Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 220 (4381. - 4400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4400. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-18 21:44:13
Üzenet elküldve: 2016-08-18 21:44:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Korinia Liberity//
*Lehunyt szemekkel csókolja meg Koriniát és érzi rajta, hogy ledöbben. Az elején még érzi a lányon, hogy meg van zavarodva és nem igazán hiszi el a dolgot, de még saját maga sem, hogy ilyet tett. Magával ragadja Korinia ajkai és egyre bátrabban csókolja, mire a lány is csak felszabadultabb lesz. Átkarolja Koriniát és magához húzza, ha engedi. Akár örökké is el tudna így lenni ezen a helyen. Maga sem tudja mennyi ideig csókolóznak, mire kicsit elhúzódik a lány ajkaitól, de csak annyira, hogy az orruk még egybeérjen. Kinyitja a szemeit és Korinia zöld szemibe néz. Kipirult a lány arca, de érzi, hogy az övé se különb. ~Nem hiszem el, hogy megcsókoltam, de olyan jó érzés volt.~ Közbe gyorsabban veszi a levegőt az átlagosnál és a szíve majd kiugrik a helyéről. A jobb karjával Korinia füle mögé igazít néhány tincset, majd annak az arcát simítja meg.*
- Ilyet még nem éreztem ez előtt, mint most veled.
*Tovább simogatja a lány arcát se közben folyamatosan mosolyog. Úgy érzi, hogy soha többé nem akarja elhagyni Koriniát, mindig mellette akar maradni és vigyázni rá.*
- Igaz még csak nem rég ismertelek meg, de nem tudlak kiverni a fejemből.
*Kezd lecsillapodni a szíve és a levegőt is egyre lassabban veszi. Kíváncsi vajon a lány mit érezhetett, hogy jól csinálta-e.*
*Lehunyt szemekkel csókolja meg Koriniát és érzi rajta, hogy ledöbben. Az elején még érzi a lányon, hogy meg van zavarodva és nem igazán hiszi el a dolgot, de még saját maga sem, hogy ilyet tett. Magával ragadja Korinia ajkai és egyre bátrabban csókolja, mire a lány is csak felszabadultabb lesz. Átkarolja Koriniát és magához húzza, ha engedi. Akár örökké is el tudna így lenni ezen a helyen. Maga sem tudja mennyi ideig csókolóznak, mire kicsit elhúzódik a lány ajkaitól, de csak annyira, hogy az orruk még egybeérjen. Kinyitja a szemeit és Korinia zöld szemibe néz. Kipirult a lány arca, de érzi, hogy az övé se különb. ~Nem hiszem el, hogy megcsókoltam, de olyan jó érzés volt.~ Közbe gyorsabban veszi a levegőt az átlagosnál és a szíve majd kiugrik a helyéről. A jobb karjával Korinia füle mögé igazít néhány tincset, majd annak az arcát simítja meg.*
- Ilyet még nem éreztem ez előtt, mint most veled.
*Tovább simogatja a lány arcát se közben folyamatosan mosolyog. Úgy érzi, hogy soha többé nem akarja elhagyni Koriniát, mindig mellette akar maradni és vigyázni rá.*
- Igaz még csak nem rég ismertelek meg, de nem tudlak kiverni a fejemből.
*Kezd lecsillapodni a szíve és a levegőt is egyre lassabban veszi. Kíváncsi vajon a lány mit érezhetett, hogy jól csinálta-e.*
4399. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-18 20:35:45
Üzenet elküldve: 2016-08-18 20:35:45
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Végül is érthető. A rajtaütésekkel jobban meg lehet lepni és szét lehet szórni az orkokat, és az erdő is alkalmas a művelethez. *Ott ugyebár az elfek vannak előnyben. Aztán meg ki tudja, talán kiraknak egy rakás kisebb, nagyobb csapdát, botlókötelet, lengő tuskót. Mindent ami segíti a támadásukat és írtja az ellent. Ő legalábbis valahogy így csinálná, így célszerű a dolog.*
-Én inkább attól aggódom, hogy nincs is valódi vezetőjük. *Veti fel az ötletet miközben még mindig a húst falatozza.*
-Mert ugye mi van, ha valaki el akart indítani egy nagyobb fajta varázslatot aztán a dolgok egyszerre csak kiugrottak a kezeiből és már önállóan működnek. Vagy ha egy túlvilági entitás saját kedvéből döntött úgy, hogy elpusztítja ezeket a földeket. Ha lennének, vagy lennének még rendes vezetőik akik elindították, avagy irányítják ezt az egészet, akkor már biztos mutatkoztak volna. *Ha másért nem akkor azért, hogy a hitük igéjét, miszerint "halj meg és szolgálj" terjesszék az emberek között. Ezt a munkát az eddigi élőholt vezetők is elvégezték, és a hívek, vagy papok csak még jobb követei lennének az ige számára.*
-Igen a hadnagy a maga módján egyedi jelenség. Nem állítom, hogy majd később meg fogod kedvelni, de én a magam részéről megbízom benne. *A dolgok egyértelműen a vörös hajú hadnagyra vallanak. A leírás, és az állítólagos cselekedetei teljesen megfelelnek az ő kinézetének és jellemének.*
-A tűz természetesen. Szerintem a vashegy is készül valamivel, de ezt te biztos jobban tudod. *A konkrét tervekről fogalma sincs, de ha valakinek akkora gazdagsága, hatalma és mágikus segítőköre van mint Kagannak akkor az biztos készül valami naggyal a háborúra. A városi őrség tűzfegyvereket, ágyút, katapultot hozott, ő hozza a démoni pajzsot amit egyébként az egyik démoni lovagtól zsákmányolt és amit nem kíván átadni a vashegyieknek bármilyen mágiával is riogassák. Eddig semmi baja nincs és remélhetőleg ez után sem lesz.*
-Rendben ezek az eszközök úgyis csak a háború idejére kellenek. Persze béke időben sem árt, ha az embernél többféle nyílvessző van, de a kénes és zúzónyilak már jóval kevésbé hatékonyak egy átlag emberrel szemben. *A zúzónyíl azért képes fájdalmas sebeket okozni, és ha a zombin csontot tör akkor egy védtelen emberrel is meg tudja csinálni. Aztán ott van a városi őrség kénes lövedéke. Ez magas hőmérsékleten ég, felforrósodik, de nem veheti fel a versenyt egy páncéltörő heggyel ha épp egy másik lovaggal kell megküzdenie.*
-Nem tudom Artheniorból jön e több segítség. Csak annyi biztos, hogy a kikötői őrséget mind evakuálják és igyekszünk bevonni a harcképes lakosokat milíciának. Az Artheniori varázslók talán segíthetnének, de ők mindig is a maguk útját járták, és van sok olyan ház amely nem hajlandó elhagyni a levegő városát. *Ezeket mondjuk nem ártana hadkötelessé tenni. Ha legközelebb borul a bili akkor legalább házanként egy lovag rendelkezésre állna. Az se nagy sereg, de gazdagságuk okán legalább jól felszereltek, vagy épp ha kell küldhetnek valakit maguk helyett.*
-Egy nagy seregnyi városőr harcos és ismeretlen számú a családját védő kikötői. Aztán ott van a kikötő varázslója, szerintem ő sem mehet sehova, csak a vashegyre. Kagan és a déli nemesség hány harcost tud összegyűjteni? *Passzolja is vissza a kérdést. Részéről ez az egész még zavaros. Ő ugyebár csak végrehajtó, teszi amit mondanak neki, és próbál nem eltérni attól. Nagyjából fel tudja becsülni a saját katonáinak tömbjét, és kíváncsi ez hány erősebb harcossal fog kiegészülni a vashegy oldaláról, mert ha valaki, hát dél védelmezője biztos élen jár a csatákban, ahogy eddig is tette.*
-Végül is érthető. A rajtaütésekkel jobban meg lehet lepni és szét lehet szórni az orkokat, és az erdő is alkalmas a művelethez. *Ott ugyebár az elfek vannak előnyben. Aztán meg ki tudja, talán kiraknak egy rakás kisebb, nagyobb csapdát, botlókötelet, lengő tuskót. Mindent ami segíti a támadásukat és írtja az ellent. Ő legalábbis valahogy így csinálná, így célszerű a dolog.*
-Én inkább attól aggódom, hogy nincs is valódi vezetőjük. *Veti fel az ötletet miközben még mindig a húst falatozza.*
-Mert ugye mi van, ha valaki el akart indítani egy nagyobb fajta varázslatot aztán a dolgok egyszerre csak kiugrottak a kezeiből és már önállóan működnek. Vagy ha egy túlvilági entitás saját kedvéből döntött úgy, hogy elpusztítja ezeket a földeket. Ha lennének, vagy lennének még rendes vezetőik akik elindították, avagy irányítják ezt az egészet, akkor már biztos mutatkoztak volna. *Ha másért nem akkor azért, hogy a hitük igéjét, miszerint "halj meg és szolgálj" terjesszék az emberek között. Ezt a munkát az eddigi élőholt vezetők is elvégezték, és a hívek, vagy papok csak még jobb követei lennének az ige számára.*
-Igen a hadnagy a maga módján egyedi jelenség. Nem állítom, hogy majd később meg fogod kedvelni, de én a magam részéről megbízom benne. *A dolgok egyértelműen a vörös hajú hadnagyra vallanak. A leírás, és az állítólagos cselekedetei teljesen megfelelnek az ő kinézetének és jellemének.*
-A tűz természetesen. Szerintem a vashegy is készül valamivel, de ezt te biztos jobban tudod. *A konkrét tervekről fogalma sincs, de ha valakinek akkora gazdagsága, hatalma és mágikus segítőköre van mint Kagannak akkor az biztos készül valami naggyal a háborúra. A városi őrség tűzfegyvereket, ágyút, katapultot hozott, ő hozza a démoni pajzsot amit egyébként az egyik démoni lovagtól zsákmányolt és amit nem kíván átadni a vashegyieknek bármilyen mágiával is riogassák. Eddig semmi baja nincs és remélhetőleg ez után sem lesz.*
-Rendben ezek az eszközök úgyis csak a háború idejére kellenek. Persze béke időben sem árt, ha az embernél többféle nyílvessző van, de a kénes és zúzónyilak már jóval kevésbé hatékonyak egy átlag emberrel szemben. *A zúzónyíl azért képes fájdalmas sebeket okozni, és ha a zombin csontot tör akkor egy védtelen emberrel is meg tudja csinálni. Aztán ott van a városi őrség kénes lövedéke. Ez magas hőmérsékleten ég, felforrósodik, de nem veheti fel a versenyt egy páncéltörő heggyel ha épp egy másik lovaggal kell megküzdenie.*
-Nem tudom Artheniorból jön e több segítség. Csak annyi biztos, hogy a kikötői őrséget mind evakuálják és igyekszünk bevonni a harcképes lakosokat milíciának. Az Artheniori varázslók talán segíthetnének, de ők mindig is a maguk útját járták, és van sok olyan ház amely nem hajlandó elhagyni a levegő városát. *Ezeket mondjuk nem ártana hadkötelessé tenni. Ha legközelebb borul a bili akkor legalább házanként egy lovag rendelkezésre állna. Az se nagy sereg, de gazdagságuk okán legalább jól felszereltek, vagy épp ha kell küldhetnek valakit maguk helyett.*
-Egy nagy seregnyi városőr harcos és ismeretlen számú a családját védő kikötői. Aztán ott van a kikötő varázslója, szerintem ő sem mehet sehova, csak a vashegyre. Kagan és a déli nemesség hány harcost tud összegyűjteni? *Passzolja is vissza a kérdést. Részéről ez az egész még zavaros. Ő ugyebár csak végrehajtó, teszi amit mondanak neki, és próbál nem eltérni attól. Nagyjából fel tudja becsülni a saját katonáinak tömbjét, és kíváncsi ez hány erősebb harcossal fog kiegészülni a vashegy oldaláról, mert ha valaki, hát dél védelmezője biztos élen jár a csatákban, ahogy eddig is tette.*
4398. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-18 19:43:18
Üzenet elküldve: 2016-08-18 19:43:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A legjobb az lenne ha a törpékkel összefognának, viszont azokat arrafelé tényleg nem érdekli semmi csak a "kincsek" amiket hajhásznak. Meg nekik nem is igazán érdekük megtámadni az orkokat hiszen sokszor röhögve nézik ahogyan az elfek meg azok gyilkolásszák egymást. Ezt korábban elmesélte Adgal cimborájának is.*
-Igen. És az a durva, hogy egy lényegében leigázott faj még most is veszedelmes. Egyébként Eelaran úr mindig is tartott a nyílt színi nagy összecsapásoktól, valamiért sosem akart belemenni. Ez miatt egy időben páran meg is kérdőjelezték a hatalmát mondván, hogy nem elég bátor vezető.
*Néha még Daranelnek is volt ilyen érzése, viszont mindig azt mondta, hogy az elfek nem kezdeményeznek soha háborút. Hiába mindenkinek más a nézőpontja, de egyértelműen tartott tőlük.*
-Tehát mindenképpen nekünk kell nyitni. Végül is igaz. Ők a "vendégek" ezeken a földeken, ők elvannak mint a befőtt, mi meg támadjuk meg ha akarjuk. A vezetőjük biztosan valami sötét boszorkány fattya lehet aki azzal szórakozik, hogy élővé varázsolja a holtakat. Beteges őrült.
