Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-12 18:29:18
Üzenet elküldve: 2013-09-12 18:29:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*Ezek után mit tehetne az ork? Elvégre ő mindent megpróbált, és mivel esze ágában sincs a tisztás közepén nekiállni kínvallatásnak, így csak tettetett nyugalommal megvonja a vállát:*
- Tömlöc? Inkább kivégzés... *mondja, mintha nem is zavarná a dolog* De érdekel is engem a nyomorod, ha nem, hát nem. Lett volna egy esélyetek az őrség elé vágni, és tízezer arannyal gazdagodni. Így meg ugyanúgy meglesz a csere, és a támadás, a bandátok bevégzi, és te nem tehetsz semmit *hajol bele a félszemű arcába* Kivéve persze, ha meggondolnád magad, és mégis úgy döntenél, hogy felbéreltek minket.
*Azzal int a többieknek is, hogy szálljanak fel, majd ha nem történik semmi, valóban elindítja visszafelé a szekeret. Ha pedig közben sem törik meg a férfi, akkor tényleg nem tehet semmit.*
*Ezek után mit tehetne az ork? Elvégre ő mindent megpróbált, és mivel esze ágában sincs a tisztás közepén nekiállni kínvallatásnak, így csak tettetett nyugalommal megvonja a vállát:*
- Tömlöc? Inkább kivégzés... *mondja, mintha nem is zavarná a dolog* De érdekel is engem a nyomorod, ha nem, hát nem. Lett volna egy esélyetek az őrség elé vágni, és tízezer arannyal gazdagodni. Így meg ugyanúgy meglesz a csere, és a támadás, a bandátok bevégzi, és te nem tehetsz semmit *hajol bele a félszemű arcába* Kivéve persze, ha meggondolnád magad, és mégis úgy döntenél, hogy felbéreltek minket.
*Azzal int a többieknek is, hogy szálljanak fel, majd ha nem történik semmi, valóban elindítja visszafelé a szekeret. Ha pedig közben sem törik meg a férfi, akkor tényleg nem tehet semmit.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-11 21:18:53
Üzenet elküldve: 2013-09-11 21:18:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Nolie Piwerd, Iriana Skendarus //
*Mordach tekintete egy pillanatra sem vándorol el a Hold lágy tükréhez hasonló ezüstös, és a messzi tenger bágyadt hullámaira emlékeztető íriszekről. Néha úgy tűnhet, hogy szúrósan mered a szempárokba, hiszen a vérveszteség nem csupán testére hat ki, de elméjére is, így a másodpercek is számára hosszasabban elnyúlhatnak, így olykor merev figyelésbe vált át egy parányi pillanatnyi pillantás. Ha méregzöld, vagy esetleg tölgybarna szemekkel rendelkezne, minden bizonnyal nem hatna se ijesztően, se kellemetlenül a nézése, viszont ezekkel a vérszín íriszekkel már teljesen más a helyzet.
Talán túlságosan is gyorsan kezdett bele a beszédbe, talán elfelejtett gondolkodni, mielőtt kimondta a torkában gyűlő szavakat, talán hamar kezdett örülni a társaságnak.. Hiszen láthatóan a második mondatával már gyenge pontra is tapintott. Arcáról lassan húzódik vissza a félmosoly, s a hóhajú hölgy szárnyai felé vetett pillantásait pedig csökkenti kissé. Nem áll szándékában már az első percekben elrontani az összképet egy kellemetlen elszólásával, így hát úgy téve, mintha mi sem történt volna, fejét picit megbillenti, és felszólal.*
- Sokszor a veszteségek varázsolnak igazi Kincseket..
*Mondja csak úgy mellékesen, mintha a fájdalom elvette volna az eszét - holott igen nagy értelmet szánt ennek a kis mondatnak, s az sem baj, ha a két tündér nem érti. Talán a tudatalattijuk elraktározza az információt, mely a tökéletes pillanatban felszínre törhet.
Mindenesetre szokatlan módon halkan mormolni kezd egy érthetetlen szöveget, minek hatására váratlanul a két hölgy vállán apró, ezüstös fények jelennek meg, melyek pillanatokon belül apró tündérekké alakulnak át. Persze nem olyanokká, mint ők maguk, hiszen ezek könnyen elférnek a vállukon, emellett az ilyen kis tündéreket jobban is lehetne manónak nevezni. Ezek pillanatokon belül vidám táncjátékba kezdenek, néha elkapnak egy-egy tincset a két szépség hajából, s azzal folytatják a játszadozást. Ám hamarosan halványulni kezdenek, s táncjátékuk a Vörös mellkasán ér véget, ahol végleg eltűnnek. A kis jelenéshez nem fűz szavakat a férfi - hiszen a hatását érezhetik maguk is -, csupán az ébenhajú hölgyre vet egy célzó pillantást és elmosolyodik. *
- Elnézést, ha megijesztettem Önöket, csak váratlanul ért a megjelenésük! *pillant feléjük bűnbánóan* Tudják, az ember még a természet lágy ölén sem tudhatja magát biztonságban, hiába van kardja!
*Megkocogtatja az oldalán levő kardot, melynek pengéjén némi alvadt vér éktelenkedik, ami a sajátja mellett egy bizonyos őré. Már csak azt bánja, hogy nem azé szárad rajta, aki nyilával eltalálta az oldalát, de egyszer még mindennek eljön az ideje!*
- Mondják csak? Vannak egyáltalán olyan tündérek e világon, akikben akár egy csepp gonoszság is ott lapul? *billenti oldalra fejét kíváncsian, majd belesimítja tenyerét a fűbe, nem messze a hölgyektől* Önök is segítséget nyújtanak egy nem éppen szimpatikusnak tűnő idegennek az erdő közepén.. *ám mielőtt még rosszat sejtenének, gyorsan átvált egy másik témára* Ha ismereteim nem csalnak, akkor ennek a kék virágnak a szirmai *emeli a kis golyócskát* gyógyító hatásúak, emellett a fájdalmam sem olyan nagy már. Nem véletlenül pont itt fekszek a domb tetején! *mosolyodik el* Igaza van, hölgyem, valóban engem kapnának el előbb, de ez Önöknek csak jót jelent, nem igaz? *halovány mosolya hamar kiszélesedik* Ám ha nem találkozunk, akkor nagyobb esély van rá, hogy az éhes vadak Önöket falják fel, vagy azok a fránya banditák.. Ha már ilyen kedvesek voltak, s így idegenként ellátták a sebem, kötelességemnek érzem azt, hogy amíg az erdőben vagyunk, addig mellettem maradjanak!
*Kissé komikusnak is tűnhet a helyzet, ahogy feltör Mordach lovagias énje, és ahogy nehézkésen ülő helyzetbe kényszeríti magát. Párat köhint, viszont elismerő bólintással könyveli el magában, hogy szerencsére jobban van sokkal, mint egy fél órája. Az elveszett vér is hamarosan visszatermelődik, s már csak némi szilárd étel s víz kellene, s a seb kezdeti nehézségeit túl is vészelte.*
- Eltévedtek esetleg az erdőben, vagy a fogadó telve volt már, s itt szerettek volna nyugalomra lelni? Nem sokan járják az esti órákban a fák rengetegét.. Bár, én beszélek.. *mosolya újra csak szélesedik, láthatóan nagyon örül a társaságnak*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
*Mordach tekintete egy pillanatra sem vándorol el a Hold lágy tükréhez hasonló ezüstös, és a messzi tenger bágyadt hullámaira emlékeztető íriszekről. Néha úgy tűnhet, hogy szúrósan mered a szempárokba, hiszen a vérveszteség nem csupán testére hat ki, de elméjére is, így a másodpercek is számára hosszasabban elnyúlhatnak, így olykor merev figyelésbe vált át egy parányi pillanatnyi pillantás. Ha méregzöld, vagy esetleg tölgybarna szemekkel rendelkezne, minden bizonnyal nem hatna se ijesztően, se kellemetlenül a nézése, viszont ezekkel a vérszín íriszekkel már teljesen más a helyzet.
Talán túlságosan is gyorsan kezdett bele a beszédbe, talán elfelejtett gondolkodni, mielőtt kimondta a torkában gyűlő szavakat, talán hamar kezdett örülni a társaságnak.. Hiszen láthatóan a második mondatával már gyenge pontra is tapintott. Arcáról lassan húzódik vissza a félmosoly, s a hóhajú hölgy szárnyai felé vetett pillantásait pedig csökkenti kissé. Nem áll szándékában már az első percekben elrontani az összképet egy kellemetlen elszólásával, így hát úgy téve, mintha mi sem történt volna, fejét picit megbillenti, és felszólal.*
- Sokszor a veszteségek varázsolnak igazi Kincseket..
*Mondja csak úgy mellékesen, mintha a fájdalom elvette volna az eszét - holott igen nagy értelmet szánt ennek a kis mondatnak, s az sem baj, ha a két tündér nem érti. Talán a tudatalattijuk elraktározza az információt, mely a tökéletes pillanatban felszínre törhet.
Mindenesetre szokatlan módon halkan mormolni kezd egy érthetetlen szöveget, minek hatására váratlanul a két hölgy vállán apró, ezüstös fények jelennek meg, melyek pillanatokon belül apró tündérekké alakulnak át. Persze nem olyanokká, mint ők maguk, hiszen ezek könnyen elférnek a vállukon, emellett az ilyen kis tündéreket jobban is lehetne manónak nevezni. Ezek pillanatokon belül vidám táncjátékba kezdenek, néha elkapnak egy-egy tincset a két szépség hajából, s azzal folytatják a játszadozást. Ám hamarosan halványulni kezdenek, s táncjátékuk a Vörös mellkasán ér véget, ahol végleg eltűnnek. A kis jelenéshez nem fűz szavakat a férfi - hiszen a hatását érezhetik maguk is -, csupán az ébenhajú hölgyre vet egy célzó pillantást és elmosolyodik. *
- Elnézést, ha megijesztettem Önöket, csak váratlanul ért a megjelenésük! *pillant feléjük bűnbánóan* Tudják, az ember még a természet lágy ölén sem tudhatja magát biztonságban, hiába van kardja!
*Megkocogtatja az oldalán levő kardot, melynek pengéjén némi alvadt vér éktelenkedik, ami a sajátja mellett egy bizonyos őré. Már csak azt bánja, hogy nem azé szárad rajta, aki nyilával eltalálta az oldalát, de egyszer még mindennek eljön az ideje!*
- Mondják csak? Vannak egyáltalán olyan tündérek e világon, akikben akár egy csepp gonoszság is ott lapul? *billenti oldalra fejét kíváncsian, majd belesimítja tenyerét a fűbe, nem messze a hölgyektől* Önök is segítséget nyújtanak egy nem éppen szimpatikusnak tűnő idegennek az erdő közepén.. *ám mielőtt még rosszat sejtenének, gyorsan átvált egy másik témára* Ha ismereteim nem csalnak, akkor ennek a kék virágnak a szirmai *emeli a kis golyócskát* gyógyító hatásúak, emellett a fájdalmam sem olyan nagy már. Nem véletlenül pont itt fekszek a domb tetején! *mosolyodik el* Igaza van, hölgyem, valóban engem kapnának el előbb, de ez Önöknek csak jót jelent, nem igaz? *halovány mosolya hamar kiszélesedik* Ám ha nem találkozunk, akkor nagyobb esély van rá, hogy az éhes vadak Önöket falják fel, vagy azok a fránya banditák.. Ha már ilyen kedvesek voltak, s így idegenként ellátták a sebem, kötelességemnek érzem azt, hogy amíg az erdőben vagyunk, addig mellettem maradjanak!
