Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-06-04 20:27:18
Üzenet elküldve: 2014-06-04 20:27:18
ÚJ
![>Eriel, az éjszakai ... [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1618_tunder_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Késő délután felé járhat az idő, mikor Eriel úgy dönt, hogy lassan ideje lesz visszaindulnia a virágszedésből, haza, hisz közeledik az estebéd ideje. No, meg persze a holnapra valót sem ártana megkeresni, bár a tegnapi nap termékeny volt. De nem úgy...
A fiatalnak látszó ifjú hölgy eképp fogja csokorba a virágokat. Van itt minden: bár rózsát most nem szedett, különböző színű, harmattól friss, édes tulipánok, liliom és egyéb színes-illatos növények hada fedi el vékony, fürge kezét. Nem is véletlen, hogy le-leejt egy-egy darabot, vagy éppen úgy dönt, hogy lerakja a csokrot - ami vagy negyven szál virágot foglal magában -, hogy aztán kényelmesebben, máshogy összefogva újra felvegye, és tovább vigye. Bezzeg, ha akarna számára segítő kéz... az bizonyára nem másért, mint kicsi, de annál formásabb kebléért, és ártatlan arcáért keresztezné útját. Ilyesformán pedig nem kell neki, inkább az otthonának kasszáját gyarapítja praktikáival.
Végül megküzd a növényekkel olyasformán, hogy egy részét otthagyja. Szépen elrendezgeti őket a földön, szimmetrikusan, szinte tökéletesen - nem hazudtolja meg vérét ilyen szempontból. A maradékot immár kényelmesen összefogva tudja tovább vinni, ám mielőtt elindulna, búcsút int szegény lerakott virágoknak. Elvégre végzett velük, és bár csak növények, az ő szívének kedvesek. Mélyet szippant mindegyikből, így indul tova.
A temetőt messziről igyekszik elkerülni, így hát nem a folyóparton megy, bár a víz csobogása is igen kedves számára. A kovácsműhelyen (pontosabban közvetlenül amellett) vág át, hogy a szegénynegyedbe érjen.*
A fiatalnak látszó ifjú hölgy eképp fogja csokorba a virágokat. Van itt minden: bár rózsát most nem szedett, különböző színű, harmattól friss, édes tulipánok, liliom és egyéb színes-illatos növények hada fedi el vékony, fürge kezét. Nem is véletlen, hogy le-leejt egy-egy darabot, vagy éppen úgy dönt, hogy lerakja a csokrot - ami vagy negyven szál virágot foglal magában -, hogy aztán kényelmesebben, máshogy összefogva újra felvegye, és tovább vigye. Bezzeg, ha akarna számára segítő kéz... az bizonyára nem másért, mint kicsi, de annál formásabb kebléért, és ártatlan arcáért keresztezné útját. Ilyesformán pedig nem kell neki, inkább az otthonának kasszáját gyarapítja praktikáival.
Végül megküzd a növényekkel olyasformán, hogy egy részét otthagyja. Szépen elrendezgeti őket a földön, szimmetrikusan, szinte tökéletesen - nem hazudtolja meg vérét ilyen szempontból. A maradékot immár kényelmesen összefogva tudja tovább vinni, ám mielőtt elindulna, búcsút int szegény lerakott virágoknak. Elvégre végzett velük, és bár csak növények, az ő szívének kedvesek. Mélyet szippant mindegyikből, így indul tova.
A temetőt messziről igyekszik elkerülni, így hát nem a folyóparton megy, bár a víz csobogása is igen kedves számára. A kovácsműhelyen (pontosabban közvetlenül amellett) vág át, hogy a szegénynegyedbe érjen.*
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-06-04 10:32:37
Üzenet elküldve: 2014-06-04 10:32:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ëleya Meynücha//
-Igazat beszél. *bólint rá Ëleya szavaira, ugyanis újból okos dolgot mondott, amin eddig el sem gondolkodott. Annyi szent, hogy mikor a földesúr vagy udvarmester ideges volt, akkor azt lehetett látni, és meg is lehetett érezni.*
-A figyelő és ártani akaróból van a legtöbb. *mondja egyet legyintve, közben nagyot kanalaz a leveséből, ami hamarosan elfogy, de biztosan akad még a bogrács alján egy kis eledel.* -Ön is nagyon jól tudja milyen rabszolgának lenni. *mondja kicsit szomorkodva.* -Valójában én is így éltem, annyi, hogy engem nem egy szűk tömlöcben tartottak. *emlékszik vissza a gyászos időszakra, aminek örül, hogy végre hátat fordított, amúgy is kezdett volna már belegebedni.*
-Hát igen. *mondja Rolf, még egyet a fiatalember és a farkasa felé pillant, aztán újra Ëleya felé fordítja fejét, és tekintete újra a nőével találkozik.* -Mindegyikből akad biztosan. *mondja az amúgy is egyértelműnek tűnő dolgot.* -De az a lényeg, hogy mindenki siet. Mióta ide jöttem szinte nyugodt embert nem is láttam, sőt magamon is észrevettem, hogy gyorsabban lépkedem a kelleténél. *mosolyodik el.* -De nekik ez a megszokott, viszont gyanítom a java része menekülne nyugisabb helyekre, kisebb falvakba, a béke szigeteire. *kalandozik el, majd az utolsó csepp leveskét is kikanalazza a tányérjából. Aztán felemelkedik, és szed magának még annyit, hogy maradjon is benne.*
-Akad még majd itt magának is. *mondja, és a szedőkanalat Ëleya felé fordítja, majd visszaül törökülésbe a fűbe.*
-De sokan csapdába esnek, mivel ez nem ilyen kényelmes életmód, ottan kemény munka folyik, különben az ember nem tudna megélni. *mondja, persze ez a saját berögződött meglátása, valójában vannak ott is akik sokkalta lazábban élik az életüket, és így kellemesebbek is a mindennapjaik.*
-Ki itt, ki ott, de mindenki a másikéra vágyik. *állapítja meg Rolf, majd a második tányér levesből is kanalazni kezd.*
-Nagyjából az érzéseiket le lehet szűrni, még ha fapofák akkor is. *neveti el magát a földműves, és köhint is vagy kettőt.*
-És ön ha választhatna hová sietne leginkább ? Ha tegyük fel bármit választhatna mi lenne az ? Család, gyerekek ? Netán egy puccos házikó ? Mit szeretne ott mélyen legbelül a legjobban ? *kérdezi Rolf szabadjára engedve fantáziáját, és hallgatja Ëleya szavait.*
-Igazat beszél. *bólint rá Ëleya szavaira, ugyanis újból okos dolgot mondott, amin eddig el sem gondolkodott. Annyi szent, hogy mikor a földesúr vagy udvarmester ideges volt, akkor azt lehetett látni, és meg is lehetett érezni.*
-A figyelő és ártani akaróból van a legtöbb. *mondja egyet legyintve, közben nagyot kanalaz a leveséből, ami hamarosan elfogy, de biztosan akad még a bogrács alján egy kis eledel.* -Ön is nagyon jól tudja milyen rabszolgának lenni. *mondja kicsit szomorkodva.* -Valójában én is így éltem, annyi, hogy engem nem egy szűk tömlöcben tartottak. *emlékszik vissza a gyászos időszakra, aminek örül, hogy végre hátat fordított, amúgy is kezdett volna már belegebedni.*
-Hát igen. *mondja Rolf, még egyet a fiatalember és a farkasa felé pillant, aztán újra Ëleya felé fordítja fejét, és tekintete újra a nőével találkozik.* -Mindegyikből akad biztosan. *mondja az amúgy is egyértelműnek tűnő dolgot.* -De az a lényeg, hogy mindenki siet. Mióta ide jöttem szinte nyugodt embert nem is láttam, sőt magamon is észrevettem, hogy gyorsabban lépkedem a kelleténél. *mosolyodik el.* -De nekik ez a megszokott, viszont gyanítom a java része menekülne nyugisabb helyekre, kisebb falvakba, a béke szigeteire. *kalandozik el, majd az utolsó csepp leveskét is kikanalazza a tányérjából. Aztán felemelkedik, és szed magának még annyit, hogy maradjon is benne.*
-Akad még majd itt magának is. *mondja, és a szedőkanalat Ëleya felé fordítja, majd visszaül törökülésbe a fűbe.*
-De sokan csapdába esnek, mivel ez nem ilyen kényelmes életmód, ottan kemény munka folyik, különben az ember nem tudna megélni. *mondja, persze ez a saját berögződött meglátása, valójában vannak ott is akik sokkalta lazábban élik az életüket, és így kellemesebbek is a mindennapjaik.*
-Ki itt, ki ott, de mindenki a másikéra vágyik. *állapítja meg Rolf, majd a második tányér levesből is kanalazni kezd.*
-Nagyjából az érzéseiket le lehet szűrni, még ha fapofák akkor is. *neveti el magát a földműves, és köhint is vagy kettőt.*
-És ön ha választhatna hová sietne leginkább ? Ha tegyük fel bármit választhatna mi lenne az ? Család, gyerekek ? Netán egy puccos házikó ? Mit szeretne ott mélyen legbelül a legjobban ? *kérdezi Rolf szabadjára engedve fantáziáját, és hallgatja Ëleya szavait.*
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-06-03 13:25:23
Üzenet elküldve: 2014-06-03 13:25:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Rolfeuss Kelardo //
- A vadállatok nyelvén mindenki ért. * Mosolyodik el a nő, lassan kanalazgatva a levesét. * - Csak a jeleket kell megérteni. A testbeszéd sokat elárul, mint az emberek között. Ők is értik ám a mi jeleinket - a szagok elárulják neki, félünk-e, vagy magabiztosak vagyunk, és ez alapján ítélik meg, hogy jobb-e, ha békén hagynak minket, vagy könnyű prédák lennénk. Tudja, az én véleményem az, hogy mi emberek is érezzük „egymás szagát”. Gondoljon csak bele, maga is láthatja, és furcsamód megérezheti, ha egy ember ideges, még ha az arcán nem is látszik. Ugyanígy megérezzük, ha valaki figyel minket, valaki ártani akar nekünk… valaki vonzódik hozzánk.
