Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-05 21:51:38
Üzenet elküldve: 2014-12-05 21:51:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
// Hó- és jégszobrászat //
*Gondolta, hogy odaviszi a szerszámot, azonban arra kell ráeszmélnie, hogy udvarias szándékát megelőzték. A kérdésen elmorfondírozik, valószínűleg előző munkatársa sem bánná igazán, ha végre nyugalomban hagyná egy időre, bár az még nem derült ki, hogy mennyi időtartamra is kéne a segítsége. Fel is kell, nem szereti, ha felé magasodnak beszéd közben, lelki előnyt nyújt a tárgyalásoknál, ha lefele kell nézni a másik félre, míg a másik pont emiatt a tényező miatt fog engedékenyebb lenni egy alku esetén. Már sokszor használta is ki ezt.*
-Én nem zárkózom el semmitől, bár szeretnék egy kicsivel többet tudni, mielőtt bármire is igent mondok. Bár most igazán nem csorbítanám ezzel a koncentrációs képességét, majd amikor az alkalom kedvezőbbé válik ilyen ügyek rendezésére.
*Még megemlítené, hogy azért az alkímia sokkal több rétű az italok keverésénél, de ezt is el tudja napolni későbbi időszakokra, főleg ha azt szükségtelennek ítélik. Nézegeti a szobrot és néha visszaszemez a sajátjára is. A karok problematikájában ő is csak bólogatni tud, ezért nem szeretett volna humánszerű lényt választani, már csak azért sem, mert amíg a hüllőfajtákról könnyen talált olvasnivalót, addig az emberre írt irományokat általában elég szakszerű égetésnek vetik alá, meg neki nincs is nagyon gyomra az ilyen kísérletezésekhez. Viszont a teához lenne és meg is nyugtatná kissé maga által felkavart lelkiállapotát.*
// Hó- és jégszobrászat //
*Gondolta, hogy odaviszi a szerszámot, azonban arra kell ráeszmélnie, hogy udvarias szándékát megelőzték. A kérdésen elmorfondírozik, valószínűleg előző munkatársa sem bánná igazán, ha végre nyugalomban hagyná egy időre, bár az még nem derült ki, hogy mennyi időtartamra is kéne a segítsége. Fel is kell, nem szereti, ha felé magasodnak beszéd közben, lelki előnyt nyújt a tárgyalásoknál, ha lefele kell nézni a másik félre, míg a másik pont emiatt a tényező miatt fog engedékenyebb lenni egy alku esetén. Már sokszor használta is ki ezt.*
-Én nem zárkózom el semmitől, bár szeretnék egy kicsivel többet tudni, mielőtt bármire is igent mondok. Bár most igazán nem csorbítanám ezzel a koncentrációs képességét, majd amikor az alkalom kedvezőbbé válik ilyen ügyek rendezésére.
*Még megemlítené, hogy azért az alkímia sokkal több rétű az italok keverésénél, de ezt is el tudja napolni későbbi időszakokra, főleg ha azt szükségtelennek ítélik. Nézegeti a szobrot és néha visszaszemez a sajátjára is. A karok problematikájában ő is csak bólogatni tud, ezért nem szeretett volna humánszerű lényt választani, már csak azért sem, mert amíg a hüllőfajtákról könnyen talált olvasnivalót, addig az emberre írt irományokat általában elég szakszerű égetésnek vetik alá, meg neki nincs is nagyon gyomra az ilyen kísérletezésekhez. Viszont a teához lenne és meg is nyugtatná kissé maga által felkavart lelkiállapotát.*
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-05 20:49:06
Üzenet elküldve: 2014-12-05 20:49:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata//
* Az óriásban fellobban a versenyszellem, mikor a hógolyócsata szót meghallja.
~ Ugye mi is megyünk? ~ Reménykedik magában, s legnagyobb örömére vezére nevez a versenyre.
~ Na ezt aztán megnyerjük! ~ Gondolja magában, s már rohan is a pálya felé. Úgy tűnik van elég hó ahhoz, hogy egy szebb kis várat alkothassanak.
~ Egy életet sem fog senki veszíteni! ~ Mosolyodik el magában, s már el is kezd összegyűjteni egy nagyobb tömbbe havat. Lapát méretű kezei ebben csak segítik természetesen, így elég gyorsan fog haladni, ami csapatának előnyös.
Néhány perc múlva már egy nagyjából három méter hosszú (bár még nem túl magas) falat húz fel, ez még csak egy amolyan alap. Persze, ha mások is építenek, akkor csak jobb lesz a dolog - gyorsabban fejezik be. Az esetleges utasításokat teljesíti, melyek között nagy valószínűséggel az is szerepelni fog, hogy bővítse a falat, mivel ez így még igen szegényes. *
//Hógolyócsata//
* Az óriásban fellobban a versenyszellem, mikor a hógolyócsata szót meghallja.
~ Ugye mi is megyünk? ~ Reménykedik magában, s legnagyobb örömére vezére nevez a versenyre.
~ Na ezt aztán megnyerjük! ~ Gondolja magában, s már rohan is a pálya felé. Úgy tűnik van elég hó ahhoz, hogy egy szebb kis várat alkothassanak.
~ Egy életet sem fog senki veszíteni! ~ Mosolyodik el magában, s már el is kezd összegyűjteni egy nagyobb tömbbe havat. Lapát méretű kezei ebben csak segítik természetesen, így elég gyorsan fog haladni, ami csapatának előnyös.
Néhány perc múlva már egy nagyjából három méter hosszú (bár még nem túl magas) falat húz fel, ez még csak egy amolyan alap. Persze, ha mások is építenek, akkor csak jobb lesz a dolog - gyorsabban fejezik be. Az esetleges utasításokat teljesíti, melyek között nagy valószínűséggel az is szerepelni fog, hogy bővítse a falat, mivel ez így még igen szegényes. *
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-05 19:12:35
Üzenet elküldve: 2014-12-05 19:12:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Jég és hószobrászat, Thalionnal//
* Már-már kezdte feladni ezt az egész hószobrászatos melót, amikor egy különleges, zöld hajú lány lépett mellé, szó nélkül a kezébe nyomva egy vázlatot. Szemügyre veszi a firkálmányt, és kelletlenül elmosolyodik.*
- Szép. De ezzel azt akarod kifejezni, hogy felajánlod segítséged? Mert nyugodtan beszélhetsz. Nem harapom le a fejed. Amennyiben ezt kívánod tudatni velem, én válaszolok. Méghozzá igennel. Elfogadom a segítséged, de csak ha elfogadod a feltételeimet.
* Nem a legkedvesebb monológ, az biztos. A zöld hajú nyilván hátat fordít, és faképnél hagyja hősünket. Minden normális ember ezt tenné. Nem elég, hogy az idegen segített Thariának, még az elfnek áll feljebb. Ahelyett, hogy köszönetet mondana, bunkón, nyers stílusban válaszol, és feltételeket szab.*
- Remélem, nem kérdezősködsz, és hagysz békében dolgozni. Ennyi lenne az óhajom. Nagyon nagy kérés?
* Még egyszer végigfuttatja szemét a terven, majd először elmosolyodik. Kicsit kedvesebbre veszi hangját.*
- Szép terv. Csak nehéz. Mindegy. Vágjunk bele.
* Elkezdené az építkezést, de sehogy sem tudja eldönteni, hogyan fogjon hozzá. Többször körbejárja a területet, le-lehajol, de mindannyiszor sóhajtva egyenesedik fel. Végül ismét a zöld hajúhoz fordul*
- Hogyan fogjunk hozzá? Te ötleted, te döntöd el a kivitelezés formáját.
//Jég és hószobrászat, Thalionnal//
* Már-már kezdte feladni ezt az egész hószobrászatos melót, amikor egy különleges, zöld hajú lány lépett mellé, szó nélkül a kezébe nyomva egy vázlatot. Szemügyre veszi a firkálmányt, és kelletlenül elmosolyodik.*
- Szép. De ezzel azt akarod kifejezni, hogy felajánlod segítséged? Mert nyugodtan beszélhetsz. Nem harapom le a fejed. Amennyiben ezt kívánod tudatni velem, én válaszolok. Méghozzá igennel. Elfogadom a segítséged, de csak ha elfogadod a feltételeimet.
* Nem a legkedvesebb monológ, az biztos. A zöld hajú nyilván hátat fordít, és faképnél hagyja hősünket. Minden normális ember ezt tenné. Nem elég, hogy az idegen segített Thariának, még az elfnek áll feljebb. Ahelyett, hogy köszönetet mondana, bunkón, nyers stílusban válaszol, és feltételeket szab.*
- Remélem, nem kérdezősködsz, és hagysz békében dolgozni. Ennyi lenne az óhajom. Nagyon nagy kérés?
* Még egyszer végigfuttatja szemét a terven, majd először elmosolyodik. Kicsit kedvesebbre veszi hangját.*
- Szép terv. Csak nehéz. Mindegy. Vágjunk bele.
* Elkezdené az építkezést, de sehogy sem tudja eldönteni, hogyan fogjon hozzá. Többször körbejárja a területet, le-lehajol, de mindannyiszor sóhajtva egyenesedik fel. Végül ismét a zöld hajúhoz fordul*
- Hogyan fogjunk hozzá? Te ötleted, te döntöd el a kivitelezés formáját.
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-05 18:09:59
Üzenet elküldve: 2014-12-05 18:09:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Kagan Thargodar törzse valóban "barbár" és "idegen", de azért a helyieknek sem kellene annyira elborulniuk saját maguktól, különösen az elmúlt évszázadokban. Mellette egy gizda kis nőstény, Rhenamys gyűrkőzik neki a pálinkának, de Kagan már nem figyel az iszákos elf csajokra.*
- Hógolyócsata. Csatára fel, Thargodar! *vigyorog, és integet is embereinek, hogy kapják magukat össze, mennek hógolyózni, vagy mit csinálni.*
*Fél füllel hallja csak, hogy Argus, állítása szerint valakinek a farkával légiózott északon, de nem akarja tudni, hogy ez mit jelent pontosan.*
- Perverz. *dörmögi, majd elfordul és Leára figyel.*
- Ja, a fickó a nagy dumával meg a két izével. Akitől a kardot rendeltem... jó ideje nem láttuk azt sem. *még nem vészesen régen, de azért már zavaróan sok ideje.*
- Nem tűntek eladónak, inkább amolyan... függeléknek. Tudod, amikor az egyiknél van a Száj, a másik kettőnél meg a Fül és a Szem... vagy az Agy. *vonogatja a vállát, neki egyik sem nyerte el a tetszését, nem az ő ízlése. A két, feléje pislogó bővérű, fehérmájúnak tűnő nőcske annál inkább.*
- Áh, valami kis tüzes vadmacska, aki felmelegíti az ágyunkat. Nem baj, ha nem megy simán, vagy le kell itatni. De ha ez nem jut, akkor felpróbálnék valamit abból a fekete népségből, az elfek rokonaiból. Egy kis egzotikum, tudod... *kacsint a Szellemjáróra, aki ugyancsak nem veti meg a különleges falatokat.*
- Hmm? *villan tekintete Etheára értetlenül, majd tekintete a Hócsatázokra vándorol.*
- Most! Gyertek!
//Hógolyócsata//
*Ha más nem is, Kagan maga odatülekedik a kikiáltóhoz.*
- Mi is jelentkezünk. *közli, kihúzva magát majd fensőbbséges pillantással illeti a többieket - ezt követően pedig befizeti minden emberét, ha jöttek, ha nem; így vagy 6 jegyet vesz.*
- Szabályok? *mik vannak? És ráadásul még valami testület is van.*
- Akkor nem az nyer, aki állva marad a végén? *érdeklődik, de inkább csak kötekedő célzattal, mert akkor már gonoszkodik egy sort.*
- Na, gyertek erődöt építeni. Abban már jók vagyunk. Utánam, Thargodar! És valaki hozza a tartalék forralt bort is!
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.05 18:11:58
*Kagan Thargodar törzse valóban "barbár" és "idegen", de azért a helyieknek sem kellene annyira elborulniuk saját maguktól, különösen az elmúlt évszázadokban. Mellette egy gizda kis nőstény, Rhenamys gyűrkőzik neki a pálinkának, de Kagan már nem figyel az iszákos elf csajokra.*
- Hógolyócsata. Csatára fel, Thargodar! *vigyorog, és integet is embereinek, hogy kapják magukat össze, mennek hógolyózni, vagy mit csinálni.*
*Fél füllel hallja csak, hogy Argus, állítása szerint valakinek a farkával légiózott északon, de nem akarja tudni, hogy ez mit jelent pontosan.*
- Perverz. *dörmögi, majd elfordul és Leára figyel.*
- Ja, a fickó a nagy dumával meg a két izével. Akitől a kardot rendeltem... jó ideje nem láttuk azt sem. *még nem vészesen régen, de azért már zavaróan sok ideje.*
- Nem tűntek eladónak, inkább amolyan... függeléknek. Tudod, amikor az egyiknél van a Száj, a másik kettőnél meg a Fül és a Szem... vagy az Agy. *vonogatja a vállát, neki egyik sem nyerte el a tetszését, nem az ő ízlése. A két, feléje pislogó bővérű, fehérmájúnak tűnő nőcske annál inkább.*
- Áh, valami kis tüzes vadmacska, aki felmelegíti az ágyunkat. Nem baj, ha nem megy simán, vagy le kell itatni. De ha ez nem jut, akkor felpróbálnék valamit abból a fekete népségből, az elfek rokonaiból. Egy kis egzotikum, tudod... *kacsint a Szellemjáróra, aki ugyancsak nem veti meg a különleges falatokat.*
- Hmm? *villan tekintete Etheára értetlenül, majd tekintete a Hócsatázokra vándorol.*
- Most! Gyertek!
