Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 262 (5221. - 5240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5240. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-07 14:57:22
Üzenet elküldve: 2017-05-07 14:57:22
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A lány nem adja jelét, hogy sokkot kapott volna, ez már egy jó dolog. A ló továbbra sem ölt meg senkit, leszámítva persze Lorew türelmét, és az állatok neveléséről alkotott képét. Ez a jószág ugyanis határozottan nehezen kezelhető, és még ha kezdenek is összeszokni (mert hát kezdenek, a ló például már nem eszik kalapokat), azért akadnak nehézségek bőven. Mint minden új kapcsolat eleje, ez is elég döcögősre sikerül. Bár talán csak sok a tombolási hajlam a lóban, majd ha a kikötőbe mennek, akkor kifuthatja magát. Ha egyszer jól lefárad, utána talán már engedelmesebb lesz. Mindenkinek szüksége térre.*
-Igen? *akad el a szava egy rövid időre* Ez még igen, mint igen, Lihanech, vagy úgy igen, hogy igen, Pirtianes? Vagy még csak egy egyszerű igen arra nézve, hogy nem vagy idevalósi? Nem halmozol el az információkkal...
*Sóhajt egyet, majd újra végigsimít a szakállán. Általában akkor csinálja ezt, ha gondolkodik, de most simán csak így ad nyomatékot a szavainak. Mintha azt üzenné: "ezt egy bölcs ember mondta, hiszen szakálla van". Az már más kérdés, hogy kezd tanácstalan lenni a lánnyal kapcsolatban, de ezt szükségtelen volna kimutatni. Egyelőre.*
- Mindig ilyen szűkszavú vagy? *kérdez rá úgy mellékesen, ha már alig kap válaszokat, hiszen azért jó volna tudni, hogy ez egy általános állapot, vagy csak Lorewet nem kedveli. Mondjuk ha valakinek az nem indítja meg a nyelvét, hogy egy ló majdnem elgázolja, hát akkor semmi. Illetőleg... majdnem semmi. Keze egy hosszú pillanatra megakad szakálla közepénél, hiszen megérkezik a nem várt ötlet. A felismerés után persze simítja tovább. Van nála valami, ami hasznos lehet. Vagy legalábbis remélhetőleg hasznos.*
- És egyébként mivel foglalkozol?
*Ez csak olyan mellékes dolog, amíg a szütyőjében kutat a csodaszer után, amire nemrégiben tett szert. Egy egész üveg ork pálinka. Lorew a maga részéről még nem kóstolt bele, fogalma sincs arról, mi lehet olyan erős ital, hogy még a nagy zöld behemótokra is hat, de az biztos, hogy erős. Némi kotorászás után is akad az üvegre, kicsit koszos mg a külseje, pontosan olyan igazából, amilyen akkor volt, mikor szerezte. Akkor és ott csak úgy bedobta a szütyőjébe, és azóta hozzá sem nyúlt.*
*A lány nem adja jelét, hogy sokkot kapott volna, ez már egy jó dolog. A ló továbbra sem ölt meg senkit, leszámítva persze Lorew türelmét, és az állatok neveléséről alkotott képét. Ez a jószág ugyanis határozottan nehezen kezelhető, és még ha kezdenek is összeszokni (mert hát kezdenek, a ló például már nem eszik kalapokat), azért akadnak nehézségek bőven. Mint minden új kapcsolat eleje, ez is elég döcögősre sikerül. Bár talán csak sok a tombolási hajlam a lóban, majd ha a kikötőbe mennek, akkor kifuthatja magát. Ha egyszer jól lefárad, utána talán már engedelmesebb lesz. Mindenkinek szüksége térre.*
-Igen? *akad el a szava egy rövid időre* Ez még igen, mint igen, Lihanech, vagy úgy igen, hogy igen, Pirtianes? Vagy még csak egy egyszerű igen arra nézve, hogy nem vagy idevalósi? Nem halmozol el az információkkal...
*Sóhajt egyet, majd újra végigsimít a szakállán. Általában akkor csinálja ezt, ha gondolkodik, de most simán csak így ad nyomatékot a szavainak. Mintha azt üzenné: "ezt egy bölcs ember mondta, hiszen szakálla van". Az már más kérdés, hogy kezd tanácstalan lenni a lánnyal kapcsolatban, de ezt szükségtelen volna kimutatni. Egyelőre.*
- Mindig ilyen szűkszavú vagy? *kérdez rá úgy mellékesen, ha már alig kap válaszokat, hiszen azért jó volna tudni, hogy ez egy általános állapot, vagy csak Lorewet nem kedveli. Mondjuk ha valakinek az nem indítja meg a nyelvét, hogy egy ló majdnem elgázolja, hát akkor semmi. Illetőleg... majdnem semmi. Keze egy hosszú pillanatra megakad szakálla közepénél, hiszen megérkezik a nem várt ötlet. A felismerés után persze simítja tovább. Van nála valami, ami hasznos lehet. Vagy legalábbis remélhetőleg hasznos.*
- És egyébként mivel foglalkozol?
*Ez csak olyan mellékes dolog, amíg a szütyőjében kutat a csodaszer után, amire nemrégiben tett szert. Egy egész üveg ork pálinka. Lorew a maga részéről még nem kóstolt bele, fogalma sincs arról, mi lehet olyan erős ital, hogy még a nagy zöld behemótokra is hat, de az biztos, hogy erős. Némi kotorászás után is akad az üvegre, kicsit koszos mg a külseje, pontosan olyan igazából, amilyen akkor volt, mikor szerezte. Akkor és ott csak úgy bedobta a szütyőjébe, és azóta hozzá sem nyúlt.*
5239. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-07 09:44:05
Üzenet elküldve: 2017-05-07 09:44:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Minden élet. Ezen a vidéken is, ahol lábai alig ismerik a földet, s ott is, ahol lába elé borulnak a bokrok, ahol tudja, hogy hol fenyegeti veszély. Itt nem tudhatta, hogy egy ártalmatlannak tűnő tisztáson is szétzúzhatja pár erős pata. Minden élet, olyan felelőtlenül kezdődik és olyan könnyen véget ér.
Hallgatja a vele szemben álló szakadt halált, annak minden meglepődésével. Keveset beszél a lány, de úgy látja, hogy minden mondatával meglepettséget vált ki a másikból.
~Azt mondta ennél minek többet mondani. De akkor miért beszél tovább?~
Kifejezéstelen arccal nézi a beszélőt. Kezeinek állását megfordítja, hogy a bal keze legyen a jobb tenyerének ölelésében. Ezeket a mozdulatokat sem kapkodja el, lassan cseréli meg.*
- Igen. *Válaszol, amikor az ember egy ideig befejezi a beszédjét. Lihanechre mutat ezzel a helyeslő hozzászólással, még akkor is ha közben a föld városát is megemlítette. Eltűnődik, hogy mai napon már másodszor jut el hozzá ez a két város említése. A lány a fürdőben pirtianesi volt. Akkor is és most is feleslegesnek tartja, hogy bővebben kifejtse származásának helyét, hiszen ha elmondja, hogy templomból jött, akkor valószínűleg senki nem fogja tudni hová kötni annak helyét. A víz városa a legközelebbi nagyváros a hegyeknél, azt azért hellyel, közzel ismerik a népek.
Sokaknak, ahogy neki is, már keveset számít, hogy honnan jött, amíg nem tér vissza. Hiányzik neki a hely, de ezt az érzést nem akarja dédelgetni. Nem arra tanították, hogy bármihez is ragaszkodjon, s meg akar felelni a tanoknak.
Egy széllökés libbenti meg szabadon hagyott haját. Nyakán is érzi, hogy az enyhe szél merre halad. Magával viszi a szagát, s hajának pár szálát is, ami levált a fejéről. Eltűnődik, hogy vajon ott ahová viszi őket a szél, mihez fog eljutni, s vajon észreveszi e az a valami, Dhekäy jelenlétét.*
*Minden élet. Ezen a vidéken is, ahol lábai alig ismerik a földet, s ott is, ahol lába elé borulnak a bokrok, ahol tudja, hogy hol fenyegeti veszély. Itt nem tudhatta, hogy egy ártalmatlannak tűnő tisztáson is szétzúzhatja pár erős pata. Minden élet, olyan felelőtlenül kezdődik és olyan könnyen véget ér.
Hallgatja a vele szemben álló szakadt halált, annak minden meglepődésével. Keveset beszél a lány, de úgy látja, hogy minden mondatával meglepettséget vált ki a másikból.
~Azt mondta ennél minek többet mondani. De akkor miért beszél tovább?~
Kifejezéstelen arccal nézi a beszélőt. Kezeinek állását megfordítja, hogy a bal keze legyen a jobb tenyerének ölelésében. Ezeket a mozdulatokat sem kapkodja el, lassan cseréli meg.*
- Igen. *Válaszol, amikor az ember egy ideig befejezi a beszédjét. Lihanechre mutat ezzel a helyeslő hozzászólással, még akkor is ha közben a föld városát is megemlítette. Eltűnődik, hogy mai napon már másodszor jut el hozzá ez a két város említése. A lány a fürdőben pirtianesi volt. Akkor is és most is feleslegesnek tartja, hogy bővebben kifejtse származásának helyét, hiszen ha elmondja, hogy templomból jött, akkor valószínűleg senki nem fogja tudni hová kötni annak helyét. A víz városa a legközelebbi nagyváros a hegyeknél, azt azért hellyel, közzel ismerik a népek.
Sokaknak, ahogy neki is, már keveset számít, hogy honnan jött, amíg nem tér vissza. Hiányzik neki a hely, de ezt az érzést nem akarja dédelgetni. Nem arra tanították, hogy bármihez is ragaszkodjon, s meg akar felelni a tanoknak.
Egy széllökés libbenti meg szabadon hagyott haját. Nyakán is érzi, hogy az enyhe szél merre halad. Magával viszi a szagát, s hajának pár szálát is, ami levált a fejéről. Eltűnődik, hogy vajon ott ahová viszi őket a szél, mihez fog eljutni, s vajon észreveszi e az a valami, Dhekäy jelenlétét.*
5238. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-07 02:42:57
Üzenet elküldve: 2017-05-07 02:42:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A lány továbbra is alig produkál életjeleket, ez viszonylag aggasztó a szerzetes számára.*
- Talán sokkot kapott... *tűnődik el, miközben félhangosan ki is mondja az elméletét. Ez még hasznos is lehet, mivel a lány láthatóan figyel, csak kommunikálni nem igazán kommunikál, de erre könnyedén bólogathat. Első tippje az lenne a szerzetesnek, hogy nem kap rendesen levegőt az ijedtségtől, ezért beszél keveset, de hát akkor minek mondta volna, hogy rendben van? Mentális sérülésre sem utal semmi, hazudni nem lett volna értelme, szóval a szerzetes jobb híján feltételezi, hogy a lány alapállapotában is ilyen... csendes. Ez mondjuk sosem baj. A válaszra kicsit megáll, még levegőt is elfelejt venni. Nem egészen biztos benne, hogy azt hallotta-e, amit hallani vélt.*
- Pontos és tökéletes megfogalmazás *simít végig a szakállán. Éppenséggel ezt a szót általában Lorew szokta használni, ha össze akarja foglalni a felsőbbrendűségtől mentes fajokat, mástól nem igazán megszokott, de mindig örül az ilyen társaságnak.*
- Ennél minek is többet mondani, nem igaz? Elvégre a halandók mind egyformák, remekül látod a helyzetet. Bár még mindig nem vagy valami beszédes...
*Hümmög egy kicsit, mert ez a része még mindig furcsa neki. Itt Artheniorban mindig mindenki olyan baromira veszélyes, főleg ha a pletykákról van szó. Lorewnek ennek kapcsán támadt már az elmeléte, hogy azért a levegő városa, mert telelehelik beszéd közben.*
- Persze ne vedd rossz néven, ilyen tekintetben nekem is vannak jobb, meg rosszabb napjaim. Néha komor vagyok, és magamba fordulok, a legjobbakkal is megesik. Utóbbi időben viszont vidám, még mosolyogni is elkezdtem napi rendszerességgel. Viszont te nem idevalósi vagy, jól sejtem? Lihanech? Ott él a gnómok többsége, erre alig látni. Vagy Pirtianes? Ott mindenki szótlan és komor, legalábbis ahogy én elképzelem. Ott még nem jártam.
