Hold karavánpihenő - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Bájitalaid: Neked nincsenek bájitalaid!
Bájitalaid: Neked nincsenek bájitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 69-88
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 69-88
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-04-01 20:10:04
Üzenet elküldve: 2012-04-01 20:10:04
ÚJ
*Lovát kantárján vezetve érkezik meg Chothal a főtérre, ahol már az őrség alaposan végig is méri. Mondogatják:*
-A bolond ork aki a Nyugati kapun akar átjutni.
*Néhányuk elismerően néz az orkra, gondolván derék próbálkozás, mások csak csóválják a fejüket. Chothalt nem érdekli a 'közvélemény'. Csak a saját véleménye és gondolatai érdekli. Persze valamilyen szinten ad másokéra is.
Reméli minden esetre a drága mágus beváltja az ígéretét... Ha adódik lehetőség, Ő le akar innen lécelni. Semmi kedve egy helyben toporogni és már régen hányt kardélre bárkit is, vagy csinált valami nem szokványost. Viszont élvezi a magányt, így van ideje a régi időkről gondolkodni.
Leheveredik, ugyanahhoz a fához ahol pár napja ült és találkozott Kinartothal. Vajon a nővel mi lehet? Az orknak fogalma sincs, különösebben nem izgatja magát. Ha kelleni fog a két munkás keze, a nő majd úgyis üzen valamely módon.
De Chothalnak ez az egész még mindég bűzlik.
Ahogy így a fa tövében gondolkodik sok egyéb dolgon, Báró elkezdi az ork nyakát bökdösni puha orrával. Az ork a lóra néz, majd megvakarja annak fejét:*
-Rá se ránts Báró. Lesz ez még így se... Lehet még holnap is itt fogunk rostokolni, de lehetséges, hogy holnap meg már titokzatos orvgyilkosok fognak minket üldözni hét határon át és a skalpunkat akarják majd, hogy valami ősi ellenségem asztalán ezüst tálcán felkínálhassák.
*Erre a ló füleit széttolja, jelezvén nem érti ezt. Chothal csak megcsóválja a fejét és meg fogja a ló sörényét*
-Ez a skalpod... Te, te marharépa.
*Majd azzal leül és tovább gondolkodik.*
-A bolond ork aki a Nyugati kapun akar átjutni.
*Néhányuk elismerően néz az orkra, gondolván derék próbálkozás, mások csak csóválják a fejüket. Chothalt nem érdekli a 'közvélemény'. Csak a saját véleménye és gondolatai érdekli. Persze valamilyen szinten ad másokéra is.
Reméli minden esetre a drága mágus beváltja az ígéretét... Ha adódik lehetőség, Ő le akar innen lécelni. Semmi kedve egy helyben toporogni és már régen hányt kardélre bárkit is, vagy csinált valami nem szokványost. Viszont élvezi a magányt, így van ideje a régi időkről gondolkodni.
Leheveredik, ugyanahhoz a fához ahol pár napja ült és találkozott Kinartothal. Vajon a nővel mi lehet? Az orknak fogalma sincs, különösebben nem izgatja magát. Ha kelleni fog a két munkás keze, a nő majd úgyis üzen valamely módon.
De Chothalnak ez az egész még mindég bűzlik.
Ahogy így a fa tövében gondolkodik sok egyéb dolgon, Báró elkezdi az ork nyakát bökdösni puha orrával. Az ork a lóra néz, majd megvakarja annak fejét:*
-Rá se ránts Báró. Lesz ez még így se... Lehet még holnap is itt fogunk rostokolni, de lehetséges, hogy holnap meg már titokzatos orvgyilkosok fognak minket üldözni hét határon át és a skalpunkat akarják majd, hogy valami ősi ellenségem asztalán ezüst tálcán felkínálhassák.
*Erre a ló füleit széttolja, jelezvén nem érti ezt. Chothal csak megcsóválja a fejét és meg fogja a ló sörényét*
-Ez a skalpod... Te, te marharépa.
*Majd azzal leül és tovább gondolkodik.*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-03-07 20:13:09
Üzenet elküldve: 2012-03-07 20:13:09
ÚJ
- Én Kinartoth. Ahonnan pedig én jön, nem sokan él egy fedél alatt. Nagy körzetben mi vagyunk élők csak. Húszan körülbelül... Közeli faluban járvány elpusztít nép még rég, azóta senki nem költöz oda, félnek. Ronda világ volt...
*Kissé el is fintorodik, ahogy azokra a betegségtől bűzölgő emberekre gondol, kiknek bőrét hatalmas ronda, gennyes sebek pusztították. A történet való igaz, bár a teljes igazságot ugyan nem mondta el az orknak - szereti elmesélni kalandjait, melyekből persze a rá eső részeket kihagyja.*
- Az Ön név is szabad meg tud?
*Kezei kicsit felmelegedtek az apró lángnyelvektől, bár a mozgás még mindig kissé nehézkes. Olykor leheletével is próbál rajta segíteni, bár a szabad ég alatt ez az állapot nem lesz ennél sokkal jobb. Ilyenkor bizony irigyli az orkokat, ők minden bizonnyal sokkal jobban bírják az ítéletidőt, mint az emberek.*
- Drága nem számít, csak lenni puha, meleg alattam...
*Első hallomásra talán egy kényes hölgyeménynek tűnhet, valójában viszont egyáltalán nem az. Most viszont már elméjébe is beleszökött a hűs szellő, mely arra ösztönzi, hogy már képzeletben is egy nagy ágyról, s egy jó meleg paplanról ábrándozzon. Ahogy viszont végigpillant az ork férfin, valami eszébe ötlik. Egy számára remek ötlet... A legfontosabb pont, hogy nem ember. Emellett erős, s igen intelligensnek is tűnik. S mivel Kinartoth nehezen tudna egyedül elrabolni egy papot észrevétlenül, ezért... A gondolatot viszont inkább egyelőre el is hessegeti, elvégre szinte semmit sem tud az illetőről! Képzeletben viszont szeret előre haladni, még szerencse, hogy a megvalósításban esze általában megálljt parancsol.*
- Én szeret magányos járni; utálom, ha lihegnek hátamban, meg tud védeni magamat! *ez kissé ironikusan hangzik a szájából a nemesi megjelenése miatt, bár ilyen hatásnak is szánta; az igazság viszont ott lapul a betűk mögött* Á, ennek örül! Nem fogja megbánni! *mondja a férfi felé lelkesen, immáron kedvesen mosolyogva* Az ígéret pedig megtart!
*Mondja felé kacsintva, majd megragadja a kantárt, s megindul a lóval együtt. Kissé nehézkesen tapossa a havat, s a fogadó képe élteti szinte egyedül - no meg ez az első ismeretség alapján érdekesnek tűnő ork.*
- Mondja, nem látott itt véletlen férfitömeg, hosszú hajúakat?
*Kérdi érdeklődve, bár van valamiért egy sanda gyanúja, hogy az a kapott levél nem is a Rendtől érkezett. Ezen viszont nem lenne meglepődve, elvégre ők egy igen komoly orvgyilkos Rend tagjai, s ez az életmód bizony megköveteli azt, hogy az olykor az életére törnek. Talán kémek írták, vagy egyszerűen csak el akarják tenni láb alól. Minden esetre nem árt figyelni...*
- Lehet egy furcsa kérdés? Én érdekel ork kultúra... Vallás... Szokások... Ha kedve van, mesélne nekem?
*Mosolyog rá kedvesen, bár nem tudja, hogy a közvetlenségét mennyire viseli jó szemmel a férfi.*
*Kissé el is fintorodik, ahogy azokra a betegségtől bűzölgő emberekre gondol, kiknek bőrét hatalmas ronda, gennyes sebek pusztították. A történet való igaz, bár a teljes igazságot ugyan nem mondta el az orknak - szereti elmesélni kalandjait, melyekből persze a rá eső részeket kihagyja.*
- Az Ön név is szabad meg tud?
*Kezei kicsit felmelegedtek az apró lángnyelvektől, bár a mozgás még mindig kissé nehézkes. Olykor leheletével is próbál rajta segíteni, bár a szabad ég alatt ez az állapot nem lesz ennél sokkal jobb. Ilyenkor bizony irigyli az orkokat, ők minden bizonnyal sokkal jobban bírják az ítéletidőt, mint az emberek.*
- Drága nem számít, csak lenni puha, meleg alattam...
*Első hallomásra talán egy kényes hölgyeménynek tűnhet, valójában viszont egyáltalán nem az. Most viszont már elméjébe is beleszökött a hűs szellő, mely arra ösztönzi, hogy már képzeletben is egy nagy ágyról, s egy jó meleg paplanról ábrándozzon. Ahogy viszont végigpillant az ork férfin, valami eszébe ötlik. Egy számára remek ötlet... A legfontosabb pont, hogy nem ember. Emellett erős, s igen intelligensnek is tűnik. S mivel Kinartoth nehezen tudna egyedül elrabolni egy papot észrevétlenül, ezért... A gondolatot viszont inkább egyelőre el is hessegeti, elvégre szinte semmit sem tud az illetőről! Képzeletben viszont szeret előre haladni, még szerencse, hogy a megvalósításban esze általában megálljt parancsol.*
- Én szeret magányos járni; utálom, ha lihegnek hátamban, meg tud védeni magamat! *ez kissé ironikusan hangzik a szájából a nemesi megjelenése miatt, bár ilyen hatásnak is szánta; az igazság viszont ott lapul a betűk mögött* Á, ennek örül! Nem fogja megbánni! *mondja a férfi felé lelkesen, immáron kedvesen mosolyogva* Az ígéret pedig megtart!