*Kissé komikusnak is tűnhet a helyzet, ahogy feltör Mordach lovagias énje, és ahogy nehézkésen ülő helyzetbe kényszeríti magát. Párat köhint, viszont elismerő bólintással könyveli el magában, hogy szerencsére jobban van sokkal, mint egy fél órája. Az elveszett vér is hamarosan visszatermelődik, s már csak némi szilárd étel s víz kellene, s a seb kezdeti nehézségeit túl is vészelte.*
- Eltévedtek esetleg az erdőben, vagy a fogadó telve volt már, s itt szerettek volna nyugalomra lelni? Nem sokan járják az esti órákban a fák rengetegét.. Bár, én beszélek.. *mosolya újra csak szélesedik, láthatóan nagyon örül a társaságnak*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-11 18:58:22
Üzenet elküldve: 2013-09-11 18:58:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Nolie Piwerd, Mordach Harders//
*A tündérek türelmesen várakoznak a megfoldozott sebesült mellett, nem szólnak egymáshoz. Az idilli piknikhangulatnak nyoma sem maradt, a helyét pedig a néma ijedtség vette át. A nyugtalanító kérdések talán sohasem kerülnek megválaszolásra, de meg szerettek volna bizonyosodni róla, hogy épségben marad ennek a hajkoronának a tulajdonosa, amit egy véroroszlán is nagy tisztelettel viselhetne, feltéve, ha létezne ilyen. Ezek után persze miért is volna olyan elképzelhetetlen?*
~ A szemmozgását elnézve jobban van; mikor ideértünk, csak meredt a messzeségbe. Vajon mi járhat a fejében? Megmentettük, vagy felbosszantottuk? Ezekből a szemekből képtelen vagyok bármit is kiolvasni, sőt, az az érzésem, hogy ők olvasnak bennünket. Talán az lenne a legjobb, ha valamelyikünk elszaladna segítségé -- ~ * Abban a pillanatban jéghideg ujjak égetik meg a – szövettel vékonyan fedett – csuklóját, de rögtön el is engedik. Az egyszerre forró és fagyasztó érzés hatására Iriana testét elárasztja az adrenalin; légzése felgyorsul, a sötétedő környezetét pedig teljesen kizárja, csak a nagyon is élő férfira összpontosítja a figyelmét. Tíz, legfeljebb tizenöt másodpercig tarthat a szenzáció, ez a mágia nélküli, kémiai varázslat, a következő pillanatban pedig már a férfi beszél hozzájuk.
~ Angyalok… nahát! Látszik, hogy nem a fején sérült meg: pontosan tudja, hogyan kell megszólítani a hölgyeket. *A lány megnyugszik. Ha valakinek van elég ereje a sármossághoz, akkor valószínűleg nem lehet már akkora életveszélyben. Nolie reflexszerűen elhárítja a szárnya hollétére irányuló kérdést, Iriana apró boldogsága – amit a férfi jobban léte okozott – pedig mélabúba fordul, kicsiny szíve mintha beszippantaná a mellkasát. Nem szeretne túl intim vagy félreérthető lenni, ezért csak párszor finoman megpaskolja a tündértársa vállát, afféle lelki támasz gyanánt. Nem szeretne nagy felhajtást a téma körül, ezért rögtön a férfihez szól.*
- Pár szó és egy duplakötés, igen. *Egy apró mosoly mintha felfedezhető volna a lány arcán, de a lemenő nap nem sokat láttat belőle.*
- Az aggodalma igazán hízelgő, de talán engedje meg, hogy jelen pillanatban mi féltsük magát. Az effajta sérülés igazán veszélyes, könnyűszerrel elfertőződhet. Szerintem a fenevadak is inkább a nagyobb, sebesült prédát szemelnék ki hamarabb, mintsem két olyan desszertnek valót, mint mi ketten. *A férfi már a karjain támaszkodva is majdnem akkora, mint Iriana, a vörös hajzuhatag pedig hosszabb, mint amilyennek azt elsőre látni vélte. Volt már szerencséje felelőtlen betegekhez, de egyikük sem nőtt ekkorára, és egyikük sem égetett rajta keresztül a vérvörös tekintetével.*
~ Remélem, szereti az angyalokat… ~
<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Iriana Skendarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.11 18:59:44</b></font>
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.11 19:02:09, a következő indokkal:
Fejléc módosítás.
*A tündérek türelmesen várakoznak a megfoldozott sebesült mellett, nem szólnak egymáshoz. Az idilli piknikhangulatnak nyoma sem maradt, a helyét pedig a néma ijedtség vette át. A nyugtalanító kérdések talán sohasem kerülnek megválaszolásra, de meg szerettek volna bizonyosodni róla, hogy épségben marad ennek a hajkoronának a tulajdonosa, amit egy véroroszlán is nagy tisztelettel viselhetne, feltéve, ha létezne ilyen. Ezek után persze miért is volna olyan elképzelhetetlen?*
~ A szemmozgását elnézve jobban van; mikor ideértünk, csak meredt a messzeségbe. Vajon mi járhat a fejében? Megmentettük, vagy felbosszantottuk? Ezekből a szemekből képtelen vagyok bármit is kiolvasni, sőt, az az érzésem, hogy ők olvasnak bennünket. Talán az lenne a legjobb, ha valamelyikünk elszaladna segítségé -- ~ * Abban a pillanatban jéghideg ujjak égetik meg a – szövettel vékonyan fedett – csuklóját, de rögtön el is engedik. Az egyszerre forró és fagyasztó érzés hatására Iriana testét elárasztja az adrenalin; légzése felgyorsul, a sötétedő környezetét pedig teljesen kizárja, csak a nagyon is élő férfira összpontosítja a figyelmét. Tíz, legfeljebb tizenöt másodpercig tarthat a szenzáció, ez a mágia nélküli, kémiai varázslat, a következő pillanatban pedig már a férfi beszél hozzájuk.
~ Angyalok… nahát! Látszik, hogy nem a fején sérült meg: pontosan tudja, hogyan kell megszólítani a hölgyeket. *A lány megnyugszik. Ha valakinek van elég ereje a sármossághoz, akkor valószínűleg nem lehet már akkora életveszélyben. Nolie reflexszerűen elhárítja a szárnya hollétére irányuló kérdést, Iriana apró boldogsága – amit a férfi jobban léte okozott – pedig mélabúba fordul, kicsiny szíve mintha beszippantaná a mellkasát. Nem szeretne túl intim vagy félreérthető lenni, ezért csak párszor finoman megpaskolja a tündértársa vállát, afféle lelki támasz gyanánt. Nem szeretne nagy felhajtást a téma körül, ezért rögtön a férfihez szól.*
- Pár szó és egy duplakötés, igen. *Egy apró mosoly mintha felfedezhető volna a lány arcán, de a lemenő nap nem sokat láttat belőle.*
- Az aggodalma igazán hízelgő, de talán engedje meg, hogy jelen pillanatban mi féltsük magát. Az effajta sérülés igazán veszélyes, könnyűszerrel elfertőződhet. Szerintem a fenevadak is inkább a nagyobb, sebesült prédát szemelnék ki hamarabb, mintsem két olyan desszertnek valót, mint mi ketten. *A férfi már a karjain támaszkodva is majdnem akkora, mint Iriana, a vörös hajzuhatag pedig hosszabb, mint amilyennek azt elsőre látni vélte. Volt már szerencséje felelőtlen betegekhez, de egyikük sem nőtt ekkorára, és egyikük sem égetett rajta keresztül a vérvörös tekintetével.*
~ Remélem, szereti az angyalokat… ~
<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Iriana Skendarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.11 18:59:44</b></font>
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.11 19:02:09, a következő indokkal:
Fejléc módosítás.
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-11 16:11:56
Üzenet elküldve: 2013-09-11 16:11:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Iriana Skendarus, Mordach Harders//
* Iriana ötletét hallva bólint és nagy nehezen egy hevenyészett kötést kötnek a sebesült testére. Mikor végeznek Nolie az égre emeli a tekintetét, amit a lemenő nap sugarai már bíborvörösre festettek.*
~ Esteledik...~
* Mielőtt azonban elgondolkodhatna azon, hogy mi legyen a következő lépés, egy idegen kéz ragadja meg a csuklóját. Ijedten pillant vissza a férfira, aki addigra már el is engedte őt és szemei éberen kémleli az érkezetteket. Nolie viszonozza a pillantást. Nem tudja, hogy mit kéne most mondani, kissé zavarban van, de szerencséjére a másik hamarabb szóra nyitja a száját. A hallottakon kissé meglepődik, nem ilyen reakciót várt, de hát ő nem tudhatja mit látott az, aki hosszú órákig feküdt eszméletlenül. Végül csak egy halvány mosoly fut át az arcán. Néhány percig nem szól semmit, csak nézi, ahogy lassan magához tér a férfi. A kérdést hallva idegesen a hajába túr, hogy levezesse zavarát, majd válaszol.*
- Hát..amint látja, nincs.
* Mondja tömören. Mikor megemlíti az éjszaka közeledtét megint az égre pillant, majd elmosolyodik.*
- Nem miattunk kéne aggódni, hanem maga miatt.
* Mondja fejével a kötés felé intve.*
* Iriana ötletét hallva bólint és nagy nehezen egy hevenyészett kötést kötnek a sebesült testére. Mikor végeznek Nolie az égre emeli a tekintetét, amit a lemenő nap sugarai már bíborvörösre festettek.*
~ Esteledik...~
* Mielőtt azonban elgondolkodhatna azon, hogy mi legyen a következő lépés, egy idegen kéz ragadja meg a csuklóját. Ijedten pillant vissza a férfira, aki addigra már el is engedte őt és szemei éberen kémleli az érkezetteket. Nolie viszonozza a pillantást. Nem tudja, hogy mit kéne most mondani, kissé zavarban van, de szerencséjére a másik hamarabb szóra nyitja a száját. A hallottakon kissé meglepődik, nem ilyen reakciót várt, de hát ő nem tudhatja mit látott az, aki hosszú órákig feküdt eszméletlenül. Végül csak egy halvány mosoly fut át az arcán. Néhány percig nem szól semmit, csak nézi, ahogy lassan magához tér a férfi. A kérdést hallva idegesen a hajába túr, hogy levezesse zavarát, majd válaszol.*
- Hát..amint látja, nincs.
