Nincs játékban - Fürdőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Fürdőház | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 104 (2061. - 2080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325
2080. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-15 08:48:42
Üzenet elküldve: 2017-04-15 08:48:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valóban benne lehet Teysus keze a dologban, hiszen a szórakozás mellé néha hozzá kell csapni a munkát is, ami kicsit Aregeor szerint mindenkinek büdös. Hiszen ki a fene szeret dolgozni? Senki. Egy bölcs egyszer azt mondta neki, hogy mindenkinek az a rossz, amit csinál... noha a rossz szó helyett csúnyább kifejezést használt. Illetve, hogy jó munka nincs, mindegyikben van rossz is.
A Fürdőház karbantartása nem jó munka, de Aregeor csinált már rosszabbat is. Úgy van vele, hogy kicsit eljátssza az éjjeli bagoly szerepét, hátha ilyen apróságokkal a végén nagyobb befolyást szerez magának mondjuk a Pegazus tulajdonosánál. Hiszen a jó kapcsolatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy az egyén elboldoguljon, addig csak csapódik és tengődik a világban.
Az elf egy kezeslábast kapott, egy ócska csizmát és egy pár kesztyűt. Egyértelműen nem felelnének meg a munkaruha előírásoknak, már persze ha létezik egyáltalán olyan.
Nem rest, így serényen dolgozik. Haját lófarokba fogja össze, ami praktikus, hiszen szőke tincsei nem lógnak mindenfelé. Aregeor is a szekrényekkel kezdi, hogy aztán azokat bezárhassák. Igazság szerint azt hitte, hogy egyedül van ezen a késő éjjeli órán, így kicsit meg is lepi a hang, ami megüti fülét.*
-Nem lehet mindenki nemes. Hová is jutna akkor a világ, nemde? *teszi fel a költői kérdést, majd rápillant a takarítótársára, aki hamar beadja az unalmast. Valami kölyköt csaptak melléje társnak, a kölykökről pedig tudni kell, hogy hamar megunják a munkát.*
-Nincs jobb dolgod, mint éjnek idején takarítani?
*Valóban benne lehet Teysus keze a dologban, hiszen a szórakozás mellé néha hozzá kell csapni a munkát is, ami kicsit Aregeor szerint mindenkinek büdös. Hiszen ki a fene szeret dolgozni? Senki. Egy bölcs egyszer azt mondta neki, hogy mindenkinek az a rossz, amit csinál... noha a rossz szó helyett csúnyább kifejezést használt. Illetve, hogy jó munka nincs, mindegyikben van rossz is.
A Fürdőház karbantartása nem jó munka, de Aregeor csinált már rosszabbat is. Úgy van vele, hogy kicsit eljátssza az éjjeli bagoly szerepét, hátha ilyen apróságokkal a végén nagyobb befolyást szerez magának mondjuk a Pegazus tulajdonosánál. Hiszen a jó kapcsolatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy az egyén elboldoguljon, addig csak csapódik és tengődik a világban.
Az elf egy kezeslábast kapott, egy ócska csizmát és egy pár kesztyűt. Egyértelműen nem felelnének meg a munkaruha előírásoknak, már persze ha létezik egyáltalán olyan.
Nem rest, így serényen dolgozik. Haját lófarokba fogja össze, ami praktikus, hiszen szőke tincsei nem lógnak mindenfelé. Aregeor is a szekrényekkel kezdi, hogy aztán azokat bezárhassák. Igazság szerint azt hitte, hogy egyedül van ezen a késő éjjeli órán, így kicsit meg is lepi a hang, ami megüti fülét.*
-Nem lehet mindenki nemes. Hová is jutna akkor a világ, nemde? *teszi fel a költői kérdést, majd rápillant a takarítótársára, aki hamar beadja az unalmast. Valami kölyköt csaptak melléje társnak, a kölykökről pedig tudni kell, hogy hamar megunják a munkát.*
-Nincs jobb dolgod, mint éjnek idején takarítani?
2079. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-13 11:34:23
Üzenet elküldve: 2017-04-13 11:34:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ennyi idő alatt már észrevehette volna, hogy ha rosszat kíván másnak, rá legalább ugyanakkora erővel pattan vissza a balszerencse. Ez is egész biztosan Teysus meg az egyensúlyos hülyeségének a hibája, morgolódik magában, ahogy megérkezik késő éjjel a Fürdőházba. Alkalmi munkáját ezúttal a Pegazus fogadósától kapta, miszerint az alatt a pár óra alatt, amíg éjfél után, kora hajnal előtt a Fürdőház zárva tart, addig segítsen be a nagytakarításban.
A nagy medencéket ugyan nem látta, de a kisebbeket kivétel nélkül leengedték, az összes (nem foglalt) öltözőszekrényt pedig kinyitották. Az azért felmerül benne kérdésként, hogy mégis hova tették azt a rengeteg vizet és hogy vajon mivel mozgatták egyik helyről a másikra (nem, ez könnyű kérdés, valószínűleg mágiával), de a hely továbbra is rejtély marad. Igazából annyira nem is foglalkoztatja a dolog, inkább arra figyel, hogy egy-két ügyes szóval itt és meggyőző mosollyal ott meggyőzze a többieket, hogy neki ne a kádak egyikét kelljen takarítania, hanem a szekrényeket suvickolhassa helyette. Nem sokkal jobb, de itt legalább nem kell váratlan testnedvekkel találkoznia, még rongyon keresztül sem. Az persze más kérdés, hogy a falapok itt-ott véresek, állatétól vagy kétlábúétól, azt nem tudja, mert egyformán makacs mindkettő, a neki kiadott szappantól egyik sem szelídül meg. Egy bő fél óra után meg is unja a dolgot, mert még egy sort sem haladt ezalatt, így nyújtózkodik egyet és körbenéz. Beszéd közben mindig jobban telik az idő és hamar ki is szúr egy szőke férfit, akit tartása miatt először nem is tud hova tenni, nem kétkezi munkásnak tűnik. Vajon valamelyik felettese lenne és azt nézné, hogy rendesen dolgoznak-e? Hát, ezt csak egyféleképpen tudhatja meg.*
- Születhettünk volna mi is nemesfiúknak, mi? *Kérdezi egy vigyorral, majd csípőjére téve a kezeit kinyújtóztatja a hátát. Egészen elgémberedett ebben a sok hajolgatásban, mutatja a mozdulat, pedig az ő magasságával tényleg elég csak leguggolnia és mindent elér. Igazából csak nincs ínyére dolgoznia és ha az elfről kiderül, hogy nem azért van itt, hogy őt szemmel tartsa, akkor nem is fog túl sok lelkesedést erőltetni magára.
Ruházatát elnézve szinte lehetetlen megmondani, hogy utcai csavargóról van-e szó vagy csak egy unatkozó polgárról, akinek kellett egy kis zsebpénz. A főnöktől kapott bakancsába tűrt, barna nadrág strapabíró anyagból készült, nem most fogja kitérdelni azt a kövön, felette tunikát hord, két kivágással a hátán. Köpenyét érthető okokból felakasztotta az egyik szekrény fogójára, mert csak feleslegesen leérne a földre és összeszedné a szennyvizet. Felsője kivágásának oka nem más, mint fajára, ám nemére egyáltalán nem jellemző, homokszínű, az átlagosnál nagyobb szárnyai: ezeket a nyújtózkodás ellenére és becsukva, mit becsukva, szinte teljesen a hátára szorítva tartja, mintha véletlenül sem akarná, hogy észrevegyék. Vagy beleakadjon valamibe. Vagy hozzányúljanak. Szóval hogy bárki vagy bármi a létezéséről tudomást szerezzen.*
*Ennyi idő alatt már észrevehette volna, hogy ha rosszat kíván másnak, rá legalább ugyanakkora erővel pattan vissza a balszerencse. Ez is egész biztosan Teysus meg az egyensúlyos hülyeségének a hibája, morgolódik magában, ahogy megérkezik késő éjjel a Fürdőházba. Alkalmi munkáját ezúttal a Pegazus fogadósától kapta, miszerint az alatt a pár óra alatt, amíg éjfél után, kora hajnal előtt a Fürdőház zárva tart, addig segítsen be a nagytakarításban.
A nagy medencéket ugyan nem látta, de a kisebbeket kivétel nélkül leengedték, az összes (nem foglalt) öltözőszekrényt pedig kinyitották. Az azért felmerül benne kérdésként, hogy mégis hova tették azt a rengeteg vizet és hogy vajon mivel mozgatták egyik helyről a másikra (nem, ez könnyű kérdés, valószínűleg mágiával), de a hely továbbra is rejtély marad. Igazából annyira nem is foglalkoztatja a dolog, inkább arra figyel, hogy egy-két ügyes szóval itt és meggyőző mosollyal ott meggyőzze a többieket, hogy neki ne a kádak egyikét kelljen takarítania, hanem a szekrényeket suvickolhassa helyette. Nem sokkal jobb, de itt legalább nem kell váratlan testnedvekkel találkoznia, még rongyon keresztül sem. Az persze más kérdés, hogy a falapok itt-ott véresek, állatétól vagy kétlábúétól, azt nem tudja, mert egyformán makacs mindkettő, a neki kiadott szappantól egyik sem szelídül meg. Egy bő fél óra után meg is unja a dolgot, mert még egy sort sem haladt ezalatt, így nyújtózkodik egyet és körbenéz. Beszéd közben mindig jobban telik az idő és hamar ki is szúr egy szőke férfit, akit tartása miatt először nem is tud hova tenni, nem kétkezi munkásnak tűnik. Vajon valamelyik felettese lenne és azt nézné, hogy rendesen dolgoznak-e? Hát, ezt csak egyféleképpen tudhatja meg.*
- Születhettünk volna mi is nemesfiúknak, mi? *Kérdezi egy vigyorral, majd csípőjére téve a kezeit kinyújtóztatja a hátát. Egészen elgémberedett ebben a sok hajolgatásban, mutatja a mozdulat, pedig az ő magasságával tényleg elég csak leguggolnia és mindent elér. Igazából csak nincs ínyére dolgoznia és ha az elfről kiderül, hogy nem azért van itt, hogy őt szemmel tartsa, akkor nem is fog túl sok lelkesedést erőltetni magára.
Ruházatát elnézve szinte lehetetlen megmondani, hogy utcai csavargóról van-e szó vagy csak egy unatkozó polgárról, akinek kellett egy kis zsebpénz. A főnöktől kapott bakancsába tűrt, barna nadrág strapabíró anyagból készült, nem most fogja kitérdelni azt a kövön, felette tunikát hord, két kivágással a hátán. Köpenyét érthető okokból felakasztotta az egyik szekrény fogójára, mert csak feleslegesen leérne a földre és összeszedné a szennyvizet. Felsője kivágásának oka nem más, mint fajára, ám nemére egyáltalán nem jellemző, homokszínű, az átlagosnál nagyobb szárnyai: ezeket a nyújtózkodás ellenére és becsukva, mit becsukva, szinte teljesen a hátára szorítva tartja, mintha véletlenül sem akarná, hogy észrevegyék. Vagy beleakadjon valamibe. Vagy hozzányúljanak. Szóval hogy bárki vagy bármi a létezéséről tudomást szerezzen.*
2078. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-10 18:53:46
Üzenet elküldve: 2017-04-10 18:53:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tän//
*Nuknak nem származik semmi haszna abból, ha át akarná verni Tänt, és csapdába csalni. Sőt, nagyon sokat veszítene vele. Jó barát, ezt elmondhatja róla, még akkor is, ha nem ismeri ezer éve és nem tudja minden mozzanatát a múltjának, neki elég ennyi, hogy jó legyen a kapcsolatuk.
