Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 306 (6101. - 6120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6120. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-29 21:07:16
Üzenet elküldve: 2018-04-29 21:07:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Találka//
//Pycta, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat, - Natalayda, Gavideg//
* Örömmel hallgatja, ahogyan Kaly és Pycta beszélget, s hogy a lány kitart mellette. Ez nagyon sokat jelent a számára éppen ezért hálás is annyira, hogy a sors újra összehozta őket. Már nagyon kíváncsi erre a helyre, amit vadvédnek neveznek. *
- Vigyázzatok magatokra.
* Int ő is búcsút az elfnek, majd a szerzetes mellé sorakozik, Kalyval együtt. *
- Szerintem nincs akadálya, persze ezt Kalynma dönti el, de mivel mi sétálunk, vezetékszáron van a lova, hát nem hiszem, hogy baj lenne ha azon utazna a barátod.
* Válaszolja készségesen az óriásnak Sheldat, bár még mindig kissé szokatlan számára a nagyra nőtt lány, hisz nem sokszor volt dolga Óriásokkal. *
//Pycta, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat, - Natalayda, Gavideg//
* Örömmel hallgatja, ahogyan Kaly és Pycta beszélget, s hogy a lány kitart mellette. Ez nagyon sokat jelent a számára éppen ezért hálás is annyira, hogy a sors újra összehozta őket. Már nagyon kíváncsi erre a helyre, amit vadvédnek neveznek. *
- Vigyázzatok magatokra.
* Int ő is búcsút az elfnek, majd a szerzetes mellé sorakozik, Kalyval együtt. *
- Szerintem nincs akadálya, persze ezt Kalynma dönti el, de mivel mi sétálunk, vezetékszáron van a lova, hát nem hiszem, hogy baj lenne ha azon utazna a barátod.
* Válaszolja készségesen az óriásnak Sheldat, bár még mindig kissé szokatlan számára a nagyra nőtt lány, hisz nem sokszor volt dolga Óriásokkal. *
6119. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-29 16:50:43
Üzenet elküldve: 2018-04-29 16:50:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta, Dora, Umon, Myu, Kalynma, Sheldat, Lesha, Natalayda, Lyidere//
- Oh! Szóval, ember vagy. Tényleg? Nem én vagyok ma az első, aki elfnek nézett.
*Lesha kezét a szája elé kapva elkuncogja magát.*
- Akkor jó, megnyugodtam. Ezek szerint még se kérdeztem olyan nagy butaságot. Biztos, azok is nagyon messziről jöhettek.
*Nyilatkozza mély meggyőződéssel az óriás lány és eszébe se jut, hogy a többi „tudatlannak” más szándéka is lehetett a „tudatlan” kijelentésükkel.
Ekkor sétál oda hozzájuk a fekete kukacos arcú szerzetes. Umon röviden felvilágosítja Natalaydát a városban uralkodó állapotokról, de az óriás lány továbbra sem látja ilyen borúsnak a helyzethez.*
- Oh! Ne aggódjatok már ennyit! Nagyobb a füstje, mint a lángja. Nem lesz semmi baj.
*Szólal meg kézlegyintve.*
- A Pegazus fogadónál is már lecsillapodtak a kedélyek. Lehet elkeseredettek és dühösek az emberek, de nem akarnak rosszat. Egy pár kedves szóval a lelkükre kell beszélni, és biztos leteszik a fegyvert. Erőszak csak erőszakot szül.
*Magyarázza szelíd naivsággal Natalaydának és Umonnak. Ekkor a barna csuhást elszólítja a kötelesség, és egy udvarias elnézést kérés után magára is hagyja a hölgyeket. Lesha nem zavartatva magát tovább beszélget a szépséges leányzóval, akiről most már tudja, hogy nem elf, hanem ember. Ekkor lép oda hozzájuk egy vörös lovag. Lesha kicsit meghökkenve méri végig az urat, és magában nagy büszkén állapítja meg, hogy csak elf lehet. Az elf férfi vértezetét fegyverzetét nézve, gondolja úgy, hogy valami lovag.*
- Üdvözöllek dicső lovag! Én Lesha vagyok. Hú, de szép vörös szemeid vannak. Tyű! Hallod, Te vagy eddig a legmagasabb nem óriás, akivel találkoztam.
*Lesha hallja, hogy nagyon beszélnek valamiről a tisztáson lévő többiek és látja, hogy mindenki indulni készül, de az óriás lány most nem siet sehová. Visszafordul Natalaydához és Lyihez.*
- Persze, ha szeretnétek velünk jöhettek Ti is. Szerintem semmi akadálya. Gyertek velünk, ha szeretnétek. Valami Vadvéd nevezetű helyre megyünk. Később visszatérhettek a városba, amikor már teljesen biztonságos lesz.
*Ha az elszabadult óriás lányon múlik, félő, hogy az egész várost meghívja egy csésze teára abban a bizonyos Vadvédbe, amiről fogalma sincs, hogy az Erdőmélyén hol van pontosan, de még mindig biztos benne, ha akarná egyedül is odatalálna. Szavaira ekkor erősít rá Umon is, ha Natalayda és Lyi úgy érzik szükségét, velük tarthatnak egy darabig, a városi zavargások miatt.
Lesha látja a távozó Pyctát és Dorawynát, odaintve nekik szól.*
- Sziklák Ura óvjon Titeket is!
*Ekkor Umon torkát megköszörülve veszi magához a szót. Lesha el is gondolkodik.*
~ Szegény pára… talán beteg… lehet megfázott? ~
*A barna csuhás, nagyon lelkesen és határozottan tájékoztattatja kis csapatukat a menettervről. Lesha látja a szerzetesnek valamiért nagyon sietős, de az óriás lány fel nem foghatja hova ez a nagy sietség. Nagy sóhajjal pillant Natalaydára és Lyire, majd vállait megvonva szól.*
- Hát… akkor menjünk…
~ Mondjuk, ezeket a mélynövésűeket nekem nem nehéz utolérnem, ha kilépek… ja, de mondjuk lovon ülnek. Ah, mindegy… azt mondtam, hogy elkísérem őket, nem pedig azt, hogy futok utánuk. ~
*Ha a szép ember leányzó és a vörös lovag inkább maradnának, Lesha odaint nekik búcsúzóul.*
- Örültem a találkozásnak. Sziasztok! Barlangok Asszonya vigyázzon rátok is!
*Kedvesen odavonul a többiekhez, akik már jócskán felszedték a sátorfát. Lesha meglepetten és ráérősen pillant körbe a megürült tisztáson.*
- Barmadhúr szerelmére! Most tényleg hova kell ennyire rohanni? Jaj, ne már… én ma már megjártam egyszer egy utat az Erdőmélyétől a városig… nem fogok rohanni… és különben is fáradt vagyok.
*Nyavalyogja, de azért komótosan, nagy kegyesen csak megindul a megadott útirányba.
Kedvesen fordul a szakállas harcoshoz és a feketén szépséges lányhoz.*
- Ne haragudjatok! Myut valamelyikőtök felvenni maga mögé a nyeregbe? Nekem nincs szükségem lóra, de neki igen. Köszönöm.
*Majd kis barátnőjére pillant.*
- Gyere Myu, mert lemaradunk, mint a borravaló… hallod, irtó jó hely lehet ez a Vadvéd, ha ez a fekete kukacos arcú így rohan oda. A kutyád, majd jön velem jó?
*Következő szavait már a hármashoz intézi; Myuhoz, Kalynához, Sheldathoz.*
- Ti menjetek csak előre. Mi elballagunk hátul Kutyafiúval.
*Ha mindenki elindult, akkor Lesha is ráérősen vonul a kis csapat után, remélhetőleg, Myu engedelmével, a fekete farkaskutyával az oldalán.*
~ Ránk fog sötétedni útközben… de jó, majd biztos gyújtunk tábortüzet is. ~
*A gondolatra az óriás lány vidáman elmosolyodva folytatja az útját, de azért néha hátra pillant, hogy nem követik e kis csapatukat.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.29 17:11:00
- Oh! Szóval, ember vagy. Tényleg? Nem én vagyok ma az első, aki elfnek nézett.
*Lesha kezét a szája elé kapva elkuncogja magát.*
- Akkor jó, megnyugodtam. Ezek szerint még se kérdeztem olyan nagy butaságot. Biztos, azok is nagyon messziről jöhettek.
*Nyilatkozza mély meggyőződéssel az óriás lány és eszébe se jut, hogy a többi „tudatlannak” más szándéka is lehetett a „tudatlan” kijelentésükkel.
Ekkor sétál oda hozzájuk a fekete kukacos arcú szerzetes. Umon röviden felvilágosítja Natalaydát a városban uralkodó állapotokról, de az óriás lány továbbra sem látja ilyen borúsnak a helyzethez.*
- Oh! Ne aggódjatok már ennyit! Nagyobb a füstje, mint a lángja. Nem lesz semmi baj.
*Szólal meg kézlegyintve.*
- A Pegazus fogadónál is már lecsillapodtak a kedélyek. Lehet elkeseredettek és dühösek az emberek, de nem akarnak rosszat. Egy pár kedves szóval a lelkükre kell beszélni, és biztos leteszik a fegyvert. Erőszak csak erőszakot szül.
*Magyarázza szelíd naivsággal Natalaydának és Umonnak. Ekkor a barna csuhást elszólítja a kötelesség, és egy udvarias elnézést kérés után magára is hagyja a hölgyeket. Lesha nem zavartatva magát tovább beszélget a szépséges leányzóval, akiről most már tudja, hogy nem elf, hanem ember. Ekkor lép oda hozzájuk egy vörös lovag. Lesha kicsit meghökkenve méri végig az urat, és magában nagy büszkén állapítja meg, hogy csak elf lehet. Az elf férfi vértezetét fegyverzetét nézve, gondolja úgy, hogy valami lovag.*
- Üdvözöllek dicső lovag! Én Lesha vagyok. Hú, de szép vörös szemeid vannak. Tyű! Hallod, Te vagy eddig a legmagasabb nem óriás, akivel találkoztam.
*Lesha hallja, hogy nagyon beszélnek valamiről a tisztáson lévő többiek és látja, hogy mindenki indulni készül, de az óriás lány most nem siet sehová. Visszafordul Natalaydához és Lyihez.*
- Persze, ha szeretnétek velünk jöhettek Ti is. Szerintem semmi akadálya. Gyertek velünk, ha szeretnétek. Valami Vadvéd nevezetű helyre megyünk. Később visszatérhettek a városba, amikor már teljesen biztonságos lesz.
*Ha az elszabadult óriás lányon múlik, félő, hogy az egész várost meghívja egy csésze teára abban a bizonyos Vadvédbe, amiről fogalma sincs, hogy az Erdőmélyén hol van pontosan, de még mindig biztos benne, ha akarná egyedül is odatalálna. Szavaira ekkor erősít rá Umon is, ha Natalayda és Lyi úgy érzik szükségét, velük tarthatnak egy darabig, a városi zavargások miatt.
Lesha látja a távozó Pyctát és Dorawynát, odaintve nekik szól.*
- Sziklák Ura óvjon Titeket is!
*Ekkor Umon torkát megköszörülve veszi magához a szót. Lesha el is gondolkodik.*
~ Szegény pára… talán beteg… lehet megfázott? ~
*A barna csuhás, nagyon lelkesen és határozottan tájékoztattatja kis csapatukat a menettervről. Lesha látja a szerzetesnek valamiért nagyon sietős, de az óriás lány fel nem foghatja hova ez a nagy sietség. Nagy sóhajjal pillant Natalaydára és Lyire, majd vállait megvonva szól.*
- Hát… akkor menjünk…
~ Mondjuk, ezeket a mélynövésűeket nekem nem nehéz utolérnem, ha kilépek… ja, de mondjuk lovon ülnek. Ah, mindegy… azt mondtam, hogy elkísérem őket, nem pedig azt, hogy futok utánuk. ~
*Ha a szép ember leányzó és a vörös lovag inkább maradnának, Lesha odaint nekik búcsúzóul.*
- Örültem a találkozásnak. Sziasztok! Barlangok Asszonya vigyázzon rátok is!
*Kedvesen odavonul a többiekhez, akik már jócskán felszedték a sátorfát. Lesha meglepetten és ráérősen pillant körbe a megürült tisztáson.*
- Barmadhúr szerelmére! Most tényleg hova kell ennyire rohanni? Jaj, ne már… én ma már megjártam egyszer egy utat az Erdőmélyétől a városig… nem fogok rohanni… és különben is fáradt vagyok.
*Nyavalyogja, de azért komótosan, nagy kegyesen csak megindul a megadott útirányba.
Kedvesen fordul a szakállas harcoshoz és a feketén szépséges lányhoz.*
- Ne haragudjatok! Myut valamelyikőtök felvenni maga mögé a nyeregbe? Nekem nincs szükségem lóra, de neki igen. Köszönöm.
*Majd kis barátnőjére pillant.*
- Gyere Myu, mert lemaradunk, mint a borravaló… hallod, irtó jó hely lehet ez a Vadvéd, ha ez a fekete kukacos arcú így rohan oda. A kutyád, majd jön velem jó?
*Következő szavait már a hármashoz intézi; Myuhoz, Kalynához, Sheldathoz.*
- Ti menjetek csak előre. Mi elballagunk hátul Kutyafiúval.
