//Második szál//
//Nino//
*Jót kacag a szóviccen.*
-Veszélyes népek ezek a varázslófélék. Egyszer találkoztam eggyel éjjel. A hideg kiráz azóta is. És azt mondják rendkívül titkolódzóak, sőt, egyesek azt is, hogy furcsán perverzek.
*Húzza össze szemeit, és inkább témát vált.*
-Hmm, hát falun csak kiküldtek volna a szőlőbe kapálni, az hozza a termetet.
*Jegyzi meg az ezernyi sértésre.*
-Mindezek ellenére nem lehetett jó. Valahol mindenkinek vannak érzései, legyen a páncél romlott lélek, kemény bőr, netán örök mosoly.
*Mosolyog most egy savanyúbbat a végére.*
-Elég gonoszak ezek a városi népek. Miért feltételeznének ilyet?
*Picit elgondolkodik.*
-Van az életnek olyan szakasza, amiben jobb, ha az ember nem foglalkozik a nőkkel.
*Picit sóhajt.*
-Tud velük egyrészt baj is lenni, de a legnagyobb gond az, ha nem tudnak lépést tartani az emberrel, netán az ember fiának nincs ideje rendesen foglalkozni velük. Olyanba meg minek rángassuk bele őket. Teljesen érthető, ha valaki a hivatásának szenteli fiatalságát.
*Bólogat egyetértően.*
~Habár az ész ne menjen az életképesség rovására.~
*Ekkor kezd szövődni a terv Taitos fejében, csak egy csírácska. Egy icipici apró csírácska, ami majd kinő egyszer. Talán. Picit elgondolkodik a maga stílusán. Sokat javít kinézetén ruházatának hiánya, ez biztos. De még így bozontos lobonccal is elég viccesen nézhet ki. Egy hálás biccentést elejt.*
-Hát, köszönöm. *Aztán ő is őszintébb, mint megfontoltabb lesz, mint kéne.*
-Ha az előbb letagadod magad most biztosan addig zaklatlak, míg nem ülünk be egy italra a szomszédba.
*Feleli vidám szemekkel.* -Szóval most buktál egy vacsorát.
*Közli a szomorú igazságot kissé fölényesen is, de igazából az egész csak szinte már barátian vicces szócséplés.*
-Az istenek tébolyultak sajnos.
*Jegyzi meg Taitos is most már a vizet kémlelve, és kezével böködi a medence tükrét, hogy az gyűrűket vessen.*
-Megjelenésükkel nem hatalmukat igazolják. És elég furcsa dolgokat tesznek. Teysus a talpnyalóját küldte, aki a szabadságról és szabadelvűségről zengett áriákat, majd mikor rá akartam venni egy kisebb "szabadoskodásra" akkor a jövőbe nézve azelőtt elkezdett fojtogatni, hogy megtettem volna az első lépést. Mondván, hogy balga voltam, hogy ilyenre gondolni is mertem egyáltalán. Mondhatom szabadság.
*Adja elő történetét, ami a most nem felemlegethető teljes mágiaágak ellopása mellett legnagyobb sérelme. Placcsanással ejti karját a vízbe, és nem gyárt gyűrűket tovább.*
-Nem tudok olyan hatalmasságában és igazában hinni, akinek egyszerű talpnyalói is felbontják a világ rendjét, és még saját elveiket sem vallják.
*Fogalmazza meg kritikáját komolyan, és a történet elejétől most először néz fürdőtársa szemeibe.*
-Persze ez csak az, amit én láttam. Sajnos túlságosan is belegabalyodtam a történtekbe. De meg kellett védenem az embereket.
*Sok története van, főleg a Sa'argathot elleni harcokról.*
~Jobb lett volna, ha a hőstörténetek, csak mesék maradnak.~
-Én láttam a pusztulást. Láttam több ezer hontalan szemét, akiket ezek az istenek károsítottak meg. Ahhoz pedig túl egoista vagyok, hogy félelemből benyaljak nekik, pedig jogos.
*Von vállat abban igazat adva Ninonak, hogy ésszerű döntés ez is, csak számára nem megfelelő.