* Ezen igencsak elgondolkozik, voltaképp kicsit magának is mondja a monológot, miközben eszegeti a levesét, s tekintetét a tányérra szegezi. Végül mégis felpillant a férfire, lágyan mosolyogva megrázza a fejét. Talán kicsit zavarba is jött. *
- Bocsásson meg, kicsit elkalandoztam. Szeretem figyelni az embereket. Furcsa, de izgalmas dolog olykor elgondolkozni, ki merre siet előttem az utcán, mit érezhet abban a pillanatban. Talán családhoz siet? Vannak gyermekei? Bánatos, dühös, netán boldog? Csak egy szemvillanásra látunk meg valakit, elsiet mellettünk, és sosem tudjuk meg, ki volt. Pedig legalább olyan érdekes lehet az élete, mint a miénk. Mit érezhet? * S újfent elkalandozik, ahogy ezeken a gondolatokon átfut. *
- A vadállatok nyelvén mindenki ért. * Mosolyodik el a nő, lassan kanalazgatva a levesét. * - Csak a jeleket kell megérteni. A testbeszéd sokat elárul, mint az emberek között. Ők is értik ám a mi jeleinket - a szagok elárulják neki, félünk-e, vagy magabiztosak vagyunk, és ez alapján ítélik meg, hogy jobb-e, ha békén hagynak minket, vagy könnyű prédák lennénk. Tudja, az én véleményem az, hogy mi emberek is érezzük „egymás szagát”. Gondoljon csak bele, maga is láthatja, és furcsamód megérezheti, ha egy ember ideges, még ha az arcán nem is látszik. Ugyanígy megérezzük, ha valaki figyel minket, valaki ártani akar nekünk… valaki vonzódik hozzánk.
* Ezen igencsak elgondolkozik, voltaképp kicsit magának is mondja a monológot, miközben eszegeti a levesét, s tekintetét a tányérra szegezi. Végül mégis felpillant a férfire, lágyan mosolyogva megrázza a fejét. Talán kicsit zavarba is jött. *
- Bocsásson meg, kicsit elkalandoztam. Szeretem figyelni az embereket. Furcsa, de izgalmas dolog olykor elgondolkozni, ki merre siet előttem az utcán, mit érezhet abban a pillanatban. Talán családhoz siet? Vannak gyermekei? Bánatos, dühös, netán boldog? Csak egy szemvillanásra látunk meg valakit, elsiet mellettünk, és sosem tudjuk meg, ki volt. Pedig legalább olyan érdekes lehet az élete, mint a miénk. Mit érezhet? * S újfent elkalandozik, ahogy ezeken a gondolatokon átfut. *
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-31 21:47:53
Üzenet elküldve: 2014-05-31 21:47:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ëleya Meynücha, és kicsit Losriel figyelmébe//
*Mikor a nő elveszi az tányért, ekkor jut eszébe, hogy a kanalat el is felejtette, így gyorsan felpattan a szekérre, és matatni kezd, végül megtalálja a keresett tárgyakat.*
-Majd elfelejtettem. *nyújtja át az egyik fából faragott jó mély kanalat, aminek fogó része apró vésésekkel díszített.* -Ezeket én faragtam, de nyugodt lehet nem áll ki belőle a szálka. *elmosolyodik.* -Jó étvágyat, remélem ízleni fog, szedjen csak bátran amennyi jólesik. *mondja, majd elveszi a tányért, és megköszöni, hogy a nő szedett neki.*
-Hát ha úgy vesszük mindig volt társaságom, így nem panaszkodhatom, de hajlamos vagyok elzárkózni, és éldegélni a magam kis világában. *mondja önkritikusan, bár ez is relatív, attól függ honnan nézzük. Olykor hasznos is lehet, viszont a társasági életre nagyon negatív kihatással lehet, és a sokszoros kemény munka után még neki is jólesik egy kis kikapcsolódás.*
-Igazán kedves, de valóban elfogult. Nem tartom magam különlegesnek, egyszerű ember vagyok, és erőskezű férfiból is akad jelentkező. *szerénykedik újból Rolf.*
-Mindenképpen próbálja meg addig amíg teheti, higgye el megéri. *mondja a nő hazalátogatására, bár igaz ő nem látja át annyira a viszonyt, és a nő helyzetét, de saját tapasztalata és esze ezt súgná neki. Ezután felveszi a kezébe a tányért, belemeríti kanalát, és óvatosan eszegetni kezdi a levesét, ami még a szokásosnál is kicsit jobbra sikerült.*
-Hát igen nem könnyű összegyűjtögetni a pénzt, főleg nem egy házra, és valóban ha van egy társ akkor sokkal könnyebb. *mondja, bár magában nem teljesen így gondolja, mert az ember nem várhat örökké arra, hogy majd csak lesz mellette valaki, igenis bátran bele kell vágni a dolgokba. Persze az ő helyzete más, ő már jó ideje erre hajt, ezért teper, és erre kuporgatja pénzét. Az a marék föld számára egyelőre bőven elég társ lenne az életben. Végre saját föld, egy kis legelővel, ami az övé, és amin azt csinál, azt tákol, és azt ültet amit csak akar. Levese kanalazása közben észreveszi Ëleya tekintetének elvándorlását, de nem követi, nem akar kíváncsiskodni.*
-Igen látom, én sem vettem észre. *néz most már oda, és meg is látja az alakot, ami azt jelenti, hogy még sincsenek egyedül.*
-Úgy tűnik egy fiatalember, akinek egy farkas a társa. Várjunk csak. *nyílnak nagyra szemei a megdöbbenéstől, amit saját szavai váltanak ki.* -Lehetséges, hogy ő is magához hasonlóan druida ? *kérdezi a nőtől, majd újra a fiatalember felé nézelődik. Hallott már róla, hogy a druidák remek kapcsolatot képesek kialakítani akár vadállatokkal is, és látott már erre is elő példát.* -Maga is ért a vadállatok nyelvén ? *kérdezi kíváncsian, majd tovább eszegeti a levesét.*
*Mikor a nő elveszi az tányért, ekkor jut eszébe, hogy a kanalat el is felejtette, így gyorsan felpattan a szekérre, és matatni kezd, végül megtalálja a keresett tárgyakat.*
-Majd elfelejtettem. *nyújtja át az egyik fából faragott jó mély kanalat, aminek fogó része apró vésésekkel díszített.* -Ezeket én faragtam, de nyugodt lehet nem áll ki belőle a szálka. *elmosolyodik.* -Jó étvágyat, remélem ízleni fog, szedjen csak bátran amennyi jólesik. *mondja, majd elveszi a tányért, és megköszöni, hogy a nő szedett neki.*
-Hát ha úgy vesszük mindig volt társaságom, így nem panaszkodhatom, de hajlamos vagyok elzárkózni, és éldegélni a magam kis világában. *mondja önkritikusan, bár ez is relatív, attól függ honnan nézzük. Olykor hasznos is lehet, viszont a társasági életre nagyon negatív kihatással lehet, és a sokszoros kemény munka után még neki is jólesik egy kis kikapcsolódás.*
-Igazán kedves, de valóban elfogult. Nem tartom magam különlegesnek, egyszerű ember vagyok, és erőskezű férfiból is akad jelentkező. *szerénykedik újból Rolf.*
-Mindenképpen próbálja meg addig amíg teheti, higgye el megéri. *mondja a nő hazalátogatására, bár igaz ő nem látja át annyira a viszonyt, és a nő helyzetét, de saját tapasztalata és esze ezt súgná neki. Ezután felveszi a kezébe a tányért, belemeríti kanalát, és óvatosan eszegetni kezdi a levesét, ami még a szokásosnál is kicsit jobbra sikerült.*
-Hát igen nem könnyű összegyűjtögetni a pénzt, főleg nem egy házra, és valóban ha van egy társ akkor sokkal könnyebb. *mondja, bár magában nem teljesen így gondolja, mert az ember nem várhat örökké arra, hogy majd csak lesz mellette valaki, igenis bátran bele kell vágni a dolgokba. Persze az ő helyzete más, ő már jó ideje erre hajt, ezért teper, és erre kuporgatja pénzét. Az a marék föld számára egyelőre bőven elég társ lenne az életben. Végre saját föld, egy kis legelővel, ami az övé, és amin azt csinál, azt tákol, és azt ültet amit csak akar. Levese kanalazása közben észreveszi Ëleya tekintetének elvándorlását, de nem követi, nem akar kíváncsiskodni.*
-Igen látom, én sem vettem észre. *néz most már oda, és meg is látja az alakot, ami azt jelenti, hogy még sincsenek egyedül.*
-Úgy tűnik egy fiatalember, akinek egy farkas a társa. Várjunk csak. *nyílnak nagyra szemei a megdöbbenéstől, amit saját szavai váltanak ki.* -Lehetséges, hogy ő is magához hasonlóan druida ? *kérdezi a nőtől, majd újra a fiatalember felé nézelődik. Hallott már róla, hogy a druidák remek kapcsolatot képesek kialakítani akár vadállatokkal is, és látott már erre is elő példát.* -Maga is ért a vadállatok nyelvén ? *kérdezi kíváncsian, majd tovább eszegeti a levesét.*
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-31 20:19:28
Üzenet elküldve: 2014-05-31 20:19:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Rolfeuss Kelardo //
* Mély gondolkodóba esik a szavak hallatán. Halvány kis mosoly húzódik a szájára a férfi zavartságát látván, majd felkel ültéből, és az elől lévő tányérok egyikét a kezébe véve szed magának a már kész, de még igencsak tűzforró zöldséges levesből. Persze a férfit sem hagyja ki, neki is mer az egyszerűségével is ínycsiklandozó étekből. Aztán visszaül, ölébe téve a tányért, majd haját hátraveti a válláról, hogy a vadóc borfürtök ne lógjanak véletlenül se az ételbe. Ekkor jut eszébe, hogy nem vett kanalat - bár ez aligha zavarja, s még amúgy is hagyni szeretné egy kicsit hűlni az ételt. *
- Sajnálom. * Válaszolja végül, amikor a férfi a szüleihez, és végül az öccséhez ér mondandójában. Bár sok rosszat átélt élete során, mégsem meri elképzelni, mennyit tépelődhetett Rolf, amíg bele nem nyugodott fivére eltűnésébe. *
- Nem hittem volna, hogy magányos alkat, kedves Rolfeuss. * Ahelyett, hogy érzéketlenebbé tenné beszédét a férfi nevének hivatalosabb kimondása, inkább valami furcsa, személyesebb légkört teremt vele. Mintha csak a „becenevét becézné” - ahogy ezen elgondolkozik, vidám mosoly is kúszik az arcára, s folytatja. * - Egy asszony büszke lehet, ha egy ilyen erőskezű férfi áll az oldalán. Bár lehet, hogy egy cseppet elfogult vagyok. * Kacarászik magában. *
- Gondoltam rá sokszor - de hosszú az út hazáig. Egyszer. Egyszer talán ismét egymásra lelünk.
- Hogy más tervem? Nem igen akad. Azt hiszem, nem szeretnék még letelepedni, egyedül nem is érnék vele semmit. Nincs semmim, hát még pénzem egy házra. * Legyint. * - De még nem szándékozok tovább menni. Arthenior és a környék tartogat még meglepetéseket.