*Mondja felé kacsintva, majd megragadja a kantárt, s megindul a lóval együtt. Kissé nehézkesen tapossa a havat, s a fogadó képe élteti szinte egyedül - no meg ez az első ismeretség alapján érdekesnek tűnő ork.*
- Mondja, nem látott itt véletlen férfitömeg, hosszú hajúakat?
*Kérdi érdeklődve, bár van valamiért egy sanda gyanúja, hogy az a kapott levél nem is a Rendtől érkezett. Ezen viszont nem lenne meglepődve, elvégre ők egy igen komoly orvgyilkos Rend tagjai, s ez az életmód bizony megköveteli azt, hogy az olykor az életére törnek. Talán kémek írták, vagy egyszerűen csak el akarják tenni láb alól. Minden esetre nem árt figyelni...*
- Lehet egy furcsa kérdés? Én érdekel ork kultúra... Vallás... Szokások... Ha kedve van, mesélne nekem?
*Mosolyog rá kedvesen, bár nem tudja, hogy a közvetlenségét mennyire viseli jó szemmel a férfi.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-03-07 14:27:33
Üzenet elküldve: 2012-03-07 14:27:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 134
Ez előtti hozzászólás:
Foter
Ez utáni hozzászólás:
Nincs
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 134
Ez előtti hozzászólás:
Foter
Ez utáni hozzászólás:
Nincs
*Chothal ahelyett, hogy leheveredne állva marad és még párszor végigméri a nőszemélyt. Nem bírja eldönteni a nő miféle. Orvgyilkos? Nemesasszony? Kém? Kéjhölgy? A kéjhölgyet kilövi magába. Vele nincs nő aki ki merne kezdeni. Ezért kissé gyanakodva így felel mély kissé dörgő hangján:*
-Tehát a tengeren túlról. Nem gondoltam, hogy odaát is van valami de van. Az Ön népe... kit tisztelhetek Önben... hölgyem?
*Teszi fel a végén a kérdést, majd elsuvasztja tokjába kardját és hátára veszi azt és a távolba kémlel. Szállást keres, de csak sok sátrat lát és így szól:*
-Nos nem maradok sokáig erre ezért sem vettem ki szobát magamnak. Bár ahogy elnézem, sátorban alszanak az erre lévők. Hallomásból a fogadó eléggé drága...
*Majd kicsit szkeptikusan néz a nőre. Továbbra sem tudja mit akarhat egy emberek között vonzónak minősülő női egyed tőle. De ha játszani akar akkor ahhoz ketten kellenek. Chothal bedobja az egyik felét... egyenlőre. De a kardot magánál tartja.*
-Én? Én megszoktam már a cudar életmódot ork vagyok. Azt hiszem ez kérdés sem volt. Ami meg úti célomat illeti... Mondjuk úgy eléggé összetett.
*Hatásszünetet tart.*
-Én meg nem igen látok gyönyörű ember nőt testőrök és őrség esetleg hódolók serege nélkül.*Majd itt a nő elharapott mondatát fejezi be szokott semleges hangnemében:*
-Én pedig nem vagyok olyan mint a legtöbb ork. Így igaz. No jöjjön szerintem nézzünk utána ennek a szállás kérdésnek. Amott a fogadó táblája.
*"Zöldsárkány... érdekes." Jegyzi meg magának, majd a nyerget és egyebet a lova hátára rakja és a kantárt kezére tekeri és indulásra készen várja a nőt.*
-Tehát a tengeren túlról. Nem gondoltam, hogy odaát is van valami de van. Az Ön népe... kit tisztelhetek Önben... hölgyem?
*Teszi fel a végén a kérdést, majd elsuvasztja tokjába kardját és hátára veszi azt és a távolba kémlel. Szállást keres, de csak sok sátrat lát és így szól:*
-Nos nem maradok sokáig erre ezért sem vettem ki szobát magamnak. Bár ahogy elnézem, sátorban alszanak az erre lévők. Hallomásból a fogadó eléggé drága...
*Majd kicsit szkeptikusan néz a nőre. Továbbra sem tudja mit akarhat egy emberek között vonzónak minősülő női egyed tőle. De ha játszani akar akkor ahhoz ketten kellenek. Chothal bedobja az egyik felét... egyenlőre. De a kardot magánál tartja.*
-Én? Én megszoktam már a cudar életmódot ork vagyok. Azt hiszem ez kérdés sem volt. Ami meg úti célomat illeti... Mondjuk úgy eléggé összetett.
*Hatásszünetet tart.*
-Én meg nem igen látok gyönyörű ember nőt testőrök és őrség esetleg hódolók serege nélkül.*Majd itt a nő elharapott mondatát fejezi be szokott semleges hangnemében:*
-Én pedig nem vagyok olyan mint a legtöbb ork. Így igaz. No jöjjön szerintem nézzünk utána ennek a szállás kérdésnek. Amott a fogadó táblája.
*"Zöldsárkány... érdekes." Jegyzi meg magának, majd a nyerget és egyebet a lova hátára rakja és a kantárt kezére tekeri és indulásra készen várja a nőt.*
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-03-06 22:04:18
Üzenet elküldve: 2012-03-06 22:04:18
ÚJ
*Mikor a hölgy kicsit megigazítja haját, s hozzáér a vöröses rózsához, az szinte üvegként törik össze, s darabokban hull a földre. Kinartoth kissé elhúzza a száját, bár van még egy tartalék a táskájában, az viszont minden bizonnyal összenyomódott. Az ork férfi első kissé morgós beszéde nem lepi meg, elvégre ezek a teremtések sosem a kedvességről s emberszeretetükről voltak híresen, legyen az akár nő vagy férfi.*
- Pénz nem számít nekem, sőt... Ha jól sejt, ön is drága miatt éjszakáz itt kint?
*Közben a csiholt tűzhöz kicsit közelebb lép, mely fölé odaemeli áthűlt kezeit, s a lángnyelvek közelsége szinte fájdalommal tölti el bőrét. A ló is közelebb lépked, láthatóan neki is jól esik ez az enyhe meleg.*
- Ha segít nekem mutatni épület, ahol nép alszik, szívesen meghívnám vacsora és szállás. Nem tudom, ork hogy bír hideg, viszont szerintem kellemesebb egy meleg ágyban alud, mint itt kemény föld.
*Bólint felé határozottan, miközben vörös ajkaira egy halovány, határozott mosolyt varázsol. Eközben érthető kérdezősködés következik, elvégre nem mindenki szeret csak úgy szóba állni idegenekkel, márpedig Kinartoth nagyon is annak látszik; csak úgy rikít az itteniek közt!*
- Én messzi vizeken túl érkez egy hajó, épp tegnapelőtt. Arthenior város voltam, csak ide jönni kellett... S igen, töröm nyelv - nehéz megszokni itteniek beszéd, még gyakorol kell. *húzza el száját kissé, ő is jobban örülne annak, ha érthetőbben tudna kommunikálni* Önt mi szél hozt ide? Ritkán látok ork nyüzsgőbb terület, s ha látok is... *egy pillanatra szünetet tart* Akkor is a kellemetlenek közül. Ön viszont...
*Sóhajt egyet, mondandóját viszont nem fejezi be, jobbnak látja, ha ezt inkább gondolataiban folytatja. Furcsa is lenne, ha egy Kinartothhoz hasonló hölgy elismeréssel fordulna egy orkhoz - ez manapság egyenlő lenne azzal, hogy hatalmas gyanút vonna magára, ami még bajba is keverheti.*
- Pénz nem számít nekem, sőt... Ha jól sejt, ön is drága miatt éjszakáz itt kint?
*Közben a csiholt tűzhöz kicsit közelebb lép, mely fölé odaemeli áthűlt kezeit, s a lángnyelvek közelsége szinte fájdalommal tölti el bőrét. A ló is közelebb lépked, láthatóan neki is jól esik ez az enyhe meleg.*
- Ha segít nekem mutatni épület, ahol nép alszik, szívesen meghívnám vacsora és szállás. Nem tudom, ork hogy bír hideg, viszont szerintem kellemesebb egy meleg ágyban alud, mint itt kemény föld.
