Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 221 (4401. - 4420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4420. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-20 18:19:28
Üzenet elküldve: 2016-08-20 18:19:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Érdekes kis párosítás mert noha egyikőjüknek sem kell bizonyítani a másik felé tudását és tapasztalatát mégis mindkettejükben dolgozik a versenyszellem. Daranel számára nem ez az első párbaj amit megvív élete során. Először az elfek közé kellett ily módon is beilleszkedni ami kezdetben nagyon nehezen ment és mindig is gyengének és tehetségtelennek érezte magát az ügyesebbek mellett. De nem a könnyebb utat választotta és nem adta fel! Végül sikerült olyannyira kiélesíteni tudását, hogy sok hosszúéletűt túlszárnyalt ember létére, holott előbbieknek a tűéles szemük sokat segít a lövésen. Aztán legutóbb a céllövöldében nyerte meg második lövésre a fődíjat, de az teljesen más tészta volt mint ez a helyzet. Ott céltáblába kellett lőni nem is olyan messziről, de ez a bográcsra lövés ilyen távlatokból tényleg a vérprofik terepe.*
-Majd húzz oda is egy vonalat.
*Nem is a távolsággal hanem maga a tárgy apró méreteivel van a baj. Egy emberformát ötven méterről azért el lehet találni, sőt vannak olyan íjászok akik két háromszáz méterről lőnek, de onnan már senki a világon nem mehet biztosra és bizony kell egy nagy rakat szerencse is.
Aoneer már-már brutális távolságba megy, onnan emberi szemmel nem is igazából lehet rendesen látni a célpontot. Annyi a jó, hogyha talál akkor a bogrács koppanása elég mérvadó.*
-Nem talált. *szól oda Aoneernek, majd közelebb sétál.* -De alig ment mellé! *mondja kissé hangosabban, hogy Aoneer jól hallhassa szavait.*
-Ez több mint ügyes őrmester úr. Na akkor most rajtam a sor!
*Daranelnek marad a körülbelül ötven méteres táv, hiszen ő még ezt nem teljesítette. Újabb nyílvessző, újabb koncentrálós folyamat és ismét repül a nyílvessző... a bogrács pedig hangos kongással jelzi, hogy immáron telibe találták. Le is repül ismét a helyéről.*
-Csúnya lett volna harmadjára is pofára esni.
*Nem rest ismét odasétálni és visszahelyezni a bográcsot. Az ő lövése nem cincált le belőle darabokat, de éktelen lyuk tátong a lövés helyén.*
-Na akkor én is hátra megyek. *sétál Aoneer mellé majd immáron mellőle figyeli a célt.*
-Innen már kell hozzá egy nagy rakat szerencse is.
*Ismét az őrmester jön, bár sokáig azért nem fognak már lövöldözni, mert aligha sikerül innen ellőni. De az állás egy egy.*
*Érdekes kis párosítás mert noha egyikőjüknek sem kell bizonyítani a másik felé tudását és tapasztalatát mégis mindkettejükben dolgozik a versenyszellem. Daranel számára nem ez az első párbaj amit megvív élete során. Először az elfek közé kellett ily módon is beilleszkedni ami kezdetben nagyon nehezen ment és mindig is gyengének és tehetségtelennek érezte magát az ügyesebbek mellett. De nem a könnyebb utat választotta és nem adta fel! Végül sikerült olyannyira kiélesíteni tudását, hogy sok hosszúéletűt túlszárnyalt ember létére, holott előbbieknek a tűéles szemük sokat segít a lövésen. Aztán legutóbb a céllövöldében nyerte meg második lövésre a fődíjat, de az teljesen más tészta volt mint ez a helyzet. Ott céltáblába kellett lőni nem is olyan messziről, de ez a bográcsra lövés ilyen távlatokból tényleg a vérprofik terepe.*
-Majd húzz oda is egy vonalat.
*Nem is a távolsággal hanem maga a tárgy apró méreteivel van a baj. Egy emberformát ötven méterről azért el lehet találni, sőt vannak olyan íjászok akik két háromszáz méterről lőnek, de onnan már senki a világon nem mehet biztosra és bizony kell egy nagy rakat szerencse is.
Aoneer már-már brutális távolságba megy, onnan emberi szemmel nem is igazából lehet rendesen látni a célpontot. Annyi a jó, hogyha talál akkor a bogrács koppanása elég mérvadó.*
-Nem talált. *szól oda Aoneernek, majd közelebb sétál.* -De alig ment mellé! *mondja kissé hangosabban, hogy Aoneer jól hallhassa szavait.*
-Ez több mint ügyes őrmester úr. Na akkor most rajtam a sor!
*Daranelnek marad a körülbelül ötven méteres táv, hiszen ő még ezt nem teljesítette. Újabb nyílvessző, újabb koncentrálós folyamat és ismét repül a nyílvessző... a bogrács pedig hangos kongással jelzi, hogy immáron telibe találták. Le is repül ismét a helyéről.*
-Csúnya lett volna harmadjára is pofára esni.
*Nem rest ismét odasétálni és visszahelyezni a bográcsot. Az ő lövése nem cincált le belőle darabokat, de éktelen lyuk tátong a lövés helyén.*
-Na akkor én is hátra megyek. *sétál Aoneer mellé majd immáron mellőle figyeli a célt.*
-Innen már kell hozzá egy nagy rakat szerencse is.
*Ismét az őrmester jön, bár sokáig azért nem fognak már lövöldözni, mert aligha sikerül innen ellőni. De az állás egy egy.*
4419. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-20 18:07:58
Üzenet elküldve: 2016-08-20 18:07:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
*Összevont szemöldökkel fogja vissza a lovát. Aztán megvakarja a tarkóját. Nem fordul hátra, hallja maga mögött a fekete mén patáinak dobogását a puha erdei talajon, ahogy Lylina követi a tisztásra. Egyelőre nem fordul hátra, bár úgyis muszáj lesz szembenéznie a lánnyal, aki a piacon kissé csipkelődve adta át neki a vezérséget, hogy vezesse kettősüket Amon Ruadh-ba. És muszáj lesz szembenéznie azzal a ténnyel is, hogy már a városban eltévedt. Egy ösvénynek kéne előttük lennie, át az erdőn, nem ennek az egyébként szemrevaló kis tisztásnak.*
- Milyen elbűvölő hely! *sóhajt fel álságos arckifejezéssel* - Talán a helyiek közül sem tudja mindenki, hogy a természet milyen gyönyörű kis ékszerdobozt alkotott, ennyire közel a városhoz.
*Ha a lány mellé léptet a lovával, még két kezének ujjait is egymáshoz illeszti, ahogy bölcselkedő arckifejezéssel, kedvtelve néz végig a kis tisztáson és az ott időzőkön. Aztán sóhajt egyet.*
- Jó. *bólint* - A szélesebbik úton kellett volna továbbmenni az erdőben, nem pedig lekanyarodni erre.
*A lányra sandít, és ha arckifejezéséből arra gondolhat, hogy valami csípős megjegyzést fog kapni tévedéséért, kurtán int egyet.*
- Tessék, hallgatlak!
*Összevont szemöldökkel fogja vissza a lovát. Aztán megvakarja a tarkóját. Nem fordul hátra, hallja maga mögött a fekete mén patáinak dobogását a puha erdei talajon, ahogy Lylina követi a tisztásra. Egyelőre nem fordul hátra, bár úgyis muszáj lesz szembenéznie a lánnyal, aki a piacon kissé csipkelődve adta át neki a vezérséget, hogy vezesse kettősüket Amon Ruadh-ba. És muszáj lesz szembenéznie azzal a ténnyel is, hogy már a városban eltévedt. Egy ösvénynek kéne előttük lennie, át az erdőn, nem ennek az egyébként szemrevaló kis tisztásnak.*
- Milyen elbűvölő hely! *sóhajt fel álságos arckifejezéssel* - Talán a helyiek közül sem tudja mindenki, hogy a természet milyen gyönyörű kis ékszerdobozt alkotott, ennyire közel a városhoz.
*Ha a lány mellé léptet a lovával, még két kezének ujjait is egymáshoz illeszti, ahogy bölcselkedő arckifejezéssel, kedvtelve néz végig a kis tisztáson és az ott időzőkön. Aztán sóhajt egyet.*
- Jó. *bólint* - A szélesebbik úton kellett volna továbbmenni az erdőben, nem pedig lekanyarodni erre.
*A lányra sandít, és ha arckifejezéséből arra gondolhat, hogy valami csípős megjegyzést fog kapni tévedéséért, kurtán int egyet.*
- Tessék, hallgatlak!
4418. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-20 17:04:03
Üzenet elküldve: 2016-08-20 17:04:03
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Tény, a számszeríjat erre találták ki. Pontos és erős lövéseket lehet vele leadni akár messzi célpontokra is. A gyorsasági verseny az egy másik tészta, egy másik stratégia. Ha ő bajban van és az első lövése nem talál akkor a számszeríj tusával is agyonveri azt ami elé került. Kettős lövésű íjpuskával, meg sorozatlövő szerkezetekkel persze trükköznek a gnómok, amit alkalomadtán talán ki is fog próbálni, de az ember gyártotta eszközök közül eddig ez a kedvence.
Az elf elmegy és visszaakasztja a kondért. A találatban persze nem lehetett kételkedni elég nagyot szólt és elég nagyot repült. A másik ismételten lő és ismételten elhibázza. Attól tart ez nem a tudás, pusztán a szerencse hiánya, vagy így evés után már tényleg nem működnek olyan jól a képességei, és ezt az őrmester bizony nem rest kihasználni mostani céllövőversenyük keretében. Persze nem az őz bundája az amiért annyira harcol, inkább a saját és a városi őrség becsületét védi a vadásszal szemben.*
-Akkor próbáljuk úgy. *Mondja és bár nem neveti ki a zöld ruhást, azért fülig ér a szája saját eredményeitől. És ezzel úgy dönt meg is növeli a tüzelési távolságot, bár ez már tényleg az önbizalom netovábbja. Száz méterről nincs az az íjász aki biztosra mondana egy találatot, és az ötven méteres lövéstáv is már a félistenek játékára emlékeztet. Amíg az íjász futkározott, és amíg az célzott bőven volt ideje újratölteni a fegyverét. Ötven métert lép le, aztán ahogy Daranel is tette csizmájával meghúzza a vonalat ami mögött majd állni fog. Itt ismét tüzeléshez helyezkedik. Már alig látja a célpontot, és már tényleg több múlik a vakszerencsén mint a valódi tudáson. Aztán elengedi a nyilat, felkel és elkezdi a száz méteres utat megtenni visszafelé a tisztáson. Mert egyáltalán nem tudja sikerült e meglőnie az üstöt vagy sem.*
-Talált? *Kérdezi persze ha már azt az íjász sem tudja csak a célpont akkor az már régen kimeríti a sportszerűtlenség határát.*
*Tény, a számszeríjat erre találták ki. Pontos és erős lövéseket lehet vele leadni akár messzi célpontokra is. A gyorsasági verseny az egy másik tészta, egy másik stratégia. Ha ő bajban van és az első lövése nem talál akkor a számszeríj tusával is agyonveri azt ami elé került. Kettős lövésű íjpuskával, meg sorozatlövő szerkezetekkel persze trükköznek a gnómok, amit alkalomadtán talán ki is fog próbálni, de az ember gyártotta eszközök közül eddig ez a kedvence.
Az elf elmegy és visszaakasztja a kondért. A találatban persze nem lehetett kételkedni elég nagyot szólt és elég nagyot repült. A másik ismételten lő és ismételten elhibázza. Attól tart ez nem a tudás, pusztán a szerencse hiánya, vagy így evés után már tényleg nem működnek olyan jól a képességei, és ezt az őrmester bizony nem rest kihasználni mostani céllövőversenyük keretében. Persze nem az őz bundája az amiért annyira harcol, inkább a saját és a városi őrség becsületét védi a vadásszal szemben.*
-Akkor próbáljuk úgy. *Mondja és bár nem neveti ki a zöld ruhást, azért fülig ér a szája saját eredményeitől. És ezzel úgy dönt meg is növeli a tüzelési távolságot, bár ez már tényleg az önbizalom netovábbja. Száz méterről nincs az az íjász aki biztosra mondana egy találatot, és az ötven méteres lövéstáv is már a félistenek játékára emlékeztet. Amíg az íjász futkározott, és amíg az célzott bőven volt ideje újratölteni a fegyverét. Ötven métert lép le, aztán ahogy Daranel is tette csizmájával meghúzza a vonalat ami mögött majd állni fog. Itt ismét tüzeléshez helyezkedik. Már alig látja a célpontot, és már tényleg több múlik a vakszerencsén mint a valódi tudáson. Aztán elengedi a nyilat, felkel és elkezdi a száz méteres utat megtenni visszafelé a tisztáson. Mert egyáltalán nem tudja sikerült e meglőnie az üstöt vagy sem.*
-Talált? *Kérdezi persze ha már azt az íjász sem tudja csak a célpont akkor az már régen kimeríti a sportszerűtlenség határát.*
4417. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-20 16:08:33
Üzenet elküldve: 2016-08-20 16:08:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát a jelenlegi formában valóban nem sok mindent tudnak tenni, ahhoz valami magasabb pozíció kellene meg sokkal több befolyás. Aoneernek ez még akár össze is jöhet, hiszen az őrmesteri pozíciót sem osztogatják minden jöttmentnek. Onnantól már csak egy létrafok a hadnagyi rang. Igaz az egy akkora fok, hogy talán sosem mászik fel rá.
A számszeríjből kilőtt lövedék nemcsak átlyukasztja a kis bográcsot, hanem egyértelműen le is röpíti az ágról. Daranel gyorsan odafut míg mielőtt szem elől veszítené és visszaakasztja az ágra. Nem mondja, hogy a felismerhetetlenségig roncsolódott volna az anyag, de a tetejéből egy szép kis szeletke bizony hiányzik tehát kapott rendesen. Nem is csoda, hiszen egy ilyen fegyver páncélokat képes átlyukasztani mindenféle ellenállás nélkül! A kis bogrács talán a távolság miatt úszta meg, hogy egyáltalán lehet még rá lőni. Daranel hüvelykujját már messziről mutatja jelezve, hogy szép lövés volt majd visszasétál Aoneer mellé.*
-Remélem nem sokáig. *mosolyog vissza majd ismételten felveszi a szokásos pozícióját. Szabad szemmel kicsit hosszasabban figyeli a célt és csak eztán emeli meg íját, hogy egyáltalán ráhelyezze a nyílvesszőt az idegre.*
~Jaj na ne már!~
*Ismételten egy szerencsétlen kísérlet a cél eltalálására, sőt ez még messzebb van mint az előző. Valami nincs rendjén. Kettőből kettőt mellé egy ilyen szintű íjásznak már kicsit kellemetlen, lassan ideje lenne virítani valamit.*
-Ne nevess ki. *mondja elhúzott szájjal de lényegében ő maga neveti el magát.* -Amúgy jól lövök meg minden. De hát egy őrmesterrel hogyan is kelhetnék versenyre nemde? Akkor te akár hátrébb is mehetsz, én meg rápróbálok harmadjára is innen.
*A harmadjára szót alaposan kiemeli.*
*Hát a jelenlegi formában valóban nem sok mindent tudnak tenni, ahhoz valami magasabb pozíció kellene meg sokkal több befolyás. Aoneernek ez még akár össze is jöhet, hiszen az őrmesteri pozíciót sem osztogatják minden jöttmentnek. Onnantól már csak egy létrafok a hadnagyi rang. Igaz az egy akkora fok, hogy talán sosem mászik fel rá.
