Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 358 (7141. - 7160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7160. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-05-05 10:23:32
Üzenet elküldve: 2019-05-05 10:23:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysa - Cale//
*Széles mosollyal arcán hallgatja a férfit, aki szerencsére ugyanolyan szórakoztató, mint a legutóbbi alkalommal. Na persze, ha nem így lenne és untatná, minden bizonnyal már itt hagyta volna.*
-Mind a ketten tudjuk, hogy el fogod mondani.
*Jelenti ki magabiztosan miközben lépdel kifelé. Nem tervezi persze megerőltetni magát, könnyedén előfordulhat, hogy az elhangzó információ nem lesz olyan izgalmas, hogy megérje túl sok energiát belefektetni a kitudakolásába.
Aranyosnak találja, ahogy a bárd arról beszél, mennyire veszélyes is a város túloldala, érezhetően túloz persze a móka kedvéért, de ebből is látszik mennyire semmit sem tud Ysaneeról. Azt leszámítva persze, hogy sejtheti, valamiféle tolvaj lehet.
Tetszik neki Cale magabiztossága, ahogy szemtelen módon megpróbál hozzáérni. Tekintve a történteket könnyedén érezheti magát erre felhatalmazva, de a lány erről bizony máshogy vélekedik. Finoman végigsimítva a felé nyúló kézen hárítja el derekának elkarolását.*
-Mindent a szemnek...
*Felesleges is befejeznie mondandóját, hiszen úgyis tudja a másik, mire gondol. Ettől függetlenül persze szorosan halad a bárd mellett, miközben épp céltalanul sétálgatnak. Legalább is egészen addig, amíg a tisztásra megérkezvén Cale zavartan meg nem áll, azt hitte csak viccelődik azzal, hogy a Sárvárosba mennek.*
-Zenész, harcos, térképész...
*Sorolja a férfira aggatott titulusait, utóbbi kettőt persze nem kevés gúnnyal fűszerezve.*
-Nem is értem, hogy lehetsz még mindig agglegény.
*Sóhajt színpadiasan, miközben borral kezében végül leheverik a fűbe. Mondjuk fogalma sincs valóban nincs-e senkije a másiknak, de így legalább kiderül, na nem mintha ez bármit is változtatna a dolgokon.*
//Ysa - Cale//
*Széles mosollyal arcán hallgatja a férfit, aki szerencsére ugyanolyan szórakoztató, mint a legutóbbi alkalommal. Na persze, ha nem így lenne és untatná, minden bizonnyal már itt hagyta volna.*
-Mind a ketten tudjuk, hogy el fogod mondani.
*Jelenti ki magabiztosan miközben lépdel kifelé. Nem tervezi persze megerőltetni magát, könnyedén előfordulhat, hogy az elhangzó információ nem lesz olyan izgalmas, hogy megérje túl sok energiát belefektetni a kitudakolásába.
Aranyosnak találja, ahogy a bárd arról beszél, mennyire veszélyes is a város túloldala, érezhetően túloz persze a móka kedvéért, de ebből is látszik mennyire semmit sem tud Ysaneeról. Azt leszámítva persze, hogy sejtheti, valamiféle tolvaj lehet.
Tetszik neki Cale magabiztossága, ahogy szemtelen módon megpróbál hozzáérni. Tekintve a történteket könnyedén érezheti magát erre felhatalmazva, de a lány erről bizony máshogy vélekedik. Finoman végigsimítva a felé nyúló kézen hárítja el derekának elkarolását.*
-Mindent a szemnek...
*Felesleges is befejeznie mondandóját, hiszen úgyis tudja a másik, mire gondol. Ettől függetlenül persze szorosan halad a bárd mellett, miközben épp céltalanul sétálgatnak. Legalább is egészen addig, amíg a tisztásra megérkezvén Cale zavartan meg nem áll, azt hitte csak viccelődik azzal, hogy a Sárvárosba mennek.*
-Zenész, harcos, térképész...
*Sorolja a férfira aggatott titulusait, utóbbi kettőt persze nem kevés gúnnyal fűszerezve.*
-Nem is értem, hogy lehetsz még mindig agglegény.
*Sóhajt színpadiasan, miközben borral kezében végül leheverik a fűbe. Mondjuk fogalma sincs valóban nincs-e senkije a másiknak, de így legalább kiderül, na nem mintha ez bármit is változtatna a dolgokon.*
7159. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-05-04 23:26:17
Üzenet elküldve: 2019-05-04 23:26:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysa - Cale//
* A mélységi megszólításra megvillannak Cale szemei, de nem kommentálja a dolgot, és ez a villanás is hamar elenyészik, nem tűnik úgy, mintha mély nyomot hagyna a férfiban. A felajánlás amúgy is megnyugtatná, de talán szükség sincs ilyesmire, viszont rákacsint a lányra. *
- Mire tervezed használni a szám? * Teszi fel a pimasz kérdést, de hamar kap rá választ, méghozzá nem azt, amire számított. De nem látszik rajta csalódottság, sőt, talán még imponál is neki ez a fajta játszadozás. *
- Miből gondolod, hogy elmondanám? Lehet, hogy úgy kell kihúzd belőlem. De figyelmeztetlek, a kínzás legtöbb módszere hasztalan nálam. Kreatívabb kell legyél annál. * Int kettőt mutatóujjával, majd feláll, de persze csak az asztaltól, és elindul kifelé a fogadóból. Ahogy kiérnek egyből a lányhoz fordul. *
- Persze, ha Sárvárosba akarunk menni, akkor nem árt az óvatosság. Nekem se volt könnyű beépülni, elég sok verekedésbe, és halálközeli élménybe került, hogy elfogadjanak a helyiek. Nagyon utálják a Csonthíd túloldaláról érkezőket, akiket szabad prédának tekintenek. Szóval az lesz a legjobb, ha már messziről látni lehet, hogy velem vagy. * Magyarázza a férfi, továbbra is mosolyogva. * Szóval ez csak a te érdeked.
* Teszi még hozzá, ahogy igyekszik átkarolni a nő derekát, és magához húzni, hogy az oldalával hozzá simulhasson. Ha ezzel sikerrel jár, akkor el is indulhatnak, de első útjuk során valahogy az erdőszéli tisztásra sétálnak ki. *
- A kutyafáját, az előbb nem erre kellett volna fordulni? * Fordul vissza zavartan a mélységi, mint aki nem biztos abban, hogy eltévedt, vagy sem. *
//Ysa - Cale//
* A mélységi megszólításra megvillannak Cale szemei, de nem kommentálja a dolgot, és ez a villanás is hamar elenyészik, nem tűnik úgy, mintha mély nyomot hagyna a férfiban. A felajánlás amúgy is megnyugtatná, de talán szükség sincs ilyesmire, viszont rákacsint a lányra. *
- Mire tervezed használni a szám? * Teszi fel a pimasz kérdést, de hamar kap rá választ, méghozzá nem azt, amire számított. De nem látszik rajta csalódottság, sőt, talán még imponál is neki ez a fajta játszadozás. *
- Miből gondolod, hogy elmondanám? Lehet, hogy úgy kell kihúzd belőlem. De figyelmeztetlek, a kínzás legtöbb módszere hasztalan nálam. Kreatívabb kell legyél annál. * Int kettőt mutatóujjával, majd feláll, de persze csak az asztaltól, és elindul kifelé a fogadóból. Ahogy kiérnek egyből a lányhoz fordul. *
- Persze, ha Sárvárosba akarunk menni, akkor nem árt az óvatosság. Nekem se volt könnyű beépülni, elég sok verekedésbe, és halálközeli élménybe került, hogy elfogadjanak a helyiek. Nagyon utálják a Csonthíd túloldaláról érkezőket, akiket szabad prédának tekintenek. Szóval az lesz a legjobb, ha már messziről látni lehet, hogy velem vagy. * Magyarázza a férfi, továbbra is mosolyogva. * Szóval ez csak a te érdeked.