*Bólint felé határozottan, miközben vörös ajkaira egy halovány, határozott mosolyt varázsol. Eközben érthető kérdezősködés következik, elvégre nem mindenki szeret csak úgy szóba állni idegenekkel, márpedig Kinartoth nagyon is annak látszik; csak úgy rikít az itteniek közt!*
- Én messzi vizeken túl érkez egy hajó, épp tegnapelőtt. Arthenior város voltam, csak ide jönni kellett... S igen, töröm nyelv - nehéz megszokni itteniek beszéd, még gyakorol kell. *húzza el száját kissé, ő is jobban örülne annak, ha érthetőbben tudna kommunikálni* Önt mi szél hozt ide? Ritkán látok ork nyüzsgőbb terület, s ha látok is... *egy pillanatra szünetet tart* Akkor is a kellemetlenek közül. Ön viszont...
*Sóhajt egyet, mondandóját viszont nem fejezi be, jobbnak látja, ha ezt inkább gondolataiban folytatja. Furcsa is lenne, ha egy Kinartothhoz hasonló hölgy elismeréssel fordulna egy orkhoz - ez manapság egyenlő lenne azzal, hogy hatalmas gyanút vonna magára, ami még bajba is keverheti.*
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-03-06 21:44:31
Üzenet elküldve: 2012-03-06 21:44:31
ÚJ
*Chothal feje fölött elszáll a nap és csak ül és pihen. Míg nem az éjszaka leszállta előtt kicsivel egy alak jelenik meg. Egy nő.
Merengéséből kiébred és egy szőke jobban kiöltözött ember nő lát meg. Emberi mércével biztos csodaszép, ám az orkok legtöbbje nem így méri a szépséget. Még jó, hogy Chothal nem átlag ork...
Sárga szemeit kétszer végighúzza a nőn és így szól, egy enyhét mordulva:*
-A fogadó drága. Inkább rakok tüzet. Az nem kerül semmibe.
*Mondja az ork és a pallosát kezébe veszi, majd egy kőért nyúl és tüzet csihol a tűzrakó helyen. Közben a nőhöz szól:*
-Üljön csak le. Báró nem harap.
*Bök a fekete lóra. Mikor végez a tűz csiholásával megfordul és így szól:*
-Töri a nyelvet? Hova valósi?
*Kérdi kimérten. Jobb megismerni a másikat.*
Merengéséből kiébred és egy szőke jobban kiöltözött ember nő lát meg. Emberi mércével biztos csodaszép, ám az orkok legtöbbje nem így méri a szépséget. Még jó, hogy Chothal nem átlag ork...
Sárga szemeit kétszer végighúzza a nőn és így szól, egy enyhét mordulva:*
-A fogadó drága. Inkább rakok tüzet. Az nem kerül semmibe.
*Mondja az ork és a pallosát kezébe veszi, majd egy kőért nyúl és tüzet csihol a tűzrakó helyen. Közben a nőhöz szól:*
-Üljön csak le. Báró nem harap.
*Bök a fekete lóra. Mikor végez a tűz csiholásával megfordul és így szól:*
-Töri a nyelvet? Hova valósi?
*Kérdi kimérten. Jobb megismerni a másikat.*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-03-06 21:28:35
Üzenet elküldve: 2012-03-06 21:28:35
ÚJ
*Érdekes, hogy a főtéren még ilyenkor az éji órákban is lófrálnak, méghozzá kereskedők! Pár emberről lerí, hogy ők is átutazóban vannak, bár a hölgy nem tudja felfogni, hogy egyesek hogy bírják ilyen jól a hideget. Ahonnan ő jön, ott ritka az olyan nap, mikor a napsugarak megmutatják magukat, vagy éppen az idő változna melegebbé. A kastély, ahol a Rend él, egy erdő közepén helyezkedik el, ahol bizony mindig hűvösebb van, mint máshol...
Mivel térképe konkrétan a karavánról nem ad útmutatást, ezért úgy dönt, hogy vörös ajkait megpróbálja kicsit megolvasztani, s megkérdez valakit, merre találhat valami szállást, ahol remélhetőleg meleg is van, no meg megihat valami forró italt. Első kiszemeltje egy suhanc, aki használható információval nem tud szolgálni, ugyanis úgy bűzölög az alkoholtól, mintha testét is ezzel locsolta volna - ami pedig gyomrában volt, egy rönk mellett kisvártatva meg is 'jelenik'. Tekintete végül egy ork férfin akad meg, aki magányosan üldögél egy fa tövében. A hölgy nagynehezen odaigyekszik hozzá, a szél közben csaknem elfújja, s remegő, fázós hangon megszólítja.*
- Elnézést...
*Jobban szemügyre veszi az illetőt, s kellemesen kell csalódnia nagy örömére; valamiért az orkokat - az igényeseket - mindig is varázslatosnak tartotta. Van egy bizonyos kisugárzásuk, ami a néppel ellentétben a hölgyet nagyon vonzza. Persze, az emberben a ronda, tagbaszakadt, büdös és koszos zöldbőrű jelenik meg, Kinartoth gondolataiban ezek a teremtmények mindig is nagy harcosként jelentek meg, kiknek értékrendjük rengeteg emberével versenghetne. *
- Nem tud megmond merre lel meleg hely? Kezeim... alig érzem. Mindjárt megfagy...
*Már csak abban reménykedik, hogy az úr segítőkész lesz, bár lehet, hogy éppen a kellemes magányos perceit zavarta meg.*
Mivel térképe konkrétan a karavánról nem ad útmutatást, ezért úgy dönt, hogy vörös ajkait megpróbálja kicsit megolvasztani, s megkérdez valakit, merre találhat valami szállást, ahol remélhetőleg meleg is van, no meg megihat valami forró italt. Első kiszemeltje egy suhanc, aki használható információval nem tud szolgálni, ugyanis úgy bűzölög az alkoholtól, mintha testét is ezzel locsolta volna - ami pedig gyomrában volt, egy rönk mellett kisvártatva meg is 'jelenik'. Tekintete végül egy ork férfin akad meg, aki magányosan üldögél egy fa tövében. A hölgy nagynehezen odaigyekszik hozzá, a szél közben csaknem elfújja, s remegő, fázós hangon megszólítja.*
- Elnézést...
*Jobban szemügyre veszi az illetőt, s kellemesen kell csalódnia nagy örömére; valamiért az orkokat - az igényeseket - mindig is varázslatosnak tartotta. Van egy bizonyos kisugárzásuk, ami a néppel ellentétben a hölgyet nagyon vonzza. Persze, az emberben a ronda, tagbaszakadt, büdös és koszos zöldbőrű jelenik meg, Kinartoth gondolataiban ezek a teremtmények mindig is nagy harcosként jelentek meg, kiknek értékrendjük rengeteg emberével versenghetne. *
- Nem tud megmond merre lel meleg hely? Kezeim... alig érzem. Mindjárt megfagy...
*Már csak abban reménykedik, hogy az úr segítőkész lesz, bár lehet, hogy éppen a kellemes magányos perceit zavarta meg.*
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-03-06 20:59:56
Üzenet elküldve: 2012-03-06 20:59:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 134
Ez előtti hozzászólás:
Nyugati kapu
Ez utáni hozzászólás:
Foter
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 134
Ez előtti hozzászólás:
Nyugati kapu
Ez utáni hozzászólás:
Foter
*Chothal és lova báró a déli napra érkeznek a Főtérre. Kissé meleg van, így az ork hamar keres is egy kis hűvöst. A főtér kicsit különbözik az Artheniorban megtalálhatótól. Kicsit jobban is tetszik neki. Minden kötetlenebb. Így nyugodtan letelepedhet szinte bárhova.
Meglát egy üres fával árnyékolt helyet, mintha nekik találták volna ki. A kiszemelt helyen még egy tűzrakó hely is van. Ez pont megteszi. Odavezeti és leszerszámozza a lovat. De a kantárt nem veszi le róla. A nyerget a fa tövébe helyezi és csomagjait az mellé. Kardját a földbe szúrja a dolgai közelébe és a lovat a fa egyik erősebb mellékágához kötözi. Nem mintha el akarna az menni. Amint az ork hagyja kicsit, Báró el is dől és még a helyi farukat billegető kancákra sem figyel. Neki most a pihenés fontosabb.*
-Pihenj csak... ránk fér. Ha átjutunk azon a tetves kapun oda kell az erő.
*Mondja Chothal és végignéz a kereskedőkkel teli helyen. Nem kíván pénzt költeni ezért csak a fa tövébe heveredik és ha majd megéhez rak egy nyársat.
Most mindenesetre dúdolásba kezd és megtömi pipáját, jóféle dohánnyal, majd pöfékelni kezd.*
Meglát egy üres fával árnyékolt helyet, mintha nekik találták volna ki. A kiszemelt helyen még egy tűzrakó hely is van. Ez pont megteszi. Odavezeti és leszerszámozza a lovat. De a kantárt nem veszi le róla. A nyerget a fa tövébe helyezi és csomagjait az mellé. Kardját a földbe szúrja a dolgai közelébe és a lovat a fa egyik erősebb mellékágához kötözi. Nem mintha el akarna az menni. Amint az ork hagyja kicsit, Báró el is dől és még a helyi farukat billegető kancákra sem figyel. Neki most a pihenés fontosabb.*
-Pihenj csak... ránk fér. Ha átjutunk azon a tetves kapun oda kell az erő.
