Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-03 15:49:20
Üzenet elküldve: 2014-08-03 15:49:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Dawn Wagata//
-Hát, akkor viszlát, Dawn, nem Napsugár!
*Mosolyog a lányra, majd visszapattan lovára. erősen meghúzza a kantárszárat, és tanulva az előző esetből, most teljesen a ló hátához simulva vágtáznak el a tisztás területéről. A lány nyelvbotlásait és szó szerinti botlásait egy újabb nevetéssel jutalmazza, melyeket egy darabig nem fog elfelejteni, az biztos.*
-Hát, akkor viszlát, Dawn, nem Napsugár!
*Mosolyog a lányra, majd visszapattan lovára. erősen meghúzza a kantárszárat, és tanulva az előző esetből, most teljesen a ló hátához simulva vágtáznak el a tisztás területéről. A lány nyelvbotlásait és szó szerinti botlásait egy újabb nevetéssel jutalmazza, melyeket egy darabig nem fog elfelejteni, az biztos.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-03 10:46:26
Üzenet elküldve: 2014-08-03 10:46:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*Talán eltévedt. De most már itt van újra a tisztáson, ahol tegnap meditált. Egyből jobb kedvre derül, mivel innen már biztosan kijut. Most nem áll meg itt. Tovább megy, nehogy megint ne érjen időben vissza. A városőrök sem láthatnak minden gyilkosságot, lopás, ezért érdemes sötétedés előtt vissza érni. Még csak dél van, tehát ha minden jól megy, akkor k önnyen ér vissza a városba. ~Vajon hogyan keletkezett ez a szabályos kör alakú tisztás? ~ elmélkedik magában. ~Biztosan mágia. Magától nem lesz ez itt... De vajon hogyan lett itt az Erdő, vagy a Föld? ~ hirtelen igen sok kérdés fogalmazódik meg benne. Ezeken régebben is gondolkodott már, de a megoldásra nem jött még rá. *
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-02 13:52:07
Üzenet elküldve: 2014-08-02 13:52:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Felthys Belaldur//
*Némi öröm az ürömben, hogy a férfi érzékelhetően elereszti füle mellett a kurta-furcsa bókot és nem reagál rá. Dawn hangtalanul fúj egy nagyot, megnyugtató, hogy vagy nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, vagy egyáltalán fel sem figyelt arra, hogy a szöszi elf lány mit beszél már megint.
Inkább ő is megpróbálja kiverni a fejéből a kellemetlen pillanatot és arra koncentrálni, amit az ember mesél neki. Nem túl hosszadalmas, nem is olyan érdekfeszítő mint várta volna, de tématerelésnek a mellékelt ábra szerint megteszi.*
-Szegény! Remélem, nem fájt olyan nagyon.
*Sajnálkozik a szálka és kiserkenő vér hallatán, csak hogy tudjon valami érdemlegeset reagálni. Bár a szálka igen veszélyes dolog, sokan nem tudják, de képes halált is okozni, hiszen elfertőződhet, ha pedig ez belekerül a vérbe, onnantól felcser legyen a talpán, aki megmenti a szerencsétlen áldozatot.
A felajánlásra bátortalanul hátrapillant a válla fölött, majd szinte azonnal süti is le a szemét.*
-A folyón túl... Nem nagyon szeretek arra menni, túl messze van, túl idegen.
*Eddig csak akkor hagyta el a város közvetlen környezetének tekinthető erdőt, ha valami nyomós oka volt rá, mint például a legutóbbi hárpiavadászat idején.*
-Akkor... Köszönöm még egyszer a segítséget és... Elnézést, ha nagyon elviselhetetlen voltam.
*Tudja magáról, hogy általában az, de sajnos nehéz ezen változtatni.
Ha a férfi távozik, akkor szégyenlősen int utána, majd homlokát Lupo nyakának támasztja.*
-Ez is a te hibád, te nagy fejű gebe. Ha nem ijedsz meg egy ilyen csöppnyi kis méhecskétől, akkor én sem hoztam volna magam ennyire kellemetlen helyzetbe. Jaj, bele sem merek gondolni, miket gondolhat most rólam.
*Panaszkodik halk hangon a hátasnak, akit annyira meghatnak az elsuttogott szavak, hogy nekiáll vígan főcsomókat tépkedni ott, ahol éppen van. Mennyi együttérzés szorult ebbe a hátasba! Dawn nem is hagyja, hogy tovább legelésszen kedvére, a hátára pattan és egyetlen határozott rántással fordítja irányba a kancát. Ideje megtalálni a hazavezető utat, hiszen nem akarnak ideint éjszakázni. Az idő már délutánba fordult, ki tudja, mennyire pontosan tudja felidézni a vak vágta útvonalát, az éj leszállta előtt pedig jó lenne a városon belül tartózkodik, nem hiányzik neki, hogy farkasokkal találkozzanak.*
*Némi öröm az ürömben, hogy a férfi érzékelhetően elereszti füle mellett a kurta-furcsa bókot és nem reagál rá. Dawn hangtalanul fúj egy nagyot, megnyugtató, hogy vagy nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, vagy egyáltalán fel sem figyelt arra, hogy a szöszi elf lány mit beszél már megint.
Inkább ő is megpróbálja kiverni a fejéből a kellemetlen pillanatot és arra koncentrálni, amit az ember mesél neki. Nem túl hosszadalmas, nem is olyan érdekfeszítő mint várta volna, de tématerelésnek a mellékelt ábra szerint megteszi.*
-Szegény! Remélem, nem fájt olyan nagyon.
*Sajnálkozik a szálka és kiserkenő vér hallatán, csak hogy tudjon valami érdemlegeset reagálni. Bár a szálka igen veszélyes dolog, sokan nem tudják, de képes halált is okozni, hiszen elfertőződhet, ha pedig ez belekerül a vérbe, onnantól felcser legyen a talpán, aki megmenti a szerencsétlen áldozatot.
A felajánlásra bátortalanul hátrapillant a válla fölött, majd szinte azonnal süti is le a szemét.*
-A folyón túl... Nem nagyon szeretek arra menni, túl messze van, túl idegen.
*Eddig csak akkor hagyta el a város közvetlen környezetének tekinthető erdőt, ha valami nyomós oka volt rá, mint például a legutóbbi hárpiavadászat idején.*
-Akkor... Köszönöm még egyszer a segítséget és... Elnézést, ha nagyon elviselhetetlen voltam.
*Tudja magáról, hogy általában az, de sajnos nehéz ezen változtatni.
Ha a férfi távozik, akkor szégyenlősen int utána, majd homlokát Lupo nyakának támasztja.*
-Ez is a te hibád, te nagy fejű gebe. Ha nem ijedsz meg egy ilyen csöppnyi kis méhecskétől, akkor én sem hoztam volna magam ennyire kellemetlen helyzetbe. Jaj, bele sem merek gondolni, miket gondolhat most rólam.
*Panaszkodik halk hangon a hátasnak, akit annyira meghatnak az elsuttogott szavak, hogy nekiáll vígan főcsomókat tépkedni ott, ahol éppen van. Mennyi együttérzés szorult ebbe a hátasba! Dawn nem is hagyja, hogy tovább legelésszen kedvére, a hátára pattan és egyetlen határozott rántással fordítja irányba a kancát. Ideje megtalálni a hazavezető utat, hiszen nem akarnak ideint éjszakázni. Az idő már délutánba fordult, ki tudja, mennyire pontosan tudja felidézni a vak vágta útvonalát, az éj leszállta előtt pedig jó lenne a városon belül tartózkodik, nem hiányzik neki, hogy farkasokkal találkozzanak.*
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-02 12:01:48
Üzenet elküldve: 2014-08-02 12:01:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Dawn//
*Mikor a "bók" elhangzik, Felthys ijedten kapja fel a fejét, s szeme kikerekedik, majd vissza is áll érzelemmentes állapotba, mert már a bemutatkozásnál levette, hogy Dawn nem a rendes szóhasználat, vagy éppen a szavak elfje. Viszont a kérdésére már annál több válaszolni való van, így hát rá is kezd.*
-Azzal kezdődött az egész, hogy hajnalban elkezdtem harcolni egy teljesen ismeretlen alakkal. Gyomron rúgott, orron-koponyán vágott, bezsebeltem tőle néhány kellemes ütést, de azért ő is szívta a fogát! Egyik ütésemmel majdnem eltörtem a bordáját. Aztán végül is ő nyert, mivel egy szálka kimozdult a kezemből, és elkezdett folyni a vérem... Mert az volt a cél, hogy egymás vérét kiontsuk.
*Kicsit hosszú lére eresztette a dolgot, de még ez is dióhéjban lett szavakká formálva.*
-Ha szeretné... Vagyis... Szeretnéd, akkor velem tarthattok egy darabig. Valójában én sem tudom, merre megyek, de talán a folyón túlra.
*Mikor a "bók" elhangzik, Felthys ijedten kapja fel a fejét, s szeme kikerekedik, majd vissza is áll érzelemmentes állapotba, mert már a bemutatkozásnál levette, hogy Dawn nem a rendes szóhasználat, vagy éppen a szavak elfje. Viszont a kérdésére már annál több válaszolni való van, így hát rá is kezd.*
-Azzal kezdődött az egész, hogy hajnalban elkezdtem harcolni egy teljesen ismeretlen alakkal. Gyomron rúgott, orron-koponyán vágott, bezsebeltem tőle néhány kellemes ütést, de azért ő is szívta a fogát! Egyik ütésemmel majdnem eltörtem a bordáját. Aztán végül is ő nyert, mivel egy szálka kimozdult a kezemből, és elkezdett folyni a vérem... Mert az volt a cél, hogy egymás vérét kiontsuk.
*Kicsit hosszú lére eresztette a dolgot, de még ez is dióhéjban lett szavakká formálva.*
-Ha szeretné... Vagyis... Szeretnéd, akkor velem tarthattok egy darabig. Valójában én sem tudom, merre megyek, de talán a folyón túlra.
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-02 11:51:51
Üzenet elküldve: 2014-08-02 11:51:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Felthys Belaldur//
*A szilárdságot ő is érzékeli, bár szerencsére nem a kellemetlenebb módon, inkább csak úgy, hogy valósággal felkenődik a férfi hátára, mint egy jobbfajta sziklára szokás. Illetve lehet, hogy másoknál nem szokás, de nála sajnos igen. Tényleg le kellene szoknia erről, de sajnos a kétbalkezességet kikúráltatni nem olyan egyszerű, mint mondjuk egy farkasharapást vagy náthát.
A felháborodott tiltakozásra és panaszkodásra nagyra nyílnak a szemei, akaratlanul is a férfi felé fordul és a tarkójával szemez.*
-Én Luponak mondtam, a te fenekedhez sosem nyúlnák. Már nem azért, mert csúnya lenne vagy valami, mert eléggé szép darab... Akarom mondani biztosan az, hiszen nem figyelgettem meg nem is éreztem, csak gondolom, mivel akik lovagolnak, azoknak általában szép szokott lenni...
*Most már szabályosan rákvörös az egész feje, egészen a füle hegyéig. Mindig is tudta magáról, hogy nagyon profi, ha beszélgetésről van szó, de a rossz szóhasználat ilyen magas szintjét még ő sem feltételezte volna saját magáról. Inkább csöndben kellett volna maradnia, mint úgy nagyjából mindig, jobban jártak volna mind a ketten.*
-Amúgy miért is kaptál ennyi helyre?