* Teszi még hozzá, ahogy igyekszik átkarolni a nő derekát, és magához húzni, hogy az oldalával hozzá simulhasson. Ha ezzel sikerrel jár, akkor el is indulhatnak, de első útjuk során valahogy az erdőszéli tisztásra sétálnak ki. *
- A kutyafáját, az előbb nem erre kellett volna fordulni? * Fordul vissza zavartan a mélységi, mint aki nem biztos abban, hogy eltévedt, vagy sem. *
7158. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-05-04 21:39:35
Üzenet elküldve: 2019-05-04 21:39:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy véli eleget szerepelt a városban, az aranyát is megkereste egy időre. Így hát úgy dönt, hogy a korábban járt tisztásról szépen elandalog. Nem ismer senkit itt, jelenleg nincs, aki marasztalná. Semmi oka, hogy tovább hallgassa az ostoba emberek semmitmondó problémáit, és ügyes-bajos dolgait. Mindig is rühellte a zsúfolt városokat, inkább a szabadabb, nyitottabb környékek felé veszi az irányt.*
~Talán végre nem kell megjátszanom a fiatal, tudatlan tündért.~
*Hiányzik neki az erdő, és a természet. Mindig is az otthonára emlékezteti. Apró lábaihoz képest nagyokat lép, és fürgén jár. Egyre felszabadultabbnak érzi magát, ahogy a szántóföldek felé igyekszik.*
~Talán végre nem kell megjátszanom a fiatal, tudatlan tündért.~
*Hiányzik neki az erdő, és a természet. Mindig is az otthonára emlékezteti. Apró lábaihoz képest nagyokat lép, és fürgén jár. Egyre felszabadultabbnak érzi magát, ahogy a szántóföldek felé igyekszik.*
7157. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-05-04 14:47:03
Üzenet elküldve: 2019-05-04 14:47:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Enyveskezű és Harcias//
* Figyelmesen hallgat. Azt már megállapította, hogy a törpék viccesek, tündért viszont még nem látott - vagy nem vette észre. (Tudniillik, annak aki olyan magasról figyeli a világot, mint Böröngő, könnyen elkerülheti a figyelmét egy olyan kis lény, mint egy tündér.) Viszont úgy hallja, a tündérek is kicsik, így megint megosztja észrevételét Hargával. *
– A tündérek kicsi. A tündérek is viccesek. * Ráadásul még gyengébbek is, mint a törpék, ezért alighanem viccesebbek is. A "megátalkodott" szót nem ismeri, de meg van róla győződve, hogy a "vicces" egyik szinonimája (még ha valójában a szinonima jelentését sem tudja). Hiszen nem tud viccesebbet elképzelni, mint egy dühös törpét. Egy dühös tündér talán vetekedik vele, de azt nem tudja elképzelni sem.
Az ork trappolása nem különösebben érdekli, ahogy a furcsa morgása sem. Főleg, mivel hamar elkezdenek beszélgetni az időjárásról, ami egy nagyon izgalmas téma. *
– Tényleg. * Néz fel megint az égre. Oda, ahonnan a víz jön. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Böröngő erre csak most jött rá. Ugyanakkor Böröngő tudja, hogy ő nem túl okos (ellenben Hargával, aki pedig az), így nem vonja kétségbe a válaszát. Butaság is volt belegondolni, hogy mi van ott fent. Nyilván nincs ott semmi, csak víz. Meg valaki, aki önti.
Miután letisztáztak, hogy mindketten éhesek, Böröngő megáll a tisztáson. Leginkább azért, mert Harga is megállt. Abban azonban nem biztos, hogy ez már a tisztás. Viszont kérdezni sosem késő. *
– Itt van étel? * Aztán természetesen Böröngő tovább követi Hargát a fa alá, mert ott fa alatt lesznek. Meg, mert Harga azt mondta, hogy álljanak a fa alá. Őszintén szólva nem teljesen érti, miért lesz jó nekik a fa alatt. Reméli, hogy lesz ott étel. *
– Kérdezzünk meg valakit, hogy van-e étele! * Javasolja, hacsak nincs akkora szerencséje, hogy a fa alatt, ahová beálltak épp találnak egy megterített asztalt. *
* Figyelmesen hallgat. Azt már megállapította, hogy a törpék viccesek, tündért viszont még nem látott - vagy nem vette észre. (Tudniillik, annak aki olyan magasról figyeli a világot, mint Böröngő, könnyen elkerülheti a figyelmét egy olyan kis lény, mint egy tündér.) Viszont úgy hallja, a tündérek is kicsik, így megint megosztja észrevételét Hargával. *
– A tündérek kicsi. A tündérek is viccesek. * Ráadásul még gyengébbek is, mint a törpék, ezért alighanem viccesebbek is. A "megátalkodott" szót nem ismeri, de meg van róla győződve, hogy a "vicces" egyik szinonimája (még ha valójában a szinonima jelentését sem tudja). Hiszen nem tud viccesebbet elképzelni, mint egy dühös törpét. Egy dühös tündér talán vetekedik vele, de azt nem tudja elképzelni sem.
Az ork trappolása nem különösebben érdekli, ahogy a furcsa morgása sem. Főleg, mivel hamar elkezdenek beszélgetni az időjárásról, ami egy nagyon izgalmas téma. *
– Tényleg. * Néz fel megint az égre. Oda, ahonnan a víz jön. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Böröngő erre csak most jött rá. Ugyanakkor Böröngő tudja, hogy ő nem túl okos (ellenben Hargával, aki pedig az), így nem vonja kétségbe a válaszát. Butaság is volt belegondolni, hogy mi van ott fent. Nyilván nincs ott semmi, csak víz. Meg valaki, aki önti.
Miután letisztáztak, hogy mindketten éhesek, Böröngő megáll a tisztáson. Leginkább azért, mert Harga is megállt. Abban azonban nem biztos, hogy ez már a tisztás. Viszont kérdezni sosem késő. *
– Itt van étel? * Aztán természetesen Böröngő tovább követi Hargát a fa alá, mert ott fa alatt lesznek. Meg, mert Harga azt mondta, hogy álljanak a fa alá. Őszintén szólva nem teljesen érti, miért lesz jó nekik a fa alatt. Reméli, hogy lesz ott étel. *
– Kérdezzünk meg valakit, hogy van-e étele! * Javasolja, hacsak nincs akkora szerencséje, hogy a fa alatt, ahová beálltak épp találnak egy megterített asztalt. *
7156. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-05-02 23:53:26
Üzenet elküldve: 2019-05-02 23:53:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tayaana//
*A kovácsműhely mellett elhaladva, nem sokkal később az erdőszéli tisztásra érnek. ~Talán itt jó is lesz.~ Thym léptei egyre lassulnak, míg egyszer csak megáll. Óvatosan leteszi Tayt a földre, nagyon vigyázva, nehogy megüsse magát.*
-Még szerencse, hogy nem vagyunk felsőbb körökben, különben bajban lennék. Tudom mire gondolsz, senki nem mondta, hogy ne lennék most is éppen bajban. Igazad lehet, kedves nem kedves.
*Fél szája mosolyra húz, de hamar komolyra fordítja a szót, és az arckifejezését is.*
-Nem tudom te hogy vagy vele, de én egy lelket sem látok itt. Csönd van, nyugalom és béke. Bocsánat, egyet mégis látok, téged. Így tökéletes az összkép. Ha nincs ellenedre, hagylak a saját lábadra állni, így legalább még elfuthatsz, ha szeretnél.
*Lassan elindul, reménykedve benne, hogy Tay utána lép, és mellé áll. Nem érzi szükségét a további játszadozásnak, legalalábbis nem a korábbi formában. Félig oldalra fordítva fejét, hogy hallható legyen hangja hátrafelé is, megszólal, nehogy azt higgye, hogy megint itt akarja hagyni.*
-Tudod, én nem ismerlek téged, és te sem engem. Nem ismerem a családodat, a barátaidat, nem tudom az életed. Ahogy te sem az enyém. Viszont egy valamit nagyon is tudok, figyelni és hallgatni, s amint látod egyedül vagyunk. Ha szeretnél mesélni magadról, vagy csak könnyíteni a lelkeden, állok rendelkezésedre. Látszik rajtad, hogy nyomaszt valami, ha tudnék segíteni rajta, nekem tennél szivességet. Hiszen mi a legrosszabb, ami történhet?
*Kicsit zavarodottan megvakarja fejét, és idétlenül mosolyog belegondolva, hogy kicsit félreérthető volt, amit mondott.~ Gyerünk Tay, bízz bennem. Nem jó minden terhet egyedül cipelni. Azt hiszed, hogy menni fog, és nem veszed észre, hogy szép lassan összenyom.~*
*A kovácsműhely mellett elhaladva, nem sokkal később az erdőszéli tisztásra érnek. ~Talán itt jó is lesz.~ Thym léptei egyre lassulnak, míg egyszer csak megáll. Óvatosan leteszi Tayt a földre, nagyon vigyázva, nehogy megüsse magát.*
-Még szerencse, hogy nem vagyunk felsőbb körökben, különben bajban lennék. Tudom mire gondolsz, senki nem mondta, hogy ne lennék most is éppen bajban. Igazad lehet, kedves nem kedves.