*Mondja Chothal és végignéz a kereskedőkkel teli helyen. Nem kíván pénzt költeni ezért csak a fa tövébe heveredik és ha majd megéhez rak egy nyársat.
Most mindenesetre dúdolásba kezd és megtömi pipáját, jóféle dohánnyal, majd pöfékelni kezd.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-01-29 02:09:05
Üzenet elküldve: 2012-01-29 02:09:05
ÚJ
*A főtér hasonlóképp kihalt, mint a sátrak erdeje. Egyre erősödik a szél: Wraeco válaszul összehúzza barna kabátját, zsebre teszi kezeit, s megszaporázza lépteit. Csizmájának sarkai tompán kopognak a macskaköves téren, hosszú üstökét tépi a szeszélyes szél, majd egy vészjósló villámlás arra enged következteti, hogy eső közeleg.
"Remélem, Elhia nem fázik most" - gondol egyből kedvesére Wraeco.*
"Remélem, Elhia nem fázik most" - gondol egyből kedvesére Wraeco.*
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-01-09 00:45:50
Üzenet elküldve: 2012-01-09 00:45:50
ÚJ
- Nem hiszek a véletlenekben... Most hogy így említed: ha megint az erdőben járunk, meglátogathatnánk a remetét. Lehet, hogy ő a pártfogód, de az is lehet, hogy ő csak segített felszínre hozni benned olyan képességeket, amikkel nyitott lettél és egy másik személy így tudott rád hatni.
- Ijesztőnek? Kicsit sem. *feleli immáron mosolyogva Wraeco* - Egy ilyen ártatlan teremtésről, mint amilyen te vagy, bármi is derüljön ki, sosem lesz ellenszenves számomra, nem hogy ijesztő.
*Most már Wraeconak is feltűnik a tömeg és magán érez sok kíváncsi tekintetet. Ha kihalt helyre mennek, akkor senki segítségére se számíthatnak, a tömegben viszont megbújhatnak az esetleges támadóik. Patthelyzet. Végül úgy határoz Wraeco, hogy Elhiának alighanem igaza van, mivel a sátraknál jelen helyzetüknél fogva jobb pihenőhelyet nem is találhatnának.*
- Egyetértek, menjünk a sátrakhoz. Ami pedig engem illet, majd később elmondok mindent. Ígérem. Most viszont siessünk! *sürgeti Wraeco a lányt, mivel épp egy idős házaspár indult meg feléjük érdeklődő arccal*
- Ijesztőnek? Kicsit sem. *feleli immáron mosolyogva Wraeco* - Egy ilyen ártatlan teremtésről, mint amilyen te vagy, bármi is derüljön ki, sosem lesz ellenszenves számomra, nem hogy ijesztő.
*Most már Wraeconak is feltűnik a tömeg és magán érez sok kíváncsi tekintetet. Ha kihalt helyre mennek, akkor senki segítségére se számíthatnak, a tömegben viszont megbújhatnak az esetleges támadóik. Patthelyzet. Végül úgy határoz Wraeco, hogy Elhiának alighanem igaza van, mivel a sátraknál jelen helyzetüknél fogva jobb pihenőhelyet nem is találhatnának.*
- Egyetértek, menjünk a sátrakhoz. Ami pedig engem illet, majd később elmondok mindent. Ígérem. Most viszont siessünk! *sürgeti Wraeco a lányt, mivel épp egy idős házaspár indult meg feléjük érdeklődő arccal*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-01-08 23:49:10
Üzenet elküldve: 2012-01-08 23:49:10
ÚJ
*Elhia tekintete elhomályosul, és próbál visszaemlékezni azokra a pillanatokra amiket a tónál töltött.*
-Egyedül csak egy öreg remetével futottam össze az erdőben, aki megtanított meditálni, mélyen magamba tekinteni, hogy elvonatkoztassak dolgoktól és mögé lássak a csalásoknak, de semmi mást nem érzékeltem.
*Sorolja fel a lány tapasztalatait, majd kissé kételkedő arccal ismét szól pár szó.t*
- Habár amikor elhagytam a meditálás után az erdőt, letisztultságot éreztem, és amikor természetközelben jártam az élet apró örömeit véltem felfedezni, melyek melegséggel töltöttek el. és újabb útra ösztönöztek. Így találtalak meg téged is. Nem tudom elmagyarázni mi vezetett, csak éreztem hogy arra kell mennem, mintha egy hang a fejemben azt súgná: ' Jó úton haladsz, bízz bennem majd én vezetlek!'
Amikor először jártam a sűrű sötét Arthenior erdejében, akkor is a fák sugdolózása nyomán bukkantam a tóra és a remetére.
-Szerinted van valami köze ennek a múltamhoz ? Nem tartasz emiatt ijesztőnek, hogy ilyen dolgok lappanganak meg bennem ?
Ha már itt tartunk Téged mi vezetett ide pont Arthenior városába? Mit titkolsz előttem ?
*Faggatózik Elhia, és közben az ölébe mászik Wraeconak, mint egy kisgyerek, aki az esti mesére vár. Csak a kisgyerekek általában nem szorítják saját keblükre a mesélőjük fejét, mint ahogy Elhia teszi. A célja csak az hogy megbízzon benne a párja.*
-Nem akarunk békésebb környezetbe vonulni ? mondjuk ahol álomra hajthatjuk majd fejünket és nem zavar meg senki se.
*Ajánlja fel Elhia a főtértől nem messze levő sátras területet, hogy kettesben maradhassanak mert valljuk be a főtéren rengeteg a nyüzsgő ember, aki kíváncsi az újonnan jött idegenekre és sok szem szegeződik rájuk. Meggyőzésképpen Elhia csókkal is próbálkozik pozitív hatást elérni partnerénél, majd fénylő kék szemeivel szinte megpróbálja megigézni hódolóját.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.01.15 10:32:39, a következő indokkal:
Írásjelek pótlása, jelek javítása, mondatközpontosítás
-Egyedül csak egy öreg remetével futottam össze az erdőben, aki megtanított meditálni, mélyen magamba tekinteni, hogy elvonatkoztassak dolgoktól és mögé lássak a csalásoknak, de semmi mást nem érzékeltem.
*Sorolja fel a lány tapasztalatait, majd kissé kételkedő arccal ismét szól pár szó.t*
- Habár amikor elhagytam a meditálás után az erdőt, letisztultságot éreztem, és amikor természetközelben jártam az élet apró örömeit véltem felfedezni, melyek melegséggel töltöttek el. és újabb útra ösztönöztek. Így találtalak meg téged is. Nem tudom elmagyarázni mi vezetett, csak éreztem hogy arra kell mennem, mintha egy hang a fejemben azt súgná: ' Jó úton haladsz, bízz bennem majd én vezetlek!'
Amikor először jártam a sűrű sötét Arthenior erdejében, akkor is a fák sugdolózása nyomán bukkantam a tóra és a remetére.
-Szerinted van valami köze ennek a múltamhoz ? Nem tartasz emiatt ijesztőnek, hogy ilyen dolgok lappanganak meg bennem ?
Ha már itt tartunk Téged mi vezetett ide pont Arthenior városába? Mit titkolsz előttem ?
*Faggatózik Elhia, és közben az ölébe mászik Wraeconak, mint egy kisgyerek, aki az esti mesére vár. Csak a kisgyerekek általában nem szorítják saját keblükre a mesélőjük fejét, mint ahogy Elhia teszi. A célja csak az hogy megbízzon benne a párja.*
-Nem akarunk békésebb környezetbe vonulni ? mondjuk ahol álomra hajthatjuk majd fejünket és nem zavar meg senki se.
*Ajánlja fel Elhia a főtértől nem messze levő sátras területet, hogy kettesben maradhassanak mert valljuk be a főtéren rengeteg a nyüzsgő ember, aki kíváncsi az újonnan jött idegenekre és sok szem szegeződik rájuk. Meggyőzésképpen Elhia csókkal is próbálkozik pozitív hatást elérni partnerénél, majd fénylő kék szemeivel szinte megpróbálja megigézni hódolóját.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.01.15 10:32:39, a következő indokkal:
Írásjelek pótlása, jelek javítása, mondatközpontosítás
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-01-08 23:30:24
Üzenet elküldve: 2012-01-08 23:30:24
ÚJ
*Wraeco szó nélkül, figyelmesen hallgatja végig kedvese megrázó történetét. Néha-néha könny szökik a szemébe, de ezt szerencsére Elhia nem veszi észre.*
- Elhia. Ígérem, sosem felejtelek el, de ha megtalálnak, s rád támadnak - én megvédelek; ha elvisznek - felkutatlak. És ha bántani mernek... nos, azt nem élik túl... Egyszóval, bármi történjék is veled, én melletted leszek. *hangzik el az őszinte felelet az elf férfiú szájából. Wraeco állja a lány tekintetét és kék szemeivel próbál megnyugtatóan hatni Elhiára, amit még szorosabb ölelésével próbál fokozni. Percekig némán ölelkeznek, majd Wraeco ismét beszélni kezd:*
- Valószínű, hogy a sziklára is az Awuheom Ivmooqh vésette fel az üzenetet. Nem tartod különösnek, hogy pont megtaláltuk? Elvégre annyi fele mehettünk volna akkor... Lenne egy kérdésem: mikor elhatároztad, hogy menjünk az Artheniori erdő tavához fürdeni, nem tapasztaltál semmi szokatlant? Mármint úgy értem, magaddal kapcsolatban. Nem érezted azt, hogy egy bizonyos erő hajt téged? Mert ha így van, akkor bizony van egy szövetségesünk, aki figyelmeztetni próbált téged...