*Ha mindenki elindult, akkor Lesha is ráérősen vonul a kis csapat után, remélhetőleg, Myu engedelmével, a fekete farkaskutyával az oldalán.*
~ Ránk fog sötétedni útközben… de jó, majd biztos gyújtunk tábortüzet is. ~
*A gondolatra az óriás lány vidáman elmosolyodva folytatja az útját, de azért néha hátra pillant, hogy nem követik e kis csapatukat.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.29 17:11:00
6118. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-29 09:21:51
Üzenet elküldve: 2018-04-29 09:21:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Találka//
//Pycta, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat, - Natalayda, Gavideg//
//Pycta, Dorawyna//
*A két szerzetes lassan mindent megbeszél, s eljő a búcsú ideje. Umonnak nincs mit összeszednie, egyedül Kócos az, ki Éjvihar mellett boldogan nyihog, pedig a barna csuhás nem különösebben tudja még normálisan gondját viselni.*
- Gyere pajtás, hosszú út vár ránk! Te pedig *Fordul Pyctához és a vállára teszi a kezét.* vigyázz magadra barátom, bárhová is mész. *Dorawyna felé mélyen meghajol.* Hölgyem, remélem hamarosan találkozunk, a Fekete Fa vigyázzon rátok! *Mondja, s mivel nem szeret búcsúzkodni, rögvest Kócos kantárával kezében a többek felé fordul, s ugyan nem jellemző rá, kissé zavarban is van, de kiereszti a hangját:*
//Lesha, Myu, Kalynma, Sheldat//
- Khm... egy kis figyelmet kérek! Indulunk. Mindenki szedje össze a holmiját, alaposan tartsa magánál, mert gyorsan fogunk haladni. Az útvonal a következő: A szántóföldeken keresztül haladunk hasonlóan Pyctáékhoz, a várost elkerüljük, az ingovány előtt bevárunk mindenkit és irány Erdőmélye. Ne maradjon le senki, aki fáradt inkább szóljon és megállunk. Akinek sok a holmija, hozza ide, feltesszük Kócosra. Párban haladjunk, én magam elől megyek. *Beszédét követően csuklyáját felveszi fejére, így nem látszik az izgatottan mozgolódó stigmák sorozata arcán, nyakán, a jótékony sötét elrejti azt.*
//Natalayda, Gavideg//
*Ezt követően Natalaydahoz és az idegenhez fordul mosolyogva, ki vélhetően a testőre lehet.*
- Ha szeretnétek kiviszünk benneteket a városból, nyugodtan tartsatok velünk. Ha megkerülitek, hátha nagyobb biztonságban tudtok visszatérni! *Mondja, majd a szántóföldek felé fordul.*
////Lesha, Myu, Kalynma, Sheldat//
- Akkor... indulás! Ha van kérdés útközben tegyétek fel. *Majd összeszorult szemekkel próbálja Pyctáékat a távolban kiszúrni, de lovon már messze járhatnak. Csak remélni tudja, hogy nem éri baj őket útközben. A tisztás gyönyörű ugyan, de várja Vadvéd, s talán még Xotara is, ki tudja? De ez csak akkor derül ki, ha megérkeznek. Még megvárja azt, kinek holmiját a lovára kell feltenni, majd elindul, határozottan és céltudatosan, Erdőmélye rejtekén azonban néhány kanyart bele fog tenni a túrába, ahogy Pycta kívánta tőle.*
//Pycta, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat, - Natalayda, Gavideg//
//Pycta, Dorawyna//
*A két szerzetes lassan mindent megbeszél, s eljő a búcsú ideje. Umonnak nincs mit összeszednie, egyedül Kócos az, ki Éjvihar mellett boldogan nyihog, pedig a barna csuhás nem különösebben tudja még normálisan gondját viselni.*
- Gyere pajtás, hosszú út vár ránk! Te pedig *Fordul Pyctához és a vállára teszi a kezét.* vigyázz magadra barátom, bárhová is mész. *Dorawyna felé mélyen meghajol.* Hölgyem, remélem hamarosan találkozunk, a Fekete Fa vigyázzon rátok! *Mondja, s mivel nem szeret búcsúzkodni, rögvest Kócos kantárával kezében a többek felé fordul, s ugyan nem jellemző rá, kissé zavarban is van, de kiereszti a hangját:*
//Lesha, Myu, Kalynma, Sheldat//
- Khm... egy kis figyelmet kérek! Indulunk. Mindenki szedje össze a holmiját, alaposan tartsa magánál, mert gyorsan fogunk haladni. Az útvonal a következő: A szántóföldeken keresztül haladunk hasonlóan Pyctáékhoz, a várost elkerüljük, az ingovány előtt bevárunk mindenkit és irány Erdőmélye. Ne maradjon le senki, aki fáradt inkább szóljon és megállunk. Akinek sok a holmija, hozza ide, feltesszük Kócosra. Párban haladjunk, én magam elől megyek. *Beszédét követően csuklyáját felveszi fejére, így nem látszik az izgatottan mozgolódó stigmák sorozata arcán, nyakán, a jótékony sötét elrejti azt.*
//Natalayda, Gavideg//
*Ezt követően Natalaydahoz és az idegenhez fordul mosolyogva, ki vélhetően a testőre lehet.*
- Ha szeretnétek kiviszünk benneteket a városból, nyugodtan tartsatok velünk. Ha megkerülitek, hátha nagyobb biztonságban tudtok visszatérni! *Mondja, majd a szántóföldek felé fordul.*
////Lesha, Myu, Kalynma, Sheldat//
- Akkor... indulás! Ha van kérdés útközben tegyétek fel. *Majd összeszorult szemekkel próbálja Pyctáékat a távolban kiszúrni, de lovon már messze járhatnak. Csak remélni tudja, hogy nem éri baj őket útközben. A tisztás gyönyörű ugyan, de várja Vadvéd, s talán még Xotara is, ki tudja? De ez csak akkor derül ki, ha megérkeznek. Még megvárja azt, kinek holmiját a lovára kell feltenni, majd elindul, határozottan és céltudatosan, Erdőmélye rejtekén azonban néhány kanyart bele fog tenni a túrába, ahogy Pycta kívánta tőle.*
6117. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-28 23:29:49
Üzenet elküldve: 2018-04-28 23:29:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Virágszedők titkos társasága//
*A biztonság kedvéért azért még leszed párat, hátha a meláknak kelleni fog későbbre. Ügyet sem vet a flegma mindenire. A szép leányzót viszont most nem az ő társasága, inkább egy másik csoporthoz libben oda. Csivitel egy keveset majd, amikor a pasit távozni véli, egy könnyed mozdulattal a földön terem, és pár lépéssel a lány mögé ér. Amit lát, még az ő szemöldökét is felfelé történő mozgásra készteti. Egy Nő aki magasabb nála. Ez igen. Talpig páncélban. Ez igen! *
-Üdvözletem, Lyi vagyok. *Köszön oda a hölgynek, kíváncsian figyelve annak reakcióját. *
-Zavarok? Szabad kíváncsiskodnom? *Ha a válasz igen, vagy arra utaló jelet kap, akkor kérdését az óriásnak szegezi: *
-Látom a város felől jöttök. Én épp oda tartanék. Hogy biztonságos, hol biztonságos a bejutás, illetve a barakkhoz, és a kovácshoz való eljutás? Szükségem volna erre-arra, és igen fontos volna, hogy őt is megvédhessük hazafele, nemde? *Néz a mellette álló emberlányra. Talán nem veszi sértésnek ha vele megy kérdés nélkül. Mindenesetre az információ csak bölcsebbé tesz. *
*A biztonság kedvéért azért még leszed párat, hátha a meláknak kelleni fog későbbre. Ügyet sem vet a flegma mindenire. A szép leányzót viszont most nem az ő társasága, inkább egy másik csoporthoz libben oda. Csivitel egy keveset majd, amikor a pasit távozni véli, egy könnyed mozdulattal a földön terem, és pár lépéssel a lány mögé ér. Amit lát, még az ő szemöldökét is felfelé történő mozgásra készteti. Egy Nő aki magasabb nála. Ez igen. Talpig páncélban. Ez igen! *
-Üdvözletem, Lyi vagyok. *Köszön oda a hölgynek, kíváncsian figyelve annak reakcióját. *
-Zavarok? Szabad kíváncsiskodnom? *Ha a válasz igen, vagy arra utaló jelet kap, akkor kérdését az óriásnak szegezi: *
-Látom a város felől jöttök. Én épp oda tartanék. Hogy biztonságos, hol biztonságos a bejutás, illetve a barakkhoz, és a kovácshoz való eljutás? Szükségem volna erre-arra, és igen fontos volna, hogy őt is megvédhessük hazafele, nemde? *Néz a mellette álló emberlányra. Talán nem veszi sértésnek ha vele megy kérdés nélkül. Mindenesetre az információ csak bölcsebbé tesz. *
6116. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-28 22:19:52
Üzenet elküldve: 2018-04-28 22:19:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Találka//
//Pycta, Zaxdor, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat - Umon, Natalayda//
*Nem csak az ő kis csapata választotta az erdei tisztást a városból menekülés céljának, többen is összefutnak itt és Umon az egyik ilyen csapatból kiváló csinos nő felé indul, majd beszédbe elegyedik vele.
A csuhás türelmesen vár, jele sincs rajta annak, hogy sürgetné az indulást, annak ellenére, hogy valóban el szeretne már indulni. Amikor aztán Umon visszatér és Éjvihar mellé megy maga is, ott halkabbra fogva a hangját intéz szavakat a baráthoz.*
- Vigyázz rájuk és vezesd őket Vadvédbe épségben. *Mondja bizalmasan.*
- Az óriás lány, Lesha veletek megy, azt mondta, nélküled is megtalálná az erődöt. De Vadvéd helyzete maradjon titok, kíváncsi vagyok, hogyan találná meg. Kerüljetek, használd a rejtettebb ösvényeket, ne a szokásos úton menjetek. Nem tűnik mágusnak, tehát, ha trükközik, ne hagyd, hogy megtalálja az ösvényt. *Szavai komolyan hangzanak, de ami igazán furcsa lehet Umonnak, hogy a csuhás most nem az a mindenkiben megbízó alak, akit eddig ismert. De talán nem kell magyaráznia, hogy ha eddig bárkit is elvezettek oda, azt ők vezették be vagy ha oda is talált véletlen, másodszorra vajmi kevés eséllyel találta volna meg az erődöt. Lesha kacsintása viszont bizalmatlanságra ad okot, ezért kell Umonnak figyelnie.*
- Menjetek és az Erdő Szíve legyen veletek! Kövessétek Umont és a Fákban Lakó vigyázzon rátok! *Integet oda mosolyogva, immáron rendes hangon az Erdőmélye felé induló csapatnak, majd Dora-t keresi tekintetével. A kalapos elf lány jól gondolja, hogy a csuhás nem örülne, ha tudná, hogy miken szokott kísérletezni. A venár vezér elég érzékeny az ilyen témára. És a csuhás azt sem tudja, hogy Dora mennyire örül annak, hogy kettesben utaznak majd.*
- Ha kész vagy, indulhatunk. *Mosolyog a lányra, ahogy ruganyosan fellendül a telivér nyergébe.*
- Nem hiszem, hogy gond lenne út közben. *Válaszol az utazással kapcsolatos mondatra, majd még utoljára odainteget Umonnak és a népes társaságnak, majd elindul arra, amerre Zaxdor is távozott felderíteni.
Éjvihar örömmel indul meg az úton, unhatta már az álldogálást, így Dorawyna-val az oldalán lassan eltűnnek egy szántóföldek felé.*
//Pycta, Zaxdor, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat - Umon, Natalayda//
*Nem csak az ő kis csapata választotta az erdei tisztást a városból menekülés céljának, többen is összefutnak itt és Umon az egyik ilyen csapatból kiváló csinos nő felé indul, majd beszédbe elegyedik vele.
A csuhás türelmesen vár, jele sincs rajta annak, hogy sürgetné az indulást, annak ellenére, hogy valóban el szeretne már indulni. Amikor aztán Umon visszatér és Éjvihar mellé megy maga is, ott halkabbra fogva a hangját intéz szavakat a baráthoz.*
- Vigyázz rájuk és vezesd őket Vadvédbe épségben. *Mondja bizalmasan.*
- Az óriás lány, Lesha veletek megy, azt mondta, nélküled is megtalálná az erődöt. De Vadvéd helyzete maradjon titok, kíváncsi vagyok, hogyan találná meg. Kerüljetek, használd a rejtettebb ösvényeket, ne a szokásos úton menjetek. Nem tűnik mágusnak, tehát, ha trükközik, ne hagyd, hogy megtalálja az ösvényt. *Szavai komolyan hangzanak, de ami igazán furcsa lehet Umonnak, hogy a csuhás most nem az a mindenkiben megbízó alak, akit eddig ismert. De talán nem kell magyaráznia, hogy ha eddig bárkit is elvezettek oda, azt ők vezették be vagy ha oda is talált véletlen, másodszorra vajmi kevés eséllyel találta volna meg az erődöt. Lesha kacsintása viszont bizalmatlanságra ad okot, ezért kell Umonnak figyelnie.*
- Menjetek és az Erdő Szíve legyen veletek! Kövessétek Umont és a Fákban Lakó vigyázzon rátok! *Integet oda mosolyogva, immáron rendes hangon az Erdőmélye felé induló csapatnak, majd Dora-t keresi tekintetével. A kalapos elf lány jól gondolja, hogy a csuhás nem örülne, ha tudná, hogy miken szokott kísérletezni. A venár vezér elég érzékeny az ilyen témára. És a csuhás azt sem tudja, hogy Dora mennyire örül annak, hogy kettesben utaznak majd.*
- Ha kész vagy, indulhatunk. *Mosolyog a lányra, ahogy ruganyosan fellendül a telivér nyergébe.*
- Nem hiszem, hogy gond lenne út közben. *Válaszol az utazással kapcsolatos mondatra, majd még utoljára odainteget Umonnak és a népes társaságnak, majd elindul arra, amerre Zaxdor is távozott felderíteni.
Éjvihar örömmel indul meg az úton, unhatta már az álldogálást, így Dorawyna-val az oldalán lassan eltűnnek egy szántóföldek felé.*
6115. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-28 18:37:43
Üzenet elküldve: 2018-04-28 18:37:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zavargások végén, kifelé a városból – találka//
- Ugyan, nem gond. Ha Sheldat csatlakozni akar hozzátok, hát én is. Csak kicsit hirtelen jött az egész.
* Végighallgatja csendesen, hogy kik is a venárok, hol élnek és mi mindennel foglalkoznak. Igazán érdekesnek hangzik az egész, felkeltette az elf a kíváncsiságát. Ez olyasminek tűnik, amiben szívesen kipróbálná magát, s örömét is lelheti benne. *
- A városból elegem lett, a zsúfoltság és a zaj. Sok rossz és haszontalan dolog. Szeretnék már inkább alkotni valamit és azt adni tovább. Veletek tartok, ha befogadtok.
