Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 275 (5481. - 5500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5500. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-10 19:28:09
Üzenet elküldve: 2017-07-10 19:28:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Griwor válaszára elszomorodik, egyet sóhajt majd megsimítja a férfi karját.*
- Ha szerelmet nem is tudok neked adni, társaságot igen. Mindketten. *Vakargatja meg Bynne nyakát egy apró mosoly kíséretében.* Én nem fogok csak úgy eltűnni. Remélem a többiek sem. Meg amúgy is ott van Lors kalandos terve, az érdekesnek tűnik, és nem hiszem hogy egyedül vágna bele. Biztos vele tarthatunk.
*A tisztás szélén megáll egy pillanatra, és megcsodálja a látványt. Sokkal nyugodtabb hely mint a város közepe. Jobb karját lassan felemeli, amire rákúszik az eddig a vállán ülő szarka, majd meglendíti azt, ezzel az extra lendülettel levegőbe segítve a madarat. Szemével követi Bynnet aki a tisztás fölött leír pár kört, majd leszáll a középen lévő kis dombocskára. A lány követi, és letelepszik a virágok közé, amik furcsa módon csak ott nőnek az egész területen. Elgondolkozik, hogy esetleg mágia áll a rét létrejötte mögött, nem érezi teljesen természetesnek a környezetet. De még így is itt sokkal közelebbinek érzi Természet Anyát mint a városban. Hátára fekszik, szárnyait óvatosan úgy oldalra helyezve, hogy ne nyomja őket. Karjait széttárva pihen, hagyja hogy rámásszon egy hangya. Szemeit lecsukja, és lélekben már messze jár innen. Messze, az erdőkben, amelyeket annyira ismer és szeret. A kis kunyhónál, ahol most már csak egyedül laknak. A kis hegyi pataknál, ahová az őzek járnak a frissítő kristálytiszta vízből inni, vagy a sziklánál ahol madarak fészkelnek. Egy kis ideig így marad, engedi hogy a belső énje szabadon szálljon messzi tájakon.
Valami viszont az arcán landol és ez visszahozza a jelenbe. Egy sárga mezei virágocska. Szemeit kinyitja és az arcához nyúl hogy megfogja azt, majd fölemeli és a kezében forgatja, még mindig a fűben heverészve. Elereszti, de a gyönge szél alig repíti valamerre, csak a lány mellé esik a letépett növény. Fejét oldalra billenti, ahol Bynnet látja meg, aki a mellette lévő virágokat piszkálja és néhol kitép egyet ha megtetszik neki valamelyik. A sárgát is biztos ő szedte ki. Karjával alátámasztja a fejét, és így figyeli tovább a szarkát, majd a szemét le nem véve róla szól Griworhoz ha a közelében van.*
- Ez a hely sokkal inkább szimpatikusabb mint a templom rideg kövezete, igaz?
*Griwor válaszára elszomorodik, egyet sóhajt majd megsimítja a férfi karját.*
- Ha szerelmet nem is tudok neked adni, társaságot igen. Mindketten. *Vakargatja meg Bynne nyakát egy apró mosoly kíséretében.* Én nem fogok csak úgy eltűnni. Remélem a többiek sem. Meg amúgy is ott van Lors kalandos terve, az érdekesnek tűnik, és nem hiszem hogy egyedül vágna bele. Biztos vele tarthatunk.
*A tisztás szélén megáll egy pillanatra, és megcsodálja a látványt. Sokkal nyugodtabb hely mint a város közepe. Jobb karját lassan felemeli, amire rákúszik az eddig a vállán ülő szarka, majd meglendíti azt, ezzel az extra lendülettel levegőbe segítve a madarat. Szemével követi Bynnet aki a tisztás fölött leír pár kört, majd leszáll a középen lévő kis dombocskára. A lány követi, és letelepszik a virágok közé, amik furcsa módon csak ott nőnek az egész területen. Elgondolkozik, hogy esetleg mágia áll a rét létrejötte mögött, nem érezi teljesen természetesnek a környezetet. De még így is itt sokkal közelebbinek érzi Természet Anyát mint a városban. Hátára fekszik, szárnyait óvatosan úgy oldalra helyezve, hogy ne nyomja őket. Karjait széttárva pihen, hagyja hogy rámásszon egy hangya. Szemeit lecsukja, és lélekben már messze jár innen. Messze, az erdőkben, amelyeket annyira ismer és szeret. A kis kunyhónál, ahol most már csak egyedül laknak. A kis hegyi pataknál, ahová az őzek járnak a frissítő kristálytiszta vízből inni, vagy a sziklánál ahol madarak fészkelnek. Egy kis ideig így marad, engedi hogy a belső énje szabadon szálljon messzi tájakon.
Valami viszont az arcán landol és ez visszahozza a jelenbe. Egy sárga mezei virágocska. Szemeit kinyitja és az arcához nyúl hogy megfogja azt, majd fölemeli és a kezében forgatja, még mindig a fűben heverészve. Elereszti, de a gyönge szél alig repíti valamerre, csak a lány mellé esik a letépett növény. Fejét oldalra billenti, ahol Bynnet látja meg, aki a mellette lévő virágokat piszkálja és néhol kitép egyet ha megtetszik neki valamelyik. A sárgát is biztos ő szedte ki. Karjával alátámasztja a fejét, és így figyeli tovább a szarkát, majd a szemét le nem véve róla szól Griworhoz ha a közelében van.*
- Ez a hely sokkal inkább szimpatikusabb mint a templom rideg kövezete, igaz?
5499. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-10 16:59:31
Üzenet elküldve: 2017-07-10 16:59:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Az utóbbi időben rengeteg alkalommal hallota, hogy néha ki kéne mozdulnia otthonról. Legyen szó Svir Úrról, vagy épp Iriana Kisasszonyról, mind azt mondják, világot látni nem is olyan rossz. Alenia sokat gondolkodott ezen a napokban, és végül ő is belátta, hogy nem ülhet egész áldott nap a szobájában. Az elhatározáshoz kellett még néhány nap, de most végre rászánta magát.
Itt áll a tisztáson, ahogy a lovaskocsi is itt áll a kocsissal együtt. Szüleivel hosszas beszélgetések során jutott dűlőre, hogy elengedik lányukat egy kicsit világot látni, de nem egyedül, és nem is gyalog. Hamar el tudtak intézni neki egy kocsit, ami majd kiviszi őt a városból életében először. A kocsis szülei jó barátjának szolgálatában áll, így teljesen megbízható.
Illedelmesen üdvözlik egymást, aztán Alenia felszáll a kocsira, és nincs más hátra, mint elindulni. Elindulni és csak visszanézni Artheniorra, és megcsodálni a város falait, amit először lát majd a kinti oldalról.*
Itt áll a tisztáson, ahogy a lovaskocsi is itt áll a kocsissal együtt. Szüleivel hosszas beszélgetések során jutott dűlőre, hogy elengedik lányukat egy kicsit világot látni, de nem egyedül, és nem is gyalog. Hamar el tudtak intézni neki egy kocsit, ami majd kiviszi őt a városból életében először. A kocsis szülei jó barátjának szolgálatában áll, így teljesen megbízható.
Illedelmesen üdvözlik egymást, aztán Alenia felszáll a kocsira, és nincs más hátra, mint elindulni. Elindulni és csak visszanézni Artheniorra, és megcsodálni a város falait, amit először lát majd a kinti oldalról.*
5498. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-10 15:47:14
Üzenet elküldve: 2017-07-10 15:47:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Újabb út az ismeretlenbe. Újabb kaland, mely daliás hősünkre vár, és új arcok, kiket megismerhet... ha már a nevüket képtelen megjegyezni. Mikor útra kel, s lábai alatt érezheti ennek a világnak a végtelen tájait akkor érzi igazán csak azt, hogy érdemes élni. Persze ez nem jelenti azt, hogy a kocsmák jellegzetes illata nem lenne képes hosszabb időre magához láncolni a szakállas nagy szívét, de ő nem arra született, hogy egy helyben üljön széles tomporán.
Ezért veszi lába alá sokadjára is a világot, s hagyja maga mögött a Pegazus enyhén dohos, az egykori otthonára emlékeztető szagát.
Összegyűjti az összes nyálát, mi városi kiruccanása alatt összegyűlt elcsitíthatatlan pofájában, majd a tisztás puha talaját meglocsolva elköszön egy időre Arthenior nyüzsgő forgatagától. Mint mindig, most is csak szerencséjére bízza magát, hátha elébe sodor valami szórakoztató, váratlan dolgot a keleti szél.*
Ezért veszi lába alá sokadjára is a világot, s hagyja maga mögött a Pegazus enyhén dohos, az egykori otthonára emlékeztető szagát.
Összegyűjti az összes nyálát, mi városi kiruccanása alatt összegyűlt elcsitíthatatlan pofájában, majd a tisztás puha talaját meglocsolva elköszön egy időre Arthenior nyüzsgő forgatagától. Mint mindig, most is csak szerencséjére bízza magát, hátha elébe sodor valami szórakoztató, váratlan dolgot a keleti szél.*
5497. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-10 11:41:29
Üzenet elküldve: 2017-07-10 11:41:29
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Kampány//
*Megadja a tiszteletet a többieknek, és ez bizony rögtön kifizetődni látszik. A politika bonyolult hálózat, aminek a diplomáciai készség szerves részét képezi. Noha egyeseknek ez nem más, mint mély valagnyalás, van azért mögötte sok egyéb más is, csak ugye ezt át kell látni és meg kell érteni, hogy miről szól. Meg kell érteni, hogy a politikának van egyfajta menete és van egy stílus, amit hozni és mutatni kell, hacsak nem akar valaki barátból ellenséget szerezni.
Creton Helwy válasza után mélyen meghajol a mester.*
-Tettem, amit tennem kellett! Ez csak természetes, uram. *mondja az együttműködésre.* -Synmira nevében én is köszönöm a felajánlását, Creton parancsnok úr!
*Erős gépezet lehet, ha a városi őrség és a mágusok oda és vissza támogatják egymást a nehéz időkben. Tulajdonképpen ehhez semmi egyéb nem kellett, mint az, hogy Creton és Worenth váltsanak pár szót. Egyértelműen elismerik a másik munkásságát és tisztelik egymást. Kell ennél több?
Cretont nem is tartja fel tovább, jön Krollner.*
-Köszönöm! *mondja a helykínálásra, amit el is fogad. Kicsit hátralöki a zafírkék palástját, hogy ne gyűrje össze maga alatt, majd kényelembe helyezi magát.*
-Ezt nagy örömmel hallom. ~Nocsak.~ -Bizton állíthatom, hogy jó irányba haladunk. *mondja roppant szerényen és visszafogottan, amolyan rá oly jellemző módon. Nem kérkedik az erejükkel és stabilitásukkal, holott éppen megtehetné.* -Sikerült az elképzeléseimet megvalósítani. Ez persze mit sem ért volna, ha nincsenek mellett társaim, kik mindenkor támogattak és képviselték Synmirat. A változás szele azonban minket is elért, és nyomott hagyott. *sóhajt.* -Létszámunk csökkent, a szövetségünket pedig hamarosan átalakítjuk. Ugyanakkor mágikus erőnk nem kopott meg, csak máguspalántákban szenvedünk némi hiányt. *néz a főmágusra. Krollnernél jobban senki sem értheti a helyzetet, mivel tisztában kell lennie azzal, hogy az utóbbi időkben a változások mély nyomot hagytak a mágián, főleg a szakrális mágiák megjelenése óta.*
-Enyém a megtiszteltetés, Krollner főmágus!
*Synmira valóban remek hely lesz. Már csak egyeztetniük kell az időpontot, de ez már csupán formalitás. Egyelőre elüldögél itt, Krollner asztalánál, hátha még kíván valamit mondani a főmágus.*
*Megadja a tiszteletet a többieknek, és ez bizony rögtön kifizetődni látszik. A politika bonyolult hálózat, aminek a diplomáciai készség szerves részét képezi. Noha egyeseknek ez nem más, mint mély valagnyalás, van azért mögötte sok egyéb más is, csak ugye ezt át kell látni és meg kell érteni, hogy miről szól. Meg kell érteni, hogy a politikának van egyfajta menete és van egy stílus, amit hozni és mutatni kell, hacsak nem akar valaki barátból ellenséget szerezni.