Együtt mennek be az öltözőbe. Nuk is a saját szárítgatásával foglalkozik, majd a páncél alá öltözik, bőrnadrágot húz és egyszerű felsőt. Eztán acéllal szegélyezett bakancsába lép, majd felveszi vértjét is, minden hozzá tartozó cuccal együtt. Utolsónak kardjait ölti magára, egyik és másik oldalon is. A hajával nem sokat foglalkozik, nagy részt száraz már az. A törülközőt ő is csak becsűri a többi közé.
A nőstényre néz, s mosolyogva fogadja el az ölelést, talán egy kicsit erősebben is szorítva azt a kelleténél. Nem akarattal, hanem pusztán azért, mert óriás.*
- Vigyázz magadra. *Köszön el ő is a maga módján. Mosolyt villant a lány felé és nem sokkal később ő is kimegy az épületből.*
*Nuknak nem származik semmi haszna abból, ha át akarná verni Tänt, és csapdába csalni. Sőt, nagyon sokat veszítene vele. Jó barát, ezt elmondhatja róla, még akkor is, ha nem ismeri ezer éve és nem tudja minden mozzanatát a múltjának, neki elég ennyi, hogy jó legyen a kapcsolatuk.
Együtt mennek be az öltözőbe. Nuk is a saját szárítgatásával foglalkozik, majd a páncél alá öltözik, bőrnadrágot húz és egyszerű felsőt. Eztán acéllal szegélyezett bakancsába lép, majd felveszi vértjét is, minden hozzá tartozó cuccal együtt. Utolsónak kardjait ölti magára, egyik és másik oldalon is. A hajával nem sokat foglalkozik, nagy részt száraz már az. A törülközőt ő is csak becsűri a többi közé.
A nőstényre néz, s mosolyogva fogadja el az ölelést, talán egy kicsit erősebben is szorítva azt a kelleténél. Nem akarattal, hanem pusztán azért, mert óriás.*
- Vigyázz magadra. *Köszön el ő is a maga módján. Mosolyt villant a lány felé és nem sokkal később ő is kimegy az épületből.*
2077. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-10 18:40:41
Üzenet elküldve: 2017-04-10 18:40:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nuk//
*Hallgatva az óriást beletörődik szépen lassan, hogy a búcsú ideje is egyszer eljön, még pedig most. Sosem volt az az ember - vagyis sötételf -, aki szeretett közösen élni mindennapokat mással. Nem szeret ragaszkodni, jobbára a saját feje után megy. Ám a kapcsolatot szívesen tartaná, ami kialakult közte és az óriás között. Részéről elnyerte Tän bizalmát, és ha kérdezik, meri felelni, hogy ismeri Nukot, és a jobb keze. Már csak reméli, ez nem egy zsákutca, amikbe páran bele próbálják vezetni őt. Nem egyen vesztek így oda. De... Azok az elejétől valahogy máshogy viselkedtek. Mintha eleve ki lennének fordulva önmagukból.*
- Igen. *Kimászik a medencéből, magára csavarja a törülközőt, és kipihenten elindul az öltözők felé. Most nem fáradt, nem éhes és tiszta is - bár a másnapos melankólia és rossz érzések néha-néha utolérik, ha nem figyel. Miután szárazra törölközött a haját turbánként csavarja fel, majd a ruhát is magára kapja. Fegyvereit kitekeri köpenyéből, amiket a hátára vesz. Egy kevés dörzsölés után kiengedi a haját, és a szennyesek közé teszi a fehér ruhadarabot. Gyapjúval szegélyezett csuklyáját az arcába emeli, néha elmosolyodik rajta; így egészen olyan, mint valami hótündér.
Sosem szerette a búcsút, így most is csak mosolyog, mintha holnap újra látnák egymást.*
- A mihamarabbi viszlát! *Kitartja két kezét, egy baráti ölelésre, és ha a másik elfogadja, kedvesen megveregeti a hátát, és az ajtóhoz lép. Még utoljára visszafordul, bólint, aztán eltűnik a piactér irányába.*
*Hallgatva az óriást beletörődik szépen lassan, hogy a búcsú ideje is egyszer eljön, még pedig most. Sosem volt az az ember - vagyis sötételf -, aki szeretett közösen élni mindennapokat mással. Nem szeret ragaszkodni, jobbára a saját feje után megy. Ám a kapcsolatot szívesen tartaná, ami kialakult közte és az óriás között. Részéről elnyerte Tän bizalmát, és ha kérdezik, meri felelni, hogy ismeri Nukot, és a jobb keze. Már csak reméli, ez nem egy zsákutca, amikbe páran bele próbálják vezetni őt. Nem egyen vesztek így oda. De... Azok az elejétől valahogy máshogy viselkedtek. Mintha eleve ki lennének fordulva önmagukból.*
- Igen. *Kimászik a medencéből, magára csavarja a törülközőt, és kipihenten elindul az öltözők felé. Most nem fáradt, nem éhes és tiszta is - bár a másnapos melankólia és rossz érzések néha-néha utolérik, ha nem figyel. Miután szárazra törölközött a haját turbánként csavarja fel, majd a ruhát is magára kapja. Fegyvereit kitekeri köpenyéből, amiket a hátára vesz. Egy kevés dörzsölés után kiengedi a haját, és a szennyesek közé teszi a fehér ruhadarabot. Gyapjúval szegélyezett csuklyáját az arcába emeli, néha elmosolyodik rajta; így egészen olyan, mint valami hótündér.
Sosem szerette a búcsút, így most is csak mosolyog, mintha holnap újra látnák egymást.*
- A mihamarabbi viszlát! *Kitartja két kezét, egy baráti ölelésre, és ha a másik elfogadja, kedvesen megveregeti a hátát, és az ajtóhoz lép. Még utoljára visszafordul, bólint, aztán eltűnik a piactér irányába.*
2076. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-09 20:58:53
Üzenet elküldve: 2017-04-09 20:58:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tän//
*Azt a mosolyt nem tudja mire vélni. Az idők során már kitapasztalta, hogy mikor verik át. Elvégre egy kis tündér tünemény fiúcska sokszor tört borsot az orra alá. Az első egy tucat alkalomkor még bevált a mesteri színjátéka, de utána már gyanakvóra fordult az egyszerű óriás agy is. Most a sötételfnek sem tud feltétel nélkül hinni. Megköszöni és mosolyog. ~Mintha ezt akarnám hallani...~
Nuk viszont nem tesz semmit, egy fél mosolyt húz a szájára, aztán leemeli a tekintetét a lányról, a vízre. Elnézi az ujjait, lábán, kezén, ahogy a bőr ráncosodni kezd, mint egy aszalt datolya a wegtoreni piacon.*
- Ugh... *Húzza el a száját. Sosem szeretett sokáig ázni - még akkor sem ha minden percét élvezi - nem tudja elviselni a bőrén ezt a felmállott puhaságot.*
- Ideje kimászni. *Jegyzi meg a dolgot, majd fel is áll a medencéből, s törülközőjét magához véve ki is lép onnan. Nézi, hogy mit tesz ezután a sötételf.*
- Megyek, munkát kell találnom. *Sóhajt fel. Persze nem kell, mivel az ő döntése lehetne az is, hogy lefekszik és szépen lassan éhen hal. Na, de az annyira nem az ő stílusa.
Nuk részéről akár el is búcsúzhatnak, persze butaság lenne, mivel az öltözőben úgy is találkoznak ismét, ha Tän is most dönt úgy, hogy lelép. Nem az érzelmek bajnoka, hogy most megígérje, hogy nem hagyja magára és támasza lesz, míg világ a világ. Nuk egyszerűen csak egy óriás, aki él és nagy részt nem gondolkodik. Ettől függetlenül megkedvelte ezt a kormos lányt és szívesen látná viszont. Talán nem is olyan sokára.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.13 18:04:03, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
*Azt a mosolyt nem tudja mire vélni. Az idők során már kitapasztalta, hogy mikor verik át. Elvégre egy kis tündér tünemény fiúcska sokszor tört borsot az orra alá. Az első egy tucat alkalomkor még bevált a mesteri színjátéka, de utána már gyanakvóra fordult az egyszerű óriás agy is. Most a sötételfnek sem tud feltétel nélkül hinni. Megköszöni és mosolyog. ~Mintha ezt akarnám hallani...~
Nuk viszont nem tesz semmit, egy fél mosolyt húz a szájára, aztán leemeli a tekintetét a lányról, a vízre. Elnézi az ujjait, lábán, kezén, ahogy a bőr ráncosodni kezd, mint egy aszalt datolya a wegtoreni piacon.*
- Ugh... *Húzza el a száját. Sosem szeretett sokáig ázni - még akkor sem ha minden percét élvezi - nem tudja elviselni a bőrén ezt a felmállott puhaságot.*
- Ideje kimászni. *Jegyzi meg a dolgot, majd fel is áll a medencéből, s törülközőjét magához véve ki is lép onnan. Nézi, hogy mit tesz ezután a sötételf.*
- Megyek, munkát kell találnom. *Sóhajt fel. Persze nem kell, mivel az ő döntése lehetne az is, hogy lefekszik és szépen lassan éhen hal. Na, de az annyira nem az ő stílusa.
Nuk részéről akár el is búcsúzhatnak, persze butaság lenne, mivel az öltözőben úgy is találkoznak ismét, ha Tän is most dönt úgy, hogy lelép. Nem az érzelmek bajnoka, hogy most megígérje, hogy nem hagyja magára és támasza lesz, míg világ a világ. Nuk egyszerűen csak egy óriás, aki él és nagy részt nem gondolkodik. Ettől függetlenül megkedvelte ezt a kormos lányt és szívesen látná viszont. Talán nem is olyan sokára.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.13 18:04:03, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
2075. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-08 19:49:31
Üzenet elküldve: 2017-04-08 19:49:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nuk//
*Ahogy Nuk kiforgatja Tän szavait, és próbál segíteni, egyszerre dühös és hálás.*
- Mind követünk el, de... *Nem fejezi be, hektikusan fröcsköl a vízben, de nem a nőre. Hosszasan gondolkodik, Nuk szavait szinte issza, csak nem tudja mit kezdjen velük. Nem beszélt erről még senkinek, még egyedül magában sem egy üres erdőben. Nem tartja helyén valónak, hogy ennyit törődnek vele, próbálná rövidre zárni ezt az egészet, de választ akar kapni. ~Szörnyen hiányzik, de nem tehetek ellene semmit... Értsd meg Nuk, eljöttem, így döntöttem, itt nincs mit hibáztatni, az egészen felesleges gondolkodni!~ Szeme elködösül, nem fog kiakadni, sem ütni, semmit sem tesz. Csak hallgatja az óriást. Másra jelen pillanatban nem képes. ~Nem fogok sírni, nincs az az istenség, hogy elgyengüljek.~ "Nálam már jó vagy." Villámcsapásként érik a szavak, melyeket ugyanígy mondott neki Taereios, mikor Tän magába fordult. ~Ebből elég, nem vagy egy törékeny baba, egyedül is meg tudsz állni a lábadon, Tän!~ Tekintetét megkeményíti, átmozgatva arcát mosolyt húz magára. Széleset. Hamisat.*
- Köszönöm, Nuk. Ez sokat jelent nekem. *Azzal megmossa az arcát, hosszú kék haját kiemelve a vízből pedig kicsavarja, és a medence szélére tett hajtűvel összefogja a feje tetején. A falnak dől, várakozón pillant a másikra, menne, vagy maradna, esetleg van még valami, amit meg akar osztani vele. Tän szinte mindenre nyitott most.*
A hozzászólás írója (Tänoma Räyoth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.08 19:50:19
*Ahogy Nuk kiforgatja Tän szavait, és próbál segíteni, egyszerre dühös és hálás.*
- Mind követünk el, de... *Nem fejezi be, hektikusan fröcsköl a vízben, de nem a nőre. Hosszasan gondolkodik, Nuk szavait szinte issza, csak nem tudja mit kezdjen velük. Nem beszélt erről még senkinek, még egyedül magában sem egy üres erdőben. Nem tartja helyén valónak, hogy ennyit törődnek vele, próbálná rövidre zárni ezt az egészet, de választ akar kapni. ~Szörnyen hiányzik, de nem tehetek ellene semmit... Értsd meg Nuk, eljöttem, így döntöttem, itt nincs mit hibáztatni, az egészen felesleges gondolkodni!~ Szeme elködösül, nem fog kiakadni, sem ütni, semmit sem tesz. Csak hallgatja az óriást. Másra jelen pillanatban nem képes. ~Nem fogok sírni, nincs az az istenség, hogy elgyengüljek.~ "Nálam már jó vagy." Villámcsapásként érik a szavak, melyeket ugyanígy mondott neki Taereios, mikor Tän magába fordult. ~Ebből elég, nem vagy egy törékeny baba, egyedül is meg tudsz állni a lábadon, Tän!~ Tekintetét megkeményíti, átmozgatva arcát mosolyt húz magára. Széleset. Hamisat.*
- Köszönöm, Nuk. Ez sokat jelent nekem. *Azzal megmossa az arcát, hosszú kék haját kiemelve a vízből pedig kicsavarja, és a medence szélére tett hajtűvel összefogja a feje tetején. A falnak dől, várakozón pillant a másikra, menne, vagy maradna, esetleg van még valami, amit meg akar osztani vele. Tän szinte mindenre nyitott most.*
A hozzászólás írója (Tänoma Räyoth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.08 19:50:19
2074. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-07 21:54:55
Üzenet elküldve: 2017-04-07 21:54:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tän//
*Nuk még mindég tiszteli a lányt, annak ellenére is, hogy gyengeségnek véli az érzelmeket. Néha elfogadható, amíg köztük marad nincs ezzel semmi baj. ~Csak ne legyen rendszer belőle.~ Gondolja mogorván, magát korholja, hogy ez megtörtént, hiszen ő kérdezte a lányt a dolgairól.
