Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 263 (5241. - 5260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5260. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-12 20:51:19
Üzenet elküldve: 2017-05-12 20:51:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia//
-Talán igen. Csak innen nézve egy röpke villanás az élet. Elképzelem, hogy majd nyolcvan éves koromban ülök a hintaszékben és bámulom a kandallóban ropogó tüzet. Aztán elmerülök emlékeim tengerében és rájövök, hogy megöregedtem és elszállt fölöttem az idő.
*Mindez persze nem egyedi, ebbe már sokan belegondoltak biztosan.*
-Na de addig is! *öleli át kedvesét.* -Sok még a dolgom. *mosolyog, ezzel igyekszik felemelni ismét a beszélgetést. Ráér majd akkor abban a bizonyos hintaszékben elmélkedni.*
-Nem... én leszek hálás, hogy a sors úgy rendelte, hogy arrafelé vezessen az utam.
*Daranel türelmes ember, így kivárja majd azt a csodás, romantikus éjszakát, amikor eggyé vállnak. Gyertyafény, rózsaszirmok, illatos füstölők... igyekszik majd megadni a módját.*
-Így van.
*Egyértelműen éreztetni szeretné, hogy nem azért kell, hogy néhányszor lefektesse, hanem valóban vele szeretne lenni, hiszen szereti. Szerelmes Ephemiaba.*
-Ó, hát ennek nagyon örülök! *könyököl fel fekvő helyzetéből.* -Biztos vagyok benne, hogy örülni fognak neked! Tudod, noha sokan azt mondják a városban, hogy a Tharg nép csupán egy barbár horda, de ennél azért többek. De majd meglátod, kedvesem. Megmutatok majd mindent neked. Ha úgy gondolod, akár máris mehetünk.
-Talán igen. Csak innen nézve egy röpke villanás az élet. Elképzelem, hogy majd nyolcvan éves koromban ülök a hintaszékben és bámulom a kandallóban ropogó tüzet. Aztán elmerülök emlékeim tengerében és rájövök, hogy megöregedtem és elszállt fölöttem az idő.
*Mindez persze nem egyedi, ebbe már sokan belegondoltak biztosan.*
-Na de addig is! *öleli át kedvesét.* -Sok még a dolgom. *mosolyog, ezzel igyekszik felemelni ismét a beszélgetést. Ráér majd akkor abban a bizonyos hintaszékben elmélkedni.*
-Nem... én leszek hálás, hogy a sors úgy rendelte, hogy arrafelé vezessen az utam.
*Daranel türelmes ember, így kivárja majd azt a csodás, romantikus éjszakát, amikor eggyé vállnak. Gyertyafény, rózsaszirmok, illatos füstölők... igyekszik majd megadni a módját.*
-Így van.
*Egyértelműen éreztetni szeretné, hogy nem azért kell, hogy néhányszor lefektesse, hanem valóban vele szeretne lenni, hiszen szereti. Szerelmes Ephemiaba.*
-Ó, hát ennek nagyon örülök! *könyököl fel fekvő helyzetéből.* -Biztos vagyok benne, hogy örülni fognak neked! Tudod, noha sokan azt mondják a városban, hogy a Tharg nép csupán egy barbár horda, de ennél azért többek. De majd meglátod, kedvesem. Megmutatok majd mindent neked. Ha úgy gondolod, akár máris mehetünk.
5259. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-11 21:44:29
Üzenet elküldve: 2017-05-11 21:44:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Az idő gyorsan telik, a gnómnak legalábbis ez tűnik fel. Néhányan jönnek és mennek, vannak akik régóta itt ülnek, de talán Dhekäy az egyetlen, aki mozdulatlan testtartásban ül, már egy jó ideje. Nem sok mindenre figyel fel, de amikor egy elf férfi érkezik meg nem messze tőle egy aranyszín pléddel, arra felemeli a fejét. Jobbára azért, mert érzékeli a levegő változását, mikor az anyagot leteríti a férfi. Más. Nem oda illő, nem olyasmi amire számított. Hiába ki kell terjesztenie a tudatát és fel kell készítenie magát arra, hogy résen legyen bármi történjék.
Kinyitja a szemét. Szembogara összeszűkül a fényváltozásra. A homlokát is ráncolnia kell a hirtelen behatás miatt, de pár pillanat múlva már minden tiszta és a ráncai is kisimulnak. Egészen rendkívüli látvány fogadja nem messze tőle. Első pillantásra látszik, hogy nem egy magafajta, akit elé sodort a szél. Drága ruhák, szépen fésült szőke haj, még a pléd is drága amin ül. Bár már abból sejti a lány, hogy nem világjáró, hogy pokrócon ül és nem a csupasz földön.
A mosolyra Dhekäy is kedves, szelíd mosollyal válaszol. Nem szólítja meg egyelőre, gondolja a mosoly is elég beszédes tud lenni.
Térdeléséből átvált ülésre egy kimért, egyszerű mozdulattal. Lábait kinyújtja, s le is simítja róla a fűszálakat. Lassú mozdulatokat tesz, ahogy szokta. Semmit sem siet el. Mozgására a zsákján lévő bábuk koppanással felelnek.*
*Az idő gyorsan telik, a gnómnak legalábbis ez tűnik fel. Néhányan jönnek és mennek, vannak akik régóta itt ülnek, de talán Dhekäy az egyetlen, aki mozdulatlan testtartásban ül, már egy jó ideje. Nem sok mindenre figyel fel, de amikor egy elf férfi érkezik meg nem messze tőle egy aranyszín pléddel, arra felemeli a fejét. Jobbára azért, mert érzékeli a levegő változását, mikor az anyagot leteríti a férfi. Más. Nem oda illő, nem olyasmi amire számított. Hiába ki kell terjesztenie a tudatát és fel kell készítenie magát arra, hogy résen legyen bármi történjék.
Kinyitja a szemét. Szembogara összeszűkül a fényváltozásra. A homlokát is ráncolnia kell a hirtelen behatás miatt, de pár pillanat múlva már minden tiszta és a ráncai is kisimulnak. Egészen rendkívüli látvány fogadja nem messze tőle. Első pillantásra látszik, hogy nem egy magafajta, akit elé sodort a szél. Drága ruhák, szépen fésült szőke haj, még a pléd is drága amin ül. Bár már abból sejti a lány, hogy nem világjáró, hogy pokrócon ül és nem a csupasz földön.
A mosolyra Dhekäy is kedves, szelíd mosollyal válaszol. Nem szólítja meg egyelőre, gondolja a mosoly is elég beszédes tud lenni.
Térdeléséből átvált ülésre egy kimért, egyszerű mozdulattal. Lábait kinyújtja, s le is simítja róla a fűszálakat. Lassú mozdulatokat tesz, ahogy szokta. Semmit sem siet el. Mozgására a zsákján lévő bábuk koppanással felelnek.*
5258. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-11 21:16:22
Üzenet elküldve: 2017-05-11 21:16:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Aleimord elég ritkán jár ide, mert inkább otthon szokott pihenni, a kertben. Miután elment kideríti a városőrökkel, hogy ki főzött egy parasztasszonyból pörköltet, kedve támadt a friss levegőhöz. Ezért van az, hogy egy szép, kényelmes pléddel kisétált ide. Leteríti a gyönyörű mintákkal tarkított arany színű anyagot a fűbe, majd ráül, és mosolyogva körbenéz. Meglát egy gnóm nőt, aki elég közel ül hozzá, neki is mosolyog. Lassú, mély levegőket vesz, magába szívja a virágok illatát, és átadja a testét a békének, nyugalomnak.*
*Aleimord elég ritkán jár ide, mert inkább otthon szokott pihenni, a kertben. Miután elment kideríti a városőrökkel, hogy ki főzött egy parasztasszonyból pörköltet, kedve támadt a friss levegőhöz. Ezért van az, hogy egy szép, kényelmes pléddel kisétált ide. Leteríti a gyönyörű mintákkal tarkított arany színű anyagot a fűbe, majd ráül, és mosolyogva körbenéz. Meglát egy gnóm nőt, aki elég közel ül hozzá, neki is mosolyog. Lassú, mély levegőket vesz, magába szívja a virágok illatát, és átadja a testét a békének, nyugalomnak.*
5257. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-11 17:41:40
Üzenet elküldve: 2017-05-11 17:41:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Daranel//
- Akármilyen gondtalan is tud lenni a gyermekkor és néha akármennyire is visszavágyódom, talán jobb hogy már felnőttem.
*Visszaemlékszik arra a napra amikor legelőször meglátta Daranelt. Segített neki az erszényét visszaszerezni, majd beszélgetni és ismerkedni kezdtek, s Effy egyszer csak azon kapta magát, hogy a férfi máris belopta magát a szívébe.*
- Oh, édesem, zavarba hozol... *Lágyan hozzáér a férfi arcához.* De azt se felejtsük el hogy segítettél rajtam aznap a templomkertben. Mindig is hálás leszek érte.
*Nem érzi azt, hogy Daranel túlzásba esne a kedveskedő szavakkal. Tetszik neki a bókolása, az udvarlása, hangjának lágy simogatása. Mintha valami földöntúli dalt hallgatna, amely elfeledteti vele élete összes búját s baját.
S nem mellesleg ő is megkönnyebbül mikor látja, hogy kedvese nem veszi zokon a visszautasítást. Ephemia valóban nem olyan lány aki csak úgy a szabadban hancúrozna, de talán még erősebb indok az, hogy még soha nem adta oda magát senkinek. Kicsit talán fél még belegondolni is ebbe az egészbe.*
- Örülök hogy így gondolod. Ha a megfelelő alkalom itt lesz, érezni fogjuk.
*Daranel ajánlata nagy örömmel tölti el s kicsit feljebb is kászálódik izgalmában a pokrócon.*
- Hogy én? A Vashegyre? De hiszen ez csodálatos ötlet! Úgysem jártam még ott és nagyon szeretném megismerni a környéket ahol élsz. Nagyon szeretnék elmenni!
*Örömében és izgatottságában bele sem gondol abba, hogy a kúriában vajon mit szólnának ehhez. De ugyan kit érdekel az ilyesmi ha az ember fülig szerelmes és semmi más nem számít a párján és a közös kalandokon kívül? Szóljanak hát amit akarnak, a lányt most ez egyáltalán nem érdekli. S furcsa, de talán ez az első alkalom hogy nem fél apja haragjától. Szabadnak érzi magát kedvese mellett.*
- Akármilyen gondtalan is tud lenni a gyermekkor és néha akármennyire is visszavágyódom, talán jobb hogy már felnőttem.
*Visszaemlékszik arra a napra amikor legelőször meglátta Daranelt. Segített neki az erszényét visszaszerezni, majd beszélgetni és ismerkedni kezdtek, s Effy egyszer csak azon kapta magát, hogy a férfi máris belopta magát a szívébe.*
- Oh, édesem, zavarba hozol... *Lágyan hozzáér a férfi arcához.* De azt se felejtsük el hogy segítettél rajtam aznap a templomkertben. Mindig is hálás leszek érte.
*Nem érzi azt, hogy Daranel túlzásba esne a kedveskedő szavakkal. Tetszik neki a bókolása, az udvarlása, hangjának lágy simogatása. Mintha valami földöntúli dalt hallgatna, amely elfeledteti vele élete összes búját s baját.
S nem mellesleg ő is megkönnyebbül mikor látja, hogy kedvese nem veszi zokon a visszautasítást. Ephemia valóban nem olyan lány aki csak úgy a szabadban hancúrozna, de talán még erősebb indok az, hogy még soha nem adta oda magát senkinek. Kicsit talán fél még belegondolni is ebbe az egészbe.*
- Örülök hogy így gondolod. Ha a megfelelő alkalom itt lesz, érezni fogjuk.
*Daranel ajánlata nagy örömmel tölti el s kicsit feljebb is kászálódik izgalmában a pokrócon.*
- Hogy én? A Vashegyre? De hiszen ez csodálatos ötlet! Úgysem jártam még ott és nagyon szeretném megismerni a környéket ahol élsz. Nagyon szeretnék elmenni!
*Örömében és izgatottságában bele sem gondol abba, hogy a kúriában vajon mit szólnának ehhez. De ugyan kit érdekel az ilyesmi ha az ember fülig szerelmes és semmi más nem számít a párján és a közös kalandokon kívül? Szóljanak hát amit akarnak, a lányt most ez egyáltalán nem érdekli. S furcsa, de talán ez az első alkalom hogy nem fél apja haragjától. Szabadnak érzi magát kedvese mellett.*
5256. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-11 15:36:36
Üzenet elküldve: 2017-05-11 15:36:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
//Főtanács//
*Természetesen tisztában van vele, hogy mit ajánlott, ám számtalan más dologról is tudomása van; olyanokról is, amit láthatóan a főtanács nem óhajt figyelembe venni. Végighallgatja a tirádát, csak néha szortyintva bele a pipába, néha-néha a többi főtanácsnokra tekintve, hogy vajon mind bólogat-e, vagy legalább egy-kettő van, amelyik elszégyelli magát.*
- A Látókő egy remek eszköz, amivel "távbeszélni" lehet. *írja le a techno-mágikus eszközt, amennyire csak tudja.*
- Kérdezd Naruhilt, ha magadtól nem tudod. Amúgy is, egy kicsit el vagy tévedve, barátom. *hunyorít Kornellre, mikor az végzett.*
- Nagyon szívesen sorra veszem neked a dolgokat, mert úgy látom, új vagy itt, a húsosfazék mellett. *Persze lehet, hogy téved, de akkor sem árt a dolgokat tisztázni.*
- Eltekintve attól, hogy nem értem, miért kellene érdekeljen engem, pórjaitoknak mennyiért kótyavetyélitek el kutyabőreiteket, azt kell mondjam: a mi általatok is elismert nemességünk ezen nem régen hozott "szabályotok" bizony időben megelőzi. Ha holnaptól tízezerszer tízezer arany lenne az ára, akkor most akarnád követelni rajtunk? Nem hinném. Szóval ezt akár el is felejtheted.
