Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 251 (5001. - 5020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5020. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-28 17:15:07
Üzenet elküldve: 2017-03-28 17:15:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Meirának valóban igaza lehet. Ez a két eshetőség van.*
-Engem is nagyon foglalkoztat. Vagy a múltamról tudnék meg bármit is, vagy azt, hogy miért is ilyen. Majd kiderül valami.
*Elmosolyodik, de rögtön érzelmei és az arckifejezései megváltoznak. Nem is tudja igazából mire számítson. Ha születése óta ilyen, jó neki. De mi lesz akkor, ha kiderül valami a múltjából? Lehetséges, hogy nem véletlen titkolják a szülei. Lehet, hogy jobban jár ha nem tudja meg. Ennek ellenére Belnis egy kíváncsi, kalandvágyó fél-elf lány, és makacskodása végett csak azét is utána jár.*
-Nem baj, ha maradunk. Nagyon kellemes itt. Most, hogy megemlítetted a meditációt, még egyszer megpróbálkozok vele.
*Meirának valóban igaza lehet. Ez a két eshetőség van.*
-Engem is nagyon foglalkoztat. Vagy a múltamról tudnék meg bármit is, vagy azt, hogy miért is ilyen. Majd kiderül valami.
*Elmosolyodik, de rögtön érzelmei és az arckifejezései megváltoznak. Nem is tudja igazából mire számítson. Ha születése óta ilyen, jó neki. De mi lesz akkor, ha kiderül valami a múltjából? Lehetséges, hogy nem véletlen titkolják a szülei. Lehet, hogy jobban jár ha nem tudja meg. Ennek ellenére Belnis egy kíváncsi, kalandvágyó fél-elf lány, és makacskodása végett csak azét is utána jár.*
-Nem baj, ha maradunk. Nagyon kellemes itt. Most, hogy megemlítetted a meditációt, még egyszer megpróbálkozok vele.
5019. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-28 17:01:57
Üzenet elküldve: 2017-03-28 17:01:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*A tündér nem hagyja itt. Nem sétál el, mint aki nem látott semmit, mintha nem is ismerné a gnómot. Marad, letelepszik mellé a fűbe. Megpróbálja biztatni, és habár nem a legjobb lelkesítő beszéd, amit hallott, viszonozza a mosolyt. Meghatódott. Ugyan könnyeket nem ejt, nem szokta örömében elsírni magát, de azért fátyolosodik a szeme. És megtörténik az, amit egy órája még biztos nem tudott volna elképzelni: megöleli Soynarát. Nem olyan szerény, félig ölelés, hanem magához szorítja a törékeny testet. Az egész nem tart pár másodpercnél tovább, de így is sokat segít.*
-Ne haragudj... *Néz bocsánatkérően a lányra, hiszen nem tűnik egy ölelkezős típusnak.* Most már sokkal jobban vagyok.
*Leveszi oldaláról is táskát, egyik keze könyékig elmerül benne, majd kihúz egy sárszínű folyadékkal teli üvegcsét, és nagyot kortyol belőle.*
-Igen, így már határozottan jobb. *Még mindig nem olyan vidám és lelkes a hangja, mint eddig, de nem is hisztis. Egész normális, amilyen egy normális lénynek szokott lenni. Nevisya nem normális, de ez már részletkérdés.*
-Köszönöm szépen! *Szélesedik ki a mosolya, ahogy lassan visszatér belé az élet.* Remélhetőleg első és utolsó alkalom volt, hogy így láttál. Néha nagyon ki tudok borulni, és olyankor... *Csóválja meg a fejét. Nem akarja befejezni a mondatot. Annyi minden történhet olyankor, mikor elveszti az uralmat az érzelmei felett, hogy jobb őket nem firtatni.*
-Segítesz itt is körbenézni? Csak pár perc, aztán mehetünk a könyvtárba. *Nem nagy a tisztás, ketten maximum tíz perc alatt át tudják pásztázni az egészet.*
*A tündér nem hagyja itt. Nem sétál el, mint aki nem látott semmit, mintha nem is ismerné a gnómot. Marad, letelepszik mellé a fűbe. Megpróbálja biztatni, és habár nem a legjobb lelkesítő beszéd, amit hallott, viszonozza a mosolyt. Meghatódott. Ugyan könnyeket nem ejt, nem szokta örömében elsírni magát, de azért fátyolosodik a szeme. És megtörténik az, amit egy órája még biztos nem tudott volna elképzelni: megöleli Soynarát. Nem olyan szerény, félig ölelés, hanem magához szorítja a törékeny testet. Az egész nem tart pár másodpercnél tovább, de így is sokat segít.*
-Ne haragudj... *Néz bocsánatkérően a lányra, hiszen nem tűnik egy ölelkezős típusnak.* Most már sokkal jobban vagyok.
*Leveszi oldaláról is táskát, egyik keze könyékig elmerül benne, majd kihúz egy sárszínű folyadékkal teli üvegcsét, és nagyot kortyol belőle.*
-Igen, így már határozottan jobb. *Még mindig nem olyan vidám és lelkes a hangja, mint eddig, de nem is hisztis. Egész normális, amilyen egy normális lénynek szokott lenni. Nevisya nem normális, de ez már részletkérdés.*
-Köszönöm szépen! *Szélesedik ki a mosolya, ahogy lassan visszatér belé az élet.* Remélhetőleg első és utolsó alkalom volt, hogy így láttál. Néha nagyon ki tudok borulni, és olyankor... *Csóválja meg a fejét. Nem akarja befejezni a mondatot. Annyi minden történhet olyankor, mikor elveszti az uralmat az érzelmei felett, hogy jobb őket nem firtatni.*
-Segítesz itt is körbenézni? Csak pár perc, aztán mehetünk a könyvtárba. *Nem nagy a tisztás, ketten maximum tíz perc alatt át tudják pásztázni az egészet.*
5018. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-28 16:14:06
Üzenet elküldve: 2017-03-28 16:14:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*Nevisya hisztije elsőre ijesztőnek tűnik, de Soynara hamar bizonyságot nyer arról, hogy ez a hangulat csak átmeneti és a gnóm lány nem akar ártani neki. Ugrásra kész ugyan, mert azért nagyon váratlanul érte ez az egész, de nem húzódik távolabb, megvárja, hogy mi lesz. Mikor Nevisya lenyugszik és leül a fűbe, odaóvakodik mellé és lábait maga alá húzva mellé telepszik, úgy hallgatja.*
-Semmi baj, tényleg semmi baj. Gondolom, most hiába kérdezem, hogy tudok-e segíteni, de... ha tudok segíteni... *Szívesen tenné, de valószínűleg nem nagyon tud semmit csinálni, hát csak ücsörög a lány mellett a fűben.*
-Nem aggódom. Minden rendben lesz. *Elég sután hangzik és nem is túl magabiztosan mondja, aztán kissé félénken megint megsimogatja a lány vállát.*
-De tényleg semmi baj. Majd elmúlik, de ha nem múlik el, az sem nagy baj. Amíg nem akarsz bántani senkit, addig... én itt leszek. Szóval nem hagylak el meg a többi, amit mondtál. Kicsit én is egyedül vagyok, úgyhogy... szerintem megleszünk.
*Ha Nevisya ránéz, akkor egy nagyon pici, de biztatónak szánt mosolyt láthat a tündér arcán. Azért a szeme alatt néhány könnycsepp is összegyűlt.*
*Nevisya hisztije elsőre ijesztőnek tűnik, de Soynara hamar bizonyságot nyer arról, hogy ez a hangulat csak átmeneti és a gnóm lány nem akar ártani neki. Ugrásra kész ugyan, mert azért nagyon váratlanul érte ez az egész, de nem húzódik távolabb, megvárja, hogy mi lesz. Mikor Nevisya lenyugszik és leül a fűbe, odaóvakodik mellé és lábait maga alá húzva mellé telepszik, úgy hallgatja.*
-Semmi baj, tényleg semmi baj. Gondolom, most hiába kérdezem, hogy tudok-e segíteni, de... ha tudok segíteni... *Szívesen tenné, de valószínűleg nem nagyon tud semmit csinálni, hát csak ücsörög a lány mellett a fűben.*
-Nem aggódom. Minden rendben lesz. *Elég sután hangzik és nem is túl magabiztosan mondja, aztán kissé félénken megint megsimogatja a lány vállát.*
-De tényleg semmi baj. Majd elmúlik, de ha nem múlik el, az sem nagy baj. Amíg nem akarsz bántani senkit, addig... én itt leszek. Szóval nem hagylak el meg a többi, amit mondtál. Kicsit én is egyedül vagyok, úgyhogy... szerintem megleszünk.
*Ha Nevisya ránéz, akkor egy nagyon pici, de biztatónak szánt mosolyt láthat a tündér arcán. Azért a szeme alatt néhány könnycsepp is összegyűlt.*
5017. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-28 14:05:15
Üzenet elküldve: 2017-03-28 14:05:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Kampány //
// Néző //
* Nestar szavain de talán leginkább a stílusán miként beszél Moonal a nőstény kiérzi, hogy sikerült túllépnie az évek során óvatosan felépített határt. Az imént még játékos sőt talán egyenesen közvetlen szavak és arckifejezés ismét komolykodó, távolságtartóra vált.*
- Igen, pontosan tudom. *szól még de mivel a kampány is úgy tűnik kezdetét vette hát inkább csendesen hátradől. Pillanatnyilag sem Malrional sem Nilel nincs szándékában beszélgetni, inkább figyel, épp csak kedvtelve néz fel néha a mellette álló himre. Mivel személyi testőre ma nem kísérte el ezért Nilre hárul ez a nem túl veszélytelen feladat.
A napi programterv nem meglepő. A bemutatkozást végig is fogja hallgatni viszont a politikai vita már komolyabban érdekli. Vajon mi lehet a téma? Lehet Nilnek lesz igaza és ténylegesen csak beszélni tudnak a jelenlevők, viszont a cselekedetekben nem jeleskednek. Ismét Nil felé fordul tekintete.*
- Sokan csak beszélnek arról mit hogyan kellene csinálni, viszont akad néhány jelenlévő aki időnként cselekszik is. *mondja majd figyelmesen követi Kagan beszédét. Amikor a vezér befejezte fordul ismét tekintete unokahúga felé.*
- Úgy látom késik.* jegyzi meg lekicsinylően.*
- A pontosság a királyok udvariassága.* teszi még hozzá majd fordul ismét el, hogy egy érkező lány útját kövesse érdeklődő tekintettel. Az emberek ritkán telepednek le a mélységiek közelében ha van a közelben más embercsoport is.*
// Néző //
* Nestar szavain de talán leginkább a stílusán miként beszél Moonal a nőstény kiérzi, hogy sikerült túllépnie az évek során óvatosan felépített határt. Az imént még játékos sőt talán egyenesen közvetlen szavak és arckifejezés ismét komolykodó, távolságtartóra vált.*
- Igen, pontosan tudom. *szól még de mivel a kampány is úgy tűnik kezdetét vette hát inkább csendesen hátradől. Pillanatnyilag sem Malrional sem Nilel nincs szándékában beszélgetni, inkább figyel, épp csak kedvtelve néz fel néha a mellette álló himre. Mivel személyi testőre ma nem kísérte el ezért Nilre hárul ez a nem túl veszélytelen feladat.
