Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 153 (3041. - 3057. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
3057. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-12-02 19:37:58
Üzenet elküldve: 2018-12-02 19:37:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szerzetesek egymás között - zárás//
*Számára is értékes a társaság, még ha csak felszínesen is látja egyelőre Daji jellemét. Sokkal közelebbinek érzi őt, mint eddig bárkit, akivel találkozott idekint. Sőt. Zeya is egy kolostor átmeneti „számkivetettje”, aki értetlenül szemléli a zavaros világot, és becsapottnak érzi magát, amiért annyira más a külvilág. Boldogulniuk kell olyan körülmények között, amikre nem készítették fel őket. Vajon igaza van mesterének abban, hogy készen áll rá? Vagy csak szembesíteni akarta a valósággal?
Úgy érzi, Dajival mindkettejüknél van egy kisebb zsák kavics, amivel már lehetne mit kezdeni. De hol? Milyen céllal? Miképpen? Amint gondolatai ebbe az irányba kanyarodnak, megint ködbe veszettnek érzi magát. Nem, még nincs itt az ideje. Még lapul a macska a fűben.
Daji kérdése meglepi. Zavarba is hozza, főként a meghajlás. Elfordítja a tekintetét bizonytalanul. Egy kicsit elgondolkodik, majd visszanéz rá és halkan dünnyögve felel.*
- Megtisztelő a bizalmad. De nem vagyok mester. Nem hiszem, hogy én erre taníthatnálak. Egyszer majd beszélgethetünk róla, de most…
*Önkéntelenül a folyóra néz. Van benne valami állandóság, pedig folyton változik. Nem ugyanaz a víz hömpölyög és fodrozódik, mint percekkel ezelőtt vagy ezután fog. A meder is alakul, hol fogy, hol épül, telítődik vagy mélyül. Észrevétlen lassúsággal, ha a saját szemszögükből nézik. A folyó számára viszont hosszú az emlékezet, és valószínűleg itt lesz még akkor is, amikor őket már elnyeli az elmúlás.*
- Úgy érzem… máshol van a helyem.
*Visszanéz a fiúra.*
- Tartsd a szemed te is a sodráson… és ha megtalálod a megfelelő medret, nem kizárt, hogy ott leszek én is.
*Magához veszi a felszerelését, majd feláll.*
- És vigyázz a városiakkal…
*Eldünnyögött búcsúja után elindul kifelé. Amint elhagyja a homokot, felölti saruját, majd a tekintetét körbefuttatja még egyszer a békés folyóparton. Ezúttal is nyugalmat talált itt. Talán többet. Van, ami nem változik, bármi történjen is. Vagy mégis…? Fejébe nyomja a kalapját és csendes alakja utoljára még eltűnik eme szép helyszínről, nem sejtve, hogy soha többé nem láthatja már.*
//Szerzetesek egymás között - zárás//
*Számára is értékes a társaság, még ha csak felszínesen is látja egyelőre Daji jellemét. Sokkal közelebbinek érzi őt, mint eddig bárkit, akivel találkozott idekint. Sőt. Zeya is egy kolostor átmeneti „számkivetettje”, aki értetlenül szemléli a zavaros világot, és becsapottnak érzi magát, amiért annyira más a külvilág. Boldogulniuk kell olyan körülmények között, amikre nem készítették fel őket. Vajon igaza van mesterének abban, hogy készen áll rá? Vagy csak szembesíteni akarta a valósággal?
Úgy érzi, Dajival mindkettejüknél van egy kisebb zsák kavics, amivel már lehetne mit kezdeni. De hol? Milyen céllal? Miképpen? Amint gondolatai ebbe az irányba kanyarodnak, megint ködbe veszettnek érzi magát. Nem, még nincs itt az ideje. Még lapul a macska a fűben.
Daji kérdése meglepi. Zavarba is hozza, főként a meghajlás. Elfordítja a tekintetét bizonytalanul. Egy kicsit elgondolkodik, majd visszanéz rá és halkan dünnyögve felel.*
- Megtisztelő a bizalmad. De nem vagyok mester. Nem hiszem, hogy én erre taníthatnálak. Egyszer majd beszélgethetünk róla, de most…
*Önkéntelenül a folyóra néz. Van benne valami állandóság, pedig folyton változik. Nem ugyanaz a víz hömpölyög és fodrozódik, mint percekkel ezelőtt vagy ezután fog. A meder is alakul, hol fogy, hol épül, telítődik vagy mélyül. Észrevétlen lassúsággal, ha a saját szemszögükből nézik. A folyó számára viszont hosszú az emlékezet, és valószínűleg itt lesz még akkor is, amikor őket már elnyeli az elmúlás.*
- Úgy érzem… máshol van a helyem.
*Visszanéz a fiúra.*
- Tartsd a szemed te is a sodráson… és ha megtalálod a megfelelő medret, nem kizárt, hogy ott leszek én is.
*Magához veszi a felszerelését, majd feláll.*
- És vigyázz a városiakkal…
*Eldünnyögött búcsúja után elindul kifelé. Amint elhagyja a homokot, felölti saruját, majd a tekintetét körbefuttatja még egyszer a békés folyóparton. Ezúttal is nyugalmat talált itt. Talán többet. Van, ami nem változik, bármi történjen is. Vagy mégis…? Fejébe nyomja a kalapját és csendes alakja utoljára még eltűnik eme szép helyszínről, nem sejtve, hogy soha többé nem láthatja már.*
3056. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-11-23 13:36:35
Üzenet elküldve: 2018-11-23 13:36:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szerzetesek egymás között//
*Daji a maga részéről még mindig nem tudja, mit is kellene kezdenie itt Artheniorban. Vagy bárhol másutt. A várost ugyan kezdi megszokni és mondhatni a helye is kezd itt kialakulni, de hogy magával mit kezdjen, azt még mindig nem tudja. A szerzetesi lét csak nem akar összejönni, ha őszinte akar lenni magához. A kolostorban tanult dolgok közül, amit ott nem tudott megvalósítani, az itt kinn sem megy, ráadásul az ott belénevelt dolgok miatt itt kinn meg olyan, mint egy szárnyaszegett gólya. Vagy inkább tökönrúgott. Áll és néz gúvadt szemekkel, hogy mit csinálnak mások és értetlenkedik. Ezért is szokott ide kijönni. Itt megvan a rendház békéje a felfújt mesterek és a bólogató tanítványok nélkül. Így, hogy az ősz lassan átszínezi a valóságot, még inkább harmonizál a lelkével. Reméli nem kell kivárnia a tavaszt a kivirágzással, mert az majd fél év. Szóval visszatérve a lényegre, itt egy élő hús-vér szerzetes, akivel már most többet és tartalmasabbat beszélgetett, mint a kolostorban szinte bárkivel és ráadásul még tapasztaltabbnak is tűnik, mint ő. Szóval talán ő tud segíteni, így kérdeznie kell. Láthatóan most zavarban van és keresi a szavakat.*
- Szóval, ööö, volna egy… tulajdonképp egy kérdésem. Tudod van az a képesség, amikor a mások által használt kunsztokat meg tudjuk akasztani. Tudod, mint amikor zöldségszállító kordét megtámadó útonállót kibillented a harci transzából vagy a kétnyelvű mézesmázos kereskedőt a bűvbeszédéből. Na, az nekem nem megy mindig. Illetve javarészt nem megy. Ha a rendben tanult módon közelítek a lelki béke felé, akkor soha, ha meg saját oldaláról közelítek a kenchi felé, akkor az összpontosítással megy. De nem tudom, pontosan mi ez a saját út és ezt keresem. Lehet, hogy a te rended vagy esetleg te magad máshogy csinálja, mint az enyém, és hátha tudnál segíteni. * Ülő helyzetben meghajol Zeya felé. * - Megtisztelnél vele ha most, esetleg máshol beszélnél nekem erről.
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.23 14:16:46
//Szerzetesek egymás között//
*Daji a maga részéről még mindig nem tudja, mit is kellene kezdenie itt Artheniorban. Vagy bárhol másutt. A várost ugyan kezdi megszokni és mondhatni a helye is kezd itt kialakulni, de hogy magával mit kezdjen, azt még mindig nem tudja. A szerzetesi lét csak nem akar összejönni, ha őszinte akar lenni magához. A kolostorban tanult dolgok közül, amit ott nem tudott megvalósítani, az itt kinn sem megy, ráadásul az ott belénevelt dolgok miatt itt kinn meg olyan, mint egy szárnyaszegett gólya. Vagy inkább tökönrúgott. Áll és néz gúvadt szemekkel, hogy mit csinálnak mások és értetlenkedik. Ezért is szokott ide kijönni. Itt megvan a rendház békéje a felfújt mesterek és a bólogató tanítványok nélkül. Így, hogy az ősz lassan átszínezi a valóságot, még inkább harmonizál a lelkével. Reméli nem kell kivárnia a tavaszt a kivirágzással, mert az majd fél év. Szóval visszatérve a lényegre, itt egy élő hús-vér szerzetes, akivel már most többet és tartalmasabbat beszélgetett, mint a kolostorban szinte bárkivel és ráadásul még tapasztaltabbnak is tűnik, mint ő. Szóval talán ő tud segíteni, így kérdeznie kell. Láthatóan most zavarban van és keresi a szavakat.*
- Szóval, ööö, volna egy… tulajdonképp egy kérdésem. Tudod van az a képesség, amikor a mások által használt kunsztokat meg tudjuk akasztani. Tudod, mint amikor zöldségszállító kordét megtámadó útonállót kibillented a harci transzából vagy a kétnyelvű mézesmázos kereskedőt a bűvbeszédéből. Na, az nekem nem megy mindig. Illetve javarészt nem megy. Ha a rendben tanult módon közelítek a lelki béke felé, akkor soha, ha meg saját oldaláról közelítek a kenchi felé, akkor az összpontosítással megy. De nem tudom, pontosan mi ez a saját út és ezt keresem. Lehet, hogy a te rended vagy esetleg te magad máshogy csinálja, mint az enyém, és hátha tudnál segíteni. * Ülő helyzetben meghajol Zeya felé. * - Megtisztelnél vele ha most, esetleg máshol beszélnél nekem erről.
