Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 268 (5341. - 5360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5360. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-17 19:45:08
Üzenet elküldve: 2017-06-17 19:45:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nairada Cray'ra//
*Fogai között roppantja szét a zöld, csíkos bogyó egyik szemét, majd nem vesztegetve az időd be is darálja azt, hogy a gyomrában végezze az ártatlan gyümölcs. Olyannyira bele van mélyedve a tízóraijába, hogy nem igazán veszi észre a felé közeledő Nairadát. Emberek jönnek mennek össze vissza a tisztáson is és szerencsétlenségére a fák között is járkálnak, ezért ha észleli is jelenlétét nem igazán törődik vele. Eddig nem zavarta senki, gondolta ez után se fogják észre venni. S milyen rosszul gondolta!
A vállának megkocogtatására kissé megijed és félrenyeli a bogyót, amivel rövid, de mély sóhajjal fojtja vissza a levegőt, aztán egy sor kellemes köhögésbe is kezd. Ökölbe szorított kezével megütögeti a mellkasát, hogy a jó helyre csússzon le a falat. Amint ezt sikerült kiviteleznie, hellyel közzel, sóhajokat gyakorol, keserves képpel maga elé nézve. Annyira nem ostoba, hogy a lányt okolja ezért, de mivel se nem fajtabélije, se nem ismerőse, mégis érez némi ellenszenvet iránta. Rá tekint viharfelhőket imitáló szürkéivel, bosszúsan.*
- Miben, hófehérke? *Hajtja ki maga alá tett lábait, hogy féltérdre emelkedjen, majd fel is álljon hátizsákja mellől. Krákog egy keveset.* Tessék? Eltévedtél? *Mondja gúnyosan. Nem tudja, hogy tényleg így van e a helyzet, de meri feltételezni, hogy valóban eltévedt a lány, ha őkegyelme mellé sodorta a balszerencse. Hogy kinek a balszerencséje, az még elválik.*
*Fogai között roppantja szét a zöld, csíkos bogyó egyik szemét, majd nem vesztegetve az időd be is darálja azt, hogy a gyomrában végezze az ártatlan gyümölcs. Olyannyira bele van mélyedve a tízóraijába, hogy nem igazán veszi észre a felé közeledő Nairadát. Emberek jönnek mennek össze vissza a tisztáson is és szerencsétlenségére a fák között is járkálnak, ezért ha észleli is jelenlétét nem igazán törődik vele. Eddig nem zavarta senki, gondolta ez után se fogják észre venni. S milyen rosszul gondolta!
A vállának megkocogtatására kissé megijed és félrenyeli a bogyót, amivel rövid, de mély sóhajjal fojtja vissza a levegőt, aztán egy sor kellemes köhögésbe is kezd. Ökölbe szorított kezével megütögeti a mellkasát, hogy a jó helyre csússzon le a falat. Amint ezt sikerült kiviteleznie, hellyel közzel, sóhajokat gyakorol, keserves képpel maga elé nézve. Annyira nem ostoba, hogy a lányt okolja ezért, de mivel se nem fajtabélije, se nem ismerőse, mégis érez némi ellenszenvet iránta. Rá tekint viharfelhőket imitáló szürkéivel, bosszúsan.*
- Miben, hófehérke? *Hajtja ki maga alá tett lábait, hogy féltérdre emelkedjen, majd fel is álljon hátizsákja mellől. Krákog egy keveset.* Tessék? Eltévedtél? *Mondja gúnyosan. Nem tudja, hogy tényleg így van e a helyzet, de meri feltételezni, hogy valóban eltévedt a lány, ha őkegyelme mellé sodorta a balszerencse. Hogy kinek a balszerencséje, az még elválik.*
5359. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-17 00:16:02
Üzenet elküldve: 2017-06-17 00:16:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Kampány//
//Jelöltek//
//Egyes csapat//
*A második kör kellemes dilettantizmusban folyik. Bár a legtöbben már megmutatták a foguk fehérjét, egyeseknek ki is húzták, így érezhetően megváltozott a második kör hangulata. Nestar sem érzi úgy, hogy hozzászólna ehhez, ha nem muszáj. De sajnos muszáj.*
-Nos, bár későn jutottam szóhoz, egy kisebb ködoszlatást kénytelen vagyok megtenni. Azt most hagyom elsüllyedni, hogy a kettes csapat véletlenül pont az ellenkező oldalon érvel, mint amit kiadtak neki. Már fölösleges megbolygatni, csak a rend kedvéért hangzik el. De, most talán kezdjünk is bele. Régen minden vezetés egy kézben volt, hisz a király volt az, aki a politikai, a törvénykezési és a hadi vezető is volt egyben. A mostani jogrend sem a hadvezér, sem pedig a had fogalmát nem ismeri, de hozzávetőleges megfelelője Creton Helwy, a városi őrség parancsnoka és a kikötő és a karavánpihenő, sajnos elhunyt vezetői. Artheniornak, a négy város közül talán egyedül, de nincs mágiára alapozó hadi szervezete sem, de ezt a funkciót Amos Thenior és a templomi mágusok töltötték be a háború során, de ennek a vezetése most Krollnel Morfneh kezében van. A többi vezetőt e szempontból fölösleges említeni, hiszen például egy kereskedő nem azért fontos személy, mert ezer fegyverrel tud vágni egyszerre, hanem, mert ezer fegyvert tud biztosítani azoknak, akik küzdenének. Ettől függetlenül, frontvonalra küldeni abszurd lenne.
*Lehet, hogy a felvezetőit unalmasnak találják, de az a tapasztalata, hogy az ellenfelei is levegőként szívták fel és használták fel a szerzett információkat és így sikerült csak valamilyen érdemi élt adni az egész beszélgetésnek.*
-A hadi vezetőknek fontos okuk van arra, amiért kénytelenek a frontvonalnál lenni. Egyrészt a saját teljesítményük, mellyel az erőviszonyokat próbálják billenteni, ez főleg Amor Thenior esetében volt, a háborút eldöntő mértékben igaz, de természetesen Creton képességei is számottevőek. A második pedig a logisztika, tervezés és újratervezés. Háború esetén az információ utaztatása komoly időveszteséggel és veszélyekkel is járhat vagy meg is hiúsulhat. A vezetőknek a lehető leggyorsabb mértékben tudniuk kell egy adott csata kimeneteléről, eredményeiről és következményeiről, majd az erre adott válaszlépéseket is a lehető leggyorsabban ismertté kell tenniük. Ezen túl, felelősséggel tartoznak egy adott területért. Természetesen minden halál szomorú, de a háború kimenetelét nem a vezető halála, hanem a seregé pecsételi meg, az utóbbi bukása esetén az előbbi is tehetetlenné válik. Persze, biztonságos lenne minden egy távoli helyről irányítani, de ennek a járulékos hátrányai felemésztik azt a nyugalmat, amit okoz. Ezen túl pedig, nincs tökéletes információ-átjátszás, minden folyamatban lehetnek félreértések, fekete foltok vagy hibák és ezeknek a korrigálása az erőforrások teljes pocsékolása. Egy vezető, aki helyben képes tisztázni a stratégiát, megválaszolni a felmerülő kérdéseket, nagyobb bizonyosság, mint bármely távoli fehér torony, melyből hosszú látócsövön keresztül figyelhetik az eseményeket.
//Jelöltek//
//Egyes csapat//
*A második kör kellemes dilettantizmusban folyik. Bár a legtöbben már megmutatták a foguk fehérjét, egyeseknek ki is húzták, így érezhetően megváltozott a második kör hangulata. Nestar sem érzi úgy, hogy hozzászólna ehhez, ha nem muszáj. De sajnos muszáj.*
-Nos, bár későn jutottam szóhoz, egy kisebb ködoszlatást kénytelen vagyok megtenni. Azt most hagyom elsüllyedni, hogy a kettes csapat véletlenül pont az ellenkező oldalon érvel, mint amit kiadtak neki. Már fölösleges megbolygatni, csak a rend kedvéért hangzik el. De, most talán kezdjünk is bele. Régen minden vezetés egy kézben volt, hisz a király volt az, aki a politikai, a törvénykezési és a hadi vezető is volt egyben. A mostani jogrend sem a hadvezér, sem pedig a had fogalmát nem ismeri, de hozzávetőleges megfelelője Creton Helwy, a városi őrség parancsnoka és a kikötő és a karavánpihenő, sajnos elhunyt vezetői. Artheniornak, a négy város közül talán egyedül, de nincs mágiára alapozó hadi szervezete sem, de ezt a funkciót Amos Thenior és a templomi mágusok töltötték be a háború során, de ennek a vezetése most Krollnel Morfneh kezében van. A többi vezetőt e szempontból fölösleges említeni, hiszen például egy kereskedő nem azért fontos személy, mert ezer fegyverrel tud vágni egyszerre, hanem, mert ezer fegyvert tud biztosítani azoknak, akik küzdenének. Ettől függetlenül, frontvonalra küldeni abszurd lenne.
*Lehet, hogy a felvezetőit unalmasnak találják, de az a tapasztalata, hogy az ellenfelei is levegőként szívták fel és használták fel a szerzett információkat és így sikerült csak valamilyen érdemi élt adni az egész beszélgetésnek.*
-A hadi vezetőknek fontos okuk van arra, amiért kénytelenek a frontvonalnál lenni. Egyrészt a saját teljesítményük, mellyel az erőviszonyokat próbálják billenteni, ez főleg Amor Thenior esetében volt, a háborút eldöntő mértékben igaz, de természetesen Creton képességei is számottevőek. A második pedig a logisztika, tervezés és újratervezés. Háború esetén az információ utaztatása komoly időveszteséggel és veszélyekkel is járhat vagy meg is hiúsulhat. A vezetőknek a lehető leggyorsabb mértékben tudniuk kell egy adott csata kimeneteléről, eredményeiről és következményeiről, majd az erre adott válaszlépéseket is a lehető leggyorsabban ismertté kell tenniük. Ezen túl, felelősséggel tartoznak egy adott területért. Természetesen minden halál szomorú, de a háború kimenetelét nem a vezető halála, hanem a seregé pecsételi meg, az utóbbi bukása esetén az előbbi is tehetetlenné válik. Persze, biztonságos lenne minden egy távoli helyről irányítani, de ennek a járulékos hátrányai felemésztik azt a nyugalmat, amit okoz. Ezen túl pedig, nincs tökéletes információ-átjátszás, minden folyamatban lehetnek félreértések, fekete foltok vagy hibák és ezeknek a korrigálása az erőforrások teljes pocsékolása. Egy vezető, aki helyben képes tisztázni a stratégiát, megválaszolni a felmerülő kérdéseket, nagyobb bizonyosság, mint bármely távoli fehér torony, melyből hosszú látócsövön keresztül figyelhetik az eseményeket.
