//Tia, Nideron//
*Hallotta ugyan a másik medencéből a pancsolást, de nem figyelt rá túlságosan. Amikor a férfi belép a vízbe, arra viszont felfigyel, és követi a tekintetével, egészen, amíg az úgy nem dönt, hogy az egy márpedig neki megfelelőbb páratlan szám a háromnál, s másfelé veszi az irányt. Visszafordul Tia felé, de megjegyzi magának az irányt, amerre amaz indult, csak a körültekintés kedvéért, mivel eddig még nem kellett túl sok irányt megjegyezni. Ám, amikor visszafordul, addigra a lány már nincs is ott, pontosabban a medence szélére navigált, ezért Raeyan követi a példáját, útközben egy kifújt levegővel lebukik a víz alá, megérinti a medence alját, majd kis idő után előbukkan. Ha már vízben vagyunk, játszhatunk is, ugyebár.*
- Én egyszer megpróbáltam. Szánalmas lett, ezért elégettem. Viszont olvasni szoktam, ha van alkalmam rá. És, ugye, könyvem is.
*Ugyan teljesen feleslegesen közli mindezeket, de ha egyszer valaki sokat beszél, nem egy nap alatt fogja abbahagyni. Bizony.*
- Itt születtél? Vagy utólag költöztél ide?
*Igazából inkább a véletlennek, semmint a mondat lezárási módszernek köszönhető, hogy nem pont a munkájára kérdez rá. Tudniillik Raeyan nem szokta észrevenni az ilyen módon szabott gátakat (Állítólag mégis, csak direkt kérdez bele. Hogy ez igaz-e, az maradjon az ő titka).*
- Az erdő felől jöttem, hogy feltérképezzem a várost. *Összegzi, mindent, és semmit mondva.* Örülök, hogy nem vagyok nemes, még csak egyszerűbb sem. A nemesi léttel csak a probléma van. Bár lehettem volna, ha úgy alakul. Apám az volt, csak megelégelte. Tudhatott valamit az öreg. Azt mondta, egy süllyedő hajót hagyott ott. Egyébként te is az lennél? Valami gazdag, esetleg nemes családból való?
*Teszi fel a kérdést, mintha egy „beavatottat“ keresne, akitől érdeklődhetne, milyen is az ő életük. Tudja persze, és nincs is ilyen kérdés a fejében. Azt utólag vette észre, hogy a kérdésre alig válaszolt, de most már csak kivárja a válaszokat.*