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.23 14:16:46
3055. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-11-13 11:00:46
Üzenet elküldve: 2018-11-13 11:00:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szerzetesek egymás között//
*Most egy kicsit hosszabban hallgat, nézi a folyó elfogyhatatlan víztömegét, forgatja magában az új gondolatokat. Talán valóban a csalódottság íze keseríti meg a száját, de ez nem azt jelenti, hogy lemondott az egészről. Minden nehézség lehetőség. Soha semmit sem kapott könnyen az életben. Ettől függetlenül nem keresi szándékosan a legnehezebb utat a megoldáshoz. Sőt, többre tartja a hatékonyságot, a kis energiabefektetéssel nagyot lendítő cselekvést.*
- Úgy gondolod, csak az harcol, aki mozgásban van? Nézd csak meg, hogy vadászik egy macska! Rávethetné magát a kiszemelt zsákmányra, amint megpillantja, hogy „majd csak lesz valami”. Ehelyett viszont felméri az ellenfelet, kivárja a megfelelő pillanatot. És amikor eljön, akkor habozás nélkül lép.
*Dajira emeli a tekintetét.*
- Ugyanez a helyzet a kövekkel. Elkezdheted dobálni őket a sodrásba, előbb-utóbb valóban felhalmozódik. De ha előtte rászánod az időt, hogy megismerd a medrét, akkor talán kiderülhet, hogy néhány lépéssel és egy kanyarral arrébb sokkal kevesebb kő is elég, vagy netán mások is vannak ott, akikkel össze lehet fogni.
*Úgy érzi, ki kell még egészítenie, amit mond, mert így nem teljes a kép.*
- Egyébként szerintem nagyrészt egyetértünk. A cselekvés fontos. És nem jelentéktelenek a kis tettek. Akár még az ismertség is hasznos, hogy megtaláljanak, akiknek segíteni akarsz. Mindebben igazat adok neked. Viszont… azért tartsd a szemed a kanyaron túlon is… én úgy érzem, még nem látom a medret teljes mélységében.
//Szerzetesek egymás között//
*Most egy kicsit hosszabban hallgat, nézi a folyó elfogyhatatlan víztömegét, forgatja magában az új gondolatokat. Talán valóban a csalódottság íze keseríti meg a száját, de ez nem azt jelenti, hogy lemondott az egészről. Minden nehézség lehetőség. Soha semmit sem kapott könnyen az életben. Ettől függetlenül nem keresi szándékosan a legnehezebb utat a megoldáshoz. Sőt, többre tartja a hatékonyságot, a kis energiabefektetéssel nagyot lendítő cselekvést.*
- Úgy gondolod, csak az harcol, aki mozgásban van? Nézd csak meg, hogy vadászik egy macska! Rávethetné magát a kiszemelt zsákmányra, amint megpillantja, hogy „majd csak lesz valami”. Ehelyett viszont felméri az ellenfelet, kivárja a megfelelő pillanatot. És amikor eljön, akkor habozás nélkül lép.
*Dajira emeli a tekintetét.*
- Ugyanez a helyzet a kövekkel. Elkezdheted dobálni őket a sodrásba, előbb-utóbb valóban felhalmozódik. De ha előtte rászánod az időt, hogy megismerd a medrét, akkor talán kiderülhet, hogy néhány lépéssel és egy kanyarral arrébb sokkal kevesebb kő is elég, vagy netán mások is vannak ott, akikkel össze lehet fogni.
*Úgy érzi, ki kell még egészítenie, amit mond, mert így nem teljes a kép.*
- Egyébként szerintem nagyrészt egyetértünk. A cselekvés fontos. És nem jelentéktelenek a kis tettek. Akár még az ismertség is hasznos, hogy megtaláljanak, akiknek segíteni akarsz. Mindebben igazat adok neked. Viszont… azért tartsd a szemed a kanyaron túlon is… én úgy érzem, még nem látom a medret teljes mélységében.
3054. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-11-09 09:38:47
Üzenet elküldve: 2018-11-09 09:38:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szerzetesek egymás között//
* Megint csak figyelmesen végighallgatja Zeyát, bár most, hogy belemelegedett a beszédbe, kicsit azért nagyobb önfegyelmet igényel. Érti, amit a másik mond, és igazából egyet is értene vele, ha nem érezne mögötte csalódottságot. Nem olyan mélyet, mint a városban, de azért valami hasonlót. Elnézi a folyóban elcsobbanó követ is, még a keletkező hullámokat is végigköveti, míg el nem halnak. Mikor a másik befejezi, akkor átveszi a szót. *
- Minden normális ember ezt tenné, akinek nincs más, rejtett célja. Ki jószívűségből, ki azért, hogy legyen honnan sápot húznia, ki azért, hogy bizonyítsa mint vezető, hogy előrébb való. Egy szétesett szekér senkinek nincs hasznára, egy sovány tehén kevesebb tejet ad. Ráadásul egy tehenet sokszor meg lehet fejni, de levágni csak egyszer.
* Pár másodperces szünet után ő is felvesz egy kavicsot. Nézegetni kezdi. *
- Abban igazad van, hogy egy kavics kevés, még a hullámai is gyorsan elhalnak. De a bentiek és igazából mi is csak kisebb köveket, olykor csak kavicsokat tudunk dobálni. Nincsenek szikláink. Viszont sok kis kavics is meg tud állítani egy folyót, ha elegen hordják. És ha megfordítjuk a gondolatot *- emeli fel a kavicsot * - ez valamikor egy hegy része volt. A megfagyó víz repesztette le, a sodró patak aprította és selymesen folyó víz csiszolta ilyen simára. A tömeg igenis idővel képes selymesen csiszolni, ha kitombolta magát. És akkor szigeteket épít a hordalékból.
* Ültében picit meghajol a másik felé. *
- És igazad van, a harcban az időzítés fontos. De ha van egy harc, akkor vagy bele kell állni, vagy el kell kerülni. Ha már ott vagy akkor fel kell emelni a kezed és bele kell tenni az ütésbe, mert ha nem hárítasz vesztettél. Persze elléphetsz az ütések elől leengedett kézzel, de csak akkor, ha sokkal képzettebb vagy. És ha nem támadsz, akkor nem tudod olyan helyzetbe hozni a másikat, hogy hibázzon, és akkor nem tudod bevinni a győztes ütést. Ha harcba mész, de nem kezdesz el harcolni, vagy csak ímmel-ámmal, akkor már vesztettél is. Ezeken a népeken nem lehet úgy segíteni, hogy nem ismernek személyesen. Legalábbis ha nem vagy mondjuk nagy mágus vagy minimum hadvezér, aki egy ütéssel nyer harcot. Ha kis ember vagy, és én az vagyok, akkor sok ütéssel kell felőrölni a másikat. És ezt valamikor el kell kezdeni. Én így látom. Még nem tudom ez mit jelent konkrétan, de érzem, hogy jó úton járok ezzel a gondolattal.
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.09 09:45:10
//Szerzetesek egymás között//
* Megint csak figyelmesen végighallgatja Zeyát, bár most, hogy belemelegedett a beszédbe, kicsit azért nagyobb önfegyelmet igényel. Érti, amit a másik mond, és igazából egyet is értene vele, ha nem érezne mögötte csalódottságot. Nem olyan mélyet, mint a városban, de azért valami hasonlót. Elnézi a folyóban elcsobbanó követ is, még a keletkező hullámokat is végigköveti, míg el nem halnak. Mikor a másik befejezi, akkor átveszi a szót. *
- Minden normális ember ezt tenné, akinek nincs más, rejtett célja. Ki jószívűségből, ki azért, hogy legyen honnan sápot húznia, ki azért, hogy bizonyítsa mint vezető, hogy előrébb való. Egy szétesett szekér senkinek nincs hasznára, egy sovány tehén kevesebb tejet ad. Ráadásul egy tehenet sokszor meg lehet fejni, de levágni csak egyszer.
* Pár másodperces szünet után ő is felvesz egy kavicsot. Nézegetni kezdi. *
- Abban igazad van, hogy egy kavics kevés, még a hullámai is gyorsan elhalnak. De a bentiek és igazából mi is csak kisebb köveket, olykor csak kavicsokat tudunk dobálni. Nincsenek szikláink. Viszont sok kis kavics is meg tud állítani egy folyót, ha elegen hordják. És ha megfordítjuk a gondolatot *- emeli fel a kavicsot * - ez valamikor egy hegy része volt. A megfagyó víz repesztette le, a sodró patak aprította és selymesen folyó víz csiszolta ilyen simára. A tömeg igenis idővel képes selymesen csiszolni, ha kitombolta magát. És akkor szigeteket épít a hordalékból.
* Ültében picit meghajol a másik felé. *
- És igazad van, a harcban az időzítés fontos. De ha van egy harc, akkor vagy bele kell állni, vagy el kell kerülni. Ha már ott vagy akkor fel kell emelni a kezed és bele kell tenni az ütésbe, mert ha nem hárítasz vesztettél. Persze elléphetsz az ütések elől leengedett kézzel, de csak akkor, ha sokkal képzettebb vagy. És ha nem támadsz, akkor nem tudod olyan helyzetbe hozni a másikat, hogy hibázzon, és akkor nem tudod bevinni a győztes ütést. Ha harcba mész, de nem kezdesz el harcolni, vagy csak ímmel-ámmal, akkor már vesztettél is. Ezeken a népeken nem lehet úgy segíteni, hogy nem ismernek személyesen. Legalábbis ha nem vagy mondjuk nagy mágus vagy minimum hadvezér, aki egy ütéssel nyer harcot. Ha kis ember vagy, és én az vagyok, akkor sok ütéssel kell felőrölni a másikat. És ezt valamikor el kell kezdeni. Én így látom. Még nem tudom ez mit jelent konkrétan, de érzem, hogy jó úton járok ezzel a gondolattal.
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.09 09:45:10
3053. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-11-07 20:30:02
Üzenet elküldve: 2018-11-07 20:30:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szerzetesek egymás között//
*Számára az indulatszítás még inkább kívül esik a felfoghatóság határán. Egy kicsit elgondolkodik viszont magában a hallottakon. Bosszantja a tehetetlenség, ezért minden értelmes ötletet megfontol. Mocorog lelkének az a fele, melyért mesterét szereti szidni. A remény nem túl jó barátja, az érzelgősség még kevésbé. Kiemel egy simára csiszolódott, márványmintás kavicsot a homokból, lassan forgatni kezdi a kezében.*
- Eeyr követői biztosan valami ilyesmit tennének...
*Dünnyögi, rosszkedvűn elhúzva a száját. A maga módján ő is megpróbálta. Sőt, egy egészen rövid ideig... talán még remélt is? Persze gyorsan jött a kiábrándulás, még több akadályt gördítve a jövőben az ilyen naiv érzések elé. A kavicsot a folyóba hajítja. Halk, öblös csobbanással nyelik el a fodrok.*
- Ez nem sokra elég.