5358. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 22:50:56
Üzenet elküldve: 2017-06-16 22:50:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vickem//
*Mindenkinek vannak sötét foltok a múltjában, amire nem szívesen emlékszik vissza. Talán csak a gazdagnegyedi, elkényeztetett úrfik és kisasszonyok azok, akik örömmel gondolnak vissza csillámmal borított életük minden egyes pillanatára. Nolie alig tudna olyat mondani, amikor boldog volt.*
-Meglehet. *Somolyog az orra alatt. Magát ismerve, mindig leng egy bárd a feje fölött, de ha megpróbál nem tudomást venni róla, egész élvezhetőek a mindennapjai.* Akkor te lennél a szőke herceg, aki megment?
*Viccelődik kedvesen. Még mindig kihallatszik egy kis bizonytalanság és félénkség a hangjából, de egyre magabiztosabb. Szeretne bekapcsolódni a beszélgetésbe, és élvezni azt, ha már ilyen szépen egymásra találtak.*
-Sajnos nem segíthetek. *Rázza a fejét.* Sosem jártam még a mágustoronyban. A templomot szoktam látogatni, mikor tanulni támad kedvem.
*Sajnálja, hogy nem segíthet. Eredetileg azért jött ide, hogy pihenhessen, meggondolatlanságnak tartotta, hogy hangot adott ki, és felhívta magára a figyelmet, de most, hogy már jobban ismeri a férfit, nem fél tőle, szívesen segítene.*
-Pedig nem nagy dolog. Keveset láttam a világból, sok mindenen ámulok, ami a városi, tanult lényeknek teljesen megszokott látvány.
*Ismét elpirul, mikor a mosolyára terelődik a szó. Ritkán mosolyog, de szinte mindig megdicsérik. kezdi úgy érezni, pusztán bátorítani akarják, hogy ne vágjon mindig olyan keserű képet.*
-Mennyire vagy jártas a mágiában?
*Kérdezi egy hirtelen ötlettől vezérelve.*
//Vickem//
*Mindenkinek vannak sötét foltok a múltjában, amire nem szívesen emlékszik vissza. Talán csak a gazdagnegyedi, elkényeztetett úrfik és kisasszonyok azok, akik örömmel gondolnak vissza csillámmal borított életük minden egyes pillanatára. Nolie alig tudna olyat mondani, amikor boldog volt.*
-Meglehet. *Somolyog az orra alatt. Magát ismerve, mindig leng egy bárd a feje fölött, de ha megpróbál nem tudomást venni róla, egész élvezhetőek a mindennapjai.* Akkor te lennél a szőke herceg, aki megment?
*Viccelődik kedvesen. Még mindig kihallatszik egy kis bizonytalanság és félénkség a hangjából, de egyre magabiztosabb. Szeretne bekapcsolódni a beszélgetésbe, és élvezni azt, ha már ilyen szépen egymásra találtak.*
-Sajnos nem segíthetek. *Rázza a fejét.* Sosem jártam még a mágustoronyban. A templomot szoktam látogatni, mikor tanulni támad kedvem.
*Sajnálja, hogy nem segíthet. Eredetileg azért jött ide, hogy pihenhessen, meggondolatlanságnak tartotta, hogy hangot adott ki, és felhívta magára a figyelmet, de most, hogy már jobban ismeri a férfit, nem fél tőle, szívesen segítene.*
-Pedig nem nagy dolog. Keveset láttam a világból, sok mindenen ámulok, ami a városi, tanult lényeknek teljesen megszokott látvány.
*Ismét elpirul, mikor a mosolyára terelődik a szó. Ritkán mosolyog, de szinte mindig megdicsérik. kezdi úgy érezni, pusztán bátorítani akarják, hogy ne vágjon mindig olyan keserű képet.*
-Mennyire vagy jártas a mágiában?
*Kérdezi egy hirtelen ötlettől vezérelve.*
5357. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 22:17:59
Üzenet elküldve: 2017-06-16 22:17:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolie//
*Vickem élete sem volt zökkenőmentes, voltak bőven nehézségei, de ezt magával vonja az idő. Hogyha valaki olyan hosszú életű, mint az elfek, akkor nehéz nem bajba keveredni néha, főleg ha az illető nem ezüstkanállal a szájában született és folyton folyvást a világot járja, hol gyermekeket szórakoztat a trükkjeivel, hol pedig női szíveket tör össze. Előbb utóbb valakivel tuti összeütik a bajszukat.
Már nyitná a száját, hogy válaszoljon, de aztán Nolie magától is rádöbben a kérdésre. Vickem érdeklődve figyeli a távolba bámuló szemeket, aztán az ajkakat, ahogy mozognak.*
- Látod? Mindenben van valami jó. Lehet, most is bajban van?
*Az utolsó kérdést utólag teszi hozzá poénból, a szemei gyanakodva összeszűkülnek, úgy méri végig a tündérkét, majd a környező teret is, a fákat és fűszálakat.
Némán bólogat, ahogy hallgatja a tündérkét. Elmereng azon, hogy mennyire célszerű a helyzetében gyógyítónak tanulni. Ki tudja? Lehet a végén megtalálja a megoldást a saját problémájára. Habár Vick leginkább úgy gondolja, hogyha kaptunk valamit az élettől, akkor inkább fogadjuk el és használjuk azt ki, mintsem, hogy küzdjünk ellene.
Aztán a téma ugrik egyet, Vickem szemei kikerekednek, csillogni kezdenek és a mosolya csak szélesedik, már ha ez lehetséges még.*
- Hiszel a sorsban, Hópehely kisasszony? Úgy hallottam a közelben lehet mágiát tanulni. Történetesen a Mágustornyot keresem, de nem vagyok ismerős a környéken. Talán te tudnál nekem segíteni!
*Az utolsó mondatot már kissé félve mondja, nehogy túl tolakodónak tűnjön, tekintettel a tündérke egyre feloldódó fezsültségére. Na meg kirángatni sem akarja a városból, hogyha neki itt van dolga. De az tény, hogy rettentően szerencsésnek érzi magát, hogy összefutottak és nem csak a szemet gyönyörködtető látvány miatt.*
- Köszönöm! Az elismerésed mindennél többet jelent számorma!
*Feleli, ahogy színpadiasan meglengeti a kezét és meghajol, már amennyire ez ülve lehetséges.*
- Ezt már szeretem! A mosolyt!
*Feleli vidáman, teljesen őszintén, kissé talán meg is feledkezve magáról. Részben ezért választotta ezt a hivatást. Amikor a legszomorúbb arc is felderül a trükkjei nyomán, az az igazi jutalom. Vagy egy kósza éjszaka egy ismeretlen fogadó ágyában egy ismeretlen nővel. Az sem rossz.*
//Nolie//
*Vickem élete sem volt zökkenőmentes, voltak bőven nehézségei, de ezt magával vonja az idő. Hogyha valaki olyan hosszú életű, mint az elfek, akkor nehéz nem bajba keveredni néha, főleg ha az illető nem ezüstkanállal a szájában született és folyton folyvást a világot járja, hol gyermekeket szórakoztat a trükkjeivel, hol pedig női szíveket tör össze. Előbb utóbb valakivel tuti összeütik a bajszukat.
Már nyitná a száját, hogy válaszoljon, de aztán Nolie magától is rádöbben a kérdésre. Vickem érdeklődve figyeli a távolba bámuló szemeket, aztán az ajkakat, ahogy mozognak.*
- Látod? Mindenben van valami jó. Lehet, most is bajban van?
*Az utolsó kérdést utólag teszi hozzá poénból, a szemei gyanakodva összeszűkülnek, úgy méri végig a tündérkét, majd a környező teret is, a fákat és fűszálakat.
Némán bólogat, ahogy hallgatja a tündérkét. Elmereng azon, hogy mennyire célszerű a helyzetében gyógyítónak tanulni. Ki tudja? Lehet a végén megtalálja a megoldást a saját problémájára. Habár Vick leginkább úgy gondolja, hogyha kaptunk valamit az élettől, akkor inkább fogadjuk el és használjuk azt ki, mintsem, hogy küzdjünk ellene.
Aztán a téma ugrik egyet, Vickem szemei kikerekednek, csillogni kezdenek és a mosolya csak szélesedik, már ha ez lehetséges még.*
- Hiszel a sorsban, Hópehely kisasszony? Úgy hallottam a közelben lehet mágiát tanulni. Történetesen a Mágustornyot keresem, de nem vagyok ismerős a környéken. Talán te tudnál nekem segíteni!
*Az utolsó mondatot már kissé félve mondja, nehogy túl tolakodónak tűnjön, tekintettel a tündérke egyre feloldódó fezsültségére. Na meg kirángatni sem akarja a városból, hogyha neki itt van dolga. De az tény, hogy rettentően szerencsésnek érzi magát, hogy összefutottak és nem csak a szemet gyönyörködtető látvány miatt.*
- Köszönöm! Az elismerésed mindennél többet jelent számorma!
*Feleli, ahogy színpadiasan meglengeti a kezét és meghajol, már amennyire ez ülve lehetséges.*
- Ezt már szeretem! A mosolyt!
*Feleli vidáman, teljesen őszintén, kissé talán meg is feledkezve magáról. Részben ezért választotta ezt a hivatást. Amikor a legszomorúbb arc is felderül a trükkjei nyomán, az az igazi jutalom. Vagy egy kósza éjszaka egy ismeretlen fogadó ágyában egy ismeretlen nővel. Az sem rossz.*
5356. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 21:54:20
Üzenet elküldve: 2017-06-16 21:54:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vickem//
*Bizony, sokszor meglepi újdonsült ismerőseit, ha az életéről kezd mesélni. Olyan kis elesettnek és gyámoltalannak tűnik, még ő sem hinné el a történetét, ha nem vele történt volna meg minden. Kissé megborzong, ahogy előtörnek az emlékek. A maszkos férfi a dokkoknál, aki hosszú percekig kergette, és kis híján meg is ölte. A csuklyás a szegénynegyedben, aki megfenyegette, megkötözte, és... Nem, nem akar emlékezni. Legszívesebben mindent elfelejtene, de nem teheti. Esténként, mikor álomra hajtja a fejét, ott vannak mind az ágya körül, és vigyorognak rá.*
-Kicsoda? *Pillant fel. Még mindig a rémképek úsznak a szeme előtt, de lassan visszatér a valóságba, tudatosul benne a felé intézett kérdés.* Nem tudom. Lehet csak szerencsém volt eddig, de amikor bajban voltam, mindig sodort mellém valakit a sors.