Ami terület, amit a Thargok benépesítettek, őseink földje, szóval szerintünk ti csupán vendégek vagytok a környéken. Amikor népem birtokba vette, és első erődünket felépítettük, senkiföldje volt. Kizárólag a békesség kedvéért voltam hajlandó papirost írni a dologról, szerződést, ahogy ti mondjátok. És amit én be is tartottam, ellentétben veletek... *bök ujjával a főtanácsos irányába.*
- Szóval én a helyedben csínján hivatkoznék egy olyan megállapodásra, amit többszörösen megszegtem, nem igaz? Meg most azt mondod, ezért még fizetnünk is kellett volna... vérünkkel és arannyal, hogy nézhetjük, ahogy szavatok porba hull. *örömtelen mosolyt villant a főtanácsosra.*
- Aranyon vett nemessége azoknak a kufároknak van, akik máshogy kiválóságukat bizonyítani nem tudják, ezt családod folytán neked kellene a legjobban tudnod; én és népem a Grombar alatt fizettük meg az árát... a te családod kastélya alatt, főtanácsnok. *lassan összehúzza a szemét, és mosolyogva hátradől.*
- Bizony-bizony... éppen a te és Consiglio jelenléte a bizonyság, hogy a főtanácsosi cím kimondva-kimondatlanul, de örökölhető, hiszen ahogy hallom, elég régóta huzakodtok egymással. De nem csak a dicső tettek, a szégyen is örökölődik... *nem akar tovább szórakozni, kezdi unni a városi szőrözést.*
- Tisztelettel érkeztem ide, és nem vártam, hogy megpróbáltok becsapni, mint valami csalafinta kufár az egyszeri felföldit. De ha így, hát így... *rázza a fejét elégedetlenül.*
- Nézetem szerint nincs túl sok választási lehetőségeket, de hagyok időt rá, hogy átgondoljátok. És nem érdekel az írásotok, azt már megszegtétek párszor - a teljesítésetek és a garanciák érdekelnek. Amellett pedig vegyetek figyelembe még néhány apróságot... *hajol kicsit előrébb.*
- Amon Ruadhot egy általatok megszegett szerződés köti csupán a Városhoz. Márpedig a Vashegy az a dugó, ami megakadályozza, hogy a kikötő szemete, Grombar mocska és a Vérkert minden miazmája a képetekbe robbanjon. Az a mocsok, amelynek gyülekezéséről tíz éve tudomása van bizonyos meg nem nevezett személyeknek... *jelentőségteljesen néz végig a főtanácson, hogy azok tudják: ő is mindent tud.*
- Lehet, hogy a bohóccirkuszon tartott népetek most éljenez, de ha megtudják, minek is köszönhetik az elmúlt évek szenvedéseit, az istenek haragját, hát... *nem is igazán akarja burkolni a dolgokat. Gátlástalanul ki fogja használni a háború alatt beszerzett információit, ha nem kapja meg, amit akar. Feláll, mert ténylegesen hagyni akar időt a Főtanácsnak, hogy átgondolják a dolgot még egyszer.*
- Ahogy mondtam: húszezer arany a költségekre, az egyik varázsos Látókő, amit az artheniori küldöttség hozott, hogy megtárgyaljunk egy ügyet, öröklődő főtanácsosi rang Amon Ruadh mindenkori hadurának, akárcsak a Consiglio és Morfneh családoknál, nagytanácsosi rang a Vashegy klánvezéreinek, ahányan csak vannak és néhány mágus-oktató, akiket ti küldötök meg, és nem mi kutatunk fel. Cserébe vállaljuk mindazokat, melyeket elmondtam. És mi betartjuk a szavunk. Ha nem... *megvonja a vállát.*
- Fontoljátok meg, tisztelt főtanács. *hajt fejet, de azért nem viszi túlzásba. Távozni készül, de nem csak az asztaltól, hanem az egész összejövetelről. Ha fél szavakból nem értik egymást, akkor tépheti a száját, ameddig akarja.*
//Főtanács//
*Természetesen tisztában van vele, hogy mit ajánlott, ám számtalan más dologról is tudomása van; olyanokról is, amit láthatóan a főtanács nem óhajt figyelembe venni. Végighallgatja a tirádát, csak néha szortyintva bele a pipába, néha-néha a többi főtanácsnokra tekintve, hogy vajon mind bólogat-e, vagy legalább egy-kettő van, amelyik elszégyelli magát.*
- A Látókő egy remek eszköz, amivel "távbeszélni" lehet. *írja le a techno-mágikus eszközt, amennyire csak tudja.*
- Kérdezd Naruhilt, ha magadtól nem tudod. Amúgy is, egy kicsit el vagy tévedve, barátom. *hunyorít Kornellre, mikor az végzett.*
- Nagyon szívesen sorra veszem neked a dolgokat, mert úgy látom, új vagy itt, a húsosfazék mellett. *Persze lehet, hogy téved, de akkor sem árt a dolgokat tisztázni.*
- Eltekintve attól, hogy nem értem, miért kellene érdekeljen engem, pórjaitoknak mennyiért kótyavetyélitek el kutyabőreiteket, azt kell mondjam: a mi általatok is elismert nemességünk ezen nem régen hozott "szabályotok" bizony időben megelőzi. Ha holnaptól tízezerszer tízezer arany lenne az ára, akkor most akarnád követelni rajtunk? Nem hinném. Szóval ezt akár el is felejtheted.
Ami terület, amit a Thargok benépesítettek, őseink földje, szóval szerintünk ti csupán vendégek vagytok a környéken. Amikor népem birtokba vette, és első erődünket felépítettük, senkiföldje volt. Kizárólag a békesség kedvéért voltam hajlandó papirost írni a dologról, szerződést, ahogy ti mondjátok. És amit én be is tartottam, ellentétben veletek... *bök ujjával a főtanácsos irányába.*
- Szóval én a helyedben csínján hivatkoznék egy olyan megállapodásra, amit többszörösen megszegtem, nem igaz? Meg most azt mondod, ezért még fizetnünk is kellett volna... vérünkkel és arannyal, hogy nézhetjük, ahogy szavatok porba hull. *örömtelen mosolyt villant a főtanácsosra.*
- Aranyon vett nemessége azoknak a kufároknak van, akik máshogy kiválóságukat bizonyítani nem tudják, ezt családod folytán neked kellene a legjobban tudnod; én és népem a Grombar alatt fizettük meg az árát... a te családod kastélya alatt, főtanácsnok. *lassan összehúzza a szemét, és mosolyogva hátradől.*
- Bizony-bizony... éppen a te és Consiglio jelenléte a bizonyság, hogy a főtanácsosi cím kimondva-kimondatlanul, de örökölhető, hiszen ahogy hallom, elég régóta huzakodtok egymással. De nem csak a dicső tettek, a szégyen is örökölődik... *nem akar tovább szórakozni, kezdi unni a városi szőrözést.*
- Tisztelettel érkeztem ide, és nem vártam, hogy megpróbáltok becsapni, mint valami csalafinta kufár az egyszeri felföldit. De ha így, hát így... *rázza a fejét elégedetlenül.*
- Nézetem szerint nincs túl sok választási lehetőségeket, de hagyok időt rá, hogy átgondoljátok. És nem érdekel az írásotok, azt már megszegtétek párszor - a teljesítésetek és a garanciák érdekelnek. Amellett pedig vegyetek figyelembe még néhány apróságot... *hajol kicsit előrébb.*
- Amon Ruadhot egy általatok megszegett szerződés köti csupán a Városhoz. Márpedig a Vashegy az a dugó, ami megakadályozza, hogy a kikötő szemete, Grombar mocska és a Vérkert minden miazmája a képetekbe robbanjon. Az a mocsok, amelynek gyülekezéséről tíz éve tudomása van bizonyos meg nem nevezett személyeknek... *jelentőségteljesen néz végig a főtanácson, hogy azok tudják: ő is mindent tud.*
- Lehet, hogy a bohóccirkuszon tartott népetek most éljenez, de ha megtudják, minek is köszönhetik az elmúlt évek szenvedéseit, az istenek haragját, hát... *nem is igazán akarja burkolni a dolgokat. Gátlástalanul ki fogja használni a háború alatt beszerzett információit, ha nem kapja meg, amit akar. Feláll, mert ténylegesen hagyni akar időt a Főtanácsnak, hogy átgondolják a dolgot még egyszer.*
- Ahogy mondtam: húszezer arany a költségekre, az egyik varázsos Látókő, amit az artheniori küldöttség hozott, hogy megtárgyaljunk egy ügyet, öröklődő főtanácsosi rang Amon Ruadh mindenkori hadurának, akárcsak a Consiglio és Morfneh családoknál, nagytanácsosi rang a Vashegy klánvezéreinek, ahányan csak vannak és néhány mágus-oktató, akiket ti küldötök meg, és nem mi kutatunk fel. Cserébe vállaljuk mindazokat, melyeket elmondtam. És mi betartjuk a szavunk. Ha nem... *megvonja a vállát.*
- Fontoljátok meg, tisztelt főtanács. *hajt fejet, de azért nem viszi túlzásba. Távozni készül, de nem csak az asztaltól, hanem az egész összejövetelről. Ha fél szavakból nem értik egymást, akkor tépheti a száját, ameddig akarja.*
5255. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-10 17:16:38
Üzenet elküldve: 2017-05-10 17:16:38
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
//Jelöltek//
//Kettes csapat//
*A maga részéről fájdalmasat sóhajt, amikor a nagytanács egy tagja kihirdeti az ítéletet. Rövid időre elgondolkozik rajta, hogy megkérdezze: elfogyott a kötél? De inkább úgy dönt, nem erőlteti a humort, ezek itt nagytanácsosok, hát mit is tudnak ők a humorról?*
- Úgy fest, túl erős volt a leosztás *vonja meg a vállát, hiszen a csapatok zömével szimpátia, gyűlölet, pofa, és ülep alapján jöttek össze, nem pedig úgy, hogy szem előtt tartsák az erőviszonyokat. Lorew ezt kicsit sérelmezte is az előző körben, ugyanakkor a tanács döntését még ennél is jobban sérelmezi. Ez már a búcsú pillanata, így hát odafordul csapattársaihoz, és halkan annyit mond:*
- Úgy őrizzetek meg emlékeitekben, amilyen vagyok, és ne úgy, amilyenné válni fogok. És ha minden jól megy, találkozunk még, ebben, vagy egy másik életben.
*Azzal már menne, hogy nyakába vegye a kötelet a könnyes búcsú után, de újfent eszébe ötlik, hogy nem kivégzésről van szó, csak újraosztották a csapatokat. Ez azért megnyugtató. Enyhén félkör-forma úton átsétál Qeron oldalára, és fel van készülve minden borzalomra. Immáron második viccét kell lenyelje abból a megfontolásból, hogy az itteniek mind fásultak, és nem értik a viccet, pedig az "Itt tényleg jobb a levegő..." most nagyon adta volna magát. Utoljára a katakombákban sütötte el ezt a poént, és őszintén hiányzik neki.
~ Hát ez meg mit szabadkozik? ~
Vonja fel a szemöldökét egy egészen hosszú pillanatra, de aztán csak képzeletben megvonja a vállát.*
- Ne aggódj, én sem neheztelek rád a játék miatt *jegyzi meg mindenféle - egyébként általa baromira feleslegesnek ítélt - uramozás nélkül. És ez igaz is, nem esik nehezére az őszinte hangsúly, a játék miatt valóban nem neheztel rá. De időlegesen persze hajlandó félretenni az ellentétet, és szórakoztatni a nagyérdeműt.
~ Tényleg olyan már ez, mint egy cirkusz... Hát mire adtam én a fejem? ~
Qeron szavaira próbál meglepettséget erőltetni, mintha ő maga még nem jött volna rá erre. Hülyét csinálnak magukból mindenki előtt a nép szórakoztatására, Lorew így fogalmazta volna meg, tény, kevésbé cizelláltan. Legalább paradicsomok lettek volna, akkor izgalmasabb lenne minden. Akkor lenne miért bájologni.*
- Legutóbb én nyitottam a kört, szóval azt tudom mondani neked is, amit Nestarnak. Ezen kör nyitása a tied.
*Bár még kicsit igazságtalannak is érzi, hogy másodszor is a kezdő csapatban lehet, mondjuk nézőpont kérdése, hogy ettől most jól, vagy rosszul jár. Ha kicsit jobban belegondol az ember, akkor kényelmesebb helyzetben van az, aki reagálhat, szemben azzal, akinek a semmiből kell építkeznie. Ugyanakkor Qeronnak a semmiből építkezés korábban sem jelentett gondot, ezt volt szerencséje a szerzetesnek látni és hallani. Nem félti. Végre nem lesz más dolga, mint úszni az árral. Szerencséjére jól szemügyre vette a fickó előző társának feladatkörét, és úgy ítéli meg, erre ő is képes lesz.*
//Jelöltek//
//Kettes csapat//
*A maga részéről fájdalmasat sóhajt, amikor a nagytanács egy tagja kihirdeti az ítéletet. Rövid időre elgondolkozik rajta, hogy megkérdezze: elfogyott a kötél? De inkább úgy dönt, nem erőlteti a humort, ezek itt nagytanácsosok, hát mit is tudnak ők a humorról?*
- Úgy fest, túl erős volt a leosztás *vonja meg a vállát, hiszen a csapatok zömével szimpátia, gyűlölet, pofa, és ülep alapján jöttek össze, nem pedig úgy, hogy szem előtt tartsák az erőviszonyokat. Lorew ezt kicsit sérelmezte is az előző körben, ugyanakkor a tanács döntését még ennél is jobban sérelmezi. Ez már a búcsú pillanata, így hát odafordul csapattársaihoz, és halkan annyit mond:*
- Úgy őrizzetek meg emlékeitekben, amilyen vagyok, és ne úgy, amilyenné válni fogok. És ha minden jól megy, találkozunk még, ebben, vagy egy másik életben.