*Fordul vissza Dajihoz. Látja benne a tettvágyat és a jóakaratot. De nem látja az utat előtte, miképp önmaga előtt sem. Azokra a fejkoppintásokra emlékezteti ez a helyzet, amikor szenvedélyből próbált harcolni. Megfontoltság nélkül.*
- Nem azt mondom, hogy nincs semmi értelme. De szerintem nem időszerű. A harc nem csupán a megfelelő mozdulatokból áll. Tudni kell jól időzíteni.
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.07 20:34:38
//Szerzetesek egymás között//
*Számára az indulatszítás még inkább kívül esik a felfoghatóság határán. Egy kicsit elgondolkodik viszont magában a hallottakon. Bosszantja a tehetetlenség, ezért minden értelmes ötletet megfontol. Mocorog lelkének az a fele, melyért mesterét szereti szidni. A remény nem túl jó barátja, az érzelgősség még kevésbé. Kiemel egy simára csiszolódott, márványmintás kavicsot a homokból, lassan forgatni kezdi a kezében.*
- Eeyr követői biztosan valami ilyesmit tennének...
*Dünnyögi, rosszkedvűn elhúzva a száját. A maga módján ő is megpróbálta. Sőt, egy egészen rövid ideig... talán még remélt is? Persze gyorsan jött a kiábrándulás, még több akadályt gördítve a jövőben az ilyen naiv érzések elé. A kavicsot a folyóba hajítja. Halk, öblös csobbanással nyelik el a fodrok.*
- Ez nem sokra elég.
*Fordul vissza Dajihoz. Látja benne a tettvágyat és a jóakaratot. De nem látja az utat előtte, miképp önmaga előtt sem. Azokra a fejkoppintásokra emlékezteti ez a helyzet, amikor szenvedélyből próbált harcolni. Megfontoltság nélkül.*
- Nem azt mondom, hogy nincs semmi értelme. De szerintem nem időszerű. A harc nem csupán a megfelelő mozdulatokból áll. Tudni kell jól időzíteni.
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.07 20:34:38
3052. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-11-07 15:30:42
Üzenet elküldve: 2018-11-07 15:30:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szerzetesek egymás között//
*Bólogatva, aházva hallgatja végig a másikat, mikor a történtekről beszél. Ő sincs tisztában a gazdasági folyamatokkal, meg a társadalmi osztályokkal és azok egyenlőtlenségeivel, így érdemben nem tud hozzászólni. Persze valahol igazságtalan, amiről Zeya beszél ezekkel kapcsolatban, de abban is teljesen igaza van, hogy nem választható megoldás a tulajdonképp céltalan pusztítás sem. Érti és tapasztalta is a lány tömeggel kapcsolatos megállapításait, de azért itt hozzáfűzne néhány gondolatot:*
- Igazad van abban, hogy a tömegben jelen van a rosszindulat, ráadásul azt sem tartom kizártnak, hogy egy vagy több csoport azt érdekből szítja és irányítja. De azt is látom, hogy vannak a tömegben olyanok, akiknek az egészből elege van. Ezek vagy csak egyszerűen melankolikusan léteznek, vagy már aktívan keresnek valami kiutat a mostani helyzetükből. És ezek közül még sokan a tömeggel tartanak, mert nem látnak más kiutat. Már szívük szerint rég abbahagynák, amit csinálnak, de csak ez van. *- Szépen lassan, ahogy belemelegszik a magyarázatba a fegyelmezett tartása úgy kezd lazább és gesztikulációja, mimikája egyre felszabadultabb lenni. *- Úgy hallottam, akik tehették elmentek nyugodtabb helyekre. Ki hová tudott. Mivel most sokan azt hiszik, hogy a tömeg védelmet nyújt, ezért azzal tartanak. Mint a kisebb madarak, amikor szirti sast látnak. Úgy képzelem, a kolostorok azért kerültek távol a forgalmas helyektől, mert védett helyet kerestek az emberek. Persze az nem védi meg őket, ha jön valami nagyobb haderő, az mindenki kardélre hány, hisz nem tudnak harcolni. Szóval amire sokan igazán vágynak, az egy védett ház, ahol megnyugodhatnak és lehetőséget kapnak arra, hogy újra elkezdjenek hinni a jövőben. Az ár majd elvonul és akkor ők újrakezdhetik. Nem tanítani kell őket először, hanem hitet adni a jövőben. Meg eközben példát mutatni és akkor ő is akar majd tanulni. * Egy pillanatra megakad és Zeyára néz.*
- Te kitől tanultál, tanulsz szívesen? Aki csak jártatja a száját vagy aki hiteles teljes valójában? Nekem pár mesterem volt hiteles, a többi csak szajkózta, amit ő is tanult. Nem a saját tapasztalatából beszélt, ez kiderült abból amit mondott. Szóval visszatérve, én el tudok képzelni egy úgymond menedékházat, ahová bejönnek az emberek akár csak tanácsért, vagy egy jó szóért. Csak el kell kezdeni az utcán aktívan segíteni azoknak, akik rászorulnak. Nem csak szóval, hanem azzal, amim van. Aztán kiderül mi sül ki belőle. *- vonja meg a vállát, miközben még mindig Zeyára néz.*
//Szerzetesek egymás között//
*Bólogatva, aházva hallgatja végig a másikat, mikor a történtekről beszél. Ő sincs tisztában a gazdasági folyamatokkal, meg a társadalmi osztályokkal és azok egyenlőtlenségeivel, így érdemben nem tud hozzászólni. Persze valahol igazságtalan, amiről Zeya beszél ezekkel kapcsolatban, de abban is teljesen igaza van, hogy nem választható megoldás a tulajdonképp céltalan pusztítás sem. Érti és tapasztalta is a lány tömeggel kapcsolatos megállapításait, de azért itt hozzáfűzne néhány gondolatot:*
- Igazad van abban, hogy a tömegben jelen van a rosszindulat, ráadásul azt sem tartom kizártnak, hogy egy vagy több csoport azt érdekből szítja és irányítja. De azt is látom, hogy vannak a tömegben olyanok, akiknek az egészből elege van. Ezek vagy csak egyszerűen melankolikusan léteznek, vagy már aktívan keresnek valami kiutat a mostani helyzetükből. És ezek közül még sokan a tömeggel tartanak, mert nem látnak más kiutat. Már szívük szerint rég abbahagynák, amit csinálnak, de csak ez van. *- Szépen lassan, ahogy belemelegszik a magyarázatba a fegyelmezett tartása úgy kezd lazább és gesztikulációja, mimikája egyre felszabadultabb lenni. *- Úgy hallottam, akik tehették elmentek nyugodtabb helyekre. Ki hová tudott. Mivel most sokan azt hiszik, hogy a tömeg védelmet nyújt, ezért azzal tartanak. Mint a kisebb madarak, amikor szirti sast látnak. Úgy képzelem, a kolostorok azért kerültek távol a forgalmas helyektől, mert védett helyet kerestek az emberek. Persze az nem védi meg őket, ha jön valami nagyobb haderő, az mindenki kardélre hány, hisz nem tudnak harcolni. Szóval amire sokan igazán vágynak, az egy védett ház, ahol megnyugodhatnak és lehetőséget kapnak arra, hogy újra elkezdjenek hinni a jövőben. Az ár majd elvonul és akkor ők újrakezdhetik. Nem tanítani kell őket először, hanem hitet adni a jövőben. Meg eközben példát mutatni és akkor ő is akar majd tanulni. * Egy pillanatra megakad és Zeyára néz.*
- Te kitől tanultál, tanulsz szívesen? Aki csak jártatja a száját vagy aki hiteles teljes valójában? Nekem pár mesterem volt hiteles, a többi csak szajkózta, amit ő is tanult. Nem a saját tapasztalatából beszélt, ez kiderült abból amit mondott. Szóval visszatérve, én el tudok képzelni egy úgymond menedékházat, ahová bejönnek az emberek akár csak tanácsért, vagy egy jó szóért. Csak el kell kezdeni az utcán aktívan segíteni azoknak, akik rászorulnak. Nem csak szóval, hanem azzal, amim van. Aztán kiderül mi sül ki belőle. *- vonja meg a vállát, miközben még mindig Zeyára néz.*
3051. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-11-06 19:30:25
Üzenet elküldve: 2018-11-06 19:30:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szerzetesek egymás között//
*A választ ő sem kapkodja el, hiszen részint kiegészítéseket hall a mondandóhoz később, másfelől neki sincsenek kész válaszai.*
- Én se vagyok itt régóta. Annyit értek az egészből, hogy vannak, akiknek vagyonuk van, és vannak, akiknek alig valami. Utóbbiak fellázadtak. Valamiféle bonyolult közösséget alkotnak, ahol a gazdagok költik a több pénzt, mégis ők maradnak gazdagok, a szegények pedig mindig egyik napról a másikra élnek, hiába dolgoznak keményen.
*Egy kis szünetet tart, megpróbálja felidézni, hogy mit mondott neki Aleimord erről az egészről. De még most se érti igazán a termeléses pénzforgalmat, és hogy miért a nemesek vonhatók felelősségre mások nyomorúságáért. De ha ő, mint nemes így nyilatkozott magukról, talán lehet benne valami. Ezért olyan bizonytalan a véleményében.*
- Én óvatosabb lennék a megoldáskereséssel. Mi egy kis önfenntartó közösségből jöttünk. Az ő közösségük túl nagy és túl laza ahhoz, hogy ugyanolyan együttműködésben gondolkodjunk. Az egyének mégis kiszolgáltatottak. Vagy legalább annak hiszik magukat.
*Szigorú tekintetet ölt.*
- Az viszont valóban elfogadhatatlan, ami történt. Ésszerűtlen és igazságtalan. Válogatás nélkül dúltak, fosztogattak. Öltek…
*Ingerülten szusszan egyet.*
- És ráadásul így semmi sem lesz jobb. Csak azt érték el, hogy most már mindenkinek rossz legyen, és még nehezebben szedje össze magát a város.
*Felhúzza a térdeit és rákönyököl összefont karokkal. Egy kicsit elcsitul a lelkében.*
- A mesterem mindig azt mondja, hogy senkit nem lehet tanítani, aki nem érett meg rá. Még forrnak az indulatok. Mohóság és rosszakarat lappang a tömegben. Még nem építeni akar, hanem pusztítani, harácsolni. Addig nehéz bármihez kezdeni.
//Szerzetesek egymás között//
*A választ ő sem kapkodja el, hiszen részint kiegészítéseket hall a mondandóhoz később, másfelől neki sincsenek kész válaszai.*
- Én se vagyok itt régóta. Annyit értek az egészből, hogy vannak, akiknek vagyonuk van, és vannak, akiknek alig valami. Utóbbiak fellázadtak. Valamiféle bonyolult közösséget alkotnak, ahol a gazdagok költik a több pénzt, mégis ők maradnak gazdagok, a szegények pedig mindig egyik napról a másikra élnek, hiába dolgoznak keményen.