*A kérdés kissé fenyegetően hangzott, mintha szükség lenne az őrangyalára most is. Esetleg éppen Vickem lesz az, aki legközelebb a kezét nyújtja neki, mikor a szakadék peremén kapaszkodik.*
-Gyógyító szeretnék lenni. *Nem csak magát, másokat is szeretne megvédeni.* Néhány hatja komolyabban is nekifeküdtem a mágiatanulásnak, és nagyon megtetszettek a gyógyító és védelmező igék. Ha azokat megtanulnám, nem kéne félnem semmitől és senkitől.
*Milyen szép is lenne. Egy apró tündérke a világ ellen.*
-Ez nem is varázslat. *Neveti el magát.* Azt mondják, egy kis varázslatra mindenki képes, de ez... mágikus volt.
*Nem találja a megfelelő szót, pedig itt van a nyelve hegyén. Sokféle varázslatról, ágazatokról olvasott a tekercseket bújva, de ilyen mókás, kedves és szerethetőt még sosem látott. Újabb bók, amibe belepirul, de bátortalan hálálkodás helyett egy kedves mosoly jelenik meg az arcán.*
//Vickem//
*Bizony, sokszor meglepi újdonsült ismerőseit, ha az életéről kezd mesélni. Olyan kis elesettnek és gyámoltalannak tűnik, még ő sem hinné el a történetét, ha nem vele történt volna meg minden. Kissé megborzong, ahogy előtörnek az emlékek. A maszkos férfi a dokkoknál, aki hosszú percekig kergette, és kis híján meg is ölte. A csuklyás a szegénynegyedben, aki megfenyegette, megkötözte, és... Nem, nem akar emlékezni. Legszívesebben mindent elfelejtene, de nem teheti. Esténként, mikor álomra hajtja a fejét, ott vannak mind az ágya körül, és vigyorognak rá.*
-Kicsoda? *Pillant fel. Még mindig a rémképek úsznak a szeme előtt, de lassan visszatér a valóságba, tudatosul benne a felé intézett kérdés.* Nem tudom. Lehet csak szerencsém volt eddig, de amikor bajban voltam, mindig sodort mellém valakit a sors.
*A kérdés kissé fenyegetően hangzott, mintha szükség lenne az őrangyalára most is. Esetleg éppen Vickem lesz az, aki legközelebb a kezét nyújtja neki, mikor a szakadék peremén kapaszkodik.*
-Gyógyító szeretnék lenni. *Nem csak magát, másokat is szeretne megvédeni.* Néhány hatja komolyabban is nekifeküdtem a mágiatanulásnak, és nagyon megtetszettek a gyógyító és védelmező igék. Ha azokat megtanulnám, nem kéne félnem semmitől és senkitől.
*Milyen szép is lenne. Egy apró tündérke a világ ellen.*
-Ez nem is varázslat. *Neveti el magát.* Azt mondják, egy kis varázslatra mindenki képes, de ez... mágikus volt.
*Nem találja a megfelelő szót, pedig itt van a nyelve hegyén. Sokféle varázslatról, ágazatokról olvasott a tekercseket bújva, de ilyen mókás, kedves és szerethetőt még sosem látott. Újabb bók, amibe belepirul, de bátortalan hálálkodás helyett egy kedves mosoly jelenik meg az arcán.*
5355. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 21:40:56
Üzenet elküldve: 2017-06-16 21:40:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Orgha Dura//
*Kis kitérőjével hazafelé azon kívül, hogy jól eltévedt, nem sokat ért el. Nagyon Arthenior ezen felén még nem járt, sőt szinte egyáltalán nem. Csak talán egyszer kísérettel, de ki figyeli olyankor az utat. Próbálja felmérni, vajon merre is lehet és betájolni a helyes irányt, de a tájékozódás sosem volt az erőssége. Végül feladja, és úgy dönt, segítséget kér. Meglát egy fűben ücsörgő orkot tőle nem messze. Kicsit bizonytalan, hiszen első ránézésre nem a barátságosabb fajtából való, de mit veszíthet? Elindul hozzá, majd finoman megkopogtatja a vállát.*
- Öhm... Izé... *Kezdi kicsit bátortalanul.* Ne haragudj, hogy zavarlak. De esetleg tudnál kicsit segíteni?
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.16 23:03:18
*Kis kitérőjével hazafelé azon kívül, hogy jól eltévedt, nem sokat ért el. Nagyon Arthenior ezen felén még nem járt, sőt szinte egyáltalán nem. Csak talán egyszer kísérettel, de ki figyeli olyankor az utat. Próbálja felmérni, vajon merre is lehet és betájolni a helyes irányt, de a tájékozódás sosem volt az erőssége. Végül feladja, és úgy dönt, segítséget kér. Meglát egy fűben ücsörgő orkot tőle nem messze. Kicsit bizonytalan, hiszen első ránézésre nem a barátságosabb fajtából való, de mit veszíthet? Elindul hozzá, majd finoman megkopogtatja a vállát.*
- Öhm... Izé... *Kezdi kicsit bátortalanul.* Ne haragudj, hogy zavarlak. De esetleg tudnál kicsit segíteni?
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.16 23:03:18
5354. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 21:31:16
Üzenet elküldve: 2017-06-16 21:31:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolie//
*Vickem nem pont erre a válaszra számít Nolietól, s ahogy meghallja a folytatást, a szemei elkerekednek, mintha még halovány karikák is megjelennének a szeme alatt. Elképzelni sem tudja, hogy egy ilyen apró kis tündérke ennyi mindenen átesett és itt van, olyan hófehéren mint a frissen hullott hó. Talán az egyetlen dolog, ami a szörnyű eseményekre utal, azok a vérvörös szemei. Ezekbe vájja lélektükreit Vick, mintha csak ki tudna húzni belőlük még valamit. Végül pedig kíváncsian ráncolja a homlokát. Azon mereng, vajon egy tényleg egy materializálódott őrangyalról beszél a lány, vagy csak egy ilyen képlékeny lénynek tudja be az eddigi szerencséjét.*
- És hol van most ez az őrangyal?
*Kérdezi tapogatózva, hátha ezzel választ kap az igazi kérdésére. Habár kicsit el is mosolyodik, mikor látja Hópelyhet nevetni. Persze ez nem tűnik olyan igazán felszabadult nevetésnek, de ez már több mint a semmi.
Nem szól közbe, hallgatja a választ a következő kérdésére, és a ráncok még jobban elmélyülnek a homlokán.*
- Legalább van cél a gyönyörű szemed előtt, nem?
*Kérdezi, próbálva ezzel biztatni a lányt. Hiszen minden élet alapját adja egy álom, amit az illető minden áron el akar érni. Ha nincs cél, az élet is értelmetlen.
Ezután beveti az egyik trükkjét, hogy kicsit megnevettesse Noliet.*
- Ha elmondom, hova lesz a varázslat?
*Teszi fel a költői kérdést, még a mutatóujját is a szája elé emeli, jelezve ezzel a csendet és a kimondatlan szavakat, amik nem fognak életre kelni egy darabig.*
- Nem is beszélve arról, hogy kit érdekelnek a mellékelt trükkök, hogyha mosolyt csalnak erre a bájos pofira?
*Folytatja a gátlástalan bókolást. Ezután próbálja visszafogni az egyre szélesedő mosolyát, mikor Hópehely kisasszony már-már halálosan megsértődik.*
- Meghiszem azt!
*Mondja végül nyugodtan, Eeyr-ért sem szeretné magára haragítani a tündérkét.*
//Nolie//
*Vickem nem pont erre a válaszra számít Nolietól, s ahogy meghallja a folytatást, a szemei elkerekednek, mintha még halovány karikák is megjelennének a szeme alatt. Elképzelni sem tudja, hogy egy ilyen apró kis tündérke ennyi mindenen átesett és itt van, olyan hófehéren mint a frissen hullott hó. Talán az egyetlen dolog, ami a szörnyű eseményekre utal, azok a vérvörös szemei. Ezekbe vájja lélektükreit Vick, mintha csak ki tudna húzni belőlük még valamit. Végül pedig kíváncsian ráncolja a homlokát. Azon mereng, vajon egy tényleg egy materializálódott őrangyalról beszél a lány, vagy csak egy ilyen képlékeny lénynek tudja be az eddigi szerencséjét.*
- És hol van most ez az őrangyal?
*Kérdezi tapogatózva, hátha ezzel választ kap az igazi kérdésére. Habár kicsit el is mosolyodik, mikor látja Hópelyhet nevetni. Persze ez nem tűnik olyan igazán felszabadult nevetésnek, de ez már több mint a semmi.
Nem szól közbe, hallgatja a választ a következő kérdésére, és a ráncok még jobban elmélyülnek a homlokán.*
- Legalább van cél a gyönyörű szemed előtt, nem?
*Kérdezi, próbálva ezzel biztatni a lányt. Hiszen minden élet alapját adja egy álom, amit az illető minden áron el akar érni. Ha nincs cél, az élet is értelmetlen.
Ezután beveti az egyik trükkjét, hogy kicsit megnevettesse Noliet.*
- Ha elmondom, hova lesz a varázslat?
*Teszi fel a költői kérdést, még a mutatóujját is a szája elé emeli, jelezve ezzel a csendet és a kimondatlan szavakat, amik nem fognak életre kelni egy darabig.*
- Nem is beszélve arról, hogy kit érdekelnek a mellékelt trükkök, hogyha mosolyt csalnak erre a bájos pofira?
*Folytatja a gátlástalan bókolást. Ezután próbálja visszafogni az egyre szélesedő mosolyát, mikor Hópehely kisasszony már-már halálosan megsértődik.*
- Meghiszem azt!
*Mondja végül nyugodtan, Eeyr-ért sem szeretné magára haragítani a tündérkét.*
5353. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 20:48:07
Üzenet elküldve: 2017-06-16 20:48:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vickem//
*Ez egy nagyon jó kérdés. Sosem tudott harcolni, nem ért a fegyverforgatáshoz, az önvédelmi vagy támadó mágiákhoz. Még egy kővel sem feltétlen tudná fejbe találni a támadóját. Valami oknál fogva mégis él, ha nem épp épen, de egészségben itt van.*
-Nézőpont kérdése. *Viccelődik egy keserű mosoly kíséretében. Cseppet sem szórakoztató a téma, mégis muszáj elnevetnie magát a helyzet komikumán.* Nagyon sok mindenen keresztül mentem már. Elraboltak, kiraboltak, bántalmazni próbáltak... *Sorolja a legjobbakat.* Nem tudtam ellenállni, hiszen, mint láthatod csak egy kis tündérke vagyok, de túléltem. Nem tudom hogyan, de mindig sikerült kiszabadulnom, elmenekülnöm anélkül, hogy komolyabb sérüléseket szereztem volna. *Leszámítva persze a kínzást, de ezt a férfinak nem kell tudnia.* Van egy őrangyalom.