*Próbálja menteni a menthetőt és elterelni a témát, bár sejtése szerint nem lesz ez olyan egyszerű, mint szeretné. Főleg, ha azt veszi alapul, hogy Felthys korábban is mennyire jókat szórakozott már rajta, néha csak csöndes mosoly, néha pedig hangos hahota formájában. Mindig sikerül a "legjobb" formáját hoznia.
Elfogadja a felé nyújtott kezet, mivel arcszíne még mindig egy érett eperével vetekszik, így kínosan ügyel arra, hogy véletlenül se nézzen a férfi szemébe. Biztos, hogy a korábbi megszólalását félre értette, talán egészen rosszul, akkor pedig jobb rá sem nézni, mert talán még több téves következtetést vonna le. Könnyedén huppan le a földre, egyből kancája mellé lép és az embernek hátat fordítva zavartan babrál Lupo sörényének egyik tincsével.*
-Köszönöm a segítséget, egyedül sokkal nehezebben találtam volna meg.
*Próbál azért elég hangosan beszélni ahhoz, hogy az emberi fül is képes legyen felfogni a szavait, de mégse legyen túl hangos. Most kellene elköszönnie és gyorsan távoznia? Lehet, hogy mindkettejüknek az lenne a legjobb... Előbb azonban össze kellene szednie a bátorságát és visszanyernie eredeti arcszínét.*
*A szilárdságot ő is érzékeli, bár szerencsére nem a kellemetlenebb módon, inkább csak úgy, hogy valósággal felkenődik a férfi hátára, mint egy jobbfajta sziklára szokás. Illetve lehet, hogy másoknál nem szokás, de nála sajnos igen. Tényleg le kellene szoknia erről, de sajnos a kétbalkezességet kikúráltatni nem olyan egyszerű, mint mondjuk egy farkasharapást vagy náthát.
A felháborodott tiltakozásra és panaszkodásra nagyra nyílnak a szemei, akaratlanul is a férfi felé fordul és a tarkójával szemez.*
-Én Luponak mondtam, a te fenekedhez sosem nyúlnák. Már nem azért, mert csúnya lenne vagy valami, mert eléggé szép darab... Akarom mondani biztosan az, hiszen nem figyelgettem meg nem is éreztem, csak gondolom, mivel akik lovagolnak, azoknak általában szép szokott lenni...
*Most már szabályosan rákvörös az egész feje, egészen a füle hegyéig. Mindig is tudta magáról, hogy nagyon profi, ha beszélgetésről van szó, de a rossz szóhasználat ilyen magas szintjét még ő sem feltételezte volna saját magáról. Inkább csöndben kellett volna maradnia, mint úgy nagyjából mindig, jobban jártak volna mind a ketten.*
-Amúgy miért is kaptál ennyi helyre?
*Próbálja menteni a menthetőt és elterelni a témát, bár sejtése szerint nem lesz ez olyan egyszerű, mint szeretné. Főleg, ha azt veszi alapul, hogy Felthys korábban is mennyire jókat szórakozott már rajta, néha csak csöndes mosoly, néha pedig hangos hahota formájában. Mindig sikerül a "legjobb" formáját hoznia.
Elfogadja a felé nyújtott kezet, mivel arcszíne még mindig egy érett eperével vetekszik, így kínosan ügyel arra, hogy véletlenül se nézzen a férfi szemébe. Biztos, hogy a korábbi megszólalását félre értette, talán egészen rosszul, akkor pedig jobb rá sem nézni, mert talán még több téves következtetést vonna le. Könnyedén huppan le a földre, egyből kancája mellé lép és az embernek hátat fordítva zavartan babrál Lupo sörényének egyik tincsével.*
-Köszönöm a segítséget, egyedül sokkal nehezebben találtam volna meg.
*Próbál azért elég hangosan beszélni ahhoz, hogy az emberi fül is képes legyen felfogni a szavait, de mégse legyen túl hangos. Most kellene elköszönnie és gyorsan távoznia? Lehet, hogy mindkettejüknek az lenne a legjobb... Előbb azonban össze kellene szednie a bátorságát és visszanyernie eredeti arcszínét.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-02 11:36:47
Üzenet elküldve: 2014-08-02 11:36:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Dawn//
*A ló szaggatott mozgása kissé közelebb vitte a lányt Felthyshez, amitől kicsit megilletődik, de azért megpróbál férfiasan szilárd és vad lenni, és továbbra is kősziklaként nyeli be a hatalmas ágakat, leveleket, amit a lány hátulról maximum egy jókora nevetéssel tudna érzékibbé tenni.
Mikor a ló megérkezik, a férfi eléggé meglepődik, de a helyzet komikuma (mint mindig) úgy adja, hogy egy ízes röhögésben törjön ki az eddigi hajsza fájdalma. Mikor Dawn kijelenti, hogy fenékbe akarja rúgni a lovat, szintén meglepődik.*
-Most mi rosszat tettem, hogy fenékbe akarsz rúgni? Kaptam ma már a homlokomra, mellkasomra, orromra... Egyszóval mindenhova.
*Most olyan, mint egy nyafogós kislány. Bár, ha nő van a közelben, mindig az, akarva-akaratlanul is.
Megállítja lovát, majd illedelmesen leszáll róla, és újra balját nyújtva segítené le Dawnt a leszállásban is.*
A hozzászólás írója (Felthys Belaldur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.02 11:44:50
*A ló szaggatott mozgása kissé közelebb vitte a lányt Felthyshez, amitől kicsit megilletődik, de azért megpróbál férfiasan szilárd és vad lenni, és továbbra is kősziklaként nyeli be a hatalmas ágakat, leveleket, amit a lány hátulról maximum egy jókora nevetéssel tudna érzékibbé tenni.
Mikor a ló megérkezik, a férfi eléggé meglepődik, de a helyzet komikuma (mint mindig) úgy adja, hogy egy ízes röhögésben törjön ki az eddigi hajsza fájdalma. Mikor Dawn kijelenti, hogy fenékbe akarja rúgni a lovat, szintén meglepődik.*
-Most mi rosszat tettem, hogy fenékbe akarsz rúgni? Kaptam ma már a homlokomra, mellkasomra, orromra... Egyszóval mindenhova.
*Most olyan, mint egy nyafogós kislány. Bár, ha nő van a közelben, mindig az, akarva-akaratlanul is.
Megállítja lovát, majd illedelmesen leszáll róla, és újra balját nyújtva segítené le Dawnt a leszállásban is.*
A hozzászólás írója (Felthys Belaldur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.02 11:44:50
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-02 11:22:09
Üzenet elküldve: 2014-08-02 11:22:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Felthys Belaldur//
*Észre sem veszi, hogy akaratánál erősebben szorítja a férfit, annyira zavarban van a jelenlegi helyzettől. Annak ellenére, hogy mennyire törékeny a kinézete, szorult erő a karjaiba, bár egy magafajta vadásztól ez el is várható. Igaz, most íja éppen nincsen nála, de ha ott lógna a hátán, ahogy szokott, akkor máris magyarázatot adna arra, miért is húzódnak meg megmunkált izmok a világos bőr alatt.*
-Köszönöm.
*Motyogja egy durcás kisgyerek lelkesedésével, egyenesen a férfi nyakába. Mivel elég közel vannak egymáshoz, nem is nagyon van lehetősége máshova beszélni, bár utólag azért észbe kap és amennyire tudja, elfordítja a fejét, hogy legalább folyamatos lélegzetvételeivel ne zavarja meg a lovast.
Mint kiderül, jól tette, hogy megkapaszkodott, a hátas olyan hirtelen indul neki, szinte állásból vágtába ugorva, hogy kevésbé erős szorítás mellett valószínűleg tényleg lepottyant volna, hiszen erre nem volt felkészülve. Azt már eddig is sejtette a ló alkatából, hogy a gyorsaság az erőssége, de ilyen tempóra még így sem számított, néma csodálattal adózik hát a képességeinek, miközben próbálja az egyensúlyát és biztonságérzetét visszanyerni. Nem arról van szó, hogy ne tudna lovagolni, hiszen Lupo hátán akár vágtázni is tud mindenféle felszerelés nélkül, de az is csak azért lehetséges, mert a kanca mozgását már megszokta, míg egy idegen lóé... Értelemszerűen idegen.
A hirtelen lassítás sem várt esemény, akaratlanul is teljesen előre csúszik és a férfi hátához simul. Nagyszerű... Próbálja legalább a pár centiméteres távolságot visszalopni maguk közé, miközben tökéletesen megfeledkezik arról, hogy neki most a nyomokat kellene figyelnie. A vadászok gyöngye.*
-Én... Nem tudom, lehet, de az is lehet, hogy rég messze jár. Még sosem láttam ennyire vadnak korábban, pedig már csikó kora óta velem van.
*Olyan nagy ez az erdő, bárhol lehet, most pedig már hiába próbálja a talajt fürkészni, ekkora sebességnél és magasságból nem valószínű, hogy komolyabb felfedezéseket tudna tenni. Talán tényleg jó ötlet megnézni a folyópartot.
Ahogy haladnak, váratlanul erősödő patadobogást lehet hallani, amit hamarosan egy vidáman kocogó pej kanca megjelenése követ. Ahogy észreveszi a triót, vidáman felnyerít és csatlakozik a menethez.*
-Ilyenkor lenne kedvem nagyon fenéken rúgni téged.
*Morogja Dawn Lupo felé, csak álljanak meg, alaposan össze fogja szidni ezt a gebét, az már biztos.*
*Észre sem veszi, hogy akaratánál erősebben szorítja a férfit, annyira zavarban van a jelenlegi helyzettől. Annak ellenére, hogy mennyire törékeny a kinézete, szorult erő a karjaiba, bár egy magafajta vadásztól ez el is várható. Igaz, most íja éppen nincsen nála, de ha ott lógna a hátán, ahogy szokott, akkor máris magyarázatot adna arra, miért is húzódnak meg megmunkált izmok a világos bőr alatt.*
-Köszönöm.
*Motyogja egy durcás kisgyerek lelkesedésével, egyenesen a férfi nyakába. Mivel elég közel vannak egymáshoz, nem is nagyon van lehetősége máshova beszélni, bár utólag azért észbe kap és amennyire tudja, elfordítja a fejét, hogy legalább folyamatos lélegzetvételeivel ne zavarja meg a lovast.
Mint kiderül, jól tette, hogy megkapaszkodott, a hátas olyan hirtelen indul neki, szinte állásból vágtába ugorva, hogy kevésbé erős szorítás mellett valószínűleg tényleg lepottyant volna, hiszen erre nem volt felkészülve. Azt már eddig is sejtette a ló alkatából, hogy a gyorsaság az erőssége, de ilyen tempóra még így sem számított, néma csodálattal adózik hát a képességeinek, miközben próbálja az egyensúlyát és biztonságérzetét visszanyerni. Nem arról van szó, hogy ne tudna lovagolni, hiszen Lupo hátán akár vágtázni is tud mindenféle felszerelés nélkül, de az is csak azért lehetséges, mert a kanca mozgását már megszokta, míg egy idegen lóé... Értelemszerűen idegen.