*Az biztos, hogy Arthenior nagy bajban van, mert a pusztulás fenyegeti! Legjobb lenne az, ha kapnának valami külső segítséget is, de jobbára csak magukra számíthatnak ezekben a küzdelmekben.*
-Hogy ismerem az erős kifejezés. Pont őrségben voltam mikor a Vashegyre jött, és a fején volt a sapka. Elég megviseltnek tűnt, meg azt mondta cukika... furcsa volt. Eszemben sincs megkérdőjelezni a pozícióját, nyilván nem a semmire kapta meg a hadnagyi rangot. Csak tudod ha valaki azt mondja nekem, hogy egy hadnagy jön akkor egy magas, délceg, erőteljes férfit képzelek el ebben a szerepben.
*De hát ki az aki nem? Ezek mögött viszont volt valami megmagyarázhatatlan tekintélyes kisugárzása is, szóval biztosan nem egy buta liba.*
-Legalább már tudjuk, hogy a tűz jó fegyver. Nem tudom lesz e időm a zúzónyilakat rendesen letesztelni, vagy egyáltalán lesz e ideje a törpe kovácsmesternek elkészíteni, de szeretnék belőle vagy húsz darabot. Két tegezre valót.
*Az első ízben elég is lenne, meg hát többet úgysem tudna elvinni magával.*
-Ha lesz valami előrelépés ez ügyben valahogy értesíteni foglak, és ha működne lehetne gyártatni még belőle néhány tegeznyit.
*Aoneer elbeszélésére elhúzza száját.*
-Sajnos akkor nem egy rakás csont, ami összetörik mint a ropi. Ez aztán a vegyes és erős sereg! Hihetetlen, hogy ilyen szörnyeket képesek felvonultatni csak úgy a semmiből! Talán a mágiánál létrehozott és azzal irányított seregnél nincs is rosszabb. A fővezérük pedig biztosan nem hülye bárki vagy bármi is legyen az. Még ha gyengék is sajnos mellettük szól, hogy sokan vannak és lényegében ha valóban a holtakat hívják elő a sírjukból akkor létezhet határ az utánpótlásuknak? Attól félek nem. *válaszolja meg saját kérdését a maga nézőpontja szerint.* -Szóval a Grombarnál fog eldőlni a csata végkimenetele. És vannak olyan szövetségek, klánok akik egyáltalán a fülük botját sem mozdítják meg?
*Daranel sejti erre a választ hiszen sok mindent hallani, de jobb ha az őrmestertől hallja aki közel ül a tűzhöz.*
*A legjobb az lenne ha a törpékkel összefognának, viszont azokat arrafelé tényleg nem érdekli semmi csak a "kincsek" amiket hajhásznak. Meg nekik nem is igazán érdekük megtámadni az orkokat hiszen sokszor röhögve nézik ahogyan az elfek meg azok gyilkolásszák egymást. Ezt korábban elmesélte Adgal cimborájának is.*
-Igen. És az a durva, hogy egy lényegében leigázott faj még most is veszedelmes. Egyébként Eelaran úr mindig is tartott a nyílt színi nagy összecsapásoktól, valamiért sosem akart belemenni. Ez miatt egy időben páran meg is kérdőjelezték a hatalmát mondván, hogy nem elég bátor vezető.
*Néha még Daranelnek is volt ilyen érzése, viszont mindig azt mondta, hogy az elfek nem kezdeményeznek soha háborút. Hiába mindenkinek más a nézőpontja, de egyértelműen tartott tőlük.*
-Tehát mindenképpen nekünk kell nyitni. Végül is igaz. Ők a "vendégek" ezeken a földeken, ők elvannak mint a befőtt, mi meg támadjuk meg ha akarjuk. A vezetőjük biztosan valami sötét boszorkány fattya lehet aki azzal szórakozik, hogy élővé varázsolja a holtakat. Beteges őrült.
*Az biztos, hogy Arthenior nagy bajban van, mert a pusztulás fenyegeti! Legjobb lenne az, ha kapnának valami külső segítséget is, de jobbára csak magukra számíthatnak ezekben a küzdelmekben.*
-Hogy ismerem az erős kifejezés. Pont őrségben voltam mikor a Vashegyre jött, és a fején volt a sapka. Elég megviseltnek tűnt, meg azt mondta cukika... furcsa volt. Eszemben sincs megkérdőjelezni a pozícióját, nyilván nem a semmire kapta meg a hadnagyi rangot. Csak tudod ha valaki azt mondja nekem, hogy egy hadnagy jön akkor egy magas, délceg, erőteljes férfit képzelek el ebben a szerepben.
*De hát ki az aki nem? Ezek mögött viszont volt valami megmagyarázhatatlan tekintélyes kisugárzása is, szóval biztosan nem egy buta liba.*
-Legalább már tudjuk, hogy a tűz jó fegyver. Nem tudom lesz e időm a zúzónyilakat rendesen letesztelni, vagy egyáltalán lesz e ideje a törpe kovácsmesternek elkészíteni, de szeretnék belőle vagy húsz darabot. Két tegezre valót.
*Az első ízben elég is lenne, meg hát többet úgysem tudna elvinni magával.*
-Ha lesz valami előrelépés ez ügyben valahogy értesíteni foglak, és ha működne lehetne gyártatni még belőle néhány tegeznyit.
*Aoneer elbeszélésére elhúzza száját.*
-Sajnos akkor nem egy rakás csont, ami összetörik mint a ropi. Ez aztán a vegyes és erős sereg! Hihetetlen, hogy ilyen szörnyeket képesek felvonultatni csak úgy a semmiből! Talán a mágiánál létrehozott és azzal irányított seregnél nincs is rosszabb. A fővezérük pedig biztosan nem hülye bárki vagy bármi is legyen az. Még ha gyengék is sajnos mellettük szól, hogy sokan vannak és lényegében ha valóban a holtakat hívják elő a sírjukból akkor létezhet határ az utánpótlásuknak? Attól félek nem. *válaszolja meg saját kérdését a maga nézőpontja szerint.* -Szóval a Grombarnál fog eldőlni a csata végkimenetele. És vannak olyan szövetségek, klánok akik egyáltalán a fülük botját sem mozdítják meg?
*Daranel sejti erre a választ hiszen sok mindent hallani, de jobb ha az őrmestertől hallja aki közel ül a tűzhöz.*
4397. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-18 19:14:49
Üzenet elküldve: 2016-08-18 19:14:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kockázat világos, hiszen az elfeknek nem kenyere az ostrom, az orkok ellenben könnyedén mozognak akár a nehéz terepen és a hatalmas sziklák között is. Ott ahol a törpék apró lábai nem tudnak átugrálni az orkok gond nélkül mozoghatnak körbevehetik az ellenfelet és elpusztíthatják. A tapasztalat és a helyismeret is mellettük dolgozik szóval összességében minden az ő oldalukon áll, mégis a férfi logikája egyszerűen nem hagyná, hogy az ellenfél diktálja az iramot. Abból jó dolog egyszerűen nem sülhet ki.*
-A módszert már nekik kell megtalálniuk, de amíg az orkok határozzák meg a háború menetét addig nem lesz stabil az országotok. *Vannak nagy távolságú ágyúk amiket a törpék akár le is gyárthatnak jó pénzért, nyilván vannak varázslóik, feltehetőleg olyanok akik a föld mágiában is jártasak és akik kissé át tudják rendezni a hegyek arculatát. A lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen.*
-És igen a holtakkal is ugyanez a helyzet. *Oldja meg a gyors átkötést.*
-Amíg nem megyünk el Grombarba és nem romboljuk porig azt az elátkozott erődöt addig a délvidék veszélyben lesz. Aztán ha ez sem elég a holtaknak nem ártana végigperzselni a csonttemetőt és az egykori karavánpihenő helyét. *Ez persze már más lapra tartozik, a karavánpihenőt úgyse fogják még egy darabig újjáépíteni ahhoz túlontúl sok, és túlontúl nagy feladatot kéne ellátniuk. Két hatalmas szerencséje a városnak, hogy sem a Lichanechi tógabetyárok, sem a nomád hadak nem tudják rátenni a kezüket a területre amíg az a holtak kezén van. Az előbbi azért mert nincs rendes hadseregük, a második meg azért mert az íjász egységeket a holtak sokszorosan körberöhögik. Egyedül Artheniornak, de még inkább csak a vashegynek van elegendő katonai forrása ahhoz, hogy visszahódítsa ezen elveszett területeket. Így, vagy úgy minden egyetlen ostromon fog múlni, ő pedig készen áll arra, hogy az első sorban küzdjön.*
-Ismered? *A kérdés persze költői. A vörös szélvészt a legtöbben hamar megismerik és a legtöbbjükre igencsak maradandó hatást tesz megjelenésével, és szavaival. Kezdetben Aoneer sem kedvelte, sőt most se igazán kedveli, de elismeri azon tulajdonságait amik miatt az egyszerű felcser a városi őrség első számú hadnagyává válhatott.*
-Persze nem a legkellemesebb társaság, de nagyon ért ahhoz, hogyan érje el azt amit szeretne. Másképp most nem lenne hadnagy. *Másképp már egy cellában ülne simliskedésért.*
-A rangokat általában a harc után osztják ki és nem a közben. És ha nem is kapok az egészért semmit legalább elmondhatom magamról, hogy harcoltam a háborúban amin a fél világ sorsa múlott. *Ezt már most is elmondhatja magáról és ennek ellenére izgatottan várja a végjátékot.*
-Nem rossz ötlet, sajnos a holtakon még a kénes típust se nagyon tudtuk tesztelni, én legalábbis nem tudom miként hat rájuk. A gyúlékony anyagok viszont jól működnek. Pár üveg olajjal egy kisebb csapatot el tudtunk intézni a Grombar alatt. *Ez a csapat volt a néhai őrmester és a vele harcoló bátor katonák serege.*
-Ostoba és gyenge dögök, de sok köztük az elit harcos, akikkel már számolni kell. Vannak kísértetek amiknek csak a mesterkard tud ártani, fantomlovagok, a karavánpihenőnél állítólag láttak hárpiákat és tüzet köpő kutyákat is. Magyarul igazi káosz, de legalább a legtöbbel gyorsan végezni tudunk majd, vagy akár a városőrök is lemészárolhatják őket, amíg van aki levadássza az erősebb darabokat. Őszintén szólva kész káosz az egész. Néha olyan mintha nem is lenne stratégiájuk, se rendes vezetésük. Furcsa egy dolog ez a mágia, és el tudod képzelni milyen furcsa egy mágiával létrehozott és azzal is vezetett sereg. *Ha meg nem akkor majd meglátja. Ezek szerint Daranel még nem volt valódi, holtak ellen vívott csatában, amit sajnál jobban jönnek a veteránok a csatatéren ha esetleg beüt a baj.*
*A kockázat világos, hiszen az elfeknek nem kenyere az ostrom, az orkok ellenben könnyedén mozognak akár a nehéz terepen és a hatalmas sziklák között is. Ott ahol a törpék apró lábai nem tudnak átugrálni az orkok gond nélkül mozoghatnak körbevehetik az ellenfelet és elpusztíthatják. A tapasztalat és a helyismeret is mellettük dolgozik szóval összességében minden az ő oldalukon áll, mégis a férfi logikája egyszerűen nem hagyná, hogy az ellenfél diktálja az iramot. Abból jó dolog egyszerűen nem sülhet ki.*
-A módszert már nekik kell megtalálniuk, de amíg az orkok határozzák meg a háború menetét addig nem lesz stabil az országotok. *Vannak nagy távolságú ágyúk amiket a törpék akár le is gyárthatnak jó pénzért, nyilván vannak varázslóik, feltehetőleg olyanok akik a föld mágiában is jártasak és akik kissé át tudják rendezni a hegyek arculatát. A lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen.*
-És igen a holtakkal is ugyanez a helyzet. *Oldja meg a gyors átkötést.*
-Amíg nem megyünk el Grombarba és nem romboljuk porig azt az elátkozott erődöt addig a délvidék veszélyben lesz. Aztán ha ez sem elég a holtaknak nem ártana végigperzselni a csonttemetőt és az egykori karavánpihenő helyét. *Ez persze már más lapra tartozik, a karavánpihenőt úgyse fogják még egy darabig újjáépíteni ahhoz túlontúl sok, és túlontúl nagy feladatot kéne ellátniuk. Két hatalmas szerencséje a városnak, hogy sem a Lichanechi tógabetyárok, sem a nomád hadak nem tudják rátenni a kezüket a területre amíg az a holtak kezén van. Az előbbi azért mert nincs rendes hadseregük, a második meg azért mert az íjász egységeket a holtak sokszorosan körberöhögik. Egyedül Artheniornak, de még inkább csak a vashegynek van elegendő katonai forrása ahhoz, hogy visszahódítsa ezen elveszett területeket. Így, vagy úgy minden egyetlen ostromon fog múlni, ő pedig készen áll arra, hogy az első sorban küzdjön.*
-Ismered? *A kérdés persze költői. A vörös szélvészt a legtöbben hamar megismerik és a legtöbbjükre igencsak maradandó hatást tesz megjelenésével, és szavaival. Kezdetben Aoneer sem kedvelte, sőt most se igazán kedveli, de elismeri azon tulajdonságait amik miatt az egyszerű felcser a városi őrség első számú hadnagyává válhatott.*
-Persze nem a legkellemesebb társaság, de nagyon ért ahhoz, hogyan érje el azt amit szeretne. Másképp most nem lenne hadnagy. *Másképp már egy cellában ülne simliskedésért.*
-A rangokat általában a harc után osztják ki és nem a közben. És ha nem is kapok az egészért semmit legalább elmondhatom magamról, hogy harcoltam a háborúban amin a fél világ sorsa múlott. *Ezt már most is elmondhatja magáról és ennek ellenére izgatottan várja a végjátékot.*
-Nem rossz ötlet, sajnos a holtakon még a kénes típust se nagyon tudtuk tesztelni, én legalábbis nem tudom miként hat rájuk. A gyúlékony anyagok viszont jól működnek. Pár üveg olajjal egy kisebb csapatot el tudtunk intézni a Grombar alatt. *Ez a csapat volt a néhai őrmester és a vele harcoló bátor katonák serege.*
-Ostoba és gyenge dögök, de sok köztük az elit harcos, akikkel már számolni kell. Vannak kísértetek amiknek csak a mesterkard tud ártani, fantomlovagok, a karavánpihenőnél állítólag láttak hárpiákat és tüzet köpő kutyákat is. Magyarul igazi káosz, de legalább a legtöbbel gyorsan végezni tudunk majd, vagy akár a városőrök is lemészárolhatják őket, amíg van aki levadássza az erősebb darabokat. Őszintén szólva kész káosz az egész. Néha olyan mintha nem is lenne stratégiájuk, se rendes vezetésük. Furcsa egy dolog ez a mágia, és el tudod képzelni milyen furcsa egy mágiával létrehozott és azzal is vezetett sereg. *Ha meg nem akkor majd meglátja. Ezek szerint Daranel még nem volt valódi, holtak ellen vívott csatában, amit sajnál jobban jönnek a veteránok a csatatéren ha esetleg beüt a baj.*
4396. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-18 18:27:54
Üzenet elküldve: 2016-08-18 18:27:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Valóban nincs és ez egy örökké forgó mókuskerék, tehát sosem lesz vége.