*Ez utóbbival ránt is egyet a vállán, hiszen ő csak Lihanechet és Atheniort ismeri, de az biztos, hogy míg a víz városában mindennapos látvány egy gnóm, vagy több, addig itt alig találkozott néhánnyal. Konkrétan egy kezén meg tudná számolni. Sőt, egy ujján is. És persze az is lehet, hogy az egész felesleges konspiráció, mivel kifogott egyet az artheniori gnómok közül, akikről mindenki tudja, hogy léteznek szép számmal, csak látni nem látja őket soha senki. Az egyetlen, amire meg merne esküdni, hogy nem wegtoreni a lány, az ő bőrük jóval sötétebb szokott lenni. Ez persze sztereotípia, de Lorewnek vajmi kevés fogalma van a sztereotípiákon kívüli életről, ezért rühelli például válogatás nélkül a sötételfeket, mert azok köztudottan alja népek.*
*A lány továbbra is alig produkál életjeleket, ez viszonylag aggasztó a szerzetes számára.*
- Talán sokkot kapott... *tűnődik el, miközben félhangosan ki is mondja az elméletét. Ez még hasznos is lehet, mivel a lány láthatóan figyel, csak kommunikálni nem igazán kommunikál, de erre könnyedén bólogathat. Első tippje az lenne a szerzetesnek, hogy nem kap rendesen levegőt az ijedtségtől, ezért beszél keveset, de hát akkor minek mondta volna, hogy rendben van? Mentális sérülésre sem utal semmi, hazudni nem lett volna értelme, szóval a szerzetes jobb híján feltételezi, hogy a lány alapállapotában is ilyen... csendes. Ez mondjuk sosem baj. A válaszra kicsit megáll, még levegőt is elfelejt venni. Nem egészen biztos benne, hogy azt hallotta-e, amit hallani vélt.*
- Pontos és tökéletes megfogalmazás *simít végig a szakállán. Éppenséggel ezt a szót általában Lorew szokta használni, ha össze akarja foglalni a felsőbbrendűségtől mentes fajokat, mástól nem igazán megszokott, de mindig örül az ilyen társaságnak.*
- Ennél minek is többet mondani, nem igaz? Elvégre a halandók mind egyformák, remekül látod a helyzetet. Bár még mindig nem vagy valami beszédes...
*Hümmög egy kicsit, mert ez a része még mindig furcsa neki. Itt Artheniorban mindig mindenki olyan baromira veszélyes, főleg ha a pletykákról van szó. Lorewnek ennek kapcsán támadt már az elmeléte, hogy azért a levegő városa, mert telelehelik beszéd közben.*
- Persze ne vedd rossz néven, ilyen tekintetben nekem is vannak jobb, meg rosszabb napjaim. Néha komor vagyok, és magamba fordulok, a legjobbakkal is megesik. Utóbbi időben viszont vidám, még mosolyogni is elkezdtem napi rendszerességgel. Viszont te nem idevalósi vagy, jól sejtem? Lihanech? Ott él a gnómok többsége, erre alig látni. Vagy Pirtianes? Ott mindenki szótlan és komor, legalábbis ahogy én elképzelem. Ott még nem jártam.
*Ez utóbbival ránt is egyet a vállán, hiszen ő csak Lihanechet és Atheniort ismeri, de az biztos, hogy míg a víz városában mindennapos látvány egy gnóm, vagy több, addig itt alig találkozott néhánnyal. Konkrétan egy kezén meg tudná számolni. Sőt, egy ujján is. És persze az is lehet, hogy az egész felesleges konspiráció, mivel kifogott egyet az artheniori gnómok közül, akikről mindenki tudja, hogy léteznek szép számmal, csak látni nem látja őket soha senki. Az egyetlen, amire meg merne esküdni, hogy nem wegtoreni a lány, az ő bőrük jóval sötétebb szokott lenni. Ez persze sztereotípia, de Lorewnek vajmi kevés fogalma van a sztereotípiákon kívüli életről, ezért rühelli például válogatás nélkül a sötételfeket, mert azok köztudottan alja népek.*
5237. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-07 00:53:23
Üzenet elküldve: 2017-05-07 00:53:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Nem tudja mire vélni a meglepettséget. Nem tudja elhelyezni sehová, hogy miért érdekli a másikat a lány válasza.
~Túl sokat beszél.~
Egykedvűen néz felfelé ültéből a ló mellett állóra, miközben várja, hogy az elhallgasson. Még pislogást sem ejt meg, figyel minden szóra, de értelmet nem talál közöttük.
Nem válaszol a mondatok áradatára. Nem gondolja, hogy lehet ezekre válaszolni. Barna szemeit bántja a szél, ezért pislogni kezd. Egyet, aztán kettőt, végül hármat is. Szívének ritmusa kezd visszatérni a normálishoz. Lélegzete is csökkenni kezd a percenkénti négy-öt levegővételre. Figyelmét elirányítja a férfiról, aki időközben az út porát kezdte leverni magáról. Ismét a szél irányára figyel és a lóra, továbbá a madarakra, akik szárnyainak rezzenése kavarja fel a lihanechi tó felett a hullámokat.*
- Halandó vagyok. *Válaszol fajtájának említésére, lassan, elnyújtottan. Szavaiban határozottság lappang a halk hanghordozás rejtekében. Nem különbözteti meg magát az emberektől, az elfektől, a törpéktől és az óriásoktól sem. Az orkoktól és a tündérektől sem érzi különbözőnek magát, ahogy az emlős állatoktól sem, sőt még a rovaroktól sem. Minden élet.
Tovább néz a másikra. Annak viselkedését fürkészi. Kézmozdulatait, tekintetének játékát, lélegzetének gyakoriságát, lábának állását, hogy hogyan rezzenti meg ruhájának szegélyét a szél. Majd ezután a lóra vándorol a figyelme. Sörényének esésére, szőrének fényére, vagy éppen fénytelenségére. Izmainak megfeszülésére, ahogy el akar menni a gazdájától. Úgy látja nem kedveli. Az üvöltésekből korábbról, pedig azt is meg véli állapítani, hogy a gazdája sem kedveli a lovat.*
*Nem tudja mire vélni a meglepettséget. Nem tudja elhelyezni sehová, hogy miért érdekli a másikat a lány válasza.
~Túl sokat beszél.~
Egykedvűen néz felfelé ültéből a ló mellett állóra, miközben várja, hogy az elhallgasson. Még pislogást sem ejt meg, figyel minden szóra, de értelmet nem talál közöttük.
Nem válaszol a mondatok áradatára. Nem gondolja, hogy lehet ezekre válaszolni. Barna szemeit bántja a szél, ezért pislogni kezd. Egyet, aztán kettőt, végül hármat is. Szívének ritmusa kezd visszatérni a normálishoz. Lélegzete is csökkenni kezd a percenkénti négy-öt levegővételre. Figyelmét elirányítja a férfiról, aki időközben az út porát kezdte leverni magáról. Ismét a szél irányára figyel és a lóra, továbbá a madarakra, akik szárnyainak rezzenése kavarja fel a lihanechi tó felett a hullámokat.*
- Halandó vagyok. *Válaszol fajtájának említésére, lassan, elnyújtottan. Szavaiban határozottság lappang a halk hanghordozás rejtekében. Nem különbözteti meg magát az emberektől, az elfektől, a törpéktől és az óriásoktól sem. Az orkoktól és a tündérektől sem érzi különbözőnek magát, ahogy az emlős állatoktól sem, sőt még a rovaroktól sem. Minden élet.
Tovább néz a másikra. Annak viselkedését fürkészi. Kézmozdulatait, tekintetének játékát, lélegzetének gyakoriságát, lábának állását, hogy hogyan rezzenti meg ruhájának szegélyét a szél. Majd ezután a lóra vándorol a figyelme. Sörényének esésére, szőrének fényére, vagy éppen fénytelenségére. Izmainak megfeszülésére, ahogy el akar menni a gazdájától. Úgy látja nem kedveli. Az üvöltésekből korábbról, pedig azt is meg véli állapítani, hogy a gazdája sem kedveli a lovat.*
5236. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-07 00:30:30
Üzenet elküldve: 2017-05-07 00:30:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A ló megilletődötten rázza meg magát a rövid sprint után, és legalább olyan ártatlanul pislog, mintha ő igazán nem tehetne semmiről. Persze bárki, aki nem ismeri, az hinne neki, de Lorew biztos benne, hogy ezúttal is szándékosan ment szembe a kiadott utasításokkal, és okozott galibát. Sajnos bizonyítani nem tudja, így hát marad annál a verziónál, hogy nyilván az ő hibája, hogy engedetlen az állat. Ezért még később számolnak. Fel van készülve már mindenre, leszámítva természetesen arra, ami jön.*
- Rendben? Ennyi? *még a fejét is megvakarja meglepettségében, nem tudja hova tenni a reakciót* Az emberek általában mást mondanak, ha majdnem halálra gázolja őket egy ló. Tudtommal ilyen viszonylag ritkán történik, jobban ki kéne élvezned, különben később talán bánni fogod, hogy életed legizgalmasabb halálközeli élményéhez csak annyit fűztél, hogy rendben. Tudod, ebből elég unalmas mese lesz évek múlva.
*Leporolja kicsit a ruháját, közben a ló tesz két sikertelen elindulási kísérletet, de a szerzetes erősen tartja a kantárt, ezúttal nem fog semmi galiba történni. Eztán alaposabban végigméri a lányt, és tesz egy megdöbbentő felfedezést.*
- Te gnóm vagy? *törpének kicsit túl magas, embernek pedig viszonylag alacsony, általában pedig a gnómok foglalnak helyet a két méret között. Az már más kérdés, hogy az általánosság gyakran könnyed nyugalommal köpi szembe a szerzetest, de hát mire is való a szája, ha nem arra, hogy mások fejéról érdeklődjön. A bemutatkozást mondjuk elfelejtette a pofátlan kíváncsiskodás előtt, de ez nála már-már hagyománynak mondható.*
*A ló megilletődötten rázza meg magát a rövid sprint után, és legalább olyan ártatlanul pislog, mintha ő igazán nem tehetne semmiről. Persze bárki, aki nem ismeri, az hinne neki, de Lorew biztos benne, hogy ezúttal is szándékosan ment szembe a kiadott utasításokkal, és okozott galibát. Sajnos bizonyítani nem tudja, így hát marad annál a verziónál, hogy nyilván az ő hibája, hogy engedetlen az állat. Ezért még később számolnak. Fel van készülve már mindenre, leszámítva természetesen arra, ami jön.*
- Rendben? Ennyi? *még a fejét is megvakarja meglepettségében, nem tudja hova tenni a reakciót* Az emberek általában mást mondanak, ha majdnem halálra gázolja őket egy ló. Tudtommal ilyen viszonylag ritkán történik, jobban ki kéne élvezned, különben később talán bánni fogod, hogy életed legizgalmasabb halálközeli élményéhez csak annyit fűztél, hogy rendben. Tudod, ebből elég unalmas mese lesz évek múlva.
*Leporolja kicsit a ruháját, közben a ló tesz két sikertelen elindulási kísérletet, de a szerzetes erősen tartja a kantárt, ezúttal nem fog semmi galiba történni. Eztán alaposabban végigméri a lányt, és tesz egy megdöbbentő felfedezést.*
- Te gnóm vagy? *törpének kicsit túl magas, embernek pedig viszonylag alacsony, általában pedig a gnómok foglalnak helyet a két méret között. Az már más kérdés, hogy az általánosság gyakran könnyed nyugalommal köpi szembe a szerzetest, de hát mire is való a szája, ha nem arra, hogy mások fejéról érdeklődjön. A bemutatkozást mondjuk elfelejtette a pofátlan kíváncsiskodás előtt, de ez nála már-már hagyománynak mondható.*
5235. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-06 23:51:08
Üzenet elküldve: 2017-05-06 23:51:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Madarak csiripelnek, hangosan küzdenek a tojókért. Bogarak ugrálnak a fűszálakon, halkan törik le lábuk alatt néhány száraz levél. A szál süvít a levelek között, megrezegtetve azokat. A természet lélegzete végigfut a lány zsákján, megtáncoltatja a bábukat, tompa kopogásra késztetve őket.
~Van még itt valami...~
Üvöltést hall. Sakál? Lehet. Messze van az élőhelye, de lehet egy eltévedt kölyök, aki anyjának üvölt. Egyetlen baj van ezzel, hogy a sakál nem szokott lovagolni. A paták, amik az üvöltést kísérik pedig nagyon is lóra emlékeztetőek.
Dhekäy felemeli a fejét és fáradtan, félig nyitja szemeit, hogy maga elé nézzen. A látvány hátborzongató. A halál közelít felé a lován. Lassan visszacsukja szemeit és vár. Nem mozdítja kezeit. Ha meg kell halnia itt és most, akkor legyen így.
