a témában, sajnos még nem volt szerencséje egyet sem látni, ezért kicsit kétkedve áll hozzá.*
̵ Nem mellesleg igencsak szeretem az ilyen kutatásokat. Valójában bármilyet. Ez a jövő.
*Karjait drámaian szét is tárja, szinte bemutatva a termet amiben vannak, leginkább viszont a világra utalva vele.*
̵ Nos, egy jó kereskedőnek rugalmasnak kell lennie és azzal érdemes foglalkoznia amire igény van.
*Sejtelmes válasza közben tölt még magának italt, szeme sarkából pedig azt próbálja felmérni a nő mennyit fogyasztott már. Az egyedüli ok amiért szívesen leitatná, mert mindenki szórakoztatóbb, vagy idegesítőbb részegen.*
̵ Tehát ezt értsem úgy, hogy igényed lenne bájitalokra?
// Dorawyna Olaphine //
̵ Humán konstruktum.
*Ismétli meg mosolyogva Dorawyna szavait, nem gúnyolódva, inkább csak tetszését kifejezve ízlelgeti a kifejezést.*
̵ Milyen jó is, hogy elfelejtettük.
*Egy pár pillanat erejéig elmélázgat ezen a megállapításon, majd gyorsan folytatja kiegészítve mondandóját.*
̵ Szörnyen lehangoló lenne, ha csupán a melegen tartás céljából öltözködnénk, amikor olyan sok lehetőség van a külső megjelenésben.
*Egyébként elf társa szavain olykor hümmög, csendesen emésztgeti és néha egyetértően bólint. Ha már külső megjelenés Relael azért megnézi magának Dorawyna vonásait is, néha kicsit el is időzik a nő szájának mozgásán, vagy arcának kellemes ívén. Kék szemeit egy gyermekéhez tudná leginkább hasonlítani, ami számára egyszerre ártatlan és mindenre kíváncsian rácsodálkozó, de kedvencei tagadhatatlanul finom metszésű ajkai, amit bőrével harmonizáló halvány barack színűnek mondana. Arra a megállapításra jut, hogy Dorawyna vonzóságán túl, ami testi adottságaiból is következik, egy kifejezetten szép és különleges elf lány. Valamelyest eltér a megszokottól és Relaelnek pont ez imponál.
Kicsit talán túl messze el is kalandozik fantáziájában, de fél füllel persze továbbra is figyel. Fajtársa szerénysége megmosolyogtatja.*
̵ Milyen kár. Ez nem feltétlenül kényelmesség, csak még nem ismered eléggé a benned rejlő lehetőségeket. Szerintem.
*Az is lehet Relael lát túl sokat bele, volt már erre példa, viszont nem csak Dorawyna erényeit méltatja, hanem egy picit azért hízeleg is. Elég visszafogottan ahhoz, hogy ne legyen kellemetlen egyikük számára sem. Nyilván ő maga sem akar abszolút megalázkodni, főleg nem egy ismeretlen nő előtt. Többre tartja magát ennél.*
̵ Ez helyes meglátás.
*Ismeri el, továbbra is nagyon kedvesen mosolyogva. A megállapítás egyelőre annyira nem nyűgözte le, túlságosan nyilvánvaló volt ahhoz. A borra pillant, majd Dorára. Nem érti, hogy mi olyan nagy dolog abban, hogy meghívta őt rá, ez a kifejezés ki is ül az arcára.*
̵ Valójában...
*Lassan kezd bele, még a borospoharat is leteszi. Kicsit előrébb is dől, és fojtott hangon kezd beszélni.*
̵ Hetek óta figyellek és csak arra vártam, hogy megszólíthassalak.
*Miközben beszél pislogás nélkül mered Dorawyna szemeibe, arcán pedig egy széles mosoly terül szét komótosan. Egy hosszú másodpercig vár, majd hátradőlve felnevet. Csilingelő nevetésében van valami picit nyugtalanító utóíz, amit talán fajtársa is érzékel, talán nem.*
~ Á ugyan, én sose tennék ilyet. ~
*Legyint egyet, ezzel jelezve Dorának, hogy felejtse el az előző kis színjátékot.*
̵ Az életben sok mindennek nincs komolyabb oka, ez most is így van. Szimpatikusnak tűntél, én unatkoztam már egyedül, szóval megszólítottalak. De ha szeretnéd és jobban esne, belemagyarázhatok mást is.