* Megnézi a medált is, ami az elf nyakában lóg és csendben figyeli tovább, mi történik még. Némi vita a két óriás között, hogy melyikük merre menjen, vagy inkább maradjanak együtt. Arrébb húzódik, hátha kicsit jobban hajba kapnak. Inkább Sheldat mellé húzódik, s kicsit a karjába is kapaszkodik. Aztán végül mégis csak ketté vállnak, s Pycta a kalapos leányzóval indul tovább. Ők pedig akkor Erdőmélye felé veszik az irányt. *
- Akkor hát menjünk tovább.
* Nem száll vissza lovára, gyalogláb megyen tovább, ha egy mód van rá. Lovát maga mellett vezeti és út közben már csak lesz idejük beszélgetni. *
- Ugyan, nem gond. Ha Sheldat csatlakozni akar hozzátok, hát én is. Csak kicsit hirtelen jött az egész.
* Végighallgatja csendesen, hogy kik is a venárok, hol élnek és mi mindennel foglalkoznak. Igazán érdekesnek hangzik az egész, felkeltette az elf a kíváncsiságát. Ez olyasminek tűnik, amiben szívesen kipróbálná magát, s örömét is lelheti benne. *
- A városból elegem lett, a zsúfoltság és a zaj. Sok rossz és haszontalan dolog. Szeretnék már inkább alkotni valamit és azt adni tovább. Veletek tartok, ha befogadtok.
* Megnézi a medált is, ami az elf nyakában lóg és csendben figyeli tovább, mi történik még. Némi vita a két óriás között, hogy melyikük merre menjen, vagy inkább maradjanak együtt. Arrébb húzódik, hátha kicsit jobban hajba kapnak. Inkább Sheldat mellé húzódik, s kicsit a karjába is kapaszkodik. Aztán végül mégis csak ketté vállnak, s Pycta a kalapos leányzóval indul tovább. Ők pedig akkor Erdőmélye felé veszik az irányt. *
- Akkor hát menjünk tovább.
* Nem száll vissza lovára, gyalogláb megyen tovább, ha egy mód van rá. Lovát maga mellett vezeti és út közben már csak lesz idejük beszélgetni. *
6114. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-28 12:17:26
Üzenet elküldve: 2018-04-28 12:17:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//A tisztáson – találka//
//Pycta, Zaxdor, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat//
- Én örülök, hogy segítetek, különben fogalmam sincs, hogy jutnék el odáig. *Vigyorog Dorawyna elégedetten, mert továbbra is tetszik neki, hogy valakit érdeklik a dolgai, arról nem is beszélve, hogy Pycta meghajlásától akár el is pirulna, ha olyan pirulós fajta lenne.* ~ Azért jobb, ha nem tudja, min kísérletezem. Ilyenkor szoktam elveszteni az elf barátaimat. Egy elf venár még kevésbé értékelné, hogy lehet az élő anyagot kutatni. ~ *Töpreng el. Valamiért még mindig sikerül a társaság körében a kis, esetlen lány szerepét játszania, akkor is, ha szabadidejében állatokat boncol. Ez egyrészről megnyugtató, másrészről pedig roppant aggasztó.* ~ De ki vagyok én, hogy megmondjam, melyik inkább? ~
*Annak mindenesetre örül, hogy nem mondott butaságot a venárokról. Utál butaságot mondani, az ész vereségének érzi. Sőt, még néhány elismerő pillantást is bezsebel, mikor a mondandója végére ér, amire már régóta vágyott, de az egyedül töltött hónapokban nem igazán volt rá lehetősége.*
~ Egyedül a fogadós értékelt. Remélem, azóta sem gyújtották rá a kócerájt. ~ *Gondolja, és tekintetével a Pegazust keresi, de a felszálló füstben nem igazán lehet megítélni, van-e ott baj vagy nincs. Amikor Pycta új információkat is mond neki, feleszmél töprengéséből, és felé fordul, mert nagyon érdekli, hogy mit felejtett ki a beszámolóból. Legközelebb majd azt is elmondja, ha kérdezik. Ugyan a venár vezér szavai érezhetően telítettek a hittől, ami Dorát egy kissé zavarja és megnehezíti számára az igazi információ kisajtolását, de kitartóan figyel rá, és a medált is egész közelről megcsodálja, lévén közel áll Pyctához, mert még sosem látta a venárok jelképét.*
~ Azért jó tudni, hogy nem mindenki olyan lelkes hitbuzgó, mint a vezérük. Most megnyugodtam kicsit. ~ *Mármint szó sincs róla, Pycta kedvesnek és jónak tűnt Dorawyna szemében, de a gondolkodásukban nem volt semmi közös.* ~ Ez eléggé kiábrándító. Mármint… Elég szép a fickó, még elf mértékkel mérve is. És még az olyanokkal is türelmes, mint az a csúnya másik. Bár egészen megkedveltem azt az Umont vagy kit, nem panaszkodhatom. ~ *Mondja, és megint felbuzog benne valami lelkes izgalom, hogy többet tudjon meg a férfi stigmáiról, de közben leplezetlen érdeklődéssel pillant Pyctára is. Ez kissé felülírja a kutatás izgalmát is.* ~ Mindegy, esélyem se lenne vele tölteni egy kis időt. Itt van ez az ezer ember, ha mind elindulunk, úgyse tudok közelebb férkőzni. ~
*Miközben a fejleményeket várja, Bors nyergével babrál. Ekkor hallja, hogy Pycta elküldi Umont a Vadvéd-turistákkal. Meglepetten fordul hátra, de igyekszik közömbösnek mutatkozni, de kis híján felnevet.*
~ Hoppácska! ~
*Ekkor meghallja, hogy Lesha le akarja beszélni Pyctát a döntéséről, és éppen nagyra nyitná a száját, hogy odavisítson, nem, nem, jó lesz neki Pyctával kettesben, semmi gond, amikor megint fordul a kocka. Nyugodtan dől a lónak. Közben Umon is visszatér, de Dorawyna jelenleg azzal van elfoglalva, hogy Pyctát bámulja ámulva, már nem is érdeklik az érdekes kutatásai. Csak miután már felocsúdik a hirtelen jött szerencsét feldolgozva, lép közelebb, és mielőtt még az elf vezér Umon keresésére indulna, hozzászól.*
- Nagyobb társaságra számítottam. Nem is tudtam, hogy szinte mindenki Vadvédbe tart. *Mondja neki.* Igyekszem majd lépést tartani, amennyire lehet, hogy gyorsan megjárjuk az utat. *A kérésre, hogy készüljön, lelkesen bólogat, és izgalmát már félre se tudja tenni, úgy kezd pakolászni a nyeregtáskájában, hogy még utoljára ellenőrizze cókmókjait, mielőtt nekivágnak az útnak. Mivel nincs sok holmija, hamar meg is van ezzel, úgyhogy ha Pycta megérkezik, felpattan a nyeregbe.*
//Pycta, Zaxdor, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat//
- Én örülök, hogy segítetek, különben fogalmam sincs, hogy jutnék el odáig. *Vigyorog Dorawyna elégedetten, mert továbbra is tetszik neki, hogy valakit érdeklik a dolgai, arról nem is beszélve, hogy Pycta meghajlásától akár el is pirulna, ha olyan pirulós fajta lenne.* ~ Azért jobb, ha nem tudja, min kísérletezem. Ilyenkor szoktam elveszteni az elf barátaimat. Egy elf venár még kevésbé értékelné, hogy lehet az élő anyagot kutatni. ~ *Töpreng el. Valamiért még mindig sikerül a társaság körében a kis, esetlen lány szerepét játszania, akkor is, ha szabadidejében állatokat boncol. Ez egyrészről megnyugtató, másrészről pedig roppant aggasztó.* ~ De ki vagyok én, hogy megmondjam, melyik inkább? ~
*Annak mindenesetre örül, hogy nem mondott butaságot a venárokról. Utál butaságot mondani, az ész vereségének érzi. Sőt, még néhány elismerő pillantást is bezsebel, mikor a mondandója végére ér, amire már régóta vágyott, de az egyedül töltött hónapokban nem igazán volt rá lehetősége.*
~ Egyedül a fogadós értékelt. Remélem, azóta sem gyújtották rá a kócerájt. ~ *Gondolja, és tekintetével a Pegazust keresi, de a felszálló füstben nem igazán lehet megítélni, van-e ott baj vagy nincs. Amikor Pycta új információkat is mond neki, feleszmél töprengéséből, és felé fordul, mert nagyon érdekli, hogy mit felejtett ki a beszámolóból. Legközelebb majd azt is elmondja, ha kérdezik. Ugyan a venár vezér szavai érezhetően telítettek a hittől, ami Dorát egy kissé zavarja és megnehezíti számára az igazi információ kisajtolását, de kitartóan figyel rá, és a medált is egész közelről megcsodálja, lévén közel áll Pyctához, mert még sosem látta a venárok jelképét.*
~ Azért jó tudni, hogy nem mindenki olyan lelkes hitbuzgó, mint a vezérük. Most megnyugodtam kicsit. ~ *Mármint szó sincs róla, Pycta kedvesnek és jónak tűnt Dorawyna szemében, de a gondolkodásukban nem volt semmi közös.* ~ Ez eléggé kiábrándító. Mármint… Elég szép a fickó, még elf mértékkel mérve is. És még az olyanokkal is türelmes, mint az a csúnya másik. Bár egészen megkedveltem azt az Umont vagy kit, nem panaszkodhatom. ~ *Mondja, és megint felbuzog benne valami lelkes izgalom, hogy többet tudjon meg a férfi stigmáiról, de közben leplezetlen érdeklődéssel pillant Pyctára is. Ez kissé felülírja a kutatás izgalmát is.* ~ Mindegy, esélyem se lenne vele tölteni egy kis időt. Itt van ez az ezer ember, ha mind elindulunk, úgyse tudok közelebb férkőzni. ~
*Miközben a fejleményeket várja, Bors nyergével babrál. Ekkor hallja, hogy Pycta elküldi Umont a Vadvéd-turistákkal. Meglepetten fordul hátra, de igyekszik közömbösnek mutatkozni, de kis híján felnevet.*
~ Hoppácska! ~
*Ekkor meghallja, hogy Lesha le akarja beszélni Pyctát a döntéséről, és éppen nagyra nyitná a száját, hogy odavisítson, nem, nem, jó lesz neki Pyctával kettesben, semmi gond, amikor megint fordul a kocka. Nyugodtan dől a lónak. Közben Umon is visszatér, de Dorawyna jelenleg azzal van elfoglalva, hogy Pyctát bámulja ámulva, már nem is érdeklik az érdekes kutatásai. Csak miután már felocsúdik a hirtelen jött szerencsét feldolgozva, lép közelebb, és mielőtt még az elf vezér Umon keresésére indulna, hozzászól.*
- Nagyobb társaságra számítottam. Nem is tudtam, hogy szinte mindenki Vadvédbe tart. *Mondja neki.* Igyekszem majd lépést tartani, amennyire lehet, hogy gyorsan megjárjuk az utat. *A kérésre, hogy készüljön, lelkesen bólogat, és izgalmát már félre se tudja tenni, úgy kezd pakolászni a nyeregtáskájában, hogy még utoljára ellenőrizze cókmókjait, mielőtt nekivágnak az útnak. Mivel nincs sok holmija, hamar meg is van ezzel, úgyhogy ha Pycta megérkezik, felpattan a nyeregbe.*
6113. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-28 10:13:09
Üzenet elküldve: 2018-04-28 10:13:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Virágszedők titkos társasága//
//Vissza a tisztásra - találka - Lesha, Umon, Natalayda, Pycta//
*A lány, mint egy kismadár, vékony hangon szólal meg, közben azért hátrapillant, így a szerzetes immár láthatja is, hogy nincs egyedül. Ez nem változtat a kedvességén, s Umonban nem nyílik bizonytalan érzés vele kapcsolatban, vélhetően nemesről van szó, akinek szüksége van a védelemre. Mindenesetre, így, hogy már beszélgetnek a lány korántsem tűnik elveszettnek, sőt kimondottan talpraesetten nyilatkozik. A tapasztalatok nem titkosak, így nincs akadálya, hogy Umon megossza a városbéli élményeit a lánnyal.*
- Nos, kedves Natalayda, nincsenek túl jó hírem. A szegénynegyed megelégelte a nincstelenséget és mellőzést, a gazdagok ellen lázad. Néhány kúria már lángol és igazából senki sincs biztonságban a városban, ki nem tud elvegyülni. Ha az az egyén ott *mutat a Natalayda mögött állóra* védelmedre szolgál, el kell keserítselek, mert a városi őrség sem tud úrrá lenni jelenleg a helyzeten.* Miközben beszél, mosolyog a lányra, s mélyen szemeibe néz, stigmái nyugodtak arcán, nem érez sem zavart, sem feszültséget.*
- Lesha, minden bizonnyal megerősít a korábban elhangzottakban, ő és barátai is első kézből tapasztalták a forgatagot. Talán, még itt vagytok a legnagyobb biztonságban. *Mondja kedvesen, majd Pycta felé fordítja arcát, ki láthatóan kissé már türelmetlen, régóta ideköti őket a felkelés.*
- Most kérlek bocsáss meg nekem, de szólít a kötelesség! *Hajol meg a lány felé, s miután annak válaszát végighallgatja, lassan visszasétál Pyctához.*
- A korábbiakat megértettem. Nem fogok visszaélni a bizalmaddal. *Kicsit körbenéz a többieken, majd felsóhajt.* Ismét egy színes társasággal gyarapodunk. *Mosolyodik el szelíden, majd Pyctára néz.* Miről szerettél volna velem még beszélni, vezérem? *S, ha Pycta úgy gondolja, kicsit arrébb is sétálhatnak, hogy mások ne hallják, amit megbeszélnek.*
//Vissza a tisztásra - találka - Lesha, Umon, Natalayda, Pycta//
*A lány, mint egy kismadár, vékony hangon szólal meg, közben azért hátrapillant, így a szerzetes immár láthatja is, hogy nincs egyedül. Ez nem változtat a kedvességén, s Umonban nem nyílik bizonytalan érzés vele kapcsolatban, vélhetően nemesről van szó, akinek szüksége van a védelemre. Mindenesetre, így, hogy már beszélgetnek a lány korántsem tűnik elveszettnek, sőt kimondottan talpraesetten nyilatkozik. A tapasztalatok nem titkosak, így nincs akadálya, hogy Umon megossza a városbéli élményeit a lánnyal.*
- Nos, kedves Natalayda, nincsenek túl jó hírem. A szegénynegyed megelégelte a nincstelenséget és mellőzést, a gazdagok ellen lázad. Néhány kúria már lángol és igazából senki sincs biztonságban a városban, ki nem tud elvegyülni. Ha az az egyén ott *mutat a Natalayda mögött állóra* védelmedre szolgál, el kell keserítselek, mert a városi őrség sem tud úrrá lenni jelenleg a helyzeten.* Miközben beszél, mosolyog a lányra, s mélyen szemeibe néz, stigmái nyugodtak arcán, nem érez sem zavart, sem feszültséget.*
- Lesha, minden bizonnyal megerősít a korábban elhangzottakban, ő és barátai is első kézből tapasztalták a forgatagot. Talán, még itt vagytok a legnagyobb biztonságban. *Mondja kedvesen, majd Pycta felé fordítja arcát, ki láthatóan kissé már türelmetlen, régóta ideköti őket a felkelés.*
- Most kérlek bocsáss meg nekem, de szólít a kötelesség! *Hajol meg a lány felé, s miután annak válaszát végighallgatja, lassan visszasétál Pyctához.*
- A korábbiakat megértettem. Nem fogok visszaélni a bizalmaddal. *Kicsit körbenéz a többieken, majd felsóhajt.* Ismét egy színes társasággal gyarapodunk. *Mosolyodik el szelíden, majd Pyctára néz.* Miről szerettél volna velem még beszélni, vezérem? *S, ha Pycta úgy gondolja, kicsit arrébb is sétálhatnak, hogy mások ne hallják, amit megbeszélnek.*
6112. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-28 09:38:10
Üzenet elküldve: 2018-04-28 09:38:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Virágszedők titkos társasága//
//Vissza a tisztásra - találka - Umon, Lesha//
*A társaságtól kicsit távolabb áll meg, s aggódva pillant a város felé. A csuhás férfi valóban felfigyel rá, így egy kecses kis mozdulattal int felé, invitálva. Mielőtt odaérne hozzá, Natalayda még hátra pillant a testőrre, és a maga mögött hagyott két fickóra, s mire visszapillant, az óriás nőt találja magával szemközt, aki azonnal a rátér jövetele okára.*
- Szervusz Lesa *pillant fel a nőre.* Natalayda vagyok, és ember. *csiripeli kedvesen.*
~Milyen furcsa ma mindenki…~
- Nem te vagy az egyetlen ma, aki elfnek gondol.