*Azzal már menne, hogy nyakába vegye a kötelet a könnyes búcsú után, de újfent eszébe ötlik, hogy nem kivégzésről van szó, csak újraosztották a csapatokat. Ez azért megnyugtató. Enyhén félkör-forma úton átsétál Qeron oldalára, és fel van készülve minden borzalomra. Immáron második viccét kell lenyelje abból a megfontolásból, hogy az itteniek mind fásultak, és nem értik a viccet, pedig az "Itt tényleg jobb a levegő..." most nagyon adta volna magát. Utoljára a katakombákban sütötte el ezt a poént, és őszintén hiányzik neki.
~ Hát ez meg mit szabadkozik? ~
Vonja fel a szemöldökét egy egészen hosszú pillanatra, de aztán csak képzeletben megvonja a vállát.*
- Ne aggódj, én sem neheztelek rád a játék miatt *jegyzi meg mindenféle - egyébként általa baromira feleslegesnek ítélt - uramozás nélkül. És ez igaz is, nem esik nehezére az őszinte hangsúly, a játék miatt valóban nem neheztel rá. De időlegesen persze hajlandó félretenni az ellentétet, és szórakoztatni a nagyérdeműt.
~ Tényleg olyan már ez, mint egy cirkusz... Hát mire adtam én a fejem? ~
Qeron szavaira próbál meglepettséget erőltetni, mintha ő maga még nem jött volna rá erre. Hülyét csinálnak magukból mindenki előtt a nép szórakoztatására, Lorew így fogalmazta volna meg, tény, kevésbé cizelláltan. Legalább paradicsomok lettek volna, akkor izgalmasabb lenne minden. Akkor lenne miért bájologni.*
- Legutóbb én nyitottam a kört, szóval azt tudom mondani neked is, amit Nestarnak. Ezen kör nyitása a tied.
*Bár még kicsit igazságtalannak is érzi, hogy másodszor is a kezdő csapatban lehet, mondjuk nézőpont kérdése, hogy ettől most jól, vagy rosszul jár. Ha kicsit jobban belegondol az ember, akkor kényelmesebb helyzetben van az, aki reagálhat, szemben azzal, akinek a semmiből kell építkeznie. Ugyanakkor Qeronnak a semmiből építkezés korábban sem jelentett gondot, ezt volt szerencséje a szerzetesnek látni és hallani. Nem félti. Végre nem lesz más dolga, mint úszni az árral. Szerencséjére jól szemügyre vette a fickó előző társának feladatkörét, és úgy ítéli meg, erre ő is képes lesz.*
5254. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-10 15:31:23
Üzenet elküldve: 2017-05-10 15:31:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Kampány//
//Jelöltek//
//Kettes majd egyes csapat//
*Ez idáig szokatlanul csendben maradt. Ennek oka pedig nem volt más, mint az, hogy nem látta értelmét még jobban belefolyni a dolgokba. Ő elmondta amit elszeretett volna, és ezzel aztán lehet ám vitatkozni, feltéve ha az ember meg is érti, hogy miről beszél, nem pedig bele a vakvilágba kezd el hadoválni válaszképpen teljesen másról. Ezért inkább csak derűsen hallgatta a továbbiakat, s amikor lezárul az első kör, és őt a másik csapatba helyezik át, először meglepődik. Hiszen így, hogy maguk választottak csapatot, mindenkinek lehetősége lett volna szétosztani a feladatokat egymás között, és mivel ők ketten voltak, remekül kezdhette volna maga az érvelést ebben a körben. Így viszont... megint sokad rangúként ácsoroghat majd. Ám végül is neki mindegy. Ha a tanács elég jól ért a politikához, akkor így is láthatják, hogy bizony ő is. Na meg Qeron még. Ezért is volt jó vele a társulás. Legalábbis neki, Ryrrosnak ez a véleménye.*
- Fájdalom, valóban úgy tűnik. De véleményem szerint ez még akár valami kezdete is lehet. *vigyorog a nemesre a férfi. Arra pedig, hogy ne vegye magára az elkövetkezendőket, még halkan fel is nevet egy rövid időre.*
- Ugyan, uram. Ahogy magad is mondtad, ez egy játék. Na meg politika. Ott kell ütni ahol fáj, és a másiknak egy szava sem lehet érte, hiszen maga lépett a ketrecbe. *somolyog.*- Viszont kívánom a jó szerencsét! *biccent egy kissé Qeronnak, majd el is indul, hogy elfoglalja új helyét a másik csapatban.
Ha ez van, hát ez van, de érdekes lesz így is a felállás.*
- Üdvözöllek benneteket újfent, uraim. *érkezik is meg kedélyes mosollyal arcán Worenthez és Nestarhoz.*
- Úgy fest mostantól megörvendeztethetjük egymást felemelő személyiségeinkkel. *biccent a férfiaknak.*
- Izgalmas volt az előző kör, szívesen megmérettettem volna ellenetek uraim ismét. De úgy vélem, ez a kör sem lesz kevésbé izgalmasabb, és bízom benne, hogy remek munkát fogunk végezni együtt. *tudja le ennyivel a beszélgetést, és már vár is a kezdésre, hogy hogyan legyen.*
A hozzászólás írója (Ryrroshvar Syn Srrathyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.10 15:33:23
//Jelöltek//
//Kettes majd egyes csapat//
*Ez idáig szokatlanul csendben maradt. Ennek oka pedig nem volt más, mint az, hogy nem látta értelmét még jobban belefolyni a dolgokba. Ő elmondta amit elszeretett volna, és ezzel aztán lehet ám vitatkozni, feltéve ha az ember meg is érti, hogy miről beszél, nem pedig bele a vakvilágba kezd el hadoválni válaszképpen teljesen másról. Ezért inkább csak derűsen hallgatta a továbbiakat, s amikor lezárul az első kör, és őt a másik csapatba helyezik át, először meglepődik. Hiszen így, hogy maguk választottak csapatot, mindenkinek lehetősége lett volna szétosztani a feladatokat egymás között, és mivel ők ketten voltak, remekül kezdhette volna maga az érvelést ebben a körben. Így viszont... megint sokad rangúként ácsoroghat majd. Ám végül is neki mindegy. Ha a tanács elég jól ért a politikához, akkor így is láthatják, hogy bizony ő is. Na meg Qeron még. Ezért is volt jó vele a társulás. Legalábbis neki, Ryrrosnak ez a véleménye.*
- Fájdalom, valóban úgy tűnik. De véleményem szerint ez még akár valami kezdete is lehet. *vigyorog a nemesre a férfi. Arra pedig, hogy ne vegye magára az elkövetkezendőket, még halkan fel is nevet egy rövid időre.*
- Ugyan, uram. Ahogy magad is mondtad, ez egy játék. Na meg politika. Ott kell ütni ahol fáj, és a másiknak egy szava sem lehet érte, hiszen maga lépett a ketrecbe. *somolyog.*- Viszont kívánom a jó szerencsét! *biccent egy kissé Qeronnak, majd el is indul, hogy elfoglalja új helyét a másik csapatban.
Ha ez van, hát ez van, de érdekes lesz így is a felállás.*
- Üdvözöllek benneteket újfent, uraim. *érkezik is meg kedélyes mosollyal arcán Worenthez és Nestarhoz.*
- Úgy fest mostantól megörvendeztethetjük egymást felemelő személyiségeinkkel. *biccent a férfiaknak.*
- Izgalmas volt az előző kör, szívesen megmérettettem volna ellenetek uraim ismét. De úgy vélem, ez a kör sem lesz kevésbé izgalmasabb, és bízom benne, hogy remek munkát fogunk végezni együtt. *tudja le ennyivel a beszélgetést, és már vár is a kezdésre, hogy hogyan legyen.*
A hozzászólás írója (Ryrroshvar Syn Srrathyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.10 15:33:23
5253. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-10 14:29:46
Üzenet elküldve: 2017-05-10 14:29:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
//Jelöltek//
//Kettes csapat//
*Az első kérdéskör hát lezárul, ezt egy bólintással nyugtázza is, majd a hallottak után elsőként Ryrroshoz fordul.*
- Társulásunk úgy fest rövidre lett szabva. Az eddigi szavaimat, ahogy a következő feladatban elhangzókat, kérlek ne vedd személyes véleménynek. Ez csupán egy játék, de így hogy szembe kerülünk, talán sokkal izgalmasabb lesz. Jó szerencsét a továbbiakban!
*Kezét nyújtja búcsúzóul, barátságos mosolya pedig elmaradhatatlan kísérője ennek is.*
~ Vajon mi lehet a valódi szándéka? Jól csinálja amit csinál, veszélyes lehet... ~
*Nekik kell majd kezdeniük, de nem vág bele addig amíg a csere le nem zajlik, ha pedig Lorew megérkezik mellé, akkor is inkább őt fogadja pár rövid szóval mielőtt szónoklásba kezdene, kezét is nyújtja rögtön, hogy üdvözölje a szerzetest maga mellett.*
- Kérlek uram, ne gondolj a szavaim mögé semmi személyeset.
*Sokkal inkább kedélyesen beszél mint sajnálkozva.*
- Ez az egész rendezvény csupán a nép szórakoztatására szolgál. Mindenható istenek repkednek a fejünk felett, a háború alakulását is sokan megkérdőjelezik, bizonytalan idők voltak és jönnek, sok fontosabb esemény zajlik a színfalak mögött. Ez itt mind csak szemfényvesztés, hogy a népnek nyugodalma legyen és ne foglalkozzon kínosabb ügyekkel.
*Arra persze ügyel, hogy más ne hallja amit mond, de a közvetlen közelükben úgysincs senki, csak ketten vannak az emelvényen, nem kell nagyon suttognia. Meglehet, hogy részben igaz amit mond, de ő maga sokkal többet is lát ebben a rendezvényben. Az viszont nem lenne rossz, ha enyhítene az ellenszenven amit érezni vél magával szemben a szerzetes felől. Jobb szeretne mindenkinek a jó oldalán maradni.*
~ Kíváncsi vagyok mi lesz, hogy egy oldalra állítottak. Fel fog szólalni mellettem, vagy tüntetőleg csendben marad? És a másik csapatban Nestar mit fog szólni Ryrroshoz? Elismerésem, ötletes csavar. ~
- Bennem nincsen rossz érzés egyikőtök iránt sem, csak az elvárásoknak igyekeztem megfelelni.
//Jelöltek//
//Kettes csapat//
*Az első kérdéskör hát lezárul, ezt egy bólintással nyugtázza is, majd a hallottak után elsőként Ryrroshoz fordul.*
- Társulásunk úgy fest rövidre lett szabva. Az eddigi szavaimat, ahogy a következő feladatban elhangzókat, kérlek ne vedd személyes véleménynek. Ez csupán egy játék, de így hogy szembe kerülünk, talán sokkal izgalmasabb lesz. Jó szerencsét a továbbiakban!
*Kezét nyújtja búcsúzóul, barátságos mosolya pedig elmaradhatatlan kísérője ennek is.*
~ Vajon mi lehet a valódi szándéka? Jól csinálja amit csinál, veszélyes lehet... ~
*Nekik kell majd kezdeniük, de nem vág bele addig amíg a csere le nem zajlik, ha pedig Lorew megérkezik mellé, akkor is inkább őt fogadja pár rövid szóval mielőtt szónoklásba kezdene, kezét is nyújtja rögtön, hogy üdvözölje a szerzetest maga mellett.*
- Kérlek uram, ne gondolj a szavaim mögé semmi személyeset.
*Sokkal inkább kedélyesen beszél mint sajnálkozva.*
- Ez az egész rendezvény csupán a nép szórakoztatására szolgál. Mindenható istenek repkednek a fejünk felett, a háború alakulását is sokan megkérdőjelezik, bizonytalan idők voltak és jönnek, sok fontosabb esemény zajlik a színfalak mögött. Ez itt mind csak szemfényvesztés, hogy a népnek nyugodalma legyen és ne foglalkozzon kínosabb ügyekkel.
*Arra persze ügyel, hogy más ne hallja amit mond, de a közvetlen közelükben úgysincs senki, csak ketten vannak az emelvényen, nem kell nagyon suttognia. Meglehet, hogy részben igaz amit mond, de ő maga sokkal többet is lát ebben a rendezvényben. Az viszont nem lenne rossz, ha enyhítene az ellenszenven amit érezni vél magával szemben a szerzetes felől. Jobb szeretne mindenkinek a jó oldalán maradni.*
~ Kíváncsi vagyok mi lesz, hogy egy oldalra állítottak. Fel fog szólalni mellettem, vagy tüntetőleg csendben marad? És a másik csapatban Nestar mit fog szólni Ryrroshoz? Elismerésem, ötletes csavar. ~
- Bennem nincsen rossz érzés egyikőtök iránt sem, csak az elvárásoknak igyekeztem megfelelni.