Creton Helwy válasza után mélyen meghajol a mester.*
-Tettem, amit tennem kellett! Ez csak természetes, uram. *mondja az együttműködésre.* -Synmira nevében én is köszönöm a felajánlását, Creton parancsnok úr!
*Erős gépezet lehet, ha a városi őrség és a mágusok oda és vissza támogatják egymást a nehéz időkben. Tulajdonképpen ehhez semmi egyéb nem kellett, mint az, hogy Creton és Worenth váltsanak pár szót. Egyértelműen elismerik a másik munkásságát és tisztelik egymást. Kell ennél több?
Cretont nem is tartja fel tovább, jön Krollner.*
-Köszönöm! *mondja a helykínálásra, amit el is fogad. Kicsit hátralöki a zafírkék palástját, hogy ne gyűrje össze maga alatt, majd kényelembe helyezi magát.*
-Ezt nagy örömmel hallom. ~Nocsak.~ -Bizton állíthatom, hogy jó irányba haladunk. *mondja roppant szerényen és visszafogottan, amolyan rá oly jellemző módon. Nem kérkedik az erejükkel és stabilitásukkal, holott éppen megtehetné.* -Sikerült az elképzeléseimet megvalósítani. Ez persze mit sem ért volna, ha nincsenek mellett társaim, kik mindenkor támogattak és képviselték Synmirat. A változás szele azonban minket is elért, és nyomott hagyott. *sóhajt.* -Létszámunk csökkent, a szövetségünket pedig hamarosan átalakítjuk. Ugyanakkor mágikus erőnk nem kopott meg, csak máguspalántákban szenvedünk némi hiányt. *néz a főmágusra. Krollnernél jobban senki sem értheti a helyzetet, mivel tisztában kell lennie azzal, hogy az utóbbi időkben a változások mély nyomot hagytak a mágián, főleg a szakrális mágiák megjelenése óta.*
-Enyém a megtiszteltetés, Krollner főmágus!
*Synmira valóban remek hely lesz. Már csak egyeztetniük kell az időpontot, de ez már csupán formalitás. Egyelőre elüldögél itt, Krollner asztalánál, hátha még kíván valamit mondani a főmágus.*
5496. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-10 10:33:31
Üzenet elküldve: 2017-07-10 10:33:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Kampány//
//Worenth Yosden figyelmébe//
*A választás tisztességgel lezárult, de az igazi politikai harcok, viták még most kezdődtek. A résztvevők betekintést kaphattak az intrikákból, az érdekek ütköztetéséből, ám mindegyikük teljesítménye eltörpül Worenthé mellett. Ékes bizonyítékul szolgál erre az is, hogy a Főtanácsosok asztalát megtiszteli a hóhajú mágus is. Sokkal mértékletesebb képet mutat, mint Kagan, és bizony-bizony a Főtanács tagjainak is megfordult a fejében a mágus személye. Kiváló összekötőkapocs lehet a thargokkal, mert bizony a mai beszélgetés után a Főtanácstól egyre messzebb sodródik a barbár férfi.*
-Köszönöm szavait, és felajánlását, Worenth mester! Mágikus támogatásával nagy szolgálatot tett Grombarnál, és örömömre szolgál, hogy továbbra is biztosít az együttműködéséről. Természetesen ön is fordulhat hozzám, ha veszélyben érzi Synmirát!
*Bólint egyet a parancsnok, hiszen a térségben a katonai jelenlét nem is lenne olyan rossz, nehogy kicsússzon a város keze alól az irányítás. Szavait Krollner folytatja.*
-Természetesen nem zavar, Worenth Foglaljon csak helyet!
*Kínálja hellyel a mágust, majd meghallgatja a mondandóját.*
-Magam is terveztem egy synmirai látogatást. Úgy hírlik, hogy nagyon stabil és erős mágikus vonalat alakított ki délen, amire kíváncsi is vagyok.
*Mosolyodik el a főmágus, majd folytatja.*
-Köszönöm a meghívást, tisztelettel elfogadom! A csendes, nyugodt symmirai környezet is éppen megfelel!
*A mágus még nem játszotta el a bizalmát, nem gondol rá, hogy veszélyes terület lenne Synmira, így valójában megtiszteltetés számára, hogy oda hívják.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.10 10:34:54
//Worenth Yosden figyelmébe//
*A választás tisztességgel lezárult, de az igazi politikai harcok, viták még most kezdődtek. A résztvevők betekintést kaphattak az intrikákból, az érdekek ütköztetéséből, ám mindegyikük teljesítménye eltörpül Worenthé mellett. Ékes bizonyítékul szolgál erre az is, hogy a Főtanácsosok asztalát megtiszteli a hóhajú mágus is. Sokkal mértékletesebb képet mutat, mint Kagan, és bizony-bizony a Főtanács tagjainak is megfordult a fejében a mágus személye. Kiváló összekötőkapocs lehet a thargokkal, mert bizony a mai beszélgetés után a Főtanácstól egyre messzebb sodródik a barbár férfi.*
-Köszönöm szavait, és felajánlását, Worenth mester! Mágikus támogatásával nagy szolgálatot tett Grombarnál, és örömömre szolgál, hogy továbbra is biztosít az együttműködéséről. Természetesen ön is fordulhat hozzám, ha veszélyben érzi Synmirát!
*Bólint egyet a parancsnok, hiszen a térségben a katonai jelenlét nem is lenne olyan rossz, nehogy kicsússzon a város keze alól az irányítás. Szavait Krollner folytatja.*
-Természetesen nem zavar, Worenth Foglaljon csak helyet!
*Kínálja hellyel a mágust, majd meghallgatja a mondandóját.*
-Magam is terveztem egy synmirai látogatást. Úgy hírlik, hogy nagyon stabil és erős mágikus vonalat alakított ki délen, amire kíváncsi is vagyok.
*Mosolyodik el a főmágus, majd folytatja.*
-Köszönöm a meghívást, tisztelettel elfogadom! A csendes, nyugodt symmirai környezet is éppen megfelel!
*A mágus még nem játszotta el a bizalmát, nem gondol rá, hogy veszélyes terület lenne Synmira, így valójában megtiszteltetés számára, hogy oda hívják.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.10 10:34:54
5495. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-09 15:44:54
Üzenet elküldve: 2017-07-09 15:44:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy a fűben heverészik, kiszúrja a kis teremtést, ahogy épp eligyekszik a tisztásról.
~ Gnóm? Kislány? Nem, túlságosan arányosak a végtagjai. Tuti tündér! ~
Szórakozottan nézi, ahogy a tündér elvonul, miközben Tenebron lépten-nyomon tíz lépéses távolból követi, a földet szaglászva. Ahogy elfürkészi messzebbről a kutya arckifejezését, csak barátkozni akar, talán egy kis simogatást a tündérlánykától, vagy hasonlót, de a jelenlegi helyzet miatt arra mer következtetni, hogy a kutya barátságossága inkább elűzte innen amazt.
Felkuncog a fűben, elég jóízűen. Nem akar hangosan nevetni, így ez a kuncogás az a fajta, mikor az emberfia szaggatottan szusszantja ki magából a levegőt. No igen, az ilyeneken jót tud nevetni.
A tündér lassan eltűnik a látómezőről, Tenebron pedig csak a fákból emelt kör széléig kísérte útján. Biztos, hálás volt a lány a díszkíséretért.
Aenor harsányat füttyent, a pirtianesi kopó pedig vidáman szalad felé, majd lihegve lehuppan gazdája előtt.*
- Ügyes voltál! *Paskolja meg társa fejét.* - Büszke vagyok rád.
*~ Sőt... ~*
- Gyere, Tenebron! *Pattan fel ezzel fekhelyéről.* - Mit szólsz? Kövessük a kis tündért, hozzuk rá még egyszer a szívbajt!
*A kutya leül, értetlen tekintettel fordítja oldalra fejét.*
- Ja, igen, nem érted, amit mondok. Nofene, nem is baj. Csak gyere! *Ezzel kettőt csattint nyelvével, Tenebron pedig felpattan, és mindketten elindulnak a folyópart irányába.*
~ Gnóm? Kislány? Nem, túlságosan arányosak a végtagjai. Tuti tündér! ~
Szórakozottan nézi, ahogy a tündér elvonul, miközben Tenebron lépten-nyomon tíz lépéses távolból követi, a földet szaglászva. Ahogy elfürkészi messzebbről a kutya arckifejezését, csak barátkozni akar, talán egy kis simogatást a tündérlánykától, vagy hasonlót, de a jelenlegi helyzet miatt arra mer következtetni, hogy a kutya barátságossága inkább elűzte innen amazt.
Felkuncog a fűben, elég jóízűen. Nem akar hangosan nevetni, így ez a kuncogás az a fajta, mikor az emberfia szaggatottan szusszantja ki magából a levegőt. No igen, az ilyeneken jót tud nevetni.
A tündér lassan eltűnik a látómezőről, Tenebron pedig csak a fákból emelt kör széléig kísérte útján. Biztos, hálás volt a lány a díszkíséretért.
Aenor harsányat füttyent, a pirtianesi kopó pedig vidáman szalad felé, majd lihegve lehuppan gazdája előtt.*
- Ügyes voltál! *Paskolja meg társa fejét.* - Büszke vagyok rád.
*~ Sőt... ~*
- Gyere, Tenebron! *Pattan fel ezzel fekhelyéről.* - Mit szólsz? Kövessük a kis tündért, hozzuk rá még egyszer a szívbajt!
*A kutya leül, értetlen tekintettel fordítja oldalra fejét.*
- Ja, igen, nem érted, amit mondok. Nofene, nem is baj. Csak gyere! *Ezzel kettőt csattint nyelvével, Tenebron pedig felpattan, és mindketten elindulnak a folyópart irányába.*
5494. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-09 00:08:05
Üzenet elküldve: 2017-07-09 00:08:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A légmozgás erősödése ugyan abbamarad, így a mértéke gyakorlatilag nulla lesz, ami jóval a tündér által belőtt határ alatt helyezkedik el, de így is vissza kell indulnia. A vihar kockázata szinte teljesen elmúlt, ugyanakkor ezzel együtt az idő is elrepült. Már talán néhány órája is megvan annak, hogy a tisztáson üldögél, és hát egy ilyen apró teremtménynek hosszú a visszaút. Egyébként természetesen nem csak ennyiről van szó, a végső lökést az adta meg neki, hogy valaki megérkezett a tisztásra egy viszonylag termetes kutyával. Ha objektíven szemléli a dolgot, akkor azért nem egy szörnyről van szó, nem falná fel, meg ilyenek, viszont az ő másfél méterkéjével és törékeny testével nem szeret ekkora állatok közelében. Nem feltételezi természetesen, hogy agresszív volna a kutya, hiszen ez elhamarkodott következtetés lenne. De nem is kell az legyen. Bőven elég, ha játékos, és pusztán mókából borítja le a lábáról a tündért. Persze nem hibáztatja az állatot az állati ösztönei miatt, ez teljesen természetes, éppen ezért inkább ő áll fel, és távozik. Mivel az összeférhetetlenségük teljes mértékben Iliwary hibájából fakad, így logikus, hogy az, aki elhagyja a területet. Természetesen ha valaha megváltozna a helyzet, és a kutya hibája volna mindez, a tündér akkor sem várhatná el, hogy az állat logikus következtetések útján jusson el a felismerésre, hogy távoznia kell, de talán az is megteszi, ha ösztöneire hagyatkozva teszi. Például ha félne tőle, vagy ilyenek, ezért nem menne a közelébe. Egy embertől, vagy elftől már elvárná, hogy a józan ész képességét használja egy ilyen döntés meghozatala előtt, de mondjuk egy ork esetében nem csalódna nagyot, ha képtelen volna magától rájönni. Többnyire ezért konfrontálódnak ezért annyira gyakran a zöldbőrűek, mivel sosem érzik, ha már ideje menniük. Sajnos leghátul voltak, amikor az észt osztották, így jobb híján már semmi nem is mentheti meg őket az oktondiságtól. Pedig nem szabad elzárkózni a lehetőségtől, hogy vannak viszonylag értelmes egyedek a világon, hiszen az értelmesnek számító fajoknak is hány ostoba egyede rohangál fel s alá mindenütt. Enyhén megrázza a fejét, már-már elmosolyodik, hogy milyen furcsa lenne egy intelligens orkkal találkozni. Ez legalább felfogható vicces dologként, szemben azzal a sok félnótással, akikkel sajnos nap mint nap valóban találkozik. Az már a keserű valóság része. Még egyszer visszapillant a tisztásra, aztán végleg elindul a város felé, mivel ráférne már egy meleg étel.*
5493. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-08 16:38:47
Üzenet elküldve: 2017-07-08 16:38:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Fáradtan rogy le a tisztás füvébe, ámbár ez a rogyás költői túlzás, csupán egy mély sóhaj kíséretében lehuppan a zöld tengerbe. Körbetekint. Az erdő határán Tenebron szaladgál, minden bizonnyal mókusokat kerget, vagy valami nagyobb vad szagát érzi.