Látja, hogy Tän rá emeli a szemét és Nuk is hasonlóan viselkedik. Állja a fagyos szem párt. Úgy gondolja, hogy nem tehet ellen semmit a lány, nem kell tartania tőle.*
- Nem vagy rá méltó, mert hátat fordítottál neki. *Jelenti ki, nem keményen, vagy vádlón.* Így gondolod? Ugyan, Tän... mind követünk el hibákat. Időpazarlás ezen rágódni, még akkor is, ha valakinek olyan hosszú idő adatott meg ezen a földön, mint nekünk.
*Megingatja a fejét lassan, szemöldökeit felemeli egy pillanatra, majd leengedi megint egykedvű arcot vágva.*
- Sajnálni fogod, hogy nem bocsátottál meg magadnak. *Az óriás látott elég sok embert, akik könyörögtek, hogy ne érjen véget azon a napon az életük. Mindtől azt hallotta, hogy elpazarolták az éveiket, vegetáltak, keveset foglalkoztak szeretteikkel, vagy túl sokat és nem jutott idő magukra. Mind erre a sorsra kárhoztatnak, legyen az ember, sötételf, vagy óriás, függetlenül attól mennyi év adatik meg nekik, mind szembesülnek éveik jelentéktelenségével, ha nem tudnak maguknak megbocsátani.*
- Mintha te említetted volna, hogy zárjak be egy ajtót, mert tőle nem tudok kinyitni egy másikat. *Idézi a kormost.* Nem azt mondom, hogy most nézz szembe mindennel, adj időt magadnak, csak ne bánj semmit ha meg kell halnod.
*Le emeli a tekintetét a lányról és várja a következményeket, amiket biztosra vesz, hogy elérik. Mindenki máshogy tudja kiadni magából a feszültséget. Nuk tudja milyen nagyot üt a lány és igyekszik fel is készülni arra, hogy elfajulhatnak a dolgok. Ezért próbál javítani a helyzetén.*
- Én tisztellek, tudod? Nálam már jó vagy... *Mosolyodik el, amennyiben nem kenték el a képét még.*
*Nuk még mindég tiszteli a lányt, annak ellenére is, hogy gyengeségnek véli az érzelmeket. Néha elfogadható, amíg köztük marad nincs ezzel semmi baj. ~Csak ne legyen rendszer belőle.~ Gondolja mogorván, magát korholja, hogy ez megtörtént, hiszen ő kérdezte a lányt a dolgairól.
Látja, hogy Tän rá emeli a szemét és Nuk is hasonlóan viselkedik. Állja a fagyos szem párt. Úgy gondolja, hogy nem tehet ellen semmit a lány, nem kell tartania tőle.*
- Nem vagy rá méltó, mert hátat fordítottál neki. *Jelenti ki, nem keményen, vagy vádlón.* Így gondolod? Ugyan, Tän... mind követünk el hibákat. Időpazarlás ezen rágódni, még akkor is, ha valakinek olyan hosszú idő adatott meg ezen a földön, mint nekünk.
*Megingatja a fejét lassan, szemöldökeit felemeli egy pillanatra, majd leengedi megint egykedvű arcot vágva.*
- Sajnálni fogod, hogy nem bocsátottál meg magadnak. *Az óriás látott elég sok embert, akik könyörögtek, hogy ne érjen véget azon a napon az életük. Mindtől azt hallotta, hogy elpazarolták az éveiket, vegetáltak, keveset foglalkoztak szeretteikkel, vagy túl sokat és nem jutott idő magukra. Mind erre a sorsra kárhoztatnak, legyen az ember, sötételf, vagy óriás, függetlenül attól mennyi év adatik meg nekik, mind szembesülnek éveik jelentéktelenségével, ha nem tudnak maguknak megbocsátani.*
- Mintha te említetted volna, hogy zárjak be egy ajtót, mert tőle nem tudok kinyitni egy másikat. *Idézi a kormost.* Nem azt mondom, hogy most nézz szembe mindennel, adj időt magadnak, csak ne bánj semmit ha meg kell halnod.
*Le emeli a tekintetét a lányról és várja a következményeket, amiket biztosra vesz, hogy elérik. Mindenki máshogy tudja kiadni magából a feszültséget. Nuk tudja milyen nagyot üt a lány és igyekszik fel is készülni arra, hogy elfajulhatnak a dolgok. Ezért próbál javítani a helyzetén.*
- Én tisztellek, tudod? Nálam már jó vagy... *Mosolyodik el, amennyiben nem kenték el a képét még.*
2073. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-07 20:49:09
Üzenet elküldve: 2017-04-07 20:49:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nuk//
*Erősen küzd a könnyeivel, de nem engedi magát elkényelmesedni annak ízében. Nem néz a másikra, a forró vízben nyakik elsüllyedve csak lehunyja szemét, félve attól, valami elutasító, lenéző reakcióval fogják őt koronázni. De nem így történik, csak közlik, hogy sajnálják. Tän az ajkába harap, vékony vér serken belőle, kifehéredett ajkain. Nem akarja, hogy sajnálják. Ő gyenge volt, és kiszolgáltatott ezáltal. Nem így akarta, de semmi sajnálatra méltó nincs abban, ami történt vele. Inkább irritáló. Ránézni most, azok után, hogy ezt elmesélte, valószínű egészen más érzelmeket válthat ki Nukból. Legyőzte őt botokkal és fával, de tudva ezt a történetet egészen más lehet minden. Vékony, törékeny testén a hegek okát tudva pedig még könnyű csalódást is okozhat bárkinek.*
- Nem tudom. *Nem nyitja ki szemét, szemöldökét ráncolja, ahogy próbálja feleleveníteni testvére arcát.* Ha úgy volna, mégis mit mondhatnék neki? Nem tudom jó volna-e szórakozni ezekkel az emlékekkel. Hiányzik, de nem vagyok rá méltó. *Most végre kinyitja, és mereven megfagy tekintete Nukon.*
*Erősen küzd a könnyeivel, de nem engedi magát elkényelmesedni annak ízében. Nem néz a másikra, a forró vízben nyakik elsüllyedve csak lehunyja szemét, félve attól, valami elutasító, lenéző reakcióval fogják őt koronázni. De nem így történik, csak közlik, hogy sajnálják. Tän az ajkába harap, vékony vér serken belőle, kifehéredett ajkain. Nem akarja, hogy sajnálják. Ő gyenge volt, és kiszolgáltatott ezáltal. Nem így akarta, de semmi sajnálatra méltó nincs abban, ami történt vele. Inkább irritáló. Ránézni most, azok után, hogy ezt elmesélte, valószínű egészen más érzelmeket válthat ki Nukból. Legyőzte őt botokkal és fával, de tudva ezt a történetet egészen más lehet minden. Vékony, törékeny testén a hegek okát tudva pedig még könnyű csalódást is okozhat bárkinek.*
- Nem tudom. *Nem nyitja ki szemét, szemöldökét ráncolja, ahogy próbálja feleleveníteni testvére arcát.* Ha úgy volna, mégis mit mondhatnék neki? Nem tudom jó volna-e szórakozni ezekkel az emlékekkel. Hiányzik, de nem vagyok rá méltó. *Most végre kinyitja, és mereven megfagy tekintete Nukon.*
2072. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-07 10:31:40
Üzenet elküldve: 2017-04-07 10:31:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tän//
*Elmosolyodik, amikor hallja a sötételf feleletét. Gondolatban vállat von, nem akarja megsérteni a nőstényt azzal, hogy azt higgye nem számít neki amit mond. Érdekelte, ezért kérdezte meg. Viszont nem tud igazán többet sem most, sem korábban nem tudott és abban sem biztos, hogy valamikor is lesz olyan, hogy biztosra tudja mit akarnak tőle ezek az emlékek. Nuk meg van velük, akár egész életében el lehet a társaságukban, nem érdekli.
Eztán nézi Tänt, s megvárja míg elkezd ismét beszélni, válaszolva a kérdésére. Amikor megbizonyosodott benne, hogy nem fog visszakozni és tényleg válaszolni akar a kérdésére, akkor a vízre irányítja a tekintetét. Karjait a medence széléről a meleg vízbe húzza, s nyakig lemerül benne, elrejtve vállait is. Nem sokáig bírja viszont így, úgyhogy vissza is egyenesedik előző testtartásába. Végtagjairól hosszú felhőcsíkokban száll fel a gőz.
Bánattal tűzdelt tekintetét hol a lányra, hol pedig a vízre irányítja. Egy ideig megállapodik sebhelyes lábain is. Nem tudja mit gondoljon. Ritkán hall ilyen történetet, ami ennyire kesernyéssé teszi szájízét. Mivel nem tudja mit szóljon igyekszik sorra venni, hogy mi iránt vannak érzelmei a történettel kapcsolatban. A kihasználtság, tehetetlenség, bezártság ez mind olyan dolog, amitől viszketni kezd a tenyere. Arra gondol, ha ő lett volna ilyen helyzetben, már nem érte volna meg ezt a napot. Nem volt képes sosem elfogadni a tehetetlenséget és a gyengeséget saját maga iránt. Olyannyira nem, hogy volt, hogy félholtra is hajszolta magát, csak azért, hogy jobb legyen, mint társai.*
- Sajnálom, hogy szenvedtél. *Mondja ki azt, amit talán nem akar hallani tőle a lány, de Nuk akkor is szeretné tudtára adni, hogy együtt érez. A bátyjára viszont nem tud mit mondani. Megérti, hogy nem akart ott maradni. Talán azt is gondolja, hogy olyan sokáig gyűlölte a bátyja őt, akkor nem csoda, hogy szó nélkül el tudott jönni.*
- Gondolod meg talál valaha is? *Teszi fel a kérdést a testvérére vonatkoztatva. Ennyit tud mondani, nem akar semmi negatív érzelmet kicsikarni a lányból, csak kíváncsi, hogy mégis hogy érez ezzel kapcsolatban.*
*Elmosolyodik, amikor hallja a sötételf feleletét. Gondolatban vállat von, nem akarja megsérteni a nőstényt azzal, hogy azt higgye nem számít neki amit mond. Érdekelte, ezért kérdezte meg. Viszont nem tud igazán többet sem most, sem korábban nem tudott és abban sem biztos, hogy valamikor is lesz olyan, hogy biztosra tudja mit akarnak tőle ezek az emlékek. Nuk meg van velük, akár egész életében el lehet a társaságukban, nem érdekli.