A számszeríjből kilőtt lövedék nemcsak átlyukasztja a kis bográcsot, hanem egyértelműen le is röpíti az ágról. Daranel gyorsan odafut míg mielőtt szem elől veszítené és visszaakasztja az ágra. Nem mondja, hogy a felismerhetetlenségig roncsolódott volna az anyag, de a tetejéből egy szép kis szeletke bizony hiányzik tehát kapott rendesen. Nem is csoda, hiszen egy ilyen fegyver páncélokat képes átlyukasztani mindenféle ellenállás nélkül! A kis bogrács talán a távolság miatt úszta meg, hogy egyáltalán lehet még rá lőni. Daranel hüvelykujját már messziről mutatja jelezve, hogy szép lövés volt majd visszasétál Aoneer mellé.*
-Remélem nem sokáig. *mosolyog vissza majd ismételten felveszi a szokásos pozícióját. Szabad szemmel kicsit hosszasabban figyeli a célt és csak eztán emeli meg íját, hogy egyáltalán ráhelyezze a nyílvesszőt az idegre.*
~Jaj na ne már!~
*Ismételten egy szerencsétlen kísérlet a cél eltalálására, sőt ez még messzebb van mint az előző. Valami nincs rendjén. Kettőből kettőt mellé egy ilyen szintű íjásznak már kicsit kellemetlen, lassan ideje lenne virítani valamit.*
-Ne nevess ki. *mondja elhúzott szájjal de lényegében ő maga neveti el magát.* -Amúgy jól lövök meg minden. De hát egy őrmesterrel hogyan is kelhetnék versenyre nemde? Akkor te akár hátrébb is mehetsz, én meg rápróbálok harmadjára is innen.
*A harmadjára szót alaposan kiemeli.*
4416. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-20 15:29:50
Üzenet elküldve: 2016-08-20 15:29:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A városőr cinikusan elmosolyodik. Eszébe jutott a holtak feltűnésének elején hányan érveltek a mellett, hogy jobb lenne tárgyalni a holtakkal és megbeszélni az ügyeket mint egyszerűen csak rájuk támadni és kiirtani mindet. Ami valljuk be tényleg nem egy olyan egyszerű dolog, ugyanakkor kíváncsi hányan vannak azok akik elmentek a zombikhoz beszélgetni, és vajon miért nem jött vissza egy sem azzal, hogy sikerült. Rettentően érdekes kérdések ezek.*
-Örülök, hogy egyre többen gondolják így. *Talán a kettejük neveltetésében van a különbség. Aki egész életét a városban élte le és soha egy lándzsát nem látott, csak a strázsáló városőrök kezében, az talán nem is értheti mit jelent az küzdeni, és mit jelent az a szó "ellenség".*
-Jó szerintem hagyjuk ezt az egészet későbbre. Te úgyse tudsz beleszólni a dolgokba, csak annyira amennyire a nyilad engedi én meg csak annyira amennyire a hadnagykisasszony engedi. De ígérem, ha egyszer véletlenül kapitány leszek, majd e felé fogom megforgatni a köveket. *Ennél többet sem ígérni sem betartani nem tud. A városban vannak problémák, de ez itt még mindig nem Lichanech, hogy minden hülye kedvére beleszóljon a politika ügyes bajos dolgaiba. Artheniorban a nemesség uralkodik nem a csőcselék. És ha ő még pár évig rendesen ellátja a feladatát mint katona akkor bizony lesz annyi pénze, és talán befolyása is, hogy önmagát a város tehetős és gazdag rétegébe emelje. És minél közelebb van ehhez a ponthoz annál nagyobb befolyást is tud gyakorolni a városra.
Amíg az elf lő ő az újratöltéssel bíbelődik. A nagy daruval eltart egy darabig mire lövésképes állapotba hozza az eszközt. Aztán mikor már képes lesz felváltani a másikat akkor a helyére is áll és ismét felveszi a tüzelő pozíciót. Ezúttal már hosszabban céloz, több pillanatig figyeli a bödönt. Ugyan az ő lövése már közelebb talált mint a zöld ruhásé, azért ez még messze nem elég ahhoz, hogy biztos legyen a győzelemben. Végül lő. A nyíl hatalmas erővel lökődik ki a fegyverből, áthasítja a levegőt, és úgy töri át a bödönt mintha ott se lett volna. Ez az amiért szereti ezt a fajta fegyvertípust. Rendkívül erőteljes akár a nehezebb vértekkel szemben is. A bödön óriásit kondul, és biztosak lehetnek benne, a másik oldala is kellően lyukas, és persze a fába is rendesen beleállt a vessző az edény túloldalán.*
-Egy, null. *Jelenti be az állást, és széles mosollyal áll arrébb, hogy újratölthesse a fegyverét. Ami ismételten egy elég nehéz és hosszú folyamat lesz.*
*A városőr cinikusan elmosolyodik. Eszébe jutott a holtak feltűnésének elején hányan érveltek a mellett, hogy jobb lenne tárgyalni a holtakkal és megbeszélni az ügyeket mint egyszerűen csak rájuk támadni és kiirtani mindet. Ami valljuk be tényleg nem egy olyan egyszerű dolog, ugyanakkor kíváncsi hányan vannak azok akik elmentek a zombikhoz beszélgetni, és vajon miért nem jött vissza egy sem azzal, hogy sikerült. Rettentően érdekes kérdések ezek.*
-Örülök, hogy egyre többen gondolják így. *Talán a kettejük neveltetésében van a különbség. Aki egész életét a városban élte le és soha egy lándzsát nem látott, csak a strázsáló városőrök kezében, az talán nem is értheti mit jelent az küzdeni, és mit jelent az a szó "ellenség".*
-Jó szerintem hagyjuk ezt az egészet későbbre. Te úgyse tudsz beleszólni a dolgokba, csak annyira amennyire a nyilad engedi én meg csak annyira amennyire a hadnagykisasszony engedi. De ígérem, ha egyszer véletlenül kapitány leszek, majd e felé fogom megforgatni a köveket. *Ennél többet sem ígérni sem betartani nem tud. A városban vannak problémák, de ez itt még mindig nem Lichanech, hogy minden hülye kedvére beleszóljon a politika ügyes bajos dolgaiba. Artheniorban a nemesség uralkodik nem a csőcselék. És ha ő még pár évig rendesen ellátja a feladatát mint katona akkor bizony lesz annyi pénze, és talán befolyása is, hogy önmagát a város tehetős és gazdag rétegébe emelje. És minél közelebb van ehhez a ponthoz annál nagyobb befolyást is tud gyakorolni a városra.
Amíg az elf lő ő az újratöltéssel bíbelődik. A nagy daruval eltart egy darabig mire lövésképes állapotba hozza az eszközt. Aztán mikor már képes lesz felváltani a másikat akkor a helyére is áll és ismét felveszi a tüzelő pozíciót. Ezúttal már hosszabban céloz, több pillanatig figyeli a bödönt. Ugyan az ő lövése már közelebb talált mint a zöld ruhásé, azért ez még messze nem elég ahhoz, hogy biztos legyen a győzelemben. Végül lő. A nyíl hatalmas erővel lökődik ki a fegyverből, áthasítja a levegőt, és úgy töri át a bödönt mintha ott se lett volna. Ez az amiért szereti ezt a fajta fegyvertípust. Rendkívül erőteljes akár a nehezebb vértekkel szemben is. A bödön óriásit kondul, és biztosak lehetnek benne, a másik oldala is kellően lyukas, és persze a fába is rendesen beleállt a vessző az edény túloldalán.*
-Egy, null. *Jelenti be az állást, és széles mosollyal áll arrébb, hogy újratölthesse a fegyverét. Ami ismételten egy elég nehéz és hosszú folyamat lesz.*
4415. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 22:10:52
Üzenet elküldve: 2016-08-19 22:10:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Korinia Liberitiy//
*Még sosem érzett boldogság fogja el mikor meghallja, hogy is érez Korinia. Három nappal ezelőtt, ha valaki azt mondja neki, hogy ez fog történni vele, akkor kiröhögte volna. Most meg itt van egy gyönyörű tisztáson egy még gyönyörűbb lánnyal a karjai közt. Élete egyik legboldogabb pillanata ez.*
- Én is így gondolom, hogy veled maradnék és sose hagynálak magadra.
*Megpuszilja a lány ajkait, ha engedi, majd az égre néz. ~Úgy tűnik ma valaki fentről egy kis szerencsével áldott meg.~ Újra Korinia zöld szemeibe néz, majd ismét hátradől a fűben.*
- Beállok az őrségbe és akkor lesz egy biztos munkám. Később akár vehetnénk majd egy házat is, ahol nyugodtan tudunk élni.
*Temérdek gondolat szalad át az agyán, hogy miket szeretne csinálni Koriniával együtt. Végre van valakije aki támaszkodhat, akiért élhet, akit szerethet. ~Remélem ő is így érez.~ Tekintetét ismét az égre emeli és a következő napokon gondolkodik. Talán fordult a szerencséje és most már boldogan élhet tovább.*
*Még sosem érzett boldogság fogja el mikor meghallja, hogy is érez Korinia. Három nappal ezelőtt, ha valaki azt mondja neki, hogy ez fog történni vele, akkor kiröhögte volna. Most meg itt van egy gyönyörű tisztáson egy még gyönyörűbb lánnyal a karjai közt. Élete egyik legboldogabb pillanata ez.*
- Én is így gondolom, hogy veled maradnék és sose hagynálak magadra.
*Megpuszilja a lány ajkait, ha engedi, majd az égre néz. ~Úgy tűnik ma valaki fentről egy kis szerencsével áldott meg.~ Újra Korinia zöld szemeibe néz, majd ismét hátradől a fűben.*
- Beállok az őrségbe és akkor lesz egy biztos munkám. Később akár vehetnénk majd egy házat is, ahol nyugodtan tudunk élni.
*Temérdek gondolat szalad át az agyán, hogy miket szeretne csinálni Koriniával együtt. Végre van valakije aki támaszkodhat, akiért élhet, akit szerethet. ~Remélem ő is így érez.~ Tekintetét ismét az égre emeli és a következő napokon gondolkodik. Talán fordult a szerencséje és most már boldogan élhet tovább.*
4414. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 21:07:33
Üzenet elküldve: 2016-08-19 21:07:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Jól mondja Aoneer, hiszen a mágusok nagy prédikációkat képesek mondani és nagyon otthonosan mozognak abban ha szépen diplomatikusan kell formálni a szavakat. De hát ezen nincs mit csodálkozni, elvégre is a legintelligensebbek közé tartoznak akik elmélyültek a maguk tudományában.*
-Ők is részük ennek a nagy egésznek. *mutat körbe.* -Na meg amúgy sem azok a kapkodósak, inkább beszéddel próbálják megoldani a gondokat mintsem a fegyverekkel. Mondjuk ez meg nem kifejezetten baj, de a holtakkal nincs mit tárgyalni!
*Aoneer meglepően sokat tud a mágiáról, legalábbis az íjász mágiatudományához képest ez már rengeteg. Lassan kezd úgy beszélni mint a testvérei. De hát ha érdekli a dolog akkor bizony tudnia kell róla egy-két dolgot.*
-Jó mondjuk Pirtianes földrajzi fekvése miatt is nehezebben lenne bevehető mint Arthenior. De az amit mondasz, hogy minden férfi katonaként van jelen az nem rossz. Vagy mondjuk... itt is lehetne hozni egy olyan rendszert, hogy x kortól kötelező x ideig szolgálni a városi őrségnél. Afféle kötelező katonaság. Noha annak végeztével is lennének akik szétszóródnak és soha az életbe nem fognak fegyvert, de legalább megtanulják a fegyelmet, és némi hazafiságot is bele lehetne verni a kobakokba.
*És akkor bizony ha háborús helyzet van bátrabban fognak fegyvert mivel kaptak némi képzést. A semminél még mindig ezerszer jobb!*
-Én ezret mondtam, de azt is képletesen! Úgy értettem, hogy nagyon nagyon régóta van már ott. Igen az csak az. *mosolyog.* -Semmilyen bódító szert nem tartalmaz vagy pipafüvet.
*Egyébként meg már annyit beszéltek, hogy nem csoda ha kicsit belegabalyodik valamelyik.*
-Akkor a lovas rendszer és a békeidőkre van szabva. *húzza el a száját.* -Kicsit előbbre kellene látni az orruknál az illetékeseknek és felkészülni a legrosszabbra is. Na de. *emeli fel mutató ujját.* -Ez majd jó tanulópénz lesz! Mondjuk igen drága azt meg kell hagyni.
*A tétre bólogat.*
-Nem is az igazi tét nélkül! Legyen.
*Aoneer őrmester koncentrál, és szépen fel is veszi a lövési pozíciót, de nincs találat. Egyébként nincs ebben semmi szégyellni való, hiszen Daranel rögtön magasra tette a lécet. Aki lőtt már ötven(!) méterről céltáblába az tudja, hogy milyen nehéz lehet azt a fránya fazekat eltalálni.
És itt van az a pont amiért nem szereti a számszeríjat... ha az első lövés nem talál! Ugyanis mire azt újratölti az ember addigra már egy szimplább íjjal kilőhetik. Ha talál akkor mindent visz az biztos, de ott a ha! Ezzel szemben Daranel ha nagyon megerőlteti magát képes egymás után két nyílvesszőt is kilőni bármilyen időveszteség nélkül... mint a villám. De ha nem sürgős annyira akkor is néhány röpke másodperc csupán és máris repül az egyik a másik után.
Daranel belép Aoneer helyére és kihúzza tegezéből a nyílvesszőt. Először is beáll úgy, hogy vállszélességének megfelelő legyen a terpesz. Három ujját az idegre helyezi úgy, hogy a mutatóujja a nyílvessző fölé esik a másik kettő pedig alá. Könyökét szépen vízszintesen tartja, tartás teljesen egyenes majd az ideget előbb középtájra, majd a következő mozdulattal teljesen hátra húzza. Úgy csinálja ahogyan a nagykönyvben meg van írva, igazán tanárian mozog. Mély levegőt vesz, majd célra tart és amikor úgy érzi megfelelő az irányzék akkor hagyja, hogy az ideg szinte legördüljön ujjairól. Még véletlenül sem rángatja vagy valami.*
~Nem talált.~
*Kissé csalódottan engedi le kezét. Még távolabb is volt tőle mint Aoneer, tehát ha nem is talált egyik sem de az őrmester jobbat lőtt egyébként.*
-Úgy tűnik tele gyomorral nem megy. *nevet fel vidáman.* -Na de ez elsőre amúgy sem lett volna semmi. Akkor eddig semmi semmi.
*Jöhet a következő kör.*
*Jól mondja Aoneer, hiszen a mágusok nagy prédikációkat képesek mondani és nagyon otthonosan mozognak abban ha szépen diplomatikusan kell formálni a szavakat. De hát ezen nincs mit csodálkozni, elvégre is a legintelligensebbek közé tartoznak akik elmélyültek a maguk tudományában.*
-Ők is részük ennek a nagy egésznek. *mutat körbe.* -Na meg amúgy sem azok a kapkodósak, inkább beszéddel próbálják megoldani a gondokat mintsem a fegyverekkel. Mondjuk ez meg nem kifejezetten baj, de a holtakkal nincs mit tárgyalni!
*Aoneer meglepően sokat tud a mágiáról, legalábbis az íjász mágiatudományához képest ez már rengeteg. Lassan kezd úgy beszélni mint a testvérei. De hát ha érdekli a dolog akkor bizony tudnia kell róla egy-két dolgot.*
-Jó mondjuk Pirtianes földrajzi fekvése miatt is nehezebben lenne bevehető mint Arthenior. De az amit mondasz, hogy minden férfi katonaként van jelen az nem rossz. Vagy mondjuk... itt is lehetne hozni egy olyan rendszert, hogy x kortól kötelező x ideig szolgálni a városi őrségnél. Afféle kötelező katonaság. Noha annak végeztével is lennének akik szétszóródnak és soha az életbe nem fognak fegyvert, de legalább megtanulják a fegyelmet, és némi hazafiságot is bele lehetne verni a kobakokba.