A hirtelen lassítás sem várt esemény, akaratlanul is teljesen előre csúszik és a férfi hátához simul. Nagyszerű... Próbálja legalább a pár centiméteres távolságot visszalopni maguk közé, miközben tökéletesen megfeledkezik arról, hogy neki most a nyomokat kellene figyelnie. A vadászok gyöngye.*
-Én... Nem tudom, lehet, de az is lehet, hogy rég messze jár. Még sosem láttam ennyire vadnak korábban, pedig már csikó kora óta velem van.
*Olyan nagy ez az erdő, bárhol lehet, most pedig már hiába próbálja a talajt fürkészni, ekkora sebességnél és magasságból nem valószínű, hogy komolyabb felfedezéseket tudna tenni. Talán tényleg jó ötlet megnézni a folyópartot.
Ahogy haladnak, váratlanul erősödő patadobogást lehet hallani, amit hamarosan egy vidáman kocogó pej kanca megjelenése követ. Ahogy észreveszi a triót, vidáman felnyerít és csatlakozik a menethez.*
-Ilyenkor lenne kedvem nagyon fenéken rúgni téged.
*Morogja Dawn Lupo felé, csak álljanak meg, alaposan össze fogja szidni ezt a gebét, az már biztos.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-02 10:13:04
Üzenet elküldve: 2014-08-02 10:13:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Dawn Wagata//
*A dadogás-féleségen Felthys csak jókorát tud nevetni, de most jól nevelt kedvében van, ezért csak csak egy mosolyt lejt. Pont olyan, mikor a jégszemű bordái közé vágta a pallost.
A nő felpattan a lóra, majd hirtelen átölelik a derekát. Kissé megijed, kissé el is pirul, no meg meglepődik. Már-már azt hitte, hogy a nő irbiszt lát, olyan erősen szorítja. Bár, lehet hogy csak azért érzi erősnek, mert még viseli a hajnali kardcsapások okozta fájdalmakat. De fellélegezhet, mivel a nő eléggé bemutatkozása eléggé leköti ahhoz, hogy szó szerint fellélegezhessen a szorításból.*
-Oké Dawn, megjegyzem, hogy nem Napsugár a neved.
*Tör ki megállíthatatlan nevetésben a férfi meglepettsége, bár kissé érdekesnek tartja, hogy vezetéknevét nem árulta el. ~Biztos elf szokás!~ Gondolja magában, majd a ló nyakára mér egy gyengét taslit, mely inkább paskolgatás, viszont ennek hatására Taur eszeveszett rohamban indul bele az erdő sűrűjébe.
Dawnnak szerencséje van, hogy Felthys előtte ül, így ő nyeli be a kisebb faágak okozta örömöket és kínokat.*
-Álljál már le te szerencsétlen! Taur!
*Rikkant rá a lóra, aki ennek hatására kissé megilletődik.*
-Ügetés van okoskám, nem pedig vágta!
*A ló beleegyezően nyerít egyet, majd ténylegesen ügetésben halad tovább. ~Ejnye, ez mennyire értelmes egy ló!~ Persze ügetés közben nem hagyja csak a lányra a munka nehezét: ő is figyeli a nyomokat, már amennyire engedik azt a képébe boruló ágak.*
-Dawn, nem Napsugár, szerinted ott lehet a folyóparton, vagy már rég elment?
*Teszi fel a kérdést a lánynak, mikor a távolból nyerítést hall. Talán közeledik, de az is lehet, hogy Taur visszhangja.*
*A dadogás-féleségen Felthys csak jókorát tud nevetni, de most jól nevelt kedvében van, ezért csak csak egy mosolyt lejt. Pont olyan, mikor a jégszemű bordái közé vágta a pallost.
A nő felpattan a lóra, majd hirtelen átölelik a derekát. Kissé megijed, kissé el is pirul, no meg meglepődik. Már-már azt hitte, hogy a nő irbiszt lát, olyan erősen szorítja. Bár, lehet hogy csak azért érzi erősnek, mert még viseli a hajnali kardcsapások okozta fájdalmakat. De fellélegezhet, mivel a nő eléggé bemutatkozása eléggé leköti ahhoz, hogy szó szerint fellélegezhessen a szorításból.*
-Oké Dawn, megjegyzem, hogy nem Napsugár a neved.
*Tör ki megállíthatatlan nevetésben a férfi meglepettsége, bár kissé érdekesnek tartja, hogy vezetéknevét nem árulta el. ~Biztos elf szokás!~ Gondolja magában, majd a ló nyakára mér egy gyengét taslit, mely inkább paskolgatás, viszont ennek hatására Taur eszeveszett rohamban indul bele az erdő sűrűjébe.
Dawnnak szerencséje van, hogy Felthys előtte ül, így ő nyeli be a kisebb faágak okozta örömöket és kínokat.*
-Álljál már le te szerencsétlen! Taur!
*Rikkant rá a lóra, aki ennek hatására kissé megilletődik.*
-Ügetés van okoskám, nem pedig vágta!
*A ló beleegyezően nyerít egyet, majd ténylegesen ügetésben halad tovább. ~Ejnye, ez mennyire értelmes egy ló!~ Persze ügetés közben nem hagyja csak a lányra a munka nehezét: ő is figyeli a nyomokat, már amennyire engedik azt a képébe boruló ágak.*
-Dawn, nem Napsugár, szerinted ott lehet a folyóparton, vagy már rég elment?
*Teszi fel a kérdést a lánynak, mikor a távolból nyerítést hall. Talán közeledik, de az is lehet, hogy Taur visszhangja.*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-02 09:48:41
Üzenet elküldve: 2014-08-02 09:48:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Felthys Belaldur//
*Ő már kevésbé szereti az ilyen napokat, pedig nem számít ritkaságnak, hogy szinte oda essen valaki elé. Legutóbb is a fogadóban rosszul lépett és égnek meredező fenékkel végezte egy idegen férfi ölében... A mai napig is legszívesebben elsüllyedne, ha csak eszébe jut ez az eset.
A ló barátságossága őszinte kis mosolyt csal az arcára, ujjai élvezettel siklanak a selymes bundában. Le sem tagadhatná, hogy mennyire imádja az állatokat, főleg a lovakat, van bennük valami lenyűgöző, aminek köszönhetően képtelen úgy elmenni akár csak egy mellett is, hogy ne érintse meg, ne becézgesse halk szavakkal legalább addig, amíg a gazdája el nem zavarja. Legalább a hátasokkal jobban kijön, mint az emberekkel, előttük nem csinál magából bohócot állandó jelleggel.*
-Oh, öhm, elnézést, én csak... Izé, igen, máris!
*Zavartan rezzen meg a kérdésre, és úgy kapja el a kezeit a fehér állattól, mintha épp valami bűntett elkövetése közben kapták volna el. Hegyes füleinek vége halvány rózsaszínre változik, miközben elfogadja a felé nyújtott kart és egy lendületes mozdulattal felpattan ő is a nyeregbe, pontosan a férfi mögé. Gyorsan körbepillant, hátha van a nyereg hátulján valami nagyon speciálisan kialakított kapaszkodó, kifejezetten ilyen helyzetekre, de sajnos csalódnia kell. Nem mintha ez lenne az első eset, hogy egy ismeretlen mögött végzi a lovon, de még mindig zavarba ejtő, ha nincs más kapaszkodó, csak a lovas. Kicsit közelebb csusszan hát, karjaival pedig átöleli az ember derekát, hogy ha elindulnak, ne zuhanjon le abban a pillanatban. A második esés még kellemetlenebb lenne, mint az első volt.
A kérdésre ösztönösen nyitja a száját, hogy válaszoljon, de szerencséjére azonnal be is csukja, még mielőtt egyetlen hang is kiszökhetne. Ezúttal nem fogja elrontani a bemutatkozást, hiába érzi magát zavarban, szépen is megfelelően fog bemutatkozni, valódi nevét mondva, nem pedig valami ostoba becenevet.*
~Az én nevem Dawn. Gyerünk, menni fog, csak négy szó és véletlenül se ejtsd ki a szádon azt a szót, hogy Napsugár. Az én nevem Dawn. Hajrá!~
-Az én nevem Dawn, nem Napsugár.
*Ilyenkor kell eltöprengenie rajta, hogy az ég biztos nem ütött-e meg a fejét. Arca egyre vörösebb, hiába minden felkészülés, láthatóan tökéletesen képtelen arra, hogy csak egyszer is tisztességesen tudjon bemutatkozni, ahogyan más tenné.*
-Szóval Dawn...
*Magasságos szellemek, ha ezt még hozzászámolják az előzőekhez, a férfi biztosan menekülőre fogja, hogy egy nem normális lánnyal futott össze, ő pedig kergetheti Lupot egyedül.*
*Ő már kevésbé szereti az ilyen napokat, pedig nem számít ritkaságnak, hogy szinte oda essen valaki elé. Legutóbb is a fogadóban rosszul lépett és égnek meredező fenékkel végezte egy idegen férfi ölében... A mai napig is legszívesebben elsüllyedne, ha csak eszébe jut ez az eset.
A ló barátságossága őszinte kis mosolyt csal az arcára, ujjai élvezettel siklanak a selymes bundában. Le sem tagadhatná, hogy mennyire imádja az állatokat, főleg a lovakat, van bennük valami lenyűgöző, aminek köszönhetően képtelen úgy elmenni akár csak egy mellett is, hogy ne érintse meg, ne becézgesse halk szavakkal legalább addig, amíg a gazdája el nem zavarja. Legalább a hátasokkal jobban kijön, mint az emberekkel, előttük nem csinál magából bohócot állandó jelleggel.*
-Oh, öhm, elnézést, én csak... Izé, igen, máris!
*Zavartan rezzen meg a kérdésre, és úgy kapja el a kezeit a fehér állattól, mintha épp valami bűntett elkövetése közben kapták volna el. Hegyes füleinek vége halvány rózsaszínre változik, miközben elfogadja a felé nyújtott kart és egy lendületes mozdulattal felpattan ő is a nyeregbe, pontosan a férfi mögé. Gyorsan körbepillant, hátha van a nyereg hátulján valami nagyon speciálisan kialakított kapaszkodó, kifejezetten ilyen helyzetekre, de sajnos csalódnia kell. Nem mintha ez lenne az első eset, hogy egy ismeretlen mögött végzi a lovon, de még mindig zavarba ejtő, ha nincs más kapaszkodó, csak a lovas. Kicsit közelebb csusszan hát, karjaival pedig átöleli az ember derekát, hogy ha elindulnak, ne zuhanjon le abban a pillanatban. A második esés még kellemetlenebb lenne, mint az első volt.
A kérdésre ösztönösen nyitja a száját, hogy válaszoljon, de szerencséjére azonnal be is csukja, még mielőtt egyetlen hang is kiszökhetne. Ezúttal nem fogja elrontani a bemutatkozást, hiába érzi magát zavarban, szépen is megfelelően fog bemutatkozni, valódi nevét mondva, nem pedig valami ostoba becenevet.*
~Az én nevem Dawn. Gyerünk, menni fog, csak négy szó és véletlenül se ejtsd ki a szádon azt a szót, hogy Napsugár. Az én nevem Dawn. Hajrá!~
-Az én nevem Dawn, nem Napsugár.
*Ilyenkor kell eltöprengenie rajta, hogy az ég biztos nem ütött-e meg a fejét. Arca egyre vörösebb, hiába minden felkészülés, láthatóan tökéletesen képtelen arra, hogy csak egyszer is tisztességesen tudjon bemutatkozni, ahogyan más tenné.*
-Szóval Dawn...