*Elég jól is megy neki, hogy mások kedvére tegyen. Úgy látja ezzel most sincs probléma.*
̵ Érdekesnek hangzik.
*Ismeri el, őszinte lelkesedéssel.*
̵ Különösen mérgező vagy más állapotokat előidéző békák. Vagy legalábbis hallottam ilyenekről, nem tudom mennyire lehet módosult tudatállapotba kerülni egy ilyen élőlény hatására.
*Vállvonással tesz pontot mondatára. Annyira nem tájékozott a témában, sajnos még nem volt szerencséje egyet sem látni, ezért kicsit kétkedve áll hozzá.*
̵ Nem mellesleg igencsak szeretem az ilyen kutatásokat. Valójában bármilyet. Ez a jövő.
*Karjait drámaian szét is tárja, szinte bemutatva a termet amiben vannak, leginkább viszont a világra utalva vele.*
̵ Nos, egy jó kereskedőnek rugalmasnak kell lennie és azzal érdemes foglalkoznia amire igény van.
*Sejtelmes válasza közben tölt még magának italt, szeme sarkából pedig azt próbálja felmérni a nő mennyit fogyasztott már. Az egyedüli ok amiért szívesen leitatná, mert mindenki szórakoztatóbb, vagy idegesítőbb részegen.*
̵ Tehát ezt értsem úgy, hogy igényed lenne bájitalokra?
2284. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-05-26 18:35:14
Üzenet elküldve: 2018-05-26 18:35:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Relael//
*Dora kézfogására Rel igazán kisasszonyosan, bájosan reagál, ami egyre csak próbálja megerősíteni a kutatónőben a gyanút, hogy valami főúri hölgyeménnyel van dolga. Zavarba ugyan nem jön, de fejben, miközben a medencéhez tartanak, azért még néhányszor végigszalad az artheniori nemességről összehordott tudásán, ám hiába keresgéli benne Relael nevét. A lány egy rejtély a számára. Nem tudja, miért ilyen kifinomult, egyszerre bosszantó, és egyszerre kelti fel Dora kíváncsiságát. Mint mindig, ha valami rejtély előtt áll, most is többet szeretne tudni.
Relael ledobja a törölközőt, Dora pedig követi a példáját. Nem tulajdonít nagy jelentőséget a külső szépségnek, de talán ez normális, ha valaki fél életét az élőlények belsejének tanulmányozásával töltötte. Egyedül annyi következtetést von le, hogy Rel furcsa mód élvezetét is leli abban, ha mutogathatja magát, ez pedig benne nincs meg.*
- A ruha egy humán konstruktum. Már rég elfelejtettük, de valójában arra való, hogy melegen tartson minket. *Okoskodik, majd beleereszkedik a finom, meleg vízbe, és megenged magának egy elégedett mosolyt.* A ruha alatt mind meztelenek vagyunk, és nincs ebben semmi különös, ha úgy vesszük. Így természetes. *Mutat magára.*
*Tekintetével követi a társa precíz kézmozdulatait. Megint ez a lassú, szertartásos mozgás, ami olyan szokatlan a számára, mégis valahogy hipnotikus. A végén megkapott és megtöltött poharat felemeli, hogy megköszönje a gesztust. Megkóstolja, finom, de ő nem végez vele olyan hamar, nem akarja magát leinni, és mivel már nem ivott bort hónapok óta, ez nem lenne nehéz feladat. Inkább figyel, leginkább kutatói szemmel fürkészve a másikat, mintha a gondolataira akarna lecsapni. Egyedül akkor mosolyodik el, de akkor nagyon szélesen, mikor leokosozzák. Még nevet is.*
- Nem tartom magam butának. *Ismeri be, csak hogy valami „szerény” mondattal kontrázzon rá a dologra, hiszen (szerinte) így illik.* De veszélyesnek még annál kevésbé sem. Nem szeretem a veszélyt, a változást, túl kényelmes vagyok hozzá.