*És ezt valóban így is gondolja. Az őrmesternek is megvan a maga véleménye az orkokról, de egyébként is az emberekben alapjában véve van ellenszenv irántuk így nem lepi meg nagyon a dolog.*
-Az elég nagy kockázat lenne Aoneer. Egy olyan ork csapatra támadni akik bebástyázták magukat a sziklák közé és hazai pályán mozognak. Felmorzsolnának minket a kövekre. Fizikailag még a legjobban képzett elfeknek is nehéz felvenni velük a harcot, mert roppant erősek. Ők viszont megteszik azt a szívességet, hogy beleszaladnak a nyilakba, amik elől nem nagyon van menekvés.
*Az elfek páratlan íjászok, ráadásul roppant gyorsak és ügyesek, tehát hamar tűpárnát képesek csinálni a zöldekből. Mert ott még mindig nem tartanak, hogy taktikusan és ésszel küzdjenek, az nem az ő stílusuk, de őszintén szólva addig a jó.*
-Nem szabad tovább nyújtózkodni mint amennyire a takaró ér. Öngyilkosság lenne betámadni őket a hegyekben.
*Ez még a törpéknek sem sikerült, pedig ők közelharcban jobbak azért mint a nyurga elfek.*
-Átkozottak. *sziszegi maga elé.* -Ezek aztán nem bánják, hogy mi kerül eléjük... mindenkit megölnek, és lehet, hogy a saját hullaseregükbe sorozzák őket.
*Na ez azért tényleg nagy képzelgés, így inkább vesz egy jó nagy levegőt, kifújja és nem erőlteti tovább ezt a vonalat.*
-Ez a Ziana hadnagy... alacsony, vörös hajú katonasapkát viselő nő, akinek a nyakában gyűrű lóg?
*Reméli, hogy nem de nagyobb az esély arra, hogy igen. Volt "szerencséje" hozzá a Vashegyen, és hát egyáltalán nem tett jó benyomást különleges stílusával. Persze a különleges szó itt a lehető legrosszabb értelemben értendő.
Amit Aoneer mond az az igazi alázatos katona igéjeként hangzik.*
-A tökéletesen mozgó gépezetben általában több a fogaskerék mint a rúgó. Viszont szép dolog tőled, hogy tudod hol a helyed és betartod a ranglétrát. Én magam sosem vágytam irányító szerepre, sokkal nehezebb mint azt sokan elképzelik, és hatalmas felelősséggel jár.
*Daranel is megkóstolja a maga husikáját, ami igazán ízletesre sikeredett.*
-Kénes hegyű nyíl? *kelti fel a vadász érdeklődését a valóban hasznos információ. Naná, hogy érdekli!*
-Jól hangzik. Én most akarok majd készíttetni hát... én csak úgy nevezem zúzó nyilakat. Nem hegyes, hanem tompa a nyíl vége aminek következtében bezúzza vagy eltöri a csontot. Szükség van hozzá kis módosításra a kiegyensúlyozáshoz, na meg pluszban még két tollra a nyíl végi vájatba. Ha szükség lesz az íjászokra feltétlenül ilyenekben kell gondolkodni, mert még az én drága és halálosan pontos elf nyilaim sem sokat érnének, mert hát nincs létfontosságú szerv amire támadni lehetne. A számszeríj viszont brutális erejéből fakadóan könnyen átütheti őket mindenféle módosítás nélkül is. És milyen volt velük testközelből megütközni? A Vashegyre hoztak a visszatérők fegyvereket meg pajzsokat, amiket a mágusok meg is vizsgáltak. Hát nem voltak hétköznapi kovácsmunkák szó mi szó.
-Valóban nincs és ez egy örökké forgó mókuskerék, tehát sosem lesz vége.
*És ezt valóban így is gondolja. Az őrmesternek is megvan a maga véleménye az orkokról, de egyébként is az emberekben alapjában véve van ellenszenv irántuk így nem lepi meg nagyon a dolog.*
-Az elég nagy kockázat lenne Aoneer. Egy olyan ork csapatra támadni akik bebástyázták magukat a sziklák közé és hazai pályán mozognak. Felmorzsolnának minket a kövekre. Fizikailag még a legjobban képzett elfeknek is nehéz felvenni velük a harcot, mert roppant erősek. Ők viszont megteszik azt a szívességet, hogy beleszaladnak a nyilakba, amik elől nem nagyon van menekvés.
*Az elfek páratlan íjászok, ráadásul roppant gyorsak és ügyesek, tehát hamar tűpárnát képesek csinálni a zöldekből. Mert ott még mindig nem tartanak, hogy taktikusan és ésszel küzdjenek, az nem az ő stílusuk, de őszintén szólva addig a jó.*
-Nem szabad tovább nyújtózkodni mint amennyire a takaró ér. Öngyilkosság lenne betámadni őket a hegyekben.
*Ez még a törpéknek sem sikerült, pedig ők közelharcban jobbak azért mint a nyurga elfek.*
-Átkozottak. *sziszegi maga elé.* -Ezek aztán nem bánják, hogy mi kerül eléjük... mindenkit megölnek, és lehet, hogy a saját hullaseregükbe sorozzák őket.
*Na ez azért tényleg nagy képzelgés, így inkább vesz egy jó nagy levegőt, kifújja és nem erőlteti tovább ezt a vonalat.*
-Ez a Ziana hadnagy... alacsony, vörös hajú katonasapkát viselő nő, akinek a nyakában gyűrű lóg?
*Reméli, hogy nem de nagyobb az esély arra, hogy igen. Volt "szerencséje" hozzá a Vashegyen, és hát egyáltalán nem tett jó benyomást különleges stílusával. Persze a különleges szó itt a lehető legrosszabb értelemben értendő.
Amit Aoneer mond az az igazi alázatos katona igéjeként hangzik.*
-A tökéletesen mozgó gépezetben általában több a fogaskerék mint a rúgó. Viszont szép dolog tőled, hogy tudod hol a helyed és betartod a ranglétrát. Én magam sosem vágytam irányító szerepre, sokkal nehezebb mint azt sokan elképzelik, és hatalmas felelősséggel jár.
*Daranel is megkóstolja a maga husikáját, ami igazán ízletesre sikeredett.*
-Kénes hegyű nyíl? *kelti fel a vadász érdeklődését a valóban hasznos információ. Naná, hogy érdekli!*
-Jól hangzik. Én most akarok majd készíttetni hát... én csak úgy nevezem zúzó nyilakat. Nem hegyes, hanem tompa a nyíl vége aminek következtében bezúzza vagy eltöri a csontot. Szükség van hozzá kis módosításra a kiegyensúlyozáshoz, na meg pluszban még két tollra a nyíl végi vájatba. Ha szükség lesz az íjászokra feltétlenül ilyenekben kell gondolkodni, mert még az én drága és halálosan pontos elf nyilaim sem sokat érnének, mert hát nincs létfontosságú szerv amire támadni lehetne. A számszeríj viszont brutális erejéből fakadóan könnyen átütheti őket mindenféle módosítás nélkül is. És milyen volt velük testközelből megütközni? A Vashegyre hoztak a visszatérők fegyvereket meg pajzsokat, amiket a mágusok meg is vizsgáltak. Hát nem voltak hétköznapi kovácsmunkák szó mi szó.
4395. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-18 17:58:58
Üzenet elküldve: 2016-08-18 17:58:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nordak Trannyth//
*A virágokat koszorúnak fonja és lassan egyre jobban felveszi a formát, ahogy a virágokat fűzi bele.*
-Igazad van, mert tényleg gyakran ilyenek a gazdagok. Van közöttük kedvesebb, de sajnos sokszor semmit nem foglalkoznak azzal, akik körülöttük dolgoznak.
*Felsóhajt, mert gyakran bántották azzal, hogy levegőnek nézték, vagy úgy beszéltek vele, mint egy ronggyal. Nordak a fűbe dől, vidáman figyeli amikor elnyúlik a virágok között.*
-Igen az nagyon jó ötlet! A városőrségben jó lehet a munka.
*Felcsillannak a szemi a gondolatra, hogy Nordak esetleg a városőrséghez állhat. Akkor akár minden nap láthatják egymást. Éppen őszinte öröm csillan a szemében ennek hallatán, amikor összeakad a tekintetük.*
~Azt mondja magányos lett volna nélkülem? Jó ég, csak nem fog, csak nem akar megcsókolni?~
*A szíve gyorsabban kezd dobogni, amikor Nordak szemébe néz és a férfi közelebb hajol. Döbbenetében rés nyílik az ajkai között. Amikor Nordak megcsókolja megremeg, ahogy megérzi a férfi száját, hogy az övét érinti. Piruló vörös arccal ejti ki a kezéből a virágot és elakad a lélegzete. Tágra nyílt szemmel próbálja meg elhinni, hogy valóban ez történik vele és nem a képzelete űz vele tréfát. Lassan el meri hinni és lassan csukja be a szemét. A feszülés a gyomrában feloldódik és lassan édes érzés árad szét benne. A kezét Nordak karjára teszi és belekapaszkodik. Nem mer mozdulni, vagy viszonozni a csókot. Nem tudja hirtelen mit tegyen, de szeretné érezni még Nordak ajkait a sajátján és azt az édes szorítást mélyen legbelül. Kapaszkodik tovább belé, hogy jelezze, úgy érzi nem akar többé megválni tőle.*
*A virágokat koszorúnak fonja és lassan egyre jobban felveszi a formát, ahogy a virágokat fűzi bele.*
-Igazad van, mert tényleg gyakran ilyenek a gazdagok. Van közöttük kedvesebb, de sajnos sokszor semmit nem foglalkoznak azzal, akik körülöttük dolgoznak.
*Felsóhajt, mert gyakran bántották azzal, hogy levegőnek nézték, vagy úgy beszéltek vele, mint egy ronggyal. Nordak a fűbe dől, vidáman figyeli amikor elnyúlik a virágok között.*
-Igen az nagyon jó ötlet! A városőrségben jó lehet a munka.