*Fél szája mosolyra húz, de hamar komolyra fordítja a szót, és az arckifejezését is.*
-Nem tudom te hogy vagy vele, de én egy lelket sem látok itt. Csönd van, nyugalom és béke. Bocsánat, egyet mégis látok, téged. Így tökéletes az összkép. Ha nincs ellenedre, hagylak a saját lábadra állni, így legalább még elfuthatsz, ha szeretnél.
*Lassan elindul, reménykedve benne, hogy Tay utána lép, és mellé áll. Nem érzi szükségét a további játszadozásnak, legalalábbis nem a korábbi formában. Félig oldalra fordítva fejét, hogy hallható legyen hangja hátrafelé is, megszólal, nehogy azt higgye, hogy megint itt akarja hagyni.*
-Tudod, én nem ismerlek téged, és te sem engem. Nem ismerem a családodat, a barátaidat, nem tudom az életed. Ahogy te sem az enyém. Viszont egy valamit nagyon is tudok, figyelni és hallgatni, s amint látod egyedül vagyunk. Ha szeretnél mesélni magadról, vagy csak könnyíteni a lelkeden, állok rendelkezésedre. Látszik rajtad, hogy nyomaszt valami, ha tudnék segíteni rajta, nekem tennél szivességet. Hiszen mi a legrosszabb, ami történhet?
*Kicsit zavarodottan megvakarja fejét, és idétlenül mosolyog belegondolva, hogy kicsit félreérthető volt, amit mondott.~ Gyerünk Tay, bízz bennem. Nem jó minden terhet egyedül cipelni. Azt hiszed, hogy menni fog, és nem veszed észre, hogy szép lassan összenyom.~*
7155. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-05-02 22:31:29
Üzenet elküldve: 2019-05-02 22:31:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
*Végre megérkezett a tisztásra, amiről oly sokat hallott.*
~Tényleg lenyűgöző. Nem hazudtak.~
*Lassan sétál, a feje folyamatosan forog és próbál az egészre egyszerre rácsodálkozni, befogadni minden gyönyörét. A fák elhelyezkedését, a rendezettségét. Talál magának egy kényelmes helyet, ahová le is telepszik. A napfény kellemesen cirógatja arcát, érzi, hogy szinte feltölti energiával. Lehunyja szemét, és elkezd lazítani. Minden izmát egyesével, egymás után, majd lassan elmerül a gondolataiban. Ilyenkor szinte lehetetlen kizökkenteni. Egyszerre élvezi ezt az állapotot, és egyben kezdi elveszteni tudatosságát, és csak elméje legmélyén barangol. Ki tudja, hogy miket láthat ott.*
~Tényleg lenyűgöző. Nem hazudtak.~
*Lassan sétál, a feje folyamatosan forog és próbál az egészre egyszerre rácsodálkozni, befogadni minden gyönyörét. A fák elhelyezkedését, a rendezettségét. Talál magának egy kényelmes helyet, ahová le is telepszik. A napfény kellemesen cirógatja arcát, érzi, hogy szinte feltölti energiával. Lehunyja szemét, és elkezd lazítani. Minden izmát egyesével, egymás után, majd lassan elmerül a gondolataiban. Ilyenkor szinte lehetetlen kizökkenteni. Egyszerre élvezi ezt az állapotot, és egyben kezdi elveszteni tudatosságát, és csak elméje legmélyén barangol. Ki tudja, hogy miket láthat ott.*
7154. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-05-01 12:31:01
Üzenet elküldve: 2019-05-01 12:31:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Reggel ahogy felébredt, magára kapta a ruháját és neki is indult a vakvilágnak. Amikor a szántóföldeken járt ezelőtt egy nappal, látott egy másik várost, úgy dönt, elnéz arra. Inkább ott edz, nem akar most Tayaanaval találkozni. Talán új arcokat is megismer. A fogadóban nem találkozott sem a nővel, sem az óriással, így vagy elmentek már, vagy még mindig egymást falhatják. Rhoen vállat von, a piacteret már elhagyta, ott ilyen korán nem volt akkora tömeg, nagy örömére. Most ismerős környéken bandukol, ezen a tisztáson idefele jöttek el. Innen már csak egy kicsi és a szántóföldeken lesz. Ma sokkal erősebbnek és kipihentebbnek érzi magát, mondjuk haja még mindig csapzott és egy kisebb mosakodáson kívül más is ráférne, de most ezzel kell beérni, ez is jó.*
7153. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-05-01 09:23:43
Üzenet elküldve: 2019-05-01 09:23:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Belül elcsendesedve, avagy pihentető percek szorításában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Miután megkapta a választ a kérdésre kicsit kiábrándult pofázmánnyal telepszik le a másik mellé törökülésbe, hiszen bár ő azt mondta, hogy a meditációt tanulta, de a kis gnómnak az, amit Dat csinál, nem tűnik nagy humbugnak. Bizonyára neki is menne, ha nagyon akarná.*
-Ezek az öreg fószerek már csak ilyenek, szeretnek lustálkodni és úgy beszélni, mintha mindent tudnának az életről, neked meg fingod se lenne róla.*Majd érkezik a további utasítás, mármint, hogy a hunyja le a szemét.*
-Jól van, jól van.*Nyugtázza, és meg is teszi. Hallgatja a madárcsicsergést és a szél lágy zaját, ahogy átsüvít a faágak között, végig borzolva a tisztás zöld füvét. Aztán megunja, hiszen ennél több esemény nem igazán van. Kikukucskál a szemhéja alól, először csak a fél szemét nyitja ki, mert nem hiszi el, hogy a másik még mindig csukott szemmel ücsörög mellette, márpedig igen. Sóhajt egyet.*
~Banyek! Ez tényleg komolyan gondolta a kusst meg a szem becsukósdit, pedig azt hittem csak engem akar szívatni.~
-És, hogy meglegyen az eredmény, ezt meddig kell csinálni?*Köszörüli meg a torkát, nem akarja megzavarni nagyon vagy megsérteni a másikat.*
-Most már elég lesz vagy még tovább?*Feszegeti, ha az első kérdésre nem kap azonnal választ.*
-ÉÉs egyébként ez mire jó?*Persze nagyon szép a környezet meg minden, de igazából ezt is meg lehet unni, ami meg is történt.*
-Te nem vagy éhes?*Böki ki a következő kérdést, szinte egy pillanatot se hagyva az előző után, hogy a másik tudjon reagálni. Olyan, mint egy gyerek. Nem tud egy helyben megmaradni, főleg nem csendben.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Miután megkapta a választ a kérdésre kicsit kiábrándult pofázmánnyal telepszik le a másik mellé törökülésbe, hiszen bár ő azt mondta, hogy a meditációt tanulta, de a kis gnómnak az, amit Dat csinál, nem tűnik nagy humbugnak. Bizonyára neki is menne, ha nagyon akarná.*
-Ezek az öreg fószerek már csak ilyenek, szeretnek lustálkodni és úgy beszélni, mintha mindent tudnának az életről, neked meg fingod se lenne róla.*Majd érkezik a további utasítás, mármint, hogy a hunyja le a szemét.*
-Jól van, jól van.*Nyugtázza, és meg is teszi. Hallgatja a madárcsicsergést és a szél lágy zaját, ahogy átsüvít a faágak között, végig borzolva a tisztás zöld füvét. Aztán megunja, hiszen ennél több esemény nem igazán van. Kikukucskál a szemhéja alól, először csak a fél szemét nyitja ki, mert nem hiszi el, hogy a másik még mindig csukott szemmel ücsörög mellette, márpedig igen. Sóhajt egyet.*
~Banyek! Ez tényleg komolyan gondolta a kusst meg a szem becsukósdit, pedig azt hittem csak engem akar szívatni.~
-És, hogy meglegyen az eredmény, ezt meddig kell csinálni?*Köszörüli meg a torkát, nem akarja megzavarni nagyon vagy megsérteni a másikat.*
-Most már elég lesz vagy még tovább?*Feszegeti, ha az első kérdésre nem kap azonnal választ.*
-ÉÉs egyébként ez mire jó?*Persze nagyon szép a környezet meg minden, de igazából ezt is meg lehet unni, ami meg is történt.*
-Te nem vagy éhes?*Böki ki a következő kérdést, szinte egy pillanatot se hagyva az előző után, hogy a másik tudjon reagálni. Olyan, mint egy gyerek. Nem tud egy helyben megmaradni, főleg nem csendben.*
7152. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-04-30 18:15:32
Üzenet elküldve: 2019-04-30 18:15:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Amerre az út visz//
*Érdeklődve hallgatja társát, erősen kételkedve abban, hogy a "vén satrafa" előjönne, ha ezt kiabálnák. Cseppet sem lankad a figyelme mikor Xavi rászánja magát, hogy meséljen, ám bosszúsan veszi tudomásul, hogy nem az a mesélő típus. Miután leül mellé így válaszol:*
- Meditálok. Az öreg fickó tanított meg rá néhány évvel ezelőtt, aki itt lakik valahol a közelben. *majd hozzáteszi*
-Csak hunyd le a szemed, és lazíts!