// Losriel D'jiraah figyelmébe… //
* Mondandójában megakad - valami felkelti érdeklődését, mintha csak egy magasabb erő (netán mágia?) vonzaná tekintetét oldalra. Valóban, a tisztás túloldalán van valaki. Egy férfi körvonalait véli kivenni nem messze tőlük. Hunyorogva próbálja kivenni vonásait, vagy azt, mit viselhet, netán van nála fegyver, veszélyes-e? Azonban így nem nagyon tud dönteni. Rolfra pillant, kíváncsian, vajon ő észrevette-e az alakot, bár ha igen, ha nem, Ëleya így is, úgy is felhívja rá a földmíves figyelmét. *
- Látja azt a férfit? Ki lehet? Nem is vettem észre eddig.
* Mély gondolkodóba esik a szavak hallatán. Halvány kis mosoly húzódik a szájára a férfi zavartságát látván, majd felkel ültéből, és az elől lévő tányérok egyikét a kezébe véve szed magának a már kész, de még igencsak tűzforró zöldséges levesből. Persze a férfit sem hagyja ki, neki is mer az egyszerűségével is ínycsiklandozó étekből. Aztán visszaül, ölébe téve a tányért, majd haját hátraveti a válláról, hogy a vadóc borfürtök ne lógjanak véletlenül se az ételbe. Ekkor jut eszébe, hogy nem vett kanalat - bár ez aligha zavarja, s még amúgy is hagyni szeretné egy kicsit hűlni az ételt. *
- Sajnálom. * Válaszolja végül, amikor a férfi a szüleihez, és végül az öccséhez ér mondandójában. Bár sok rosszat átélt élete során, mégsem meri elképzelni, mennyit tépelődhetett Rolf, amíg bele nem nyugodott fivére eltűnésébe. *
- Nem hittem volna, hogy magányos alkat, kedves Rolfeuss. * Ahelyett, hogy érzéketlenebbé tenné beszédét a férfi nevének hivatalosabb kimondása, inkább valami furcsa, személyesebb légkört teremt vele. Mintha csak a „becenevét becézné” - ahogy ezen elgondolkozik, vidám mosoly is kúszik az arcára, s folytatja. * - Egy asszony büszke lehet, ha egy ilyen erőskezű férfi áll az oldalán. Bár lehet, hogy egy cseppet elfogult vagyok. * Kacarászik magában. *
- Gondoltam rá sokszor - de hosszú az út hazáig. Egyszer. Egyszer talán ismét egymásra lelünk.
- Hogy más tervem? Nem igen akad. Azt hiszem, nem szeretnék még letelepedni, egyedül nem is érnék vele semmit. Nincs semmim, hát még pénzem egy házra. * Legyint. * - De még nem szándékozok tovább menni. Arthenior és a környék tartogat még meglepetéseket.
// Losriel D'jiraah figyelmébe… //
* Mondandójában megakad - valami felkelti érdeklődését, mintha csak egy magasabb erő (netán mágia?) vonzaná tekintetét oldalra. Valóban, a tisztás túloldalán van valaki. Egy férfi körvonalait véli kivenni nem messze tőlük. Hunyorogva próbálja kivenni vonásait, vagy azt, mit viselhet, netán van nála fegyver, veszélyes-e? Azonban így nem nagyon tud dönteni. Rolfra pillant, kíváncsian, vajon ő észrevette-e az alakot, bár ha igen, ha nem, Ëleya így is, úgy is felhívja rá a földmíves figyelmét. *
- Látja azt a férfit? Ki lehet? Nem is vettem észre eddig.
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-31 10:55:01
Üzenet elküldve: 2014-05-31 10:55:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Csendesen pipázgat magának, hallgatja az erdő neszeit és a sercenő parázs hangját, amit annyira szeret. Lassan beköszönt az éj, de a gnóm még tökéletesen érzi magát, most épp lusta felkelni. A fáradság már elhagyta, már valóban csak a gyönyör az, ami a gnómot visszatartja az indulástól.
Szívnak még egyet a pipájából, azonban a sercenés elmarad. Csodálkozva nyitja fel szemeit. Már valóban ennyi ideje itt lenne? A pipája kialudt, az éjszaka beköszöntött, lassacskán eljő a kevésbé barátságos teremtmények ideje, ezt azonban Wrekur nem szeretné megvárni. Jó lenne hát elindulni, ami azonban ugyanannyira veszélyes, mint itt maradnia, elvégre nem tudja az irányt a városba. Tehát vagy még jobban eltéved, vagy szerencséje lesz és épségben eljut Artheniorba, vagy pedig összetalálkozik valami olyan állattal, ami minden valószínűség szerint felfalja.
Mivel számára a második lehetőség a legszimpatikusabb, ezért elkezd szedelődzködni.
Feláll, leporolja magát, aztán magára teríti a köpenyét és a csuklyáját a fejébe húzza.
Mindezen műveletek után, megpróbálja meghatározni, hogy merre is ment, mielőtt ideért volna, aztán megvonja a vállát és elindul abba az irányba, amely a legvalószínűbb, hogy helyes.
Mindez csak megérzés, azonban a gnóm életében a megérzéseknek mindig is fontos szerepe volt.
Sokszor mentették már meg az életét, persze ez nem jelenti, hogy most is így lesz. A szerencse is nagyban hozzájárult eme veszélyes helyzetek megúszásához. Példának okáért épp volt néhány olyan barátja, akik konyítottak a harchoz, Wrekurral ellentétben. Ő mintha csak dísznek hordaná a kését és a kalapácsát, nem is szeretné soha használni. Békés szándékú a gnóm népség, miért pont ő lenne a kivétel? Hiszen annyi volt már, nem kell még több háború mániás feltaláló. Abból sok jó eddig sem sült ki, s eztán se nagyon fog. Remélhetőleg.
Nem búskomor gondolatok ezek, pusztán csak elbambul és miközben gondolkodik, hagyja, hogy a lábai vigyék valamerre. Azok talán tisztában vannak a helyes útiránnyal, így a gnóm már nem tart attól, hogy eltéved. Ha meg mégis, akkor kénytelen lesz az erdőben éjszakázni, ami azért minden szempontból biztonságosabb a céltalan össze-vissza bolyongásnál. Alva nem botolhat bele, akárkibe...*
Szívnak még egyet a pipájából, azonban a sercenés elmarad. Csodálkozva nyitja fel szemeit. Már valóban ennyi ideje itt lenne? A pipája kialudt, az éjszaka beköszöntött, lassacskán eljő a kevésbé barátságos teremtmények ideje, ezt azonban Wrekur nem szeretné megvárni. Jó lenne hát elindulni, ami azonban ugyanannyira veszélyes, mint itt maradnia, elvégre nem tudja az irányt a városba. Tehát vagy még jobban eltéved, vagy szerencséje lesz és épségben eljut Artheniorba, vagy pedig összetalálkozik valami olyan állattal, ami minden valószínűség szerint felfalja.
Mivel számára a második lehetőség a legszimpatikusabb, ezért elkezd szedelődzködni.
Feláll, leporolja magát, aztán magára teríti a köpenyét és a csuklyáját a fejébe húzza.
Mindezen műveletek után, megpróbálja meghatározni, hogy merre is ment, mielőtt ideért volna, aztán megvonja a vállát és elindul abba az irányba, amely a legvalószínűbb, hogy helyes.
Mindez csak megérzés, azonban a gnóm életében a megérzéseknek mindig is fontos szerepe volt.
Sokszor mentették már meg az életét, persze ez nem jelenti, hogy most is így lesz. A szerencse is nagyban hozzájárult eme veszélyes helyzetek megúszásához. Példának okáért épp volt néhány olyan barátja, akik konyítottak a harchoz, Wrekurral ellentétben. Ő mintha csak dísznek hordaná a kését és a kalapácsát, nem is szeretné soha használni. Békés szándékú a gnóm népség, miért pont ő lenne a kivétel? Hiszen annyi volt már, nem kell még több háború mániás feltaláló. Abból sok jó eddig sem sült ki, s eztán se nagyon fog. Remélhetőleg.
Nem búskomor gondolatok ezek, pusztán csak elbambul és miközben gondolkodik, hagyja, hogy a lábai vigyék valamerre. Azok talán tisztában vannak a helyes útiránnyal, így a gnóm már nem tart attól, hogy eltéved. Ha meg mégis, akkor kénytelen lesz az erdőben éjszakázni, ami azért minden szempontból biztonságosabb a céltalan össze-vissza bolyongásnál. Alva nem botolhat bele, akárkibe...*
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-31 08:31:43
Üzenet elküldve: 2014-05-31 08:31:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Az Erdőszéli tisztás egy gyönyörű hely. A fű zöld, s egy kis dombon nőnek csak virágok, de azok meseszépek. Kis, vékony törzsű fák gyűrűt alkotnak, melyek nem takarják a Nap sugarait. Leül egy picit, s gyönyörködik a mesébe illő tájban. Előveszi egyik kedvenc könyvét, s olvasni kezd. A kiadvány igazán izgalmasnak, a táj légköre pedig békésnek bizonyul, mert kb. 1 órát üldögél. Válláról időközben lekerül fekete köpenye, így jobban érezheti bőrén a nap meleg sugarait. Elgondolkodik, hogy ez a hely valószínűleg nem természet adta képződmény, biztosan a mágiának is köze van a dologhoz. Erre a gondolatra a lány elmosolyodik, hisz egy napon ő is varázsló lehet, ha minden jól megy. Végül elindul.*
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-30 20:18:15
Üzenet elküldve: 2014-05-30 20:18:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Wrekur már órák óta bolyong az erdőben, ami igazából nem is lenne probléma, ha a gnóm célja éppenséggel nem a városba való eljutás lenne. Egy teremtett lélek nem sok, annyi nincs a közelében, tehát az útbaigazítás lehetősége nem játszik. Marad hát a további céltalan lődörgés abban a reményben, hogy néha-néha jó irányba halad.
Pár percnyi unalmas baktatás után egy tisztás tűnik fel előtte, aminek igazán tud örülni, mert végre meg tud pihenni egy olyan helyen, ami érdemes is erre. Tekintete megakad a hely egyetlen virágán, ami szebb, mint hat másik, így hát jó ideig csak áll és bámulja. Szereti a szépet, így ha valaki most megpillantaná Wrekurt, egy magas gnómot - vagy egy alacsony embert - látna, aki éppen megbabonázva bámul egy virágot, ami érdemes is erre.