*Kacagja el magát. Nem felszabadult, csilingelő kacagás ez, csupán egy elhaló kuncogás, de Nolie-tól már ez is teljesítmény.*
-Nem tudok róla. *Rázza a fejét.* Már a templomban is jártam, hátha a szerzetesek tudnak segíteni, de ők is tehetetlenül álltak a dolog előtt. Sosem hallottak hasonlóról, a tekercsekben sem írnak... Hópelyhekről.
*Hirtelen nem jut jobb szó az eszébe, így a Vickem által emlegetett jelzővel illeti magát. Kíváncsi tekintettel figyeli a mozdulatokat, amiket ez után tesz. Céltalannak tűnnek, mintha csak játszana a kezeivel, de mikor a színes papírfecnik kiröppennek a lány felé, szó szerint leesik az álla. Sosem látott hasonlót. Nem az elemeket irányította, nem is isteni mágiát használt, ez Nolie számára teljesen ismeretlen, megmagyarázhatatlan trükk volt.*
-Ezt hogy csináltad?
*Kérdezi csillogó szemekkel, miközben a csillogó darabkákat szedegeti a hajából.*
-Nem kell vigyázni rám! *Vágja rá dacosan. A kis bűvésztrükk sikeresen oldotta a feszültséget, az érzelmek is jobban kiülnek holtsápadt arcára.* Jó pár évet megéltem egyedül a városban, boldogulok egyedül is.
*Nem szeretne elveszett kislánynak tűnni, bármennyi igazság is legyen a feltételezésben.*
//Vickem//
*Ez egy nagyon jó kérdés. Sosem tudott harcolni, nem ért a fegyverforgatáshoz, az önvédelmi vagy támadó mágiákhoz. Még egy kővel sem feltétlen tudná fejbe találni a támadóját. Valami oknál fogva mégis él, ha nem épp épen, de egészségben itt van.*
-Nézőpont kérdése. *Viccelődik egy keserű mosoly kíséretében. Cseppet sem szórakoztató a téma, mégis muszáj elnevetnie magát a helyzet komikumán.* Nagyon sok mindenen keresztül mentem már. Elraboltak, kiraboltak, bántalmazni próbáltak... *Sorolja a legjobbakat.* Nem tudtam ellenállni, hiszen, mint láthatod csak egy kis tündérke vagyok, de túléltem. Nem tudom hogyan, de mindig sikerült kiszabadulnom, elmenekülnöm anélkül, hogy komolyabb sérüléseket szereztem volna. *Leszámítva persze a kínzást, de ezt a férfinak nem kell tudnia.* Van egy őrangyalom.
*Kacagja el magát. Nem felszabadult, csilingelő kacagás ez, csupán egy elhaló kuncogás, de Nolie-tól már ez is teljesítmény.*
-Nem tudok róla. *Rázza a fejét.* Már a templomban is jártam, hátha a szerzetesek tudnak segíteni, de ők is tehetetlenül álltak a dolog előtt. Sosem hallottak hasonlóról, a tekercsekben sem írnak... Hópelyhekről.
*Hirtelen nem jut jobb szó az eszébe, így a Vickem által emlegetett jelzővel illeti magát. Kíváncsi tekintettel figyeli a mozdulatokat, amiket ez után tesz. Céltalannak tűnnek, mintha csak játszana a kezeivel, de mikor a színes papírfecnik kiröppennek a lány felé, szó szerint leesik az álla. Sosem látott hasonlót. Nem az elemeket irányította, nem is isteni mágiát használt, ez Nolie számára teljesen ismeretlen, megmagyarázhatatlan trükk volt.*
-Ezt hogy csináltad?
*Kérdezi csillogó szemekkel, miközben a csillogó darabkákat szedegeti a hajából.*
-Nem kell vigyázni rám! *Vágja rá dacosan. A kis bűvésztrükk sikeresen oldotta a feszültséget, az érzelmek is jobban kiülnek holtsápadt arcára.* Jó pár évet megéltem egyedül a városban, boldogulok egyedül is.
*Nem szeretne elveszett kislánynak tűnni, bármennyi igazság is legyen a feltételezésben.*
5352. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 19:20:57
Üzenet elküldve: 2017-06-16 19:20:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolie//
*Míg Nolie úgy tűnik a hálálkodásban van otthon, addig Vickem nagyon jó a bókok gyártásában és leginkább az illúziók fenntartásában, hiszen ez a munkája. Szereti elvarázsolni a különböző lényeket, legyen szó kisgyerekekről vagy nőkről akár. Nyilván mindegyik korosztályhoz és nemhez más módszereket vet be más szándékkal. Jelenleg csak ismerkedik, nem áll szándékában egy törékeny kis tündért elcsábítani, a végén még összetörné, azt pedig semmiképp sem szeretné. Habár most, ahogy pár perc múltán is ott ücsörög Hópehely kisasszonnyal, azt sem szeretné, hogy más törje össze.*
- Mond csak, meg tudod védeni magad?
*Kérdezi kicsit tapintatlanul az előbbi gondolatain felbuzdulva. Érdekli a válasz, mivel egyre kevésbé képes elhinni, hogy van aki hagyja Noliet egyedül bóklászni. Lehetséges ez?
Mikor a lányka végre a szemébe néz, próbál biztatóan rámosolyogni, de lehetősége sem adódik erre, mivel Nolie hamar elkapja a tekintetét.*
- Igaz...
*Feleli elgondolkodva, majd tovább ötletel.*
- Nincs erre valami varázslat? Ez a világ tele van mágiával, biztos, hogy van erre is valami megoldás.
*Mondja, majd a hirtelen ötlettől és saját szavaitól felbátorodva úgy dönt, beveti az egyik trükkjét. Mintha csak valami művelethez készülne elő, megigazítja az ingujját, még köhint is egyet, majd összekulcsolt ujjait a szájához emeli. Két tenyere között egy kismadár is elférne, ám nem lehet belátni az élő ketrecbe. Mély levegőt vesz, belefúj a két tenyerébe, mire a túloldali csillogó kis fecnik repülnek szét a levegőben. A mutatvány végén, mintha mi sem történt volna, mosolyogva leereszti a kezeit. Bal tenyerével letámaszkodik a háta mögött és hagy egy kis hatásszünetet.*
- Hópehely kisasszony, mintha könyörögnél, hogy vigyelek magammal és vigyázzak rád.
*Mondja kedvesen, megpróbálja egy cseppet sem fenyegető éllel előadni a gondolatait. *
//Nolie//
*Míg Nolie úgy tűnik a hálálkodásban van otthon, addig Vickem nagyon jó a bókok gyártásában és leginkább az illúziók fenntartásában, hiszen ez a munkája. Szereti elvarázsolni a különböző lényeket, legyen szó kisgyerekekről vagy nőkről akár. Nyilván mindegyik korosztályhoz és nemhez más módszereket vet be más szándékkal. Jelenleg csak ismerkedik, nem áll szándékában egy törékeny kis tündért elcsábítani, a végén még összetörné, azt pedig semmiképp sem szeretné. Habár most, ahogy pár perc múltán is ott ücsörög Hópehely kisasszonnyal, azt sem szeretné, hogy más törje össze.*
- Mond csak, meg tudod védeni magad?
*Kérdezi kicsit tapintatlanul az előbbi gondolatain felbuzdulva. Érdekli a válasz, mivel egyre kevésbé képes elhinni, hogy van aki hagyja Noliet egyedül bóklászni. Lehetséges ez?
Mikor a lányka végre a szemébe néz, próbál biztatóan rámosolyogni, de lehetősége sem adódik erre, mivel Nolie hamar elkapja a tekintetét.*
- Igaz...
*Feleli elgondolkodva, majd tovább ötletel.*
- Nincs erre valami varázslat? Ez a világ tele van mágiával, biztos, hogy van erre is valami megoldás.
*Mondja, majd a hirtelen ötlettől és saját szavaitól felbátorodva úgy dönt, beveti az egyik trükkjét. Mintha csak valami művelethez készülne elő, megigazítja az ingujját, még köhint is egyet, majd összekulcsolt ujjait a szájához emeli. Két tenyere között egy kismadár is elférne, ám nem lehet belátni az élő ketrecbe. Mély levegőt vesz, belefúj a két tenyerébe, mire a túloldali csillogó kis fecnik repülnek szét a levegőben. A mutatvány végén, mintha mi sem történt volna, mosolyogva leereszti a kezeit. Bal tenyerével letámaszkodik a háta mögött és hagy egy kis hatásszünetet.*
- Hópehely kisasszony, mintha könyörögnél, hogy vigyelek magammal és vigyázzak rád.
*Mondja kedvesen, megpróbálja egy cseppet sem fenyegető éllel előadni a gondolatait. *
5351. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 18:09:41
Üzenet elküldve: 2017-06-16 18:09:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vickem//
*A hálálkodáshoz nagyon ért. Na jó, ez így nem teljesen igaz, de a társadalom által elvárt szociális viselkedési formák közül azt használja a leggyakrabban. Ha útbaigazítják, ha előre engedik az ajtóban, ha bókolnak neki, ha segítenek cipekedni, ha kedvesek vele. Minden alkalommal úgy érzi, a másik akarata ellenére időt fordított rá, és illik megköszönnie. Vickem közeledését viszont nem érti. Miért beszélget vele? Mi előnye származik ebből? Nolie nem egy csinibaba, akit érdemes elcsábítani, még csak nem is érdekes társaság.*
-Köszi... azt hiszem.
*Megint csak hálálkodik, de már azt sem tudja miért. Lopva a kék íriszekre pillant, hátha sikerül kiolvasnia valamit. Sosem tudott mások arcáról, és pláne nem a szeméből olvasni, de hátha. Vörös pillantása a vigyorgó képére villan, de nyomban el is kapja, mikor találkozik a tekintetük.*
-Van egy farkasbőr köpenyem, de az ilyen időben nagyon meleg lenne. Napsütésben inkább lengébb ruhákat veszek fel és egy napernyőt, ami véd a sugaraktól. Ma reggel elfelejtettem magammal hozni az ernyőt. ~Fene gondolta volna, hogy élőholtakat kéne hajkurászni!~ De a sál megvéd.
*Öleli magához a fehér, vékony kendőt, ami a feje köré van csavarva, nehogy napszúrást kapjon.*
-Az a baj, hogy nem tudom, mi tenne jót a bőrömnek, és mi okoz kárt benne. Egy darabig reménykedtem, hogyha napozom, visszakaphatom a színeimet, de csak vörösre égtek a vállaim és hámlani kezdtek. Nem tudom, mit kéne tennem.
