Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 288 (5741. - 5760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5760. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-12 16:03:08
Üzenet elküldve: 2017-11-12 16:03:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi D'Rake//
*Eddig piszok mázlista volt, és van is sejtése róla, hogy mennyire. Egy két hirtelen veszélyesebb kaland esett csak meg vele az évek alatt, de egyik sem volt ilyen mint ez most. Úgy érzi, eddigi szerencséje éppen most intett könnyes fájdalmas búcsút, melyet jelzésként égő talpán hagyott emlékeztetőül.
Valami változás állt be a hangulatban, de korábbi tapasztalatai alapján, ez nem lehet más, csak valami vihar előtti csend. Éles karomként hasít belé a félsz, mikor a csacsogásnak álcázott kérdések után megindul felé a férfi. Túl vészjósló, de aligha tudna most elszaladni. Eddig sem tette míg csekély esélye lehetett volna.
Szeme idegesen rebben a közeledőre, s ültében hátrébb kúszik tőle, már nem mint ha nem érné utol ha akarná. Végül belátja, ha újra kikap nem tud mit tenni, s tehetetlen dühéből táplálkozva, visszaszed egy kis tartást. Mása sem maradt, minden tulajdona az éppen fölé magasodó férfinál.
A szenvtelen vizslatást rezzenéstelenül tűri, kivéve mikor a fogait akarja szemügyre venni. Összeszorított szemmel és ajkakkal próbál ellenállni. Bár a férfi erőfölénye győz, így végül láthatja, hogy fogai akár a hibátlan gyöngyszemek.
Önmagában még nem tudta letisztázni, hogy mi a rosszabb. Ha meg akarja tartani őt, vagy inkább korábban vázolt eladás mellett dönt. Hallott pár rossz nevet, akikkel nem szívesen találkozna élővalójukban. Akkor inkább százszor a vessző.*
- Emberedre lelnél. *Tartja magát az állításhoz, s most életében először igazán vágyik egy védelmező testvérbátyra, aki kimenekítené a szorult helyzetből, mivel a bátyja említésére nem engedik szabadon. Sőt, gombolkozni kezd a férfi, pár centire tőle. Ha eddig nem is félt igazán, vagy elnyomta magában, vagy máshonnan merített erőt, de most semmi nem segít. Teljesen lesápad.
~Ne-ne... ezt nem.~ Ledermed, s szeme kékjeibe óvatos kérlelés költözik csak egy villanásnyi. Teste megfeszül, de mozdulni nem mer.
Aztán meglátja a jeleket, melyekhez magyarázatot is kap. Megkönnyebbül, de tartása nem változik, túl sok volt ez mára. Egész nap úton volt, aztán pedig itt kötött ki.
Egészen furcsán csengnek a férfi szavai, mikor a mélységi ismereteire kérdez. Nincs bennük utasítás, parancs. Így azért szívesebben nyílik válaszra Rilka szája. Az mondjuk nem segít a feszültség elpárologtatásában, hogy éppen mellé telepedett le.
Térdeit felhúzva bámul a tűzbe, miközben az alma szárát kezdi csavargatni.*
- Ismerem a mítoszokat. Tudom, hogy alja... orvul gyilkolásszák az elfeket, bár nem mindenkire igaz ez, akadnak kivételek, de én még egyel sem találkoztam. Ha tehetem elkerülöm őket. *Szeme sarkából a férfira pillant.* Tudom, hogy remekül látnak a sötétben. *A nőstények milyenségét nem emlegeti fel, bár egy hajszál választja el tőle.*
*Eddig piszok mázlista volt, és van is sejtése róla, hogy mennyire. Egy két hirtelen veszélyesebb kaland esett csak meg vele az évek alatt, de egyik sem volt ilyen mint ez most. Úgy érzi, eddigi szerencséje éppen most intett könnyes fájdalmas búcsút, melyet jelzésként égő talpán hagyott emlékeztetőül.
Valami változás állt be a hangulatban, de korábbi tapasztalatai alapján, ez nem lehet más, csak valami vihar előtti csend. Éles karomként hasít belé a félsz, mikor a csacsogásnak álcázott kérdések után megindul felé a férfi. Túl vészjósló, de aligha tudna most elszaladni. Eddig sem tette míg csekély esélye lehetett volna.
Szeme idegesen rebben a közeledőre, s ültében hátrébb kúszik tőle, már nem mint ha nem érné utol ha akarná. Végül belátja, ha újra kikap nem tud mit tenni, s tehetetlen dühéből táplálkozva, visszaszed egy kis tartást. Mása sem maradt, minden tulajdona az éppen fölé magasodó férfinál.
A szenvtelen vizslatást rezzenéstelenül tűri, kivéve mikor a fogait akarja szemügyre venni. Összeszorított szemmel és ajkakkal próbál ellenállni. Bár a férfi erőfölénye győz, így végül láthatja, hogy fogai akár a hibátlan gyöngyszemek.
Önmagában még nem tudta letisztázni, hogy mi a rosszabb. Ha meg akarja tartani őt, vagy inkább korábban vázolt eladás mellett dönt. Hallott pár rossz nevet, akikkel nem szívesen találkozna élővalójukban. Akkor inkább százszor a vessző.*
- Emberedre lelnél. *Tartja magát az állításhoz, s most életében először igazán vágyik egy védelmező testvérbátyra, aki kimenekítené a szorult helyzetből, mivel a bátyja említésére nem engedik szabadon. Sőt, gombolkozni kezd a férfi, pár centire tőle. Ha eddig nem is félt igazán, vagy elnyomta magában, vagy máshonnan merített erőt, de most semmi nem segít. Teljesen lesápad.
~Ne-ne... ezt nem.~ Ledermed, s szeme kékjeibe óvatos kérlelés költözik csak egy villanásnyi. Teste megfeszül, de mozdulni nem mer.
Aztán meglátja a jeleket, melyekhez magyarázatot is kap. Megkönnyebbül, de tartása nem változik, túl sok volt ez mára. Egész nap úton volt, aztán pedig itt kötött ki.
Egészen furcsán csengnek a férfi szavai, mikor a mélységi ismereteire kérdez. Nincs bennük utasítás, parancs. Így azért szívesebben nyílik válaszra Rilka szája. Az mondjuk nem segít a feszültség elpárologtatásában, hogy éppen mellé telepedett le.
Térdeit felhúzva bámul a tűzbe, miközben az alma szárát kezdi csavargatni.*
- Ismerem a mítoszokat. Tudom, hogy alja... orvul gyilkolásszák az elfeket, bár nem mindenkire igaz ez, akadnak kivételek, de én még egyel sem találkoztam. Ha tehetem elkerülöm őket. *Szeme sarkából a férfira pillant.* Tudom, hogy remekül látnak a sötétben. *A nőstények milyenségét nem emlegeti fel, bár egy hajszál választja el tőle.*
5759. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-12 11:26:10
Üzenet elküldve: 2017-11-12 11:26:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline Mejnk'ha//
*Azért van erő a kicsikében. A még mindig nem teljesen gyógyult válla némileg meg is sínylette a fenyítés alatti hadakozást, de igyekszik nem mutatni.
Ahogy látja, a verés a leányzó büszkeségében se tett nagyobb kárt. Rá van írva arra a durcás pofikára, hogy a nyelvén ott tülekszenek a visszavágás zöngéi. Végül aztán mégis a józan ész nyer és engedelmeskedik.
Azért a fakóvérű bátyja említésére Kharasshi biccent egyet elismerően. Még sose találkozott nálánál nagyobb elffel. Egy kicsit magasabbal talán. Igaz, az övéi is jóval erősebb alkatúak, mint a legtöbb fajtájukbéli, valahogy mégsem igazán ad hitelt a leányzó gigászi bátyja létezésének.
Hümment egyet, ahogy a lányt hallgatja. Furcsa, hogy máris megint mennyire nyeregben érzi magát. Se szeppentség se félsz. Mintha ez az egész csupán egy kellemetlen kis kitérő, apró zökkenés lenne a mindennapokban. Talán mégis csak létezik az a hatalmas fivér, akinek az óvó jelenléte ebben a védkörben érlelte cseperedése során a húgocska tudatát. Különös. Az élőholtaktól retteg, a temetőktől borzong, tőle mégsem tart. Pedig felkelt benne a félsz, amikor ott a folyóparton fölé magasodott, látta a szemében. S mégis mintha nem tudná a fejében tartani az élő fenyegetést, az érzet egyszerűen elillan belőle néhány pillanattal később. Ahogy most is. Még azt se mondhatná, hogy finomkodott vele, hogy az eszébe vésse a leckét. És mégis... Még csak megilletődöttség se érzik ki a szépen, fokozatosan megindult szóáradatból.
Csak egy intéssel jelzi, hogy elég lesz a csacsogásból. Jelentőségteljes lassúsággal kel fel és megindul a lány felé. A pokróc szélénél áll csak meg és leguggol. Ha nem hátrál el előle, akkor nekilát, hogy alaposabban szemügyre vegye. Ha hőköl, hát elkapja a kezét és erővel húzza közelebb.
Mint aki lovat mustrál a vásáron. Ujjai közé fogja az állacskát, megnézi a lány arcát mindkét oldalról. Megszagolja a haját, megnézi a fogát, megvizsgálja a tenyereit, az öltözéke anyagát. Egy szót sem szól, míg nem végez, legfeljebb egy-egy szúrós pillantás erejéig áll meg, ha a lány makrancoskodna.*
- Megtartalak *szólal meg végül a tőle megszokott hűvös karcossággal.* - Talán a tél végéig. Talán tovább. Sok mindenen múlik.