Örökké viszont a gnóm sem szemezgethet a virággal, mert azonnal leköti valami más. Ez pedig maga a tisztás, ahová megérkezett.*
~Mesteri munka~
*És valóban az. Hatalmas tisztelője ő mindenféle tudománynak, így tehát a mágiának is. Éppen ezért nem meglepő, hogy a tudós érdekelt ezen a téren is. Mindig csodálta a nagy hírű mágusokat, és azzal, amelyik képes volt ilyet alkotni, szívesen folytatna egyszer egy emelkedett beszélgetést. Erre viszont annyi az esélye, mint a lehullott almának, hogy visszakerül fára. Elsősorban fogalma sincs róla, hogy mikor készült a tisztás, tehát jó eséllyel a "teremtője" már nincs az élők sorában.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak fejében még pár percig, aztán lekapja a köpenyét és leteríti az egyik fa tövébe. Pipát töm s gyújt, majd amikor a kiváló minőségű dohány füstje felszáll, ő beszívja az orrán az illatát és máris kezdi magát egy másik világban érezni. Mintha egy egész napnyi alvást kipótolt volna ezzel az egy szívással - ez persze csak az első benyomása, nagyon jól tudja, hogy ez még véletlenül sincs így. Ábrándozni ennek ellenére jó, így hát ama kellemes illúzióban ringatja magát, hogy már nem is fáradt, csak még szeretne itt maradni egy kicsit. Élvezni a csendet, nézni a füstöt, ahogy az ég felé bodorodik, élvezni a dohány ízét és a lassan leszálló éjszakát. Na persze, az nem volna akadály, ha találna magának a városban egy helyet, ahol elalhat, de ha nem sikerül eljutnia oda, akkor ez is megteszi...*
Pár percnyi unalmas baktatás után egy tisztás tűnik fel előtte, aminek igazán tud örülni, mert végre meg tud pihenni egy olyan helyen, ami érdemes is erre. Tekintete megakad a hely egyetlen virágán, ami szebb, mint hat másik, így hát jó ideig csak áll és bámulja. Szereti a szépet, így ha valaki most megpillantaná Wrekurt, egy magas gnómot - vagy egy alacsony embert - látna, aki éppen megbabonázva bámul egy virágot, ami érdemes is erre.
Örökké viszont a gnóm sem szemezgethet a virággal, mert azonnal leköti valami más. Ez pedig maga a tisztás, ahová megérkezett.*
~Mesteri munka~
*És valóban az. Hatalmas tisztelője ő mindenféle tudománynak, így tehát a mágiának is. Éppen ezért nem meglepő, hogy a tudós érdekelt ezen a téren is. Mindig csodálta a nagy hírű mágusokat, és azzal, amelyik képes volt ilyet alkotni, szívesen folytatna egyszer egy emelkedett beszélgetést. Erre viszont annyi az esélye, mint a lehullott almának, hogy visszakerül fára. Elsősorban fogalma sincs róla, hogy mikor készült a tisztás, tehát jó eséllyel a "teremtője" már nincs az élők sorában.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak fejében még pár percig, aztán lekapja a köpenyét és leteríti az egyik fa tövébe. Pipát töm s gyújt, majd amikor a kiváló minőségű dohány füstje felszáll, ő beszívja az orrán az illatát és máris kezdi magát egy másik világban érezni. Mintha egy egész napnyi alvást kipótolt volna ezzel az egy szívással - ez persze csak az első benyomása, nagyon jól tudja, hogy ez még véletlenül sincs így. Ábrándozni ennek ellenére jó, így hát ama kellemes illúzióban ringatja magát, hogy már nem is fáradt, csak még szeretne itt maradni egy kicsit. Élvezni a csendet, nézni a füstöt, ahogy az ég felé bodorodik, élvezni a dohány ízét és a lassan leszálló éjszakát. Na persze, az nem volna akadály, ha találna magának a városban egy helyet, ahol elalhat, de ha nem sikerül eljutnia oda, akkor ez is megteszi...*
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-29 21:25:55
Üzenet elküldve: 2014-05-29 21:25:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A kis farkaskölyökkel kiér a tisztásra. Los lefekszik a fűbe, a kölyköt pedig kicsit elengedi, hadd szaladgáljon kicsit. Egyáltalán nem távolodik el gazdájától, legfeljebb százméteres távban marad. Mintha valami kötelék fűzné már tíz perc után újdonsült gazdájához, de ez pont így van fordítva is. Amíg a farkaskölyök eljátszadozik magában, Los magába mélyülve meditál. Miután befejezi, fény derül az állat nevére is: Dyla. Los elkiáltja magát:*
-Dyla!
*A farkas kíváncsian odanéz, közelebb megy, majd visszamegy átszadozni. Losriel örül, hogy megtudta nevét, és igazán elkezdett fűződni a farkashoz. A tisztás túloldalán emberek vannak. Los nem akar csatlakozni hozzájuk, valójában nem is szeret emberek társaságában lenni. Mindenesetre, indulni kell. Szólítja a farkast, de az most nem hallgat rá, talált egy nyúlüreget, és most azzal van elfoglalva. Losriel egyre közelebb megy hozzá, szólítja, fütyül is, de semmi reakció. Ekkor eszébe jut a Csettintés varázslat, és arra gondol, hogy újra alkalmazhatná.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.30 17:28:58, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A varázsló egy Csettintés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására minden 10 méter sugarú körben található élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja.
-Dyla!
*A farkas kíváncsian odanéz, közelebb megy, majd visszamegy átszadozni. Losriel örül, hogy megtudta nevét, és igazán elkezdett fűződni a farkashoz. A tisztás túloldalán emberek vannak. Los nem akar csatlakozni hozzájuk, valójában nem is szeret emberek társaságában lenni. Mindenesetre, indulni kell. Szólítja a farkast, de az most nem hallgat rá, talált egy nyúlüreget, és most azzal van elfoglalva. Losriel egyre közelebb megy hozzá, szólítja, fütyül is, de semmi reakció. Ekkor eszébe jut a Csettintés varázslat, és arra gondol, hogy újra alkalmazhatná.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.30 17:28:58, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A varázsló egy Csettintés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására minden 10 méter sugarú körben található élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja.
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-29 10:37:18
Üzenet elküldve: 2014-05-29 10:37:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ëleya Meynücha//
*Elmosolyodik, bár első ránézésre nem az egyszerűség az ami eszébe jut a nőt megpillantva. Igazából olyan neki Ëleya, mint egy egyszerű ruhába bújt nemes hölgy, már csak a mozdulataiból, és maga az egész lényéből kifolyólag. Abban is biztos, hogy a titokzatos nő tartogathat még egy-két meglepetést, és vannak még ott érdekes történetek. A következő jelenetsorok pedig csak egyre jobban azt erősítik a férfiban, hogy nem olyan egyszerű hétköznapi nővel van dolga. Olyan mint aki rejtőzködik a világ elől, mint aki el akar bújni, de hát aki az orkok fogságában sínylődött azt valahogy meg is lehet érteni. Tekintete végigfut a dús vörös hajzuhatagon, majd a szép arcon, és ha nem találkozott volna nemrégiben egy tündérrel, akkor a fajt valahogy így képzelné el, persze valamivel alacsonyabb formában.*
-Lisztőrlés munkát én is vállaltam már, szerencsére van már benne tapasztalatom. *mondja, közben visszaemlékezik a kemény időkre, amik bizonyára sok embernek nem csalnának mosolyt az arcára, ellenben Rolf-al aki most is mosolyog.*
-Én pont az ellenkezője vagyok. *mondja miután a nő befejezi mondandóját.* -Szeretem az állandóságot, és nem szívlelem a vándorlást. Olyankor olyan érzésem támad, mintha nem tartoznék sehová. *sóhajt egyet.* -Én még sosem táncoltam, mindig is úgy éreztem, hogy nem testhezálló szórakozás. A magas nők igen is szépek és tekintélyesek, legyen büszke rá. *vágja rá szinte a nő szavaira, majd egy pillanatig zavarttá válik, talán meg is látszik rajta. Felemelkedik és megkavargatja a levest, mintegy elterelésképpen. Aztán tovább hallgatja a nő szavait, és a keserű szavak mögött kicsit ismét felfedezi saját sorsát is.*
-Ha eltűnnek az apajelöltek ne bánja. *helyezkedik vissza a fűbe.* -Mert azok nem is igazi jelöltek. Rossz napok és társaság pedig mindenkinek előfordul, erről én is tudnék mesélni. *fújtat egyet.* -Ráadásul maga még igen fiatal, és ha megengedi, nagyon szép és okos is. Higgye el meg fogja találni a párját, úgy mint mindenki más az életben. *mondja, majd a kérdésekre összeszedi gondolatait, aztán mesélni kezd.*
-Javarészt életem során földműveléssel és állatokkal foglalkoztam, emellett kovácsoltam, építettem, és még tímármunkát is végeztem. *sorolja mosolyogva.* -Ezen felül konyítok az asztalos és a fazekasmunkához is, szóval azt a kis ételre valót meg tudom keresni. *szerénykedik Rolf, persze pár szelet kenyérnél és egy tányér levesnél azért nagyobb tervei vannak.* -Nem tervezek tovább utazni, és szeretné felfedezni a várost, úgy ahogy maga a barlangokat. Bár nem lesz könnyű megszoknom a nyüzsgést bevallom. *emeli maga elé megadóan kezeit.*
-Nincsen. Szüleim, nagyszüleim már nem élnek, az öcsémről meg gyermekkorom óta semmit sem tudok. Állítólag elment közkatonának, mások szerint vándorszínésznek, vagy papnak sokfélét beszélnek, de lehet, hogy már rég nem is él. *mondja, és látszik rajta, hogy már rég belenyugodott a dologba, így nem érződik, hogy felkavarná a dolog.*
-Egyszer majdnem megnősültem, de kiderült, hogy nem illünk össze. *neveti el magát Rolf.*
-És szándékában áll felkeresni az apját ? És a vándorláson kívül van még más terve ? Nem vágyik a nyugalomra, és egy stabil helyre ? De persze maga még nagyon fiatal, és érthető ha világot akar látni. *mondja Rolf nevetve, és hamarosan a leves is elkészül.*
*Elmosolyodik, bár első ránézésre nem az egyszerűség az ami eszébe jut a nőt megpillantva. Igazából olyan neki Ëleya, mint egy egyszerű ruhába bújt nemes hölgy, már csak a mozdulataiból, és maga az egész lényéből kifolyólag. Abban is biztos, hogy a titokzatos nő tartogathat még egy-két meglepetést, és vannak még ott érdekes történetek. A következő jelenetsorok pedig csak egyre jobban azt erősítik a férfiban, hogy nem olyan egyszerű hétköznapi nővel van dolga. Olyan mint aki rejtőzködik a világ elől, mint aki el akar bújni, de hát aki az orkok fogságában sínylődött azt valahogy meg is lehet érteni. Tekintete végigfut a dús vörös hajzuhatagon, majd a szép arcon, és ha nem találkozott volna nemrégiben egy tündérrel, akkor a fajt valahogy így képzelné el, persze valamivel alacsonyabb formában.*