Pillanatok telnek el és még érzi saját szíve dobbanásait. Gyorsak, mint a megvadult hátas patáinak dobogása. A vérét is hallja a fülében zúgni, s ami a legmegalapozottabb gyanúja annak, hogy még él, az, hogy lélegzik. Ekkor pedig elkönyveli, hogy nem jelentett veszélyt a sakál-lovas.
Lassabban kezdi el venni a levegőt, hogy kalapáló szívét megzabolázza. Lassan a szemét is kinyitja, hogy meglássa mi taposta volna darabokra nem sokkal ezelőtt. Egy magas állatra vetül a tekintete, végig a patájától a fejéig nézi azt. Hanyagul megkötött kontyát megrángatja a szél, ahogy átvezeti a tekintetét arra az alakra, aki időközben beszélni is kezdett.*
- Rendben. *Válaszol, ahogy oldalra döntött fejét a másik felé igyekszik fordítani, szemét a másikéra irányítva. Vár valamire. Várja, hogy akar e még valamit, mert ha nem, akkor visszahajtja a fejét, hogy ott folytassa, ahol abba hagyta.*
*Madarak csiripelnek, hangosan küzdenek a tojókért. Bogarak ugrálnak a fűszálakon, halkan törik le lábuk alatt néhány száraz levél. A szál süvít a levelek között, megrezegtetve azokat. A természet lélegzete végigfut a lány zsákján, megtáncoltatja a bábukat, tompa kopogásra késztetve őket.
~Van még itt valami...~
Üvöltést hall. Sakál? Lehet. Messze van az élőhelye, de lehet egy eltévedt kölyök, aki anyjának üvölt. Egyetlen baj van ezzel, hogy a sakál nem szokott lovagolni. A paták, amik az üvöltést kísérik pedig nagyon is lóra emlékeztetőek.
Dhekäy felemeli a fejét és fáradtan, félig nyitja szemeit, hogy maga elé nézzen. A látvány hátborzongató. A halál közelít felé a lován. Lassan visszacsukja szemeit és vár. Nem mozdítja kezeit. Ha meg kell halnia itt és most, akkor legyen így.
Pillanatok telnek el és még érzi saját szíve dobbanásait. Gyorsak, mint a megvadult hátas patáinak dobogása. A vérét is hallja a fülében zúgni, s ami a legmegalapozottabb gyanúja annak, hogy még él, az, hogy lélegzik. Ekkor pedig elkönyveli, hogy nem jelentett veszélyt a sakál-lovas.
Lassabban kezdi el venni a levegőt, hogy kalapáló szívét megzabolázza. Lassan a szemét is kinyitja, hogy meglássa mi taposta volna darabokra nem sokkal ezelőtt. Egy magas állatra vetül a tekintete, végig a patájától a fejéig nézi azt. Hanyagul megkötött kontyát megrángatja a szél, ahogy átvezeti a tekintetét arra az alakra, aki időközben beszélni is kezdett.*
- Rendben. *Válaszol, ahogy oldalra döntött fejét a másik felé igyekszik fordítani, szemét a másikéra irányítva. Vár valamire. Várja, hogy akar e még valamit, mert ha nem, akkor visszahajtja a fejét, hogy ott folytassa, ahol abba hagyta.*
5234. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-06 23:32:51
Üzenet elküldve: 2017-05-06 23:32:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Most már kicsit bánja, hogy Ziana hadnagy nem tartózkodott ott a főtéren, hogy lefoglalja az őrség nevében a lovat, amit Lorew kapott. A korábbi dolgokra való tekintettel, amik a két évvel korábbi forgatagon történtek, biztos kijelentette volna, hogy a szerzetes alkalmatlan az állattal való kooperációra, és hogy a kezében pusztán egy veszélyes, irányíthatatlan fegyver, amely nem tud mást, mint pusztítani. Ennek ellenére ez nem így történt, Lorew pedig újra és újra elhiszi, hogy képes irányítani az állatot. A legutóbbi gyakorlat, a kényelmes folyóparti séta egész jól ment, ezért úgy döntött, most megpróbálkozik valami vadabbal: a lassú kocogással. Sajnos mint kiderült, a lovon nincs ilyen fokozat, csak séta és rohamtempó. Még tiszta szerencse, hogy a szerzetes a tisztáson engedte szabadjára ezt a pusztító átkot, és nem mondjuk a temetőben, ahol a sírkövek körül kellett volna lavírozni. Így egy teljes tisztáshossznyi ideje van megállítani az állatot, mert valamiért nem bízik abban, hogy amaz annyi ésszel rendelkezik, hogy majd a szélen álló fákat elkerülje.*
- Állj! Állj, ha mondom! *üvölti a lónak, de hiába, az nem hajlandó tudomásul venni. Rendben, Lorew próbálta kedvesen, de kénytelen lesz a kantárt használni. Megrántja hátrafelé, mire a ló mozgása egy pillanatra megakad, csak addig, hogy a szerzetes kibillenjen az egyensúlyából, és meg kelljen kapaszkodjon - szintén a kantárban. Ezt viszont a ló már noszogatásnak veszi arra nézve, hogy forduljon jobbra (ugyanis Lorew az imént arra zúgott ki majdnem a nyeregből), és engedelmeskedik is. Mintha csak szándékosan csapna le minden véletlenségből kiadott parancsra... A férfi már remekül visszaküzdötte magát a nyeregbe, ellenben így észreveszi a tűzvonalban elhelyezkedő lányt is, aki kellemetlenül jár, ha a ló átgázol rajta, ellenben az állatnak láthatóan ez a terve.*
- Előre nézz! *üvölt rá, majd nagyot ránt a a kantáron részint balra, részint hátra, aminek hatására a ló enyhe fordulatot vesz, Lorew pedig véglegesen elveszti az egyensúlyát, így nagyjából mire az állat megáll, ő kipottyan a nyeregből, és a földön landol. A kantárt a régi jól bevett módszer szerint nem ereszti, így nem terül el teljesen, csak félig éri a földet. Gyorsan talpra lendül, és végignéz a szakaszon, ahol a ló az imént átcsörtetett. Eltaposott áldozatokat keres, de hála égnek egyet se lát. Láthatóan sikerült a katasztrófa előtt kanyarodásra bírnia az állatot, majd pedig megállásra.*
- Mindenki egyben van? *pillant körbe, bár igazából egyedül egyvalaki volt veszélyben, leszámítva persze magát Lorewet. Ennek ellenére határozottan úgy érzi, hogy kezdik megérteni egymást az állattal. Csak legközelebb olyankor próbálkozik meg ilyen mutatvánnyal, mikor senki nincs a tisztáson.*
- Rendben vagy? *pillant a lányra, akinek valószínűleg feltűnt, hogy kis híján halálra taposta egy ló, de hát ki tudja?*
*Most már kicsit bánja, hogy Ziana hadnagy nem tartózkodott ott a főtéren, hogy lefoglalja az őrség nevében a lovat, amit Lorew kapott. A korábbi dolgokra való tekintettel, amik a két évvel korábbi forgatagon történtek, biztos kijelentette volna, hogy a szerzetes alkalmatlan az állattal való kooperációra, és hogy a kezében pusztán egy veszélyes, irányíthatatlan fegyver, amely nem tud mást, mint pusztítani. Ennek ellenére ez nem így történt, Lorew pedig újra és újra elhiszi, hogy képes irányítani az állatot. A legutóbbi gyakorlat, a kényelmes folyóparti séta egész jól ment, ezért úgy döntött, most megpróbálkozik valami vadabbal: a lassú kocogással. Sajnos mint kiderült, a lovon nincs ilyen fokozat, csak séta és rohamtempó. Még tiszta szerencse, hogy a szerzetes a tisztáson engedte szabadjára ezt a pusztító átkot, és nem mondjuk a temetőben, ahol a sírkövek körül kellett volna lavírozni. Így egy teljes tisztáshossznyi ideje van megállítani az állatot, mert valamiért nem bízik abban, hogy amaz annyi ésszel rendelkezik, hogy majd a szélen álló fákat elkerülje.*
- Állj! Állj, ha mondom! *üvölti a lónak, de hiába, az nem hajlandó tudomásul venni. Rendben, Lorew próbálta kedvesen, de kénytelen lesz a kantárt használni. Megrántja hátrafelé, mire a ló mozgása egy pillanatra megakad, csak addig, hogy a szerzetes kibillenjen az egyensúlyából, és meg kelljen kapaszkodjon - szintén a kantárban. Ezt viszont a ló már noszogatásnak veszi arra nézve, hogy forduljon jobbra (ugyanis Lorew az imént arra zúgott ki majdnem a nyeregből), és engedelmeskedik is. Mintha csak szándékosan csapna le minden véletlenségből kiadott parancsra... A férfi már remekül visszaküzdötte magát a nyeregbe, ellenben így észreveszi a tűzvonalban elhelyezkedő lányt is, aki kellemetlenül jár, ha a ló átgázol rajta, ellenben az állatnak láthatóan ez a terve.*
- Előre nézz! *üvölt rá, majd nagyot ránt a a kantáron részint balra, részint hátra, aminek hatására a ló enyhe fordulatot vesz, Lorew pedig véglegesen elveszti az egyensúlyát, így nagyjából mire az állat megáll, ő kipottyan a nyeregből, és a földön landol. A kantárt a régi jól bevett módszer szerint nem ereszti, így nem terül el teljesen, csak félig éri a földet. Gyorsan talpra lendül, és végignéz a szakaszon, ahol a ló az imént átcsörtetett. Eltaposott áldozatokat keres, de hála égnek egyet se lát. Láthatóan sikerült a katasztrófa előtt kanyarodásra bírnia az állatot, majd pedig megállásra.*
- Mindenki egyben van? *pillant körbe, bár igazából egyedül egyvalaki volt veszélyben, leszámítva persze magát Lorewet. Ennek ellenére határozottan úgy érzi, hogy kezdik megérteni egymást az állattal. Csak legközelebb olyankor próbálkozik meg ilyen mutatvánnyal, mikor senki nincs a tisztáson.*
- Rendben vagy? *pillant a lányra, akinek valószínűleg feltűnt, hogy kis híján halálra taposta egy ló, de hát ki tudja?*
5233. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-06 22:30:51
Üzenet elküldve: 2017-05-06 22:30:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Gallyak reccsennek lábai alatt, a fák között lépdel. Madarak énekelnek felette, apró állatok kúsznak az avarban. Barna szemével vizslat maga elé, egykedvű arca nem mutat se vidámságot, se életkedvet. Egyedül van, társaitól messze. A feketébe öltözött szerzetesektől távol, a lihanechi hegyektől elszakítva.
Végigsimít egy fa törzsén, ujjai útján elfutnak az élősködő rovarok. Kilép a fák közül a tisztásra. Szeme előtt a kövér fű hajladozik kiszolgáltatva a szélnek. A nap útját nézi, délután lehet, már jócskán. Lábfejét cirógatja a fű, ahogy az avarról a pázsitra ér. A tisztás szélétől pedig, egy alkalmas helyet keres, ahhoz, hogy leüljön, megpróbálva meditálni ismét.
Lassú léptei végigvezetik szinte az egész helyen, majd megáll, s térdre hull. Lehajtja fejét, egyik kezét, másik tenyerébe hajtja és az ölébe teszi azt.*
- Mi hiányzik?
*Suttogja maga elé, ahogy csukott szemhéjai alatt mozgatja szemgolyóit. Rossz szokás. Igyekszik ebből is kinőni.
Nem hagyja elkalandozni a gondolatait. Először az állatok hangját hallgatja, majd a szél útját figyeli. A szelek városában nem csak a természet kavarja ezeket, jócskán köze van hozzá a mágiának is. Erősebb, mint bárhol az ismert világon. Mint a víz Lihanechben. A gnóm viszont nem szeret mágiával érintkezni. Még nem készült fel, hogy megértse, amíg saját létezését képtelen megérteni, s vitatja.
Egyenletesen lélegzik, míg a puha fűben térdel, egyenes háttal, lehajtott fejjel, akárha egy király előtt hajolna meg.*
*Gallyak reccsennek lábai alatt, a fák között lépdel. Madarak énekelnek felette, apró állatok kúsznak az avarban. Barna szemével vizslat maga elé, egykedvű arca nem mutat se vidámságot, se életkedvet. Egyedül van, társaitól messze. A feketébe öltözött szerzetesektől távol, a lihanechi hegyektől elszakítva.
Végigsimít egy fa törzsén, ujjai útján elfutnak az élősködő rovarok. Kilép a fák közül a tisztásra. Szeme előtt a kövér fű hajladozik kiszolgáltatva a szélnek. A nap útját nézi, délután lehet, már jócskán. Lábfejét cirógatja a fű, ahogy az avarról a pázsitra ér. A tisztás szélétől pedig, egy alkalmas helyet keres, ahhoz, hogy leüljön, megpróbálva meditálni ismét.
