//Vissza a Vashegyre//
//Farkas és a Bárány barátsága?//
*Mofi mosolyogva bólint egy hatalmasat, és azonnal megenyhül, amint megtudja, hogy az elf kisasszony csak biztosra szeretne menni. Kicsit ugyan még mindig morcos amiatt, mert nem bízik benne, ám ezzel a morcossággal, és bizalmatlansággal magyarázható az is, hogy miért ajánlja fel a kezét a kígyónak. Ő már indulásra készen várja, hogy a másik fél is összekészüljön. Arra, hogy mit is jelent a másiknak a fájdalom okozása, kicsit elmélázik.*
~Akkor a fájdalom okoz neki örömöt? Mint nekünk az öröm? Mások fájdalma? Halottam már olyan mondást, hogy a kárörömnél nincs valódibb, és az okos a más kárán tanul, de nem hiszem, hogy erre gondoltak volna, akik ezeket kitalálták. Akkor viszont csak elég lenne olyanokat találnom, akik szeretnek rettegni. Még a mi városkánkban is rendeztek a gyerekek bátorságpróbákat, és a felnőttek pedig állandóan keresik a bajt. Tudom, mert látom eleget, hogy feleslegesen összeverekednek, és hasonlók. A törvények sem véletlenül születtek. Talán, ha keresnénk olyanokat, akik szeretnek rettegni, akkor örömet okozhatnánk közösen Aria Kisasszonynak. Mindenki jól járna. Én persze soha nem értettem, hogy miért kell másoknak ilyesmi, hogy miért mennek be azokba a katakombákba, és mi ebben a kaland, de ha nekik ez tetszik, akkor a kisasszony megadhatná nekik. Azt hiszem ezt a részét már meg is oldottam akkor! Viszont az éhséget még nem. Majd csak akkor mondom el neki, hogy ha arra is megtaláltam a megoldást. Erre is ilyen egyszerű volt, biztosan a másik felére is az, csak kicsit többet kell gondolkodni, vagy megkérdezni nálam okosabbakat.~
*Nagyon büszke magára, amiért a szörny megoldhatatlannak hitt problémájának első részét máris kipipálta, és továbbra is mosollyal az arcán magyarázza el Ariának, még mindig a kezét nyújtva, hogy miért is ajánlotta fel a dolgot.*
– Nem némulok meg, de nem is tudok elszaladni, és ha egy rossz szót szólok, Ön azonnal meg tud enni, vagy ilyesmi. Tudom, hogy bízik bennem, de a meglévő bizalmat is jobb erősíteni, ahogyan a szerződéseket is frissítjük két ügyfél között.
*Hozakodik elő egy hasonló, üzleti példával, és továbbra is ragaszkodik a kézfogáshoz. Úgy véli, hogy ha az eredar valóban bízna benne, akkor nem fenyegetőzne folyamatosan, ami bár most már semmi hatással nincs a tündérkére, a kígyó kétségbeesését és elveszettségét tökéletesen mutatja, a kis kereskedő pedig szeretné, ha Aria biztonságban érezhetné magát mellette, csak ugye ezt nem mondhatja ki, hiszen akkor megsértené a hatalmas lény büszkeségét. Éppen ezért más oldalról közelíti meg a dolgot.*
– Ráadásul ez nem a legbiztonságosabb környék, és sokkal kevésbé érezném magam veszélyben úgy. Persze, csak ha Önnek sem kényelmetlen.
~Ami pedig a legfontosabb, hogy megmutassam, hogy nem félek Öntől, Aria Kisasszony. Már az elején azt tetszett kérdezni, hogy elszaladtam volna, ha a kígyó képében látom. Most már mindent tudok, és nem szaladok el. Sőt! Segíteni fogok! Hihetetlen, hogy milyen izgalmas és színes ez a város!~
*Nemcsak, hogy békésen, de boldogan sétál az eredar mellett, szinte szökdécselve az örömtől és az elégedettségtől, hogy megint sikerült a dolgokat jóra fordítania, és megint boldogságot csempészhet valaki életébe, még akkor is, ha ezt a másik fél nem fogja egykönnyen bevallani.*
~Nem is baj. Egy ilyen hatalmas lénynek biztosan nem szabad gyengének mutatkoznia. Remélem nem sértem meg azzal, hogy nem félek tőle. De hát hogyan félhetnék, ha egyszer ilyen kedves volt, és megmentette az életemet? Igen... végtére is ő mentette meg az életemet saját magától. Ez azért nem kis teljesítmény, még akkor sem, ha segítettem benne neki.~
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.18 16:52:53