* Mondja tömören. Mikor megemlíti az éjszaka közeledtét megint az égre pillant, majd elmosolyodik.*
- Nem miattunk kéne aggódni, hanem maga miatt.
* Mondja fejével a kötés felé intve.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-11 12:08:57
Üzenet elküldve: 2013-09-11 12:08:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*Chipont most nem inti le a másik ork, de megint összekavarodnak a dolgok. Megint jönnek a hosszú mondatok. A félszemű valahogy érthetőbben fogalmaz. Tudja, milyen szavakat kell használni, hogy még egy ork is megértse. Amit mond, azt Chipon egyszerűen elintézné. Biztos, hogy nem engedik csak úgy szabadjára és ha végre a feladat végére érnek majd, akkor ez a fickó mondhat, amit akar. Ők majd megmondják, hogy csak a színjáték része volt a tárgyalás. Hiszen ellenkező esetben elengedték volna és lelépnek nyom nélkül. Máshogy meg nem fog az őrökkel beszélni.
A félszemű úgy próbál visszamászni a kocsiba, mint aki biztos a dolgában. Mint aki tudja, hogy mindjárt visszamennek a barakkba. Az ajtóról le van törve a lakat, ki is eshetne út közben. Ha egyáltalán visszamennének vele. Pedig nem fognak.
Chipon nézi egy darabig, hogy azokkal a láncokkal mennyire tud mászni a fickó. Őt úgy segítették be a kocsiba, nem olyan egyszerű ez.*
- Mit védesz annyira, hogy összevereted magadat? Mire számítasz? Nem kellettél a társaidnak annyira, hogy utánad jöjjenek. Ott hagytak és akár halálra is vallathatnának az őrök téged. Pedig meglesz az a csere. De visszavihetünk. A bandád felmarkolja az aranyat, te meg mész a tömlöcbe.
*Az ork reméli, hogy mindenki érti, amire gondol. Nem akarja visszavinni a fickót, csak ezt játsza. Azt akarja elhitetni, hogy lemarad a nagy üzletről, a tízezer aranyról, amin a csapat majd osztozik. Nélküle. Ha ez nem se jön be, akkor meg lehet próbálni még azt, amit ők csináltak a Pimbónével. Megfenyegetni, hogy levágják a kezét vagy a lábát. Ha a haláltól nem is fél, talán nem akar majd nyomorékként élni.
Az ork egy mozdulatot sem tesz a fickó felé. Mindegy, hogy hanyattesik mászás közben vagy sikeresen beszáll. Egyelőre nem számít, hogy bent van vagy kint. Azt a makacs természetét kell valahogy megtörni. Be kell látnia, hogy jobb neki, ha együttműködik velük. Chipon ilyet még nem csinált előtte, csak ököllel vagy karddal győzött meg mindenkit. Egész érdekesnek találja a dolgot, de a legérdekesebb az lesz, ha sikerül is valamit elérni. Mert eddig csak egy amatőr, igen amatőr színjátszó társulat teljesítményét vitték véghez és a feladat nem pont ez volt. Mi lesz ebből...*
*Chipont most nem inti le a másik ork, de megint összekavarodnak a dolgok. Megint jönnek a hosszú mondatok. A félszemű valahogy érthetőbben fogalmaz. Tudja, milyen szavakat kell használni, hogy még egy ork is megértse. Amit mond, azt Chipon egyszerűen elintézné. Biztos, hogy nem engedik csak úgy szabadjára és ha végre a feladat végére érnek majd, akkor ez a fickó mondhat, amit akar. Ők majd megmondják, hogy csak a színjáték része volt a tárgyalás. Hiszen ellenkező esetben elengedték volna és lelépnek nyom nélkül. Máshogy meg nem fog az őrökkel beszélni.
A félszemű úgy próbál visszamászni a kocsiba, mint aki biztos a dolgában. Mint aki tudja, hogy mindjárt visszamennek a barakkba. Az ajtóról le van törve a lakat, ki is eshetne út közben. Ha egyáltalán visszamennének vele. Pedig nem fognak.
Chipon nézi egy darabig, hogy azokkal a láncokkal mennyire tud mászni a fickó. Őt úgy segítették be a kocsiba, nem olyan egyszerű ez.*
- Mit védesz annyira, hogy összevereted magadat? Mire számítasz? Nem kellettél a társaidnak annyira, hogy utánad jöjjenek. Ott hagytak és akár halálra is vallathatnának az őrök téged. Pedig meglesz az a csere. De visszavihetünk. A bandád felmarkolja az aranyat, te meg mész a tömlöcbe.
*Az ork reméli, hogy mindenki érti, amire gondol. Nem akarja visszavinni a fickót, csak ezt játsza. Azt akarja elhitetni, hogy lemarad a nagy üzletről, a tízezer aranyról, amin a csapat majd osztozik. Nélküle. Ha ez nem se jön be, akkor meg lehet próbálni még azt, amit ők csináltak a Pimbónével. Megfenyegetni, hogy levágják a kezét vagy a lábát. Ha a haláltól nem is fél, talán nem akar majd nyomorékként élni.
Az ork egy mozdulatot sem tesz a fickó felé. Mindegy, hogy hanyattesik mászás közben vagy sikeresen beszáll. Egyelőre nem számít, hogy bent van vagy kint. Azt a makacs természetét kell valahogy megtörni. Be kell látnia, hogy jobb neki, ha együttműködik velük. Chipon ilyet még nem csinált előtte, csak ököllel vagy karddal győzött meg mindenkit. Egész érdekesnek találja a dolgot, de a legérdekesebb az lesz, ha sikerül is valamit elérni. Mert eddig csak egy amatőr, igen amatőr színjátszó társulat teljesítményét vitték véghez és a feladat nem pont ez volt. Mi lesz ebből...*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-10 22:22:37
Üzenet elküldve: 2013-09-10 22:22:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Nolie Piwerd, Iriana Skendarus //
*A percek szinte végtelennek tűnnek, s már Mordach maga sem tudja belőni, hogy pontosan mennyi ideje feküdhet a fűben. Jobb esetben a Nap állásából az időre is tudna következtetni, viszont most a fák lombkoronáján átívelő fényáradat egy hatalmas masszává folyik össze, s mikor a Nap lassacskán el is bújik lágy alkony képében, akkor is csupán annyi tudatosul nála, hogy hamarosan este lesz. Talán ideje lenne valahogyan visszamászni a városba? Eme gondolat körül jár agya, bár ezt hamar elveti, hiszen a kellemes érzés és nyugalmas hangulat még mindig szétárad testében. Talán annak a gyógynövénynek lehet valami hasonló mellékhatása, vagy ki tudja..
Vérszín íriszei hosszasan merednek a magasba, viszont egy hűvösebb fuvallat hatására lehunyja őket, ám pillanatokon belül újra Álomföld és a valóság határára kerül. Úgy lebeg ott, mint valami test nélküli kísértet, aki éppen elveszni készül az éterben - minden valóságos, ugyanakkor minden álomszerű. Csupán körvonalakat lát, nem is igazán tudja megállapítani, hogy pontosan mik lehetnek azok, azonban hamarosan egy ismerős kép bontakozik ki a ködből..
Újra az a csuklyás hölgy sétál felé lassan, kecses mozdulatokkal, azonban most az előzőekhez képest nem fordít hátat Mordachnak, hanem egyre inkább csak közeledik. Szemei azonnal rászegeződnek, s ahogy élesedik a kép, úgy veszi észre döbbenten a férfi, hogy az illető valójában nem egy, hanem két hölgy, s a csuklya bizony nem is csuklya, hanem gyönyörű ében és fehér hajkorona! Először azt hiszi, hogy csupán képzeletének csodásabb része elevenedett meg angyal és démon képében, ám az erősebb gondolat hatására közelebb kerül a valósághoz, melynek következtében érzékei is visszatérnek a földre. Két finom dallam üti meg fülét, melyek az első pillanatban összemosódva játszadoznak, viszont ahogy egyre jobban feleszmél a férfi, egyre jobban tudatosul benne, hogy két hölgy beszélget felette. Amint erre rájön, szemei azonnal kipattannak, s a hirtelen meglepettségtől vezérelve azonnal megragadja mindkettejük kezét - természetesen nem erősen, hiszen még ha akarná, sem tudná jelen helyzetben! Viszont ujjai lassan lecsúsznak csuklójukról a fűbe, s szótlanul, meglepetten cikáznak vörös szemei a két hölgyemény közt. Nem is igazán tudja, hogy mit mondjon hirtelen, ám mikor óvatlanul lefelé pillanat, azonnal tudja, hogy mivel is kezdjen.*
- Ha nem tudnám biztosan, hogy ez most a valóság, akkor azt hinném, hogy a Sors küldte utánam az angyalait..
*Hangja nagyon mély, kissé akadozott és fájdalmas, ám mikor alaposabban szemügyre veszi a kötést, halovány mosoly ül ki arcára. Szerencsére elég pár röpke perc ahhoz, hogy rendesen magához térjen, s teljesen tudatosuljon benne a látott kép és a kialakult helyzet.*
- Tündérek..
*Mondja ki hangosan gondolatait, ahogy végigtekint a két jövevényen, s ahogy jobban szemügyre veszi a hóhajú angyal szárnyait. Nem sokszor volt dolga ezzel a fajjal, hiszen úgy vette észre, hogy ők inkább az erdő mélyén bújnak meg, s kerülik a nyüzsgőbb városokat, erre pedig most két szépséggel is szemben találja magát.*
- S az Ön szárnya?
*Pillant vissza az ébenhajú hölgy felé, szemeivel pedig keresi az ő szárnyait is, amik még a ruha takarásában sem látszanak. Nem tudja igazán, hogy miért pont erre tért ki, inkább csak örül annak, hogy a nyugalmas, elvont, s már kissé kellemetlen pillanatokból valaki visszazökkentette.*
- Köszönöm a segítséget, azt hiszem, hogy remek volt az időzítés! Sokszor pár szó is elég ahhoz, hogy életet mentsen.. *megpróbálja kicsit felhúzni magát, karján támaszkodva* S mi járatban erre a hölgyek? Hamarosan lemegy a Nap teljesen, ekkor pedig nem teljesen veszélytelen két ilyen törékeny teremtésnek az erdő!
*A percek szinte végtelennek tűnnek, s már Mordach maga sem tudja belőni, hogy pontosan mennyi ideje feküdhet a fűben. Jobb esetben a Nap állásából az időre is tudna következtetni, viszont most a fák lombkoronáján átívelő fényáradat egy hatalmas masszává folyik össze, s mikor a Nap lassacskán el is bújik lágy alkony képében, akkor is csupán annyi tudatosul nála, hogy hamarosan este lesz. Talán ideje lenne valahogyan visszamászni a városba? Eme gondolat körül jár agya, bár ezt hamar elveti, hiszen a kellemes érzés és nyugalmas hangulat még mindig szétárad testében. Talán annak a gyógynövénynek lehet valami hasonló mellékhatása, vagy ki tudja..