*Azért ezen eltöpreng. Lehet, hogy tudna veszélyes is lenni? Érdekes lenne megtudni, de még ott van rá az egész élet. Még annyi minden bajba kerülhet, amiben veszélyesnek kell lenni, hogy abba már belegondolni is rémes. Beleborzong. A baj mindig kosszal jár, és a kosz már kis mértékben is taszítja.*
- Te pedig nyitottnak tűnsz, kifejezetten társaságcentrikusnak. *Ismeri be egy újabb korty után. Bár ritkán szokott ennyire őszintén színt vallani a másokkal kapcsolatos érzéseiről, a bor kicsit megoldja a nyelvét.* Miért épp rám bíztad ezt a jó kis bort? Nem mintha bánnám. *Nevet fel vidáman.* De mintha lenne valami határozott vagy határozatlan oka annak, hogy éppen engem szólítottál meg. Ezen gondolkodom már egy ideje.
*Dora egy nagyot hümment, jelezve, hogy a mondandója folytatódni akar, csak tele van a szája borral. Kinyúl a kancsóért, és tölt magának még, hogy nekikezdjen a nagy meséjének, mit kutat.*
- Először a békák kiválasztásával foglalkoztam… *Magyarázza.* Hogy mi ütközik ki a bőrükön. Aztán… Aztán még sok ennél jóval gusztustalanabb dolgot kutattam. *legyint nagyot.* A természet mindig érdekelt. De a legfontosabb az, hogy megtaláljam a választ a nagy kérdésre, hogy mi az az anyag, amely az élőlényt élőlénnyé teszi, ami mozgat bennünket. Az élő anyagot kutatom. *Mondja színpadiasan, szinte elvárva a drámai hatást.
Rel őszinteségén elmosolyodik, majd felcsillan a szeme.*
- És mivel kereskedtek? Varázsitalokkal esetleg...?
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.26 18:35:38
//Relael//
*Dora kézfogására Rel igazán kisasszonyosan, bájosan reagál, ami egyre csak próbálja megerősíteni a kutatónőben a gyanút, hogy valami főúri hölgyeménnyel van dolga. Zavarba ugyan nem jön, de fejben, miközben a medencéhez tartanak, azért még néhányszor végigszalad az artheniori nemességről összehordott tudásán, ám hiába keresgéli benne Relael nevét. A lány egy rejtély a számára. Nem tudja, miért ilyen kifinomult, egyszerre bosszantó, és egyszerre kelti fel Dora kíváncsiságát. Mint mindig, ha valami rejtély előtt áll, most is többet szeretne tudni.
Relael ledobja a törölközőt, Dora pedig követi a példáját. Nem tulajdonít nagy jelentőséget a külső szépségnek, de talán ez normális, ha valaki fél életét az élőlények belsejének tanulmányozásával töltötte. Egyedül annyi következtetést von le, hogy Rel furcsa mód élvezetét is leli abban, ha mutogathatja magát, ez pedig benne nincs meg.*
- A ruha egy humán konstruktum. Már rég elfelejtettük, de valójában arra való, hogy melegen tartson minket. *Okoskodik, majd beleereszkedik a finom, meleg vízbe, és megenged magának egy elégedett mosolyt.* A ruha alatt mind meztelenek vagyunk, és nincs ebben semmi különös, ha úgy vesszük. Így természetes. *Mutat magára.*
*Tekintetével követi a társa precíz kézmozdulatait. Megint ez a lassú, szertartásos mozgás, ami olyan szokatlan a számára, mégis valahogy hipnotikus. A végén megkapott és megtöltött poharat felemeli, hogy megköszönje a gesztust. Megkóstolja, finom, de ő nem végez vele olyan hamar, nem akarja magát leinni, és mivel már nem ivott bort hónapok óta, ez nem lenne nehéz feladat. Inkább figyel, leginkább kutatói szemmel fürkészve a másikat, mintha a gondolataira akarna lecsapni. Egyedül akkor mosolyodik el, de akkor nagyon szélesen, mikor leokosozzák. Még nevet is.*
- Nem tartom magam butának. *Ismeri be, csak hogy valami „szerény” mondattal kontrázzon rá a dologra, hiszen (szerinte) így illik.* De veszélyesnek még annál kevésbé sem. Nem szeretem a veszélyt, a változást, túl kényelmes vagyok hozzá.