*És akkor bizony ha háborús helyzet van bátrabban fognak fegyvert mivel kaptak némi képzést. A semminél még mindig ezerszer jobb!*
-Én ezret mondtam, de azt is képletesen! Úgy értettem, hogy nagyon nagyon régóta van már ott. Igen az csak az. *mosolyog.* -Semmilyen bódító szert nem tartalmaz vagy pipafüvet.
*Egyébként meg már annyit beszéltek, hogy nem csoda ha kicsit belegabalyodik valamelyik.*
-Akkor a lovas rendszer és a békeidőkre van szabva. *húzza el a száját.* -Kicsit előbbre kellene látni az orruknál az illetékeseknek és felkészülni a legrosszabbra is. Na de. *emeli fel mutató ujját.* -Ez majd jó tanulópénz lesz! Mondjuk igen drága azt meg kell hagyni.
*A tétre bólogat.*
-Nem is az igazi tét nélkül! Legyen.
*Aoneer őrmester koncentrál, és szépen fel is veszi a lövési pozíciót, de nincs találat. Egyébként nincs ebben semmi szégyellni való, hiszen Daranel rögtön magasra tette a lécet. Aki lőtt már ötven(!) méterről céltáblába az tudja, hogy milyen nehéz lehet azt a fránya fazekat eltalálni.
És itt van az a pont amiért nem szereti a számszeríjat... ha az első lövés nem talál! Ugyanis mire azt újratölti az ember addigra már egy szimplább íjjal kilőhetik. Ha talál akkor mindent visz az biztos, de ott a ha! Ezzel szemben Daranel ha nagyon megerőlteti magát képes egymás után két nyílvesszőt is kilőni bármilyen időveszteség nélkül... mint a villám. De ha nem sürgős annyira akkor is néhány röpke másodperc csupán és máris repül az egyik a másik után.
Daranel belép Aoneer helyére és kihúzza tegezéből a nyílvesszőt. Először is beáll úgy, hogy vállszélességének megfelelő legyen a terpesz. Három ujját az idegre helyezi úgy, hogy a mutatóujja a nyílvessző fölé esik a másik kettő pedig alá. Könyökét szépen vízszintesen tartja, tartás teljesen egyenes majd az ideget előbb középtájra, majd a következő mozdulattal teljesen hátra húzza. Úgy csinálja ahogyan a nagykönyvben meg van írva, igazán tanárian mozog. Mély levegőt vesz, majd célra tart és amikor úgy érzi megfelelő az irányzék akkor hagyja, hogy az ideg szinte legördüljön ujjairól. Még véletlenül sem rángatja vagy valami.*
~Nem talált.~
*Kissé csalódottan engedi le kezét. Még távolabb is volt tőle mint Aoneer, tehát ha nem is talált egyik sem de az őrmester jobbat lőtt egyébként.*
-Úgy tűnik tele gyomorral nem megy. *nevet fel vidáman.* -Na de ez elsőre amúgy sem lett volna semmi. Akkor eddig semmi semmi.
*Jöhet a következő kör.*
4413. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 20:47:41
Üzenet elküldve: 2016-08-19 20:47:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
-Rendben! Mesélek.
*Gondolkozik egy kicsit azon hogy hol kezdje, nem akarja hogy Nolie fellengzősnek higgye de nem tudja megállni hogy ne meséljen.*
-Mandalove Kurkio vagyok. Az aki két kézzel osztja a halált, az aki beszél az állatokkal, az aki minden történetet tud és aki átdalolja az éjszakákat.
*Amikor befejezi rájön hogy a kelleténél egy kicsit talányosabbra sikerült a bemutatkozása. Újrakezdi egy kicsit érthetőbben.*
-Én egy elf vagyok aki a sötétség ellen harcol. Miután kitanultam a vívás művészetét, úgy döntöttem hogy dalnok is leszek emellett hogy megemlékezhessek a társaim hőstetteiről. Tapasztalt erdőjáró vagyok aki ismer minden állatot és növényt.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.22 12:52:53, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
-Rendben! Mesélek.
*Gondolkozik egy kicsit azon hogy hol kezdje, nem akarja hogy Nolie fellengzősnek higgye de nem tudja megállni hogy ne meséljen.*
-Mandalove Kurkio vagyok. Az aki két kézzel osztja a halált, az aki beszél az állatokkal, az aki minden történetet tud és aki átdalolja az éjszakákat.
*Amikor befejezi rájön hogy a kelleténél egy kicsit talányosabbra sikerült a bemutatkozása. Újrakezdi egy kicsit érthetőbben.*
-Én egy elf vagyok aki a sötétség ellen harcol. Miután kitanultam a vívás művészetét, úgy döntöttem hogy dalnok is leszek emellett hogy megemlékezhessek a társaim hőstetteiről. Tapasztalt erdőjáró vagyok aki ismer minden állatot és növényt.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.22 12:52:53, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
4412. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 20:29:46
Üzenet elküldve: 2016-08-19 20:29:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Mandalove Kurkio//
*Nem küldte el melegebb éghajlatra az érkezőt, de határozottan elutasította a segítséget. A férfi viszont nem zavartatja magát. Kényelembe helyezi magát Nolie mellett, és tovább is kérdezősködik, hátha mégis tud segíteni.*
-Ez... ez bonyolult... *Sóhajt nagyot. Ha már ennyire ragaszkodik hozzá az elf, hogy meséljen, hát mesél. Nem részletesen, nem erőssége a részletes magyarázkodás, de talán egy kevésbé részletessel is beéri.*
-Megtámadtak a szegénynegyedben, és... hát... *Hogy lehetne ezt szebben mondani?* megkínoztak. Szörnyű volt... nem szeretnék erről beszélni. De már rendbe tettek, mint láthatod, úgyhogy jól vagyok.
*Ennél diszkrétebben nem tudja elutasítani. Valahol mélyen hálás, hogy már a második idegen állt meg miatta, érdeklődik és segíteni szeretne neki. De ezt nem mutatja kifelé, ahhoz túl félénk. Mégsem mondhatja, hogy örömmel fogadja a közeledést, és legszívesebben az egészet elmesélné, hogy mennyire borzalmas volt. Kisírná a fájdalmát, és a férfi még csak el sem ítélheti, hiszen nem ismeri, csak az esetlen, összemarcangolt, gyenge tündérkét látja, akinek nyomja valami a szívét.*
-Már... tényleg rendben vagyok, nem kell aggódnod miattam. Inkább mesélj te! *Kezdjük az alapoknál.* Hogy hívnak?
*Nem küldte el melegebb éghajlatra az érkezőt, de határozottan elutasította a segítséget. A férfi viszont nem zavartatja magát. Kényelembe helyezi magát Nolie mellett, és tovább is kérdezősködik, hátha mégis tud segíteni.*
-Ez... ez bonyolult... *Sóhajt nagyot. Ha már ennyire ragaszkodik hozzá az elf, hogy meséljen, hát mesél. Nem részletesen, nem erőssége a részletes magyarázkodás, de talán egy kevésbé részletessel is beéri.*
-Megtámadtak a szegénynegyedben, és... hát... *Hogy lehetne ezt szebben mondani?* megkínoztak. Szörnyű volt... nem szeretnék erről beszélni. De már rendbe tettek, mint láthatod, úgyhogy jól vagyok.
*Ennél diszkrétebben nem tudja elutasítani. Valahol mélyen hálás, hogy már a második idegen állt meg miatta, érdeklődik és segíteni szeretne neki. De ezt nem mutatja kifelé, ahhoz túl félénk. Mégsem mondhatja, hogy örömmel fogadja a közeledést, és legszívesebben az egészet elmesélné, hogy mennyire borzalmas volt. Kisírná a fájdalmát, és a férfi még csak el sem ítélheti, hiszen nem ismeri, csak az esetlen, összemarcangolt, gyenge tündérkét látja, akinek nyomja valami a szívét.*
-Már... tényleg rendben vagyok, nem kell aggódnod miattam. Inkább mesélj te! *Kezdjük az alapoknál.* Hogy hívnak?
4411. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 20:28:52
Üzenet elküldve: 2016-08-19 20:28:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Valóban könnyű ezt mondani, de amint látod nem egészen így működik a dolog. *Ha a mágusok ellen valóban karddal mennének akkor valóban ez lenne a dolgok lefolyása. Sokan meghalnának amíg azoknak ki nem fogy a varázsereje, nyilván sok mágus lenne akiket leszednének az orgyilkosok, orvlövészek, elvégre ez a mesterség sem kifejezetten a varázshasználók művészete. Aztán mikor kifogytak, és ekkor ugye fel kell tételezni, hogy nem váltásban küzdenek a varázslók, olyan felállásban, hogy amíg az egyik harcol addig a másik a háttérben áll, vagy a hátsó sorokban segít, és mikor az utóbbinak visszatér az ereje ismét váltanak. Akkor előbb utóbb le lehet verni őket. Egy páncélos lovagot is nagyjából így lehetne legyőzni azzal a különbséggel, hogy neki nem a mágiája, hanem a fizikai ereje fogy ki, szerencsére a vért ettől teljesen független.*
-A varázshasználók elsősorban a politikai vonalon erősek. Gondolom nem kell magyaráznom mennyi erőt ad Artheniornak a mágusok kara, és ez érték a nemesség számára. Egészen addig amíg rá nem eszmélnek, az öregek csak a maguk és a maguk nyugalmának védelmével vannak elfoglalva. És a város csak azért van búra alatt mert valami különös véletlen folytán az is a templomuk közelében volt. *Érződik a szavaiban némi szarkazmus. Ő sem kedveli annyira a mágiát, de inkább a nehéz tanulása miatt. A fegyver sokkalta hasznosabb és jobban használható, mert egyszerűen biztos. Nem függ a csillagok járásától, sem túlvilági istenségek kegyétől. Csak a kovácstól és a használótól.*
-Másrészt a mágusok képesek olyan dolgokat alkotni mint ez a körülöttünk kavargó élőholt hurrikán. Az ilyeneket nem befolyásolja a mágus manája, egyszerűen magától mozog és ha össze nem zúzzuk akkor az idők végezetéig teljesíteni fogja a feladatát. *A hatalom minden esetben haszon és veszélyforrás is egyben, attól függően kinek a kezében is van az a bizonyos hatalom. Így az első számú tanulság talán az, hogy az ember tartson minél több és minél többféle hatalmat a saját kezében. Neki van hatalma a mesterkard képében és a számszeríj képében. Ez egyelőre elég is.*
-Na igen Pirtianes. Bár a lakosok száma csak töredéke az itteni nyüzsgésnek, ott minden férfi katonaként van jelen, és szerintem a mágusaikat sem hagyják lődörögni, és meditálgatni ha baj van. *Nem is beszélve a híres ostromgépeikről és technikai fejlesztéseikről. Itt talán nem lehetne mindezt megvalósítani. A föld városa a hegyek mellé épült, nem a folyó és a puszták mellé, alapjaiban más mint a levegő városa és alapvetően mást tart fontosabbnak. Aoneer mindig is rajongott a Pirtianesi rendszerért és életvitelért. Ha közelebb lenne az a város nyilván oda próbált volna beállni katonának. Most viszont már elkötelezte magát Arthenior mellett, és harcolni fog érte.*
-Ezt már nem tudom pontosan, de ha sikerül valakit rávennem még a csata előtt, hogy áldja meg a kardot akkor mindenképp ki fogom próbálni. Szükség van a nagyobb pusztító erőre, mert jobb katonája akarok lenni a városi őrségnek. *Valahol ő is a sikerre és a nagyobb erőre vágyik, pedig már így is a legnagyobbak egyike. Mondhatni lanawin ötven legjobb kardforgatója közé tartozik, de ezen a listán nyilván sokan megelőzik.*
-De hisz épp te mondtad, hogy hatezer éves az öreg. *Kezd elég furcsán nézni a zöld köpenyesre. Egy városőr mindenre emlékszik, legalábbis jobb ha az átlag ember ezt így tudja. Ha mégse hatezer éves az öreg, mert ugye ezt csak Daranel szavából vette ki, akkor még az is lehet, hogy nem buggyant, és akkor akár ott is lehet a csatában.*
-Biztos, hogy az a zöld, csak valami fűszerkeverék volt? *Viccelődik a vadásszal. Ő távolabb ült a tűztől, tehát nem aggódik annyira a dolog miatt, de persze az ő húsa is jól megvolt fűszerezve.*
-Igazából azért nincs nehézlovasságunk mert a lázongókat és a csempészeket általában gyalog üldözzük. Az őrség csak azért tart lovakat, hogyha követségbe kell menni valahová, vagy üzenetet vinni, esetleg kimenni egy erdei rablóbanda ellen, akkor ne keljen átkutyagolni fél Lanawinen. Talán a karavánpihenőben tarthattak lovas felszereléseket, de a városiakra és főleg a kikötőiekre ez nem jellemző. *Logikus. Ezt is rá lehetne fogni a szimpla felkészületlenségre mint oly sok mindent, de inkább csak a felkészültség irányvonaláról van szó.*
-Igen párbajra hívom, és ha már csak egy őzet ejtettünk, szerintem legyen a bundája a tét. *Ezt ugyebár magával hozta a nyúzás helyszínéről. Majd a városban ki kell készíttetnie valakivel aki ért is hozzá, vagy akár el is adhatja, úgysincs most olyan sok vadárú a városban, az erdőben is csak ez a két hülye kóvályog amíg egy élőholt le nem harapja a fejüket. A vadász célpontot választ, lelépi a távolságot, a városőr pedig ez idő alatt újratölti erős fegyverét. Egy darabig ugyan aggódik, hogy ők bizony ki fogják lyuggatni a fémedényt, mert a számszeríjat ugye erre tervezték, nagy páncélok, sisakok meg egyéb védelmi eszközök átütésére, nincs az az isten, mágus, vagy démoni teremtmény ami megvédhetne tőle egy közönséges fazekat. A cél egyébként elég messze van. Jó ötven méterre és elég kicsi is, de szerinte még így is menni fog. *
-Ahogy gondolod. *Mondja, majd jobb lábát a vonal mögé helyezve letérdel, stabil állást vesz fel és a számszeríjjal enyhén a bödön fölé célozva készül leadni az első lövést. Ügyel a lélegzetére, és a szívdobbanásaira, ezúttal nem a sötétben menekülő késes figura után kell lőnie, ha van előnye a bödönnek akkor az az, hogy nem mozog.*
~Talált?~ *Nem talált. A nyíl szinte súrolta a bödönt, de ötven méterről, még a városőrök őrmestere sem képes olyan pontosan célozni. De legalább ugyanaz a fa, és a bödönhöz is olyan közel van, hogyha az ember akkor már eléggé fájlalná valamelyik testrészét. Kissé csalódott, de átadja a helyet a zöld ruhásnak, hátha ő még rosszabbul jár.*
-Valóban könnyű ezt mondani, de amint látod nem egészen így működik a dolog. *Ha a mágusok ellen valóban karddal mennének akkor valóban ez lenne a dolgok lefolyása. Sokan meghalnának amíg azoknak ki nem fogy a varázsereje, nyilván sok mágus lenne akiket leszednének az orgyilkosok, orvlövészek, elvégre ez a mesterség sem kifejezetten a varázshasználók művészete. Aztán mikor kifogytak, és ekkor ugye fel kell tételezni, hogy nem váltásban küzdenek a varázslók, olyan felállásban, hogy amíg az egyik harcol addig a másik a háttérben áll, vagy a hátsó sorokban segít, és mikor az utóbbinak visszatér az ereje ismét váltanak. Akkor előbb utóbb le lehet verni őket. Egy páncélos lovagot is nagyjából így lehetne legyőzni azzal a különbséggel, hogy neki nem a mágiája, hanem a fizikai ereje fogy ki, szerencsére a vért ettől teljesen független.*