*Csóválja a fejét. A piacra is elment, hátha tudnak kenőcsöt adni neki, de mindenki csak a száját tátotta, mikor meglátta a kis fehérséget.*
//Vickem//
*A hálálkodáshoz nagyon ért. Na jó, ez így nem teljesen igaz, de a társadalom által elvárt szociális viselkedési formák közül azt használja a leggyakrabban. Ha útbaigazítják, ha előre engedik az ajtóban, ha bókolnak neki, ha segítenek cipekedni, ha kedvesek vele. Minden alkalommal úgy érzi, a másik akarata ellenére időt fordított rá, és illik megköszönnie. Vickem közeledését viszont nem érti. Miért beszélget vele? Mi előnye származik ebből? Nolie nem egy csinibaba, akit érdemes elcsábítani, még csak nem is érdekes társaság.*
-Köszi... azt hiszem.
*Megint csak hálálkodik, de már azt sem tudja miért. Lopva a kék íriszekre pillant, hátha sikerül kiolvasnia valamit. Sosem tudott mások arcáról, és pláne nem a szeméből olvasni, de hátha. Vörös pillantása a vigyorgó képére villan, de nyomban el is kapja, mikor találkozik a tekintetük.*
-Van egy farkasbőr köpenyem, de az ilyen időben nagyon meleg lenne. Napsütésben inkább lengébb ruhákat veszek fel és egy napernyőt, ami véd a sugaraktól. Ma reggel elfelejtettem magammal hozni az ernyőt. ~Fene gondolta volna, hogy élőholtakat kéne hajkurászni!~ De a sál megvéd.
*Öleli magához a fehér, vékony kendőt, ami a feje köré van csavarva, nehogy napszúrást kapjon.*
-Az a baj, hogy nem tudom, mi tenne jót a bőrömnek, és mi okoz kárt benne. Egy darabig reménykedtem, hogyha napozom, visszakaphatom a színeimet, de csak vörösre égtek a vállaim és hámlani kezdtek. Nem tudom, mit kéne tennem.
*Csóválja a fejét. A piacra is elment, hátha tudnak kenőcsöt adni neki, de mindenki csak a száját tátotta, mikor meglátta a kis fehérséget.*
5350. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 16:33:15
Üzenet elküldve: 2017-06-16 16:33:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
*Erlona szabadideje lassan lejár, mert az apja hamarosan fel fog ébredni az ilyenkor esedékes pihenéséből; meg sem a testvérek veszekedésére, sem erre az újonnan érkezett férfira nem kíváncsi. A szülei igencsak előrehaladottak már korban, nemsokára bizonyosan eltávoznak. ~Talán egy évtizedig élnek még csak.~ Erlona arcán a teljes közöny ül, ahogy erre gondol. Csendben feláll, majd a tisztáson lévők felé fordulva meghajolva köszön el tőlük.*
-Örülök, hogy találkoztunk, de nekem most mennem kell. További szép napot mindannyiójuknak! *Ezzel a mondattal fordul sarkon, hogy visszainduljon az otthonába, szinte meg sem várja, hogy a többiek mit mondanak.*
*Erlona szabadideje lassan lejár, mert az apja hamarosan fel fog ébredni az ilyenkor esedékes pihenéséből; meg sem a testvérek veszekedésére, sem erre az újonnan érkezett férfira nem kíváncsi. A szülei igencsak előrehaladottak már korban, nemsokára bizonyosan eltávoznak. ~Talán egy évtizedig élnek még csak.~ Erlona arcán a teljes közöny ül, ahogy erre gondol. Csendben feláll, majd a tisztáson lévők felé fordulva meghajolva köszön el tőlük.*
-Örülök, hogy találkoztunk, de nekem most mennem kell. További szép napot mindannyiójuknak! *Ezzel a mondattal fordul sarkon, hogy visszainduljon az otthonába, szinte meg sem várja, hogy a többiek mit mondanak.*
5349. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 15:21:22
Üzenet elküldve: 2017-06-16 15:21:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Abban igaza van Aleimordnak, hogy nem öltözött ünneplőbe, csak a szokásos szerelését vette magára, ettől pedig leginkább világlátott kalandornak tűnik. Legalábbis szereti ezt hinni, amúgy meglehet, hogy csak a tökéletesen átlagos kalapos idegen szerepére futja. A kakaskodást viszont már csak nem hagyhatja szó nélkül. *
- Az egészet magának foglalja? Kár. *Látott már ilyet a koldusok között a Szegénynegyedben, úgyhogy roppant szellemesnek tartja a visszavágását.*
- Micsoda szép, nemes nevek. *Dicséri meg a bemutatkozást. Majdnem irigykedni is kezd, hogy neki csak ilyen rövid jutott.*
- No de Aleimord, igazán nem kell aggódjon, nem szöktetem meg a húgát. *Ezt itt és most megígéri. Otthon és Sayqueveséknél is morcosak lennének, ha így tenne, ebből a kettőből pedig az egyik is bőven elég. A távozó gnómnak csak biccent. Reméli, nem ő ijesztette el. Akár így, akár úgy, legalább nem talál fel iziben valami veszélyes robbanó szerkezetet, amivel megriaszthatja Frankót. A gnómok mindenre képesek.*
- Ügyes megfigyelő. Csak nem leselkedik néha utánam Aleina? *Persze tudja, hogy egy igazi helyi híresség esetében ez csak természetes, de azért csak szerénykedik.*
- Csakugyan szörnyű naphosszat a könyvek fölött görnyedni és körmölni. *A kérés elhangzása után előbb Aleinára, aztán a lóra, aztán megint a nőre pillant.*
- Az attól függ. Lovagolt már? Frankó elég öntudatos jószág, néha szörnyen makacs. Nem szeretném, ha összetörné magát. *Talán ebben az egy dologban még Aleimorddal is egyetérthetnek.*
*Abban igaza van Aleimordnak, hogy nem öltözött ünneplőbe, csak a szokásos szerelését vette magára, ettől pedig leginkább világlátott kalandornak tűnik. Legalábbis szereti ezt hinni, amúgy meglehet, hogy csak a tökéletesen átlagos kalapos idegen szerepére futja. A kakaskodást viszont már csak nem hagyhatja szó nélkül. *
- Az egészet magának foglalja? Kár. *Látott már ilyet a koldusok között a Szegénynegyedben, úgyhogy roppant szellemesnek tartja a visszavágását.*
- Micsoda szép, nemes nevek. *Dicséri meg a bemutatkozást. Majdnem irigykedni is kezd, hogy neki csak ilyen rövid jutott.*
- No de Aleimord, igazán nem kell aggódjon, nem szöktetem meg a húgát. *Ezt itt és most megígéri. Otthon és Sayqueveséknél is morcosak lennének, ha így tenne, ebből a kettőből pedig az egyik is bőven elég. A távozó gnómnak csak biccent. Reméli, nem ő ijesztette el. Akár így, akár úgy, legalább nem talál fel iziben valami veszélyes robbanó szerkezetet, amivel megriaszthatja Frankót. A gnómok mindenre képesek.*
- Ügyes megfigyelő. Csak nem leselkedik néha utánam Aleina? *Persze tudja, hogy egy igazi helyi híresség esetében ez csak természetes, de azért csak szerénykedik.*
- Csakugyan szörnyű naphosszat a könyvek fölött görnyedni és körmölni. *A kérés elhangzása után előbb Aleinára, aztán a lóra, aztán megint a nőre pillant.*
- Az attól függ. Lovagolt már? Frankó elég öntudatos jószág, néha szörnyen makacs. Nem szeretném, ha összetörné magát. *Talán ebben az egy dologban még Aleimorddal is egyetérthetnek.*
5348. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 14:15:45
Üzenet elküldve: 2017-06-16 14:15:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolie//
*Nolie háláját egy halvány mosollyal nyugtázza, habár közben rendesen furdalja a kíváncsiság az oldalát. Szívesen meghallgatná a történetet. Habár, ha ennyire láthatóan érzékenyen érinti a tündért a téma, akkor biztosan valami komolyabb és tragikusabb történés húzódik meg a háttérben. Ezt pedig mégis csak jobb nem feszegetni így.
A következőn viszont Vickem megint felnevet.*
- Aranyos vagy.
*Mondja egyszerűen, továbbra is a mosolygástól csillogó szemekkel. Talán bölcsebb lenne felkelni és itt hagyni Noliet, hogy békésen tölthessen egyedül egy kis időt. Jókedve csak fokozódik, amikor a tündérke forgatni kezdi a szemeit, hiszen ez eddig talán a leghevesebb reakció, amit látott tőle. Aztán visszafogja a mosolyát, hiszen a felsorolt indokok tényleg nem hangzanak túl jól. Habár ahogy újra végignéz rajta ezen információk tényében, leginkább egy nemes lányaként vagy feleségeként tudná elképzelni, amikor kellő kísérete van, állandóan napernyőt tartanak a feje fölé és drága kencékkel ápolhatja a bőrét.*
- Ez magával vonja a kérdést, hogy ezen esetben miért nem földet súroló köpenyt öltesz magadra és miért nem egy csuklya mélyébe rejted arcod és hajad. Nem mintha pártolnám a szépség és különlegesség elrejtését, de ez praktikusnak tűnik.
*Javasolja az újféle viseletet, habár szinte biztos benne, hogy Nolie már kipróbálta ezt a lehetőséget is. Akkor viszont a következő kérdés az lenne, hogy miért maradt mégis a lenge öltözéknél.*
//Nolie//
*Nolie háláját egy halvány mosollyal nyugtázza, habár közben rendesen furdalja a kíváncsiság az oldalát. Szívesen meghallgatná a történetet. Habár, ha ennyire láthatóan érzékenyen érinti a tündért a téma, akkor biztosan valami komolyabb és tragikusabb történés húzódik meg a háttérben. Ezt pedig mégis csak jobb nem feszegetni így.
A következőn viszont Vickem megint felnevet.*
- Aranyos vagy.
*Mondja egyszerűen, továbbra is a mosolygástól csillogó szemekkel. Talán bölcsebb lenne felkelni és itt hagyni Noliet, hogy békésen tölthessen egyedül egy kis időt. Jókedve csak fokozódik, amikor a tündérke forgatni kezdi a szemeit, hiszen ez eddig talán a leghevesebb reakció, amit látott tőle. Aztán visszafogja a mosolyát, hiszen a felsorolt indokok tényleg nem hangzanak túl jól. Habár ahogy újra végignéz rajta ezen információk tényében, leginkább egy nemes lányaként vagy feleségeként tudná elképzelni, amikor kellő kísérete van, állandóan napernyőt tartanak a feje fölé és drága kencékkel ápolhatja a bőrét.*
- Ez magával vonja a kérdést, hogy ezen esetben miért nem földet súroló köpenyt öltesz magadra és miért nem egy csuklya mélyébe rejted arcod és hajad. Nem mintha pártolnám a szépség és különlegesség elrejtését, de ez praktikusnak tűnik.