Lassú léptei végigvezetik szinte az egész helyen, majd megáll, s térdre hull. Lehajtja fejét, egyik kezét, másik tenyerébe hajtja és az ölébe teszi azt.*
- Mi hiányzik?
*Suttogja maga elé, ahogy csukott szemhéjai alatt mozgatja szemgolyóit. Rossz szokás. Igyekszik ebből is kinőni.
Nem hagyja elkalandozni a gondolatait. Először az állatok hangját hallgatja, majd a szél útját figyeli. A szelek városában nem csak a természet kavarja ezeket, jócskán köze van hozzá a mágiának is. Erősebb, mint bárhol az ismert világon. Mint a víz Lihanechben. A gnóm viszont nem szeret mágiával érintkezni. Még nem készült fel, hogy megértse, amíg saját létezését képtelen megérteni, s vitatja.
Egyenletesen lélegzik, míg a puha fűben térdel, egyenes háttal, lehajtott fejjel, akárha egy király előtt hajolna meg.*
5232. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-05 07:33:50
Üzenet elküldve: 2017-05-05 07:33:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia//
-Ráadásul gyermekként semmitől sem fél az ember. Nincs félelemérzeted, amikor pedig mondják a felnőttek, hogy ez veszélyes nem érted, hogy ez miért is lenne veszélyes? Ahogy pedig komolyodunk és felnövünk, úgy erősödik bennünk a felelősségérzet, ezért is nem vagyunk olyan vakmerőek... vagy valami ilyesmi.
*Már kölyökkorában felkapaszkodott a legmagasabb fák legmagasabb pontjára, kötelet mászott meg hasonló. Jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy Völgyerdőben az elf gyermekek mellett nagyon mást nem is lehetett volna csinálni.*
-Határozottan igen! Mikor megláttalak én... hát... nem is tudom már, mire gondoltam. Azt hiszem semmire. *neveti ki saját magát.* -Csak álltam, mint akit villám sújtott és benned gyönyörködtem. Mintha egy angyal szált volna alá az égből...
*Daranel nem rest kedves szavakkal udvarolni és belecsempészni a romantikát a kis légyottjukba. Nem tartja nyálasnak azt, hogy kifejezi érzelmeit, érzéseit és reméli, hogy Ephemiat sem zavarja. Majd ha szerelme úgy érzi, hogy a férfi kezd túlzásokba esni, akkor bizonyára szól. Hiszen a jó kapcsolat alapja a kommunikáció, hogy mindent megbeszéljenek. A jót és a rosszat egyaránt.
Nem lepi meg egyáltalán Ephemia visszahúzódása, sőt mi több, még örül is neki. Nem olyannak ismerte meg, aki csak úgy kint a szabadban hemperegne egy férfival, még ha az a párja is. Elég extrém helyzet és erre Daranel sincs felkészülve igazán.*
-Mindennek eljön az ideje. Együtt leszünk, amint a megfelelő alkalom elérkezik.
*Érezhető, hogy Daranel tényleg megérti.*
-Tudod, kedvesem... én már láttam az Aquista kúriát, ahol élsz, noha csak kívülről, de láttam. Mit szólnál hozzá, ha elvinnélek a Vashegyre? Megmutatnám neked, hogy hol székelek. Kis szerencsével még Leandananak is bemutathatlak, ő most a Tharg törzs vezetője. Aztán meg ha megismernek bármikor eljöhetsz hozzám, ha úgy van kedved, vagy egy kis friss levegőre vágysz a kúria falai között.
-Ráadásul gyermekként semmitől sem fél az ember. Nincs félelemérzeted, amikor pedig mondják a felnőttek, hogy ez veszélyes nem érted, hogy ez miért is lenne veszélyes? Ahogy pedig komolyodunk és felnövünk, úgy erősödik bennünk a felelősségérzet, ezért is nem vagyunk olyan vakmerőek... vagy valami ilyesmi.
*Már kölyökkorában felkapaszkodott a legmagasabb fák legmagasabb pontjára, kötelet mászott meg hasonló. Jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy Völgyerdőben az elf gyermekek mellett nagyon mást nem is lehetett volna csinálni.*
-Határozottan igen! Mikor megláttalak én... hát... nem is tudom már, mire gondoltam. Azt hiszem semmire. *neveti ki saját magát.* -Csak álltam, mint akit villám sújtott és benned gyönyörködtem. Mintha egy angyal szált volna alá az égből...
*Daranel nem rest kedves szavakkal udvarolni és belecsempészni a romantikát a kis légyottjukba. Nem tartja nyálasnak azt, hogy kifejezi érzelmeit, érzéseit és reméli, hogy Ephemiat sem zavarja. Majd ha szerelme úgy érzi, hogy a férfi kezd túlzásokba esni, akkor bizonyára szól. Hiszen a jó kapcsolat alapja a kommunikáció, hogy mindent megbeszéljenek. A jót és a rosszat egyaránt.
Nem lepi meg egyáltalán Ephemia visszahúzódása, sőt mi több, még örül is neki. Nem olyannak ismerte meg, aki csak úgy kint a szabadban hemperegne egy férfival, még ha az a párja is. Elég extrém helyzet és erre Daranel sincs felkészülve igazán.*
-Mindennek eljön az ideje. Együtt leszünk, amint a megfelelő alkalom elérkezik.
*Érezhető, hogy Daranel tényleg megérti.*
-Tudod, kedvesem... én már láttam az Aquista kúriát, ahol élsz, noha csak kívülről, de láttam. Mit szólnál hozzá, ha elvinnélek a Vashegyre? Megmutatnám neked, hogy hol székelek. Kis szerencsével még Leandananak is bemutathatlak, ő most a Tharg törzs vezetője. Aztán meg ha megismernek bármikor eljöhetsz hozzám, ha úgy van kedved, vagy egy kis friss levegőre vágysz a kúria falai között.
5231. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-03 21:33:31
Üzenet elküldve: 2017-05-03 21:33:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Daranel//
*Megmosolyogja Daranel szavait a télről és a gyermekkorról.*
- Gyermekként minden sokkal nagyobbnak és érdekesebbnek tűnik. A felnőtté válás sajnos elveszi ezeket az élményeket. Mellesleg én sem bánom, hogy nem olyan hideg itt a tél mint az északabbi tájakon és a hegyeken.
*Szerelme karjaiban most minden olyan békés. Nem zaklatja senki, nem érzi a kúria fojtogató légkörét. Nem gondol az eddigi szürke életére. Most, ebben a pillanatban nem érez mást, csak nyugalmat. Régóta volt már ilyen lelkiállapotban. Ilyen érzés szabadnak, de legfőképp szerelmesnek lenni?*
- Nahát, szóval már akkor ilyen vonzó voltam számodra? Bevallom, azért én sem tudtam levenni rólad a szemem.
*És ezt nem csak Daranel külsejére érti. Van valami az egész lényében, a lelkében, ami örökre magához láncolta Ephemiát. Ő maga sem tudja pontosan megmagyarázni ezt. Egyszerűen csak érzi, hogy a férfihoz tartozik.
Az ez után következő csók elmondhatatlanul jól esik neki, de aztán kicsit meglepődik, mikor szerelme ajkaival a nyakához ér. A hasát simogató ujjak is kicsit csiklandozzák. Amikor a férfi a fülébe súg, úgy érzi mintha forróság öntené el az egész testét, a feje búbjától a talpáig. Tagadni felesleges lenne: ő is kívánja Daranelt.*
- Én...
*Nem tudja hogy kellene most reagálnia, ugyanis soha nem volt még ilyen helyzetben. Jórészt még élete legelső csókját sem dolgozta fel, ez meg aztán tényleg hab a tortán! Most eszébe jut a szigorú nemesi neveltetés, mely már elejétől fogva szabályozza, hogy milyen férfiakkal kerülhet egy nemesi lány közelebbi viszonyba. Természetesen Effy már rég túllépte a tisztes határt pusztán azzal, hogy viszonya van Daranellel - ugyan nem mintha egy percét is megbánta volna.
S nem is a nemesi szokások vagy neveltetés aggasztja inkább. Egyszerűen csak úgy érzi, ennek még nem jött el az ideje. Akárhogy is kívánja a férfit, türtőztetnie kell önmagát s így elhatározza, még nem fogja magát átadni szerelmének... még.*
- Azt hiszem, igazad van. Bárki megláthat itt minket. *Vigasztalásképp végigsimítja kezét Daranel arcán.* De majd lesz erre is alkalmunk.
*A simogatás mellett egy puszit is nyom az arcára. Nem akarja, hogy ettől Daranel netalán elszomorodjon, de reméli, hogy párja megérti őt.*
*Megmosolyogja Daranel szavait a télről és a gyermekkorról.*
- Gyermekként minden sokkal nagyobbnak és érdekesebbnek tűnik. A felnőtté válás sajnos elveszi ezeket az élményeket. Mellesleg én sem bánom, hogy nem olyan hideg itt a tél mint az északabbi tájakon és a hegyeken.
*Szerelme karjaiban most minden olyan békés. Nem zaklatja senki, nem érzi a kúria fojtogató légkörét. Nem gondol az eddigi szürke életére. Most, ebben a pillanatban nem érez mást, csak nyugalmat. Régóta volt már ilyen lelkiállapotban. Ilyen érzés szabadnak, de legfőképp szerelmesnek lenni?*
- Nahát, szóval már akkor ilyen vonzó voltam számodra? Bevallom, azért én sem tudtam levenni rólad a szemem.
*És ezt nem csak Daranel külsejére érti. Van valami az egész lényében, a lelkében, ami örökre magához láncolta Ephemiát. Ő maga sem tudja pontosan megmagyarázni ezt. Egyszerűen csak érzi, hogy a férfihoz tartozik.
Az ez után következő csók elmondhatatlanul jól esik neki, de aztán kicsit meglepődik, mikor szerelme ajkaival a nyakához ér. A hasát simogató ujjak is kicsit csiklandozzák. Amikor a férfi a fülébe súg, úgy érzi mintha forróság öntené el az egész testét, a feje búbjától a talpáig. Tagadni felesleges lenne: ő is kívánja Daranelt.*
- Én...
*Nem tudja hogy kellene most reagálnia, ugyanis soha nem volt még ilyen helyzetben. Jórészt még élete legelső csókját sem dolgozta fel, ez meg aztán tényleg hab a tortán! Most eszébe jut a szigorú nemesi neveltetés, mely már elejétől fogva szabályozza, hogy milyen férfiakkal kerülhet egy nemesi lány közelebbi viszonyba. Természetesen Effy már rég túllépte a tisztes határt pusztán azzal, hogy viszonya van Daranellel - ugyan nem mintha egy percét is megbánta volna.
S nem is a nemesi szokások vagy neveltetés aggasztja inkább. Egyszerűen csak úgy érzi, ennek még nem jött el az ideje. Akárhogy is kívánja a férfit, türtőztetnie kell önmagát s így elhatározza, még nem fogja magát átadni szerelmének... még.*
- Azt hiszem, igazad van. Bárki megláthat itt minket. *Vigasztalásképp végigsimítja kezét Daranel arcán.* De majd lesz erre is alkalmunk.