A folyópart felé vizslatva a folyót magát nem látja, hisz azt eltakarja az erdő egy kinyúló csúcsa, de nem messze Aenor pihenőhelyétől ott a virágokkal tarkított domb, ami meglehetősen szép látvány.
~ Gondolom, ide járnak az életvidám ifjak kézen fogva ugrálgatni, virágot szedni, és az élet gyönyörében gyönyörködni. Aztán lépnek egyet, kettőt, hármat... És jön a halálsikoly, mert átlépik az erdő határát, és egyből rájuk vetik magukat a vadállatok. Vicces lenne. ~
Még egy keserű mosoly is megjelenik arcán, ahogy elképzeli maga előtt a jelenetet, majd újfent sóhajtva megcsóválja fejét, mintha ezt a mosolyt akarná lerázni magáról.
Inkább lehemperedik a fűbe, jobb alkarjával támasztja magát, hogy azért ne hanyatt feküdjön, legyen valami kilátása is. Így dől enyhén jobb oldalra, és kezdi el baljával cirógatni a fűszálakat, midőn szemeit lehunyja.
~ Gondoltam, hogy mágia van a dologban. ~ Sóhajt fel. Megint. ~ Az egyszerű világi emberek sose törődnek az aprócska részletekkel, és sose képesek belátni, hogy a részletekben, az igazán mély részletekben rejlik az igazi szépség. Talán ezért van az, hogy a legtöbb mágusnak van szépérzéke. ~
Gondolja szórakozottan, majd visszaemlékszik Lihanechre, ahol az egyik tisztelt főmágus hatalmas ünneplés keretében lovagolt be a város kapuin. Szakadt ruhában. Disznóháton. Valami undorító tollakkal és csontokkal teletűzdelt fabottal a kezében.
~ Nos, igen, a legtöbbnek. De... Persze, a maga módján biztos elegáns. Talán a barbár sámánnőkre gerjed, és méretei kompenzálása céljából inkább ő maga is sámánnak öltözik. Tök logikus. ~
Gondolatait aztán Tenebron közeledő léptei szakítják meg, az ifjú pedig felnéz a fűvel való viaskodásából. A kutya vidám tekintettel, lihegve kaptat gazdája felé, aki ezt látván felül, és megsimogatja a méretes kutya fejét.*
- Még pihenek kicsit. Eredj, játssz!
*Paskolja meg még egyszer pofáját, az pedig hallgat a szóra, játékosan morogva veti bele magát a mókusvadászat igencsak szórakoztató bugyraiba.
~ Itt legalább jó lenni. Csend van, semmi idegesítő, csacsogó szerencsétlen. ~*
A folyópart felé vizslatva a folyót magát nem látja, hisz azt eltakarja az erdő egy kinyúló csúcsa, de nem messze Aenor pihenőhelyétől ott a virágokkal tarkított domb, ami meglehetősen szép látvány.
~ Gondolom, ide járnak az életvidám ifjak kézen fogva ugrálgatni, virágot szedni, és az élet gyönyörében gyönyörködni. Aztán lépnek egyet, kettőt, hármat... És jön a halálsikoly, mert átlépik az erdő határát, és egyből rájuk vetik magukat a vadállatok. Vicces lenne. ~
Még egy keserű mosoly is megjelenik arcán, ahogy elképzeli maga előtt a jelenetet, majd újfent sóhajtva megcsóválja fejét, mintha ezt a mosolyt akarná lerázni magáról.
Inkább lehemperedik a fűbe, jobb alkarjával támasztja magát, hogy azért ne hanyatt feküdjön, legyen valami kilátása is. Így dől enyhén jobb oldalra, és kezdi el baljával cirógatni a fűszálakat, midőn szemeit lehunyja.
~ Gondoltam, hogy mágia van a dologban. ~ Sóhajt fel. Megint. ~ Az egyszerű világi emberek sose törődnek az aprócska részletekkel, és sose képesek belátni, hogy a részletekben, az igazán mély részletekben rejlik az igazi szépség. Talán ezért van az, hogy a legtöbb mágusnak van szépérzéke. ~
Gondolja szórakozottan, majd visszaemlékszik Lihanechre, ahol az egyik tisztelt főmágus hatalmas ünneplés keretében lovagolt be a város kapuin. Szakadt ruhában. Disznóháton. Valami undorító tollakkal és csontokkal teletűzdelt fabottal a kezében.
~ Nos, igen, a legtöbbnek. De... Persze, a maga módján biztos elegáns. Talán a barbár sámánnőkre gerjed, és méretei kompenzálása céljából inkább ő maga is sámánnak öltözik. Tök logikus. ~
Gondolatait aztán Tenebron közeledő léptei szakítják meg, az ifjú pedig felnéz a fűvel való viaskodásából. A kutya vidám tekintettel, lihegve kaptat gazdája felé, aki ezt látván felül, és megsimogatja a méretes kutya fejét.*
- Még pihenek kicsit. Eredj, játssz!
*Paskolja meg még egyszer pofáját, az pedig hallgat a szóra, játékosan morogva veti bele magát a mókusvadászat igencsak szórakoztató bugyraiba.
~ Itt legalább jó lenni. Csend van, semmi idegesítő, csacsogó szerencsétlen. ~*
5492. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-07 21:24:59
Üzenet elküldve: 2017-07-07 21:24:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Sólyom//
*Enilorac remekül mulat. Xaly elgondolkozik, hogy esetleg rajta nevet-e, de aztán rájön, hogy nem is igazán érdekli a dolog. Főleg, mikor éppen legendás harcosokról és más izgalmas dolgokról esik szó. Bár ezzel kapcsolatban vannak kételyei, amiknek hangot is ad.*
-Annyira baromira nem lehetnek legendásak ezek a harcosok, mert például én még egy büdös szót nem hallottam felőlük. Mitől legendásak? Legyőztek valami nagyot? Esetleg a holtak elleni háborúban tüntették ki magukat? *Nem tudja már, hol hallotta ezt a kifejezést, de nagyon tetszik neki, hogy végre használhatta. Kicsit hercegnőnek is érzi magát tőle.*
-Apám is mindig megjutalmazta, ha valaki valami hősies izét csinált, de akkor arról tudott is mindenki.
*Enil fölveti, hogy menjenek együtt a városba. Xalynak felcsillan a szeme. Miért is ne? Eddig nem volt igazán kedve semmihez, de most, hogy összefutott a lánnyal, már sokkal kecsegtetőbb ötlet egy kicsit mászkálni az utcákon. Biztosan akad valahol valami érdekes.*
-Jól van, Enil, veled tartok.
*A fegyveres kérdésre elmosolyodik. Használta már a fegyvereit és igen nagy hasznukat vette, csak éppen sosem egészen úgy, mint amire a készítőjük megálmodta őket.*
-Meg tudom védeni magam. *Azért kicsit vissza fogja a választ, nehogy azt higgye az új ismerőse, hogy számíthat rá egy harcban, ő ugyanis a maga részéről a taktikai visszavonulás nagy híve.*
*Enilorac remekül mulat. Xaly elgondolkozik, hogy esetleg rajta nevet-e, de aztán rájön, hogy nem is igazán érdekli a dolog. Főleg, mikor éppen legendás harcosokról és más izgalmas dolgokról esik szó. Bár ezzel kapcsolatban vannak kételyei, amiknek hangot is ad.*
-Annyira baromira nem lehetnek legendásak ezek a harcosok, mert például én még egy büdös szót nem hallottam felőlük. Mitől legendásak? Legyőztek valami nagyot? Esetleg a holtak elleni háborúban tüntették ki magukat? *Nem tudja már, hol hallotta ezt a kifejezést, de nagyon tetszik neki, hogy végre használhatta. Kicsit hercegnőnek is érzi magát tőle.*
-Apám is mindig megjutalmazta, ha valaki valami hősies izét csinált, de akkor arról tudott is mindenki.
*Enil fölveti, hogy menjenek együtt a városba. Xalynak felcsillan a szeme. Miért is ne? Eddig nem volt igazán kedve semmihez, de most, hogy összefutott a lánnyal, már sokkal kecsegtetőbb ötlet egy kicsit mászkálni az utcákon. Biztosan akad valahol valami érdekes.*
-Jól van, Enil, veled tartok.
*A fegyveres kérdésre elmosolyodik. Használta már a fegyvereit és igen nagy hasznukat vette, csak éppen sosem egészen úgy, mint amire a készítőjük megálmodta őket.*
-Meg tudom védeni magam. *Azért kicsit vissza fogja a választ, nehogy azt higgye az új ismerőse, hogy számíthat rá egy harcban, ő ugyanis a maga részéről a taktikai visszavonulás nagy híve.*
5491. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-07 20:42:51
Üzenet elküldve: 2017-07-07 20:42:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Xaly//
*Enil olyan hangosan kacag fel, hogy Sólyom a közeli fa ágáról odaröppen, és belekapaszkodik a lány vértjének váll lapjába. Nagy, sárga szemeit, fejét oldalra elfordítva, nézi az elveszett hercegnőt. A tollait, csak aztán rendezi össze, mikor a lány felemeli a kezét, hogy nincs veszély, de azt is nevettében.*
-Tudom. Persze. Nem szeretsz sokat beszélni. Ha te mondod neked elhiszem.
*Mondja miközben csengő kacaja közepette, próbál levegőt venni. Mikor már talpon vannak, és elindul a város felé, csak akkor kezdi magyarázni.*
-Nem tudok róla sokat, csak amit a vándorok meséltek áthaladtukban. De mindenesetre nem hinném hogy valami romváros volna. Egy biztos. Ha nagy harcos szeretnél lenni, akkor ott a helyed. Legendák szólnak a harci tudományukról.
*Azt a tényt elhanyagolja, hogy egy híresztelés szerint sem fejvadász klán, mintsem szörnyvadász.*
~Hacsak nem farkasok ülnek a trónodon, nem sokat segíthetnek, de hátha.~
*Tovább hallgatja új útitársa ütemesen szétszórt beszédét. Ritkán mosolygott ennyit. Szinte életet vitt Enilbe ez a fura kis energiabomba.*
~Tetszik a mentalitása. Tanulhatnék tőle.~
*Gondolja magában, és el is határozza magában a dolgot. Innentől kifigyeli a lányt, és megpróbálja megérteni mi is benne ez a tettvágy, és erő annak ellenére, hogy elsőre igencsak esetlen látszik.*
-Még be kell ugranom a városba. Elkísérsz?
*Kérdezi, de szinte meg sem várja a választ. Célba veszi a templomot, annak reményében, hogyha szépen és kedvesen kéri, talán kölcsönkaphat néhány pergamen másolatot, vagy széljegyzetet a későbbiekben.*
-És tudsz bánni a fegyverrel?
*Kerdezi, hogy élénken tartsa a társalgást, bár nem hinné hogy nagy szükség van rá. Ugyanis a szócsőből eddig folyt a szó magától is.*
*Enil olyan hangosan kacag fel, hogy Sólyom a közeli fa ágáról odaröppen, és belekapaszkodik a lány vértjének váll lapjába. Nagy, sárga szemeit, fejét oldalra elfordítva, nézi az elveszett hercegnőt. A tollait, csak aztán rendezi össze, mikor a lány felemeli a kezét, hogy nincs veszély, de azt is nevettében.*
-Tudom. Persze. Nem szeretsz sokat beszélni. Ha te mondod neked elhiszem.
*Mondja miközben csengő kacaja közepette, próbál levegőt venni. Mikor már talpon vannak, és elindul a város felé, csak akkor kezdi magyarázni.*
-Nem tudok róla sokat, csak amit a vándorok meséltek áthaladtukban. De mindenesetre nem hinném hogy valami romváros volna. Egy biztos. Ha nagy harcos szeretnél lenni, akkor ott a helyed. Legendák szólnak a harci tudományukról.