*Közben el is helyezkedik kényelmesen, és lehunyja a szemét. Most, hogy már nem lát, hagyja, hogy az elméje érzékelje a környező dolgokat. Érzi a napsugarakat, és az enyhe szelet, amelyek az arcát csiklandozzák. Hallgatja a madarak csicsergését, és a lombok zúgását. Mint mindig, az időérzéke most is cserbenhagyta, így fogalma sincs mióta ülhet ott. Talán társa megunja szótlanságát, vagy esetleg csatlakozik hozzá.*
*Érdeklődve hallgatja társát, erősen kételkedve abban, hogy a "vén satrafa" előjönne, ha ezt kiabálnák. Cseppet sem lankad a figyelme mikor Xavi rászánja magát, hogy meséljen, ám bosszúsan veszi tudomásul, hogy nem az a mesélő típus. Miután leül mellé így válaszol:*
- Meditálok. Az öreg fickó tanított meg rá néhány évvel ezelőtt, aki itt lakik valahol a közelben. *majd hozzáteszi*
-Csak hunyd le a szemed, és lazíts!
*Közben el is helyezkedik kényelmesen, és lehunyja a szemét. Most, hogy már nem lát, hagyja, hogy az elméje érzékelje a környező dolgokat. Érzi a napsugarakat, és az enyhe szelet, amelyek az arcát csiklandozzák. Hallgatja a madarak csicsergését, és a lombok zúgását. Mint mindig, az időérzéke most is cserbenhagyta, így fogalma sincs mióta ülhet ott. Talán társa megunja szótlanságát, vagy esetleg csatlakozik hozzá.*
7151. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-04-30 12:45:26
Üzenet elküldve: 2019-04-30 12:45:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* A szántóföldek után a tisztáson ismét mosolyognia kell. Nem érti, hogy hogyan tudtak Wymnterrel ennyi helyen szeretkezni egy egyszerű A pontból B-bel való utazás során, de persze fikarcnyit sem bánja a dolgot. Inkább célirányosan indul tovább, nem fecsérelve az időt, a szegénynegyed felé. Hiszen most ott van dolga, Teysus ezt várja tőle, és csak utána mehet tovább a Templom felé, hogy elkezdje tanulmányait az istenek egyik követőjeként. Olyan tanulmányokat, amiket Synmirában nem folytathatott, csak Wymni miatt mentek délre, az ő érdekeit nézte, amikor eldöntötte, hogy csatlakozni fognak az ottaniakhoz. Viszont tudja, hogy amit ő akar tanulni, azt nem tanítják arrafelé. Talán meg is vetik, le is nézik a tanokat, amiket Dram vall, ebben nem lehet biztos. Csak azt reméli, hogy a kék hajú lány, aki olyan fontos a számára megleli amit szeretne, és megtanulhat mindent, amit kíván. *
7150. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-04-29 21:36:19
Üzenet elküldve: 2019-04-29 21:36:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Rég járt erre, s akkor sem egyedül. Kriyon mellett annyival könnyebb volt minden, és szórakoztatóbb is. Fogadott bátyját viszont már rég nem látta, azóta, hogy belehabarodott abba az úri kisasszonyba. Csak remélni tudja jól van, életben van, és boldogan élnek együtt azóta is egy gazdag házban. Kriyon eltűnése az egyik ok, amiért nem tért vissza a szilánkokhoz, amiért úgy döntött szerencsét próbál magában.
Most hát itt áll, az ismert, valahogy mégis idegen, ám csodálatosan szép tisztás peremén, s csak azért nem lép tovább, mert az ámulattól földbe gyökerezik lába. Kisugárzása van a helynek, már nem is kell erősen koncentrálnia, hogy érezze. A mágia bizseregve járja át testét ahogy a tavaszi szellő hűvös csókjával bőréhez ér.
Ereszkedik le a földre, még a kis zöld sapkát is leveszi fejéről, bontja szét aranyszín hajfonatát, hagyva a gyengécske szélnek, hadd játsszon kedvére fürtjeivel. Tiszta, zöld tekintete mered a távolba, nem érzékelve szinte semmit abból, mi körül veszi, de látva a múlt kedves árnyait.*
Most hát itt áll, az ismert, valahogy mégis idegen, ám csodálatosan szép tisztás peremén, s csak azért nem lép tovább, mert az ámulattól földbe gyökerezik lába. Kisugárzása van a helynek, már nem is kell erősen koncentrálnia, hogy érezze. A mágia bizseregve járja át testét ahogy a tavaszi szellő hűvös csókjával bőréhez ér.
Ereszkedik le a földre, még a kis zöld sapkát is leveszi fejéről, bontja szét aranyszín hajfonatát, hagyva a gyengécske szélnek, hadd játsszon kedvére fürtjeivel. Tiszta, zöld tekintete mered a távolba, nem érzékelve szinte semmit abból, mi körül veszi, de látva a múlt kedves árnyait.*
7149. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-04-28 14:14:36
Üzenet elküldve: 2019-04-28 14:14:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Amerre az út visz//
*Valójában nem kételkedik az információban, hiszen ő is így tudja, nem véletlen ivott belőle, csak ugye néha meg lehet ingatni még a tökéletesen beágyazódott dolgokat is, így bepróbálkozik.*
-Lehet, de ugye ki tudja… *Eresz meg egy vállrándítást. Mivel a tisztás, mint úti cél neki is tetszik, így követi Datot, hiszen arra felé még nem igazán járt, pedig már mióta a városban lakik. Miután kiérnek a tisztásra első dolga, hogy mindent jól szemügyre vesz.
Feltűnik neki, hogy a kecses fák, mint a széleit határoló bástyák foglalják el a helyüket, szembetűnően szabályos alakzatban. ~Bizonyára nem természetes képződmény~ Majd a lába alá tekintve látja a smaragd zöld füvet, amelyet a nap fénye olyan előzékenyen világít meg, és amelyre szinte kár lenne rátaposnia.*
-Nagyon szép.*Jegyzi meg elbűvölten, majd tekintete Datra téved, aki már helyet is foglalt, mintha csak otthon érezné máris magát, ami a meséltek fényében valószínűleg így is van.*
-Én nem tudnám megszokni az erdőt, mindig is városi gnóm voltam.*Mondja oda, csak úgy megjegyzés képen.*
-Kiabálhatnánk a nevét? Pont itt? A legkietlenebb részen a várostól messze?*Pislog nagyokat, nem érzi, ez most, hogy jött ilyen hirtelen.*
-Ha haza akart volna már jönni és teheti meg is tette volna. Már öreg, fáj mindene, nem éppen az a világutazó típus. Amúgy meg csak vén satrafának szoktam szólítani, ő meg általában le mihasznáz, így azt hiszem egálban vagyunk, azaz csak voltunk.*Von vállat, nem igazán érdekli, hogy is szólítják, egyedül édesanyja Kócizta mindig, így ezt mástól nem is tűrné el.*
-Minek meséljek, aludni akarsz és a nélkül nem megy? Rendben.*Gondolkodik egy fél pillanatot, majd belekezd.*
-Volt egyszer egy hajó, hajón volt egy ajtó, ajtón volt egy kilincs, a mese tovább nincs!*Csapja ki a végét felszabadultan és örömteli vidámsággal, majd visszakomorodik a tekintete.*
-Megfelel így?*Majd óvatosan lépkedve a füvön letelepszik a másik mellé.*
-Most mit csinálsz?*Érdeklődik halkan súgva, nehogy megzavarja valamiben, esetleg némi gúny is kicseng a hangjából.*
*Valójában nem kételkedik az információban, hiszen ő is így tudja, nem véletlen ivott belőle, csak ugye néha meg lehet ingatni még a tökéletesen beágyazódott dolgokat is, így bepróbálkozik.*
-Lehet, de ugye ki tudja… *Eresz meg egy vállrándítást. Mivel a tisztás, mint úti cél neki is tetszik, így követi Datot, hiszen arra felé még nem igazán járt, pedig már mióta a városban lakik. Miután kiérnek a tisztásra első dolga, hogy mindent jól szemügyre vesz.