*A simogatás mellett egy puszit is nyom az arcára. Nem akarja, hogy ettől Daranel netalán elszomorodjon, de reméli, hogy párja megérti őt.*
5230. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-02 20:57:22
Üzenet elküldve: 2017-05-02 20:57:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
//Főtanács//
*Figyelme egy rövid időre a jelöltek felé fordul, és bár meglepődik, de sikerül némi érdeklődést is kicsiholnia magából. A versenynek végül is megvan a maga szolid bája, néhány pillanatig odafigyel, de aztán úgy van vele, hogy Lea és Worenth úgyis beszámolnak majd a fontosabb részletekről.*
- Hmmm... *mosoly villant fel az arcán, amikor látja, hogy valami tolvajlányt őrizetbe próbál venni az őrség.*
- Félreért, parancsnok. *pillant Cretonra.*
- Eszembe sem jutna csúf szóval illetni azokat a magukra hagyott hősöket. *aki akar, ért ennyiből is; nem a közkatonák és vezénylő tisztjeik hibáztak. A hal a fejétől volt büdös.*
- Nyilván. *tárja szét a kezét a Nagytanács említésére, de nem rejti véka alá, mit is tart az ilyenfajta döntéshozatal hatékonyságáról.*
- Ennyi elég is nekem. *mosolyodik el.*
- Főleg leírva. *hunyorít, mert ez a mondat nagyjából így már elhangzott egyszer.*
~ Meg talán le is írtuk. Bah. Városiak. ~ *de nem rugózik ezen tovább.*
- Átfogó akció, az jó. *főleg, ha lesz is rá ember, mágus és szakértő. Meg minden egyéb.*
- A Nagytanács... mármint ők. *bök bal kezének nagyujjával az egymást égetni próbáló jelöltek és az őket árgus szemekkel figyelő tanácstagok felé.*
- Ühm. Ha így óhajtjátok, legyen így. *fontos kérdés, de a Vashegy vízkészlete még jó ideig elég. Lassan rátérnek a pénzre és az alkudozás kérdésére.*
*Az új közbeszólót nem ismeri, de valószínűleg egyfajta kalmár. Tekintetét a férfira emeli, majd csatol mellé egy kifejezetten kalmároknak tartogatott barbáros mosolyt. Szavai azonban először Consiglionak szólnak.*
- Nem is tudtam, hogy van választása rendszer, amit ki kellett kerülni. Valahogy banditavadászat és hullairtás közben nem került szóba... vagy ez lenne az? *bök a háta mögé ismételten.*
- Zárjuk rövidre. Elmondom, mi az, amit kérünk, és mellé teszem, mi az, amit ajánlunk, hmm? *vár, amíg jóváhagyást kap az ötlete.*
- Amúgy nem nagy dolgok, csupa olyasmi, ami jár, meg lett ígérve, vagy minden józan megfontolás szerint már régen meg kellett volna történnie. *húzza meg a vállát.*
- Amit kérünk: húszezer arany a költségekre, az egyik varázsos Látókő, öröklődő főtanácsosi rang Amon Ruadh mindenkori hadurának, nagytanácsosi rang a Vashegy klánvezéreinek, és néhány mágus-oktató, akiket később jelölünk meg. *ha az ember nyitóajánlatot tesz a főtanácsnak, érdemes keményen nyitni. Úgy gondolja, hogy a Nap és a Tűz alul-reprezentált a Vashegyen, de ezt meg kell beszélnie Worenthtel.*
- Amit ajánlunk... *előrébb hajol, és ha eddig hallotta is valaki illetéktelen, amit mondott, most nagyon törekszik rá, hogy csak a főtanácstagok hallják szavait. És ehhez még nekik is előrébb kell hajolniuk...*
//Főtanács//
*Figyelme egy rövid időre a jelöltek felé fordul, és bár meglepődik, de sikerül némi érdeklődést is kicsiholnia magából. A versenynek végül is megvan a maga szolid bája, néhány pillanatig odafigyel, de aztán úgy van vele, hogy Lea és Worenth úgyis beszámolnak majd a fontosabb részletekről.*
- Hmmm... *mosoly villant fel az arcán, amikor látja, hogy valami tolvajlányt őrizetbe próbál venni az őrség.*
- Félreért, parancsnok. *pillant Cretonra.*
- Eszembe sem jutna csúf szóval illetni azokat a magukra hagyott hősöket. *aki akar, ért ennyiből is; nem a közkatonák és vezénylő tisztjeik hibáztak. A hal a fejétől volt büdös.*
- Nyilván. *tárja szét a kezét a Nagytanács említésére, de nem rejti véka alá, mit is tart az ilyenfajta döntéshozatal hatékonyságáról.*
- Ennyi elég is nekem. *mosolyodik el.*
- Főleg leírva. *hunyorít, mert ez a mondat nagyjából így már elhangzott egyszer.*
~ Meg talán le is írtuk. Bah. Városiak. ~ *de nem rugózik ezen tovább.*
- Átfogó akció, az jó. *főleg, ha lesz is rá ember, mágus és szakértő. Meg minden egyéb.*
- A Nagytanács... mármint ők. *bök bal kezének nagyujjával az egymást égetni próbáló jelöltek és az őket árgus szemekkel figyelő tanácstagok felé.*
- Ühm. Ha így óhajtjátok, legyen így. *fontos kérdés, de a Vashegy vízkészlete még jó ideig elég. Lassan rátérnek a pénzre és az alkudozás kérdésére.*
*Az új közbeszólót nem ismeri, de valószínűleg egyfajta kalmár. Tekintetét a férfira emeli, majd csatol mellé egy kifejezetten kalmároknak tartogatott barbáros mosolyt. Szavai azonban először Consiglionak szólnak.*
- Nem is tudtam, hogy van választása rendszer, amit ki kellett kerülni. Valahogy banditavadászat és hullairtás közben nem került szóba... vagy ez lenne az? *bök a háta mögé ismételten.*
- Zárjuk rövidre. Elmondom, mi az, amit kérünk, és mellé teszem, mi az, amit ajánlunk, hmm? *vár, amíg jóváhagyást kap az ötlete.*
- Amúgy nem nagy dolgok, csupa olyasmi, ami jár, meg lett ígérve, vagy minden józan megfontolás szerint már régen meg kellett volna történnie. *húzza meg a vállát.*
- Amit kérünk: húszezer arany a költségekre, az egyik varázsos Látókő, öröklődő főtanácsosi rang Amon Ruadh mindenkori hadurának, nagytanácsosi rang a Vashegy klánvezéreinek, és néhány mágus-oktató, akiket később jelölünk meg. *ha az ember nyitóajánlatot tesz a főtanácsnak, érdemes keményen nyitni. Úgy gondolja, hogy a Nap és a Tűz alul-reprezentált a Vashegyen, de ezt meg kell beszélnie Worenthtel.*
- Amit ajánlunk... *előrébb hajol, és ha eddig hallotta is valaki illetéktelen, amit mondott, most nagyon törekszik rá, hogy csak a főtanácstagok hallják szavait. És ehhez még nekik is előrébb kell hajolniuk...*
5229. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-02 20:27:51
Üzenet elküldve: 2017-05-02 20:27:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia//
*Tipikusan olyan az idő, hogy mikor kisüt a nap az ember elgondolkozik, hogy levegye e a pulóverét, köpenyét vagy mellényét, de amint a nap elbújik a felhők mögött, máris elkél az a felső. Kiszámíthatatlan bolond évszak ez, de majdcsak jön szép lassan a felmelegedés és akkor a téli ruhát a ruhás ládába vagy a szekrénybe lehet suvasztani. Biztosan sokan várják már ezt.*
-Az biztos. Tavasszal éled a természet, nyáron ragyogóan süt a nap, ősszel beborítanak mindent a színes levelek, télen pedig a hófehér, havas tájak és hegyek igazán impozánsak. Igen, jól tudod. *emeli fentebb kezét és simítja végig arcát.* -Mi meg sokszor vacogtunk a prémekben, pedig sosem voltak rossz minőségű prémeink. Érdekes, hogy mintha gyerekkoromban durvább, hidegebb telek lettek volna, nagyobb havazással. Mondjuk ezen a vidéken egyébként is enyhébb a téli időszak. Alig van hó, ha havazik már ritkaságnak számít és a hőmérséklet is ritkán esik fagypont alá. Bevallom, ezt cseppet sem bánom. Vacogtam már fiatalabb koromban eleget.
*Daranel is örökké elviselné ezt a helyzetet, amiben most vannak.*
-Te is nekem. Nagyon vágytam egy olyan nőre, aki mindenben a társam lehet. És akkor megláttalak ott, a templomkertben. Örökre megragadtál!
*Csodás történet az övék. Találkoztak, megismerkedtek és egymásba szerettek úgy, mint talán soha senkibe. Sőt, mint soha senkibe!*
-Szeretlek, Ephemia! *emeli fel fejét és szenvedélyesen megcsókolja kedvesét, majd a nyakát kissé erotikusabban. Kívánja a szerelmét. Ujjai végével táncikálni kezd Ephemia hasán.*
-Kívánlak. *súgja a fülébe azokat a mézédes szavakat, amiket minden nő hallani akar.* -Gyönyörű vagy. De nem szeretnék ajtóstól rontani a házba, meg... *néz körül.* -Meg is láthatnak.
*Kíváncsi lesz, hogy Ephemia hogyan reagál az ez irányú közeledésre.*
*Tipikusan olyan az idő, hogy mikor kisüt a nap az ember elgondolkozik, hogy levegye e a pulóverét, köpenyét vagy mellényét, de amint a nap elbújik a felhők mögött, máris elkél az a felső. Kiszámíthatatlan bolond évszak ez, de majdcsak jön szép lassan a felmelegedés és akkor a téli ruhát a ruhás ládába vagy a szekrénybe lehet suvasztani. Biztosan sokan várják már ezt.*
-Az biztos. Tavasszal éled a természet, nyáron ragyogóan süt a nap, ősszel beborítanak mindent a színes levelek, télen pedig a hófehér, havas tájak és hegyek igazán impozánsak. Igen, jól tudod. *emeli fentebb kezét és simítja végig arcát.* -Mi meg sokszor vacogtunk a prémekben, pedig sosem voltak rossz minőségű prémeink. Érdekes, hogy mintha gyerekkoromban durvább, hidegebb telek lettek volna, nagyobb havazással. Mondjuk ezen a vidéken egyébként is enyhébb a téli időszak. Alig van hó, ha havazik már ritkaságnak számít és a hőmérséklet is ritkán esik fagypont alá. Bevallom, ezt cseppet sem bánom. Vacogtam már fiatalabb koromban eleget.
*Daranel is örökké elviselné ezt a helyzetet, amiben most vannak.*
-Te is nekem. Nagyon vágytam egy olyan nőre, aki mindenben a társam lehet. És akkor megláttalak ott, a templomkertben. Örökre megragadtál!
*Csodás történet az övék. Találkoztak, megismerkedtek és egymásba szerettek úgy, mint talán soha senkibe. Sőt, mint soha senkibe!*
-Szeretlek, Ephemia! *emeli fel fejét és szenvedélyesen megcsókolja kedvesét, majd a nyakát kissé erotikusabban. Kívánja a szerelmét. Ujjai végével táncikálni kezd Ephemia hasán.*
-Kívánlak. *súgja a fülébe azokat a mézédes szavakat, amiket minden nő hallani akar.* -Gyönyörű vagy. De nem szeretnék ajtóstól rontani a házba, meg... *néz körül.* -Meg is láthatnak.
*Kíváncsi lesz, hogy Ephemia hogyan reagál az ez irányú közeledésre.*
5228. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-05-02 14:47:46
Üzenet elküldve: 2017-05-02 14:47:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Daranel//
*Az idő ugyan még nem a legmelegebb, de ahhoz már elég jónak mondható hogy kiüljenek pihenni a tisztásra. Figyeli, ahogy Daranel kiteríti a pokrócot, majd miután mindketten letelepedtek, kényelmesen a hátára fekszik.
Elgondolkodva nézi a gyönyörű kék eget. Az égen sehol egy felhő, csak épp a szél fúj kicsit. Ha nem fújna, talán még a köpenyét is levehetné.*
- Én is imádom a tavaszt. Bár a tél nem a kedvencem, úgy hiszem, minden évszaknak megvan a maga szépsége. *Csendben hallgatja kedvese szavait a télről, a vadászatról, az orkokról.* A kényelemben, amiben felnőttem, sohasem éreztem a tél hidegét. Engem minden bizonnyal felfalt volna. Az orkok meg persze természetüknél fogva jobban bírják a szélsőséges körülményeket. Legalábbis én így tudom.
*Ekkor érzi, hogy szerelme hozzábújik és erős karjaival átkarolja őt. Örökké így tudna maradni.*
- Tudod, pont akkor csöppentél az életembe amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Még nem ismerlek olyan régóta, de... azt biztosra tudom, hogy mindig melletted szeretnék lenni. És azt hiszem, inkább nekem kellene megköszönnöm.
*Daranel talán nincs is teljesen tudatában annak, hogy milyen lehetőséget ad Ephemiának pusztán azzal, hogy létezik és szereti őt. Lehetőséget egy másik életre, egy olyan férfi oldalán, aki tiszta szívéből szereti őt.*
- Szeretlek Daranel.
*Az idő ugyan még nem a legmelegebb, de ahhoz már elég jónak mondható hogy kiüljenek pihenni a tisztásra. Figyeli, ahogy Daranel kiteríti a pokrócot, majd miután mindketten letelepedtek, kényelmesen a hátára fekszik.
Elgondolkodva nézi a gyönyörű kék eget. Az égen sehol egy felhő, csak épp a szél fúj kicsit. Ha nem fújna, talán még a köpenyét is levehetné.*
- Én is imádom a tavaszt. Bár a tél nem a kedvencem, úgy hiszem, minden évszaknak megvan a maga szépsége. *Csendben hallgatja kedvese szavait a télről, a vadászatról, az orkokról.* A kényelemben, amiben felnőttem, sohasem éreztem a tél hidegét. Engem minden bizonnyal felfalt volna. Az orkok meg persze természetüknél fogva jobban bírják a szélsőséges körülményeket. Legalábbis én így tudom.