Eztán nézi Tänt, s megvárja míg elkezd ismét beszélni, válaszolva a kérdésére. Amikor megbizonyosodott benne, hogy nem fog visszakozni és tényleg válaszolni akar a kérdésére, akkor a vízre irányítja a tekintetét. Karjait a medence széléről a meleg vízbe húzza, s nyakig lemerül benne, elrejtve vállait is. Nem sokáig bírja viszont így, úgyhogy vissza is egyenesedik előző testtartásába. Végtagjairól hosszú felhőcsíkokban száll fel a gőz.
Bánattal tűzdelt tekintetét hol a lányra, hol pedig a vízre irányítja. Egy ideig megállapodik sebhelyes lábain is. Nem tudja mit gondoljon. Ritkán hall ilyen történetet, ami ennyire kesernyéssé teszi szájízét. Mivel nem tudja mit szóljon igyekszik sorra venni, hogy mi iránt vannak érzelmei a történettel kapcsolatban. A kihasználtság, tehetetlenség, bezártság ez mind olyan dolog, amitől viszketni kezd a tenyere. Arra gondol, ha ő lett volna ilyen helyzetben, már nem érte volna meg ezt a napot. Nem volt képes sosem elfogadni a tehetetlenséget és a gyengeséget saját maga iránt. Olyannyira nem, hogy volt, hogy félholtra is hajszolta magát, csak azért, hogy jobb legyen, mint társai.*
- Sajnálom, hogy szenvedtél. *Mondja ki azt, amit talán nem akar hallani tőle a lány, de Nuk akkor is szeretné tudtára adni, hogy együtt érez. A bátyjára viszont nem tud mit mondani. Megérti, hogy nem akart ott maradni. Talán azt is gondolja, hogy olyan sokáig gyűlölte a bátyja őt, akkor nem csoda, hogy szó nélkül el tudott jönni.*
- Gondolod meg talál valaha is? *Teszi fel a kérdést a testvérére vonatkoztatva. Ennyit tud mondani, nem akar semmi negatív érzelmet kicsikarni a lányból, csak kíváncsi, hogy mégis hogy érez ezzel kapcsolatban.*
2071. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-06 22:03:53
Üzenet elküldve: 2017-04-06 22:03:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Cosi fan tutte//
*Kicsit idegesíti is, hogy Nolie szinte semmi idő alatt fel tud öltözni hozzá képest. Végül, mivel a lány nem kéri a köpenyét, azt is magára veszi, csuklyáját a fejére húzza. Elneveti magát azon, hogy a lánynak mennyire nehezére esik mellőzni mindennek a megköszönését.*
- Úgy látom jól nevelt kislány vagy.
*Nézi meg még utoljára magát a tükörben, majd felé fordul. Újra végignéz rajta most már a teljesen felöltözött Nolie-n. Táskája nem volt, így neki azt nem kell ellenőriznie. Minden vagyonát ruhája zsebeiben tartja. Nem a legbiztonságosabb, de a franc fog még táskát is cipelgetni magával.*
- Elviszlek a tisztásra. Megmutatom hol szoktam feküdni az éjszaka.
*Most nincs éjszaka. Nori halkan nyöszörögni is kezd emiatt. Valahogy ki kell bírnia majd a napfényt. Talán a kapucnija megfelel a célnak. Nagyon reméli. A fogadóból ide csak átsietett, nem sok időt töltött a szabadban, de a tisztás azért elég messze van.*
- Nem baj, ha a temetőn megyünk keresztül? Meg akarok nézni ott valamit.
*Azaz valakit, de apja nem ér neki többet egy tárgynál. Akkor miért akarja a sírját nézegetni? Talán maga sem tudja, lehet, hogy több érzés szorult belé, mint azt szeretné. Egy-két perc el is telik azon, hogy apjával közös emlékeit próbálja felidézni, bár azokból nincs sok, és az is csak abból az időszakból, amikor Nori még csecsemő volt.*
- Bocs, elbambultam. Na gyere!
*És azzal kinyújtja a kezét Nolie felé. Fogni akarja a lány kezét, olyan hűvös és olyan kellemes. Nem tud betelni azzal az érzéssel. Szereti a hideget, sőt, imádja. Amennyiben Nolie megfogja a kezét, akkor úgy indul el vele a fürdőházból kifelé, ha nem, akkor csak mellette sétál.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.06 22:04:21
*Kicsit idegesíti is, hogy Nolie szinte semmi idő alatt fel tud öltözni hozzá képest. Végül, mivel a lány nem kéri a köpenyét, azt is magára veszi, csuklyáját a fejére húzza. Elneveti magát azon, hogy a lánynak mennyire nehezére esik mellőzni mindennek a megköszönését.*
- Úgy látom jól nevelt kislány vagy.
*Nézi meg még utoljára magát a tükörben, majd felé fordul. Újra végignéz rajta most már a teljesen felöltözött Nolie-n. Táskája nem volt, így neki azt nem kell ellenőriznie. Minden vagyonát ruhája zsebeiben tartja. Nem a legbiztonságosabb, de a franc fog még táskát is cipelgetni magával.*
- Elviszlek a tisztásra. Megmutatom hol szoktam feküdni az éjszaka.
*Most nincs éjszaka. Nori halkan nyöszörögni is kezd emiatt. Valahogy ki kell bírnia majd a napfényt. Talán a kapucnija megfelel a célnak. Nagyon reméli. A fogadóból ide csak átsietett, nem sok időt töltött a szabadban, de a tisztás azért elég messze van.*
- Nem baj, ha a temetőn megyünk keresztül? Meg akarok nézni ott valamit.
*Azaz valakit, de apja nem ér neki többet egy tárgynál. Akkor miért akarja a sírját nézegetni? Talán maga sem tudja, lehet, hogy több érzés szorult belé, mint azt szeretné. Egy-két perc el is telik azon, hogy apjával közös emlékeit próbálja felidézni, bár azokból nincs sok, és az is csak abból az időszakból, amikor Nori még csecsemő volt.*
- Bocs, elbambultam. Na gyere!
*És azzal kinyújtja a kezét Nolie felé. Fogni akarja a lány kezét, olyan hűvös és olyan kellemes. Nem tud betelni azzal az érzéssel. Szereti a hideget, sőt, imádja. Amennyiben Nolie megfogja a kezét, akkor úgy indul el vele a fürdőházból kifelé, ha nem, akkor csak mellette sétál.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.06 22:04:21
2070. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-06 21:34:03
Üzenet elküldve: 2017-04-06 21:34:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nuk//
*Érdeklődve hallgatja a másikat, egészen meglepődik, hogy megoszt vele valami emléket. Elég zavaros, ahogy mondja, de próbálja összerakni az apró darabkákat, amit mond neki. Nem tudja, miért mondja ezeket el neki Nuk, de nagyon jól esik neki, hogy az óriás nő megbízik benne.* ~Szóval lényegében a rossz oldal bízta őt meg, ennyi az egész.~
- Rendjén van-e? Miért ne lenne? *Eszébe jut egy hasonló eset, bár csak annyiban egyezik a két történet, hogy ugyanúgy rossz oldalon álltak.* Nem te voltál a rossz-fiú, hanem az, aki megbízott. Olykor hazudnak azért, hogy megkapják, amit akarnak. Ez természetüknél fogva így van. Bármit képesek megtenni a saját vágyaik beteljesüléséért, így a lelküket is képesek eladni, és hazudni nekünk. Rendjén van, hiszen ha nem tudnál túllépni ezen, akkor semmin sem lennél képes az életben. Ez olyan mint egy szűk folyosó, benne két ajtóval... Ha az egyik nyitva van nem bírod kinyitni a másikat, mert nincs helyed. Be kell csuknod a mögötted lévőt. *Lassan beszél, szinte minden mondat után megáll egy rövid időre, hogy biztosan azt mondja, amit szeretne.* Ettől még nem lesz valaki rossz ember. Sőt. *Egy kicsit elgondolkodik, aztán Nuktól érkezik a kérdés, amire egy ütemet kihagy a szívverése. Hosszú ideig csak dermedted néz az óriás szemébe, aztán, mikor összeszedi magát, szóra nyitja a száját.*
- Ő... Ő nem mi. *Mosolyog gyengéden.* A bátyám... Nem tudom él-e, vagy hal már. *Ismét szünetet tart, gondolkodik, vajon meséljen az életéről, valami kis periódust belőle, vagy se.* ~Ő is megtisztelt azzal, hogy megosztott velem valamit. Az, hogy ő a bátyám nem mond semmit.~
- Eddigi fél életemet háborúban éltem. Apámat és a bátyámat behívták, és én egyedül maradtam otthon. Sokáig nem hallottam felőlük, aztán egy reggel verni kezdték az ajtót, erre keltem. Fegyverhez nyúltam, amit tudtam használni. Ez a csatabárdom, ami még anyámról maradt fenn. Mikor kinyílt az ajtó mérget lőttek belém, és hihetetlen hamar a földre tiportak. *Arcára megvetés ül ki, saját gyengesége miatt.*
Egy sötét helyiségben ébredtem fel, és észrevettem a klánbelieket. Mikor látták, hogy fent vagyok, jelezték, hogy maradjak csöndben. Sokáig "éltem" ott. Néha étel, ital került hozzánk. Talán fél év után adtam fel. Addig mindenhogy próbálkoztam, de többnyire verést kaptam, vagy vágásokat, szúrásokat. *Tekintetét elfordítja, átkarolja magát végigsimítva a sebeken, amiket szerzett.* Szóval nagy részük a saját gyengeségemből bélyegeztek meg.