//Hógolyócsata//
*Ha más nem is, Kagan maga odatülekedik a kikiáltóhoz.*
- Mi is jelentkezünk. *közli, kihúzva magát majd fensőbbséges pillantással illeti a többieket - ezt követően pedig befizeti minden emberét, ha jöttek, ha nem; így vagy 6 jegyet vesz.*
- Szabályok? *mik vannak? És ráadásul még valami testület is van.*
- Akkor nem az nyer, aki állva marad a végén? *érdeklődik, de inkább csak kötekedő célzattal, mert akkor már gonoszkodik egy sort.*
- Na, gyertek erődöt építeni. Abban már jók vagyunk. Utánam, Thargodar! És valaki hozza a tartalék forralt bort is!
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.05 18:11:58
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-05 17:49:47
Üzenet elküldve: 2014-12-05 17:49:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
//Vaslábú Argus//
*Han bocsánatkérően int az ember férfi felé, amikor észreveszi a tegezés miatti rosszallását.*
~Jó. Akkor ne tegeződjünk.~*Annyira nem baj, csak mindig kicsit feszeng egy idő után amikor sokat kell beszélni valakivel tegezés nélkül.*
-Igen, bárki bemehet a könyvtárba. Inkább azzal szokott baj lenni, hogy nem sokan járnak. Amúgy egy csomó ismeretterjesztő, történelmi, állatos, növényes és földrajzi könyv van ott. És személyes kedvenceim a kaland regények. Sőt már szakácskönyveket is láttam. Tudja, dolgoztam ott két három éve a nyáron kisegítő munkásként. De főleg csak olvasgattam. Az volt az egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy jól megnéztem magamnak az adott egyént aki épp bejött a könyvtárba és azt találgattam, hogy vajon milyen könyvet fog kivenni. Elég sok furcsa esettel találkoztam.*Nevet fel a régi emléken*-Egyszer az elf harcosok parancsnoka tévedt be és mit kölcsönzött ki? Az évszakoknak megfelelő viseleteket.*Idézi a könyv címét* Egyébként a falum eléggé messze van innen. Egy gyors lóval 2 nap az ideút.*Látja, hogy a férfinak nagyon elkalandoztak a gondolatai. Szeme csillogása elárulja.*~Vajon mire gondol?~
-Most jut eszembe. Nemsokára szerzek valahonnan egy lovat.*Elgondolkozik azon, amit mondott és rájön, hogy kicsit félreérthető és pontosítja saját szavait*-Úgy értem veszek egy lovat.
*Elgondolkodva veszi szemügyre az embert, Főleg talárját és magas botját, amiben sosem alszik ki a kicsi láng.*
-Tehát akkor maga, afféle mágus?* Jutnak eszébe az otthonában megforduló vándor emberek maskarában akik hókuszpókuszokkal tömték az elf gyerekek fejét.*Érdekes. És maga honnan származik?
*Ekkor hirtelen bejelentik, hogy hol kell jelentkezni a hógolyócsatára. A férfi egyből a hang irányába ugrik.*~Hirtelen milyen sietős lett.~*Tiltakozni akar az ellen, hogy az ő jegyét is fizesse a mágus, de már addigra kifizette.*
-Köszönöm. Menjünk arra, ott építsünk erődöt.*Mutat egy megfelelőnek kinéző helyre és elindul felé. De aztán körülnéz egy kicsit és észreveszi, hogy akik jelentkeztek a hógolyózásra nagyobb csapatokban érkeztek. Érdeklődve fordul a mágushoz.*
-Ketten elegen leszünk?
//Vaslábú Argus//
*Han bocsánatkérően int az ember férfi felé, amikor észreveszi a tegezés miatti rosszallását.*
~Jó. Akkor ne tegeződjünk.~*Annyira nem baj, csak mindig kicsit feszeng egy idő után amikor sokat kell beszélni valakivel tegezés nélkül.*
-Igen, bárki bemehet a könyvtárba. Inkább azzal szokott baj lenni, hogy nem sokan járnak. Amúgy egy csomó ismeretterjesztő, történelmi, állatos, növényes és földrajzi könyv van ott. És személyes kedvenceim a kaland regények. Sőt már szakácskönyveket is láttam. Tudja, dolgoztam ott két három éve a nyáron kisegítő munkásként. De főleg csak olvasgattam. Az volt az egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy jól megnéztem magamnak az adott egyént aki épp bejött a könyvtárba és azt találgattam, hogy vajon milyen könyvet fog kivenni. Elég sok furcsa esettel találkoztam.*Nevet fel a régi emléken*-Egyszer az elf harcosok parancsnoka tévedt be és mit kölcsönzött ki? Az évszakoknak megfelelő viseleteket.*Idézi a könyv címét* Egyébként a falum eléggé messze van innen. Egy gyors lóval 2 nap az ideút.*Látja, hogy a férfinak nagyon elkalandoztak a gondolatai. Szeme csillogása elárulja.*~Vajon mire gondol?~
-Most jut eszembe. Nemsokára szerzek valahonnan egy lovat.*Elgondolkozik azon, amit mondott és rájön, hogy kicsit félreérthető és pontosítja saját szavait*-Úgy értem veszek egy lovat.
*Elgondolkodva veszi szemügyre az embert, Főleg talárját és magas botját, amiben sosem alszik ki a kicsi láng.*
-Tehát akkor maga, afféle mágus?* Jutnak eszébe az otthonában megforduló vándor emberek maskarában akik hókuszpókuszokkal tömték az elf gyerekek fejét.*Érdekes. És maga honnan származik?
*Ekkor hirtelen bejelentik, hogy hol kell jelentkezni a hógolyócsatára. A férfi egyből a hang irányába ugrik.*~Hirtelen milyen sietős lett.~*Tiltakozni akar az ellen, hogy az ő jegyét is fizesse a mágus, de már addigra kifizette.*
-Köszönöm. Menjünk arra, ott építsünk erődöt.*Mutat egy megfelelőnek kinéző helyre és elindul felé. De aztán körülnéz egy kicsit és észreveszi, hogy akik jelentkeztek a hógolyózásra nagyobb csapatokban érkeztek. Érdeklődve fordul a mágushoz.*
-Ketten elegen leszünk?
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-05 17:34:08
Üzenet elküldve: 2014-12-05 17:34:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Hófesztivál //
*A mágia áldásosságának nyomán született szűz hóba ropogva tapos egy pár fekete csizma, a korábban még ütemes léptek nyomán meglibbenő sötétszürke köpönyeg pedig - akár a levegőben lágy táncot járó pihék -, finom puhasággal hullik alá viselőjének hátára s lábaira egyaránt.
Mély, lassú levegővétel tágítja a tüdejét, amint a tisztás szélén megállapodva a nem várt sokaságra függeszti fagyott barnáit, majd épp ilyen kimértséggel engedi aprócska felhőpamacsként tovaszállni meleg leheletét a meghűlt időben. Cadhas, avagy a szürke hátas az oldalán hasonló prüszköléssel fogadja a szokatlan nyüzsgést, melytől a Láthatatlan társaságában már rég elszokott.
Hamar elröppent az idő a fejük fölött, meg se tudná mondani, mikor kezdett ősziesedni a nyári esőtől illatozott erdő, s végkép nem, hogy mikor hullajtották le utolsó leveleiket a magasba nyúló fák, amint beköszöntött a folyók hava. Persze azon vidékeken, amerre mostanság megfordul csupán a hűvösebb nappalok és fagyosabb éjszakák nyomán lehet megállapítani a tél megérkeztét, nem úgy, mint egykor Északon... Ó igen, a ridegen magasodó hegyek közt búvó erődben bizony sokat látott vendég volt a nagy pelyhekben aláhulló égi áldás, ott aztán nem kellett holmi mágiához folyamodni, hogy a kúria gyermekei örömmel játszhassanak a térdmagasságig ülepedett hóban... Na igen, kicsit odébb, a Fekete Légió kiképző bázisán már kevesebb volt a boldogság, ha a vastag fehérséget kellett hajnalban lapátolni, s noha nosztalgikus emlékekként idéződnek benne az évtizedes képek, fagyott arcára egy kósza érzelem se tud felkapaszkodni.
Mélybarna, rideg lélektükreit végül tovább fordítja a népes felhozatalról, s tekintetét körbefuttatva a csenevész fákon, kiválaszt egy kevésbé nyurgát, ahova kikötheti a lovát.*
- Itt maradsz és nem mész senkivel, különben az érdekedben sose találjalak meg... *Vékony, jellegtelen ajkai mögül a szavak bár kellemes tónusban örvénylenek Cadhas felé, kiérzik belőlük a szigorú keménység, noha a hátasnak valószínűleg sejtelme sincs arról, mit rebesgethet neki az érzéketlen férfi.
Miután letudta az állatot, úgy határoz, megnézi magának, miképpen vigadnak a népek Artheniorban, s ha mást nem, legalább megtölti valami jóval a gyomrát. Ezen elhatározása előtt adózván pusztán csak néhány kifejezéstelen pillantást vet a szobrász hajlamoktól túlfűtött alkotókra, no meg a kicsivel odébb muzsikáló szerencsétlenekre, aztán kimért, lassú lépteit a kofák felé irányítja.
A standokon akad minden, mi szem szájnak ingere, füstös illattal körbelengett sültek, hatalmas kondérokban gőzölgő levesek, no meg borok, a Láthatatlan viszont a gesztenyéknél állapodik meg. Rideg, már-már feketébe hajló lélektükreit jelentőségteljesen emeli az állvány mögött melegedő, telt asszonyra, aki néhány pillanat elteltével zavart mosolyra húzza ajkait.*
- Adhatok a gesztenyéből, jó uram? *Teszi fel a kérdést szívélyesen, közben már készítve is az apró szütyőt, amibe kimérheti az illatozó csodát, Bersean azonban nem az az ember, aki puszta jóindulatból és udvariasságból mosolyt erőltet érzelmeket alig látott arcára, így ennek jegyében is válaszol.*
- Nem a látványod miatt ácsorgok itt, asszony... Azt mondd, mennyi aranyat ér neked. *Feleli, majd amint felocsúdik megilletődéséből az idősödő nőszemély, s elhebegi az árat, előszed 8 aranyat az oldalán függő erszénykéből, cserébe pedig megkapja a kimért Sült gesztenyét.
A köszönéssel nem is fárad, odébb sétál az egyik magasabb asztalkához, majd felkönyökölve rá majszol el egy forró, kellően pirított darabot.
Ellenben másokkal, őt se társaság nem vidítja, éppúgy a különböző népek sem foglalják le a figyelmét, szóval bámészkodás helyett leginkább a gesztenyéken függeszti fagyott tekintetét, s néha elpillant Cadhas felé is, hogy nyugton van-e a hátas.*
*A mágia áldásosságának nyomán született szűz hóba ropogva tapos egy pár fekete csizma, a korábban még ütemes léptek nyomán meglibbenő sötétszürke köpönyeg pedig - akár a levegőben lágy táncot járó pihék -, finom puhasággal hullik alá viselőjének hátára s lábaira egyaránt.
Mély, lassú levegővétel tágítja a tüdejét, amint a tisztás szélén megállapodva a nem várt sokaságra függeszti fagyott barnáit, majd épp ilyen kimértséggel engedi aprócska felhőpamacsként tovaszállni meleg leheletét a meghűlt időben. Cadhas, avagy a szürke hátas az oldalán hasonló prüszköléssel fogadja a szokatlan nyüzsgést, melytől a Láthatatlan társaságában már rég elszokott.
Hamar elröppent az idő a fejük fölött, meg se tudná mondani, mikor kezdett ősziesedni a nyári esőtől illatozott erdő, s végkép nem, hogy mikor hullajtották le utolsó leveleiket a magasba nyúló fák, amint beköszöntött a folyók hava. Persze azon vidékeken, amerre mostanság megfordul csupán a hűvösebb nappalok és fagyosabb éjszakák nyomán lehet megállapítani a tél megérkeztét, nem úgy, mint egykor Északon... Ó igen, a ridegen magasodó hegyek közt búvó erődben bizony sokat látott vendég volt a nagy pelyhekben aláhulló égi áldás, ott aztán nem kellett holmi mágiához folyamodni, hogy a kúria gyermekei örömmel játszhassanak a térdmagasságig ülepedett hóban... Na igen, kicsit odébb, a Fekete Légió kiképző bázisán már kevesebb volt a boldogság, ha a vastag fehérséget kellett hajnalban lapátolni, s noha nosztalgikus emlékekként idéződnek benne az évtizedes képek, fagyott arcára egy kósza érzelem se tud felkapaszkodni.
