//Norileina Vylrien//
*Bármikor, ahogy előmerészkedik a templomból két dologban reménykedik: nem fogják ki-, esetleg elrabolni, és nem kell új embereket megismernie. A szerencséje, hogy alapvetően még az előbbire is nagyobb az esély, így az ismerkedést az esetek nagy részében kizárhatja. Amióta a városba jött, és annak már legalább három éve, háromszor kirabolták, kétszer próbálták meg fegyveres vadászok vagy orgyilkosok elfogni, és egyszer meg is kínozták. Ahogy így sorba rendezi, ez elég izgalom egy gyenge lelkű, törékeny tündér számára egy életre is, nemhogy pár évre. De túlélte. Minden túlélt, és csupán egyetlen egy olyan alkalom volt, amikor külső segítséget kapott, de akkor rögtön hárman siettek a segítségére. Meg Iriana, aki a szorult helyzetet látva hamar lelépett, de nem hibáztathatja érte, hiszen előtte nagyon lelkesen támogatta. Ezen kívül persze beszélgetett néhány lénnyel, akaratán kívül is, amikor rendelt a fogadóban, vásárolt a piactéren, vagy engedélyt kért valakitől, hogy mellé ülhet-e. A fürdőben nincs veszélyben, hiszen szabadon járhat ki és be anélkül, hogy bári rá szólna, vagy megkérdőjelezné, mit keres erre.
Teste teljesen elmerül a forró vízben, csupán a vállainak csúcsa, és feje lóg ki a medence szélére. A szemeit lecsukja, nagyokat sóhajtva élvezi a nyugalmat. Semmi feladat, semmi tanulnivaló, és egy súlyos könyv sem húzza le az oldalát. Minden nap el kéne ide jönnie, vagy legalább hatonta egyszer, különben bele fog bolondulni az állandó olvasásba. Ha legalább tanulna, de már a mágiából is elege van, hónapok óta csak regényeken él, amik ugyan nagyon érdekesek, de semmi érdemit nem tesznek hozzá az életéhez. Éppen azt próbálja kiokoskodni, hogyan tudná megoldani, hogy pár naponta eljusson ide, mikor érzi, hogy valaki közelebb húzódik hozzá. Nem érnek össze, de a víz hullámai elérnek hozzá. Kíváncsian nyitja fel vérvörös íriszeit.*
-Ööö... *Erre mit lehet felelni. Nem akar bunkó lenni, és közölni a feketeséggel, hogy sokkal szívesebben lenne egyedül, de biztosan nem bírná őszinte lelkesedéssel a hangjában állítani az ellenkezőjét is, így a kérdést inkább elengedi a füle mellett.* Örülök, hogy így látod. *Feleli kissé zavartan, hófehér pofijára rózsás pír vetül. A meglepő, hogy nem tűnik számára ellenszenvesnek a lány. A hangjából az jött le, hogy ő sem ismerkedik szívesen akárkivel, de valami miatt Nolie-t kiszúrta magának.* Nehezen vegyülök el a tömegben, azt biztos. *Nevet idegesen, hogy oldja saját zavarát.*
-De te sem panaszkodhatsz. *Vet egy pillantást a hosszú, ébenfekete hajra. Nemrég még ő is hasonlóval büszkélkedhetett.*