*Egy kis szünetet tart, megpróbálja felidézni, hogy mit mondott neki Aleimord erről az egészről. De még most se érti igazán a termeléses pénzforgalmat, és hogy miért a nemesek vonhatók felelősségre mások nyomorúságáért. De ha ő, mint nemes így nyilatkozott magukról, talán lehet benne valami. Ezért olyan bizonytalan a véleményében.*
- Én óvatosabb lennék a megoldáskereséssel. Mi egy kis önfenntartó közösségből jöttünk. Az ő közösségük túl nagy és túl laza ahhoz, hogy ugyanolyan együttműködésben gondolkodjunk. Az egyének mégis kiszolgáltatottak. Vagy legalább annak hiszik magukat.
*Szigorú tekintetet ölt.*
- Az viszont valóban elfogadhatatlan, ami történt. Ésszerűtlen és igazságtalan. Válogatás nélkül dúltak, fosztogattak. Öltek…
*Ingerülten szusszan egyet.*
- És ráadásul így semmi sem lesz jobb. Csak azt érték el, hogy most már mindenkinek rossz legyen, és még nehezebben szedje össze magát a város.
*Felhúzza a térdeit és rákönyököl összefont karokkal. Egy kicsit elcsitul a lelkében.*
- A mesterem mindig azt mondja, hogy senkit nem lehet tanítani, aki nem érett meg rá. Még forrnak az indulatok. Mohóság és rosszakarat lappang a tömegben. Még nem építeni akar, hanem pusztítani, harácsolni. Addig nehéz bármihez kezdeni.
3050. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-11-05 13:35:19
Üzenet elküldve: 2018-11-05 13:35:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szerzetesek egymás között//
*Figyelmesen hallgatja Zeyát és van egy két dolog amit megkérdezne, de úgy illik, hogy meghallgassa a mondandóját és ne vágjon közbe. ~ Gondoltam, hogy a másik rendháza is egy istenek háta mögötti eldugott helyen lesz. Ott könnyű úgy tenni, mintha minden tökéletes lenne. Aztán ha egy városi embernek véletlenül kedve támadna arra menni és híreket vinni, akkor csak azok a felkészült tanítványok találkozhatnak velük, nehogy megrontsák a felkészületlen elmét vagy szívet. Blablabla.~ Egy kérdés fogalmazódott meg benne a másik mondandója közben, ezt fel is teszi, miután leül Zeyával szemben. *
- Mondanál pár dolgot arról, ami a városban történt? Mostanság érkeztem és minden olyan zavaros. Semmi értelme annak, amit csinálnak. Mármint nem arról van szó, hogy szerintem nem elfogadható az indok, ami miatt cselekszenek, hanem hogy egyszerűen nincs. Ezt nem tudom tudják-e vagy csak sejtik, de akkor meg még rosszabb. *- teszi föl a kérdését némi panasszal körítve.*
- Engem is a saját út megtalálása miatt tanácsoltak a kimozdulásra. De igazából itt nem látom, hogy mi lenne az, bár nem régóta jöttem el, így nem is keresem a lehetőséget rég óta. *-válaszolja és ő is elhúzza a száját.* - Mondjuk én néhány szempontból jobban érzem itt magam, mint a rendben, de így is igaz amit mondasz. Segítségre szorulnak, leginkább maguktól kellene megmenteni őket. Nyilván nem tökéletes minden, de meg kellene tanulniuk megelégedni azzal. Vagy ha nem elégedettek, akkor megfontoltan tenni a változásért nem ész nélkül. * Elgondolkodik pár pillanat erejéig, hisz azért ha őszinte, részben magáról is beszélt. *
- Esetleg lehetne őket tanítani. Nem csak a harcra, hanem a belső útra, amire az életem, meg a tied épül. Azért hajkurásszák az értelmetlen dolgokat, mert nincs békességük. Talán meg lehetne találni azokat a pontokat a városon belüli életben is, ami alapján fel lehet építeni részben vagy egészben azt, amitől működnek a dolgok. Talán nem olyan mélységben, mint egy igazi szerzetesnél, aki napi szinten a békéjéért él, hanem úgy, mint aki dolgozik a piacon és hetente párszor gyakorol pár órát. Nyilván nem élne a lehetőséggel az egész város, de néhányan azért biztosan.
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.05 13:37:27
//Szerzetesek egymás között//
*Figyelmesen hallgatja Zeyát és van egy két dolog amit megkérdezne, de úgy illik, hogy meghallgassa a mondandóját és ne vágjon közbe. ~ Gondoltam, hogy a másik rendháza is egy istenek háta mögötti eldugott helyen lesz. Ott könnyű úgy tenni, mintha minden tökéletes lenne. Aztán ha egy városi embernek véletlenül kedve támadna arra menni és híreket vinni, akkor csak azok a felkészült tanítványok találkozhatnak velük, nehogy megrontsák a felkészületlen elmét vagy szívet. Blablabla.~ Egy kérdés fogalmazódott meg benne a másik mondandója közben, ezt fel is teszi, miután leül Zeyával szemben. *
- Mondanál pár dolgot arról, ami a városban történt? Mostanság érkeztem és minden olyan zavaros. Semmi értelme annak, amit csinálnak. Mármint nem arról van szó, hogy szerintem nem elfogadható az indok, ami miatt cselekszenek, hanem hogy egyszerűen nincs. Ezt nem tudom tudják-e vagy csak sejtik, de akkor meg még rosszabb. *- teszi föl a kérdését némi panasszal körítve.*
- Engem is a saját út megtalálása miatt tanácsoltak a kimozdulásra. De igazából itt nem látom, hogy mi lenne az, bár nem régóta jöttem el, így nem is keresem a lehetőséget rég óta. *-válaszolja és ő is elhúzza a száját.* - Mondjuk én néhány szempontból jobban érzem itt magam, mint a rendben, de így is igaz amit mondasz. Segítségre szorulnak, leginkább maguktól kellene megmenteni őket. Nyilván nem tökéletes minden, de meg kellene tanulniuk megelégedni azzal. Vagy ha nem elégedettek, akkor megfontoltan tenni a változásért nem ész nélkül. * Elgondolkodik pár pillanat erejéig, hisz azért ha őszinte, részben magáról is beszélt. *
- Esetleg lehetne őket tanítani. Nem csak a harcra, hanem a belső útra, amire az életem, meg a tied épül. Azért hajkurásszák az értelmetlen dolgokat, mert nincs békességük. Talán meg lehetne találni azokat a pontokat a városon belüli életben is, ami alapján fel lehet építeni részben vagy egészben azt, amitől működnek a dolgok. Talán nem olyan mélységben, mint egy igazi szerzetesnél, aki napi szinten a békéjéért él, hanem úgy, mint aki dolgozik a piacon és hetente párszor gyakorol pár órát. Nyilván nem élne a lehetőséggel az egész város, de néhányan azért biztosan.
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.05 13:37:27
3049. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-11-02 13:46:50
Üzenet elküldve: 2018-11-02 13:46:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szerzetesek egymás között//
*A fegyvervillongás tehát elmarad, bár elég ijesztőnek tűnhet egy pár saruval a kezében. A város felé jövet, mikor munkáért kuncsorgott a tanyákon, olykor kutyákkal fenyegették meg. Véleménye szerint ennek kétségkívül része lehet természetes karizmája, és hogy fegyvert hord. Sejtése beigazolódik, kísértetiesen összecsengenek tapasztalataik a városiakkal kapcsolatban. A harcmodorról szóló részt is ugyanúgy szenvtelen arccal hallgatja végig, ugyanakkor nagy érdeklődés lappang mögötte. Talán sikerült találnia egy edzőtársat? De legalábbis egy... rokonlelket? Furcsa, hogy mennyire ki akart szakadni a szerzetesi életből, most mégis örül, hogy egy hasonszőrűbe botlik. Nem gondolta, hogy a nagyvilág ennyire érthetetlen lesz. Arra, hogy idegen-e itt, bólint. Amint ráterelődik a szó, forgatni kezdi a szemét.*
- Ne is mondd! Képtelenség kiigazodni ezeken a népeken. Sokat beszélnek, keveset mondanak. Határozatlanok. Ráadásul épp feldúlják saját életüket.
*Egy pillanatnyi szünetet tart panaszában, hogy a másik kérdésre is válaszoljon.*
- Az én rendem innen délebbre lakik, a hegyek között. Úgy kétnapi járóföld.
*Az más kérdés, hogy neki három bő napba telt az út, mert nem akaródzott a városba érni. Inkább a tanyákon próbálkozott, de a bizalmatlanság megmérgezte a környéket a városban történtek miatt, így kénytelen volt itt munkát keresni.*
- Azért küldtek, hogy új dolgokat tanuljak, amit a Rendben nem lehet.
*Húzza el a száját. Aztán fogja magát és egy sóhajjal leül. Leteszi maga mellé lábbelijét és Dajira néz.*
- Ez a hely nem a magunkfajtának való. Talán a mesterem épp azért küldött ide, hogy segítsek… de… nem tudom pontosan, mit tehetnék. Nem értem ezt a világot...
//Szerzetesek egymás között//
*A fegyvervillongás tehát elmarad, bár elég ijesztőnek tűnhet egy pár saruval a kezében. A város felé jövet, mikor munkáért kuncsorgott a tanyákon, olykor kutyákkal fenyegették meg. Véleménye szerint ennek kétségkívül része lehet természetes karizmája, és hogy fegyvert hord. Sejtése beigazolódik, kísértetiesen összecsengenek tapasztalataik a városiakkal kapcsolatban. A harcmodorról szóló részt is ugyanúgy szenvtelen arccal hallgatja végig, ugyanakkor nagy érdeklődés lappang mögötte. Talán sikerült találnia egy edzőtársat? De legalábbis egy... rokonlelket? Furcsa, hogy mennyire ki akart szakadni a szerzetesi életből, most mégis örül, hogy egy hasonszőrűbe botlik. Nem gondolta, hogy a nagyvilág ennyire érthetetlen lesz. Arra, hogy idegen-e itt, bólint. Amint ráterelődik a szó, forgatni kezdi a szemét.*
- Ne is mondd! Képtelenség kiigazodni ezeken a népeken. Sokat beszélnek, keveset mondanak. Határozatlanok. Ráadásul épp feldúlják saját életüket.