Aztán a megszokott napon nem jött sem étel, sem ital. Nem tettek semmit, így megpróbáltak kijutni a társaim. Egymásra másztak, mint a férgek, és próbálták felfeszíteni az ajtót. Én nem mozdultam, csak ültem a sarokban. A népünk elvesztette minden dicsőségét. Mikor az utolsó voltam odalent, a lyukban, azt hittem, ott hagynak. Örültem volna. Aztán meg jelent Taereios. A bátyám, aki egész életemben gyűlölt, és megvetett, mert a születésemkor meghalt az anyám. Megölelt, azt mondta, hogy szeret, aztán hazavitt. De túlságosan gyáva voltam ahhoz, hogy maradjak, és nap mint nap abban a szobában éljek, ahol az egész kezdődött. Így szó nélkül jöttem el. *A végére érve kicsit megrémül saját magától, hogy ezeket így el tudta mondani. Már éppen mondaná, hogy sajnálja, aztán eszébe jut, amit az óriás mondott.*
*Érdeklődve hallgatja a másikat, egészen meglepődik, hogy megoszt vele valami emléket. Elég zavaros, ahogy mondja, de próbálja összerakni az apró darabkákat, amit mond neki. Nem tudja, miért mondja ezeket el neki Nuk, de nagyon jól esik neki, hogy az óriás nő megbízik benne.* ~Szóval lényegében a rossz oldal bízta őt meg, ennyi az egész.~
- Rendjén van-e? Miért ne lenne? *Eszébe jut egy hasonló eset, bár csak annyiban egyezik a két történet, hogy ugyanúgy rossz oldalon álltak.* Nem te voltál a rossz-fiú, hanem az, aki megbízott. Olykor hazudnak azért, hogy megkapják, amit akarnak. Ez természetüknél fogva így van. Bármit képesek megtenni a saját vágyaik beteljesüléséért, így a lelküket is képesek eladni, és hazudni nekünk. Rendjén van, hiszen ha nem tudnál túllépni ezen, akkor semmin sem lennél képes az életben. Ez olyan mint egy szűk folyosó, benne két ajtóval... Ha az egyik nyitva van nem bírod kinyitni a másikat, mert nincs helyed. Be kell csuknod a mögötted lévőt. *Lassan beszél, szinte minden mondat után megáll egy rövid időre, hogy biztosan azt mondja, amit szeretne.* Ettől még nem lesz valaki rossz ember. Sőt. *Egy kicsit elgondolkodik, aztán Nuktól érkezik a kérdés, amire egy ütemet kihagy a szívverése. Hosszú ideig csak dermedted néz az óriás szemébe, aztán, mikor összeszedi magát, szóra nyitja a száját.*
- Ő... Ő nem mi. *Mosolyog gyengéden.* A bátyám... Nem tudom él-e, vagy hal már. *Ismét szünetet tart, gondolkodik, vajon meséljen az életéről, valami kis periódust belőle, vagy se.* ~Ő is megtisztelt azzal, hogy megosztott velem valamit. Az, hogy ő a bátyám nem mond semmit.~
- Eddigi fél életemet háborúban éltem. Apámat és a bátyámat behívták, és én egyedül maradtam otthon. Sokáig nem hallottam felőlük, aztán egy reggel verni kezdték az ajtót, erre keltem. Fegyverhez nyúltam, amit tudtam használni. Ez a csatabárdom, ami még anyámról maradt fenn. Mikor kinyílt az ajtó mérget lőttek belém, és hihetetlen hamar a földre tiportak. *Arcára megvetés ül ki, saját gyengesége miatt.*
Egy sötét helyiségben ébredtem fel, és észrevettem a klánbelieket. Mikor látták, hogy fent vagyok, jelezték, hogy maradjak csöndben. Sokáig "éltem" ott. Néha étel, ital került hozzánk. Talán fél év után adtam fel. Addig mindenhogy próbálkoztam, de többnyire verést kaptam, vagy vágásokat, szúrásokat. *Tekintetét elfordítja, átkarolja magát végigsimítva a sebeken, amiket szerzett.* Szóval nagy részük a saját gyengeségemből bélyegeztek meg.
Aztán a megszokott napon nem jött sem étel, sem ital. Nem tettek semmit, így megpróbáltak kijutni a társaim. Egymásra másztak, mint a férgek, és próbálták felfeszíteni az ajtót. Én nem mozdultam, csak ültem a sarokban. A népünk elvesztette minden dicsőségét. Mikor az utolsó voltam odalent, a lyukban, azt hittem, ott hagynak. Örültem volna. Aztán meg jelent Taereios. A bátyám, aki egész életemben gyűlölt, és megvetett, mert a születésemkor meghalt az anyám. Megölelt, azt mondta, hogy szeret, aztán hazavitt. De túlságosan gyáva voltam ahhoz, hogy maradjak, és nap mint nap abban a szobában éljek, ahol az egész kezdődött. Így szó nélkül jöttem el. *A végére érve kicsit megrémül saját magától, hogy ezeket így el tudta mondani. Már éppen mondaná, hogy sajnálja, aztán eszébe jut, amit az óriás mondott.*
2069. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-06 19:52:56
Üzenet elküldve: 2017-04-06 19:52:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tän//
*Nuknak mindegy, hogy mit csinál a sötételf, vagy mit csinált előtte mielőtt találkoztak és az sem érdekli, hogy utána mit tesz. Az, hogy egy a jók közül, az számára egyértelmű és ez már csaknem megmásíthatatlan. Még akkor is ha úgy gondolja, hogy a nőstény hidegvérű gyilkos is lehet, vagy éppen amit biztosan tud, hogy teljesen eszement.*
- Akkor most... könnyítek a lelkemen. Ha zavar csak szólj közbe és kussolok.
*Kezdi el nyugodtan. Úgy gondolja, hogy kell adnia valamit, mielőtt kérhetne. Akkor sem haragszik meg, ha Tän nem akar majd válaszolni a kérdésére. Elvégre, nem kényszer. Leemeli a tekintetét a lányról és előre mered, vagy lefelé a vízre. Lassan változtatja szeme irányát.*
- A sebeimet tisztességes úton szereztem, ha lehet ilyet mondani. Háborúk, párbajok, csaták, büntetések. Nem mindre vagyok büszke, egyre különösen nem.
*Végighúzza a kezét a mellkasát ékesítő hosszú enyhén görbülő hegen.*
- A megbízom helyett nyeltem be egy kaszát. Egy elnyomót védtem a csőcselék ellen. Megöltem egy-pár felfegyverkezett parasztot. Az utolsó vágta belém, aki bejutott a megbízó házába.
*Dühös képet vág és lassan ingatni kezdi a fejét, szemei lecsukva. Egy kis idő után újra kinyitja.*
- Nem az bánt, hogy elfogadtam a munkát olyanokkal szemben, akik az igazukért küzdöttek. Nem az bánt, hogy nem tudom máig elfelejteni. Még tükörbe is tudok nézni utána, enni is tudok és inni is. Nem azért mert felejteni akarok. Szerinted?
*Most néz rá, már nyugodtabb tekintetével a lányra.*
- Ez így rendjén van?
*Őszintén kíváncsi a válaszra. Azt már nem teszi hozzá, mit tett a megbízóval, mikor véget ért a lázadás. Nuk már eldöntötte, hogy nem zavarja meg az életét ez az incidens, még is fel-fel törik nap-nap után. Néha akkor amikor nem is számít rá és nem is indokolja a helyzet. Néha évszakokig nem is jut eszébe. Sokszor napokig vele van, máskor pár perc múlva elillan.*
- Taereios... Mi az? *Teszi fel végül azt amit a kormostól hallani akar. Nem veszi le róla a szemét, de nem is sürgeti. Ha válaszol jó, ha nem akkor majd elfelejti valamikor.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.08 20:16:23, a következő indokkal:
Többszöri figyelmeztetés után is alapvető helyesírási hibák.
*Nuknak mindegy, hogy mit csinál a sötételf, vagy mit csinált előtte mielőtt találkoztak és az sem érdekli, hogy utána mit tesz. Az, hogy egy a jók közül, az számára egyértelmű és ez már csaknem megmásíthatatlan. Még akkor is ha úgy gondolja, hogy a nőstény hidegvérű gyilkos is lehet, vagy éppen amit biztosan tud, hogy teljesen eszement.*
- Akkor most... könnyítek a lelkemen. Ha zavar csak szólj közbe és kussolok.
*Kezdi el nyugodtan. Úgy gondolja, hogy kell adnia valamit, mielőtt kérhetne. Akkor sem haragszik meg, ha Tän nem akar majd válaszolni a kérdésére. Elvégre, nem kényszer. Leemeli a tekintetét a lányról és előre mered, vagy lefelé a vízre. Lassan változtatja szeme irányát.*
- A sebeimet tisztességes úton szereztem, ha lehet ilyet mondani. Háborúk, párbajok, csaták, büntetések. Nem mindre vagyok büszke, egyre különösen nem.
*Végighúzza a kezét a mellkasát ékesítő hosszú enyhén görbülő hegen.*
- A megbízom helyett nyeltem be egy kaszát. Egy elnyomót védtem a csőcselék ellen. Megöltem egy-pár felfegyverkezett parasztot. Az utolsó vágta belém, aki bejutott a megbízó házába.
*Dühös képet vág és lassan ingatni kezdi a fejét, szemei lecsukva. Egy kis idő után újra kinyitja.*
- Nem az bánt, hogy elfogadtam a munkát olyanokkal szemben, akik az igazukért küzdöttek. Nem az bánt, hogy nem tudom máig elfelejteni. Még tükörbe is tudok nézni utána, enni is tudok és inni is. Nem azért mert felejteni akarok. Szerinted?
*Most néz rá, már nyugodtabb tekintetével a lányra.*
- Ez így rendjén van?
*Őszintén kíváncsi a válaszra. Azt már nem teszi hozzá, mit tett a megbízóval, mikor véget ért a lázadás. Nuk már eldöntötte, hogy nem zavarja meg az életét ez az incidens, még is fel-fel törik nap-nap után. Néha akkor amikor nem is számít rá és nem is indokolja a helyzet. Néha évszakokig nem is jut eszébe. Sokszor napokig vele van, máskor pár perc múlva elillan.*
- Taereios... Mi az? *Teszi fel végül azt amit a kormostól hallani akar. Nem veszi le róla a szemét, de nem is sürgeti. Ha válaszol jó, ha nem akkor majd elfelejti valamikor.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.08 20:16:23, a következő indokkal:
Többszöri figyelmeztetés után is alapvető helyesírási hibák.
2068. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-06 19:21:33
Üzenet elküldve: 2017-04-06 19:21:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nuk//
*Nuk reakcióját figyelmesen, bár kissé kipirultan hallgatja végig. Mikor az óriás nyugodt hangon annyit mond, hogy Tän a "jók" közé tartozik, egészen megzavarodik, hirtelen egyáltalán nem tudja, most ennek a kijelentésnek örüljön, vagy se. Egy pillanatra mintha nem is értené a szót, a jelentését, amit hordoz magával. ~Ki is igazán jó? Aki egy nagyobb jóért öl? Aki csak azt öli meg, akit muszáj? Egyáltalán annak, aki jó, szabad azon gondolkoznia, hogy el akarja venni valaki életét?~ Értetlenül fürkészi a másikat, meg akarja fejteni az egész létet egyetlen óriás szemeiben.*
- Persze... *Fél szemöldökét felemeli, kissé idegesen válaszol. Sejti, mit szeretne a másik, de nem fogja ő felhozni a dolgot, mert még bármi meglehet. Fejtetőjén haja már kezd megszáradni, még ilyen gőzben is, így hátradőlve újra bevizezi. Az idegességtől és a kíváncsiságtól feszengve méri fel Nuk arcának minden vonását.*
*Nuk reakcióját figyelmesen, bár kissé kipirultan hallgatja végig. Mikor az óriás nyugodt hangon annyit mond, hogy Tän a "jók" közé tartozik, egészen megzavarodik, hirtelen egyáltalán nem tudja, most ennek a kijelentésnek örüljön, vagy se. Egy pillanatra mintha nem is értené a szót, a jelentését, amit hordoz magával. ~Ki is igazán jó? Aki egy nagyobb jóért öl? Aki csak azt öli meg, akit muszáj? Egyáltalán annak, aki jó, szabad azon gondolkoznia, hogy el akarja venni valaki életét?~ Értetlenül fürkészi a másikat, meg akarja fejteni az egész létet egyetlen óriás szemeiben.*
- Persze... *Fél szemöldökét felemeli, kissé idegesen válaszol. Sejti, mit szeretne a másik, de nem fogja ő felhozni a dolgot, mert még bármi meglehet. Fejtetőjén haja már kezd megszáradni, még ilyen gőzben is, így hátradőlve újra bevizezi. Az idegességtől és a kíváncsiságtól feszengve méri fel Nuk arcának minden vonását.*
2067. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-06 19:07:14
Üzenet elküldve: 2017-04-06 19:07:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Cosi fan tutte//
*Ez gyorsan eldőlt. Nori menni akar, Nolie-nak nincs ellenvetése, úgyhogy mennek. Amúgy is neki dolgozik, nem kezdheti rögtön az első kérésénél azzal, hogy nem, mert nincs kedvem. Egymás mellett sétálnak vissza az öltözőbe.*
-Rendben, bocsi, csak megszokás.
*Ha van is valaki, akit megismer, az rövid időn belül babusgatni kezdi. Nem tudja, miért. Lehet ennyire gyámoltalannak látszik, vagy csak túl gyerekes, aranyos pofija van, és mindenkiben feléled az anyai/apai ösztön. Nori is úgy néz rá, mintha egy édes játékbaba lenne, akivel babázhat. Nem mintha zavarná, csak furcsa, nem ezt várna volna egy fekete, sápadt, kétes külsejű lánytól.