A napi programterv nem meglepő. A bemutatkozást végig is fogja hallgatni viszont a politikai vita már komolyabban érdekli. Vajon mi lehet a téma? Lehet Nilnek lesz igaza és ténylegesen csak beszélni tudnak a jelenlevők, viszont a cselekedetekben nem jeleskednek. Ismét Nil felé fordul tekintete.*
- Sokan csak beszélnek arról mit hogyan kellene csinálni, viszont akad néhány jelenlévő aki időnként cselekszik is. *mondja majd figyelmesen követi Kagan beszédét. Amikor a vezér befejezte fordul ismét tekintete unokahúga felé.*
- Úgy látom késik.* jegyzi meg lekicsinylően.*
- A pontosság a királyok udvariassága.* teszi még hozzá majd fordul ismét el, hogy egy érkező lány útját kövesse érdeklődő tekintettel. Az emberek ritkán telepednek le a mélységiek közelében ha van a közelben más embercsoport is.*
5016. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-28 10:37:17
Üzenet elküldve: 2017-03-28 10:37:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
*Mindenki üdvözlete után Taitos visszatér Worenthhez. Lassan, bólintván hallgatja a megnyitó szavakat, és addig méregeti a nőket és férfiakat, de inkább a nőket. Miután Myna elment Worenthhez fordul.*
-Elragadó. Ragront pedig a szántókon. Jól is sejtettem, tele van az erdő oktalan őrökkel, engem is majd'lelőttek. Habár hatalmat sugárzott volna az öreg fiú, ez tény.
*Vigyorogja a nő után nézve, majd kinyilvánítja férfiúi akaratát.*
-Védelmi feladatokat látok el a mai nap, egészen addig, míg nem eszünk.
*Ugyan nem testőr ő, de Kagan bármelyik kardforgatóját összecsomagolná, ha a szerencse is az ő pártjára áll, és remélhetőleg náluk erősebb támadó nem jut elég közel.*
-Óvatosan az étkekkel, és okosan a szavakkal.
*Inti a hóhajú mestert, majd beáll széke mögé, botját a földnek veti, és azon támaszkodva rendezkedik be egy órácskára lélekben. Körbekémlel, megnézi kit honnan látni, vagy nem látni, és így felkészültebb lehet.*
~Ezer éve nem játszottam őrösdit.~
*Mert bizony ez az egész leginkább egy komolyan nem vehető színjáték lesz most Taitos szemében, így ő sem áll hozzá nagyobb komolysággal.*
-Szép napunk van, nemde?
*Sandít Laorra, mikor Kagan elindul, ha már mindketten őrködnek beszélgethetnek is. Persze direkt úgy időzítette a szavakat, hogy a másik válaszába, ha lenne is, Kagan első szava már belelógjon, így utána közvetlenül szemét a pódiumra is emeli.*
~Nocsak. Meggyőző.~
*Nem véletlen lett Kagan vezér, most ez meglátszik. És habár nem egy megszokott beszéd volt ez, bizony jó volt így is. Taitos nem tapsol, csak mosolyog egyet, a visszatérő Kagannak pedig biccent, már ha visszatér. Legjobban viszont kicsiny szövetségük legelismertebb tagjának beszéde érdekli.*
~Csak ne legyen túl fellengzős, mint a templomiak sirámja. Habár lehet ezt jobban szeretik az itteni népek.~
*Mindenki üdvözlete után Taitos visszatér Worenthhez. Lassan, bólintván hallgatja a megnyitó szavakat, és addig méregeti a nőket és férfiakat, de inkább a nőket. Miután Myna elment Worenthhez fordul.*
-Elragadó. Ragront pedig a szántókon. Jól is sejtettem, tele van az erdő oktalan őrökkel, engem is majd'lelőttek. Habár hatalmat sugárzott volna az öreg fiú, ez tény.
*Vigyorogja a nő után nézve, majd kinyilvánítja férfiúi akaratát.*
-Védelmi feladatokat látok el a mai nap, egészen addig, míg nem eszünk.
*Ugyan nem testőr ő, de Kagan bármelyik kardforgatóját összecsomagolná, ha a szerencse is az ő pártjára áll, és remélhetőleg náluk erősebb támadó nem jut elég közel.*
-Óvatosan az étkekkel, és okosan a szavakkal.
*Inti a hóhajú mestert, majd beáll széke mögé, botját a földnek veti, és azon támaszkodva rendezkedik be egy órácskára lélekben. Körbekémlel, megnézi kit honnan látni, vagy nem látni, és így felkészültebb lehet.*
~Ezer éve nem játszottam őrösdit.~
*Mert bizony ez az egész leginkább egy komolyan nem vehető színjáték lesz most Taitos szemében, így ő sem áll hozzá nagyobb komolysággal.*
-Szép napunk van, nemde?
*Sandít Laorra, mikor Kagan elindul, ha már mindketten őrködnek beszélgethetnek is. Persze direkt úgy időzítette a szavakat, hogy a másik válaszába, ha lenne is, Kagan első szava már belelógjon, így utána közvetlenül szemét a pódiumra is emeli.*
~Nocsak. Meggyőző.~
*Nem véletlen lett Kagan vezér, most ez meglátszik. És habár nem egy megszokott beszéd volt ez, bizony jó volt így is. Taitos nem tapsol, csak mosolyog egyet, a visszatérő Kagannak pedig biccent, már ha visszatér. Legjobban viszont kicsiny szövetségük legelismertebb tagjának beszéde érdekli.*
~Csak ne legyen túl fellengzős, mint a templomiak sirámja. Habár lehet ezt jobban szeretik az itteni népek.~
5015. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-28 10:29:13
Üzenet elküldve: 2017-03-28 10:29:13
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
*Szóval megkezdődik hát az igazi esemény, ami mellesleg eléggé érdekesnek ígérkezik. Ó, a törvények... Ilyenkor áldja az eget, hogy elolvasta azt a listát még régebben a templomkertben, csak viccből persze, hogy lássa, van-e olyan pont, ami alapján még nem vádolták meg - alaptalanul, természetesen. Worenth mellett feltűnik a másik díszmajom, és ez most kivételesen nem a hölgy, sokkal inkább az arrafelé csámborgó dilettáns kölyök. Hát emlékszik Lorew erre a gyerekre, ez az a nagyképű kétbalkezes. Amikor Színmirában találkozott vele, azt hitte, valami takarító, vagy állatidomár, esetleg maga az eleség. Szóval oszlopos tagja a Szilánkok szövetségének. Ezen a ponton Lorew már bánja, hogy anno Worenthnek meglebegtette a dolgot, miszerint nyitott a csatlakozásra. Hát ennek a kölyöknek a jelenléte mindent elmond arról a bandáról, szóval a szerzetes kedvét is végérvényesen elvette az átlépéstől. Dacára annak, hogy egyre üresebb a Namos ház, és szerinte megint kihagyták valamiből...
Ellenben vissza a lényegi részekhez, elvégre máris fent áll a pódiumon Kagan Thargodar, a nagy hadúr, akiről Lorew amúgy semmit sem tud, szóval nem árt figyelni. Az első mondatra bőszen bólogat, bár a fickó kihagyta a szőrös és büdös részeket, így alapvetően máris homlokegyenest szembement a városiak elképzelésével. A cizellált beszéd megvan ugyan, de igazából a lényege áthatóan az, hogy a holtakkal harcolt. Meg mivel ő a fejes a hegyen, ő lett a nagytanács tagja, ez teljesen rendben van, bár nem érti, minek erre ennyi szót vesztegetni. Ennek ellenére érdeklődve hallgatja a beszéd maradékát is, végül összeüti a tenyerét. Kétszer. Szóval egészen tetszett neki a dolog, legalábbis a hangulat megvolt. A következő pedig nem más lesz, mint Worenth, akinek - lássuk be - kicsit jobban érdekli a beszéde. Talán azért, mert mindketten mágusok, talán azért, mert mindketten... ja nem, ennyi az összes közös vonásuk. Sebaj. A torka eléggé kiszáradt, idegességében azonban észre sem veszi, hogy víz helyett az egyik kis üvegcséjét ürítette ki, csak amikor már késő. Mondjuk csalásnak nem lehetne nevezni, hiszen nem volt megtiltva, de mire ő kerül a pódiumra (ha ilyen sebességgel haladnak) a hatás úgyis elmúlik, szóval nem aggódik. Az üres üvegcsét visszaakasztja oldalára, majd újonnan felfedezett intellektusával kezdi újragondolni Kagan szavait. Kicsit több értelmük van...*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Szóval megkezdődik hát az igazi esemény, ami mellesleg eléggé érdekesnek ígérkezik. Ó, a törvények... Ilyenkor áldja az eget, hogy elolvasta azt a listát még régebben a templomkertben, csak viccből persze, hogy lássa, van-e olyan pont, ami alapján még nem vádolták meg - alaptalanul, természetesen. Worenth mellett feltűnik a másik díszmajom, és ez most kivételesen nem a hölgy, sokkal inkább az arrafelé csámborgó dilettáns kölyök. Hát emlékszik Lorew erre a gyerekre, ez az a nagyképű kétbalkezes. Amikor Színmirában találkozott vele, azt hitte, valami takarító, vagy állatidomár, esetleg maga az eleség. Szóval oszlopos tagja a Szilánkok szövetségének. Ezen a ponton Lorew már bánja, hogy anno Worenthnek meglebegtette a dolgot, miszerint nyitott a csatlakozásra. Hát ennek a kölyöknek a jelenléte mindent elmond arról a bandáról, szóval a szerzetes kedvét is végérvényesen elvette az átlépéstől. Dacára annak, hogy egyre üresebb a Namos ház, és szerinte megint kihagyták valamiből...