Vérszín íriszei hosszasan merednek a magasba, viszont egy hűvösebb fuvallat hatására lehunyja őket, ám pillanatokon belül újra Álomföld és a valóság határára kerül. Úgy lebeg ott, mint valami test nélküli kísértet, aki éppen elveszni készül az éterben - minden valóságos, ugyanakkor minden álomszerű. Csupán körvonalakat lát, nem is igazán tudja megállapítani, hogy pontosan mik lehetnek azok, azonban hamarosan egy ismerős kép bontakozik ki a ködből..
Újra az a csuklyás hölgy sétál felé lassan, kecses mozdulatokkal, azonban most az előzőekhez képest nem fordít hátat Mordachnak, hanem egyre inkább csak közeledik. Szemei azonnal rászegeződnek, s ahogy élesedik a kép, úgy veszi észre döbbenten a férfi, hogy az illető valójában nem egy, hanem két hölgy, s a csuklya bizony nem is csuklya, hanem gyönyörű ében és fehér hajkorona! Először azt hiszi, hogy csupán képzeletének csodásabb része elevenedett meg angyal és démon képében, ám az erősebb gondolat hatására közelebb kerül a valósághoz, melynek következtében érzékei is visszatérnek a földre. Két finom dallam üti meg fülét, melyek az első pillanatban összemosódva játszadoznak, viszont ahogy egyre jobban feleszmél a férfi, egyre jobban tudatosul benne, hogy két hölgy beszélget felette. Amint erre rájön, szemei azonnal kipattannak, s a hirtelen meglepettségtől vezérelve azonnal megragadja mindkettejük kezét - természetesen nem erősen, hiszen még ha akarná, sem tudná jelen helyzetben! Viszont ujjai lassan lecsúsznak csuklójukról a fűbe, s szótlanul, meglepetten cikáznak vörös szemei a két hölgyemény közt. Nem is igazán tudja, hogy mit mondjon hirtelen, ám mikor óvatlanul lefelé pillanat, azonnal tudja, hogy mivel is kezdjen.*
- Ha nem tudnám biztosan, hogy ez most a valóság, akkor azt hinném, hogy a Sors küldte utánam az angyalait..
*Hangja nagyon mély, kissé akadozott és fájdalmas, ám mikor alaposabban szemügyre veszi a kötést, halovány mosoly ül ki arcára. Szerencsére elég pár röpke perc ahhoz, hogy rendesen magához térjen, s teljesen tudatosuljon benne a látott kép és a kialakult helyzet.*
- Tündérek..
*Mondja ki hangosan gondolatait, ahogy végigtekint a két jövevényen, s ahogy jobban szemügyre veszi a hóhajú angyal szárnyait. Nem sokszor volt dolga ezzel a fajjal, hiszen úgy vette észre, hogy ők inkább az erdő mélyén bújnak meg, s kerülik a nyüzsgőbb városokat, erre pedig most két szépséggel is szemben találja magát.*
- S az Ön szárnya?
*Pillant vissza az ébenhajú hölgy felé, szemeivel pedig keresi az ő szárnyait is, amik még a ruha takarásában sem látszanak. Nem tudja igazán, hogy miért pont erre tért ki, inkább csak örül annak, hogy a nyugalmas, elvont, s már kissé kellemetlen pillanatokból valaki visszazökkentette.*
- Köszönöm a segítséget, azt hiszem, hogy remek volt az időzítés! Sokszor pár szó is elég ahhoz, hogy életet mentsen.. *megpróbálja kicsit felhúzni magát, karján támaszkodva* S mi járatban erre a hölgyek? Hamarosan lemegy a Nap teljesen, ekkor pedig nem teljesen veszélytelen két ilyen törékeny teremtésnek az erdő!
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-10 21:36:14
Üzenet elküldve: 2013-09-10 21:36:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
- Tekintve, hogy semmi szükség az őrség törbecsalására, nem tudom mit problémáztok. Annyi lenne a dolgotok, hogy elengedtek, de ha nem, hát nem. Azt azonban borítékolhatjátok, hogy nem fogtok kapni az őrségtől semmit, hiszen elég lesz csak megemlítenem a kétszínű pofátokat, valamint ezt a beszélgetést. Vigyetek vissza!
* azzal nekiáll visszakászálódni a kocsira, ahonnan eddig annyira szabadulni akart. Fura ez a fickó, annyi szent - vagy csak csudajól tudja manipulálni az embereket. Hiszen az őrségnek is mi oka lett volna elküldeni a bányába, mikor nyugodtan puhíthatták volna még odabent?*
- Tekintve, hogy semmi szükség az őrség törbecsalására, nem tudom mit problémáztok. Annyi lenne a dolgotok, hogy elengedtek, de ha nem, hát nem. Azt azonban borítékolhatjátok, hogy nem fogtok kapni az őrségtől semmit, hiszen elég lesz csak megemlítenem a kétszínű pofátokat, valamint ezt a beszélgetést. Vigyetek vissza!
* azzal nekiáll visszakászálódni a kocsira, ahonnan eddig annyira szabadulni akart. Fura ez a fickó, annyi szent - vagy csak csudajól tudja manipulálni az embereket. Hiszen az őrségnek is mi oka lett volna elküldeni a bányába, mikor nyugodtan puhíthatták volna még odabent?*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-10 21:36:02
Üzenet elküldve: 2013-09-10 21:36:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Nolie Piwerd, Mordach Harders//
*Még csak körbenézni sincs ideje, máris bepárásítják a fülkagylóját. Nolie egy földön fekvő alakra mutat. Ahogy közelebb érnek, egyértelművé válik, hogy a szokatlan, vörös hajkoronát viselő férfi nem henyélni jött ide: megsérült. Iriana azonban nem ezt, hanem a férfi résnyire nyitott, vörös szempárját látja meg hamarabb. Szíve ismét szaporábban kezd verni, szemei pedig tágra nyílnak, de ezúttal nem egy baráti gesztus, hanem az ijedtség miatt.*
~ Sötételf… ~
- Segítenünk kéne neki. *Szólal meg Nolie, Iriana pedig feleszmél, visszatér a valóságba. Alaposabban tanulmányozva a férfit, kizártnak mondható, hogy sötételf legyen. Úgy veszik körbe ezt a vörös óriást a picúr teremtmények, mintha az istenük pottyant volna le az égből, vagy épp egy mechanikusan vezérelt kreálmányon dolgoznának. A seb minden, csak nem étvágygerjesztő, ennek ellenére a férfi mintha mosolyogna. Ki tudja milyen hormonok szabadulnak fel ilyenkor az emberben, talán így próbálja a teste kompenzálni a fájdalmat. Vagy csak szimplán élvezi? A fegyverei láttán egy harcosról van szó, az esetükben pedig nem kivétel nélküli, hogy ebben (is) leljék örömüket. De nincs erre idő, bárki és bármi is heverjen most itt, nincs jó passzban. Iriana egyetértően bólint Nolie felé, majd ha a tündértársa hajlandó segíteni neki, akkor elfogadja a még mindig heves szívverésű lány tőrét, amivel kettéhasítja az ezüstcsuháját. Ha ez megtörténik, akkor utána felgöngyölítik az így kapott anyagokat, majd megpróbálnák áttuszkolni a férfi háta alatt azokat, hogy kétszer is körbe tudják kötni a sebet. Egyszer az egyik tündér emelné meg egy kicsit a férfit, amíg a másik alácsúsztatja a hamarjában összedobott gézhelyettesítőt, másszor fordítva, míg végül elöl mindkettőt megkötnék úgy, hogy a második kötés még szorosabban ott tartsa az elsőt. A folyamat közben Iriana sem tudná nem észrevenni a perzselő szemű – valószínűsíthetőleg – ember kidolgozott felsőtestét. Jobb óvatosnak lenni, mert ezek a kezek bármelyik pillanatban szilánkosra roppanthatnák, márpedig aligha mondható élvezetesnek az a pár perc, aminek most kiteszik. Végül, fáradtan ugyan, de elkészülne a nagy mű, a szükségápolónők pedig csak reménykedhetnek, hogy nem súlyosbítottak az eseten.
- Már biztosan nem fog olyan könnyen megfázni, mint előtte! *Iriana próbálja pozitívan megközelíteni a „műtétet”. A beteg miatt nem aggódik annyira; nem tűnt életveszélyesnek, mivel előttük már valaki nekilátott a seb kezelésének, a férfi kiléte és mi léte azonban továbbra is rejtély marad. Visszakérné a tőrét Nolie-tól, majd egy nagyot sóhajt.*
~ Mi teríthet le egy ilyen erősnek tűnő lényt, és hol lehet most? ~
A hozzászólás írója (Iriana Skendarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.10 21:48:06
*Még csak körbenézni sincs ideje, máris bepárásítják a fülkagylóját. Nolie egy földön fekvő alakra mutat. Ahogy közelebb érnek, egyértelművé válik, hogy a szokatlan, vörös hajkoronát viselő férfi nem henyélni jött ide: megsérült. Iriana azonban nem ezt, hanem a férfi résnyire nyitott, vörös szempárját látja meg hamarabb. Szíve ismét szaporábban kezd verni, szemei pedig tágra nyílnak, de ezúttal nem egy baráti gesztus, hanem az ijedtség miatt.*
~ Sötételf… ~
- Segítenünk kéne neki. *Szólal meg Nolie, Iriana pedig feleszmél, visszatér a valóságba. Alaposabban tanulmányozva a férfit, kizártnak mondható, hogy sötételf legyen. Úgy veszik körbe ezt a vörös óriást a picúr teremtmények, mintha az istenük pottyant volna le az égből, vagy épp egy mechanikusan vezérelt kreálmányon dolgoznának. A seb minden, csak nem étvágygerjesztő, ennek ellenére a férfi mintha mosolyogna. Ki tudja milyen hormonok szabadulnak fel ilyenkor az emberben, talán így próbálja a teste kompenzálni a fájdalmat. Vagy csak szimplán élvezi? A fegyverei láttán egy harcosról van szó, az esetükben pedig nem kivétel nélküli, hogy ebben (is) leljék örömüket. De nincs erre idő, bárki és bármi is heverjen most itt, nincs jó passzban. Iriana egyetértően bólint Nolie felé, majd ha a tündértársa hajlandó segíteni neki, akkor elfogadja a még mindig heves szívverésű lány tőrét, amivel kettéhasítja az ezüstcsuháját. Ha ez megtörténik, akkor utána felgöngyölítik az így kapott anyagokat, majd megpróbálnák áttuszkolni a férfi háta alatt azokat, hogy kétszer is körbe tudják kötni a sebet. Egyszer az egyik tündér emelné meg egy kicsit a férfit, amíg a másik alácsúsztatja a hamarjában összedobott gézhelyettesítőt, másszor fordítva, míg végül elöl mindkettőt megkötnék úgy, hogy a második kötés még szorosabban ott tartsa az elsőt. A folyamat közben Iriana sem tudná nem észrevenni a perzselő szemű – valószínűsíthetőleg – ember kidolgozott felsőtestét. Jobb óvatosnak lenni, mert ezek a kezek bármelyik pillanatban szilánkosra roppanthatnák, márpedig aligha mondható élvezetesnek az a pár perc, aminek most kiteszik. Végül, fáradtan ugyan, de elkészülne a nagy mű, a szükségápolónők pedig csak reménykedhetnek, hogy nem súlyosbítottak az eseten.