*Egy pillanatnyi szünetet tart panaszában, hogy a másik kérdésre is válaszoljon.*
- Az én rendem innen délebbre lakik, a hegyek között. Úgy kétnapi járóföld.
*Az más kérdés, hogy neki három bő napba telt az út, mert nem akaródzott a városba érni. Inkább a tanyákon próbálkozott, de a bizalmatlanság megmérgezte a környéket a városban történtek miatt, így kénytelen volt itt munkát keresni.*
- Azért küldtek, hogy új dolgokat tanuljak, amit a Rendben nem lehet.
*Húzza el a száját. Aztán fogja magát és egy sóhajjal leül. Leteszi maga mellé lábbelijét és Dajira néz.*
- Ez a hely nem a magunkfajtának való. Talán a mesterem épp azért küldött ide, hogy segítsek… de… nem tudom pontosan, mit tehetnék. Nem értem ezt a világot...
3048. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-31 18:18:56
Üzenet elküldve: 2018-10-31 18:18:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szerzetesek egymás között//
- Akkor Zeya. Engem hívj egyszerűen csak Dajinak. *- válaszol miután végighallgatta a másikat. Nyilván nem tudhatta mit akar a másik, mert itt szinte csak olyanok élnek, akik mást mondanak és mást tesznek. Mondjuk azt látja, hogy a tartása most is teljesen semleges, sőt tulajdonképp kiszolgáltatott is lehetne, amit azért nem feltételez róla. Valószínű puszta kézzel is meg tudja védeni magát. Esetleg egy pár saruval. *
- Ne haragudj, amiért bizalmatlan vagyok. Eddig szinte csak olyanokkal találkoztam itt, akik soha nem azt mondták, amit gondoltak, nem azt kérdezték amit tudni akartak és nem úgy viselkedtek, ahogy azt másoktól elvárták.
Nemrég érkeztem és még nem szoktam ezt meg. Lehet soha nem is fogom. Lehet még csak nem is akarom. A Sóhajtó Bambusznád kolostorból jöttem. ~el, de hogy miért azt nem feltétlenül kell kiteregetni. ~ A stílus amivel a szablyáim forgatom részben az ott tanultakat tartalmazza, de már magam is tettem hozz és vettem el belőle. Eddig éles harcban még nem alkalmaztam ezeket az új elemeket, de gyakorlás közben a többiek ellen hatásos volt. Néha még a mestert is megleptem vele. Javarészt persze azért, mert a szokásos mozdulatot várta, * - itt vigyorodik el - * de volt, hogy akkor sem tudott mit kezdeni vele, ha már tudott róla. Talán mert a szokásosból neki is nehéz lett volna kilépni. Ilyenkor persze megkérdeztem miért nem változtatott, ha tudta hogy én igen és amit csinált úgy se lesz jó. Erre azt válaszolta, hogy nekem kellett volna visszatérni a régi gyakorlathoz. Nyilván megkérdeztem, hogy miért, hisz én nyertem. Aztán persze elmélkedhettem mondjuk az egykezes taps örömén három hetet, vagy kizavartak kitakarítani az istállót, meg a latrinát, meg az udvart. Aztán megkérdezték, mintha ettől megvilágosodtam volna, hogy mit gondolok a dologról. Persze hogy ugyanazt gondoltam, meg azt, hogy akinek ezek az érvei azok nem meggyőzni, hanem megtörni akarnak. Na ez jó párszor lejátszódott. * Hirtelen elkomorodik és visszatér a szokásos morcos nézéséhez. *
- Szóval még egyszer mondom, sajnálom, hogy mást feltételeztem, mint amit láttam. Te is máshonnan jöttél, idegen vagy itt? * Ha igen a válasz hirtelen kiszakad még belőle pár kérdés: *
- Te honnan jöttél? Hogy bírod itt?
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.31 18:24:13
//Szerzetesek egymás között//
- Akkor Zeya. Engem hívj egyszerűen csak Dajinak. *- válaszol miután végighallgatta a másikat. Nyilván nem tudhatta mit akar a másik, mert itt szinte csak olyanok élnek, akik mást mondanak és mást tesznek. Mondjuk azt látja, hogy a tartása most is teljesen semleges, sőt tulajdonképp kiszolgáltatott is lehetne, amit azért nem feltételez róla. Valószínű puszta kézzel is meg tudja védeni magát. Esetleg egy pár saruval. *
- Ne haragudj, amiért bizalmatlan vagyok. Eddig szinte csak olyanokkal találkoztam itt, akik soha nem azt mondták, amit gondoltak, nem azt kérdezték amit tudni akartak és nem úgy viselkedtek, ahogy azt másoktól elvárták.
Nemrég érkeztem és még nem szoktam ezt meg. Lehet soha nem is fogom. Lehet még csak nem is akarom. A Sóhajtó Bambusznád kolostorból jöttem. ~el, de hogy miért azt nem feltétlenül kell kiteregetni. ~ A stílus amivel a szablyáim forgatom részben az ott tanultakat tartalmazza, de már magam is tettem hozz és vettem el belőle. Eddig éles harcban még nem alkalmaztam ezeket az új elemeket, de gyakorlás közben a többiek ellen hatásos volt. Néha még a mestert is megleptem vele. Javarészt persze azért, mert a szokásos mozdulatot várta, * - itt vigyorodik el - * de volt, hogy akkor sem tudott mit kezdeni vele, ha már tudott róla. Talán mert a szokásosból neki is nehéz lett volna kilépni. Ilyenkor persze megkérdeztem miért nem változtatott, ha tudta hogy én igen és amit csinált úgy se lesz jó. Erre azt válaszolta, hogy nekem kellett volna visszatérni a régi gyakorlathoz. Nyilván megkérdeztem, hogy miért, hisz én nyertem. Aztán persze elmélkedhettem mondjuk az egykezes taps örömén három hetet, vagy kizavartak kitakarítani az istállót, meg a latrinát, meg az udvart. Aztán megkérdezték, mintha ettől megvilágosodtam volna, hogy mit gondolok a dologról. Persze hogy ugyanazt gondoltam, meg azt, hogy akinek ezek az érvei azok nem meggyőzni, hanem megtörni akarnak. Na ez jó párszor lejátszódott. * Hirtelen elkomorodik és visszatér a szokásos morcos nézéséhez. *
- Szóval még egyszer mondom, sajnálom, hogy mást feltételeztem, mint amit láttam. Te is máshonnan jöttél, idegen vagy itt? * Ha igen a válasz hirtelen kiszakad még belőle pár kérdés: *
- Te honnan jöttél? Hogy bírod itt?
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.31 18:24:13
3047. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-31 15:58:26
Üzenet elküldve: 2018-10-31 15:58:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szerzetesek egymás között//
*Annyi bizonyos, hogy a piaci inzultus megismétlődésétől ezúttal Dajinak nem kell tartania. Mondhatni, a lehető legnagyobb biztonságban van, még akkor is, ha véletlenül nem úgy szeretné. Zeya jobb szemöldöke egészen leheletnyit megemelkedik a nem is olyan szokatlan válaszra. Ő is valami hasonlót felelt, mikor szembe jött vele az első városi ficsúr és bókolni próbált neki. A mai napig fel nem tudja fogni, hogy mi üthetett abba az alakba. Az arca ismét kisimul szokásos közönyébe, futólag végignéz magán. A kezében lógatott sarukkal egyetemben karjait enyhén eltartja magától, majd felemeli a fejét.*
- Úgy nézek ki?
*Karjait visszaengedi laza tartásba.*
- Az én nevem Tozeya Nazagaraki. De jó lesz a Zeya. Már ha valahogy nevezni akarsz…
*Vonja meg a vállát. Hisz nem kötelező.*
- Nem szoktam kötekedni, sem feleslegesen jártatni a számat. Ha valamit megkérdezek, akkor érdekel a válasz. És sosem kérdezek kétszer. Ha nem akarod elmondani, ne tedd…
*Él nélkül beszél, egy újabb vállvonással. Ő se szívesen mesél bármiről.*
- Hanem a te fajtádat – vagy ha jól sejtem, a mi fajtánkat – ritkán látni a városban. Az itteni harcosok a Barakkba mennek gyakorolni, nem a természetbe.
*Igaz, a Barakkban maga is megfordult. Egyszer. De ugye nem is azt állította, hogy az ő fajtája nem mehet oda is.*
- És nem így forgatják a pengét.
*Pillant a fegyverekre.*
- Ezt érdekesnek találtam. Ezért jöttem ide. De ha zavarok, akkor elmegyek.
//Szerzetesek egymás között//
*Annyi bizonyos, hogy a piaci inzultus megismétlődésétől ezúttal Dajinak nem kell tartania. Mondhatni, a lehető legnagyobb biztonságban van, még akkor is, ha véletlenül nem úgy szeretné. Zeya jobb szemöldöke egészen leheletnyit megemelkedik a nem is olyan szokatlan válaszra. Ő is valami hasonlót felelt, mikor szembe jött vele az első városi ficsúr és bókolni próbált neki. A mai napig fel nem tudja fogni, hogy mi üthetett abba az alakba. Az arca ismét kisimul szokásos közönyébe, futólag végignéz magán. A kezében lógatott sarukkal egyetemben karjait enyhén eltartja magától, majd felemeli a fejét.*
- Úgy nézek ki?
*Karjait visszaengedi laza tartásba.*
- Az én nevem Tozeya Nazagaraki. De jó lesz a Zeya. Már ha valahogy nevezni akarsz…
*Vonja meg a vállát. Hisz nem kötelező.*
- Nem szoktam kötekedni, sem feleslegesen jártatni a számat. Ha valamit megkérdezek, akkor érdekel a válasz. És sosem kérdezek kétszer. Ha nem akarod elmondani, ne tedd…
*Él nélkül beszél, egy újabb vállvonással. Ő se szívesen mesél bármiről.*
- Hanem a te fajtádat – vagy ha jól sejtem, a mi fajtánkat – ritkán látni a városban. Az itteni harcosok a Barakkba mennek gyakorolni, nem a természetbe.
*Igaz, a Barakkban maga is megfordult. Egyszer. De ugye nem is azt állította, hogy az ő fajtája nem mehet oda is.*
- És nem így forgatják a pengét.
*Pillant a fegyverekre.*
- Ezt érdekesnek találtam. Ezért jöttem ide. De ha zavarok, akkor elmegyek.