-A varázshasználók elsősorban a politikai vonalon erősek. Gondolom nem kell magyaráznom mennyi erőt ad Artheniornak a mágusok kara, és ez érték a nemesség számára. Egészen addig amíg rá nem eszmélnek, az öregek csak a maguk és a maguk nyugalmának védelmével vannak elfoglalva. És a város csak azért van búra alatt mert valami különös véletlen folytán az is a templomuk közelében volt. *Érződik a szavaiban némi szarkazmus. Ő sem kedveli annyira a mágiát, de inkább a nehéz tanulása miatt. A fegyver sokkalta hasznosabb és jobban használható, mert egyszerűen biztos. Nem függ a csillagok járásától, sem túlvilági istenségek kegyétől. Csak a kovácstól és a használótól.*
-Másrészt a mágusok képesek olyan dolgokat alkotni mint ez a körülöttünk kavargó élőholt hurrikán. Az ilyeneket nem befolyásolja a mágus manája, egyszerűen magától mozog és ha össze nem zúzzuk akkor az idők végezetéig teljesíteni fogja a feladatát. *A hatalom minden esetben haszon és veszélyforrás is egyben, attól függően kinek a kezében is van az a bizonyos hatalom. Így az első számú tanulság talán az, hogy az ember tartson minél több és minél többféle hatalmat a saját kezében. Neki van hatalma a mesterkard képében és a számszeríj képében. Ez egyelőre elég is.*
-Na igen Pirtianes. Bár a lakosok száma csak töredéke az itteni nyüzsgésnek, ott minden férfi katonaként van jelen, és szerintem a mágusaikat sem hagyják lődörögni, és meditálgatni ha baj van. *Nem is beszélve a híres ostromgépeikről és technikai fejlesztéseikről. Itt talán nem lehetne mindezt megvalósítani. A föld városa a hegyek mellé épült, nem a folyó és a puszták mellé, alapjaiban más mint a levegő városa és alapvetően mást tart fontosabbnak. Aoneer mindig is rajongott a Pirtianesi rendszerért és életvitelért. Ha közelebb lenne az a város nyilván oda próbált volna beállni katonának. Most viszont már elkötelezte magát Arthenior mellett, és harcolni fog érte.*
-Ezt már nem tudom pontosan, de ha sikerül valakit rávennem még a csata előtt, hogy áldja meg a kardot akkor mindenképp ki fogom próbálni. Szükség van a nagyobb pusztító erőre, mert jobb katonája akarok lenni a városi őrségnek. *Valahol ő is a sikerre és a nagyobb erőre vágyik, pedig már így is a legnagyobbak egyike. Mondhatni lanawin ötven legjobb kardforgatója közé tartozik, de ezen a listán nyilván sokan megelőzik.*
-De hisz épp te mondtad, hogy hatezer éves az öreg. *Kezd elég furcsán nézni a zöld köpenyesre. Egy városőr mindenre emlékszik, legalábbis jobb ha az átlag ember ezt így tudja. Ha mégse hatezer éves az öreg, mert ugye ezt csak Daranel szavából vette ki, akkor még az is lehet, hogy nem buggyant, és akkor akár ott is lehet a csatában.*
-Biztos, hogy az a zöld, csak valami fűszerkeverék volt? *Viccelődik a vadásszal. Ő távolabb ült a tűztől, tehát nem aggódik annyira a dolog miatt, de persze az ő húsa is jól megvolt fűszerezve.*
-Igazából azért nincs nehézlovasságunk mert a lázongókat és a csempészeket általában gyalog üldözzük. Az őrség csak azért tart lovakat, hogyha követségbe kell menni valahová, vagy üzenetet vinni, esetleg kimenni egy erdei rablóbanda ellen, akkor ne keljen átkutyagolni fél Lanawinen. Talán a karavánpihenőben tarthattak lovas felszereléseket, de a városiakra és főleg a kikötőiekre ez nem jellemző. *Logikus. Ezt is rá lehetne fogni a szimpla felkészületlenségre mint oly sok mindent, de inkább csak a felkészültség irányvonaláról van szó.*
-Igen párbajra hívom, és ha már csak egy őzet ejtettünk, szerintem legyen a bundája a tét. *Ezt ugyebár magával hozta a nyúzás helyszínéről. Majd a városban ki kell készíttetnie valakivel aki ért is hozzá, vagy akár el is adhatja, úgysincs most olyan sok vadárú a városban, az erdőben is csak ez a két hülye kóvályog amíg egy élőholt le nem harapja a fejüket. A vadász célpontot választ, lelépi a távolságot, a városőr pedig ez idő alatt újratölti erős fegyverét. Egy darabig ugyan aggódik, hogy ők bizony ki fogják lyuggatni a fémedényt, mert a számszeríjat ugye erre tervezték, nagy páncélok, sisakok meg egyéb védelmi eszközök átütésére, nincs az az isten, mágus, vagy démoni teremtmény ami megvédhetne tőle egy közönséges fazekat. A cél egyébként elég messze van. Jó ötven méterre és elég kicsi is, de szerinte még így is menni fog. *
-Ahogy gondolod. *Mondja, majd jobb lábát a vonal mögé helyezve letérdel, stabil állást vesz fel és a számszeríjjal enyhén a bödön fölé célozva készül leadni az első lövést. Ügyel a lélegzetére, és a szívdobbanásaira, ezúttal nem a sötétben menekülő késes figura után kell lőnie, ha van előnye a bödönnek akkor az az, hogy nem mozog.*
~Talált?~ *Nem talált. A nyíl szinte súrolta a bödönt, de ötven méterről, még a városőrök őrmestere sem képes olyan pontosan célozni. De legalább ugyanaz a fa, és a bödönhöz is olyan közel van, hogyha az ember akkor már eléggé fájlalná valamelyik testrészét. Kissé csalódott, de átadja a helyet a zöld ruhásnak, hátha ő még rosszabbul jár.*
4410. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 19:56:05
Üzenet elküldve: 2016-08-19 19:56:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nordak Trannyth//
*Engedi, hogy Nordak magához vonja és önkéntelenül belesimul az ölelésébe. Szeret a férfi erős karja közt lenni. Felkavaró és boldogító érzés egyben, ahogy a férfi ajka kóstolgatja az övét. Nem számított erre a csókra, de örömmel fogadja. Pihegve néz Nordak szemébe, miután elszakad tőle és a füle mögé igazít pár tincset vöröslő arccal. Elmosolyodik a vallomására és egész aprót beharapja az alsó ajka szélét. A férfi csókját, mintha még érezné rajta. Keresgéli a szavakat még mindig a történtek boldogító hatása alatt.*
-Én sem éreztem soha ilyet, mint amikor velem vagy. Olyan hirtelen jött, de ez, ez olyan csodálatos.
*Halkan mondja szinte súgja a szavakat, egy picit szégyenlősen.*
~Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire megszerethetek valakit.~
*Mosolyogva boldogan nézi azt aki éppen az imént kavarta fel az érzéseit. Felemeli a kezét és lassan megérinti az arcát simogató kezet, hogy a sajátját ráhelyezze és belehajtsa az arcát. A meleg kardot forgató tenyér érintése megnyugtatóan hat rá. A szíve dobogása neki is kezd lecsillapodni. Elgyengül Nordak mosolyától, mert az arca olyankor egészen másnak néz ki. Nem olyan gondterhelt és sokkal fiatalabbnak tűnik általa.*
-Olyan jó lenne, ha ezután együtt maradnánk.
*Felsóhajt egy boldog sóhajjal, aztán újra elmosolyodik. Bizakodik, mert Nordak azt mondta, hogy magányos lett volna nélküle és ez kölcsönös. Most úgy érzi követné a veszélyes vidékre akár, vagy bárhová, ahova menni akarna csak maradjanak együtt ezentúl.*
A hozzászólás írója (Korinia Liberity) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.19 19:59:40
*Engedi, hogy Nordak magához vonja és önkéntelenül belesimul az ölelésébe. Szeret a férfi erős karja közt lenni. Felkavaró és boldogító érzés egyben, ahogy a férfi ajka kóstolgatja az övét. Nem számított erre a csókra, de örömmel fogadja. Pihegve néz Nordak szemébe, miután elszakad tőle és a füle mögé igazít pár tincset vöröslő arccal. Elmosolyodik a vallomására és egész aprót beharapja az alsó ajka szélét. A férfi csókját, mintha még érezné rajta. Keresgéli a szavakat még mindig a történtek boldogító hatása alatt.*
-Én sem éreztem soha ilyet, mint amikor velem vagy. Olyan hirtelen jött, de ez, ez olyan csodálatos.
*Halkan mondja szinte súgja a szavakat, egy picit szégyenlősen.*
~Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire megszerethetek valakit.~
*Mosolyogva boldogan nézi azt aki éppen az imént kavarta fel az érzéseit. Felemeli a kezét és lassan megérinti az arcát simogató kezet, hogy a sajátját ráhelyezze és belehajtsa az arcát. A meleg kardot forgató tenyér érintése megnyugtatóan hat rá. A szíve dobogása neki is kezd lecsillapodni. Elgyengül Nordak mosolyától, mert az arca olyankor egészen másnak néz ki. Nem olyan gondterhelt és sokkal fiatalabbnak tűnik általa.*
-Olyan jó lenne, ha ezután együtt maradnánk.
*Felsóhajt egy boldog sóhajjal, aztán újra elmosolyodik. Bizakodik, mert Nordak azt mondta, hogy magányos lett volna nélküle és ez kölcsönös. Most úgy érzi követné a veszélyes vidékre akár, vagy bárhová, ahova menni akarna csak maradjanak együtt ezentúl.*
A hozzászólás írója (Korinia Liberity) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.19 19:59:40
4409. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 19:50:54
Üzenet elküldve: 2016-08-19 19:50:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Megvonja a vállát még mindig mosolyogva. Azon tűnődik hogy mit tegyen ahhoz hogy segítsen neki. Látja rajta hogy nincs minden rendben vele.*
~Az lenne a legjobb a kibeszélné magából egy figyelmes hallgatónak. Meglátom mi lesz belőle.~
*Fogja magát és letelepszik a fűbe. Az oldalára fordul és a kezével megtámasztja a fejét.*
-Mondd meg, ki bántott téged? Összekülönböztél valakivel?
*Kíváncsian várja a választ. Nem érti hogy ki az a szívtelen aki bántani képes egy nőt.*
~Esetleg ha ork vagy elf, azok kemény ellefelek.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.22 12:53:54, a következő indokkal:
A világba nem illő részek törlése.
*Megvonja a vállát még mindig mosolyogva. Azon tűnődik hogy mit tegyen ahhoz hogy segítsen neki. Látja rajta hogy nincs minden rendben vele.*
~Az lenne a legjobb a kibeszélné magából egy figyelmes hallgatónak. Meglátom mi lesz belőle.~
*Fogja magát és letelepszik a fűbe. Az oldalára fordul és a kezével megtámasztja a fejét.*
-Mondd meg, ki bántott téged? Összekülönböztél valakivel?
*Kíváncsian várja a választ. Nem érti hogy ki az a szívtelen aki bántani képes egy nőt.*
~Esetleg ha ork vagy elf, azok kemény ellefelek.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.22 12:53:54, a következő indokkal:
A világba nem illő részek törlése.
4408. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 19:16:56
Üzenet elküldve: 2016-08-19 19:16:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Mandalove Kurkio//
*Nem aggódik a harapás miatt. A fejét csúfító vágások és a körme alól szivárgó vér még mindig jobban nyugtalanítja, mint az alig látható apró pötty az egyik ujján. Azon gondolkodik, hogy maradjon-e még vagy térjen vissza a városba. A maradás sokkal kényelmesebb lenne, de nem heverészhet itt egész nap, akkor felkopik az álla. Ha viszont visszamegy a városba, könnyen összetalálkozhat a maszkossal, aminek a gondolatától is émelygés fogja el. Szóval marad. A nullumok már rég eltűntek a közeli fák lombjai között, teljesen egyedül van a tisztáson, legalábbis egy darabig. Az erdő árnyai közül egy magas, vörős üstökű figura lép ki a napfényre, és rögtön meg is szólítja.*
-Én... nem is tudom. *Szedd már össze magad! Ma már a harmadik lény, akivel beszélgetnie kell, ennyi idő után legalább egy rendes köszönést kitalálhatott volna.* Vagyis szia! Nem nagyon tudnál miben segíteni. Nagyon csúnyán pórul jártam, de már bekötözték a sebeimet, szóval minden rendben.
*Ha a férfi elég figyelmes, észreveheti, hogy semmi sincsen rendben az aprósággal, csak nem meri megmondani. Nem szeretne egy idegent a bajaival traktálni, pedig most van baja bőven.*
*Nem aggódik a harapás miatt. A fejét csúfító vágások és a körme alól szivárgó vér még mindig jobban nyugtalanítja, mint az alig látható apró pötty az egyik ujján. Azon gondolkodik, hogy maradjon-e még vagy térjen vissza a városba. A maradás sokkal kényelmesebb lenne, de nem heverészhet itt egész nap, akkor felkopik az álla. Ha viszont visszamegy a városba, könnyen összetalálkozhat a maszkossal, aminek a gondolatától is émelygés fogja el. Szóval marad. A nullumok már rég eltűntek a közeli fák lombjai között, teljesen egyedül van a tisztáson, legalábbis egy darabig. Az erdő árnyai közül egy magas, vörős üstökű figura lép ki a napfényre, és rögtön meg is szólítja.*
-Én... nem is tudom. *Szedd már össze magad! Ma már a harmadik lény, akivel beszélgetnie kell, ennyi idő után legalább egy rendes köszönést kitalálhatott volna.* Vagyis szia! Nem nagyon tudnál miben segíteni. Nagyon csúnyán pórul jártam, de már bekötözték a sebeimet, szóval minden rendben.
*Ha a férfi elég figyelmes, észreveheti, hogy semmi sincsen rendben az aprósággal, csak nem meri megmondani. Nem szeretne egy idegent a bajaival traktálni, pedig most van baja bőven.*
4407. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 19:15:41
Üzenet elküldve: 2016-08-19 19:15:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A tisztásra ritkán vezet ki az útja, általában igyekszik kerülni ezt a helyet. Valahogy túlságosan mesterkélt az ő ízléséhez. Valami vagy legyen kényelmes és előkelő, vagy legyen szabad és izgalmas. Ez a tisztás olyan... semmitmondó. Fantáziátlan. Ráadásul Arthenior majd' százezer fős lakosságából egész sokan választják ezt a helyszínt andalgásra vagy piknikezésre, vagy csak a gyerekek energiáinak levezetésére. Kellemesen mosolyog is azokra akikkel összetalálkozik a tekintete, közben persze a pokolba kívánja az összeset, a végén még összekoszolják a ruháját. Inkább nem is sétál beljebb, csak a fák közelében maradva megkeresi a legközelebbi ösvényt és azon indul tovább. Pedig szereti az olyan szép napokat mint a mai, csak azt gyűlöli hogy rajta kívül még a tömeget is kicsalogatja a szabadba. A városban valahogy kevésbé zavarják az emberek, idekint viszont kényelmetlen a keskeny csapásokon kerülgetni őket.*
4406. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 18:45:01
Üzenet elküldve: 2016-08-19 18:45:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Mandalove fütyörészik ahogy a fák között halad. Kecsesen lépked és ugrándozik, szinte táncol jókedvében.*
~Szép a táj, a szél suttogása pedig új kalandokkal kecsegtet. Örülök hogy ide jöttem.~
*Amikor a tisztás szélére ér, egy őz megy el mellette. Kedvesen és tisztelettel köszönti.*
-Üdvözöllek anya aki a réteket járja. Biztonság övezze az utadat.