-Lisztőrlés munkát én is vállaltam már, szerencsére van már benne tapasztalatom. *mondja, közben visszaemlékezik a kemény időkre, amik bizonyára sok embernek nem csalnának mosolyt az arcára, ellenben Rolf-al aki most is mosolyog.*
-Én pont az ellenkezője vagyok. *mondja miután a nő befejezi mondandóját.* -Szeretem az állandóságot, és nem szívlelem a vándorlást. Olyankor olyan érzésem támad, mintha nem tartoznék sehová. *sóhajt egyet.* -Én még sosem táncoltam, mindig is úgy éreztem, hogy nem testhezálló szórakozás. A magas nők igen is szépek és tekintélyesek, legyen büszke rá. *vágja rá szinte a nő szavaira, majd egy pillanatig zavarttá válik, talán meg is látszik rajta. Felemelkedik és megkavargatja a levest, mintegy elterelésképpen. Aztán tovább hallgatja a nő szavait, és a keserű szavak mögött kicsit ismét felfedezi saját sorsát is.*
-Ha eltűnnek az apajelöltek ne bánja. *helyezkedik vissza a fűbe.* -Mert azok nem is igazi jelöltek. Rossz napok és társaság pedig mindenkinek előfordul, erről én is tudnék mesélni. *fújtat egyet.* -Ráadásul maga még igen fiatal, és ha megengedi, nagyon szép és okos is. Higgye el meg fogja találni a párját, úgy mint mindenki más az életben. *mondja, majd a kérdésekre összeszedi gondolatait, aztán mesélni kezd.*
-Javarészt életem során földműveléssel és állatokkal foglalkoztam, emellett kovácsoltam, építettem, és még tímármunkát is végeztem. *sorolja mosolyogva.* -Ezen felül konyítok az asztalos és a fazekasmunkához is, szóval azt a kis ételre valót meg tudom keresni. *szerénykedik Rolf, persze pár szelet kenyérnél és egy tányér levesnél azért nagyobb tervei vannak.* -Nem tervezek tovább utazni, és szeretné felfedezni a várost, úgy ahogy maga a barlangokat. Bár nem lesz könnyű megszoknom a nyüzsgést bevallom. *emeli maga elé megadóan kezeit.*
-Nincsen. Szüleim, nagyszüleim már nem élnek, az öcsémről meg gyermekkorom óta semmit sem tudok. Állítólag elment közkatonának, mások szerint vándorszínésznek, vagy papnak sokfélét beszélnek, de lehet, hogy már rég nem is él. *mondja, és látszik rajta, hogy már rég belenyugodott a dologba, így nem érződik, hogy felkavarná a dolog.*
-Egyszer majdnem megnősültem, de kiderült, hogy nem illünk össze. *neveti el magát Rolf.*
-És szándékában áll felkeresni az apját ? És a vándorláson kívül van még más terve ? Nem vágyik a nyugalomra, és egy stabil helyre ? De persze maga még nagyon fiatal, és érthető ha világot akar látni. *mondja Rolf nevetve, és hamarosan a leves is elkészül.*
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-29 07:53:29
Üzenet elküldve: 2014-05-29 07:53:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nincs elragadtatva a talált növényektől, melyekre az erdőben tett szert, de na... Nem lehet mindig találni valamit. Az ezüstcsörgő pedig olyan növény, ami szinte, hogy ott van mindenütt, ahol sűrűbb aljnövényzet is van. A tisztásra érve átgondolja a lehetőségeit, mit is lehetne összeszedni errefelé, de hirtelen csupán a vérfüvet tudja felidézni a szakirodalomból, az meg van nála, épp amennyi kell neki. Ha látna is egy kettőt sem szedné le, elvégre, bizonyára nem ő az egyetlen, aki ilyen dolgokkal foglalkozik, hagy másnak is esélyt. Ami most kifejezetten jól jön neki, az a gyújtós, melyeket az erdő mentén lévő kisebb faágak adnak a számára. Ezeket ugyan markában tartja, félti belerakni oldalán csüngő kis táskájába, hátha, valami nagyobb gond lesz belőle a végén. Mikor végre van már markában egy jókora adagnyi, elindul vele a folyópart felé.*
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-28 15:14:44
Üzenet elküldve: 2014-05-28 15:14:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Rolfeuss Kelardo //
- Az egyszerűséghez vagyok szokva. * Mosolyodik el, és lábait felhúzva figyeli, ahogy az étel fő a bográcsban. Ritkán volt része az utóbbi pár hónapban hasonló eledelben, leszámítva persze a fogadói csirkesültet, hisz jó maga nem rendelkezik bográccsal, és nem is mindig sikerült vadhúst kézhez kapnia, bármennyire is jó vadász. Étel és virágillat, friss levegő, napsütés, kellemes nyugalom, és egy kedves ember társasága… túl idillinek tűnt egy pillanatra Ëleya számára ez a kép. Egy része nem tudta eldönteni, hogy a valóságban van-e, vagy ez is azon lázas képzetek egyike, melyek a hideg estéken, félálomban kísértik. ~Nem. Ez most nem az.~ Dönti el magában, majd mintegy megerősítésként magának, ráteszi kezét a sérült kezére, és a tompa fájdalom visszarázza a valóságba. Akárcsak a férfi által feltett újabb kérdés. *
- Nem mondhatnám. * Dörzsöli meg a tarkóját, majd mielőtt fojtatná, kibontja borszín haját. A hosszú, derék alá érő fonat most selyemszerűen omlik szét vállain és hátán, egészen a fűig, majd a nő kiveszi a hajából a szarvas koponyát. Amilyen szépen festett a fejdísz fürtjei között, olyan macerás volt eltávolítani onnan. Minden esetre ezzel sem veszít semmit nőiességéből, sőt. Talán valamivel még „nemesebbnek” is hat a frizura, mit immár ujjaival fésülget egyenesre. A csillogó veres fürtökön úgy hatolnak át ujjai, mintha nem is haj, inkább valami folyékony anyag lenne. Aztán tarkója alatt összefogja a haját, és átveti az egyik vállára, miközben a koponyát a fűbe helyezi. *
- Alkalmi munkákkal foglalkozom. Cipókészítést vállalok olykor, vagy hírhordást, esetleg még a lisztőrlés is a listámon szerepel. * Neveti el magát. * - Hogy mit szeretek csinálni? Legtöbbször csak vándorlok, és vándorlok, és vándorlok. Szeretek megállni városokban, különösen ünnepek idején. Kavarogni a tömegbe, táncolni. Valaha régen nagyon szerettem táncolni, de egy magas nő nem mindig találja meg a helyét az alacsony, kecses tündérek között. Úgy érzem magam, mint egy két ballábas óriás! Ha pedig az erdőben vagyok, a ligeteket járom, forrásokat, barlangokat keresek. Felfedezek. De valójában mindkét helyen sokat töltök. A városi fogadók az otthonaim, ha csak pár napra is. Eszem, iszom, amíg van rá pénzem. Bár volt már, hogy akkor is ettem ittam, mikor nem volt! * Ismét nevet, miközben átkarolja felhúzott térdeit. *
- Voltak napok, mikor nem volt szerencsém. Túl sok bor, vagy épp rossz társaság. De túl lehet élni. Nem mondanám, hogy megbántam a dolgokat. Családom sosem volt, leszámítva az atyámat. Ő talán nem szívlelné, mivé váltam. De biztos vagyok benne, hogy megértené, idővel. Bár lehet, hogy mostanra azt hiszi, meghaltam. * Keserű mosoly. * - Sosem gondolkoztam gyermeken. Biztosan attól félek, hogy az apja hirtelen csak eltűnik. Gyermekem még nem volt, de az apajelöltek mindig eltűntek - egytől egyig. * Megvonja a vállát. Nem mintha elszomorítaná a téma, sőt, mosolyog. Mégis, halvány keserűség érződik szavaiból. *
- Talán majd egyszer. Ki tudja? * Pillant Rolfra elgondolkozó tekintettel. Fejét enyhén oldalra billenti, mintha csak olvasni akarna a férfi tekintetéből. Talán azt, hogy vajon miért tette fel ezt a kérdést? *
- Hát maga? Dolgozik, vagy csak utazgat? Van családja?
- Az egyszerűséghez vagyok szokva. * Mosolyodik el, és lábait felhúzva figyeli, ahogy az étel fő a bográcsban. Ritkán volt része az utóbbi pár hónapban hasonló eledelben, leszámítva persze a fogadói csirkesültet, hisz jó maga nem rendelkezik bográccsal, és nem is mindig sikerült vadhúst kézhez kapnia, bármennyire is jó vadász. Étel és virágillat, friss levegő, napsütés, kellemes nyugalom, és egy kedves ember társasága… túl idillinek tűnt egy pillanatra Ëleya számára ez a kép. Egy része nem tudta eldönteni, hogy a valóságban van-e, vagy ez is azon lázas képzetek egyike, melyek a hideg estéken, félálomban kísértik. ~Nem. Ez most nem az.~ Dönti el magában, majd mintegy megerősítésként magának, ráteszi kezét a sérült kezére, és a tompa fájdalom visszarázza a valóságba. Akárcsak a férfi által feltett újabb kérdés. *
- Nem mondhatnám. * Dörzsöli meg a tarkóját, majd mielőtt fojtatná, kibontja borszín haját. A hosszú, derék alá érő fonat most selyemszerűen omlik szét vállain és hátán, egészen a fűig, majd a nő kiveszi a hajából a szarvas koponyát. Amilyen szépen festett a fejdísz fürtjei között, olyan macerás volt eltávolítani onnan. Minden esetre ezzel sem veszít semmit nőiességéből, sőt. Talán valamivel még „nemesebbnek” is hat a frizura, mit immár ujjaival fésülget egyenesre. A csillogó veres fürtökön úgy hatolnak át ujjai, mintha nem is haj, inkább valami folyékony anyag lenne. Aztán tarkója alatt összefogja a haját, és átveti az egyik vállára, miközben a koponyát a fűbe helyezi. *
- Alkalmi munkákkal foglalkozom. Cipókészítést vállalok olykor, vagy hírhordást, esetleg még a lisztőrlés is a listámon szerepel. * Neveti el magát. * - Hogy mit szeretek csinálni? Legtöbbször csak vándorlok, és vándorlok, és vándorlok. Szeretek megállni városokban, különösen ünnepek idején. Kavarogni a tömegbe, táncolni. Valaha régen nagyon szerettem táncolni, de egy magas nő nem mindig találja meg a helyét az alacsony, kecses tündérek között. Úgy érzem magam, mint egy két ballábas óriás! Ha pedig az erdőben vagyok, a ligeteket járom, forrásokat, barlangokat keresek. Felfedezek. De valójában mindkét helyen sokat töltök. A városi fogadók az otthonaim, ha csak pár napra is. Eszem, iszom, amíg van rá pénzem. Bár volt már, hogy akkor is ettem ittam, mikor nem volt! * Ismét nevet, miközben átkarolja felhúzott térdeit. *
- Voltak napok, mikor nem volt szerencsém. Túl sok bor, vagy épp rossz társaság. De túl lehet élni. Nem mondanám, hogy megbántam a dolgokat. Családom sosem volt, leszámítva az atyámat. Ő talán nem szívlelné, mivé váltam. De biztos vagyok benne, hogy megértené, idővel. Bár lehet, hogy mostanra azt hiszi, meghaltam. * Keserű mosoly. * - Sosem gondolkoztam gyermeken. Biztosan attól félek, hogy az apja hirtelen csak eltűnik. Gyermekem még nem volt, de az apajelöltek mindig eltűntek - egytől egyig. * Megvonja a vállát. Nem mintha elszomorítaná a téma, sőt, mosolyog. Mégis, halvány keserűség érződik szavaiból. *
- Talán majd egyszer. Ki tudja? * Pillant Rolfra elgondolkozó tekintettel. Fejét enyhén oldalra billenti, mintha csak olvasni akarna a férfi tekintetéből. Talán azt, hogy vajon miért tette fel ezt a kérdést? *
- Hát maga? Dolgozik, vagy csak utazgat? Van családja?