Ellenben vissza a lényegi részekhez, elvégre máris fent áll a pódiumon Kagan Thargodar, a nagy hadúr, akiről Lorew amúgy semmit sem tud, szóval nem árt figyelni. Az első mondatra bőszen bólogat, bár a fickó kihagyta a szőrös és büdös részeket, így alapvetően máris homlokegyenest szembement a városiak elképzelésével. A cizellált beszéd megvan ugyan, de igazából a lényege áthatóan az, hogy a holtakkal harcolt. Meg mivel ő a fejes a hegyen, ő lett a nagytanács tagja, ez teljesen rendben van, bár nem érti, minek erre ennyi szót vesztegetni. Ennek ellenére érdeklődve hallgatja a beszéd maradékát is, végül összeüti a tenyerét. Kétszer. Szóval egészen tetszett neki a dolog, legalábbis a hangulat megvolt. A következő pedig nem más lesz, mint Worenth, akinek - lássuk be - kicsit jobban érdekli a beszéde. Talán azért, mert mindketten mágusok, talán azért, mert mindketten... ja nem, ennyi az összes közös vonásuk. Sebaj. A torka eléggé kiszáradt, idegességében azonban észre sem veszi, hogy víz helyett az egyik kis üvegcséjét ürítette ki, csak amikor már késő. Mondjuk csalásnak nem lehetne nevezni, hiszen nem volt megtiltva, de mire ő kerül a pódiumra (ha ilyen sebességgel haladnak) a hatás úgyis elmúlik, szóval nem aggódik. Az üres üvegcsét visszaakasztja oldalára, majd újonnan felfedezett intellektusával kezdi újragondolni Kagan szavait. Kicsit több értelmük van...*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
5014. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-27 22:22:28
Üzenet elküldve: 2017-03-27 22:22:28
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
//Néző//
-Biztos szólni fognak. *Mosolyodik el, na de addig is jó helyen ül itt, legalább közelebbről is megnézheti magának a nagy vezért és az asszonyát, mert feltehetőleg ő ül mellette. Jól néznek ki mind a ketten és tekintélyt parancsolnak szinte.*
-Jó lehet egy erős néphez tartoznod. *Tanácsos is, na meg a hadi erő sem semmi, persze nyilván más arthenior szabályait is betartva élni, mint barbár szabad népként.*
-Örvendek Taitos mester. *Üdvözli kedvesen és mosolygósan a másik mágust is. ~Mennyi mester.~ Ismerős neki az alak, látta már a Pegazudban Albun jegyesével, na de az sem ma volt már.*
-Természetesen, ott majd szemmel tarthatsz. *Fel is áll és búcsút intve távozóra fogja. Kicsit megtorpan lefelé haladva. ~Mi a jó fene? Mina?~ Szusszan egyet és kikerülve a lenti társaságot távozik a nézők számára fenntartott helyre. Körülnéz, lát szép ruhába öltözött két szép mélységi nőt, akik szemet szúrnak, talán mellettük sikerül nem túl feltűnőnek mutatkoznia. Oda ül hát a közelükbe, ahol helyet talál.*
//Néző//
-Biztos szólni fognak. *Mosolyodik el, na de addig is jó helyen ül itt, legalább közelebbről is megnézheti magának a nagy vezért és az asszonyát, mert feltehetőleg ő ül mellette. Jól néznek ki mind a ketten és tekintélyt parancsolnak szinte.*
-Jó lehet egy erős néphez tartoznod. *Tanácsos is, na meg a hadi erő sem semmi, persze nyilván más arthenior szabályait is betartva élni, mint barbár szabad népként.*
-Örvendek Taitos mester. *Üdvözli kedvesen és mosolygósan a másik mágust is. ~Mennyi mester.~ Ismerős neki az alak, látta már a Pegazudban Albun jegyesével, na de az sem ma volt már.*
-Természetesen, ott majd szemmel tarthatsz. *Fel is áll és búcsút intve távozóra fogja. Kicsit megtorpan lefelé haladva. ~Mi a jó fene? Mina?~ Szusszan egyet és kikerülve a lenti társaságot távozik a nézők számára fenntartott helyre. Körülnéz, lát szép ruhába öltözött két szép mélységi nőt, akik szemet szúrnak, talán mellettük sikerül nem túl feltűnőnek mutatkoznia. Oda ül hát a közelükbe, ahol helyet talál.*
5013. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-27 19:31:47
Üzenet elküldve: 2017-03-27 19:31:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
//Néző//
*A külvilág színes és hangos díszlet formájában öleli körbe. Nestar purparléja, a beszédek megkezdése mind-mind apró jelentőségű eseményként tűnik fel a számára, amelyet a felek várhatóan saját hatáskörükben megoldanak. Moonxylwery és Malrion jelenti most a világot. Daca karcolgatja az önérzetet, leginkább a sajátját. Magában azért kacag egyet, amikor önkényes istápoltja mellé száműzik, lévén eleve ez volt a terv. Az Úrnő válaszára bólint megértőn. Igazán derék dolog elősegíteni valamit. Egy apró kérdés azért fúrja az oldalát, szilánk-nyugtalanítón, no meg kicsit naivan.*
- Nem volna egyszerűbb, ha csinálnák, ahelyett, hogy beszélnek róla? *Mert érti ő, hogy szép beszédeket lehet rittyenteni, csak azt nem, hogy hogyan fejlődik ettől Arthenior. Hiányzik a logikai kapocs. Nestarra meg nagy tisztelettel néz fel, bár a felét sem érti annak, amit mond. Olyan cikornyásan csűri és csavarja a szót, mind belegabalyodnának, ha a szó kötél volna. Finoman vigyorog, értelmes fejet vágva, kérdés, ezzel kit tud átverni ezúttal.*
- Igen, a többieknek csak székek *tárja szét a kezét kissé megadóan, némi lemondással a hangjában. Malrion éppen most stoppolta le az övét. Felméri a láthatatlan foglalót. Utálja is rendesen. Egyelőre állva marad, jobbat nem tehet. Puccparádés ruhájához amúgy is ez illik. Tart tőle, hogy kénytelen lesz lassan figyelni is, ha nem akar megveszni az unalomtól. Esetében ez amúgy is elég csúnyán nézne ki.*
//Néző//
*A külvilág színes és hangos díszlet formájában öleli körbe. Nestar purparléja, a beszédek megkezdése mind-mind apró jelentőségű eseményként tűnik fel a számára, amelyet a felek várhatóan saját hatáskörükben megoldanak. Moonxylwery és Malrion jelenti most a világot. Daca karcolgatja az önérzetet, leginkább a sajátját. Magában azért kacag egyet, amikor önkényes istápoltja mellé száműzik, lévén eleve ez volt a terv. Az Úrnő válaszára bólint megértőn. Igazán derék dolog elősegíteni valamit. Egy apró kérdés azért fúrja az oldalát, szilánk-nyugtalanítón, no meg kicsit naivan.*
- Nem volna egyszerűbb, ha csinálnák, ahelyett, hogy beszélnek róla? *Mert érti ő, hogy szép beszédeket lehet rittyenteni, csak azt nem, hogy hogyan fejlődik ettől Arthenior. Hiányzik a logikai kapocs. Nestarra meg nagy tisztelettel néz fel, bár a felét sem érti annak, amit mond. Olyan cikornyásan csűri és csavarja a szót, mind belegabalyodnának, ha a szó kötél volna. Finoman vigyorog, értelmes fejet vágva, kérdés, ezzel kit tud átverni ezúttal.*
- Igen, a többieknek csak székek *tárja szét a kezét kissé megadóan, némi lemondással a hangjában. Malrion éppen most stoppolta le az övét. Felméri a láthatatlan foglalót. Utálja is rendesen. Egyelőre állva marad, jobbat nem tehet. Puccparádés ruhájához amúgy is ez illik. Tart tőle, hogy kénytelen lesz lassan figyelni is, ha nem akar megveszni az unalomtól. Esetében ez amúgy is elég csúnyán nézne ki.*
5012. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-27 18:15:20
Üzenet elküldve: 2017-03-27 18:15:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
*Különben is, mi rossz lenne abban, ha keresne magának valami szemrevaló fehércselédet? Ha már így alakult, semmi rosszat nem lát abban, hogy keresgéljen. Nem fogadott örök hűséget, a sárga szeműnek egy rossz szava sem lehetne. Természetesen nem gondol valami kékvérű hölgyikére, azokkal úgyis csak gond van, tökéletesen megfelel neki valami polgárasszony, esetleg szakácsnő, bármi ilyesmi. Persze legyen csak csinos, mert ugyan a belső értékek roppant fontosak, de néha rá is kell nézni a másikra. És bizonyos nehézségeket okoz, ha az ember reggel felébred, oldalt fordul, ránéz élete párjára és felsikolt rémületében. Az barna hajú pedig épp megfelelőnek látszik. Kellemes gondolataiból Kagan mozdulata ragadja ki, ahogy ránéz. Mintha mosolygna is. Furcsa, ilyet még sohasem látott az arcán. Aztán a Hadúr visszafordul és biccent egyet. Hamar összerakja a képet. Nem szól egy bides szót sem, csak egy grimasszal elfojt egy sóhajt. Az odáig rendben van, hogy a legjobb pipiket rendesen a főnök viszi el, de ekkora peche nem lehet. Egy kósza pillanatig kétségbeesetten néz Hrothgaar mester irányába, abban a hiszemben, hogy nála nem kell magas konkurenciától tartania. De nem, ezt azért mégsem.
Akkor sem ugrál, amikor egy előkelőség indul meg Kagan és Lea felé, csak figyeli. Nem számít semmi incidensre, de nem árt résen lenni. Igaza is lesz, még akkor is, ha Kagan és az ismeretlen szívélyes társalgása kissé erőltetettnek tűnik. Aztán amikor a Vashegy ura beszédét elmondandó felkel a helyéről és a pódiumhoz lép, nem követi. Marad a Szellemjáró mögött. Ahol a helye van.*
*Különben is, mi rossz lenne abban, ha keresne magának valami szemrevaló fehércselédet? Ha már így alakult, semmi rosszat nem lát abban, hogy keresgéljen. Nem fogadott örök hűséget, a sárga szeműnek egy rossz szava sem lehetne. Természetesen nem gondol valami kékvérű hölgyikére, azokkal úgyis csak gond van, tökéletesen megfelel neki valami polgárasszony, esetleg szakácsnő, bármi ilyesmi. Persze legyen csak csinos, mert ugyan a belső értékek roppant fontosak, de néha rá is kell nézni a másikra. És bizonyos nehézségeket okoz, ha az ember reggel felébred, oldalt fordul, ránéz élete párjára és felsikolt rémületében. Az barna hajú pedig épp megfelelőnek látszik. Kellemes gondolataiból Kagan mozdulata ragadja ki, ahogy ránéz. Mintha mosolygna is. Furcsa, ilyet még sohasem látott az arcán. Aztán a Hadúr visszafordul és biccent egyet. Hamar összerakja a képet. Nem szól egy bides szót sem, csak egy grimasszal elfojt egy sóhajt. Az odáig rendben van, hogy a legjobb pipiket rendesen a főnök viszi el, de ekkora peche nem lehet. Egy kósza pillanatig kétségbeesetten néz Hrothgaar mester irányába, abban a hiszemben, hogy nála nem kell magas konkurenciától tartania. De nem, ezt azért mégsem.
Akkor sem ugrál, amikor egy előkelőség indul meg Kagan és Lea felé, csak figyeli. Nem számít semmi incidensre, de nem árt résen lenni. Igaza is lesz, még akkor is, ha Kagan és az ismeretlen szívélyes társalgása kissé erőltetettnek tűnik. Aztán amikor a Vashegy ura beszédét elmondandó felkel a helyéről és a pódiumhoz lép, nem követi. Marad a Szellemjáró mögött. Ahol a helye van.*
5011. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-27 15:17:12
Üzenet elküldve: 2017-03-27 15:17:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia//
*Idővel úgyis túl kell esni majd az ismerkedős fázison, csak sajnos Daranel nem igazán tud kit bemutatni, legalábbis hozzátartozót nem. Ráadásul olyanja sincs, hogy legjobb barát, mióta Adgal, a törpe felderítő eltűnt.*
-Szerintem nem lesz gond.
*Daranel rendes ember, szóval esélyes, hogy szimpatikus lesz majd a kúria lakóinak, na meg fordítva is.*
-Igen, az. *néz végig az íjon.* -Mindig is nagy becsben tartottam, hiszen az eszmei értéke számomra felbecsülhetetlen.
*Akkor kapta, mikor a Völgyerdői Zöld Légió a soraiba választotta. Íja segítségével jó néhány orkot küldött anno a másvilágra...*
-Néha hajlamos vagyok belefeledkezni. *vakarja meg feje búbját.* -Gyerekkorom óta rajongok az íjászatért, bár a lovasíjászatban még kevésszer tettem próbára magam. Persze, és majd mögéd állok, hogy segítsek. Tessék, vedd a kezedbe. Próbálj hozzászokni a fogásához, a méretéhez és a súlyához. Nem éppen egy nőies darab, de sokkalta jobb, mint egy számszeríj, ami nyolc-tíz kiló is megvan. Sosem rajongtam a számszeríjért, mivel lomha fegyver, mondjuk borzasztóan nagyot tud ütni, de ennyi. Az elfek amúgy is jobb szerették a sima íjakat, hogy úgy mondjam. Na szóval. *fordul a fa felé, hogy jöjjön a lényeg.* -A célpont ugye a fa törzse. Az első lépés a helyes beállás. Lábunkkal a vállszélességünknek megfelelő terpeszállásba kell helyezkedni. *magyarázza, közben mindent ő is elmutogat félig kedvese háta mögött.* -Merőlegesen álljunk a célponthoz.
*Ez eddig elvileg sima ügy, a nehezebb rész innen jön. Egy nyílvesszőt ad Ephemianak.*
-A nyílvessző eleje a nyílhegy, a végén pedig van a bevágás, ezt kell az idegre helyezni. A tollakra ügyelni kell, hogy helyesen legyenek felszerelve, különben a lövedék repülés közben csóvál, szitál. Szóval a bevágást illeszd rá az idegre, vagy húrra, ahogy tetszik. Ki így hívja, ki úgy.