*Szereti az állatokat, ezért óvatosan közelít hozzá hogy megsimogassa. Az állat hagyja ezt, így megteszi majd tovább megy. Egyszer csak valami sokkal szomorúbb dolgot lát, egy tündérlány akivel jól elbántak. Véres kötések vannak rajta ezért odamegy hozzá és megszólítja.*
-Segíthetek neked? Örömmel teszem.
*Reméli hogy elfogadja a segítségét és elmondja hogy ki ő és mi történt vele.*
*Mandalove fütyörészik ahogy a fák között halad. Kecsesen lépked és ugrándozik, szinte táncol jókedvében.*
~Szép a táj, a szél suttogása pedig új kalandokkal kecsegtet. Örülök hogy ide jöttem.~
*Amikor a tisztás szélére ér, egy őz megy el mellette. Kedvesen és tisztelettel köszönti.*
-Üdvözöllek anya aki a réteket járja. Biztonság övezze az utadat.
*Szereti az állatokat, ezért óvatosan közelít hozzá hogy megsimogassa. Az állat hagyja ezt, így megteszi majd tovább megy. Egyszer csak valami sokkal szomorúbb dolgot lát, egy tündérlány akivel jól elbántak. Véres kötések vannak rajta ezért odamegy hozzá és megszólítja.*
-Segíthetek neked? Örömmel teszem.
*Reméli hogy elfogadja a segítségét és elmondja hogy ki ő és mi történt vele.*
4405. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 18:37:35
Üzenet elküldve: 2016-08-19 18:37:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Mert van a mágiában az egyszerű emberek számára valami taszító erő, amit nevezhetünk félelemnek vagy tartásnak. Tartanak a mágikus erőtől. És megmondjam, hogy szerintem miért? Mert az nem kézzel fogható! Ellenben az íj, kard, pajzs kézzel fogható, láthatjuk a hordozóját és fegyverek fajtáját is. Egy mágusból meg csak a köpenyét, szakállát vagy süveges sapkáját látni esetleg varázsbotját és nem tudni mi rejlik mögötte. Viszont kitartásban szerintem gyengék, és hamar elfogy a mágikus erejük. Addig kell kihúzni amíg ez megtörténik, utána már sima ügy. Tudom könnyű ezt mondani.
*Ő sosem tartott a varázshasználóktól, de bizony kellemetlen helyzeteket tudnak teremteni ha például bevonják magukat egy láthatatlan pajzzsal amin nem hatol át sem a kard sem a nyíl, vagy váratlanul valami rontást küldenek rá esetleg megsebzik. Úgy tudja a varázslatok nem ölnek még a legerősebbek sem, de lényegében ha félholtat csinálnak az ellenfélből onnantól kezdve elég egy vacak tőr is a győzelemhez.*
-Azok a boldog békeidők valahogy mindig elszállak, csak hol előbb hol később. Szerintem vétek olyan illúziókba ringatni magát bárkinek is, hogy a béke örökkön örökké tart... mert a baj valahol mindig felüti a fejét. Bezzeg Pirtianes! Na oda aztán mehetnének a holtak, ott biztosan felkészültek még békeidőkben is.
*Nem hasonlítható össze a két város politikai nézete és életvitele az igaz, de talán lehetne meríteni a föld városának készültségéből. Na persze a fene se kíván katonai diktatúrában élni, mert azért a rend és a vaskézzel való irányításnak az átlagos életvitel nagyon megissza a levét. Erre lehetne mondani, hogy valamit valamiért.
A következőkre már nem is mond inkább semmit, mert megint csak a városi vezetést becsmérelné. Ha ilyen helyzetben sem toborzás, sem nagymértékű fegyvergyártás nincs akkor van egyáltalán értelme a fennmaradásnak? Őrület... le kellene cserélni mindet úgy ahogy van. De ha ezt ki is mondaná az már tényleg túlzás lehetne még akkor is, ha Aoneer sem éppen viseli őket a szíve csücskén.*
-Nem hallottam még ezt a nevet. *szégyelli el magát kicsit.* -De tetszik a fickó! *mosolyog.* -Végre valaki aki megmozdította a hátsóját és cselekszik.
*Nem pedig a nagy asztalnál ül és spekulál, na meg kortyolgatja a jobbnál jobb italokat és mindenféle étel meg édességkülönlegességekkel tömi fejét.*
-Azt hallottam, hogy a mesterkard az ilyen, meg hogy valami különleges anyagból készül. Hű. *csodálkozik.* -Hát jól hangzik de. *vakarja meg fejét.* -Elég veszélyes lehet főleg ha körülötted ott vannak a társaid. Mert hát gondolom őket is megsebezné az ilyen kard.
*Ha igen akkor több kárt csinál mint hasznot. Ez csak úgy lehetséges ha valaki teljesen kordában képes tartani. Bár lehet ez csak az íjász számára problémás és amúgy meg képesek rá.*
-Gondolom azért a városnak van némi készlete az ilyen italokból. Egyetlen alkimista van akinek neve híres és még én is hallottam. Valamilyen Nestar.
*Reméli ez az egyén a városnak dolgozik, vagy ha nem is akkor szolgáltatna nekik a főzeteiből.*
-Hat ezer éve? Jól bírja. *csodálkozik el. Ez csakis a mágiának tudható be... vagy vannak jó főzetei? Bár olyan ami ennyire meghosszabbítja az életet aligha. El is hessegeti magától ezeket a fantáziája generált képzeleteket.*
-Ez nem lep meg főleg akkor, ha valóban ennyire felkészületlen a város. Ha rendes fegyverek sincsenek akkor lóra való páncélok mégúgy sem. Nem látom ezt át olyan jól mint te, de szerintem is öngyilkosság a könnyűlovasság. Akkor inkább legyen kevesebb lovas de azok nehézlovasok legyenek akik kitapossák az utat a gyalogságnak.
*A könnyűlovasság úgyis csak felmorzsolódna a holtak lándzsáira. Mert hát annyi "eszük" csak lenne, hogy letérdeljenek és előre nyújtsák.
Daranel is végez az eszegetéssel. Noha a nagy vadászatból már nem lesz semmi mivel megálltak az őznél, de ez a beszélgetés az őrmesterrel sokkal értékesebb.*
-Áh igen. *mosolyodik el majd talpra áll.* -Szóval Aoneer őrmester úr a városi őrség derék katonája párbajra hívja az egyszerű vadászt? *kérdezi enyhén felvont szemöldökkel. Persze az "egyszerű vadász" nagyon szerény kifejezés mert Daranel az egész városban ismert íjász. Főleg mióta megnyerte az íjászverseny fődíját szinte azonnal elvéve így az emberek szórakozását... nem is kapott nagy tapsot érte.*
-Elfogadom.
~De mi is legyen a célpont?~
*Nem sokáig hezitál. Előveszi kis üstöt ami nagyjából egy tíz literes bográcsnak felel meg. Elindul, közben számolja a lépteit, majd éppen kapóra jön egy nagyon kiugró gally az egyik fán, és ráakasztja a végére.*
-Íme a cél. *mondja mikor visszasétál.* -Elég viseletes már szóval ha kilyuggatjuk az sem nagy gond.
*Mivel Aoneer ügyes vadász, és jól is tud lőni bizonyára képes felbecsülni a távolságot. Hiszen a jó íjásznak ez elengedhetetlen feltétele a pontos találthoz! Ez is olyan érzék ami idővel kiélesedik mint a leghegyesebb lándzsa feje. A távolság egyébként ötven méter, plusz mínusz egy-kettő. Mivel a tárgy kicsi így ez elsőre sem lesz olyan egyszerű művelet, de a szélcsendes időjárás kedvező lehet mivel nem kell rászámolni semmit a lövésre. Sok minden múlik egy jó lövés kivitelezésében. Sokkalta több mint az elsőre látszik.*
-Tiéd a kezdés joga barátom! *veregeti meg az őrmester vállát, majd kicsit oldalra lép teret adva ezzel neki a lövéshez. Azért egy vonalat húzhat a csizmájával, hogy a mögé álljon majd be a zöld ruhás is.*
-Mert van a mágiában az egyszerű emberek számára valami taszító erő, amit nevezhetünk félelemnek vagy tartásnak. Tartanak a mágikus erőtől. És megmondjam, hogy szerintem miért? Mert az nem kézzel fogható! Ellenben az íj, kard, pajzs kézzel fogható, láthatjuk a hordozóját és fegyverek fajtáját is. Egy mágusból meg csak a köpenyét, szakállát vagy süveges sapkáját látni esetleg varázsbotját és nem tudni mi rejlik mögötte. Viszont kitartásban szerintem gyengék, és hamar elfogy a mágikus erejük. Addig kell kihúzni amíg ez megtörténik, utána már sima ügy. Tudom könnyű ezt mondani.
*Ő sosem tartott a varázshasználóktól, de bizony kellemetlen helyzeteket tudnak teremteni ha például bevonják magukat egy láthatatlan pajzzsal amin nem hatol át sem a kard sem a nyíl, vagy váratlanul valami rontást küldenek rá esetleg megsebzik. Úgy tudja a varázslatok nem ölnek még a legerősebbek sem, de lényegében ha félholtat csinálnak az ellenfélből onnantól kezdve elég egy vacak tőr is a győzelemhez.*
-Azok a boldog békeidők valahogy mindig elszállak, csak hol előbb hol később. Szerintem vétek olyan illúziókba ringatni magát bárkinek is, hogy a béke örökkön örökké tart... mert a baj valahol mindig felüti a fejét. Bezzeg Pirtianes! Na oda aztán mehetnének a holtak, ott biztosan felkészültek még békeidőkben is.
*Nem hasonlítható össze a két város politikai nézete és életvitele az igaz, de talán lehetne meríteni a föld városának készültségéből. Na persze a fene se kíván katonai diktatúrában élni, mert azért a rend és a vaskézzel való irányításnak az átlagos életvitel nagyon megissza a levét. Erre lehetne mondani, hogy valamit valamiért.
A következőkre már nem is mond inkább semmit, mert megint csak a városi vezetést becsmérelné. Ha ilyen helyzetben sem toborzás, sem nagymértékű fegyvergyártás nincs akkor van egyáltalán értelme a fennmaradásnak? Őrület... le kellene cserélni mindet úgy ahogy van. De ha ezt ki is mondaná az már tényleg túlzás lehetne még akkor is, ha Aoneer sem éppen viseli őket a szíve csücskén.*
-Nem hallottam még ezt a nevet. *szégyelli el magát kicsit.* -De tetszik a fickó! *mosolyog.* -Végre valaki aki megmozdította a hátsóját és cselekszik.
*Nem pedig a nagy asztalnál ül és spekulál, na meg kortyolgatja a jobbnál jobb italokat és mindenféle étel meg édességkülönlegességekkel tömi fejét.*
-Azt hallottam, hogy a mesterkard az ilyen, meg hogy valami különleges anyagból készül. Hű. *csodálkozik.* -Hát jól hangzik de. *vakarja meg fejét.* -Elég veszélyes lehet főleg ha körülötted ott vannak a társaid. Mert hát gondolom őket is megsebezné az ilyen kard.
*Ha igen akkor több kárt csinál mint hasznot. Ez csak úgy lehetséges ha valaki teljesen kordában képes tartani. Bár lehet ez csak az íjász számára problémás és amúgy meg képesek rá.*
-Gondolom azért a városnak van némi készlete az ilyen italokból. Egyetlen alkimista van akinek neve híres és még én is hallottam. Valamilyen Nestar.
*Reméli ez az egyén a városnak dolgozik, vagy ha nem is akkor szolgáltatna nekik a főzeteiből.*
-Hat ezer éve? Jól bírja. *csodálkozik el. Ez csakis a mágiának tudható be... vagy vannak jó főzetei? Bár olyan ami ennyire meghosszabbítja az életet aligha. El is hessegeti magától ezeket a fantáziája generált képzeleteket.*
-Ez nem lep meg főleg akkor, ha valóban ennyire felkészületlen a város. Ha rendes fegyverek sincsenek akkor lóra való páncélok mégúgy sem. Nem látom ezt át olyan jól mint te, de szerintem is öngyilkosság a könnyűlovasság. Akkor inkább legyen kevesebb lovas de azok nehézlovasok legyenek akik kitapossák az utat a gyalogságnak.
*A könnyűlovasság úgyis csak felmorzsolódna a holtak lándzsáira. Mert hát annyi "eszük" csak lenne, hogy letérdeljenek és előre nyújtsák.
Daranel is végez az eszegetéssel. Noha a nagy vadászatból már nem lesz semmi mivel megálltak az őznél, de ez a beszélgetés az őrmesterrel sokkal értékesebb.*
-Áh igen. *mosolyodik el majd talpra áll.* -Szóval Aoneer őrmester úr a városi őrség derék katonája párbajra hívja az egyszerű vadászt? *kérdezi enyhén felvont szemöldökkel. Persze az "egyszerű vadász" nagyon szerény kifejezés mert Daranel az egész városban ismert íjász. Főleg mióta megnyerte az íjászverseny fődíját szinte azonnal elvéve így az emberek szórakozását... nem is kapott nagy tapsot érte.*
-Elfogadom.
~De mi is legyen a célpont?~
*Nem sokáig hezitál. Előveszi kis üstöt ami nagyjából egy tíz literes bográcsnak felel meg. Elindul, közben számolja a lépteit, majd éppen kapóra jön egy nagyon kiugró gally az egyik fán, és ráakasztja a végére.*
-Íme a cél. *mondja mikor visszasétál.* -Elég viseletes már szóval ha kilyuggatjuk az sem nagy gond.