- Elhia. Ígérem, sosem felejtelek el, de ha megtalálnak, s rád támadnak - én megvédelek; ha elvisznek - felkutatlak. És ha bántani mernek... nos, azt nem élik túl... Egyszóval, bármi történjék is veled, én melletted leszek. *hangzik el az őszinte felelet az elf férfiú szájából. Wraeco állja a lány tekintetét és kék szemeivel próbál megnyugtatóan hatni Elhiára, amit még szorosabb ölelésével próbál fokozni. Percekig némán ölelkeznek, majd Wraeco ismét beszélni kezd:*
- Valószínű, hogy a sziklára is az Awuheom Ivmooqh vésette fel az üzenetet. Nem tartod különösnek, hogy pont megtaláltuk? Elvégre annyi fele mehettünk volna akkor... Lenne egy kérdésem: mikor elhatároztad, hogy menjünk az Artheniori erdő tavához fürdeni, nem tapasztaltál semmi szokatlant? Mármint úgy értem, magaddal kapcsolatban. Nem érezted azt, hogy egy bizonyos erő hajt téged? Mert ha így van, akkor bizony van egy szövetségesünk, aki figyelmeztetni próbált téged...
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-01-08 22:29:31
Üzenet elküldve: 2012-01-08 22:29:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 1
Ez előtti hozzászólás:
Foter
Ez utáni hozzászólás:
Nincs
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 1
Ez előtti hozzászólás:
Foter
Ez utáni hozzászólás:
Nincs
*Elhia arcán apró ráncok jelennek meg, mintha tudná miről lenne szó, de esze ágában sincs megemlíteni társának, mert nem akarja belekeverni még jobban.*
- A múlt az elmúlt, Te is lépj túl rajta ahogy én tettem!
*felül és mélyen a szemébe néz. Ritkán jelenik meg ily komolyság lágy arcán, kezével éppen hogy hozzáérve Wraeco arcához megsimítja, és habozva, de mégis nekiáll a szörnyű titkok felfedésének.*
-Még a régmúltban történt. Csak annyit meséltem a családomról, hogy anyám félgyermekként hozott a világra, aminek az okozója egy vándor ember volt. Édesanyám egyetlen szerelme, de ugye ez a nemes elfeknél tiltott cselekedet, mert a legfőbb a vérvonal tisztán tartása. Azzal, hogy a világra hozott és megóvott, hatalmas terhet zúdított a Dea család nyakába. Anyámnak több leány testvére is volt, akik megértették érzéseit, de a hagyományhoz ragaszkodó szüleik már feleennyire se voltak elnézőek. Kritériumként anyámnak adtak tíz évet, hogy életképes elfet faragjon belőlem, majd sorsomra kellett volna hogy hagyjon, de nem tette. Ehelyett elhelyezett engem egy szegény ember családnál egy közeli faluban, ahol mindig meglátogatott. Külsőmmel nem tűntem ki, mert jobban hasonlítok egy emberre, mint elfre csak az adottságaim mutatták hogy félvér vagyok. Ügyesség, gyorsaság, pontosság és a tanulásvágy, ezek belőlem fakadtak ezért még elnyomni se tudtam őket. Tizenharmadik születésnapomon lehetett, amikor anyám újra eljött hozzám, de nem egyedül hanem újdonsült férjével, akihez hozzákényszerítették, mégis bízott benne. Pedig nem szabadott volna, mert elárulta anyámat és vele együtt engem. Pár nappal később késő éjjel dörömböltek az ajtón, édesanyám és két testvére jött néhány ismeretlen arcú gyerekkel, akik az unokatesóim voltak. Az arcuk rémült volt és ziháltak, de nem maradtak pihenni, hanem rögtön kézen fogtak és vittek magukkal. Tudatlanul figyeltem hogy mi történik körülöttem, és amikor kérdőre vontam anyámat, csak ennyit mondott: 'Sose nézz hátra, mert az nem vezet jóra, csak a jövőd a fontos és hogy vigyázzál magadra!' ezek a szavak a szívembe égtek mert akkor láttam először sírni őt.
- Fél év múltával kezdtek helyrerázódni a dolgok. Letelepedtünk egy elhagyatott erdőben, ahol minden megvolt a számunkra ami csak kellett, de amint berendezkedtünk arra figyeltem fel, hogy anyám az ölébe kap és rohanni kezd velem. Ahogy elnéztem a vállai fölött láttam a lángokat, melyek a kunyhónkon csaptak fel és hallottam unokatestvéreim sikítását. ' Ne nézz hátra!' ordított rám anyám, és vénülő arcán patakként zúdultak le könnycseppjei. Hirtelen csak egy suhanást hallottam, majd egy nyögést és annyira emlékszem, hogy a földre estünk és szülőm akadozó hangon súgja nekem: 'Fuss! Fuss Drága Kincsem! Nagyon szeretlek! ' Majd arca elsápadt, és a földre hullott. Ledermedtem és pár pillanatig másra sem voltam képes, csak zokogásra de újra hallottam anyám szavait a fejemben, amik életet töltöttek belém. Volt a közelben egy öreg fa, aminek a gyökerei között észrevétlenül el tudtam rejtőzni és bogarakon élve pár napot, talán egy hetet is lapultam ott. A sok várakozás után, amikor elindultam vissza megbizonyosodni afelől hogy tényleg megtörtént-e vagy csak álmodtam. Anyám holtteste nem volt ott, ahol hagytam és a kunyhónk is porig égett pár környező fával együtt. Akkor tudatosult bennem, hogy végleg magamra maradtam és hogy nem térhetek vissza többé a népemhez. Vándorként múlnak azóta napjaim.
*Elhia mind ezt sírás nélkül meséli végig a figyelmesen hallgató Wraeconak, majd megfogja kezét és így szól:*
- Most már tudom hogy nem vagyok egyedül, és azt se akarom, hogy bajod essék ezért akármi történik velem, ígérd meg hogy elmenekülsz majd és továbbviszed az emlékemet!
*Komoly szaval után az ifjú nő válaszra és valami reagálásra vár a Kedvesétől miközben kezük teljesen összefonódik.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.01.15 10:29:02, a következő indokkal:
Írásjelek pótlása, jelek pótlása, mondatközpontosítás
- A múlt az elmúlt, Te is lépj túl rajta ahogy én tettem!
*felül és mélyen a szemébe néz. Ritkán jelenik meg ily komolyság lágy arcán, kezével éppen hogy hozzáérve Wraeco arcához megsimítja, és habozva, de mégis nekiáll a szörnyű titkok felfedésének.*
-Még a régmúltban történt. Csak annyit meséltem a családomról, hogy anyám félgyermekként hozott a világra, aminek az okozója egy vándor ember volt. Édesanyám egyetlen szerelme, de ugye ez a nemes elfeknél tiltott cselekedet, mert a legfőbb a vérvonal tisztán tartása. Azzal, hogy a világra hozott és megóvott, hatalmas terhet zúdított a Dea család nyakába. Anyámnak több leány testvére is volt, akik megértették érzéseit, de a hagyományhoz ragaszkodó szüleik már feleennyire se voltak elnézőek. Kritériumként anyámnak adtak tíz évet, hogy életképes elfet faragjon belőlem, majd sorsomra kellett volna hogy hagyjon, de nem tette. Ehelyett elhelyezett engem egy szegény ember családnál egy közeli faluban, ahol mindig meglátogatott. Külsőmmel nem tűntem ki, mert jobban hasonlítok egy emberre, mint elfre csak az adottságaim mutatták hogy félvér vagyok. Ügyesség, gyorsaság, pontosság és a tanulásvágy, ezek belőlem fakadtak ezért még elnyomni se tudtam őket. Tizenharmadik születésnapomon lehetett, amikor anyám újra eljött hozzám, de nem egyedül hanem újdonsült férjével, akihez hozzákényszerítették, mégis bízott benne. Pedig nem szabadott volna, mert elárulta anyámat és vele együtt engem. Pár nappal később késő éjjel dörömböltek az ajtón, édesanyám és két testvére jött néhány ismeretlen arcú gyerekkel, akik az unokatesóim voltak. Az arcuk rémült volt és ziháltak, de nem maradtak pihenni, hanem rögtön kézen fogtak és vittek magukkal. Tudatlanul figyeltem hogy mi történik körülöttem, és amikor kérdőre vontam anyámat, csak ennyit mondott: 'Sose nézz hátra, mert az nem vezet jóra, csak a jövőd a fontos és hogy vigyázzál magadra!' ezek a szavak a szívembe égtek mert akkor láttam először sírni őt.