Feltűnik neki, hogy a kecses fák, mint a széleit határoló bástyák foglalják el a helyüket, szembetűnően szabályos alakzatban. ~Bizonyára nem természetes képződmény~ Majd a lába alá tekintve látja a smaragd zöld füvet, amelyet a nap fénye olyan előzékenyen világít meg, és amelyre szinte kár lenne rátaposnia.*
-Nagyon szép.*Jegyzi meg elbűvölten, majd tekintete Datra téved, aki már helyet is foglalt, mintha csak otthon érezné máris magát, ami a meséltek fényében valószínűleg így is van.*
-Én nem tudnám megszokni az erdőt, mindig is városi gnóm voltam.*Mondja oda, csak úgy megjegyzés képen.*
-Kiabálhatnánk a nevét? Pont itt? A legkietlenebb részen a várostól messze?*Pislog nagyokat, nem érzi, ez most, hogy jött ilyen hirtelen.*
-Ha haza akart volna már jönni és teheti meg is tette volna. Már öreg, fáj mindene, nem éppen az a világutazó típus. Amúgy meg csak vén satrafának szoktam szólítani, ő meg általában le mihasznáz, így azt hiszem egálban vagyunk, azaz csak voltunk.*Von vállat, nem igazán érdekli, hogy is szólítják, egyedül édesanyja Kócizta mindig, így ezt mástól nem is tűrné el.*
-Minek meséljek, aludni akarsz és a nélkül nem megy? Rendben.*Gondolkodik egy fél pillanatot, majd belekezd.*
-Volt egyszer egy hajó, hajón volt egy ajtó, ajtón volt egy kilincs, a mese tovább nincs!*Csapja ki a végét felszabadultan és örömteli vidámsággal, majd visszakomorodik a tekintete.*
-Megfelel így?*Majd óvatosan lépkedve a füvön letelepszik a másik mellé.*
-Most mit csinálsz?*Érdeklődik halkan súgva, nehogy megzavarja valamiben, esetleg némi gúny is kicseng a hangjából.*
7148. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-04-27 20:10:10
Üzenet elküldve: 2019-04-27 20:10:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Latamie kincse//
//Folyópart, halászbárka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Pashtra pillantása beszédes. Szerelmes bolondok néznek így, akik még nem ismerik a világot eléggé. Latamie nem ringatja magát abba a hitbe, hogy sosem ébred fel. Szerelmesnek hiszi magát, talán még önmagát is becsapja, de egyelőre Latamienek ez így teljesen megfelel. Közös titkuk van, és most már közös élményük is.
A vörös szirén szinte elveszik a szorosan ölelő karok közt, hisz meglehetősen apró a fiúhoz képest. Tengerszín szemeivel néz felfelé az áhítattal itatott kék szemekbe és borzasztó elégedett. Ő maga csak sejtelmesen mosolyog, s félmosollyal ajkain cirógatja a keze alá futó kötegeket.
Hajnalig még melengetik egymást a hűvös éjszakában, s csak mikor felkelőben a nap, szedelőzködnek össze, ha Latamien múlik.*
- Induljunk vissza. *Suttogja reggel még rekedtes dünnyögéssel, a néhány órácska szundikálásból. Nem a legkényelmesebb a hajópadló, de semmi kedve nem volt visszamenni hamarabb. Pashtra elől nem is titkolta el korábban, hogy a takarítás részét szívesen rá hagyná valaki másra, és így hátha mire visszaérnek, már rendben is lesz a szobája.
Hamar összeszedelődzködik, s a wegtoreni ital üvegének nyakát ragadva magához húz egy keveset az üvegből, s várja, hogy a ládáját Pash vegye magához. Már tudja, hogy hová teszi a Pintybéli szobájában.*
- Hozhatod a ládámat. *Mondja Pashnak, ami persze jól hallhatóan megtiszteltetés.*
//Folyópart, halászbárka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Pashtra pillantása beszédes. Szerelmes bolondok néznek így, akik még nem ismerik a világot eléggé. Latamie nem ringatja magát abba a hitbe, hogy sosem ébred fel. Szerelmesnek hiszi magát, talán még önmagát is becsapja, de egyelőre Latamienek ez így teljesen megfelel. Közös titkuk van, és most már közös élményük is.
A vörös szirén szinte elveszik a szorosan ölelő karok közt, hisz meglehetősen apró a fiúhoz képest. Tengerszín szemeivel néz felfelé az áhítattal itatott kék szemekbe és borzasztó elégedett. Ő maga csak sejtelmesen mosolyog, s félmosollyal ajkain cirógatja a keze alá futó kötegeket.
Hajnalig még melengetik egymást a hűvös éjszakában, s csak mikor felkelőben a nap, szedelőzködnek össze, ha Latamien múlik.*
- Induljunk vissza. *Suttogja reggel még rekedtes dünnyögéssel, a néhány órácska szundikálásból. Nem a legkényelmesebb a hajópadló, de semmi kedve nem volt visszamenni hamarabb. Pashtra elől nem is titkolta el korábban, hogy a takarítás részét szívesen rá hagyná valaki másra, és így hátha mire visszaérnek, már rendben is lesz a szobája.
Hamar összeszedelődzködik, s a wegtoreni ital üvegének nyakát ragadva magához húz egy keveset az üvegből, s várja, hogy a ládáját Pash vegye magához. Már tudja, hogy hová teszi a Pintybéli szobájában.*
- Hozhatod a ládámat. *Mondja Pashnak, ami persze jól hallhatóan megtiszteltetés.*
7147. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-04-27 16:36:06
Üzenet elküldve: 2019-04-27 16:36:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Amerre az út visz//
*Értetlenül néz társára, legjobb tudása szerint a kút valamiféle mágiával működik, amit közöl is vele.*
-Úgy tudom ez valami mágikus kút, és ha minden igaz öntisztító. Legalább is nagyon remélem.
*De jobb a békesség, inkább lemászik a peremről és körülnéz.*
-Nagy a nyüzsgés errefelé. Menjünk kicsit arrébb, mondjuk a tisztásra. Itt van mindjárt egy köpésnyire.
*Dat sosem szerette a túl zajos és zsúfolt helyeket, ezért is indul a tisztás fele. Átvág a téren, kikerülve az ott álldogálókat, egyszer-egyszer hátranézve, hogy Xavi is követi-e. Mikor odaér rögtön keres egy alkalmas fatönköt a tisztás távolabbi végében, és törökülésbe helyezkedik el, hátát a fának támasztva. Megvárja míg a gnóm beéri, és csak utána mondja:*
-Már jártam itt. Egyszer eltévedtem az erdőben, és órák hosszat bolyongtam. Kezdtem kétségbeesni, de szerencsére láttam valami fényt és itt lyukadtam ki. Meg hát... kisebb koromban is szerettem itt ücsörögni. Aztán, ha meguntam az ücsörgést mindig bementem az erdőbe. Emlékszem, apám egyszer jól le is szidott miatta. *halkan felnevet* Azt mondta bajom is eshetett volna. Akkor persze még nem gondolkodtam előre. *sóhajt*
-Jut eszembe. Hogy is hívják a nagyanyádat? *kezdte kínosnak érezni a társalgást, ezért muszáj volt elterelnie a témát*
-Esetleg kiabálhatnánk a nevét, hátha épp erre jár.
*nem tudja megállni kuncogás nélkül, hiszen mennyi esély van arra, hogy épp itt kóvályog a közelben?*
-Na de eleget beszéltem magamról. Most te mesélj valamit!
*Értetlenül néz társára, legjobb tudása szerint a kút valamiféle mágiával működik, amit közöl is vele.*
-Úgy tudom ez valami mágikus kút, és ha minden igaz öntisztító. Legalább is nagyon remélem.
*De jobb a békesség, inkább lemászik a peremről és körülnéz.*
-Nagy a nyüzsgés errefelé. Menjünk kicsit arrébb, mondjuk a tisztásra. Itt van mindjárt egy köpésnyire.