*Magasságos szellemek, ha ezt még hozzászámolják az előzőekhez, a férfi biztosan menekülőre fogja, hogy egy nem normális lánnyal futott össze, ő pedig kergetheti Lupot egyedül.*
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-02 08:59:52
Üzenet elküldve: 2014-08-02 08:59:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Dawn Wagata//
*~Ha a ló elf nevelést kapott, akkor minden bizonnyal már régóta társa Lupo. Még egy ok, hogy keressük!~ Mikor Felthys felnéz, már a kora délelőtti nap kellemesen meleg sugarai nyalábolják körbe a tisztást, s maga is szívesen fürdőzik a kellemes fényárban. Szereti az ilyen napokat, az ilyen kellemesen induló napokat, főleg amikor elf leányzók hullanak elé, bár ő inkább azt szereti, ha önszántukból vetődnek oda.
A lóval nincs semmi gond, a lánynak meg sem kell érintenie, ő már egyből a kezébe tolja a homlokát, és vidáman prüszköl. Ez a barátságosság talán még valamikor a vesztüket okozza, az fix! Volt már olyan, hogy el akarták kötni szegény gebét, az pedig vidáman tűrte, mintha a gazdája oldozta volna el a köteleket. Ebben a lóban maximum az az előny, hogy rendkívül gyorsan tud vágtázni, ámbár légies, karcsú termete miatt inkább az ugrásokra és más agilis mutatványokra, mintsem a kitartásra van specializálódva.
Felthys várja, hogy a lány felüljön mögé és akkor végre elindulhassanak a pej Lupo után, aki nem a ménes, hanem a méhes tagja. Immár.*
-Nos, felszállsz, vagy még ott ácsorogsz egy darabig, és élvezed, ahogy a lovam simogattatja magát?
*Mosolyog rá az elfre, majd kinyújtja bal kezét, hogy fel tudjon ő is szállni rendesen. Közben az idő mintha megállt volna, és a férfi újra örömmel figyeli meg a tisztást, és az azt övező smaragdzöld erdőt. A mézédes fű nagyon ízletesnek tűnik, már amennyire Taurtól tudja, mert Felthysnek esze ágában sincs füvet rágicsálni. Neki ott a sült oldalas és sózott disznóhús, melyet sörrel ajánlatos leöblíteni. Az erdő és a fű közt is hatalmas a hasonlóság: a gyönyörű lombozat csillog mind a reggeli harmattól, mind az előbbi esőtől, mely nem is annyira előbb volt, de nem is később, mint másfél órája. A madarak kellemes csicsergése elárulja, hogy ez az erdő veszélyektől mentes, Lupusfulgurok és egyéb teremtények nincsenek itt, eltekintve a farkasoktól, bár az annyi veszélyt jelent egy embernek, mint Taur az elfnek. Könnyebb lenne, ha Felthys tudná a nevét.*
-Egyébként Felthys Belaldur vagyok. Magában kit tisztelhetek?
*~Ha a ló elf nevelést kapott, akkor minden bizonnyal már régóta társa Lupo. Még egy ok, hogy keressük!~ Mikor Felthys felnéz, már a kora délelőtti nap kellemesen meleg sugarai nyalábolják körbe a tisztást, s maga is szívesen fürdőzik a kellemes fényárban. Szereti az ilyen napokat, az ilyen kellemesen induló napokat, főleg amikor elf leányzók hullanak elé, bár ő inkább azt szereti, ha önszántukból vetődnek oda.
A lóval nincs semmi gond, a lánynak meg sem kell érintenie, ő már egyből a kezébe tolja a homlokát, és vidáman prüszköl. Ez a barátságosság talán még valamikor a vesztüket okozza, az fix! Volt már olyan, hogy el akarták kötni szegény gebét, az pedig vidáman tűrte, mintha a gazdája oldozta volna el a köteleket. Ebben a lóban maximum az az előny, hogy rendkívül gyorsan tud vágtázni, ámbár légies, karcsú termete miatt inkább az ugrásokra és más agilis mutatványokra, mintsem a kitartásra van specializálódva.
Felthys várja, hogy a lány felüljön mögé és akkor végre elindulhassanak a pej Lupo után, aki nem a ménes, hanem a méhes tagja. Immár.*
-Nos, felszállsz, vagy még ott ácsorogsz egy darabig, és élvezed, ahogy a lovam simogattatja magát?
*Mosolyog rá az elfre, majd kinyújtja bal kezét, hogy fel tudjon ő is szállni rendesen. Közben az idő mintha megállt volna, és a férfi újra örömmel figyeli meg a tisztást, és az azt övező smaragdzöld erdőt. A mézédes fű nagyon ízletesnek tűnik, már amennyire Taurtól tudja, mert Felthysnek esze ágában sincs füvet rágicsálni. Neki ott a sült oldalas és sózott disznóhús, melyet sörrel ajánlatos leöblíteni. Az erdő és a fű közt is hatalmas a hasonlóság: a gyönyörű lombozat csillog mind a reggeli harmattól, mind az előbbi esőtől, mely nem is annyira előbb volt, de nem is később, mint másfél órája. A madarak kellemes csicsergése elárulja, hogy ez az erdő veszélyektől mentes, Lupusfulgurok és egyéb teremtények nincsenek itt, eltekintve a farkasoktól, bár az annyi veszélyt jelent egy embernek, mint Taur az elfnek. Könnyebb lenne, ha Felthys tudná a nevét.*
-Egyébként Felthys Belaldur vagyok. Magában kit tisztelhetek?
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-01 20:10:15
Üzenet elküldve: 2014-08-01 20:10:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Laya Ascal Malgath//
*Csak sóhajt, amikor arról esik a szó, hogy kötelez-e az adott szó. Egy francokat! Millió olyan helyzet akad, ahol az ember inkább tesz arra, mit mondott, és elhúzza a csíkot. De ebbe aligha akar belemenni, ez a fiú nagyjából olyan, mintha egészen eddig nem is ebben a világban élt volna, és fogalma se lenne róla, milyen kegyetlen és rideg is valójában. Amíg a saját bőrén nem tapasztalja... Őszintén ezt Taug sem kívánja neki, elég kellemetlen tapasztalat volna.*
- Vagy úgy... *bólogat a dolgokra, amiket megtud. Amos Theniorról már hallott, de csak mert a mágia irányában is kutakodott már nem egyszer. Ki tudja? Talán egyszer majd varázsolni is megtanul* A tanács... meg az őrség feje. Rendes alaknak hangzik, de kihagynám a megismerését. Nem úgy egy piaci kofáét... Meg némi élelemét *vakarja meg a fejét, hiszen jó régen nem evett már. Igazából legszívesebben keresett volna egy fát, vagy bokrot az erdőben, hogy arról csemegézzen, de hát a körülmények nem voltak épp megfelelőek.*
- Attól tartok, a templomot kihagyjuk a tervből, bár Amos Thenior biztosan örülne egy újabb szakadt vándornak, nem lenne megfelelő a helyzet, hogy mágiatanulásba fogjak. Meg hát időm sincsen, odahaza várnak engem is, meg az információkat is. Csak tudnám, miért nekem kell ezt csinálni! *morog egy sort ezen, azonban hamar lenyugszik, főleg a fiú válaszára. Nem is olyan buta, mint hitte, vagy mint amilyennek tűnt, no de azért maradt még támadási felület.*
- És az talán nem igazságtalan, hogy valaki a gazdagok közül (illetve elég sokan) felbérelnek akár több őrt is csak maguk, meg esetleg családjuk védelmére. Így azok végig a kúriában, és körülötte állomásoznak, és aligha jut idejük őrjáratokra, vagy bárki más védelmére. De tegyük fel, hogy ez nem számít... Akkor azt mondod, az őrjáratozó őrök ugyanannyian lesznek gazdagéknál, mint a szegényebbek között? Mert hát mi okuk lenne rá, hogy ne legyenek? Sőt, még több kéne legyen, hiszen az úri paloták között azért lényegesen kevesebb a zűr, mint egy olyan helyen, ahol mindenki nyomorog, lop, akár öl is, nemde? Ráadásul a gazdagoknak még a saját őreik is ott vannak sokszor... *tudja ő csűrni-csavarni a dolgot, amíg a fiú be nem látja, hogy téved, vagy amíg el nem jutnak egy olyan állításhoz, ami józan szemrevételezéssel cáfolható.*
*Csak sóhajt, amikor arról esik a szó, hogy kötelez-e az adott szó. Egy francokat! Millió olyan helyzet akad, ahol az ember inkább tesz arra, mit mondott, és elhúzza a csíkot. De ebbe aligha akar belemenni, ez a fiú nagyjából olyan, mintha egészen eddig nem is ebben a világban élt volna, és fogalma se lenne róla, milyen kegyetlen és rideg is valójában. Amíg a saját bőrén nem tapasztalja... Őszintén ezt Taug sem kívánja neki, elég kellemetlen tapasztalat volna.*
- Vagy úgy... *bólogat a dolgokra, amiket megtud. Amos Theniorról már hallott, de csak mert a mágia irányában is kutakodott már nem egyszer. Ki tudja? Talán egyszer majd varázsolni is megtanul* A tanács... meg az őrség feje. Rendes alaknak hangzik, de kihagynám a megismerését. Nem úgy egy piaci kofáét... Meg némi élelemét *vakarja meg a fejét, hiszen jó régen nem evett már. Igazából legszívesebben keresett volna egy fát, vagy bokrot az erdőben, hogy arról csemegézzen, de hát a körülmények nem voltak épp megfelelőek.*
- Attól tartok, a templomot kihagyjuk a tervből, bár Amos Thenior biztosan örülne egy újabb szakadt vándornak, nem lenne megfelelő a helyzet, hogy mágiatanulásba fogjak. Meg hát időm sincsen, odahaza várnak engem is, meg az információkat is. Csak tudnám, miért nekem kell ezt csinálni! *morog egy sort ezen, azonban hamar lenyugszik, főleg a fiú válaszára. Nem is olyan buta, mint hitte, vagy mint amilyennek tűnt, no de azért maradt még támadási felület.*
- És az talán nem igazságtalan, hogy valaki a gazdagok közül (illetve elég sokan) felbérelnek akár több őrt is csak maguk, meg esetleg családjuk védelmére. Így azok végig a kúriában, és körülötte állomásoznak, és aligha jut idejük őrjáratokra, vagy bárki más védelmére. De tegyük fel, hogy ez nem számít... Akkor azt mondod, az őrjáratozó őrök ugyanannyian lesznek gazdagéknál, mint a szegényebbek között? Mert hát mi okuk lenne rá, hogy ne legyenek? Sőt, még több kéne legyen, hiszen az úri paloták között azért lényegesen kevesebb a zűr, mint egy olyan helyen, ahol mindenki nyomorog, lop, akár öl is, nemde? Ráadásul a gazdagoknak még a saját őreik is ott vannak sokszor... *tudja ő csűrni-csavarni a dolgot, amíg a fiú be nem látja, hogy téved, vagy amíg el nem jutnak egy olyan állításhoz, ami józan szemrevételezéssel cáfolható.*
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-01 19:26:37
Üzenet elküldve: 2014-08-01 19:26:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Felthys Belaldur//
*Igazából ez nála inkább valami pirulásféle, ami mindig jelentkezik, ha ismeretlen férfiak közelében tartózkodik, ne adják a szellemek, még szót is váltanak vagy fizikai kontaktusba kerülnek. kevés tapasztalata van még az erősebbik nemmel, nem véletlen, hogy olyan helyzetben, amikor nem épp egy zuhanást próbál kiheverni, képtelen normálisan viselkedni, dadog össze-vissza és még kétbalkezesebb, mint általában. Igazából hálásnak kellene lennie, hogy megtörtént a kis baleset, hiszen így koncentrálhat másra, fejét nem tölti ki a férfi közelsége, így aztán szavai is összefüggőek maradnak.*
-Úgy gondolod? Igazából vissza kellene találnia, legalábbis apuka azt mondta, hogy az elf nevelésű lovak képesek erre. Lupo pedig nagyon jó nevelést kapott...