- Fél év múltával kezdtek helyrerázódni a dolgok. Letelepedtünk egy elhagyatott erdőben, ahol minden megvolt a számunkra ami csak kellett, de amint berendezkedtünk arra figyeltem fel, hogy anyám az ölébe kap és rohanni kezd velem. Ahogy elnéztem a vállai fölött láttam a lángokat, melyek a kunyhónkon csaptak fel és hallottam unokatestvéreim sikítását. ' Ne nézz hátra!' ordított rám anyám, és vénülő arcán patakként zúdultak le könnycseppjei. Hirtelen csak egy suhanást hallottam, majd egy nyögést és annyira emlékszem, hogy a földre estünk és szülőm akadozó hangon súgja nekem: 'Fuss! Fuss Drága Kincsem! Nagyon szeretlek! ' Majd arca elsápadt, és a földre hullott. Ledermedtem és pár pillanatig másra sem voltam képes, csak zokogásra de újra hallottam anyám szavait a fejemben, amik életet töltöttek belém. Volt a közelben egy öreg fa, aminek a gyökerei között észrevétlenül el tudtam rejtőzni és bogarakon élve pár napot, talán egy hetet is lapultam ott. A sok várakozás után, amikor elindultam vissza megbizonyosodni afelől hogy tényleg megtörtént-e vagy csak álmodtam. Anyám holtteste nem volt ott, ahol hagytam és a kunyhónk is porig égett pár környező fával együtt. Akkor tudatosult bennem, hogy végleg magamra maradtam és hogy nem térhetek vissza többé a népemhez. Vándorként múlnak azóta napjaim.
*Elhia mind ezt sírás nélkül meséli végig a figyelmesen hallgató Wraeconak, majd megfogja kezét és így szól:*
- Most már tudom hogy nem vagyok egyedül, és azt se akarom, hogy bajod essék ezért akármi történik velem, ígérd meg hogy elmenekülsz majd és továbbviszed az emlékemet!
*Komoly szaval után az ifjú nő válaszra és valami reagálásra vár a Kedvesétől miközben kezük teljesen összefonódik.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.01.15 10:29:02, a következő indokkal:
Írásjelek pótlása, jelek pótlása, mondatközpontosítás
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-01-08 21:44:38
Üzenet elküldve: 2012-01-08 21:44:38
ÚJ
*Wraeconak eszébe jut a cetli. Előveszi, majd a bőrkötéses szótárával karöltve, egy jó negyed óra ráfordítással lefordítja az apró betűkkel a papírra varázsolt, egyenes betűket, majd suttogva válaszol Elhiának:*
- Érted aggódom, kedvesem...
- Lefordítottam a papír tartalmát és azt hiszem kezd összeállni a kép. *folytatja Wraeco kifejezéstelen arccal. Nagy levegő után elkezdi olvasni a fordítást:* - 'MEGVAN AZ EGYIKÜK' 'Testvéreim! Hosszú és fáradtságos munkával sikerült fényt derítenünk az egyik áruló család (Dea) egyik női tagjára (Elhia). Haladéktalanul utazzatok Artheniorba. Kerítsétek elő a lányt. Élve. Minden eszköz megengedett. Akciónkra ne derüljön fény.' 'AWUHEOM IVMOOQH'
- Nem tudom, mi ez az egész... nem tudom, kik ők, vagy hogy mit akarnak. A Dea családnak is csak egyetlen személyét ismerem *pillant a lány ragyogó szemébe*, viszont őt akár az életem árán is megvédeném... *majd Wraeco homlokon puszilja Elhiát*
A hozzászólás írója (Wraeco Thempestas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.01.08 21:44:54
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.01.08 22:40:23, a következő indokkal:
Kérésre.
- Érted aggódom, kedvesem...
- Lefordítottam a papír tartalmát és azt hiszem kezd összeállni a kép. *folytatja Wraeco kifejezéstelen arccal. Nagy levegő után elkezdi olvasni a fordítást:* - 'MEGVAN AZ EGYIKÜK' 'Testvéreim! Hosszú és fáradtságos munkával sikerült fényt derítenünk az egyik áruló család (Dea) egyik női tagjára (Elhia). Haladéktalanul utazzatok Artheniorba. Kerítsétek elő a lányt. Élve. Minden eszköz megengedett. Akciónkra ne derüljön fény.' 'AWUHEOM IVMOOQH'
- Nem tudom, mi ez az egész... nem tudom, kik ők, vagy hogy mit akarnak. A Dea családnak is csak egyetlen személyét ismerem *pillant a lány ragyogó szemébe*, viszont őt akár az életem árán is megvédeném... *majd Wraeco homlokon puszilja Elhiát*
A hozzászólás írója (Wraeco Thempestas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.01.08 21:44:54
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.01.08 22:40:23, a következő indokkal:
Kérésre.
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-01-07 16:35:51
Üzenet elküldve: 2012-01-07 16:35:51
ÚJ
*A leányzó Wraeco ölébe dőlve fekszik, pihentetve vele megviselt tagjait és félálomban a tűz lángocskáit figyeli, ahogyan 'végtelen' játékot játszanak egymás között. Amíg az egyik nő, a másik halványul, majd ez fordítva is megtörténik. Halk pattogása a kicsit nedves, éppen kiszáradó rőzsének megnyugtatja a lány szívét. Fél szemével felpillantva Kedvesére, zavarodottságot vesz észre rajta, ami felett nem képes elsiklani, és szemét szigorúan a tűzre szegezve így felel:*
- Mi nem hagyja nyugodni lelkedet ? Nekem nyugodtan elmondhatod! Látom rajtad, hogy nagyon jár valamin az agyad, de próbáld meg kizárni mert itt biztonságban vagyunk, legalábbis nekem ezt mondtad.
* Majd teljes testével a hátára fordul úgy, hogy arcocskája az ég felé legyen és lássa Wraeco arcának összes rezdülését. *
- Tán ennyire nem tartozik rám ? mert akkor hanyagolhatjuk a témát
* És ezzel a végszóval a férfi combján levő fejecskéjét megtámasztja oldalról a férfi hasfalával és lehunyja szemeit de nem alszik, hanem csak vár az esetleges válaszokra mert ha aludni akarna akkor visszafordulna a tűz irányába*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.01.15 10:20:54, a következő indokkal:
Írásjelek pótlása
- Mi nem hagyja nyugodni lelkedet ? Nekem nyugodtan elmondhatod! Látom rajtad, hogy nagyon jár valamin az agyad, de próbáld meg kizárni mert itt biztonságban vagyunk, legalábbis nekem ezt mondtad.
* Majd teljes testével a hátára fordul úgy, hogy arcocskája az ég felé legyen és lássa Wraeco arcának összes rezdülését. *
- Tán ennyire nem tartozik rám ? mert akkor hanyagolhatjuk a témát
* És ezzel a végszóval a férfi combján levő fejecskéjét megtámasztja oldalról a férfi hasfalával és lehunyja szemeit de nem alszik, hanem csak vár az esetleges válaszokra mert ha aludni akarna akkor visszafordulna a tűz irányába*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.01.15 10:20:54, a következő indokkal:
Írásjelek pótlása
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-01-07 14:05:02
Üzenet elküldve: 2012-01-07 14:05:02
ÚJ
*Mikor éjszaka megérkeztek, felélesztették a főtér egyik tábortűzénél a lángot és a tűz melege mellett összebújva pihent az utazópáros.
Wraeco ugyan boldog, hiszen útitársnőjére immáron kedveseként tekinthet, ám néhány gondolat nem hagyja nyugodni az elf éles elméjét. A főtéri nyüzsgés, emberek látványa érezteti vele: nincsenek egyedül. Wraeco szeme előtt újra lepereg a tegnapi mágusárny látogatása, aztán a Holdudvarban tapasztalt ork razziával kapcsolatos aggodalmai is felszínre törnek. "Vajon mit akarhatnak Elhiától?" - teszi fel magának ismét a kérdést, miközben magához öleli a még kicsit kába tekintetű elfleányt.*
Wraeco ugyan boldog, hiszen útitársnőjére immáron kedveseként tekinthet, ám néhány gondolat nem hagyja nyugodni az elf éles elméjét. A főtéri nyüzsgés, emberek látványa érezteti vele: nincsenek egyedül. Wraeco szeme előtt újra lepereg a tegnapi mágusárny látogatása, aztán a Holdudvarban tapasztalt ork razziával kapcsolatos aggodalmai is felszínre törnek. "Vajon mit akarhatnak Elhiától?" - teszi fel magának ismét a kérdést, miközben magához öleli a még kicsit kába tekintetű elfleányt.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2011-10-28 21:39:39
Üzenet elküldve: 2011-10-28 21:39:39
ÚJ
*Ahogy egyre közelebb ér a vidáman lobogó tüzek tengeréhez, rengeteg beszélgetésfoszlány is megcsapja fülét. Vannak akik útjukat mesélik, mások a városról, megint mások pedig az élettörténetük elmesélésébe kezdenek bele.