*Dat sosem szerette a túl zajos és zsúfolt helyeket, ezért is indul a tisztás fele. Átvág a téren, kikerülve az ott álldogálókat, egyszer-egyszer hátranézve, hogy Xavi is követi-e. Mikor odaér rögtön keres egy alkalmas fatönköt a tisztás távolabbi végében, és törökülésbe helyezkedik el, hátát a fának támasztva. Megvárja míg a gnóm beéri, és csak utána mondja:*
-Már jártam itt. Egyszer eltévedtem az erdőben, és órák hosszat bolyongtam. Kezdtem kétségbeesni, de szerencsére láttam valami fényt és itt lyukadtam ki. Meg hát... kisebb koromban is szerettem itt ücsörögni. Aztán, ha meguntam az ücsörgést mindig bementem az erdőbe. Emlékszem, apám egyszer jól le is szidott miatta. *halkan felnevet* Azt mondta bajom is eshetett volna. Akkor persze még nem gondolkodtam előre. *sóhajt*
-Jut eszembe. Hogy is hívják a nagyanyádat? *kezdte kínosnak érezni a társalgást, ezért muszáj volt elterelnie a témát*
-Esetleg kiabálhatnánk a nevét, hátha épp erre jár.
*nem tudja megállni kuncogás nélkül, hiszen mennyi esély van arra, hogy épp itt kóvályog a közelben?*
-Na de eleget beszéltem magamról. Most te mesélj valamit!
7146. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-04-25 21:53:53
Üzenet elküldve: 2019-04-25 21:53:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tayana//
*Hallja, ahogy Tayana elismétli halkan a korát, elgondolkodik rajta, vajon miért, de nem jut érdemleges gondolatmenetre. ~Talán idősebbnek hitt, vagy épp fiatalabbnak. Talán nagy a korkülönbség köztünk. Vagy nem tudja mit keres a semmi közepén elveszve egy fiatal fattyú. Vagy emlékeztetem valakire, esetleg éppen saját magára.~ Végül csak megvonja a vállát, nem olyan fontos az egész.*
- Igen, jó lenne végre! *Vágyakozva tekint maga elé, már a friss ágynemű és a meleg étel jár az eszében. Szerencsére nem pénz nélkül jött el, igaz szégyelli, hogy azt az aranyat hozta el, ami az életét kellett volna megmentse. Végül ő életben maradt, de aki a váltságdíjat hozta, ahelyett a fogát hagyta ott. Arcán a gondolatoktól egy pillanatnyi bűntudat jelenik meg, amit hamar eltűntet onnan, nem szeret ezekkel a gondokkal foglalkozni. Főleg, hogy a hosszú vándorlás és a vele járó magány egy elég magába fordulós menet.
A vadállatos hasonlat nagyon megcsillogtatja a szemét.*
- Igen, volt értelme, nagyon is! *Ezt a pár mondatot jól elraktározza az agyában, nagyon megtetszett neki. Tayana viszont nem folytatja tovább, aminek az okát is elmondja.*
- Elhiszem, éppen ezért nem akartam rákérdezni először. ~Senki sem szereti ha a múltjában vájkálnak.~ *Eszébe jut, hogy talán ő maga is mondhatna pár szót magáról, de nem kérdezték, meg nem is nagyon tudná, mit kellene ilyenkor mondani. Így csak vonszolja a saját testét tovább és lassan tényleg épületeket és kisebb szekereket pillant meg. ~Ez egy piac lesz! Ahol piac van, ott város is és ahol város ott fogadó, szállás!~ Arca kissé kisimul a cél közeledtét érezve, gyermeki öröm villan át rajta, érzékelhetően gyorsít a tempón, még ha minden izma bele is sajdul.*
A hozzászólás írója (Rhoen Dan'rok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.25 22:02:16
*Hallja, ahogy Tayana elismétli halkan a korát, elgondolkodik rajta, vajon miért, de nem jut érdemleges gondolatmenetre. ~Talán idősebbnek hitt, vagy épp fiatalabbnak. Talán nagy a korkülönbség köztünk. Vagy nem tudja mit keres a semmi közepén elveszve egy fiatal fattyú. Vagy emlékeztetem valakire, esetleg éppen saját magára.~ Végül csak megvonja a vállát, nem olyan fontos az egész.*
- Igen, jó lenne végre! *Vágyakozva tekint maga elé, már a friss ágynemű és a meleg étel jár az eszében. Szerencsére nem pénz nélkül jött el, igaz szégyelli, hogy azt az aranyat hozta el, ami az életét kellett volna megmentse. Végül ő életben maradt, de aki a váltságdíjat hozta, ahelyett a fogát hagyta ott. Arcán a gondolatoktól egy pillanatnyi bűntudat jelenik meg, amit hamar eltűntet onnan, nem szeret ezekkel a gondokkal foglalkozni. Főleg, hogy a hosszú vándorlás és a vele járó magány egy elég magába fordulós menet.
A vadállatos hasonlat nagyon megcsillogtatja a szemét.*
- Igen, volt értelme, nagyon is! *Ezt a pár mondatot jól elraktározza az agyában, nagyon megtetszett neki. Tayana viszont nem folytatja tovább, aminek az okát is elmondja.*
- Elhiszem, éppen ezért nem akartam rákérdezni először. ~Senki sem szereti ha a múltjában vájkálnak.~ *Eszébe jut, hogy talán ő maga is mondhatna pár szót magáról, de nem kérdezték, meg nem is nagyon tudná, mit kellene ilyenkor mondani. Így csak vonszolja a saját testét tovább és lassan tényleg épületeket és kisebb szekereket pillant meg. ~Ez egy piac lesz! Ahol piac van, ott város is és ahol város ott fogadó, szállás!~ Arca kissé kisimul a cél közeledtét érezve, gyermeki öröm villan át rajta, érzékelhetően gyorsít a tempón, még ha minden izma bele is sajdul.*
A hozzászólás írója (Rhoen Dan'rok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.25 22:02:16
7145. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-04-25 17:37:36
Üzenet elküldve: 2019-04-25 17:37:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rhoen//
*A lány szavaira alig láthatóan bólint.*
-Ebben igazad van, de az elfogadás és a csöndben tűrés nem ugyan az.
*Egy pillanatra elhallgat, azon gondolkozik, hogy hogyan is magyarázza el a lánynak amit gondol. Végül nem szól semmit, nem akarja, hogy Rhoen azt higgye ki akarja oktatni.*
-Tizenhét...
*Ismétli meg csendben magának.*
~Majdnem olyan fiatal, mint amilyen ő volt...~
*A drámai sóhajtásra maga is felnevet.*
-Szerintem nem tart sokáig és találunk egy fogadót vagy szállást, de ha gondolod meg is állhatunk egy picit.
*Ha a lány úgy dönt szeretne megállni, akkor leülve a fűbe válaszol, ellenben ha nemet int, akkor rögtön neki kezd, hogy választ adjon a kérdésre.*
-Tudod ahogy az előbb mondtam más az elfogadás és a csendben tűrés. Sokszor előfordul, hogy amit mondanak rólunk azt előbb vagy utóbb elhisszűk, de tűrhetünk csendben, hogy gondoljon a másik amit akar, elkerülve a konfliktusokat.
*Ügyel rá, hogy ne látszódjon az arcán érzelem, majd folytatja.*
-Elfogadni és beletörődni más dolog.
*Felnéz az égre és elgondolkozik.*
-Ha egy vadállatot bezársz egy ketrecbe, addig próbálkozik a szabadulással, amíg ki nem jut. Lehet, hogy közben letörik az összes körme és foga, megnyomorodik, de amíg tud küzd. Ha már nem tud mozogni sem, akkor csendben tűr és vár az alkalomra, hogy a maradék erejét összeszedve meglépjen. Vannak dolgok amiket eltűrök, de nem fogadok el és van olyan dolog is amit el fogadok, de nem tűrök el.
*Egy pillanatra megáll és felnevet.*
-Ennek volt értelme?
*Kicsi szünetet tart.*
-Na mindegy. Az a lényeg, hogy az életem eddigi szakasza mondjuk úgy, hogy nem volt könnyű és ahhoz, hogy arról beszéljek idő kell.
*A lány szavaira alig láthatóan bólint.*
-Ebben igazad van, de az elfogadás és a csöndben tűrés nem ugyan az.
*Egy pillanatra elhallgat, azon gondolkozik, hogy hogyan is magyarázza el a lánynak amit gondol. Végül nem szól semmit, nem akarja, hogy Rhoen azt higgye ki akarja oktatni.*
-Tizenhét...
*Ismétli meg csendben magának.*
~Majdnem olyan fiatal, mint amilyen ő volt...~
*A drámai sóhajtásra maga is felnevet.*
-Szerintem nem tart sokáig és találunk egy fogadót vagy szállást, de ha gondolod meg is állhatunk egy picit.