5252. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-09 17:23:54
Üzenet elküldve: 2017-05-09 17:23:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
// Dargal //
* Lassan, de biztosan elindulnak hát a folyón, az újonnan kölcsönvett csónakjukkal és a szintén kölcsönvett tündérükkel. Látszólag minden a legnagyobb rendben megy, azt az aprócska hibát leszámítva, hogy Dargal már megint szerencsétlenkedik. Orkunk persze legszívesebben megint üvöltözni egyet, de sikerül visszafognia magát - úgy látszik a városi levegő mégiscsak jó valamire, noha biztos nem arra, hogy szabaddá tegyen. Így hát az ordítozás elmarad, helyette sóhajt egyet és továbbra is ügyel arra, hogy a tündér továbbra se próbáljon meg semmiféle menekülési módszert. Azaz lábaival nem túl durván, de nem is finomkodva, összeszorítja a szárnyast, hogy az éppen csak mozdulni tudjon és végleg elmenjen a kedve a meneküléstől. Mivel ez épp ellenkezőleg történik és még kicsit mozgolódni is kezd, mikor Dargal kedves szavakkal illeti őt, ezért Ante inkább lejjebb tolja egy kicsit a lányt. Így már alig látszik ki a csónakból, illetve az ork lábai sem engedik, hogy meneküljön, tehát koncentrálhatnak végre az evezésre. *
- Fogd így, ahogy én! * Közben persze mutatja is a saját evezőjével. *
- Mindig húzd hátra a vízben, ahogy én! * Ezt is bemutatja persze, nem is egyszer. Most éppen bal oldalon evez, de aztán átrakja a másik oldalra és ott is bemutatja mindezt, nehogy gondok adódjanak a későbbiekben ebből. *
- Neked van a legfontosabb feladatod, mer' elől van a legtöbb víz, ezér' ne lazsálj. * Hazudik egyet gyorsan. Az igazat megvallva pont Anténak van fontosabb feladata, mivel ő kormányoz, de nem merte volna fiára bízni ezt a feladatot, mert mint kiderült még evezőt sem igen látott. Akkor hogy ment volna a kormányzás? Ám ez amolyan kegyes hazugság, így legalább nagyobb lesz a munkaerő, ha Dargal elhiszi, hogy fontos. Mert igazából ő is fontos, mivel nem megy magától a csónak, de hát na. *
- Te meg ne félj má'! * Bökdösi meg a tündért vigyorogva. * Elviszünk a kikötőbe, aztán ott majd elválik, hogy mi lesz a sorsod. * Egyelőre se Dargalnak, se Klivynek nem akarja elárulni a tervét, mert mindkét oldalról számít némi elégedetlenségre, az pedig nem volna a legszerencsésebb, ha egy csónakban ülve vesznének össze, mert már így is elég instabil a ladik és Ante a legkevésbé sem akarna megmártózni a folyóban. Ő is tud úszni (úgy-ahogy, tehát éppen csak), tehát kijutna élve a partra, de nem valószínű, hogy a zsákmány is végig vele maradna. Meg amúgy is, nem akar megázni sem, mert a szárítkozás elég rossz dolog. *
* Lassan, de biztosan elindulnak hát a folyón, az újonnan kölcsönvett csónakjukkal és a szintén kölcsönvett tündérükkel. Látszólag minden a legnagyobb rendben megy, azt az aprócska hibát leszámítva, hogy Dargal már megint szerencsétlenkedik. Orkunk persze legszívesebben megint üvöltözni egyet, de sikerül visszafognia magát - úgy látszik a városi levegő mégiscsak jó valamire, noha biztos nem arra, hogy szabaddá tegyen. Így hát az ordítozás elmarad, helyette sóhajt egyet és továbbra is ügyel arra, hogy a tündér továbbra se próbáljon meg semmiféle menekülési módszert. Azaz lábaival nem túl durván, de nem is finomkodva, összeszorítja a szárnyast, hogy az éppen csak mozdulni tudjon és végleg elmenjen a kedve a meneküléstől. Mivel ez épp ellenkezőleg történik és még kicsit mozgolódni is kezd, mikor Dargal kedves szavakkal illeti őt, ezért Ante inkább lejjebb tolja egy kicsit a lányt. Így már alig látszik ki a csónakból, illetve az ork lábai sem engedik, hogy meneküljön, tehát koncentrálhatnak végre az evezésre. *
- Fogd így, ahogy én! * Közben persze mutatja is a saját evezőjével. *
- Mindig húzd hátra a vízben, ahogy én! * Ezt is bemutatja persze, nem is egyszer. Most éppen bal oldalon evez, de aztán átrakja a másik oldalra és ott is bemutatja mindezt, nehogy gondok adódjanak a későbbiekben ebből. *
- Neked van a legfontosabb feladatod, mer' elől van a legtöbb víz, ezér' ne lazsálj. * Hazudik egyet gyorsan. Az igazat megvallva pont Anténak van fontosabb feladata, mivel ő kormányoz, de nem merte volna fiára bízni ezt a feladatot, mert mint kiderült még evezőt sem igen látott. Akkor hogy ment volna a kormányzás? Ám ez amolyan kegyes hazugság, így legalább nagyobb lesz a munkaerő, ha Dargal elhiszi, hogy fontos. Mert igazából ő is fontos, mivel nem megy magától a csónak, de hát na. *
- Te meg ne félj má'! * Bökdösi meg a tündért vigyorogva. * Elviszünk a kikötőbe, aztán ott majd elválik, hogy mi lesz a sorsod. * Egyelőre se Dargalnak, se Klivynek nem akarja elárulni a tervét, mert mindkét oldalról számít némi elégedetlenségre, az pedig nem volna a legszerencsésebb, ha egy csónakban ülve vesznének össze, mert már így is elég instabil a ladik és Ante a legkevésbé sem akarna megmártózni a folyóban. Ő is tud úszni (úgy-ahogy, tehát éppen csak), tehát kijutna élve a partra, de nem valószínű, hogy a zsákmány is végig vele maradna. Meg amúgy is, nem akar megázni sem, mert a szárítkozás elég rossz dolog. *
5251. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-09 09:09:56
Üzenet elküldve: 2017-05-09 09:09:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Kampány //
// Néző //
* Igen komolyan figyel bár néha belefárad az egymást követő beszédekbe na meg mellébeszélésekbe. Időnként hófehér szemöldöke kérdőn kúszik fel majd fejét csóválva nem érti miként kötődik az épp elmondott indok a témához viszont egyre inkább biztos abban, hogy nagyon jó helyen van ő otthon, a Kúria csendes félhomályéban avagy épp klánok közötti, szemtől szembeni megbeszéléseken.
Tekintete tova is illan egy ideig Mynan mélázva. Nilre rámosolyog. Alig hallotta ma itt a hangját a hímnek akit inkább egyszerű kísérőként hívott magával mintsem testőrnek, ezért nem is várja el, hogy bármilyen szinten megvédjék a testi épségét avagy a javait.*
- Jól vésd az eszedbe az arcvonásait.* szól Nilnek, de Malrion sem hibázik ha még egyszer végigméri a tolvajt, és ezzel egyben válaszol a nőstényke kérdésére is.*
- Egyszer még hasznunkra lehet de akkor nem lesz ott a városőrség, hogy megvédje.* mosolyodik el negédesen, méregzöld szemeivel kísérve a városőrök közepén elvonuló tolvajt.
Pár pillanatra Kagan sziluettjén is megpihen tekintete. Ajkai vérvörös vékony vonallá szűkülnek. Nem hallja miről folyik a beszélgetés de azt látja jól, hogy kikkel. Mindig is becsülte a barbár kitartását, törtetését amivel népének biztos helyet tudott kiverekedni Arthenior közelében. Moon csak a családjáért és háza népéért felel, egy maroknyi makacs mélységiért na meg Nestarért aki konokságban felülmúlja mindeniküket. Látja, hogy Kagan igen titkos megbeszélést tart a kampány közepén na meg érzi a most érkezett hím figyelmét is ezért végül ismét felé fordul.*
- Moonxylwery Dwirinthalen. *mutatkozik be a hely és a jelenlévők tiszteletére teljes nevével. Apró kacsó pihen meg Makhworr kézben elfogadva a kézcsókot majd rebben vissza az ölébe. Valószínűleg ha a barakkban futnak össze akkor meg kellett volna elégednie egy egyszerű és rövid Moonal. A tolvaj megemlítésére tekintete még egyszer Myna hátának szegeződik majd könnyedén jegyzi meg.*
- Ah, igen. Óvatlan volt a leányzó pedig még esélyt is adtunk neki az eltűnésre.* hangja kissé bosszús. Nem sokra mennek egy félkezű tolvajjal.*
- És ön honnan érkezett? Nem láttam még Arthenior utcáin.
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.09 09:13:39
// Néző //
* Igen komolyan figyel bár néha belefárad az egymást követő beszédekbe na meg mellébeszélésekbe. Időnként hófehér szemöldöke kérdőn kúszik fel majd fejét csóválva nem érti miként kötődik az épp elmondott indok a témához viszont egyre inkább biztos abban, hogy nagyon jó helyen van ő otthon, a Kúria csendes félhomályéban avagy épp klánok közötti, szemtől szembeni megbeszéléseken.
Tekintete tova is illan egy ideig Mynan mélázva. Nilre rámosolyog. Alig hallotta ma itt a hangját a hímnek akit inkább egyszerű kísérőként hívott magával mintsem testőrnek, ezért nem is várja el, hogy bármilyen szinten megvédjék a testi épségét avagy a javait.*
- Jól vésd az eszedbe az arcvonásait.* szól Nilnek, de Malrion sem hibázik ha még egyszer végigméri a tolvajt, és ezzel egyben válaszol a nőstényke kérdésére is.*
- Egyszer még hasznunkra lehet de akkor nem lesz ott a városőrség, hogy megvédje.* mosolyodik el negédesen, méregzöld szemeivel kísérve a városőrök közepén elvonuló tolvajt.
Pár pillanatra Kagan sziluettjén is megpihen tekintete. Ajkai vérvörös vékony vonallá szűkülnek. Nem hallja miről folyik a beszélgetés de azt látja jól, hogy kikkel. Mindig is becsülte a barbár kitartását, törtetését amivel népének biztos helyet tudott kiverekedni Arthenior közelében. Moon csak a családjáért és háza népéért felel, egy maroknyi makacs mélységiért na meg Nestarért aki konokságban felülmúlja mindeniküket. Látja, hogy Kagan igen titkos megbeszélést tart a kampány közepén na meg érzi a most érkezett hím figyelmét is ezért végül ismét felé fordul.*
- Moonxylwery Dwirinthalen. *mutatkozik be a hely és a jelenlévők tiszteletére teljes nevével. Apró kacsó pihen meg Makhworr kézben elfogadva a kézcsókot majd rebben vissza az ölébe. Valószínűleg ha a barakkban futnak össze akkor meg kellett volna elégednie egy egyszerű és rövid Moonal. A tolvaj megemlítésére tekintete még egyszer Myna hátának szegeződik majd könnyedén jegyzi meg.*
- Ah, igen. Óvatlan volt a leányzó pedig még esélyt is adtunk neki az eltűnésre.* hangja kissé bosszús. Nem sokra mennek egy félkezű tolvajjal.*
- És ön honnan érkezett? Nem láttam még Arthenior utcáin.
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.09 09:13:39
5250. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-08 21:29:54
Üzenet elküldve: 2017-05-08 21:29:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A férfi végül nem szól egy szót sem, mikor elmegy. Ahhoz képest, hogy korábban mennyit beszélt ez különös a nőnek. Úgy gondolja, hogy nem érdemes vele törődnie tovább. Elvégre azon kívül, hogy agyon akarta gázolni egy lóval, semmi olyasmit nem tett, amivel ki vívta volna azt, hogy Dhekäy figyelemre méltassa továbbra is.
Szemeit becsukva hajtja le ismét a fejét és hallgatja a távolodó lépteket, melyek addig tartanak, amíg az előbb a ló patáinak fűben való susogása hangzott. Mást nem hall, az ige mormolása talán még eljut hozzá, valamilyen szinte, de ha a férfi ügyel arra, hogy nagyon halk legyen, akkor azt sem észleli a gnóm.
Lassan veszi a levegőket, fokozatosan csökkenti percenként négyre a légvételek számát, mely közben kiterjeszti a figyelmét egyre szélesebbre. A hosszú zöld fű suhogása, ahogy a szél végigfut rajta. Aztán a madarak füttye, ami becsatlakozik. Közelebbről hallani véli a rovarok neszezését. Egy idő után minden sokkal közelebb lesz hozzá, minden tisztább lesz. Még meg kell tanulnia, hogyan kell úgy hallgatózni, hogy a távoli neszeket is megérezze. S ha már ezt is magához képest mesteri szintre tudja majd fejleszteni, arra kell rájönnie hogyan gátolja meg gondolatait, olyannyira, hogy meditálás nélkül is sikerüljön messziről kiszűrnie a neszeket. Ha az erdőben fog utazni szüksége lesz erre a tudásra. Az útonállókat is elkerülheti így, akárcsak a vadakat.
A lába alatt érzi az alatta mászó rovarokat, a fű mozgása is eljut hozzá, ahogy az alkarját simogató szellő is. Hall és érez, s úgy véli csaknem olyan tisztán látja a körülötte lévő tájat, mintha nyitva lenne a szeme. Képes megkülönböztetni a madarak hangjait, még akkor is ha nem tudja pontosan milyen fajtájúak, annyit tud, hogy a dallamosabb madár sárga, míg a rekedten csivitelőnek kék a tollazata.
Nem tudja meddig lesz itt egyedül. Addig biztosan míg a nap fenn van az égen, de még korom sötétség előtt el szeretne menni védett helyre.*
*A férfi végül nem szól egy szót sem, mikor elmegy. Ahhoz képest, hogy korábban mennyit beszélt ez különös a nőnek. Úgy gondolja, hogy nem érdemes vele törődnie tovább. Elvégre azon kívül, hogy agyon akarta gázolni egy lóval, semmi olyasmit nem tett, amivel ki vívta volna azt, hogy Dhekäy figyelemre méltassa továbbra is.
Szemeit becsukva hajtja le ismét a fejét és hallgatja a távolodó lépteket, melyek addig tartanak, amíg az előbb a ló patáinak fűben való susogása hangzott. Mást nem hall, az ige mormolása talán még eljut hozzá, valamilyen szinte, de ha a férfi ügyel arra, hogy nagyon halk legyen, akkor azt sem észleli a gnóm.