Mélybarna, rideg lélektükreit végül tovább fordítja a népes felhozatalról, s tekintetét körbefuttatva a csenevész fákon, kiválaszt egy kevésbé nyurgát, ahova kikötheti a lovát.*
- Itt maradsz és nem mész senkivel, különben az érdekedben sose találjalak meg... *Vékony, jellegtelen ajkai mögül a szavak bár kellemes tónusban örvénylenek Cadhas felé, kiérzik belőlük a szigorú keménység, noha a hátasnak valószínűleg sejtelme sincs arról, mit rebesgethet neki az érzéketlen férfi.
Miután letudta az állatot, úgy határoz, megnézi magának, miképpen vigadnak a népek Artheniorban, s ha mást nem, legalább megtölti valami jóval a gyomrát. Ezen elhatározása előtt adózván pusztán csak néhány kifejezéstelen pillantást vet a szobrász hajlamoktól túlfűtött alkotókra, no meg a kicsivel odébb muzsikáló szerencsétlenekre, aztán kimért, lassú lépteit a kofák felé irányítja.
A standokon akad minden, mi szem szájnak ingere, füstös illattal körbelengett sültek, hatalmas kondérokban gőzölgő levesek, no meg borok, a Láthatatlan viszont a gesztenyéknél állapodik meg. Rideg, már-már feketébe hajló lélektükreit jelentőségteljesen emeli az állvány mögött melegedő, telt asszonyra, aki néhány pillanat elteltével zavart mosolyra húzza ajkait.*
- Adhatok a gesztenyéből, jó uram? *Teszi fel a kérdést szívélyesen, közben már készítve is az apró szütyőt, amibe kimérheti az illatozó csodát, Bersean azonban nem az az ember, aki puszta jóindulatból és udvariasságból mosolyt erőltet érzelmeket alig látott arcára, így ennek jegyében is válaszol.*
- Nem a látványod miatt ácsorgok itt, asszony... Azt mondd, mennyi aranyat ér neked. *Feleli, majd amint felocsúdik megilletődéséből az idősödő nőszemély, s elhebegi az árat, előszed 8 aranyat az oldalán függő erszénykéből, cserébe pedig megkapja a kimért Sült gesztenyét.
A köszönéssel nem is fárad, odébb sétál az egyik magasabb asztalkához, majd felkönyökölve rá majszol el egy forró, kellően pirított darabot. Ellenben másokkal, őt se társaság nem vidítja, éppúgy a különböző népek sem foglalják le a figyelmét, szóval bámészkodás helyett leginkább a gesztenyéken függeszti fagyott tekintetét, s néha elpillant Cadhas felé is, hogy nyugton van-e a hátas.*
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-05 16:37:58
Üzenet elküldve: 2014-12-05 16:37:58
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// Hó- és jégszobrászat //
*A szárnyak elkészítése igencsak nehéz feladat. Főként, hogy az egyiket félig nyitott állapotúra szeretné faragni. Néhány szót vissza is kell szívnia tekintettel a női társaságra. A kard nem rossz, de ideálisnak sem mondaná a feladathoz. A legtöbb gond a tollcsúcsokkal van, ezeknél a rálehelés, dörgölés kombinációval próbálkozik, hogy átlátszóvá fixálja azokat. A tőre is előkerül, s néha-néha az élével belejavítgat az előformázott területekbe. Közben egy fél pillantást vet a karokra is.*
- Hmm, elég sokat forgathatta azt a kardot *utal a vastagabb bicepszre. Keresi a két kar közötti valódi különbséget, figyelembe véve azok eltérő tartását, s azt, hogy ehhez képest hogyan állnak a mostaniak. Egyelőre nem jut vele dűlőre, de még gondolkodik a problémán.*
- Ha nem sikerül, megpróbálhatjuk a szárnyat egy kicsit kinyitni kiterjeszteni, hogy részlegesen fedje. *Ez a legjobb ötlete, a végtagok készítése neki sem az erőssége. És persze valamivel ki kell váltania a hirtelen jött kérdésre adandó válasz komolysági fokát.*
- Sírásó vagyok *villant meg egy százaranyas mosolyt, amiből kikövetkeztethető, hogy valószínűleg mindennel foglalkozik, kivéve sírásással. Ahogy a kardot forgatja faragás közben, az sem erre utal.*
// Hó- és jégszobrászat //
*A szárnyak elkészítése igencsak nehéz feladat. Főként, hogy az egyiket félig nyitott állapotúra szeretné faragni. Néhány szót vissza is kell szívnia tekintettel a női társaságra. A kard nem rossz, de ideálisnak sem mondaná a feladathoz. A legtöbb gond a tollcsúcsokkal van, ezeknél a rálehelés, dörgölés kombinációval próbálkozik, hogy átlátszóvá fixálja azokat. A tőre is előkerül, s néha-néha az élével belejavítgat az előformázott területekbe. Közben egy fél pillantást vet a karokra is.*
- Hmm, elég sokat forgathatta azt a kardot *utal a vastagabb bicepszre. Keresi a két kar közötti valódi különbséget, figyelembe véve azok eltérő tartását, s azt, hogy ehhez képest hogyan állnak a mostaniak. Egyelőre nem jut vele dűlőre, de még gondolkodik a problémán.*
- Ha nem sikerül, megpróbálhatjuk a szárnyat egy kicsit kinyitni kiterjeszteni, hogy részlegesen fedje. *Ez a legjobb ötlete, a végtagok készítése neki sem az erőssége. És persze valamivel ki kell váltania a hirtelen jött kérdésre adandó válasz komolysági fokát.*
- Sírásó vagyok *villant meg egy százaranyas mosolyt, amiből kikövetkeztethető, hogy valószínűleg mindennel foglalkozik, kivéve sírásással. Ahogy a kardot forgatja faragás közben, az sem erre utal.*
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-05 15:59:27
Üzenet elküldve: 2014-12-05 15:59:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
// Hó- és jégszobrászat //
* Valószínűleg ő sem pont a legkisebb virágtündérre gondolt, inkább valami tündéri elfre vagy emberlányra, de főleg hús-vér nőre hisz az előtte magasodó kerubi mégis csak hóból és férfiból van.*
- Hát *gondol bele a válaszba majd vállat rándít. * kicsivel kevesebb gond van vele mint a naggyal, főleg ha pontosan próbálod kidolgozni. * jelzi, hogy gondjai akadtak a tógával. Apró tőre már kivájta a minta járatait de nem mondaná szépnek, Nestar segítségével próbálja megoldani ezt a problémát.
Figyelmesen hallgatja a férfi szavait majd rá is bólint jelezve egyetértését. Egy pillanatra sem tartott igényt a lapátfejre inkább az a bizonyos aprólékos munkához való szerszám kellene.*
- A véső! Igen, azt kölcsön venném! *helyesel a meglátására majd miután felvette a földről csodálkozva néz a fekete ruhásra.*
- Ön egy alkimista? A családomnak éppen szüksége volna egy ügyes kezű bájitalkeverőre! *mondja majd hagyja gondolkodni Nestart a lehetőségen.
Visszatér a hószobrukhoz és igen csak precíz munkát végezve alakítja ki a kerubi ruházatának díszéit majd áttér a két karjának és teljes felsőtestének megformálására is. Komoly gondjai adódnak a szobor izmos kezeivel, minduntalan sikerül elrontania az arányokat. A bal, kardot tartó karja jóval vastagabb, izmosabb mint a jobb. Nem egy könnyű munka a fagyos hóból pont ugyan annyit lefaragni mind a két esetben. Néhány alkalommal még vissza is tapaszt egy kevés havat a szobor felső karjára, végül mérgesen toppant.*
- Ez már bosszantó! A végén karok és kard nélkül fogom hagyni az angyalt. *mondja és egy csepp pihenőt vesz ki magának. Megkerüli a kerubit és megcsodálja a formát öltő szárnyakat.*
- Te tulajdonképpen mivel foglalkozol? Miből élsz? *kérdezi visszagondolva a megismerkedésük éjjelére.*
// Hó- és jégszobrászat //
* Valószínűleg ő sem pont a legkisebb virágtündérre gondolt, inkább valami tündéri elfre vagy emberlányra, de főleg hús-vér nőre hisz az előtte magasodó kerubi mégis csak hóból és férfiból van.*
- Hát *gondol bele a válaszba majd vállat rándít. * kicsivel kevesebb gond van vele mint a naggyal, főleg ha pontosan próbálod kidolgozni. * jelzi, hogy gondjai akadtak a tógával. Apró tőre már kivájta a minta járatait de nem mondaná szépnek, Nestar segítségével próbálja megoldani ezt a problémát.
Figyelmesen hallgatja a férfi szavait majd rá is bólint jelezve egyetértését. Egy pillanatra sem tartott igényt a lapátfejre inkább az a bizonyos aprólékos munkához való szerszám kellene.*
- A véső! Igen, azt kölcsön venném! *helyesel a meglátására majd miután felvette a földről csodálkozva néz a fekete ruhásra.*
- Ön egy alkimista? A családomnak éppen szüksége volna egy ügyes kezű bájitalkeverőre! *mondja majd hagyja gondolkodni Nestart a lehetőségen.
Visszatér a hószobrukhoz és igen csak precíz munkát végezve alakítja ki a kerubi ruházatának díszéit majd áttér a két karjának és teljes felsőtestének megformálására is. Komoly gondjai adódnak a szobor izmos kezeivel, minduntalan sikerül elrontania az arányokat. A bal, kardot tartó karja jóval vastagabb, izmosabb mint a jobb. Nem egy könnyű munka a fagyos hóból pont ugyan annyit lefaragni mind a két esetben. Néhány alkalommal még vissza is tapaszt egy kevés havat a szobor felső karjára, végül mérgesen toppant.*
- Ez már bosszantó! A végén karok és kard nélkül fogom hagyni az angyalt. *mondja és egy csepp pihenőt vesz ki magának. Megkerüli a kerubit és megcsodálja a formát öltő szárnyakat.*
- Te tulajdonképpen mivel foglalkozol? Miből élsz? *kérdezi visszagondolva a megismerkedésük éjjelére.*
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-05 10:04:52
Üzenet elküldve: 2014-12-05 10:04:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Gomrak, Omon//
*Az ismeretlen törpe, Hrothgaar kis meglepetésére, kitörő örömmel fogadta őt, még keblére is kapta a pillanat hevében. A Thargodarok törpéje egy szemvillanásnyi ideig a lányos zavartól még meg se tud szólalni, de hamar rendezi a sorait.*
- Én is örvendek, Gormak, Omon... rendben, csatlakozok egy kis időre.
*A korosodó törpe azonban hamar Hrothgaar tudtára adja, hogy túl kényelmes neki a városi lét, és ne valószínű, hogy bővíteni fogja soraikat. Az elf azonban mintha mutatna némi érdeklődést, erre még érdemes lehet visszatérni. A Thargodarok törpéje kiköti lovát és leül két új ivócimborája társaságába.*
- No, Gormak, akkor halljunk egy regét tőled!
*Kriglijét koccintásra emeli a másik kettőnek és jóízű mosollyal konstatálja, tényleg a téli időszak a legjobb az egész évben. Ember, elf, törpe, minden egyéb faj kicsit összébb húzódik a hideg elől, egy kupa sör vagy forralt bor mellett még ismerkedni is jobb... és a történet kezdetét veszi...*
- Kíváncsivá tettél, vén medve! Hehe!
*Hrothgaar figyelmesen hallgatja végig a történetet, nem az a fajta, aki csak úgy pofátlanul közbevág. Közben piciket kortyol italából, néha, ha olyan fordulatot vesz a történet felgöcög vagy épp hümment egyet.*
- Haha, az igen! Jó, jó rege volt, Gomrak! *felkel helyéről és újra felemeli kupáját, ezúttal azért, hogy kiigyák tartalmát* Ürítsük korsóinkat, komák! Jó volt kicsit kiszakadni és új arcokkal ismerkedni, viszont nekem lassan mennem kell. Benevezünk arra a... mondjad már... hólabda-harcra, arra! De figyeljetek... *kupáját leteszi az asztalra, picit a másik kettő felé dől és vaskos kezeit Gormak és Omon vállára ereszti* ne habozzatok meglátogatni minket! Én mondom neked Gormak, arany életed lehetne nálunk. Te pedig Omon, rengeteget tanulhatnál és fejlődhetnél a veteránjaink keze alatt. Ha fogékony vagy, még akár mágiát is tanulhatnál!
*Tekintete a törpéről az elfre vándorol és vissza.*
- Új birodalom van épülőben, részesei lehetnétek egy lélegzetelállító történetnek. És ugyanúgy szükségünk van egy ilyen regében harcosokra, és olyanokra, akik a szavak és az írás révén emléket állítanak neki.
*A vörös törpe arcán bátor mosoly ül, szemei csillognak, ahogy picit elragadtatja magát beszéd közben. Igen, ő tényleg hisz abban hogy egy nap a legmesszibb Észak-ponttól a legmélyebb délig, nyugattól keletig ismerni és félni-tisztelni fogják a Thargodarok nevét.*
- No, akkor az istenek óvjanak benneteket! Remélem mihamarább találkozunk, komék!