*Ösztönösen tegezi le a férfit, miközben láthatóan maga sem tudja eldönteni, hogy mi legyen. Talán tényleg utána kellene menniük, biztos, ami biztos alapon.*
-Persze, csak nem kellemes vágtató lóról leesni.
*Arcára egy erőltetett mosoly kúszik, miközben amennyire tudja, megtapogatja a hátát. Komolyabb baja tényleg nem lett, szóval szerencsésnek mondhatja magát, de ettől még kellemetlen, hogy ennyire rossz oldalát sikerül mindig megmutatnia az idegenek előtt. Az csak a ráadás, hogy pont az erdőben, lovaglás közben... Ez az a terep, ahol igazán otthon érzi magát, a szabad lovaglás a lételeme, de még ebben is sikerül megaláznia magát.
Érdeklődve nézi a közeledő lovat, amelyik egészen gyönyörű, a saját pej kancájához képest mindenképpen. Igaz, Lupo sem csúnya darab, de mivel csatalovak leszármazottja, így méretei kiejtik a kecses kategóriából.*
-A te lovad?
*Ha a fehérség nem mutatkozik ellenségesnek, akkor Dawn felé lép, kezét lassan nyújtva felé, halkan nyugtató szavakat duruzsolva. Ha a legkisebb támadó szándékot is látja az állaton, akkor máris elhátrál, de ha nem, akkor ujjai végigsimítják a hátas homlokát, majd megveregeti a nyakát is.*
-Okos ló, remélem, elég gyors is vagy.
*Igaz, Lupo gyorsasága nem kiemelkedő, de cserébe kitartó, erőteljes izomzatának hála nagy távokat képes megtenni fáradás nélkül.*
-A nyomok alapján meg tudom találni.
*Pillant fel némileg határozottabban a nyeregben ülőre. Évtizedek óta tanul vadásznak édesapja oldalán, az a legkevesebb, hogy képes a nyomok alapvető olvasatára. Van még hova fejlődnie, ez tény, de egy embernél csak jobb lehet.*
*Igazából ez nála inkább valami pirulásféle, ami mindig jelentkezik, ha ismeretlen férfiak közelében tartózkodik, ne adják a szellemek, még szót is váltanak vagy fizikai kontaktusba kerülnek. kevés tapasztalata van még az erősebbik nemmel, nem véletlen, hogy olyan helyzetben, amikor nem épp egy zuhanást próbál kiheverni, képtelen normálisan viselkedni, dadog össze-vissza és még kétbalkezesebb, mint általában. Igazából hálásnak kellene lennie, hogy megtörtént a kis baleset, hiszen így koncentrálhat másra, fejét nem tölti ki a férfi közelsége, így aztán szavai is összefüggőek maradnak.*
-Úgy gondolod? Igazából vissza kellene találnia, legalábbis apuka azt mondta, hogy az elf nevelésű lovak képesek erre. Lupo pedig nagyon jó nevelést kapott...
*Ösztönösen tegezi le a férfit, miközben láthatóan maga sem tudja eldönteni, hogy mi legyen. Talán tényleg utána kellene menniük, biztos, ami biztos alapon.*
-Persze, csak nem kellemes vágtató lóról leesni.
*Arcára egy erőltetett mosoly kúszik, miközben amennyire tudja, megtapogatja a hátát. Komolyabb baja tényleg nem lett, szóval szerencsésnek mondhatja magát, de ettől még kellemetlen, hogy ennyire rossz oldalát sikerül mindig megmutatnia az idegenek előtt. Az csak a ráadás, hogy pont az erdőben, lovaglás közben... Ez az a terep, ahol igazán otthon érzi magát, a szabad lovaglás a lételeme, de még ebben is sikerül megaláznia magát.
Érdeklődve nézi a közeledő lovat, amelyik egészen gyönyörű, a saját pej kancájához képest mindenképpen. Igaz, Lupo sem csúnya darab, de mivel csatalovak leszármazottja, így méretei kiejtik a kecses kategóriából.*
-A te lovad?
*Ha a fehérség nem mutatkozik ellenségesnek, akkor Dawn felé lép, kezét lassan nyújtva felé, halkan nyugtató szavakat duruzsolva. Ha a legkisebb támadó szándékot is látja az állaton, akkor máris elhátrál, de ha nem, akkor ujjai végigsimítják a hátas homlokát, majd megveregeti a nyakát is.*
-Okos ló, remélem, elég gyors is vagy.
*Igaz, Lupo gyorsasága nem kiemelkedő, de cserébe kitartó, erőteljes izomzatának hála nagy távokat képes megtenni fáradás nélkül.*
-A nyomok alapján meg tudom találni.
*Pillant fel némileg határozottabban a nyeregben ülőre. Évtizedek óta tanul vadásznak édesapja oldalán, az a legkevesebb, hogy képes a nyomok alapvető olvasatára. Van még hova fejlődnie, ez tény, de egy embernél csak jobb lehet.*
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-01 19:14:54
Üzenet elküldve: 2014-08-01 19:14:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Sebesen vágja át a kovácsműhely, s a nyári nap tűző napsugaraiban fürdőző kicsiny tisztás közti távolságot. A város monoton morajlása lassacskán elül háta mögött, ahogyan a kovács kalapácsának érces csattogása is a távolba vész, átadva helyét a tücskök, madarak zavartalan hangjának. A réten nincs mi hűsítő árnyékot nyújtson az erre járónak, így kénytelen alaposan fejébe húzni díszes, szürkéskék csuklyáját, hogy gleccserszín szemeit és sápadt arcát a lehető legjobban védje az égető napfénytől. Egy kitaposott ösvényen halad; van abból erre bőven, hisz a fákkal övezett tisztás szerelmespárok, virágszedő lánykák és nyugalomra vágyó emberek kedvelt helye, de ugyanúgy keresztül halad rajta majd' mindenki, ki a folyópartra igyekszik, vagy épp onnan érkezik Arthenior városába.
Félúton járva szemeit tenyerével félig-meddig takarva feltekint a tiszta kék égre, s hunyorogva szemléli a fényes napot, merre járhat most az éppen. Már javában elindult lefelé, a nyugati hegyormok irányába, hogy néhány órán belül alábukjon, átadva helyét a hűsítő, sötét éjszakának. Mire a Kikötőbe ér már a kövér hold terpeszkedik majd felette, körülvéve magát megannyi fényes, apró csillaggal.
Egy fertályóra, nem több, s eléri végre a tisztást övező fák vonalát, hol egy rövid időre végre megpihenhet. Más esetben nem heveredne itt le hátát vetve egy ősöreg fának, ám baloldala úgy sajog már, hogy kénytelen köpönyegét félrehúzva megvizsgálni a pallos ütötte helyet. Ha az az átkozott sebhelyes képű egy ujjnyival lentebb találja el, hát kutya baja sem volna, hála a kemény fémlemeznek, de a fából készült pallos valahol melltájékon zúzta össze bordáit. Bőre csúful bekékült, sőt, befeketedett jó tenyérnyi tájékon, akár még meg is repedhetett csontja- utóbbi esetben akár hetekbe is telhet mire teljesen elmúlik a zavaró fájdalom.
Visszahajtja köpönyegét helyére, s pár percig fejét hátravetve a fának, csak szemléli a sűrű lombkoronán átszűrődő napsugarak halovány foszlányát. Egy ideig megnyugtató ez a viszonylagos csend- a madarak szüntelen énekét, bogarak zümmögését leszámítva persze- de hamar idegtépővé is válik az üvöltő némaság.
Nagyot szusszan végül, s halkan nyögve feltápászkodik a földről, kiropogtatja elgémberedett tagjait, aztán tovább indul a folyó irányába. Csizmái most gyorsabban tapossák a kiégett füvet, be kívánja hozni pihenéssel elért lemaradását. *
Félúton járva szemeit tenyerével félig-meddig takarva feltekint a tiszta kék égre, s hunyorogva szemléli a fényes napot, merre járhat most az éppen. Már javában elindult lefelé, a nyugati hegyormok irányába, hogy néhány órán belül alábukjon, átadva helyét a hűsítő, sötét éjszakának. Mire a Kikötőbe ér már a kövér hold terpeszkedik majd felette, körülvéve magát megannyi fényes, apró csillaggal.
Egy fertályóra, nem több, s eléri végre a tisztást övező fák vonalát, hol egy rövid időre végre megpihenhet. Más esetben nem heveredne itt le hátát vetve egy ősöreg fának, ám baloldala úgy sajog már, hogy kénytelen köpönyegét félrehúzva megvizsgálni a pallos ütötte helyet. Ha az az átkozott sebhelyes képű egy ujjnyival lentebb találja el, hát kutya baja sem volna, hála a kemény fémlemeznek, de a fából készült pallos valahol melltájékon zúzta össze bordáit. Bőre csúful bekékült, sőt, befeketedett jó tenyérnyi tájékon, akár még meg is repedhetett csontja- utóbbi esetben akár hetekbe is telhet mire teljesen elmúlik a zavaró fájdalom.
Visszahajtja köpönyegét helyére, s pár percig fejét hátravetve a fának, csak szemléli a sűrű lombkoronán átszűrődő napsugarak halovány foszlányát. Egy ideig megnyugtató ez a viszonylagos csend- a madarak szüntelen énekét, bogarak zümmögését leszámítva persze- de hamar idegtépővé is válik az üvöltő némaság.
Nagyot szusszan végül, s halkan nyögve feltápászkodik a földről, kiropogtatja elgémberedett tagjait, aztán tovább indul a folyó irányába. Csizmái most gyorsabban tapossák a kiégett füvet, be kívánja hozni pihenéssel elért lemaradását. *
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-01 19:04:50
Üzenet elküldve: 2014-08-01 19:04:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Dawn Wagata//
*Az elf arca rózsaszínbe vált át, amitől Felthys arca fehérbe. Már éppen megragadna benne a tény, hogy megfojtott egy nőt pusztán azzal, hogy felültette, mikor egy hangfoszlány jön ki a torkán. Megkönnyebbülten sóhajt egyet, majd figyelmesen végighallgatja a számára alig hallható beszédet.
Valami méh csípte meg az ebugatta szörnyeteget, aki megbokrosodva eszeveszett sprintben adta a világ tudtára, hogy nem csípi se a méhcsípést, se a méheket. Ha a lóban van valamennyi értelmi készség, és észreveszi, hogy főnöke már nincs a hátán, talán sarkon fordul és visszatér, de azért nem árt egy kérdést lejteni a pórul járt asszonyság számára.*
-Esetleg... Hát... Utána eredhetünk a lovának. Nem futhatott messzire, és ha követjük a nyomokat, talán megleljük.