*Daranel mindkét megnevezést szokta használni. Ha Ephemia az idegre helyezi a vesszőt, akkor Daranel megfogja a puha kezecskéjét, úgy beszél tovább.*
-Most jön az ideg megfeszítése. Három ujjadat kell az idegre helyezni úgy, hogy a mutató ujjad a nyílvessző fölött, a másik kettő pedig alatta legyen. Mindig három ujj, se több, se kevesebb. A könyöködet tartsd vízszintesen, majd vállból az ideget lassan húzd hátra. Segítek.
*Nem lesz könnyű Ephemianak, jobb lesz, ha Daranel segít. Elég feszes az ideg egy nőnek, egyébként Ephemia hamar rájöhet, hogy emiatt olyan szép vállasak az íjászok.*
-Egészen az álladig húzzuk hátra. Érzed, milyen nehéz? Itt aztán a kéz nem remeghet meg! Próbáld közben az irányt folyamatosan a célpont közepébe tartani.
*Természetesen Daranel kicsit rásegít Ephemia másik kezére is, ami magát az íjat tartja.*
-Ha úgy gondolod, hogy készen állsz, húzd össze a hátizmodat és lazítsd el az ujjaidat, amik az ideget tartják. Tudom, kicsit túlzásnak hangzik, de ez a helyes technika, drágám. Végy egy mély lélegzetet, és tartsd bent a levegőt. Majd engedd, hogy az ujjaidról legördüljön az ideg. Ne rántsd és ne csavard az íjat, tartsd mindig stabilan, erősen.
*Ephemia most már lőhet, és mivel Daranel segít neki azért, így bizonyára sikerül majd eltalálni a fa törzsét. Muszáj segíteni, hiszen arról sem szabad megfeledkezni, hogy Daranel nem kezdőknek való nyilakat használ, így teljesen egyedül Ephemia szinte képtelenség, hogy célba találna, vagy egyáltalán el tudná lőni a nyílvesszőt. Később, ha már majd együtt élnek és megtetszik a hölgynek ez a tudomány, akkor lehet neki venni egy kisebb, kezdőíjat pár egyszerű nyílvesszővel.*
*Idővel úgyis túl kell esni majd az ismerkedős fázison, csak sajnos Daranel nem igazán tud kit bemutatni, legalábbis hozzátartozót nem. Ráadásul olyanja sincs, hogy legjobb barát, mióta Adgal, a törpe felderítő eltűnt.*
-Szerintem nem lesz gond.
*Daranel rendes ember, szóval esélyes, hogy szimpatikus lesz majd a kúria lakóinak, na meg fordítva is.*
-Igen, az. *néz végig az íjon.* -Mindig is nagy becsben tartottam, hiszen az eszmei értéke számomra felbecsülhetetlen.
*Akkor kapta, mikor a Völgyerdői Zöld Légió a soraiba választotta. Íja segítségével jó néhány orkot küldött anno a másvilágra...*
-Néha hajlamos vagyok belefeledkezni. *vakarja meg feje búbját.* -Gyerekkorom óta rajongok az íjászatért, bár a lovasíjászatban még kevésszer tettem próbára magam. Persze, és majd mögéd állok, hogy segítsek. Tessék, vedd a kezedbe. Próbálj hozzászokni a fogásához, a méretéhez és a súlyához. Nem éppen egy nőies darab, de sokkalta jobb, mint egy számszeríj, ami nyolc-tíz kiló is megvan. Sosem rajongtam a számszeríjért, mivel lomha fegyver, mondjuk borzasztóan nagyot tud ütni, de ennyi. Az elfek amúgy is jobb szerették a sima íjakat, hogy úgy mondjam. Na szóval. *fordul a fa felé, hogy jöjjön a lényeg.* -A célpont ugye a fa törzse. Az első lépés a helyes beállás. Lábunkkal a vállszélességünknek megfelelő terpeszállásba kell helyezkedni. *magyarázza, közben mindent ő is elmutogat félig kedvese háta mögött.* -Merőlegesen álljunk a célponthoz.
*Ez eddig elvileg sima ügy, a nehezebb rész innen jön. Egy nyílvesszőt ad Ephemianak.*
-A nyílvessző eleje a nyílhegy, a végén pedig van a bevágás, ezt kell az idegre helyezni. A tollakra ügyelni kell, hogy helyesen legyenek felszerelve, különben a lövedék repülés közben csóvál, szitál. Szóval a bevágást illeszd rá az idegre, vagy húrra, ahogy tetszik. Ki így hívja, ki úgy.
*Daranel mindkét megnevezést szokta használni. Ha Ephemia az idegre helyezi a vesszőt, akkor Daranel megfogja a puha kezecskéjét, úgy beszél tovább.*
-Most jön az ideg megfeszítése. Három ujjadat kell az idegre helyezni úgy, hogy a mutató ujjad a nyílvessző fölött, a másik kettő pedig alatta legyen. Mindig három ujj, se több, se kevesebb. A könyöködet tartsd vízszintesen, majd vállból az ideget lassan húzd hátra. Segítek.
*Nem lesz könnyű Ephemianak, jobb lesz, ha Daranel segít. Elég feszes az ideg egy nőnek, egyébként Ephemia hamar rájöhet, hogy emiatt olyan szép vállasak az íjászok.*
-Egészen az álladig húzzuk hátra. Érzed, milyen nehéz? Itt aztán a kéz nem remeghet meg! Próbáld közben az irányt folyamatosan a célpont közepébe tartani.
*Természetesen Daranel kicsit rásegít Ephemia másik kezére is, ami magát az íjat tartja.*
-Ha úgy gondolod, hogy készen állsz, húzd össze a hátizmodat és lazítsd el az ujjaidat, amik az ideget tartják. Tudom, kicsit túlzásnak hangzik, de ez a helyes technika, drágám. Végy egy mély lélegzetet, és tartsd bent a levegőt. Majd engedd, hogy az ujjaidról legördüljön az ideg. Ne rántsd és ne csavard az íjat, tartsd mindig stabilan, erősen.
*Ephemia most már lőhet, és mivel Daranel segít neki azért, így bizonyára sikerül majd eltalálni a fa törzsét. Muszáj segíteni, hiszen arról sem szabad megfeledkezni, hogy Daranel nem kezdőknek való nyilakat használ, így teljesen egyedül Ephemia szinte képtelenség, hogy célba találna, vagy egyáltalán el tudná lőni a nyílvesszőt. Később, ha már majd együtt élnek és megtetszik a hölgynek ez a tudomány, akkor lehet neki venni egy kisebb, kezdőíjat pár egyszerű nyílvesszővel.*
5010. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-27 14:50:25
Üzenet elküldve: 2017-03-27 14:50:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*A vidám csevej egyik pillanatról a másikra fordul hisztivé. Nevisya érezte előre, hogy baj lesz, de nem tudott tenni ellene semmit, egyszerűen elszakadt a cérna, és ilyenkor nem tud parancsolni magának. Kiabál, de nem úgy ahogy eddig; toporzékolva és mérgesen, mintha nem is tudná kire haragudjon, ezért az egész világgal tudatni akarja, hogy rossz kedve van. Néhány perc múlva már sokkal nyugodtabb. Összegömbölyödve ücsörög a pázsiton, vörös szemeit dörzsölgeti.*
-Ne haragudj, nem is úgy értettem. *Szipogja, miután lecsillapodott, és nem kell kapkodnia a levegőt.* Én is nagyon jól érzem magam veled, csak tudod... *Hogyan lehet ezt szépen megfogalmazni.* Vannak nehéz pillanataim, amikor kiborulok. Nem túl gyakoriak, de a legváratlanabb időpontokban tör rám. Sajnálom, hogy látnod kellett. *Rázza a fejét, majd arcát a felhúzott térdeibe temeti, hogy elrejtse Soynara elől a pírt, ami kiült a pofijára. Zavarban van, szégyelli, hogy ilyen gyengének mutatkozott újdonsült ismerőse előtt.*
-De ne aggódj, semmi bajom, csak kell egy kis idő, mire összeszedem magam.
*A vidám csevej egyik pillanatról a másikra fordul hisztivé. Nevisya érezte előre, hogy baj lesz, de nem tudott tenni ellene semmit, egyszerűen elszakadt a cérna, és ilyenkor nem tud parancsolni magának. Kiabál, de nem úgy ahogy eddig; toporzékolva és mérgesen, mintha nem is tudná kire haragudjon, ezért az egész világgal tudatni akarja, hogy rossz kedve van. Néhány perc múlva már sokkal nyugodtabb. Összegömbölyödve ücsörög a pázsiton, vörös szemeit dörzsölgeti.*
-Ne haragudj, nem is úgy értettem. *Szipogja, miután lecsillapodott, és nem kell kapkodnia a levegőt.* Én is nagyon jól érzem magam veled, csak tudod... *Hogyan lehet ezt szépen megfogalmazni.* Vannak nehéz pillanataim, amikor kiborulok. Nem túl gyakoriak, de a legváratlanabb időpontokban tör rám. Sajnálom, hogy látnod kellett. *Rázza a fejét, majd arcát a felhúzott térdeibe temeti, hogy elrejtse Soynara elől a pírt, ami kiült a pofijára. Zavarban van, szégyelli, hogy ilyen gyengének mutatkozott újdonsült ismerőse előtt.*
-De ne aggódj, semmi bajom, csak kell egy kis idő, mire összeszedem magam.
5009. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-27 13:51:04
Üzenet elküldve: 2017-03-27 13:51:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Naz, Iriana//
*Meglepődötten veszi tudomásul, hogy a szokásos sajnálkozás helyett most valaki egyenesen a dolgok közepébe ugrik a szárnyaival kapcsolatban, de ezt egy cseppet sem bánja*
- A harmadik sárkányt még csak-csak leterítettem, de a negyedik galád mód hátba támadott! *nevetve folytatja* A kis tündéreknek azt mondtam, hogy aki rosszul viselkedik vagy hazudik, annak ilyen lesz a szárnya, de ez nagy hibának bizonyult. A csapat szárnyas fele sírva vallott be nekem mindent, legyen szó a másik hajának meghuzigálásáról, vagy épp egy édesség ellopásáról. A szárnyatlanok viszont ezt úgy értelmezték, hogy szabad a bazár, és nekik mindent lehet. Mit ne mondjak, nem én lettem a legkedveltebb óvó néni a szülők körében. *közben visszavedlik az eddig földön unatkozó csuhájába.* Na, mindegy! Az ábrázatodat elnézve te nem ágról ágra szökdécselve töltötted a kis tündérkorod, vagy csak már kinőttél a Természetből. Ne aggódj, tudok egy "fiúsabb" helyet, ami talán jobban leköt: a helyi barakk. Bent még sohasem jártam, de elvezetlek oda szívesen. Ha jól viselkedsz, talán még be is kísérlek! *Gúnyosan grimaszol a fiúra, aztán vidáman szökdécselve elindul a barakk felé, ha vele tartanak.* Ne maradj le!