*Mivel Aoneer ügyes vadász, és jól is tud lőni bizonyára képes felbecsülni a távolságot. Hiszen a jó íjásznak ez elengedhetetlen feltétele a pontos találthoz! Ez is olyan érzék ami idővel kiélesedik mint a leghegyesebb lándzsa feje. A távolság egyébként ötven méter, plusz mínusz egy-kettő. Mivel a tárgy kicsi így ez elsőre sem lesz olyan egyszerű művelet, de a szélcsendes időjárás kedvező lehet mivel nem kell rászámolni semmit a lövésre. Sok minden múlik egy jó lövés kivitelezésében. Sokkalta több mint az elsőre látszik.*
-Tiéd a kezdés joga barátom! *veregeti meg az őrmester vállát, majd kicsit oldalra lép teret adva ezzel neki a lövéshez. Azért egy vonalat húzhat a csizmájával, hogy a mögé álljon majd be a zöld ruhás is.*
4404. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 16:19:40
Üzenet elküldve: 2016-08-19 16:19:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az orkos megjegyzésre nem igazán tud nevetni, ez egy tény, és ő a maga részéről nagyon nem szeretné, ha egy ork megfogná aztán ketté tépné mint bandita a körözési plakátját. Épp ezért óriási szerencse, hogy az orkok vértekkel és fegyverekkel felszerelkezve már messze le vannak maradva egy emberi, törpe, vagy akár elf haderő mögött.*
-Mégsem mer velük kötekedni senki. Néha már úgy tűnik mindenki felett állnak, most viszont már látszik, hogy nem tudnak valójában semmit, éppen csak annyit amennyi a saját életük és a saját templomaik biztosításához kell. Ha a tanács kötekedni kezdene velük akkor a templomból máris egy erődítmény lenne, viszont maga a tanács sem folyik bele soha az ő ügyeikbe, mert a legtöbbjüket még mindig csak a zsíros fazék érdekli. *Talán jobb lenne olyan dolgok irányába terelni a beszélgetést amit ismernek is, hiszen a varázslatokban egyikük sem jártas, noha mind a ketten sokat közösködnek, közösködtek velük a közelmúltban. Ugyanakkor a holtakat is átbeszélték, pedig jelent helyzetükben azok ellen se tudnak tenni semmit, de még a harcokba sem képesek beleszólni.*
-Igazából nem, az viszont bizonyos, hogy sok minden van a világon amivel szemben készen kell állnunk mert akár ránk is támadhat a közeljövőben. A nomádok, a tenger mélyén élő talmidok, a kalózok és az erdei rémek amik időről időre előkeverednek onnét. Mert ki tudja mikor és honnan fog egyszer valami nekünk támadni. Eddig béke volt, és Arthenior erősnek tűnt. Most háború van és a város csúnyán leszerepelt. *Két gyarmat elvesztése hatalmas áldozat, a seregeik veszteségei is jelentősek, a várost lehetetlen stabilizálni, és már lassan fél éve nem végeztek egy amúgy az orruk előtt lévő ellenséggel. Ezek után szinte lehetetlen őket komolyan venni. Ha valaki időközben megerősödött és vért akar akkor az velük fogja kezdeni a terjeszkedést, vagy a fosztogatást. Ez az ellenség mellesleg lehet akár a vashegy ura is, és lehet nem is kéne bánnia, ha ő venné át az irányítást Artheniorban, mert már eddig is többet tett hozzá a holtak elleni harchoz mint bármelyik nemes, vagy mágus.*
-Végül is... *Gondolkozik el a zöld ruhás mondatain. A másik igazából nem mondott semmit ami miatt a városőrnek be kéne kísérnie, sőt Aoneer is sok helyen szidta a vezetőséget.*
-Most úgy tűnik van elég katonánk a győzelemhez. De tény, én pénzeket, vagy megfeszített munkát nem láttam a város részéről. Se sorozásokat, se fegyvergyártást. *Ekkor jut eszébe egyetlen név ami talán még jelentőségteljes lehet ebben a küzdelemben. A tanácson belül ugyanis a sok gyáva féreg mellett van egy valaki aki mégiscsak képes volt sereget toborozni.*
-És ott van Naruhil Cyl Dalburn. Mondjuk tény neki ki kellett lépnie a tanácsból, de ha minden igaz jelenleg is milíciát szervez, és Birnaellel gyártat magának ostromgépeket. Bár nincs rálátásom erre a csapatra szerintem ismét csak gazdagodhatunk egy nagyobb szövetséges haderővel. *Hogy ennek mi lesz a későbbi jelentősége az már más kérdés. Egy nemes kilépett a tanácsból, hogy sereget toborozhasson, és ha a holtak veszélye elmúlik Arthenior talán vissza sem engedi őt a székére. Akkor pedig lesz egy dühös és elárult nemes úr akinek viszont a nép sokkal tartozik.*
-A legegyszerűbb ilyen eszközök talán a mesterkardok. Tudod a mesterkard már önmagában is mágiát tartalmaz, vagyis a legtöbbek szerint tartalmaz mágiát, ezért olyan erős és rugalmas, és ezért vág olyan jól. *A katona elő is veszi saját mesterkardját, hogy bemutathassa, miről is van szó éppen.*
-De egy mágus képes megáldani a mesterkardot, így létrehozhat egy mágikus csapásokat osztó fegyvert. Vagyis ha levágsz valakit akkor képes vagy vele tüzet, villámot, légörvényt szórni és ezzel egy sokkalta erősebb fegyvert kapsz. *Ez nyilván érthető, bár nem mondaná köztudottnak. Ő a három mágus bátyjával sokkalta tájékozottabb ilyen ügyekben, de feltehetőleg erről a másik is hallott Synmirai tartózkodása során. Nem ez a mágusok legféltettebb titka.*
-Aztán szükségünk van alkimista szerekre. Életet erőt adó varázsitalokra amiktől a sereg jobban bírja a harcot. Illetve kellenek mágiával megerősített pajzsok, vértek és a többi... *Ezt már mindenki fantáziájára lehet bízni. Mindenki hallott már ilyen olyan mágikus szerekről eszközökről amik hasznosak lehetnek egy-egy harcban, és ezek az eszközök szinte mind valami kereskedő hacukájából bukkannak elő. Nem ártana valakinek előkotorni őket és hozzácsapni a harcosok fegyvertárához.*
-Akkor viszont baj van. Az öreggel együtt nem aggódnék, de aki hat ezer éve egy nyamvadt toronyban ücsörög az már minden bizonnyal bolond. Személyesen nem ismerem így inkább nem mondok semmit, mindenesetre jó lett volna őt is a seregben tudni. *Ez csalódás, az igazi csalódás és öröm ellenben majd akkor érkezik amikor végre láthatják a csatát és azokat akik felálltak a csata megvívására. Daranel felvetése helyénvaló, a lovas harcmodort ő is eredményesebbnek érezte a gyalogossal szemben, lerohanni és végig tarolni a sorokat egy nagyon jól működő hadviselési forma. Sőt lovassággal remekül lehet taktikázni, és egyes szegmenseket kiragadva és elpusztítva lassacskán elfogyasztani a sereget.*
-Vannak, de lóra való vértjeink azok nincsenek. Lehet tudunk alkotni pár könnyűlovas egységet, de én ebbe nem szívesen mennék bele. A városőrök gyalog gyakorlottak, nem tudnak lovasságként küzdeni, vagy legalábbis nem olyan jól. *Közben ő a végére jut a vadhúsnak, egy zsebkendőben megtörli a kezét, majd leporolva ruháját feláll és az íjpuskájára támaszkodik. Kellemes volt a beszélgetés, és sok mindenre kitértek, ha a város nagyjai is ilyen jól megértik egymást a tárgyalásaik során akkor feltehetőleg nem csak egy hülye hanem az összes.*
-Na de. *Kezd bele a dologba.*
-Volna itt még nekünk egy kis nézeteltérésünk a lövések kapcsán. *Nem felejtette el az akkori ígéretét, és egy szóval sem mondta, hogy hagyják az egészet a fenébe. Ő azt mondta majd még megbeszélik, és ha már tele van a hasa akár meg is tárgyalhatnák a dolgot.*
-Jó idő van, szél sehol. Javaslom válassz egy célpontot, ha lehet jó távolit.
*Az orkos megjegyzésre nem igazán tud nevetni, ez egy tény, és ő a maga részéről nagyon nem szeretné, ha egy ork megfogná aztán ketté tépné mint bandita a körözési plakátját. Épp ezért óriási szerencse, hogy az orkok vértekkel és fegyverekkel felszerelkezve már messze le vannak maradva egy emberi, törpe, vagy akár elf haderő mögött.*
-Mégsem mer velük kötekedni senki. Néha már úgy tűnik mindenki felett állnak, most viszont már látszik, hogy nem tudnak valójában semmit, éppen csak annyit amennyi a saját életük és a saját templomaik biztosításához kell. Ha a tanács kötekedni kezdene velük akkor a templomból máris egy erődítmény lenne, viszont maga a tanács sem folyik bele soha az ő ügyeikbe, mert a legtöbbjüket még mindig csak a zsíros fazék érdekli. *Talán jobb lenne olyan dolgok irányába terelni a beszélgetést amit ismernek is, hiszen a varázslatokban egyikük sem jártas, noha mind a ketten sokat közösködnek, közösködtek velük a közelmúltban. Ugyanakkor a holtakat is átbeszélték, pedig jelent helyzetükben azok ellen se tudnak tenni semmit, de még a harcokba sem képesek beleszólni.*
-Igazából nem, az viszont bizonyos, hogy sok minden van a világon amivel szemben készen kell állnunk mert akár ránk is támadhat a közeljövőben. A nomádok, a tenger mélyén élő talmidok, a kalózok és az erdei rémek amik időről időre előkeverednek onnét. Mert ki tudja mikor és honnan fog egyszer valami nekünk támadni. Eddig béke volt, és Arthenior erősnek tűnt. Most háború van és a város csúnyán leszerepelt. *Két gyarmat elvesztése hatalmas áldozat, a seregeik veszteségei is jelentősek, a várost lehetetlen stabilizálni, és már lassan fél éve nem végeztek egy amúgy az orruk előtt lévő ellenséggel. Ezek után szinte lehetetlen őket komolyan venni. Ha valaki időközben megerősödött és vért akar akkor az velük fogja kezdeni a terjeszkedést, vagy a fosztogatást. Ez az ellenség mellesleg lehet akár a vashegy ura is, és lehet nem is kéne bánnia, ha ő venné át az irányítást Artheniorban, mert már eddig is többet tett hozzá a holtak elleni harchoz mint bármelyik nemes, vagy mágus.*
-Végül is... *Gondolkozik el a zöld ruhás mondatain. A másik igazából nem mondott semmit ami miatt a városőrnek be kéne kísérnie, sőt Aoneer is sok helyen szidta a vezetőséget.*
-Most úgy tűnik van elég katonánk a győzelemhez. De tény, én pénzeket, vagy megfeszített munkát nem láttam a város részéről. Se sorozásokat, se fegyvergyártást. *Ekkor jut eszébe egyetlen név ami talán még jelentőségteljes lehet ebben a küzdelemben. A tanácson belül ugyanis a sok gyáva féreg mellett van egy valaki aki mégiscsak képes volt sereget toborozni.*
-És ott van Naruhil Cyl Dalburn. Mondjuk tény neki ki kellett lépnie a tanácsból, de ha minden igaz jelenleg is milíciát szervez, és Birnaellel gyártat magának ostromgépeket. Bár nincs rálátásom erre a csapatra szerintem ismét csak gazdagodhatunk egy nagyobb szövetséges haderővel. *Hogy ennek mi lesz a későbbi jelentősége az már más kérdés. Egy nemes kilépett a tanácsból, hogy sereget toborozhasson, és ha a holtak veszélye elmúlik Arthenior talán vissza sem engedi őt a székére. Akkor pedig lesz egy dühös és elárult nemes úr akinek viszont a nép sokkal tartozik.*
-A legegyszerűbb ilyen eszközök talán a mesterkardok. Tudod a mesterkard már önmagában is mágiát tartalmaz, vagyis a legtöbbek szerint tartalmaz mágiát, ezért olyan erős és rugalmas, és ezért vág olyan jól. *A katona elő is veszi saját mesterkardját, hogy bemutathassa, miről is van szó éppen.*
-De egy mágus képes megáldani a mesterkardot, így létrehozhat egy mágikus csapásokat osztó fegyvert. Vagyis ha levágsz valakit akkor képes vagy vele tüzet, villámot, légörvényt szórni és ezzel egy sokkalta erősebb fegyvert kapsz. *Ez nyilván érthető, bár nem mondaná köztudottnak. Ő a három mágus bátyjával sokkalta tájékozottabb ilyen ügyekben, de feltehetőleg erről a másik is hallott Synmirai tartózkodása során. Nem ez a mágusok legféltettebb titka.*
-Aztán szükségünk van alkimista szerekre. Életet erőt adó varázsitalokra amiktől a sereg jobban bírja a harcot. Illetve kellenek mágiával megerősített pajzsok, vértek és a többi... *Ezt már mindenki fantáziájára lehet bízni. Mindenki hallott már ilyen olyan mágikus szerekről eszközökről amik hasznosak lehetnek egy-egy harcban, és ezek az eszközök szinte mind valami kereskedő hacukájából bukkannak elő. Nem ártana valakinek előkotorni őket és hozzácsapni a harcosok fegyvertárához.*
-Akkor viszont baj van. Az öreggel együtt nem aggódnék, de aki hat ezer éve egy nyamvadt toronyban ücsörög az már minden bizonnyal bolond. Személyesen nem ismerem így inkább nem mondok semmit, mindenesetre jó lett volna őt is a seregben tudni. *Ez csalódás, az igazi csalódás és öröm ellenben majd akkor érkezik amikor végre láthatják a csatát és azokat akik felálltak a csata megvívására. Daranel felvetése helyénvaló, a lovas harcmodort ő is eredményesebbnek érezte a gyalogossal szemben, lerohanni és végig tarolni a sorokat egy nagyon jól működő hadviselési forma. Sőt lovassággal remekül lehet taktikázni, és egyes szegmenseket kiragadva és elpusztítva lassacskán elfogyasztani a sereget.*
-Vannak, de lóra való vértjeink azok nincsenek. Lehet tudunk alkotni pár könnyűlovas egységet, de én ebbe nem szívesen mennék bele. A városőrök gyalog gyakorlottak, nem tudnak lovasságként küzdeni, vagy legalábbis nem olyan jól. *Közben ő a végére jut a vadhúsnak, egy zsebkendőben megtörli a kezét, majd leporolva ruháját feláll és az íjpuskájára támaszkodik. Kellemes volt a beszélgetés, és sok mindenre kitértek, ha a város nagyjai is ilyen jól megértik egymást a tárgyalásaik során akkor feltehetőleg nem csak egy hülye hanem az összes.*
-Na de. *Kezd bele a dologba.*
-Volna itt még nekünk egy kis nézeteltérésünk a lövések kapcsán. *Nem felejtette el az akkori ígéretét, és egy szóval sem mondta, hogy hagyják az egészet a fenébe. Ő azt mondta majd még megbeszélik, és ha már tele van a hasa akár meg is tárgyalhatnák a dolgot.*
-Jó idő van, szél sehol. Javaslom válassz egy célpontot, ha lehet jó távolit.
4403. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 13:31:07
Üzenet elküldve: 2016-08-19 13:31:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Még bunkó sem kellene nekik, elég lenne a karjuk a lapát kezükkel meg a virsli ujjaikkal. *próbálja viccesebbre venni a figurát. A mágia... megvan benne a tisztelet azon mágusok irányába akik felemelik a feneküket és segítik a harcosokat. De sajnos ebből ő még nagyon keveset látott. Igazából mindig is hidegen hagyta a dolog de való igaz e nélkül nem lenne ez a világ olyan amilyen.*
-És mivan akkor ha a mágusok nem is olyan erősek? Én láttam belőlük párat nekem elhiheted, de az igazi mesterek akik képesek ténylegesen hozzátenni valamit a harcokhoz vajmi kevesen vannak.
*Lehet ezért is nem akarnak leszállni a földre, mert akkor virítani kellene valamit. Nem is lehet összehasonlítani a harcosokat a mágusokkal. Még az egyik a harcokból merít a másik a tudományból. A katona a fizikai erejét igyekszik tökélyre fejleszteni, a mágus a mentális erejét csiszolgatja. Nem meglepő ha soha az életben nem fogják megérteni egymást a harcosok és a mágusok, hiszen két teljesen különböző úton járnak.*
-Őszintén... tudsz olyat aki fel lehet készülve ilyenre? *pillant kérdően Aoneerre.* -Erre senkit sem lehet kiképezni talán csak azokat akik eztán lépnek majd be a kötelékbe. Az újoncoknak talán a kiképzés részévé kellene tenni a holtakkal való harcmodort és az ellenük bevethető eszközöket. Hát reméljük ők sem ismernek minket túlságosan. Szerinted lehetnek kémjeik beolvadva a városi népség közé?