*Felcsillannak a szemi a gondolatra, hogy Nordak esetleg a városőrséghez állhat. Akkor akár minden nap láthatják egymást. Éppen őszinte öröm csillan a szemében ennek hallatán, amikor összeakad a tekintetük.*
~Azt mondja magányos lett volna nélkülem? Jó ég, csak nem fog, csak nem akar megcsókolni?~
*A szíve gyorsabban kezd dobogni, amikor Nordak szemébe néz és a férfi közelebb hajol. Döbbenetében rés nyílik az ajkai között. Amikor Nordak megcsókolja megremeg, ahogy megérzi a férfi száját, hogy az övét érinti. Piruló vörös arccal ejti ki a kezéből a virágot és elakad a lélegzete. Tágra nyílt szemmel próbálja meg elhinni, hogy valóban ez történik vele és nem a képzelete űz vele tréfát. Lassan el meri hinni és lassan csukja be a szemét. A feszülés a gyomrában feloldódik és lassan édes érzés árad szét benne. A kezét Nordak karjára teszi és belekapaszkodik. Nem mer mozdulni, vagy viszonozni a csókot. Nem tudja hirtelen mit tegyen, de szeretné érezni még Nordak ajkait a sajátján és azt az édes szorítást mélyen legbelül. Kapaszkodik tovább belé, hogy jelezze, úgy érzi nem akar többé megválni tőle.*
4394. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-18 15:39:25
Üzenet elküldve: 2016-08-18 15:39:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A történet ismét érdekes irányba terelődik, részben érti Daranel szavat, részben pedig lehetetlennek tartja az egészet, no nem a történetet az nagyon is reális inkább a zöld ruhás férfi végső tanulságát nem tudja hová tenni, és legszívesebben a képébe is vágná, hogy ennek bizony semmi értelme.*
-Na látod csak kibújt a szög a zsákból. *Azt egyébként, hogy eresszék vissza az orkokat csupán viccnek szánta, ilyesmit egészséges lelki világú ember el se akar képzelni.*
-Tehát itt sem csak a hobbitelek mérete függött a háborútól. Az orkok visszajöhetnek, de akkor megint kínozni fogják az elfeket, és ezt az elfek megint nem fogják hagyni. Tetszik vagy sem egy ilyen helyzetben a katonának nincs sok választása. *Talán ismét nem azt a hangot üti meg amit meg akar ütni, elég nehéz megmagyarázni a saját filozófiáját, de annyi legalább érthető, hogy ha valamit ütni kell akkor egy városőr ütni fogja. Különösen ha az illetőnek rücskös zöld bőre van.*
-Én a magam részéről semmi bonyolultat nem látok a dologban. Ha Artheniorban kezdenék el az orkok ugyanezt én mindent megtennék, hogy megszabadulhassunk tőlük. Hogy ennek a vége elkergetés, mészárlás, vagy a bányába terelés lesz, az már más lapra tartozik, mindenek előtt attól kell megszabadulni aki a fejeket vágja és a polgárokat kínozza. És a helyetekben még a hegyekben is szétcsapnék néha, még mielőtt egyáltalán támadásra gyűlhetnének. *Ismét egy megkérdőjelezhető pont. Úgy látszik mindketten szeretnek a filozófia határterületein mozogni, de sajnos egyikük sem filozófus, különösen a városőr nem az, akinek a gondolatai már leginkább a sült őzhús körül forognak, és fokozott nyáltermelés közben már nem jönnek szájára olyan szépen a szavak.*
-Igen az egységben. Azokban akik együtt maradtak. Az őrmester ostoba módon előre lovagolt, senkivel nem egyeztetett semmit, az önkéntesek meg, akik csata előtt kiverték a hisztit... *Lassan már próbálja elvenni a saját ételadagját, ha minden igaz már meg kellett sülnie.*
-Van egy olyan sejtésem, hogy a holtak hazafelé mindet levadászták, mert egyel se találkoztam többet. De lehet csak véletlen, hiszen előtte se találkoztam egyikükkel se. *Majd ha esetleg meglátja őket a holtak hadaiban akkor üdvözli őket pár nekik címzett nyílvesszővel. Igazából rettentően undorító fajtának tartja ezt is, aki azt hiszi a harc csupán játék és mese, és jelentkezik önkéntesnek, aztán mikor meglátja, hogy amúgy az ellenségnél is van egy elég megtermett darabolóeszköz máris neki áll feljebb. A jobbja csak gyáván elkullog, nem kár érte észre sem veszik a hiányát, de a kegyetlenebbül beképzelt fajta még nekiáll pofázni és szépen megindokolni azt miért is ért ő jobban mindenhez mint a városőr vezetője. Ha még egyszer meglátja azt a lombrágót, lehet azonnal agyonlövi.*
-Talán Ziana hadnagy alkalmas erre a feladatra. Ő a legtöbb emberrel szót ért. *A vashegy urát sokan elismerik vezetőjüknek és szükség is van rá a harchoz, de a város nem kedveli annyira. A városi vezetőket pedig a déli urak vetik meg.*
-Na igen. Szóval én egyelőre a főnökökre hagyom a tervezgetést és segítek ahol tudok. Én csak egy fogaskerék vagyok ebben a gépezetben és nem a rugó, én sokakat hajtok, és engem is sokan hajtanak. Ha én akarnék mindent irányítani azzal csak felborítanám a dolgokat, szóval jobb ha azt csinálom ami a feladatom, azt viszont tökéletesen. *A hús megfújva lassan meghűl és a városőr végre belemélyesztheti a fogait. Egész jó lett. A vadász jóféle szereket tart magánál, ezeket ő ugyan nem adagolta tökéletesen, de nem egy gurmé, hogy a saját munkájába beleszóljon, és ekkora mértékű önkritikával sem rendelkezik.*
-Az őrség kénes hegyű nyilakat használ a holtak ellen. Az izzó hegy komolyabb roncsolást okoz, gyakorlatilag átégeti a testet. Egy fejtalálat ezzel, elvben megölheti a holtat. *Osztja meg az értékes információt vadásztársával két falat között.*
*A történet ismét érdekes irányba terelődik, részben érti Daranel szavat, részben pedig lehetetlennek tartja az egészet, no nem a történetet az nagyon is reális inkább a zöld ruhás férfi végső tanulságát nem tudja hová tenni, és legszívesebben a képébe is vágná, hogy ennek bizony semmi értelme.*
-Na látod csak kibújt a szög a zsákból. *Azt egyébként, hogy eresszék vissza az orkokat csupán viccnek szánta, ilyesmit egészséges lelki világú ember el se akar képzelni.*
-Tehát itt sem csak a hobbitelek mérete függött a háborútól. Az orkok visszajöhetnek, de akkor megint kínozni fogják az elfeket, és ezt az elfek megint nem fogják hagyni. Tetszik vagy sem egy ilyen helyzetben a katonának nincs sok választása. *Talán ismét nem azt a hangot üti meg amit meg akar ütni, elég nehéz megmagyarázni a saját filozófiáját, de annyi legalább érthető, hogy ha valamit ütni kell akkor egy városőr ütni fogja. Különösen ha az illetőnek rücskös zöld bőre van.*
-Én a magam részéről semmi bonyolultat nem látok a dologban. Ha Artheniorban kezdenék el az orkok ugyanezt én mindent megtennék, hogy megszabadulhassunk tőlük. Hogy ennek a vége elkergetés, mészárlás, vagy a bányába terelés lesz, az már más lapra tartozik, mindenek előtt attól kell megszabadulni aki a fejeket vágja és a polgárokat kínozza. És a helyetekben még a hegyekben is szétcsapnék néha, még mielőtt egyáltalán támadásra gyűlhetnének. *Ismét egy megkérdőjelezhető pont. Úgy látszik mindketten szeretnek a filozófia határterületein mozogni, de sajnos egyikük sem filozófus, különösen a városőr nem az, akinek a gondolatai már leginkább a sült őzhús körül forognak, és fokozott nyáltermelés közben már nem jönnek szájára olyan szépen a szavak.*
-Igen az egységben. Azokban akik együtt maradtak. Az őrmester ostoba módon előre lovagolt, senkivel nem egyeztetett semmit, az önkéntesek meg, akik csata előtt kiverték a hisztit... *Lassan már próbálja elvenni a saját ételadagját, ha minden igaz már meg kellett sülnie.*
-Van egy olyan sejtésem, hogy a holtak hazafelé mindet levadászták, mert egyel se találkoztam többet. De lehet csak véletlen, hiszen előtte se találkoztam egyikükkel se. *Majd ha esetleg meglátja őket a holtak hadaiban akkor üdvözli őket pár nekik címzett nyílvesszővel. Igazából rettentően undorító fajtának tartja ezt is, aki azt hiszi a harc csupán játék és mese, és jelentkezik önkéntesnek, aztán mikor meglátja, hogy amúgy az ellenségnél is van egy elég megtermett darabolóeszköz máris neki áll feljebb. A jobbja csak gyáván elkullog, nem kár érte észre sem veszik a hiányát, de a kegyetlenebbül beképzelt fajta még nekiáll pofázni és szépen megindokolni azt miért is ért ő jobban mindenhez mint a városőr vezetője. Ha még egyszer meglátja azt a lombrágót, lehet azonnal agyonlövi.*
-Talán Ziana hadnagy alkalmas erre a feladatra. Ő a legtöbb emberrel szót ért. *A vashegy urát sokan elismerik vezetőjüknek és szükség is van rá a harchoz, de a város nem kedveli annyira. A városi vezetőket pedig a déli urak vetik meg.*
-Na igen. Szóval én egyelőre a főnökökre hagyom a tervezgetést és segítek ahol tudok. Én csak egy fogaskerék vagyok ebben a gépezetben és nem a rugó, én sokakat hajtok, és engem is sokan hajtanak. Ha én akarnék mindent irányítani azzal csak felborítanám a dolgokat, szóval jobb ha azt csinálom ami a feladatom, azt viszont tökéletesen. *A hús megfújva lassan meghűl és a városőr végre belemélyesztheti a fogait. Egész jó lett. A vadász jóféle szereket tart magánál, ezeket ő ugyan nem adagolta tökéletesen, de nem egy gurmé, hogy a saját munkájába beleszóljon, és ekkora mértékű önkritikával sem rendelkezik.*
-Az őrség kénes hegyű nyilakat használ a holtak ellen. Az izzó hegy komolyabb roncsolást okoz, gyakorlatilag átégeti a testet. Egy fejtalálat ezzel, elvben megölheti a holtat. *Osztja meg az értékes információt vadásztársával két falat között.*
4393. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-18 14:34:42
Üzenet elküldve: 2016-08-18 14:34:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ebben a csőcselék témában teljes mértékben egyetértenek, bár Daranel némileg finomabban fejezné ki magát de Aoneer rátapint a lényegre. Ez viszont megint olyan dolog ami kiszűrhetetlen, és amíg a fajok léteznek mindig is lesznek olyanok akik ebbe a kategóriába sorolhatók. Ilyen a világ.*
-Hát nézd. *sóhajt egyet.* -Az elfek szerint igen, az orkok szerint nem. Megint csak a nézőpont. Az elfek azt kifogásolták, hogy az orkok egyre több fát vágnak ki és ritkítják vele az erdőt. Na meg voltak fura eltűnések amivel szintén őket gyanúsították... mint később kiderült brutálisan megkínozták majd levágták az elfek fejét és a sámánjaik díszként hordták a kikészített koponyát. Az orkok azt mondták nekik is kell a fa, hogy fűtsék a kohót, tudjanak kovácsolni és megtudják sütni egészben az elejtett állatot. De az egész "vadászat" azért robbant ki, mert az orkok élvezetből kínozták az elfeket. Persze ők ezt a kiszorítással magyarázták. Szóval elég bonyolult dolog. *vakarja meg feje búbját.* -Párszor összejöttek a vezetők egy-egy beszélgetésre, de a tárgyalások rövidek voltak és katasztrófába csaptak át.
*Azt azért Aoneer biztosan képes elképzelni, ahogyan az orkok és az elfek egy tárgyalóasztalnál ülnek és beszélik a maguk igazát.*
-Félreérted. *pillant a városőrre.* -Az alap élethelyük megszűnt, viszont az orkok mocskosul képesek alkalmazkodni, így a hegyek közé visszaszorítva is fennmaradtak. Ez azt hiszem kevés fajnak sikerült volna. Az orkok elég igénytelenek talán így menekülhettek meg, ráadásul mindig akadt egy-egy bátor vállalkozó szellemű egyén, aki átformálta a dühöngő vadállatokat, fegyvert adott a kezükbe és csatarendbe állította őket... hogy megbosszulják amit velük tettek.
*Szóval maradhatnak annyiban, hogy mindkét fajnak köszönhető az az állapot ami Völgyerdő környékén uralkodik. Sokszor az emberek isszák meg a levét, akik a hegyek és Völgyerdő között nomád életmódot folytatnak. A törpék viszont elég masszívan tartják a helyüket, talán ők arra a legerősebbek.*
-Jó kis élet, lehet meggondolom. *nevet fel. A továbbiakra egyszer felvonja szemöldökét, de inkább nem fűz hozzá semmit. Ő nem osztja azt a nézetet, hogy a holtak ostobák lennének a taktikához, elvégre is a jelentések és hallomások alapján mindent úgy csináltak ahogyan kellett. Első sorban a masszívabb csontok álltak páncélban, mögöttük az íjászok, hátrébb a vezér és az a varázshasználó valami aminek időnként elfelejti a nevét. Lehet, hogy nem mesterei a taktikának de alapszinten a vezetőjük ért hozzá... vagy legalábbis a józan paraszti esze megvan, némely emberekből meg még az is hiányzik.*
-Bizarr vég egy rossz döntést hozó őrmesternek. Egy hiba, és kész. Akkor mondhatni, hogy egységben volt az erő. Ott voltál te a társaddal, a Thargok, a majorságiaktól páran, az orkoktól néhányan ami engem annyira meglepett, hogy majdnem dobtam egy hátast! Meg egy-két mágus elvétve. Tehát ha egységben az erő akkor győzhetünk! Csak az a kérdés létezik e olyan személy, aki kapocsként szolgál és képes összekötni mindenkit. Talán a városőrség parancsnoka, vagy hadnagya lehet erre alkalmas. Esetleg Kagan Thargodar, vagy egy neves mágus akit nagy tisztelet övez.