- És ha összefutnánk a bátyáddal *mondja* -, remélem, jól harcol. *Komótosan kigombol néhányat tunikája és inge gombjai közül, aztán félrehúzza a ruhát mellkasa bal feléről. Valamivel a kulcscsontja alatt vessző ütötte régi sebhely fehérlik, de valószínű, hogy a gesztus inkább másra hívja fel a lány figyelmét: a szürkés-kreol bőrön vízszintesen fekvő, nagyjából hüvelyknyi hosszú tetovált jelek sorakoznak egymás alá róva. Nyolc-kilenc látszódik, de ki tudja mennyivel folytatódik még a sor, ahol a ruha takarja.* - Talán ő is kiérdemel majd egy rovást a gyűjteményemben. Ezek a fakóvérű szívek az én pengémtől hallgatnak. *Tart egy kis hatásszünetet, mielőtt újból megszólal.* - De talán adok majd neked néhány percet, hogy megpróbáld békével hazaküldeni, ha úgy alakul.
- Az élőholtaktól viszont, ha minden igaz, már nem kell tartanunk.
*Elfordul a lánytól és tesz még a tűzre, aztán ő is az elf mellé telepszik a pokrócra.*
- Mondd csak, mit tudsz a mélységiekről?
*Azért van erő a kicsikében. A még mindig nem teljesen gyógyult válla némileg meg is sínylette a fenyítés alatti hadakozást, de igyekszik nem mutatni.
Ahogy látja, a verés a leányzó büszkeségében se tett nagyobb kárt. Rá van írva arra a durcás pofikára, hogy a nyelvén ott tülekszenek a visszavágás zöngéi. Végül aztán mégis a józan ész nyer és engedelmeskedik.
Azért a fakóvérű bátyja említésére Kharasshi biccent egyet elismerően. Még sose találkozott nálánál nagyobb elffel. Egy kicsit magasabbal talán. Igaz, az övéi is jóval erősebb alkatúak, mint a legtöbb fajtájukbéli, valahogy mégsem igazán ad hitelt a leányzó gigászi bátyja létezésének.
Hümment egyet, ahogy a lányt hallgatja. Furcsa, hogy máris megint mennyire nyeregben érzi magát. Se szeppentség se félsz. Mintha ez az egész csupán egy kellemetlen kis kitérő, apró zökkenés lenne a mindennapokban. Talán mégis csak létezik az a hatalmas fivér, akinek az óvó jelenléte ebben a védkörben érlelte cseperedése során a húgocska tudatát. Különös. Az élőholtaktól retteg, a temetőktől borzong, tőle mégsem tart. Pedig felkelt benne a félsz, amikor ott a folyóparton fölé magasodott, látta a szemében. S mégis mintha nem tudná a fejében tartani az élő fenyegetést, az érzet egyszerűen elillan belőle néhány pillanattal később. Ahogy most is. Még azt se mondhatná, hogy finomkodott vele, hogy az eszébe vésse a leckét. És mégis... Még csak megilletődöttség se érzik ki a szépen, fokozatosan megindult szóáradatból.
Csak egy intéssel jelzi, hogy elég lesz a csacsogásból. Jelentőségteljes lassúsággal kel fel és megindul a lány felé. A pokróc szélénél áll csak meg és leguggol. Ha nem hátrál el előle, akkor nekilát, hogy alaposabban szemügyre vegye. Ha hőköl, hát elkapja a kezét és erővel húzza közelebb.
Mint aki lovat mustrál a vásáron. Ujjai közé fogja az állacskát, megnézi a lány arcát mindkét oldalról. Megszagolja a haját, megnézi a fogát, megvizsgálja a tenyereit, az öltözéke anyagát. Egy szót sem szól, míg nem végez, legfeljebb egy-egy szúrós pillantás erejéig áll meg, ha a lány makrancoskodna.*
- Megtartalak *szólal meg végül a tőle megszokott hűvös karcossággal.* - Talán a tél végéig. Talán tovább. Sok mindenen múlik.
- És ha összefutnánk a bátyáddal *mondja* -, remélem, jól harcol. *Komótosan kigombol néhányat tunikája és inge gombjai közül, aztán félrehúzza a ruhát mellkasa bal feléről. Valamivel a kulcscsontja alatt vessző ütötte régi sebhely fehérlik, de valószínű, hogy a gesztus inkább másra hívja fel a lány figyelmét: a szürkés-kreol bőrön vízszintesen fekvő, nagyjából hüvelyknyi hosszú tetovált jelek sorakoznak egymás alá róva. Nyolc-kilenc látszódik, de ki tudja mennyivel folytatódik még a sor, ahol a ruha takarja.* - Talán ő is kiérdemel majd egy rovást a gyűjteményemben. Ezek a fakóvérű szívek az én pengémtől hallgatnak. *Tart egy kis hatásszünetet, mielőtt újból megszólal.* - De talán adok majd neked néhány percet, hogy megpróbáld békével hazaküldeni, ha úgy alakul.
- Az élőholtaktól viszont, ha minden igaz, már nem kell tartanunk.
*Elfordul a lánytól és tesz még a tűzre, aztán ő is az elf mellé telepszik a pokrócra.*
- Mondd csak, mit tudsz a mélységiekről?
5758. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-11 15:36:48
Üzenet elküldve: 2017-11-11 15:36:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi D'Rake//
*Egészen váratlanul rontanak rá, a mai napon már másodjára. Ezen aggódni, viszont nincs ideje, s nagyon ellenkezni sem, mivel egy pillanat alatt arccal földön találja magát, hátában a vadállat térde, és még egy tisztességeset sem tud káromkodni.
Megközözött kézzel csapja hátára a férfi, ami ha lehet, még rosszabb, mint lovon ülni.
Szorongva üldögél az éledő tűznél, nem is foglalkozik azzal, hogy miből is lehet a gyújtós.
Amíg a nőrabló szöszmötöl, Rilka megpróbálja kibogozni a csuklóit, inkább kevesebb sikerrel, de legalább nem ül tétlenkedve, de azon nyomban grabancon is ragadják.
~Ó, hogy egy ibrisz ragadjon torkon te kutyafattya.~ Összekötözött kézzel nem sok esélye van egyensúlyt tartani, így csak elbotladozik ahová rángatják. Nagyon nem tetszik neki a dolog, határozottan érzi, hogy itt valami készül, és nem is téved nagyot.
A suhintásokat nehezen tűri, mint úgy általában a fájdalmak okozóját. Nem is hagyja magát, amennyire lehet ellenkezik, ficánkol, feszíti magát. Őt ne vesszőzze meg senki. Tehetetlen dühében könnybe lábad a szeme, s közben elszántan próbál kivergődni fogva tartója karjaiból.
Végül félrelökve várja, hogy mi lesz a sorsa. Legbelül már nagyon bánja, hogy próbának tette ki a férfit, de hát sajnos nyakassága örök hiba. Főleg, ha saját akarata ellen kényszerítik, csak azért is megveti lábát. Ennek köszönhetően, összecsapkodott talppal végzi, egy haramia keze által.
~Csodálatos.~
Veregeti meg saját vállát gondolatban, bár késő bánat. Inkább tovább utálja a helyzetet, és persze a másikat, mert ide rángatta.
A férfi engedékenységét nem méltatja szóra, mert annak megint csak vesszős vége lenne. Inkább az elé dobott ételért nyúl.
Csak hab a tortán, hogy mesélnie kellene, apropó, csicseregni. Magáról.
Mit is mondjon, ami valami, mégis semmi? Lelke mélyén a kis dög olyanokat suttog a fülébe, amivel újra próbára tenné a férfi türelmét és nagyon nagy erőfeszítés árán nem kezd csak arról beszélni, hogy jön meg megy, erre és arra, és hogy szereti a kék eget, meg a pattogó tüzet, és hogy szeret dudorászni. Mert végül is ezek is róla szólnak, de kétli, hogy ilyesmire kíváncsi a bitang, csak szemtelenségnek fogná fel, aminek lenne is alapja. Próbálja elnyomni a dögöt, és valami értelmeset kinyögni.*
- A nevem Rilkalin, bár leírni nem így kell. Esetleg kiegyezhetünk a Rilkában.
~ Ha a házi-gazdám, nem kíván, máshogy szólítani.~ *Gondol epésen vendéglátójára.*
- Egyébként ha nem kerülök haza, határos időn belül, a bátyám tűvé teszi értem a környéket és nem hinném, hogy akarsz vele találkozni. Nálad is nagyobb darab.
* Pillant sokatmondón a durván metszett arcba. Viszont ez a hanta szemrebbenés nélkül hagyja el ajkait, szinte még önmaga is elhiszi, hogy van testvére, vagy bárkije aki keresné.*
- Éppen egy találkozóról tartottam haza, mikor elragadtál, és dühös vagyok, mert most egy dézsa forró vízben ázhatnék, puha ágyban alhatnék, nem pedig elvert talppal kellene a képedet bámulnom.
*Azt nem árulja el, hogy azért vágyik ezekre, mert az év nagy részében nincs része bennük, hogy csak a tél közeledtével indult be a városba, viszonylag frissen vásárolt ruhájában, melyet az út pora még alig lelt meg, mert akkor bukik a korábbi meséje. Ha ezután is rab marad, úgyis kiderül, de egy próbát azért megér.*
- Szeretem a magam útját járni a városban, bár most távolabb jöttem, mint szokásom. Éppen megfogadtam magamnak, hogy többet ilyet nem csinálok, mert egy bolond pletykát hallottam a határban az élőholtakról. Halálra rémisztettél, amikor a temetőben rám rontottál, egyébként sem szívlelem a temetőket, a pletyka után pedig végképp nem. *Megállás nélkül folynak ki a száján a szavak, valóban csicseregni kezd, egy két valós dolgot is belesző a biztonság kedvéért.* Kíváncsi vagyok, hogy mi a terved, és hogy elengedsz-e, ha igen mikor?