*Meglepődötten veszi tudomásul, hogy a szokásos sajnálkozás helyett most valaki egyenesen a dolgok közepébe ugrik a szárnyaival kapcsolatban, de ezt egy cseppet sem bánja*
- A harmadik sárkányt még csak-csak leterítettem, de a negyedik galád mód hátba támadott! *nevetve folytatja* A kis tündéreknek azt mondtam, hogy aki rosszul viselkedik vagy hazudik, annak ilyen lesz a szárnya, de ez nagy hibának bizonyult. A csapat szárnyas fele sírva vallott be nekem mindent, legyen szó a másik hajának meghuzigálásáról, vagy épp egy édesség ellopásáról. A szárnyatlanok viszont ezt úgy értelmezték, hogy szabad a bazár, és nekik mindent lehet. Mit ne mondjak, nem én lettem a legkedveltebb óvó néni a szülők körében. *közben visszavedlik az eddig földön unatkozó csuhájába.* Na, mindegy! Az ábrázatodat elnézve te nem ágról ágra szökdécselve töltötted a kis tündérkorod, vagy csak már kinőttél a Természetből. Ne aggódj, tudok egy "fiúsabb" helyet, ami talán jobban leköt: a helyi barakk. Bent még sohasem jártam, de elvezetlek oda szívesen. Ha jól viselkedsz, talán még be is kísérlek! *Gúnyosan grimaszol a fiúra, aztán vidáman szökdécselve elindul a barakk felé, ha vele tartanak.* Ne maradj le!
5008. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-27 12:15:07
Üzenet elküldve: 2017-03-27 12:15:07
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
*Remekül elsutyorognak Kagannal arról, hogy milyen a felhozatal nőkből. Valóban nagyon siralmas, már ami az előkelőségüket illeti, de Lea még mindig azon az állásponton van, hogy tök mindegy, hogy milyen a származása, csak tetsszen annyira Kagannak, hogy teherbe tudja ejteni. Aztán amint megszüli az örököst már el is lehet felejteni. Ennek érdekében - mármint az örökös megfoganásának érdekében -, Lea még arra is hajlandó, hogy régi szokásukhoz híven, aktívan részt vegyen a hölgyike betörésében. Régebben sem okozott problémát az ilyesmi, még élvezte is, hát most újra fel kell újítani ezt a gyakorlatot. Azt szerencsére nem látja, hogy Laor valami nőcskének illegeti magát, akkor egészen biztosan felhúzná az orrát, érdekes, hogy Laor esetében nem tud olyasmiket elképzelni, amiket Kagannal simán.
Nem csak a nőkről csacsognak, de a városiakról, azok furcsa szokásairól is ejtenek pár szót. Az ő borostyánszínű tekintete is a feléjük tartó fickón függ, aki viszont teljesen átnéz rajta, csak Kaganhoz szól. Lea már fel sem háborodik ezen, csak a szavaira emeli meg a fél szemöldökét. Moccanni viszont nem moccan, miért is tenné? Végigméri a fickót, Kagan válaszára pedig még egy mosoly is kúszik a szája csücskébe. Természetesen ezenkívül mozdulatlan marad. Borostyánszínű tekintetét is elfordítja a fickóról, nem érdekli a továbbiakban. Hacsak nem kezd akadékoskodni, akkor Lea többé nem figyel rá. Figyel inkább Kaganra, akit beszédre szólítanak fel.
Csak a kezdésnél nevet fel némán, csak vállai remegnek meg, de aztán végig nagyon komoly arccal hallgatja. Feje megmozdítása nélkül néha felsandít a férfire, hol pedig a tömeget pásztázza. A reakciókat figyeli, meg hát ugye a termékeny méhről sem tett még le.*
*Remekül elsutyorognak Kagannal arról, hogy milyen a felhozatal nőkből. Valóban nagyon siralmas, már ami az előkelőségüket illeti, de Lea még mindig azon az állásponton van, hogy tök mindegy, hogy milyen a származása, csak tetsszen annyira Kagannak, hogy teherbe tudja ejteni. Aztán amint megszüli az örököst már el is lehet felejteni. Ennek érdekében - mármint az örökös megfoganásának érdekében -, Lea még arra is hajlandó, hogy régi szokásukhoz híven, aktívan részt vegyen a hölgyike betörésében. Régebben sem okozott problémát az ilyesmi, még élvezte is, hát most újra fel kell újítani ezt a gyakorlatot. Azt szerencsére nem látja, hogy Laor valami nőcskének illegeti magát, akkor egészen biztosan felhúzná az orrát, érdekes, hogy Laor esetében nem tud olyasmiket elképzelni, amiket Kagannal simán.
Nem csak a nőkről csacsognak, de a városiakról, azok furcsa szokásairól is ejtenek pár szót. Az ő borostyánszínű tekintete is a feléjük tartó fickón függ, aki viszont teljesen átnéz rajta, csak Kaganhoz szól. Lea már fel sem háborodik ezen, csak a szavaira emeli meg a fél szemöldökét. Moccanni viszont nem moccan, miért is tenné? Végigméri a fickót, Kagan válaszára pedig még egy mosoly is kúszik a szája csücskébe. Természetesen ezenkívül mozdulatlan marad. Borostyánszínű tekintetét is elfordítja a fickóról, nem érdekli a továbbiakban. Hacsak nem kezd akadékoskodni, akkor Lea többé nem figyel rá. Figyel inkább Kaganra, akit beszédre szólítanak fel.
Csak a kezdésnél nevet fel némán, csak vállai remegnek meg, de aztán végig nagyon komoly arccal hallgatja. Feje megmozdítása nélkül néha felsandít a férfire, hol pedig a tömeget pásztázza. A reakciókat figyeli, meg hát ugye a termékeny méhről sem tett még le.*
5007. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-27 00:41:48
Üzenet elküldve: 2017-03-27 00:41:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
-Az jó, ha neked ez sosem volt probléma. Biztos nem könnyű beld fojtani a szót. *Elismerően mosolyog. El tudja képzelni a kis szőkeséget, ahogy határozottan kiáll magáért és pattogva helyre tesz egy nála méternyivel nagyobb lényt. Hanem a hangulat hirtelen zuhanásán nagyon meglepődik. Ijedten gondolja végig az elmúlt fél percben elhangzottakat, hátha ő mondott valami rosszat, amitől így elborult Nevisya kedve. Aztán csak áll és riadtan pislog a lányra.
~Mi baja lehet? Mi történt? Bántja valami, biztosan vele is történt olyasmi, amire nem szeret emlékezni. Vagy valami más?~
Megszeppenve figyeli, ahogy a gnóm elkeseredetten kiabál arról, hogy őt mindenki elhagyja, mert nem normális, végül magába roskad, szó szerint és képletesen is. Eltelik így egy pár pillanat, mielőtt Soynara megmozdulna. Félénken lép közelebb, aztán mintha olyasmihez közelítene a kezével, amitől fél, hogy megégeti, óvatosan megsimogatja a lány vállát.*
-Néha... néha én is megőrülök. A legjobbakkal is előfordul.
~Hogy fel akarnak gyújtani és porig akarnak égetni valamit.~
-De én nem akarlak elhagyni. Mert mondjuk... ha mondjuk hirtelen kitalálnád, hogy minden tündér gonosz, vagy... nem is tudom... meg akarnál enni, akkor biztos elszaladnék, de hát... semmi ilyesmi. Én jól érzem magam veled. Szóval... annyira csak nem lehetsz rossz.
-Az jó, ha neked ez sosem volt probléma. Biztos nem könnyű beld fojtani a szót. *Elismerően mosolyog. El tudja képzelni a kis szőkeséget, ahogy határozottan kiáll magáért és pattogva helyre tesz egy nála méternyivel nagyobb lényt. Hanem a hangulat hirtelen zuhanásán nagyon meglepődik. Ijedten gondolja végig az elmúlt fél percben elhangzottakat, hátha ő mondott valami rosszat, amitől így elborult Nevisya kedve. Aztán csak áll és riadtan pislog a lányra.
~Mi baja lehet? Mi történt? Bántja valami, biztosan vele is történt olyasmi, amire nem szeret emlékezni. Vagy valami más?~
Megszeppenve figyeli, ahogy a gnóm elkeseredetten kiabál arról, hogy őt mindenki elhagyja, mert nem normális, végül magába roskad, szó szerint és képletesen is. Eltelik így egy pár pillanat, mielőtt Soynara megmozdulna. Félénken lép közelebb, aztán mintha olyasmihez közelítene a kezével, amitől fél, hogy megégeti, óvatosan megsimogatja a lány vállát.*
-Néha... néha én is megőrülök. A legjobbakkal is előfordul.
~Hogy fel akarnak gyújtani és porig akarnak égetni valamit.~
-De én nem akarlak elhagyni. Mert mondjuk... ha mondjuk hirtelen kitalálnád, hogy minden tündér gonosz, vagy... nem is tudom... meg akarnál enni, akkor biztos elszaladnék, de hát... semmi ilyesmi. Én jól érzem magam veled. Szóval... annyira csak nem lehetsz rossz.