*Nem az a profi nyomolvasó típus a férfi, de mivel az avar sűrű, az eső pedig nemrégiben esett, ezért meri feltenni azt a szörnyűséges következtetést, hogy minden bizonnyal nyomokat hagyott, amit a vak is észrevenne, csak Felthys nem. Ő mindig elsiklik a részletek felett, mintha az ő kedvéért direkt beviaszoznák. De, lévén hogy a nő elf, talán segítségére lehet a nyomkeresésben. Feltéve ha nem fullad meg előtte.*
-Tényleg jól van? semmi baj?
*Kérdezi holt rémülten, mert a tudat, hogy majdnem megölt valakit a puszta jóakaratából, hát... eléggé bizarr és ijesztő. Mindenesetre felajánlja segítségét, még ha ezért egy-két dünnyögő trágár beszédet is vetnie kell a nap átkozására, de szívesen segít. Ránéz a lovára, majd odakiabál.*
-Gyere ide, te vén gebe!
*A "vén gebe" felkiáltás talán nem tetszhetett neki, mivel olyan őrült vágtában ért ide, hogy félúton még a kardját is elejtette.*
-Legyél átkozott te hófehér vesztés!
*Majd visszafut a kardjáért, melyet a hüvelybe húz, megfogja a kantár szárat és felpattan a nyeregbe.*
-Nos, mi legyen?
*Az elf arca rózsaszínbe vált át, amitől Felthys arca fehérbe. Már éppen megragadna benne a tény, hogy megfojtott egy nőt pusztán azzal, hogy felültette, mikor egy hangfoszlány jön ki a torkán. Megkönnyebbülten sóhajt egyet, majd figyelmesen végighallgatja a számára alig hallható beszédet.
Valami méh csípte meg az ebugatta szörnyeteget, aki megbokrosodva eszeveszett sprintben adta a világ tudtára, hogy nem csípi se a méhcsípést, se a méheket. Ha a lóban van valamennyi értelmi készség, és észreveszi, hogy főnöke már nincs a hátán, talán sarkon fordul és visszatér, de azért nem árt egy kérdést lejteni a pórul járt asszonyság számára.*
-Esetleg... Hát... Utána eredhetünk a lovának. Nem futhatott messzire, és ha követjük a nyomokat, talán megleljük.
*Nem az a profi nyomolvasó típus a férfi, de mivel az avar sűrű, az eső pedig nemrégiben esett, ezért meri feltenni azt a szörnyűséges következtetést, hogy minden bizonnyal nyomokat hagyott, amit a vak is észrevenne, csak Felthys nem. Ő mindig elsiklik a részletek felett, mintha az ő kedvéért direkt beviaszoznák. De, lévén hogy a nő elf, talán segítségére lehet a nyomkeresésben. Feltéve ha nem fullad meg előtte.*
-Tényleg jól van? semmi baj?
*Kérdezi holt rémülten, mert a tudat, hogy majdnem megölt valakit a puszta jóakaratából, hát... eléggé bizarr és ijesztő. Mindenesetre felajánlja segítségét, még ha ezért egy-két dünnyögő trágár beszédet is vetnie kell a nap átkozására, de szívesen segít. Ránéz a lovára, majd odakiabál.*
-Gyere ide, te vén gebe!
*A "vén gebe" felkiáltás talán nem tetszhetett neki, mivel olyan őrült vágtában ért ide, hogy félúton még a kardját is elejtette.*
-Legyél átkozott te hófehér vesztés!
*Majd visszafut a kardjáért, melyet a hüvelybe húz, megfogja a kantár szárat és felpattan a nyeregbe.*
-Nos, mi legyen?
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-01 18:51:32
Üzenet elküldve: 2014-08-01 18:51:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Felthys Belaldur//
*Igazából most kellene örülnie, hogy nem az arcocskája bánta a faággal való kellemetlen találkozást, hanem karjai, azok strapabíróbbak, mint mondjuk az orra. Ennek hála csontja sem törik, csak a közérzete romlik meg látványosan, ami főként a hátfájásnak és a lélegzési nehézségnek tudható be. Más baja különben nem lenne, alkarjai épp csak kicsit horzsolódtak le, még vér sem serkent ki.
Szíve szerint elsüllyedne, főleg, amikor a férfi még mellé is lép. Szívesen válaszolna, de mivel jelenleg csak tátogni képes, mint valami elmerokkant hal, így beéri annyival, hogy nehézkesen bólint egyet. Igen, ő tökéletesen jól érzi magát, mi több, pazarul! Csak épp tüdeje egy kis oxigénhiánnyal küzd, de ez annyira elhanyagolható dolog, hogy nem árnyékolhatja be ezt a csodás napot.
Akaratlanul is rózsaszínre vált az arca, amikor a férfi ülő helyzetbe segíti és a hátát kezdi ütögetni. Nem nagy segítség, de legalább mindketten örülhetnek a ténynek, hogy az idegen nem csak végignézi, ameddig az elf hölgyemény kicsit rendbe jön.
Lassan, de biztosan azért újra képes lesz levegőt juttatni a tüdejébe. Ez már komoly teljesítmény, némán gratulál is önmagának, egyik kezével pedig fejének hátulját simogatja meg, sikerrel kisöpörve hajából pár levelet és egy kisebb ágdarabot. Van ott még több is, ahonnan ezek jöttek, most már keveredve néhány fűszállal is talajgörönggyel is.*
-Egy... Egy méh megcsípte... Korábban még sosem csinált ilyet, nem is értem...
*Érezni, hogy még kapkodva szedi a levegőt, de azért próbál válaszolni a kérdésre, miközben kétségbeesve pillant abba az irányba, amerre a kanca elfutott. Most, hogy nincs rajta, ki fogja nyugtatni? Meddig fog még vágtatni eszét vesztve?
Kezével a földre támaszkodva megpróbál felállni, bár lábai még remegnek a rémülettől, mégis képes talpon maradni. Ez eddig jó, de gyalogosan hogyan érjen utol egy lovat, aki ráadásul elég jó kondícióban van tartva?*
-Vissza fog jönni...
*Félig önmagának feltett kérdés, félig pedig kijelentés. Lupo okos jószág, ezt ő is tudja, hiszen szinte együtt nőttek fel, de hasonló helyzetbe még nem kerültek. Vajon van elég okos hozzá, hogy visszataláljon? Eredjen a nyomába? Várjon itt? Mindkét választási lehetőség mellett szólnak érvek, töprengve áll egyik lábáról a másikra, miközben ajkát harapdálva néz az erdő irányába.*
*Igazából most kellene örülnie, hogy nem az arcocskája bánta a faággal való kellemetlen találkozást, hanem karjai, azok strapabíróbbak, mint mondjuk az orra. Ennek hála csontja sem törik, csak a közérzete romlik meg látványosan, ami főként a hátfájásnak és a lélegzési nehézségnek tudható be. Más baja különben nem lenne, alkarjai épp csak kicsit horzsolódtak le, még vér sem serkent ki.
Szíve szerint elsüllyedne, főleg, amikor a férfi még mellé is lép. Szívesen válaszolna, de mivel jelenleg csak tátogni képes, mint valami elmerokkant hal, így beéri annyival, hogy nehézkesen bólint egyet. Igen, ő tökéletesen jól érzi magát, mi több, pazarul! Csak épp tüdeje egy kis oxigénhiánnyal küzd, de ez annyira elhanyagolható dolog, hogy nem árnyékolhatja be ezt a csodás napot.
Akaratlanul is rózsaszínre vált az arca, amikor a férfi ülő helyzetbe segíti és a hátát kezdi ütögetni. Nem nagy segítség, de legalább mindketten örülhetnek a ténynek, hogy az idegen nem csak végignézi, ameddig az elf hölgyemény kicsit rendbe jön.
Lassan, de biztosan azért újra képes lesz levegőt juttatni a tüdejébe. Ez már komoly teljesítmény, némán gratulál is önmagának, egyik kezével pedig fejének hátulját simogatja meg, sikerrel kisöpörve hajából pár levelet és egy kisebb ágdarabot. Van ott még több is, ahonnan ezek jöttek, most már keveredve néhány fűszállal is talajgörönggyel is.*
-Egy... Egy méh megcsípte... Korábban még sosem csinált ilyet, nem is értem...
*Érezni, hogy még kapkodva szedi a levegőt, de azért próbál válaszolni a kérdésre, miközben kétségbeesve pillant abba az irányba, amerre a kanca elfutott. Most, hogy nincs rajta, ki fogja nyugtatni? Meddig fog még vágtatni eszét vesztve?
Kezével a földre támaszkodva megpróbál felállni, bár lábai még remegnek a rémülettől, mégis képes talpon maradni. Ez eddig jó, de gyalogosan hogyan érjen utol egy lovat, aki ráadásul elég jó kondícióban van tartva?*
-Vissza fog jönni...
*Félig önmagának feltett kérdés, félig pedig kijelentés. Lupo okos jószág, ezt ő is tudja, hiszen szinte együtt nőttek fel, de hasonló helyzetbe még nem kerültek. Vajon van elég okos hozzá, hogy visszataláljon? Eredjen a nyomába? Várjon itt? Mindkét választási lehetőség mellett szólnak érvek, töprengve áll egyik lábáról a másikra, miközben ajkát harapdálva néz az erdő irányába.*
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-01 18:44:29
Üzenet elküldve: 2014-08-01 18:44:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Taug Quithine//
*Kis híján elneveti magát a férfi reakcióján. Hangos és jókedvű nevetés lenne, amennyiben nem állná meg, csakhogy ellenáll a kísértésnek. Nem, az nem lehetséges, hogy egy efféle gaztevő csak úgy megnevettesse. Az teljes képtelenség, nem engedhet meg efféle megmozdulást vele szemben. Nem és kész. Egy ilyen alak elvégre nem lehet vicces, az teljességgel lehetetlen. Gond nélkül fordul meg, hogy az övet leoldhassa kezeiről a másik. Amint ezzel megvan, karjait maga elé kapja, hogy megdörzsölhesse kikezdett bőrét. Száját elhúzva figyeli a nyomokat, többet azonban nem foglalkozik velük. El is rejti kezeit köpenye alatt, hogy még csak véletlen se lássa őket és az elszomorító lila foltokat.
Azon nyomban fegyvereihez lép. Láthatóan tényleg nem hiányzik egy sem. Helyükre is pakolja őket, majd megigazgatja durva leplét, hogy az takarjon mindent, fejét kivéve. Ha már látták, akkor édes mindegy, akár mászkálhat anélkül is, míg be nem érnek a városba.*
- Csakhogy tudd, nagyon is kötelez! *morogja azért, csak hogy ne tudjon le mindent hallgatással. Ezt követően azonban csendben követi az elfet, miután az hajlandó megindulni. Egészen a tisztásig, melynek szélén akaratlanul is megtorpan. Kissé elámulva néz szét a gyönyörű környezeten. Még az erdőnél is szebb, pedig az is igencsak kedvére való volt. Mintha csak otthon lenne. Vagyis korábbi otthonában, merthogy most nemigen van ilyesmi számára. Akárhogy is, arra a kis falura, jobban mondva környékére emlékezteti az egész.*
- Most érkeztem csak. Eddig még egyszer sem jártam itt. De... Hallottam, hogy egy tanács irányítja a várost, hogy itt él a híres Amos Thenior, az egyik leghatalmasabb mágus. A város főterén lévő szökőkút híres kristálytiszta vizéről. Állítólag valamiféle varázslat miatt sosem piszkolódik be a víz. Ó, és a városőrség parancsnoka egy bizonyos Creton Helwy *mesél, csillogó szemekkel. Most úgy néz ki, mint egy kiskölyök, aki hatalmas csodákról mesél épp. Hősökről és varázslatos dolgokról. Ez részben igaz is. Az ő szemében pedig teljes egészében. A mesélést abba is hagyja, hogy gondolataiba révedjen, ebből azonban az elf otromba hangja gonosz módon kirángatja. Meglepetten pislog egy keveset, hogy ezt követően sietős léptekkel zárkózzon fel, miközben morrant egyet.*
- Még szép, hogy nem! Elvégre a gazdagoknak minden bizonnyal vannak saját őreik is. Így még szép, hogy ott több az őr. Azt mondom, hogy vannak őrök mindkét területen. Olyan őrök, kik a város jelképét hordják egyenruhájukon.