~Ma mindenki furcsa.~
*Eddig nem nézték sosem elfnek, vagy félvérnek, ma pedig már Lesha a harmadik, akinél fel sem merül, hogy ember volna. Kicsit zavarba is jön, s mint ilyenkor, jobb kezével simít végig a csípőjét verdeső szőke hajtekervényen. Umon is megérkezik, ezért úgy fordul, hogy őt is köszönthesse, de Leshának se fordítson hátat.*
- Üdvözöllek Umon!* csicsergi, miközben kíváncsi szürkészöld szemei a férfi arcát átszelő stigmákat pásztázzák.*
- Ó, bocsáss meg, *ocsúdik fel.* Natalayda vagyok… és nem vagyok egyedül. *mosolyodik el, bár legbelül egy kis bizonytalanság felüti a fejét, mert ha azt nézi, hogy egy testőre van, és ez egy egészen nagy csoportosulás, a városban pedig áldatlan állapotok lehetnek a hallottak alapján, talán az egy szem őr éppen olyan, mint ha nem is volna.*
- Ne haragudj, hogy elhívtalak a barátaidtól, igazán nem szeretnélek feltartani, de láttam, hogy a városból jöttetek… és őszintén szólva, korán kijöttem a tisztásra, akkor még teljes volt a nyugalom. Mi történik? Két kofa valamilyen borogató csőcselékről beszélt… most pedig ez. *int a város irányába, ahonnan mint ha csatazajok szűrődnének, fekete és füst száll fel.* Csak ezért hívtalak, hogy megkérdezzem.
//Vissza a tisztásra - találka - Umon, Lesha//
*A társaságtól kicsit távolabb áll meg, s aggódva pillant a város felé. A csuhás férfi valóban felfigyel rá, így egy kecses kis mozdulattal int felé, invitálva. Mielőtt odaérne hozzá, Natalayda még hátra pillant a testőrre, és a maga mögött hagyott két fickóra, s mire visszapillant, az óriás nőt találja magával szemközt, aki azonnal a rátér jövetele okára.*
- Szervusz Lesa *pillant fel a nőre.* Natalayda vagyok, és ember. *csiripeli kedvesen.*
~Milyen furcsa ma mindenki…~
- Nem te vagy az egyetlen ma, aki elfnek gondol.
~Ma mindenki furcsa.~
*Eddig nem nézték sosem elfnek, vagy félvérnek, ma pedig már Lesha a harmadik, akinél fel sem merül, hogy ember volna. Kicsit zavarba is jön, s mint ilyenkor, jobb kezével simít végig a csípőjét verdeső szőke hajtekervényen. Umon is megérkezik, ezért úgy fordul, hogy őt is köszönthesse, de Leshának se fordítson hátat.*
- Üdvözöllek Umon!* csicsergi, miközben kíváncsi szürkészöld szemei a férfi arcát átszelő stigmákat pásztázzák.*
- Ó, bocsáss meg, *ocsúdik fel.* Natalayda vagyok… és nem vagyok egyedül. *mosolyodik el, bár legbelül egy kis bizonytalanság felüti a fejét, mert ha azt nézi, hogy egy testőre van, és ez egy egészen nagy csoportosulás, a városban pedig áldatlan állapotok lehetnek a hallottak alapján, talán az egy szem őr éppen olyan, mint ha nem is volna.*
- Ne haragudj, hogy elhívtalak a barátaidtól, igazán nem szeretnélek feltartani, de láttam, hogy a városból jöttetek… és őszintén szólva, korán kijöttem a tisztásra, akkor még teljes volt a nyugalom. Mi történik? Két kofa valamilyen borogató csőcselékről beszélt… most pedig ez. *int a város irányába, ahonnan mint ha csatazajok szűrődnének, fekete és füst száll fel.* Csak ezért hívtalak, hogy megkérdezzem.
6111. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-27 14:06:56
Üzenet elküldve: 2018-04-27 14:06:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy iszkol el a Tisztásra, ahogyan csak bír. Nem érti, hogy mi folyik itt, hogy mit akarnak az emberek, és miért épp az ő házában akarják. Nem is gazdag, nem is nemes, ugyan úgy egyik napról a másikra él, min ők. Persze mikor a szülei is éltek más volt a helyzet, volt minden nap étel, szép ruhák, minden amit kívánhat, de egyedül nehéz, nagyon nehéz, és most azt a keveset is elveszik tőle, amit örökölt. Hogy mit fog kezdeni ezek után nem tudja, de most sokkal fontosabb, hogy megőrizze a hideg vérét, és tisztán tudjon gondolkodni. Az egyik fa tövében ücsörög, nézi az ittlévőket, és próbál magában megoldást találni a helyzetre.*
6110. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-27 07:07:08
Üzenet elküldve: 2018-04-27 07:07:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Találka//
//Pycta, Zaxdor, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat - Umon, Natalayda//
*A két óriás verbálisan egymásnak esik és a csuhás nem szeretne beleszólni a párharcukba, ezt nekik kell lerendezniük. Még két lépést el is hátrál onnan, amíg a perpatvar zajlik, csak akkor fordul feléjük, amikor Zaxdor kijelenti, hogy elindul felderíteni és az óriás pillantását magán érzi. Akkor kurtán bólint csak, hogy helyes az irány, majd visszafordul Lesha felé. A bocsánatkérésre nem tud mit mondani, zavartan biccent csak, nem szeret személyes konfliktusok szemlélőjévé válni. Látszik, hogy a két óriás kapcsolata szoros, bár nem családi a kötelék, de mégis olyan, mintha Zaxdor egyben óvni és tanítani is akarná Lesha-t.
Aztán Umon is visszatér, ahogy ígérte és a csuháshoz szól, az elf pedig halovány mosollyal válaszol.*
- Örömmel látom, hála az Erdő Szívének. *Mondja és szavai őszintén csengenek. Nem szeretne egy lelkileg zaklatott Umont útnak indítani, mert félő, hogy a legrosszabb pillanatban gyengülnek el lelkének rácsai, hogy a benne rejtőző iszonyat előlépjen, elnyomva a barát akaratát.*
- Mi itt elválunk. Te Erdőmélyére kíséred a csapatot, Lesha veletek megy, hogy erősítsen benneteket. Én pedig Dorawyna-val Amon-ra megyünk. Gyorsan letudom a kötelező dolgokat és máris vágtatok vissza. *Adja elő a terveket. Neki könnyebb dolga lesz, mint Zaxdor-nak korábban, Umon nem fog ellent mondani a csuhásnak, még akkor sem, ha lesznek kétségei az úttal kapcsolatban. De az elf jól átgondolt mindent.
A tisztástól nem messze egy alak tűnik fel, ismeretlen, de veszélytelennek látszó városi. Egy ember lány.*
- Persze, menj csak, de még szeretnék szót váltani veled, mielőtt szétválunk. *Biccent, Umon is megpillantja a lányt és felé indul. Ezt a pár percet már kivárhatja, de lassan menniük kell, bár az éjszaka így is a szabad ég alatt éri őket.*
- Dorawyna, kérlek, készülj, lassan indulunk. *Fordul a kalapos elf lány felé mosolyogva, majd Lesha és a többiekhez intézi szavait.*
- Umon elvezet benneteket Vadvédbe, kérlek benneteket, hogy hallgassatok rá és tegyétek, amit mond. Holnapra magam is visszatérek az erődbe és megbeszélünk mindent. *Mondja mosolyogva Sheldat-nak, Kalynma-nak és Myu-nak. Lesha pedig velük tart, így már biztos benne, ha gond is történne, meg tudják majd oldani.
Éjviharhoz sétál, hogy előkészítse az utazásra, de mielőtt elindulnak, még valóban beszélnie kell Umonnal.*
//Pycta, Zaxdor, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat - Umon, Natalayda//
*A két óriás verbálisan egymásnak esik és a csuhás nem szeretne beleszólni a párharcukba, ezt nekik kell lerendezniük. Még két lépést el is hátrál onnan, amíg a perpatvar zajlik, csak akkor fordul feléjük, amikor Zaxdor kijelenti, hogy elindul felderíteni és az óriás pillantását magán érzi. Akkor kurtán bólint csak, hogy helyes az irány, majd visszafordul Lesha felé. A bocsánatkérésre nem tud mit mondani, zavartan biccent csak, nem szeret személyes konfliktusok szemlélőjévé válni. Látszik, hogy a két óriás kapcsolata szoros, bár nem családi a kötelék, de mégis olyan, mintha Zaxdor egyben óvni és tanítani is akarná Lesha-t.
Aztán Umon is visszatér, ahogy ígérte és a csuháshoz szól, az elf pedig halovány mosollyal válaszol.*
- Örömmel látom, hála az Erdő Szívének. *Mondja és szavai őszintén csengenek. Nem szeretne egy lelkileg zaklatott Umont útnak indítani, mert félő, hogy a legrosszabb pillanatban gyengülnek el lelkének rácsai, hogy a benne rejtőző iszonyat előlépjen, elnyomva a barát akaratát.*
- Mi itt elválunk. Te Erdőmélyére kíséred a csapatot, Lesha veletek megy, hogy erősítsen benneteket. Én pedig Dorawyna-val Amon-ra megyünk. Gyorsan letudom a kötelező dolgokat és máris vágtatok vissza. *Adja elő a terveket. Neki könnyebb dolga lesz, mint Zaxdor-nak korábban, Umon nem fog ellent mondani a csuhásnak, még akkor sem, ha lesznek kétségei az úttal kapcsolatban. De az elf jól átgondolt mindent.
A tisztástól nem messze egy alak tűnik fel, ismeretlen, de veszélytelennek látszó városi. Egy ember lány.*
- Persze, menj csak, de még szeretnék szót váltani veled, mielőtt szétválunk. *Biccent, Umon is megpillantja a lányt és felé indul. Ezt a pár percet már kivárhatja, de lassan menniük kell, bár az éjszaka így is a szabad ég alatt éri őket.*
- Dorawyna, kérlek, készülj, lassan indulunk. *Fordul a kalapos elf lány felé mosolyogva, majd Lesha és a többiekhez intézi szavait.*
- Umon elvezet benneteket Vadvédbe, kérlek benneteket, hogy hallgassatok rá és tegyétek, amit mond. Holnapra magam is visszatérek az erődbe és megbeszélünk mindent. *Mondja mosolyogva Sheldat-nak, Kalynma-nak és Myu-nak. Lesha pedig velük tart, így már biztos benne, ha gond is történne, meg tudják majd oldani.