*Javasolja az újféle viseletet, habár szinte biztos benne, hogy Nolie már kipróbálta ezt a lehetőséget is. Akkor viszont a következő kérdés az lenne, hogy miért maradt mégis a lenge öltözéknél.*
5347. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 14:01:55
Üzenet elküldve: 2017-06-16 14:01:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vickem//
*Megborzong, ahogy ismét feltámad a szél. A vékony ruha jól szellőzik, tökéletes választás a tikkasztó hőségben, viszont a bőre nagy részét szabadon hagyja. A legkisebb szellőt is fagyosnak érzi, karjai libabőrösek lesznek, a hátát hideg futkos.*
-Köszi!
*Egy hálás mosolyt is küld a köszönet mellé. Most kivételesen nem azért köszönt meg bármit, mert zavarban volt, és nem tudott mit mondani, hálás, hogy nem kérdezősködik. Nem szeret beszélgetni, de ez a rossz szokása javítható. A sebhelyének története viszont fájó pont, sötét folt a múltjában.*
-Nem... nem úgy értettem. Nem zavarsz.
*Már megszokta, hogy sehol sem lehet egyedül. Vickemmel nincs problémája, nem több, mint bárki mással, aki megzavarja, egyszerűen szeret egyedül lenni. Vannak ritka alkalmak, mikor barátság, vagy legalább egy kedves ismeretség szövődik köztük, de ez Nolie személyiségére való tekintettel meglehetősen kis arányban fordul elő.*
-Különleges, az biztos. *Forgatja hitetlenkedve kis szemecskéit.* Lehet, hogy van, akinek tetszik. *Bár már ezt sem nagyon hiszi el.* De nekem főleg bosszúságot okoz. Nagyon... vékony és érzékeny a bőröm, védenem kell a naptól, a széltől, a hidegtől, sokat kell innom, különben kiszárad és felrepedezik. A szemem is érzékeny, a hajam is elvékonyodott; mintha az egész testem elvesztette volna az erejét.
*Eddig is kicsi volt és törékeny, de sosem gondolta volna, hogy az erős, vastag szálú, kezelhetetlen haját és jeges íriszeit fogja visszasírni.*
//Vickem//
*Megborzong, ahogy ismét feltámad a szél. A vékony ruha jól szellőzik, tökéletes választás a tikkasztó hőségben, viszont a bőre nagy részét szabadon hagyja. A legkisebb szellőt is fagyosnak érzi, karjai libabőrösek lesznek, a hátát hideg futkos.*
-Köszi!
*Egy hálás mosolyt is küld a köszönet mellé. Most kivételesen nem azért köszönt meg bármit, mert zavarban volt, és nem tudott mit mondani, hálás, hogy nem kérdezősködik. Nem szeret beszélgetni, de ez a rossz szokása javítható. A sebhelyének története viszont fájó pont, sötét folt a múltjában.*
-Nem... nem úgy értettem. Nem zavarsz.
*Már megszokta, hogy sehol sem lehet egyedül. Vickemmel nincs problémája, nem több, mint bárki mással, aki megzavarja, egyszerűen szeret egyedül lenni. Vannak ritka alkalmak, mikor barátság, vagy legalább egy kedves ismeretség szövődik köztük, de ez Nolie személyiségére való tekintettel meglehetősen kis arányban fordul elő.*
-Különleges, az biztos. *Forgatja hitetlenkedve kis szemecskéit.* Lehet, hogy van, akinek tetszik. *Bár már ezt sem nagyon hiszi el.* De nekem főleg bosszúságot okoz. Nagyon... vékony és érzékeny a bőröm, védenem kell a naptól, a széltől, a hidegtől, sokat kell innom, különben kiszárad és felrepedezik. A szemem is érzékeny, a hajam is elvékonyodott; mintha az egész testem elvesztette volna az erejét.
*Eddig is kicsi volt és törékeny, de sosem gondolta volna, hogy az erős, vastag szálú, kezelhetetlen haját és jeges íriszeit fogja visszasírni.*
5346. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 12:57:31
Üzenet elküldve: 2017-06-16 12:57:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ismét bemegy a fák közé, hogy a legkevésbé járt ösvényen a város közelébe érjen. A nap sugarai itt már lágyabban ütköznek át a levelek között, a szél is kezd erősödni a város irányából. Nem olyan durván és szétszaggatón, mint a tegnapi este, sokkal inkább mágiával átitatott mivoltját érezni.
Bakancsba húzott mancsaival tesz előre pár lépést, amíg meg nem látja a fényben úszó tisztást, a fák árnyékából. A fű szép, kövér s szinte selymesnek tetszik, ahogy a szél hajtja magával. A körülötte elterülő fák némelyike, mintha egy kövér, ülő macska alakját vette volna fel. Látszik rajtuk, hogy akár mágia uralja a helyet, akár nem, egészségesek. Nem igen látni száraz leveleket, elsárgult füvet, de még csak kivágott, kitört törzseket sem. Jól karban tartják a helyet, vigyáznak rá.
A nő nem lép ki az árnyékból, egy fatörzshöz teszi le a holmiját, majd le is heveredik alá. Sóhajt egy mélyet. Az elkövetkezendő időt azzal foglya tölteni, hogy elrágcsálja a szerzeményét, amit a szántó melletti bokorról csent el. Ki tudja kinek a tulajdona. Lehet, hogy ez a három, négy marék bogyó fel sem fog tűnni senkinek. Az elsőnél megállapítja, hogy kellemes, fanyar íze van. Jó lesz megjegyezni hogy néz ki, hogy legközelebb is szerezhessen. Ez az ami elnyeri a tetszését, ha valami savanyú, keserű avagy fanyar. Az édes nem a kedvence, sosem volt, talán már soha nem is lesz.
Hátizsákjának dőlve oldalvást, kinyújtott lábbal pihen. Háttal a tisztásnak, hogy ne is nagyon láthasson senkit. Hallgatja a madarakat és falatozik. Ez az állapot egyelőre egész kellemes. Talán itt is marad egész nap. Sűrű dolga felől... igazán nincs más teendője.*
Bakancsba húzott mancsaival tesz előre pár lépést, amíg meg nem látja a fényben úszó tisztást, a fák árnyékából. A fű szép, kövér s szinte selymesnek tetszik, ahogy a szél hajtja magával. A körülötte elterülő fák némelyike, mintha egy kövér, ülő macska alakját vette volna fel. Látszik rajtuk, hogy akár mágia uralja a helyet, akár nem, egészségesek. Nem igen látni száraz leveleket, elsárgult füvet, de még csak kivágott, kitört törzseket sem. Jól karban tartják a helyet, vigyáznak rá.
A nő nem lép ki az árnyékból, egy fatörzshöz teszi le a holmiját, majd le is heveredik alá. Sóhajt egy mélyet. Az elkövetkezendő időt azzal foglya tölteni, hogy elrágcsálja a szerzeményét, amit a szántó melletti bokorról csent el. Ki tudja kinek a tulajdona. Lehet, hogy ez a három, négy marék bogyó fel sem fog tűnni senkinek. Az elsőnél megállapítja, hogy kellemes, fanyar íze van. Jó lesz megjegyezni hogy néz ki, hogy legközelebb is szerezhessen. Ez az ami elnyeri a tetszését, ha valami savanyú, keserű avagy fanyar. Az édes nem a kedvence, sosem volt, talán már soha nem is lesz.
Hátizsákjának dőlve oldalvást, kinyújtott lábbal pihen. Háttal a tisztásnak, hogy ne is nagyon láthasson senkit. Hallgatja a madarakat és falatozik. Ez az állapot egyelőre egész kellemes. Talán itt is marad egész nap. Sűrű dolga felől... igazán nincs más teendője.*
5345. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 12:21:10
Üzenet elküldve: 2017-06-16 12:21:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A szél újra megsuhogtatja a fák leveleit, megszakítva a csendet, ahogy Vickem nem mond semmit, csak Hópehely kisasszonyt méregeti. Nem találja őt annyira gyanúsnak, inkább a porcelánhoz hasonlatosnak, amit inkább vitrinben kéne őrizni, nem pedig szabadon hagyni bármerre, ahol mindenféle barbár megtalálhatja és összetörheti. Ilyen és ehhez hasonlatos gondolatok nyomán, a jókedve megtörik és az őszinte aggódást lehet felfedezni a tekintetben, ahogy le sem veszi kék szemeit a tündérke piros íriszéről.*
- Nem firtatom...
*Mondja végül egy mélyről feltörő sóhaj után. Nem mintha nem érdekelné a háttér, egyszerűen csak úgy látja jobbnak, hogyha nem feszegeti a témát, ki tudja milyen lelki sebet tép fel vele. Ráadásul láthatólag Nolie érzékeny és nem akarja őt ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozni, mint amilyenben már van.
A következő mondatra azért már felnevet, legszívesebben finoman vállon is veregetné a tündérkét, de tekintve, hogy mennyire menekül előle a lányka, ezt inkább hagyja.*
- Akkor jól elrontottam a délutánod.
*Mondja kuncogva, ám Eeyr kedvéért sem hagyná ott Noliet.*
~Hogy hagyhatja valaki csak így egyedül kóborolni?~
*Teszi fel magában a kérdést, az előbbi porcelános gondolaton lovagolva továbbra is.
A bemutatkozás után érdeklődve hallgatja a másik gondolatmenetét, a végén halványan megrázza a fejét, ezüst tincsei előre csúsznak a válla mögül.*
- Miért akarnál meggyógyítani egy ilyen gyönyörű és különleges dolgot, Hópehely kisasszony? Ahelyett, hogy megpróbálnád megtalálni, hogyan fordíthatod ezt a javadra? Lehet, hogy valaki otromba tréfának vagy bosszúnak szánta, hogy elvette a színeid, mégis, ez lehetne a legjobb dolog, ami valaha történt veled.
*Miközben beszél, karjait csodálkozva széttárja, továbbra sem néz el másfelé, csak Noliet vizslatja tekintetével. Mély késztetést érez rá, hogy hozzáérjen, de kivételesen elnyomja ezt a kényszert.
Ahogy tovább nézi, eszébe jut még egy hasonlat. Nolie a molylepkék halovány hamvasságára emlékezteti őt. Ezért a következő gondolata, hogy vajon hol lehetnek a tündér szárnyai. Kíváncsi lenne milyenek a hófehér tündér szárnyak. Bár bizonyára most sem fog látni ilyet.*
*A szél újra megsuhogtatja a fák leveleit, megszakítva a csendet, ahogy Vickem nem mond semmit, csak Hópehely kisasszonyt méregeti. Nem találja őt annyira gyanúsnak, inkább a porcelánhoz hasonlatosnak, amit inkább vitrinben kéne őrizni, nem pedig szabadon hagyni bármerre, ahol mindenféle barbár megtalálhatja és összetörheti. Ilyen és ehhez hasonlatos gondolatok nyomán, a jókedve megtörik és az őszinte aggódást lehet felfedezni a tekintetben, ahogy le sem veszi kék szemeit a tündérke piros íriszéről.*
- Nem firtatom...