*Ha a lány úgy dönt szeretne megállni, akkor leülve a fűbe válaszol, ellenben ha nemet int, akkor rögtön neki kezd, hogy választ adjon a kérdésre.*
-Tudod ahogy az előbb mondtam más az elfogadás és a csendben tűrés. Sokszor előfordul, hogy amit mondanak rólunk azt előbb vagy utóbb elhisszűk, de tűrhetünk csendben, hogy gondoljon a másik amit akar, elkerülve a konfliktusokat.
*Ügyel rá, hogy ne látszódjon az arcán érzelem, majd folytatja.*
-Elfogadni és beletörődni más dolog.
*Felnéz az égre és elgondolkozik.*
-Ha egy vadállatot bezársz egy ketrecbe, addig próbálkozik a szabadulással, amíg ki nem jut. Lehet, hogy közben letörik az összes körme és foga, megnyomorodik, de amíg tud küzd. Ha már nem tud mozogni sem, akkor csendben tűr és vár az alkalomra, hogy a maradék erejét összeszedve meglépjen. Vannak dolgok amiket eltűrök, de nem fogadok el és van olyan dolog is amit el fogadok, de nem tűrök el.
*Egy pillanatra megáll és felnevet.*
-Ennek volt értelme?
*Kicsi szünetet tart.*
-Na mindegy. Az a lényeg, hogy az életem eddigi szakasza mondjuk úgy, hogy nem volt könnyű és ahhoz, hogy arról beszéljek idő kell.
7144. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-04-25 15:25:08
Üzenet elküldve: 2019-04-25 15:25:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tayana//
*Hamarosan egy csodaszép tisztásra érnek, ahonnan alig hallhatóan élet hangjára lesz figyelmes Rhoen. ~Talán végre a város.~ Közben figyelmesen hallgatja a másikat, egyetértően bólint szavaira.*
- Sajnos nem mindig vagyunk olyan helyzetben, hogy ne fogadjuk el azt, ahogy hívnak. *Tűri el arcából vörös tincseit, majd a Nap felé fordul fejével, halvány mosoly játszik arcán ahogy annak sugarai bőrét érik.*
- Tizenhét. *Feleli a korát illetően.* Bár néha öreglánynak érzem magam. *Sóhajt drámaian túlzásképp, úgymond a hatás kedvéért.*
- Kérdésem? *Megköszörüli a torkát.* Igen, persze. Csak nem szeretek tapintatlan lenni. Mármint azokkal, akik ránézésre nem érdemlik meg. *Utal ezzel arra, hogy persze ő is tud úgy viselkedni, ahogy azt néha még ő maga is megbánja. Rövid habozás után végül felteszi a kérdést, mert úgy véli, Tayana nem venné rossz néven.*
- Csak amikor azt mondtad, hogy félvér, tudod... *Ráncolja az orrát, hogy hogyan is kéne jól kifejeznie magát.* Csak elgondolkodtam, hogy talán nem minden fattyú tapasztalja meg, hogy milyen amikor kitaszítják. Aminek a gondolata egy kicsit megvigasztal... Mármint, persze nem tudhatom veled hogyan történt. *Nem néz Tayanara, kissé szégyelli, hogy nem tudja magát rendesen kifejezni. Rengeteg gondolata van, de sokszor azt nem tudja helyesen átadni a másiknak. Nem úgy, ahogy azt ő érti. Hiszen nem tudhatja, Tayana mögött milyen út van. Így viszont azt hiheti a nő, attól, hogy ezeket mondta, most Rhoen egyetlen szóhasználat miatt gondtalannak képzeli a másikat. Végül viszont ennél többet nem szól, próbálja a nő arcát fürkészni és csak vár.*
*Hamarosan egy csodaszép tisztásra érnek, ahonnan alig hallhatóan élet hangjára lesz figyelmes Rhoen. ~Talán végre a város.~ Közben figyelmesen hallgatja a másikat, egyetértően bólint szavaira.*
- Sajnos nem mindig vagyunk olyan helyzetben, hogy ne fogadjuk el azt, ahogy hívnak. *Tűri el arcából vörös tincseit, majd a Nap felé fordul fejével, halvány mosoly játszik arcán ahogy annak sugarai bőrét érik.*
- Tizenhét. *Feleli a korát illetően.* Bár néha öreglánynak érzem magam. *Sóhajt drámaian túlzásképp, úgymond a hatás kedvéért.*
- Kérdésem? *Megköszörüli a torkát.* Igen, persze. Csak nem szeretek tapintatlan lenni. Mármint azokkal, akik ránézésre nem érdemlik meg. *Utal ezzel arra, hogy persze ő is tud úgy viselkedni, ahogy azt néha még ő maga is megbánja. Rövid habozás után végül felteszi a kérdést, mert úgy véli, Tayana nem venné rossz néven.*
- Csak amikor azt mondtad, hogy félvér, tudod... *Ráncolja az orrát, hogy hogyan is kéne jól kifejeznie magát.* Csak elgondolkodtam, hogy talán nem minden fattyú tapasztalja meg, hogy milyen amikor kitaszítják. Aminek a gondolata egy kicsit megvigasztal... Mármint, persze nem tudhatom veled hogyan történt. *Nem néz Tayanara, kissé szégyelli, hogy nem tudja magát rendesen kifejezni. Rengeteg gondolata van, de sokszor azt nem tudja helyesen átadni a másiknak. Nem úgy, ahogy azt ő érti. Hiszen nem tudhatja, Tayana mögött milyen út van. Így viszont azt hiheti a nő, attól, hogy ezeket mondta, most Rhoen egyetlen szóhasználat miatt gondtalannak képzeli a másikat. Végül viszont ennél többet nem szól, próbálja a nő arcát fürkészni és csak vár.*
7143. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-04-23 13:03:01
Üzenet elküldve: 2019-04-23 13:03:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Enyveskezű és Harcias//
– Az röhejes, amikor ott lent idegeskednek amiatt, hogy piszkálod őket. Meg a tündérek is ilyen kis hülyék, és sokkal gyengébbek a törpéknél. Ha elkapod őket, tutira nem tudnak szabadulni. A törpék azért bokán tudnak rúgni, meg harapnak, meg minden. Elég megátalkodott népség, ha már igazán nagyon mérgesek. * A törpék iránti minden megvetése ellenére azt elismeri, hogy egy kifejlett és nagyon mérges törpe legalább olyan veszélyes ellenfél lehet, mint egy füldühödött ork. Azt látja, hogy Böröngő nagyon vigyorog, csak azt nem tudja kitalálni, hogy mégis miért. Ezen is fortyog egy kicsit magában. *
– Grr. * Morog menet közben. Továbbra is jól odaveri a lábait a földhöz, így is kifejezve dominanciáját a környéken lézengő kíváncsi patkányok fölött. Meg ugye a fene sem akar lopakodni. *
– Hát fentről. Nagyon öntik ma. * Az égre pillant. Az ég borult, csöpög belőle a víz, ők meg szép lassan eláznak. Azért csak megy tovább. Menet közben nem szokott megfordulni. Kitartásának hála hamarosan megérkeznek a tisztásra. A hely most éppen elég kihalt, valószínűleg az időjárás miatt. Ezt a páros persze nem biztos, hogy hamar feléri majd ésszel. Addig is, Harga áll és morog. *
– Én is. Aki erre jár, annak el kell kapnunk a grabancát, hogy ehessünk. * Csípőre tett kezekkel kémlel körül, amíg meg nem találja azt, amit keresett. *
– Az a nagy fa jó lesz. Beállunk alája. * Ezzel elindul, hogy a fa alá sétáljon. Onnan leskelődhetnek majd az áthaladókra.*
– Az röhejes, amikor ott lent idegeskednek amiatt, hogy piszkálod őket. Meg a tündérek is ilyen kis hülyék, és sokkal gyengébbek a törpéknél. Ha elkapod őket, tutira nem tudnak szabadulni. A törpék azért bokán tudnak rúgni, meg harapnak, meg minden. Elég megátalkodott népség, ha már igazán nagyon mérgesek. * A törpék iránti minden megvetése ellenére azt elismeri, hogy egy kifejlett és nagyon mérges törpe legalább olyan veszélyes ellenfél lehet, mint egy füldühödött ork. Azt látja, hogy Böröngő nagyon vigyorog, csak azt nem tudja kitalálni, hogy mégis miért. Ezen is fortyog egy kicsit magában. *
– Grr. * Morog menet közben. Továbbra is jól odaveri a lábait a földhöz, így is kifejezve dominanciáját a környéken lézengő kíváncsi patkányok fölött. Meg ugye a fene sem akar lopakodni. *
