//Férfiak, vágyak, és egyéb katasztrófák//
- Tegnap nem foglalkoztál velem túlzottan, sőt még bosszantottalak is. Azt meg honnan tudnám, ha fizettél volna aranyat miattam? De ha már így van, jobbra is költhetted volna.
*Úgy tűnik mintha egy fokkal nyugodtabb lenne. De a tőrt még csak nem engedi el. Amikor a férfi a nadrágjával kezd babrálni, elkapja a tekintetét róla. Nem akarja végignézni ahogy levetkőzik, márpedig látszólag le fog, mondjon bármit neki.*
- Attól még, hogy egy nőnek vannak elképzelései a romantikáról, nem azt jelenti, hogy ennyi a világa, tuskó. *mondja azért ingerülten, és gúnyos mosoly jelenik meg az arcán.*- És mivel még egy napja sincs, hogy a fejemhez vágta egy bizonyos csontért könyörgő Morcos kutya, hogy könnyűvérű részeg elfekkel háló céda vagyok... nos, igen. Akkor. *mondja nyersen. És habár nem gondolja igazán komolyan, de a sértettsége még mindig túl nagy, hogy bármennyire is meghátráljon. Na meg amúgy sem szokása. Elég volt, hogy előző este csak úgy felment a szobájába. De hát már fáradt is volt, és megunta a gúnyos szavakat.
Ám a következőkre aztán visszanéz már a férfira. Úgy tűnik azóta se vetkőzött le szerencsére.*
- Csak azt ne mondd, hogy a sas szemeddel olyan jól látsz mindent, ami a víz alatt van. Különben meg számít valamit ha látsz? Kölyökkoromban két tucatnyian nézték végig az első lépéseimet, amit pucéran tettem meg! És baj, hogy nem állítottam beléd a pengét?
*Na ez a végszó. Dühösen tenyerel a medence széleire, és a következő pillanatban már kint is van a vízből. Felegyenesedik, ám hosszú, fehér haja épp a lehető legjobb helyeken tapad a testére. Na nem mintha nem lehetne látni egyáltalán semmit, de a lángoló tekintetű, tőrt tartó mélységi nő még meztelenül is félelmetes látványt nyújt most.*
- Igen, mindenkinek vannak hibái. Nekem is vannak hibáim. De valaki vagy ezekkel fogadjon el vagy egyen sünt! *sziszegi.*
- És tökéletes vagyok magamnak Morcos. Éppen azért, mert tökéletlen vagyok. Mondd, Te tökéletesnek tartod magad? Valóban tökéletesnek? Vagy csak egy szánalmas ficsúrnak, akinek a szája nagy?
*Lassú léptekbe, a tőrt előre tartva indul meg a mélységi felé, közben szép kis víztócsákat hagyva maga után. Úgy tűnik egyáltalán nem szégyenlős, vagy már nem érdekli a dolog.*
- A barátok nem iszogatnak úgy. A barátok barátok. Sajnálom, hogy ezt sem tapasztalhattad soha ezek szerint. Gőzöd sincs a családról sem ugye? *mondja vészjósló hangon.*
- Tudd meg, hogy Te sem vagy tökéletes. Jössz itt a fene nagy elmésségeddel. Kémkedsz, aztán meg rám rontasz... hát, akkor tessék! *tárja szét a karjait, de még úgy, hogy a tőr azért irányba mutasson.*
- Jól nézz meg, ha ezt akarod látni, mert mindjárt kiszúrom a szemed! Itt már nincsen Fogadós, aki megvédjen. Csendben elvághatom a torkodat, és hagyhatom, hogy kivérezz a medencében. Még ágyat is kapok a fogadóban. *mondja egészen halkan. Pár méterre áll meg a férfitól, és rászegezi a tőrt.
Pedig ez még jól is elsülhetett volna.*
A hozzászólás írója (Trielle Khalonrae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.11 03:00:35