*Nyilván a városőrnek is van egy-két tippje ezekre a személyekre, de az is lehet, hogy sokkal előrehaladottabb ez a dolog mint amennyire Daranel le lehet maradva az információk terén.
A következőkre tényleg jóízűen felnevet.*
-Mi sem egyszerűbb! Higgye el őrmester én nem vagyok a megfelelő ember erre. Talán az odavezető utat meglelném, de harcosi képzésem teljes hiányossága miatt reménytelen kísérlet lenne. *vallja be őszintén bár azért abban biztos, hogy Aoneer viccnek szánta ezt az egészet. Még hogy egy Daranel kaliberű figura döntené el a háború kimenetelét! Ugyan már! Főne is a fejük a "nagy" harcosoknak és vezéreknek.*
-Az utolsó gyökereiket is ki kell tépni tövestől, különben újra megjelennek. Egyet sem szabad életben hagyni. Milyen furcsa... ne maradjon életben a halott. Egyébként ha bármiféle segítség kellene vagy ilyenek és felajánlom szívesen szerény személyemet segítség gyanánt. Ezt akár fel is írhatod! *mosolyog.* -Nyilaknak ebben a formában a csatatéren nem hiszem, hogy nagy hasznát vennénk, de íjászok nélkül ki vonul a frontra nem igaz?
*Ebben a csőcselék témában teljes mértékben egyetértenek, bár Daranel némileg finomabban fejezné ki magát de Aoneer rátapint a lényegre. Ez viszont megint olyan dolog ami kiszűrhetetlen, és amíg a fajok léteznek mindig is lesznek olyanok akik ebbe a kategóriába sorolhatók. Ilyen a világ.*
-Hát nézd. *sóhajt egyet.* -Az elfek szerint igen, az orkok szerint nem. Megint csak a nézőpont. Az elfek azt kifogásolták, hogy az orkok egyre több fát vágnak ki és ritkítják vele az erdőt. Na meg voltak fura eltűnések amivel szintén őket gyanúsították... mint később kiderült brutálisan megkínozták majd levágták az elfek fejét és a sámánjaik díszként hordták a kikészített koponyát. Az orkok azt mondták nekik is kell a fa, hogy fűtsék a kohót, tudjanak kovácsolni és megtudják sütni egészben az elejtett állatot. De az egész "vadászat" azért robbant ki, mert az orkok élvezetből kínozták az elfeket. Persze ők ezt a kiszorítással magyarázták. Szóval elég bonyolult dolog. *vakarja meg feje búbját.* -Párszor összejöttek a vezetők egy-egy beszélgetésre, de a tárgyalások rövidek voltak és katasztrófába csaptak át.
*Azt azért Aoneer biztosan képes elképzelni, ahogyan az orkok és az elfek egy tárgyalóasztalnál ülnek és beszélik a maguk igazát.*
-Félreérted. *pillant a városőrre.* -Az alap élethelyük megszűnt, viszont az orkok mocskosul képesek alkalmazkodni, így a hegyek közé visszaszorítva is fennmaradtak. Ez azt hiszem kevés fajnak sikerült volna. Az orkok elég igénytelenek talán így menekülhettek meg, ráadásul mindig akadt egy-egy bátor vállalkozó szellemű egyén, aki átformálta a dühöngő vadállatokat, fegyvert adott a kezükbe és csatarendbe állította őket... hogy megbosszulják amit velük tettek.
*Szóval maradhatnak annyiban, hogy mindkét fajnak köszönhető az az állapot ami Völgyerdő környékén uralkodik. Sokszor az emberek isszák meg a levét, akik a hegyek és Völgyerdő között nomád életmódot folytatnak. A törpék viszont elég masszívan tartják a helyüket, talán ők arra a legerősebbek.*
-Jó kis élet, lehet meggondolom. *nevet fel. A továbbiakra egyszer felvonja szemöldökét, de inkább nem fűz hozzá semmit. Ő nem osztja azt a nézetet, hogy a holtak ostobák lennének a taktikához, elvégre is a jelentések és hallomások alapján mindent úgy csináltak ahogyan kellett. Első sorban a masszívabb csontok álltak páncélban, mögöttük az íjászok, hátrébb a vezér és az a varázshasználó valami aminek időnként elfelejti a nevét. Lehet, hogy nem mesterei a taktikának de alapszinten a vezetőjük ért hozzá... vagy legalábbis a józan paraszti esze megvan, némely emberekből meg még az is hiányzik.*
-Bizarr vég egy rossz döntést hozó őrmesternek. Egy hiba, és kész. Akkor mondhatni, hogy egységben volt az erő. Ott voltál te a társaddal, a Thargok, a majorságiaktól páran, az orkoktól néhányan ami engem annyira meglepett, hogy majdnem dobtam egy hátast! Meg egy-két mágus elvétve. Tehát ha egységben az erő akkor győzhetünk! Csak az a kérdés létezik e olyan személy, aki kapocsként szolgál és képes összekötni mindenkit. Talán a városőrség parancsnoka, vagy hadnagya lehet erre alkalmas. Esetleg Kagan Thargodar, vagy egy neves mágus akit nagy tisztelet övez.
*Nyilván a városőrnek is van egy-két tippje ezekre a személyekre, de az is lehet, hogy sokkal előrehaladottabb ez a dolog mint amennyire Daranel le lehet maradva az információk terén.
A következőkre tényleg jóízűen felnevet.*
-Mi sem egyszerűbb! Higgye el őrmester én nem vagyok a megfelelő ember erre. Talán az odavezető utat meglelném, de harcosi képzésem teljes hiányossága miatt reménytelen kísérlet lenne. *vallja be őszintén bár azért abban biztos, hogy Aoneer viccnek szánta ezt az egészet. Még hogy egy Daranel kaliberű figura döntené el a háború kimenetelét! Ugyan már! Főne is a fejük a "nagy" harcosoknak és vezéreknek.*
-Az utolsó gyökereiket is ki kell tépni tövestől, különben újra megjelennek. Egyet sem szabad életben hagyni. Milyen furcsa... ne maradjon életben a halott. Egyébként ha bármiféle segítség kellene vagy ilyenek és felajánlom szívesen szerény személyemet segítség gyanánt. Ezt akár fel is írhatod! *mosolyog.* -Nyilaknak ebben a formában a csatatéren nem hiszem, hogy nagy hasznát vennénk, de íjászok nélkül ki vonul a frontra nem igaz?
4392. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-18 11:38:22
Üzenet elküldve: 2016-08-18 11:38:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Erre már nem igazán tud mit mondani. Vannak e neki ilyen katonái? Vannak hát az is jobb, mint a semmi. Főleg most jó, mert most vannak fülig benne abban a bizonyosban.*
-Minden népnek megvan a maga csőcseléke. *Azt hiszi ezt már mondta korábban is, de lehet csak gondolta. Ez is egy letagadhatatlan életigazság, az egyszerű embernek csak annyira kell vigyáznia, hogy ne találja magát se fejjel a homokban, de fenékkel a korpában. Mindkettővel csak veszít valódi lényéből. Aztán, hogy Aoneer éppenséggel melyik rétegbe tartozik, azt nyugodtan döntse el más, őt legfeljebb majd nem fogja érdekelni a dolog, ahogy eddig se nagyon érdekelte, és amíg másokkal szemben neki dolga és feladata van addig az a feladat lesz a fontos, nem pedig a filozófiai magas értekezletek.*
-És volt okuk a kiszorításukra? *Teszi fel a kérdést, mert ha az ork arrafelé épp olyan bajkeverő nemzet volt, mint amilyenek itt akkor teljesen meg tudja érteni a dolgot, persze a jól nevelt zöldbőrű képét elég nehezen tudná elfogadni, és megérteni.*
-Vagy ha az elfek agresszorok voltak és megbánták, akkor adják vissza a területeket. Egyébként, ha még mindig tudnak támadni, és még mindig hatalmas, sőt nagyobb fejfájást okoznak nektek, mint korábban, akkor annyira mégse szűnhetett meg az életterük. *Ez csak egy egyszerű fejtegetés, ő igazából nem ismeri az ottani dolgokat és hangjából érződik nem is nagyon akar ebbe az egészbe belemenni. Szerencsére Daranel esélyt ad neki, hogy az egész vitát gyorsan lezárja.*
-Van aki kérdezget, és van aki eszik, iszik, nőzik, kártyázik, verekszik és vigyáz nehogy a fél világ megpusztuljon a jövőhéten. És gondoskodik arról is aki, hogy más tudjon mit kérdezgetni. *Ebből a szempontból persze ő áll a jó oldalon.*
-Javaslom lépj be te is az utóbbi klubba mielőtt kitalálod hogyan tedd jobbá a világot, ha minden igaz ezt az őrületet is ez hozta a fejünkre. Pár bolond kultista próbálta megmenteni a világot *Szája akaratlanul is mosolyra húzóik. Az elvei még mindig változatlanok, még nem is tervez leadni belőlük, ahogy a nem túlzottan egészséges, részben fekete humorérzéke is vele van. A rangjáért kapott gratulációt köszönettel elfogadja, örül, hogy legalább eddig eljutott azon a bizonyos létrán. Az oka leginkább az újonchiány volt. Már amennyire ő tudja. De testben elég erős és fejben elég képzett ahhoz, hogy ellássa a városőr tiszt szerepét.*
-Fogalmazzunk úgy kis előőrs volt, de az teljesen megsemmisült. A teljes hadsereg ellen esélyünk sem lett volna, és a holtak is ostobák a taktikákhoz. *Az, hogy mást hallott az végül is érthető. Ő az egészet úgy élte meg, mint a Thargarod vérszövetség elsöprő erejének bizonyítékát, ám ezek szerint a klán tagjainak ez csupán egy fárasztó munkanap volt.*
-Egy városőr őrmester társammal, néhány katonával és egy csapat önkéntessel mentünk ki. Az őrmester rövid úton megölette magát is és az embereit is egy rendkívül ostoba katonai trükkel. Az önkéntesek szétszéledtek. Csak Ald'as, a Tharg csapat és én maradtunk ott a helyszínen. Először elpusztították a holtakat, majd utána nem sokkal a segítségképpen érkező démoni lovasokat is. A feladathoz képest minimális emberveszteségeik voltak csak, azt hiszem egyetlen halálos áldozata volt a csatának az ő oldalukról. *Aztán meg visszavonultak. Daranel fejtegetése érdekes, mert nagyjából neki is ugyanez a gondolat jutott eszébe pár nappal ezelőtt. Ha megölik a vezért, akkor nincs hadsereg.*
-Látom van a feladatunkra egy önkéntes. *Veregeti hátba a zöld ruhást, már ha az hagyja neki a dolgot.*
-Gondolom te vagy az egyik legjobb felderítő és ismered is a vadont. Biztos vagyok benne, hogy képes vagy betörni a főgörényekhez, aztán ha legyőzöd őt majd rögtön vissza is áll a rend. Biztos nem nagydolog, a fantomokat is hármasban vertük agyon. *Ez nagyjából mutatja a dolog lehetetlenségét, és az ellenérzéseket az élő holtakkal szemben.*
-Szerintem tartsuk, magunkat a tervez. Az őrségnek is az az érdeke, ami a Thargoknak. Kiirtani a holtak kórságát. Előbb, vagy utóbb minden sorra fog kerülni, legfeljebb lassan és unalmasan, de ha rajtam múlik csipkedni, fogják magukat.