3046. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-30 18:17:40
Üzenet elküldve: 2018-10-30 18:17:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szerzetesek egymás között//
*Mikor végez, az idegen felszedelődzködik. Széles szalmakalapját és kardhüvelyét felveszi és odasétál elé. Ruhája hasonló az övéhez, bár sokkal gondozottabb és talán új korában is jobb lehetett, mint az övé. A másik nagyjából két pengehossznyira állt meg tőle. Ha hosszú bottal, esetleg lándzsakarddal lenne felszerelve talán elérhetné, de szinte biztos benne, hogy akkor a nő, mert ugye nő áll előtte, szóval ő megtoldaná még a távolságot egy pengével. Olyannak néz ki, aki tudja hogy mit, miért és hogyan tegyen. Picit hajaz a mestereire és elsőre pillantásra is túlnő a kolostor okostojás bólogatójánosain. Azok magabiztossága és összeszedettsége csak a leckékből összetákolt maszk volt, az első új helyzeten lehullott és ott volt mögötte a kétségbeesett pancser, míg ezé a szalmakalaposé valahogy a sajátja. Nem mint a mestereké, mert azok a rövidebb pengéi miatt talán közelebb álltak volna meg, de persze lehet ő is csak a biztonság kedvéért hagyott még jó arasznyi távolságot pluszban. Esetleg csak nem akart túl bizalmas lenni. Mondjuk ez különösen jól esik Dajinak, mert a városban erre senki nem figyel és ha kell, ha nem a nyakába lihegnek. Meg mellé állnak közvetlen, mint legutóbb a piacon az a középkorú nemesasszony. Még a fenekét is megfogta, persze azt mondta véletlenül. Aztán megint, mert valószínűleg félreértette Daji zavart mosolyát.*
- Üdv. *-fogadja a köszönést és az utána következőket, kicsit összevont szemöldökkel. Nem szokta még meg annyira a városiak stílusát, hogy el tudja dönteni, hogy a másik most csak köszönti vagy épp kötekedni próbál. Ő pedig pihenni jött ide, hogy elszakítsa magát a város fura rituáléitól, így nem is próbálja meg kitalálni.*
- Az én nevem Mundhudhai Dajioan és amennyiben tényleg érdekel amit kérdeztél szívesen válaszolok, de ha ez kihívás vagy kötekedés akart lenni kérlek mondd azt és állok rendelkezésedre.*- hangzik az egyszerre bosszús, fáradt és talán kicsit fásult kérdés.*
//Szerzetesek egymás között//
*Mikor végez, az idegen felszedelődzködik. Széles szalmakalapját és kardhüvelyét felveszi és odasétál elé. Ruhája hasonló az övéhez, bár sokkal gondozottabb és talán új korában is jobb lehetett, mint az övé. A másik nagyjából két pengehossznyira állt meg tőle. Ha hosszú bottal, esetleg lándzsakarddal lenne felszerelve talán elérhetné, de szinte biztos benne, hogy akkor a nő, mert ugye nő áll előtte, szóval ő megtoldaná még a távolságot egy pengével. Olyannak néz ki, aki tudja hogy mit, miért és hogyan tegyen. Picit hajaz a mestereire és elsőre pillantásra is túlnő a kolostor okostojás bólogatójánosain. Azok magabiztossága és összeszedettsége csak a leckékből összetákolt maszk volt, az első új helyzeten lehullott és ott volt mögötte a kétségbeesett pancser, míg ezé a szalmakalaposé valahogy a sajátja. Nem mint a mestereké, mert azok a rövidebb pengéi miatt talán közelebb álltak volna meg, de persze lehet ő is csak a biztonság kedvéért hagyott még jó arasznyi távolságot pluszban. Esetleg csak nem akart túl bizalmas lenni. Mondjuk ez különösen jól esik Dajinak, mert a városban erre senki nem figyel és ha kell, ha nem a nyakába lihegnek. Meg mellé állnak közvetlen, mint legutóbb a piacon az a középkorú nemesasszony. Még a fenekét is megfogta, persze azt mondta véletlenül. Aztán megint, mert valószínűleg félreértette Daji zavart mosolyát.*
- Üdv. *-fogadja a köszönést és az utána következőket, kicsit összevont szemöldökkel. Nem szokta még meg annyira a városiak stílusát, hogy el tudja dönteni, hogy a másik most csak köszönti vagy épp kötekedni próbál. Ő pedig pihenni jött ide, hogy elszakítsa magát a város fura rituáléitól, így nem is próbálja meg kitalálni.*
- Az én nevem Mundhudhai Dajioan és amennyiben tényleg érdekel amit kérdeztél szívesen válaszolok, de ha ez kihívás vagy kötekedés akart lenni kérlek mondd azt és állok rendelkezésedre.*- hangzik az egyszerre bosszús, fáradt és talán kicsit fásult kérdés.*
3045. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-30 09:45:48
Üzenet elküldve: 2018-10-30 09:45:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szerzetesek egymás között//
*Észleli az érkezőt, ám mivel nem jön a közelébe, a tekintete a folyó surranó habjain pihen meg ismét. Egészen addig, míg amaz gyakorlatozni nem kezd. Akkor meglepetten kihajol a fa takarásából. Nem olyan régóta él a városban, de mintha egy örökkévalóságnak hatna, hogy utoljára látott ilyet. Arrébb kucorodik, hogy ne fájduljon meg a nyaka, és ne bámészkodjon annyira nyilvánvalóan, pedig a közönyös arckifejezés ellenére figyelme nagy része odatapad.
Vajon ki lehet? Hová tartozik? Alkata alapján nem érzi közönséges harcosnak, sem épp csak tanonckodó apródnak. Mozdulataiban önfegyelmet és nagy belső erőt érez. Annak ellenére, hogy saját szájíze alapján természetes könnyedséget csempész harcmodorába.
Mikor a gyakorlatsor érezhetően véget ér, felszedelőzködik. Kalapja, kardtokja a helyére kerül, de a saruit még mindig a kezében hagyja. Odaballag az idegenhez, és két kard-távolságra megáll tőle.*
- Üdv. Még nem láttalak errefelé.
*Mintha olyan nagyon régóta rendszeres látogató lenne itt.*
- És nem láttam senkit, aki hasonló harcmodorral dolgozna.
*Mintha olyan sokakat látott volna bemutatót tartani. De a lényeg, hogy igaz, amit mond.*
- Nem tűnsz tipikus városinak. Honnan jöttél?
//Szerzetesek egymás között//
*Észleli az érkezőt, ám mivel nem jön a közelébe, a tekintete a folyó surranó habjain pihen meg ismét. Egészen addig, míg amaz gyakorlatozni nem kezd. Akkor meglepetten kihajol a fa takarásából. Nem olyan régóta él a városban, de mintha egy örökkévalóságnak hatna, hogy utoljára látott ilyet. Arrébb kucorodik, hogy ne fájduljon meg a nyaka, és ne bámészkodjon annyira nyilvánvalóan, pedig a közönyös arckifejezés ellenére figyelme nagy része odatapad.
Vajon ki lehet? Hová tartozik? Alkata alapján nem érzi közönséges harcosnak, sem épp csak tanonckodó apródnak. Mozdulataiban önfegyelmet és nagy belső erőt érez. Annak ellenére, hogy saját szájíze alapján természetes könnyedséget csempész harcmodorába.
Mikor a gyakorlatsor érezhetően véget ér, felszedelőzködik. Kalapja, kardtokja a helyére kerül, de a saruit még mindig a kezében hagyja. Odaballag az idegenhez, és két kard-távolságra megáll tőle.*
- Üdv. Még nem láttalak errefelé.
*Mintha olyan nagyon régóta rendszeres látogató lenne itt.*
- És nem láttam senkit, aki hasonló harcmodorral dolgozna.
*Mintha olyan sokakat látott volna bemutatót tartani. De a lényeg, hogy igaz, amit mond.*
- Nem tűnsz tipikus városinak. Honnan jöttél?