Éjviharhoz sétál, hogy előkészítse az utazásra, de mielőtt elindulnak, még valóban beszélnie kell Umonnal.*
6109. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-27 06:12:32
Üzenet elküldve: 2018-04-27 06:12:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Virágszedők titkos társasága//
//Vissza a tisztásra - találka - Lesha, Umon, Natalayda//
*Miközben Pycta további iránymutatására vár, a társaságot szemléli, melyről a korábbiakban már megállapította, hogy igen díszes. Kiss el is mosolyodik a gondolaton, talán még színtársulat is lehetnének a sok összeverődött szerzettel, persze pozitív értelemben. Egy kicsit úgy érzi a folyópart megnyugtatta, már nem tart annyira a tömegtől, így kedvesen szemléli őket. Az óriáslány hirtelen egy másik irányba fordul, s Umon követi szemével. Kissé távolabb egy csodálatos nő áll meg a tisztás szélén. A lány láthatóan a gazdagabb rétegből származik, biztos a felkelés sodorta ide ki a város szélére, oly magányosan és oly elveszetten áll, tekintete szinte kérlelő, így ismét Pyctához fordul:*
- Kérlek, bocsáss meg egy pillanatra. *Mondja kezét annak vállára téve.* Mindjárt jövök. *Majd azzal a lendülettel a lány felé indul, s kissé közelebb megáll előtte. Megvárja míg az óriás lány feltett kérdésére a lány válaszol, majd mosolyogva hajol meg előtte:*
- Fogadjon az erdő! Umon vagyok, s benned, gyönyörű hölgy, kit tisztelhetek? Bocsáss meg, ha esetleg a hangnem kioktatónak tűnik, de nem úgy szánom: veszélyes dolog egyedül a mostani időkben. *Néz szomorú szemekkel a város felé, ahonnan ritkán még most is hall egy-egy kiáltást, vagy fájdalomüvöltést.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.27 06:12:56
//Vissza a tisztásra - találka - Lesha, Umon, Natalayda//
*Miközben Pycta további iránymutatására vár, a társaságot szemléli, melyről a korábbiakban már megállapította, hogy igen díszes. Kiss el is mosolyodik a gondolaton, talán még színtársulat is lehetnének a sok összeverődött szerzettel, persze pozitív értelemben. Egy kicsit úgy érzi a folyópart megnyugtatta, már nem tart annyira a tömegtől, így kedvesen szemléli őket. Az óriáslány hirtelen egy másik irányba fordul, s Umon követi szemével. Kissé távolabb egy csodálatos nő áll meg a tisztás szélén. A lány láthatóan a gazdagabb rétegből származik, biztos a felkelés sodorta ide ki a város szélére, oly magányosan és oly elveszetten áll, tekintete szinte kérlelő, így ismét Pyctához fordul:*
- Kérlek, bocsáss meg egy pillanatra. *Mondja kezét annak vállára téve.* Mindjárt jövök. *Majd azzal a lendülettel a lány felé indul, s kissé közelebb megáll előtte. Megvárja míg az óriás lány feltett kérdésére a lány válaszol, majd mosolyogva hajol meg előtte:*
- Fogadjon az erdő! Umon vagyok, s benned, gyönyörű hölgy, kit tisztelhetek? Bocsáss meg, ha esetleg a hangnem kioktatónak tűnik, de nem úgy szánom: veszélyes dolog egyedül a mostani időkben. *Néz szomorú szemekkel a város felé, ahonnan ritkán még most is hall egy-egy kiáltást, vagy fájdalomüvöltést.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.27 06:12:56
6108. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-27 00:25:11
Üzenet elküldve: 2018-04-27 00:25:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Irány felderíteni, könnyes búcsú//
*Lesha hallva Zaxdor dühös, sértett szavait, egészen megrökönyödik. Olyan hirtelen fordul meg, hogy prémpalástja kisebb szélvihart eredményez körülötte. Ragyogóbarna szemei jégcsapkirálynősen megvillannak.*
- Jó, hogy azt nem mondod, hogy a sziklákba vésetett!
~ „Utoljára mondom el lányom! A frigy a sziklákba vésetett. ” ~
*Csengenek fel az óriás lány fülében ismét anyja korábbi szavai, amikor sokadjára ellentmondott neki.*
- Há! Akkor menjél csak! Én már az erdőmélyi barlangban is megparancsoltam, hogy hagyjál magamra, mert nincsen szükségem rád! Azt hiszed, nem vagyok képes egyedül boldogulni?! Hah! Majd meglátod!
~ Hú, Barlangok Asszonyára! … még sose voltam egyedül, vadidegenekkel… most mi lesz? ~
*Lesha, természetesen megretten, hogy Mestere, az egykori törzsi testőrség feje, magára akarja hagyni. Ezt persze a világért se kötné óriástársa orrára, ahhoz Lesha túl büszke és makacs, akárcsak Zaxdor.*
- Hallod, majd meglátod?! És nem az fog történni, amire számítasz.
~ Legalábbis remélem, hogy nem. ~
*Aztán eszébe jut, hogy önzése miatt vesztette el Zaxdor is mindenét, számára a legkedvesebbet is, Aranlithot.*
~ Vajon mi lehet vele? Olyan beteg volt. ~
*A gondolatra elkomorodik, a bűntudat megtöri durcás vonásait és a távozó Mestere után, kiáltja még.*
- Barmadhúr óvjon utadon!
*Az óriás lány részben most fogja fel, hogy a gondatlan könnyebbségnek, ezennel vége. Születése óta eddig mindig vigyázta valaki a lépteit, a törzsi testőrségből. Persze Lesha imádott mindegyiknek az idegeire menni, és pofátlanul lubickolni a felelőtlenségben, miközben azok a lelküket is kitették, hogy neki ne essen semmi baja. Aztán jött Eron, de ez már egy másik történet.*
//A tisztáson – találka//
//Pycta, Umon, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat, kicsi Natalayda//
*Lesha elhallgatva, szokásos kedves mosolyával fordul vissza a többiekhez. Szavait minden jelenlévőhöz intézi, akiken végig is pillant, miközben beszél; Pycta, Dora, Myu, Kalynma, Sheldat.*
- Az hiszem, a bocsánatotokat kell kérnem a jelenetért, de óriások vagyunk… nem tudunk viselkedni.
*Ekkor tér vissza a fekete kukacos arcú szerzetes, akit a lombzöldszemű elf, Umon néven említett az előbb. A barna csuhás Pyctához lép, és a 'hogyan tovább'-ról érdeklődik. Lesha nem kotyog közbe semmit. Megigazítja magán prémpalástját, szeretett lándzsájára úgy támaszkodik, mint valami vándorbotra, majd a torkát megköszörülve nemes egyszerűséggel kijelenti.*
- Részemről indulhatunk.
*Szavait Mindenkihez intézi, majd elhallgatva vár. Várakozás közben felfigyel egy szürke köpenyes, kecses teremtésre, aki a közelükbe sétál. Lesha elsőre azt hiszi, hogy egy újabb gyönyörű elf nő, de a hegytelen füleit látva döbben rá, hogy tudatlansága miatt már megint tévedett a fajbeazonosításban.*
~ Akkor lehet félvér… mint Myu… hú, nem akarok megint butaságot kérdezni, de… ~
*Lesha nem bír magával és hát miért is kéne… nincs itt már Zaxdor, hogy egzecíroztassa. Hosszú léptekkel, kedvesen mosolyogva odasétál a nőhöz.*
- Szia! Lesha vagyok! Ne haragudj, de megöl a kíváncsiság… Te most elf vagy, vagy félvér?
*Lesha hallva Zaxdor dühös, sértett szavait, egészen megrökönyödik. Olyan hirtelen fordul meg, hogy prémpalástja kisebb szélvihart eredményez körülötte. Ragyogóbarna szemei jégcsapkirálynősen megvillannak.*
- Jó, hogy azt nem mondod, hogy a sziklákba vésetett!
~ „Utoljára mondom el lányom! A frigy a sziklákba vésetett. ” ~
*Csengenek fel az óriás lány fülében ismét anyja korábbi szavai, amikor sokadjára ellentmondott neki.*
- Há! Akkor menjél csak! Én már az erdőmélyi barlangban is megparancsoltam, hogy hagyjál magamra, mert nincsen szükségem rád! Azt hiszed, nem vagyok képes egyedül boldogulni?! Hah! Majd meglátod!
~ Hú, Barlangok Asszonyára! … még sose voltam egyedül, vadidegenekkel… most mi lesz? ~
*Lesha, természetesen megretten, hogy Mestere, az egykori törzsi testőrség feje, magára akarja hagyni. Ezt persze a világért se kötné óriástársa orrára, ahhoz Lesha túl büszke és makacs, akárcsak Zaxdor.*
- Hallod, majd meglátod?! És nem az fog történni, amire számítasz.
~ Legalábbis remélem, hogy nem. ~
*Aztán eszébe jut, hogy önzése miatt vesztette el Zaxdor is mindenét, számára a legkedvesebbet is, Aranlithot.*
~ Vajon mi lehet vele? Olyan beteg volt. ~
*A gondolatra elkomorodik, a bűntudat megtöri durcás vonásait és a távozó Mestere után, kiáltja még.*
- Barmadhúr óvjon utadon!
*Az óriás lány részben most fogja fel, hogy a gondatlan könnyebbségnek, ezennel vége. Születése óta eddig mindig vigyázta valaki a lépteit, a törzsi testőrségből. Persze Lesha imádott mindegyiknek az idegeire menni, és pofátlanul lubickolni a felelőtlenségben, miközben azok a lelküket is kitették, hogy neki ne essen semmi baja. Aztán jött Eron, de ez már egy másik történet.*
//A tisztáson – találka//
//Pycta, Umon, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat, kicsi Natalayda//
*Lesha elhallgatva, szokásos kedves mosolyával fordul vissza a többiekhez. Szavait minden jelenlévőhöz intézi, akiken végig is pillant, miközben beszél; Pycta, Dora, Myu, Kalynma, Sheldat.*
- Az hiszem, a bocsánatotokat kell kérnem a jelenetért, de óriások vagyunk… nem tudunk viselkedni.
*Ekkor tér vissza a fekete kukacos arcú szerzetes, akit a lombzöldszemű elf, Umon néven említett az előbb. A barna csuhás Pyctához lép, és a 'hogyan tovább'-ról érdeklődik. Lesha nem kotyog közbe semmit. Megigazítja magán prémpalástját, szeretett lándzsájára úgy támaszkodik, mint valami vándorbotra, majd a torkát megköszörülve nemes egyszerűséggel kijelenti.*
- Részemről indulhatunk.
*Szavait Mindenkihez intézi, majd elhallgatva vár. Várakozás közben felfigyel egy szürke köpenyes, kecses teremtésre, aki a közelükbe sétál. Lesha elsőre azt hiszi, hogy egy újabb gyönyörű elf nő, de a hegytelen füleit látva döbben rá, hogy tudatlansága miatt már megint tévedett a fajbeazonosításban.*
~ Akkor lehet félvér… mint Myu… hú, nem akarok megint butaságot kérdezni, de… ~
*Lesha nem bír magával és hát miért is kéne… nincs itt már Zaxdor, hogy egzecíroztassa. Hosszú léptekkel, kedvesen mosolyogva odasétál a nőhöz.*
- Szia! Lesha vagyok! Ne haragudj, de megöl a kíváncsiság… Te most elf vagy, vagy félvér?
6107. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-26 20:58:32
Üzenet elküldve: 2018-04-26 20:58:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Virágszedők titkos társasága//
//Vissza a tisztásra - találka - Umon//
- Köszönöm, elég lesz! *szól fel az elfnek, mikor a harmadik növényt kapja a levegőből. Az ork teljességgel tesz az egészre. Még flegmán meg is vonja a vállát. Nem tudja eldönteni, vajon Lyinek szól, vagy neki, de kérdőn felhúzza a szemöldökét, s egy pillanattal tovább méregeti hűvös szürkészöld szemeivel a füstkarikát eregető orkot. Aztán inkább az elffel foglalkozik, látszólag ő a szórakoztatóbb, s segítőkészebb is egyben, és hirtelenebb is talán, már amilyen következtetést a kardos incidensből levont.*
- Nem akarsz lejönni? *kérdezi az vörös elftől, mikor arra lesz figyelmes, hogy egyre többen fordulnak meg a tisztáson. És csak jönnek. Szinte tobzódva hagyják el a várost. Némelyek csapatokba verődve, némelyek pedig egyedül, vagy párban, lovakkal, gyalog, a legkülönfélébb módokon. Natalayda néhány szófoszlányt kivesz innen-onnan a városi állapotokkal kapcsolatban, s kíváncsian tekint körbe, hogy megállítson valakit, akitől megkérdezhetné, hogy mi történik, amiért ilyen sokan jönnek, miért és honnan kígyózik a fekete füst.
Egy csuhás férfit lát leválnia többiektől, és nem sokkal később visszatérni hozzájuk. Amíg a vörös elf nem mászik le a fáról, addig a csoport felé fordul, s lassan feléjük veszi az irányt. Megáll tőlük nem messze, hátha hall valamilyen érdekességet, de mégsem olyan közel, hogy zavarja őket.
A korábban talált papíros, és a két áthaladó piaci kofától hallott mondatfoszlányok felkorbácsolták a kíváncsiságát annyira, hogy ha a stigmás csuhás férfi felé fordulna, intsen neki, s esetleg oda hívja magához, bízva benne, hogy nem egy rablóbanda tagját invitálja éppen csevejre.*
//Vissza a tisztásra - találka - Umon//
- Köszönöm, elég lesz! *szól fel az elfnek, mikor a harmadik növényt kapja a levegőből. Az ork teljességgel tesz az egészre. Még flegmán meg is vonja a vállát. Nem tudja eldönteni, vajon Lyinek szól, vagy neki, de kérdőn felhúzza a szemöldökét, s egy pillanattal tovább méregeti hűvös szürkészöld szemeivel a füstkarikát eregető orkot. Aztán inkább az elffel foglalkozik, látszólag ő a szórakoztatóbb, s segítőkészebb is egyben, és hirtelenebb is talán, már amilyen következtetést a kardos incidensből levont.*
- Nem akarsz lejönni? *kérdezi az vörös elftől, mikor arra lesz figyelmes, hogy egyre többen fordulnak meg a tisztáson. És csak jönnek. Szinte tobzódva hagyják el a várost. Némelyek csapatokba verődve, némelyek pedig egyedül, vagy párban, lovakkal, gyalog, a legkülönfélébb módokon. Natalayda néhány szófoszlányt kivesz innen-onnan a városi állapotokkal kapcsolatban, s kíváncsian tekint körbe, hogy megállítson valakit, akitől megkérdezhetné, hogy mi történik, amiért ilyen sokan jönnek, miért és honnan kígyózik a fekete füst.