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.18 11:51:31
*Erre már nem igazán tud mit mondani. Vannak e neki ilyen katonái? Vannak hát az is jobb, mint a semmi. Főleg most jó, mert most vannak fülig benne abban a bizonyosban.*
-Minden népnek megvan a maga csőcseléke. *Azt hiszi ezt már mondta korábban is, de lehet csak gondolta. Ez is egy letagadhatatlan életigazság, az egyszerű embernek csak annyira kell vigyáznia, hogy ne találja magát se fejjel a homokban, de fenékkel a korpában. Mindkettővel csak veszít valódi lényéből. Aztán, hogy Aoneer éppenséggel melyik rétegbe tartozik, azt nyugodtan döntse el más, őt legfeljebb majd nem fogja érdekelni a dolog, ahogy eddig se nagyon érdekelte, és amíg másokkal szemben neki dolga és feladata van addig az a feladat lesz a fontos, nem pedig a filozófiai magas értekezletek.*
-És volt okuk a kiszorításukra? *Teszi fel a kérdést, mert ha az ork arrafelé épp olyan bajkeverő nemzet volt, mint amilyenek itt akkor teljesen meg tudja érteni a dolgot, persze a jól nevelt zöldbőrű képét elég nehezen tudná elfogadni, és megérteni.*
-Vagy ha az elfek agresszorok voltak és megbánták, akkor adják vissza a területeket. Egyébként, ha még mindig tudnak támadni, és még mindig hatalmas, sőt nagyobb fejfájást okoznak nektek, mint korábban, akkor annyira mégse szűnhetett meg az életterük. *Ez csak egy egyszerű fejtegetés, ő igazából nem ismeri az ottani dolgokat és hangjából érződik nem is nagyon akar ebbe az egészbe belemenni. Szerencsére Daranel esélyt ad neki, hogy az egész vitát gyorsan lezárja.*
-Van aki kérdezget, és van aki eszik, iszik, nőzik, kártyázik, verekszik és vigyáz nehogy a fél világ megpusztuljon a jövőhéten. És gondoskodik arról is aki, hogy más tudjon mit kérdezgetni. *Ebből a szempontból persze ő áll a jó oldalon.*
-Javaslom lépj be te is az utóbbi klubba mielőtt kitalálod hogyan tedd jobbá a világot, ha minden igaz ezt az őrületet is ez hozta a fejünkre. Pár bolond kultista próbálta megmenteni a világot *Szája akaratlanul is mosolyra húzóik. Az elvei még mindig változatlanok, még nem is tervez leadni belőlük, ahogy a nem túlzottan egészséges, részben fekete humorérzéke is vele van. A rangjáért kapott gratulációt köszönettel elfogadja, örül, hogy legalább eddig eljutott azon a bizonyos létrán. Az oka leginkább az újonchiány volt. Már amennyire ő tudja. De testben elég erős és fejben elég képzett ahhoz, hogy ellássa a városőr tiszt szerepét.*
-Fogalmazzunk úgy kis előőrs volt, de az teljesen megsemmisült. A teljes hadsereg ellen esélyünk sem lett volna, és a holtak is ostobák a taktikákhoz. *Az, hogy mást hallott az végül is érthető. Ő az egészet úgy élte meg, mint a Thargarod vérszövetség elsöprő erejének bizonyítékát, ám ezek szerint a klán tagjainak ez csupán egy fárasztó munkanap volt.*
-Egy városőr őrmester társammal, néhány katonával és egy csapat önkéntessel mentünk ki. Az őrmester rövid úton megölette magát is és az embereit is egy rendkívül ostoba katonai trükkel. Az önkéntesek szétszéledtek. Csak Ald'as, a Tharg csapat és én maradtunk ott a helyszínen. Először elpusztították a holtakat, majd utána nem sokkal a segítségképpen érkező démoni lovasokat is. A feladathoz képest minimális emberveszteségeik voltak csak, azt hiszem egyetlen halálos áldozata volt a csatának az ő oldalukról. *Aztán meg visszavonultak. Daranel fejtegetése érdekes, mert nagyjából neki is ugyanez a gondolat jutott eszébe pár nappal ezelőtt. Ha megölik a vezért, akkor nincs hadsereg.*
-Látom van a feladatunkra egy önkéntes. *Veregeti hátba a zöld ruhást, már ha az hagyja neki a dolgot.*
-Gondolom te vagy az egyik legjobb felderítő és ismered is a vadont. Biztos vagyok benne, hogy képes vagy betörni a főgörényekhez, aztán ha legyőzöd őt majd rögtön vissza is áll a rend. Biztos nem nagydolog, a fantomokat is hármasban vertük agyon. *Ez nagyjából mutatja a dolog lehetetlenségét, és az ellenérzéseket az élő holtakkal szemben.*
-Szerintem tartsuk, magunkat a tervez. Az őrségnek is az az érdeke, ami a Thargoknak. Kiirtani a holtak kórságát. Előbb, vagy utóbb minden sorra fog kerülni, legfeljebb lassan és unalmasan, de ha rajtam múlik csipkedni, fogják magukat.
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.18 11:51:31
4391. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-18 10:30:57
Üzenet elküldve: 2016-08-18 10:30:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nagyon is tisztában van vele, hogy jelenleg mi forog kockán, ő ezt csak nagy általánosságban mondta. Ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy az emberi "hódító" természetnek nincs határ szabva, így képes a háborúnál is nagyobb csapást mérni a világra.*
-Nyilván nem erre a helyzetre gondoltam, mert ez elég különleges és vészjósló. De sajnos van sok olyan katona is, akiknek ez a fő opció. Pénz, siker, csillogás... ne is akarj meggyőzni az ellenkezőjéről. *mondja miközben sütögeti a húst. Mellesleg nem kizárt, hogy a holtak is semmi másból nem teszik ezt, csak mindössze a földért, területért, ahol létrehozhatnak egy halottvárost, vagy végtelen mennyiségű utánpótlást szedhetnek össze.*
-Nem de sajnos annak is megvoltak az okai Aoneer. Mert mit gondolsz miért váltak dühöngő őrült állattá az orkok? Mert csökkentették a területeiket, és mindenkit szorítottak a hegyek közé. Ne érts félre nem védem őket, távol álljon tőlem, de a vad is akkor a legveszélyesebb és legagresszívabb amikor sarokba szorítják.
*Na persze erről Völgyerdőben sem beszéltek nyíltan, de sokat sugdolóztak a háttérben. Sajnos már az elfek lényegében minden fát és bokrot maguknak szerettek volna kiközösíteni, és elvették az orkok életterét. Kifüstölték a barlangokat, majd beomlasztották.
A faji kérdések érdekes dolgok, mindenkinek megvan a maga ragaszkodása és ellenszenve, de mélyen megnézve egyik sem különb a másiknál! Pusztán a nézetek és elképzelések változóak meg a célok. Így sajnos az emberek sem különbek a többinél még akkor sem, ha sokan ezt akarják bemesélni maguknak. Elvégre is meg lehet nézni, hogy az ember volt e az aki először betette e világba a lábát vagy nem.*
-Sok itt a kérdőjel... sokkal több mint amire mi ponttá tudnánk alakítani.
*Ő már nem is gondolkodik ezen, mivel ebbe egész egyszerűen bele lehet őrülni! Mennek itt a spekulációk össze-vissza és közben kézzel fogható értelmes bizonyítékok alig akadnak.
Úgy tűnik a városőri munka nem nyomozói ahol a teljes titoktartás kötelez. Aoneer tehát nem "hétköznapi" közkatona, hanem valamivel magasabb rangban áll.*
-Az már elég szép rang, gratulálok hozzá.
*Nyilván kiérdemelte valahogy és nem csak azért kapta mert rajta kívül nincs senki más aki alkalmasabb és állandóbb. Ugye nem?! Mert az elég szomorú lenne és azt mutatná, hogy a városi erőknek kevés igazán ütős embere van.*
-Ez is a munkával jár. Szétverte? *húzza fel egyik szemöldökét kérdően.* -Abból amit én hallottam ez elég erős kifejezés. Lényegében egy hajszálon múlott, hogy végkimerülésükben ne essenek össze és tapossák őket agyon. Vagyis hát én ezt hallottam.
*Na meg elég volt látni a hazatérő sérülteket, többek között az egyik legnagyobb Tharg lovagot. Nem úgy tértek haza mintha egy légypiszkot söpörtek volna le a vállukról.*
-És mi volt a kastélynál? Találtatok valamiféle nyomot vagy valamit? Mert talán a legjobb lenne megtalálni a fejet és elválasztani a testtől ami ezt az egészet mozgatja. Na de találja meg azt na valaki!
*Közben a hús egyre ínycsiklandozóbb illatokkal tölti meg a levegőt és orrát... hamarosan ehetnek.*
*Nagyon is tisztában van vele, hogy jelenleg mi forog kockán, ő ezt csak nagy általánosságban mondta. Ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy az emberi "hódító" természetnek nincs határ szabva, így képes a háborúnál is nagyobb csapást mérni a világra.*
-Nyilván nem erre a helyzetre gondoltam, mert ez elég különleges és vészjósló. De sajnos van sok olyan katona is, akiknek ez a fő opció. Pénz, siker, csillogás... ne is akarj meggyőzni az ellenkezőjéről. *mondja miközben sütögeti a húst. Mellesleg nem kizárt, hogy a holtak is semmi másból nem teszik ezt, csak mindössze a földért, területért, ahol létrehozhatnak egy halottvárost, vagy végtelen mennyiségű utánpótlást szedhetnek össze.*
-Nem de sajnos annak is megvoltak az okai Aoneer. Mert mit gondolsz miért váltak dühöngő őrült állattá az orkok? Mert csökkentették a területeiket, és mindenkit szorítottak a hegyek közé. Ne érts félre nem védem őket, távol álljon tőlem, de a vad is akkor a legveszélyesebb és legagresszívabb amikor sarokba szorítják.
*Na persze erről Völgyerdőben sem beszéltek nyíltan, de sokat sugdolóztak a háttérben. Sajnos már az elfek lényegében minden fát és bokrot maguknak szerettek volna kiközösíteni, és elvették az orkok életterét. Kifüstölték a barlangokat, majd beomlasztották.
A faji kérdések érdekes dolgok, mindenkinek megvan a maga ragaszkodása és ellenszenve, de mélyen megnézve egyik sem különb a másiknál! Pusztán a nézetek és elképzelések változóak meg a célok. Így sajnos az emberek sem különbek a többinél még akkor sem, ha sokan ezt akarják bemesélni maguknak. Elvégre is meg lehet nézni, hogy az ember volt e az aki először betette e világba a lábát vagy nem.*
-Sok itt a kérdőjel... sokkal több mint amire mi ponttá tudnánk alakítani.
*Ő már nem is gondolkodik ezen, mivel ebbe egész egyszerűen bele lehet őrülni! Mennek itt a spekulációk össze-vissza és közben kézzel fogható értelmes bizonyítékok alig akadnak.
Úgy tűnik a városőri munka nem nyomozói ahol a teljes titoktartás kötelez. Aoneer tehát nem "hétköznapi" közkatona, hanem valamivel magasabb rangban áll.*
-Az már elég szép rang, gratulálok hozzá.
*Nyilván kiérdemelte valahogy és nem csak azért kapta mert rajta kívül nincs senki más aki alkalmasabb és állandóbb. Ugye nem?! Mert az elég szomorú lenne és azt mutatná, hogy a városi erőknek kevés igazán ütős embere van.*
-Ez is a munkával jár. Szétverte? *húzza fel egyik szemöldökét kérdően.* -Abból amit én hallottam ez elég erős kifejezés. Lényegében egy hajszálon múlott, hogy végkimerülésükben ne essenek össze és tapossák őket agyon. Vagyis hát én ezt hallottam.
*Na meg elég volt látni a hazatérő sérülteket, többek között az egyik legnagyobb Tharg lovagot. Nem úgy tértek haza mintha egy légypiszkot söpörtek volna le a vállukról.*
-És mi volt a kastélynál? Találtatok valamiféle nyomot vagy valamit? Mert talán a legjobb lenne megtalálni a fejet és elválasztani a testtől ami ezt az egészet mozgatja. Na de találja meg azt na valaki!
*Közben a hús egyre ínycsiklandozóbb illatokkal tölti meg a levegőt és orrát... hamarosan ehetnek.*
4390. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-18 07:20:07
Üzenet elküldve: 2016-08-18 07:20:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igen, egy harcos alkatot szinte rögtön fel lehet ismerni a világhoz való hozzáállásáról. Igazából csak annyi a különbség, hogy van aki aktívan cselekszik és van aki várja csodát, aztán nem csoda történik, hanem valaki más megoldja helyette a problémát ő pedig áldhatja az isteneket azok világon túli jóságáért és levonhatja a következtetést, hogy bizony ez után sem ártana csendben és nyugton maradnia, és mint valami területét védő állat abba harapnia bele akiben a közvetlen és megfogható fenyegetést látja. Ezért csodálja annyira a Pirtianesi rendszert. Sokkal érettebb és felvilágosultabb kultúra az a többi városnál, és hihetetlen számára, hogy ezt az egészet orkok és mélységi szutykok hozták létre, de nyilván ennek a két fajnak minden más fajnál nagyobb szüksége van a katonai morálra és a tiszta tényeken alapuló tisztánlátásra.*
-Jelenleg nem csak a földjeink forognak kockán. *Próbálja meg visszarántani a másikat a valóság talajára, mert ezt a mondatot bizony már hallotta párszor, és nem tartozik a kedvenc szólásai közé.*
-Ne mond nekem, hogy amikor az alvilág kapui megnyílnak és a démoni métellyel vegyes rettenet kiárad a világra, a holtak az utakon masíroznak és hadrendbe szerveződnek. Amikor a karavánpihenőt elözönlötték, és minden falusi kénytelen volt elmenekülni a saját földjeiről akkor a katonáknak feltétlenül a dicsőség és a pénz jár a fejében. *Persze vannak ennél kisebb konfliktusok is, de azt általában a nemesek és a zsoldosok lerendezik egymás közt, ráadásul ezek is ritkák mint a háromfejű fehér holló. Gonosznak beállítani azt akinek valami célja van az életben és akár meg is küzd annak megszerzéséért, pedig szerinte nem több mint a tétlenség újabb megindoklása, és az ágy alatt reszketés előszobája.*
-És amikor az ocsmány zöld banda beivott és rátört Völgyerdőre szerintem Eelaran nagyúr sem csak azért aggódott, hogy esetleg egy ork törzsfő átveszi az ő uradalmát. *Amit Daranel mond az bizonyos szempontból még kegyetlenebb az ő elképzeléseinél is. A világ tele van egy csomó olyan dologgal amit megvet és elutasít. A sötételfeket sem kedveli, de mégis ott van Pirtianes mint a kultúra virágzó csillaga ami megmutatta, hogy ez a sokadik látásra is ellenszenves faj akár elsőrangú dolgokat is képes létrehozni. A félvérektől is alapvetően viszolyog, és közben ott van a kollégája akit egy megbízható városőrként és ügyes harcosként ismert meg. Persze az ember és az állat különbségét talán nem kéne ráhúzni az intelligens fajok mindegyikére, de neki akaratlanul is ez jutott eszébe a dologról. Hiába. Minden típusnak megvan a maga söpredéke.*
-Ezért is gondoltam rá. De a háború vége előtt biztos nem kezdek bele a tanulásba. Bár ez is egy bizonytalan dolog. Lehet a télre már béke lesz a környéken, de az is lehet, még tíz évig nem lesz nyugtom se nekem se az őrségnek. Még az is lehet, hogy az élőholtak ittléte beindít valamiféle láncreakciót és mire végzünk velük már ki is alakult egy jóval erősebb és veszélyesebb ellenfél.