*Azt a tényt elhanyagolja, hogy egy híresztelés szerint sem fejvadász klán, mintsem szörnyvadász.*
~Hacsak nem farkasok ülnek a trónodon, nem sokat segíthetnek, de hátha.~
*Tovább hallgatja új útitársa ütemesen szétszórt beszédét. Ritkán mosolygott ennyit. Szinte életet vitt Enilbe ez a fura kis energiabomba.*
~Tetszik a mentalitása. Tanulhatnék tőle.~
*Gondolja magában, és el is határozza magában a dolgot. Innentől kifigyeli a lányt, és megpróbálja megérteni mi is benne ez a tettvágy, és erő annak ellenére, hogy elsőre igencsak esetlen látszik.*
-Még be kell ugranom a városba. Elkísérsz?
*Kérdezi, de szinte meg sem várja a választ. Célba veszi a templomot, annak reményében, hogyha szépen és kedvesen kéri, talán kölcsönkaphat néhány pergamen másolatot, vagy széljegyzetet a későbbiekben.*
-És tudsz bánni a fegyverrel?
*Kerdezi, hogy élénken tartsa a társalgást, bár nem hinné hogy nagy szükség van rá. Ugyanis a szócsőből eddig folyt a szó magától is.*
5490. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-07 19:55:32
Üzenet elküldve: 2017-07-07 19:55:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Sólyom//
-Maradok az Enilnél. Pedig szép neved van, de ha mindig végig mondom, biztosan kihűl a fejem a sok beszédtől. Tudod, nem szeretek túl sokat beszélni. *A felvillanó mosoly egy zöldségesnél megnyikkanni sem merő elf kislány félszeg mosolya. A másik bölcsessége viszont kevéssé hatja meg.*
-Azt szül, bizony. Azt-azt. A halál halált szül, a vér bosszút esküszik és az erőszak rossz. Tök igazad van, tényleg. *Komoly képpel bólogat és ordít róla, hogy fejben már máshol jár. Kicsit nem is figyel arra, amit a másik mondd, ezért őszintén meglepődik, mikor az felugrik.*
-Mi? Nem keresek én semmit. Mondtam már neked, hogy anyámat, Lagodil királynőjét kell megbosszulnom. De amúgy ja, miért is ne. Messze van? Még sosem hallottam róla. Úgy hangzik, mint... nem is tudom, mint egy megvadult erőd. Ez valami szleng arra, hogy felverte a gyom a falakat és az egész kóceráj merő egy rom? Mert akkor inkább kihagyom. Bár tudod, mit? Éppen semmi dolgom, ha romos, akkor is megnézem. Legfeljebb vissza jövök, nem igaz?
*A gúnyt észre sem veszi. Ha hercegnő, hát hercegnő. Így sem gyakran szólítják, de majd megszokja.*
-Maradok az Enilnél. Pedig szép neved van, de ha mindig végig mondom, biztosan kihűl a fejem a sok beszédtől. Tudod, nem szeretek túl sokat beszélni. *A felvillanó mosoly egy zöldségesnél megnyikkanni sem merő elf kislány félszeg mosolya. A másik bölcsessége viszont kevéssé hatja meg.*
-Azt szül, bizony. Azt-azt. A halál halált szül, a vér bosszút esküszik és az erőszak rossz. Tök igazad van, tényleg. *Komoly képpel bólogat és ordít róla, hogy fejben már máshol jár. Kicsit nem is figyel arra, amit a másik mondd, ezért őszintén meglepődik, mikor az felugrik.*
-Mi? Nem keresek én semmit. Mondtam már neked, hogy anyámat, Lagodil királynőjét kell megbosszulnom. De amúgy ja, miért is ne. Messze van? Még sosem hallottam róla. Úgy hangzik, mint... nem is tudom, mint egy megvadult erőd. Ez valami szleng arra, hogy felverte a gyom a falakat és az egész kóceráj merő egy rom? Mert akkor inkább kihagyom. Bár tudod, mit? Éppen semmi dolgom, ha romos, akkor is megnézem. Legfeljebb vissza jövök, nem igaz?
*A gúnyt észre sem veszi. Ha hercegnő, hát hercegnő. Így sem gyakran szólítják, de majd megszokja.*
5489. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-07 17:51:28
Üzenet elküldve: 2017-07-07 17:51:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*A hófehér bőrrel megáldott leányka rögtön elkapja a tekintetét, amint észreveszi, hogy az viszonzásra került. Láthatóan nincs megfigyelőképességei teljében, hiszen Iliwary azóta ostorozza már tekintetével, hogy elkezdett zajt csapni - azaz megérkezett a tisztásra, és leült a fűbe. Csak mivel mindezt szeme sarkából teszi, így valóban nehezen észlelhető, de így jár, aki látványosan bámészkodik, nem tud mentséget találni a lány számára. Könnyedén lehet, hogy nem is vette észre továbbra sem a pillantást, simán csak eszébe jutott, hogy talán nem illik így mustrálni valakit. A fejlődés lehetősége mindenki esetében adott, és boldogság, hogy idővel a többség fel is fedezi ezt a lehetőséget. Esetleg az is lehetséges, hogy valami olyasmit fedezett fel rajta, ami elriasztotta? Könnyen lehet, bár semmi különleges ismertetőjelről nem tud, ami látszódna rajta. Nincsenek szárnyai tündér létére, ez talán a legkülönlegesebb, de igazából ez épp elég fajtársára igaz. Nem, semmi ilyesmi nem jut eszébe, ha a tündér ennyi bámészkodás után hirtelen felfedezett rajta bármit, amitől megijedt, akkor vagy gyenge a látása, vagy pedig az elméje. Könnyedén lehet valami mentális rendellenessége, amit valami korábbi trauma váltott ki, és így Iliwaryban is veszélyt lát. Szíve joga, persze, a tündér nem fogja győzködni ennek ellenkezőjéről, mert vajmi kevéssé érdekli, mit lát benne. Az sem zavarná, ha ijedtében kicsit arrébb menne, de hát láthatóan ennyire azért nem ijesztő a szituáció.
Ahogy a lábait maga alá húzza, az egyfajta kezdetleges védekezőreflexként fogható fel, méghozzá olyan valakié, aki nem csak magát akarja megvédeni, hanem az értékeit, a területét, a társait... Mondhatni bástyává válik. Azok a lények választják ösztönösen ezt a pózt, akik veszély esetén nem a menekülést választják. Ilyen állásból kellően nehéz felpattanni, és elfutni, viszont ha úgy adódik, meg tudja védeni magát ebben a pózban. Vicces ilyet látni egy ennyire esetlen teremtménytől, de láthatóan gyorsaságában még kevésbé bízik, mint testi erejében, és harckészségében. Ez például remekül magyarázható azzal, hogy mindkettő elhanyagolható, ilyenkor a póz, amiben ül, cseppet sem mérvadó. Az esélytelenek nyugalmának is lehetne nevezni. Viszont amint a fűtengerre szegezi a tekintetét a fehérség, ő is követi a példáját. Addig nem juthat el, hogy elgondolkozzon a különös fehérség okán, de a mai világban annyi és annyi betegség van már, hogy bizonyosan az egyik ilyen okozta az elváltozást. Az persze jó kérdés, hogy gyerekkorától ilyen, vagy később váltotta ki valami ezt a hatást. Illetve az ezzel járó következmények is. A kezdeti felszereléséből következik, hogy nincs jó barátságban a nappal, valószínűleg hamar bevörösödne a bőre, ha a nyári napsütésnek ki lenne téve. És vajon mindezekkel a hátulütőkkel együtt inkább hátránynak éli meg a betegségét, vagy pedig inkább különlegesnek érzi magát? Van benne valami, ami kiemeli a szürke tömegből. Hozzáállás kérdése. A korábbi riadt elfordulásból úgy következtetne, valószínűleg félénk, magának való, és pesszimista teremtménnyel van dolga, de egy ilyen reflexből még nem vonhat le túlzottan messzemenő következtetéseket, legfeljebb közvetett módon. A félénkség utalhat önbizalomhiányra, ami megerősítheti, hogy a betegség korlátozza a szociális téren történő interakciókban, de csak mert valami beleillik a homályos képbe, az még nem lesz automatikusan a része.
Viszont a helyzet nem fogja meg annyira, hogy tovább figyelje a viselkedését, az eddig látottakból is csak megszokásból von le következtetéseket, és épít fel teóriákat. Valójában figyelmét a fű ütemes hullámzása tudhatja magáénak, és ez alapján egy újabb következtetésre jut: a szél erősödött picit az utóbbi időben. Nem sokat, de a monoton hullámzás kicsit felgyorsult, és még a rövid időre beálló szélcsend - jelen értelmezésében a szélcsend nem a légmozgás teljes hiányát jelenti, mindössze olyan elhanyagolható mértékűt, ami nem mozgatja meg a füvet és a virágokat - és mindig kisebb szünetet eredményez két hullám között. Ez figyelmeztethet közeledő viharra épp úgy, ahogy bizonyos valószínűséggel teljesen jelentéktelen felfedezés, és semmilyen következménnyel nem jár. Egyelőre felesleges lenne még elkapkodni a teóriát, viszont magában elhatározza, hogyha még tovább erősödne a légmozgás - még mindig nem lehetne szélnek nevezni, jóindulattal is csak erős szellőnek - akkor elindul vissza a fogadóba. Az út hosszú, és felesleges lenne kockáztatnia.
Ezen gondolatmenetben az sem zavarja meg, hogy a fehér bőrű teremtés újból őt kezdte nézegetni, mi több, észre sem veszi, hogy ilyesmi történik. Ha legalább valami egyéb külső hatás nyomán felfedezné, az remek ellenpélda lenne a korábbi teóriájára a megérzésekről, viszont mivel nem történik ilyesmi, így az ő életében abszolút semmilyen változást nem idéz elő a lány furcsa hóbortja. Helyette inkább továbbra is a fűre a mered, és azon tűnődik, vajon mennyit engedhet még meg magának. Tény, hogy a légmozgás éppen kezdi elérni a kellemes mértéket, így nem kéne itt hagyni a kényelmes helyét, viszont ezzel a kockázat is nő, hogy a fejére szakad az ég hazafelé. Annyira nehéz az ilyen kérdésekben megtalálni az optimális viselkedési módot. Persze a tisztáson lévők többségének nyilván az sem tűnt fel, hogy kicsivel erősödött a légmozgás, csak Iliwary az, aki már egy magas prioritással rendelkező problémát csinált a kérdésből. Végül úgy dönt, a változás mértékét fogja felhasználni. Akkor távozik, ha érzékelhetően gyorsan erősödik a szellő, amíg csak szépen fokozatosan, addig nem. Némileg naivitás azt feltételezni, hogy attól, mert a légmozgás lassan változik, az ég nem fog hirtelen rászakadni, de ennyi hanyagságot néha ő is megengedhet magának. Még kicsit élvezi is. Persze messzire azért nem menne ilyen téren, már ez is meglehetősen vad felfogás, egy teljesen ingatag, tényekkel közel sem eléggé megtámasztott elhatározás. Nem is érzi magát nyugodtnak, de a nyugtalanság, mi több, ez esetben már az izgalom, egy meglehetősen kellemes érzés. Gyakran nem tudná elviselni, de holdhónaponként egyszer még jól is esik. Ezt nevezhetik úgy az átlagos lények, hogy "érzik, hogy élnek". Iliwary mondjuk azért sem gyakran hódol ilyesminek, mivel ő sok más módon is éreztetni tudja magával, hogy él.*
*A hófehér bőrrel megáldott leányka rögtön elkapja a tekintetét, amint észreveszi, hogy az viszonzásra került. Láthatóan nincs megfigyelőképességei teljében, hiszen Iliwary azóta ostorozza már tekintetével, hogy elkezdett zajt csapni - azaz megérkezett a tisztásra, és leült a fűbe. Csak mivel mindezt szeme sarkából teszi, így valóban nehezen észlelhető, de így jár, aki látványosan bámészkodik, nem tud mentséget találni a lány számára. Könnyedén lehet, hogy nem is vette észre továbbra sem a pillantást, simán csak eszébe jutott, hogy talán nem illik így mustrálni valakit. A fejlődés lehetősége mindenki esetében adott, és boldogság, hogy idővel a többség fel is fedezi ezt a lehetőséget. Esetleg az is lehetséges, hogy valami olyasmit fedezett fel rajta, ami elriasztotta? Könnyen lehet, bár semmi különleges ismertetőjelről nem tud, ami látszódna rajta. Nincsenek szárnyai tündér létére, ez talán a legkülönlegesebb, de igazából ez épp elég fajtársára igaz. Nem, semmi ilyesmi nem jut eszébe, ha a tündér ennyi bámészkodás után hirtelen felfedezett rajta bármit, amitől megijedt, akkor vagy gyenge a látása, vagy pedig az elméje. Könnyedén lehet valami mentális rendellenessége, amit valami korábbi trauma váltott ki, és így Iliwaryban is veszélyt lát. Szíve joga, persze, a tündér nem fogja győzködni ennek ellenkezőjéről, mert vajmi kevéssé érdekli, mit lát benne. Az sem zavarná, ha ijedtében kicsit arrébb menne, de hát láthatóan ennyire azért nem ijesztő a szituáció.