5006. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-26 18:28:57
Üzenet elküldve: 2017-03-26 18:28:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
*Próbál nem szétszakadni, de annyi minden történik, hogy egy pillanatra elveszíti a fókuszt.*
- Hmmm. *mordul fel Leandana szavaira, mert nem, valóban nem várhat túl sokat a szegény sártúró népektől.*
- Akad pár, akad... de ezek mind pórok. *sóhajt, bár már rég letett arról, hogy valamire való nemes leányt találjon, ami a fogára is való, meg is szerezhető, termékeny, és nem kell naponta megverni a hisztijei miatt.*
*Int egyet a megjelenő Moonkszilverinek, és kissé elhúzódik Worenthtől, akin láthatóan kitört az öregedő mágusfélék kapuzárási pánikja, és valami kis pillangóval készül erkölcstelenkedni. Kagan a legtöbb esetben csak vigyorogna ezen, viszont most még túl korainak tartja: a fehérnépek szoknyájának felhajtása hagyományosan az ilyen összejövetelek harmadik-negyedik negyedére esik csupán.*
*A környezetét lassan ellepik a nők: Worenth társasága egy újabb nővel bővül, és Hrothgaart is meglepi egy rajongója.*
- Hmmm. *hunyorít, majd Leandanára pillant, és egész kicsit biccent a fejével Fibienne felé.*
- Üdv neked is, Taitos mester! *lassan befutnak a Szilánkok is, az Amoni Mágusok Synmiráról. Közben hallja, hogy Hrothgaar épp méltató szavakkal mutatja be, ezért lustán odafordul. Látha, hogy Laor Fibiennt méregeti, és majdnem felnevet - ennyire nem szereti az egybeeséseket. Biccent egyet a lánynak, aztán ha lehet, még flegmábban fordul vissza; ne mondhassa senki, hogy irigy lenne, vagy harácsoló.*
- Mi a fene lesz ebből? *sóhajt, kérdése költői, mégis Leandanának szól. Komótosan gyújt rá a pipájára, és összehúzott szemmel követi a felé tartó Naruhil útját.*
- Áh, barátom... *üdvözli a nemest, sokkal szívélyesebben, mint ahogy az őt.*
- Szóval visszatértél a politikába? Minő öröm... *villog a szeme, mert nem felejtette el, hogy Naruhil és fia pont akkor hátráltak ki, amikor a Vashegynek támogatásra lett volna szüksége a holtak elleni harcban. Ezért történhetett, hogy egyetlen kis létszámú városőr-szakaszon kívül nem kaptak semmit.*
- Aha, persze-persze. Csakhogy a megállapodás szerint Amon Ruadh kettő Nagytanácsost delegálhat, és nekem amúgy sem itt kellene ülnöm, mint azt mindketten tudjuk... *tekintete a főtanács asztala felé villan.*
- Azt még megértem, hogy egyetlen nagytanácsülést sem tartottak, persze, a háború, de... hogy elfelejtettetek meghívni a Főtanácsi Választásra?! Ah, de mindegy is... még beszélünk, úgy tűnik, én jövök. Addig is, a nagytanácsnokaim és kíséretem vigyáznak a helyemre. *nem kacsint, mert Naruhillal, ugyan jó a viszony, de nem ilyen jellegű. Inkább mint két öreg kertszomszédé, kik komótos tisztelettel és megrögzött udvariassággal borozgatnak együtt egyik vagy másik pincéjében.*
//Kortesbeszéd//
*Alapvetően nem készült beszéddel, hiszen vashegyi lévén fogalma sem volt, mire készüljön egy ilyen "vetélkedőn". Szó mi szó, náluk egy Draunar nagyon máshogy fest, de annyi baj legyen. Ha a feladat csak annyi, hogy saját magát dicsérve előadja hőstetteit, nos, annál nincs nagyobb mestere egy felföldi nagyot mondó harcosnál.*
~ Ez lenne a politika? Náh. ~ *miközben kivonul, fájdalmasan tudatában van annak, hogy milyen remek célpontot nyújt, nyílnak-rohadt zöldségnek egyaránt. Savanyú mosollyal lép a még nála is magasabb Könnyűléptű mellé, majd biccent, hogy rendben van, legyen így. Szembefordul a népséggel és tekintetét végigfuttatja az asztaloknál ülőkön és a nézőseregen, majd mély levegőt vesz.*
- Kagan erős, Kagan bátor, lenni gazdag, lenni nagy harcos. *zeng a hangja, majd elmosolyodik és vár egy kicsit, amíg az esetleges reakció (legyen az nevetés, szörnyülködés, vagy az arcok tenyérbe rejtése - lecsillapodik.*
- Legalábbis többségükben valami hasonlót hisznek rólam Arthenior lakói, legyenek akár nemesek, akár közrendűek. Engedjétek hát meg, hogy bemutatkozzam: Kagan Thargodar vagyok, az északnyugati Thargodrym Fennsík szülötte, vezére a Vérszövetségnek, fejedelme a Vashegynek, hadura Amon Ruadhnak. De ezek csak címek, tartalommal a tettek töltik meg. *lapos pillantást vet a főtanácsra.*
- Megvallom őszintén, egynémely szokásotok még idegen és ismeretlen előttem, még azt sem tudhattam biztosra, hogy Nagytanácsosi Ülésre vagy Főtanácsos Választásra hívtak-e meg végül... *helye lenne az utóbbinak is, de ezt tudják jól az Ötök. Tekintete visszafordul a nézősereg felé.*
- Tudom jól, hogy nem voltunk mindig barátok, hogy gyakorta hajtottátok fejetek félve a párnátokra a "barbár fenyegetés" miatt. Tudom azt is, hogy gyáva, villás nyelvű, sötétben bujkáló hangok mit terjesztettek rólam és népemről. Tudom mindezt... de nincs bennem harag, nincs bennem gyűlölet. *mosolya enyhén fakul csak meg.*
- Nagyapám egykor azt mondta: a kevesebb néha több. Nem fogom hát magam hosszú költeményekben dicsérni, csak tetteim, tetteink sorolom, beszéljenek azok helyettem. A kopár és lakatlan Vashegyre erődöt építettem, népemet földhöz, Artheniort erős bástyához juttattam - bástyához, mely most, hogy a Kikötő elveszni látszik, hatalmatok déli végvára. A Városért és néppért csatában véreztem, harcosaim ott voltak a Karavánpihenőtől a Kikötőig minden ütközetben. A Szántóföldek és a Kikötő népeit a Thargok pajzsa alá tereltem, s kit lehetett, megóvtam a holtak haduraitól. Csatára hívtam és embereimmel legyűrtem Sarghatot Fekete Lovagját, istenem segedelmével birokra keltem a Grombari Vésszel is. *kezével megzördíti az oldalán lógó éjfekete Mesterkardot.*
- De nem csak harcoltam, építettem is. A Nagy Erdőkerülő Folyótól délre, a Rillkh bányáitól keletre a Szántóföldekig serényen dolgozik népem: majorságok, bányák, szénégetők sorakoznak végig ott, hol eddig csak kószák és vándorok jártak, vagy azok sem. Persze nem egyedül cselekedtem mindezt, nem sikerült volna azok nélkül, kik uruknak, vezérüknek ismernek el, vagy szövetségesként követnek. Ezek közül is a legközelebbi és legmegbecsültebb Worenth mester, az amoni Synmira ura, a Kikötői Mészárlást az Élők Diadalává változtató az Ezüstszilánk Szövetség vezére. *ezzel máris felkonferálja Worenthet is, a maga részéről befejezve az előadást.*
- Köszönöm nektek, Arthenior népe, hogy meghallgattatok. *biccent még a végén.*
~ És hogy senki nem hozott paradicsomot. ~
*Próbál nem szétszakadni, de annyi minden történik, hogy egy pillanatra elveszíti a fókuszt.*
- Hmmm. *mordul fel Leandana szavaira, mert nem, valóban nem várhat túl sokat a szegény sártúró népektől.*
- Akad pár, akad... de ezek mind pórok. *sóhajt, bár már rég letett arról, hogy valamire való nemes leányt találjon, ami a fogára is való, meg is szerezhető, termékeny, és nem kell naponta megverni a hisztijei miatt.*
*Int egyet a megjelenő Moonkszilverinek, és kissé elhúzódik Worenthtől, akin láthatóan kitört az öregedő mágusfélék kapuzárási pánikja, és valami kis pillangóval készül erkölcstelenkedni. Kagan a legtöbb esetben csak vigyorogna ezen, viszont most még túl korainak tartja: a fehérnépek szoknyájának felhajtása hagyományosan az ilyen összejövetelek harmadik-negyedik negyedére esik csupán.*
*A környezetét lassan ellepik a nők: Worenth társasága egy újabb nővel bővül, és Hrothgaart is meglepi egy rajongója.*
- Hmmm. *hunyorít, majd Leandanára pillant, és egész kicsit biccent a fejével Fibienne felé.*
- Üdv neked is, Taitos mester! *lassan befutnak a Szilánkok is, az Amoni Mágusok Synmiráról. Közben hallja, hogy Hrothgaar épp méltató szavakkal mutatja be, ezért lustán odafordul. Látha, hogy Laor Fibiennt méregeti, és majdnem felnevet - ennyire nem szereti az egybeeséseket. Biccent egyet a lánynak, aztán ha lehet, még flegmábban fordul vissza; ne mondhassa senki, hogy irigy lenne, vagy harácsoló.*
- Mi a fene lesz ebből? *sóhajt, kérdése költői, mégis Leandanának szól. Komótosan gyújt rá a pipájára, és összehúzott szemmel követi a felé tartó Naruhil útját.*
- Áh, barátom... *üdvözli a nemest, sokkal szívélyesebben, mint ahogy az őt.*
- Szóval visszatértél a politikába? Minő öröm... *villog a szeme, mert nem felejtette el, hogy Naruhil és fia pont akkor hátráltak ki, amikor a Vashegynek támogatásra lett volna szüksége a holtak elleni harcban. Ezért történhetett, hogy egyetlen kis létszámú városőr-szakaszon kívül nem kaptak semmit.*
- Aha, persze-persze. Csakhogy a megállapodás szerint Amon Ruadh kettő Nagytanácsost delegálhat, és nekem amúgy sem itt kellene ülnöm, mint azt mindketten tudjuk... *tekintete a főtanács asztala felé villan.*
- Azt még megértem, hogy egyetlen nagytanácsülést sem tartottak, persze, a háború, de... hogy elfelejtettetek meghívni a Főtanácsi Választásra?! Ah, de mindegy is... még beszélünk, úgy tűnik, én jövök. Addig is, a nagytanácsnokaim és kíséretem vigyáznak a helyemre. *nem kacsint, mert Naruhillal, ugyan jó a viszony, de nem ilyen jellegű. Inkább mint két öreg kertszomszédé, kik komótos tisztelettel és megrögzött udvariassággal borozgatnak együtt egyik vagy másik pincéjében.*
//Kortesbeszéd//
*Alapvetően nem készült beszéddel, hiszen vashegyi lévén fogalma sem volt, mire készüljön egy ilyen "vetélkedőn". Szó mi szó, náluk egy Draunar nagyon máshogy fest, de annyi baj legyen. Ha a feladat csak annyi, hogy saját magát dicsérve előadja hőstetteit, nos, annál nincs nagyobb mestere egy felföldi nagyot mondó harcosnál.*
~ Ez lenne a politika? Náh. ~ *miközben kivonul, fájdalmasan tudatában van annak, hogy milyen remek célpontot nyújt, nyílnak-rohadt zöldségnek egyaránt. Savanyú mosollyal lép a még nála is magasabb Könnyűléptű mellé, majd biccent, hogy rendben van, legyen így. Szembefordul a népséggel és tekintetét végigfuttatja az asztaloknál ülőkön és a nézőseregen, majd mély levegőt vesz.*
- Kagan erős, Kagan bátor, lenni gazdag, lenni nagy harcos. *zeng a hangja, majd elmosolyodik és vár egy kicsit, amíg az esetleges reakció (legyen az nevetés, szörnyülködés, vagy az arcok tenyérbe rejtése - lecsillapodik.*
- Legalábbis többségükben valami hasonlót hisznek rólam Arthenior lakói, legyenek akár nemesek, akár közrendűek. Engedjétek hát meg, hogy bemutatkozzam: Kagan Thargodar vagyok, az északnyugati Thargodrym Fennsík szülötte, vezére a Vérszövetségnek, fejedelme a Vashegynek, hadura Amon Ruadhnak. De ezek csak címek, tartalommal a tettek töltik meg. *lapos pillantást vet a főtanácsra.*
- Megvallom őszintén, egynémely szokásotok még idegen és ismeretlen előttem, még azt sem tudhattam biztosra, hogy Nagytanácsosi Ülésre vagy Főtanácsos Választásra hívtak-e meg végül... *helye lenne az utóbbinak is, de ezt tudják jól az Ötök. Tekintete visszafordul a nézősereg felé.*
- Tudom jól, hogy nem voltunk mindig barátok, hogy gyakorta hajtottátok fejetek félve a párnátokra a "barbár fenyegetés" miatt. Tudom azt is, hogy gyáva, villás nyelvű, sötétben bujkáló hangok mit terjesztettek rólam és népemről. Tudom mindezt... de nincs bennem harag, nincs bennem gyűlölet. *mosolya enyhén fakul csak meg.*
- Nagyapám egykor azt mondta: a kevesebb néha több. Nem fogom hát magam hosszú költeményekben dicsérni, csak tetteim, tetteink sorolom, beszéljenek azok helyettem. A kopár és lakatlan Vashegyre erődöt építettem, népemet földhöz, Artheniort erős bástyához juttattam - bástyához, mely most, hogy a Kikötő elveszni látszik, hatalmatok déli végvára. A Városért és néppért csatában véreztem, harcosaim ott voltak a Karavánpihenőtől a Kikötőig minden ütközetben. A Szántóföldek és a Kikötő népeit a Thargok pajzsa alá tereltem, s kit lehetett, megóvtam a holtak haduraitól. Csatára hívtam és embereimmel legyűrtem Sarghatot Fekete Lovagját, istenem segedelmével birokra keltem a Grombari Vésszel is. *kezével megzördíti az oldalán lógó éjfekete Mesterkardot.*
- De nem csak harcoltam, építettem is. A Nagy Erdőkerülő Folyótól délre, a Rillkh bányáitól keletre a Szántóföldekig serényen dolgozik népem: majorságok, bányák, szénégetők sorakoznak végig ott, hol eddig csak kószák és vándorok jártak, vagy azok sem. Persze nem egyedül cselekedtem mindezt, nem sikerült volna azok nélkül, kik uruknak, vezérüknek ismernek el, vagy szövetségesként követnek. Ezek közül is a legközelebbi és legmegbecsültebb Worenth mester, az amoni Synmira ura, a Kikötői Mészárlást az Élők Diadalává változtató az Ezüstszilánk Szövetség vezére. *ezzel máris felkonferálja Worenthet is, a maga részéről befejezve az előadást.*
- Köszönöm nektek, Arthenior népe, hogy meghallgattatok. *biccent még a végén.*
~ És hogy senki nem hozott paradicsomot. ~
5005. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-26 18:17:45
Üzenet elküldve: 2017-03-26 18:17:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Iriana, Naz//
*Ami azt illeti, megtanulna rendes kardot forgatni, de inkább lakatot tesz a szájára. Jók ezek a tőrök, persze, a szívéhez nőttek már (szerencsére, és nem bele) de azért mikor meglát egy kétkezes pallost forgató katonát, mindig elragadja a csodálat. Ő is, ő is olyat akar!