*Csicsergés közben egészen visszabátorodott, s emelt fővel pillant a másikra, hátha elég neki a szöveg. Ha nem inti le, folytatja tovább, de előtte harap egy falatot a húsból.*
*Egészen váratlanul rontanak rá, a mai napon már másodjára. Ezen aggódni, viszont nincs ideje, s nagyon ellenkezni sem, mivel egy pillanat alatt arccal földön találja magát, hátában a vadállat térde, és még egy tisztességeset sem tud káromkodni.
Megközözött kézzel csapja hátára a férfi, ami ha lehet, még rosszabb, mint lovon ülni.
Szorongva üldögél az éledő tűznél, nem is foglalkozik azzal, hogy miből is lehet a gyújtós.
Amíg a nőrabló szöszmötöl, Rilka megpróbálja kibogozni a csuklóit, inkább kevesebb sikerrel, de legalább nem ül tétlenkedve, de azon nyomban grabancon is ragadják.
~Ó, hogy egy ibrisz ragadjon torkon te kutyafattya.~ Összekötözött kézzel nem sok esélye van egyensúlyt tartani, így csak elbotladozik ahová rángatják. Nagyon nem tetszik neki a dolog, határozottan érzi, hogy itt valami készül, és nem is téved nagyot.
A suhintásokat nehezen tűri, mint úgy általában a fájdalmak okozóját. Nem is hagyja magát, amennyire lehet ellenkezik, ficánkol, feszíti magát. Őt ne vesszőzze meg senki. Tehetetlen dühében könnybe lábad a szeme, s közben elszántan próbál kivergődni fogva tartója karjaiból.
Végül félrelökve várja, hogy mi lesz a sorsa. Legbelül már nagyon bánja, hogy próbának tette ki a férfit, de hát sajnos nyakassága örök hiba. Főleg, ha saját akarata ellen kényszerítik, csak azért is megveti lábát. Ennek köszönhetően, összecsapkodott talppal végzi, egy haramia keze által.
~Csodálatos.~
Veregeti meg saját vállát gondolatban, bár késő bánat. Inkább tovább utálja a helyzetet, és persze a másikat, mert ide rángatta.
A férfi engedékenységét nem méltatja szóra, mert annak megint csak vesszős vége lenne. Inkább az elé dobott ételért nyúl.
Csak hab a tortán, hogy mesélnie kellene, apropó, csicseregni. Magáról.
Mit is mondjon, ami valami, mégis semmi? Lelke mélyén a kis dög olyanokat suttog a fülébe, amivel újra próbára tenné a férfi türelmét és nagyon nagy erőfeszítés árán nem kezd csak arról beszélni, hogy jön meg megy, erre és arra, és hogy szereti a kék eget, meg a pattogó tüzet, és hogy szeret dudorászni. Mert végül is ezek is róla szólnak, de kétli, hogy ilyesmire kíváncsi a bitang, csak szemtelenségnek fogná fel, aminek lenne is alapja. Próbálja elnyomni a dögöt, és valami értelmeset kinyögni.*
- A nevem Rilkalin, bár leírni nem így kell. Esetleg kiegyezhetünk a Rilkában.
~ Ha a házi-gazdám, nem kíván, máshogy szólítani.~ *Gondol epésen vendéglátójára.*
- Egyébként ha nem kerülök haza, határos időn belül, a bátyám tűvé teszi értem a környéket és nem hinném, hogy akarsz vele találkozni. Nálad is nagyobb darab.
* Pillant sokatmondón a durván metszett arcba. Viszont ez a hanta szemrebbenés nélkül hagyja el ajkait, szinte még önmaga is elhiszi, hogy van testvére, vagy bárkije aki keresné.*
- Éppen egy találkozóról tartottam haza, mikor elragadtál, és dühös vagyok, mert most egy dézsa forró vízben ázhatnék, puha ágyban alhatnék, nem pedig elvert talppal kellene a képedet bámulnom.
*Azt nem árulja el, hogy azért vágyik ezekre, mert az év nagy részében nincs része bennük, hogy csak a tél közeledtével indult be a városba, viszonylag frissen vásárolt ruhájában, melyet az út pora még alig lelt meg, mert akkor bukik a korábbi meséje. Ha ezután is rab marad, úgyis kiderül, de egy próbát azért megér.*
- Szeretem a magam útját járni a városban, bár most távolabb jöttem, mint szokásom. Éppen megfogadtam magamnak, hogy többet ilyet nem csinálok, mert egy bolond pletykát hallottam a határban az élőholtakról. Halálra rémisztettél, amikor a temetőben rám rontottál, egyébként sem szívlelem a temetőket, a pletyka után pedig végképp nem. *Megállás nélkül folynak ki a száján a szavak, valóban csicseregni kezd, egy két valós dolgot is belesző a biztonság kedvéért.* Kíváncsi vagyok, hogy mi a terved, és hogy elengedsz-e, ha igen mikor?
*Csicsergés közben egészen visszabátorodott, s emelt fővel pillant a másikra, hátha elég neki a szöveg. Ha nem inti le, folytatja tovább, de előtte harap egy falatot a húsból.*
5757. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-11 09:52:20
Üzenet elküldve: 2017-11-11 09:52:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline Mejnk'ha//
*Szűkülnek a fakó szemek, amikor a lány öntörvényűen végül az éneklést választja. Kharasshi viszont, emlékei szerint, a témában egyáltalán nem ajánlott fel egyéb lehetőségeket. Ennek ellenére azonban nem teszi szóvá a dolgot, csupán egy rezignált sóhajjal és némi szemforgatással nyugtázza, főleg a hamisság okán.
Szerencsére a tűzifa gyűjtés már jobban megy a leányzónak, mint a "csacsogás" pontos értelmezése. Mire az első adaggal visszaér, Kharasshi épp végez a lepakolással. A zablától, kötőféktől is megszabadítja a hátast, és nem vesződik vele, hogy megpróbálja kipányvázni. Nem gigászian magas, de vaskos, erőteljes megjelenésű állat. Teste egészen kesely, mint a finom szemcsés, sós föveny, de az orra és a lábai csánk és lábtő felettig maszatos feketék, mintha korommal kenték volna meg. Sörénye, farka is fekete. Büszke tartású jószág, de az elsőre látszik, hogy folyik valami szüntelen, évődés közte meg a mélységi között.
A lány újabb öl fáért megy, de Kharasshi se tétlenkedik. Előkeríti a kis szekercéjét és nekilát, hogy kifordítsa egy korhadt tuskó csonkját, ami jó lesz, hogy tartsa is a meleget, ha a fa apraja leégett. Mikor az elf hangja kezd halkulni, mélázó dudorászásba váltani, abbahagyja az ágak gúlába rakását is és a lepakolt cókmók közül magához veszi a lány holmiját. Újból beletúr és magához vesz egy maréknyit azokból a váltás alsóneműkből. Egy kicsit soknak is ítéli, úgyhogy egy-kettőt a gyújtós közé hajít. Úgyis nedves egy kicsit a fa, legalább könnyebben erőre kap majd a tűz.
Már lopakodik, amikor a dalocska végleg elhal a lány ajkán. Kharasshi ügyes vadász, de azért egy fakóvérűt becserkészni így sem egyszerű feladat. Szerencsére a hold teljes korongjával ragyog ma este, a fák pedig itt az erdőszélen még elég gyérek. Így is hunyorognia kell, hiszen a fakó szemek már csak alig-alig élnek fajtája áldásával. Inkább szürkületben vannak segítségére, a sötét már nem az ő világuk. Csodálkozik is, hogy a nőstényke ilyen messze elbóklászott a fáklya fénykörétől, ahol inkább csak tapogatózva keríthet fát, mint szemmel keresgélve.
Nem úgy tűnik, mint aki szökni próbál, de a szabály az szabály. Így is engedményt tett azzal, hogy ráhagyta az éneklést. Itt az ideje, hogy tisztázzák a viszonyokat, mielőtt a kicsike esetleg félreértené a helyzetét.
Kharasshi mögé kerül, amilyen halkan csak tud, aztán egy alkalmas pillanatban meg is ragadja a teremtést. A földre teperi és a hátára térdel. Mielőtt visszatalálna a hangjához, a szájába tömi a maréknyi zsákmányolt kis ruhaneműt, és rögzíti egy kendővel, ami a sajátja, de emiatt csak nem szólják meg a ház elejét. Megköti a lány kezét is a háta mögött, és már emeli is. A vállára kanyarítva viszi vissza a táborhelyükre, aztán lezöttyenti egy fa tövébe, mintha csak egy zsák lenne. Nem is foglalkozik vele, csak egy mord "Marad!" morran felé, ha mocorogna.
Befejezi a tűzrakást, még a második körös halom fáért is elmegy, ami a kis közjátékban ottmaradt, s végül a gyújtóssá degradált fehérnemű segítségével sikerül tüzet is élesztenie.
Mikor már vidáman pattognak a lángok, a lepakolt málhából pokrócot vesz elő és leteríti, aztán arrébb megy, szöszmötöl valamit, de a lány nem igazán láthat oda. Nem tart soká. Hamarosan az elfhez lép és szépen magával vonszolja a pokrócig. Ott aztán lehuppan, a nősténykét pedig keresztben az ölébe rántja. Baljával jó erősen átfogja a lány mindkét lábát térd felett, jobbjával pedig leráncigálja róla a csizmákat. Aztán előhúzza az övéből a frissen metszett sudárt és cseppet sem kímélve náspángolja el vele a leányzó talpait. A kapcát is csak azért hagyta rajta, hogy a verés ne sebezze fel a bőrét. Nem mintha az esztétikum miatt aggódna, csak nincs kedve utána bajlódni vele.