*Azért ezen eltöpreng. Lehet, hogy tudna veszélyes is lenni? Érdekes lenne megtudni, de még ott van rá az egész élet. Még annyi minden bajba kerülhet, amiben veszélyesnek kell lenni, hogy abba már belegondolni is rémes. Beleborzong. A baj mindig kosszal jár, és a kosz már kis mértékben is taszítja.*
- Te pedig nyitottnak tűnsz, kifejezetten társaságcentrikusnak. *Ismeri be egy újabb korty után. Bár ritkán szokott ennyire őszintén színt vallani a másokkal kapcsolatos érzéseiről, a bor kicsit megoldja a nyelvét.* Miért épp rám bíztad ezt a jó kis bort? Nem mintha bánnám. *Nevet fel vidáman.* De mintha lenne valami határozott vagy határozatlan oka annak, hogy éppen engem szólítottál meg. Ezen gondolkodom már egy ideje.
*Dora egy nagyot hümment, jelezve, hogy a mondandója folytatódni akar, csak tele van a szája borral. Kinyúl a kancsóért, és tölt magának még, hogy nekikezdjen a nagy meséjének, mit kutat.*
- Először a békák kiválasztásával foglalkoztam… *Magyarázza.* Hogy mi ütközik ki a bőrükön. Aztán… Aztán még sok ennél jóval gusztustalanabb dolgot kutattam. *legyint nagyot.* A természet mindig érdekelt. De a legfontosabb az, hogy megtaláljam a választ a nagy kérdésre, hogy mi az az anyag, amely az élőlényt élőlénnyé teszi, ami mozgat bennünket. Az élő anyagot kutatom. *Mondja színpadiasan, szinte elvárva a drámai hatást.
Rel őszinteségén elmosolyodik, majd felcsillan a szeme.*
- És mivel kereskedtek? Varázsitalokkal esetleg...?
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.26 18:35:38
2283. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-05-25 13:45:53
Üzenet elküldve: 2018-05-25 13:45:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Dorawyna Olaphine //
*Természetesen nincs ellenére a kézfogás, ezért eleget is tesz a felajánlásnak, egy bájos mosollyal kísérve. Máris jobban érzi magát, hogy egy olyan társaságra tett szert, akiben lát lehetőséget két szép szeme. Persze, a bor, kulcs sok mindenhez, pár alsónemű tartalmához is, most is elérte vele amit szeretett volna. A lelkesedésre önkéntelenül is röviden felnevet, szemei pedig a győzelemtől felcsillannak.*
̵ Remek, akkor egy gonddal kevesebb.
*Magabiztos, és kecses léptekkel vezeti újdonsült ismerősét kedvenc, és megszokott helyére. Örömmel konstatálja, hogy a kancsók és a talpas poharak is a helyükön vannak még, bár csak pár percre hagyta el a termet. Kapva kap az alkalmon, hogy végre ledobja az őt takaró aprócska textilt.*
̵ Nincs is felszabadítóbb érzés a meztelenségnél.
*Mondja, éppen csak válla fölött hátra pillantva Dorawynára mosolyog, miközben lassan a medence vízébe ereszkedik. A perem mentén az italos tálcához halad, és kicsit rendet rak. A használt, már koszosnak minősülő poharakat arrébb teszi, felállítja ami elborult, majd egyiket a tiszták közül az elf nőhöz közelebb helyez el. Sajátját jól elkülönítette a többiekétől, ezért komolyabban nem is kell keresnie. A kancsók tartalmát megnézve, kettő még teljesen tele van, és a többiek aljában pedig pár deci lötyög, azt összetéve, talán van még egy fél kancsónyi. Teleönti a Dorának szánt tiszta poharat.*
̵ Szolgáld csak ki magad bátran, a vendégem vagy.