Ahogy a lábait maga alá húzza, az egyfajta kezdetleges védekezőreflexként fogható fel, méghozzá olyan valakié, aki nem csak magát akarja megvédeni, hanem az értékeit, a területét, a társait... Mondhatni bástyává válik. Azok a lények választják ösztönösen ezt a pózt, akik veszély esetén nem a menekülést választják. Ilyen állásból kellően nehéz felpattanni, és elfutni, viszont ha úgy adódik, meg tudja védeni magát ebben a pózban. Vicces ilyet látni egy ennyire esetlen teremtménytől, de láthatóan gyorsaságában még kevésbé bízik, mint testi erejében, és harckészségében. Ez például remekül magyarázható azzal, hogy mindkettő elhanyagolható, ilyenkor a póz, amiben ül, cseppet sem mérvadó. Az esélytelenek nyugalmának is lehetne nevezni. Viszont amint a fűtengerre szegezi a tekintetét a fehérség, ő is követi a példáját. Addig nem juthat el, hogy elgondolkozzon a különös fehérség okán, de a mai világban annyi és annyi betegség van már, hogy bizonyosan az egyik ilyen okozta az elváltozást. Az persze jó kérdés, hogy gyerekkorától ilyen, vagy később váltotta ki valami ezt a hatást. Illetve az ezzel járó következmények is. A kezdeti felszereléséből következik, hogy nincs jó barátságban a nappal, valószínűleg hamar bevörösödne a bőre, ha a nyári napsütésnek ki lenne téve. És vajon mindezekkel a hátulütőkkel együtt inkább hátránynak éli meg a betegségét, vagy pedig inkább különlegesnek érzi magát? Van benne valami, ami kiemeli a szürke tömegből. Hozzáállás kérdése. A korábbi riadt elfordulásból úgy következtetne, valószínűleg félénk, magának való, és pesszimista teremtménnyel van dolga, de egy ilyen reflexből még nem vonhat le túlzottan messzemenő következtetéseket, legfeljebb közvetett módon. A félénkség utalhat önbizalomhiányra, ami megerősítheti, hogy a betegség korlátozza a szociális téren történő interakciókban, de csak mert valami beleillik a homályos képbe, az még nem lesz automatikusan a része.
Viszont a helyzet nem fogja meg annyira, hogy tovább figyelje a viselkedését, az eddig látottakból is csak megszokásból von le következtetéseket, és épít fel teóriákat. Valójában figyelmét a fű ütemes hullámzása tudhatja magáénak, és ez alapján egy újabb következtetésre jut: a szél erősödött picit az utóbbi időben. Nem sokat, de a monoton hullámzás kicsit felgyorsult, és még a rövid időre beálló szélcsend - jelen értelmezésében a szélcsend nem a légmozgás teljes hiányát jelenti, mindössze olyan elhanyagolható mértékűt, ami nem mozgatja meg a füvet és a virágokat - és mindig kisebb szünetet eredményez két hullám között. Ez figyelmeztethet közeledő viharra épp úgy, ahogy bizonyos valószínűséggel teljesen jelentéktelen felfedezés, és semmilyen következménnyel nem jár. Egyelőre felesleges lenne még elkapkodni a teóriát, viszont magában elhatározza, hogyha még tovább erősödne a légmozgás - még mindig nem lehetne szélnek nevezni, jóindulattal is csak erős szellőnek - akkor elindul vissza a fogadóba. Az út hosszú, és felesleges lenne kockáztatnia.
Ezen gondolatmenetben az sem zavarja meg, hogy a fehér bőrű teremtés újból őt kezdte nézegetni, mi több, észre sem veszi, hogy ilyesmi történik. Ha legalább valami egyéb külső hatás nyomán felfedezné, az remek ellenpélda lenne a korábbi teóriájára a megérzésekről, viszont mivel nem történik ilyesmi, így az ő életében abszolút semmilyen változást nem idéz elő a lány furcsa hóbortja. Helyette inkább továbbra is a fűre a mered, és azon tűnődik, vajon mennyit engedhet még meg magának. Tény, hogy a légmozgás éppen kezdi elérni a kellemes mértéket, így nem kéne itt hagyni a kényelmes helyét, viszont ezzel a kockázat is nő, hogy a fejére szakad az ég hazafelé. Annyira nehéz az ilyen kérdésekben megtalálni az optimális viselkedési módot. Persze a tisztáson lévők többségének nyilván az sem tűnt fel, hogy kicsivel erősödött a légmozgás, csak Iliwary az, aki már egy magas prioritással rendelkező problémát csinált a kérdésből. Végül úgy dönt, a változás mértékét fogja felhasználni. Akkor távozik, ha érzékelhetően gyorsan erősödik a szellő, amíg csak szépen fokozatosan, addig nem. Némileg naivitás azt feltételezni, hogy attól, mert a légmozgás lassan változik, az ég nem fog hirtelen rászakadni, de ennyi hanyagságot néha ő is megengedhet magának. Még kicsit élvezi is. Persze messzire azért nem menne ilyen téren, már ez is meglehetősen vad felfogás, egy teljesen ingatag, tényekkel közel sem eléggé megtámasztott elhatározás. Nem is érzi magát nyugodtnak, de a nyugtalanság, mi több, ez esetben már az izgalom, egy meglehetősen kellemes érzés. Gyakran nem tudná elviselni, de holdhónaponként egyszer még jól is esik. Ezt nevezhetik úgy az átlagos lények, hogy "érzik, hogy élnek". Iliwary mondjuk azért sem gyakran hódol ilyesminek, mivel ő sok más módon is éreztetni tudja magával, hogy él.*
5488. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-07 12:11:16
Üzenet elküldve: 2017-07-07 12:11:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Iliwary Pedricon//
*A kis tündért szemlélve elkalandoznak a gondolatai. Bájos arc, rendezett megjelenés, mégis hűvös a kisugárzása. Miért? Neki is sokszor a szemére hányják, hogy rideg, de nem tehet róla. Hófehér, fagyos külsővel és a sötétben is tűzként izzó szemekkel nehéz nem a frászt hozni másokra. Lehet, ha többet mosolyogna az segítene. A lány arca is azért búskomor, mert semmi boldogság nem látszik rajta, mintha egyszerűen élne, mert élni kell, és nem hal meg, mert nem illik. Ez talán már túl messzemenő következtetés egyetlen pillantásból. És ha csak rossz napja van? Ő meg itt elítéli, hogy bájitalokon élő öngyilkosjelölt. Mindenki magából indul ki. Sosem élt élvezeti szerekkel, sosem tompította fájdalmát varázslattal. Elviselte, amit a Sors rótt rá, és ha nem is büszkén, de eltűrte. És még mindig itt van. Rablások, erőszak és kínzás után még mindig képes az égre mosolyogni és örömmel tekinteti a jövőbe. Nem is a morcos kisasszonnyal van baj, hanem vele.
Gondolataiból a lány tekintete rántja ki. Egy pillanatra mintha találkozna a pillantása a zöldes íriszekkel. Gyorsan elkapja a fejét, ami csak megerősítheti a másik gyanúját abban, hogy bizony őt szemlélte az előbb. Kényelmesen letelepszik a fácska tövébe, lepakolja a holmijait, maga alá húzza a lábát, és látványosan kerülve a kis tündérkét tekintetével, elbambul a fűtengert nézve. Miért is jött ki? Mert muszáj? Megeshet, mert hogy nem a saját szórakoztatására, az biztos. Lassan már herótja lesz a zöldellő pázsittól és a madarak csicsergésétől. Mindig is egy kedves, nyugodt, habár kissé visszahúzódó lányként gondolt magára, és most ott tartunk, hogy ha a hat folyamán még egyszer meg kell látogatnia ezt a giccses, idilli kis tisztást, hát valakinek baja esik. Hahaha... már majdnem elhitte. Ezek a szavak is sokkal hatásosabbak a fejében, bezzeg ha cselekedni kell, akkor egy mogorva pillantás is megerőltető lenne a számára. Még hogy ő bántson másokat csak azért, mert rossz napja van. Eszébe villan egy apró emlékfoszlány. Mikor Norival ücsörögtek itt kinn, a fák alatt, arra kérte a lányt, hogy mutassa meg neki, milyen, mikor öl. Vért szeretett volna látni, egy halott testet, az élet elmúlását. Mégis egy szörnyeteg lakozna benne, ami ki akar törni? És ha igen, mi tartja vissza? Mert ő biztosan nem. Érzi, hogy belülről felemészti valami, valami ki akar szabadulni, és felszínre törni. Bár lehet, ez csak a tegnapi ebéd. Fú, de rossz volt az a puliszka, amit a fogadóban evett. Még most is felfordul a gyomra.
Hogyan deríthetné ki, hogy van-e benne egy szörnyeteg, akinek már elege van a viszontagságokból és a keserű életből? Sehogy. De azért egy próbát megér. Ismét a tündérlány felé fordítja a fejét. Nem szeretné megszólítani, egyelőre csak nézi, kíváncsi, mit szól hozzá Mogorva kisasszony.*
*A kis tündért szemlélve elkalandoznak a gondolatai. Bájos arc, rendezett megjelenés, mégis hűvös a kisugárzása. Miért? Neki is sokszor a szemére hányják, hogy rideg, de nem tehet róla. Hófehér, fagyos külsővel és a sötétben is tűzként izzó szemekkel nehéz nem a frászt hozni másokra. Lehet, ha többet mosolyogna az segítene. A lány arca is azért búskomor, mert semmi boldogság nem látszik rajta, mintha egyszerűen élne, mert élni kell, és nem hal meg, mert nem illik. Ez talán már túl messzemenő következtetés egyetlen pillantásból. És ha csak rossz napja van? Ő meg itt elítéli, hogy bájitalokon élő öngyilkosjelölt. Mindenki magából indul ki. Sosem élt élvezeti szerekkel, sosem tompította fájdalmát varázslattal. Elviselte, amit a Sors rótt rá, és ha nem is büszkén, de eltűrte. És még mindig itt van. Rablások, erőszak és kínzás után még mindig képes az égre mosolyogni és örömmel tekinteti a jövőbe. Nem is a morcos kisasszonnyal van baj, hanem vele.
Gondolataiból a lány tekintete rántja ki. Egy pillanatra mintha találkozna a pillantása a zöldes íriszekkel. Gyorsan elkapja a fejét, ami csak megerősítheti a másik gyanúját abban, hogy bizony őt szemlélte az előbb. Kényelmesen letelepszik a fácska tövébe, lepakolja a holmijait, maga alá húzza a lábát, és látványosan kerülve a kis tündérkét tekintetével, elbambul a fűtengert nézve. Miért is jött ki? Mert muszáj? Megeshet, mert hogy nem a saját szórakoztatására, az biztos. Lassan már herótja lesz a zöldellő pázsittól és a madarak csicsergésétől. Mindig is egy kedves, nyugodt, habár kissé visszahúzódó lányként gondolt magára, és most ott tartunk, hogy ha a hat folyamán még egyszer meg kell látogatnia ezt a giccses, idilli kis tisztást, hát valakinek baja esik. Hahaha... már majdnem elhitte. Ezek a szavak is sokkal hatásosabbak a fejében, bezzeg ha cselekedni kell, akkor egy mogorva pillantás is megerőltető lenne a számára. Még hogy ő bántson másokat csak azért, mert rossz napja van. Eszébe villan egy apró emlékfoszlány. Mikor Norival ücsörögtek itt kinn, a fák alatt, arra kérte a lányt, hogy mutassa meg neki, milyen, mikor öl. Vért szeretett volna látni, egy halott testet, az élet elmúlását. Mégis egy szörnyeteg lakozna benne, ami ki akar törni? És ha igen, mi tartja vissza? Mert ő biztosan nem. Érzi, hogy belülről felemészti valami, valami ki akar szabadulni, és felszínre törni. Bár lehet, ez csak a tegnapi ebéd. Fú, de rossz volt az a puliszka, amit a fogadóban evett. Még most is felfordul a gyomra.