Túlzásba azért nem esik (szintén gyakorlatias okokból). Lábra tud majd állni a bűnös, de néhány napig biztos nem szívesen. Mikor végzett, egyszerűen arrébb löki a nyomorultat, aztán egy kicsit később eloldja a kezét és megszabadítja a szájpecektől is. A kendőjét zsebre rakja, a többit meg a tűzre dobja.*
- Úgy látom, nem értékeled az engedékenységet *mondja.* - Magadra vess *vonja meg a vállát, aztán egy almát meg egy darab szárított húst dob a lány mellé, és a nyeregre telepedve maga is nekilát, hogy elköltse estebédjét.*
- Most pedig csacsogj! *utasítja.* - Nem énekelsz, nem dudorászol. Beszélsz! Magadról. Abbahagyod, amikor azt mondom, elég, nem előbb, világos?
*Szűkülnek a fakó szemek, amikor a lány öntörvényűen végül az éneklést választja. Kharasshi viszont, emlékei szerint, a témában egyáltalán nem ajánlott fel egyéb lehetőségeket. Ennek ellenére azonban nem teszi szóvá a dolgot, csupán egy rezignált sóhajjal és némi szemforgatással nyugtázza, főleg a hamisság okán.
Szerencsére a tűzifa gyűjtés már jobban megy a leányzónak, mint a "csacsogás" pontos értelmezése. Mire az első adaggal visszaér, Kharasshi épp végez a lepakolással. A zablától, kötőféktől is megszabadítja a hátast, és nem vesződik vele, hogy megpróbálja kipányvázni. Nem gigászian magas, de vaskos, erőteljes megjelenésű állat. Teste egészen kesely, mint a finom szemcsés, sós föveny, de az orra és a lábai csánk és lábtő felettig maszatos feketék, mintha korommal kenték volna meg. Sörénye, farka is fekete. Büszke tartású jószág, de az elsőre látszik, hogy folyik valami szüntelen, évődés közte meg a mélységi között.
A lány újabb öl fáért megy, de Kharasshi se tétlenkedik. Előkeríti a kis szekercéjét és nekilát, hogy kifordítsa egy korhadt tuskó csonkját, ami jó lesz, hogy tartsa is a meleget, ha a fa apraja leégett. Mikor az elf hangja kezd halkulni, mélázó dudorászásba váltani, abbahagyja az ágak gúlába rakását is és a lepakolt cókmók közül magához veszi a lány holmiját. Újból beletúr és magához vesz egy maréknyit azokból a váltás alsóneműkből. Egy kicsit soknak is ítéli, úgyhogy egy-kettőt a gyújtós közé hajít. Úgyis nedves egy kicsit a fa, legalább könnyebben erőre kap majd a tűz.
Már lopakodik, amikor a dalocska végleg elhal a lány ajkán. Kharasshi ügyes vadász, de azért egy fakóvérűt becserkészni így sem egyszerű feladat. Szerencsére a hold teljes korongjával ragyog ma este, a fák pedig itt az erdőszélen még elég gyérek. Így is hunyorognia kell, hiszen a fakó szemek már csak alig-alig élnek fajtája áldásával. Inkább szürkületben vannak segítségére, a sötét már nem az ő világuk. Csodálkozik is, hogy a nőstényke ilyen messze elbóklászott a fáklya fénykörétől, ahol inkább csak tapogatózva keríthet fát, mint szemmel keresgélve.
Nem úgy tűnik, mint aki szökni próbál, de a szabály az szabály. Így is engedményt tett azzal, hogy ráhagyta az éneklést. Itt az ideje, hogy tisztázzák a viszonyokat, mielőtt a kicsike esetleg félreértené a helyzetét.
Kharasshi mögé kerül, amilyen halkan csak tud, aztán egy alkalmas pillanatban meg is ragadja a teremtést. A földre teperi és a hátára térdel. Mielőtt visszatalálna a hangjához, a szájába tömi a maréknyi zsákmányolt kis ruhaneműt, és rögzíti egy kendővel, ami a sajátja, de emiatt csak nem szólják meg a ház elejét. Megköti a lány kezét is a háta mögött, és már emeli is. A vállára kanyarítva viszi vissza a táborhelyükre, aztán lezöttyenti egy fa tövébe, mintha csak egy zsák lenne. Nem is foglalkozik vele, csak egy mord "Marad!" morran felé, ha mocorogna.
Befejezi a tűzrakást, még a második körös halom fáért is elmegy, ami a kis közjátékban ottmaradt, s végül a gyújtóssá degradált fehérnemű segítségével sikerül tüzet is élesztenie.
Mikor már vidáman pattognak a lángok, a lepakolt málhából pokrócot vesz elő és leteríti, aztán arrébb megy, szöszmötöl valamit, de a lány nem igazán láthat oda. Nem tart soká. Hamarosan az elfhez lép és szépen magával vonszolja a pokrócig. Ott aztán lehuppan, a nősténykét pedig keresztben az ölébe rántja. Baljával jó erősen átfogja a lány mindkét lábát térd felett, jobbjával pedig leráncigálja róla a csizmákat. Aztán előhúzza az övéből a frissen metszett sudárt és cseppet sem kímélve náspángolja el vele a leányzó talpait. A kapcát is csak azért hagyta rajta, hogy a verés ne sebezze fel a bőrét. Nem mintha az esztétikum miatt aggódna, csak nincs kedve utána bajlódni vele.
Túlzásba azért nem esik (szintén gyakorlatias okokból). Lábra tud majd állni a bűnös, de néhány napig biztos nem szívesen. Mikor végzett, egyszerűen arrébb löki a nyomorultat, aztán egy kicsit később eloldja a kezét és megszabadítja a szájpecektől is. A kendőjét zsebre rakja, a többit meg a tűzre dobja.*
- Úgy látom, nem értékeled az engedékenységet *mondja.* - Magadra vess *vonja meg a vállát, aztán egy almát meg egy darab szárított húst dob a lány mellé, és a nyeregre telepedve maga is nekilát, hogy elköltse estebédjét.*
- Most pedig csacsogj! *utasítja.* - Nem énekelsz, nem dudorászol. Beszélsz! Magadról. Abbahagyod, amikor azt mondom, elég, nem előbb, világos?
5756. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-11 00:04:39
Üzenet elküldve: 2017-11-11 00:04:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi D'Rake//
*Kicsit az életéért fohászkodik, és persze hogy pár másodperc után nem számít, hogy feltapadt egy "majdnemmedve" hátára.
Egyedül még el pötyög egy lovon, de abban sincs túl sok gyakorlata. Abban viszont pláne nincs, hogy valaki mögött utazzon. Inkább nem is néz semerre, különben sem látna sokat előre. Lehunyja szemeit és úgy koncentrál az ütemre. Így már sokkal jobban működik a dolog. Szomorúan veszi tudomásul, hogy megint csak távolodnak választott úti céljától.
~A jó büdös francba már!~
Ököllel tudná verni a fakószemű hátát, hogy fordítsa vissza a lovat, csak hát inkább kapaszkodik.
Amint lehet, ereszti is el fogva tartóját, s egy pillanat múlva lehalásszák a nyeregből. Hála az égnek.
Feladata szerint fát kellene gyűjtenie, amivel nincs is baja. Már magával a feladattal nincs baja. Azzal már annál inkább, hogy parancsra tegye. Na meg különben is, azé a tűz, aki megszerzi a hozzávalót. Pont.*
- Szóval inkább te melegednél, az én tüzemnél... jellemző.
*Összehúzott szemekkel mered a most már látható markáns arcba.*
- Csacsogni... *Veszi tudomásul az utasítást, majd hirtelen belekezd egy induló éneklésébe, melyet egy kis faluban hallott, még pár évvel ezelőtt. Az első pár szót, még a férfira meredve énekli, szándékosan jó hamisan, hányaveti módon. Szereti ezt a dalt, és sajnálja meggyalázni, de nem fog mindenféléről mesélni, inkább ezt választja. Viszonylag hamar összeszedi az első kanyar fa adagot, mely már önmagában is egy közepes méretű tűzhöz volna elegendő. Mikor a második kanyar fáért megy, hajlongás közben kissé elkalandozik. A dal is elhalkul ajkain, csak úgy önmagának dúdol, mint ahogy szokott is, mindenféle hamis zönge nélkül csicsereg. Aztán észbe kap, s már szándékosan nem is csicsereg, hiszen nem madár. Viszont szépen összegyűjtött még egy nagy adag égetni valót. Szabadságát vesztett lázadó lélek indul vissza a táborhelyhez, ezért nem sieti el a dolgot. Néha meg-meg áll egy újabb gallyért. Kíváncsi, mennyi idő alatt lelnek rá. Egy apró teszt belefér talán. Amúgy is, egy halom fát odahordott a gazfickónak, többnyire zokszó nélkül, s most is legalább ugyan annyi pihen nála bizonyítékként, hogy megtette amire kérték.*
*Kicsit az életéért fohászkodik, és persze hogy pár másodperc után nem számít, hogy feltapadt egy "majdnemmedve" hátára.
Egyedül még el pötyög egy lovon, de abban sincs túl sok gyakorlata. Abban viszont pláne nincs, hogy valaki mögött utazzon. Inkább nem is néz semerre, különben sem látna sokat előre. Lehunyja szemeit és úgy koncentrál az ütemre. Így már sokkal jobban működik a dolog. Szomorúan veszi tudomásul, hogy megint csak távolodnak választott úti céljától.
~A jó büdös francba már!~
Ököllel tudná verni a fakószemű hátát, hogy fordítsa vissza a lovat, csak hát inkább kapaszkodik.
Amint lehet, ereszti is el fogva tartóját, s egy pillanat múlva lehalásszák a nyeregből. Hála az égnek.
Feladata szerint fát kellene gyűjtenie, amivel nincs is baja. Már magával a feladattal nincs baja. Azzal már annál inkább, hogy parancsra tegye. Na meg különben is, azé a tűz, aki megszerzi a hozzávalót. Pont.*
- Szóval inkább te melegednél, az én tüzemnél... jellemző.