*Mondja végül egy mélyről feltörő sóhaj után. Nem mintha nem érdekelné a háttér, egyszerűen csak úgy látja jobbnak, hogyha nem feszegeti a témát, ki tudja milyen lelki sebet tép fel vele. Ráadásul láthatólag Nolie érzékeny és nem akarja őt ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozni, mint amilyenben már van.
A következő mondatra azért már felnevet, legszívesebben finoman vállon is veregetné a tündérkét, de tekintve, hogy mennyire menekül előle a lányka, ezt inkább hagyja.*
- Akkor jól elrontottam a délutánod.
*Mondja kuncogva, ám Eeyr kedvéért sem hagyná ott Noliet.*
~Hogy hagyhatja valaki csak így egyedül kóborolni?~
*Teszi fel magában a kérdést, az előbbi porcelános gondolaton lovagolva továbbra is.
A bemutatkozás után érdeklődve hallgatja a másik gondolatmenetét, a végén halványan megrázza a fejét, ezüst tincsei előre csúsznak a válla mögül.*
- Miért akarnál meggyógyítani egy ilyen gyönyörű és különleges dolgot, Hópehely kisasszony? Ahelyett, hogy megpróbálnád megtalálni, hogyan fordíthatod ezt a javadra? Lehet, hogy valaki otromba tréfának vagy bosszúnak szánta, hogy elvette a színeid, mégis, ez lehetne a legjobb dolog, ami valaha történt veled.
*Miközben beszél, karjait csodálkozva széttárja, továbbra sem néz el másfelé, csak Noliet vizslatja tekintetével. Mély késztetést érez rá, hogy hozzáérjen, de kivételesen elnyomja ezt a kényszert.
Ahogy tovább nézi, eszébe jut még egy hasonlat. Nolie a molylepkék halovány hamvasságára emlékezteti őt. Ezért a következő gondolata, hogy vajon hol lehetnek a tündér szárnyai. Kíváncsi lenne milyenek a hófehér tündér szárnyak. Bár bizonyára most sem fog látni ilyet.*
5344. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 01:02:21
Üzenet elküldve: 2017-06-16 01:02:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
~Svir Gia? Ó, tényleg! Svir úr!~
*Tényleg ő az. A tollas kalapjáról bárhol felismerni az urat, nem is tudja, hogyan felejthette el a nevét. Ez aztán roppantul kínos. Na de nincs mit tenni, úgy tűnik az Úr nem sértődött meg, amiért nem ismerte fel azonnal.*
- Mi köszönjük a társaságát, minden jót Kisasszony!
*Mosolyogva köszön el közben Dhekäytől. Nem várta, hogy a gnóm ilyen h irtelen távozik. Talán nem kedvelte a társaságukat, vagy csak kezdtek túlságosan sokan lenni körülötte. Ezt talán már sosem tudjuk meg.
Visszafordul Svir felé, és épp bemutatkozna, nyitná ki a száját, mikor bátyja válaszol helyette.*
- I-Igen, Alenia Sayqueves vagyok. A mellettem ülő Úr egyetlen tulajdon kishúga. Egyébként köszönöm drága bátyám, de egyedül is be tudok mutatkozni.
*Nem örül neki, hogy Aleimord bemutatta őt helyette, de valamiért jól is esik neki. Olyan érzés, mintha ezzel bátyja tudat alatt meg akarta volna védeni őt az ismeretlentől, de az is lehet, hogy megint csak a semmiért próbál jókat gondolni magánakvaló bátyjáról.
Újra Svirre néz, s mivel a bemutatkozás örömét elvették tőle, így csak feláll, szoknyáját megemelve, meghajolva üdvözli az urat, na meg a lovát.*
- Igazán örvendek a találkozásnak Svir Úr. Ugyan szomszédok nem vagyunk, de meglehetősen közel lakunk egymáshoz. Alig egy utca választja el az Ön otthonát a miénktől.
*Azt végképp nem érti, hogy Aleimord miért nem ismeri Svirt, de már nincs is kedve foglalkozni ezzel. Így, meg úgy segít a szegényeken, mindenféle csőcseléket hurcol a házukhoz, de azt nem tudja, ki lakik a második, vagy harmadik szomszédjukban.*
- Egyébként nem, nem enni készültünk. Illetve nem tudom. Én csak élvezem ezt a tiszta, friss levegőt, amit olyan kevésszer tehetek meg. Tudja, sokat kell tanulnom, és ritkán pihenhetek csak úgy idekinn.
*Mosolyogva meséli a tisztáson létének okát, aztán újra végignéz Svir gyönyörű lován.*
- Nagyon szép lova van. Esetleg, ha nem vagyok tiszteletlen, és nem túl nagy kérés, felülhetnék rá?
*Bármennyire is gazdag, lovon még soha sem ült, és úgy gondolja, itt az ideje kipróbálni.*
~Svir Gia? Ó, tényleg! Svir úr!~
*Tényleg ő az. A tollas kalapjáról bárhol felismerni az urat, nem is tudja, hogyan felejthette el a nevét. Ez aztán roppantul kínos. Na de nincs mit tenni, úgy tűnik az Úr nem sértődött meg, amiért nem ismerte fel azonnal.*
- Mi köszönjük a társaságát, minden jót Kisasszony!
*Mosolyogva köszön el közben Dhekäytől. Nem várta, hogy a gnóm ilyen h irtelen távozik. Talán nem kedvelte a társaságukat, vagy csak kezdtek túlságosan sokan lenni körülötte. Ezt talán már sosem tudjuk meg.
Visszafordul Svir felé, és épp bemutatkozna, nyitná ki a száját, mikor bátyja válaszol helyette.*
- I-Igen, Alenia Sayqueves vagyok. A mellettem ülő Úr egyetlen tulajdon kishúga. Egyébként köszönöm drága bátyám, de egyedül is be tudok mutatkozni.
*Nem örül neki, hogy Aleimord bemutatta őt helyette, de valamiért jól is esik neki. Olyan érzés, mintha ezzel bátyja tudat alatt meg akarta volna védeni őt az ismeretlentől, de az is lehet, hogy megint csak a semmiért próbál jókat gondolni magánakvaló bátyjáról.
Újra Svirre néz, s mivel a bemutatkozás örömét elvették tőle, így csak feláll, szoknyáját megemelve, meghajolva üdvözli az urat, na meg a lovát.*
- Igazán örvendek a találkozásnak Svir Úr. Ugyan szomszédok nem vagyunk, de meglehetősen közel lakunk egymáshoz. Alig egy utca választja el az Ön otthonát a miénktől.
*Azt végképp nem érti, hogy Aleimord miért nem ismeri Svirt, de már nincs is kedve foglalkozni ezzel. Így, meg úgy segít a szegényeken, mindenféle csőcseléket hurcol a házukhoz, de azt nem tudja, ki lakik a második, vagy harmadik szomszédjukban.*
- Egyébként nem, nem enni készültünk. Illetve nem tudom. Én csak élvezem ezt a tiszta, friss levegőt, amit olyan kevésszer tehetek meg. Tudja, sokat kell tanulnom, és ritkán pihenhetek csak úgy idekinn.
*Mosolyogva meséli a tisztáson létének okát, aztán újra végignéz Svir gyönyörű lován.*
- Nagyon szép lova van. Esetleg, ha nem vagyok tiszteletlen, és nem túl nagy kérés, felülhetnék rá?
*Bármennyire is gazdag, lovon még soha sem ült, és úgy gondolja, itt az ideje kipróbálni.*
5343. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-16 00:33:01
Üzenet elküldve: 2017-06-16 00:33:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vickem//
*Vickem kicsit sok az ő törékeny, finom lelkének. A bókok jól esnek neki, mégis csak egy nő veszett el benne valahol mélyen. Nagyon mélyen. De nem tud érdemben reagálni rá. A testében lévő minden vér az arcába tódul, vörös rózsák nyílnak almácskáin, még mosoly is villan néha ajkain. A gondoskodásra viszont nincs szüksége.*
-Nem szükséges. Mármint orvoshoz mennem. Csak... csak érzékeny a sebem.
*Nem szeret erről beszélni. Sőt, nem szeret semmiről sem beszélni, de a szárnyai elvesztését szégyelli. Bolond volt és naiv, de egy életre megtanulta a leckét. Ahogy a férfi mellé telepedik, késztetést érez, hogy felpattanjon, és elszaladjon. Ha bántani akarja, itt a lehetőség. Egy gyenge tündérlány alig egy méterre tőle... De nem ugrik, mint bokoról a nyúl. Lehet megbánja, de már nem érdekli. Annyi mindenen keresztülment, nem lehet olyan kegyetlen a Sors, hogy csak a legaljasabb, leggonoszabb lényekkel hozza össze.*
-Szeretek egyedül lenni. *Ahogy telnek a percek, egyre összeszedettebbek a mondata, egyre ritkábban remeg meg a hangja. Kezdi megszokni a férfi közelségét.* A tisztást is ezért szeretem. Csend van és nyugalom, segít elszakadni a várostól.
*Fecseg, hogy oldja a saját feszültségét. Sosem értett a felesleges szócsépléshez, így csak azt mondja, ami éppen az eszébe jut, még ha semmi érdemes sincs benne.*
-Vickem.
*Ismétli a hallott nevet. Furcsa, bizsergető érzés fut végig a gerincét, mikor a másik is kiejti az övét. Nagyon régen hallotta a saját nevét más szájából, nosztalgikus emlékeket idéz benne...*
-Én sem tudom. *Rázza a fejét bizonytalanul.* Nem hiszem, hogy mágia. Én mérgezésre gyanakszom, de csak mert nincs jobb ötletem. Lehet, hogy ismeretlen gyümölcsöt ettem az erdőben, összekevertem valamivel. Lehet a fogadóban került bele valami. Ha legalább tudnám, mi okozta a színeim elvesztését, lenne egy kiindulópont, és talán... *Idegesen nyel egyet.* Meg lehetne gyógyítani.
*Az egyetlen problémája a jelenlegi külsejével, hogy feltűnő. Az első pár nap reménykedett, hogy fehér egérként, eltűnhet a tömegben, de a szokatlan külső miatt látványosan kerülik, fertőzéstől tartva megtartják tőle a tisztes távolságot.