A sötét bokrok mögött meghúzódva még észrevétlen és ezt pillanatnyilag ki is használja. A közelében lévő tűzrakóhely körül néhány elf és, - nagy csodálkozására - egy sötételf beszélget.*
- ...Nem volt éppen idevalósi egyik sem, de a sok klán közül sok bizony nem tudott fennmaradni. Laroerek, Naxraiatok és többek között a Carlsson klán sem... *Mikor ezt a mondatot meghallja, megfagy ereiben a vér. "Carlsson..." Visszhangzik fejében a mondatfoszlány. Amióta kihalt a klánja először hallja más szájából ezt a nevet... Tovább hallgatózik, hátha megtud még más egyebet is, de sajnos több szót nem beszélnek a klánokról. Ekkor úgy dönt csatlakozik a társasághoz. Kilép a bokor takarásából és köszönti őket.*
- 'Estét Uraim! *Végignéz az embereken, akik most hirtelen feléje fordították kíváncsi tekintetüket.* És hölgyem... *Biccent a harcos amazon kinézetű elf nőre.* Remélem nem zavarom társaságukat, csak csatlakozni szeretnék, ha nem zavarja ez Önöket. *Azok biccentenek neki, és helyet is foglal mellettük. A dark férfi különösen megnézi. Külsejét, viseletét, harceszözeit... És hirtelen megszólal.*
- Csak nem egy... Carlsson...? *Hangja villámként hasít a pilalantnyi csöndbe. Dhuanemlla megrebben, és a férfi felé fordul.*
- Miért kérdi? *Kérdezi hűvösen.*
- Úgy tudtam, hogy az a nemzettség már rég kihalt...
- Hát akkor rosszul tudja. *Erre a mondatra a társaság többi tagja is megdöbben, páran szájuk elé is kapják kezüket
Az idő gyorsan telt. Szó esett mindenről, ami szóba jöhet. Meg is kínálták a sötételfet élelmükkel, ő pedig szívesen fogyasztotta, hiszen anpok óta nem volt főtt vagy sült étel a szájában.
Hajnal táján mindegyikük nyugovóra tért. Már csak ő és a szintén éjelf férfi maradtak. Némán nézik a parazsakat.*
- Van hol megszállnia, mert ha nincs, szívesen megosztom a sátramat Önnel... *Szólal meg hirtelen Ivuxari, akinek időközben rákérdezett a nevére.*
- Megköszönném, de csak ha nem okoz fennakadást neked... *A férfi biccent, majd int, hogy kövesse, és a sátra felé indul el.*
A hozzászólás írója (Dhunamella Carlsson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.10.28 21:40:54
A sötét bokrok mögött meghúzódva még észrevétlen és ezt pillanatnyilag ki is használja. A közelében lévő tűzrakóhely körül néhány elf és, - nagy csodálkozására - egy sötételf beszélget.*
- ...Nem volt éppen idevalósi egyik sem, de a sok klán közül sok bizony nem tudott fennmaradni. Laroerek, Naxraiatok és többek között a Carlsson klán sem... *Mikor ezt a mondatot meghallja, megfagy ereiben a vér. "Carlsson..." Visszhangzik fejében a mondatfoszlány. Amióta kihalt a klánja először hallja más szájából ezt a nevet... Tovább hallgatózik, hátha megtud még más egyebet is, de sajnos több szót nem beszélnek a klánokról. Ekkor úgy dönt csatlakozik a társasághoz. Kilép a bokor takarásából és köszönti őket.*
- 'Estét Uraim! *Végignéz az embereken, akik most hirtelen feléje fordították kíváncsi tekintetüket.* És hölgyem... *Biccent a harcos amazon kinézetű elf nőre.* Remélem nem zavarom társaságukat, csak csatlakozni szeretnék, ha nem zavarja ez Önöket. *Azok biccentenek neki, és helyet is foglal mellettük. A dark férfi különösen megnézi. Külsejét, viseletét, harceszözeit... És hirtelen megszólal.*
- Csak nem egy... Carlsson...? *Hangja villámként hasít a pilalantnyi csöndbe. Dhuanemlla megrebben, és a férfi felé fordul.*
- Miért kérdi? *Kérdezi hűvösen.*
- Úgy tudtam, hogy az a nemzettség már rég kihalt...
- Hát akkor rosszul tudja. *Erre a mondatra a társaság többi tagja is megdöbben, páran szájuk elé is kapják kezüket
Az idő gyorsan telt. Szó esett mindenről, ami szóba jöhet. Meg is kínálták a sötételfet élelmükkel, ő pedig szívesen fogyasztotta, hiszen anpok óta nem volt főtt vagy sült étel a szájában.
Hajnal táján mindegyikük nyugovóra tért. Már csak ő és a szintén éjelf férfi maradtak. Némán nézik a parazsakat.*
- Van hol megszállnia, mert ha nincs, szívesen megosztom a sátramat Önnel... *Szólal meg hirtelen Ivuxari, akinek időközben rákérdezett a nevére.*
- Megköszönném, de csak ha nem okoz fennakadást neked... *A férfi biccent, majd int, hogy kövesse, és a sátra felé indul el.*
A hozzászólás írója (Dhunamella Carlsson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.10.28 21:40:54
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2011-09-15 13:36:03
Üzenet elküldve: 2011-09-15 13:36:03
ÚJ
//Véres álmokat//
*Kissé kótyagosan ébred, nem érti mi történt vele pontosan, de hallja, hogy az erdő hívogatja Öt, majd Darnol hangját már messziről, mert önkéntelenül is elindult az erdő felé.*
"Hova mész Niqra? Mi történt? Valóban ezek jó kérdések! Jobban járnál, ha bevárnád a szerencsétlent! De az erdő hív!"
*Kecses mozgással -mint aki tudja, hova és miért megy-, indul neki a semminek. Kimért fejmozdulattal néz köre. Látja, hogy ismeretlenek vannak körülötte a téren. Érzi, hogy egy fajtársa a közelben van. Mikor arra pillant, merre őt is látja, észreveszi, vele együtt halad.*
"Szóval Öt is hívja az a valami! Nekünk ez nem tetszik!"
*Menet közben lenéz alkarjára, amin észreveszi azt a különös tetoválást, ami eddig nem volt rajta.*
- Mit jelentsen ez? Ki merészelte ezt tenni velünk?
*Fakad ki, elvékonyuló hangon. Felnéz a közeledő lovasra. Dühös és kissé kétségbeeső tekintettel néz fel rá.*
- Darnol, Kedvesem mit jelentsen ez?
*Kissé kótyagosan ébred, nem érti mi történt vele pontosan, de hallja, hogy az erdő hívogatja Öt, majd Darnol hangját már messziről, mert önkéntelenül is elindult az erdő felé.*
"Hova mész Niqra? Mi történt? Valóban ezek jó kérdések! Jobban járnál, ha bevárnád a szerencsétlent! De az erdő hív!"
*Kecses mozgással -mint aki tudja, hova és miért megy-, indul neki a semminek. Kimért fejmozdulattal néz köre. Látja, hogy ismeretlenek vannak körülötte a téren. Érzi, hogy egy fajtársa a közelben van. Mikor arra pillant, merre őt is látja, észreveszi, vele együtt halad.*
"Szóval Öt is hívja az a valami! Nekünk ez nem tetszik!"
*Menet közben lenéz alkarjára, amin észreveszi azt a különös tetoválást, ami eddig nem volt rajta.*
- Mit jelentsen ez? Ki merészelte ezt tenni velünk?
*Fakad ki, elvékonyuló hangon. Felnéz a közeledő lovasra. Dühös és kissé kétségbeeső tekintettel néz fel rá.*
- Darnol, Kedvesem mit jelentsen ez?