Hogyan deríthetné ki, hogy van-e benne egy szörnyeteg, akinek már elege van a viszontagságokból és a keserű életből? Sehogy. De azért egy próbát megér. Ismét a tündérlány felé fordítja a fejét. Nem szeretné megszólítani, egyelőre csak nézi, kíváncsi, mit szól hozzá Mogorva kisasszony.*
5487. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-07 10:07:25
Üzenet elküldve: 2017-07-07 10:07:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Kampány//
*Worenth szavai tehát célba értek és nem süket fülekre találtak.
Elvanduil dicséretére köszönetképpen meghajol, majd a felkérést nyomban elfogadja. Itt az idő, hogy végre testközelből láthassa és megismerhesse a nagyokat! Mondjuk ez számukra is öröm lehet, ha már itt tartunk. Jöhet egy kis baráti parolázás, mielőtt leülnek megvitatni a dolgokat.
Creton Helwy az, kihez először lép oda a hóhajú mágusmester.*
-Parancsnok úr! Módfelett örülök, hogy személyesen is találkozhatunk. *mondja egészen közvetlenül. Lassan kezdi megszokni a légkört.* -Fogadja őszinte részvétemet a sok veszteségért, ami a Városi Őrséget érte a háború során. Szörnyű időket éltünk. *sóhajt bánatosan.* -Katonáinak kitartása eme nehéz időkben viszont dicsérendő és egyben azt jelzi, hogy ön remek munkát végez. Ha szüksége lesz a jövőben mágikus támogatásra, bátran keressen fel!
*Ennyit akart csupán. Még kivár kicsit, hogy Creton fűz e hozzá valakit, majd megcélozza azt a személyt, akire a leginkább kíváncsi.*
-Krollner úr! Zavarhatom egy percre? *kérdezi, ám ez leginkább költői kérdés volt.* -Örömmel venném, ha bokros teendői között időt szakítana arra, hogy meglátogat Synmiran. Mivel ön a mágiaügyi felelős, gondoltam elbeszélgethetnénk egy kellemes ebéd mellett. Na persze, ha máshol jobban tetszene, én elég rugalmas vagyok.
*Mivel mindenkivel nem lesz ideje parolázni, így eztán leül a többiekhez és hallgatja, hogy azok miként döntenek. Nestar érdekében mond pár pozitív szót, ami talán megtolja majd picit a szekerét.
Worenth fejmagasságban csapja össze két tenyerét, mikor kihirdetik az új neveket. Mind Nestarnak, mind pedig Lorewnek örül, bár előbbinek jobban, de ez egyelőre nem olyan fontos.*
*Worenth szavai tehát célba értek és nem süket fülekre találtak.
Elvanduil dicséretére köszönetképpen meghajol, majd a felkérést nyomban elfogadja. Itt az idő, hogy végre testközelből láthassa és megismerhesse a nagyokat! Mondjuk ez számukra is öröm lehet, ha már itt tartunk. Jöhet egy kis baráti parolázás, mielőtt leülnek megvitatni a dolgokat.
Creton Helwy az, kihez először lép oda a hóhajú mágusmester.*
-Parancsnok úr! Módfelett örülök, hogy személyesen is találkozhatunk. *mondja egészen közvetlenül. Lassan kezdi megszokni a légkört.* -Fogadja őszinte részvétemet a sok veszteségért, ami a Városi Őrséget érte a háború során. Szörnyű időket éltünk. *sóhajt bánatosan.* -Katonáinak kitartása eme nehéz időkben viszont dicsérendő és egyben azt jelzi, hogy ön remek munkát végez. Ha szüksége lesz a jövőben mágikus támogatásra, bátran keressen fel!
*Ennyit akart csupán. Még kivár kicsit, hogy Creton fűz e hozzá valakit, majd megcélozza azt a személyt, akire a leginkább kíváncsi.*
-Krollner úr! Zavarhatom egy percre? *kérdezi, ám ez leginkább költői kérdés volt.* -Örömmel venném, ha bokros teendői között időt szakítana arra, hogy meglátogat Synmiran. Mivel ön a mágiaügyi felelős, gondoltam elbeszélgethetnénk egy kellemes ebéd mellett. Na persze, ha máshol jobban tetszene, én elég rugalmas vagyok.
*Mivel mindenkivel nem lesz ideje parolázni, így eztán leül a többiekhez és hallgatja, hogy azok miként döntenek. Nestar érdekében mond pár pozitív szót, ami talán megtolja majd picit a szekerét.
Worenth fejmagasságban csapja össze két tenyerét, mikor kihirdetik az új neveket. Mind Nestarnak, mind pedig Lorewnek örül, bár előbbinek jobban, de ez egyelőre nem olyan fontos.*
5486. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-07 01:50:12
Üzenet elküldve: 2017-07-07 01:50:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*A természetet élvezni hosszú és fárasztó procedúra. Komoly felkészülést igényel, mire el tud merülni a gondolataiban annak ellenére, hogy a fűszálak folyamatosan simogatják a kezeit, ráadásul néha még egy falevél is ráhullik a fáról, ami a hátát támasztja. Ha meg nem rá, akkor mellé, ugyanúgy érzékeli, és ugyanúgy zavarja. Nem is beszélve a madarak hangjáról, meg a többi erre tévedőről, de ez utóbbi kettő még az elhanyagolható kategóriába esik toleráns napjain. Viszont ha mindezen bosszantó körülmények kizárásra kerültek az elméjéből, akkor egészen élvezhetővé válik a látvány. A szélnek sincsen könnyű dolga, ha Iliwary kedvére akar tenni, hiszen ezzel kapcsolatban is eléggé szigorúak az igényei. A mai napon például úgy ítéli meg, hogy nem fúj eléggé a meleghez képest. Ellenben ahhoz elég, hogy a füvet és a virágokat, amik a tisztást borítják, kellemes hullámzásra bírja. Nem dönti el, nem rángatja, csak néha-néha megbillenti mindet, majd hagyja, hogy visszahajoljanak az eredeti helyükre. Ez az egy szépsége van a füves pusztának is, ahogy a végtelen zöld hullámzik, akárha a tenger felszíne volna. Eszmetársítás útján pedig a fű hullámzásának látványa még egy kicsit rátesz a szél munkájára, persze ez fejben dőlt el. Amikor a légáramlat érkezik, azt picivel erősebbnek érzi a tündér, mivel közben figyeli, ahogy a fűszálakat fújja a szellő. Tisztában van vele, hogy az elméje megtréfálja, de nem érdekli, amíg ő csak nyer az egészen.
Majd egy pillanatra megint elromlik a dolog. Mára már volt egy látogatója, nem volt túl eszes, és roppantul visszafogta magát fogalmazás terén. Mindössze egy precíz mondata volt, és ahhoz is kifejezetten meg kellett erőltetnie magát. Olyannyira, hogy Iliwary kedvesen leintette, mondván feleslegesen próbálkozik. Legutóbb is pont így kezdődött minden, valaki megérkezett a tisztásra, és őt nézegette. Végigmérte, pontosan úgy, mint az a fehér bőrű teremtés, aki vörös íriszeivel épp ebben a pillanatban mustrálja. Nem igazán érzi át, mi lehet benne olyan különleges, hogy azt a pár másodperc figyelmet mindenkitől megkapja. A szeme sarkából persze visszapillant, de csak mert zavarja a másik tekintete a halántékán. Értetlenségét tovább fokozza a művelet, hiszen éppen az újonnan érkező lánynak van olyan külseje, hogy érdemes legyen megbámulni, sőt, akár tanulmányozni. Akkor hát miért ő nézelődik ahelyett, hogy várná az őt megillető tekinteteket? Iliwary a maga részéről nem tudja eldönteni, hogy áldás, vagy átok lehet egy ilyen külső, de szerencsére messze nem tart addig a bámészkodás, hogy egyáltalán megpróbálhassa rávenni magát ennek átgondolására. Minthogy amaz láthatóan elhelyezkedett, így ő visszafordulhat, és nézheti a fű hullámzását.
Közben azon gondolkozik, vajon létezik-e az érzékeken felüli megérzés képessége. Vajon ha a lány nem csap zajt, és vonja ezzel magára Iliwary rosszalló tekintetét, akkor feltűnt volna a tündérnek, hogy megbámulták? Igazán érdekes lehetne egy erre vonatkozó kísérlet elvégzése. Az összes főbb érzék által felfoghatatlan szemlélő bámulja töretlenül az alanyt. Akár a tarkóját, akár csak enyhén oldalról, ahogy a fehér bőrű lány is tette vele, és a kérdés, hogy az alany megérzi-e. Ha pedig többségében igen lenne a válasz, akkor terítékre kerülhetne a kérdés, hogy vajon ez tényleg az érzékek feletti dolog, vagy egyszerűen csak az érzékek együttműködése, egy olyan harmonikus kapcsolat köztük, aminek hála olyasmit is felfedezhet az alany, ami már úgy tűnik számára, mintha egy felsőbbrendű sugallat vezetné. Sajnos erről legfeljebb teóriákat lehetne alkotni, hiszen erre vonatkozóan lehetetlen kísérletet elvégezni. Viszont az első kérdés nagyon is megfogható, és egyoldalúan elvégezhető, amennyiben magára veszi a megfigyelő szerepét. Nincs semmi dolga, mint véletlenszerűen választott lényeket mereven bámulni, miközben ők ideális esetben a létezéséről sem tudnak. Legalább már tudja, hogy mivel fogja tölteni a következő napokat. Tulajdonképpen egyfajta kényelmességet is ad neki, egy indokot arra, hogy miért ne fordítson energiát arra, hogy minél kevésbé látványosan figyelje a környezetében lévőket.*
*A természetet élvezni hosszú és fárasztó procedúra. Komoly felkészülést igényel, mire el tud merülni a gondolataiban annak ellenére, hogy a fűszálak folyamatosan simogatják a kezeit, ráadásul néha még egy falevél is ráhullik a fáról, ami a hátát támasztja. Ha meg nem rá, akkor mellé, ugyanúgy érzékeli, és ugyanúgy zavarja. Nem is beszélve a madarak hangjáról, meg a többi erre tévedőről, de ez utóbbi kettő még az elhanyagolható kategóriába esik toleráns napjain. Viszont ha mindezen bosszantó körülmények kizárásra kerültek az elméjéből, akkor egészen élvezhetővé válik a látvány. A szélnek sincsen könnyű dolga, ha Iliwary kedvére akar tenni, hiszen ezzel kapcsolatban is eléggé szigorúak az igényei. A mai napon például úgy ítéli meg, hogy nem fúj eléggé a meleghez képest. Ellenben ahhoz elég, hogy a füvet és a virágokat, amik a tisztást borítják, kellemes hullámzásra bírja. Nem dönti el, nem rángatja, csak néha-néha megbillenti mindet, majd hagyja, hogy visszahajoljanak az eredeti helyükre. Ez az egy szépsége van a füves pusztának is, ahogy a végtelen zöld hullámzik, akárha a tenger felszíne volna. Eszmetársítás útján pedig a fű hullámzásának látványa még egy kicsit rátesz a szél munkájára, persze ez fejben dőlt el. Amikor a légáramlat érkezik, azt picivel erősebbnek érzi a tündér, mivel közben figyeli, ahogy a fűszálakat fújja a szellő. Tisztában van vele, hogy az elméje megtréfálja, de nem érdekli, amíg ő csak nyer az egészen.