*Azzal Hrothgaar vissza ballag övéihez.*
- Hát... meglátjuk ez a kettő eljön-e hozzánk... A törpe korosodik, elkényelmesedett kicsit, de nagy mesemondó, annyi szent. Az elf... ő legalább mutatott érdeklődést a Thargodarok iránt...
*Foglalja össze a történteket és pislog körbe picit magán.*
- No, akkor mikor megyünk birokra?
//Gomrak, Omon//
*Az ismeretlen törpe, Hrothgaar kis meglepetésére, kitörő örömmel fogadta őt, még keblére is kapta a pillanat hevében. A Thargodarok törpéje egy szemvillanásnyi ideig a lányos zavartól még meg se tud szólalni, de hamar rendezi a sorait.*
- Én is örvendek, Gormak, Omon... rendben, csatlakozok egy kis időre.
*A korosodó törpe azonban hamar Hrothgaar tudtára adja, hogy túl kényelmes neki a városi lét, és ne valószínű, hogy bővíteni fogja soraikat. Az elf azonban mintha mutatna némi érdeklődést, erre még érdemes lehet visszatérni. A Thargodarok törpéje kiköti lovát és leül két új ivócimborája társaságába.*
- No, Gormak, akkor halljunk egy regét tőled!
*Kriglijét koccintásra emeli a másik kettőnek és jóízű mosollyal konstatálja, tényleg a téli időszak a legjobb az egész évben. Ember, elf, törpe, minden egyéb faj kicsit összébb húzódik a hideg elől, egy kupa sör vagy forralt bor mellett még ismerkedni is jobb... és a történet kezdetét veszi...*
- Kíváncsivá tettél, vén medve! Hehe!
*Hrothgaar figyelmesen hallgatja végig a történetet, nem az a fajta, aki csak úgy pofátlanul közbevág. Közben piciket kortyol italából, néha, ha olyan fordulatot vesz a történet felgöcög vagy épp hümment egyet.*
- Haha, az igen! Jó, jó rege volt, Gomrak! *felkel helyéről és újra felemeli kupáját, ezúttal azért, hogy kiigyák tartalmát* Ürítsük korsóinkat, komák! Jó volt kicsit kiszakadni és új arcokkal ismerkedni, viszont nekem lassan mennem kell. Benevezünk arra a... mondjad már... hólabda-harcra, arra! De figyeljetek... *kupáját leteszi az asztalra, picit a másik kettő felé dől és vaskos kezeit Gormak és Omon vállára ereszti* ne habozzatok meglátogatni minket! Én mondom neked Gormak, arany életed lehetne nálunk. Te pedig Omon, rengeteget tanulhatnál és fejlődhetnél a veteránjaink keze alatt. Ha fogékony vagy, még akár mágiát is tanulhatnál!
*Tekintete a törpéről az elfre vándorol és vissza.*
- Új birodalom van épülőben, részesei lehetnétek egy lélegzetelállító történetnek. És ugyanúgy szükségünk van egy ilyen regében harcosokra, és olyanokra, akik a szavak és az írás révén emléket állítanak neki.
*A vörös törpe arcán bátor mosoly ül, szemei csillognak, ahogy picit elragadtatja magát beszéd közben. Igen, ő tényleg hisz abban hogy egy nap a legmesszibb Észak-ponttól a legmélyebb délig, nyugattól keletig ismerni és félni-tisztelni fogják a Thargodarok nevét.*
- No, akkor az istenek óvjanak benneteket! Remélem mihamarább találkozunk, komék!
*Azzal Hrothgaar vissza ballag övéihez.*
- Hát... meglátjuk ez a kettő eljön-e hozzánk... A törpe korosodik, elkényelmesedett kicsit, de nagy mesemondó, annyi szent. Az elf... ő legalább mutatott érdeklődést a Thargodarok iránt...
*Foglalja össze a történteket és pislog körbe picit magán.*
- No, akkor mikor megyünk birokra?
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-05 09:30:09
Üzenet elküldve: 2014-12-05 09:30:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Barátkozzon, ismerkedjen. Még jó, hogy ezt Kagan nem parancsba adta, mert akkor most vért izzadna. Ethea nem tud csak úgy spontán ismerkedni, barátkozni. Inkább csak álldogál, egyik lábáról a másikra helyezve a súlyát, s olykor kortyol egyet a kupából, melyből ezáltal rohamosan csökken a forralt bor mennyisége.
Aztán el is fogy, és ettől nem érzi jobban magát. De a készséget visszahelyezi a pultra, s továbbra is a Kagan-Lea páros közelében marad, elég észrevétlenül ahhoz, hogy ne zavarja meg a beszélgetésüket, de elég közel is, hogy ne tűnjön elveszett királykisasszonynak, akit pátyolgatni kell. Hangtalansága meg szinte már erény.
Aztán váratlanul felhangzik a hócsatára hívó szó, és ezúttal erőteljesebben kezd arra felé figyelni, s mikor a fickó abbahagyja az ordibálást, kis torok köszörülést követve, közelebb somfordál Kaganhoz.*
-Vezér, mi mikor következünk?
*Barátkozzon, ismerkedjen. Még jó, hogy ezt Kagan nem parancsba adta, mert akkor most vért izzadna. Ethea nem tud csak úgy spontán ismerkedni, barátkozni. Inkább csak álldogál, egyik lábáról a másikra helyezve a súlyát, s olykor kortyol egyet a kupából, melyből ezáltal rohamosan csökken a forralt bor mennyisége.
Aztán el is fogy, és ettől nem érzi jobban magát. De a készséget visszahelyezi a pultra, s továbbra is a Kagan-Lea páros közelében marad, elég észrevétlenül ahhoz, hogy ne zavarja meg a beszélgetésüket, de elég közel is, hogy ne tűnjön elveszett királykisasszonynak, akit pátyolgatni kell. Hangtalansága meg szinte már erény.
Aztán váratlanul felhangzik a hócsatára hívó szó, és ezúttal erőteljesebben kezd arra felé figyelni, s mikor a fickó abbahagyja az ordibálást, kis torok köszörülést követve, közelebb somfordál Kaganhoz.*
-Vezér, mi mikor következünk?
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-05 09:03:11
Üzenet elküldve: 2014-12-05 09:03:11
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Egy darabig még méregeti a puhos mágust, aki úgy gázolt bele Isurii lelkébe, mint előtte még senki sem. De aztán végülis leküzdi magában a vágyat arra, hogy kirúgja a lábát, majd amikor kiterül a földön akkor még ott is megrugdossa. Csak úgy miheztartás végett tenné persze, nem haragból. Meg talán egy picit jól is esne neki. De a méregetésnél nem jut tovább, már csak azért sem, mert nem otthon vannak, az itteni népek - akik csak úgy kiválasztanak egy idegennek tűnő csoportot a városban és nekiállnak megmotozni őket holmi régi vádak alapján - nyilván nem értenék meg, hogy mi baja van a fickóval. Pár hosszú percig azért élvezi a lelki szemei elé táruló képet - ezalatt borostyánszínű tekintete Arguson pihen -, majd a figyelme már ismét a sajátjaira irányul.*
- Az tuti, hogy kellene néhány törpe leányzó. Persze abból a fajtából aminek nincsen szakálla.
*elmosolyodik*
- Mert a többi törpe még a végén megorrol Hrothira, hogy neki van kivel összeizzadni a lepedőt. Amúgy az a múltkori kereskedő, akivel volt az a lányarcú fiú, meg az a fiatal lány, azok nem eladók? Mer' te kértél tőle valami kardot, ha jól emlékszem, de szerintem inkább a fiút meg a lányt kéne megvenni, kardot meg csinál neked Hrothi.
*nagyot sóhajtva elmereng azon, hogy milyen vágyakozón is nézte annak idején a gyilokjáróról a díszes kompániát*
- Vagy csak öljük meg a kereskedőt és máris mienk az összes áru, na?
*már akkor is ez a gondolat merült fel benne, csak valamiért nem kivitelezték.
Lea annyira nem aggódik az értékei miatt, hiszen nincsen nála túl sok minden, már legalábbis semmi olyasmi, ami az egyszeri zsebes számára komolyabb értékkel bírna, pár arany csak, de az is az övében, hosszú kabátja alatt, ahhoz hozzáférni meg körülbelül azt jelenti, hogy fel kell nyiszálni a kabátját, amit meg csak észrevenne - reményei szerint.*
- Úgy érted, hogy értékelhető nőstényt? Mik az igényeid ezúttal? Telt legyen, vagy karcsú, szőke, vagy vörös?
*persze az is lehet, hogy Kagan esetleg a cukorkákra gondol, azokra Lea valószínűleg csak vállat vonna, hiszen Akheelnek teljesen mindegy, hogy mit tolhat be az arcába amíg az édes és maszatos lesz tőle a keze, hogy milyen a színe, vagy az alakja az a legkevésbé sem érdekli a lányt.*
*Egy darabig még méregeti a puhos mágust, aki úgy gázolt bele Isurii lelkébe, mint előtte még senki sem. De aztán végülis leküzdi magában a vágyat arra, hogy kirúgja a lábát, majd amikor kiterül a földön akkor még ott is megrugdossa. Csak úgy miheztartás végett tenné persze, nem haragból. Meg talán egy picit jól is esne neki. De a méregetésnél nem jut tovább, már csak azért sem, mert nem otthon vannak, az itteni népek - akik csak úgy kiválasztanak egy idegennek tűnő csoportot a városban és nekiállnak megmotozni őket holmi régi vádak alapján - nyilván nem értenék meg, hogy mi baja van a fickóval. Pár hosszú percig azért élvezi a lelki szemei elé táruló képet - ezalatt borostyánszínű tekintete Arguson pihen -, majd a figyelme már ismét a sajátjaira irányul.*
- Az tuti, hogy kellene néhány törpe leányzó. Persze abból a fajtából aminek nincsen szakálla.
*elmosolyodik*
- Mert a többi törpe még a végén megorrol Hrothira, hogy neki van kivel összeizzadni a lepedőt. Amúgy az a múltkori kereskedő, akivel volt az a lányarcú fiú, meg az a fiatal lány, azok nem eladók? Mer' te kértél tőle valami kardot, ha jól emlékszem, de szerintem inkább a fiút meg a lányt kéne megvenni, kardot meg csinál neked Hrothi.
*nagyot sóhajtva elmereng azon, hogy milyen vágyakozón is nézte annak idején a gyilokjáróról a díszes kompániát*
- Vagy csak öljük meg a kereskedőt és máris mienk az összes áru, na?
*már akkor is ez a gondolat merült fel benne, csak valamiért nem kivitelezték.
Lea annyira nem aggódik az értékei miatt, hiszen nincsen nála túl sok minden, már legalábbis semmi olyasmi, ami az egyszeri zsebes számára komolyabb értékkel bírna, pár arany csak, de az is az övében, hosszú kabátja alatt, ahhoz hozzáférni meg körülbelül azt jelenti, hogy fel kell nyiszálni a kabátját, amit meg csak észrevenne - reményei szerint.*
- Úgy érted, hogy értékelhető nőstényt? Mik az igényeid ezúttal? Telt legyen, vagy karcsú, szőke, vagy vörös?
*persze az is lehet, hogy Kagan esetleg a cukorkákra gondol, azokra Lea valószínűleg csak vállat vonna, hiszen Akheelnek teljesen mindegy, hogy mit tolhat be az arcába amíg az édes és maszatos lesz tőle a keze, hogy milyen a színe, vagy az alakja az a legkevésbé sem érdekli a lányt.*
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-05 07:52:53
Üzenet elküldve: 2014-12-05 07:52:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Nadae//
*Miközben szemével a tömeget pásztázza, csak sikerül kiszúrnia egy ismerőst. Argus egy nő társaságában tölti az időt, de ha mégis kiszúrja a vöröskét, ő vidáman integet neki oda, hisz legutóbbi fesztiválját is vele töltötte és a férfi folyamatosan megnevetette.