3044. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-29 11:30:45
Üzenet elküldve: 2018-10-29 11:30:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ha két mogorva találkozik, aztán belép egy harmadik//
*Daji a maga részéről még mindig nem tudja, mit is kellene kezdenie itt Artheniorban. Vagy bárhol másutt. A várost ugyan kezdi megszokni és mondhatni a helye is kezd itt kialakulni, de hogy magával mit kezdjen, azt még mindig nem tudja. A szerzetesi lét csak nem akar összejönni, ha őszinte akar lenni magához. A kolostorban tanult dolgok közül, amit ott nem tudott megvalósítani, az itt kinn sem megy, ráadásul az ott belénevelt dolgok miatt itt kinn meg olyan mint egy szárnyaszegett gólya. Vagy inkább tökönrúgott. Áll és néz gúvadt szemekkel, hogy mit csinálnak mások és értetlenkedik. Ezért is szokott ide kijönni. Itt megvan a rendház békéje a felfújt mesterek és a bólogató tanítványok nélkül. Így, hogy az ősz lassan birtokba veszi a folyót és a partját is, talán jobban passzol a hangulatához. Vagy lehet erősíti is a borongós lelkületet. Mindegy. Lényeg a séta és a béke, meg a magány. ~ Nem baj, az edzés mindig ugyanaz. Mármint itt és mostanában. A szokásos formagyakorlatok szépen átfolynak a saját dolgaiba és az ürességet átveszi az öröm. Persze ezért is lecsesztek a kolostorban, de az az ő dolguk, most meg már az enyém, hogy hogy intézem. Tulajdonképp most közelebb állok a harmóniához, ami a kenchihez kell, mint a kolostorban. Talán mert az ő világszemlélete más, mint azoknak akik ott tanultak és azért nem ment. Talán ezt értette a kedvenc mestere a saját úton. Jó volna vele beszélgetni. ~ Gondolataiba elmerülve baktat a parton és áll meg néhány méterre egy tóparti fától. Pár perc nyújtás és lazítás után néhány lépésnyire a menedékétől elkezdi furcsa táncát a pengékkel. Gyorsít a légzésén, hogy hozzáigazítsa az egyre sebesebb mozdulatai tempójához. A kombinációi, elhajlásai, kilépései folyamatosan gyorsulnak és bár egy tapasztalt kardforgató még találna benne réseket és támadható területet, azért a néhány hónappal ezelőtti önmagához képest sokat fejlődött. A kezdeti feszült tekintet és olykor darabos mozgás folyamatosan simul és lágyul. Egy szerzetes a rendházából szépen lassan megbotránkozna, ahogy a tradicionális mozdulatok, kar- és pengetartás kihalványulnak a gyakorlatból, de az egyszeri laikus szemlélő sokkal inkább a gyakorlat gördülékenyebbé válását látná. Talán pont a felszabadultságának köszönhetően érzi meg azt, amit az elrévedt séta és a kényszeredetten koncentrált, görcsös összpontosítás miatt eddig nem: a fa mögött van valaki. Ettől persze pár pillanatra kiesik a ritmusból, de utána rendezi a megtört ritmust és visszatér a formagyakorlathoz. Érdekes módon, az hogy figyelhetik nem feszélyezi, sőt mintha még fel is villanyozná valahol belül. Jó két perccel a belső közjáték után, azért lezárja a gyakorlatot.*
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.29 11:35:32
//Ha két mogorva találkozik, aztán belép egy harmadik//
*Daji a maga részéről még mindig nem tudja, mit is kellene kezdenie itt Artheniorban. Vagy bárhol másutt. A várost ugyan kezdi megszokni és mondhatni a helye is kezd itt kialakulni, de hogy magával mit kezdjen, azt még mindig nem tudja. A szerzetesi lét csak nem akar összejönni, ha őszinte akar lenni magához. A kolostorban tanult dolgok közül, amit ott nem tudott megvalósítani, az itt kinn sem megy, ráadásul az ott belénevelt dolgok miatt itt kinn meg olyan mint egy szárnyaszegett gólya. Vagy inkább tökönrúgott. Áll és néz gúvadt szemekkel, hogy mit csinálnak mások és értetlenkedik. Ezért is szokott ide kijönni. Itt megvan a rendház békéje a felfújt mesterek és a bólogató tanítványok nélkül. Így, hogy az ősz lassan birtokba veszi a folyót és a partját is, talán jobban passzol a hangulatához. Vagy lehet erősíti is a borongós lelkületet. Mindegy. Lényeg a séta és a béke, meg a magány. ~ Nem baj, az edzés mindig ugyanaz. Mármint itt és mostanában. A szokásos formagyakorlatok szépen átfolynak a saját dolgaiba és az ürességet átveszi az öröm. Persze ezért is lecsesztek a kolostorban, de az az ő dolguk, most meg már az enyém, hogy hogy intézem. Tulajdonképp most közelebb állok a harmóniához, ami a kenchihez kell, mint a kolostorban. Talán mert az ő világszemlélete más, mint azoknak akik ott tanultak és azért nem ment. Talán ezt értette a kedvenc mestere a saját úton. Jó volna vele beszélgetni. ~ Gondolataiba elmerülve baktat a parton és áll meg néhány méterre egy tóparti fától. Pár perc nyújtás és lazítás után néhány lépésnyire a menedékétől elkezdi furcsa táncát a pengékkel. Gyorsít a légzésén, hogy hozzáigazítsa az egyre sebesebb mozdulatai tempójához. A kombinációi, elhajlásai, kilépései folyamatosan gyorsulnak és bár egy tapasztalt kardforgató még találna benne réseket és támadható területet, azért a néhány hónappal ezelőtti önmagához képest sokat fejlődött. A kezdeti feszült tekintet és olykor darabos mozgás folyamatosan simul és lágyul. Egy szerzetes a rendházából szépen lassan megbotránkozna, ahogy a tradicionális mozdulatok, kar- és pengetartás kihalványulnak a gyakorlatból, de az egyszeri laikus szemlélő sokkal inkább a gyakorlat gördülékenyebbé válását látná. Talán pont a felszabadultságának köszönhetően érzi meg azt, amit az elrévedt séta és a kényszeredetten koncentrált, görcsös összpontosítás miatt eddig nem: a fa mögött van valaki. Ettől persze pár pillanatra kiesik a ritmusból, de utána rendezi a megtört ritmust és visszatér a formagyakorlathoz. Érdekes módon, az hogy figyelhetik nem feszélyezi, sőt mintha még fel is villanyozná valahol belül. Jó két perccel a belső közjáték után, azért lezárja a gyakorlatot.*
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.29 11:35:32
3043. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-28 13:03:11
Üzenet elküldve: 2018-10-28 13:03:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ha két mogorva találkozik, aztán belép egy harmadik//
*A férfi mintha mélyen elgondolkodna magában. Talán éppen azon jár az esze, hogy kitől és milyen körülmények között kapta az üvegtőrét. Vagy, hogy leszúrja-e Zeyát a kardjáért. Ki tudja? A szerzetesnő egy ideig türelmesen ácsorog, aztán elunja a dolgot.*
- Jó, nézd, én úgy látom, most magányra vágysz, én pedig a pihenés kedvéért jöttem. Ha netán meggondolod magad, ott megtalálsz.
*Int az újra kezébe vett saruival egy kényelmesen távoli, ám nem beláthatatlan távolságban lévő fa irányába. Egy kicsit vár, hátha akar még mondani valamit a különös idegen. Ám ha nem, akkor továbbindul.*
- Örültem…
*Dünnyögi még egykedvűen. De csak amennyire szokása. Furcsák ezek a városiak…
Letelepszik hát egy lombját hullató fa tövébe törökülésben, figyelmét teljesen a csillogó víznek szenteli. Valahogy mintha fakóbb lenne most, mint nyáron volt. Itt a hűvösebb évszak. Talán fentebb kapott egy nagy esőt, ami sarat és leveleket mosott a sodrásba. Ideje lenne csizmát és kabátot szerezni. Annyira ő sincs téliesítve, hogy hosszútávon ellenálljon a hidegnek. Edzés ide vagy oda.*
//Ha két mogorva találkozik, aztán belép egy harmadik//
*A férfi mintha mélyen elgondolkodna magában. Talán éppen azon jár az esze, hogy kitől és milyen körülmények között kapta az üvegtőrét. Vagy, hogy leszúrja-e Zeyát a kardjáért. Ki tudja? A szerzetesnő egy ideig türelmesen ácsorog, aztán elunja a dolgot.*
- Jó, nézd, én úgy látom, most magányra vágysz, én pedig a pihenés kedvéért jöttem. Ha netán meggondolod magad, ott megtalálsz.
*Int az újra kezébe vett saruival egy kényelmesen távoli, ám nem beláthatatlan távolságban lévő fa irányába. Egy kicsit vár, hátha akar még mondani valamit a különös idegen. Ám ha nem, akkor továbbindul.*
- Örültem…
*Dünnyögi még egykedvűen. De csak amennyire szokása. Furcsák ezek a városiak…
Letelepszik hát egy lombját hullató fa tövébe törökülésben, figyelmét teljesen a csillogó víznek szenteli. Valahogy mintha fakóbb lenne most, mint nyáron volt. Itt a hűvösebb évszak. Talán fentebb kapott egy nagy esőt, ami sarat és leveleket mosott a sodrásba. Ideje lenne csizmát és kabátot szerezni. Annyira ő sincs téliesítve, hogy hosszútávon ellenálljon a hidegnek. Edzés ide vagy oda.*
3042. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-22 21:14:42
Üzenet elküldve: 2018-10-22 21:14:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ha két mogorva találkozik//
*Egy kissé leereszti a tekintetét, mikor a fegyver története kerül szóba. Nem szégyenlősen, inkább szomorúan. Igen, nem véletlenül fontos számára ez a kard. Emlék.*
- Az lehet…
*Ért egyet a megállapítással. Ám csak részben, ezért felpillant.*
- De nem minden történet fontos.
*Egy kissé magasabb készültségbe lép, mikor a férfi előhúzza a fegyverét. Összpontosítani kezd mozdulataira, hogy minél kevésbé lephesse meg. Aztán persze érdekelni kezdi az áttetsző fegyver. Hitetlenül kérdez vissza.*
- Ez? Az hogy lehetséges?
*Nagyon szeretné kézbe venni, de egy idegent, akit úgy fél órája látott először, és még nem döntötte el, hogy bízhat-e benne, nem fogja megkérni, hogy adja oda, mert cserébe ő se adná a magáét.*
- Én is az enyém.
*Emeli meg a bal kezét, saruit pedig leejti a homokba. Félig húzza csak ki a pengét szemmagasságba tartva, így tartja megfelelően udvariasnak. A penge tényleg nem túlzottan széles, a hajlítással együtt légiesnek tűnhet. Csak a külső fele élezett. Aztán visszacsúsztatja, és visszaereszti maga mellé a kezét.*
- Egy nagyon bölcs szerzetestől kaptam.
*A hangjában tisztelet érződik. Hogy miért mondja el? Maga se tudja. Talán mert egyre inkább kezd neki hiányozni az öreg, és most jólesik beszélni róla. Még egy idegennek is.*
- Egyiket sem.
*A feleli az utolsó két kérdésre.*
- Ez az egyetlen nyugodt hely a városban ilyenkor. Már hűvösebb az idő, ezért kevesen jönnek ide fürdőzni napközben. Gondolom, te sem ezért vagy itt.
*Néz végig a férfin, eléggé száraznak tűnik, nem látszik annak a nyoma, hogy a habokban pancsolt volna. Vagy ha azt tervezte, miért a fákon kuksolt?*
- Ennyire kényelmes odafönt, vagy szeretsz elrejtőzni?
//Ha két mogorva találkozik//
*Egy kissé leereszti a tekintetét, mikor a fegyver története kerül szóba. Nem szégyenlősen, inkább szomorúan. Igen, nem véletlenül fontos számára ez a kard. Emlék.*
- Az lehet…
*Ért egyet a megállapítással. Ám csak részben, ezért felpillant.*
- De nem minden történet fontos.
*Egy kissé magasabb készültségbe lép, mikor a férfi előhúzza a fegyverét. Összpontosítani kezd mozdulataira, hogy minél kevésbé lephesse meg. Aztán persze érdekelni kezdi az áttetsző fegyver. Hitetlenül kérdez vissza.*
- Ez? Az hogy lehetséges?
*Nagyon szeretné kézbe venni, de egy idegent, akit úgy fél órája látott először, és még nem döntötte el, hogy bízhat-e benne, nem fogja megkérni, hogy adja oda, mert cserébe ő se adná a magáét.*
- Én is az enyém.
*Emeli meg a bal kezét, saruit pedig leejti a homokba. Félig húzza csak ki a pengét szemmagasságba tartva, így tartja megfelelően udvariasnak. A penge tényleg nem túlzottan széles, a hajlítással együtt légiesnek tűnhet. Csak a külső fele élezett. Aztán visszacsúsztatja, és visszaereszti maga mellé a kezét.*
- Egy nagyon bölcs szerzetestől kaptam.
*A hangjában tisztelet érződik. Hogy miért mondja el? Maga se tudja. Talán mert egyre inkább kezd neki hiányozni az öreg, és most jólesik beszélni róla. Még egy idegennek is.*
- Egyiket sem.
*A feleli az utolsó két kérdésre.*
- Ez az egyetlen nyugodt hely a városban ilyenkor. Már hűvösebb az idő, ezért kevesen jönnek ide fürdőzni napközben. Gondolom, te sem ezért vagy itt.