Az öltözőbe érve áttörli magát a törölközővel, majd felveszi a fehérneműjét, fodros ruháját és belebújik a fekete csizmába. Ellenőrzi, minden megvan-e a táskájában, nem hiányzik sem az arany, sem a személyes tárgyai közül semmi, a vállára veszi, és indulásra kész.*
-Nem... *Majdnem mondta, hogy köszönöm, de még időben sikerült visszanyelnie.* Nem hiszem, hogy kelleni fog. Egész szép volt az idő, mikor jöttem, ha nem fúj a szél, tökéletesen elég ez a kis ruha is. *Leül a padra, míg a másikat várja. Neki jóval több mindent kell magára aggatnia, fegyverei is vannak, meg egy ékszer, ami egy kígyót ábrázol. Nolie semmi ilyesmit nem hord magánál, a ruhába is csak bele kellett bújnia, így nem csoda, hogy hamarabb elkészült.*
-Merre menjünk?
*Pattan fel, hogy induljanak. Már kívülről ismeri a várost, semmi újat nem tud neki mutatni, nincsenek felfedezetlen zugai. Nori viszont lehet, hogy új errefelé, ezért azt fogják megnézni, amit ő szeretne, ami őt érdekli. Abban az egyben reménykedik, hogy a templomot, és az udvarát jó messzire el fogják kerülni, már herótja van a helytől. Nem is tervez a közeljövőben visszatérni oda, eleget koptatta már a padokat. Ad magának egy kis időt, lehet Norival is jól kijönnek majd, akár hosszútávon is, és akkor sokkal ritkábban fog oda ellátogatni, maximum pár órára, hogy új dolgokról olvashasson.*
*Ez gyorsan eldőlt. Nori menni akar, Nolie-nak nincs ellenvetése, úgyhogy mennek. Amúgy is neki dolgozik, nem kezdheti rögtön az első kérésénél azzal, hogy nem, mert nincs kedvem. Egymás mellett sétálnak vissza az öltözőbe.*
-Rendben, bocsi, csak megszokás.
*Ha van is valaki, akit megismer, az rövid időn belül babusgatni kezdi. Nem tudja, miért. Lehet ennyire gyámoltalannak látszik, vagy csak túl gyerekes, aranyos pofija van, és mindenkiben feléled az anyai/apai ösztön. Nori is úgy néz rá, mintha egy édes játékbaba lenne, akivel babázhat. Nem mintha zavarná, csak furcsa, nem ezt várna volna egy fekete, sápadt, kétes külsejű lánytól.
Az öltözőbe érve áttörli magát a törölközővel, majd felveszi a fehérneműjét, fodros ruháját és belebújik a fekete csizmába. Ellenőrzi, minden megvan-e a táskájában, nem hiányzik sem az arany, sem a személyes tárgyai közül semmi, a vállára veszi, és indulásra kész.*
-Nem... *Majdnem mondta, hogy köszönöm, de még időben sikerült visszanyelnie.* Nem hiszem, hogy kelleni fog. Egész szép volt az idő, mikor jöttem, ha nem fúj a szél, tökéletesen elég ez a kis ruha is. *Leül a padra, míg a másikat várja. Neki jóval több mindent kell magára aggatnia, fegyverei is vannak, meg egy ékszer, ami egy kígyót ábrázol. Nolie semmi ilyesmit nem hord magánál, a ruhába is csak bele kellett bújnia, így nem csoda, hogy hamarabb elkészült.*
-Merre menjünk?
*Pattan fel, hogy induljanak. Már kívülről ismeri a várost, semmi újat nem tud neki mutatni, nincsenek felfedezetlen zugai. Nori viszont lehet, hogy új errefelé, ezért azt fogják megnézni, amit ő szeretne, ami őt érdekli. Abban az egyben reménykedik, hogy a templomot, és az udvarát jó messzire el fogják kerülni, már herótja van a helytől. Nem is tervez a közeljövőben visszatérni oda, eleget koptatta már a padokat. Ad magának egy kis időt, lehet Norival is jól kijönnek majd, akár hosszútávon is, és akkor sokkal ritkábban fog oda ellátogatni, maximum pár órára, hogy új dolgokról olvashasson.*
2066. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-06 16:52:46
Üzenet elküldve: 2017-04-06 16:52:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Nolie nem tudja elmondani rendesen, vagy csak nem akarja, ő meg nem emlékszik rá. Úgy látszik, soha nem fogja már megtudni, mi történt az előbb pontosan, amiért a lány hirtelen ennyire vigasztalni akarta. Azt mondta semmi fontos. Ebben megegyezhetnek, maradjunk annyiban, hogy nem fontos.*
- Hagyjuk, nem érdekes. És igen, menjünk.
*Jelenti ki egyszerűen, végül is most ő a főnök, és elvileg Nolie csinálja azt, amit mond neki. Kisegíti őt a vízből, aztán mellette sétál ő is vissza az öltözőbe. Nagyon fura érzés Norinak, hogy a mellette sétáló lányka még nála is kisebb. Általában ő szokott lenni a kicsi, bármerre is megy, de most nem. Egy újabb dolog, ami Nolieval más, mint általában.*
- Amúgy ne köszönj meg semmit, zavar. Csak örülj neki, hogy segítettem.
*Ha túl sok mindent köszönnek meg neki, még a végén úgy fogja érezni, hogy ő egy jó ember. A gyerekkora után pedig csak saját magát vakítaná el és csapná be azzal, ha mások véleményére adva elhinni, hogy ő jó. Nem jó ő, csak realista, ennyi az egész. Ha valakinek segítségre van szüksége, és tud segíteni, akkor miért ne tenné? Úgysincs jobb dolga.
Így, hogy kinn vannak a vízből, lassan végignéz Nolie testén újra, ezúttal tüzetesebben. Nagyon pici, de mégis aranyos. Picit kuncog is ezen, tetszik neki a lányka. Micsoda kis hümm, barátra tett szert.
Végül visszaveszi ruháit, nadrágját, egyszerű felsőjét, arra pedig a bőrvértjét, majd cipőjét is. Végül övére csatolja tőrét és ostorát, nyakába pedig kígyófejes amulettjét akasztja.*
- Vékonynak tűnik a ruhád, nem kéred még a köpenyemet?
*Mutatja neki a vastagabb, sötétlila csuklyás köpenyt. Tényleg nem akarja, hogy odakinn megfázzon a lány, több okból sem. Ha beteg lenne, ápolnia kéne, ha meghalna mellette, neki kéne eltemetnie, ami meg megint csak felesleges munka. A másik pedig az, hogy minden áron gondoskodni akar róla. Vagy csak nem akar egyedül maradni, most, hogy végre társa van. Ki tudja...*
*Nolie nem tudja elmondani rendesen, vagy csak nem akarja, ő meg nem emlékszik rá. Úgy látszik, soha nem fogja már megtudni, mi történt az előbb pontosan, amiért a lány hirtelen ennyire vigasztalni akarta. Azt mondta semmi fontos. Ebben megegyezhetnek, maradjunk annyiban, hogy nem fontos.*
- Hagyjuk, nem érdekes. És igen, menjünk.
*Jelenti ki egyszerűen, végül is most ő a főnök, és elvileg Nolie csinálja azt, amit mond neki. Kisegíti őt a vízből, aztán mellette sétál ő is vissza az öltözőbe. Nagyon fura érzés Norinak, hogy a mellette sétáló lányka még nála is kisebb. Általában ő szokott lenni a kicsi, bármerre is megy, de most nem. Egy újabb dolog, ami Nolieval más, mint általában.*
- Amúgy ne köszönj meg semmit, zavar. Csak örülj neki, hogy segítettem.
*Ha túl sok mindent köszönnek meg neki, még a végén úgy fogja érezni, hogy ő egy jó ember. A gyerekkora után pedig csak saját magát vakítaná el és csapná be azzal, ha mások véleményére adva elhinni, hogy ő jó. Nem jó ő, csak realista, ennyi az egész. Ha valakinek segítségre van szüksége, és tud segíteni, akkor miért ne tenné? Úgysincs jobb dolga.
Így, hogy kinn vannak a vízből, lassan végignéz Nolie testén újra, ezúttal tüzetesebben. Nagyon pici, de mégis aranyos. Picit kuncog is ezen, tetszik neki a lányka. Micsoda kis hümm, barátra tett szert.
Végül visszaveszi ruháit, nadrágját, egyszerű felsőjét, arra pedig a bőrvértjét, majd cipőjét is. Végül övére csatolja tőrét és ostorát, nyakába pedig kígyófejes amulettjét akasztja.*
- Vékonynak tűnik a ruhád, nem kéred még a köpenyemet?
*Mutatja neki a vastagabb, sötétlila csuklyás köpenyt. Tényleg nem akarja, hogy odakinn megfázzon a lány, több okból sem. Ha beteg lenne, ápolnia kéne, ha meghalna mellette, neki kéne eltemetnie, ami meg megint csak felesleges munka. A másik pedig az, hogy minden áron gondoskodni akar róla. Vagy csak nem akar egyedül maradni, most, hogy végre társa van. Ki tudja...*
2065. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-06 16:05:15
Üzenet elküldve: 2017-04-06 16:05:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Noriról egyre több furcsaság derül ki, de minden egyes különleges, váratlan meglepetés csak még szimpatikusabbá teszi Nolie számára. Kiismerhetetlen, izgalmas, olyan lánynak tűnik, akivel mindig történik valami, és a hosszú, bezártsággal, olvasással töltött hatok után pont egy ilyen emberre van szüksége. Kirángatja a hétköznapokból, feladatot ad neki, még fizetne is, csak azért, hogy megmutassa neki, milyen is élni.*
-Legalább valakinek. *Személy szerint nem örül az alacsony testhőmérsékletnek, de nem csak a fagyveszély miatt. Amit csak megérint, forrónak érzi, szinte fel kell szisszennie, mikor napon kinn hagyott követ vagy frissen sült kenyeret fog meg.*
-Nem... semmi fontos, csak... *Elég hektikusnak, hirtelen haragúnak tűnik Nori, nem szeretné megsérteni azzal, hogy azt mondja, hisztizett az előbb, még ha így is történt.* Nagyon megijedtél, kicsit kétségbeestél, én meg próbáltalak megvigasztalni.
*Egész finoman fogalmazott ahhoz képest, mi is történt pontosan. Azon gondolkodik, hogyan lehetne sértő, félreérthető szavak nélkül elmesélni, hogy elsírta magát, mikor a másik kikászálódik a vízből. Indulásra kész, és Nolie-t is vinné magával.*
-Máris menjünk? *Kérdez vissza, de azért ő is kimászik a medence szélére. Éppen csak kezdett átmelegedni a teste a forró víztől, gőztől és párától, de ha kimennek a hűvösbe, ahol még a szél is fúj, egy pillanat alatt elillan a melegsége. Az ölelés váratlanul éri, reflexszerűen ölel vissza, ha kicsit megkésve is. Még válaszolni is elfelejt. Nem fél a sötétben. Különös, azok után, min ment keresztül, egész megszokta a sötétséget és a magányt. Megkínozták, kirabolták, erőszakoskodtak vele; már nem tud az éjszaka újat mutatni neki, így nincs mitől félnie.*
-Köszönöm! *Feleli halkan. Nem azért köszönte meg, hogy udvarias legyen. Valóban hálás a lánynak, hogy ilyen figyelmes és kedves vele, és habár tényleg nem szükséges őt ölelgetni, miközben alszik, jól esik neki, ha figyelnek rá, gondoskodnak róla.*
-Oké, mehetünk! *Mosolyog, majd kikászálódik a vízből, betekeri magát a törölközőbe, ami közel kétszer akkora, mint ő, így mellkasától majdnem a bokájáig ér, és elindul vissza, az öltözők felé, hogy magára kapja a krémszínű ruháját.*
*Noriról egyre több furcsaság derül ki, de minden egyes különleges, váratlan meglepetés csak még szimpatikusabbá teszi Nolie számára. Kiismerhetetlen, izgalmas, olyan lánynak tűnik, akivel mindig történik valami, és a hosszú, bezártsággal, olvasással töltött hatok után pont egy ilyen emberre van szüksége. Kirángatja a hétköznapokból, feladatot ad neki, még fizetne is, csak azért, hogy megmutassa neki, milyen is élni.*
-Legalább valakinek. *Személy szerint nem örül az alacsony testhőmérsékletnek, de nem csak a fagyveszély miatt. Amit csak megérint, forrónak érzi, szinte fel kell szisszennie, mikor napon kinn hagyott követ vagy frissen sült kenyeret fog meg.*
-Nem... semmi fontos, csak... *Elég hektikusnak, hirtelen haragúnak tűnik Nori, nem szeretné megsérteni azzal, hogy azt mondja, hisztizett az előbb, még ha így is történt.* Nagyon megijedtél, kicsit kétségbeestél, én meg próbáltalak megvigasztalni.