Kuncogva húzza össze magát a nőcske válaszán, akár egy ravasz kislány, aki mindig rosszban sántikál. Végülis igaz is, sőt Nadaenak is igaza van, tekintve a fején díszelgő tetemes összegű vérdíjat, csoda, hogy még mindig ilyen vidáman járja a világot és él.*
- Ugyan, hozzátok mindig visszatérnék. *Legyint rá egyet.* Ha más nem, legalább kísérteni. *Vonogatja szemöldökét. A másikkal ellentétben az ő hangulata felhőtlen. Élvezi, amikor kiszabadul a nagyvilágra, mindig kicsit többet lát belőle, elnézve azt a sok évet, amit egy burokban töltött elzárva minden elől a pusztán, ez nem is olyan meglepő. Ugyanakkor még, ha nem is hallja a nő gondolatait, mégis sokszor ő is arra gondol, hogy ez mégis csak a szárazföld, s az ő helye a tengeren van egy a hullámokon lágyan ringatózó hajón, kifent karddal várva az ellenségre. ez azonban várat magára, legalábbis amíg vissza nem szerzik a nő hajóját, vagy nem találnak egy újabbat. Ugyanis abban már biztos, hogy vele fog tartani.*
- Eh *Most ő borzad meg, de inkább a sok barbár fickó gondolatára, meg kérdéses kimenetelű látogatásukra a táborban.* Hát, túl sokáig már nem húzhatjuk a dolgot, bár vannak ellenérzéseim vele kapcsolatban. *Ráncolja meg a szemöldökét. Ugyan jól forgatja a kardot, de minden bizonnyal rajta kívül lesz még vagy ötven jó kardforgató a táborban és, ha valami balul sül el, hát akkor biztos, hogy ott dobják fel a talpukat.* Őszintén szólva, túléltem már elég sok mindent, nem szeretnék valami jött-ment törzs köreiben távozni eme világról. Mondjuk... *Hangját némileg lehalkítja.* azért kíváncsi is vagyok. Tudod, otthon... mármint, otthon-otthon, volt egy krónikásunk, aki szerint a mi családunk is hasonló volt, csak miután letelepedtünk a hosszú évek alatt átalakultunk. *Szinte suttogva teszi hozzá a szavakat, bár magát is meglepi, amiért elkezd a családjáról beszélni, amit eddig bölcsen elkerült. Nem is szokott gyakran rájuk gondolni, kivéve a húgára. Nem szeretné, ha a nő észrevenné a nosztalgiát az arcán így gyorsan újra beszélni kezd.* Mondjuk ő azt is mondta, hogy anyám a tündérektől származik így mi is. *Újabb vállrántás a csacsogás mellé.* Egy ideig el is hittem, amíg nem tudtam meg, hogy a korcsok nem tudnak szaporodni. *Húzza félre száját. Azt már nem teszi hozzá, hogy ezt a nem mellékes információt csak nem rég tudta meg.*
- Valamicsoda? *Néz értetlenül a lányra, majd követi annak tekintetét. A hógolyózás láttán szemei ezüstös fényben kezdenek csillogni.* Ó... *Sóhajt és vágyakozva néz utánuk. Talán komikus is, hogy egy fiatal felnőtt nő, aki szabadidejében világuk legsötétebb fazonjaival tölti az idejét, ennyire átszellemül egy ilyen gyerekes játék láttán. Azt ugyanakkor nem igazán érti, hogy Nadaenak mi ebben az újdonság, ám szépen lassan eljut az elméjébe, hogy a nő gyakorlatilag a tengeren nőtt fel. Ettől felbátorodik, végre ő tud valamit, amit valaki más nem.*
- Hát, hógolyózás. *Böki végül, miután rájön, hogy túl sokat nem kell magyarázni.* A csúszkálást viszont kipróbálnám, talán jár érte némi arany is. *Kacarászik, amint elképzeli, hogy részegen orron csúszva parádézik a jegen.*
- Ez a beszéd. *Kacsint egyet a várt válaszon. Hát persze, meg is lepődött volna, ha Nadae inkább a teát választja.* Nem tudom *fintorog ő is miután a nedű lecsúszott gyomrába, s közben végigmarta a nyelőcsövét. Megrázza a fejét, de miután elmúlik a maró hatás, kellemesen elvigyorodik.* De fázni nem fogunk tőle az is biztos. *Megdörzsöli a tenyerét és újabb felfedező kalandra indítja szürkéit.*
- Prédát, kapcsolatokat. *Összegzi az ajkára harapva a másik kérdésére.* Valami balekot, akivel elszórakozhatunk. Valakit aki fizeti a következő kört, ha esetleg kifogynánk a tartalékból. Ha önként nem vállalkoznak, amit *röhög nagyképűen* őszintén kétlek, akkor is rengeteg itt a magányos zsebecske, majd kiszolgáljuk magunkat. *Kacsint, majd ki is szúr nem messze tőlük egy iszogató fickót. Jól megtermett és nem is egyedül van, de ki tudja, talán zsebe is legalább olyan fejlett, mint a testalkata.* Hmm? *Bök fejével Kaganék felé.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.05 07:54:15
//Nadae//
*Miközben szemével a tömeget pásztázza, csak sikerül kiszúrnia egy ismerőst. Argus egy nő társaságában tölti az időt, de ha mégis kiszúrja a vöröskét, ő vidáman integet neki oda, hisz legutóbbi fesztiválját is vele töltötte és a férfi folyamatosan megnevetette.
Kuncogva húzza össze magát a nőcske válaszán, akár egy ravasz kislány, aki mindig rosszban sántikál. Végülis igaz is, sőt Nadaenak is igaza van, tekintve a fején díszelgő tetemes összegű vérdíjat, csoda, hogy még mindig ilyen vidáman járja a világot és él.*
- Ugyan, hozzátok mindig visszatérnék. *Legyint rá egyet.* Ha más nem, legalább kísérteni. *Vonogatja szemöldökét. A másikkal ellentétben az ő hangulata felhőtlen. Élvezi, amikor kiszabadul a nagyvilágra, mindig kicsit többet lát belőle, elnézve azt a sok évet, amit egy burokban töltött elzárva minden elől a pusztán, ez nem is olyan meglepő. Ugyanakkor még, ha nem is hallja a nő gondolatait, mégis sokszor ő is arra gondol, hogy ez mégis csak a szárazföld, s az ő helye a tengeren van egy a hullámokon lágyan ringatózó hajón, kifent karddal várva az ellenségre. ez azonban várat magára, legalábbis amíg vissza nem szerzik a nő hajóját, vagy nem találnak egy újabbat. Ugyanis abban már biztos, hogy vele fog tartani.*
- Eh *Most ő borzad meg, de inkább a sok barbár fickó gondolatára, meg kérdéses kimenetelű látogatásukra a táborban.* Hát, túl sokáig már nem húzhatjuk a dolgot, bár vannak ellenérzéseim vele kapcsolatban. *Ráncolja meg a szemöldökét. Ugyan jól forgatja a kardot, de minden bizonnyal rajta kívül lesz még vagy ötven jó kardforgató a táborban és, ha valami balul sül el, hát akkor biztos, hogy ott dobják fel a talpukat.* Őszintén szólva, túléltem már elég sok mindent, nem szeretnék valami jött-ment törzs köreiben távozni eme világról. Mondjuk... *Hangját némileg lehalkítja.* azért kíváncsi is vagyok. Tudod, otthon... mármint, otthon-otthon, volt egy krónikásunk, aki szerint a mi családunk is hasonló volt, csak miután letelepedtünk a hosszú évek alatt átalakultunk. *Szinte suttogva teszi hozzá a szavakat, bár magát is meglepi, amiért elkezd a családjáról beszélni, amit eddig bölcsen elkerült. Nem is szokott gyakran rájuk gondolni, kivéve a húgára. Nem szeretné, ha a nő észrevenné a nosztalgiát az arcán így gyorsan újra beszélni kezd.* Mondjuk ő azt is mondta, hogy anyám a tündérektől származik így mi is. *Újabb vállrántás a csacsogás mellé.* Egy ideig el is hittem, amíg nem tudtam meg, hogy a korcsok nem tudnak szaporodni. *Húzza félre száját. Azt már nem teszi hozzá, hogy ezt a nem mellékes információt csak nem rég tudta meg.*
- Valamicsoda? *Néz értetlenül a lányra, majd követi annak tekintetét. A hógolyózás láttán szemei ezüstös fényben kezdenek csillogni.* Ó... *Sóhajt és vágyakozva néz utánuk. Talán komikus is, hogy egy fiatal felnőtt nő, aki szabadidejében világuk legsötétebb fazonjaival tölti az idejét, ennyire átszellemül egy ilyen gyerekes játék láttán. Azt ugyanakkor nem igazán érti, hogy Nadaenak mi ebben az újdonság, ám szépen lassan eljut az elméjébe, hogy a nő gyakorlatilag a tengeren nőtt fel. Ettől felbátorodik, végre ő tud valamit, amit valaki más nem.*
- Hát, hógolyózás. *Böki végül, miután rájön, hogy túl sokat nem kell magyarázni.* A csúszkálást viszont kipróbálnám, talán jár érte némi arany is. *Kacarászik, amint elképzeli, hogy részegen orron csúszva parádézik a jegen.*
- Ez a beszéd. *Kacsint egyet a várt válaszon. Hát persze, meg is lepődött volna, ha Nadae inkább a teát választja.* Nem tudom *fintorog ő is miután a nedű lecsúszott gyomrába, s közben végigmarta a nyelőcsövét. Megrázza a fejét, de miután elmúlik a maró hatás, kellemesen elvigyorodik.* De fázni nem fogunk tőle az is biztos. *Megdörzsöli a tenyerét és újabb felfedező kalandra indítja szürkéit.*
- Prédát, kapcsolatokat. *Összegzi az ajkára harapva a másik kérdésére.* Valami balekot, akivel elszórakozhatunk. Valakit aki fizeti a következő kört, ha esetleg kifogynánk a tartalékból. Ha önként nem vállalkoznak, amit *röhög nagyképűen* őszintén kétlek, akkor is rengeteg itt a magányos zsebecske, majd kiszolgáljuk magunkat. *Kacsint, majd ki is szúr nem messze tőlük egy iszogató fickót. Jól megtermett és nem is egyedül van, de ki tudja, talán zsebe is legalább olyan fejlett, mint a testalkata.* Hmm? *Bök fejével Kaganék felé.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.05 07:54:15
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-05 00:23:17
Üzenet elküldve: 2014-12-05 00:23:17
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Lassan közeledik az idő a fesztivál első eseményéhez, ami a hógolyócsata névre hallgat. Komolyan elgondolkodik, rajta vajon benevezzen e, de mivel nem nagy csapatjátékos ezért inkább végignézi mi van még a listán. A jégen csúszás és a szánkóverseny már jobban elgondolkodtatja, művészi ambíciói viszont nincsenek. A lehetséges pénzjutalom is igencsak vonzó tényező, bár ahogy magát ismeri nyilván azonnal elherdálná valami drága holmira, egy szebb késre, vagy egy pár kemény kesztyűre.
Még a csapatok egy törpe nő körül gyülekeznek ő először a 12 aranyért Forralt bort árusító pulthoz majd az italát kortyolgatva a nézőtérre siet. Vagyis oda ahol a szájtáti tömeg összegyűlt a harci játék megszemlélésére. Csakugyan szüksége volt már erre az italra, így legalább átmelegszik és egy helyben állva is végig tudja szemlélni az eseményeket.
Az indulók közt egy idő után kiszúrja a hadúr csapatát is.* ~Na tessék.~ *Az öröme így már nem csak a forralt borból fakad, volt alkalma megismerkedni a Thargodarok harci képességeivel.* ~Ha ők itt vannak ez már nem lehet unalmas.~
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.05 00:24:11
*Lassan közeledik az idő a fesztivál első eseményéhez, ami a hógolyócsata névre hallgat. Komolyan elgondolkodik, rajta vajon benevezzen e, de mivel nem nagy csapatjátékos ezért inkább végignézi mi van még a listán. A jégen csúszás és a szánkóverseny már jobban elgondolkodtatja, művészi ambíciói viszont nincsenek. A lehetséges pénzjutalom is igencsak vonzó tényező, bár ahogy magát ismeri nyilván azonnal elherdálná valami drága holmira, egy szebb késre, vagy egy pár kemény kesztyűre.
Még a csapatok egy törpe nő körül gyülekeznek ő először a 12 aranyért Forralt bort
árusító pulthoz majd az italát kortyolgatva a nézőtérre siet. Vagyis oda ahol a szájtáti tömeg összegyűlt a harci játék megszemlélésére. Csakugyan szüksége volt már erre az italra, így legalább átmelegszik és egy helyben állva is végig tudja szemlélni az eseményeket. Az indulók közt egy idő után kiszúrja a hadúr csapatát is.* ~Na tessék.~ *Az öröme így már nem csak a forralt borból fakad, volt alkalma megismerkedni a Thargodarok harci képességeivel.* ~Ha ők itt vannak ez már nem lehet unalmas.~
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.05 00:24:11
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-05 00:09:45
Üzenet elküldve: 2014-12-05 00:09:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
// Hó- és jégszobrászat //
*Lassan, de biztosan fogyatkozik tálcájának tartalma, bár ahogy egyre inkább hűl, úgy bátorodik fel és étkezik gyorsabban, minden falatot kellően leüdítve teájával. Majd valahol a felénél abbamarad ez a folyamat, nem kívánja egyszerre megtorkoskodni a napi adagját, egyébként is egészségesebb sokszor, de keveset fogyasztani. Láthatóan Moon-nak is feltűnt, hogy pihenése alatt szemezgetett az alkotással is, így találhatott felé ez a technikai jellegű kérdés. Ő pedig semmi akadályát nem látja, hogy válaszoljék, már csak viszonzásképp is. A kérdésre egy röpke gondolatmenetet lejátszik a fejében, majd szerszámai helyett inkább mást ajánl.*
-Ha engem kérdeznek, én a ruha és annak esetleges vonalait egyenes és hajlított tőrrel oldanám meg, fentről lefele haladva az még is csak jobb eszköz, mint ez a kósza lapátfej, melyhez még tartozott valami nyél, amikor jobb sora volt, de az is már elmúlt. Az aprólékos részletekre pedig szívesen adom ezt a kis vésőt, mellyel inkább fába szokás mintákat vájni, így precíz, de lassú munkát vetít előre. De ez egy laikus véleménye, jómagam inkább alkimista lennék, mintsem szobrász, csak szeretem a szépet és az érdekességeket.