– Hát fentről. Nagyon öntik ma. * Az égre pillant. Az ég borult, csöpög belőle a víz, ők meg szép lassan eláznak. Azért csak megy tovább. Menet közben nem szokott megfordulni. Kitartásának hála hamarosan megérkeznek a tisztásra. A hely most éppen elég kihalt, valószínűleg az időjárás miatt. Ezt a páros persze nem biztos, hogy hamar feléri majd ésszel. Addig is, Harga áll és morog. *
– Én is. Aki erre jár, annak el kell kapnunk a grabancát, hogy ehessünk. * Csípőre tett kezekkel kémlel körül, amíg meg nem találja azt, amit keresett. *
– Az a nagy fa jó lesz. Beállunk alája. * Ezzel elindul, hogy a fa alá sétáljon. Onnan leskelődhetnek majd az áthaladókra.*
7142. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-04-21 23:16:59
Üzenet elküldve: 2019-04-21 23:16:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Latamie kincse//
//Folyópart, halászbárka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Valóban. * Helyesel Pashtra, de nagyon nincs miről tovább beszéljenek, mert Latamie szavak helyett ismét a tetteket választja. A fiút nem zavarja, hogy rövid pihenő után újra kezdik a maguk kis játékát, és egészen meglepi, amikor hirtelen kikötve találja magát. A kendő nem tudja, hogy mennyire tartós, és tartana ki, hogyha valóban szökni próbálna a fiú, de nem is akarja ezt most letesztelni. Fura ez az érzés, hogy kikötik, de azt nem mondaná, hogy zavarja. Az egész inkább érdekes, hiába, az ősz hajú fiúnak még minden új, mindennel ismerkedik, és egyelőre még nem érzi úgy, hogy bármi is tabu lenne. Valahogy megbízik Latamieben, ami fura lehet, tekintve, hogy alig ismeri, és nemrég ölte meg a korábbi társát. Vigyorogva néz inkább a másikra. *
- Valóban. Azt hiszem, hogy most a te kezedben vagyok, és azt teszel velem, amit csak akarsz. * Jegyzi meg, nem tudja megmagyarázni, hogy miért, de ez az egész helyzet mintha még jobban felkorbácsolná. Sose érezte még azt, hogy bárkinek is tetszene, hogy bárkinek is kellene az, amit Pash adni tud, és a helyzet, hogy Latamie most egyértelműen kedvét leli benne, és a testében, valahogy önbizalommal, és jó érzéssel tölti el. Persze nem fenékig tejfel az élet, szinte már kínzás, amit a másik művel vele, de tűri, nagyokat sóhajtva, szótlanul, mert a fiú egy igazi mártír. Azért látszik rajta, főleg, amikor az egykori kalóz önmagával játszadozik, hogy alig bír magával, és egy hajszál választja el attól, hogy megpróbálja eltépni a kendőt. Amikor már kedvesebb, de még mindig gonosz vele a nő, akkor láthatóan jobban élvezi a dolgot, és kedvére is van az, ahogy feszegetik azt a határt. Az egész végén viszont zihál, mintha csak egy csatát járt volna meg, és talán annyira nem jellemző módon, de remeg is a lány alatt. Ahogy kiszabadul a kikötözött karja, először ellenállás nélkül hullik le a hajópadlóra, érzi, hogy bizseregnek és tompán fájnak, de nem foglalkozik vele, inkább erőt vesz magát, és átöleli Latamiet mindkét kezével. Mondani szeretne valamit, bármit, megköszönni ezt az egészet, azt, hogy ilyeneket mutat és tanít neki, megígérni, hogy sose hagyja el, de inkább csak szótlanul figyeli, tekintetébe igyekezve belopni minden hálát, és szeretetet, hogyha találkozik a pillantásuk. Pash úgy néz a nőre, mint még soha senkire nem nézett, és úgy érzi, hogy soha senki másra nem is tudna. *
//Folyópart, halászbárka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Valóban. * Helyesel Pashtra, de nagyon nincs miről tovább beszéljenek, mert Latamie szavak helyett ismét a tetteket választja. A fiút nem zavarja, hogy rövid pihenő után újra kezdik a maguk kis játékát, és egészen meglepi, amikor hirtelen kikötve találja magát. A kendő nem tudja, hogy mennyire tartós, és tartana ki, hogyha valóban szökni próbálna a fiú, de nem is akarja ezt most letesztelni. Fura ez az érzés, hogy kikötik, de azt nem mondaná, hogy zavarja. Az egész inkább érdekes, hiába, az ősz hajú fiúnak még minden új, mindennel ismerkedik, és egyelőre még nem érzi úgy, hogy bármi is tabu lenne. Valahogy megbízik Latamieben, ami fura lehet, tekintve, hogy alig ismeri, és nemrég ölte meg a korábbi társát. Vigyorogva néz inkább a másikra. *
- Valóban. Azt hiszem, hogy most a te kezedben vagyok, és azt teszel velem, amit csak akarsz. * Jegyzi meg, nem tudja megmagyarázni, hogy miért, de ez az egész helyzet mintha még jobban felkorbácsolná. Sose érezte még azt, hogy bárkinek is tetszene, hogy bárkinek is kellene az, amit Pash adni tud, és a helyzet, hogy Latamie most egyértelműen kedvét leli benne, és a testében, valahogy önbizalommal, és jó érzéssel tölti el. Persze nem fenékig tejfel az élet, szinte már kínzás, amit a másik művel vele, de tűri, nagyokat sóhajtva, szótlanul, mert a fiú egy igazi mártír. Azért látszik rajta, főleg, amikor az egykori kalóz önmagával játszadozik, hogy alig bír magával, és egy hajszál választja el attól, hogy megpróbálja eltépni a kendőt. Amikor már kedvesebb, de még mindig gonosz vele a nő, akkor láthatóan jobban élvezi a dolgot, és kedvére is van az, ahogy feszegetik azt a határt. Az egész végén viszont zihál, mintha csak egy csatát járt volna meg, és talán annyira nem jellemző módon, de remeg is a lány alatt. Ahogy kiszabadul a kikötözött karja, először ellenállás nélkül hullik le a hajópadlóra, érzi, hogy bizseregnek és tompán fájnak, de nem foglalkozik vele, inkább erőt vesz magát, és átöleli Latamiet mindkét kezével. Mondani szeretne valamit, bármit, megköszönni ezt az egészet, azt, hogy ilyeneket mutat és tanít neki, megígérni, hogy sose hagyja el, de inkább csak szótlanul figyeli, tekintetébe igyekezve belopni minden hálát, és szeretetet, hogyha találkozik a pillantásuk. Pash úgy néz a nőre, mint még soha senkire nem nézett, és úgy érzi, hogy soha senki másra nem is tudna. *
7141. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-04-20 14:03:13
Üzenet elküldve: 2019-04-20 14:03:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a városba//
*Kissé már fáradtan érkezik meg a jól ismert tisztásra, s gyomra is már követelőzően mordul. Amint beér a városba az első dolga lesz felkeresni valamelyik fogadót, hogy zabáljon egy jót, meg hát tekintve, hogy nincs hová mennie, ki kellene vennie egy szobát is. Pont, mint a régi szép időkben.
Kíváncsi rá egyébként milyen állapotban van a város, hallott ugyan ezt-azt robbanásról meg hasonlókról, de inkább szeretné a saját szemével látni.
Vet egy futó pillantást nem épp kifogástalan állapotban lévő cipőjére, grimaszolva állapítja meg, hogy mindenképp be kell szereznie majd egy másikat, de ma már biztosan nem lesz kedve hozzá, túlságosan fáradt és éhes.*
*Kissé már fáradtan érkezik meg a jól ismert tisztásra, s gyomra is már követelőzően mordul. Amint beér a városba az első dolga lesz felkeresni valamelyik fogadót, hogy zabáljon egy jót, meg hát tekintve, hogy nincs hová mennie, ki kellene vennie egy szobát is. Pont, mint a régi szép időkben.
Kíváncsi rá egyébként milyen állapotban van a város, hallott ugyan ezt-azt robbanásról meg hasonlókról, de inkább szeretné a saját szemével látni.
Vet egy futó pillantást nem épp kifogástalan állapotban lévő cipőjére, grimaszolva állapítja meg, hogy mindenképp be kell szereznie majd egy másikat, de ma már biztosan nem lesz kedve hozzá, túlságosan fáradt és éhes.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586