*Összehúzott szemekkel mered a most már látható markáns arcba.*
- Csacsogni... *Veszi tudomásul az utasítást, majd hirtelen belekezd egy induló éneklésébe, melyet egy kis faluban hallott, még pár évvel ezelőtt. Az első pár szót, még a férfira meredve énekli, szándékosan jó hamisan, hányaveti módon. Szereti ezt a dalt, és sajnálja meggyalázni, de nem fog mindenféléről mesélni, inkább ezt választja. Viszonylag hamar összeszedi az első kanyar fa adagot, mely már önmagában is egy közepes méretű tűzhöz volna elegendő. Mikor a második kanyar fáért megy, hajlongás közben kissé elkalandozik. A dal is elhalkul ajkain, csak úgy önmagának dúdol, mint ahogy szokott is, mindenféle hamis zönge nélkül csicsereg. Aztán észbe kap, s már szándékosan nem is csicsereg, hiszen nem madár. Viszont szépen összegyűjtött még egy nagy adag égetni valót. Szabadságát vesztett lázadó lélek indul vissza a táborhelyhez, ezért nem sieti el a dolgot. Néha meg-meg áll egy újabb gallyért. Kíváncsi, mennyi idő alatt lelnek rá. Egy apró teszt belefér talán. Amúgy is, egy halom fát odahordott a gazfickónak, többnyire zokszó nélkül, s most is legalább ugyan annyi pihen nála bizonyítékként, hogy megtette amire kérték.*
5755. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-10 22:45:07
Üzenet elküldve: 2017-11-10 22:45:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline Mejnk'ha//
*Bizony, nem árt, ha a potyautas kapaszkodik. Főleg, mikor lépésből néhány ütemnyi ügetésbe váltanak. Amikor viszont vágtába ugratja a hátast, az már jóval kevésbé vészes. Kényelmes, nem is túl gyors iramot diktál, s ebben a jármódban nem is olyan nehéz megtartani magát, ha egyszer elkapta a ritmust. Az viszont szinte biztos, hogy a bizonytalan kapaszkodás és a távolságot tartani igyekvő testhelyzet nagyon hamar változik. Kharasshinak valószínűleg tízig se kéne számolnia, mire a zötykölődés és az ösztönös késztetés a biztos kapaszkodó megtartására egészen a hátához simítja utasát.
Azért elvigyorodik nem létező bajsza alatt, mikor felidéződik benne a szemérmes hátrálás. Pedig aztán ezúttal még csak nem is munkált benne semmi aljasság.
Mire megkerülik a várost a folyó mentén, egészen besötétedik. A tisztáshoz érve Kharasshi kelletlenül húzza el a száját. Ilyenkor nagyon nem volna tanácsos megpróbálni átvágni az erdőn. Azért meghajtja az utolsó szakaszon a hátast, nehogy a leányzó elunja magát mögötte. Nem a tisztáson, hanem az erdőszél fái közé hatolva állnak meg végül egy megfelelőnek ítélt helyen.
Kharasshi megköszörüli a torkát.*
- Most már elengedhetsz, nőstényke *jegyzi meg olyan hangsúllyal, ami kellően rámutat, hogy az a szégyenlősség mennyire feledésbe rázódik egy kis izgalomtól.
Mikor eleresztették, átlendíti lábát a megállj után szinte azonnal legelni hajló csődör nyaka felett és leugrik a nyeregből. Aztán leemeli az elfet is. Kerít egy fáklyát a holmija közül és néhány pillanat múlva tüzet is csihol hozzá, hogy lássanak is valamit. A fáklyát leszúrja két nagyobb kő közé, aztán elkezdi leszerszámozni a hátast, leoldja a málhákat és egy fa tövébe halmozza.*
- Kezdhetsz fát gyűjteni *pillant a lányra olyan kifejezéssel, mint amikor magától értetődő dolgot kénytelen valaki szóvá tenni.* - Olyan... _közepes_ tűzhöz elegendőt.
*Bár szórakoztatja ez a kis visszavágás, a kedve elég mord. Úgy tervezte, hogy mostanra már messze jár innen.*
- Közben végig halljam a hangod! *figyelmezteti a lányt.* - Ma nem vagyok valami jó hangulatban, hogy próbára tégy a szökéssel. Szóval ne csinálj ostobaságot, kezdj csacsogni, hogy tudjam, merre vagy, és járjon a kezed!
*Bizony, nem árt, ha a potyautas kapaszkodik. Főleg, mikor lépésből néhány ütemnyi ügetésbe váltanak. Amikor viszont vágtába ugratja a hátast, az már jóval kevésbé vészes. Kényelmes, nem is túl gyors iramot diktál, s ebben a jármódban nem is olyan nehéz megtartani magát, ha egyszer elkapta a ritmust. Az viszont szinte biztos, hogy a bizonytalan kapaszkodás és a távolságot tartani igyekvő testhelyzet nagyon hamar változik. Kharasshinak valószínűleg tízig se kéne számolnia, mire a zötykölődés és az ösztönös késztetés a biztos kapaszkodó megtartására egészen a hátához simítja utasát.
Azért elvigyorodik nem létező bajsza alatt, mikor felidéződik benne a szemérmes hátrálás. Pedig aztán ezúttal még csak nem is munkált benne semmi aljasság.
Mire megkerülik a várost a folyó mentén, egészen besötétedik. A tisztáshoz érve Kharasshi kelletlenül húzza el a száját. Ilyenkor nagyon nem volna tanácsos megpróbálni átvágni az erdőn. Azért meghajtja az utolsó szakaszon a hátast, nehogy a leányzó elunja magát mögötte. Nem a tisztáson, hanem az erdőszél fái közé hatolva állnak meg végül egy megfelelőnek ítélt helyen.
Kharasshi megköszörüli a torkát.*
- Most már elengedhetsz, nőstényke *jegyzi meg olyan hangsúllyal, ami kellően rámutat, hogy az a szégyenlősség mennyire feledésbe rázódik egy kis izgalomtól.
Mikor eleresztették, átlendíti lábát a megállj után szinte azonnal legelni hajló csődör nyaka felett és leugrik a nyeregből. Aztán leemeli az elfet is. Kerít egy fáklyát a holmija közül és néhány pillanat múlva tüzet is csihol hozzá, hogy lássanak is valamit. A fáklyát leszúrja két nagyobb kő közé, aztán elkezdi leszerszámozni a hátast, leoldja a málhákat és egy fa tövébe halmozza.*
- Kezdhetsz fát gyűjteni *pillant a lányra olyan kifejezéssel, mint amikor magától értetődő dolgot kénytelen valaki szóvá tenni.* - Olyan... _közepes_ tűzhöz elegendőt.
*Bár szórakoztatja ez a kis visszavágás, a kedve elég mord. Úgy tervezte, hogy mostanra már messze jár innen.*
- Közben végig halljam a hangod! *figyelmezteti a lányt.* - Ma nem vagyok valami jó hangulatban, hogy próbára tégy a szökéssel. Szóval ne csinálj ostobaságot, kezdj csacsogni, hogy tudjam, merre vagy, és járjon a kezed!
5754. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-09 14:19:58
Üzenet elküldve: 2017-11-09 14:19:58
ÚJ
![>Nalalt Estis [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11067_1515197318_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Utazás //
*A hintó tovább halad az erdőszéli tisztás felé. Ez a környezet roppant mód megnyugtató a kis tündérke számára. A gyönyörű fák egészen elképesztők. Egészségesek, zöldek, már amelyik örökzöld persze. A levegő is olyan tiszta, hogy egy kis időre még a hintó ablakát is kinyitja, hogy beleszippanthasson. Apró, pisze orra nagyokat szippant a kellemes, friss levegőbe. Mondhatni ez a tüdeje az egész városnak. Szemei egy kis időre megpihennek a sokat megélt törpe arcán. Néha elgondolkodik, hogy milyen élete is lehet más fajoknak, milyen élete lehet azoknak, akik nem születnek nemesnek. Ő a szerencsések közé tartozik, nem kellett nélkülöznie eddigi élete során.*
*A hintó tovább halad az erdőszéli tisztás felé. Ez a környezet roppant mód megnyugtató a kis tündérke számára. A gyönyörű fák egészen elképesztők. Egészségesek, zöldek, már amelyik örökzöld persze. A levegő is olyan tiszta, hogy egy kis időre még a hintó ablakát is kinyitja, hogy beleszippanthasson. Apró, pisze orra nagyokat szippant a kellemes, friss levegőbe. Mondhatni ez a tüdeje az egész városnak. Szemei egy kis időre megpihennek a sokat megélt törpe arcán. Néha elgondolkodik, hogy milyen élete is lehet más fajoknak, milyen élete lehet azoknak, akik nem születnek nemesnek. Ő a szerencsések közé tartozik, nem kellett nélkülöznie eddigi élete során.*
5753. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-08 18:29:38
Üzenet elküldve: 2017-11-08 18:29:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Szántóföldek felől lép a tisztásra. Esteledik, de ez nem tartja vissza Rilkát attól, hogy felsétáljon a dombra. Letelepszik, s hanyatt dőlve nézi a csillagokat.
~Sosem lehet megunni.~
Szusszan egy keveset, majd felülve előveszi vizét, s jóízűt kortyol belőle.
Hosszú útról tér vissza Artheniorba, bár legutóbb nem időzött itt sokat. ~Talán még megvan a Pegazus, jó volna ma éjszaka végre fedél a fejem fölé.~
Nem esik kétségbe, ha éppen nem talál szállást, de azért reménykedik. Lassan feltápászkodik, vállára veszi csomagját, hogy újult erővel induljon be a városba.*
~Sosem lehet megunni.~
Szusszan egy keveset, majd felülve előveszi vizét, s jóízűt kortyol belőle.