*Az illem azt diktálta, hogy első körben ő kínálja meg a nőt, ezután viszont örömmel fogadná ha esetlegesen nem szemérmeskedne és feltalálná magát. Úgy érzi ezzel nem lesznek gondok. A medence peremére felkönyökölve nyúl az alkoholért. Pár nagy korty után leteszi az immár üres poharát, és az elfhez fordul. Jelenleg ő izgalmasabb, mint az ital maga.*
̵ Tehát hol is tartottunk? Ó igen, szóval amolyan okos lány vagy. Azok veszélyesek, jobb velük vigyázni.
*Ravaszkás tekintettel fürkészi Dorawynát. Máris beigazolódni látszik megérzése, miszerint egy érdekes emberre bukkant. Egy leleményes kutató igen hasznos tagja lenne „baráti” körének. Igen, ő a barátait is hasznosság, vagy éppen unaloműzés szempontjai alapján válogatja meg. Közben levon pár következtetést a vendéglátást illetően, hiszen az ő világában férfiak csak úgy nem szoktak vendégül látni nőket egyéb szándék nélkül.*
̵ Milyen kutatásokat végzel? Például mi volt a legutóbbi, vagy szerinted a legérdekesebb? De várj, úgy mesélj ezekről, hogy én is megértsem.
*Mutatóujjával halántékára bök, ezzel pedig hangsúlyozva, hogy nincs túl sok sütnivalója. Legalábbis ezt szereti elhitetni másokkal.*
̵ Én itt élek, Arthenior a szülővárosom.
*Persze a rövid felelet nem kielégítő, meg egyébként is imád magáról beszélni, ezért a kérdésre kibővített választ adva folytatja.*
̵ Szerencsére nekem nem kell túl okosnak lennem. Plusz az időm nagy részét azzal töltöm, hogy vonzó vagyok és emberekkel beszélgetek. Amikor éppen nem, akkor viszem tovább a családi vállalkozást, mint kereskedő.
*Szinte biztos benne, hogy Dorawyna kitalálja melyik feladat Relael kedvence, és mi az amiben igazán jeleskedik. Kereskedőnek nem a legjobb, bár nem is csapnivaló, hiszen jó a meggyőző ereje, és összességében elmondható róla, hogy jól ismeri az embereket, mégis neki leginkább a kapcsolatépítés és az emberközpontú feladatok az erősségei.*
// Dorawyna Olaphine //
*Természetesen nincs ellenére a kézfogás, ezért eleget is tesz a felajánlásnak, egy bájos mosollyal kísérve. Máris jobban érzi magát, hogy egy olyan társaságra tett szert, akiben lát lehetőséget két szép szeme. Persze, a bor, kulcs sok mindenhez, pár alsónemű tartalmához is, most is elérte vele amit szeretett volna. A lelkesedésre önkéntelenül is röviden felnevet, szemei pedig a győzelemtől felcsillannak.*
̵ Remek, akkor egy gonddal kevesebb.
*Magabiztos, és kecses léptekkel vezeti újdonsült ismerősét kedvenc, és megszokott helyére. Örömmel konstatálja, hogy a kancsók és a talpas poharak is a helyükön vannak még, bár csak pár percre hagyta el a termet. Kapva kap az alkalmon, hogy végre ledobja az őt takaró aprócska textilt.*
̵ Nincs is felszabadítóbb érzés a meztelenségnél.
*Mondja, éppen csak válla fölött hátra pillantva Dorawynára mosolyog, miközben lassan a medence vízébe ereszkedik. A perem mentén az italos tálcához halad, és kicsit rendet rak. A használt, már koszosnak minősülő poharakat arrébb teszi, felállítja ami elborult, majd egyiket a tiszták közül az elf nőhöz közelebb helyez el. Sajátját jól elkülönítette a többiekétől, ezért komolyabban nem is kell keresnie. A kancsók tartalmát megnézve, kettő még teljesen tele van, és a többiek aljában pedig pár deci lötyög, azt összetéve, talán van még egy fél kancsónyi. Teleönti a Dorának szánt tiszta poharat.*
̵ Szolgáld csak ki magad bátran, a vendégem vagy.