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-27 22:33:28
Üzenet elküldve: 2014-05-27 22:33:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ëleya Meynücha//
-Hát ilyen vadakkal még én sem. *mondja Rolf, persze volt már dolga a fajtával, de ilyen helyzetbe még nem került. Előfordult párszor a farkastámadás, főleg a földeken ahol dolgoztak, de a legtöbb farkas az éhhalál küszöbén állt és csak azért vetemedtek a földekre, de azok az egyedek már annyira legyengültek voltak, hogy képtelenek voltak harcolni.*
-Bár egyszer a szemem láttára széttépett egy embert egy alfa. Nem volt szép. *búslakodik, hangjából is érezhető a szomorúság amit ez az emlék generál. Közben felguggol a fűben, és felakasztja a láncra a bográcsot, majd a szekérhez sétál és egy kanna vizet hoz, és felönti a bográcsot. Aztán a felaprított zöldségeket beleönti a vízbe, és pár egyszerű fűszert szór bele ízesítés céljából.*
-Ez ilyen egyszerű készítésű leves, és sajnos fűszerektől szegény. Elnézést előre is ha nem nyeri el tetszését, de én ehhez szoktam hozzá. *mosolyodik el, egyáltalán nem sajnáltatja magát, még inkább büszke is rá. Aztán egy nagyobb fejű fakanalat is odakészít, és megkavargatja a bográcsos tartalmát. Ezután újra letelepedik a sűrű fűbe.*
-Mondja Ëleya van valami mestersége ? Vagy mit szokott dolgozni ? *kérdezi, majd hirtelen eszébe jut, hogy ő sem lógathatja már sokáig a lábait, és ideje lesz belevágni az eltervezett munkák beteljesítéséhez. Először is saját földet kell vennie, és egy kicsit otthonossá varázsolni, aztán pedig jószágokat is vennie kell, hogy önellátó legyen, termeljen, és némi hasznot is hozzon a konyhára. Visszatér a valóságba, közben hallgatja a nő válaszát, majd megkavargatja a levest, aztán visszatelepedik a fűbe. Persze ha a nő is belenyúl, vagy tesz még valami hozzávalót az ételbe, esetleg jó tanáccsal látja el szívesen fogadja, és egyáltalán nem haragszik meg.*
-És mi a kedvenc időtöltése, mit szeret legjobban kedvtelésből csinálni ? *érdeklődik tovább Rolf, és már kezd szép lassan forrni a leves, és már érződnek a kellemes illatok a levegőben, bár a virágok illataromája még ennél is sokkal fenségesebb. Most is forgatja fejét a földműves, látszólag nem tud betelni a látvánnyal, hiába is egyszerű ember lévén egyszerű és pompától abszolút mentes környezethez szokott.*
-Van családja, esetleg gyermekei ? *kérdezi, bár ha úgy látja, hogy a nő nem szeretné kifejteni a témát nem fogja erőltetni.*
-Hát ilyen vadakkal még én sem. *mondja Rolf, persze volt már dolga a fajtával, de ilyen helyzetbe még nem került. Előfordult párszor a farkastámadás, főleg a földeken ahol dolgoztak, de a legtöbb farkas az éhhalál küszöbén állt és csak azért vetemedtek a földekre, de azok az egyedek már annyira legyengültek voltak, hogy képtelenek voltak harcolni.*
-Bár egyszer a szemem láttára széttépett egy embert egy alfa. Nem volt szép. *búslakodik, hangjából is érezhető a szomorúság amit ez az emlék generál. Közben felguggol a fűben, és felakasztja a láncra a bográcsot, majd a szekérhez sétál és egy kanna vizet hoz, és felönti a bográcsot. Aztán a felaprított zöldségeket beleönti a vízbe, és pár egyszerű fűszert szór bele ízesítés céljából.*
-Ez ilyen egyszerű készítésű leves, és sajnos fűszerektől szegény. Elnézést előre is ha nem nyeri el tetszését, de én ehhez szoktam hozzá. *mosolyodik el, egyáltalán nem sajnáltatja magát, még inkább büszke is rá. Aztán egy nagyobb fejű fakanalat is odakészít, és megkavargatja a bográcsos tartalmát. Ezután újra letelepedik a sűrű fűbe.*
-Mondja Ëleya van valami mestersége ? Vagy mit szokott dolgozni ? *kérdezi, majd hirtelen eszébe jut, hogy ő sem lógathatja már sokáig a lábait, és ideje lesz belevágni az eltervezett munkák beteljesítéséhez. Először is saját földet kell vennie, és egy kicsit otthonossá varázsolni, aztán pedig jószágokat is vennie kell, hogy önellátó legyen, termeljen, és némi hasznot is hozzon a konyhára. Visszatér a valóságba, közben hallgatja a nő válaszát, majd megkavargatja a levest, aztán visszatelepedik a fűbe. Persze ha a nő is belenyúl, vagy tesz még valami hozzávalót az ételbe, esetleg jó tanáccsal látja el szívesen fogadja, és egyáltalán nem haragszik meg.*
-És mi a kedvenc időtöltése, mit szeret legjobban kedvtelésből csinálni ? *érdeklődik tovább Rolf, és már kezd szép lassan forrni a leves, és már érződnek a kellemes illatok a levegőben, bár a virágok illataromája még ennél is sokkal fenségesebb. Most is forgatja fejét a földműves, látszólag nem tud betelni a látvánnyal, hiába is egyszerű ember lévén egyszerű és pompától abszolút mentes környezethez szokott.*
-Van családja, esetleg gyermekei ? *kérdezi, bár ha úgy látja, hogy a nő nem szeretné kifejteni a témát nem fogja erőltetni.*
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-27 17:03:07
Üzenet elküldve: 2014-05-27 17:03:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Rolfeuss Kelardo //
// Az erdőből a tisztás felé… //
* Aprót kortyol a nemes italból ízlelgetésképp, majd ajka halovány mosolya elárulja - az ital elnyerte a tetszését. Mindjárt kortyol is belőle még egyet, noha ez már kicsit bővebbre sikeredett, és halovány fintor jelzi Ëleya arcán, hogy a pálinka méltó a nevére. *
- Hm! Nagyon finom. Milyen pálinka? *Kérdezi, majd még egy utolsót kortyol - nem tudja ugyan, hogy Rolf csupán „dísznek” tartja, de nem akarja sem elinni előle, sem pediglen túl sokat kortyolni az erős nedűből, hisz tapasztalatból tudja: jóból is megárt a sok, de főleg ebből, és nem akarná csúfosan elveszteni a fejét egy enyhébb alkoholmámor hatására. Egyik kezét a kötésen tartja, mintegy „védelmezve” sérült karját. A pálinka hatására - pontosabban az alkohol enyhe mámorának hatására - a fájdalom enyhül, s a maró, éles érzés helyett tompa fájdalom, lüktetés érződik. *
// A tisztáson… //
*Mélyen teleszívja mellkasát éltető, friss levegővel, mely egészen más, mint az erdőben uralkodó, párás, nehéz légtömeg. A tisztáson valóban fényesebb - vélekedik magában a nő, s mire feleszmélhetne gondolataiból, a férfi már le is szállt a kocsiról. Jó maga is így tesz, s követi a férfi lépteit. *
- Természetesen! Nehogy már csak ön dolgozzon! * Neveti el magát majdhogynem felhőtlenül, s segít neki a különböző hozzávalók lepakolásában. * - Rendben, menjen csak. * Válaszolja, majd ő maga, leülve a fűbe, nekikezd a zöldségek megtisztításának. Egyik keze sérült lévén, még így is gyakorlatiasan pucolja a zöldségeket, miközben magában halkan dúdolgat. Talán valami gyermekdalt *
- Minden bizonnyal egy másik farkas volt. * Bólogat. Most valamiért nem akarja szóbahozni, hogy nagyon is jól ismeri az állatot. Tekintetét az ölében lévő munkára szegezi, ekképp tudat alatt jelzi is, hogy ezt a témát most kerülni óhajtja. Csak a másik kérdésre pillant újból a férfire. *
- Az embernek meg kell védenie magát, főleg, ha nő. Párszor találkoztam már farkasokkal, igen, de ilyen vadakkal még nem. Különösen agresszívak voltak.