Inkább csak hagyja is dühét elszállni, mielőtt felrobbantja a fél fürdőt, egy rosszul kiejtett szó, és egy erős gondolat okán, aztán magyarázhat az őrségnek, hogy nem akarta, csak tudat alatt.*
-Én nem tudom, de képzelem. Nekem sem szüleim, sem testvéreim.
*Magyarázza töredelmesen, nem igazán beleremegve a gondolatba. Megszokta már.*
-Hát, sajnálom, de ha már így esett, legalább a felelősség sem terhel, csak magadért.
*Mosolyodik el kicsikét, hátha jobb kedvre tudja deríteni nyeszlett kortársát. A rövid csendet nem akarja megtörni, hagyja hadd gondolkodjon a másik, hadd idézze fel a régi dolgokat. Mikor azonban Ninoryn ismét Taitosra pillant rajta cinkos arckifejezést talál csak.*
-Nocsak, ennyi jó élmény?
*Aztán költőire veszi a hangnemet, és még mindig vigyorogva folytatja.*
-Vigyázz, oh vitéz,
fel ne nyársalj dárdáddal, mit pajzán gondolatod idéz!
*És egy lépést hátrál is. Aztán csak hagyja a témát elsüllyedni a vízben.*
~Reméljük ő meg nem süllyed el, és nem hoztam rá a frászt.~
*Kíváncsi hol éri el beszélgetőtársa türelmének küszöbét, de reménykedik benne, hogy előbb maga jó belátásának korlátai fogják meg.*
-Mi az a hét?
*Kérdezi furcsán felhúzva szemöldökét.*
-Oh, vagy nálatok hét naposak a hatok is? Erről még nem hallottam.
~Illetve, a hold tekercsei között írják, hogy egyes népek tőle származtatják az időmérést, messze, Lanawinon is túl, és ők hetekben számolnak. Van benne ráció.~
*Idéz fel magában pár dolgot.*
-Nem mondod?!
*Csodálkozik tovább.*
-De hisz Arthenior olyan kicsi. Mint egy kis börtön.
*Magyarázza elképedve. El sem tudja képzelni, hogy húsz esztendeig ki se lépne innen. Hallgatja tovább a mesét.*
-Baleset?
*Szúrja közbe, hátha kap rá választ is, és kielégítődik a mai napon legalább kíváncsisága, ha már csak egy nyüzüge fiút sikerült magának társaságul fognia.*
-Érdekes, szabad tudnom a mester nevét? Nem Nestar volt?
*Egyetlen nagy alkímiamester akiről hallott, az Nestar, így ő jut eszébe elsőre, hátha össze tudja kapcsolni a két nevet és arcot így.*
-Hmm, nem volt jó bőr egyik sem?
*Szavai most kissé délies járásban érdeklődnek a leányok után. Aztán elérkezik a pillanat, mikor neki kell megnyilatkoznia.*
-Mágia? Mit ér a mágia, ha nincs mögötte ember?
*Tesz fel egy nyílt kérdést.*
-Ugyanannyit, mint az isten megfelelő értékrend nélkül. De ezt már elmondtam.
*Kerülné a számára csak idegességet hozó témát amennyire csak lehet.*
-Nos, az én "mágikus" gyermekkorom.
*Kezd egy kis gúnnyal a történetbe.*
-A hegyek lábánál kezdődik. Világvégén. Már ez a falu neve. Itt találtak rám, hát... vándorok, mesterek, tudósok, ilyesmik. Ők neveltek, most pedig teszem azt, amire tanítottak. Élem az életemet, igyekszem jót tenni másokkal azért a zaklatás mellett, és ennyi. Netán továbbadom bölcsességüket, ha úgy adódik. Jártam már sok helyen, a másik három nagyobb város kivételével majd' mindenhol megfordultam a Nagy-hegység keleti oldalán.
*Meséli útjait összegezvén.*
-Most pedig ott lakom Amon Ruadhtól kicsikét délre. Ott leginkább... Hát földműveléssel, kétkezi munkával foglalkozunk. Egyszerű parasztnépekkel. A tanyánkat Synmirának hívják, ha ez mond valamit. Tele van az a vidék érdekesnél érdekesebb gyökerekkel.
*Ha a másik ismeri a Mágus-lak nevét hallásból, mindez akkor is viccesen jöhet ki, ha nem, csak még jobban, és Taitos ajkai apró mosolyra rándulnak egy rövid pillanatra.*