*Az illem azt diktálta, hogy első körben ő kínálja meg a nőt, ezután viszont örömmel fogadná ha esetlegesen nem szemérmeskedne és feltalálná magát. Úgy érzi ezzel nem lesznek gondok. A medence peremére felkönyökölve nyúl az alkoholért. Pár nagy korty után leteszi az immár üres poharát, és az elfhez fordul. Jelenleg ő izgalmasabb, mint az ital maga.*
̵ Tehát hol is tartottunk? Ó igen, szóval amolyan okos lány vagy. Azok veszélyesek, jobb velük vigyázni.
*Ravaszkás tekintettel fürkészi Dorawynát. Máris beigazolódni látszik megérzése, miszerint egy érdekes emberre bukkant. Egy leleményes kutató igen hasznos tagja lenne „baráti” körének. Igen, ő a barátait is hasznosság, vagy éppen unaloműzés szempontjai alapján válogatja meg. Közben levon pár következtetést a vendéglátást illetően, hiszen az ő világában férfiak csak úgy nem szoktak vendégül látni nőket egyéb szándék nélkül.*
̵ Milyen kutatásokat végzel? Például mi volt a legutóbbi, vagy szerinted a legérdekesebb? De várj, úgy mesélj ezekről, hogy én is megértsem.
*Mutatóujjával halántékára bök, ezzel pedig hangsúlyozva, hogy nincs túl sok sütnivalója. Legalábbis ezt szereti elhitetni másokkal.*
̵ Én itt élek, Arthenior a szülővárosom.
*Persze a rövid felelet nem kielégítő, meg egyébként is imád magáról beszélni, ezért a kérdésre kibővített választ adva folytatja.*
̵ Szerencsére nekem nem kell túl okosnak lennem. Plusz az időm nagy részét azzal töltöm, hogy vonzó vagyok és emberekkel beszélgetek. Amikor éppen nem, akkor viszem tovább a családi vállalkozást, mint kereskedő.
*Szinte biztos benne, hogy Dorawyna kitalálja melyik feladat Relael kedvence, és mi az amiben igazán jeleskedik. Kereskedőnek nem a legjobb, bár nem is csapnivaló, hiszen jó a meggyőző ereje, és összességében elmondható róla, hogy jól ismeri az embereket, mégis neki leginkább a kapcsolatépítés és az emberközpontú feladatok az erősségei.*
2282. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-05-24 18:53:51
Üzenet elküldve: 2018-05-24 18:53:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Relael//
*Úgy tűnik, Dorawyna nemcsak a ruháit vetkőzte le, hanem az általában mogorva és rideg elemző attitűdjét is, amivel – szerinte – elijeszti az embereket. Persze kérdéses, hogy Dora megítélése mennyire helytálló, mert ez már a sokadik eset, hogy valaki beszédbe elegyedik vele csak úgy. Csodálkozva fordul az őt megszólító, első pillantásra ártatlan külsejű, második pillantásra nála jóval szemérmetlenebb elf lány felé.*
~ Lehet, hogy szimpatikus vagyok? ~ *Töpreng el komolyan Dora, miközben a társaságát méregeti, és most legszívesebben megnézné magát egy tükörben, hogy mi lehet rajta ilyen érdekes. Az is érdekelné, hogy ez valami úri nőcske-e, de annyiból megmondani, hogy előtte áll egy törölközővel, elég nehéz. Nem a ruha teszi az embert, de azért elég sokat elárul róla.*
- Neked is! *Mondja, és a kalapjáért nyúl, aztán annak hiányában csak a füle mögé simítja a haját, hogy ne tűnjön a mozdulat nagyon kínosnak.* Én pedig Dorawyna Olaphine. *Hogy kompenzálja a kalapos üdvözlés elmaradását, nyújtja a kezét, és ha Relnek nincs ellenére, kezet fog vele. A bor gondolatától a szeme felcsillan.*
- Bor? Rám bízhatod a bort.