*Ekkor érzi, hogy szerelme hozzábújik és erős karjaival átkarolja őt. Örökké így tudna maradni.*
- Tudod, pont akkor csöppentél az életembe amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Még nem ismerlek olyan régóta, de... azt biztosra tudom, hogy mindig melletted szeretnék lenni. És azt hiszem, inkább nekem kellene megköszönnöm.
*Daranel talán nincs is teljesen tudatában annak, hogy milyen lehetőséget ad Ephemiának pusztán azzal, hogy létezik és szereti őt. Lehetőséget egy másik életre, egy olyan férfi oldalán, aki tiszta szívéből szereti őt.*
- Szeretlek Daranel.
5227. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-29 22:20:36
Üzenet elküldve: 2017-04-29 22:20:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A tisztás felé vezető út első felén végig azon gondolkozik, hogy ez milyen nagyon hosszú lesz, aztán viszont észbe kap, elkezdenek őrölni agya fogaskerekei, és rájön, hogy ez még mindig sokkal rövidebb út, mint amelyiket nemrég Meirával használták. Tájékozódásból elégtelen, mondta volna bárki, ha bárkinek is az orrára kötötték volna akkor a hosszú út részleteit. Így viszont csak Shaia és csak magának jegyzi meg, hogy ezt bizony csinálhatták volna jobban is. Úgy, ahogy most ő csinálja, hogy a Szántóföldek felől érkezik meg a tisztásra és nem kerüli meg a várost hülye módon északról a pusztákon át. Ilyen gondolatokkal érkezik meg a tisztásra. A réten megáll, hogy pihenjen egy kicsit, aztán megy is tovább a város felé. Itt még ugye nincsen semmi, ami egy magafajtának érdekes lenne.*
5226. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-29 19:37:27
Üzenet elküldve: 2017-04-29 19:37:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*A két bolond lány sorsa nem igazán érdekli, ők is, akárcsak Idya, Lilithnek tartoznak elszámolással. Az eredar mondjuk az értelmesebb fajtából volt, életösztön munkálkodott benne, és nem is locsogott össze-vissza, mint Aju annak idején. A másiknak viszont biztosan elmentek otthonról. Csupán a démon nagylelkűségének köszönheti, hogy még életben van, ha a tündéren múlik, az első rossz szónál kitöri a nyakát. Még a kínzással sem bajlódott volna, nem érdemli meg az ilyen némber, hogy több időt fordítson rá az életéből egy kósza pillanatnál. A páros után ő maga is távozik a szobából, kisiet a fogadóból, és sietős léptekkel a tisztás felé veszi az irányt. Kicsit lepihenne, mielőtt nekivág a nagy útnak. Nem lesz egyszerű eljutni a kikötőbe, aztán a pincét is meg kell vennie, berendeznie, hogy úgy ahogy, de lakható legyen, aztán híveket toboroz, akikkel együtt tervezheti meg az Úr eljövetelét, és a világ elpusztítását. Nincsenek nagyra törő álmai, legalábbis nem érzi annak őket. Egész életében a hitvány férgeket irtotta a földön, csak jobb lehet, ha egy istenség is segíti.
Átvág a szegénynegyeden, elsiet a templom mellett, végig a folyóparton, és meg is érkezik a tisztásra. Nyálasan idilli, túlértékelt hely, de a célnak megfelel. Pár órát tervez csak itt tölteni, kicsit pihen, feltöltődik, hogy aztán bírna a hosszú gyaloglást. Letelepszik az egyik fának a tövében, nagyot nyújtózva dől hanyatt a puha fűtengerben. Meg kell hagynia, a fényes napsütést leszámítva, egész tűrhető. A szárnyainak is jót tesz a friss levegő, nem szeretik, ha sokáig vannak bezárva egy rosszul szellőző szobába. Ezért is lenne fontos olyan búvóhelyet keresni, ami a föld alatt van, senki sem tudja, hogy létezik, de azért megfelelő a szellőzése. Mint a pincéknek, amiknél el kell vezetni a mérgező gázokat. Kicsit komplikált lesz pont ilyet találni, de biztosan nem drága. Hála az eredarocskának, pénze biztos lesz rá, így azzal már nem kell bajlódnia.*
Átvág a szegénynegyeden, elsiet a templom mellett, végig a folyóparton, és meg is érkezik a tisztásra. Nyálasan idilli, túlértékelt hely, de a célnak megfelel. Pár órát tervez csak itt tölteni, kicsit pihen, feltöltődik, hogy aztán bírna a hosszú gyaloglást. Letelepszik az egyik fának a tövében, nagyot nyújtózva dől hanyatt a puha fűtengerben. Meg kell hagynia, a fényes napsütést leszámítva, egész tűrhető. A szárnyainak is jót tesz a friss levegő, nem szeretik, ha sokáig vannak bezárva egy rosszul szellőző szobába. Ezért is lenne fontos olyan búvóhelyet keresni, ami a föld alatt van, senki sem tudja, hogy létezik, de azért megfelelő a szellőzése. Mint a pincéknek, amiknél el kell vezetni a mérgező gázokat. Kicsit komplikált lesz pont ilyet találni, de biztosan nem drága. Hála az eredarocskának, pénze biztos lesz rá, így azzal már nem kell bajlódnia.*
5225. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-29 14:43:21
Üzenet elküldve: 2017-04-29 14:43:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Kampány //
// Néző //
*Sötét cellája magányában, lekötözve, néha teljes mozdulatlanságra kárhoztatva gyakorta volt olyan érzése, hogy a világon ő az egyetlen szilárd pont, a többi rész körötte forog és önállóan működik, melynek pusztán megfigyelője lehet. Nem önhittségből, pontosan azért, mert eme helyzetben semmiféle ráhatással nem lehetett az önnön létén kívüli dolgokra. Ennek a révületnek az emlékét még nem sikerült maradéktalanul eltüntetnie. Néha környezete homályos díszlet, melynek ügyeibe nem tanácsos és nem is lehetséges beavatkoznia. A beszédek amúgy is szinte katatón állapotba taszítják egy időre, számára olyan érdekesek. Nestart személyes hősének tekinti, hogy képes beállni közéjük, és úgy csinálni, mintha érdekelné is. Azt nem tudja elképzelni, hogy tényleg vonzza ez az egész, ekkora fantáziája meseíróknak sem lehet, nemhogy a magához hasonló csekély figuráknak.
Moonxylwery szavai lökik ki ebből az állapotból. Kis fejrázás, minthogy magához kell térnie még, aztán jöhetne a reagálás az iménti szép hölgy ügyében. Malrion viszont megelőzi. Enyhén komor arcot vág, de olyan életet élt korábban, melyben egy lopás erkölcsi megítélése kifejlődni sem igen tudott, nemhogy elítéltetni. Így amikor helyesel a mellette ülő vérmes szavára, azt az Úrnő iránti szolidaritás és az őt ért veszteség miatt teszi.*
- Beste lelke! *Ennyivel elintézi. Nyakára lép, ha kell, a száz arany friss tulajdonosának, s ha köd borul elméjére, vélhetően el is hozza tőle, de ahhoz a matróna kimondott parancsa szükségeltetik. Mindenesetre a fura kinézetű fickóra ferdébb szemmel néz, cáfolhatatlan tények mutatják, hogy eddig minden hozzájuk csapódott tolvajlásra adta a fejét. Mivel azonban hölgytársasága részéről ellenvetés nincsen, kap egy semleges biccentést jóváhagyásul. Az ő szavait követve figyel fel arra, hogy Myna sorsa beteljesedik. Testőrként nem fog közbelépni, ahhoz Malrion szava önmagában még kevés, viszont abban a valószínűtlen esetben, ha az Úrnő azt kívánná, a fura kalpagot rögvest a sétapálcájával rögzítené a fején.*
// Néző //
*Sötét cellája magányában, lekötözve, néha teljes mozdulatlanságra kárhoztatva gyakorta volt olyan érzése, hogy a világon ő az egyetlen szilárd pont, a többi rész körötte forog és önállóan működik, melynek pusztán megfigyelője lehet. Nem önhittségből, pontosan azért, mert eme helyzetben semmiféle ráhatással nem lehetett az önnön létén kívüli dolgokra. Ennek a révületnek az emlékét még nem sikerült maradéktalanul eltüntetnie. Néha környezete homályos díszlet, melynek ügyeibe nem tanácsos és nem is lehetséges beavatkoznia. A beszédek amúgy is szinte katatón állapotba taszítják egy időre, számára olyan érdekesek. Nestart személyes hősének tekinti, hogy képes beállni közéjük, és úgy csinálni, mintha érdekelné is. Azt nem tudja elképzelni, hogy tényleg vonzza ez az egész, ekkora fantáziája meseíróknak sem lehet, nemhogy a magához hasonló csekély figuráknak.
Moonxylwery szavai lökik ki ebből az állapotból. Kis fejrázás, minthogy magához kell térnie még, aztán jöhetne a reagálás az iménti szép hölgy ügyében. Malrion viszont megelőzi. Enyhén komor arcot vág, de olyan életet élt korábban, melyben egy lopás erkölcsi megítélése kifejlődni sem igen tudott, nemhogy elítéltetni. Így amikor helyesel a mellette ülő vérmes szavára, azt az Úrnő iránti szolidaritás és az őt ért veszteség miatt teszi.*
- Beste lelke! *Ennyivel elintézi. Nyakára lép, ha kell, a száz arany friss tulajdonosának, s ha köd borul elméjére, vélhetően el is hozza tőle, de ahhoz a matróna kimondott parancsa szükségeltetik. Mindenesetre a fura kinézetű fickóra ferdébb szemmel néz, cáfolhatatlan tények mutatják, hogy eddig minden hozzájuk csapódott tolvajlásra adta a fejét. Mivel azonban hölgytársasága részéről ellenvetés nincsen, kap egy semleges biccentést jóváhagyásul. Az ő szavait követve figyel fel arra, hogy Myna sorsa beteljesedik. Testőrként nem fog közbelépni, ahhoz Malrion szava önmagában még kevés, viszont abban a valószínűtlen esetben, ha az Úrnő azt kívánná, a fura kalpagot rögvest a sétapálcájával rögzítené a fején.*
5224. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-29 13:34:00
Üzenet elküldve: 2017-04-29 13:34:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
//Jelöltek//
//Egyes csapat//
*Úgy látszik, Qeron újfent alulmúlja önmagát, noha ez láthatóan már hagyomány a pódiumon. Nestar tudata eléri azt az állapotot, amikor a kreténség elleni harca keserű megnyugvássá változik, és már csak kínjában mosolyog a másik csapat hamvába hullt próbálkozásain. Lorewnek is követnie kellene a példáját, mindenkinek jobb lenne. A dísznemes persze elbambul, nem meglepő. A szerzetes láthatóan olyannyira sárba döngölte a próbálkozásait, hogy már vitatkozni sem maradt kedve. Amikor értetlenségét kifejezi, Lorew annyit mond:*
- Köszönöm, nincs több kérdésem a kettes csapathoz.
*Qeron mindent bebizonyított, amit róla gondolt, innentől kezdve bújhat már akárki seggébe, Lorew látja, hogy mivel van dolga. A jövőben nem kell megerőltesse magát, hiszen simán lehet, hogy legközelebb valami madár vonja el a férfi figyelmét, ami érdekes ívben repül, vagy esetleg az egyenes sorban menetelő hangyák... a sok más egyéb baja mellé még koncentrációs zavarai is vannak szegénynek. Ráadásul a szerzetes előbbi megjegyzését a sárba döngölésről megerősíti a gyors visszavonulás, és a feltételek nélküli megadás, amit a férfi tanúsít.*
- Fut gyáva *böki oda halkan Worenthnek, de persze Nestar is hallhatja* Ezt biztos a háborúban tanulta.