*Ezzel egy újabbat kortyol teájából és indokolatlan beszédességét betudja a fesztivál hangulatának, mely pozitív mivoltának ellenére is bajosan fertőző. Ezzel be is fejezi mondandóját, hiszen a kérdés csak eddig tartott és igazán nem tartaná fel a koncentrálókat a szükségesnél tovább, ő sem szeretné, ha munka közben tartanák fel.*
// Hó- és jégszobrászat //
*Lassan, de biztosan fogyatkozik tálcájának tartalma, bár ahogy egyre inkább hűl, úgy bátorodik fel és étkezik gyorsabban, minden falatot kellően leüdítve teájával. Majd valahol a felénél abbamarad ez a folyamat, nem kívánja egyszerre megtorkoskodni a napi adagját, egyébként is egészségesebb sokszor, de keveset fogyasztani. Láthatóan Moon-nak is feltűnt, hogy pihenése alatt szemezgetett az alkotással is, így találhatott felé ez a technikai jellegű kérdés. Ő pedig semmi akadályát nem látja, hogy válaszoljék, már csak viszonzásképp is. A kérdésre egy röpke gondolatmenetet lejátszik a fejében, majd szerszámai helyett inkább mást ajánl.*
-Ha engem kérdeznek, én a ruha és annak esetleges vonalait egyenes és hajlított tőrrel oldanám meg, fentről lefele haladva az még is csak jobb eszköz, mint ez a kósza lapátfej, melyhez még tartozott valami nyél, amikor jobb sora volt, de az is már elmúlt. Az aprólékos részletekre pedig szívesen adom ezt a kis vésőt, mellyel inkább fába szokás mintákat vájni, így precíz, de lassú munkát vetít előre. De ez egy laikus véleménye, jómagam inkább alkimista lennék, mintsem szobrász, csak szeretem a szépet és az érdekességeket.
*Ezzel egy újabbat kortyol teájából és indokolatlan beszédességét betudja a fesztivál hangulatának, mely pozitív mivoltának ellenére is bajosan fertőző. Ezzel be is fejezi mondandóját, hiszen a kérdés csak eddig tartott és igazán nem tartaná fel a koncentrálókat a szükségesnél tovább, ő sem szeretné, ha munka közben tartanák fel.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-04 23:25:59
Üzenet elküldve: 2014-12-04 23:25:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// Hó- és jégszobrászat //
- Tündért? *ráncolja meg a homlokát. Azt hihetné, hogy Moonxylvery nem ismeri az emberek és tündérek közötti különbözőséget, vagy az ő ízlését, különben nem mondana ilyeneket. Igaz, jobban végiggondolva az elmúlt napokban Gayát leszámítva nem is találkozott olyan nővel, aki ne tündér, vagy sötételf lett volna, és könnyen előfordulhat, hogy eztán is így lesz. Szóval lehet, hogy csak napok kérdése, hogy kedve támadjon tündért formázni.*
- Kötve hiszem, hogy szeretnél olyan kis méretarányban dolgozni. *A szárnyfelületet már lesimította, most jönnek a finomabb munkák. Előkerül a Csáva, hogy a tollazatot is ki tudja munkálni. A kardot jobb kézzel keresztbe fogja maga előtt, úgy, hogy a tompa felé essék feléje, bal tenyérrel pedig megtámasztja ezt az oldalt, így némi összehangolt erőkifejtéssel finomabb formázásokra is képes. A tolldomborulatokat kezdi el kidolgozni, egyelőre elnagyoltan. Ha majd végez, következhet a tőr, és az egészen apró részletek, a szárnyfelület végső simítása előtt.*
// Hó- és jégszobrászat //
- Tündért? *ráncolja meg a homlokát. Azt hihetné, hogy Moonxylvery nem ismeri az emberek és tündérek közötti különbözőséget, vagy az ő ízlését, különben nem mondana ilyeneket. Igaz, jobban végiggondolva az elmúlt napokban Gayát leszámítva nem is találkozott olyan nővel, aki ne tündér, vagy sötételf lett volna, és könnyen előfordulhat, hogy eztán is így lesz. Szóval lehet, hogy csak napok kérdése, hogy kedve támadjon tündért formázni.*
- Kötve hiszem, hogy szeretnél olyan kis méretarányban dolgozni. *A szárnyfelületet már lesimította, most jönnek a finomabb munkák. Előkerül a Csáva, hogy a tollazatot is ki tudja munkálni. A kardot jobb kézzel keresztbe fogja maga előtt, úgy, hogy a tompa felé essék feléje, bal tenyérrel pedig megtámasztja ezt az oldalt, így némi összehangolt erőkifejtéssel finomabb formázásokra is képes. A tolldomborulatokat kezdi el kidolgozni, egyelőre elnagyoltan. Ha majd végez, következhet a tőr, és az egészen apró részletek, a szárnyfelület végső simítása előtt.*
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-04 22:13:04
Üzenet elküldve: 2014-12-04 22:13:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata//
//Hanalisa Igmur//
*Boldogan és lelkesen hallgatja az elf leányzót, amint az éppen ecseteli, hogy számára mik az újdonságok az otthonához képest. Argus számára egy új személy megismerés maga a legnagyobb kincs. Így örömmel faggatja ki azokat, akik belesétálnak a csapdába, hogy válaszolnak a kérdésekre.*
~Elfek, félelfek. Átutazóban emberek, törpék, és tündérek.~
*Látja a másikon, hogy nem akarja kimondani a gyűlölt fajt, csak nehezen. De inkább úgy tesz, mintha észre sem venné, nehogy zavarba hozza a másikat.*
-Kár, hogy aznap nem dolgoztam a Pegazusban. *Nevet a másik történetén az óriással.* A Pegazusban a kidobók nagyon jók. Egyszer volt egy kisebb verekedés, de a fiúk hamar lerendezték. Erszényt már loptak, de egy óriási kalapácsot ellopni szerintem lehetetlen.
*Ismét nevetésben tör ki, ahogyan elképzeli az elf leányzót, ahogy oda áll a kalapács mellé, rádobja a köpenyét, hogy senki ne lássa mi van alatta, majd el kezdi kivonszolni.*
-Bárki bemehet a könyvtárba? És merre felé van a faluja?
~Vajon mágikus tekercsek is vannak? Mennyi történelmi könyvük lehet? És még több lehet a kertészkedésről. Talán az ősi mágiáról is lehet ott valami.~
*A mágus szemében olyan csillogás jelenik meg, amit csak egy kisgyermek szemében lehet felfedezni, amikor megkapja a becsomagolt ajándékát.
A lány elég szűkszavúan, és ködösen válaszol a zsoldos találgatásra. Argus ért a szóból, nem firtatja tovább a dolgot.*
~Lehet, hogy olyan munkát végez időnként, amit maga sem akar elfogni.~
-Engem is a tudásom szokott kihúzni a bajból, vagy abba bele keverni. *kacagja el magát ismét.*
*A lány tegezésére egy kicsit felszalad a szemöldöke. Nem szokta meg, hogy csak így letegezik.*
-Négy vagy öt évig észak egyik hadura mellet szolgáltam, és volt balszerencsém a Farka légióval is járőrözni. *válaszolja kissé szomorúan.*
*A lány kérdésére varázsütésre bejelentik, hogy hol kell jelentkezni a hógolyócsatára. Argus szinte azonnal futásnak indul a bódé felé, hogy a legelsők között tudjanak jelentkezni. Amint oda ér azonnal lerakja az erszényét a pultra, hogy ki bírja fizetni a nevezési díjat.*
-Jelentkezünk. *mondja, miközben liheg.* Fizetem mind a kettőnk jelentkezését.
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.04 22:13:34
//Hógolyócsata//
//Hanalisa Igmur//
*Boldogan és lelkesen hallgatja az elf leányzót, amint az éppen ecseteli, hogy számára mik az újdonságok az otthonához képest. Argus számára egy új személy megismerés maga a legnagyobb kincs. Így örömmel faggatja ki azokat, akik belesétálnak a csapdába, hogy válaszolnak a kérdésekre.*
~Elfek, félelfek. Átutazóban emberek, törpék, és tündérek.~
*Látja a másikon, hogy nem akarja kimondani a gyűlölt fajt, csak nehezen. De inkább úgy tesz, mintha észre sem venné, nehogy zavarba hozza a másikat.*
-Kár, hogy aznap nem dolgoztam a Pegazusban. *Nevet a másik történetén az óriással.* A Pegazusban a kidobók nagyon jók. Egyszer volt egy kisebb verekedés, de a fiúk hamar lerendezték. Erszényt már loptak, de egy óriási kalapácsot ellopni szerintem lehetetlen.
*Ismét nevetésben tör ki, ahogyan elképzeli az elf leányzót, ahogy oda áll a kalapács mellé, rádobja a köpenyét, hogy senki ne lássa mi van alatta, majd el kezdi kivonszolni.*
-Bárki bemehet a könyvtárba? És merre felé van a faluja?
~Vajon mágikus tekercsek is vannak? Mennyi történelmi könyvük lehet? És még több lehet a kertészkedésről. Talán az ősi mágiáról is lehet ott valami.~
*A mágus szemében olyan csillogás jelenik meg, amit csak egy kisgyermek szemében lehet felfedezni, amikor megkapja a becsomagolt ajándékát.
A lány elég szűkszavúan, és ködösen válaszol a zsoldos találgatásra. Argus ért a szóból, nem firtatja tovább a dolgot.*
~Lehet, hogy olyan munkát végez időnként, amit maga sem akar elfogni.~
-Engem is a tudásom szokott kihúzni a bajból, vagy abba bele keverni. *kacagja el magát ismét.*
*A lány tegezésére egy kicsit felszalad a szemöldöke. Nem szokta meg, hogy csak így letegezik.*
-Négy vagy öt évig észak egyik hadura mellet szolgáltam, és volt balszerencsém a Farka légióval is járőrözni. *válaszolja kissé szomorúan.*
*A lány kérdésére varázsütésre bejelentik, hogy hol kell jelentkezni a hógolyócsatára. Argus szinte azonnal futásnak indul a bódé felé, hogy a legelsők között tudjanak jelentkezni. Amint oda ér azonnal lerakja az erszényét a pultra, hogy ki bírja fizetni a nevezési díjat.*
-Jelentkezünk. *mondja, miközben liheg.* Fizetem mind a kettőnk jelentkezését.
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.04 22:13:34
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-04 21:52:06
Üzenet elküldve: 2014-12-04 21:52:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// Mortar Gríjachor //
*Évekig nem tűnt fel neki, hogy ami eleinte kötelező gyakorlat volt neki, az lassacskán szórakozássá, hobbivá vált számára. Ez pedig a körülötte lévők megfigyelése, lehetőleg minél feltűnésmentesebben. Tűnődő tekintete lassan vándorol egyik fesztiválozóról a másikra, megnézi, mit csinálnak éppen, kivel beszélgetnek, milyen gesztusokat, mozdulatokat tesznek, mit falatoznak vagy épp mit isznak. A részletek fontosak, az apróságok pedig többet árulhatnak el valakiről, mint az bárki is hinné.
Habár valamennyire fülelt eddig is, el-elcsípett egy-egy beszélgetés foszlányt, fülei hamarosan másra fókuszálnak. Muzsikaszó. Milyen rég is volt, hogy önfeledten, vidáman táncolt a hangszerek keltette ütemekre, mintha egy másik élet lett volna. Nos, bizonyos szempontból tényleg egy másik élet volt. Lassan becsukja szemeit, és egy kis ideig emlékeibe merülve élvezi a dallamokat.
Az ösztönök és beidegződések viszont makacs dolgok. Meg se rezzen a nő, csupán szemei pattannak fel, amint egy pillanatra a hideg fut végig a hátán, és nem egy hűvös fuvallat miatt. A legtöbbször megérzi, ha valaki kifejezetten őt figyeli, és ez most nem az az eset, amikor idomai keltették fel az illető érdeklődését. Fejét nem mozdítva, csakis szemével pillant jobbra balra, habár sejti, ekkora tömegben nehéz lesz kiszúrnia azt, akinek ő szúrt szemet. Egy másik kérdés emiatt még jobban piszkálja nyugtalan bensőjét, miért is szúrt szemet?