Lassan veszi a levegőket, fokozatosan csökkenti percenként négyre a légvételek számát, mely közben kiterjeszti a figyelmét egyre szélesebbre. A hosszú zöld fű suhogása, ahogy a szél végigfut rajta. Aztán a madarak füttye, ami becsatlakozik. Közelebbről hallani véli a rovarok neszezését. Egy idő után minden sokkal közelebb lesz hozzá, minden tisztább lesz. Még meg kell tanulnia, hogyan kell úgy hallgatózni, hogy a távoli neszeket is megérezze. S ha már ezt is magához képest mesteri szintre tudja majd fejleszteni, arra kell rájönnie hogyan gátolja meg gondolatait, olyannyira, hogy meditálás nélkül is sikerüljön messziről kiszűrnie a neszeket. Ha az erdőben fog utazni szüksége lesz erre a tudásra. Az útonállókat is elkerülheti így, akárcsak a vadakat.
A lába alatt érzi az alatta mászó rovarokat, a fű mozgása is eljut hozzá, ahogy az alkarját simogató szellő is. Hall és érez, s úgy véli csaknem olyan tisztán látja a körülötte lévő tájat, mintha nyitva lenne a szeme. Képes megkülönböztetni a madarak hangjait, még akkor is ha nem tudja pontosan milyen fajtájúak, annyit tud, hogy a dallamosabb madár sárga, míg a rekedten csivitelőnek kék a tollazata.
Nem tudja meddig lesz itt egyedül. Addig biztosan míg a nap fenn van az égen, de még korom sötétség előtt el szeretne menni védett helyre.*
5249. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-08 20:34:06
Üzenet elküldve: 2017-05-08 20:34:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Feláll, és elindul a lova felé. A biccentést viszonozza, de már nem mond semmit. Semmi szükség arra. Inkább igyekszik eszébe vésni a gnóm külsejét, hogy később felismerhesse. Az arcmemóriája sajnos eléggé gyenge. Amint odaér a fához, amihez a lovát kötötte, visszafordul a lány felé. Remélhetőleg addigra már újra magával lesz elfoglalva, Lorew pedig gyorsan és fájdalommentesen végrehajthatja a rituálét. Nem is olyan komplikált a mágia, amiről szó van, egy egyszerű ráolvasás, amelynek semmi érezhető hatása nincs. Nincs, egészen addig, amíg a célpont el nem alszik. Akkor pedig valami az álmában történik, Lorew lenne a legboldogabb, ha meg tudná mondani, pontosan micsoda, de hát... Ezek a régi tekercsek átkozottul homályosan tudnak fogalmazni! Mintha csak élvezték volna ezt akkoriban. Vagy ők sem tudják pontosan, ez a másik lehetőség. Mindenesetre azt az összes tekercs egybehangzóan állítja, hogy lehetséges befolyásolni a kapcsolatot két személy között. Sokat gondolkodott már rajta a szerzetes, vajon hogyan lehetne ezt a varázslatot a leghatékonyabban tesztelni. Ez a lány pedig a korrekt válasz erre a régóta érlelődő kérdésre. Tökéletesen érzelemmentes, semlegesen viszonyul Lorewhez, és valószínűleg a legkisebb változás is szembetűnő lesz rajta.
Belefog a varázsigébe, és közben nem veszi le a szemét a gnómról. A terve az, hogy mindenképpen pozitív irányba mozdítsa a kapcsolatukat a lány elméjében, viszont abban nem biztos - és a tekercsek sem segítettek - hogy vajon mennyire lehet precízen meghatározni, hogy milyen változást szeretne. Szíve szerint egyfajta bizalmat sugározna a célpont fejébe, hogy tudja, bármire van szüksége, abban Lorew örömmel segít. Ha ez sikerülne, akkor idővel valószínűleg feltűnne a templomban a gnóm, és innen tudhatná, hogy kísérlet sikeres volt. Amennyiben nem úgy sikerül, ahogy szeretné (vagy akár maga a varázslat már alapból sikertelen lesz) abban az esetben ez nyilván nem fog megtörténni. Elvégre pusztán az, hogy pozitív a kapcsolatuk, cseppet sem eredményezi kötelezően, hogy valaha felkeresse. De hát ettől izgalmasak a kísérletek, hogy van kockázatuk. Akárhogyan alakuljon is a dolog, eztán eloldozza a lovat, és elhagyja a tisztást (szigorúan kantáron vezetve, nem pedig a hátára ülve, az továbbra is életveszélyes marad). Tervei szerint fel fogja keresni a mágustornyot, hiszen ha úgyis van még hátra négy napja a szertartásig, azt ki kéne használnia, és nem pedig a templomban porosodnia. Nem mellesleg a feladatához is elég jó segédanyagokat találhatna a toronyban, mindig jó ízlelgetni más mesterek szavait is, mielőtt felöklendezi a saját munkáját.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont álmán keresztül kettejük kapcsolatát kedve szerint pozitív vagy negatív irányban kisebb mértékben befolyásolhatja. A személyt a mágiahasználónak ismernie vagy látnia kell, és mindenképp megjelenik szereplőként az álomban. A hatás az elmondástól számítva a célpont következő elalvásakor érvényesül, többszöri alkalmazással a hatás erősíthető.
*Feláll, és elindul a lova felé. A biccentést viszonozza, de már nem mond semmit. Semmi szükség arra. Inkább igyekszik eszébe vésni a gnóm külsejét, hogy később felismerhesse. Az arcmemóriája sajnos eléggé gyenge. Amint odaér a fához, amihez a lovát kötötte, visszafordul a lány felé. Remélhetőleg addigra már újra magával lesz elfoglalva, Lorew pedig gyorsan és fájdalommentesen végrehajthatja a rituálét. Nem is olyan komplikált a mágia, amiről szó van, egy egyszerű ráolvasás, amelynek semmi érezhető hatása nincs. Nincs, egészen addig, amíg a célpont el nem alszik. Akkor pedig valami az álmában történik, Lorew lenne a legboldogabb, ha meg tudná mondani, pontosan micsoda, de hát... Ezek a régi tekercsek átkozottul homályosan tudnak fogalmazni! Mintha csak élvezték volna ezt akkoriban. Vagy ők sem tudják pontosan, ez a másik lehetőség. Mindenesetre azt az összes tekercs egybehangzóan állítja, hogy lehetséges befolyásolni a kapcsolatot két személy között. Sokat gondolkodott már rajta a szerzetes, vajon hogyan lehetne ezt a varázslatot a leghatékonyabban tesztelni. Ez a lány pedig a korrekt válasz erre a régóta érlelődő kérdésre. Tökéletesen érzelemmentes, semlegesen viszonyul Lorewhez, és valószínűleg a legkisebb változás is szembetűnő lesz rajta.
Belefog a varázsigébe, és közben nem veszi le a szemét a gnómról. A terve az, hogy mindenképpen pozitív irányba mozdítsa a kapcsolatukat a lány elméjében, viszont abban nem biztos - és a tekercsek sem segítettek - hogy vajon mennyire lehet precízen meghatározni, hogy milyen változást szeretne. Szíve szerint egyfajta bizalmat sugározna a célpont fejébe, hogy tudja, bármire van szüksége, abban Lorew örömmel segít. Ha ez sikerülne, akkor idővel valószínűleg feltűnne a templomban a gnóm, és innen tudhatná, hogy kísérlet sikeres volt. Amennyiben nem úgy sikerül, ahogy szeretné (vagy akár maga a varázslat már alapból sikertelen lesz) abban az esetben ez nyilván nem fog megtörténni. Elvégre pusztán az, hogy pozitív a kapcsolatuk, cseppet sem eredményezi kötelezően, hogy valaha felkeresse. De hát ettől izgalmasak a kísérletek, hogy van kockázatuk. Akárhogyan alakuljon is a dolog, eztán eloldozza a lovat, és elhagyja a tisztást (szigorúan kantáron vezetve, nem pedig a hátára ülve, az továbbra is életveszélyes marad). Tervei szerint fel fogja keresni a mágustornyot, hiszen ha úgyis van még hátra négy napja a szertartásig, azt ki kéne használnia, és nem pedig a templomban porosodnia. Nem mellesleg a feladatához is elég jó segédanyagokat találhatna a toronyban, mindig jó ízlelgetni más mesterek szavait is, mielőtt felöklendezi a saját munkáját.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont álmán keresztül kettejük kapcsolatát kedve szerint pozitív vagy negatív irányban kisebb mértékben befolyásolhatja. A személyt a mágiahasználónak ismernie vagy látnia kell, és mindenképp megjelenik szereplőként az álomban. A hatás az elmondástól számítva a célpont következő elalvásakor érvényesül, többszöri alkalmazással a hatás erősíthető.
5248. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-08 20:03:07
Üzenet elküldve: 2017-05-08 20:03:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Kampány//
//Kagan//
*A Főtanács tagjai figyelmesen hallgatják a barbárok királyát, egészen addig a pontig, amíg el nem jutnak oda, hogy Kagan ajánlkozik.*
-Húszezer arany... Nos, sokkal többet is kaptál kárpótlás gyanánt, hadvezér!
*Szólal meg Krollnel főtanácsos, mint a thargokkal kötött szerződés ismerője. A barbár szavait természetesen ezúttal sem lehet komolyan venni. Pedig olyan jól indult a kommunikáció!*
-Manapság tízezer aranyért mérik a nemességet, hiszen aki ekkora vagyont felhalmoz, az már egészen biztosan tett is érte. Aztán ott van még Kalácsfalva, valamint a thargok fennhatósága alatt álló területek.
*Sorolja, de mielőtt minden apróságot felhozna, megszakítja mondandóját.*
-Különösebb értékbecslés nélkül is legalább ötvenezer aranyra saccolom, és ha úgy vesszük, akkor előfinanszírozással működött. A szerződés rátok eső részét teljesítettétek Gormbarnál.
*Egy kevés szünetet tart, majd folytatja.*
-Akkor, amikor megkötötted, ezeket a harcokat vállaltad, s továbbra is kötelez a szerződés szövege arra, hogy hadaiddal védd a városunkat, akár észak felől, akár a szántóföldeken.
*Bólogat, hiszen akkor bizonyára előnyös volt a pergamenre vésett szöveg, mikor nem is sejtették, hogy háború lesz majdan. Talán akkor is megkötötték volna, ha előre tudják?*
-A Látókő része természetesen rendben van, amint felvilágosítasz bennünket, hogy mi is az a Látókő, s hogy honnan lehet beszerezni.
*Zárja mondandóját, majd kérdőn a többiekre néz, de mivel látszólag senki sem hallott a varázslatos tárgyról, így legfeljebb csak egy vállrándítást kap a főtanácsos jutalmul.*
-A főtanácsosi rang pedig nem örökölhető. A jelölés esetén is a személyi teljesítményeket nézi a Nagytanács. Nálad is ezt nézte volna, csak sajnos szoborrá voltál válva. Természetesen így, hogy ismét hús és vér vagy, kifogásolhatod a Nagytanács döntését, és talán új választást tartanak. De ezt velük kell megbeszélned.
*Bök a fejével a másik asztaltársaság felé, majd rátér Worenth helyére is.*
-A synmirai mágus tagságával viszont éppen eleget tettél a szerződés egyik feltételének. Az ő jelölése, és bekerülése egyszeri volt. További egy tagot delegálhatsz akkor, ha téged megválasztanak főtanácsosnak, de semmilyen más esetben sem.
*Némi szünetet tart a férfi, a Szellemjáróval folytatott tárgyalás nem hozta meg feltétlenül a kedvét a thargokkal való szerződéskötéshez.*
-Mindazonáltal Arthenior törvényei nem úgy működnek, hogy bármilyen tisztség is örökölhető.
*A főtanácsos egy pillanatig gondolkozik, majd miután rájön, hogy az elzárkózás pontjait el is mondta, rátérhetnek a szerződés többi részére.*
-Az általad óhajtott egyéb dolog rendben van. Annak nincs akadálya, hogy tanmágusokat toborozz, s emellett még írásba foglaljuk a hadvezéri státuszodat is. Ennek értelmében a thargok ellenőrzése alatt álló területen a tharg hadúr, azon kívül pedig a Városi Őrség hadnagya a műveleti parancsnok. Ezt tudjuk ajánlani neked, Kagan!
*Zárja mondandóját, majd kíváncsian várja a választ.*
//Jelöltek//
*A tömeg igazából most megosztott. Van olyan, ki a leendő nagytanácsosok műsorával van elfoglalva, s olyan is, aki a főtanács tárgyalásából próbál egy-két sort elcsípni. Van olyan is, aki még a tolvajjal foglalkozik, s végignézi, amint a bilincset a kezére teszik, majd elvezetik a rendezvényről. Ennélfogva nem ujjong a tömeg, sokkal inkább csak halkan morajlik az események tükrében.
A jelöltek egymást szépen-lassan felemésztik, noha óvatos léptekben evickélnek a kompromisszum felé. Worenth és Lorew felszólalása után Elvanduil nagytanácsos megrázza a kezében lévő csengőt, s föláll. Odasétál a pódiumhoz, majd beszédbe kezd.*
-Köszönöm a vita első részét, úgy fest, hogy megszületett a kompromisszum! Végső következtetés az tehát, hogy a szabályokra szükség van, attól eltérni nem nagyon lehet. Ugyanakkor a megalkotásukkor hatalmas figyelmet kell tanúsítani, valamint biztosítani a szabályok rugalmas változását, s ha a körülmények úgy hozzák, újrafogalmazni őket.