Majd egy pillanatra megint elromlik a dolog. Mára már volt egy látogatója, nem volt túl eszes, és roppantul visszafogta magát fogalmazás terén. Mindössze egy precíz mondata volt, és ahhoz is kifejezetten meg kellett erőltetnie magát. Olyannyira, hogy Iliwary kedvesen leintette, mondván feleslegesen próbálkozik. Legutóbb is pont így kezdődött minden, valaki megérkezett a tisztásra, és őt nézegette. Végigmérte, pontosan úgy, mint az a fehér bőrű teremtés, aki vörös íriszeivel épp ebben a pillanatban mustrálja. Nem igazán érzi át, mi lehet benne olyan különleges, hogy azt a pár másodperc figyelmet mindenkitől megkapja. A szeme sarkából persze visszapillant, de csak mert zavarja a másik tekintete a halántékán. Értetlenségét tovább fokozza a művelet, hiszen éppen az újonnan érkező lánynak van olyan külseje, hogy érdemes legyen megbámulni, sőt, akár tanulmányozni. Akkor hát miért ő nézelődik ahelyett, hogy várná az őt megillető tekinteteket? Iliwary a maga részéről nem tudja eldönteni, hogy áldás, vagy átok lehet egy ilyen külső, de szerencsére messze nem tart addig a bámészkodás, hogy egyáltalán megpróbálhassa rávenni magát ennek átgondolására. Minthogy amaz láthatóan elhelyezkedett, így ő visszafordulhat, és nézheti a fű hullámzását.
Közben azon gondolkozik, vajon létezik-e az érzékeken felüli megérzés képessége. Vajon ha a lány nem csap zajt, és vonja ezzel magára Iliwary rosszalló tekintetét, akkor feltűnt volna a tündérnek, hogy megbámulták? Igazán érdekes lehetne egy erre vonatkozó kísérlet elvégzése. Az összes főbb érzék által felfoghatatlan szemlélő bámulja töretlenül az alanyt. Akár a tarkóját, akár csak enyhén oldalról, ahogy a fehér bőrű lány is tette vele, és a kérdés, hogy az alany megérzi-e. Ha pedig többségében igen lenne a válasz, akkor terítékre kerülhetne a kérdés, hogy vajon ez tényleg az érzékek feletti dolog, vagy egyszerűen csak az érzékek együttműködése, egy olyan harmonikus kapcsolat köztük, aminek hála olyasmit is felfedezhet az alany, ami már úgy tűnik számára, mintha egy felsőbbrendű sugallat vezetné. Sajnos erről legfeljebb teóriákat lehetne alkotni, hiszen erre vonatkozóan lehetetlen kísérletet elvégezni. Viszont az első kérdés nagyon is megfogható, és egyoldalúan elvégezhető, amennyiben magára veszi a megfigyelő szerepét. Nincs semmi dolga, mint véletlenszerűen választott lényeket mereven bámulni, miközben ők ideális esetben a létezéséről sem tudnak. Legalább már tudja, hogy mivel fogja tölteni a következő napokat. Tulajdonképpen egyfajta kényelmességet is ad neki, egy indokot arra, hogy miért ne fordítson energiát arra, hogy minél kevésbé látványosan figyelje a környezetében lévőket.*
5485. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-07 01:07:35
Üzenet elküldve: 2017-07-07 01:07:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Iliwary Pedricon//
*A nap már magasan jár az égen, mire eléri a tisztást. Minden nap megejti ezt a sétát, nem is tudja igazán miért. A rutinja részévé vált, hogy ki kell jönnie a tisztásra. Ha nem teszi, nem szívhat friss levegőt, nem heveredhet le a fűbe, hogy zöld foltok legyenek a ruháján, akkor elvonási tünetei lesznek. Tudja, tapasztalta. Szóval megint itt van, habár cseppet sem önként. A szokásos helyre telepszik le, egy öreg fa árnyékába, ahol már a gyep is egy apró foltban elkezdett kikopni. Összecsukja a napernyőjét, most már semmi szüksége rá, hogy nem érik finom, érzékeny bőrét a nap maró sugarai. A sálat is letekeri a nyaka körül. Puszta kíváncsiságból, és mert úgy gondolja, úgysem figyeli senki, az orrához emeli a vékony anyagot. Ahogy sejtette, megizzadt. Nehéz is az élet ilyen sápadtan, a legnagyobb forróságban is nyakik be kell bugyolálnia magát, nehogy lángvörösre égjen. A sálat is maga mellé teszi, szépen összehajtogatva. Egyetlen halványsárga, nyári ruha maradt rajta, ami az árnyékban való ücsörgéshez pont megfelelő. A könyvét sajnos otthon felejtette, sőt, az egész táskáját, így jobb dolga híján a tisztáson ücsörgőket nézi. Nincsenek sokan. Egy párocska falja egymást a tisztás távolabbi végében egy bokor mögött, és egy szomorkás arcú, üres tekintetű tündérlány az egyik közelebbi árnyékos fűcsomón csücsülve. Habár szárnyai nincsenek, legalábbis nem látja őket, rögtön felismeri fajtársát. Első ötlete, hogy köszönhetne neki, aztán elgondolkodik, miért is tenné. Nem ismerik egymást, Nolie sem akar igazán beszélgetést kezdeményezni egy idegennel, és úgy tűnik, a lány sem túl ismerkedős fajta. Pár, hosszú pillanatig rajtatartja a vérvörös íriszeket, majd elfordul, mintha mit sem látott volna. Unatkozik. Lehet ennyi friss levegő elég is volt a beteges szervezetének, és indulhatna vissza. Az egyetlen probléma ezzel a zseniális tervvel, hogy lusta felállni. Nem is teszi, a fenekét maradva a másik tündér példáját követve unottan bámul előre.*
*A nap már magasan jár az égen, mire eléri a tisztást. Minden nap megejti ezt a sétát, nem is tudja igazán miért. A rutinja részévé vált, hogy ki kell jönnie a tisztásra. Ha nem teszi, nem szívhat friss levegőt, nem heveredhet le a fűbe, hogy zöld foltok legyenek a ruháján, akkor elvonási tünetei lesznek. Tudja, tapasztalta. Szóval megint itt van, habár cseppet sem önként. A szokásos helyre telepszik le, egy öreg fa árnyékába, ahol már a gyep is egy apró foltban elkezdett kikopni. Összecsukja a napernyőjét, most már semmi szüksége rá, hogy nem érik finom, érzékeny bőrét a nap maró sugarai. A sálat is letekeri a nyaka körül. Puszta kíváncsiságból, és mert úgy gondolja, úgysem figyeli senki, az orrához emeli a vékony anyagot. Ahogy sejtette, megizzadt. Nehéz is az élet ilyen sápadtan, a legnagyobb forróságban is nyakik be kell bugyolálnia magát, nehogy lángvörösre égjen. A sálat is maga mellé teszi, szépen összehajtogatva. Egyetlen halványsárga, nyári ruha maradt rajta, ami az árnyékban való ücsörgéshez pont megfelelő. A könyvét sajnos otthon felejtette, sőt, az egész táskáját, így jobb dolga híján a tisztáson ücsörgőket nézi. Nincsenek sokan. Egy párocska falja egymást a tisztás távolabbi végében egy bokor mögött, és egy szomorkás arcú, üres tekintetű tündérlány az egyik közelebbi árnyékos fűcsomón csücsülve. Habár szárnyai nincsenek, legalábbis nem látja őket, rögtön felismeri fajtársát. Első ötlete, hogy köszönhetne neki, aztán elgondolkodik, miért is tenné. Nem ismerik egymást, Nolie sem akar igazán beszélgetést kezdeményezni egy idegennel, és úgy tűnik, a lány sem túl ismerkedős fajta. Pár, hosszú pillanatig rajtatartja a vérvörös íriszeket, majd elfordul, mintha mit sem látott volna. Unatkozik. Lehet ennyi friss levegő elég is volt a beteges szervezetének, és indulhatna vissza. Az egyetlen probléma ezzel a zseniális tervvel, hogy lusta felállni. Nem is teszi, a fenekét maradva a másik tündér példáját követve unottan bámul előre.*
5484. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-06 23:18:06
Üzenet elküldve: 2017-07-06 23:18:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Xaly//
*Enilben fel sem vetődik annak az ötlete, hogy esetleg füllent a lány, vagy hasonló. Rögtön közbevág a saját nevével.*
-Enirolac. Mások Enilnek, vagy Sólyomnak hívnak.
*Eztán csendben végighallgatja az elsöprő energiával, és szóáradattal érkező történetet. Csukott szemei előtt, mint olajfestmények jelennek meg a lány élettörténetének bizonyos képkocái. A képek, pont olyan furcsák, és kuszák, mint a Sophienak nevezett lány. A feltett kérdés viszont bonyolultabb mint azt a lány hinné. Végtelenül leegyszerűsítené a dolgot, és mondaná is a maga tárgyilagosságában, ha a saját gondolatait értené. Annyit mond amit biztos tud.*
-A bosszú, vért szül, a vér halált, a halál pedig újabbat.
*Mondja, de nem kioktatásként. Csupán a véleményét libbenti el, de ezzel adott is egy jó ötletet a lány Enilnek.*
-Én magam, kissé megváltoztam mostanság. Azért mennék világot látni, hogy új szemmel nézhessem. És mi a világ maga, ha nem az erdő.
*Kis szünet kivárása, és az enyhe szellő élvezete után teszi hozzá.*
-Szeretem az erdőt.
*És azzal felpattan, majd kezet nyújt a földön ülőnek, hogy felállhasson ő is. Mikor talpon már talpon vannak mind a ketten, akkor veti fel az ötletét, miközben nem engedi el a másik alkarját.*
-Amit te keresel, azt a helyet Vadvédnek hívják.
*Mondja a röpiratokból ismert helyszínnevet. Sokat vándorolt és zarándokolt, hónapokon keresztül. Egyszer eldöntötte, hogy ellátogat oda, és kipróbálja magát az ilyen körökben.*
~Egy új élet ösztöne, és egy ilyen fura szerzet most miért ne bírhatna rá?~
*Kérdezi magától, amire nincs válasza. Innentől, elhatározottan más ember lesz. Mindenre igent mond amire igent lehet. Erre i ezt teszi.*
-És foglyuk rá, hogy én is oda tartok.
*Mondja kedves mosollyal.*
-Hallott már Vadvédről Hercegnő?
*A megszólítás a kritika határáig gúnyos. Csak annyira, hogy aki ilyen hetykén beszél róla, azt ne sértse meg, csak derültesse kissé.*
*Enilben fel sem vetődik annak az ötlete, hogy esetleg füllent a lány, vagy hasonló. Rögtön közbevág a saját nevével.*
-Enirolac. Mások Enilnek, vagy Sólyomnak hívnak.
*Eztán csendben végighallgatja az elsöprő energiával, és szóáradattal érkező történetet. Csukott szemei előtt, mint olajfestmények jelennek meg a lány élettörténetének bizonyos képkocái. A képek, pont olyan furcsák, és kuszák, mint a Sophienak nevezett lány. A feltett kérdés viszont bonyolultabb mint azt a lány hinné. Végtelenül leegyszerűsítené a dolgot, és mondaná is a maga tárgyilagosságában, ha a saját gondolatait értené. Annyit mond amit biztos tud.*
-A bosszú, vért szül, a vér halált, a halál pedig újabbat.
*Mondja, de nem kioktatásként. Csupán a véleményét libbenti el, de ezzel adott is egy jó ötletet a lány Enilnek.*
-Én magam, kissé megváltoztam mostanság. Azért mennék világot látni, hogy új szemmel nézhessem. És mi a világ maga, ha nem az erdő.
*Kis szünet kivárása, és az enyhe szellő élvezete után teszi hozzá.*
-Szeretem az erdőt.
*És azzal felpattan, majd kezet nyújt a földön ülőnek, hogy felállhasson ő is. Mikor talpon már talpon vannak mind a ketten, akkor veti fel az ötletét, miközben nem engedi el a másik alkarját.*
-Amit te keresel, azt a helyet Vadvédnek hívják.
*Mondja a röpiratokból ismert helyszínnevet. Sokat vándorolt és zarándokolt, hónapokon keresztül. Egyszer eldöntötte, hogy ellátogat oda, és kipróbálja magát az ilyen körökben.*
~Egy új élet ösztöne, és egy ilyen fura szerzet most miért ne bírhatna rá?~
*Kérdezi magától, amire nincs válasza. Innentől, elhatározottan más ember lesz. Mindenre igent mond amire igent lehet. Erre i ezt teszi.*
-És foglyuk rá, hogy én is oda tartok.
*Mondja kedves mosollyal.*
-Hallott már Vadvédről Hercegnő?