Egy csuhás férfit lát leválnia többiektől, és nem sokkal később visszatérni hozzájuk. Amíg a vörös elf nem mászik le a fáról, addig a csoport felé fordul, s lassan feléjük veszi az irányt. Megáll tőlük nem messze, hátha hall valamilyen érdekességet, de mégsem olyan közel, hogy zavarja őket.
A korábban talált papíros, és a két áthaladó piaci kofától hallott mondatfoszlányok felkorbácsolták a kíváncsiságát annyira, hogy ha a stigmás csuhás férfi felé fordulna, intsen neki, s esetleg oda hívja magához, bízva benne, hogy nem egy rablóbanda tagját invitálja éppen csevejre.*
6106. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-26 14:11:36
Üzenet elküldve: 2018-04-26 14:11:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a tisztásra - találka//
//Pycta, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat//
*Az egyedüllét olykor kellemes, olykor terhes. A folyó szelíd hullámzása egy ideig élvezetes, aztán függetlenül a homokpadokon néha feltűnő játszó szegény gyerekektől, a magány kínzó érzése kezd úrrá lenni rajta. Pycta társasága megnyugtatja, még, ha ez a társaság idegenekkel is van körbevéve. Umon lassan felszedelőzködik, szandáljából és csuhájából az esetlegesen beragadt homokot kirázza, s tekintettel arra, hogy a nap is elérte a kijelölt pontot, visszaindul a tisztásra. Gondolataiba merülve sétál, s magában a múlt és a jövőbeni események vetületét boncolgatja. Az egybegyűlt társaságból nyilvánvaló, hogy több venár is lesz, ez nem kérdés számára. Az is biztos, hogy akad tudós, jóravaló és morcos harcos, útját kereső vándor. Pont olyanok, ki a vadvérti becsületet magukénak tudhatják majd egyszer. ~ Zarának bőven akad majd dolga. ~ Mosolyodik el magában, aztán arra gondol, hogy Xotarának is akad majd segítsége, talán nem kell oly sok szolgálatot a falon töltenie. Ebben az esetben azonban elkerülhetetlen lesz egy hosszabb beszélgetés, melytől már előre tart. ~ Vajon mit csinálhat most? Merre járhat? ~ Gondolja, mert fogalma sincs arról, hogy a szívében lakozó épp az egyik legveszélyesebb területeket rója, s növények után kutat. A tisztás nincs messze így hamar eléri, a csapat kisebbnek tűnik, mint volt a Pegazusban, jóllehet nem mindenki érkezett a tisztásra, lehet más utakat járnak. Mosolyogva Pycta mellé lép, s a többieket is kedvesen, de suttogva üdvözli.*
- Megérkeztem vezérem, ahogy ígértem. Nem volt gond. *Előzi meg gyorsan az esetlegesen felmerülő kérdést.* Jól esett. Hogyan tovább? *Kérdezi, közben aggódó tekintetét a város felett továbbra is hosszan kígyózó füstre emeli.*
//Pycta, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat//
*Az egyedüllét olykor kellemes, olykor terhes. A folyó szelíd hullámzása egy ideig élvezetes, aztán függetlenül a homokpadokon néha feltűnő játszó szegény gyerekektől, a magány kínzó érzése kezd úrrá lenni rajta. Pycta társasága megnyugtatja, még, ha ez a társaság idegenekkel is van körbevéve. Umon lassan felszedelőzködik, szandáljából és csuhájából az esetlegesen beragadt homokot kirázza, s tekintettel arra, hogy a nap is elérte a kijelölt pontot, visszaindul a tisztásra. Gondolataiba merülve sétál, s magában a múlt és a jövőbeni események vetületét boncolgatja. Az egybegyűlt társaságból nyilvánvaló, hogy több venár is lesz, ez nem kérdés számára. Az is biztos, hogy akad tudós, jóravaló és morcos harcos, útját kereső vándor. Pont olyanok, ki a vadvérti becsületet magukénak tudhatják majd egyszer. ~ Zarának bőven akad majd dolga. ~ Mosolyodik el magában, aztán arra gondol, hogy Xotarának is akad majd segítsége, talán nem kell oly sok szolgálatot a falon töltenie. Ebben az esetben azonban elkerülhetetlen lesz egy hosszabb beszélgetés, melytől már előre tart. ~ Vajon mit csinálhat most? Merre járhat? ~ Gondolja, mert fogalma sincs arról, hogy a szívében lakozó épp az egyik legveszélyesebb területeket rója, s növények után kutat. A tisztás nincs messze így hamar eléri, a csapat kisebbnek tűnik, mint volt a Pegazusban, jóllehet nem mindenki érkezett a tisztásra, lehet más utakat járnak. Mosolyogva Pycta mellé lép, s a többieket is kedvesen, de suttogva üdvözli.*
- Megérkeztem vezérem, ahogy ígértem. Nem volt gond. *Előzi meg gyorsan az esetlegesen felmerülő kérdést.* Jól esett. Hogyan tovább? *Kérdezi, közben aggódó tekintetét a város felett továbbra is hosszan kígyózó füstre emeli.*
6105. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-26 13:43:36
Üzenet elküldve: 2018-04-26 13:43:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Irány felderíteni, könnyes búcsú//
//Pycta, Zaxdor, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat//
*A jóízű kacagást, mintha elvágták volna, Zaxdor nem veszi észre Lesha kacsintását, de ha észrevenné sem venné jó néven, hogy Lesha idegenekkel kacsingat össze, ráadásul az ő szavaival szöges ellentétben fogalmaz meg utasításnak hangzó dolgokat. Ez általában fordítva szokott lenni, s most, hogy a két vezető alkat megtárgyalta a dolgokat nincs is helye a további ötletelésnek, módosítgatásoknak. Kalapácsát vállára csapja, a lendület kisebb méretű fuvallatot képez, szúrós tekintettel néz Leshára.*
- A védelmedre és nem a szolgálatodra esküdtem fel! A felnövésben csak bátorítani tudlak, ahogy az önálló vélemény nyilvánításában is. Hogy Myu mit tesz, vagy mit nem tesz, nekem édes mindegy. Nem foglak semmire utasítani, nem tartozol nekem engedelmességgel, de ne kérdőjelezd meg a szavaimat minduntalan! *Látszik, hogy bosszús, mit bosszús, fortyog a dühtől. Majd pont egy ilyen kis fruska fogja megmondani neki, hogy mi és hogyan lesz. Most nőtt ki a földből, s hozott már hibás döntést ahhoz eleget, hogy keresztbe tegyen neki, persze erről a körülötte állók mit sem tudnak, egyelőre ez Zaxdor részéről így is marad. Hogy Lesha kinek és mit cseveg, majd egy másik pillanatban komoly képpel kinek milyen utasítást ad, az már az ő dolga. Zaxdor ebben a pillanatban veszi le a kezét róla.*
- Elég nagy vagy már, hogy okoskodj, hát járd az utad. A magam részéről megyek felderíteni! Jó napot! *A zárás velős és egyszerű, pont, mint Zaxdor az óriás, ki nem gondolja túl a dolgokat. Utolsóként Pyctának bólint, s kérdő tekintettel biccent az általa Amon felé vezető útnak vélt irányba. Ha Pycta megerősíti, a városból kivezető úton indul el, vállán a kalapáccsal. A többieknek is biccent, s mikor hátat fordít mindenkinek, Lesha jár a fejében. Nem ilyen búcsút tervezett, meglehetősen fájdalmasnak is érzi, amin meglepődik. Szívéhez nőtt a lány, mondhatni kedves neki, bár ha valaki ezt mondaná, minden bizonnyal azonnal összecsomagolná.*
~ Még, hogy rendezd a csapatot?! Majd rendezd te magad, ha akarod, Főnök büszke lánya! ~ *Haragvó arcára fájdalmas grimaszok keverednek.*
~ Azért hiányozni fogsz, hülye gyerek! ~ *Aki akarja követi a csapatból, aki nem, nem, Zaxdornak csak a családja volt, ki számított, a többi jelenleg csak érdekcsoportosulás. Mint ez most. Aztán ki tudja, mi lesz belőle.*
A hozzászólás írója (Zaxdor Karag) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.26 13:44:03
//Pycta, Zaxdor, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat//
*A jóízű kacagást, mintha elvágták volna, Zaxdor nem veszi észre Lesha kacsintását, de ha észrevenné sem venné jó néven, hogy Lesha idegenekkel kacsingat össze, ráadásul az ő szavaival szöges ellentétben fogalmaz meg utasításnak hangzó dolgokat. Ez általában fordítva szokott lenni, s most, hogy a két vezető alkat megtárgyalta a dolgokat nincs is helye a további ötletelésnek, módosítgatásoknak. Kalapácsát vállára csapja, a lendület kisebb méretű fuvallatot képez, szúrós tekintettel néz Leshára.*
- A védelmedre és nem a szolgálatodra esküdtem fel! A felnövésben csak bátorítani tudlak, ahogy az önálló vélemény nyilvánításában is. Hogy Myu mit tesz, vagy mit nem tesz, nekem édes mindegy. Nem foglak semmire utasítani, nem tartozol nekem engedelmességgel, de ne kérdőjelezd meg a szavaimat minduntalan! *Látszik, hogy bosszús, mit bosszús, fortyog a dühtől. Majd pont egy ilyen kis fruska fogja megmondani neki, hogy mi és hogyan lesz. Most nőtt ki a földből, s hozott már hibás döntést ahhoz eleget, hogy keresztbe tegyen neki, persze erről a körülötte állók mit sem tudnak, egyelőre ez Zaxdor részéről így is marad. Hogy Lesha kinek és mit cseveg, majd egy másik pillanatban komoly képpel kinek milyen utasítást ad, az már az ő dolga. Zaxdor ebben a pillanatban veszi le a kezét róla.*
- Elég nagy vagy már, hogy okoskodj, hát járd az utad. A magam részéről megyek felderíteni! Jó napot! *A zárás velős és egyszerű, pont, mint Zaxdor az óriás, ki nem gondolja túl a dolgokat. Utolsóként Pyctának bólint, s kérdő tekintettel biccent az általa Amon felé vezető útnak vélt irányba. Ha Pycta megerősíti, a városból kivezető úton indul el, vállán a kalapáccsal. A többieknek is biccent, s mikor hátat fordít mindenkinek, Lesha jár a fejében. Nem ilyen búcsút tervezett, meglehetősen fájdalmasnak is érzi, amin meglepődik. Szívéhez nőtt a lány, mondhatni kedves neki, bár ha valaki ezt mondaná, minden bizonnyal azonnal összecsomagolná.*
~ Még, hogy rendezd a csapatot?! Majd rendezd te magad, ha akarod, Főnök büszke lánya! ~ *Haragvó arcára fájdalmas grimaszok keverednek.*
~ Azért hiányozni fogsz, hülye gyerek! ~ *Aki akarja követi a csapatból, aki nem, nem, Zaxdornak csak a családja volt, ki számított, a többi jelenleg csak érdekcsoportosulás. Mint ez most. Aztán ki tudja, mi lesz belőle.*
A hozzászólás írója (Zaxdor Karag) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.26 13:44:03
6104. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-26 12:04:49
Üzenet elküldve: 2018-04-26 12:04:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Találka//
//Pycta, Zaxdor, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat//
*Mosolyogva bólint Zaxdor szavaira a pesztrát illetően. Minden gyermeknek fel kell nőnie egyszer és megkomolyodnia. Az óriás dönt, Lesha tart az Erdőmélyére visszatérő venárokkal, a csuhás úgy gondolja, hogy akkor Zardox pedig velük talán Amon-ra.
Az eddig szótlanul a beszélgetést hallgató Lesha megszólal, némiképp ellentmondva társa szavainak, mert azt javasolja, hogy az elf és Umon ne váljanak szét, amikor pedig azt mondja, hogy ő biztosan megtalálná Vadvédet, nem kerüli el a csuhás figyelmét a kacsintásféle akció, amelyet Lesha később álcázni próbál. A venár vezér csak bólint az elhangzottakra, halovány mosollyal az arcán válaszolva az óriás lány szavaira.*
- Umon mindeképpen visszatér Erdőmélyére, nem hagyhatom, hogy helyismeret nélküli leendő venárok kóboroljanak a vadonban. Erdőmélye törvényeit előbb meg kell ismerniük, hogy biztonságban járhassák a rejtett ösvényeket. *Magyarázza döntését és hangsúlyában nyoma sincs annak, hogy megmásítaná döntését.*
- Zaxdor is azt mondta, te mész, ő marad. *Ezt már csak mellékesen csapja hozzá, ahogy a másik óriásra mosolyog. Nem szeretné, ha ezek most ketten valamiféle pozícióharcba kezdenének, láthatóan nincsen még közöttük kiforrva ez a hierarchikus kapcsolat.*
- Umon veletek megy és elvezet Vadvédbe, mi pedig Amon Ruadh-ra megyünk. *Közli komoly hangon, majd újra felnéz az égre, a barátnak lassan vissza kell térnie hozzájuk és akkor végre elindulhatnak.
Ám mielőtt még útnak indítja az újakat, még beszélnie kell Umonnal egy-két dologról, amelyben még ugyan nem biztos, de sejtése már van.*
//Pycta, Zaxdor, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat//
*Mosolyogva bólint Zaxdor szavaira a pesztrát illetően. Minden gyermeknek fel kell nőnie egyszer és megkomolyodnia. Az óriás dönt, Lesha tart az Erdőmélyére visszatérő venárokkal, a csuhás úgy gondolja, hogy akkor Zardox pedig velük talán Amon-ra.