Hosszú útról tér vissza Artheniorba, bár legutóbb nem időzött itt sokat. ~Talán még megvan a Pegazus, jó volna ma éjszaka végre fedél a fejem fölé.~
Nem esik kétségbe, ha éppen nem talál szállást, de azért reménykedik. Lassan feltápászkodik, vállára veszi csomagját, hogy újult erővel induljon be a városba.*
5752. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-08 15:19:35
Üzenet elküldve: 2017-11-08 15:19:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A kiadós pihenést friss ébredés követi. A piacon vásárolt étel maradékának elfogyasztása után úgy dönt, sétál egy kiadósat. Ha pedig séta, akkor nem is kérdés, hogy a város szélére, az erdő határán található kis tisztás lesz a célja. Sokszor járt út ez, hamar odaér. Mint már sokszor, most is keres egy csendes zugot, ott nekitámasztja hátát egy fa törzsének, aztán csak lehunyja a szemét és hagyja, hogy gondolatai, akár a tisztáson csivitelő madarak, arra röppenjenek, amerre kedvük tartja. Most, hogy már egyszer megjárta a Mágustornyot, már tudja, hogyan tud olyan gondolati állapotba kerülni, ami a legpihentetőbb az elméje számára. Elégedetten tapasztalja, hogy a technika működik. Hamarosan elég is lesz a lelket-szívet melengető meditálásból, a kis tündér össze is szedelőzködik és nekiindul, hogy valami pénzkereseti lehetőség után nézzen.*
5751. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-04 18:31:58
Üzenet elküldve: 2017-11-04 18:31:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
~Milyen gyönyörű hely!~
*Álmélkodik Annulien, mikor a tisztásra ér. Nincs itt senki, úgyhogy ezen a mesebeli helyen fog megpihenni. Leheveredik a földre és arcát a napsugarak felé fordítja. Mióta itt van, ez az első nyugodt pillanata. Az a dögletes mocsár, majd az a pusztaság...*
~Őszintén remélem, hogy találok útitársat. Nem szívesen caplatnék vissza egyedül ezen a borzalmas úton. Mégpedig muszáj leszek visszamenni a toronyba. Ezért vagyok itt... Azt hiszem.~
*Ahogy a puha füvön feküdve a visszaút lehetséges borzalmain mélázik, elnyomja a mély álom.*
*Álmélkodik Annulien, mikor a tisztásra ér. Nincs itt senki, úgyhogy ezen a mesebeli helyen fog megpihenni. Leheveredik a földre és arcát a napsugarak felé fordítja. Mióta itt van, ez az első nyugodt pillanata. Az a dögletes mocsár, majd az a pusztaság...*
~Őszintén remélem, hogy találok útitársat. Nem szívesen caplatnék vissza egyedül ezen a borzalmas úton. Mégpedig muszáj leszek visszamenni a toronyba. Ezért vagyok itt... Azt hiszem.~
*Ahogy a puha füvön feküdve a visszaút lehetséges borzalmain mélázik, elnyomja a mély álom.*
5750. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-04 15:03:41
Üzenet elküldve: 2017-11-04 15:03:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Valamikor máskor //
*Döngenek a lépteik és döngenek a kerítések is, mikor Botjo pókformába foglalt tőrét elővéve végighúzza azt az összes rácson és falon. Nem dicsekedni akar vele, csak épp nem könnyű egy arra alkalmas botot találni a gazdagnegyedben.*
- Túrni jó. Lehöt, hogy előásnak valami csontot. Vagy ögy hullás testöt. Láttá' mán deglett embört?
*Jókedvűen dugja vissza tőrét helyére, mikor elfogynak a döngetni való kerítések és helyüket a bokrok, a füvek és a fák veszik át. Dagi a hirtelen szabadságot megérezvén rögtön levizel három kisebb kórót is. Azok már a természet rendje szerint kókadoznak, egy kis pisi meg sem kottyan nekik.
A kölyök szándékosan vagy véletlen, de afelé veszi az irányt ahol először találkozott a furcsa fiúval. Jobban mondva, az ahhoz a ponthoz eső legközelebbi fa felé.
Pár ügyetlen ugrándozás után nagy-nehezen felkapaszkodik egy alsó ágra. Hogy puccos ruhája esetleg kiszakad, azzal nem törődik. Mordi mama majd jól megszidja, hogy megint összekoszolja. De Botjo igazán nem tehet róla. A ruha azért van, hogy összekoszolják. *
- Hunnan ismöröd Moont?
*Megdörzsöli orrocskáját és maga alá próbálja húzni a lábát. Majdnem leesik, de az utolsó pillanatban visszanyeri egyensúlyát és sikerül felvennie egy kitekert ám stabil testhelyzetet.*
- És ho' lehöt, ho' nöm ismörted az Anyát? Akkó' míg nöm es á'doztá neki?
*Döngenek a lépteik és döngenek a kerítések is, mikor Botjo pókformába foglalt tőrét elővéve végighúzza azt az összes rácson és falon. Nem dicsekedni akar vele, csak épp nem könnyű egy arra alkalmas botot találni a gazdagnegyedben.*
- Túrni jó. Lehöt, hogy előásnak valami csontot. Vagy ögy hullás testöt. Láttá' mán deglett embört?
*Jókedvűen dugja vissza tőrét helyére, mikor elfogynak a döngetni való kerítések és helyüket a bokrok, a füvek és a fák veszik át. Dagi a hirtelen szabadságot megérezvén rögtön levizel három kisebb kórót is. Azok már a természet rendje szerint kókadoznak, egy kis pisi meg sem kottyan nekik.
A kölyök szándékosan vagy véletlen, de afelé veszi az irányt ahol először találkozott a furcsa fiúval. Jobban mondva, az ahhoz a ponthoz eső legközelebbi fa felé.
Pár ügyetlen ugrándozás után nagy-nehezen felkapaszkodik egy alsó ágra. Hogy puccos ruhája esetleg kiszakad, azzal nem törődik. Mordi mama majd jól megszidja, hogy megint összekoszolja. De Botjo igazán nem tehet róla. A ruha azért van, hogy összekoszolják. *
- Hunnan ismöröd Moont?
*Megdörzsöli orrocskáját és maga alá próbálja húzni a lábát. Majdnem leesik, de az utolsó pillanatban visszanyeri egyensúlyát és sikerül felvennie egy kitekert ám stabil testhelyzetet.*
- És ho' lehöt, ho' nöm ismörted az Anyát? Akkó' míg nöm es á'doztá neki?
5749. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-02 19:57:51
Üzenet elküldve: 2017-11-02 19:57:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Alenia-Wilhorp//
- Azt gondoltad, majd bekéredzkedek a vendégszobába, mi? Kérlek, nem vagyok koldus. *Kicsit fel is húzza az orrát. Így Alenia már a koldus és a vadon kalandora foglalkozásokat is kizárhatja Wilhorp megélhetését illetően. Ezeken kívül viszont még rengeteg lehetőség van, bőven lehet találgatni, Wilhorp pedig tovább titokzatoskodhat.*
- Nézem a földet, hátha valaki elhagy egy zsák aranyat. *Mosolya jelzi, hogy ezt nem gondolja teljesen komolyan.*
- És ha már útba esik, kellemeset a hasznossal, el is kísérhetlek hazáig. *Lépéseket is tesz az ügy érdekében, méghozzá a város felé vezető úton a saját két lábával.*
- Ó, bárcsak engem ugrálnának körül! De párszor már voltam ilyen gazdag házakban, néhány napra beálltam inasnak valahová, amíg az emberük rendbe nem jött. De akkor jól kifogtad, eltűnsz az otthoni idióták elől és rögtön szembe jön a majmos hülye. *Meglehet, hogy épp csak udvariasságból nem hívja így Alenia. Azért reméli, hogy ennél jobb benyomást tett.*
- És mi lesz, ha nem tanulsz eleget? Másnak adják a szép házat, téged meg egy orkhoz adnak férjül? Vagy be kell állnod a cselédek közé padlót suvickolni? *Provokálja kicsit a másikat. Véleménye szerint nem folyamodnak ilyen drasztikus megoldáshoz a szülők, legfeljebb csak a születésnapi ajándék nem két, hanem csak egy marok arany értékű lesz rosszul tanulás esetén.*
- Azt gondoltad, majd bekéredzkedek a vendégszobába, mi? Kérlek, nem vagyok koldus. *Kicsit fel is húzza az orrát. Így Alenia már a koldus és a vadon kalandora foglalkozásokat is kizárhatja Wilhorp megélhetését illetően. Ezeken kívül viszont még rengeteg lehetőség van, bőven lehet találgatni, Wilhorp pedig tovább titokzatoskodhat.*
- Nézem a földet, hátha valaki elhagy egy zsák aranyat. *Mosolya jelzi, hogy ezt nem gondolja teljesen komolyan.*
- És ha már útba esik, kellemeset a hasznossal, el is kísérhetlek hazáig. *Lépéseket is tesz az ügy érdekében, méghozzá a város felé vezető úton a saját két lábával.*
- Ó, bárcsak engem ugrálnának körül! De párszor már voltam ilyen gazdag házakban, néhány napra beálltam inasnak valahová, amíg az emberük rendbe nem jött. De akkor jól kifogtad, eltűnsz az otthoni idióták elől és rögtön szembe jön a majmos hülye. *Meglehet, hogy épp csak udvariasságból nem hívja így Alenia. Azért reméli, hogy ennél jobb benyomást tett.*
- És mi lesz, ha nem tanulsz eleget? Másnak adják a szép házat, téged meg egy orkhoz adnak férjül? Vagy be kell állnod a cselédek közé padlót suvickolni? *Provokálja kicsit a másikat. Véleménye szerint nem folyamodnak ilyen drasztikus megoldáshoz a szülők, legfeljebb csak a születésnapi ajándék nem két, hanem csak egy marok arany értékű lesz rosszul tanulás esetén.*
5748. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-02 18:39:33
Üzenet elküldve: 2017-11-02 18:39:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Az elképzelés jó, hogy elmegy a mágustoronyba, ott megpihen, és tovább tanul mígnem társainak újra szüksége lesz rá, de a probléma az, hogy a torony túlságosan messze van, ő pedig borzalmasan fáradt. Nem is bír a tisztásnál tovább gyalogolni. Hideg van, fázik, éhes és mindjárt összeesik, legalábbis ő így érzi.