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2011-09-13 20:22:19
Üzenet elküldve: 2011-09-13 20:22:19
ÚJ
//Véres álmokat//
*Mikor felébred, szörnyen hasogat a feje és a füle oly' mértékben zúg, hogy alig érti a körülötte lévő emberek mondandóját. Próbálja felidézni, miért is fekszik a földön, de memóriája cserben hagyja. Miközben elkezd feltápászkodni, kézfején egy homokóra tetoválást fedez fel, melyre megint csak nem emlékszik, hol szerezte. A tudatlanság heves düh formájában önti el az agyát, de amint felismeri az érzést, már azon dolgozik, hogy megnyugodjon. Rideg, jeges érzés önti el, és körbetekint a téren. Ahol általában hatalmas tömeg gyülekezik, most alig néhányan vannak jelen, és azok is szállingózni kezdenek. Először két nő megy el, majd egy szerzetes rögtön a nyomukba is ered. A téren csupán egyetlen ismerős alakot lát, a nemrégiben megismert lovasok vak vezetőjét. Úgy látja, és a mellette álló törp is indulni készülnek. "Talán ha velük tartok, megtudok valamit..." Ötlik fel benne a gondolat, viszont gyalog alig vághatna neki az üldözésnek. Visszanyerve egyensúly érzékét feláll, és rögtön meg is érzi, hogy valami a hátát bökdösi. Mikor megfordul meglepetten tapasztalja, hogy egy lóval áll szemben, és fel is van nyergelve. Még egyszer hátrapillant a két férfira, majd gyakorlottan felpattan a kanca hátára. Szó nélkül várja meg, amíg Tentar és Turrog elindul, majd a nyomukba szegődik.*
*Mikor felébred, szörnyen hasogat a feje és a füle oly' mértékben zúg, hogy alig érti a körülötte lévő emberek mondandóját. Próbálja felidézni, miért is fekszik a földön, de memóriája cserben hagyja. Miközben elkezd feltápászkodni, kézfején egy homokóra tetoválást fedez fel, melyre megint csak nem emlékszik, hol szerezte. A tudatlanság heves düh formájában önti el az agyát, de amint felismeri az érzést, már azon dolgozik, hogy megnyugodjon. Rideg, jeges érzés önti el, és körbetekint a téren. Ahol általában hatalmas tömeg gyülekezik, most alig néhányan vannak jelen, és azok is szállingózni kezdenek. Először két nő megy el, majd egy szerzetes rögtön a nyomukba is ered. A téren csupán egyetlen ismerős alakot lát, a nemrégiben megismert lovasok vak vezetőjét. Úgy látja, és a mellette álló törp is indulni készülnek. "Talán ha velük tartok, megtudok valamit..." Ötlik fel benne a gondolat, viszont gyalog alig vághatna neki az üldözésnek. Visszanyerve egyensúly érzékét feláll, és rögtön meg is érzi, hogy valami a hátát bökdösi. Mikor megfordul meglepetten tapasztalja, hogy egy lóval áll szemben, és fel is van nyergelve. Még egyszer hátrapillant a két férfira, majd gyakorlottan felpattan a kanca hátára. Szó nélkül várja meg, amíg Tentar és Turrog elindul, majd a nyomukba szegődik.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2011-09-13 17:32:19
Üzenet elküldve: 2011-09-13 17:32:19
ÚJ
//Véres álmokat//
*Egyszer csak arra eszmél, hogy ébren van. Szemei reflexszerűen nyílnak ki, de mivel a fényt nem érzékeli, így ebből a szempontból a többiekkel ellentétben nem érez különbséget. Ellenben a pozíciójával, amivel nem tud mit kezdeni, hiszen emlékei szerint az imént lovagolt be a karavánpihenőbe a lovasaival.*
"Elájultam volna?" *Teszi fel magának a kérdést, miközben még kábán felül. Hirtelen balról a nevén szólítják, de a hang nem ismerős számára, aztán valami mégis kimondatja vele a törp nevét.* -Turrog uram? *Kérdezi, de a név nem sokat mondd számára. A hang alapján egy törpnek tűnik. A feltételezés hamar bizonyosságot nyer számára, mikor feláll és csak próbaképpen a másik vállára helyezi a kezét.* -Darnol? *Kapja fel a fejét a másik ismerős hangra.* -Hogy kerül...? *Kezdi a kérdést, de hallja, hogy a szerzetes nekiindul, így sürgetően a törphöz szól.* -Mit keresett ő itt? Beszédem van vele. Van itt egy ló? Utána kell mennem. Legyen a szemem! *Szólítja fel a törpöt, és ha az segít neki, és úgy dönt velejön, akkor együtt vágtatnak a szerzetes és az eredarok után.*
*Egyszer csak arra eszmél, hogy ébren van. Szemei reflexszerűen nyílnak ki, de mivel a fényt nem érzékeli, így ebből a szempontból a többiekkel ellentétben nem érez különbséget. Ellenben a pozíciójával, amivel nem tud mit kezdeni, hiszen emlékei szerint az imént lovagolt be a karavánpihenőbe a lovasaival.*
"Elájultam volna?" *Teszi fel magának a kérdést, miközben még kábán felül. Hirtelen balról a nevén szólítják, de a hang nem ismerős számára, aztán valami mégis kimondatja vele a törp nevét.* -Turrog uram? *Kérdezi, de a név nem sokat mondd számára. A hang alapján egy törpnek tűnik. A feltételezés hamar bizonyosságot nyer számára, mikor feláll és csak próbaképpen a másik vállára helyezi a kezét.* -Darnol? *Kapja fel a fejét a másik ismerős hangra.* -Hogy kerül...? *Kezdi a kérdést, de hallja, hogy a szerzetes nekiindul, így sürgetően a törphöz szól.* -Mit keresett ő itt? Beszédem van vele. Van itt egy ló? Utána kell mennem. Legyen a szemem! *Szólítja fel a törpöt, és ha az segít neki, és úgy dönt velejön, akkor együtt vágtatnak a szerzetes és az eredarok után.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2011-09-13 14:36:55
Üzenet elküldve: 2011-09-13 14:36:55
ÚJ
//Véres álmokat//
*Szemei lassan felnyílnak, s halvány íriszeibe belehasít a már jól ismert érzés: fájdalom, melyet a hirtelen megnőtt, befogadni való fénymennyiség okoz. Nem is bír el vele, szemhéjai összerándulnak, s köztük néhány csepp, friss ébredést jelző könnycsepp préselődik ki.*
"Mi az átok ez?"
*Sejtése sincs róla, mennyire beletrafálhatott. Csak azt tudja, hogy iszonyúan sajog a feje, és fogalma sincs, hogy kerül most ide; másik akárhány fekvő ember közé; mikor épp szállást keresni indult.*
"Hova lett... Szinte mindenki? Mikor érkeztem, nyüzsögtek itt..."
*Lassan ülő helyzetbe tornázza magát, s ismét körülnéz. Nem, valóban nem lát egy árva lelket sem magukon és a hátasokon kívül. Azokat leszámítva, akik épp készülnek eloldalogni.*
- Na, megálljatok csak! Lecsaptok, aztán itt hagytok vergődni?
*Halkan, épp csak magának meg is jegyzi a konklúziót. Egyetlen hihető verziót képes az események megmagyarázására felállítani, mégpedig azt, hogy kirabolták őket. Kissé távolabb fekszik a többiektől, így nem hallja tisztán a törp szavait, a tömegből ez után kiemelkedő szerzetest azonban megismeri - ő is ott volt az ünnepségen. Felindult, zavart arckifejezéséből is csak arra következtet: igaza lehet a rablással kapcsolatban. Arra viszont már nem szakít időt, hogy erszényeit végigtapogatva meg is bizonyosodjon igaza felől, inkább a rá jellemző hirtelen meggondolatlansággal pattan fel, hogy utánuk induljon és felelősségre vonja őket. Azonban heveskedése jutalma homályos látás, fülzúgás és egyensúlyvesztés.*
"Még szédülök is, mennyei lesz így lovagolni!"
*Amint visszanyeri egyensúlyát, felverekszi magát lovára, hogy biztosan beérje a továbbállni készülő kettőst és a nyomukba eredt szerzetest.*
*Szemei lassan felnyílnak, s halvány íriszeibe belehasít a már jól ismert érzés: fájdalom, melyet a hirtelen megnőtt, befogadni való fénymennyiség okoz. Nem is bír el vele, szemhéjai összerándulnak, s köztük néhány csepp, friss ébredést jelző könnycsepp préselődik ki.*
"Mi az átok ez?"
*Sejtése sincs róla, mennyire beletrafálhatott. Csak azt tudja, hogy iszonyúan sajog a feje, és fogalma sincs, hogy kerül most ide; másik akárhány fekvő ember közé; mikor épp szállást keresni indult.*
"Hova lett... Szinte mindenki? Mikor érkeztem, nyüzsögtek itt..."
*Lassan ülő helyzetbe tornázza magát, s ismét körülnéz. Nem, valóban nem lát egy árva lelket sem magukon és a hátasokon kívül. Azokat leszámítva, akik épp készülnek eloldalogni.*
- Na, megálljatok csak! Lecsaptok, aztán itt hagytok vergődni?
*Halkan, épp csak magának meg is jegyzi a konklúziót. Egyetlen hihető verziót képes az események megmagyarázására felállítani, mégpedig azt, hogy kirabolták őket. Kissé távolabb fekszik a többiektől, így nem hallja tisztán a törp szavait, a tömegből ez után kiemelkedő szerzetest azonban megismeri - ő is ott volt az ünnepségen. Felindult, zavart arckifejezéséből is csak arra következtet: igaza lehet a rablással kapcsolatban. Arra viszont már nem szakít időt, hogy erszényeit végigtapogatva meg is bizonyosodjon igaza felől, inkább a rá jellemző hirtelen meggondolatlansággal pattan fel, hogy utánuk induljon és felelősségre vonja őket. Azonban heveskedése jutalma homályos látás, fülzúgás és egyensúlyvesztés.*
"Még szédülök is, mennyei lesz így lovagolni!"
*Amint visszanyeri egyensúlyát, felverekszi magát lovára, hogy biztosan beérje a továbbállni készülő kettőst és a nyomukba eredt szerzetest.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 69-88