A nevét hallva egészen közelről egy pillanatra megborzong. Valaki nagyon jól informált, túlságosan is. Ez két dolgot jelenthet, munkát kap, vagy ő lett valakinek a munkája. Az utóbbi gondolat kellőképp ingerli, hogy a köpenye alatt megbújó tőrökért nyúljon, de erőt vesz magán, és egyelőre nem moccan. Akármi is az idegen szándéka, a tömegben jobb óvatosnak lenni a fegyverrántással. A pánik épp úgy lehet az ellensége, mint a szövetségese is. Izmai viszont csak akkor lazulnak el, mikor a folytatás is elhangzik. Tehát egy megbízóval van dolga, az mindjárt más. Milyen gyorsan terjednek a hírek errefelé. No nem baj, legalább az éhhaláltól nem kell félnie. Enyhén oldalra fordítja a fejét, úgy felel, így viszont már Mortar is láthatja valamennyire az immár minden kétséget kizáróan nőként azonosítható célszemélyt, amint egy szerény, féloldalas mosoly bujkál ajkán.*
- Azok a madarak nagyon jól értesültek. Így igaz, ha van egy problémás ügye, diszkréten elsimítom, a megfelelő árért cserébe, persze. *Válaszol halk, de dallamos hangon. Ha valaki mégis hallgatózni akarna, legalább a hangnem ne legyen árulkodó az üzleti tárgyalásról.*
// Mortar Gríjachor //
*Évekig nem tűnt fel neki, hogy ami eleinte kötelező gyakorlat volt neki, az lassacskán szórakozássá, hobbivá vált számára. Ez pedig a körülötte lévők megfigyelése, lehetőleg minél feltűnésmentesebben. Tűnődő tekintete lassan vándorol egyik fesztiválozóról a másikra, megnézi, mit csinálnak éppen, kivel beszélgetnek, milyen gesztusokat, mozdulatokat tesznek, mit falatoznak vagy épp mit isznak. A részletek fontosak, az apróságok pedig többet árulhatnak el valakiről, mint az bárki is hinné.
Habár valamennyire fülelt eddig is, el-elcsípett egy-egy beszélgetés foszlányt, fülei hamarosan másra fókuszálnak. Muzsikaszó. Milyen rég is volt, hogy önfeledten, vidáman táncolt a hangszerek keltette ütemekre, mintha egy másik élet lett volna. Nos, bizonyos szempontból tényleg egy másik élet volt. Lassan becsukja szemeit, és egy kis ideig emlékeibe merülve élvezi a dallamokat.
Az ösztönök és beidegződések viszont makacs dolgok. Meg se rezzen a nő, csupán szemei pattannak fel, amint egy pillanatra a hideg fut végig a hátán, és nem egy hűvös fuvallat miatt. A legtöbbször megérzi, ha valaki kifejezetten őt figyeli, és ez most nem az az eset, amikor idomai keltették fel az illető érdeklődését. Fejét nem mozdítva, csakis szemével pillant jobbra balra, habár sejti, ekkora tömegben nehéz lesz kiszúrnia azt, akinek ő szúrt szemet. Egy másik kérdés emiatt még jobban piszkálja nyugtalan bensőjét, miért is szúrt szemet?
A nevét hallva egészen közelről egy pillanatra megborzong. Valaki nagyon jól informált, túlságosan is. Ez két dolgot jelenthet, munkát kap, vagy ő lett valakinek a munkája. Az utóbbi gondolat kellőképp ingerli, hogy a köpenye alatt megbújó tőrökért nyúljon, de erőt vesz magán, és egyelőre nem moccan. Akármi is az idegen szándéka, a tömegben jobb óvatosnak lenni a fegyverrántással. A pánik épp úgy lehet az ellensége, mint a szövetségese is. Izmai viszont csak akkor lazulnak el, mikor a folytatás is elhangzik. Tehát egy megbízóval van dolga, az mindjárt más. Milyen gyorsan terjednek a hírek errefelé. No nem baj, legalább az éhhaláltól nem kell félnie. Enyhén oldalra fordítja a fejét, úgy felel, így viszont már Mortar is láthatja valamennyire az immár minden kétséget kizáróan nőként azonosítható célszemélyt, amint egy szerény, féloldalas mosoly bujkál ajkán.*
- Azok a madarak nagyon jól értesültek. Így igaz, ha van egy problémás ügye, diszkréten elsimítom, a megfelelő árért cserébe, persze. *Válaszol halk, de dallamos hangon. Ha valaki mégis hallgatózni akarna, legalább a hangnem ne legyen árulkodó az üzleti tárgyalásról.*
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-04 21:35:32
Üzenet elküldve: 2014-12-04 21:35:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata//
* Mindenkinek feltűnhetett, aki megérkezett, hogy bizony ki van alakítva egy kb. 10 m hosszú pálya, s ott jónéhány nagyobb hókupacot halmoztak föl. A terület négyzet alakú, s a szélessége is kb. ugyanakkora, mint a hossza. Egy törpe nő megy a placc mellé. Bizony, látszik, hogy fölkészült a szabadtéri foglalkoztatásra. Hosszú, vörös hajfonata, egy nagy füles sapka alól lóg ki, óriási kötött sál van a nyaka körül, kabátja térdig ér. S kezén is mintás kesztyűt visel. Hangosan kezd el kiabálni, szinte túlharsog mindenkit. (A versenyzőkkel foglalkozó, bódéban ülő férfi is a nő felé irányítja a jelentkezőket.)*
- Hógolyócsatára jelentkezők! Ide mindenki, aki versenyezni akar!
* Majd ezt még elordibálja néhányszor. Szinte biztos, hogy nincs olyan, aki ne hallaná meg. Majd, ha a nő köré gyűltek, akkor valamivel halkabban folytatja, de sokaknak még így is harsogásnak tűnhet ez a hangerő. *
- Na, akkor a szabályok. Csak a kijelölt pályán lehet mozogni. Az első feladat: bázisépítés. Itt az anyag, ami ugyebár a hó. Gyúrjanak hógolyókat, s aztán szólok, ha kezdődik maga a verseny. Mindenkinek 10 élete van. 3 tagú zsűri figyeli az eseményeket. S ha valakinek azt mondjuk majd, hogy kiesik, akkor le kell vonulni a pályáról. A végtagok egy 1 élet mínuszt, a törzs 2 élet mínuszt, a fej eltalálása 3 élet mínuszt jelent. Értelemszerűen az a csapat nyer, amelyikben tovább megmaradnak az emberek. Azonban középen láthatnak egy piros vonallal húzott sávot. Ha ezen a területen tartózkodik a csapat összes tagja 4 percig, úgy hogy senkit nem talál el az ellenség, akkor nyertek. S halkan megsúgom,
* Mondja ezt ugyanúgy harsogva. *
- hogy jutalomra is lehet számítani. Bármilyen kérdésük van, még most tegyék fel.
* Mondja mosolyogva törpeasszony. *
- De kezdjenek is neki! 2-3 órájuk van megépíteni a hóerődjüket!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.04 22:13:35
//Hógolyócsata//
* Mindenkinek feltűnhetett, aki megérkezett, hogy bizony ki van alakítva egy kb. 10 m hosszú pálya, s ott jónéhány nagyobb hókupacot halmoztak föl. A terület négyzet alakú, s a szélessége is kb. ugyanakkora, mint a hossza. Egy törpe nő megy a placc mellé. Bizony, látszik, hogy fölkészült a szabadtéri foglalkoztatásra. Hosszú, vörös hajfonata, egy nagy füles sapka alól lóg ki, óriási kötött sál van a nyaka körül, kabátja térdig ér. S kezén is mintás kesztyűt visel. Hangosan kezd el kiabálni, szinte túlharsog mindenkit. (A versenyzőkkel foglalkozó, bódéban ülő férfi is a nő felé irányítja a jelentkezőket.)*
- Hógolyócsatára jelentkezők! Ide mindenki, aki versenyezni akar!
* Majd ezt még elordibálja néhányszor. Szinte biztos, hogy nincs olyan, aki ne hallaná meg. Majd, ha a nő köré gyűltek, akkor valamivel halkabban folytatja, de sokaknak még így is harsogásnak tűnhet ez a hangerő. *
- Na, akkor a szabályok. Csak a kijelölt pályán lehet mozogni. Az első feladat: bázisépítés. Itt az anyag, ami ugyebár a hó. Gyúrjanak hógolyókat, s aztán szólok, ha kezdődik maga a verseny. Mindenkinek 10 élete van. 3 tagú zsűri figyeli az eseményeket. S ha valakinek azt mondjuk majd, hogy kiesik, akkor le kell vonulni a pályáról. A végtagok egy 1 élet mínuszt, a törzs 2 élet mínuszt, a fej eltalálása 3 élet mínuszt jelent. Értelemszerűen az a csapat nyer, amelyikben tovább megmaradnak az emberek. Azonban középen láthatnak egy piros vonallal húzott sávot. Ha ezen a területen tartózkodik a csapat összes tagja 4 percig, úgy hogy senkit nem talál el az ellenség, akkor nyertek. S halkan megsúgom,
* Mondja ezt ugyanúgy harsogva. *
- hogy jutalomra is lehet számítani. Bármilyen kérdésük van, még most tegyék fel.
* Mondja mosolyogva törpeasszony. *
- De kezdjenek is neki! 2-3 órájuk van megépíteni a hóerődjüket!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.04 22:13:35
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-04 21:23:28
Üzenet elküldve: 2014-12-04 21:23:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Nadae//
*Szemeit az égen pásztázza, ahogy nagy pelyhekben esik a hó. Lassú léptekkel halad a tisztás mentén. Hetek óta másról sem beszélnek, már a kikötőben is, mint erről az eseményről. Igazság szerint, foga nem fűlött az egészhez. Ő mindig is tökéletesen elvolt a kikötőbe, sőt, a tél közeledtével, Felmárral egy melegebb vidékre húznak el, hogy a hideg egy apró fuvallatát se érezze meg. Tőle vadidegen ez az időjárás, s hogy mégis hogy kéne öltözködnie ilyenkor. S meglehet alul is öltözött, bizonyíték erre, hogy kissé fázik, s vacog. De nem vészesen, csak épp mértékletesen. Pedig viszonylag vastag kabátot vett fel, vékony trikója fölé. Nadrágja is a szokásos hosszúszárú, s csizmája is bélelt.
A lány kacaját hallva, szemöldökét felvonja.*
- Jah, eljössz egyedül, aztán várhattunk volna vissza. Úgy kb a mindörökségik, mert még képes vagy magad megöletni.
*Hangulata, bár megszokható lehetne, nem a legfelhőtlenebb. Most az oka, a szárazföld. S az itt lévő embereket, akiket – ami szintén nem meglepő – lenéz. Megborzong az egész fesztiválozási hangulattól. Bár igazat kell adnia, itt minden milyen békésnek tűnik.*
- Lassan majd el kéne a seggünket vánszorgatni abba a táborba.
*Húzza el a száját. Semmi kedve a Nyurga kénye kedve szerint elmenni más helyekre, hogy ott magukat „hirdessék”, holmi jött ment „mondvacsináltbirodalmaknak”. De hát a munka már csak ilyen, nem ő szabja meg, hogy mit kell csinálnia, s hogy hova kell mennie. Most nem ő a főnök, s ebbe bele is nyugszik. Ő csak a tengereken tud uralkodni.
Alkoholszintjét kordában tarjta. Tanult a hónapokkal ezelőtti eseményektől, s most már végképp megtanulta, hogy a rumos üvegtől Nem szabad elválnia. Így hát az övéhez kapja, kortyol egyet a nedűből, s máris kevésbé fázik, s kevésbé van rossz kedve.*
- Mik ezek a valamicsoda amik ezek ottan ni csinálnak?
*Mutat a hógolyózók, s a csúszkálók felé. Még sose látott ilyet, nem is nagyon foglalkozott ilyenekkel. Számára mások voltak a téli elfoglaltságok. A hajón napozott egy melegebb területen. A lány folyamatos kérlelő tekintetét látva, csak elneveti magát.*
- Hát kellett könyörögni bármikor is, mikor ivászatról volt szó?
*Mondja, immár vidáman, s boldogan indul meg a bódé felé, majd pedig vigyorogva húzza le a pálinkát a torkát.*
- A tengerekre! *Csúszik ki szájából, ahogy a keserű nedű végigmar torkán.*- Hát miből van ez?
*Pedig, ha valaki, hát akkor ő igazán bírja az alkoholt.*
- Egyébként mit is keresünk mi itt?
*Néz körbe, a puhán szállingózó havazásban, hogy felmérje a terepet, kik is vannak itt, s hogy később kit lehetne meglopni, vagyis ki néz ki a legvagyonosabbnak. Ez az elfoglaltság már jobban tetszik neki.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.04 21:25:28
//Nadae//
*Szemeit az égen pásztázza, ahogy nagy pelyhekben esik a hó. Lassú léptekkel halad a tisztás mentén. Hetek óta másról sem beszélnek, már a kikötőben is, mint erről az eseményről. Igazság szerint, foga nem fűlött az egészhez. Ő mindig is tökéletesen elvolt a kikötőbe, sőt, a tél közeledtével, Felmárral egy melegebb vidékre húznak el, hogy a hideg egy apró fuvallatát se érezze meg. Tőle vadidegen ez az időjárás, s hogy mégis hogy kéne öltözködnie ilyenkor. S meglehet alul is öltözött, bizonyíték erre, hogy kissé fázik, s vacog. De nem vészesen, csak épp mértékletesen. Pedig viszonylag vastag kabátot vett fel, vékony trikója fölé. Nadrágja is a szokásos hosszúszárú, s csizmája is bélelt.
A lány kacaját hallva, szemöldökét felvonja.*
- Jah, eljössz egyedül, aztán várhattunk volna vissza. Úgy kb a mindörökségik, mert még képes vagy magad megöletni.