- Már biztosan nem fog olyan könnyen megfázni, mint előtte! *Iriana próbálja pozitívan megközelíteni a „műtétet”. A beteg miatt nem aggódik annyira; nem tűnt életveszélyesnek, mivel előttük már valaki nekilátott a seb kezelésének, a férfi kiléte és mi léte azonban továbbra is rejtély marad. Visszakérné a tőrét Nolie-tól, majd egy nagyot sóhajt.*
~ Mi teríthet le egy ilyen erősnek tűnő lényt, és hol lehet most? ~
A hozzászólás írója (Iriana Skendarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.10 21:48:06
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-10 20:41:28
Üzenet elküldve: 2013-09-10 20:41:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Iriana Skendarus, Mordach Harders//
* Örül, hogy Iriananak is megfelel a tisztás. Mikor a lány elkezdi porolni a ruháját ő is végignéz magán és leporolja a rárakodott port. Végül mindketten végeznek ruhájuk tisztogatásával, így elindulnak a tisztás felé. Nolie közben figyelmesen hallgatja a másik történetét. Nem érti, hogy tud valaki ennyit beszélni. Nem mintha zavarná a dolog, csak különösnek tartja.
Lassan elhagyják a folyópartot és átérnek a fákkal szegélyezett területre. Szemét érdeklődve futtatja végig a növényeken, majd hirtelen megtorpan. Egy alakot vesz észre a kis dombon elterülve. Innen nem látja pontosan, de olyan, mintha a testét vérpatakok fognák közre. Ha Iriana még nem vette észre, akkor óvatosan meglöki és a fülébe súgja.*
- Nézd!
* Mutat az idegenre, majd lassan közelebb sétál. Aggódva veszi szemügyre a mozdulatlan testet, majd letérdel mellé. Ekkor veszi észre, hogy amit eddig vérnek hitt, az valójában a férfi haja. Viszont az oldalán mély seb éktelenkedik, amiből alvadt folyam vezet kifelé. Ujját az orra alá helyezi és a lágy szellő, amit érez meggyőzi arról, hogy még élő személlyel van dolguk.*
- Még él. Még...
* Közli Irianaval.*
- Elég csúnya a seb, ki kéne tisztítani aztán pedig bekötni.
* Mondja, majd szeme megakad a fűben heverő virággömbön. Megismeri a növényt, anyja is sokszor használta, mikor ő szerzett sérüléseket. Ezek szerint valamennyire már el látta maga a sebet.*
- Segítenünk kéne neki.
* Fordul vissza a tündérhez és várja, hogy ő is szóljon valamit.*
* Örül, hogy Iriananak is megfelel a tisztás. Mikor a lány elkezdi porolni a ruháját ő is végignéz magán és leporolja a rárakodott port. Végül mindketten végeznek ruhájuk tisztogatásával, így elindulnak a tisztás felé. Nolie közben figyelmesen hallgatja a másik történetét. Nem érti, hogy tud valaki ennyit beszélni. Nem mintha zavarná a dolog, csak különösnek tartja.
Lassan elhagyják a folyópartot és átérnek a fákkal szegélyezett területre. Szemét érdeklődve futtatja végig a növényeken, majd hirtelen megtorpan. Egy alakot vesz észre a kis dombon elterülve. Innen nem látja pontosan, de olyan, mintha a testét vérpatakok fognák közre. Ha Iriana még nem vette észre, akkor óvatosan meglöki és a fülébe súgja.*
- Nézd!
* Mutat az idegenre, majd lassan közelebb sétál. Aggódva veszi szemügyre a mozdulatlan testet, majd letérdel mellé. Ekkor veszi észre, hogy amit eddig vérnek hitt, az valójában a férfi haja. Viszont az oldalán mély seb éktelenkedik, amiből alvadt folyam vezet kifelé. Ujját az orra alá helyezi és a lágy szellő, amit érez meggyőzi arról, hogy még élő személlyel van dolguk.*
- Még él. Még...
* Közli Irianaval.*
- Elég csúnya a seb, ki kéne tisztítani aztán pedig bekötni.
* Mondja, majd szeme megakad a fűben heverő virággömbön. Megismeri a növényt, anyja is sokszor használta, mikor ő szerzett sérüléseket. Ezek szerint valamennyire már el látta maga a sebet.*
- Segítenünk kéne neki.
* Fordul vissza a tündérhez és várja, hogy ő is szóljon valamit.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-10 16:30:54
Üzenet elküldve: 2013-09-10 16:30:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kbegemoko Bgulubgulu Adongobetk áthalad az erdőn, de ezzel eléggé elmegy az idő. Azt az irányt követte, amin elindult és az erdő eléggé otthonos közeg a számára. Mikor már ritkulnak a fák és több napfény szűrődik be, akkor felsejlik a rengetegből kivezető út. Szép dolog az emlékezés, de nem állhat abból az egész nap. A tündér mindenesetre úgy gondolja, hogy rendszeresen vissza fog ide térni. Egyszerűen az erdő és a benne élő állatok, növények közelsége és közössége feltölti életerővel és energiával. Talán azért, mert ez olyan számára, mint a hely, ahol felnőtt. Közeledik az apró lépteivel az erdő széle felé és a tündér csuklyája alá lassan behatolnak a napsugarak, ahogy kiér a fás övezetből. A bokrokról csemegézik egy kicsit. Finom bogyók teremnek errefelé.
Egy igen érdekes hely kelti fel a figyelmét. Óriási, szinte egekbe nyúló fákat lát szabályosan elrendezve. Ezt mindenképpen meg kell néznie, ezért arrafelé irányozza kis lábait. Egy ember is eltörpül ezek mellett a nagyranőtt növényóriások mellett, de egy tündér méginkább. Itt érzi a természet erejét, de egyáltalán nem úgy, hogy ettől rosszul érezze magát. Tudja, hogy az anyatermészet a keblére öleli kedves gyermekeit és nem él vissza a nagyságával. Megcsodálja ezeket a hatalmas fákat. Körbejárja őket, meérinti a törzsüket. Még a füleit is odatapasztja, hogy hallja a bent motoszkáló farágó bogarak zörejeit. A fák lombja nem szétterülő, így a kis tisztás rengeteg napfényt kap. Egy domb van a közepén, gyönöyrű virágokkal és mellett csodálatos szépségű fűvel. A tündérek a szépséget nagyon tudják értékelni. Ők maguk is szépséges nép, bár akik a földeken dolgoznak, azok egy kicsit megviseltebbeknek látszanak. Így is lassabban öregszenek, mint az emberek. Kbegemokonak az jut eszébe, hogy ezen a helyen megáll az idő. Az erdő is fantasztikus volt a számára, de ez más. Ez a teljes kiszakadás a karavánok zaklatott élete után a városi nyüzsgésből. Körbejárja a dombot, egyesével szagolgat meg minden virágot. Elterül a fűben és hagyja, hogy a hatalms csillogó égitest fénye masszírozza az arcát. Most végre jól érzi magát. Hosszú ideje nem mondhatta ezt el magáról. Kbegemoko Bgulubgulu Adongobetk nyugalmat talál ezen a helyen.*
Egy igen érdekes hely kelti fel a figyelmét. Óriási, szinte egekbe nyúló fákat lát szabályosan elrendezve. Ezt mindenképpen meg kell néznie, ezért arrafelé irányozza kis lábait. Egy ember is eltörpül ezek mellett a nagyranőtt növényóriások mellett, de egy tündér méginkább. Itt érzi a természet erejét, de egyáltalán nem úgy, hogy ettől rosszul érezze magát. Tudja, hogy az anyatermészet a keblére öleli kedves gyermekeit és nem él vissza a nagyságával. Megcsodálja ezeket a hatalmas fákat. Körbejárja őket, meérinti a törzsüket. Még a füleit is odatapasztja, hogy hallja a bent motoszkáló farágó bogarak zörejeit. A fák lombja nem szétterülő, így a kis tisztás rengeteg napfényt kap. Egy domb van a közepén, gyönöyrű virágokkal és mellett csodálatos szépségű fűvel. A tündérek a szépséget nagyon tudják értékelni. Ők maguk is szépséges nép, bár akik a földeken dolgoznak, azok egy kicsit megviseltebbeknek látszanak. Így is lassabban öregszenek, mint az emberek. Kbegemokonak az jut eszébe, hogy ezen a helyen megáll az idő. Az erdő is fantasztikus volt a számára, de ez más. Ez a teljes kiszakadás a karavánok zaklatott élete után a városi nyüzsgésből. Körbejárja a dombot, egyesével szagolgat meg minden virágot. Elterül a fűben és hagyja, hogy a hatalms csillogó égitest fénye masszírozza az arcát. Most végre jól érzi magát. Hosszú ideje nem mondhatta ezt el magáról. Kbegemoko Bgulubgulu Adongobetk nyugalmat talál ezen a helyen.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-10 14:24:33
Üzenet elküldve: 2013-09-10 14:24:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*Kraggar meghallgatja a többieket, majd megvonja a vállát:*
- Ez eléggé egyhangúnak tűnik. Úgy fest, mindenki egyetért abban, hogy ezt így nem csinálhatjuk. Sajnálom, de ez nem megy. Valójában csak az a lehetőség él, amit Chipon mondott, miszerint mindent úgy fogunk csinálni, ahogy a tervben volt, kivéve azt a részt, hogy a cserénél valóban a ti oldalatokon fogunk állni, és az őrséget csaljuk tőrbe. *igazán megérthetné a félszemű, hogy nem fognak tágítani, hiszen az őrség habár elvileg semmit nem tehet velük, azért az ork ebben nem bízik annyira. Ráadásul lehet, hogy valami kém is rájuk tapadt, semmiképp nem meri ezt megkockáztatni, akkor már inkább a banditák közé megy, azok legalább ragadozók, nem dögkeselyűk.*
- Akkor ez a lehetőség, vagy visszaviszünk az őrséghez, választhatsz. Nélküled visszatérni nem fogunk, azt nem kockáztatjuk meg.