Tekintete lassan Vickemre vándorol, végigméri tetőtől talpig. Tipikus, nyurga elf, a vigyora egy tapasztalt csábítót sejtet, ami megnyugvást hoz a tündérkének. Nem rossz ember, csak tenyérbemászó.*
//Vickem//
*Vickem kicsit sok az ő törékeny, finom lelkének. A bókok jól esnek neki, mégis csak egy nő veszett el benne valahol mélyen. Nagyon mélyen. De nem tud érdemben reagálni rá. A testében lévő minden vér az arcába tódul, vörös rózsák nyílnak almácskáin, még mosoly is villan néha ajkain. A gondoskodásra viszont nincs szüksége.*
-Nem szükséges. Mármint orvoshoz mennem. Csak... csak érzékeny a sebem.
*Nem szeret erről beszélni. Sőt, nem szeret semmiről sem beszélni, de a szárnyai elvesztését szégyelli. Bolond volt és naiv, de egy életre megtanulta a leckét. Ahogy a férfi mellé telepedik, késztetést érez, hogy felpattanjon, és elszaladjon. Ha bántani akarja, itt a lehetőség. Egy gyenge tündérlány alig egy méterre tőle... De nem ugrik, mint bokoról a nyúl. Lehet megbánja, de már nem érdekli. Annyi mindenen keresztülment, nem lehet olyan kegyetlen a Sors, hogy csak a legaljasabb, leggonoszabb lényekkel hozza össze.*
-Szeretek egyedül lenni. *Ahogy telnek a percek, egyre összeszedettebbek a mondata, egyre ritkábban remeg meg a hangja. Kezdi megszokni a férfi közelségét.* A tisztást is ezért szeretem. Csend van és nyugalom, segít elszakadni a várostól.
*Fecseg, hogy oldja a saját feszültségét. Sosem értett a felesleges szócsépléshez, így csak azt mondja, ami éppen az eszébe jut, még ha semmi érdemes sincs benne.*
-Vickem.
*Ismétli a hallott nevet. Furcsa, bizsergető érzés fut végig a gerincét, mikor a másik is kiejti az övét. Nagyon régen hallotta a saját nevét más szájából, nosztalgikus emlékeket idéz benne...*
-Én sem tudom. *Rázza a fejét bizonytalanul.* Nem hiszem, hogy mágia. Én mérgezésre gyanakszom, de csak mert nincs jobb ötletem. Lehet, hogy ismeretlen gyümölcsöt ettem az erdőben, összekevertem valamivel. Lehet a fogadóban került bele valami. Ha legalább tudnám, mi okozta a színeim elvesztését, lenne egy kiindulópont, és talán... *Idegesen nyel egyet.* Meg lehetne gyógyítani.
*Az egyetlen problémája a jelenlegi külsejével, hogy feltűnő. Az első pár nap reménykedett, hogy fehér egérként, eltűnhet a tömegben, de a szokatlan külső miatt látványosan kerülik, fertőzéstől tartva megtartják tőle a tisztes távolságot.
Tekintete lassan Vickemre vándorol, végigméri tetőtől talpig. Tipikus, nyurga elf, a vigyora egy tapasztalt csábítót sejtet, ami megnyugvást hoz a tündérkének. Nem rossz ember, csak tenyérbemászó.*
5342. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-15 23:49:44
Üzenet elküldve: 2017-06-15 23:49:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Egy újabb alak tűnik fel, Aleimord nem is szentel neki túl nagy figyelmet. Lovat is látott már, és nemesnek sem tűnik az illető. Viszont mikor már odamegy hozzájuk, köszön és kérdezősködik, akkor már rá emeli a tekintetét.*
- Szép napot!
*Bólint.*
- Sajnos nem, ha kéregetni akar, esetleg máshol.
*Azzal nem is foglalkozik vele, sem a húga hisztizésével. Megszokta már, hogy testvére mindig nyavalyog, és azt is, hogy mindenféle jött-ment ételt, aranyat akar. Persze a Aleniának rögtön szóba kel vele elegyednie.*
- A kisasszony neve Alenia Cirenhille Sayqueves.
*Mondja, mert látszólag Alenia annyira zavarba jött, hogy beszélni sem tud, vagy valami hasonló.*
- Én Aleimord Sayqueves vagyok.
*Mikor a férfi azt mondja, hogy szomszédok, látványosan felhúzza a szemöldökét.*
- Hacsak nem a Gazdagnegyedben lakik.. hmmm.. talán.
*Újra végignéz az alakon, de még mindig nem látja rajta, hogy nemes lenne-e. Csak egy egyszerű közrendűnek tűnik.
Közben a gnóm elmegy, nem is csodálja, szegényke csak unatkozott. Bólint felé, és halványan elmosolyodik, és újra a férfit nézi.*
*Egy újabb alak tűnik fel, Aleimord nem is szentel neki túl nagy figyelmet. Lovat is látott már, és nemesnek sem tűnik az illető. Viszont mikor már odamegy hozzájuk, köszön és kérdezősködik, akkor már rá emeli a tekintetét.*
- Szép napot!
*Bólint.*
- Sajnos nem, ha kéregetni akar, esetleg máshol.
*Azzal nem is foglalkozik vele, sem a húga hisztizésével. Megszokta már, hogy testvére mindig nyavalyog, és azt is, hogy mindenféle jött-ment ételt, aranyat akar. Persze a Aleniának rögtön szóba kel vele elegyednie.*
- A kisasszony neve Alenia Cirenhille Sayqueves.
*Mondja, mert látszólag Alenia annyira zavarba jött, hogy beszélni sem tud, vagy valami hasonló.*
- Én Aleimord Sayqueves vagyok.
*Mikor a férfi azt mondja, hogy szomszédok, látványosan felhúzza a szemöldökét.*
- Hacsak nem a Gazdagnegyedben lakik.. hmmm.. talán.
*Újra végignéz az alakon, de még mindig nem látja rajta, hogy nemes lenne-e. Csak egy egyszerű közrendűnek tűnik.
Közben a gnóm elmegy, nem is csodálja, szegényke csak unatkozott. Bólint felé, és halványan elmosolyodik, és újra a férfit nézi.*
5341. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-15 23:37:21
Üzenet elküldve: 2017-06-15 23:37:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolie//
*Vickem félredönti a fejét, úgy figyeli a félénk lányt, ahogy válaszol és bizonyára nem igazán van a helyzet magaslatán. Az elf már majdnem meg is sajnálja szegényt, olyan szerencsétlennek és bátortalannak tűnik.*
- Nem értek az orvosláshoz, de a városban biztos tud valaki segíteni. Elkísérjelek?
*Tesz fel egy újabb kérdést, mert ő mindig ott van, ha segíteni kell, főleg ha utána visszakérheti a szívességet. Habár minden pillanattal jobban hiszi azt, hogy ez a tündér aligha lehetne a hasznára. Mindenesetre kideríti lassan, hogyha mást nem, de útmutatást kérhet tőle.
Ha a fakó lányka nem áll fel, hát nem, akkor Vickem guggol le. Nem fogja sokáig így bírni, ezért bizonyára hamar a tomporára ereszkedik. Térdeit lazán felhúzza, hogy karjait ráfektethesse. Így ülve még jobban látszik, hogy milyen langaléta alkata van, milyen hosszúak a lábai. A bakancsa meg bizonyára mint egy csónak a tündérke topánjaihoz képest.*
- Hm, én egész másképp gondolom. Igazából csodálom, hogy van, aki hagy téged egyedül mászkálni.
*Mondja mellékesen. Felemeli a kezeit, hogy mutató é hüvelykujjából keretet formázzon és azon keresztül nézhesse meg a lányt, mintha csak a megfelelő nézetet keresné egy rajzhoz.*
- Igazán örvendek, Nolie. Az én nevem Vickem.
*Hiába veszi észre Nolie bizonytalan és igazán lassú menekülését a férfi elől, mégis a keze után nyúl, reménykedve abban, hogy lehelhet egy csókot a fehér kacsóra. Nyilván, ha a lányka még jobban elhúzódik, akkor nem erőlteti rá ezt a gesztus.*
- Habár a Hópehely kisasszony mindenképp kifejezőbb. Érdekelne, hogy minek köszönhetem, hogy megcsodálhatom a szépséged, minek köszönhetem, hogy ilyen fakó lettél, mint a nyíló liliomok.
*Vickem kifogyhatatlan, ha bókokról van szó. legalábbis szereti ezt hinni magáról. Előtte pedig ismeretlenek a nehezebb tudományok, ezért nem tudja elképzelni sem, hogy az ilyen fehér külsőt örökölni lehet e vagy esetleg valami mágiának köszönhető.*
//Nolie//
*Vickem félredönti a fejét, úgy figyeli a félénk lányt, ahogy válaszol és bizonyára nem igazán van a helyzet magaslatán. Az elf már majdnem meg is sajnálja szegényt, olyan szerencsétlennek és bátortalannak tűnik.*
- Nem értek az orvosláshoz, de a városban biztos tud valaki segíteni. Elkísérjelek?
*Tesz fel egy újabb kérdést, mert ő mindig ott van, ha segíteni kell, főleg ha utána visszakérheti a szívességet. Habár minden pillanattal jobban hiszi azt, hogy ez a tündér aligha lehetne a hasznára. Mindenesetre kideríti lassan, hogyha mást nem, de útmutatást kérhet tőle.
Ha a fakó lányka nem áll fel, hát nem, akkor Vickem guggol le. Nem fogja sokáig így bírni, ezért bizonyára hamar a tomporára ereszkedik. Térdeit lazán felhúzza, hogy karjait ráfektethesse. Így ülve még jobban látszik, hogy milyen langaléta alkata van, milyen hosszúak a lábai. A bakancsa meg bizonyára mint egy csónak a tündérke topánjaihoz képest.*
- Hm, én egész másképp gondolom. Igazából csodálom, hogy van, aki hagy téged egyedül mászkálni.
*Mondja mellékesen. Felemeli a kezeit, hogy mutató é hüvelykujjából keretet formázzon és azon keresztül nézhesse meg a lányt, mintha csak a megfelelő nézetet keresné egy rajzhoz.*
- Igazán örvendek, Nolie. Az én nevem Vickem.
*Hiába veszi észre Nolie bizonytalan és igazán lassú menekülését a férfi elől, mégis a keze után nyúl, reménykedve abban, hogy lehelhet egy csókot a fehér kacsóra. Nyilván, ha a lányka még jobban elhúzódik, akkor nem erőlteti rá ezt a gesztus.*
- Habár a Hópehely kisasszony mindenképp kifejezőbb. Érdekelne, hogy minek köszönhetem, hogy megcsodálhatom a szépséged, minek köszönhetem, hogy ilyen fakó lettél, mint a nyíló liliomok.
*Vickem kifogyhatatlan, ha bókokról van szó. legalábbis szereti ezt hinni magáról. Előtte pedig ismeretlenek a nehezebb tudományok, ezért nem tudja elképzelni sem, hogy az ilyen fehér külsőt örökölni lehet e vagy esetleg valami mágiának köszönhető.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586