~ De, valószínűleg úri nőcske. ~ *Vonja le a következtetést.* ~ Mindenki az, aki ide jár borozgatni. De milyen jó is ez annak, akit nem ismernek fel, hogy rangon aluli, és még kap is a borocskából! ~ *Álmodozik csöndesen, és lelkesen indul Rel mellett a medencék felé. Neki soha nem telne ilyesmire. Ezért mikor rákérdez Rel, hogy láthatta-e már, ösztönösen mentegeti magát.*
- Á, ugyan! *Kacarászik zavartan.* Nem, biztosan nem engem láttál. Én tudósok vendége vagyok. *Valamiért úgy érzi, hogy hozzá kell tennie, még akkor is, ha nem igaz.* Kutatásokat végzek.
*Miután felvázolta Relnek álmai munkáját, amit soha nem fog elérni, el is indul vele az egyik kád felé.*
- És te? Itt élsz, vagy csak átutazóban vagy erre?
//Relael//
*Úgy tűnik, Dorawyna nemcsak a ruháit vetkőzte le, hanem az általában mogorva és rideg elemző attitűdjét is, amivel – szerinte – elijeszti az embereket. Persze kérdéses, hogy Dora megítélése mennyire helytálló, mert ez már a sokadik eset, hogy valaki beszédbe elegyedik vele csak úgy. Csodálkozva fordul az őt megszólító, első pillantásra ártatlan külsejű, második pillantásra nála jóval szemérmetlenebb elf lány felé.*
~ Lehet, hogy szimpatikus vagyok? ~ *Töpreng el komolyan Dora, miközben a társaságát méregeti, és most legszívesebben megnézné magát egy tükörben, hogy mi lehet rajta ilyen érdekes. Az is érdekelné, hogy ez valami úri nőcske-e, de annyiból megmondani, hogy előtte áll egy törölközővel, elég nehéz. Nem a ruha teszi az embert, de azért elég sokat elárul róla.*
- Neked is! *Mondja, és a kalapjáért nyúl, aztán annak hiányában csak a füle mögé simítja a haját, hogy ne tűnjön a mozdulat nagyon kínosnak.* Én pedig Dorawyna Olaphine. *Hogy kompenzálja a kalapos üdvözlés elmaradását, nyújtja a kezét, és ha Relnek nincs ellenére, kezet fog vele. A bor gondolatától a szeme felcsillan.*
- Bor? Rám bízhatod a bort.
~ De, valószínűleg úri nőcske. ~ *Vonja le a következtetést.* ~ Mindenki az, aki ide jár borozgatni. De milyen jó is ez annak, akit nem ismernek fel, hogy rangon aluli, és még kap is a borocskából! ~ *Álmodozik csöndesen, és lelkesen indul Rel mellett a medencék felé. Neki soha nem telne ilyesmire. Ezért mikor rákérdez Rel, hogy láthatta-e már, ösztönösen mentegeti magát.*
- Á, ugyan! *Kacarászik zavartan.* Nem, biztosan nem engem láttál. Én tudósok vendége vagyok. *Valamiért úgy érzi, hogy hozzá kell tennie, még akkor is, ha nem igaz.* Kutatásokat végzek.
*Miután felvázolta Relnek álmai munkáját, amit soha nem fog elérni, el is indul vele az egyik kád felé.*
- És te? Itt élsz, vagy csak átutazóban vagy erre?
2281. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2018-05-24 16:46:04
Üzenet elküldve: 2018-05-24 16:46:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Dorawyna Olaphine //
*Kissé csalódottan lép az öltözőbe, aprócska törölközőt tartva maga elé, éppen takarva testének izgalmasabb területeit. Relael sem szemérmes, cseppet sem, sőt, túlzottan nem az, de azért mindig gondosan ügyelt, ha éppen csak egy kicsivel is, de elfedje magát. Egyetlen oka van ennek, mégpedig az érdeklődés fenntartása azzal, hogy megdolgoztatja mások fantáziáját és nem egyből tálcán kínálja nekik rejtett zugait.
Éppen összetalálkozik Dorawynával, és ez valamicskét javít lehangoltságán.*
̵ Szép napot!