*Kis híján elneveti magát a férfi reakcióján. Hangos és jókedvű nevetés lenne, amennyiben nem állná meg, csakhogy ellenáll a kísértésnek. Nem, az nem lehetséges, hogy egy efféle gaztevő csak úgy megnevettesse. Az teljes képtelenség, nem engedhet meg efféle megmozdulást vele szemben. Nem és kész. Egy ilyen alak elvégre nem lehet vicces, az teljességgel lehetetlen. Gond nélkül fordul meg, hogy az övet leoldhassa kezeiről a másik. Amint ezzel megvan, karjait maga elé kapja, hogy megdörzsölhesse kikezdett bőrét. Száját elhúzva figyeli a nyomokat, többet azonban nem foglalkozik velük. El is rejti kezeit köpenye alatt, hogy még csak véletlen se lássa őket és az elszomorító lila foltokat.
Azon nyomban fegyvereihez lép. Láthatóan tényleg nem hiányzik egy sem. Helyükre is pakolja őket, majd megigazgatja durva leplét, hogy az takarjon mindent, fejét kivéve. Ha már látták, akkor édes mindegy, akár mászkálhat anélkül is, míg be nem érnek a városba.*
- Csakhogy tudd, nagyon is kötelez! *morogja azért, csak hogy ne tudjon le mindent hallgatással. Ezt követően azonban csendben követi az elfet, miután az hajlandó megindulni. Egészen a tisztásig, melynek szélén akaratlanul is megtorpan. Kissé elámulva néz szét a gyönyörű környezeten. Még az erdőnél is szebb, pedig az is igencsak kedvére való volt. Mintha csak otthon lenne. Vagyis korábbi otthonában, merthogy most nemigen van ilyesmi számára. Akárhogy is, arra a kis falura, jobban mondva környékére emlékezteti az egész.*
- Most érkeztem csak. Eddig még egyszer sem jártam itt. De... Hallottam, hogy egy tanács irányítja a várost, hogy itt él a híres Amos Thenior, az egyik leghatalmasabb mágus. A város főterén lévő szökőkút híres kristálytiszta vizéről. Állítólag valamiféle varázslat miatt sosem piszkolódik be a víz. Ó, és a városőrség parancsnoka egy bizonyos Creton Helwy *mesél, csillogó szemekkel. Most úgy néz ki, mint egy kiskölyök, aki hatalmas csodákról mesél épp. Hősökről és varázslatos dolgokról. Ez részben igaz is. Az ő szemében pedig teljes egészében. A mesélést abba is hagyja, hogy gondolataiba révedjen, ebből azonban az elf otromba hangja gonosz módon kirángatja. Meglepetten pislog egy keveset, hogy ezt követően sietős léptekkel zárkózzon fel, miközben morrant egyet.*
- Még szép, hogy nem! Elvégre a gazdagoknak minden bizonnyal vannak saját őreik is. Így még szép, hogy ott több az őr. Azt mondom, hogy vannak őrök mindkét területen. Olyan őrök, kik a város jelképét hordják egyenruhájukon.
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-01 18:18:22
Üzenet elküldve: 2014-08-01 18:18:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Dawn Wagata//
*Miközben élvezi a nap drágalátos sugarait, és a mézédes virágillatban fürdőzik, hirtelen lódobogásra lesz figyelmes, majd valami érces sikolyra. ~Mi van itt? Útonállók?~
Már szorul a pallos a kezében, mikor meglepve látja, hogy csak egy megbokrosodott ló és egy hölgyemény diadalittas párharcát látja. Mikor fölpattan, majdnem lefejeli a ló hátsó lábát, mely őrült vágtájában dobja vissza a földre, a második próbálkozásnál viszont sikerül végleg felállnia, de már késő. A ló sehol, a nő se. Vagyis, de. Ott van, fekszik a fűben. Kardját a nyeregre rakja, majd odafut a nőhöz, aki látszólag nincs jól, de azért a biztonság kedvéért meg kell kérdezni.*
-Jól van?
*Néz meglepve az emberre, akarom mondani elfre. A helyzet komikuma miatt megengedhet magának egy röpke mosolyt, majd leguggol a nő mellé, aki levegőért kapkod. Felthys nem tudja, hogy mitévő legyen, hiszen elsősegély oktatás aligha akad errefelé. Mindenesetre felülteti a kedves fuldoklót, és gyengéden megveregeti a hátát, hátha kijön a beszorult levegő.
~Óriási! Hajnalban beütik a képem, aztán megkapom a magamét az apró népségtől a piactéren, a kovács valami ultra nehéz pallost csinál nekem, most meg itt ül mellettem egy elf lány, aki fuldoklik, én pedig csak valami mimóza jámbor kismacska módjára csak veregetem a hátát. Jó kis nap lesz, már látom!~ Ezt a napot is csak átkozni tudja, pont úgy, mint a szerencséjét. Kellemesen leül a fűbe, erre jön valami kezdő lovas egy vadállattal, lekoccant egy ágat és most itt fulladozik mellette.*
-Mi történt? Mit csinált szegény lóval? *Kérdezi tőle, miközben továbbra is a hátát veregeti, míg be nem fejezi a levegőért kapkodást.*
*Miközben élvezi a nap drágalátos sugarait, és a mézédes virágillatban fürdőzik, hirtelen lódobogásra lesz figyelmes, majd valami érces sikolyra. ~Mi van itt? Útonállók?~
Már szorul a pallos a kezében, mikor meglepve látja, hogy csak egy megbokrosodott ló és egy hölgyemény diadalittas párharcát látja. Mikor fölpattan, majdnem lefejeli a ló hátsó lábát, mely őrült vágtájában dobja vissza a földre, a második próbálkozásnál viszont sikerül végleg felállnia, de már késő. A ló sehol, a nő se. Vagyis, de. Ott van, fekszik a fűben. Kardját a nyeregre rakja, majd odafut a nőhöz, aki látszólag nincs jól, de azért a biztonság kedvéért meg kell kérdezni.*
-Jól van?
*Néz meglepve az emberre, akarom mondani elfre. A helyzet komikuma miatt megengedhet magának egy röpke mosolyt, majd leguggol a nő mellé, aki levegőért kapkod. Felthys nem tudja, hogy mitévő legyen, hiszen elsősegély oktatás aligha akad errefelé. Mindenesetre felülteti a kedves fuldoklót, és gyengéden megveregeti a hátát, hátha kijön a beszorult levegő.
~Óriási! Hajnalban beütik a képem, aztán megkapom a magamét az apró népségtől a piactéren, a kovács valami ultra nehéz pallost csinál nekem, most meg itt ül mellettem egy elf lány, aki fuldoklik, én pedig csak valami mimóza jámbor kismacska módjára csak veregetem a hátát. Jó kis nap lesz, már látom!~ Ezt a napot is csak átkozni tudja, pont úgy, mint a szerencséjét. Kellemesen leül a fűbe, erre jön valami kezdő lovas egy vadállattal, lekoccant egy ágat és most itt fulladozik mellette.*
-Mi történt? Mit csinált szegény lóval? *Kérdezi tőle, miközben továbbra is a hátát veregeti, míg be nem fejezi a levegőért kapkodást.*
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-01 18:00:30
Üzenet elküldve: 2014-08-01 18:00:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
*Ajaj. Sosem jó, ha erre kell gondolnia, de most, miközben vadul kapaszkodik Lupo kantárjába, hogy le ne zuhanjon, nem nagyon tud mást csinálni. Azon kívül persze, hogy fohászkodik minden általa ismert szellemhez, hogy a kanca vessen véget a féktelen száguldásnak, hassanak rá végre a csitító szavak és álljon meg. Érdemes megjegyezni, hogy soha többet ne vigye még csak véletlenül sem méhkas közelébe a lovát, mert amekkora mamlasz, annyira érzékeny, elég egyetlen kis csípés, hogy teljesen megvaduljon.
Most ennek a következményeit viseli, lehető legjobban lova nyakára borulva, hogy véletlenül se verje le egy ág, néha-néha egy nőies sikollyal toldva meg fohászait. Ez a nap sem úgy indul, ahogy kellene, de ezt lassan már meg is szokhatná. Sosem úgy mennek a dolgok, ahogyan eltervezi. Még a végén kiderül, hogy tényleg ül rajta valami átok...
Arra gondolni sem mer, hogy miként fognak hazatalálni, bár nagyjából tudja, hogy merre vágtatnak, nem érzi magában azt a biztosságot, mint amikor ő irányít, nem csak kapaszkodásra szolgál ujjai között a gyeplő. Valahogy kellemesebben is érzi magát olyankor a nyeregben, mint ebben a pillanatban.
Akkor kapja fel csak a fejét, amikor hirtelen kiérnek a fák közül. A városba értek volna? Létezhet, hogy az okos ló riadalmában a jól megszokott útvonalat választotta volna, hogy haza jussanak? Egy pillanatra egészen elérzékenyül erre a gondolatra, de a kezdődő mosoly máris arcára fagy, ahogy észrevesz, hogy a város közelében sem járnak, mindössze egy tisztáson vágtatnak át. Mindez viszonylag gyorsan realizálódik benne, már hajolna is újra vissza az állat nyakára, amikor megpillant valakit a fűben feküdni, nem messze egy legelésző lótól. Ez már elég, hogy figyelmét magával ragadja, a tisztás vészesen közeledő végét is csak az utolsó pillanatban veszi észre. Lebukni már nincs ideje, épp csak kezeit kapja maga elé, hogy legalább a kiálló ággal való ütközés erejét tudja tompítani.
Aucs. Nyekken egyet a földön, lova pedig tovább vágtat, mintha mi sem történt volna. Ha hirtelen levegőhöz jutna, biztosan válogatott sértéseket kiáltana a kanca után, de így csak a hátán fekve próbál lélegzetért kapkodni a kemény landolás után. Ez a nap egyre rosszabb és rosszabb lesz, talán fel sem kellett volna kelni ma... Ösztönösen oldja ki sárga ingének legfelső gombját, meglazítva a ruhadarabot, hátha így könnyíthet a légzésen.*
Most ennek a következményeit viseli, lehető legjobban lova nyakára borulva, hogy véletlenül se verje le egy ág, néha-néha egy nőies sikollyal toldva meg fohászait. Ez a nap sem úgy indul, ahogy kellene, de ezt lassan már meg is szokhatná. Sosem úgy mennek a dolgok, ahogyan eltervezi. Még a végén kiderül, hogy tényleg ül rajta valami átok...