*A megszólítás a kritika határáig gúnyos. Csak annyira, hogy aki ilyen hetykén beszél róla, azt ne sértse meg, csak derültesse kissé.*
5483. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-06 20:23:39
Üzenet elküldve: 2017-07-06 20:23:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A lány egyszerűen elsétál, magára hagyva a tündért. Amaz emiatt kezdi valóban úgy érezni, hogy a nemesi vérrel durván mellé lőtt, így pedig teljesen érthető, hogy egy átlagos pusztai nép gyermeke csöppent ide. Nem mellesleg ez szolidan bár, de megerősíteni látszik a legendát a föld alatti sötételf városról, amely a puszta alatt helyezkedik el. Igazából információértéke akkor lenne a dolognak, ha valaha a puszta felé akarná venni az irányt, hogy mendemondákból ismert mélységi városok után kutakodjon. Valójában a téma igencsak hidegen hagyja, nemkülönben a faj maga is. Viszont sosem kapott választ arra a felvetésére, hogy vajon ő az említett szárny nélküli tündér, vagy pedig egy másik, hasonló cipőben járó fajtársa van egy olyan helyen, ami valóban joggal nevezhető erdőnek - szemben ugyebár a tisztással. Mindenesetre az tény, hogy a lány által felvázolt eset nem valami kellemes egy apró és védtelen lénynek. De hát úgy kell neki, ha az erdőbe megy. Persze lehet ő is csak hallott a mindenféle legendákról, miszerint a tündérek múltja nagyban a természethez köthető, de hát... melyik fajé nem? Azokban az időkben, amikor nem voltak még városok meg házak, aligha élhetett bárki máshol, mint a természetben. A hagyományok szépek és jók, de fejlődni kell a korral, és el kell fogadni a tényt, hogy lényegesen jobb alternatívák vannak már jelenleg az életre. Jobbak, és biztonságosabbak, ami igen prioros szempont.*
- Még hogy tündért teremjen a virág *rázza meg a fejét* Badarság.
*Látott már nagyméretű virágokat, de hogy valaha bármelyik kipottyantott volna magából egy tündérbabát... Hiába, a mágia földjén a realitás vékony maszkja újra és újra megrepedhet vagy akár meg is törhet, így pedig Iliwary sem utasíthatja el teljes bizonyossággal ezt a teóriát. Mint ahogy lassan már semmit... Borzalmas, hová tart a világ. Most, hogy az istenek átjöttek, végképp nem maradt semmi, amibe magabiztosan kapaszkodhatna. Gyakorlatilag a természeti törvények esetében újabb kivételek merültek fel, úgy mint: az istenek. Ők máris felette állnak annak, aminek korábban csak a legerősebb mágusok. És mi lesz akkor, ha idővel születik egy generáció, amely teljes mértékben ilyen lesz? A természeti törvények pedig eltűnnek, mintha soha nem is léteztek volna. Ezzel persze visszakanyarodott a kiinduló teóriájához, miszerint változik a világ, és alkalmazkodniuk kell. Így még azelőtt nyerheti vissza a valóságba vetett hitét, hogy komolyan felmerülne a veszélye annak elvesztésének.*
- Még hogy tündért teremjen a virág *rázza meg a fejét* Badarság.
*Látott már nagyméretű virágokat, de hogy valaha bármelyik kipottyantott volna magából egy tündérbabát... Hiába, a mágia földjén a realitás vékony maszkja újra és újra megrepedhet vagy akár meg is törhet, így pedig Iliwary sem utasíthatja el teljes bizonyossággal ezt a teóriát. Mint ahogy lassan már semmit... Borzalmas, hová tart a világ. Most, hogy az istenek átjöttek, végképp nem maradt semmi, amibe magabiztosan kapaszkodhatna. Gyakorlatilag a természeti törvények esetében újabb kivételek merültek fel, úgy mint: az istenek. Ők máris felette állnak annak, aminek korábban csak a legerősebb mágusok. És mi lesz akkor, ha idővel születik egy generáció, amely teljes mértékben ilyen lesz? A természeti törvények pedig eltűnnek, mintha soha nem is léteztek volna. Ezzel persze visszakanyarodott a kiinduló teóriájához, miszerint változik a világ, és alkalmazkodniuk kell. Így még azelőtt nyerheti vissza a valóságba vetett hitét, hogy komolyan felmerülne a veszélye annak elvesztésének.*
5482. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-06 14:42:47
Üzenet elküldve: 2017-07-06 14:42:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
- Rosszabb, az holt biztos. De a másik kettő sem sokkal különb. *Véleménye szerint még az Alenia által nagyra tartott jó istenség sem egészen jó. Az ilyen hatalmasságok szerinte leginkább csak saját magukkal, esetleg az egymás közötti viszályokkal törődnek. Ezek miatt pedig nem fogja egyiküket sem dicsőíteni. Jól meg volt eddig is a maga középszerű babonáival és kisebb istenségeivel. Azoknak az orrára lehet csapni vagy el lehet űzni őket néhány ellenátokkal.*
- Akkor csakugyan iparkodnunk kell. Még deresre húznának a késésért vagy befognának mosogatni. *Igen kellemetlen lenne, ha ő meg azért késne el otthonról, mert a Sayqueves házban kellene vezekelnie, mondjuk Alenia vacsorájának felszolgálásával vagy portörléssel. Ezekben ugyanis annyira nem jó. A felszolgált vacsora elfogyasztásában és a por csinálásában már sokkal jobb. Vendégségben bárhol szívesen megteszi mind a kettőt.*
- Akkor legfőbb ideje, hogy elkezdjen időnként kimozdulni otthonról. Még néhány év és egészen elhervad és elfonnyad majd a sok könyv fölött a félhomályban. *Nem szeretné, ha Aleniából valami vaksi, görnyedt koravén anyóka válna.*
- De biztos vagyok benne, hogy tud valamit. Ha más nem, a könyvekből csak eszébe jut egy s más. *Nem hiszi el, hogy Alenia semmi érdekeset nem tud. A tisztáson haladnak át közben, de nem maradnak sokáig. Gyorsan a város felé fordítja a lovat és arra indulnak tovább. A következő állomás már a Gazdagnegyed lesz.*
- Akkor csakugyan iparkodnunk kell. Még deresre húznának a késésért vagy befognának mosogatni. *Igen kellemetlen lenne, ha ő meg azért késne el otthonról, mert a Sayqueves házban kellene vezekelnie, mondjuk Alenia vacsorájának felszolgálásával vagy portörléssel. Ezekben ugyanis annyira nem jó. A felszolgált vacsora elfogyasztásában és a por csinálásában már sokkal jobb. Vendégségben bárhol szívesen megteszi mind a kettőt.*
- Akkor legfőbb ideje, hogy elkezdjen időnként kimozdulni otthonról. Még néhány év és egészen elhervad és elfonnyad majd a sok könyv fölött a félhomályban. *Nem szeretné, ha Aleniából valami vaksi, görnyedt koravén anyóka válna.*
- De biztos vagyok benne, hogy tud valamit. Ha más nem, a könyvekből csak eszébe jut egy s más. *Nem hiszi el, hogy Alenia semmi érdekeset nem tud. A tisztáson haladnak át közben, de nem maradnak sokáig. Gyorsan a város felé fordítja a lovat és arra indulnak tovább. A következő állomás már a Gazdagnegyed lesz.*
5481. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-07-06 14:25:09
Üzenet elküldve: 2017-07-06 14:25:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Enilorac//
*Az idegen előbb beéri egy köszönéssel, aztán látszólag visszasüpped a magányába. Xaly tudja, két út áll előtte. Vagy békén hagyja, ahogy illik és ahogy minden normális, decens elf tenné, vagy belemászik az arcába. Tudja ezt és nem is kérdés, melyiket választja. Felszökken és két hosszú lépéssel a másik előtt terem állva, ahonnan lehajol, hogy arcuk szinte összeér. Nagyjából ekkor érkezik a kérdés. Xaly széles mosollyal telepedig az idegen elé a fűbe.*
-Micsoda szerencse, hogy találkoztunk! Elmesélem, miért jöttem és hová tartok és azon gondolkodhatsz. Sőt, még az erdő felé is útba igazítalak. Arra van. *A fák közé mutat, aztán vesz egy nagy levegőt és mesélni kezd.*
-A nevem Sophie Derham. A Lihanechtől északi erdőségekből származom, ahol Galgalid királysága fekszik. Hallottál már róla? Nem, mi? Elf királyság, egészen kicsi, de baromi gazdag. Ebben a királyságban volt az apám alkirály, szóval elég nagy főnök. Aztán egy szép napon a másik alkirály úgy gondolta, hogy belőle sokkal jobb király lenne. Azzal kezdte, hogy lemészárolta a családomat, csak engem tudott megmenteni a dajkám egy csomó répa alá rejtve. Merthogy akkor még Azóta sem szeretem a répát. Szóval előbb Lihanechbe szökött velem, de odáig követték az orgyilkosok, úgyhogy tovább indult Artheniorba. Már majdnem elérte a várost, mikor lenyilazták szegényt. Ott maradtam egy halom répával, mert még a szekeret is elragadták azok a seggfejek. Szerencsére hangosan ordítottam, úgyhogy egy arra járó szegény iparos észrevett és behozott a városba. Beadott árvának, onnantól már nem olyan érdekes, szóval inkább el sem mesélem. Kemény, mi? Egyik nap még királylány vagy, a másik nap meg már koszos árva. Na de én is megyek az erdőbe, nagy harcossá válok, visszatérek Galgalidba, elűzöm az álnok trónbitorlót és én leszek az uralkodó.
*Kicsit megáll, hogy lélegezzen egy keveset. Néha azt is kell. Közben méregeti a másikat.*
-Azt mondod, az erdőbe mész? Aztán minek? Ha nem bosszúszomjas trónörökös vagy, mi másért teszed? *A kérdést olyan hangsúllyal teszi fel, mintha nem is létezhetne más oka az erdőbe indulásnak, mint a magányosan nagy harcossá válás egy elbitorolt trón visszaszerzésére.*
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.06 14:25:36
*Az idegen előbb beéri egy köszönéssel, aztán látszólag visszasüpped a magányába. Xaly tudja, két út áll előtte. Vagy békén hagyja, ahogy illik és ahogy minden normális, decens elf tenné, vagy belemászik az arcába. Tudja ezt és nem is kérdés, melyiket választja. Felszökken és két hosszú lépéssel a másik előtt terem állva, ahonnan lehajol, hogy arcuk szinte összeér. Nagyjából ekkor érkezik a kérdés. Xaly széles mosollyal telepedig az idegen elé a fűbe.*
-Micsoda szerencse, hogy találkoztunk! Elmesélem, miért jöttem és hová tartok és azon gondolkodhatsz. Sőt, még az erdő felé is útba igazítalak. Arra van. *A fák közé mutat, aztán vesz egy nagy levegőt és mesélni kezd.*
-A nevem Sophie Derham. A Lihanechtől északi erdőségekből származom, ahol Galgalid királysága fekszik. Hallottál már róla? Nem, mi? Elf királyság, egészen kicsi, de baromi gazdag. Ebben a királyságban volt az apám alkirály, szóval elég nagy főnök. Aztán egy szép napon a másik alkirály úgy gondolta, hogy belőle sokkal jobb király lenne. Azzal kezdte, hogy lemészárolta a családomat, csak engem tudott megmenteni a dajkám egy csomó répa alá rejtve. Merthogy akkor még Azóta sem szeretem a répát. Szóval előbb Lihanechbe szökött velem, de odáig követték az orgyilkosok, úgyhogy tovább indult Artheniorba. Már majdnem elérte a várost, mikor lenyilazták szegényt. Ott maradtam egy halom répával, mert még a szekeret is elragadták azok a seggfejek. Szerencsére hangosan ordítottam, úgyhogy egy arra járó szegény iparos észrevett és behozott a városba. Beadott árvának, onnantól már nem olyan érdekes, szóval inkább el sem mesélem. Kemény, mi? Egyik nap még királylány vagy, a másik nap meg már koszos árva. Na de én is megyek az erdőbe, nagy harcossá válok, visszatérek Galgalidba, elűzöm az álnok trónbitorlót és én leszek az uralkodó.
*Kicsit megáll, hogy lélegezzen egy keveset. Néha azt is kell. Közben méregeti a másikat.*
-Azt mondod, az erdőbe mész? Aztán minek? Ha nem bosszúszomjas trónörökös vagy, mi másért teszed? *A kérdést olyan hangsúllyal teszi fel, mintha nem is létezhetne más oka az erdőbe indulásnak, mint a magányosan nagy harcossá válás egy elbitorolt trón visszaszerzésére.*
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.06 14:25:36
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586