*A hírek szerint épp ennyit tett ott is, futott, és feltétel nélküli megadást tanúsított. Ha a fickó képes lenne tenni egy lépést az inasai meg a nemesi környezete nélkül, biztos fényes jövő állna előtte a kikötőben. Ott kifejezetten szeretik a talpnyalókat. Worenth ezzel szemben indítványozza a következő kérdés vitába hozatalát, amire Lorew csak bólint. Remélhetőleg a kettes csapat több kompetenciát fog mutatni abban, nem csak menekülőre fogják megint néhány sikertelen próbálkozás után, hogy hozzáértőnek tűnjenek. Worenth kis inasa teljes három pontot ugrik a szerzetes szemében népszerűséget tekintve, amikor végre ő is kiszúrja, hogy Qeron társa egy mélységi. Lorew azt hitte, ez csak neki tűnik fel, hát az a bőr baromira nem fehér, vagy napbarnított... No de mindegy, ez apróság, innentől a kisinast már nem egy feneketlen verembe lökné, hanem egy medveketrecbe. Ennél nagyobb elismerésnek kevesen örvendenek. Nestar és Worenth meg közben kellemesen eldiskurálnak arról, hogy Qeron sikeresen kivívta az ellenszenvüket, ami ugye nagyon nem hasznos, de hé... A nemes biztosan tisztában van ezzel, csak olyanokat akar, akik majd ellene szavaznak, hogy ne legyen olyan könnyű az élete. Bár őszintén Lorew bízik benne, hogy a fickó be sem kerül, hát semmilyen kompetenciával nem rendelkezik, ez egyértelmű.*
- Akkor a második kör a tied *pillant Nestarra* Felteszem ők fognak kezdeni, mert mi tettük legutóbb, ugyanakkor a téma már adott, az van nekünk, amelyiket szeretted volna.
*Ő a maga részéről majd úszik az árral, bízik a csapattársában, meg ilyenek. És madarakat számol majd, mint Qeron.*
A hozzászólás írója (Lorew Mazoral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.29 13:35:50
//Jelöltek//
//Egyes csapat//
*Úgy látszik, Qeron újfent alulmúlja önmagát, noha ez láthatóan már hagyomány a pódiumon. Nestar tudata eléri azt az állapotot, amikor a kreténség elleni harca keserű megnyugvássá változik, és már csak kínjában mosolyog a másik csapat hamvába hullt próbálkozásain. Lorewnek is követnie kellene a példáját, mindenkinek jobb lenne. A dísznemes persze elbambul, nem meglepő. A szerzetes láthatóan olyannyira sárba döngölte a próbálkozásait, hogy már vitatkozni sem maradt kedve. Amikor értetlenségét kifejezi, Lorew annyit mond:*
- Köszönöm, nincs több kérdésem a kettes csapathoz.
*Qeron mindent bebizonyított, amit róla gondolt, innentől kezdve bújhat már akárki seggébe, Lorew látja, hogy mivel van dolga. A jövőben nem kell megerőltesse magát, hiszen simán lehet, hogy legközelebb valami madár vonja el a férfi figyelmét, ami érdekes ívben repül, vagy esetleg az egyenes sorban menetelő hangyák... a sok más egyéb baja mellé még koncentrációs zavarai is vannak szegénynek. Ráadásul a szerzetes előbbi megjegyzését a sárba döngölésről megerősíti a gyors visszavonulás, és a feltételek nélküli megadás, amit a férfi tanúsít.*
- Fut gyáva *böki oda halkan Worenthnek, de persze Nestar is hallhatja* Ezt biztos a háborúban tanulta.
*A hírek szerint épp ennyit tett ott is, futott, és feltétel nélküli megadást tanúsított. Ha a fickó képes lenne tenni egy lépést az inasai meg a nemesi környezete nélkül, biztos fényes jövő állna előtte a kikötőben. Ott kifejezetten szeretik a talpnyalókat. Worenth ezzel szemben indítványozza a következő kérdés vitába hozatalát, amire Lorew csak bólint. Remélhetőleg a kettes csapat több kompetenciát fog mutatni abban, nem csak menekülőre fogják megint néhány sikertelen próbálkozás után, hogy hozzáértőnek tűnjenek. Worenth kis inasa teljes három pontot ugrik a szerzetes szemében népszerűséget tekintve, amikor végre ő is kiszúrja, hogy Qeron társa egy mélységi. Lorew azt hitte, ez csak neki tűnik fel, hát az a bőr baromira nem fehér, vagy napbarnított... No de mindegy, ez apróság, innentől a kisinast már nem egy feneketlen verembe lökné, hanem egy medveketrecbe. Ennél nagyobb elismerésnek kevesen örvendenek. Nestar és Worenth meg közben kellemesen eldiskurálnak arról, hogy Qeron sikeresen kivívta az ellenszenvüket, ami ugye nagyon nem hasznos, de hé... A nemes biztosan tisztában van ezzel, csak olyanokat akar, akik majd ellene szavaznak, hogy ne legyen olyan könnyű az élete. Bár őszintén Lorew bízik benne, hogy a fickó be sem kerül, hát semmilyen kompetenciával nem rendelkezik, ez egyértelmű.*
- Akkor a második kör a tied *pillant Nestarra* Felteszem ők fognak kezdeni, mert mi tettük legutóbb, ugyanakkor a téma már adott, az van nekünk, amelyiket szeretted volna.
*Ő a maga részéről majd úszik az árral, bízik a csapattársában, meg ilyenek. És madarakat számol majd, mint Qeron.*
A hozzászólás írója (Lorew Mazoral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.29 13:35:50
5223. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-27 07:37:11
Üzenet elküldve: 2017-04-27 07:37:11
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Kampány//
//Jelöltek//
//Egyes csapat//
*Amíg a kettes csapat összeszedi talán utolsó gondolatait ezen témával kapcsolatban, addig a mágusmester Nestar szavait hallgatja, amik nyilván nem jutnak el a hangosítótölcsérig.*
-Igen, nekem is ez a sejtésem... nem valami elmés próbálkozás.
*Hogy miért is, azt az alkimistamester rögtön utána el is mondja.*
-De ha ő, vagy ők ettől jobban alszanak... *von enyhén, alig láthatóan vállat, inkább csak a zafírkék palást enyhe felemelkedése árulkodhat gesztusáról.*
-Őszintén? Gyanítom, hogy semmilyent. Nincs mondanivalóm olyanhoz, akinek a monológja java része nem is azt érinti, amit kellene. Nem hinném, hogy egy hullámhosszon vagyunk és kétlem, hogy ezen egy díszes vacsora és egy kis diplomáciai tárgyalás változtatna.
*Hogyne érezné a szándékot! Ám azonnal jelét is adja, hogy fontosabbnak tartja a Nestarral és Moonnal lévő kapcsolatát.*
-Úgy hiszem a politikai porondon is ütközni fognak a véleményeink. Ami persze nem baj, mert ilyen is kell. Tanácsosként viszont nem szívesen állnék vele ugyanazon az oldalon. Ryrroshvar sem piskóta, hogy mit mondjak... de benne még talán látok fantáziát.
*Természetesen Lorew is hallhatja mindezeket és bele is szólhat, feltéve, ha nem azt várja, hogy a kettes csapat megnyilvánul e még ebben a témában. Eleinte frappánsnak gondolta Qeron beszédét, de hamar megváltozott a véleménye. Ez van, de bizonyára ezért nem hullajt majd az említett krokodilkönnyeket.*
//Jelöltek//
//Egyes csapat//
*Amíg a kettes csapat összeszedi talán utolsó gondolatait ezen témával kapcsolatban, addig a mágusmester Nestar szavait hallgatja, amik nyilván nem jutnak el a hangosítótölcsérig.*
-Igen, nekem is ez a sejtésem... nem valami elmés próbálkozás.
*Hogy miért is, azt az alkimistamester rögtön utána el is mondja.*
-De ha ő, vagy ők ettől jobban alszanak... *von enyhén, alig láthatóan vállat, inkább csak a zafírkék palást enyhe felemelkedése árulkodhat gesztusáról.*
-Őszintén? Gyanítom, hogy semmilyent. Nincs mondanivalóm olyanhoz, akinek a monológja java része nem is azt érinti, amit kellene. Nem hinném, hogy egy hullámhosszon vagyunk és kétlem, hogy ezen egy díszes vacsora és egy kis diplomáciai tárgyalás változtatna.
*Hogyne érezné a szándékot! Ám azonnal jelét is adja, hogy fontosabbnak tartja a Nestarral és Moonnal lévő kapcsolatát.*
-Úgy hiszem a politikai porondon is ütközni fognak a véleményeink. Ami persze nem baj, mert ilyen is kell. Tanácsosként viszont nem szívesen állnék vele ugyanazon az oldalon. Ryrroshvar sem piskóta, hogy mit mondjak... de benne még talán látok fantáziát.
*Természetesen Lorew is hallhatja mindezeket és bele is szólhat, feltéve, ha nem azt várja, hogy a kettes csapat megnyilvánul e még ebben a témában. Eleinte frappánsnak gondolta Qeron beszédét, de hamar megváltozott a véleménye. Ez van, de bizonyára ezért nem hullajt majd az említett krokodilkönnyeket.*
5222. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-27 00:49:03
Üzenet elküldve: 2017-04-27 00:49:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Kampány//
//Jelöltek//
//Egyes csapat//
*Nos, az események érdekesen haladnak tovább, és szerencsére már csak ülnie kell és mosolyognia. Úgy látszik Ryrros kulturáltabb keretek között mozog, bár ehhez nem kellett magas lécet megütnie. Ami pedig a tényleges beszédet illeti, az erőltetettsége ellenére érzi a hangulatoldó humort is benne. Lehet, hogy csak ugyanaz a cél, mint Qeronnak, csak kevésbé hozzáértően, de ez most nem számít, Nestar a pódiumhoz sunyul, hogy válaszoljon a felé intézett kérdéshez, már jóhangulatban.*
-Én eszek, ha te is eszel belőle.
*Megvillogtatja a bíbor színű üvegcséjét, ami mint minden nemesebb alkalomkor, most is a zsebében időzött, másik kettővel egyetemben. De ennél a fél lopott percnél tovább nem zavar, szépen visszamegy a helyére. Ezek után sajnos elkezdődik Ryrros megítélésének bukása, ahogy szervilisen segédkezik sárral kenni Worenth-et. Meg úgy a teljes csapatukat. Worenth-tel sikerül összenézniük, a városőrség magasztalásánál és persze ez azt jelenti, hogy az alkimista megszabadulhat a rosszindulatgombócától, melyet Lorew is meghallhat.*
-Szerintem Qeron átaludta a felvezető azon részét, hogy te az esemény után is nagytanácsos maradsz, ráadásul eléggé befolyásos és nem lehet egyszerű lejáratással kiekézni onnan. Formálisan viszont rá kell kérdeznem, hogy az Ezüstszilánkok vezetőjeként milyen pozíciót veszel fel ennek a nemesi háznak a tekintetében. Meg, tanácsosi minőségedben is érdekel a véleményed.
*Worenth persze kitalálhatja Nestar szavaiban rejlő szándékot, hisz az bizonyos, hogy az alkimistát sikerült ellenfelévé tennie a nemesnek. És Nestar rendelkezik azzal a szabadsággal, hogy nem kell pillanatnyi érdekek mentén mozognia, sőt pont becsületessége és érdemei nyomán vált megkerülhetetlen tényezőjévé a városnak. Worenth persze nem kockáztat a maga tekintetében semmit, hisz ezek a jellemzők rá is igazak és Nestarnak is mérlegelnie kéne, hogy megbontsa-e a jó viszonyát a szövetséggel valami pattogó nemes miatt, amit nem szívesen tenne meg.*
//Jelöltek//
//Egyes csapat//
*Nos, az események érdekesen haladnak tovább, és szerencsére már csak ülnie kell és mosolyognia. Úgy látszik Ryrros kulturáltabb keretek között mozog, bár ehhez nem kellett magas lécet megütnie. Ami pedig a tényleges beszédet illeti, az erőltetettsége ellenére érzi a hangulatoldó humort is benne. Lehet, hogy csak ugyanaz a cél, mint Qeronnak, csak kevésbé hozzáértően, de ez most nem számít, Nestar a pódiumhoz sunyul, hogy válaszoljon a felé intézett kérdéshez, már jóhangulatban.*
-Én eszek, ha te is eszel belőle.
*Megvillogtatja a bíbor színű üvegcséjét, ami mint minden nemesebb alkalomkor, most is a zsebében időzött, másik kettővel egyetemben. De ennél a fél lopott percnél tovább nem zavar, szépen visszamegy a helyére. Ezek után sajnos elkezdődik Ryrros megítélésének bukása, ahogy szervilisen segédkezik sárral kenni Worenth-et. Meg úgy a teljes csapatukat. Worenth-tel sikerül összenézniük, a városőrség magasztalásánál és persze ez azt jelenti, hogy az alkimista megszabadulhat a rosszindulatgombócától, melyet Lorew is meghallhat.*
-Szerintem Qeron átaludta a felvezető azon részét, hogy te az esemény után is nagytanácsos maradsz, ráadásul eléggé befolyásos és nem lehet egyszerű lejáratással kiekézni onnan. Formálisan viszont rá kell kérdeznem, hogy az Ezüstszilánkok vezetőjeként milyen pozíciót veszel fel ennek a nemesi háznak a tekintetében. Meg, tanácsosi minőségedben is érdekel a véleményed.