*Kraggar meghallgatja a többieket, majd megvonja a vállát:*
- Ez eléggé egyhangúnak tűnik. Úgy fest, mindenki egyetért abban, hogy ezt így nem csinálhatjuk. Sajnálom, de ez nem megy. Valójában csak az a lehetőség él, amit Chipon mondott, miszerint mindent úgy fogunk csinálni, ahogy a tervben volt, kivéve azt a részt, hogy a cserénél valóban a ti oldalatokon fogunk állni, és az őrséget csaljuk tőrbe. *igazán megérthetné a félszemű, hogy nem fognak tágítani, hiszen az őrség habár elvileg semmit nem tehet velük, azért az ork ebben nem bízik annyira. Ráadásul lehet, hogy valami kém is rájuk tapadt, semmiképp nem meri ezt megkockáztatni, akkor már inkább a banditák közé megy, azok legalább ragadozók, nem dögkeselyűk.*
- Akkor ez a lehetőség, vagy visszaviszünk az őrséghez, választhatsz. Nélküled visszatérni nem fogunk, azt nem kockáztatjuk meg.
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-10 07:47:58
Üzenet elküldve: 2013-09-10 07:47:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*Az elf megkapja a magáét és most már csak hallgat. Nem emberkedik, látja, hogy az erősebbekkel fölösleges lenne szembeszállni. Legalábbis a félszemű nézőpontjából valami ilyesminek tűnhet, pedig valójában csak nem akar már beleszólni a dolgokba.
Chipon fejében viszont elindulnak a gondolatok. Ritkán történik ilyen, de ami most megy, az nem hagyja nyugodni. A Pimbó házaspár gyerekei őt bérelték fel eredetileg, hogy találja meg a törp férfit és nőt. Most már a városőrség és két idegen oldalán dolgozik az ügyön és nem lehet csak úgy kiszállni. Hogy az őrségtől mennyit kapna, arra nem emlékszik, de 300 arany nem sok. Főleg ha arra gondol, mi történik, ha elengedik ezt a félszeműt és semmit nem intéznek el. Halál, börtön vagy valami ilyesmi. Hiszen akkor a házaspárt nem szabadították ki, de hagytak szabadon távozni egy rabot. Messzire nem jutna, mert biztos itt vannak a városőrök valahol, de az is elég, ha csak látják, hogy elengedik.
Valahogy meg kéne győzni, hogy ez nem elég, több kell nekik. Be akarnak szállni a zsarolásba, ami biztos valami nagy dolog, ha egyszer az őrség ennyire ki akarja nyomozni és ilyen vallatásokon ment keresztül a fickó. Ez jó lesz, gondolja magában Chipon.*
- 300 arany? Nem, inkább beszállunk a dologba! Ha így elintéztek és te csak kussoltál, akkor itt valami nagyobb van. És abból nekünk is kell.
*Az ork a maga módján így tudja elmondani, amit akar. Ha a másik kiegészíti, akkor talán jobb lesz. Vagy megint leteremti, de csinálja csak, ha van jobb ötlete.*
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.10 21:29:31, a következő indokkal:
nem odaillő kifejezés
*Az elf megkapja a magáét és most már csak hallgat. Nem emberkedik, látja, hogy az erősebbekkel fölösleges lenne szembeszállni. Legalábbis a félszemű nézőpontjából valami ilyesminek tűnhet, pedig valójában csak nem akar már beleszólni a dolgokba.
Chipon fejében viszont elindulnak a gondolatok. Ritkán történik ilyen, de ami most megy, az nem hagyja nyugodni. A Pimbó házaspár gyerekei őt bérelték fel eredetileg, hogy találja meg a törp férfit és nőt. Most már a városőrség és két idegen oldalán dolgozik az ügyön és nem lehet csak úgy kiszállni. Hogy az őrségtől mennyit kapna, arra nem emlékszik, de 300 arany nem sok. Főleg ha arra gondol, mi történik, ha elengedik ezt a félszeműt és semmit nem intéznek el. Halál, börtön vagy valami ilyesmi. Hiszen akkor a házaspárt nem szabadították ki, de hagytak szabadon távozni egy rabot. Messzire nem jutna, mert biztos itt vannak a városőrök valahol, de az is elég, ha csak látják, hogy elengedik.
Valahogy meg kéne győzni, hogy ez nem elég, több kell nekik. Be akarnak szállni a zsarolásba, ami biztos valami nagy dolog, ha egyszer az őrség ennyire ki akarja nyomozni és ilyen vallatásokon ment keresztül a fickó. Ez jó lesz, gondolja magában Chipon.*
- 300 arany? Nem, inkább beszállunk a dologba! Ha így elintéztek és te csak kussoltál, akkor itt valami nagyobb van. És abból nekünk is kell.
*Az ork a maga módján így tudja elmondani, amit akar. Ha a másik kiegészíti, akkor talán jobb lesz. Vagy megint leteremti, de csinálja csak, ha van jobb ötlete.*
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.10 21:29:31, a következő indokkal:
nem odaillő kifejezés
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-09 17:17:29
Üzenet elküldve: 2013-09-09 17:17:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Pimbóék nyomában//
*Deronnak kedve lenne fejbe rúgni a félszeműt, amiért mosolyog azon, hogy kapott egy pofont. Az egyetlen ami visszafogja a tudat, hogy most nem ez dolga. Majd később is ráér. Amikor az elkezd beszélni úgy tesz, mintha elgondolkodna a dolgon.*
"Háromszáz arany a semmittevésért tényleg jó pénz, de nekünk most az a dolgunk, hogy a pimbó házaspárt kiszabadítsuk. Ha pedig ezt elvégezzük akkor még ennél is jobb pénzt kapunk."
*Végül úgy dönt, hogy kissé rövidebben, de megismétli amit Kraggar mondott előtte.*
- Nos, ha a bandád, már ha van ilyen, többet ad mint az őrség akkor leveszem rólad a láncokat. És onnantól kezdve nektek dolgozunk, mind a hárman. Rendben van?
*Innentől kezdve a többiekre bízza dolgot. Elvégre ő sosem volt a szavak mestere és amikor megszólalat abból gyakran volt baj, mint a ahogy ezt már előbb is láthatták. Ha a félszemű belemegy akkor leveszi a láncai egy részét és aztán majd a két ork közül valamelyik eldönti, hogy hogyan tovább. Neki aztán mindegy. Valahogy csak meg fogják oldani a kissé szorultnak tűnő helyzetüket.*
*Deronnak kedve lenne fejbe rúgni a félszeműt, amiért mosolyog azon, hogy kapott egy pofont. Az egyetlen ami visszafogja a tudat, hogy most nem ez dolga. Majd később is ráér. Amikor az elkezd beszélni úgy tesz, mintha elgondolkodna a dolgon.*
"Háromszáz arany a semmittevésért tényleg jó pénz, de nekünk most az a dolgunk, hogy a pimbó házaspárt kiszabadítsuk. Ha pedig ezt elvégezzük akkor még ennél is jobb pénzt kapunk."
*Végül úgy dönt, hogy kissé rövidebben, de megismétli amit Kraggar mondott előtte.*
- Nos, ha a bandád, már ha van ilyen, többet ad mint az őrség akkor leveszem rólad a láncokat. És onnantól kezdve nektek dolgozunk, mind a hárman. Rendben van?
*Innentől kezdve a többiekre bízza dolgot. Elvégre ő sosem volt a szavak mestere és amikor megszólalat abból gyakran volt baj, mint a ahogy ezt már előbb is láthatták. Ha a félszemű belemegy akkor leveszi a láncai egy részét és aztán majd a két ork közül valamelyik eldönti, hogy hogyan tovább. Neki aztán mindegy. Valahogy csak meg fogják oldani a kissé szorultnak tűnő helyzetüket.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-09 15:47:33
Üzenet elküldve: 2013-09-09 15:47:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*A félszemű szája mosolyra húzódik, mikor az orkok adnak az elfnek, de a mulatság véget ér, mikor az fülét farkát behúzva hagyja magát.*
- Nyugodtan visszamehettek, majd azt mondjátok, hogy átvertelek benneteket, és megszöktem. Semmit sem tehetnek veletek, elvégre ez az egész az ő munkájuk lett volna. Amúgy meg ha egy ujjal is hozzám értek, úgy garantálom, hogy egy fityinget nem kaptok, se tőlem, se mástól. Talán nem tűnt fel, de tudom tartani a szám, ha kell.
- Háromszáz arany fejenként. Ennyit tudok adni, hogy elveszítsetek. Jó ár semmi munkáért, nem gondoljátok?
*A félszemű szája mosolyra húzódik, mikor az orkok adnak az elfnek, de a mulatság véget ér, mikor az fülét farkát behúzva hagyja magát.*
- Nyugodtan visszamehettek, majd azt mondjátok, hogy átvertelek benneteket, és megszöktem. Semmit sem tehetnek veletek, elvégre ez az egész az ő munkájuk lett volna. Amúgy meg ha egy ujjal is hozzám értek, úgy garantálom, hogy egy fityinget nem kaptok, se tőlem, se mástól. Talán nem tűnt fel, de tudom tartani a szám, ha kell.
- Háromszáz arany fejenként. Ennyit tudok adni, hogy elveszítsetek. Jó ár semmi munkáért, nem gondoljátok?
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-09 15:34:56
Üzenet elküldve: 2013-09-09 15:34:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Deinster Rokharon//
*A szerzetesnek teljesen igaza van, ezt kénytelen beismerni. Mosolyogva válaszol.*
-Bölcsebben szól, mint egy évszázadot megélt vénember.
*A férfi szavai gondolkodásra késztették, s mostanra már teljesen megértette, mennyire gyerekes módon viselkedett. Nem gondolta át a helyzetet, csak fogta magát, majd lelépett.*
-Újból elnézést kérek, amiért ilyen nevetséges vagyok, és kislányként viselkedem. Erre egyetlen kifogásom annyi lehet, hogy nem igazán volt ki felneveljen és foglalkozzon velem, ráadásul a hosszú utazás után egy órát sem voltam képes aludni..
*Valóban, most legszívesebben a fűbe feküdne, és az egész napot végigaludná. De ezt most hanyagolnia kell, és visszatérni a fogadóba, majd megmagyarázni tettét. Sylorian már valószínűleg ébren van, s észrevette eltűnését.*
-De ez nem mentség semmire. Felelőtlen és meggondolatlan vagyok, ennyi az egész.
*Viszont ha most elmegy, Deinstertől is el kell búcsúznia. Bár tartozik neki, miután megmutatta a helyes utat. Vashennek mindenképp ezt kell tennie. Kiállni Sylorian mellett, és segíteni őt továbbra is. Nem hagyhat el senkit csak egyik napról a másikra, mert valamiféle gyengeelméjűség tör rá az éjszaka közepén. Gondolkodnia is kéne néha..
Hogy ne vesztegesse az időt, megáll, majd a férfival szembe fordul.*
-Ha tehetek önért valamit, szóljon bármikor. Sokkal tartozom. Ne haragudjon, hogy vesztegettem az idejét, nem tudtam máshoz fordulni.
*Kezet nyújt, s ha a férfi azt elfogadja, még egy utolsó mosoly átsuhan arcán, majd elköszön, s a fogadóba indul az úton, amerről jött.*
*A szerzetesnek teljesen igaza van, ezt kénytelen beismerni. Mosolyogva válaszol.*
-Bölcsebben szól, mint egy évszázadot megélt vénember.