*Még nem tudja mire is gondoljon pontosan, de már vannak tippjei. A banditákat és útonállókat a holtak elpusztították, a söpredékből ami megmaradt azok a városi zsiványok, a kalózok, és persze a hamisítók. Ez utóbbi csapat még most is remekül meglehet Artheniorban, és a többi gazfickó is kap eleget a menekültek kifosztásából.
Daranel beismerő vallomását nem tudja végighallgatni nevetés nélkül. Nem rossz szándékú, az adott helyzet hozza és nagyjából meg is áll vele mire a másik ismét a hivatásáról kezdi el kérdezgetni. Nem foglalkozik vele, hogy tovább titokban tartsa és nem is akkora nagy titok nyugodtan elmondhatja neki, ha már egyszer ilyen egyenesen rákérdezett.*
-Ami azt illeti őrmesteri rangban vagyok. Elviekben három ember van a kezem alatt és a dolgom az őrjáratok vezetése lenne. *Azok a boldog békeidők. Szerette ő üldözni a bűnt és kergetni a zsiványokat a város utcáin, lecsukni azokat akik közvetlenül a barakk előtt hánytak fittyet a törvényre ezzel szemtől szembe sértve meg a barakk jó hírét. Szeretett átlátni az egyszerű hazugságokon, és valahol még a hadnagya jelenlétét is kedvelte, bár ezt nyilván soha nem akarná bevallani. Saját erejéből nem.*
-Lenne, de újabban azzal foglalkozom, hogy olyan helyekre megyek ahová más nem elég hülye, hogy önként elmenjen. A Grombar kastély előtt is ott voltam amikor a Tharg csapat szétverte a holtak egyik előőrsét. *Ez nyilván megint egy halom kérdésre adhat okot, de a háború zajlása alatt különös erről beszélni. Jobb lenne az egész esemény után megírni róla az emlékeit, vagy egy körsó sör mellett történeteket mesélni a többi harcossal, hőstettekkel szédíteni a hölgyeket, és az igazságot hírből sem ismerő dalokat zengetni a bárdokkal.*
*Igen, egy harcos alkatot szinte rögtön fel lehet ismerni a világhoz való hozzáállásáról. Igazából csak annyi a különbség, hogy van aki aktívan cselekszik és van aki várja csodát, aztán nem csoda történik, hanem valaki más megoldja helyette a problémát ő pedig áldhatja az isteneket azok világon túli jóságáért és levonhatja a következtetést, hogy bizony ez után sem ártana csendben és nyugton maradnia, és mint valami területét védő állat abba harapnia bele akiben a közvetlen és megfogható fenyegetést látja. Ezért csodálja annyira a Pirtianesi rendszert. Sokkal érettebb és felvilágosultabb kultúra az a többi városnál, és hihetetlen számára, hogy ezt az egészet orkok és mélységi szutykok hozták létre, de nyilván ennek a két fajnak minden más fajnál nagyobb szüksége van a katonai morálra és a tiszta tényeken alapuló tisztánlátásra.*
-Jelenleg nem csak a földjeink forognak kockán. *Próbálja meg visszarántani a másikat a valóság talajára, mert ezt a mondatot bizony már hallotta párszor, és nem tartozik a kedvenc szólásai közé.*
-Ne mond nekem, hogy amikor az alvilág kapui megnyílnak és a démoni métellyel vegyes rettenet kiárad a világra, a holtak az utakon masíroznak és hadrendbe szerveződnek. Amikor a karavánpihenőt elözönlötték, és minden falusi kénytelen volt elmenekülni a saját földjeiről akkor a katonáknak feltétlenül a dicsőség és a pénz jár a fejében. *Persze vannak ennél kisebb konfliktusok is, de azt általában a nemesek és a zsoldosok lerendezik egymás közt, ráadásul ezek is ritkák mint a háromfejű fehér holló. Gonosznak beállítani azt akinek valami célja van az életben és akár meg is küzd annak megszerzéséért, pedig szerinte nem több mint a tétlenség újabb megindoklása, és az ágy alatt reszketés előszobája.*
-És amikor az ocsmány zöld banda beivott és rátört Völgyerdőre szerintem Eelaran nagyúr sem csak azért aggódott, hogy esetleg egy ork törzsfő átveszi az ő uradalmát. *Amit Daranel mond az bizonyos szempontból még kegyetlenebb az ő elképzeléseinél is. A világ tele van egy csomó olyan dologgal amit megvet és elutasít. A sötételfeket sem kedveli, de mégis ott van Pirtianes mint a kultúra virágzó csillaga ami megmutatta, hogy ez a sokadik látásra is ellenszenves faj akár elsőrangú dolgokat is képes létrehozni. A félvérektől is alapvetően viszolyog, és közben ott van a kollégája akit egy megbízható városőrként és ügyes harcosként ismert meg. Persze az ember és az állat különbségét talán nem kéne ráhúzni az intelligens fajok mindegyikére, de neki akaratlanul is ez jutott eszébe a dologról. Hiába. Minden típusnak megvan a maga söpredéke.*
-Ezért is gondoltam rá. De a háború vége előtt biztos nem kezdek bele a tanulásba. Bár ez is egy bizonytalan dolog. Lehet a télre már béke lesz a környéken, de az is lehet, még tíz évig nem lesz nyugtom se nekem se az őrségnek. Még az is lehet, hogy az élőholtak ittléte beindít valamiféle láncreakciót és mire végzünk velük már ki is alakult egy jóval erősebb és veszélyesebb ellenfél.
*Még nem tudja mire is gondoljon pontosan, de már vannak tippjei. A banditákat és útonállókat a holtak elpusztították, a söpredékből ami megmaradt azok a városi zsiványok, a kalózok, és persze a hamisítók. Ez utóbbi csapat még most is remekül meglehet Artheniorban, és a többi gazfickó is kap eleget a menekültek kifosztásából.
Daranel beismerő vallomását nem tudja végighallgatni nevetés nélkül. Nem rossz szándékú, az adott helyzet hozza és nagyjából meg is áll vele mire a másik ismét a hivatásáról kezdi el kérdezgetni. Nem foglalkozik vele, hogy tovább titokban tartsa és nem is akkora nagy titok nyugodtan elmondhatja neki, ha már egyszer ilyen egyenesen rákérdezett.*
-Ami azt illeti őrmesteri rangban vagyok. Elviekben három ember van a kezem alatt és a dolgom az őrjáratok vezetése lenne. *Azok a boldog békeidők. Szerette ő üldözni a bűnt és kergetni a zsiványokat a város utcáin, lecsukni azokat akik közvetlenül a barakk előtt hánytak fittyet a törvényre ezzel szemtől szembe sértve meg a barakk jó hírét. Szeretett átlátni az egyszerű hazugságokon, és valahol még a hadnagya jelenlétét is kedvelte, bár ezt nyilván soha nem akarná bevallani. Saját erejéből nem.*
-Lenne, de újabban azzal foglalkozom, hogy olyan helyekre megyek ahová más nem elég hülye, hogy önként elmenjen. A Grombar kastély előtt is ott voltam amikor a Tharg csapat szétverte a holtak egyik előőrsét. *Ez nyilván megint egy halom kérdésre adhat okot, de a háború zajlása alatt különös erről beszélni. Jobb lenne az egész esemény után megírni róla az emlékeit, vagy egy körsó sör mellett történeteket mesélni a többi harcossal, hőstettekkel szédíteni a hölgyeket, és az igazságot hírből sem ismerő dalokat zengetni a bárdokkal.*
4389. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-18 06:37:57
Üzenet elküldve: 2016-08-18 06:37:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Mondhatni ezzel jár. Én magam sem kuporodnék a szoba egyik sarkában, hanem inkább fegyvert fogok és az ellenség felé irányítom.
*Tiszta sor, na meg teljesen magától értetődő. Elvégre is lehet itt bujkálni mindenkinek a maga kis bástyájába, erődjébe, palotájába, ha beüt a baj úgyis utoléri ott is őket.*
-Nincs kétségem e felől.
*Bár Aoneer a számszeríjat is megérdemli véleménye szerint. Mesterkard, számszeríj, lándzsa... elég szép kis fegyvertár, ráadásul kellően kombinatív, így többféle harcmodorhoz is viszonyíthat. Még a lovas rohamhoz is.*
-Nem feltétlen. Elvégre is ha belegondolsz miért háborúzunk? Földért meg dicsőségért? Ezek nem olyan dolgok amiknek feltétlenül követelniük kell a drága életeket.
*Ez pedig Daranel véleménye erről. Sajnos a háború mindig is volt, van, lesz és ezzel szemben semmit sem tehetnek.*
-Igen van benne valami, ugyanakkor a vadászat nem csak az állatok elejtéséről vagy elfogásáról szól, hanem a vadgazdálkodás, vadvédelem, etetése, gondozása. De tény, hogy az állatra nézve kegyetlen. Viszont emberi dolog, sokan azt tartják azért vannak, hogy élelemként szolgálják az embert mint felsőbbrendű fajt, és uralkodjunk felettük. A húsra pedig szükség van.
*Hát ez sem éppen a legkedvesebb megfogalmazás, egy állatvédő biztosan keresztbe nyelné le a zöld ruhást, ugyanakkor a vadászat tényleg ez! Aoneer nézetei egyébként nem rosszak, eléggé helyén van az esze.*
-Na azt például pont ismerem. Láttam már, hogy használják a mágusok, sőt Taitos mindig azt mondta, hogy idézem, "a mágus legjobb barátja a mana lövedék". Egyébként nektek az tényleg jó lenne, főleg ha valakit kergettek és mondjuk többszörös felszólítás ellenére sem akar megállni akkor mégsem kell a nyílt utcán agyonlőni, hanem megdobod ezzel és kénytelen megállni.
*Ha Daranel mégis valami csodának köszönhetően a mágia felé terelődne akkor például a madártávlat varázslatok jól jönnének nem csak felderítéshez, de vadászathoz is. Meg van még pár amit össze lehetne kaparni.*
-Hát tudják azok. *mosolyog.* -A legszebb nők az elfek, és bizony elég forróvérűek. Nálunk is inkább... öhm... hát. *vakarja meg felét és kicsit elvörösödik az arca.* -Velem volt a baj. Tudod... kevés voltam neki. De hát nem tehetek róla. *tárja szét a karját.* -Két év után nem volt már energiám akár napjában többször is! Hát bocsánat na! *neveti el magát a végén, tényleg kicsit vicces a dolog.*
-Úgy még én sem, azt inkább a halászok szokták, hogy nagyobb mennyiséget fogjanak és terítsék a piacon. Ja lecsúszik ha lecsúszik... egyszer majdnem belefulladtam, azóta csak nyammogom mielőtt lenyelném mint az aggastyánok. *nevet fel ismét.* -Viszont a hallét azt nagyon szeretem. Ha már szóba jött itt a városőrség. Te milyen pozíciót töltesz be és mi a legfőbb napi rutinfeladatod? Vagy hány ember van a kezed alatt? Már persze ha szabad erről beszélni. De ha titok akkor elnézést.
-Mondhatni ezzel jár. Én magam sem kuporodnék a szoba egyik sarkában, hanem inkább fegyvert fogok és az ellenség felé irányítom.
*Tiszta sor, na meg teljesen magától értetődő. Elvégre is lehet itt bujkálni mindenkinek a maga kis bástyájába, erődjébe, palotájába, ha beüt a baj úgyis utoléri ott is őket.*
-Nincs kétségem e felől.
*Bár Aoneer a számszeríjat is megérdemli véleménye szerint. Mesterkard, számszeríj, lándzsa... elég szép kis fegyvertár, ráadásul kellően kombinatív, így többféle harcmodorhoz is viszonyíthat. Még a lovas rohamhoz is.*
-Nem feltétlen. Elvégre is ha belegondolsz miért háborúzunk? Földért meg dicsőségért? Ezek nem olyan dolgok amiknek feltétlenül követelniük kell a drága életeket.
*Ez pedig Daranel véleménye erről. Sajnos a háború mindig is volt, van, lesz és ezzel szemben semmit sem tehetnek.*
-Igen van benne valami, ugyanakkor a vadászat nem csak az állatok elejtéséről vagy elfogásáról szól, hanem a vadgazdálkodás, vadvédelem, etetése, gondozása. De tény, hogy az állatra nézve kegyetlen. Viszont emberi dolog, sokan azt tartják azért vannak, hogy élelemként szolgálják az embert mint felsőbbrendű fajt, és uralkodjunk felettük. A húsra pedig szükség van.