*Egész finoman fogalmazott ahhoz képest, mi is történt pontosan. Azon gondolkodik, hogyan lehetne sértő, félreérthető szavak nélkül elmesélni, hogy elsírta magát, mikor a másik kikászálódik a vízből. Indulásra kész, és Nolie-t is vinné magával.*
-Máris menjünk? *Kérdez vissza, de azért ő is kimászik a medence szélére. Éppen csak kezdett átmelegedni a teste a forró víztől, gőztől és párától, de ha kimennek a hűvösbe, ahol még a szél is fúj, egy pillanat alatt elillan a melegsége. Az ölelés váratlanul éri, reflexszerűen ölel vissza, ha kicsit megkésve is. Még válaszolni is elfelejt. Nem fél a sötétben. Különös, azok után, min ment keresztül, egész megszokta a sötétséget és a magányt. Megkínozták, kirabolták, erőszakoskodtak vele; már nem tud az éjszaka újat mutatni neki, így nincs mitől félnie.*
-Köszönöm! *Feleli halkan. Nem azért köszönte meg, hogy udvarias legyen. Valóban hálás a lánynak, hogy ilyen figyelmes és kedves vele, és habár tényleg nem szükséges őt ölelgetni, miközben alszik, jól esik neki, ha figyelnek rá, gondoskodnak róla.*
-Oké, mehetünk! *Mosolyog, majd kikászálódik a vízből, betekeri magát a törölközőbe, ami közel kétszer akkora, mint ő, így mellkasától majdnem a bokájáig ér, és elindul vissza, az öltözők felé, hogy magára kapja a krémszínű ruháját.*
2064. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-06 15:02:36
Üzenet elküldve: 2017-04-06 15:02:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Valóban nagyon kellemes érzés a lány hűvös érintése. Kár, hogy olyan hamar elhúzza a kezét. El tudta volna viselni még pár másodpercig. Ezúttal mosolyogva néz Noliera, most neki kell megnyugtatnia őt, hogy semmi rosszat nem csinált azzal, hogy vígasztalni próbálta.*
- Nem zavar az érintésed, nekem tetszik, hogy olyan hideg. De mi volt az előbb?
*Értetlenkedik még mindig. Nolie hófehér bőrén kifejezetten látszik, ha elpirul. Ismét arra jutunk, hogy minden rosszban van valami jó. Így csak még aranyosabb lesz zavarában a kislány. Az azért picit aggasztó, hogy testének hőmérséklete ennyire alacsony. Valamiért reménykedik abban, hogy ebből nem származik komoly problémája Nolienak. Főleg azért, mert most, hogy a lány vele tart, valamennyire felelősséggel is tartozik érte. Márpedig ő nem akar orvososdit játszani vele, mikor épp meg akar fagyni.
Viszont ez most nem fontos. Sikerült meggyőznie a kicsit. Győzelem! Nori büszkeségének ez kifejezetten jól esik, na meg a lelkének is. Igazán szomorú lett volna, ha nemet mond. Egyrészt nem tűri az elutasítást, másrészt úgy érzi, rá valamiért szüksége van.*
- Akkor ezt megbeszéltük. *A medence szélére ül.* Most, hogy ezt letudtuk, mit szólnál ha elmennénk valahova máshova? Nem szeretek sokáig egy helyben ücsörögni.
*Nincs ellenére egy újabb éjszaka a fogadóban. Olyan kényelmes volt. Puha ágy, jó meleg szoba, fürdési lehetőség, na meg a sírkő a Holdudvaron. Az is érdekes.*
- Értem én miért szeretnél közös szobát, nyugodtan kimondhatod. Félsz éjszaka, igaz? Ne aggódj, én is. De együtt majd nem fogunk.
*Mosolyodik el, majd óvatosan átöleli Noliet egy hirtelen ötlettől vezérelve. Ha ő meg merte érinteni Norit, akkor talán engedi az ölelést is.*
- Vigyázok rád. *Suttogja neki, persze csak akkor, ha a lány nem löki el magától Norit azonnal. Még soha életében nem törődött senkivel. Ez a dolog is ismeretlen számára, lehet pont ezért lelkesedik most ennyire az ötletért. Végül teljesen kimászik a medencéből, és segítőkezet nyújt Nolienak is.*
- Gyere, öltözzünk fel, aztán menjünk el valamerre, de még ne a fogadóba.
*Valóban nagyon kellemes érzés a lány hűvös érintése. Kár, hogy olyan hamar elhúzza a kezét. El tudta volna viselni még pár másodpercig. Ezúttal mosolyogva néz Noliera, most neki kell megnyugtatnia őt, hogy semmi rosszat nem csinált azzal, hogy vígasztalni próbálta.*
- Nem zavar az érintésed, nekem tetszik, hogy olyan hideg. De mi volt az előbb?
*Értetlenkedik még mindig. Nolie hófehér bőrén kifejezetten látszik, ha elpirul. Ismét arra jutunk, hogy minden rosszban van valami jó. Így csak még aranyosabb lesz zavarában a kislány. Az azért picit aggasztó, hogy testének hőmérséklete ennyire alacsony. Valamiért reménykedik abban, hogy ebből nem származik komoly problémája Nolienak. Főleg azért, mert most, hogy a lány vele tart, valamennyire felelősséggel is tartozik érte. Márpedig ő nem akar orvososdit játszani vele, mikor épp meg akar fagyni.
Viszont ez most nem fontos. Sikerült meggyőznie a kicsit. Győzelem! Nori büszkeségének ez kifejezetten jól esik, na meg a lelkének is. Igazán szomorú lett volna, ha nemet mond. Egyrészt nem tűri az elutasítást, másrészt úgy érzi, rá valamiért szüksége van.*
- Akkor ezt megbeszéltük. *A medence szélére ül.* Most, hogy ezt letudtuk, mit szólnál ha elmennénk valahova máshova? Nem szeretek sokáig egy helyben ücsörögni.
*Nincs ellenére egy újabb éjszaka a fogadóban. Olyan kényelmes volt. Puha ágy, jó meleg szoba, fürdési lehetőség, na meg a sírkő a Holdudvaron. Az is érdekes.*
- Értem én miért szeretnél közös szobát, nyugodtan kimondhatod. Félsz éjszaka, igaz? Ne aggódj, én is. De együtt majd nem fogunk.
*Mosolyodik el, majd óvatosan átöleli Noliet egy hirtelen ötlettől vezérelve. Ha ő meg merte érinteni Norit, akkor talán engedi az ölelést is.*
- Vigyázok rád. *Suttogja neki, persze csak akkor, ha a lány nem löki el magától Norit azonnal. Még soha életében nem törődött senkivel. Ez a dolog is ismeretlen számára, lehet pont ezért lelkesedik most ennyire az ötletért. Végül teljesen kimászik a medencéből, és segítőkezet nyújt Nolienak is.*
- Gyere, öltözzünk fel, aztán menjünk el valamerre, de még ne a fogadóba.
2063. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-06 13:24:54
Üzenet elküldve: 2017-04-06 13:24:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Nolie csak a másoktól látott, és megtanult etikett alapján próbál viselkedni. Nem tudja, mit kéne, mit illik tenni egy ilyen helyzetben, hiszen még csak nem is ismerik egymást igazán. A barátok megölelik egymást, a szerelmesek összebújnak, a szülők megsimogatják a gyerek buksiját, de mit tegyen egy idegennel? A fizikai érintkezések elvileg megnyugtatóan hatnak, így egy kis simogatás belefér.*
-Oh... bocsi. *Rántja vissza a kezét, mintha forró vashoz ért volna hozzá. Rosszat tett, mégsem kellett volna hozzáérnie, de már késő.* Csak az előbb... ~Olyan levertnek, szomorúnak tűntél.~ Mindegy is, nem fontos.
*Lehet egy stiklije a lánynak, ha egy pillanat alatt elmúlt a kétségbeesése, és még csak nem is emlékszik rá, mennyire el volt keseredve alig fél perccel ezelőtt. A tündérnek is vannak "problémái", kósza emlékezet kiesések, meg váratlan, belenyilalló fájdalom a teste különböző pontjain, szóval nem tökéletes. Norit is meg tudja érteni, milyen nehéz helyzetekbe keveredhet néha emiatt, de nem teszi szóvá. Udvariatlanság lenne, pláne, hogy úgy tűnik, a lány nem is tud róla, mi történt.*
-Igen, meglehet. *Ismét elpirul, és az a halvány, rózsaszín pír is szinte világít tejfehér bőrén. Tudja, hogy hideg, minden érintése jeges és csípős, akár a hajnali dér, de nem tehet róla. Éjszakánként a tűz mellett alszik, nehogy kihűljön, és már előre fél a hideg, téli időtől, amikor szinte ki sem mehet, öt réteg ruha, és bundás kabát nélkül. Csak néhány hatja történt a színeinek elvesztése, sikerült átvészelnie a fagyos havakat, de féli a következőt.*
-Rendben, benne vagyok. *Mosolyodik el. végre pénzhez jut, és nem kell minden nap a templomi száraz kenyéren élnie. Eddig is elég csontos alkat volt, de mostanra szinte teljesen eltűnt a nőiessége. Jön a meleg, a napsütés, nem ártana kicsit visszahíznia, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy két lábon járó csontváz, a színe már így is megvan hozzá.
Nori elég nyersen fogalmaz. Szolgamunka. Így kimondva nem valami bizalomgerjesztő, de még emellett a lány mellett is szívesebben robotol, mint egy rakodótelepen, vagy egy fogadóban.*
-Nekem a pince is tökéletes, de a fogadó még jobb. Eddig a legtöbb éjszakát a templomnak a könyvtárában töltöttem, jól esne egy kis luxus. Ha közös szobát vennénk ki, nem is kéne olyan sokat fizetni egy éjszakára. *Ekkor tudatosul benne, mit is mondott pontosan.* Izé... Nem úgy értettem, csak tudod... gazdaságosabb lenne. *Dadogja.*
*Nolie csak a másoktól látott, és megtanult etikett alapján próbál viselkedni. Nem tudja, mit kéne, mit illik tenni egy ilyen helyzetben, hiszen még csak nem is ismerik egymást igazán. A barátok megölelik egymást, a szerelmesek összebújnak, a szülők megsimogatják a gyerek buksiját, de mit tegyen egy idegennel? A fizikai érintkezések elvileg megnyugtatóan hatnak, így egy kis simogatás belefér.*
-Oh... bocsi. *Rántja vissza a kezét, mintha forró vashoz ért volna hozzá. Rosszat tett, mégsem kellett volna hozzáérnie, de már késő.* Csak az előbb... ~Olyan levertnek, szomorúnak tűntél.~ Mindegy is, nem fontos.