Elvánszorog az egyik fa tövébe, és mintha képtelen lenne magát megtartani, úgy dől a törzsének, és csúszik le a földre. Lehunyja szemeit, és észre sem veszi, de pillanatokon belül elalszik. Bizarr álmokat lát, de nem tudja megmondani miről szól, s mikor órákkal később magához tér, már nem is emlékszik rájuk.
Álmosan pislog körbe a tisztáson, miután felébred. Nem érzi jól magát, de legalább a fáradtság nagyjából elmúlt. Gyalog képtelen eljutni a toronyig, ezért addig kell várnia, míg egy szekér, vagy egy ló, vagy akármi fel nem veszi puszta jóindulatból. Reméli, hogy szerencséje lesz, de addig is lassú léptekkel nekivág az útnak. Ha egy helyben ül, azzal nem jut sehová.*
Elvánszorog az egyik fa tövébe, és mintha képtelen lenne magát megtartani, úgy dől a törzsének, és csúszik le a földre. Lehunyja szemeit, és észre sem veszi, de pillanatokon belül elalszik. Bizarr álmokat lát, de nem tudja megmondani miről szól, s mikor órákkal később magához tér, már nem is emlékszik rájuk.
Álmosan pislog körbe a tisztáson, miután felébred. Nem érzi jól magát, de legalább a fáradtság nagyjából elmúlt. Gyalog képtelen eljutni a toronyig, ezért addig kell várnia, míg egy szekér, vagy egy ló, vagy akármi fel nem veszi puszta jóindulatból. Reméli, hogy szerencséje lesz, de addig is lassú léptekkel nekivág az útnak. Ha egy helyben ül, azzal nem jut sehová.*
5747. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-02 18:23:10
Üzenet elküldve: 2017-11-02 18:23:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Alenia-Wilhorp//
- Akkor jó.
*Mosolyodik el. Jobb inkább mindent előre tisztázni, minthogy utólag morgolódjon az ember, vagy épp elf azon, hogy miért nem jutott valami előbb eszébe. Márpedig a döglött majomból már Eeyr kegyelmével sem lesz újra élő.*
- Értem. Sajnálom, de ebben nem tudok segíteni.
*Nem is akar. Ha valaki földönfutóvá vált, arról ő tehet. Alenia meg van győződve erről a tényről, és elég nagy fába vágná a fejszéjét, ha valaki meg akarná győzni arról, hogy nincs igaza.*
- De, de, nyugodtan velem jöhetsz. Mi célod van egyébként a Gazdagnegyedben? Vagy csak engem szeretnél elkísérni?
*Jobb híján kérdezősködik, hogy kiderítse a fickó valódi céljait. Alenia mindenhol rémeket lát. Még az is megfordult a fejében, hogy Wilhorp azért akarja megtudni, hol lakik, hogy egy csendes éjszakán, mikor nem számít rá, elrabolhassa. Igen, kissé paranoiás, de nem tehet róla, szülei óvatosságra nevelték.*
- Nem akartam. *Kezdi a választ a legutóbb hozzá intézett kérdésre.* Tudod, néha már az agyamra megy a nemesi élet. A fény, a pompa, a cselédek figyelő tekintete, hogy mit akarok épp, a szüleim szigora, hogy eleget tanulok-e. Most csak pihenni szerettem volna a sarkamban loholó temérdek idióta nélkül. Ennyi az egész.
*Mosolyodik el, majd kecses léptekkel a Gazdagnegyed felé veszi az irányt. Lassan tényleg ideje hazamenni.*
- Akkor jó.
*Mosolyodik el. Jobb inkább mindent előre tisztázni, minthogy utólag morgolódjon az ember, vagy épp elf azon, hogy miért nem jutott valami előbb eszébe. Márpedig a döglött majomból már Eeyr kegyelmével sem lesz újra élő.*
- Értem. Sajnálom, de ebben nem tudok segíteni.
*Nem is akar. Ha valaki földönfutóvá vált, arról ő tehet. Alenia meg van győződve erről a tényről, és elég nagy fába vágná a fejszéjét, ha valaki meg akarná győzni arról, hogy nincs igaza.*
- De, de, nyugodtan velem jöhetsz. Mi célod van egyébként a Gazdagnegyedben? Vagy csak engem szeretnél elkísérni?
*Jobb híján kérdezősködik, hogy kiderítse a fickó valódi céljait. Alenia mindenhol rémeket lát. Még az is megfordult a fejében, hogy Wilhorp azért akarja megtudni, hol lakik, hogy egy csendes éjszakán, mikor nem számít rá, elrabolhassa. Igen, kissé paranoiás, de nem tehet róla, szülei óvatosságra nevelték.*
- Nem akartam. *Kezdi a választ a legutóbb hozzá intézett kérdésre.* Tudod, néha már az agyamra megy a nemesi élet. A fény, a pompa, a cselédek figyelő tekintete, hogy mit akarok épp, a szüleim szigora, hogy eleget tanulok-e. Most csak pihenni szerettem volna a sarkamban loholó temérdek idióta nélkül. Ennyi az egész.
*Mosolyodik el, majd kecses léptekkel a Gazdagnegyed felé veszi az irányt. Lassan tényleg ideje hazamenni.*
5746. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-02 13:56:02
Üzenet elküldve: 2017-11-02 13:56:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Alenia-Wilhorp//
- Mindenképpen megmondom majd nekik. *Erre magától nem is gondolt elsőre. Szerencséje van, hogy Arthenior egyik lángelméjével osztotta meg a gondolatait és Alenia kész volt hasznos tanáccsal szolgálni ez ügyben is.*
- Nincs saját házam, de meghúzom magam itt-ott. Tudod nehéz rendes munkát találni, amiből házra futná.
~Nem születik mindenki nagy házba még nagyobb vagyon mellé.~
- Ha nem szeretnéd, nem kell. De azt hittem, büszke vagy a házatokra. De valameddig így is elkísérhetlek, egy kicsit mehetünk együtt. *Nem fogja erőltetni a dolgot. Elvégre Wilhorp nem egy nemes úrfi, akit még a szülei is Aleniának szánnak, csak egy kérdezősködő a tisztásról.*
- És hogy-hogy nem hintóval jöttél testőrökkel? *Ezt már csak heccből kérdezi meg miközben a város felé indulnak. Biztos benne, hogy ha a lány úgy akarná, akkor mindkettő a rendelkezésére állna.*
- Mindenképpen megmondom majd nekik. *Erre magától nem is gondolt elsőre. Szerencséje van, hogy Arthenior egyik lángelméjével osztotta meg a gondolatait és Alenia kész volt hasznos tanáccsal szolgálni ez ügyben is.*
- Nincs saját házam, de meghúzom magam itt-ott. Tudod nehéz rendes munkát találni, amiből házra futná.
~Nem születik mindenki nagy házba még nagyobb vagyon mellé.~
- Ha nem szeretnéd, nem kell. De azt hittem, büszke vagy a házatokra. De valameddig így is elkísérhetlek, egy kicsit mehetünk együtt. *Nem fogja erőltetni a dolgot. Elvégre Wilhorp nem egy nemes úrfi, akit még a szülei is Aleniának szánnak, csak egy kérdezősködő a tisztásról.*
- És hogy-hogy nem hintóval jöttél testőrökkel? *Ezt már csak heccből kérdezi meg miközben a város felé indulnak. Biztos benne, hogy ha a lány úgy akarná, akkor mindkettő a rendelkezésére állna.*
5745. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-02 12:23:15
Üzenet elküldve: 2017-11-02 12:23:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Alenia-Wilhorp//
- Miért, te minek hívnád azt, aki elfog neked egy majmot, ha nem vadásznak? Csak szólj előtte, hogy élve kell.
*Kuncog halkan. Tényleg rengeteg problémája van ennek a Wilhorpnak, és még azt sem sikerült teljesen megfejtenie Aleniának, hogy mi a fenének kell a férfinek az a majom valójában. Nem úgy tűnik, mint aki cirkuszi előadásokban szeretne szerepelni, és olyannak sem, aki csak babusgatni szeretné a drágát, egy majom pedig nem igazán jó másra. Mindegy, nem is olyan fontos.*
- Nincs házad? *Lepődik meg a kérdésen. Talán még egy galamb is képes lenne a szájába repülni, akkorára nyílik meglepettségében. Valóban, Alenia nem szereti a koldusokat, de Wilhorp nem is tűnik annak.
Annak hallatán, hogy a férfi kíváncsi, melyik az ő háza, már gyanakvóan húzza fel a szemöldökét. Nem tehet róla, nem bízik a másikban.*
- Hát én nem is tudom. Ennyire fontos, hogy hol lakom? Az igaz, hogy lassan el kéne indulnom visszafelé, de...
*Nem akarja megbántani a férfit. Mi van, ha hatalmasat téved, és alaptalanul bizalmatlankodik? Ez csak egyféleképp derülhet ki.*
- Mindegy, induljunk.
*Áll fel a fa alól és igazítja meg magán ruháját.*
- Miért, te minek hívnád azt, aki elfog neked egy majmot, ha nem vadásznak? Csak szólj előtte, hogy élve kell.
*Kuncog halkan. Tényleg rengeteg problémája van ennek a Wilhorpnak, és még azt sem sikerült teljesen megfejtenie Aleniának, hogy mi a fenének kell a férfinek az a majom valójában. Nem úgy tűnik, mint aki cirkuszi előadásokban szeretne szerepelni, és olyannak sem, aki csak babusgatni szeretné a drágát, egy majom pedig nem igazán jó másra. Mindegy, nem is olyan fontos.*
- Nincs házad? *Lepődik meg a kérdésen. Talán még egy galamb is képes lenne a szájába repülni, akkorára nyílik meglepettségében. Valóban, Alenia nem szereti a koldusokat, de Wilhorp nem is tűnik annak.