*A férfi szavai gondolkodásra késztették, s mostanra már teljesen megértette, mennyire gyerekes módon viselkedett. Nem gondolta át a helyzetet, csak fogta magát, majd lelépett.*
-Újból elnézést kérek, amiért ilyen nevetséges vagyok, és kislányként viselkedem. Erre egyetlen kifogásom annyi lehet, hogy nem igazán volt ki felneveljen és foglalkozzon velem, ráadásul a hosszú utazás után egy órát sem voltam képes aludni..
*Valóban, most legszívesebben a fűbe feküdne, és az egész napot végigaludná. De ezt most hanyagolnia kell, és visszatérni a fogadóba, majd megmagyarázni tettét. Sylorian már valószínűleg ébren van, s észrevette eltűnését.*
-De ez nem mentség semmire. Felelőtlen és meggondolatlan vagyok, ennyi az egész.
*Viszont ha most elmegy, Deinstertől is el kell búcsúznia. Bár tartozik neki, miután megmutatta a helyes utat. Vashennek mindenképp ezt kell tennie. Kiállni Sylorian mellett, és segíteni őt továbbra is. Nem hagyhat el senkit csak egyik napról a másikra, mert valamiféle gyengeelméjűség tör rá az éjszaka közepén. Gondolkodnia is kéne néha..
Hogy ne vesztegesse az időt, megáll, majd a férfival szembe fordul.*
-Ha tehetek önért valamit, szóljon bármikor. Sokkal tartozom. Ne haragudjon, hogy vesztegettem az idejét, nem tudtam máshoz fordulni.
*Kezet nyújt, s ha a férfi azt elfogadja, még egy utolsó mosoly átsuhan arcán, majd elköszön, s a fogadóba indul az úton, amerről jött.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-09 13:48:11
Üzenet elküldve: 2013-09-09 13:48:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Pimbóék nyomában//
*Deron többé-kevésbé megdöbbenve veszi tudomásul, hogy a a félszemű mindvégig csak átverte őket.*
"Erre lehetett számítani, még ha nem is volt biztos, hogy hallotta művért."
*Aztán Kraggar odafordul hozzá és Deron hirtelen úgy érzi, mintha buzogánnyal verték volna fejbe, majd kap még egy rúgást az oldalába, hogy teljes legyen a kép. Amint felkel a gyenge kábulatból elvigyorodik, majd odaveti Kraggarnak.*
- Nincs harag. De legközelebb gyengébbel is beérem.
"Persze az lenne a legjobb, ha erre a legközelebbre soha az életben nem kerülne sor.
Miután teljesen feltápászkodott, leporolja magát, majd várja, hogy a két ork közül valamelyik mondjon valamit. Ő mostmár tényleg jobban teszi ha hallgat. Kicsit ő maga is sajnálja a színjátékot, bár az tény, hogy nem ők a legprofibbak ezen a téren.*
*Deron többé-kevésbé megdöbbenve veszi tudomásul, hogy a a félszemű mindvégig csak átverte őket.*
"Erre lehetett számítani, még ha nem is volt biztos, hogy hallotta művért."
*Aztán Kraggar odafordul hozzá és Deron hirtelen úgy érzi, mintha buzogánnyal verték volna fejbe, majd kap még egy rúgást az oldalába, hogy teljes legyen a kép. Amint felkel a gyenge kábulatból elvigyorodik, majd odaveti Kraggarnak.*
- Nincs harag. De legközelebb gyengébbel is beérem.
"Persze az lenne a legjobb, ha erre a legközelebbre soha az életben nem kerülne sor.
Miután teljesen feltápászkodott, leporolja magát, majd várja, hogy a két ork közül valamelyik mondjon valamit. Ő mostmár tényleg jobban teszi ha hallgat. Kicsit ő maga is sajnálja a színjátékot, bár az tény, hogy nem ők a legprofibbak ezen a téren.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-08 23:40:09
Üzenet elküldve: 2013-09-08 23:40:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vashen Loendir Belor//
*Feláll a lány, s Rokharon követi a mozdulatot. Alaposan átgondolja a hallottakat, hogy kellő válasszal szolgálhasson Vashennek, hisz a szerzetes eddig csak csendben hallgatta, s közben szakàllàt simogatta. Végül mély levegőt vesz, s úgy dönt belekezd...*
-Nem azt mondtad, hogy Sylorian érted akar megvàltozni? Gondolj csak bele, ha Te nem lennél, máris több halott lenne. Sylorian a kedvedben akar járni s azért akar megváltozni, tehát fontos vagy neki. Ès most ha Te elmész mellöle, akkor ki fogja támogatni a változásában? Senki. Szerintem menj vissza hozzá Vashen. Szeret ő Téged, csak adj neki egy kis időt. Egyik pillanatról a másikra senki sem tud megváltozni! Segíts neki benne, s Te is boldog leszel. Becsüld meg, míg szeretnek. Addig amíg csak lehet. Hisz ha most elhagynád, lehet életed egyik legnagyobb hibáját követnéd el. Hidd el, így volna a legjobb.
*Mondja, majd mosolyog egyet a lányra, s szólal meg ismételten*
-Jó ember ő, csak még új neki ez az életmód. Leszámítva azt a tényt, hogy már a halálomat tervezte!
*Miután ezt kimondja, felkacag*
-Hidd el Vashen, nekem már amúgyis megkönnyebbülés volna a halál, hisz kit szerettem, már elhunyt. Csak az emlékek maradtak nekem.
*Aztán kicsit szomorú képpel fordul a lány felé*
-Vashen, ne hagyd, hogy neked is csak az emlékek jussanak! Te még tudsz ez ellen tenni. Tegyél hát!
*S simítja meg a vállát*
-Szerintem ezt kellene tenned. De csak Te dönthetsz erről, csakis egyedül Te. Viszont ha bármi baj van, nyugodtan szólj. Szívesen segítek, legyen szó egy beszélgetésről avagy egy szökési tervről.
*Azzal elkapja tekintetét a lányról, s előre tekint, amerre épp haladnak...*
A hozzászólás írója (Deinster Rokharon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 23:43:20
*Feláll a lány, s Rokharon követi a mozdulatot. Alaposan átgondolja a hallottakat, hogy kellő válasszal szolgálhasson Vashennek, hisz a szerzetes eddig csak csendben hallgatta, s közben szakàllàt simogatta. Végül mély levegőt vesz, s úgy dönt belekezd...*
-Nem azt mondtad, hogy Sylorian érted akar megvàltozni? Gondolj csak bele, ha Te nem lennél, máris több halott lenne. Sylorian a kedvedben akar járni s azért akar megváltozni, tehát fontos vagy neki. Ès most ha Te elmész mellöle, akkor ki fogja támogatni a változásában? Senki. Szerintem menj vissza hozzá Vashen. Szeret ő Téged, csak adj neki egy kis időt. Egyik pillanatról a másikra senki sem tud megváltozni! Segíts neki benne, s Te is boldog leszel. Becsüld meg, míg szeretnek. Addig amíg csak lehet. Hisz ha most elhagynád, lehet életed egyik legnagyobb hibáját követnéd el. Hidd el, így volna a legjobb.
*Mondja, majd mosolyog egyet a lányra, s szólal meg ismételten*
-Jó ember ő, csak még új neki ez az életmód. Leszámítva azt a tényt, hogy már a halálomat tervezte!
*Miután ezt kimondja, felkacag*
-Hidd el Vashen, nekem már amúgyis megkönnyebbülés volna a halál, hisz kit szerettem, már elhunyt. Csak az emlékek maradtak nekem.
*Aztán kicsit szomorú képpel fordul a lány felé*
-Vashen, ne hagyd, hogy neked is csak az emlékek jussanak! Te még tudsz ez ellen tenni. Tegyél hát!
*S simítja meg a vállát*
-Szerintem ezt kellene tenned. De csak Te dönthetsz erről, csakis egyedül Te. Viszont ha bármi baj van, nyugodtan szólj. Szívesen segítek, legyen szó egy beszélgetésről avagy egy szökési tervről.
*Azzal elkapja tekintetét a lányról, s előre tekint, amerre épp haladnak...*
A hozzászólás írója (Deinster Rokharon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 23:43:20
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-08 20:48:56
Üzenet elküldve: 2013-09-08 20:48:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*Chipon Duard megint lemarad. Az elf nagyon hosszú mondatokat mond, amiket az ork megint nem igazán ért. Talán az a lényeg, amit a végén kérdez, hogy hova tartozik a félszemű. A válasz viszont elég kiábrándító. Kiderül, hogy a rab végig csak játszott velük. Az ork jól hallotta, amit a kocsiból hallott és a másik rab is mindent hallott. A színjátéknak vége, bár nem is volt túl sikeres és még kevésbé volt egybehangzó. Az elf pedig kap egy pofont, amit Chipon szerint is megérdemelt. Ő meg belerúg egyet és úgy szól, mintha az elf már többször tett volna ilyet.*
- Hogy már megint eljárt a pofád...
*A félszemű tudja, hogy itt nem városőrök vannak, csak bérencek. A másik ork el is mondja, hogy pontosan így van, de elfogadnak egy jobb ajánlatot, ha a férfi többet ígér. Chipon ezt jó ötletnek tartja. Ha belemennek a játékba, akkor úgy kell tenni, mintha tényleg azt gondolnák, amit a nagyobbik ork mondott az előbb. Ha ők egy csapat zsoldos lennének, akik most kapnának egy jobb ajánlatot, akkor persze felmérnék a veszélyeket. És ha elfogadnák, utána lelépnének a városból, mert az őrség kerestetné őket. A fickó tudja, hogy kihallgatást terveztek, tehát azt is sejtheti, tudják, miben sántikál, mit követett el. Ezt már nem kell titkolni. Már csak el kell érni valahogy, hogy odavezesse őket a társaihoz. Ez a nehéz benne és Chipon nem is mond semmit, mert abból csak még nagyobb baj lenne, ha az eszével (vagy inkább anélkül) megint összerakna pár mondatot, amivel mindent összekever vagy elront.*
"A másik ork vállalta a beszédet, akkor csak csinálja."
*Ha az elf bedühödne a pofánverésen és vissza akarna vágni a másiknak, akkor Chipon odaugrik és igyekszik szétválasztani őket. Ez esetben még ennyit mond:*
- Hé! Megérdemelted, ne balhézz!
*Máskor ő is elverné az elfet, de most ez a pofon meg a rúgás, még ha szívből is jött, még mindig a színjáték része. Az eszesebb főnöknek elege van a butább csapattagokból. Mindjárt jön az, hogy "csak a baj van veletek", ami persze általában nem igaz, csak pillanatnyi felháborodás. Különben nem lennének a bandában. Valami ilyesmit játszanak most.