*Egyébként a pajzsfal nem rossz ötlet, rendkívül hatékony tud lenni és nehezen áttörhető. Akkor viszont kellene sok erős lándzsa amire felnyársalódnak a dögök.*
-Na ez az igazán szomorú. *sóhajt és megcsóválja fejét.* -Nem hiszem el, hogy százezer fő ne tudná kitermelni az anyagiakat a város fegyverzetének megújítására. Elvégre is a dézsmát szedik, az adókat kivetik szóval nem értem. Lehet elfolyik a vezetők zsebébe. Meg egyébként igazán kinyithatnák a kincstárat legalább ebben a szörnyű helyzetben. Sokan azt hiszik a pénz majd követi őket a halálba is.
*Ez megint egy igen sarkalatos megjegyzés, de muszáj kimondania amit gondol még akkor is, ha megüthetné a bokáját. Elvégre is egy őrmester füle hallatára mondja mindezeket de úgy véli igaza van. Egyébként is eléggé hasonlóak kettejük meglátásai.*
-Az ostromgépekhez meg ugye mérnökök és tervezők is kellenek akik lerajzolják majd kivitelezik a gépeket. Na meg segédek. Mágikus eszközök alatt mit értesz? *érdeklődik, mert erről aztán végképp nem tud semmit.*
-Tudod nekem nincs jogom ítélkezni senki felett, amit mondok pusztán vélemény, de talán egy gatyába rázás nem ártana egyeseknek.
*Ehhez az egészhez viszont ők ketten édeskevesek, főleg a zöld ruhás! Aoneer tekintélye miatt ha magasabbra jutna talán képes lenne hatni a város lakóira, de Daranel biztosan nem.*
-Hát ezer éve magában van a tornyában így nem csodálkoznék rajta ha kissé flúgos lenne az öreg. Na meg naiv! Viszont tudhat valaki mert szinte mindenki nála alapoz. Vagyis Synmiran százszor hallottam már, hogy a "független varázslatokkal kell alapozni ezért kell elmenni tanulni a toronyba".
*Szóval azért annyira mégsem lehet bolond, és nem is hallotta még, hogy valaki panaszkodna vagy úgy térne vissza, hogy átverte az öreg.*
-Az biztos, hogy az elit harcosaink bárkit képesek elintézni akik csak az útjukba kerülnek. Persze össze kell fogni mert egyedül nem megy, de reméljük ennyit még elbír az egyéniségük. A kisebb csontokat lényegében a földbe lehet taposni jóféle felpáncélozott csataménekkel... bár ezek mocskosul drágák ám! Lovasság nélkül viszont olyan mintha féllábbal és félkarral mennénk nekik. És a könnyűlovasság sem feltétlen ér valamit. Ilyen téren van választéka az őrségnek?
*Teljesen helyénvaló a kérdés, hiszen mire menne a világ lovak nélkül? A lovak a legmeghatározóbb állatai eme világnak, ha nincs belőlük elég akkor bizony óriási baj van.*
-Még bunkó sem kellene nekik, elég lenne a karjuk a lapát kezükkel meg a virsli ujjaikkal. *próbálja viccesebbre venni a figurát. A mágia... megvan benne a tisztelet azon mágusok irányába akik felemelik a feneküket és segítik a harcosokat. De sajnos ebből ő még nagyon keveset látott. Igazából mindig is hidegen hagyta a dolog de való igaz e nélkül nem lenne ez a világ olyan amilyen.*
-És mivan akkor ha a mágusok nem is olyan erősek? Én láttam belőlük párat nekem elhiheted, de az igazi mesterek akik képesek ténylegesen hozzátenni valamit a harcokhoz vajmi kevesen vannak.
*Lehet ezért is nem akarnak leszállni a földre, mert akkor virítani kellene valamit. Nem is lehet összehasonlítani a harcosokat a mágusokkal. Még az egyik a harcokból merít a másik a tudományból. A katona a fizikai erejét igyekszik tökélyre fejleszteni, a mágus a mentális erejét csiszolgatja. Nem meglepő ha soha az életben nem fogják megérteni egymást a harcosok és a mágusok, hiszen két teljesen különböző úton járnak.*
-Őszintén... tudsz olyat aki fel lehet készülve ilyenre? *pillant kérdően Aoneerre.* -Erre senkit sem lehet kiképezni talán csak azokat akik eztán lépnek majd be a kötelékbe. Az újoncoknak talán a kiképzés részévé kellene tenni a holtakkal való harcmodort és az ellenük bevethető eszközöket. Hát reméljük ők sem ismernek minket túlságosan. Szerinted lehetnek kémjeik beolvadva a városi népség közé?
*Egyébként a pajzsfal nem rossz ötlet, rendkívül hatékony tud lenni és nehezen áttörhető. Akkor viszont kellene sok erős lándzsa amire felnyársalódnak a dögök.*
-Na ez az igazán szomorú. *sóhajt és megcsóválja fejét.* -Nem hiszem el, hogy százezer fő ne tudná kitermelni az anyagiakat a város fegyverzetének megújítására. Elvégre is a dézsmát szedik, az adókat kivetik szóval nem értem. Lehet elfolyik a vezetők zsebébe. Meg egyébként igazán kinyithatnák a kincstárat legalább ebben a szörnyű helyzetben. Sokan azt hiszik a pénz majd követi őket a halálba is.
*Ez megint egy igen sarkalatos megjegyzés, de muszáj kimondania amit gondol még akkor is, ha megüthetné a bokáját. Elvégre is egy őrmester füle hallatára mondja mindezeket de úgy véli igaza van. Egyébként is eléggé hasonlóak kettejük meglátásai.*
-Az ostromgépekhez meg ugye mérnökök és tervezők is kellenek akik lerajzolják majd kivitelezik a gépeket. Na meg segédek. Mágikus eszközök alatt mit értesz? *érdeklődik, mert erről aztán végképp nem tud semmit.*
-Tudod nekem nincs jogom ítélkezni senki felett, amit mondok pusztán vélemény, de talán egy gatyába rázás nem ártana egyeseknek.
*Ehhez az egészhez viszont ők ketten édeskevesek, főleg a zöld ruhás! Aoneer tekintélye miatt ha magasabbra jutna talán képes lenne hatni a város lakóira, de Daranel biztosan nem.*
-Hát ezer éve magában van a tornyában így nem csodálkoznék rajta ha kissé flúgos lenne az öreg. Na meg naiv! Viszont tudhat valaki mert szinte mindenki nála alapoz. Vagyis Synmiran százszor hallottam már, hogy a "független varázslatokkal kell alapozni ezért kell elmenni tanulni a toronyba".
*Szóval azért annyira mégsem lehet bolond, és nem is hallotta még, hogy valaki panaszkodna vagy úgy térne vissza, hogy átverte az öreg.*
-Az biztos, hogy az elit harcosaink bárkit képesek elintézni akik csak az útjukba kerülnek. Persze össze kell fogni mert egyedül nem megy, de reméljük ennyit még elbír az egyéniségük. A kisebb csontokat lényegében a földbe lehet taposni jóféle felpáncélozott csataménekkel... bár ezek mocskosul drágák ám! Lovasság nélkül viszont olyan mintha féllábbal és félkarral mennénk nekik. És a könnyűlovasság sem feltétlen ér valamit. Ilyen téren van választéka az őrségnek?
*Teljesen helyénvaló a kérdés, hiszen mire menne a világ lovak nélkül? A lovak a legmeghatározóbb állatai eme világnak, ha nincs belőlük elég akkor bizony óriási baj van.*
4402. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 10:55:39
Üzenet elküldve: 2016-08-19 10:55:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A mágusok valóban önteltek és makacsok, olyan nagyra tartják a saját tudományukat, hogy már foglalkozni sem akarnak a földi dolgokkal. Daranel azonban csak kívülről és csak felületesen vizsgálgatja a dolgot, Aoneernek azonban már közelebbi ismerkedései is voltak a mágiával. Ő maga persze sohasem próbálta, de ha az embernek a bátyjai döglődnek ezzel a dologgal akkor az egyéni ember is jobban fel tudja fogni a látszólag természet feletti dolgoknak valódi természetét. Vagy épp ellenkezőleg, alá tudja becsülni a dolgot.*
-A mágia is épp olyan eszköz mint a többi. Ez pont olyan mintha valaki azt mondaná, bár ne létezne kard, vagy ne létezne nyíl. Ha így lenne az orkok már rég agyonvertek volna a bunkóikkal. *A példája talán sarkított. A mágia nélküli világot pedig nem nagyon tudja elképzelni. Úgy ahogy nap vagy hold nélküli világokat sem képes megérteni, abban a világban kell dolgozniuk amiben ők maguk is élnek, léteznek, nem olyanban amiket sosem láttak.*
-A mágusokat pedig ideje lenne lerángatni a földre. Néha úgy érzem nekik nincsenek is valódi céljaik a világban, nem akarnak elérni semmit. Nem tudom, talán ha elkezdenék mágiát tanulni akkor megérteném a gondolkodásukat, de nem szeretnék olyanná válni mint ő. *Az őrmester egyszerű ember és nem igazán merült el soha a világ mélyreható értelmezésében. Az egyszerű katonai logika vezérli, mely talán félelmetesen közel is áll az ork logikához. Egész egyszerűen megnézi milyen előnyei vannak egy kardnak, egy lándzsának, vagy éppen egy mágikus lángtornádónak. És az adott helyzethez lehetőleg a legalkalmasabb kéznél lévő eszközzel pofán kell vágni az ellenséget. A mágusok nem egészen így tekintenek a mágiára, a bátyái magyarázataiból ő egy mukkot nem értett, az egész olyan bonyolult a számára.*
-Majd elválik. *Hagyja annyiban Daranel vezetőkről alkotott véleményét. Igazából soha nem tudta sehova se tenni a hadnagyot, képtelen volt elhelyezni őt a világban.*
-A városi őrség harcosai erősek, sokan gyakorlottak, de nincsenek kiképezve ehhez hasonló harcokra. Egész egyszerűen nincs benne gyakorlatunk. Pedig ugye máris mennyi adatot gyűjtöttünk és mennyi új módszert találtunk a holtak pusztítására. Vagyis az ellenséges sereg nagysága ellenére sok támadófelületet hagy magán, sok a kihasználható pont. Talán egy erős pajzsfal lenne a legjobb a holtak ellen, és az is darálná be a legtöbbet, de mint mondtam még mindig nem tudunk róluk eleget egy tökéletes stratégiához. *A zöld ruhás feltételezésével nincs is semmi baj, a városnak szerinte is fenn kéne tartania pár ostromgépet, ágyúkat, katapultokat, mert vészhelyzet esetén ezek azok amikre szükségük lesz. A gond csak az, hogy lanawin ezen negyede már nyolcszáz éve nem háborúzott, a hosszú békeidőt pedig borzalmas háború váltotta fel. A legnagyobb katonai akció ami azóta történt az a kikötő megtámadása és megvédése volt, de az sem a városiak esze és az őrök bátorsága miatt lett sikeres, sőt egyáltalán nem lett sikeres, csupán egy agyafúrt kalóz csinált bolondot az egész őrségből.*
-Nem a városnak nincsenek ilyen tartalékai, de a kikötőből hozhatnak párat. Őszintén szólva szerintem az őrség fegyvertára egy vicc. Nagyon komoly változtatásokra lenne szükség. Egy majdnem százezer fős városnak ötszáz katona édeskevés. És egyébként lehetne honnan sorozni, mert a város tele van szegény emberekkel. Szerintem ezer is kevés lenne. De a vezetőség ugye jobban szeret a saját gazdagságára költeni mint a lakók biztonságára. Aztán ostromgépekre és mágikus eszközökre is szükség lenne, de a mágusok megint csak nem hajlandóak együttműködni senkivel. *Ismét lehetne beszélni arról bizonyos elefántcsonttorony jelenségről, ami mindet jellemzi akár a díszes és magas templomban dolgozik akár nem. Egyszer egy templomi fő-fő mágus, már azt se tudja ki volt egyszerűen kizavarta onnan mintha az őrség valami egyszerű szerveződés lenne jóval a mágusok köre alatt, nem pedig Arthenior védelmező pajzsa. És a szakállas öregurak még most sem hajlandóak megmozdulni. Az átkozott pajzsukkal ők úgy érzik véget vetettek a küzdelemnek. Ülnek a templomban és nézik a lyukat a plafonon.*
-Akkor? Először kipofozzuk a holtakat Grombarból aztán helyrepofozzuk őket is, hogy legközelebbre már tisztességesek legyenek? *Van egy kis élc a hangjában, de alapvetően komolyan gondolja a dolgot. Itt lenne az ideje, hogy valaki végre megoldja ezt az egészet, és rendesen sarkára állítsa a hadsereget. Aztán lerángatná a pódiumaikról a mágusokat és a nemeseket, és felelősségre vonná őket az eddigi passzivitásukért. Sajnos ezt nem Ziana hadnagy fogja megtenni. Legalábbis úgy érzi nem. Így ez a magasan lévő és az orrát magasan hordó réteg továbbra is azt tehet amit csak akar.*
-Pontosan. Hacsak nem teljesen bolond akkor neki is el kell hagynia a kikötőt. A védelmi burok amit Arthenior köré is állítottak csak rövid ideig védené meg. A holtak ugyan ostobák, de roppant kitartóak. Megtalálják a módját, hogy átjussanak rajta. *Bár egy mágus makacsságának a tükrében ez akár lehetséges is lehet. És valaki aki már időtlen idők óta ragaszkodik a tornyához, talán nem fog, vagy már nem is képes a józan gondolkodásra.*
-Igen jó lenne ha több elit harcost tudnánk csatába küldeni. Az átlag katona ugyan tud harcolni, de nem képes ellenállni mindennek, és egymaga nem fog egy nagyobb szörnyeteget elintézni. Viszont a nehéz páncélzatú elitekkel már más a helyzet. Ők körbe tudják járni a csatateret és el tudják intézni az ellenfél legnagyobb egységeit. Akár a szellemeket, akár a hírnököket. És az ilyen kis holtak már nem igazán fognak ki rajtuk. Szóval van egy seregünk, a kérdés már csak az ki fogja a sereget megvédeni. *A legfrusztrálóbb az egészben, hogy nem tudják az ellenfél létszámát. Lehetnek akár ezren, kétezren, sőt még többen is. Elviekben végtelen készletekből gazdálkodhatnak. Neki van némi rálátása az ügyre, de még ő is csak azt tudja mondani amit látott. Az ellenség olyan akár a tenger.*
*A mágusok valóban önteltek és makacsok, olyan nagyra tartják a saját tudományukat, hogy már foglalkozni sem akarnak a földi dolgokkal. Daranel azonban csak kívülről és csak felületesen vizsgálgatja a dolgot, Aoneernek azonban már közelebbi ismerkedései is voltak a mágiával. Ő maga persze sohasem próbálta, de ha az embernek a bátyjai döglődnek ezzel a dologgal akkor az egyéni ember is jobban fel tudja fogni a látszólag természet feletti dolgoknak valódi természetét. Vagy épp ellenkezőleg, alá tudja becsülni a dolgot.*
-A mágia is épp olyan eszköz mint a többi. Ez pont olyan mintha valaki azt mondaná, bár ne létezne kard, vagy ne létezne nyíl. Ha így lenne az orkok már rég agyonvertek volna a bunkóikkal. *A példája talán sarkított. A mágia nélküli világot pedig nem nagyon tudja elképzelni. Úgy ahogy nap vagy hold nélküli világokat sem képes megérteni, abban a világban kell dolgozniuk amiben ők maguk is élnek, léteznek, nem olyanban amiket sosem láttak.*