Arra gondolni sem mer, hogy miként fognak hazatalálni, bár nagyjából tudja, hogy merre vágtatnak, nem érzi magában azt a biztosságot, mint amikor ő irányít, nem csak kapaszkodásra szolgál ujjai között a gyeplő. Valahogy kellemesebben is érzi magát olyankor a nyeregben, mint ebben a pillanatban.
Akkor kapja fel csak a fejét, amikor hirtelen kiérnek a fák közül. A városba értek volna? Létezhet, hogy az okos ló riadalmában a jól megszokott útvonalat választotta volna, hogy haza jussanak? Egy pillanatra egészen elérzékenyül erre a gondolatra, de a kezdődő mosoly máris arcára fagy, ahogy észrevesz, hogy a város közelében sem járnak, mindössze egy tisztáson vágtatnak át. Mindez viszonylag gyorsan realizálódik benne, már hajolna is újra vissza az állat nyakára, amikor megpillant valakit a fűben feküdni, nem messze egy legelésző lótól. Ez már elég, hogy figyelmét magával ragadja, a tisztás vészesen közeledő végét is csak az utolsó pillanatban veszi észre. Lebukni már nincs ideje, épp csak kezeit kapja maga elé, hogy legalább a kiálló ággal való ütközés erejét tudja tompítani.
Aucs. Nyekken egyet a földön, lova pedig tovább vágtat, mintha mi sem történt volna. Ha hirtelen levegőhöz jutna, biztosan válogatott sértéseket kiáltana a kanca után, de így csak a hátán fekve próbál lélegzetért kapkodni a kemény landolás után. Ez a nap egyre rosszabb és rosszabb lesz, talán fel sem kellett volna kelni ma... Ösztönösen oldja ki sárga ingének legfelső gombját, meglazítva a ruhadarabot, hátha így könnyíthet a légzésen.*
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-01 17:59:10
Üzenet elküldve: 2014-08-01 17:59:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Laya Ascal Malgath//
*Persze, ha a város felét besoroznák őrnek, akkor figyelhetnének a város másik felére, mindenkinek jutna egy védenc, és remekül meg van oldva. Na de akkor meg ki bűnözne, ha mindenki vagy védene, vagy védve lenne?*
- Remek ötlet... ne vesztegessük az időt, menjünk! Ezt a lelkesedést már szeretem. Akkor indulás... Ja igen, az övem *azzal int a fiúnak, hogy álljon fel, vagy legalábbis forduljon meg valahogy, hogy megszabadíthassa a kötéltől.*
- Az a probléma nem áll fenn, hogy megkötözött alakkal sétáljak, viszont igazán nem lenne szép, ha a ruhám végig a földet súrolná, nem gondolod? *azzal ha sikerült visszaszerezze a kötelet, akkor újra megköti a ruháit, hogy menetre készen állhasson.*
- Persze hogy nem szöksz meg... elvégre mi másban bízhatnék az adott szavadon kívül? Összetintázol egy papírt, és aláfirkantod a nevedet? Ugyan már, mindkettő ugyanannyira kötelez. A fegyvereid meg ott hevernek, csak annyit nyúltam hozzájuk, amennyit muszáj volt. Nem vagyok oda értük... *húzza el a száját. Az egyetlen fegyver, amit hajlandó használni, az a rituális bonckése. A gyönyörű acélpenge, és az aranyozott markolat, na meg persze nem utolsó sorban a tény, hogy az erdő szellemének áldása van rajta... Azt hajlandó kézbe venni, hogy azzal szabadítsa meg felesleges húsuktól az áldozatokat, de ennyi, eddig, és sehová tovább. Még íjat se nagyon venne a kezébe, annak ellenére, hogy elf.*
- Akkor te is most érkeztél? Mert ha véletlenül van fogalmad a városról, és az ott lévő dolgokról, akkor ne fojtsd vissza. Bolyongunk még így is eleget... *jegyzi meg, miközben a fák sűrűjéből egy tisztásra érkezik. igaz, ami igaz, meglepően szép hely, valószínűleg nem a városnak a szerves része, itt nyilván nem lakik senki. Bár mennyivel jobb itt, vagy az erdőben, mint egy olyan házban... Nem tudják ezek, mit veszítenek.*
- Na tehát, csak hogy értsem, azt állítod, hogy a gazdagok és a szegények felén is ugyanannyi őr lesz a városban? *elvégre abból, amit a fiú mond, az következik, hogy pontosan ugyanakkora eséllyel látnak őrt a gazdagnegyedben, mint a szegénynegyedben. Ez viszont eléggé buta feltételezés, legalábbis az elf szerint. No de majd a tények eldöntik a vitát. Bár nem lelkesedik az ötletért, hogy a gazdagok kúriái között mászkáljon csak azért, hogy bizonyítson valami nyilvánvalót... még csak az kéne, hogy csak úgy kihajítsák onnan, csak mert rongyokban jár.*
*Persze, ha a város felét besoroznák őrnek, akkor figyelhetnének a város másik felére, mindenkinek jutna egy védenc, és remekül meg van oldva. Na de akkor meg ki bűnözne, ha mindenki vagy védene, vagy védve lenne?*
- Remek ötlet... ne vesztegessük az időt, menjünk! Ezt a lelkesedést már szeretem. Akkor indulás... Ja igen, az övem *azzal int a fiúnak, hogy álljon fel, vagy legalábbis forduljon meg valahogy, hogy megszabadíthassa a kötéltől.*
- Az a probléma nem áll fenn, hogy megkötözött alakkal sétáljak, viszont igazán nem lenne szép, ha a ruhám végig a földet súrolná, nem gondolod? *azzal ha sikerült visszaszerezze a kötelet, akkor újra megköti a ruháit, hogy menetre készen állhasson.*
- Persze hogy nem szöksz meg... elvégre mi másban bízhatnék az adott szavadon kívül? Összetintázol egy papírt, és aláfirkantod a nevedet? Ugyan már, mindkettő ugyanannyira kötelez. A fegyvereid meg ott hevernek, csak annyit nyúltam hozzájuk, amennyit muszáj volt. Nem vagyok oda értük... *húzza el a száját. Az egyetlen fegyver, amit hajlandó használni, az a rituális bonckése. A gyönyörű acélpenge, és az aranyozott markolat, na meg persze nem utolsó sorban a tény, hogy az erdő szellemének áldása van rajta... Azt hajlandó kézbe venni, hogy azzal szabadítsa meg felesleges húsuktól az áldozatokat, de ennyi, eddig, és sehová tovább. Még íjat se nagyon venne a kezébe, annak ellenére, hogy elf.*
- Akkor te is most érkeztél? Mert ha véletlenül van fogalmad a városról, és az ott lévő dolgokról, akkor ne fojtsd vissza. Bolyongunk még így is eleget... *jegyzi meg, miközben a fák sűrűjéből egy tisztásra érkezik. igaz, ami igaz, meglepően szép hely, valószínűleg nem a városnak a szerves része, itt nyilván nem lakik senki. Bár mennyivel jobb itt, vagy az erdőben, mint egy olyan házban... Nem tudják ezek, mit veszítenek.*
- Na tehát, csak hogy értsem, azt állítod, hogy a gazdagok és a szegények felén is ugyanannyi őr lesz a városban? *elvégre abból, amit a fiú mond, az következik, hogy pontosan ugyanakkora eséllyel látnak őrt a gazdagnegyedben, mint a szegénynegyedben. Ez viszont eléggé buta feltételezés, legalábbis az elf szerint. No de majd a tények eldöntik a vitát. Bár nem lelkesedik az ötletért, hogy a gazdagok kúriái között mászkáljon csak azért, hogy bizonyítson valami nyilvánvalót... még csak az kéne, hogy csak úgy kihajítsák onnan, csak mert rongyokban jár.*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-08-01 17:11:26
Üzenet elküldve: 2014-08-01 17:11:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
*Elér egy tisztáshoz, melyhez az út az erdőn keresztül vezetett, melynek köszönhetően szemügyre tudta venni a még szó szerint langyos kardját. A közmondás betűi hibátlanul vannak belevésve, a pengéje csillog, markolata egyszerű, fogása kényelmes, pont mint ahogy elképzelte. Széles mosollyal az arcán vagdosta le az orra elé terülő ágakat egész úton.
Most viszont a vágtában lova elfáradt, és ennek fokozatos sebességcsökkenés formájában hangot is ad. Gyorsan lepattan nyergéből, és lovának hófehér bundájáról leporolja a barna koszfoltokat.*
-Komolyan, mintha tarka lennél nem is gyönyörű fehér! *oktatja ki lovát, aki egy prüszköléssel ad igazat szerető gazdájának.*
-Adok vizet, és legelhetsz egy kicsit.
*Leakasztja a nyeregből a tömlőt, majd a földben egy kicsi gödröt kaparva beleönti a tartalmát, a maradékot pedig ő hörpinti fel. Lovát kantárszárra fogja, majd körbenéz a tisztáson. Itt még nem volt, de gyönyörű a hely. Szabályos körben elhelyezkedő fák, melyek mérnöki pontossággal helyezkednek egymástól egyenlő távolságra, és a fű is gyönyörű. Ez vagy mágia, vagy valami természetmániás botanikus műve.
Apropó mű: Felthys nyakon ragadva az alkalmat, el is kezdi belevetni magát az egykardos harc művészetébe. A fegyver kicsit nehéz, mint a megszokottjai, de kis edzéssel már elviselhető lesz. Az általa hőn szeretett trükkök ezzel sehogy sem akarnak összejönni, ezért inkább marad a nyers, és kevésbé agilis vágásoknál, majd mikor ő is kellőképp elfáradt, leheveredik a smaragdzöld fűbe. Az eső elvonult, az idő szép tiszta, ehhez társul ez a gyönyörű virágillat. Legszívesebben el sem hagyná ezt a helyet.*
Most viszont a vágtában lova elfáradt, és ennek fokozatos sebességcsökkenés formájában hangot is ad. Gyorsan lepattan nyergéből, és lovának hófehér bundájáról leporolja a barna koszfoltokat.*
-Komolyan, mintha tarka lennél nem is gyönyörű fehér! *oktatja ki lovát, aki egy prüszköléssel ad igazat szerető gazdájának.*
-Adok vizet, és legelhetsz egy kicsit.
*Leakasztja a nyeregből a tömlőt, majd a földben egy kicsi gödröt kaparva beleönti a tartalmát, a maradékot pedig ő hörpinti fel. Lovát kantárszárra fogja, majd körbenéz a tisztáson. Itt még nem volt, de gyönyörű a hely. Szabályos körben elhelyezkedő fák, melyek mérnöki pontossággal helyezkednek egymástól egyenlő távolságra, és a fű is gyönyörű. Ez vagy mágia, vagy valami természetmániás botanikus műve.
Apropó mű: Felthys nyakon ragadva az alkalmat, el is kezdi belevetni magát az egykardos harc művészetébe. A fegyver kicsit nehéz, mint a megszokottjai, de kis edzéssel már elviselhető lesz. Az általa hőn szeretett trükkök ezzel sehogy sem akarnak összejönni, ezért inkább marad a nyers, és kevésbé agilis vágásoknál, majd mikor ő is kellőképp elfáradt, leheveredik a smaragdzöld fűbe. Az eső elvonult, az idő szép tiszta, ehhez társul ez a gyönyörű virágillat. Legszívesebben el sem hagyná ezt a helyet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586