// Az erdőből a tisztás felé… //
* Aprót kortyol a nemes italból ízlelgetésképp, majd ajka halovány mosolya elárulja - az ital elnyerte a tetszését. Mindjárt kortyol is belőle még egyet, noha ez már kicsit bővebbre sikeredett, és halovány fintor jelzi Ëleya arcán, hogy a pálinka méltó a nevére. *
- Hm! Nagyon finom. Milyen pálinka? *Kérdezi, majd még egy utolsót kortyol - nem tudja ugyan, hogy Rolf csupán „dísznek” tartja, de nem akarja sem elinni előle, sem pediglen túl sokat kortyolni az erős nedűből, hisz tapasztalatból tudja: jóból is megárt a sok, de főleg ebből, és nem akarná csúfosan elveszteni a fejét egy enyhébb alkoholmámor hatására. Egyik kezét a kötésen tartja, mintegy „védelmezve” sérült karját. A pálinka hatására - pontosabban az alkohol enyhe mámorának hatására - a fájdalom enyhül, s a maró, éles érzés helyett tompa fájdalom, lüktetés érződik. *
// A tisztáson… //
*Mélyen teleszívja mellkasát éltető, friss levegővel, mely egészen más, mint az erdőben uralkodó, párás, nehéz légtömeg. A tisztáson valóban fényesebb - vélekedik magában a nő, s mire feleszmélhetne gondolataiból, a férfi már le is szállt a kocsiról. Jó maga is így tesz, s követi a férfi lépteit. *
- Természetesen! Nehogy már csak ön dolgozzon! * Neveti el magát majdhogynem felhőtlenül, s segít neki a különböző hozzávalók lepakolásában. * - Rendben, menjen csak. * Válaszolja, majd ő maga, leülve a fűbe, nekikezd a zöldségek megtisztításának. Egyik keze sérült lévén, még így is gyakorlatiasan pucolja a zöldségeket, miközben magában halkan dúdolgat. Talán valami gyermekdalt *
- Minden bizonnyal egy másik farkas volt. * Bólogat. Most valamiért nem akarja szóbahozni, hogy nagyon is jól ismeri az állatot. Tekintetét az ölében lévő munkára szegezi, ekképp tudat alatt jelzi is, hogy ezt a témát most kerülni óhajtja. Csak a másik kérdésre pillant újból a férfire. *
- Az embernek meg kell védenie magát, főleg, ha nő. Párszor találkoztam már farkasokkal, igen, de ilyen vadakkal még nem. Különösen agresszívak voltak.
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-26 18:46:01
Üzenet elküldve: 2014-05-26 18:46:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Sven számára a tündér súlya meg sem kottyan. Lendületes léptein mit sem lassít ez a kis teher. Néha azért az alkarján igazít a súlyelosztáson. Nem venné ki jól magát a dolog ha pofára ejtené a lányt. Komikus lenne és bosszantó is egyben.
Egész jól halad és eddig még meg sem fordult a fejében, hogy térképes segítséget vegyen igénybe. Elég jól átvizslatta mielőtt belépett volna Artheniorba. Ha véletlen szembe jön vele egy jól megtömött zseb vagy ékszerekkel teleaggatott nemesi jelenség, akkor nehogy már felkészületlenül vágjon neki a menekülő útnak miután kifosztotta. Minden zegzugot ismernie kell különben ha egy zsákutcába ér hamar vége lenne a szabadságának.*
Egész jól halad és eddig még meg sem fordult a fejében, hogy térképes segítséget vegyen igénybe. Elég jól átvizslatta mielőtt belépett volna Artheniorba. Ha véletlen szembe jön vele egy jól megtömött zseb vagy ékszerekkel teleaggatott nemesi jelenség, akkor nehogy már felkészületlenül vágjon neki a menekülő útnak miután kifosztotta. Minden zegzugot ismernie kell különben ha egy zsákutcába ér hamar vége lenne a szabadságának.*
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-25 10:57:43
Üzenet elküldve: 2014-05-25 10:57:43
ÚJ
![>Sienna Thogon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3673_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
* Sienna megérkezik egy tisztásra, ahol rátalál néhány szál ezüstcsörgőre. Már éppen levágja késével, elrakja, amikor 10-15 borzoi támad rá.
Az egyik egyből a fejét célozza meg, s végigkarmolja a szájától a szeméig eső részt. Sienna felkiált és oda kap, ahol a sebesülés éri őt. Előveszi kardját és levág 4-5 borzoi-t, de ez nem számít, mert jön még ugyanannyi. Sienna felismeri a helyzetét, hogy most itt semmi esélye nincs, kivéve, ha menekül. El is kezd futni, de a borzoik követik. Már majdnem utolérik, amikor egy kis fényt lát, majd a borzoik a levegőbe repülnek. A legtöbb ott szörnyet is hal, csak néhány éli túl, de azok vissza is rohannak oda, ahonnan jöttek, hogy nyalogathassák sebeiket.
Sienna még egy pár másodpercig lát, aztán minden összehomályosodik, majd összedől, s már csak egy nagy feketeséget lát. *
- Nem halt meg, csak elfáradt. - * hallja Sienna túlvilági messzeségből. Ezután pedig hallása még jobban eltompul. *
Az egyik egyből a fejét célozza meg, s végigkarmolja a szájától a szeméig eső részt. Sienna felkiált és oda kap, ahol a sebesülés éri őt. Előveszi kardját és levág 4-5 borzoi-t, de ez nem számít, mert jön még ugyanannyi. Sienna felismeri a helyzetét, hogy most itt semmi esélye nincs, kivéve, ha menekül. El is kezd futni, de a borzoik követik. Már majdnem utolérik, amikor egy kis fényt lát, majd a borzoik a levegőbe repülnek. A legtöbb ott szörnyet is hal, csak néhány éli túl, de azok vissza is rohannak oda, ahonnan jöttek, hogy nyalogathassák sebeiket.
Sienna még egy pár másodpercig lát, aztán minden összehomályosodik, majd összedől, s már csak egy nagy feketeséget lát. *
- Nem halt meg, csak elfáradt. - * hallja Sienna túlvilági messzeségből. Ezután pedig hallása még jobban eltompul. *
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-25 10:29:47
Üzenet elküldve: 2014-05-25 10:29:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ëleya Meynücha//
//Erdő//
*Végül csak sikerül megfelelő rongyot találni, amivel be is kötözik a sebet, így a fertőzés veszélye jócskán lecsökken. Elmosolyodik, mivel valahogy biztos volt abban, hogy Ëleya nem akar majd orvost hívni, mivel Rolf sokkalta keményebbnek találja annál, főleg, hogy az orkoknál raboskodva sem igen volt elhalmozva orvosokkal.*
-Maradt még az üvegben bőven. *nyúl az üvegért, amiből alig pár korty hiányzik, és átnyújtja a nőnek.* -Valahol van hátul pohár is, de ha így otthonosabb csak tessék. *mosolyog, és ha a nő meghúzza a pálinkát kíváncsi lesz, hogy elnyeri e tetszését az erőssége és az ízvilága. Rolf nem iszik pálinkát, ezt is csak ajándékba kapta, és dísznek őrizgette, de jó szolgálatot tett. Közben a lovát laza mozdulatokkal irányítva haladnak tovább.*
//Tisztás//
-Na ez mindjárt barátságosabb. *néz végig a tisztás pompáján, majd a közepénél lefékezi a lovát.* -Itt akár le is telepedhetünk. *mondja, majd leszáll a bakról, és leköti lovát a szekér rúdjáról, egy fához vezeti, előbb megitatja, majd kikötözi.* -Itt végre érezni a nap sugarait. *néz felfelé az égre, és nagyjából fél percig figyeli a felhők mozgását, majd boldogan szól immár a nő felé fordulva.* -Nem kell esőtől tartani, így nyugodtan főzhetünk egyet. Van kedve segíteni ? *kérdezi, majd felpattan a kocsira, és a leves hozzávalóit kezdi összeválogatni egy ládába. Ha ezzel megvan, egy néhány literes bográcsot vesz elő, és egy három lábú állványt. Ezeket leviszi a kocsiról, vagy esetleg legalább a ládát leadogatja. A ládában hagyma, répa, burgonya, zeller, borsó, fehérrépa található egészen bőséges mennyiségben.*
-Igazán jól esik, hogy velem tart. *mondja, közben leszúrja az állványt lehetőség szerint minél stabilabban, hogy később fel ne boruljon.*
-Hozok egy kis tűzifát, nemsokára jövök. *mondja, majd eltűnik a nő látóteréből. Rolf nem sokáig keresgél, csak kicsit távolabb akar menni a tisztástól, és olyan helyre, ahol vékony fát vagy földön heverő gallyakat talál. Alig tíz perc leforgása alatt már vissza is tér karjaiban egy jó adag tűzifával, amiben van vastagabb és vékonyabb fa is egyaránt.*
-Na ez sikerült. *mondja, és elhelyezi sátor alakban az apró gyújtóst, majd a tűzszerszámával lángra is lobbantja a fát, ami erősen pattogni kezd, majd egy rövid füstölés után szép lassan égni kezd.*
-Egyébként mi zavarta el a magára támadó farkast ? Nem láttam tisztán, de mintha valami fehér lett volna. Farkas volt az is ? *tűnődik el Rolf, majd szép lassan kezdi a vastagabb fákat is a tűzre pakolászni.* -Ki tudja mit tartogat még az erdő. *fújtat egyet.* -Ügyesen harcolt, de őszintén szólva nem lepődtem meg. Találkozott már korábban farkassal szemtől szemben ? *érdeklődik Rolf, aki kicsit hátra is dől a sűrű fűben.*
//Erdő//
*Végül csak sikerül megfelelő rongyot találni, amivel be is kötözik a sebet, így a fertőzés veszélye jócskán lecsökken. Elmosolyodik, mivel valahogy biztos volt abban, hogy Ëleya nem akar majd orvost hívni, mivel Rolf sokkalta keményebbnek találja annál, főleg, hogy az orkoknál raboskodva sem igen volt elhalmozva orvosokkal.*
-Maradt még az üvegben bőven. *nyúl az üvegért, amiből alig pár korty hiányzik, és átnyújtja a nőnek.* -Valahol van hátul pohár is, de ha így otthonosabb csak tessék. *mosolyog, és ha a nő meghúzza a pálinkát kíváncsi lesz, hogy elnyeri e tetszését az erőssége és az ízvilága. Rolf nem iszik pálinkát, ezt is csak ajándékba kapta, és dísznek őrizgette, de jó szolgálatot tett. Közben a lovát laza mozdulatokkal irányítva haladnak tovább.*
//Tisztás//
-Na ez mindjárt barátságosabb. *néz végig a tisztás pompáján, majd a közepénél lefékezi a lovát.* -Itt akár le is telepedhetünk. *mondja, majd leszáll a bakról, és leköti lovát a szekér rúdjáról, egy fához vezeti, előbb megitatja, majd kikötözi.* -Itt végre érezni a nap sugarait. *néz felfelé az égre, és nagyjából fél percig figyeli a felhők mozgását, majd boldogan szól immár a nő felé fordulva.* -Nem kell esőtől tartani, így nyugodtan főzhetünk egyet. Van kedve segíteni ? *kérdezi, majd felpattan a kocsira, és a leves hozzávalóit kezdi összeválogatni egy ládába. Ha ezzel megvan, egy néhány literes bográcsot vesz elő, és egy három lábú állványt. Ezeket leviszi a kocsiról, vagy esetleg legalább a ládát leadogatja. A ládában hagyma, répa, burgonya, zeller, borsó, fehérrépa található egészen bőséges mennyiségben.*