*Kezdi egy visszafogott köszönéssel, mielőtt lerohanná a nőt. Közben lassan tesz felé pár lépést. Lehet szokatlan idegeneket csak úgy megszólítani, Relael viszont nem látja semmi akadályát, hiszen vonzó, és erősen szociális személyiség, ez pedig sok ajtót kinyitott már a számára. Most sem számít elutasításra.*
̵ Relael lae'Natar vagyok. Esetleg lenne kedved velem tartani? Az „állítólag” barátnőim borzasztóan lehangolóak, és csak úgy elmentek ügyeket intézni.
*Egy szemforgatással Dorawyna tudtára adja mi a véleménye erről. Na persze nem is igazán a barátnői, csak nemesi lányok, vagy éppen hölgyek, akikkel együtt tárgyalnak ki másokat, meg persze egymást is, mikor éppen valaki nincs jelen. Most viszont úgy tűnik jobb dolguk akadt, mint vele tölteni az időt, ellenben Relael még javában szórakozna. Mi sem egyszerűbb, mint megkérni egy relatíve szimpatikus idegent.*
̵ Kérettem bort is, de persze egyedül nem tudnám meginni az egészet. Kárba meg ne vesszen.
*Nem mintha annyira sajnálná, ha így lenne, de az ital mindig jó opciónak tűnik, ha valaki meggyőzéséről van szó.*
̵ De csak ha van kedved. Nem téged láttalak amúgy a fogadóban?
*Hümmögve töpreng picit rajta, még homlokát is ráncolja közben. Könnyen lehetett más is, sőt elég valószínű, tekintve, hogy mennyien fordulnak meg ott. Ő maga nem jár olyan gyakran a Pegazusba, csak akkor, ha már tényleg borzasztóan unja magát és nincs jobb opciója a szórakozásra, az az havonta, vagy kéthetente egyszer biztosan.*
// Dorawyna Olaphine //
*Kissé csalódottan lép az öltözőbe, aprócska törölközőt tartva maga elé, éppen takarva testének izgalmasabb területeit. Relael sem szemérmes, cseppet sem, sőt, túlzottan nem az, de azért mindig gondosan ügyelt, ha éppen csak egy kicsivel is, de elfedje magát. Egyetlen oka van ennek, mégpedig az érdeklődés fenntartása azzal, hogy megdolgoztatja mások fantáziáját és nem egyből tálcán kínálja nekik rejtett zugait.
Éppen összetalálkozik Dorawynával, és ez valamicskét javít lehangoltságán.*
̵ Szép napot!
*Kezdi egy visszafogott köszönéssel, mielőtt lerohanná a nőt. Közben lassan tesz felé pár lépést. Lehet szokatlan idegeneket csak úgy megszólítani, Relael viszont nem látja semmi akadályát, hiszen vonzó, és erősen szociális személyiség, ez pedig sok ajtót kinyitott már a számára. Most sem számít elutasításra.*
̵ Relael lae'Natar vagyok. Esetleg lenne kedved velem tartani? Az „állítólag” barátnőim borzasztóan lehangolóak, és csak úgy elmentek ügyeket intézni.
*Egy szemforgatással Dorawyna tudtára adja mi a véleménye erről. Na persze nem is igazán a barátnői, csak nemesi lányok, vagy éppen hölgyek, akikkel együtt tárgyalnak ki másokat, meg persze egymást is, mikor éppen valaki nincs jelen. Most viszont úgy tűnik jobb dolguk akadt, mint vele tölteni az időt, ellenben Relael még javában szórakozna. Mi sem egyszerűbb, mint megkérni egy relatíve szimpatikus idegent.*
̵ Kérettem bort is, de persze egyedül nem tudnám meginni az egészet. Kárba meg ne vesszen.
*Nem mintha annyira sajnálná, ha így lenne, de az ital mindig jó opciónak tűnik, ha valaki meggyőzéséről van szó.*
̵ De csak ha van kedved. Nem téged láttalak amúgy a fogadóban?
*Hümmögve töpreng picit rajta, még homlokát is ráncolja közben. Könnyen lehetett más is, sőt elég valószínű, tekintve, hogy mennyien fordulnak meg ott. Ő maga nem jár olyan gyakran a Pegazusba, csak akkor, ha már tényleg borzasztóan unja magát és nincs jobb opciója a szórakozásra, az az havonta, vagy kéthetente egyszer biztosan.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325