~ Legalább azt elismeri, hogy mindig kidumálom magam. Ez is valami! ~ Vigyorodik el gondolatban. Egy pillanatra sem veszi fel a csipkelődést, ez semmi ahhoz képest, amivel régebben piszkálták.*
- Persze, nyugodtan. *Vonja fel a vállait, nem tudja, mi olyan különleges bennük - hiszen a lány is tündér.* Nem szeretem mutogatni őket, mert törékenyek, meg... A kisgyerekek mindig meg akarják fogdosni. *Rándul meg a szemöldöke. Ráadásul nem is túl férfias, ha valaki őt kérdezi, de az már egy teljesen más kérdés. Figyelmét ehelyett hamar leköti a csuháját ledobó lány és az előkerülő szárnyak.*
- Azta. *Bukik ki belőle egyből, s ő nem csinál különösebb lelkiismereti problémát abból, hogy közel hajoljon és onnan vizslassa át.* Valaki ellátta a bajodat? *Feltételezi azonnal, hiszen a másik nem tűnik olyannak, aki meg tudná magát védeni. De vajon ha ez is történt, hogyhogy nem gyógyult meg azóta a szárnya?* Ezt egy jó orvos tuti helyre tudná hozni, a törött karomat is helyrepakolták... *Hümmög tovább.* Csak pénz kérdése. *Egyenesedik ki. Szó mi szó, érdekes ez így is, de ha nem lenne ilyen szedett-vedett, akkor repülni is tudna vele. Vagy legalábbis az esésén tompítani.*
*Ami azt illeti, megtanulna rendes kardot forgatni, de inkább lakatot tesz a szájára. Jók ezek a tőrök, persze, a szívéhez nőttek már (szerencsére, és nem bele) de azért mikor meglát egy kétkezes pallost forgató katonát, mindig elragadja a csodálat. Ő is, ő is olyat akar!
~ Legalább azt elismeri, hogy mindig kidumálom magam. Ez is valami! ~ Vigyorodik el gondolatban. Egy pillanatra sem veszi fel a csipkelődést, ez semmi ahhoz képest, amivel régebben piszkálták.*
- Persze, nyugodtan. *Vonja fel a vállait, nem tudja, mi olyan különleges bennük - hiszen a lány is tündér.* Nem szeretem mutogatni őket, mert törékenyek, meg... A kisgyerekek mindig meg akarják fogdosni. *Rándul meg a szemöldöke. Ráadásul nem is túl férfias, ha valaki őt kérdezi, de az már egy teljesen más kérdés. Figyelmét ehelyett hamar leköti a csuháját ledobó lány és az előkerülő szárnyak.*
- Azta. *Bukik ki belőle egyből, s ő nem csinál különösebb lelkiismereti problémát abból, hogy közel hajoljon és onnan vizslassa át.* Valaki ellátta a bajodat? *Feltételezi azonnal, hiszen a másik nem tűnik olyannak, aki meg tudná magát védeni. De vajon ha ez is történt, hogyhogy nem gyógyult meg azóta a szárnya?* Ezt egy jó orvos tuti helyre tudná hozni, a törött karomat is helyrepakolták... *Hümmög tovább.* Csak pénz kérdése. *Egyenesedik ki. Szó mi szó, érdekes ez így is, de ha nem lenne ilyen szedett-vedett, akkor repülni is tudna vele. Vagy legalábbis az esésén tompítani.*
5004. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-26 18:04:04
Üzenet elküldve: 2017-03-26 18:04:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Naz, Iriana//
- Aztán mihez kezdenél azzal a nagy erősséggel, ami után - ezek szerint - sóvárogsz? Megvernél mindenkit, aki beszól? Ijesztgetnél másokat? Lehet, kezelni sem tudnád! Megannyi történet van arról, hogyan tett valakit magzabolázhatatlanná a hatalom; legyen az fizikai, mágiai, politikai, vagy épp mind együtt. Különben is, én úgy vettem észre, kimagyarázod magad mindenből. Szükséged van egyáltalán másra? *Rég volt már, hogy valaki képletes vérét szívhatta volna. Egy kicsit rosszul is érzi magát.* ~Remélem, nem lőttem túl messzire! Még szerencse, hogy ilyen szép helyre hoztam. Itt csak nem lesz olyan dühös, ha mégis megbántottam volna.~
*Epekedve várja, hogy Naz megvillantsa a tündér lét egyik legikonikusabb testi adottságát, a látványra azonban nem volt felkészülve.*
~Azt a mindenit! Hát ezeket meg miért rejtegeti?! Ilyen szárnyakkal én biztos addig repkednék minden nap, amíg le nem esem! Kár, hogy nem lecsatolhatóak, mert szívesen kölcsön venném őket, ha csak egy pár órácskára is.~
- Csodaszépek! Ha engem kérdezel, nagy kár, hogy eldugva tartod őket. Esetleg meg is foghatom? *Ha megengedik neki, akkor gyengéden a hüvelyk és mutatóujjai közé veszi az egyik szárny végét, és nyomogatni kezdi azt.* A szüleim szárnyasak voltak, de a nővérem meg pont nem. A fene tudja, hogy működik ez! Na mindegy, rajtam a sor, nem igaz? *Kioltja a dereka körüli selyemszálat, és ledobja magáról csuháját. Fehér pamacsos egyberészese mögül fáradtan és görnyedten ébredeznek a lány szárnyacskái. Kicsit meglebegteti őket, hogy észrevehetőbb legyen a nap fényében. A kisgyerekek előszeretettel játszották azt, hogy formákat kerestek a lány, szinte áttetsző szárnyain keresztbe-kasul futó fehér "vénákon".*
- Ez ilyen! *Neveti ki magát, utalva a kisebb-nagyobb lyukakra és megtépázott részekre a szárnyain.* Nem vennék rá mérget, hogy egy zuhanás közben meg tudnának menteni, de azért én a részemről mindig gondjukat viselem.
- Aztán mihez kezdenél azzal a nagy erősséggel, ami után - ezek szerint - sóvárogsz? Megvernél mindenkit, aki beszól? Ijesztgetnél másokat? Lehet, kezelni sem tudnád! Megannyi történet van arról, hogyan tett valakit magzabolázhatatlanná a hatalom; legyen az fizikai, mágiai, politikai, vagy épp mind együtt. Különben is, én úgy vettem észre, kimagyarázod magad mindenből. Szükséged van egyáltalán másra? *Rég volt már, hogy valaki képletes vérét szívhatta volna. Egy kicsit rosszul is érzi magát.* ~Remélem, nem lőttem túl messzire! Még szerencse, hogy ilyen szép helyre hoztam. Itt csak nem lesz olyan dühös, ha mégis megbántottam volna.~
*Epekedve várja, hogy Naz megvillantsa a tündér lét egyik legikonikusabb testi adottságát, a látványra azonban nem volt felkészülve.*
~Azt a mindenit! Hát ezeket meg miért rejtegeti?! Ilyen szárnyakkal én biztos addig repkednék minden nap, amíg le nem esem! Kár, hogy nem lecsatolhatóak, mert szívesen kölcsön venném őket, ha csak egy pár órácskára is.~
- Csodaszépek! Ha engem kérdezel, nagy kár, hogy eldugva tartod őket. Esetleg meg is foghatom? *Ha megengedik neki, akkor gyengéden a hüvelyk és mutatóujjai közé veszi az egyik szárny végét, és nyomogatni kezdi azt.* A szüleim szárnyasak voltak, de a nővérem meg pont nem. A fene tudja, hogy működik ez! Na mindegy, rajtam a sor, nem igaz? *Kioltja a dereka körüli selyemszálat, és ledobja magáról csuháját. Fehér pamacsos egyberészese mögül fáradtan és görnyedten ébredeznek a lány szárnyacskái. Kicsit meglebegteti őket, hogy észrevehetőbb legyen a nap fényében. A kisgyerekek előszeretettel játszották azt, hogy formákat kerestek a lány, szinte áttetsző szárnyain keresztbe-kasul futó fehér "vénákon".*
- Ez ilyen! *Neveti ki magát, utalva a kisebb-nagyobb lyukakra és megtépázott részekre a szárnyain.* Nem vennék rá mérget, hogy egy zuhanás közben meg tudnának menteni, de azért én a részemről mindig gondjukat viselem.
5003. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-26 17:15:36
Üzenet elküldve: 2017-03-26 17:15:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Iriana, Naz//
*Körbe-körbe nézelődik, ahogy vezetik a tisztás felé. Mindig is kedvelte az erdőket, főleg, mert imád fára mászni - meg mert elég könnyen el lehet bújni bennük, ha a sors úgy hozza. Feléjük ugyan nem voltak ilyen magas fák, vagy legalábbis nem ilyen sűrűn, de az erdő az erdő. Sok fa egy rakáson.
A tisztás közepén lévő virágos dombon elidőzik a tekintete. Ő aztán nem ért a kertművészet nemes tudományához, de azért ez eléggé feltűnően természetellenes. ~ Biztos valaki hatalmasabb volt, mint kreatívabb... ~*
- Ha sértegetik őket, majd megvédik magukat, ezen kár aggódnod. Úgy tarkón tudnak vágni egy embert, hogy gnómként ébrednek fel. *Húzódik félvigyorra a szája és izgatottan ökölbe szorítja a kezeit.* Irigylem őket, bár én lennék ilyen erős!
*Nem csoda akkor, hogy olyan sok óriás él feléjük: ha itt sokat piszkálták őket, biztos elvándoroltak inkább innen. Meg is értené. Ő sem maradna egy olyan helyen túl sokáig, ahol sem szívesen nem látják, sem hasznossá nem teheti magát.*
- Öh. *Egészen kizökken a szárnyai megemlítésére.* Ja, igen, persze. *Leveszi a köpenyét, mert nincs kedve most azzal szenvedni, hogy átfűzze őket a lyukakon; tunikáján már megtette reggel ugyanezt. Ahogy lekerül róla a köpenye, kinyitja két, hajával majdnem megegyező színű, áttetsző szárnyát és hátat fordít a lánynak. Az átlagnál jóval nagyobbak, nem csak gyatra emlékeik elődeik kincsének; biztos a földről is el tud velük emelkedni.* Öö... *Nem tudja, mit mondhatna róla, hiszen nem nagyon szoktak ilyet kérni tőle. Hátranéz a válla felett.* Apámnak nem volt, úgyhogy mi is meglepődtünk rajta. *Fűzi hozzá végül, jobb híján. Aprón megmozgatja őket, mintha végtag módjára elgémberedtek volna. A lány magyarázkodására szájához emeli öklét és bár nagyon próbálja, mégis kibukik belőle még egy nevetés.*
- Nem hiszem, hogy csúnya lenne a tiéd, de mutasd. *Ezzel a mondattal felé fordul ismét.* Ti lányok mindig ezt csináljátok, aztán tízszer szebbek vagytok annál, mint amiért mi egész életünkben teperünk.