Annak hallatán, hogy a férfi kíváncsi, melyik az ő háza, már gyanakvóan húzza fel a szemöldökét. Nem tehet róla, nem bízik a másikban.*
- Hát én nem is tudom. Ennyire fontos, hogy hol lakom? Az igaz, hogy lassan el kéne indulnom visszafelé, de...
*Nem akarja megbántani a férfit. Mi van, ha hatalmasat téved, és alaptalanul bizalmatlankodik? Ez csak egyféleképp derülhet ki.*
- Mindegy, induljunk.
*Áll fel a fa alól és igazítja meg magán ruháját.*
5744. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-02 11:18:16
Üzenet elküldve: 2017-11-02 11:18:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Alenia-Wilhorp//
*A vadászok ötletén nagyot néz. Ugyan nem olvasott erről, de nem hiszi, hogy a környékbeli erdőkben majmokat találhatnának az erdőjárók.*
- Aztán majd lőnek nekem egyet. Mit kezdjek egy döglött majommal? *Tanácstalanul tárja szét a két kezét és a vállát vonogatja, szája szélén mosoly játszik.*
- Kedves gazdagnegyedi Alenia Cirenhille Sayqueves kisasszony, ez valóban így van. *A végére kicsit ki is fullad. Most kimondta, így vagy két hétre előre letudva a névadagját.*
- Jó lehet. Rám még kis ház sem vár. *A tarkóját vakarja. Kellemetlen, örülhet, hogy egyáltalán szóba áll vele egy ilyen emelkedett személy.*
- Nincs kedved visszafelé sétálva megmutatni, melyik az? Csak, hogy tudjam, hol keresselek, ha könyvekből olvasott tudásra van szükségem. Már ha nem folytatnád itt az olvasást, félbeszakítottalak. *Szabadkozik.*
*A vadászok ötletén nagyot néz. Ugyan nem olvasott erről, de nem hiszi, hogy a környékbeli erdőkben majmokat találhatnának az erdőjárók.*
- Aztán majd lőnek nekem egyet. Mit kezdjek egy döglött majommal? *Tanácstalanul tárja szét a két kezét és a vállát vonogatja, szája szélén mosoly játszik.*
- Kedves gazdagnegyedi Alenia Cirenhille Sayqueves kisasszony, ez valóban így van. *A végére kicsit ki is fullad. Most kimondta, így vagy két hétre előre letudva a névadagját.*
- Jó lehet. Rám még kis ház sem vár. *A tarkóját vakarja. Kellemetlen, örülhet, hogy egyáltalán szóba áll vele egy ilyen emelkedett személy.*
- Nincs kedved visszafelé sétálva megmutatni, melyik az? Csak, hogy tudjam, hol keresselek, ha könyvekből olvasott tudásra van szükségem. Már ha nem folytatnád itt az olvasást, félbeszakítottalak. *Szabadkozik.*
5743. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-02 08:21:12
Üzenet elküldve: 2017-11-02 08:21:12
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*A tisztás még manapság is az egyik kedvenc helyei közé tartozik Lanawinon. Worenth sokat meditál, bár mágus lévén ez kevésbé lehet meglepő, és mindig úgy érezte, hogy ezen a helyen megy a legjobban. Synmira ősi környezete, maga a megtestesült, letisztult természet is kiváló alapot szolgál a tökéletes meditációs ellazuláshoz, transzhoz, de az erdőszéli kis tisztás mégis felülmúlja. A hely mesterséges, és lehet anno direkt alakították így ki, hogy a nyugalom és ellazulás fellegvára legyen.*
~Utána kellene néznem a régi feljegyzéseknek, vagy betekintést nyerni a múlt képeibe, amikor is kialakították a tisztást. Hátha tartogat valami elzárt, titokzatos erőt...~
*A legnagyobb kérdés eztán következik.*
~De mikor?~
*Mert olyan "ereklyékre" vadászni, amik egyelőre teljesen alaptalanok, csupán feltételezésekben és képzeletben léteznek, elég időpocsékolás. Nem is lenne ezzel gond, ha a hóhajúnak lenne sok ideje, de most nincs. Egyelőre nincs. Mindig betervez magának egy csomó elfoglaltságot, meg kutakodást, aztán végén a felét sem valósítja meg, időhiány miatt.*
~Fújd ki magad, vén mágus. A ketyegőd már nem ver oly hevesen, mint harminc éve.~
*Bizony néha érzi már derekán az idő vasfogát, ami őt sem kíméli. Hatalmas mágikus erővel rendelkezik, és még közel sem hozta ki magából a maximumot. Elméje aranykorát éri, de fizikai teste már bizony túlhaladt élete felén. És erről hajlamos néha megfeledkezni.*
~Utána kellene néznem a régi feljegyzéseknek, vagy betekintést nyerni a múlt képeibe, amikor is kialakították a tisztást. Hátha tartogat valami elzárt, titokzatos erőt...~
*A legnagyobb kérdés eztán következik.*
~De mikor?~
*Mert olyan "ereklyékre" vadászni, amik egyelőre teljesen alaptalanok, csupán feltételezésekben és képzeletben léteznek, elég időpocsékolás. Nem is lenne ezzel gond, ha a hóhajúnak lenne sok ideje, de most nincs. Egyelőre nincs. Mindig betervez magának egy csomó elfoglaltságot, meg kutakodást, aztán végén a felét sem valósítja meg, időhiány miatt.*
~Fújd ki magad, vén mágus. A ketyegőd már nem ver oly hevesen, mint harminc éve.~
*Bizony néha érzi már derekán az idő vasfogát, ami őt sem kíméli. Hatalmas mágikus erővel rendelkezik, és még közel sem hozta ki magából a maximumot. Elméje aranykorát éri, de fizikai teste már bizony túlhaladt élete felén. És erről hajlamos néha megfeledkezni.*
5742. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-01 21:16:32
Üzenet elküldve: 2017-11-01 21:16:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Alenia-Wilhorp//
*Nem szereti, ha kinevetik, még akkor sem, ha nem is akarják vele kigúnyolni. Akkor mindig butának érzi magát, vagy azt hiszi, elrontott valamit. Mindenesetre az egészséges elpirulásban semmi rossz nincs.*
- Szerintem egyszerűen csak a vadászokhoz fognak irányítani téged. Szerintem azért mindenki tudja, hogy mi az a majom, de azt már kevésbé, hogy honnan lehet szerezni.
*Nem hallott még majomkereskedőkről, de a mai világban szinte bármi megeshet. Lehet létezik olyan ember, vagy ne adja isten ork, akik arra tették fel egész életüket, hogy a legkülönbözőbb majomfélékkel kereskednek. Ki tudja, lehet szerencséje lesz Wilhorpnak, ha elég sokáig keresgél.*
- Legyen Nia. *Mosolyodik el.* Ha mindig ki akarnád mondani az egészet, akkor egy örökkévalóságig kéne várnom, mire a mondandód lényegi részébe belekezdenél. *Kuncog.* Igen, a Gazdagnegyedben lakom. A szüleimnek van egy hatalmas háza, ami majd egyszer az enyém lesz. Ott élek.
*Nem, azt nem bírja ki, hogy ne dicsekedjen el mindenkinek azzal, hogy nő létére ő az örökös a családban.*
*Nem szereti, ha kinevetik, még akkor sem, ha nem is akarják vele kigúnyolni. Akkor mindig butának érzi magát, vagy azt hiszi, elrontott valamit. Mindenesetre az egészséges elpirulásban semmi rossz nincs.*
- Szerintem egyszerűen csak a vadászokhoz fognak irányítani téged. Szerintem azért mindenki tudja, hogy mi az a majom, de azt már kevésbé, hogy honnan lehet szerezni.
*Nem hallott még majomkereskedőkről, de a mai világban szinte bármi megeshet. Lehet létezik olyan ember, vagy ne adja isten ork, akik arra tették fel egész életüket, hogy a legkülönbözőbb majomfélékkel kereskednek. Ki tudja, lehet szerencséje lesz Wilhorpnak, ha elég sokáig keresgél.*
- Legyen Nia. *Mosolyodik el.* Ha mindig ki akarnád mondani az egészet, akkor egy örökkévalóságig kéne várnom, mire a mondandód lényegi részébe belekezdenél. *Kuncog.* Igen, a Gazdagnegyedben lakom. A szüleimnek van egy hatalmas háza, ami majd egyszer az enyém lesz. Ott élek.
*Nem, azt nem bírja ki, hogy ne dicsekedjen el mindenkinek azzal, hogy nő létére ő az örökös a családban.*
5741. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-10-31 23:44:14
Üzenet elküldve: 2017-10-31 23:44:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
*Hamar eléri a tisztás szélét, átvágva a Városon. A birkafejek, három vezérürü bucija szépen összevérez mindet, táskát, nyerget, zsákot. Igyekeznie kell, az idő fogy, vészesen.* - A vezér szíjat hasít a hátilunkból, ha elkésem! *morog, aztán a Vaserdő felé vágtázik. Az idő fogy, nagyon.* - Amon Ruadh, Jövök! Tharg Arod, érkezeeem! Négy lábon, de két kezen! Lalala! * fura hatás, szentigaz.*
*még egy pillantás a Városra, egy köpés, egy fogadalom, egy átok, aztán irány az otthon, a Vashegy birodalma, hol az adott szónak még értéke van.*
*még egy pillantás a Városra, egy köpés, egy fogadalom, egy átok, aztán irány az otthon, a Vashegy birodalma, hol az adott szónak még értéke van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586