*Worenth persze kitalálhatja Nestar szavaiban rejlő szándékot, hisz az bizonyos, hogy az alkimistát sikerült ellenfelévé tennie a nemesnek. És Nestar rendelkezik azzal a szabadsággal, hogy nem kell pillanatnyi érdekek mentén mozognia, sőt pont becsületessége és érdemei nyomán vált megkerülhetetlen tényezőjévé a városnak. Worenth persze nem kockáztat a maga tekintetében semmit, hisz ezek a jellemzők rá is igazak és Nestarnak is mérlegelnie kéne, hogy megbontsa-e a jó viszonyát a szövetséggel valami pattogó nemes miatt, amit nem szívesen tenne meg.*
5221. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-26 11:40:39
Üzenet elküldve: 2017-04-26 11:40:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Kampány//
//Jelöltek//
//Egyes csapat//
*Noha kedvtelenül fogadták a jelöltek ezt a kis játékot, de úgy látszik belelendülnek! Worenth egyelőre leginkább csendes szemlélődő, aki néha elpillant Myna és Taitos felé, de figyelmét leginkább a lényeg köti le.
Feladták a leckét a többiek, ugyanis olyan hosszasan és választékosan beszélnek, hogy nagyon kell koncentrálni, hogy a hallgatóság el ne veszítse a fonalat. Bizonyára várják már a mágusmester álláspontját is, bár mivel Kagan nem állt be a másik csapathoz, hanem a "felsőbb" réteggel smúzol, így kicsit kiegyenlítetlennek érzi a helyzetet, hiszen az egyes csapat három főt számlál, a kettes meg "csak" kettőt.
Nestar keményen lehurrogja Qeront, amire kicsit Worenth is meglepődik és úgy néz társára, mintha csak azt sugallaná: Ez diplomatikus? Persze alapvetően nem az a lényeg, hogy minél szebben és finomabban bántsák, hovatovább, sértsék meg a másikat, de Nestart most először látja ilyen... nevezzük határozottnak. Qeron beszéde annyiban mondjuk a hóhajúnak sem tetszett, hogy elismételte a játékszabályokat. Minek? Úgy gondolta, hogy a többiek rászorulnak az ismétlésre? A további mondatait betudja véleménynek. Visszatérve Nestar beszédére. Az alkimistamester igen választékos szavakat használ, ráadásul az ő szavai mögött érezni az egyént is. A gombás példán csak mosolyog magában. Primitív, de szemléltető példa.
Ryrroshvar igyekszik elővenni úriember stílusát, merthogy van ám neki olyan. Worenth könnyedén int felé kezével, hogy elfogadja az elnézést kérést, ami nyilvánvalóan nem őszinte, sokkal inkább illem, vagy csak színház.
Lorew kiáll Worenth mellett, de a hóhajú gyengéden megfogja a szerzetes karját és aprót legyint, hogy hagyja a fenébe.
Közben az igazi cirkusz nem a pódiumnál, hanem onnan nem is olyan távol történik. Myna kap egy csinos karperecet a karjára, na meg egy igen kemény, szúrós pillantást Worenthtől, már persze ha elnéz felé. Az is világossá válik, hogy lopásra készült, amit szerencsére bizalmasa és testőre elhárított.*
~Mibe hoztál te engem?!~
*Taitos is felszólal és enyhén megfeddi vezetőjét. Tökéletesen igaza is van, ez történik, ha az ember kígyót melenget a keblén. Ezzel kapcsolatban Worenth nem kíván magyarázkodni, csupán Taitosnak biccent egyet. Most mit mondjon? Hogy a bizalmába férkőzött egy szőke fruska? Igen, na és? Bizonyára nem ő az egyetlen a történelemben, aki hasonlóan járt. Mégis honnan kellett volna tudnia, hogy Myna erre készül? Honnan kellett volna tudnia, hogy Myna tolvaj, utolsó pitiáner rabló, aki azért jön, hogy megmetssze a tanácsosok kitömött zsebeit? Ez őt is olyan váratlanul érte, mint a többieket, hiszen nem mindentudó, de még csak nem is gondolatolvasó. Lehet itt azzal jönni, hogy tudhatta volna, satöbbi, blabla... nyilván kívülről sokkal könnyebb dobálni a sarat és ítélkezni.
Jön ismét Qeron, aki elkezdi dicsérni a városőröket. Worenth rápillant Nestarra, lassan kezdi érteni, hogy mi is az, ami az idegeire megy Qeronnal kapcsolatban, hiszen ezt most megint minek? Olyan köszönetnyilvánítást mond, mintha a Grombari Fekete Démon készült volna merényletre és az őrség most fél Lanawint megvédelmezte volna. Elkaptak egy piti tolvajt, egy gyönyörűséges piti tolvajt, akinek minden bizonnyal a karja bánja a dolgot. Nem ártana lassan továbblépni ehhez, ha valaki akar a hóhajútól valamit ez ügyben, szívesen megbeszéli vele privát úton, de nem most.*
-Uraim. *lép a hangosító tölcsérhez és enyhén megköszörüli torkát.* -Őszintén szólva nehéz érdemben reagálnom az elhangzottakra, ráadásul a csapatok létszámát tekintve a játék kiegyenlítetlen. *kis köhintés.* -Qeron uram. Egyértelműen a kompromisszum a cél, mint ahogyan ezt el is mondták. Hiszen minden "vitának" az a célja, hogy valahol a két út között találkozzunk. Én támogatom a csapatom álláspontjait! *mondja kissé emelt hangon.* -Ugyanis mint tudjuk, Arthenior a fajok olvasztótégelye. Ez nekem pedig azt sugallja, hogy Arthenior befogadó város, ami nyitott arra, hogy bárki letelepedjen és élje az életét. Jogos lehet a felvetés, hogy nem éppen ezért kellene pontról pontra betartatni a szigorú szabályokat? Talán igen, szerintem azonban mégsem, ugyanis meg kell találnunk a szabályok tekintetében az aranyközéputat. Artheniornak kompromisszumra, egyensúlyra van szüksége, ami valahol a Pirtianesi és a Wegtoreni "rendszerek" között mozog. Mind tudjuk, hogy minden szabályt lehetetlen betartani, és olykor felül kell emelkednünk a nemes cél érdekében a szabályokon. Ilyen eddig is volt, van és lesz is. Felesleges is tovább szaporítanom a szót, ugyanis társaim mindent elmondtak, amit kellett. *lép el, hiszen azt mondta, hogy támogatja csapatát. Ez a kis beszéd csupán ennek a megerősítése volt.
Lassan át is térhetnek a másik témára, hiszen ha minden igaz ezzel megvannak.*
//Jelöltek//
//Egyes csapat//
*Noha kedvtelenül fogadták a jelöltek ezt a kis játékot, de úgy látszik belelendülnek! Worenth egyelőre leginkább csendes szemlélődő, aki néha elpillant Myna és Taitos felé, de figyelmét leginkább a lényeg köti le.
Feladták a leckét a többiek, ugyanis olyan hosszasan és választékosan beszélnek, hogy nagyon kell koncentrálni, hogy a hallgatóság el ne veszítse a fonalat. Bizonyára várják már a mágusmester álláspontját is, bár mivel Kagan nem állt be a másik csapathoz, hanem a "felsőbb" réteggel smúzol, így kicsit kiegyenlítetlennek érzi a helyzetet, hiszen az egyes csapat három főt számlál, a kettes meg "csak" kettőt.
Nestar keményen lehurrogja Qeront, amire kicsit Worenth is meglepődik és úgy néz társára, mintha csak azt sugallaná: Ez diplomatikus? Persze alapvetően nem az a lényeg, hogy minél szebben és finomabban bántsák, hovatovább, sértsék meg a másikat, de Nestart most először látja ilyen... nevezzük határozottnak. Qeron beszéde annyiban mondjuk a hóhajúnak sem tetszett, hogy elismételte a játékszabályokat. Minek? Úgy gondolta, hogy a többiek rászorulnak az ismétlésre? A további mondatait betudja véleménynek. Visszatérve Nestar beszédére. Az alkimistamester igen választékos szavakat használ, ráadásul az ő szavai mögött érezni az egyént is. A gombás példán csak mosolyog magában. Primitív, de szemléltető példa.
Ryrroshvar igyekszik elővenni úriember stílusát, merthogy van ám neki olyan. Worenth könnyedén int felé kezével, hogy elfogadja az elnézést kérést, ami nyilvánvalóan nem őszinte, sokkal inkább illem, vagy csak színház.
Lorew kiáll Worenth mellett, de a hóhajú gyengéden megfogja a szerzetes karját és aprót legyint, hogy hagyja a fenébe.
Közben az igazi cirkusz nem a pódiumnál, hanem onnan nem is olyan távol történik. Myna kap egy csinos karperecet a karjára, na meg egy igen kemény, szúrós pillantást Worenthtől, már persze ha elnéz felé. Az is világossá válik, hogy lopásra készült, amit szerencsére bizalmasa és testőre elhárított.*
~Mibe hoztál te engem?!~
*Taitos is felszólal és enyhén megfeddi vezetőjét. Tökéletesen igaza is van, ez történik, ha az ember kígyót melenget a keblén. Ezzel kapcsolatban Worenth nem kíván magyarázkodni, csupán Taitosnak biccent egyet. Most mit mondjon? Hogy a bizalmába férkőzött egy szőke fruska? Igen, na és? Bizonyára nem ő az egyetlen a történelemben, aki hasonlóan járt. Mégis honnan kellett volna tudnia, hogy Myna erre készül? Honnan kellett volna tudnia, hogy Myna tolvaj, utolsó pitiáner rabló, aki azért jön, hogy megmetssze a tanácsosok kitömött zsebeit? Ez őt is olyan váratlanul érte, mint a többieket, hiszen nem mindentudó, de még csak nem is gondolatolvasó. Lehet itt azzal jönni, hogy tudhatta volna, satöbbi, blabla... nyilván kívülről sokkal könnyebb dobálni a sarat és ítélkezni.
Jön ismét Qeron, aki elkezdi dicsérni a városőröket. Worenth rápillant Nestarra, lassan kezdi érteni, hogy mi is az, ami az idegeire megy Qeronnal kapcsolatban, hiszen ezt most megint minek? Olyan köszönetnyilvánítást mond, mintha a Grombari Fekete Démon készült volna merényletre és az őrség most fél Lanawint megvédelmezte volna. Elkaptak egy piti tolvajt, egy gyönyörűséges piti tolvajt, akinek minden bizonnyal a karja bánja a dolgot. Nem ártana lassan továbblépni ehhez, ha valaki akar a hóhajútól valamit ez ügyben, szívesen megbeszéli vele privát úton, de nem most.*
-Uraim. *lép a hangosító tölcsérhez és enyhén megköszörüli torkát.* -Őszintén szólva nehéz érdemben reagálnom az elhangzottakra, ráadásul a csapatok létszámát tekintve a játék kiegyenlítetlen. *kis köhintés.* -Qeron uram. Egyértelműen a kompromisszum a cél, mint ahogyan ezt el is mondták. Hiszen minden "vitának" az a célja, hogy valahol a két út között találkozzunk. Én támogatom a csapatom álláspontjait! *mondja kissé emelt hangon.* -Ugyanis mint tudjuk, Arthenior a fajok olvasztótégelye. Ez nekem pedig azt sugallja, hogy Arthenior befogadó város, ami nyitott arra, hogy bárki letelepedjen és élje az életét. Jogos lehet a felvetés, hogy nem éppen ezért kellene pontról pontra betartatni a szigorú szabályokat? Talán igen, szerintem azonban mégsem, ugyanis meg kell találnunk a szabályok tekintetében az aranyközéputat. Artheniornak kompromisszumra, egyensúlyra van szüksége, ami valahol a Pirtianesi és a Wegtoreni "rendszerek" között mozog. Mind tudjuk, hogy minden szabályt lehetetlen betartani, és olykor felül kell emelkednünk a nemes cél érdekében a szabályokon. Ilyen eddig is volt, van és lesz is. Felesleges is tovább szaporítanom a szót, ugyanis társaim mindent elmondtak, amit kellett. *lép el, hiszen azt mondta, hogy támogatja csapatát. Ez a kis beszéd csupán ennek a megerősítése volt.
Lassan át is térhetnek a másik témára, hiszen ha minden igaz ezzel megvannak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586