Az eddig szótlanul a beszélgetést hallgató Lesha megszólal, némiképp ellentmondva társa szavainak, mert azt javasolja, hogy az elf és Umon ne váljanak szét, amikor pedig azt mondja, hogy ő biztosan megtalálná Vadvédet, nem kerüli el a csuhás figyelmét a kacsintásféle akció, amelyet Lesha később álcázni próbál. A venár vezér csak bólint az elhangzottakra, halovány mosollyal az arcán válaszolva az óriás lány szavaira.*
- Umon mindeképpen visszatér Erdőmélyére, nem hagyhatom, hogy helyismeret nélküli leendő venárok kóboroljanak a vadonban. Erdőmélye törvényeit előbb meg kell ismerniük, hogy biztonságban járhassák a rejtett ösvényeket. *Magyarázza döntését és hangsúlyában nyoma sincs annak, hogy megmásítaná döntését.*
- Zaxdor is azt mondta, te mész, ő marad. *Ezt már csak mellékesen csapja hozzá, ahogy a másik óriásra mosolyog. Nem szeretné, ha ezek most ketten valamiféle pozícióharcba kezdenének, láthatóan nincsen még közöttük kiforrva ez a hierarchikus kapcsolat.*
- Umon veletek megy és elvezet Vadvédbe, mi pedig Amon Ruadh-ra megyünk. *Közli komoly hangon, majd újra felnéz az égre, a barátnak lassan vissza kell térnie hozzájuk és akkor végre elindulhatnak.
Ám mielőtt még útnak indítja az újakat, még beszélnie kell Umonnal egy-két dologról, amelyben még ugyan nem biztos, de sejtése már van.*
6103. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-26 02:57:16
Üzenet elküldve: 2018-04-26 02:57:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A tisztáson – találka//
//Pycta, Zaxdor, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat//
*Amikor lombzöldszemű elf a Venárokról és az Erdőmélyéről kezd mesélni, szónoki vagy inkább tanító hangnemet öltve, Lesha olthatatlan tudásszomjjal közbevágva kérdez a Fákban Lakóról, és kíváncsian várja a választ Pyctától. A válasz azonban nem várt személytől érkezik. Az óriás lány legnagyobb örömére, a szépségesen értelmes elf lány, Dora kotyog közbe, egy igen tárgyilagos választ. Aztán Pycta folytatja tovább a mesélést. A cserfes Lesha, úgy elhallgat az információözöntől, mint kislány korában, amikor a portyázásból hazatért óriások meséit hallgatta a falujuk fő gyülekezőhelyén, a tábortűz mellett. A törzsfő lányaként, az ilyen tábortüzes estéken mindig arról ábrándozott, hogy egyszer ő is részt vesz ilyen mesés kalandokon, és ő is hasonlóan vadregényesen fogja azokat elmesélni másoknak. Ez örök hiú ábrándnak tűnt Leshának, ahogy teltek az évek egyre jobban, de most itt van, Artheniorban, egy erdőszéli tisztáson, egy csapat különösebbnél különösebb szerzet társaságában, messze az északi hegyektől, a szülőfalujától, a Szikla Farkasoktól, a rátarti apjától és a szigorú anyjától. Hogy hősnőnk, hogy jutott el idáig, azt egyelőre még fedje homály, amin csupán a Barlangok Asszonya és a Sziklák Ura lát át. Mint kislányként, Lesha, most is csillogó szemekkel, átszellemült szótlansággal, a körmeit piszkálva, olykor rágcsálva, figyel minden egyes elhangzott szóra. A hydra medált látva még a szemei is bepárásodnak, mert a nyakbavaló az ékes bizonyíték arra, hogy amit hall nem csak mese.
A kalandvágyó Lesha átszellemült szótlanságát, szinte némasággá fokozza meghökkenése, amikor Pycta előáll javaslatával, miszerint ők kísérjék az Erdőmélyére a Venárokhoz csatlakozni vágyókat. Igen hosszúra nyúlt pillanatok telnek el így, legalábbis Lesha számára, amikor Zaxdor töri meg a csendet válaszával, amiből a meghökkent óriás lány nem is sokat fog fel, de az ordenáré hahotázásra összerezzenve feleszmél, és nemes egyszerűséggel elmosolyodik. Elgondolkodva jár egyet tekintete a lombzöldszemű elf és óriástársa között, majd Pyctához fordulva válaszol.*
- A legnagyobb örömmel vállaljuk a feladatot. Azonban szeretném, ha venártársad, Umon Veled tartana.
*Lesha semmit sem tud a venár szerzetesek által őrzőt sötét titokról, de ha a leghalványabb sejtése is lenne, hogy mi lakozik még a barna csuhásban, minden bizonnyal csak megerősítenék az utóbbi kijelentésében. A törzsfő egykori lánya ragyogóbarna szemeivel tekint Pyctára, tekintete egy pillanatra megakad a lombzöldszemű elf nyaka és a válla közti, durva szélű hegen.*
- Hitemre mondom, Barmadhúrra és Gurgothaarra, nem szükséges különválnotok. Hiszem, hogy mindennek meg van a maga ideje és helye, és biztos vagyok benne, hogy mi is gond nélkül teljesíteni tudjuk a feladatot. Mi is az Erdőmélyéről jöttünk ide a városba.
*Útitársára pillant, majd vissza Pyctára.*
~ Most már tudom, akkor az Erdőszelleme vett oltalmába és vezette el hozzám Zaxdort, hogy ne haljak ott meg. ~
- Biztos vagyok benne, hogy én megtalálom az Erdőmélyén az utat a Venárokhoz.
*Ragyogóbarna szemeiből az egyik, mintha kacsintásra rándulna, de aztán Lesha hunyorogva odakap.*
- Jaj, egy szempilla ment a szemembe.
*Mikor Lesha kidörzsölte azt a szempillát Zaxdorhoz szól. Kedves mosolya szélesebbre húzódik.*
- És különben is, ha bármi gond lenne ott leszel Te is, hogy szokás szerint vigyázz a fenekemre. Tudod, törzsünk nélkül csak egymásra számíthatunk.
*Következő mondata már szigorúan cseng, mintha 'törzsükből az asszonyok között az első' szólna belőle.*
- Szóval, rendezd a csapatot és induljunk, ha Mindenki egyetért és útra kész.
*Odasétál Myuutorihoz és nyugtatóan egyik vállára teszi a kezét.*
- Mehetünk, igaz?
*Leguggolva biztatóan, némi somolygással odasúgja kis barátnőjének.*
- Mindjárt nem leszünk ennyien, egy helyen.
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.26 03:10:23
//Pycta, Zaxdor, Lesha, Myu, Dora, Kalynma, Sheldat//
*Amikor lombzöldszemű elf a Venárokról és az Erdőmélyéről kezd mesélni, szónoki vagy inkább tanító hangnemet öltve, Lesha olthatatlan tudásszomjjal közbevágva kérdez a Fákban Lakóról, és kíváncsian várja a választ Pyctától. A válasz azonban nem várt személytől érkezik. Az óriás lány legnagyobb örömére, a szépségesen értelmes elf lány, Dora kotyog közbe, egy igen tárgyilagos választ. Aztán Pycta folytatja tovább a mesélést. A cserfes Lesha, úgy elhallgat az információözöntől, mint kislány korában, amikor a portyázásból hazatért óriások meséit hallgatta a falujuk fő gyülekezőhelyén, a tábortűz mellett. A törzsfő lányaként, az ilyen tábortüzes estéken mindig arról ábrándozott, hogy egyszer ő is részt vesz ilyen mesés kalandokon, és ő is hasonlóan vadregényesen fogja azokat elmesélni másoknak. Ez örök hiú ábrándnak tűnt Leshának, ahogy teltek az évek egyre jobban, de most itt van, Artheniorban, egy erdőszéli tisztáson, egy csapat különösebbnél különösebb szerzet társaságában, messze az északi hegyektől, a szülőfalujától, a Szikla Farkasoktól, a rátarti apjától és a szigorú anyjától. Hogy hősnőnk, hogy jutott el idáig, azt egyelőre még fedje homály, amin csupán a Barlangok Asszonya és a Sziklák Ura lát át. Mint kislányként, Lesha, most is csillogó szemekkel, átszellemült szótlansággal, a körmeit piszkálva, olykor rágcsálva, figyel minden egyes elhangzott szóra. A hydra medált látva még a szemei is bepárásodnak, mert a nyakbavaló az ékes bizonyíték arra, hogy amit hall nem csak mese.
A kalandvágyó Lesha átszellemült szótlanságát, szinte némasággá fokozza meghökkenése, amikor Pycta előáll javaslatával, miszerint ők kísérjék az Erdőmélyére a Venárokhoz csatlakozni vágyókat. Igen hosszúra nyúlt pillanatok telnek el így, legalábbis Lesha számára, amikor Zaxdor töri meg a csendet válaszával, amiből a meghökkent óriás lány nem is sokat fog fel, de az ordenáré hahotázásra összerezzenve feleszmél, és nemes egyszerűséggel elmosolyodik. Elgondolkodva jár egyet tekintete a lombzöldszemű elf és óriástársa között, majd Pyctához fordulva válaszol.*
- A legnagyobb örömmel vállaljuk a feladatot. Azonban szeretném, ha venártársad, Umon Veled tartana.
*Lesha semmit sem tud a venár szerzetesek által őrzőt sötét titokról, de ha a leghalványabb sejtése is lenne, hogy mi lakozik még a barna csuhásban, minden bizonnyal csak megerősítenék az utóbbi kijelentésében. A törzsfő egykori lánya ragyogóbarna szemeivel tekint Pyctára, tekintete egy pillanatra megakad a lombzöldszemű elf nyaka és a válla közti, durva szélű hegen.*
- Hitemre mondom, Barmadhúrra és Gurgothaarra, nem szükséges különválnotok. Hiszem, hogy mindennek meg van a maga ideje és helye, és biztos vagyok benne, hogy mi is gond nélkül teljesíteni tudjuk a feladatot. Mi is az Erdőmélyéről jöttünk ide a városba.
*Útitársára pillant, majd vissza Pyctára.*
~ Most már tudom, akkor az Erdőszelleme vett oltalmába és vezette el hozzám Zaxdort, hogy ne haljak ott meg. ~
- Biztos vagyok benne, hogy én megtalálom az Erdőmélyén az utat a Venárokhoz.
*Ragyogóbarna szemeiből az egyik, mintha kacsintásra rándulna, de aztán Lesha hunyorogva odakap.*
- Jaj, egy szempilla ment a szemembe.
*Mikor Lesha kidörzsölte azt a szempillát Zaxdorhoz szól. Kedves mosolya szélesebbre húzódik.*
- És különben is, ha bármi gond lenne ott leszel Te is, hogy szokás szerint vigyázz a fenekemre. Tudod, törzsünk nélkül csak egymásra számíthatunk.
*Következő mondata már szigorúan cseng, mintha 'törzsükből az asszonyok között az első' szólna belőle.*
- Szóval, rendezd a csapatot és induljunk, ha Mindenki egyetért és útra kész.
*Odasétál Myuutorihoz és nyugtatóan egyik vállára teszi a kezét.*
- Mehetünk, igaz?
*Leguggolva biztatóan, némi somolygással odasúgja kis barátnőjének.*
- Mindjárt nem leszünk ennyien, egy helyen.
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.26 03:10:23
6102. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-25 07:44:23
Üzenet elküldve: 2018-04-25 07:44:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Zavargások végén, kifelé a városból – találka//
*Úgy néz ki ők érkeznek utoljára. Amivel semmi baja sincs, utoljára hagyták el a süllyedő hajót. Karjait keresztbe fonja, s alkarjával kalapácsának nyelére támaszkodva szemléli a többieket, miközben Lesha csacsogását és Pycta eszmefuttatását hallgatja, amiben gyorsan felvázolja szektájukat. ~ Venárok. Életemben nem hallottam még róluk. ~ Bár úgy néz ki, többen érdeklődnek a társulás iránt, Zaxdort különösebben nem hatja meg. Lassan már az sem tűnik fel neki, hogy Lesha gyakorlatilag az első pillanatban egy mondatba sűrítve elmond szinte mindent, mit titokban kellene tartaniuk. Kalymna okosan összefoglalja, amit az elfről külső szemlélőként megállapítható. Persze ez nem jelenti azt, hogy ez így is van, de első ránézésre megteszi. Dorawyna szintén egy elmés eszme futtatást borít a nyakukba így hirtelen. ~ Az a nő egy élő lexikon. ~ Gondolja magában, még halványan el is mosolyodik. Láthatóan Myu nem érzi különösebben jól magát a tömegben, ezért valami oknál fogva, vállára dobja kalapácsát és mellé sétál:*
- Jó a buli, mi? *Böki oldalba könyökével, persze csak úgy óvatosan, mielőtt az a bokorba távozna, közben szemeiben a hideg tekintet körül mogorván, de apró vidámság játszik.* Akár süthetnénk szalonnát is, Lesha biztos örülne. *Morog tovább, mert nem tud elmenni amellett, hogy most meg hisztisen topog, jó néhány szép virágot letaposva ezzel. A buzogányos férfi, talán Sheldat, a fene sem emlékszik ennyi névre, legalább némaságba burkolózva figyel, egyedül talán ő nem beszél. Elmondja, amit kell, aztán csak figyel tovább. ~ Harcos lelke van. ~ Gondolja, miközben Pycta hozzájuk intézett szavaira figyel fel, így ismét kalapácsa nyelére támaszkodva mély, dörgő hangján válaszol:*
- A pesztrából elegem van. Lehet nem szégyen a gyerekesség, de adott esetben meglehetősen bosszantó. Főleg minden esetben. *Nyomatékosít.* Lesha megy én maradok. Mutasd meg a mogorva grizzlynek, hogy mit tudsz és lehetőség szerint maradjon meg minden végtagod, míg visszatérsz, különben letépem a többit is és azzal verlek el. Persze csak, ha egyetértesz. *Talán meglepő módon égre fordított fejjel kezd el hahotázni, majd' a könnye is kicsordul.*
*Úgy néz ki ők érkeznek utoljára. Amivel semmi baja sincs, utoljára hagyták el a süllyedő hajót. Karjait keresztbe fonja, s alkarjával kalapácsának nyelére támaszkodva szemléli a többieket, miközben Lesha csacsogását és Pycta eszmefuttatását hallgatja, amiben gyorsan felvázolja szektájukat. ~ Venárok. Életemben nem hallottam még róluk. ~ Bár úgy néz ki, többen érdeklődnek a társulás iránt, Zaxdort különösebben nem hatja meg. Lassan már az sem tűnik fel neki, hogy Lesha gyakorlatilag az első pillanatban egy mondatba sűrítve elmond szinte mindent, mit titokban kellene tartaniuk. Kalymna okosan összefoglalja, amit az elfről külső szemlélőként megállapítható. Persze ez nem jelenti azt, hogy ez így is van, de első ránézésre megteszi. Dorawyna szintén egy elmés eszme futtatást borít a nyakukba így hirtelen. ~ Az a nő egy élő lexikon. ~ Gondolja magában, még halványan el is mosolyodik. Láthatóan Myu nem érzi különösebben jól magát a tömegben, ezért valami oknál fogva, vállára dobja kalapácsát és mellé sétál:*
- Jó a buli, mi? *Böki oldalba könyökével, persze csak úgy óvatosan, mielőtt az a bokorba távozna, közben szemeiben a hideg tekintet körül mogorván, de apró vidámság játszik.* Akár süthetnénk szalonnát is, Lesha biztos örülne. *Morog tovább, mert nem tud elmenni amellett, hogy most meg hisztisen topog, jó néhány szép virágot letaposva ezzel. A buzogányos férfi, talán Sheldat, a fene sem emlékszik ennyi névre, legalább némaságba burkolózva figyel, egyedül talán ő nem beszél. Elmondja, amit kell, aztán csak figyel tovább. ~ Harcos lelke van. ~ Gondolja, miközben Pycta hozzájuk intézett szavaira figyel fel, így ismét kalapácsa nyelére támaszkodva mély, dörgő hangján válaszol:*
- A pesztrából elegem van. Lehet nem szégyen a gyerekesség, de adott esetben meglehetősen bosszantó. Főleg minden esetben. *Nyomatékosít.* Lesha megy én maradok. Mutasd meg a mogorva grizzlynek, hogy mit tudsz és lehetőség szerint maradjon meg minden végtagod, míg visszatérsz, különben letépem a többit is és azzal verlek el. Persze csak, ha egyetértesz. *Talán meglepő módon égre fordított fejjel kezd el hahotázni, majd' a könnye is kicsordul.*
6101. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-25 00:39:40
Üzenet elküldve: 2018-04-25 00:39:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zavargások végén, kifelé a városból – találka//
- Kutatómunka. Milyen érdekes. *Őszinte kíváncsiság csillan a lombzöld szemekben. Ritka az ilyen kalandvágyó elf, mint a kalapos lány, de már első látásra is érdekes alaknak tűnt.*
- Biztosan sok érdekességet találsz majd a thargok birodalmában. Örülök, hogy segítségedre lehetünk. *Hajol meg előtte, majd Umon előáll a kitérő ötletével.