*Karjait összefonja maga előtt és kissé felszegi az állát. Neki (majdnem) mindig mindenben igaza van és alig várja, hogy ez sem legyen most másképp.*
*Körbe-körbe nézelődik, ahogy vezetik a tisztás felé. Mindig is kedvelte az erdőket, főleg, mert imád fára mászni - meg mert elég könnyen el lehet bújni bennük, ha a sors úgy hozza. Feléjük ugyan nem voltak ilyen magas fák, vagy legalábbis nem ilyen sűrűn, de az erdő az erdő. Sok fa egy rakáson.
A tisztás közepén lévő virágos dombon elidőzik a tekintete. Ő aztán nem ért a kertművészet nemes tudományához, de azért ez eléggé feltűnően természetellenes. ~ Biztos valaki hatalmasabb volt, mint kreatívabb... ~*
- Ha sértegetik őket, majd megvédik magukat, ezen kár aggódnod. Úgy tarkón tudnak vágni egy embert, hogy gnómként ébrednek fel. *Húzódik félvigyorra a szája és izgatottan ökölbe szorítja a kezeit.* Irigylem őket, bár én lennék ilyen erős!
*Nem csoda akkor, hogy olyan sok óriás él feléjük: ha itt sokat piszkálták őket, biztos elvándoroltak inkább innen. Meg is értené. Ő sem maradna egy olyan helyen túl sokáig, ahol sem szívesen nem látják, sem hasznossá nem teheti magát.*
- Öh. *Egészen kizökken a szárnyai megemlítésére.* Ja, igen, persze. *Leveszi a köpenyét, mert nincs kedve most azzal szenvedni, hogy átfűzze őket a lyukakon; tunikáján már megtette reggel ugyanezt. Ahogy lekerül róla a köpenye, kinyitja két, hajával majdnem megegyező színű, áttetsző szárnyát és hátat fordít a lánynak. Az átlagnál jóval nagyobbak, nem csak gyatra emlékeik elődeik kincsének; biztos a földről is el tud velük emelkedni.* Öö... *Nem tudja, mit mondhatna róla, hiszen nem nagyon szoktak ilyet kérni tőle. Hátranéz a válla felett.* Apámnak nem volt, úgyhogy mi is meglepődtünk rajta. *Fűzi hozzá végül, jobb híján. Aprón megmozgatja őket, mintha végtag módjára elgémberedtek volna. A lány magyarázkodására szájához emeli öklét és bár nagyon próbálja, mégis kibukik belőle még egy nevetés.*
- Nem hiszem, hogy csúnya lenne a tiéd, de mutasd. *Ezzel a mondattal felé fordul ismét.* Ti lányok mindig ezt csináljátok, aztán tízszer szebbek vagytok annál, mint amiért mi egész életünkben teperünk.
*Karjait összefonja maga előtt és kissé felszegi az állát. Neki (majdnem) mindig mindenben igaza van és alig várja, hogy ez sem legyen most másképp.*
5002. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-26 16:54:40
Üzenet elküldve: 2017-03-26 16:54:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Naz, Iriana//
*Néha meg-megtoppanva a nem kimondottan hétköznapi diétától, vezeti Nazt a tisztás felé. Reméli, hogy ínyére való lesz majd a dolog, mert elképzelni sem tud jobb helyet ennél egy messziről érkezett tündérnek. Kissé elfogultságból is gondolja ezt, hiszen őt is idevezették, mikor annak idején először érkezett Artheniorba. De minek változtatni azon, ami eddig mindig bevált - még ha csak egy érdemi példával is tudunk számolni?*
- Nem tudom, hogy mi, tündérek vagyunk-e sokan, vagy csak én botlom lépten-nyomon beléjük, de hogy kevesen nem vagyunk, az már biztos! Tündér fiúba mondjuk ritkán botlom, de annál több olyan alakba, aki tündéri fiúnak képzeli magát. Ami az óriásokat illeti... látni láttam már őket errefelé, de legnagyobb szívfájdalmamra, még nem sikerült beszélgetnem egyel sem, pedig úgy tudom, hogy igazán imádni valóak. Mindig rosszul esik, mikor azt hallom, hogy mások épp őket gúnyolják. Minket még csak-csak békén hagynak, mert vagy aranyosnak találnak az átlagos méretűek, vagy csak nem tekintenek ránk potenciális veszélyforrásként. Sokszor észre sem vesznek minket, de ezt neked biztosan nem kell bemutatnom. Szegény óriások, ők nem tudnak ám elbújni, nem-nem! Mindig szem előtt vannak, könnyű célpontot nyújtva a gyarló lelkűeknek. Nem szabadna, hogy így legyen!
*Morgolódva ér el a tisztás "kapujához". Láthatóan elcsüggesztette saját magát ezekkel a szörnyűséges dolgokkal, ezért próbál is gyorsan valami másról beszélni, ha már egyszer ideértek erre a szép helyre.*
- A két kivágás a hátadnál. *Bök feléjük az ujjaival.* Csak nem a szárnyaidnak vannak? Megmutatod őket? Biztosan csodásan festenek így a napban! Na, nem mintha szerintem máshogy nem festhetnének jól, hiszen minden bizonnyal szépek mindenhogy. Vagyis, lehet nem szépek, mert még nem láttam őket, de nekem sem túl szépek, mégis szeretem őket, és ez számít, szóval ha neked se szépek, nekem még lehetnek szépek. A tieid, nem az enyéim. Mármint az enyéim is azok, nekem, de most a tieid. ~Miket beszélek?! Teremtőm, össze kell szedjem magamat!~
*Néha meg-megtoppanva a nem kimondottan hétköznapi diétától, vezeti Nazt a tisztás felé. Reméli, hogy ínyére való lesz majd a dolog, mert elképzelni sem tud jobb helyet ennél egy messziről érkezett tündérnek. Kissé elfogultságból is gondolja ezt, hiszen őt is idevezették, mikor annak idején először érkezett Artheniorba. De minek változtatni azon, ami eddig mindig bevált - még ha csak egy érdemi példával is tudunk számolni?*
- Nem tudom, hogy mi, tündérek vagyunk-e sokan, vagy csak én botlom lépten-nyomon beléjük, de hogy kevesen nem vagyunk, az már biztos! Tündér fiúba mondjuk ritkán botlom, de annál több olyan alakba, aki tündéri fiúnak képzeli magát. Ami az óriásokat illeti... látni láttam már őket errefelé, de legnagyobb szívfájdalmamra, még nem sikerült beszélgetnem egyel sem, pedig úgy tudom, hogy igazán imádni valóak. Mindig rosszul esik, mikor azt hallom, hogy mások épp őket gúnyolják. Minket még csak-csak békén hagynak, mert vagy aranyosnak találnak az átlagos méretűek, vagy csak nem tekintenek ránk potenciális veszélyforrásként. Sokszor észre sem vesznek minket, de ezt neked biztosan nem kell bemutatnom. Szegény óriások, ők nem tudnak ám elbújni, nem-nem! Mindig szem előtt vannak, könnyű célpontot nyújtva a gyarló lelkűeknek. Nem szabadna, hogy így legyen!
*Morgolódva ér el a tisztás "kapujához". Láthatóan elcsüggesztette saját magát ezekkel a szörnyűséges dolgokkal, ezért próbál is gyorsan valami másról beszélni, ha már egyszer ideértek erre a szép helyre.*
- A két kivágás a hátadnál. *Bök feléjük az ujjaival.* Csak nem a szárnyaidnak vannak? Megmutatod őket? Biztosan csodásan festenek így a napban! Na, nem mintha szerintem máshogy nem festhetnének jól, hiszen minden bizonnyal szépek mindenhogy. Vagyis, lehet nem szépek, mert még nem láttam őket, de nekem sem túl szépek, mégis szeretem őket, és ez számít, szóval ha neked se szépek, nekem még lehetnek szépek. A tieid, nem az enyéim. Mármint az enyéim is azok, nekem, de most a tieid. ~Miket beszélek?! Teremtőm, össze kell szedjem magamat!~
5001. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-26 15:22:24
Üzenet elküldve: 2017-03-26 15:22:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Belnis//
- Köszönöm! Örülök, hogy tetszik.
*Szélesen mosolyog, szereti ha megdicsérik. Főleg azért, mert ritkán jut neki ilyesmi. Na jó, az utóbbi időszakban azért egyre többen dicsérik meg, de nem mindennapos része az életének.
Belnis története kicsit meglepi. Ahogy előadja a lány valóban furcsa a szüleitől kapott válasz. Mindig ugyanaz és mindig határozottan ugyanaz.*
- Hát, két lehetőség van. Vagy tényleg születésed óta ilyen, csak valamiért nem örültek ennek a szüleid. Zavarhatta őket a téma. A másik pedig, hogy nem születésed óta vagy ilyen, csak történt valami, amire nem szívesen emlékeznek.
*De vajon mi történhet egy ártatlan fél-elffel, hogy megváltozzon az egyik szemének színe? Sajnos elég keveset tud még az orvostudomány ahhoz, hogy erre megfelelő választ kaphassanak. Vagy teljesen egyértelmű a dolog, csak pont eme tudatlanság miatt marad rejtély.*
- Nem tudom téged mennyire érdekel, de lehet ki kéne derítened. Lehet fontos dolgokat tudnál meg a múltadról, nem?
*Nem akarja semmi olyanba kergetni Belnist, amit ő nem akar, csak szeretné jó tanácsokkal ellátni újdonsült barátnőjét. Azonban túl tolakodó sem szeretne vele lenni, de úgy veszi észre, hogy Belnist nem zavarja a dolog.*
- Nem baj, ha nem sietünk a toronyba? Olyan jó itt, és az igazat megvallva még valamire választ szeretnék kapni a rövid meditációk során.
*Választ kapni? Mire? Ezt maga sem tudja, csak érzi, hogy még nem állhat fel és nem mehet el innen. Talán tényleg csak túl misztikusnak gondolja a dolgot, és egyszerűen jól érzi magát ezen a helyen. Ki tudja...*
- Köszönöm! Örülök, hogy tetszik.
*Szélesen mosolyog, szereti ha megdicsérik. Főleg azért, mert ritkán jut neki ilyesmi. Na jó, az utóbbi időszakban azért egyre többen dicsérik meg, de nem mindennapos része az életének.
Belnis története kicsit meglepi. Ahogy előadja a lány valóban furcsa a szüleitől kapott válasz. Mindig ugyanaz és mindig határozottan ugyanaz.*
- Hát, két lehetőség van. Vagy tényleg születésed óta ilyen, csak valamiért nem örültek ennek a szüleid. Zavarhatta őket a téma. A másik pedig, hogy nem születésed óta vagy ilyen, csak történt valami, amire nem szívesen emlékeznek.
*De vajon mi történhet egy ártatlan fél-elffel, hogy megváltozzon az egyik szemének színe? Sajnos elég keveset tud még az orvostudomány ahhoz, hogy erre megfelelő választ kaphassanak. Vagy teljesen egyértelmű a dolog, csak pont eme tudatlanság miatt marad rejtély.*
- Nem tudom téged mennyire érdekel, de lehet ki kéne derítened. Lehet fontos dolgokat tudnál meg a múltadról, nem?
*Nem akarja semmi olyanba kergetni Belnist, amit ő nem akar, csak szeretné jó tanácsokkal ellátni újdonsült barátnőjét. Azonban túl tolakodó sem szeretne vele lenni, de úgy veszi észre, hogy Belnist nem zavarja a dolog.*
- Nem baj, ha nem sietünk a toronyba? Olyan jó itt, és az igazat megvallva még valamire választ szeretnék kapni a rövid meditációk során.
*Választ kapni? Mire? Ezt maga sem tudja, csak érzi, hogy még nem állhat fel és nem mehet el innen. Talán tényleg csak túl misztikusnak gondolja a dolgot, és egyszerűen jól érzi magát ezen a helyen. Ki tudja...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587