*Néz végig a férfin, eléggé száraznak tűnik, nem látszik annak a nyoma, hogy a habokban pancsolt volna. Vagy ha azt tervezte, miért a fákon kuksolt?*
- Ennyire kényelmes odafönt, vagy szeretsz elrejtőzni?
3041. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-22 20:01:45
Üzenet elküldve: 2018-10-22 20:01:45
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ha két mogorva találkozik//
*Látja a nő bal kezében a kardtokot, de nem fél. Olyan igéket ismer, amitől Zeya nagy valószínűséggel gyorsan meggondolná magát abban, hogy harcoljon-e, vagy nem, és eltűnne valamelyik irányba.*
- Mindnek van egy története.
*Ekkor eszébe jut valami. Előveszi az üvegpengéjű tőrét, és megmutatja a nőnek. Próbál úgy mozogni, hogy az ne legyen fenyegető, de ne is lehessen túl könnyen kivenni a kezéből a kincsét.*
- Nézd meg ezt. Olyan kemény, akár az acél. Ajándékként kaptam.
*Ha Zeya megcsodálta az üvegből készült fegyvert, szépen elteszi, számára ez egy különleges tárgy, és nagyon a szívéhez nőtt az évek alatt. Szertartási kelékként használja.*
- Mit keresel errefelé? Csak fürdőzni akarsz, vagy a városban gyönyörködsz?
//Ha két mogorva találkozik//
*Látja a nő bal kezében a kardtokot, de nem fél. Olyan igéket ismer, amitől Zeya nagy valószínűséggel gyorsan meggondolná magát abban, hogy harcoljon-e, vagy nem, és eltűnne valamelyik irányba.*
- Mindnek van egy története.
*Ekkor eszébe jut valami. Előveszi az üvegpengéjű tőrét, és megmutatja a nőnek. Próbál úgy mozogni, hogy az ne legyen fenyegető, de ne is lehessen túl könnyen kivenni a kezéből a kincsét.*
- Nézd meg ezt. Olyan kemény, akár az acél. Ajándékként kaptam.
*Ha Zeya megcsodálta az üvegből készült fegyvert, szépen elteszi, számára ez egy különleges tárgy, és nagyon a szívéhez nőtt az évek alatt. Szertartási kelékként használja.*
- Mit keresel errefelé? Csak fürdőzni akarsz, vagy a városban gyönyörködsz?
3040. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-22 01:40:13
Üzenet elküldve: 2018-10-22 01:40:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ha két mogorva találkozik//
*Mintha olyan nagyon nem titkolná a férfi, hogy idáig követte. Bár ebben Zeya nem teljesen biztos, leginkább az furcsa, hogy nem lepődik meg túlzottan azon, hogy szembe fordult vele. A segítség visszautasításával beérné, ha utána a másik egyszerűen elmenne, ám nem így történik. A mosolyt ugyanazzal a közönnyel fogadja, nem szokása tükrözni a gesztust. Sőt, egyesek úgy tartják, nem is tud mosolyogni. Talán igazuk van.
Jobb kezében saruit tartja, a balban a fekete kardtokot. Már arról is látni lehetne, hogy enyhén hajlított, karcsú pengéről van szó, bár ez most talán takarásban van éppen. Viszont az, hogy a markolata alapján másfélkezes kard, könnyedén megállapítható. A markolatvédő egy síkban fut, nem hajlik rá a markolatra, kör alakú a széle, belül indamotívumok futnak körbe.
Zeya kissé elfordítja az arcát, de továbbra is az előtte állót nézi, enyhén összevonja a szemöldökét.*
- Miért kellene haragudnom?
*Miután kimondja, rájön, hogy talán azért kér elnézést, mert utána jött. Akkor tehát ezzel vallotta volna be? Lepillant a kezében tartott kardra, majd dobókeresztjeire a fegyverövén, aztán máris vissza. Az egész gyorsan lezajlik.*
- Melyikre gondolsz?
*Aztán más is eszébe jut, így hozzáteszi.*
- Igazából nem hiszem, hogy különlegesek lennének. Úgy értem, valaki másnak.
*Mert hát kardja számára tényleg fontos, de másnak csupán olyan penge lehet, mint a többi. A dobókeresztek pedig elég hétköznapiak.*
//Ha két mogorva találkozik//
*Mintha olyan nagyon nem titkolná a férfi, hogy idáig követte. Bár ebben Zeya nem teljesen biztos, leginkább az furcsa, hogy nem lepődik meg túlzottan azon, hogy szembe fordult vele. A segítség visszautasításával beérné, ha utána a másik egyszerűen elmenne, ám nem így történik. A mosolyt ugyanazzal a közönnyel fogadja, nem szokása tükrözni a gesztust. Sőt, egyesek úgy tartják, nem is tud mosolyogni. Talán igazuk van.
Jobb kezében saruit tartja, a balban a fekete kardtokot. Már arról is látni lehetne, hogy enyhén hajlított, karcsú pengéről van szó, bár ez most talán takarásban van éppen. Viszont az, hogy a markolata alapján másfélkezes kard, könnyedén megállapítható. A markolatvédő egy síkban fut, nem hajlik rá a markolatra, kör alakú a széle, belül indamotívumok futnak körbe.
Zeya kissé elfordítja az arcát, de továbbra is az előtte állót nézi, enyhén összevonja a szemöldökét.*
- Miért kellene haragudnom?
*Miután kimondja, rájön, hogy talán azért kér elnézést, mert utána jött. Akkor tehát ezzel vallotta volna be? Lepillant a kezében tartott kardra, majd dobókeresztjeire a fegyverövén, aztán máris vissza. Az egész gyorsan lezajlik.*
- Melyikre gondolsz?
*Aztán más is eszébe jut, így hozzáteszi.*
- Igazából nem hiszem, hogy különlegesek lennének. Úgy értem, valaki másnak.
*Mert hát kardja számára tényleg fontos, de másnak csupán olyan penge lehet, mint a többi. A dobókeresztek pedig elég hétköznapiak.*
3039. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-19 22:49:16
Üzenet elküldve: 2018-10-19 22:49:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ha két mogorva találkozik//
*Mikor az idegen nő lehúzódik a fák közé, és szembefordul vele tudja, hogy lebukott. De ez nem igazán érdekli, ezzel csak izgalmasabb lesz a játék. És hogy őszinte legyen, nem tudja pontosan, hogy milyen játékot játszik. Ha kiderül a nőről, hogy gyilkos, akkor valószínűleg az oltáron végzik, holtan. Ha nem, akkor meg... Akkor meg rengeteg a lehetőség. Lassan választania kell majd egyet.*
- Köszi, nem.
*A szája mosolyra húzódik, de csak ezzel leplezi azt, hogy nem tud dönteni. Eltelik pár pillanat, ami a nőnek is feltűnhet, de végül választ a beszéd, és a továbbhaladás között.*
- Ne haragudj, láttam a fegyveredet. Rajongok a... Különlegesebb darabokért.
~Milyen is volt a fegyvere?~
//Ha két mogorva találkozik//
*Mikor az idegen nő lehúzódik a fák közé, és szembefordul vele tudja, hogy lebukott. De ez nem igazán érdekli, ezzel csak izgalmasabb lesz a játék. És hogy őszinte legyen, nem tudja pontosan, hogy milyen játékot játszik. Ha kiderül a nőről, hogy gyilkos, akkor valószínűleg az oltáron végzik, holtan. Ha nem, akkor meg... Akkor meg rengeteg a lehetőség. Lassan választania kell majd egyet.*
- Köszi, nem.
*A szája mosolyra húzódik, de csak ezzel leplezi azt, hogy nem tud dönteni. Eltelik pár pillanat, ami a nőnek is feltűnhet, de végül választ a beszéd, és a továbbhaladás között.*
- Ne haragudj, láttam a fegyveredet. Rajongok a... Különlegesebb darabokért.
~Milyen is volt a fegyvere?~
3038. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-19 12:17:25
Üzenet elküldve: 2018-10-19 12:17:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ha két mogorva találkozik//
*Testbeszédét nem tagadhatja le, bár a bizalmatlanság mellett a leleplezettség is motiválja az új testhelyzetre. Nem szokta mások előtt elengedni magát. Egész életében arra kondicionálták, hogy mindig legyen éber, készen a megfontolásra és a cselekvésre. Elalvó figyelmét nem voltak szívbajosak kihasználni ellene. Nem csoda hát, hogy második természetévé vált az óvatosság.
Egy idő után valószínűleg felfigyelhet rá, hogy követik, kelljen bár ezen észrevételéhez, vagy a bizonyosság megszerzéséhez akár lehúzódnia a fák közé, árnyékot keresve. Megáll és szembefordul a férfival. Hacsak nem vált irányt, hogy elaltassa gyanúját, megszólítja.*
- Segíthetek?
*Hangja közönyös, halk. Se nem szívélyes, se nem fenyegető. Testtartása laza, de fegyelmezetten birtokolja egyensúlyát, könnyen a megfelelő irányba tudja mozdítani szükség esetén. Még csak kérdése sem számít kötekedésnek. Nem először bonyolódik itt a városban segítségkérésbe, sem segítségnyújtásba. Állt már mindkét oldalon. Egyszerűen szereti tisztán látni a dolgokat.*
//Ha két mogorva találkozik//
*Testbeszédét nem tagadhatja le, bár a bizalmatlanság mellett a leleplezettség is motiválja az új testhelyzetre. Nem szokta mások előtt elengedni magát. Egész életében arra kondicionálták, hogy mindig legyen éber, készen a megfontolásra és a cselekvésre. Elalvó figyelmét nem voltak szívbajosak kihasználni ellene. Nem csoda hát, hogy második természetévé vált az óvatosság.
Egy idő után valószínűleg felfigyelhet rá, hogy követik, kelljen bár ezen észrevételéhez, vagy a bizonyosság megszerzéséhez akár lehúzódnia a fák közé, árnyékot keresve. Megáll és szembefordul a férfival. Hacsak nem vált irányt, hogy elaltassa gyanúját, megszólítja.*
- Segíthetek?
*Hangja közönyös, halk. Se nem szívélyes, se nem fenyegető. Testtartása laza, de fegyelmezetten birtokolja egyensúlyát, könnyen a megfelelő irányba tudja mozdítani szükség esetén. Még csak kérdése sem számít kötekedésnek. Nem először bonyolódik itt a városban segítségkérésbe, sem segítségnyújtásba. Állt már mindkét oldalon. Egyszerűen szereti tisztán látni a dolgokat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057