*Lehet egy stiklije a lánynak, ha egy pillanat alatt elmúlt a kétségbeesése, és még csak nem is emlékszik rá, mennyire el volt keseredve alig fél perccel ezelőtt. A tündérnek is vannak "problémái", kósza emlékezet kiesések, meg váratlan, belenyilalló fájdalom a teste különböző pontjain, szóval nem tökéletes. Norit is meg tudja érteni, milyen nehéz helyzetekbe keveredhet néha emiatt, de nem teszi szóvá. Udvariatlanság lenne, pláne, hogy úgy tűnik, a lány nem is tud róla, mi történt.*
-Igen, meglehet. *Ismét elpirul, és az a halvány, rózsaszín pír is szinte világít tejfehér bőrén. Tudja, hogy hideg, minden érintése jeges és csípős, akár a hajnali dér, de nem tehet róla. Éjszakánként a tűz mellett alszik, nehogy kihűljön, és már előre fél a hideg, téli időtől, amikor szinte ki sem mehet, öt réteg ruha, és bundás kabát nélkül. Csak néhány hatja történt a színeinek elvesztése, sikerült átvészelnie a fagyos havakat, de féli a következőt.*
-Rendben, benne vagyok. *Mosolyodik el. végre pénzhez jut, és nem kell minden nap a templomi száraz kenyéren élnie. Eddig is elég csontos alkat volt, de mostanra szinte teljesen eltűnt a nőiessége. Jön a meleg, a napsütés, nem ártana kicsit visszahíznia, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy két lábon járó csontváz, a színe már így is megvan hozzá.
Nori elég nyersen fogalmaz. Szolgamunka. Így kimondva nem valami bizalomgerjesztő, de még emellett a lány mellett is szívesebben robotol, mint egy rakodótelepen, vagy egy fogadóban.*
-Nekem a pince is tökéletes, de a fogadó még jobb. Eddig a legtöbb éjszakát a templomnak a könyvtárában töltöttem, jól esne egy kis luxus. Ha közös szobát vennénk ki, nem is kéne olyan sokat fizetni egy éjszakára. *Ekkor tudatosul benne, mit is mondott pontosan.* Izé... Nem úgy értettem, csak tudod... gazdaságosabb lenne. *Dadogja.*
2062. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-06 00:23:25
Üzenet elküldve: 2017-04-06 00:23:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Nolie valamiért teljes odaadással, és valljuk be, kifejezetten aranyosan próbálja vigasztalgatni Norit. Engedi, hogy végigsimítson a vállán, azonban nem igazán érti, miért esik ekkora túlzásokba a lány.*
- Azért ennyire nem komoly a dolog.
*Mosolyodik el. Nolienak bizonyára furcsa lehet, hogy az előbbi ijedtség ugyanolyan gyorsan, ahogy jött, vált vissza egyszerű nyugodtságra, sőt értetlenségre, mint ha Nori nem is tudná magáról, hogy mennyire kiakadt az előbb.
Mindenesetre valóban cuki, ahogy Nolie próbálja őt megvigasztalni, az érintése meg kifejezetten jól esik neki. Olyan hűvös, kellemes.*
- Hideg vagy.
*Ezen már meg sem lepődik, csak felkacag picit, aztán folytatja a lány meggyőzését arról, hogy tartson vele. Nem szeret kudarcot vallani, szóval addig fogja nyaggatni Noliet, amíg úgy nem dönt, hogy elfogadja az ajánlatot.*
- Neked szükséged van pénzre. Nekem meg elegem van a naponta elvégzendő hülye feladatokból. Afféle szolgamunka lenne. Megcsinálnád, amihez nekem nincs kedvem. Ne félj, nem foglak rossz dolgokra kényszeríteni.
*Az az igazság, hogy a munkaadás csak ürügy most Nori fejében. Igazából tényleg azt szeretné, hogy a lány csak vele maradjon. De miért küzd ennyire hevesen érte? Gyakorlatilag még fizetne is azért, hogy Nolie társaságát élvezhesse. Vicces, hogy mire képes az ember több évnyi magány után, nem? Na meg kellemest a hasznossal, ez sem utolsó érv. Lesz egy társa, és még az idegesítő munkákat is elvégzik helyette. Hát nem tökéletes?*
- Csak otthont nem tudok biztosítani neked. Én is egy romos épület pincéjében húztam meg magam, amíg abból is elegem nem lett. A múlt éjszakát a fogadóban töltöttem.
*Vállat ránt, mint ha nem lenne nagy ügy az, hogy hol alszik el, pedig ilyen téren is egyre nagyobbak Nori igényei. Most, hogy egyszer teljesen tiszta, kezd rájönni, hogy nem is igazán szereti a mocskot maga körül.*
*Nolie valamiért teljes odaadással, és valljuk be, kifejezetten aranyosan próbálja vigasztalgatni Norit. Engedi, hogy végigsimítson a vállán, azonban nem igazán érti, miért esik ekkora túlzásokba a lány.*
- Azért ennyire nem komoly a dolog.
*Mosolyodik el. Nolienak bizonyára furcsa lehet, hogy az előbbi ijedtség ugyanolyan gyorsan, ahogy jött, vált vissza egyszerű nyugodtságra, sőt értetlenségre, mint ha Nori nem is tudná magáról, hogy mennyire kiakadt az előbb.
Mindenesetre valóban cuki, ahogy Nolie próbálja őt megvigasztalni, az érintése meg kifejezetten jól esik neki. Olyan hűvös, kellemes.*
- Hideg vagy.
*Ezen már meg sem lepődik, csak felkacag picit, aztán folytatja a lány meggyőzését arról, hogy tartson vele. Nem szeret kudarcot vallani, szóval addig fogja nyaggatni Noliet, amíg úgy nem dönt, hogy elfogadja az ajánlatot.*
- Neked szükséged van pénzre. Nekem meg elegem van a naponta elvégzendő hülye feladatokból. Afféle szolgamunka lenne. Megcsinálnád, amihez nekem nincs kedvem. Ne félj, nem foglak rossz dolgokra kényszeríteni.
*Az az igazság, hogy a munkaadás csak ürügy most Nori fejében. Igazából tényleg azt szeretné, hogy a lány csak vele maradjon. De miért küzd ennyire hevesen érte? Gyakorlatilag még fizetne is azért, hogy Nolie társaságát élvezhesse. Vicces, hogy mire képes az ember több évnyi magány után, nem? Na meg kellemest a hasznossal, ez sem utolsó érv. Lesz egy társa, és még az idegesítő munkákat is elvégzik helyette. Hát nem tökéletes?*
- Csak otthont nem tudok biztosítani neked. Én is egy romos épület pincéjében húztam meg magam, amíg abból is elegem nem lett. A múlt éjszakát a fogadóban töltöttem.
*Vállat ránt, mint ha nem lenne nagy ügy az, hogy hol alszik el, pedig ilyen téren is egyre nagyobbak Nori igényei. Most, hogy egyszer teljesen tiszta, kezd rájönni, hogy nem is igazán szereti a mocskot maga körül.*
2061. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-05 23:30:30
Üzenet elküldve: 2017-04-05 23:30:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Nori teljesen váratlanul elsírja magát, és a tündér hirtelen nem tud mit kezdeni a helyzettel. Hosszú másodpercekig csak mered rá, és várja, hogy megnyugodjon, de csak nem akar megtörténni.*
-Nyugalom, nincs semmi baj! *Remegő kezeit lassan nyújtja a lány felé. Ha nem akarja, hogy megérintse, könnyedén elfordulhat, vagy arrébb lökheti, de még ő is bizonytalan a mozdulatban.* Nem keres téged senki. Ha így lenne, már megtaláltak volna. *Próbálja megnyugtatni, és jeges ujjait végigfuttatja a vízgőztől felhevült vállán -persze, ha semmi nem áll az útjába. Biztos a szavaiban, még ha nem is tudja olyan magabiztosan elmondani azokat. Elvileg már gyerekkora óta ezzel foglalkozik, ha eddig nem árulták el, nem találtak hozzá vezető nyomot, nem valószínű, hogy pont most változna a helyzet. Nolie mondjuk nem bízna meg ennyire senkiben. Ha rosszat csinál, netán megölne valakit, arról senki nem tudhat, bárki elfecsegheti, eljuthat olyanok fülébe, akik ártani akarnak neki, é egy gyenge pontot találva nem fogják futni hagyni az alkalmat.*
-A társak nem hangzik olyan rosszul... *Elgondolkodik az ötleten. Lenne segítsége, lenne egy ismerőse, akit bármikor felkereshet, ha szüksége van rá. Emellett ő is mindig készséggel a szolgálatára állna. Amúgy sincs mit csinálnia, nap mint nap a könyvtárban dekkol, alig várná, hogy Nori eljöjjön érte, és feladatot adjon neki. Aztán elhangzik egy olyan szó, amire rögtön felkapja a fejét. Munka. A munka mindig jól jön, hiszen azért pénzt kaphat, amiből ételt vehet, ami csillapítja az éhséget, és nem hal éhen. Vagyis a munka jó dolog.*
-A... Akár. *Kúszik halvány mosoly az arcára. Nincs ellenére az ötlet, hiszen egy olyan emberrel lehetne, akit kedves, vagy legalábbis nem gyűlöl, és még pénzt is kapna érte.* Pontosan milyen munkára gondoltál?
*Azért nem árt tisztázni az elején, mielőtt rábólint.*
*Nori teljesen váratlanul elsírja magát, és a tündér hirtelen nem tud mit kezdeni a helyzettel. Hosszú másodpercekig csak mered rá, és várja, hogy megnyugodjon, de csak nem akar megtörténni.*
-Nyugalom, nincs semmi baj! *Remegő kezeit lassan nyújtja a lány felé. Ha nem akarja, hogy megérintse, könnyedén elfordulhat, vagy arrébb lökheti, de még ő is bizonytalan a mozdulatban.* Nem keres téged senki. Ha így lenne, már megtaláltak volna. *Próbálja megnyugtatni, és jeges ujjait végigfuttatja a vízgőztől felhevült vállán -persze, ha semmi nem áll az útjába. Biztos a szavaiban, még ha nem is tudja olyan magabiztosan elmondani azokat. Elvileg már gyerekkora óta ezzel foglalkozik, ha eddig nem árulták el, nem találtak hozzá vezető nyomot, nem valószínű, hogy pont most változna a helyzet. Nolie mondjuk nem bízna meg ennyire senkiben. Ha rosszat csinál, netán megölne valakit, arról senki nem tudhat, bárki elfecsegheti, eljuthat olyanok fülébe, akik ártani akarnak neki, é egy gyenge pontot találva nem fogják futni hagyni az alkalmat.*
-A társak nem hangzik olyan rosszul... *Elgondolkodik az ötleten. Lenne segítsége, lenne egy ismerőse, akit bármikor felkereshet, ha szüksége van rá. Emellett ő is mindig készséggel a szolgálatára állna. Amúgy sincs mit csinálnia, nap mint nap a könyvtárban dekkol, alig várná, hogy Nori eljöjjön érte, és feladatot adjon neki. Aztán elhangzik egy olyan szó, amire rögtön felkapja a fejét. Munka. A munka mindig jól jön, hiszen azért pénzt kaphat, amiből ételt vehet, ami csillapítja az éhséget, és nem hal éhen. Vagyis a munka jó dolog.*
-A... Akár. *Kúszik halvány mosoly az arcára. Nincs ellenére az ötlet, hiszen egy olyan emberrel lehetne, akit kedves, vagy legalábbis nem gyűlöl, és még pénzt is kapna érte.* Pontosan milyen munkára gondoltál?
*Azért nem árt tisztázni az elején, mielőtt rábólint.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325