*Kezével finoman gesztikulál, majd megereszt egy félmosolyt a jelöltek felé.*
-A második téma megvitatásához arra kérem az egyes csapatból Lorewet, hogy álljon át a kettes csapatba, míg az ott tartózkodó Ryrroshvart pedig arra, hogy legyen tagja az egyes csapatnak. Cseréljenek tehát helyet, s így kezdjék meg a vitát. Az újraszerveződött kettes csapat tehát amellett érvel, hogy a háttérből lehet irányítani a háború idején, mégpedig a belső harcok megvívásával, rendfenntartással. Az egyes csapat pedig értelemszerűen azt az álláspontot képviselje, hogy csakis a fronton nyerhető meg a csata, s nem a pergamenek mögül kilesve. A cél itt is a vita utáni kompromisszum. A kettes csapat kezdje, ha kérhetem, mert az imént az egyesből mondták a nyitóbeszédet. Köszönöm!
*Ezzel átadja a szót a jelölteknek, akiknek egy utolsó vitában kell bizonyítani a rátermettségüket. Vajon ki lesz méltó a nagytanácsosi helyre?*
//Kagan//
*A Főtanács tagjai figyelmesen hallgatják a barbárok királyát, egészen addig a pontig, amíg el nem jutnak oda, hogy Kagan ajánlkozik.*
-Húszezer arany... Nos, sokkal többet is kaptál kárpótlás gyanánt, hadvezér!
*Szólal meg Krollnel főtanácsos, mint a thargokkal kötött szerződés ismerője. A barbár szavait természetesen ezúttal sem lehet komolyan venni. Pedig olyan jól indult a kommunikáció!*
-Manapság tízezer aranyért mérik a nemességet, hiszen aki ekkora vagyont felhalmoz, az már egészen biztosan tett is érte. Aztán ott van még Kalácsfalva, valamint a thargok fennhatósága alatt álló területek.
*Sorolja, de mielőtt minden apróságot felhozna, megszakítja mondandóját.*
-Különösebb értékbecslés nélkül is legalább ötvenezer aranyra saccolom, és ha úgy vesszük, akkor előfinanszírozással működött. A szerződés rátok eső részét teljesítettétek Gormbarnál.
*Egy kevés szünetet tart, majd folytatja.*
-Akkor, amikor megkötötted, ezeket a harcokat vállaltad, s továbbra is kötelez a szerződés szövege arra, hogy hadaiddal védd a városunkat, akár észak felől, akár a szántóföldeken.
*Bólogat, hiszen akkor bizonyára előnyös volt a pergamenre vésett szöveg, mikor nem is sejtették, hogy háború lesz majdan. Talán akkor is megkötötték volna, ha előre tudják?*
-A Látókő része természetesen rendben van, amint felvilágosítasz bennünket, hogy mi is az a Látókő, s hogy honnan lehet beszerezni.
*Zárja mondandóját, majd kérdőn a többiekre néz, de mivel látszólag senki sem hallott a varázslatos tárgyról, így legfeljebb csak egy vállrándítást kap a főtanácsos jutalmul.*
-A főtanácsosi rang pedig nem örökölhető. A jelölés esetén is a személyi teljesítményeket nézi a Nagytanács. Nálad is ezt nézte volna, csak sajnos szoborrá voltál válva. Természetesen így, hogy ismét hús és vér vagy, kifogásolhatod a Nagytanács döntését, és talán új választást tartanak. De ezt velük kell megbeszélned.
*Bök a fejével a másik asztaltársaság felé, majd rátér Worenth helyére is.*
-A synmirai mágus tagságával viszont éppen eleget tettél a szerződés egyik feltételének. Az ő jelölése, és bekerülése egyszeri volt. További egy tagot delegálhatsz akkor, ha téged megválasztanak főtanácsosnak, de semmilyen más esetben sem.
*Némi szünetet tart a férfi, a Szellemjáróval folytatott tárgyalás nem hozta meg feltétlenül a kedvét a thargokkal való szerződéskötéshez.*
-Mindazonáltal Arthenior törvényei nem úgy működnek, hogy bármilyen tisztség is örökölhető.
*A főtanácsos egy pillanatig gondolkozik, majd miután rájön, hogy az elzárkózás pontjait el is mondta, rátérhetnek a szerződés többi részére.*
-Az általad óhajtott egyéb dolog rendben van. Annak nincs akadálya, hogy tanmágusokat toborozz, s emellett még írásba foglaljuk a hadvezéri státuszodat is. Ennek értelmében a thargok ellenőrzése alatt álló területen a tharg hadúr, azon kívül pedig a Városi Őrség hadnagya a műveleti parancsnok. Ezt tudjuk ajánlani neked, Kagan!
*Zárja mondandóját, majd kíváncsian várja a választ.*
//Jelöltek//
*A tömeg igazából most megosztott. Van olyan, ki a leendő nagytanácsosok műsorával van elfoglalva, s olyan is, aki a főtanács tárgyalásából próbál egy-két sort elcsípni. Van olyan is, aki még a tolvajjal foglalkozik, s végignézi, amint a bilincset a kezére teszik, majd elvezetik a rendezvényről. Ennélfogva nem ujjong a tömeg, sokkal inkább csak halkan morajlik az események tükrében.
A jelöltek egymást szépen-lassan felemésztik, noha óvatos léptekben evickélnek a kompromisszum felé. Worenth és Lorew felszólalása után Elvanduil nagytanácsos megrázza a kezében lévő csengőt, s föláll. Odasétál a pódiumhoz, majd beszédbe kezd.*
-Köszönöm a vita első részét, úgy fest, hogy megszületett a kompromisszum! Végső következtetés az tehát, hogy a szabályokra szükség van, attól eltérni nem nagyon lehet. Ugyanakkor a megalkotásukkor hatalmas figyelmet kell tanúsítani, valamint biztosítani a szabályok rugalmas változását, s ha a körülmények úgy hozzák, újrafogalmazni őket.
*Kezével finoman gesztikulál, majd megereszt egy félmosolyt a jelöltek felé.*
-A második téma megvitatásához arra kérem az egyes csapatból Lorewet, hogy álljon át a kettes csapatba, míg az ott tartózkodó Ryrroshvart pedig arra, hogy legyen tagja az egyes csapatnak. Cseréljenek tehát helyet, s így kezdjék meg a vitát. Az újraszerveződött kettes csapat tehát amellett érvel, hogy a háttérből lehet irányítani a háború idején, mégpedig a belső harcok megvívásával, rendfenntartással. Az egyes csapat pedig értelemszerűen azt az álláspontot képviselje, hogy csakis a fronton nyerhető meg a csata, s nem a pergamenek mögül kilesve. A cél itt is a vita utáni kompromisszum. A kettes csapat kezdje, ha kérhetem, mert az imént az egyesből mondták a nyitóbeszédet. Köszönöm!
*Ezzel átadja a szót a jelölteknek, akiknek egy utolsó vitában kell bizonyítani a rátermettségüket. Vajon ki lesz méltó a nagytanácsosi helyre?*
5247. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-08 19:55:02
Üzenet elküldve: 2017-05-08 19:55:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Nem ő tehet róla, hogy gnómnak született, s arról sem, hogy a szülei eltűntek az emlékeinek sűrű ködében. Az sem az ő ötlete volt, hogy elf családhoz kerüljön, akik tovább passzolják a szerzeteseknek. Ha már így alakult, viszont nem bánja. Ez egy jó élet, csak rá kell találnia az ösvényre, amin végig sétálhatja életét.*
- Így van. *Válaszol, s ezzel párhuzamosan eszébe is jutnak a fekete ruhás szerzetesek a lihanechi hegyekből. Ahol a víz magasról csörög alá több tucat zuhatagot alkotva, s ahol a hajlékokat kövek közé faragták.
Nem felel semmit a varázslat tudományára. Csak figyel. Ismeri, látta már. Az ő templomában nem volt jellemző és ennek hálás. Nem készült fel rá, hogy tanulja, talán majd ha már biztos lesz magában könnyebb lesz eldöntenie.
Nézi ahogy a férfi végre letesz a szándékáról, hogy minden áron rá tukmálja az italt. Elégedettségében bólint.
~Nem értem.~
Tűnődik el magában, de úgy gondolja nem kell mindent megértenie. Mindenesetre elfogadja a férfi döntését, miszerint az tovább áll.*
- Értem. *Feleli. Nem tudja hol van a templom, de ha meg akarná találni megtudná. Most viszont nincs szüksége rá, hogy a szelek templomába térjen be. Sokkal inkább szereti a természetben keresni a helyét. Eltűnődik, hogy vajon a szelek mágiájának temploma milyen lehet. Biztosan nem kőből van és biztosan rengeteg rés van rajta, vagy talán falai sincsenek, hogy a levegő gondtalanul átjárhasson rajta. Így képzeli el.
Egy lassú biccentéssel köszön el, hogy aztán ismét maga felé fordíthassa a szemeit és saját lelkét kutassa.*
*Nem ő tehet róla, hogy gnómnak született, s arról sem, hogy a szülei eltűntek az emlékeinek sűrű ködében. Az sem az ő ötlete volt, hogy elf családhoz kerüljön, akik tovább passzolják a szerzeteseknek. Ha már így alakult, viszont nem bánja. Ez egy jó élet, csak rá kell találnia az ösvényre, amin végig sétálhatja életét.*
- Így van. *Válaszol, s ezzel párhuzamosan eszébe is jutnak a fekete ruhás szerzetesek a lihanechi hegyekből. Ahol a víz magasról csörög alá több tucat zuhatagot alkotva, s ahol a hajlékokat kövek közé faragták.
Nem felel semmit a varázslat tudományára. Csak figyel. Ismeri, látta már. Az ő templomában nem volt jellemző és ennek hálás. Nem készült fel rá, hogy tanulja, talán majd ha már biztos lesz magában könnyebb lesz eldöntenie.
Nézi ahogy a férfi végre letesz a szándékáról, hogy minden áron rá tukmálja az italt. Elégedettségében bólint.
~Nem értem.~
Tűnődik el magában, de úgy gondolja nem kell mindent megértenie. Mindenesetre elfogadja a férfi döntését, miszerint az tovább áll.*
- Értem. *Feleli. Nem tudja hol van a templom, de ha meg akarná találni megtudná. Most viszont nincs szüksége rá, hogy a szelek templomába térjen be. Sokkal inkább szereti a természetben keresni a helyét. Eltűnődik, hogy vajon a szelek mágiájának temploma milyen lehet. Biztosan nem kőből van és biztosan rengeteg rés van rajta, vagy talán falai sincsenek, hogy a levegő gondtalanul átjárhasson rajta. Így képzeli el.
Egy lassú biccentéssel köszön el, hogy aztán ismét maga felé fordíthassa a szemeit és saját lelkét kutassa.*
5246. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-08 18:29:12
Üzenet elküldve: 2017-05-08 18:29:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Hát ezúttal alaposan melléfogott. Meg is lepődik, ez az arcára is kiül, de hát ritkán lát az ember harcos gnómot. Jó, lépjünk vissza kettőt, az ember ritkán lát gnómot is Artheniorban, ezen gondolat szellemében már a világon semmi sem kell, hogy meglepő legyen. Ennek hatására elül a vihar az agyában, és végigsimít a szakállán.*
- Na ilyet is ritkán hallani *tűnődik el. Hallott ő már olyan gnómról, aki inkább harcművészetekkel foglalkozik, semmint tanulással?* Akkor te is valami szerzetes vagy? Ők szoktak puszta kézzel harcolni. Engem is próbáltak ilyesmire oktatni, de béna voltam hozzá. Azt hiszem mikor a kígyó félig letépte a lábujjam, akkor hagyták abba az ilyen irányú kiképzésem, és maradtak a könyvek, meg a mágia. Főleg a mágia.
*Elvégre annál nincs is csodálatosabb dolog, mint amikor néhány ige segítségével olyan jelenségeket képes megidézni, amelyeket nem tud megmagyarázni a tudomány. És akkor a következő kérdés már csak az, hogy ki hihette komolyan, hogy ez a megmagyarázhatatlan erő nem kapcsolódik felsőbbrendű entitásokhoz, és hogy ők nem fognak idővel megjelenni. A halandók korlátoltsága sokszor szórakoztató.*
- Kár... *tekeri vissza a kupakot az üvegre, majd visszarakja a szütyőjébe* Nem tudod, mit hagysz ki.
*Lorew szívesen ismertetné, hogy mit hagy ki, de erről még neki sincs fogalma, ő sem ivott még soha az ork pálinkából. Ellenben nem akar letenni a dologról, hogy a lányt leitassa, csak valami mást kellene kieszelni. Sajnos erre nincs mágia. Ellenben egy másik dolog eszébe jut. Ezt még sosem próbálta, és igazából arról sincs fogalma, hogy működik-e, vagy hogyan működik. Ez egy remek alkalom a kipróbálásra, de majd csak a legvégén.*
- Hát, ha semmilyen módon nem vehetlek rá az italra, akkor azt hiszem, megyek is. A templomban bármikor megtalálsz.
*Ez utóbbi biztosan nem információértékű a gnóm számára, legalábbis még. Ellenben eddig is úgy tűnt, hogy minden elhangzó dologra figyel, a templomot is megjegyzi, akkor később felettébb hasznos lehet számára. Vagy azt fogja hinni, hogy hasznos, ez már igazán csak nézőpont kérdése. Lorew szemeivel nézve például ez lényegtelen. Azért még ül egy darabig, és vár, hátha a lány mondani szeretne valamit, még akkor is, ha az eddigiek alapján ez nem valószínű.*
*Hát ezúttal alaposan melléfogott. Meg is lepődik, ez az arcára is kiül, de hát ritkán lát az ember harcos gnómot. Jó, lépjünk vissza kettőt, az ember ritkán lát gnómot is Artheniorban, ezen gondolat szellemében már a világon semmi sem kell, hogy meglepő legyen. Ennek hatására elül a vihar az agyában, és végigsimít a szakállán.*
- Na ilyet is ritkán hallani *tűnődik el. Hallott ő már olyan gnómról, aki inkább harcművészetekkel foglalkozik, semmint tanulással?* Akkor te is valami szerzetes vagy? Ők szoktak puszta kézzel harcolni. Engem is próbáltak ilyesmire oktatni, de béna voltam hozzá. Azt hiszem mikor a kígyó félig letépte a lábujjam, akkor hagyták abba az ilyen irányú kiképzésem, és maradtak a könyvek, meg a mágia. Főleg a mágia.