-A mágusokat pedig ideje lenne lerángatni a földre. Néha úgy érzem nekik nincsenek is valódi céljaik a világban, nem akarnak elérni semmit. Nem tudom, talán ha elkezdenék mágiát tanulni akkor megérteném a gondolkodásukat, de nem szeretnék olyanná válni mint ő. *Az őrmester egyszerű ember és nem igazán merült el soha a világ mélyreható értelmezésében. Az egyszerű katonai logika vezérli, mely talán félelmetesen közel is áll az ork logikához. Egész egyszerűen megnézi milyen előnyei vannak egy kardnak, egy lándzsának, vagy éppen egy mágikus lángtornádónak. És az adott helyzethez lehetőleg a legalkalmasabb kéznél lévő eszközzel pofán kell vágni az ellenséget. A mágusok nem egészen így tekintenek a mágiára, a bátyái magyarázataiból ő egy mukkot nem értett, az egész olyan bonyolult a számára.*
-Majd elválik. *Hagyja annyiban Daranel vezetőkről alkotott véleményét. Igazából soha nem tudta sehova se tenni a hadnagyot, képtelen volt elhelyezni őt a világban.*
-A városi őrség harcosai erősek, sokan gyakorlottak, de nincsenek kiképezve ehhez hasonló harcokra. Egész egyszerűen nincs benne gyakorlatunk. Pedig ugye máris mennyi adatot gyűjtöttünk és mennyi új módszert találtunk a holtak pusztítására. Vagyis az ellenséges sereg nagysága ellenére sok támadófelületet hagy magán, sok a kihasználható pont. Talán egy erős pajzsfal lenne a legjobb a holtak ellen, és az is darálná be a legtöbbet, de mint mondtam még mindig nem tudunk róluk eleget egy tökéletes stratégiához. *A zöld ruhás feltételezésével nincs is semmi baj, a városnak szerinte is fenn kéne tartania pár ostromgépet, ágyúkat, katapultokat, mert vészhelyzet esetén ezek azok amikre szükségük lesz. A gond csak az, hogy lanawin ezen negyede már nyolcszáz éve nem háborúzott, a hosszú békeidőt pedig borzalmas háború váltotta fel. A legnagyobb katonai akció ami azóta történt az a kikötő megtámadása és megvédése volt, de az sem a városiak esze és az őrök bátorsága miatt lett sikeres, sőt egyáltalán nem lett sikeres, csupán egy agyafúrt kalóz csinált bolondot az egész őrségből.*
-Nem a városnak nincsenek ilyen tartalékai, de a kikötőből hozhatnak párat. Őszintén szólva szerintem az őrség fegyvertára egy vicc. Nagyon komoly változtatásokra lenne szükség. Egy majdnem százezer fős városnak ötszáz katona édeskevés. És egyébként lehetne honnan sorozni, mert a város tele van szegény emberekkel. Szerintem ezer is kevés lenne. De a vezetőség ugye jobban szeret a saját gazdagságára költeni mint a lakók biztonságára. Aztán ostromgépekre és mágikus eszközökre is szükség lenne, de a mágusok megint csak nem hajlandóak együttműködni senkivel. *Ismét lehetne beszélni arról bizonyos elefántcsonttorony jelenségről, ami mindet jellemzi akár a díszes és magas templomban dolgozik akár nem. Egyszer egy templomi fő-fő mágus, már azt se tudja ki volt egyszerűen kizavarta onnan mintha az őrség valami egyszerű szerveződés lenne jóval a mágusok köre alatt, nem pedig Arthenior védelmező pajzsa. És a szakállas öregurak még most sem hajlandóak megmozdulni. Az átkozott pajzsukkal ők úgy érzik véget vetettek a küzdelemnek. Ülnek a templomban és nézik a lyukat a plafonon.*
-Akkor? Először kipofozzuk a holtakat Grombarból aztán helyrepofozzuk őket is, hogy legközelebbre már tisztességesek legyenek? *Van egy kis élc a hangjában, de alapvetően komolyan gondolja a dolgot. Itt lenne az ideje, hogy valaki végre megoldja ezt az egészet, és rendesen sarkára állítsa a hadsereget. Aztán lerángatná a pódiumaikról a mágusokat és a nemeseket, és felelősségre vonná őket az eddigi passzivitásukért. Sajnos ezt nem Ziana hadnagy fogja megtenni. Legalábbis úgy érzi nem. Így ez a magasan lévő és az orrát magasan hordó réteg továbbra is azt tehet amit csak akar.*
-Pontosan. Hacsak nem teljesen bolond akkor neki is el kell hagynia a kikötőt. A védelmi burok amit Arthenior köré is állítottak csak rövid ideig védené meg. A holtak ugyan ostobák, de roppant kitartóak. Megtalálják a módját, hogy átjussanak rajta. *Bár egy mágus makacsságának a tükrében ez akár lehetséges is lehet. És valaki aki már időtlen idők óta ragaszkodik a tornyához, talán nem fog, vagy már nem is képes a józan gondolkodásra.*
-Igen jó lenne ha több elit harcost tudnánk csatába küldeni. Az átlag katona ugyan tud harcolni, de nem képes ellenállni mindennek, és egymaga nem fog egy nagyobb szörnyeteget elintézni. Viszont a nehéz páncélzatú elitekkel már más a helyzet. Ők körbe tudják járni a csatateret és el tudják intézni az ellenfél legnagyobb egységeit. Akár a szellemeket, akár a hírnököket. És az ilyen kis holtak már nem igazán fognak ki rajtuk. Szóval van egy seregünk, a kérdés már csak az ki fogja a sereget megvédeni. *A legfrusztrálóbb az egészben, hogy nem tudják az ellenfél létszámát. Lehetnek akár ezren, kétezren, sőt még többen is. Elviekben végtelen készletekből gazdálkodhatnak. Neki van némi rálátása az ügyre, de még ő is csak azt tudja mondani amit látott. Az ellenség olyan akár a tenger.*
4401. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-19 09:27:30
Üzenet elküldve: 2016-08-19 09:27:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A rajtaütésekkel különben annyira sosem zavarták meg az orkokat még korábban sem, mintha azok minden egyes pillanatukban rá lennének hangolódva a csatára. Egyszer elindult egy csapat képzett elf harcos a hegyekbe, hogy az utolsó szálig kiirtsa ezt a "szemétkupac" fajt ahogyan ők mondták. De sajnos csúfos vereséget szenvedtek, és onnantól kezdve az orkok kivívták az elfek szemében a tekintélyt. Azóta sokkalta megfontoltabbak ami Eelaran úrnak köszönhető... lényegében ezért maradt mégis ő a posztján. A megfontoltság, a józan ész és a taktikai érzék előbbre való talán mint a forró fejű önkényes cselekedet.*
-Bárcsak ne is létezne semmiféle varázslat! Az esetek java részében ezek robbantják ki a háborút. A mágusok elég makacs és öntelt emberek, noha tudok azért egy-két kivételt Synmiran. Megmondom őszintén sosem néztem jó szemmel a varázslatokat.
*Ez megint csak egy saját nézőpont. Na persze ha éppen őket segítik a mágusok az nagyon is jó, de egyszerűen annyira távol érzi magától, hogy nem látja létszükségletét az egésznek. Ha nem lenne mágia a világban akkor a holtak sem járkálnának most.*
-Nem is az a lényeg, hogy én megkedveljem, meg senkinek sem muszáj. Lényeg, hogy értse a dolgát, képes legyen vezetni az embereit, vívja ki a tiszteletet és a tekintélyt, na meg bízzanak benne. Bár abból kiindulva amit mondasz ezekkel nincs baj.
*Csak mégis furcsa, hogy ennyi erőteljes férfi között amennyi Artheniorban van éppen egy alacsony nőre aggatják rá ezt a nagy rangot. Vagy talán éppen a különcség miatt tették ezt?*
-Ott mindig készül valami. *neveti el magát két falat között.* -Viszont ostromgépek híján vannak a Vashegyiek, de gondolom a városnak vannak ballisztái és egyéb gépezetei.
*Ha a Vashegyen készül is valami az biztos, hogy nem lesz gyenge, hiszen az ottaniak már megtapasztalták azt az erőt amivel szemben állnak.*
-Bár hozzáteszem, hogy szerény véleményem szerint nem a gépezetekre kell alapozni, hanem a hús vér harcosokra.
*A nyilakkal kapcsolatos meglátása az őrmesternek nagyon helytálló. Élőlényekkel szemben a hegyes nyilak a legjobbak, mivel "könnyen" átlyukasztják akár a sodronyinget is, vagy a könnyebb vértezeteket, a puszta testről meg nem is beszélve! Ráadásul van mire lőni, hiszen számos szerv kiiktatható aminek következtében harcképtelenné lehet tenni az élőket. De a holtakon a hegyes nyilakkal nem igazán van mit lőni.*
-Én is csak a holtak elleni harcban használnám, ezért nagy tömeggyártásra szerintem nincs is szükség.
*A zúzónyíl bizony üthet rendesen, de abból még mindig jobban fel lehet épülni, és a zúzódásokat ki lehet heverni. De ha belefúródik a testbe a nyíl, vagy esetleg keresztül is megy rajta akkor bizony könnyen vége van a dalnak.*
-Nem hajlandók elhagyni. Pff. Ez megint csak érthetetlen. Azt hiszik ott biztonságban lesznek? Igen talán átmenetileg, de egy ilyen szituációban, helyzetben előre kell gondolkodni globálisan. Nem pedig csőlátással. Kénytelenek lesznek előjönni ha tetszik ha nem. Kivéve ha mi nem nyomjuk le őket a Grombarnál, ők meg addig melegítik a szék párnáját a fenekük alatt. Ez a helyzet mindenkit érint, nem csak személyeket vagy egyes klánokat.
*Erről továbbra is elég szélsőséges a véleménye, bár Aoneernek valószínűleg tetszik ez a határozott nézet.*
-A mágustorony varázslójára gondolsz? Tényleg és ő? Állítólag az egyik leghatalmasabb a főpap után, akiről ha jól tudom még mindig nincs semmi hír.
*Sajnos a következő kérdésre nem tud kézzel fogható választ adni.*
-Ezt nem tudom neked megmondani, mivel én javarészt az őrségben vagyok és Amon Ruadh biztonságát tartom fent. Meg ugye attól is függ, hogy Kagan beveti e a teljes Vashegyi csapatot vagy nem. De azt tudom, hogy rajta kívül van legalább nyolc-tíz olyan elit harcos aki hadra fogható.
*Reméli nem esik túlzásokba, de ennyinek lennie kell!*
-Plusz esetleg egy kisebb milícia a Kalácsfalvi önkéntesekből. Persze ez a nyolc-tíz fő ez az amiről én tudok. Hogy ebből mennyi a hadra fogható, vagy időközben nem e távozott e el esetleg valaki az már jó kérdés. De egy jó kis ütős csapat összeállhat, és a Vashegyi csapatnál aligha van erősebb szövetség, klán.
*A rajtaütésekkel különben annyira sosem zavarták meg az orkokat még korábban sem, mintha azok minden egyes pillanatukban rá lennének hangolódva a csatára. Egyszer elindult egy csapat képzett elf harcos a hegyekbe, hogy az utolsó szálig kiirtsa ezt a "szemétkupac" fajt ahogyan ők mondták. De sajnos csúfos vereséget szenvedtek, és onnantól kezdve az orkok kivívták az elfek szemében a tekintélyt. Azóta sokkalta megfontoltabbak ami Eelaran úrnak köszönhető... lényegében ezért maradt mégis ő a posztján. A megfontoltság, a józan ész és a taktikai érzék előbbre való talán mint a forró fejű önkényes cselekedet.*
-Bárcsak ne is létezne semmiféle varázslat! Az esetek java részében ezek robbantják ki a háborút. A mágusok elég makacs és öntelt emberek, noha tudok azért egy-két kivételt Synmiran. Megmondom őszintén sosem néztem jó szemmel a varázslatokat.
*Ez megint csak egy saját nézőpont. Na persze ha éppen őket segítik a mágusok az nagyon is jó, de egyszerűen annyira távol érzi magától, hogy nem látja létszükségletét az egésznek. Ha nem lenne mágia a világban akkor a holtak sem járkálnának most.*
-Nem is az a lényeg, hogy én megkedveljem, meg senkinek sem muszáj. Lényeg, hogy értse a dolgát, képes legyen vezetni az embereit, vívja ki a tiszteletet és a tekintélyt, na meg bízzanak benne. Bár abból kiindulva amit mondasz ezekkel nincs baj.
*Csak mégis furcsa, hogy ennyi erőteljes férfi között amennyi Artheniorban van éppen egy alacsony nőre aggatják rá ezt a nagy rangot. Vagy talán éppen a különcség miatt tették ezt?*
-Ott mindig készül valami. *neveti el magát két falat között.* -Viszont ostromgépek híján vannak a Vashegyiek, de gondolom a városnak vannak ballisztái és egyéb gépezetei.
*Ha a Vashegyen készül is valami az biztos, hogy nem lesz gyenge, hiszen az ottaniak már megtapasztalták azt az erőt amivel szemben állnak.*
-Bár hozzáteszem, hogy szerény véleményem szerint nem a gépezetekre kell alapozni, hanem a hús vér harcosokra.
*A nyilakkal kapcsolatos meglátása az őrmesternek nagyon helytálló. Élőlényekkel szemben a hegyes nyilak a legjobbak, mivel "könnyen" átlyukasztják akár a sodronyinget is, vagy a könnyebb vértezeteket, a puszta testről meg nem is beszélve! Ráadásul van mire lőni, hiszen számos szerv kiiktatható aminek következtében harcképtelenné lehet tenni az élőket. De a holtakon a hegyes nyilakkal nem igazán van mit lőni.*
-Én is csak a holtak elleni harcban használnám, ezért nagy tömeggyártásra szerintem nincs is szükség.
*A zúzónyíl bizony üthet rendesen, de abból még mindig jobban fel lehet épülni, és a zúzódásokat ki lehet heverni. De ha belefúródik a testbe a nyíl, vagy esetleg keresztül is megy rajta akkor bizony könnyen vége van a dalnak.*
-Nem hajlandók elhagyni. Pff. Ez megint csak érthetetlen. Azt hiszik ott biztonságban lesznek? Igen talán átmenetileg, de egy ilyen szituációban, helyzetben előre kell gondolkodni globálisan. Nem pedig csőlátással. Kénytelenek lesznek előjönni ha tetszik ha nem. Kivéve ha mi nem nyomjuk le őket a Grombarnál, ők meg addig melegítik a szék párnáját a fenekük alatt. Ez a helyzet mindenkit érint, nem csak személyeket vagy egyes klánokat.
*Erről továbbra is elég szélsőséges a véleménye, bár Aoneernek valószínűleg tetszik ez a határozott nézet.*
-A mágustorony varázslójára gondolsz? Tényleg és ő? Állítólag az egyik leghatalmasabb a főpap után, akiről ha jól tudom még mindig nincs semmi hír.
*Sajnos a következő kérdésre nem tud kézzel fogható választ adni.*
-Ezt nem tudom neked megmondani, mivel én javarészt az őrségben vagyok és Amon Ruadh biztonságát tartom fent. Meg ugye attól is függ, hogy Kagan beveti e a teljes Vashegyi csapatot vagy nem. De azt tudom, hogy rajta kívül van legalább nyolc-tíz olyan elit harcos aki hadra fogható.
*Reméli nem esik túlzásokba, de ennyinek lennie kell!*
-Plusz esetleg egy kisebb milícia a Kalácsfalvi önkéntesekből. Persze ez a nyolc-tíz fő ez az amiről én tudok. Hogy ebből mennyi a hadra fogható, vagy időközben nem e távozott e el esetleg valaki az már jó kérdés. De egy jó kis ütős csapat összeállhat, és a Vashegyi csapatnál aligha van erősebb szövetség, klán.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9566-9585