Szótlan néz a távozó szerzetes után, talán egy leheletnyivel tovább is, mint azt a kitérő indokolná, de a jelenlévők közül senki sem tudja a titkot, amelyet Umon hordoz, s amiért most itt van és nem otthon, Vadvédben.
Közben az óriás férfi, Zaxdor is megérkezik Myu-val és barátságos kutyájával, így már teljes a létszám, azaz mindenki épségben kijutott a zavargásoktól szenvedő városból. A csuhás megkönnyebbülten sóhajt. Bár valójában nem ismeri igazán a jelenlévőket, valamiért felelősséget érzett irántuk.*
- Szegényebb az, ki elfelejti gyermekkorát, a túlzott komolyság is lehet terhes. *Mosolyog az óriásra, majd bólint szavaira, miszerint Lesha "viszonylag" jó harcos. Reméli, hogy nem lesz szükség ennek felmérésére.*
- Bocsáss meg, nem akartam modortalan lenni, csak Sheldat mondta az előbb és én tovább gondoltam. *Hajol meg bocsánatkérően Kalymna felé, amikor kiderül, hogy apró félreértés keveredett a beszélgetésbe.*
- Nem, egyik sem vagyunk. *Mosolyodik el, amikor a lány felsorolja, hogy szerinte mik nem a venárok.*
- Erdőmélyén élünk, mélyen a vadonban egy szép erődben, amelyet Vadvédnek hívnak. A venár pedig ősi foglalkozás, vadászok vagyunk, kalandorok, akik az erdő békéjét őrzik, de olykor ha kell, kiűzzük a gonoszt, átkokat törünk, befogjuk a veszélyes állatokat, ha felkérnek minket vagy azért, hogy megóvjuk a vadon nyugalmát. Most is éppen egy ilyen küldetés ügyében indultunk el a thargokhoz. *Bármennyire is távol áll tőle a hiúság, mégis büszkeséget érez, miközben elmondja, mit is jelent venárnak lenni és közéjük tartozni.*
- Köszönöm, megtisztelnek a szavaid. *Hajol meg kissé széles mosollyal Kalymna felé, amikor a csuhást méltatja, bár kissé szokatlan jelzőkkel illeti.
Lesha is hozzáfűzi a saját szavait, kérdését hallva az elf halkan felnevet.*
- Olyasmi. *Bolondozik kicsit, de Dorawyna kisegíti, a csuhás érdeklődve hallgatja fejtegetését a Fákban Lakó mibenlétéről. A két óriás kedves civakodása üdítő változás a város forrongó hangulata után.*
- Nem minden venár hisz a Fákban Lakóban, vagy ahogy a városban inkább ismerik, Erdőszellemben, de egyikük sem vitatja a hatalmát a vadon felett. *Kezd bele Dora válaszának kiegészítésébe.*
- Nem isten, inkább valami védelmező tudat, hatalom, melynek birodalma a fák mélyre nyúló gyökereitől az ég magasában repülő sólyomig terjed. Ha a venárokat nem is az Erdő Szíve választja ki, de valóban van egyfajta szelektáló ereje, amely megválogatja, kiket enged közel magához. Az oktalanokat, eltévedt vándorokat csak kivezeti, de az ártó szándékú betolakodók megtapasztalhatják a hatalmát. Elég csak megemlítenem Erdőmélye királyát, az irbiszt. *Nem gondolja, hogy akad olyan, aki ne hallott volna a vadon csúcsragadozójáról, a híres erdei párducról. Nem kezd el kérkedni azzal, hogy ő birtokolja egy irbisz, Xauzur barátságát.*
- A kurázsi nem minden, tisztelni kell az erdőt és törvényeit, amelyek merőben eltérőek a város törvényeitől. Alázattal kell fordulni az Erdő Szíve felé, de akit közel enged magához, varázslatos dolgok részesévé válik, s akár venár is lehet. *Érzi, hogy más túl soká tart a magyarázat, így zavartan elhallgat. Ha Aenae látná most, biztosan kinevetné, hogy ilyen sokat beszél. Majdnem annyit, mint ő.*
- Igen, mi valóban azok vagyunk. Én és a társam. *Fordul arra, amerre Umon távozott, s hogy szavainak nyomatékot adjon és bizonyítékul szolgáljon, a csuha alól előhalássza a nyakába akasztott kilencfejű Hyra medált, a venárok jelképét, amelyről a jelenlévők mind biztosan hallottak. A kilenc fej stilizált ábrája körül aprólékosan megmunkált falevelek sorakoznak látszólag rendezetlenül, mégis egy egységet alkotva a Hydrával.*
- Hát, ezek volnánk mi. *Mosolyog szerényen, ahogy elrejti a medált a csuhája mögött.
Viszont, ha Sheldat mellett Kalymna is csatlakozni szeretne, akkor felesleges volna mindenkit végigrángatni az amoni úton, elgondolkodik rajta, hogy esetleg Umont visszaküldi a jelentkezőkkel, esetleg még az óriásokat is megkérné, hogy kísérjék el, de az egyiket biztosan, így nem kellene aggódnia, hogy út közben baj történik.*
- Mit szólnátok, ha Umonnal visszaindulnátok Erdőmélyére, benneteket is szívesen látnak ott. *Néz barátságosan a két óriásra és Myu-ra.*
- Nem kellene végigcaplatnunk ezen az úton még egyszer vissza. *Ad magyarázatot. Ő pedig Dorawyn-nel gyorsan megjárná Éjvihar hátán Amon-t.
Érdeklődve várja a választ, miközben felnéz az égre, fürkészve, mennyi idő lehet még Umon visszatértéig.*
- Kutatómunka. Milyen érdekes. *Őszinte kíváncsiság csillan a lombzöld szemekben. Ritka az ilyen kalandvágyó elf, mint a kalapos lány, de már első látásra is érdekes alaknak tűnt.*
- Biztosan sok érdekességet találsz majd a thargok birodalmában. Örülök, hogy segítségedre lehetünk. *Hajol meg előtte, majd Umon előáll a kitérő ötletével.
Szótlan néz a távozó szerzetes után, talán egy leheletnyivel tovább is, mint azt a kitérő indokolná, de a jelenlévők közül senki sem tudja a titkot, amelyet Umon hordoz, s amiért most itt van és nem otthon, Vadvédben.
Közben az óriás férfi, Zaxdor is megérkezik Myu-val és barátságos kutyájával, így már teljes a létszám, azaz mindenki épségben kijutott a zavargásoktól szenvedő városból. A csuhás megkönnyebbülten sóhajt. Bár valójában nem ismeri igazán a jelenlévőket, valamiért felelősséget érzett irántuk.*
- Szegényebb az, ki elfelejti gyermekkorát, a túlzott komolyság is lehet terhes. *Mosolyog az óriásra, majd bólint szavaira, miszerint Lesha "viszonylag" jó harcos. Reméli, hogy nem lesz szükség ennek felmérésére.*
- Bocsáss meg, nem akartam modortalan lenni, csak Sheldat mondta az előbb és én tovább gondoltam. *Hajol meg bocsánatkérően Kalymna felé, amikor kiderül, hogy apró félreértés keveredett a beszélgetésbe.*
- Nem, egyik sem vagyunk. *Mosolyodik el, amikor a lány felsorolja, hogy szerinte mik nem a venárok.*
- Erdőmélyén élünk, mélyen a vadonban egy szép erődben, amelyet Vadvédnek hívnak. A venár pedig ősi foglalkozás, vadászok vagyunk, kalandorok, akik az erdő békéjét őrzik, de olykor ha kell, kiűzzük a gonoszt, átkokat törünk, befogjuk a veszélyes állatokat, ha felkérnek minket vagy azért, hogy megóvjuk a vadon nyugalmát. Most is éppen egy ilyen küldetés ügyében indultunk el a thargokhoz. *Bármennyire is távol áll tőle a hiúság, mégis büszkeséget érez, miközben elmondja, mit is jelent venárnak lenni és közéjük tartozni.*
- Köszönöm, megtisztelnek a szavaid. *Hajol meg kissé széles mosollyal Kalymna felé, amikor a csuhást méltatja, bár kissé szokatlan jelzőkkel illeti.
Lesha is hozzáfűzi a saját szavait, kérdését hallva az elf halkan felnevet.*
- Olyasmi. *Bolondozik kicsit, de Dorawyna kisegíti, a csuhás érdeklődve hallgatja fejtegetését a Fákban Lakó mibenlétéről. A két óriás kedves civakodása üdítő változás a város forrongó hangulata után.*
- Nem minden venár hisz a Fákban Lakóban, vagy ahogy a városban inkább ismerik, Erdőszellemben, de egyikük sem vitatja a hatalmát a vadon felett. *Kezd bele Dora válaszának kiegészítésébe.*
- Nem isten, inkább valami védelmező tudat, hatalom, melynek birodalma a fák mélyre nyúló gyökereitől az ég magasában repülő sólyomig terjed. Ha a venárokat nem is az Erdő Szíve választja ki, de valóban van egyfajta szelektáló ereje, amely megválogatja, kiket enged közel magához. Az oktalanokat, eltévedt vándorokat csak kivezeti, de az ártó szándékú betolakodók megtapasztalhatják a hatalmát. Elég csak megemlítenem Erdőmélye királyát, az irbiszt. *Nem gondolja, hogy akad olyan, aki ne hallott volna a vadon csúcsragadozójáról, a híres erdei párducról. Nem kezd el kérkedni azzal, hogy ő birtokolja egy irbisz, Xauzur barátságát.*
- A kurázsi nem minden, tisztelni kell az erdőt és törvényeit, amelyek merőben eltérőek a város törvényeitől. Alázattal kell fordulni az Erdő Szíve felé, de akit közel enged magához, varázslatos dolgok részesévé válik, s akár venár is lehet. *Érzi, hogy más túl soká tart a magyarázat, így zavartan elhallgat. Ha Aenae látná most, biztosan kinevetné, hogy ilyen sokat beszél. Majdnem annyit, mint ő.*
- Igen, mi valóban azok vagyunk. Én és a társam. *Fordul arra, amerre Umon távozott, s hogy szavainak nyomatékot adjon és bizonyítékul szolgáljon, a csuha alól előhalássza a nyakába akasztott kilencfejű Hyra medált, a venárok jelképét, amelyről a jelenlévők mind biztosan hallottak. A kilenc fej stilizált ábrája körül aprólékosan megmunkált falevelek sorakoznak látszólag rendezetlenül, mégis egy egységet alkotva a Hydrával.*
- Hát, ezek volnánk mi. *Mosolyog szerényen, ahogy elrejti a medált a csuhája mögött.
Viszont, ha Sheldat mellett Kalymna is csatlakozni szeretne, akkor felesleges volna mindenkit végigrángatni az amoni úton, elgondolkodik rajta, hogy esetleg Umont visszaküldi a jelentkezőkkel, esetleg még az óriásokat is megkérné, hogy kísérjék el, de az egyiket biztosan, így nem kellene aggódnia, hogy út közben baj történik.*
- Mit szólnátok, ha Umonnal visszaindulnátok Erdőmélyére, benneteket is szívesen látnak ott. *Néz barátságosan a két óriásra és Myu-ra.*
- Nem kellene végigcaplatnunk ezen az úton még egyszer vissza. *Ad magyarázatot. Ő pedig Dorawyn-nel gyorsan megjárná Éjvihar hátán Amon-t.
Érdeklődve várja a választ, miközben felnéz az égre, fürkészve, mennyi idő lehet még Umon visszatértéig.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587