-Igazán jól esik, hogy velem tart. *mondja, közben leszúrja az állványt lehetőség szerint minél stabilabban, hogy később fel ne boruljon.*
-Hozok egy kis tűzifát, nemsokára jövök. *mondja, majd eltűnik a nő látóteréből. Rolf nem sokáig keresgél, csak kicsit távolabb akar menni a tisztástól, és olyan helyre, ahol vékony fát vagy földön heverő gallyakat talál. Alig tíz perc leforgása alatt már vissza is tér karjaiban egy jó adag tűzifával, amiben van vastagabb és vékonyabb fa is egyaránt.*
-Na ez sikerült. *mondja, és elhelyezi sátor alakban az apró gyújtóst, majd a tűzszerszámával lángra is lobbantja a fát, ami erősen pattogni kezd, majd egy rövid füstölés után szép lassan égni kezd.*
-Egyébként mi zavarta el a magára támadó farkast ? Nem láttam tisztán, de mintha valami fehér lett volna. Farkas volt az is ? *tűnődik el Rolf, majd szép lassan kezdi a vastagabb fákat is a tűzre pakolászni.* -Ki tudja mit tartogat még az erdő. *fújtat egyet.* -Ügyesen harcolt, de őszintén szólva nem lepődtem meg. Találkozott már korábban farkassal szemtől szemben ? *érdeklődik Rolf, aki kicsit hátra is dől a sűrű fűben.*
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-16 19:42:25
Üzenet elküldve: 2014-05-16 19:42:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Perialer az erdőszéli kistisztásra érkezik. Tudja már, hogy nem sokára a kovácsműhelybe ér. Megfontolja, hogy jobb lenne még a folyóparton pihenni egy kicsit, hiszen eléggé sajognak már a lábai. De nem akarja a pokolban végezni. Még nem készült fel rá. Még teljesítenie kell küldetését. Még bosszút kell állnia. Nem állhat még meg. Még nem. A kovácsműhelyben még pihenhet egy kicsit. Majd minden erejét összeszedve elindul a műhely felé. De aztán összeesik és végül belátja, hogy ha törik, ha szakad, de pihennie kell. Már korog a gyomra az éhségtől, annyira farkaséhes, hogy képes lenne az erdő szélén farkassá változni. Persze ez eléggé nehéz is lenne, hiszen egy sötételf nem is tudna farkassá változni ezért még eszik a maradék kenyérből. Persze még marad, de neki spórolnia kell, ha még életben akar maradni. Tehát még pihen fél órát, majd felállt, és folytatta útját.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.17 10:50:54, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.17 10:50:54, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-13 21:58:23
Üzenet elküldve: 2014-05-13 21:58:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Az óriás az erdő felől érkezik. Amint eléri a tisztás szélét, ott helyben lerogy pihenni egy kicsit. A kis báránykáját kiköti az egyik fához, amíg ő hanyatt dőlve pihen egy kicsit.*
*Nem pihenhet sokat, egy vagy két órát, és a nap sugarai máris felébreszti a férfit. Nyújtózik egyet, és próbálja eltakarni a szemét, amíg hozzá szokik a fényhez.*
-Egyél csak. *mondja a legelésző birkának, majd finoman megsimogatja az állatott.*
~Érdekes képződmény. Biztos vagyok benne, hogy nem természetes. Túl sok a szabály, és fegyelem benne. Vajon a fák milyen könnyen gyulladnak meg? Mennyire lehet nehéz felgyújtani ezt az egész szutykos helyet? Majd meglátjuk.~
*Lassan feltápászkodik, hogy nekiinduljon az útnak.*
*Nem pihenhet sokat, egy vagy két órát, és a nap sugarai máris felébreszti a férfit. Nyújtózik egyet, és próbálja eltakarni a szemét, amíg hozzá szokik a fényhez.*
-Egyél csak. *mondja a legelésző birkának, majd finoman megsimogatja az állatott.*
~Érdekes képződmény. Biztos vagyok benne, hogy nem természetes. Túl sok a szabály, és fegyelem benne. Vajon a fák milyen könnyen gyulladnak meg? Mennyire lehet nehéz felgyújtani ezt az egész szutykos helyet? Majd meglátjuk.~
*Lassan feltápászkodik, hogy nekiinduljon az útnak.*
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-12 22:12:13
Üzenet elküldve: 2014-05-12 22:12:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Meril Falasse //
*Ami újabb mosolyt csal a kiismerhetetlen arcra, az nem más, mint Meril eddig még nem látott pírja, melyet egy alkalommal sem produkált az éjjel - annak zavarba ejtő mivolta ellenére -, most pedig értetlenségében kislányos zavarba esik... Ha valamire, hát erre nem számított, így egyre jobban mulattatja a helyzet, persze ezúttal visszafogja a nevetést, és csak kedvesen mosolyog magában. Mert, hogy tényleg aranyosnak találja a lány reakcióit, no meg egy remek lehetőségnek, hogy másképp is lássa őt, ne csak a remekül felépített vándortáncos mivoltában, ahol a magabiztos és félelmet nem ismerő hölgy képében tetszeleg.
A továbbiakra csupán egyetértően bólint, végtére ő sem volt túlzottan bőbeszédű, így Meriltől sem várható, hogy ódákat zengjen, bár valamelyest érzi, hogy még ódzkodik a lány a megnyílástól. Korábbi szavainak ellenére olybá tűnik mégsem olyan könnyű megszerezni a bizalmát vagy mások esetleg nem látnak túl az illúzión? Ki tudja, megkérdezni viszont nem tartaná illendőnek, szinte biztosra veszi, hogy valamelyest megsértené a táncos lelkületét, amit igazán nem szeretne.*
- Emiatt nem kell félnem, elvégre felajánlottam *Tipikus választ hallhat Meril, más egyéb nem is volna várható a Párductól, aki ha szavát adta valamire, meg is tartja, s mindég udvariasan viseltetik. Pontosabban inkább az esetek zömében...*
- Akkor az lesz a legjobb, ha indulunk is, én kész is vagyok a rajzzal. Szeretnéd megtartani? Bár nem színes, de ha ez nem gond, szívesen neked adom *Nyújtja a lány felé a kisebb papírosra firkantott alkotást, s ha amaz elfogadja, elkezd pakolni, ha nem, akkor is, azzal a különbséggel, hogy az elrakandó holmik mellé hozzácsapódik a rajz is.
Miután mindketten összeszedték magukat, a vándortáncos előre indul, persze nem sokáig tartja magánál a gyeplőt, amint beéri Eidan, átveszi a vezetést, révén, hogy jobban eligazodik a városban s annak környékén.
Az erdő felé indulnak meg, onnét a legegyszerűbb megközelíteni a fogadót, azonban alig indulnak el, és egy, az erdőségek, bozótosok közt gyakori lénybe botlanak.
Csendben, szó nélkül állítja meg a lányt, amint egyik karját elé helyezi, s finom hátrálásra készteti, míg végül egy fa mögött nem találnak menedékre.*
- Egy minx... *Lehelet finom hangjába csodálat költözik, ahogy kiejti az elsőre farkasra, azonban testfelépítését illetően inkább szarvasra hajazó állat becses nevét.* Elég gyakoriak erre, de nem egyedül... Békések, viszont sosem lehet tudni, így inkább várjuk meg, míg elmegy. Szép állat, nemde? *Kérdezi csöndesen, miközben figyeli, amint a minx a füvet szaglászva odébb andalog.
Amint a veszélyzónán kívül ér, előbújhatnak Merillel, s folytathatják útjukat a Pegazusba.*
*Ami újabb mosolyt csal a kiismerhetetlen arcra, az nem más, mint Meril eddig még nem látott pírja, melyet egy alkalommal sem produkált az éjjel - annak zavarba ejtő mivolta ellenére -, most pedig értetlenségében kislányos zavarba esik... Ha valamire, hát erre nem számított, így egyre jobban mulattatja a helyzet, persze ezúttal visszafogja a nevetést, és csak kedvesen mosolyog magában. Mert, hogy tényleg aranyosnak találja a lány reakcióit, no meg egy remek lehetőségnek, hogy másképp is lássa őt, ne csak a remekül felépített vándortáncos mivoltában, ahol a magabiztos és félelmet nem ismerő hölgy képében tetszeleg.
A továbbiakra csupán egyetértően bólint, végtére ő sem volt túlzottan bőbeszédű, így Meriltől sem várható, hogy ódákat zengjen, bár valamelyest érzi, hogy még ódzkodik a lány a megnyílástól. Korábbi szavainak ellenére olybá tűnik mégsem olyan könnyű megszerezni a bizalmát vagy mások esetleg nem látnak túl az illúzión? Ki tudja, megkérdezni viszont nem tartaná illendőnek, szinte biztosra veszi, hogy valamelyest megsértené a táncos lelkületét, amit igazán nem szeretne.*
- Emiatt nem kell félnem, elvégre felajánlottam *Tipikus választ hallhat Meril, más egyéb nem is volna várható a Párductól, aki ha szavát adta valamire, meg is tartja, s mindég udvariasan viseltetik. Pontosabban inkább az esetek zömében...*
- Akkor az lesz a legjobb, ha indulunk is, én kész is vagyok a rajzzal. Szeretnéd megtartani? Bár nem színes, de ha ez nem gond, szívesen neked adom *Nyújtja a lány felé a kisebb papírosra firkantott alkotást, s ha amaz elfogadja, elkezd pakolni, ha nem, akkor is, azzal a különbséggel, hogy az elrakandó holmik mellé hozzácsapódik a rajz is.
Miután mindketten összeszedték magukat, a vándortáncos előre indul, persze nem sokáig tartja magánál a gyeplőt, amint beéri Eidan, átveszi a vezetést, révén, hogy jobban eligazodik a városban s annak környékén.
Az erdő felé indulnak meg, onnét a legegyszerűbb megközelíteni a fogadót, azonban alig indulnak el, és egy, az erdőségek, bozótosok közt gyakori lénybe botlanak.
Csendben, szó nélkül állítja meg a lányt, amint egyik karját elé helyezi, s finom hátrálásra készteti, míg végül egy fa mögött nem találnak menedékre.*
- Egy minx... *Lehelet finom hangjába csodálat költözik, ahogy kiejti az elsőre farkasra, azonban testfelépítését illetően inkább szarvasra hajazó állat becses nevét.* Elég gyakoriak erre, de nem egyedül... Békések, viszont sosem lehet tudni, így inkább várjuk meg, míg elmegy. Szép állat, nemde? *Kérdezi csöndesen, miközben figyeli, amint a minx a füvet szaglászva odébb andalog.
Amint a veszélyzónán kívül ér, előbújhatnak Merillel, s folytathatják útjukat a Pegazusba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586