*Elvégre annál nincs is csodálatosabb dolog, mint amikor néhány ige segítségével olyan jelenségeket képes megidézni, amelyeket nem tud megmagyarázni a tudomány. És akkor a következő kérdés már csak az, hogy ki hihette komolyan, hogy ez a megmagyarázhatatlan erő nem kapcsolódik felsőbbrendű entitásokhoz, és hogy ők nem fognak idővel megjelenni. A halandók korlátoltsága sokszor szórakoztató.*
- Kár... *tekeri vissza a kupakot az üvegre, majd visszarakja a szütyőjébe* Nem tudod, mit hagysz ki.
*Lorew szívesen ismertetné, hogy mit hagy ki, de erről még neki sincs fogalma, ő sem ivott még soha az ork pálinkából. Ellenben nem akar letenni a dologról, hogy a lányt leitassa, csak valami mást kellene kieszelni. Sajnos erre nincs mágia. Ellenben egy másik dolog eszébe jut. Ezt még sosem próbálta, és igazából arról sincs fogalma, hogy működik-e, vagy hogyan működik. Ez egy remek alkalom a kipróbálásra, de majd csak a legvégén.*
- Hát, ha semmilyen módon nem vehetlek rá az italra, akkor azt hiszem, megyek is. A templomban bármikor megtalálsz.
*Ez utóbbi biztosan nem információértékű a gnóm számára, legalábbis még. Ellenben eddig is úgy tűnt, hogy minden elhangzó dologra figyel, a templomot is megjegyzi, akkor később felettébb hasznos lehet számára. Vagy azt fogja hinni, hogy hasznos, ez már igazán csak nézőpont kérdése. Lorew szemeivel nézve például ez lényegtelen. Azért még ül egy darabig, és vár, hátha a lány mondani szeretne valamit, még akkor is, ha az eddigiek alapján ez nem valószínű.*
5245. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-08 16:43:11
Üzenet elküldve: 2017-05-08 16:43:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Úgy meséli a férfi az élettörténetét, mintha a nő kérdezte volna. Érdekes, hogy némely ember milyen egyszerűen meg tudja nyitni az életét mások előtt. Még olyan ismeretlenek előtt is, mint amilyen a gnóm az embernek. Nem mintha bármit tudna kezdeni az életének információival. A nő nem akar senkinek semmi rosszat, még ha módja is lenne rá, akkor sem tenné.
Tovább figyel és úgy jegyez meg mindent, mintha tanítanák. Közben viszont igyekszik megosztani a figyelmét a környezetére is. Kár lenne annyi év gyakorlását elfelejteni, s hagyni hogy bármi meglepje. Nem csak ellenséges szándékkal. Kínos lenne, ha megijedne egy a kezére mászó kígyótól és felborulna az egyensúlya.*
- Pusztakezes harcot. *Felel a kérdésre. Nincs otthon se a mágiában, se a bájitalok tudományában. Nem feltaláló, nem szokott bütykölni a sztereotípiák ellenére.*
- Csak vizet iszom. *Mondja határozottabban a noszogatásra. Nem mozdítja meg a karját, bár legszívesebben most feltenné a kezét és ezzel is nyomatékosítaná, hogy nem akar pálinkázni.
Dhekäy is tudja, hogy egy korty sokat árt. Persze nem abban az értelemben, ahogy a másik, inkább úgy képzeli el az szeszes italokat, mint valami átkot, amit ha megízlel, akkor rátelepszik az elméjére és még többet fog követelni általa. Nem akar semmire sem rászokni, se szeszre, se pipára, s egyéb más dologra sem. Most akar megszabadulni mindentől, amit valaha is birtokolt, útjai során ez a célja, nem az, hogy elengedje magát, mint a kikötői matrózok.
Igyekszik a gondolatait megzabolázni és a keserű foszlányokat elengedni a széllel. Mélyet sóhajt és lehunyja a szemét, hogy aztán amikor kifújja a levegőt, a közöttük köröző, virágillatú, port kavargató természet lehelete elvigye azt is magával jó messzire.*
*Úgy meséli a férfi az élettörténetét, mintha a nő kérdezte volna. Érdekes, hogy némely ember milyen egyszerűen meg tudja nyitni az életét mások előtt. Még olyan ismeretlenek előtt is, mint amilyen a gnóm az embernek. Nem mintha bármit tudna kezdeni az életének információival. A nő nem akar senkinek semmi rosszat, még ha módja is lenne rá, akkor sem tenné.
Tovább figyel és úgy jegyez meg mindent, mintha tanítanák. Közben viszont igyekszik megosztani a figyelmét a környezetére is. Kár lenne annyi év gyakorlását elfelejteni, s hagyni hogy bármi meglepje. Nem csak ellenséges szándékkal. Kínos lenne, ha megijedne egy a kezére mászó kígyótól és felborulna az egyensúlya.*
- Pusztakezes harcot. *Felel a kérdésre. Nincs otthon se a mágiában, se a bájitalok tudományában. Nem feltaláló, nem szokott bütykölni a sztereotípiák ellenére.*
- Csak vizet iszom. *Mondja határozottabban a noszogatásra. Nem mozdítja meg a karját, bár legszívesebben most feltenné a kezét és ezzel is nyomatékosítaná, hogy nem akar pálinkázni.
Dhekäy is tudja, hogy egy korty sokat árt. Persze nem abban az értelemben, ahogy a másik, inkább úgy képzeli el az szeszes italokat, mint valami átkot, amit ha megízlel, akkor rátelepszik az elméjére és még többet fog követelni általa. Nem akar semmire sem rászokni, se szeszre, se pipára, s egyéb más dologra sem. Most akar megszabadulni mindentől, amit valaha is birtokolt, útjai során ez a célja, nem az, hogy elengedje magát, mint a kikötői matrózok.
Igyekszik a gondolatait megzabolázni és a keserű foszlányokat elengedni a széllel. Mélyet sóhajt és lehunyja a szemét, hogy aztán amikor kifújja a levegőt, a közöttük köröző, virágillatú, port kavargató természet lehelete elvigye azt is magával jó messzire.*
5244. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-08 15:55:59
Üzenet elküldve: 2017-05-08 15:55:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Igen *bólint* Bár nem a legelejétől kezdve. Egy Lihanech közelében lévő szerzetesrend nevelt, és csak utána kerültem a városba, és hát ott szinte azonnal a templomba. És aztán onnan rendeltek ki ide néhány éve. Mennyi is?
*Beletúr a hajába, hogy megvakarhassa a fejét, miközben számolgatni kezd. Két évvel a nyári fesztivál előtt, ami már lassan szintén két éve volt... Négy? Immáron négy éve lenne, hogy itt él? Hihetetlennek tűnik. Ennek ellenére félbehagyta a mondatot, szóval gyorsan válaszol saját kérdésére.*
- Négy. Már négy éve... az rengeteg.
*Amikor idejött, úgy tervezte, marad néhány hónapot, felméri a helyzetet, aztán megy is vissza. Később persze rájött, hogy valaki elfelejtett időtartamot írni a papírra, így gyakorlatilag örökre iderendelték, illetve "további utasításig". Mondjuk idővel ő is megbarátkozott ezzel a helyzettel, és amióta Amos Thenior eltűnt, azóta arany élete van.*
- És mit gyakorolsz? Mágiát? Alkímiát?
*Nem nehéz találgatni, főleg mivel a legtöbb gnóm mágus, vagy alkimista szerepben tetszeleg. Mondjuk előbbit megérti, hiszen híresen jók az intellektuális képességeik. Ellenben azt egy pillanatra nem tudja hová tenni, hogy elutasítja az italt a lány. Erre valamiért nem volt felkészülve. Abban majdnem biztos volt, hogy a gnóm nem nagy ivó, de hogy erre fel így el is utasítsa az italt...*
- Én sem *vonja meg a vállát* De hát egy kortyból nem lehet semmi baj. Ennyit te is könnyedén megengedhetsz magadnak.
*Nem veszi el az üveget, hátha a lány meggondolja magát. A maga részéről a szerzetes valóban csak egy kortyot tervez inni, de hát ebből a dologból az is meg fog ártani. Pedig neki már van némi gyakorlata a dologban. Nem sok, épp csak elég ahhoz, hogy tudja: egy korty is sokat árt. Ennek ellenére szemrebbenés nélkül hazudta az ellenkezőjét, mert tényleg roppant kíváncsi arra, hogy milyen lehet a lány, ha alkohol kerül a szervezetébe. Kiütni csak nem fogja, annál jobban bírják az italt a gnómok, de talán kicsit megered a nyelve. Vagy csak még furcsább lesz. Mindkét lehetőség rettentő érdekfeszítően hangzik, szóval a szerzetes nem hajlandó letenni a szándékáról, miszerint megkínálja a lányt.*
- Igen *bólint* Bár nem a legelejétől kezdve. Egy Lihanech közelében lévő szerzetesrend nevelt, és csak utána kerültem a városba, és hát ott szinte azonnal a templomba. És aztán onnan rendeltek ki ide néhány éve. Mennyi is?
*Beletúr a hajába, hogy megvakarhassa a fejét, miközben számolgatni kezd. Két évvel a nyári fesztivál előtt, ami már lassan szintén két éve volt... Négy? Immáron négy éve lenne, hogy itt él? Hihetetlennek tűnik. Ennek ellenére félbehagyta a mondatot, szóval gyorsan válaszol saját kérdésére.*
- Négy. Már négy éve... az rengeteg.
*Amikor idejött, úgy tervezte, marad néhány hónapot, felméri a helyzetet, aztán megy is vissza. Később persze rájött, hogy valaki elfelejtett időtartamot írni a papírra, így gyakorlatilag örökre iderendelték, illetve "további utasításig". Mondjuk idővel ő is megbarátkozott ezzel a helyzettel, és amióta Amos Thenior eltűnt, azóta arany élete van.*
- És mit gyakorolsz? Mágiát? Alkímiát?
*Nem nehéz találgatni, főleg mivel a legtöbb gnóm mágus, vagy alkimista szerepben tetszeleg. Mondjuk előbbit megérti, hiszen híresen jók az intellektuális képességeik. Ellenben azt egy pillanatra nem tudja hová tenni, hogy elutasítja az italt a lány. Erre valamiért nem volt felkészülve. Abban majdnem biztos volt, hogy a gnóm nem nagy ivó, de hogy erre fel így el is utasítsa az italt...*
- Én sem *vonja meg a vállát* De hát egy kortyból nem lehet semmi baj. Ennyit te is könnyedén megengedhetsz magadnak.
*Nem veszi el az üveget, hátha a lány meggondolja magát. A maga részéről a szerzetes valóban csak egy kortyot tervez inni, de hát ebből a dologból az is meg fog ártani. Pedig neki már van némi gyakorlata a dologban. Nem sok, épp csak elég ahhoz, hogy tudja: egy korty is sokat árt. Ennek ellenére szemrebbenés nélkül hazudta az ellenkezőjét, mert tényleg roppant kíváncsi arra, hogy milyen lehet a lány, ha alkohol kerül a szervezetébe. Kiütni csak nem fogja, annál jobban bírják az italt a gnómok, de talán kicsit megered a nyelve. Vagy csak még furcsább lesz. Mindkét lehetőség rettentő érdekfeszítően hangzik, szóval a szerzetes nem hajlandó letenni a szándékáról, miszerint megkínálja a lányt.*
5243. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-08 14:48:11
Üzenet elküldve: 2017-05-08 14:48:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Ott? *Vonja fel félig a szemöldökét. Nem hiszi, hogy ott nőtt volna fel a férfi, ahol a gnóm - mert megismeri a sajátjait. Egy ideig tépelődik azon, hogy megkérdezze e, tényleg ott nőtt e fel, ahol ő a templomban, de végül elveti a dolgot. Lihanechben nőtt fel, nem a lihanechi hegyekben.
Abban igaza van, hogy szép hely. Sőt, gyönyörű. Nincs ahhoz fogható. Ahhoz viszont, hogy hasonló megállapításokat tegyen, mint a másik, még sok mindent látnia kell. Szinte csak most hagyta el a nagy tó vidékét.
Bólogat, ezzel fejezve ki azt, hogy most már érti a kérdést. Ez előtt is értette, de egyszerűbb volt ennyit válaszolni. Nem naiv, vagy félkegyelmű, pusztán inkább nem beszél ha nem muszáj. A jobb eset az szokott lenni, hogy hamar megunják a nem dumáját és magára hagyják. A rosszabb eset, hogy megverik azért, mert nem lehet vele társalogni.
Megrándul ismét a szemöldöke, amikor a férfi állítása szerint szerzetes. Ezek szerint elég sok fajtája van a szerzeteseknek.*
- Mostanában vándorlok. *Mondja, végül kicsit bővebben, mint korábban.* Gyakorlok, keresek. *Teszi hozzá, eztán a férfi elmegy, hogy a lovát elvigye. Dhekäy egy ideig nézi, aztán előre fordul, s inkább csak hallgatózik. Követi a paták hangját a fűben és az ember lépteit is. Akkor néz fel, amikor a férfi már leült elé.*
- Nem iszom. *Fordítja el az orrát a bűztől. Még ha inna is, akkor sem ilyen, már szagra is ájulatba kergető lőrét fog kóstolni. De mivel egyáltalán nem iszik semmi mást vízen kívül, ezért egy kicsit sem ingatja meg a dolog.