*Hangulata, bár megszokható lehetne, nem a legfelhőtlenebb. Most az oka, a szárazföld. S az itt lévő embereket, akiket – ami szintén nem meglepő – lenéz. Megborzong az egész fesztiválozási hangulattól. Bár igazat kell adnia, itt minden milyen békésnek tűnik.*
- Lassan majd el kéne a seggünket vánszorgatni abba a táborba.
*Húzza el a száját. Semmi kedve a Nyurga kénye kedve szerint elmenni más helyekre, hogy ott magukat „hirdessék”, holmi jött ment „mondvacsináltbirodalmaknak”. De hát a munka már csak ilyen, nem ő szabja meg, hogy mit kell csinálnia, s hogy hova kell mennie. Most nem ő a főnök, s ebbe bele is nyugszik. Ő csak a tengereken tud uralkodni.
Alkoholszintjét kordában tarjta. Tanult a hónapokkal ezelőtti eseményektől, s most már végképp megtanulta, hogy a rumos üvegtől Nem szabad elválnia. Így hát az övéhez kapja, kortyol egyet a nedűből, s máris kevésbé fázik, s kevésbé van rossz kedve.*
- Mik ezek a valamicsoda amik ezek ottan ni csinálnak?
*Mutat a hógolyózók, s a csúszkálók felé. Még sose látott ilyet, nem is nagyon foglalkozott ilyenekkel. Számára mások voltak a téli elfoglaltságok. A hajón napozott egy melegebb területen. A lány folyamatos kérlelő tekintetét látva, csak elneveti magát.*
- Hát kellett könyörögni bármikor is, mikor ivászatról volt szó?
*Mondja, immár vidáman, s boldogan indul meg a bódé felé, majd pedig vigyorogva húzza le a pálinkát a torkát.*
- A tengerekre! *Csúszik ki szájából, ahogy a keserű nedű végigmar torkán.*- Hát miből van ez?
*Pedig, ha valaki, hát akkor ő igazán bírja az alkoholt.*
- Egyébként mit is keresünk mi itt?
*Néz körbe, a puhán szállingózó havazásban, hogy felmérje a terepet, kik is vannak itt, s hogy később kit lehetne meglopni, vagyis ki néz ki a legvagyonosabbnak. Ez az elfoglaltság már jobban tetszik neki.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.04 21:25:28
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-04 21:13:30
Üzenet elküldve: 2014-12-04 21:13:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Hófesztivál //
// Enrakhala Nieth //
*Mortar számára csupán egyetlen tényező az, melyet élvez a kis utazásában, s az pedig egyértelműen a csodálatos téli táj. Ő mindig is rajongott a természetért, órákat tudott eltölteni azzal, hogy bámult egy égig nyúló göcsörtös fát, vagy hogy csak ült a fűtengerben egy domb tetején, s figyelte az aranyló naplementét. Minden helyen, s időben meglátja a gyönyört, s talán életének is pont ez lehet az értelme, hiszen ha ezt is utálná, akkor már nem maradna olyan pont, melyhez ragaszkodhat. Márpedig a tájhoz nagyon ragaszkodik... S bár most nagyon hűvös van, ez a tény mégis eltörpül a fehérbe burkolózott táj, a halott pihés ágak, s a hangulatos kis nyomok mellett. Ez mind szép s jó lenne, ha céltalanul kellene járnia az erdőt, eleget téve vágyainak, ehelyett mit csinál? Ennek a nyomorék bagázsnak kell összeszednie valami fehér hajú alakot... Akiről nem mellesleg azt hiszi, hogy férfi, hiszen semmi jelet nem adtak arra, hogy nő lenne. Bár a külsejét remekül leírták, s úgy eresztették el, hogy "hidd el, ha meglátod, tudni fogod, hogy ő az", ami nagy valószínűséggel igaz is lesz, hiszen keveseknek van hosszú, fehér haja. Ugyanakkor még azt is a lelkére kötötték, hogy nagyon hasznos személyről van szó, így próbálja meg elővenni a megnyerő énjét - ami igazából nincs neki -, s próbálja meg magukhoz csábítani. S erre pont Mortart kellett küldeni... Mortart... Aki hosszú évekig élt magányosan a mocsárban, s aki a természeten kívül nagyjából mindent s mindenkit utál. Legyen megnyerő... Jól pofán is röhögte a megbízót, aki ezt kiadta neki, de tény, hogy mindenki másnak most fontosabb feladata volt, így ez ráhárult, hiszen az illető elvileg meg fog jelenni azon a bizonyos fesztiválon, ahova tart éppen.
Eddig remekül érezte magát, miközben húsába mart a hideg szellő, arcába szálltak a pelyhek, s mélységes csend övezte minden léptét. Ám hamarosan kezdi hallani a fesztivál hangjait, s közelebb érve, megpillantva azt a sok embert, enyhén felfordul a gyomra, s meg is kell állnia! Elhatározta erre jövet, hogy úgy próbálja meg átvészelni a helyet, hogy nem néz rá az emberekre, s erősen koncentrál arra, hogy kizárja a külvilágot, s hogy csupán a célszemélyre koncentráljon. Most viszont így közelebb érve ez egyre nehezebb, s már előre rosszul van a ténytől, hogy neki a tömegben kell mászkálnia. Most azt érzi, hogy legszívesebben egy hatalmas kétkezes fegyvert meglengetne maga körül, hogy feloszlassa a népet...
Ám sóhajt egy nagyot, s unott ábrázattal besétál a tömegbe. Egyelőre nem igazán nézi az embereket, hiszen próbál olyan helyet keresni, ahol viszonylag kevesebben vannak és senki sem ér hozzá. Onnan majd körbe kémlelni az embereket, s ha nem lát sehol fehér hajút, akkor hagyja a búsba, s szépen visszamegy a szirtekhez. Hiszen ő mindent megtett...
Jelenleg eléggé unja magát, így hát odasétál egy közelebb eső bódéhoz, hogy kérjen valami italt, amivel kicsit elütheti az időt, ám ekkor nagy szerencsétlenségére méregzöld íriszei egy hosszú, fehér hajú alakot pillantanak. Olyannyira elkönyvelte magában az információt, miszerint férfiről van szó, hogy le sem esik neki egyelőre, hogy bizony mocskosul nagyot tévedett, s hogy ezt a kis információt elhallgatták előle. Úgyhogy sóhajt egy nagyot, s arra koncentrálva, hogy legalább nem fog belehalni az unalomba, megindul a hóhajú felé, aki jelenleg háttal áll neki, s remélhetőleg egyedül. Hosszú, fekete haját közben néha ide-oda dobálja a szél, s tetőtől talpig fekete öltözékén olykor a megmaradt hópelyhek igen nagy kontrasztot teremtenek, ami most az egész tájra értendő, hiszen ő maga egy hatalmas feketeség, sápadt bőrét s méregzöld szemeit leszámítva.
Hamar odaérkezik mögé, s kicsit közelebb hajolva hozzá, halkan suttogni kezdi a megadott a nevet.*
- Enrakhala... *igen jól ki tudja ejteni, hiszen út közben gyakorolta sokat, hogy ne járassa le magát, hogy még ennyit sem tud megjegyezni* Azt rebesgetik a madarak, hogy ha valakit nem szeretnék többet látni ezen a világon, akkor Ön tudna nekem segíteni ebben az aprócska problémában.
*Még mindig nem esik le az ébenhajúnak, hogy hölgyről van szó, ezért is furcsállja, hogy valójában milyen kellemes illata van. Egy férfiből nem éppen ilyen illat kell, hogy áradjon... Ugyanakkor látva az összképet, szinte teljesen biztos benne, hogy a célszemélyt sikerült megtalálnia, ám ha mégsem, akkor most azonnal sarkon fordul, s már itt sincs. Egy napra egy leszólítás bőven elég neki...*
// Enrakhala Nieth //
*Mortar számára csupán egyetlen tényező az, melyet élvez a kis utazásában, s az pedig egyértelműen a csodálatos téli táj. Ő mindig is rajongott a természetért, órákat tudott eltölteni azzal, hogy bámult egy égig nyúló göcsörtös fát, vagy hogy csak ült a fűtengerben egy domb tetején, s figyelte az aranyló naplementét. Minden helyen, s időben meglátja a gyönyört, s talán életének is pont ez lehet az értelme, hiszen ha ezt is utálná, akkor már nem maradna olyan pont, melyhez ragaszkodhat. Márpedig a tájhoz nagyon ragaszkodik... S bár most nagyon hűvös van, ez a tény mégis eltörpül a fehérbe burkolózott táj, a halott pihés ágak, s a hangulatos kis nyomok mellett. Ez mind szép s jó lenne, ha céltalanul kellene járnia az erdőt, eleget téve vágyainak, ehelyett mit csinál? Ennek a nyomorék bagázsnak kell összeszednie valami fehér hajú alakot... Akiről nem mellesleg azt hiszi, hogy férfi, hiszen semmi jelet nem adtak arra, hogy nő lenne. Bár a külsejét remekül leírták, s úgy eresztették el, hogy "hidd el, ha meglátod, tudni fogod, hogy ő az", ami nagy valószínűséggel igaz is lesz, hiszen keveseknek van hosszú, fehér haja. Ugyanakkor még azt is a lelkére kötötték, hogy nagyon hasznos személyről van szó, így próbálja meg elővenni a megnyerő énjét - ami igazából nincs neki -, s próbálja meg magukhoz csábítani. S erre pont Mortart kellett küldeni... Mortart... Aki hosszú évekig élt magányosan a mocsárban, s aki a természeten kívül nagyjából mindent s mindenkit utál. Legyen megnyerő... Jól pofán is röhögte a megbízót, aki ezt kiadta neki, de tény, hogy mindenki másnak most fontosabb feladata volt, így ez ráhárult, hiszen az illető elvileg meg fog jelenni azon a bizonyos fesztiválon, ahova tart éppen.
Eddig remekül érezte magát, miközben húsába mart a hideg szellő, arcába szálltak a pelyhek, s mélységes csend övezte minden léptét. Ám hamarosan kezdi hallani a fesztivál hangjait, s közelebb érve, megpillantva azt a sok embert, enyhén felfordul a gyomra, s meg is kell állnia! Elhatározta erre jövet, hogy úgy próbálja meg átvészelni a helyet, hogy nem néz rá az emberekre, s erősen koncentrál arra, hogy kizárja a külvilágot, s hogy csupán a célszemélyre koncentráljon. Most viszont így közelebb érve ez egyre nehezebb, s már előre rosszul van a ténytől, hogy neki a tömegben kell mászkálnia. Most azt érzi, hogy legszívesebben egy hatalmas kétkezes fegyvert meglengetne maga körül, hogy feloszlassa a népet...
Ám sóhajt egy nagyot, s unott ábrázattal besétál a tömegbe. Egyelőre nem igazán nézi az embereket, hiszen próbál olyan helyet keresni, ahol viszonylag kevesebben vannak és senki sem ér hozzá. Onnan majd körbe kémlelni az embereket, s ha nem lát sehol fehér hajút, akkor hagyja a búsba, s szépen visszamegy a szirtekhez. Hiszen ő mindent megtett...
Jelenleg eléggé unja magát, így hát odasétál egy közelebb eső bódéhoz, hogy kérjen valami italt, amivel kicsit elütheti az időt, ám ekkor nagy szerencsétlenségére méregzöld íriszei egy hosszú, fehér hajú alakot pillantanak. Olyannyira elkönyvelte magában az információt, miszerint férfiről van szó, hogy le sem esik neki egyelőre, hogy bizony mocskosul nagyot tévedett, s hogy ezt a kis információt elhallgatták előle. Úgyhogy sóhajt egy nagyot, s arra koncentrálva, hogy legalább nem fog belehalni az unalomba, megindul a hóhajú felé, aki jelenleg háttal áll neki, s remélhetőleg egyedül. Hosszú, fekete haját közben néha ide-oda dobálja a szél, s tetőtől talpig fekete öltözékén olykor a megmaradt hópelyhek igen nagy kontrasztot teremtenek, ami most az egész tájra értendő, hiszen ő maga egy hatalmas feketeség, sápadt bőrét s méregzöld szemeit leszámítva.
Hamar odaérkezik mögé, s kicsit közelebb hajolva hozzá, halkan suttogni kezdi a megadott a nevet.*
- Enrakhala... *igen jól ki tudja ejteni, hiszen út közben gyakorolta sokat, hogy ne járassa le magát, hogy még ennyit sem tud megjegyezni* Azt rebesgetik a madarak, hogy ha valakit nem szeretnék többet látni ezen a világon, akkor Ön tudna nekem segíteni ebben az aprócska problémában.
*Még mindig nem esik le az ébenhajúnak, hogy hölgyről van szó, ezért is furcsállja, hogy valójában milyen kellemes illata van. Egy férfiből nem éppen ilyen illat kell, hogy áradjon... Ugyanakkor látva az összképet, szinte teljesen biztos benne, hogy a célszemélyt sikerült megtalálnia, ám ha mégsem, akkor most azonnal sarkon fordul, s már itt sincs. Egy napra egy leszólítás bőven elég neki...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586