Ha viszont az elf nem a másik orknak ront neki, hanem Chiponnak, akkor összeverekednek és Chipon használja az öklét, hogy orrbavágja ezt a Deron nevezetűt, aztán megpróbálja fellökni. De a legjobb az lenne, ha erre nem kerülne sor és az elf tudomásul venné, hogy hibázott, de még mindig játszanak.*
*Chipon Duard megint lemarad. Az elf nagyon hosszú mondatokat mond, amiket az ork megint nem igazán ért. Talán az a lényeg, amit a végén kérdez, hogy hova tartozik a félszemű. A válasz viszont elég kiábrándító. Kiderül, hogy a rab végig csak játszott velük. Az ork jól hallotta, amit a kocsiból hallott és a másik rab is mindent hallott. A színjátéknak vége, bár nem is volt túl sikeres és még kevésbé volt egybehangzó. Az elf pedig kap egy pofont, amit Chipon szerint is megérdemelt. Ő meg belerúg egyet és úgy szól, mintha az elf már többször tett volna ilyet.*
- Hogy már megint eljárt a pofád...
*A félszemű tudja, hogy itt nem városőrök vannak, csak bérencek. A másik ork el is mondja, hogy pontosan így van, de elfogadnak egy jobb ajánlatot, ha a férfi többet ígér. Chipon ezt jó ötletnek tartja. Ha belemennek a játékba, akkor úgy kell tenni, mintha tényleg azt gondolnák, amit a nagyobbik ork mondott az előbb. Ha ők egy csapat zsoldos lennének, akik most kapnának egy jobb ajánlatot, akkor persze felmérnék a veszélyeket. És ha elfogadnák, utána lelépnének a városból, mert az őrség kerestetné őket. A fickó tudja, hogy kihallgatást terveztek, tehát azt is sejtheti, tudják, miben sántikál, mit követett el. Ezt már nem kell titkolni. Már csak el kell érni valahogy, hogy odavezesse őket a társaihoz. Ez a nehéz benne és Chipon nem is mond semmit, mert abból csak még nagyobb baj lenne, ha az eszével (vagy inkább anélkül) megint összerakna pár mondatot, amivel mindent összekever vagy elront.*
"A másik ork vállalta a beszédet, akkor csak csinálja."
*Ha az elf bedühödne a pofánverésen és vissza akarna vágni a másiknak, akkor Chipon odaugrik és igyekszik szétválasztani őket. Ez esetben még ennyit mond:*
- Hé! Megérdemelted, ne balhézz!
*Máskor ő is elverné az elfet, de most ez a pofon meg a rúgás, még ha szívből is jött, még mindig a színjáték része. Az eszesebb főnöknek elege van a butább csapattagokból. Mindjárt jön az, hogy "csak a baj van veletek", ami persze általában nem igaz, csak pillanatnyi felháborodás. Különben nem lennének a bandában. Valami ilyesmit játszanak most.
Ha viszont az elf nem a másik orknak ront neki, hanem Chiponnak, akkor összeverekednek és Chipon használja az öklét, hogy orrbavágja ezt a Deron nevezetűt, aztán megpróbálja fellökni. De a legjobb az lenne, ha erre nem kerülne sor és az elf tudomásul venné, hogy hibázott, de még mindig játszanak.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-08 20:05:03
Üzenet elküldve: 2013-09-08 20:05:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*Hát végre kiderül, hogy a félszemű igenis hallotta a művért. Kraggar erre mindössze higgadt arccal odafordul Deronhoz, megragadja a vállát, és azt mondja:*
- Remélem nincs harag *majd másik kezével lekeveri neki a pofont, amit a szekéren is le tervezett. Nem is tudja, hogy ezt az elf csak a művérért kapja-e, vagy benne van az elkeseredett színjáték fáradalma is, amiről kiderült, hogy értelmetlen volt. Azért megjegyzi:*
- A művérért *majd a félszeműhöz fordul* A behálózott, az túlzás. Tettek nekünk egy igen kecsegtető ajánlatot. *ez nem teljesen igaz, hiszen említettek ugyan jutalmat, de...* Egyszerű a helyzet, ők fizetnek, tehát nekik engedelmeskedünk.
*Persze megpróbálhatta volna menteni a helyzetet, de minek? A félszemű nyilván tudja, hogy ha az őrség ezt a hercehurcát bevállalja valakiért, az nem az ork, aki vele együtt utazott. Éppen ezért újabb hazugságokkal nem próbálkozhat meg, legalábbis ilyenekkel nem. Mikor a bilincsre, és a pénzre terelődik a szó, felvonja a szemöldökét.*
- Hogy arannyal? Mégis mennyivel? Most, hogy lebuktunk, már úgyis mindegy, innentől vagy folytatjuk az őrség munkáját a kínvallatás terén, aminek nem sok hasznát látom, vagy... *nem mondja ki végül* Legalábbis vissza már ugye nem mehetünk úgy, hogy elszúrtuk *néz a többiekre* viszont meggyőzhetőek vagyunk. Éppen ezért kérdezem, hogy mennyi aranyat, hiszen ha többet, mint az őrség... Tudniillik, mifelénk az a szokás, hogy annak segítünk, aki többet fizet. Ha a bandátok többet fizet *vonja meg a vállát* akkor az őrség helyett a ti beépített embereitek leszünk. *persze a félszemű egy szóval sem mondta, hogy elvinné őket a bandához, mindössze a bilincs leszedéséről volt szó, Kraggar viszont kelti a látszatát, hogy félreértette a dolgot. Elvégre ork, tőle nem várnak sokat. Persze kétséges, hogy most a félszemű beveszi-e a mesét, hiszen az elsőn is átlátott, viszont az a része nem volt hazugság, miszerint ha nem hajlandó bevenni őket a dologba, akkor még mindig az őrség emberei, tehát nyilván amit most tenniük kell az a kínvallatás. Vagy esetleg a fogoly visszaszállítása, de ezt a lehetőséget nem mondja ki, senkinek nem hiányzik, hogy a félszemű megint elbízza magát (a kelleténél jobban). Amennyiben belemegy a dologba, úgy Kraggar int az elfnek, hogy szedje le róla a láncokat.*
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.10 21:30:13, a következő indokkal:
nem odaillő kifejezés
*Hát végre kiderül, hogy a félszemű igenis hallotta a művért. Kraggar erre mindössze higgadt arccal odafordul Deronhoz, megragadja a vállát, és azt mondja:*
- Remélem nincs harag *majd másik kezével lekeveri neki a pofont, amit a szekéren is le tervezett. Nem is tudja, hogy ezt az elf csak a művérért kapja-e, vagy benne van az elkeseredett színjáték fáradalma is, amiről kiderült, hogy értelmetlen volt. Azért megjegyzi:*
- A művérért *majd a félszeműhöz fordul* A behálózott, az túlzás. Tettek nekünk egy igen kecsegtető ajánlatot. *ez nem teljesen igaz, hiszen említettek ugyan jutalmat, de...* Egyszerű a helyzet, ők fizetnek, tehát nekik engedelmeskedünk.
*Persze megpróbálhatta volna menteni a helyzetet, de minek? A félszemű nyilván tudja, hogy ha az őrség ezt a hercehurcát bevállalja valakiért, az nem az ork, aki vele együtt utazott. Éppen ezért újabb hazugságokkal nem próbálkozhat meg, legalábbis ilyenekkel nem. Mikor a bilincsre, és a pénzre terelődik a szó, felvonja a szemöldökét.*
- Hogy arannyal? Mégis mennyivel? Most, hogy lebuktunk, már úgyis mindegy, innentől vagy folytatjuk az őrség munkáját a kínvallatás terén, aminek nem sok hasznát látom, vagy... *nem mondja ki végül* Legalábbis vissza már ugye nem mehetünk úgy, hogy elszúrtuk *néz a többiekre* viszont meggyőzhetőek vagyunk. Éppen ezért kérdezem, hogy mennyi aranyat, hiszen ha többet, mint az őrség... Tudniillik, mifelénk az a szokás, hogy annak segítünk, aki többet fizet. Ha a bandátok többet fizet *vonja meg a vállát* akkor az őrség helyett a ti beépített embereitek leszünk. *persze a félszemű egy szóval sem mondta, hogy elvinné őket a bandához, mindössze a bilincs leszedéséről volt szó, Kraggar viszont kelti a látszatát, hogy félreértette a dolgot. Elvégre ork, tőle nem várnak sokat. Persze kétséges, hogy most a félszemű beveszi-e a mesét, hiszen az elsőn is átlátott, viszont az a része nem volt hazugság, miszerint ha nem hajlandó bevenni őket a dologba, akkor még mindig az őrség emberei, tehát nyilván amit most tenniük kell az a kínvallatás. Vagy esetleg a fogoly visszaszállítása, de ezt a lehetőséget nem mondja ki, senkinek nem hiányzik, hogy a félszemű megint elbízza magát (a kelleténél jobban). Amennyiben belemegy a dologba, úgy Kraggar int az elfnek, hogy szedje le róla a láncokat.*
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.10 21:30:13, a következő indokkal:
nem odaillő kifejezés
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-08 19:11:41
Üzenet elküldve: 2013-09-08 19:11:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
// Pimbóék nyomában//
*A félszemű már meg sem lepődik a banda fejének - de semmi esetre sem eszének - szavai hallatán. Ugyanolyan marhaságokat hord össze, mint ezelőtt. A másik behemót legalább hallgat, bár róla meg süt az ostobaság. Az elf meg igyekszik kérdéseket feltenni, amire a félszemű elneveti magát.*
- Minek kérdezel oylat, amit úgyis tudsz? Legközelebb ne a fejem felett emlegess művért, meg kihallgatást *azzal egy szem szemével rákacsint az elfre. Mostanra bizonyossá válik, hogy a hármasnak a kezdetektől fogva nem volt esélye megpuhítani az emberrablót.*
- Amilyen hülyék vagytok, nem is csodálom, hogy az őrség behálózott titeket. Merthogy nem vagytok a kötelék tagjai, hát az is biztos *rázza meg a fejét sokatmondóan. Felemeli karjait, s kérdőn tekint a hármasra*
- Na akkor leveszitek rólam a vasat? Arannyal fogok fizetni érte.
*A félszemű már meg sem lepődik a banda fejének - de semmi esetre sem eszének - szavai hallatán. Ugyanolyan marhaságokat hord össze, mint ezelőtt. A másik behemót legalább hallgat, bár róla meg süt az ostobaság. Az elf meg igyekszik kérdéseket feltenni, amire a félszemű elneveti magát.*
- Minek kérdezel oylat, amit úgyis tudsz? Legközelebb ne a fejem felett emlegess művért, meg kihallgatást *azzal egy szem szemével rákacsint az elfre. Mostanra bizonyossá válik, hogy a hármasnak a kezdetektől fogva nem volt esélye megpuhítani az emberrablót.*
- Amilyen hülyék vagytok, nem is csodálom, hogy az őrség behálózott titeket. Merthogy nem vagytok a kötelék tagjai, hát az is biztos *rázza meg a fejét sokatmondóan. Felemeli karjait, s kérdőn tekint a hármasra*
- Na akkor leveszitek rólam a vasat? Arannyal fogok fizetni érte.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9566-9585