~Ő iszik? Egy szerzetes? Mi a manó?~
Gondolkodik el, ahogy akaratlanul is eltorzul a szája az elé tartott üvegtől. Tudja mi az a pálinka, bor vagy sör, bár soha életében nem ivott, látta már, hogy mit tesz a többiekkel ez az átkozott ital. Az érzést nem ismeri, milyen az, ha a szervezetében van, de azt biztosan tudja, hogy nem akar összefüggéstelenül beszélni, túlságosan barátságos lenni, vagy netán nagyon agresszív.
Lehetséges viszont, hogy addig el sem jutna, csupán az első kortytól kidőlne és az is lehet, hogy meghalna.*
- Ott? *Vonja fel félig a szemöldökét. Nem hiszi, hogy ott nőtt volna fel a férfi, ahol a gnóm - mert megismeri a sajátjait. Egy ideig tépelődik azon, hogy megkérdezze e, tényleg ott nőtt e fel, ahol ő a templomban, de végül elveti a dolgot. Lihanechben nőtt fel, nem a lihanechi hegyekben.
Abban igaza van, hogy szép hely. Sőt, gyönyörű. Nincs ahhoz fogható. Ahhoz viszont, hogy hasonló megállapításokat tegyen, mint a másik, még sok mindent látnia kell. Szinte csak most hagyta el a nagy tó vidékét.
Bólogat, ezzel fejezve ki azt, hogy most már érti a kérdést. Ez előtt is értette, de egyszerűbb volt ennyit válaszolni. Nem naiv, vagy félkegyelmű, pusztán inkább nem beszél ha nem muszáj. A jobb eset az szokott lenni, hogy hamar megunják a nem dumáját és magára hagyják. A rosszabb eset, hogy megverik azért, mert nem lehet vele társalogni.
Megrándul ismét a szemöldöke, amikor a férfi állítása szerint szerzetes. Ezek szerint elég sok fajtája van a szerzeteseknek.*
- Mostanában vándorlok. *Mondja, végül kicsit bővebben, mint korábban.* Gyakorlok, keresek. *Teszi hozzá, eztán a férfi elmegy, hogy a lovát elvigye. Dhekäy egy ideig nézi, aztán előre fordul, s inkább csak hallgatózik. Követi a paták hangját a fűben és az ember lépteit is. Akkor néz fel, amikor a férfi már leült elé.*
- Nem iszom. *Fordítja el az orrát a bűztől. Még ha inna is, akkor sem ilyen, már szagra is ájulatba kergető lőrét fog kóstolni. De mivel egyáltalán nem iszik semmi mást vízen kívül, ezért egy kicsit sem ingatja meg a dolog.
~Ő iszik? Egy szerzetes? Mi a manó?~
Gondolkodik el, ahogy akaratlanul is eltorzul a szája az elé tartott üvegtől. Tudja mi az a pálinka, bor vagy sör, bár soha életében nem ivott, látta már, hogy mit tesz a többiekkel ez az átkozott ital. Az érzést nem ismeri, milyen az, ha a szervezetében van, de azt biztosan tudja, hogy nem akar összefüggéstelenül beszélni, túlságosan barátságos lenni, vagy netán nagyon agresszív.
Lehetséges viszont, hogy addig el sem jutna, csupán az első kortytól kidőlne és az is lehet, hogy meghalna.*
5242. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-07 23:21:41
Üzenet elküldve: 2017-05-07 23:21:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A lány láthatóan továbbra is egy szavakban kíván válaszolni, de igazából ez az idők során szimpatikussá vált a szerzetes számára.*
- Én is ott nőttem fel *jegyzi meg* Szép hely. Sokkal... logikusabb ott minden, ha mondhatjuk így.
*Ott nem tudta volna Aoneer megalázni a szerzetestársai előtt a koholt vádjaival, mielőtt valaki távozásra szólítja fel. De hát Artheniort a maga rendezetlenségével együtt kell elfogadni és szeretni, az idők során pedig ezt Lorew is megtanulta. Lihanechben sosem lenne képes érvényesülni, itt viszont meglepően könnyen, ez is a rendszer primitivizmusának köszönhető. A továbbiakban a lány megerősíti, hogy valóban nem valami bőbeszédű, de hát ez már vajmi kevés meglepettséget csal a szerzetes arcára. A másik kérdésre sem kap túl átfogó választ, ellenben ez már tényleg csak időhúzás volt, amíg kezébe akad az üveg.*
- Nem úgy értettem, hanem hogy általában mit szoktál csinálni? Mi a hivatásod, ha úgy tetszik... Én szerzetes vagyok.
*A "Mivel töltöd a szabadidődet?" még túl korai lenne, ellenben azt maga sem érti, hogy miért keverte bele a saját hivatását. Persze úgy illik valamit kérdezni, ha előtte a maga részéről megválaszolja, vagy mi... A névre ezt szokták mondani, és akkor bizonyára igaz mindre. Ellenben a ló valószínűleg útban lenne. Szépen odavezeti a legközelebbi fához, és kiköti. Ellesz a környező fűvel, meg ilyenekkel, elvégre a lovak ezt csinálják. Ő pedig alig egy perc után már újból ott lehet a gnóm előtt, immáron kezében az üveggel. Elhelyezkedik a fűben, majd lecsavarja a kupakot. Az ork pálinka bűze azonnal megcsapja az orrát, de nem ihat elsőnek, mivel kifejezetten rosszul bírja az alkoholt. Ha rögtön ütne rajta az ital, a lány pedig ezt végignézni, talán már nem merne inni belőle. Így hát az első korty kegyét kénytelen-kelletlen átruházza a gnómra. Odanyújtja neki az üveget.*
- Tessék, igyál egy kortyot! *jegyzi meg őszinte lelkesedéssel* Annak örömére, hogy nem taposott el egy ló. Megünnepeljük a megmenekülésedet.
*Ha úgy vesszük, Lorew megmentette a lány életét azzal, hogy a lovat elrángatta a csapásról, amely egyenesen hozzá vezetett. Más kérdés persze, hogy veszélybe sem került volna senki, ha a szerzetesnek nem támad a nagyszerű ötlete, hogy lovagoljon, de hát... minden csak nézőpont kérdése.*
*A lány láthatóan továbbra is egy szavakban kíván válaszolni, de igazából ez az idők során szimpatikussá vált a szerzetes számára.*
- Én is ott nőttem fel *jegyzi meg* Szép hely. Sokkal... logikusabb ott minden, ha mondhatjuk így.
*Ott nem tudta volna Aoneer megalázni a szerzetestársai előtt a koholt vádjaival, mielőtt valaki távozásra szólítja fel. De hát Artheniort a maga rendezetlenségével együtt kell elfogadni és szeretni, az idők során pedig ezt Lorew is megtanulta. Lihanechben sosem lenne képes érvényesülni, itt viszont meglepően könnyen, ez is a rendszer primitivizmusának köszönhető. A továbbiakban a lány megerősíti, hogy valóban nem valami bőbeszédű, de hát ez már vajmi kevés meglepettséget csal a szerzetes arcára. A másik kérdésre sem kap túl átfogó választ, ellenben ez már tényleg csak időhúzás volt, amíg kezébe akad az üveg.*
- Nem úgy értettem, hanem hogy általában mit szoktál csinálni? Mi a hivatásod, ha úgy tetszik... Én szerzetes vagyok.
*A "Mivel töltöd a szabadidődet?" még túl korai lenne, ellenben azt maga sem érti, hogy miért keverte bele a saját hivatását. Persze úgy illik valamit kérdezni, ha előtte a maga részéről megválaszolja, vagy mi... A névre ezt szokták mondani, és akkor bizonyára igaz mindre. Ellenben a ló valószínűleg útban lenne. Szépen odavezeti a legközelebbi fához, és kiköti. Ellesz a környező fűvel, meg ilyenekkel, elvégre a lovak ezt csinálják. Ő pedig alig egy perc után már újból ott lehet a gnóm előtt, immáron kezében az üveggel. Elhelyezkedik a fűben, majd lecsavarja a kupakot. Az ork pálinka bűze azonnal megcsapja az orrát, de nem ihat elsőnek, mivel kifejezetten rosszul bírja az alkoholt. Ha rögtön ütne rajta az ital, a lány pedig ezt végignézni, talán már nem merne inni belőle. Így hát az első korty kegyét kénytelen-kelletlen átruházza a gnómra. Odanyújtja neki az üveget.*
- Tessék, igyál egy kortyot! *jegyzi meg őszinte lelkesedéssel* Annak örömére, hogy nem taposott el egy ló. Megünnepeljük a megmenekülésedet.
*Ha úgy vesszük, Lorew megmentette a lány életét azzal, hogy a lovat elrángatta a csapásról, amely egyenesen hozzá vezetett. Más kérdés persze, hogy veszélybe sem került volna senki, ha a szerzetesnek nem támad a nagyszerű ötlete, hogy lovagoljon, de hát... minden csak nézőpont kérdése.*
5241. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-07 21:12:54
Üzenet elküldve: 2017-05-07 21:12:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Lihanech. *Feleli, amikor ismét kap egy hosszúra sikerült kérdéssorozatot. Mandulavágású, gnóm fajtáját híven tükröző nagy szemeit még most sem veszi le az emberről. Arra nevelték az öregek, hogy figyeljen, s adja jelét annak, hogy figyel. Ezt teszi most is. Figyel. Hall minden szót és megérti, s eközben többre is figyel.*
- Igen. *Válaszolja nyugodtan a következő kérdésre. Jól megfogalmazza a másik a mondatait, a nőnek már nem kell hozzá tenni semmit.
Nézi, ahogy a szakállát simogatja a halál sakál lovasa, aki ma nem akarta megölni. Eltűnődik, hogy vajon akkor is őt fogja e látni, amikor tényleg eljön az ideje, s most csak megkímélte az életét, valamilyen oknál fogva. A kéz aztán megáll a simításban, amire Dhekäy kissé feljebb emeli a fejét. Ez a mozdulata a gerincét is megmozgatja, az pedig a hátizsákját, mi végre a bábuk újabb rövid táncba kezdenek rajta. Jobb lenne, ha élnének és követnék őt, nem csak tompa táncuk hangjaival kísérnék az útját. Ha lehetne egy kívánsága, ez lenne.*
- Meditáltam. *Válaszol ismét a kérdésre. Nem fejti ki egész életét egy ilyen rövid és egyszerűbben is megválaszolható érdeklődésre. Tudja, hogy nem erre kíváncsi a másik, de ha el kéne mondania, hogy miért vezetett ide az útja a meditáláshoz, az egy hosszú történet lenne. Dhekäy pedig nem szeret beszélni.
Kifejezéstelen arccal lesi, hogy mozog a kéz a szütyőben. Kíváncsi. Nem akar az lenni, de mégis meg van benne ez az ostobaság. Ezen is sokat kell dolgoznia, hogy kiegyenlítse magában. Nem elnyomni akarja az erősebb érzéseit, hanem eggyé tenni a többivel.
Figyelme nagyrészt a szütyőre koncentrálódik, s mikor már feleszmél, hogy nem hallja a madarakat és a szelet, észre vesz egy másfajta érzést is. Félelmet érez az iránt, amit az ember ki akar venni a táskából. Talán mégis ő a halál-sakál-lovas és el akarja vinni oda, ahová a halottak kerülnek, ha kiszakadnak a testükből.*
~Vajon mire a nap lemegy a horizonton ugyan olyan leszek, mint a bábuk?~
- Lihanech. *Feleli, amikor ismét kap egy hosszúra sikerült kérdéssorozatot. Mandulavágású, gnóm fajtáját híven tükröző nagy szemeit még most sem veszi le az emberről. Arra nevelték az öregek, hogy figyeljen, s adja jelét annak, hogy figyel. Ezt teszi most is. Figyel. Hall minden szót és megérti, s eközben többre is figyel.*
- Igen. *Válaszolja nyugodtan a következő kérdésre. Jól megfogalmazza a másik a mondatait, a nőnek már nem kell hozzá tenni semmit.
Nézi, ahogy a szakállát simogatja a halál sakál lovasa, aki ma nem akarta megölni. Eltűnődik, hogy vajon akkor is őt fogja e látni, amikor tényleg eljön az ideje, s most csak megkímélte az életét, valamilyen oknál fogva. A kéz aztán megáll a simításban, amire Dhekäy kissé feljebb emeli a fejét. Ez a mozdulata a gerincét is megmozgatja, az pedig a hátizsákját, mi végre a bábuk újabb rövid táncba kezdenek rajta. Jobb lenne, ha élnének és követnék őt, nem csak tompa táncuk hangjaival kísérnék az útját. Ha lehetne egy kívánsága, ez lenne.*
- Meditáltam. *Válaszol ismét a kérdésre. Nem fejti ki egész életét egy ilyen rövid és egyszerűbben is megválaszolható érdeklődésre. Tudja, hogy nem erre kíváncsi a másik, de ha el kéne mondania, hogy miért vezetett ide az útja a meditáláshoz, az egy hosszú történet lenne. Dhekäy pedig nem szeret beszélni.
Kifejezéstelen arccal lesi, hogy mozog a kéz a szütyőben. Kíváncsi. Nem akar az lenni, de mégis meg van benne ez az ostobaság. Ezen is sokat kell dolgoznia, hogy kiegyenlítse magában. Nem elnyomni akarja az erősebb érzéseit, hanem eggyé tenni a többivel.
Figyelme nagyrészt a szütyőre koncentrálódik, s mikor már feleszmél, hogy nem hallja a madarakat és a szelet, észre vesz egy másfajta érzést is. Félelmet érez az iránt, amit az ember ki akar venni a táskából. Talán mégis ő a halál-sakál-lovas és el akarja vinni oda, ahová a halottak kerülnek, ha kiszakadnak a testükből.*
~Vajon mire a nap lemegy a horizonton ugyan olyan leszek, mint a bábuk?~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9566-9585