*Hát ez sem éppen a legkedvesebb megfogalmazás, egy állatvédő biztosan keresztbe nyelné le a zöld ruhást, ugyanakkor a vadászat tényleg ez! Aoneer nézetei egyébként nem rosszak, eléggé helyén van az esze.*
-Na azt például pont ismerem. Láttam már, hogy használják a mágusok, sőt Taitos mindig azt mondta, hogy idézem, "a mágus legjobb barátja a mana lövedék". Egyébként nektek az tényleg jó lenne, főleg ha valakit kergettek és mondjuk többszörös felszólítás ellenére sem akar megállni akkor mégsem kell a nyílt utcán agyonlőni, hanem megdobod ezzel és kénytelen megállni.
*Ha Daranel mégis valami csodának köszönhetően a mágia felé terelődne akkor például a madártávlat varázslatok jól jönnének nem csak felderítéshez, de vadászathoz is. Meg van még pár amit össze lehetne kaparni.*
-Hát tudják azok. *mosolyog.* -A legszebb nők az elfek, és bizony elég forróvérűek. Nálunk is inkább... öhm... hát. *vakarja meg felét és kicsit elvörösödik az arca.* -Velem volt a baj. Tudod... kevés voltam neki. De hát nem tehetek róla. *tárja szét a karját.* -Két év után nem volt már energiám akár napjában többször is! Hát bocsánat na! *neveti el magát a végén, tényleg kicsit vicces a dolog.*
-Úgy még én sem, azt inkább a halászok szokták, hogy nagyobb mennyiséget fogjanak és terítsék a piacon. Ja lecsúszik ha lecsúszik... egyszer majdnem belefulladtam, azóta csak nyammogom mielőtt lenyelném mint az aggastyánok. *nevet fel ismét.* -Viszont a hallét azt nagyon szeretem. Ha már szóba jött itt a városőrség. Te milyen pozíciót töltesz be és mi a legfőbb napi rutinfeladatod? Vagy hány ember van a kezed alatt? Már persze ha szabad erről beszélni. De ha titok akkor elnézést.
4388. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-17 23:02:17
Üzenet elküldve: 2016-08-17 23:02:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Korinia Liberiti//
*Elbűvölve figyeli, ahogy Korinia a virágokkal ügyködik. Kíváncsi vajon miért szed ennyi virágot, de úgy gondolja idővel biztos rájön az okára.*
- Gondoltam már rá, de ebben vagyok jó, ehhez értek legalább.
*Örül neki, hogy a lány aggódik érte. Sok év eltelte óta talán ő az első aki aggódik az épsége miatt.*
- Én is úgy hallottam, hogy veszélyes, de ez a dolgom.
*Közben hátradől a főben s közben az égre emeli a tekintetét.*
- Nem igazán akarok egy gazdag urat se szolgálni, nem kedvelem őket. Csak a pénz érdekli őket és a náluk különbözőket megvetik. Inkább lennék egy város őrségének tagja.
*Már többször is gondolt rá, hogy egy megfelelő helyen letelepedne egyszer és ezt egy város őrségi munka lehetővé is tehetné. ~Talán most már a hely mellett még a személy is meglehetne, akivel élhetnék.~ A gondolatra elpirul és nem is mer egy ideig a lányra nézni.*
- Az hiszem én is magányos lettem volna, ha nem találkozom veled.
*Közben újra felül és belenéz Korinia zöld szemeibe. Megbabonázza a lány tekintete és furcsa érzés keríti hatalmába. Egyre közelebb hajon Korniniához és ha a lány nem húzódik el tőle ügyetlenül megcsókolja.*
*Elbűvölve figyeli, ahogy Korinia a virágokkal ügyködik. Kíváncsi vajon miért szed ennyi virágot, de úgy gondolja idővel biztos rájön az okára.*
- Gondoltam már rá, de ebben vagyok jó, ehhez értek legalább.
*Örül neki, hogy a lány aggódik érte. Sok év eltelte óta talán ő az első aki aggódik az épsége miatt.*
- Én is úgy hallottam, hogy veszélyes, de ez a dolgom.
*Közben hátradől a főben s közben az égre emeli a tekintetét.*
- Nem igazán akarok egy gazdag urat se szolgálni, nem kedvelem őket. Csak a pénz érdekli őket és a náluk különbözőket megvetik. Inkább lennék egy város őrségének tagja.
*Már többször is gondolt rá, hogy egy megfelelő helyen letelepedne egyszer és ezt egy város őrségi munka lehetővé is tehetné. ~Talán most már a hely mellett még a személy is meglehetne, akivel élhetnék.~ A gondolatra elpirul és nem is mer egy ideig a lányra nézni.*
- Az hiszem én is magányos lettem volna, ha nem találkozom veled.
*Közben újra felül és belenéz Korinia zöld szemeibe. Megbabonázza a lány tekintete és furcsa érzés keríti hatalmába. Egyre közelebb hajon Korniniához és ha a lány nem húzódik el tőle ügyetlenül megcsókolja.*
4387. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-17 21:09:28
Üzenet elküldve: 2016-08-17 21:09:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie és a nullum//
*A húsra esik a nullum választása, így míg azt falatozza, a tündér visszapakolja a maradék eledelt a dobozkába és mindent bedobál a táskába, majd kótyagos fejét a kezére támasztva figyeli a falatozó lényecskét. Meg kell hagynia, sosem volt oda sem állatért, sem emberért, de ez a kis szőrgombolyag kifejezetten aranyos. Kezét lassan felé nyújtja, és legnagyobb meglepetésére, a fehér, puha test belecsusszan a tenyerébe. Néhány nyugodt percet kap, amíg figyelheti a szuszogását, a bajsza rezdülését. Akár meghatónak is találhatná a pillanatot, ha érzelgős jellem lenne, így pusztán élvezi a csendet és a nyugalmat.
Majdnem visszazuhan az álomba, mikor bokorzörgés és hangos nyivákolás riasztja fel. Ijedtében az ujjai is összerándulnak, kicsit megszorítva a nullumot, ami csak még inkább rá hozhatta a frászt.*
-Au! *Kapja kezét az ajkaihoz. A harapás mentén vékony vércsík indul egészen a csuklójáig. A táskájából előveszi a kulacsot és egy nagy adag vízzel leöblíti az apró sebet. Tudatában van a fertőzés lehetőségének, de a harapás is alig látható, az állat sem tűnt veszettnek, így nem tart a komolyabb következményektől. Tíz nap múlva már eszébe sem fog jutni a sérülése, értetlenül fog állni színei elvesztésével szemben... de ez még a jövő zenéje, most nem tulajdonít neki nagy jelentőséget.*
*A húsra esik a nullum választása, így míg azt falatozza, a tündér visszapakolja a maradék eledelt a dobozkába és mindent bedobál a táskába, majd kótyagos fejét a kezére támasztva figyeli a falatozó lényecskét. Meg kell hagynia, sosem volt oda sem állatért, sem emberért, de ez a kis szőrgombolyag kifejezetten aranyos. Kezét lassan felé nyújtja, és legnagyobb meglepetésére, a fehér, puha test belecsusszan a tenyerébe. Néhány nyugodt percet kap, amíg figyelheti a szuszogását, a bajsza rezdülését. Akár meghatónak is találhatná a pillanatot, ha érzelgős jellem lenne, így pusztán élvezi a csendet és a nyugalmat.
Majdnem visszazuhan az álomba, mikor bokorzörgés és hangos nyivákolás riasztja fel. Ijedtében az ujjai is összerándulnak, kicsit megszorítva a nullumot, ami csak még inkább rá hozhatta a frászt.*
-Au! *Kapja kezét az ajkaihoz. A harapás mentén vékony vércsík indul egészen a csuklójáig. A táskájából előveszi a kulacsot és egy nagy adag vízzel leöblíti az apró sebet. Tudatában van a fertőzés lehetőségének, de a harapás is alig látható, az állat sem tűnt veszettnek, így nem tart a komolyabb következményektől. Tíz nap múlva már eszébe sem fog jutni a sérülése, értetlenül fog állni színei elvesztésével szemben... de ez még a jövő zenéje, most nem tulajdonít neki nagy jelentőséget.*
4386. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-17 20:45:25
Üzenet elküldve: 2016-08-17 20:45:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nordak Trannyth//
*Mellé ül le Nordak és elmondja, hogy jól érzi magát vele. Ez kölcsönös a részéről, mert nem volt hosszú ideje ilyen felszabadító boldog napokban része. Alig tudja elhinni, hogy Nordakkal ilyen szerencsésen találkozott.*
-Talán nem is neked való az a munka, ahol az életedet kell kockára tenni.
*Nagyon örül, hogy nem kell féltenie Nordakot attól, hogy megsebesül esetleg.*
-Nem gondoltál rá, hogy valami olyanba fogj egyszer, ahol nem eshet bajod?
*Óvatosan kérdez rá és a két ujja újabb virágot fűz az eddigiek mellé.*
-Amon Ruadh-hoz? De hát, az nagyon veszélyes vidék!
*Hirtelen pillant fel a virágokról ijedten és elgondolni sem meri mi lett volna, ha Nordak nem találkozik vele.*
~Lehet megsebesül, vagy talán meg is hal mostanra.~
*Nem teljes a biztonság mostanában sehol, de arra amerre Nordak akart menni még rosszabb a helyzet.*
-Talán ha, ha, ha mégis a kardodból kell élned akkor lehet elszegődhetnél egy gazdagabb házhoz, amit védhetnél. Az nem lenne olyan veszélyes és akkor talán sok évig a városban maradhatnál.
~Velem maradhatnál és talán akkor.~
*Még gondolatban sem meri befejezni ezt a mondatot.*
-Én tovább dolgoztam volna, ahogy eddig.
*Belefűz egy új virágot a készülő koszorúba.*
-A gazdagoknak mindig kell segítség a házaik körül, de azt hiszem *ráemeli zöld szemét a férfira* magányos lettem volna.
*Bátortalanul, de rámosolyog sokadszor Nordakra. Közel érzi magához, bár csak nem régen találkoztak mégis.*
*Mellé ül le Nordak és elmondja, hogy jól érzi magát vele. Ez kölcsönös a részéről, mert nem volt hosszú ideje ilyen felszabadító boldog napokban része. Alig tudja elhinni, hogy Nordakkal ilyen szerencsésen találkozott.*
-Talán nem is neked való az a munka, ahol az életedet kell kockára tenni.
*Nagyon örül, hogy nem kell féltenie Nordakot attól, hogy megsebesül esetleg.*
-Nem gondoltál rá, hogy valami olyanba fogj egyszer, ahol nem eshet bajod?
*Óvatosan kérdez rá és a két ujja újabb virágot fűz az eddigiek mellé.*
-Amon Ruadh-hoz? De hát, az nagyon veszélyes vidék!
*Hirtelen pillant fel a virágokról ijedten és elgondolni sem meri mi lett volna, ha Nordak nem találkozik vele.*
~Lehet megsebesül, vagy talán meg is hal mostanra.~
*Nem teljes a biztonság mostanában sehol, de arra amerre Nordak akart menni még rosszabb a helyzet.*
-Talán ha, ha, ha mégis a kardodból kell élned akkor lehet elszegődhetnél egy gazdagabb házhoz, amit védhetnél. Az nem lenne olyan veszélyes és akkor talán sok évig a városban maradhatnál.
~Velem maradhatnál és talán akkor.~
*Még gondolatban sem meri befejezni ezt a mondatot.*
-Én tovább dolgoztam volna, ahogy eddig.
*Belefűz egy új virágot a készülő koszorúba.*
-A gazdagoknak mindig kell segítség a házaik körül, de azt hiszem *ráemeli zöld szemét a férfira* magányos lettem volna.
*Bátortalanul, de rámosolyog sokadszor Nordakra. Közel érzi magához, bár csak nem régen találkoztak mégis.*
4385. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-17 18:05:40
Üzenet elküldve: 2016-08-17 18:05:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Nolie és a nullum//
*Szőrmókunk végül a húst falja be vidáman, és ha már a kézszagolgatás után ételt kapott, akkor újból próbálkozik. Orrát, fejét, meg úgy apró testét Nolie tenyerébe fekteti, remélve, hogy ismét csurran-cseppen valami. Picit muszog is, meg nyüszög hozzá. Egészen aranyos. Ekkor jön azonban a baj. Macska ugrik elő a bokrokból megzavarva az idillt, és elkezdi a barátkozó nullum családját összevadászni. Viszont sajnos megtörténki a baj is. Ijedtében a pici rágcsáló a már amúgy is sebesült tündér kezébe kap. Nem nagyon, éppen hogy vére elered, majd az ijedtségből elkövetett mozdulat után felszalad a fára.
A kis tündér még nem tudja, de a furcsa fehér nullum eredetileg fekete volt, csak elkapott egy betegséget, melyet a mai napig minden csepp testnedve hordoz. Így harapása is. Gyors fertőtlenítés nélkül Nolie is elkapja azt, és szép fokozatosan, foltokban tíz nap alatt teste elveszti eddigi pigmentjeinek legnagyobb hányadát.*
*Szőrmókunk végül a húst falja be vidáman, és ha már a kézszagolgatás után ételt kapott, akkor újból próbálkozik. Orrát, fejét, meg úgy apró testét Nolie tenyerébe fekteti, remélve, hogy ismét csurran-cseppen valami. Picit muszog is, meg nyüszög hozzá. Egészen aranyos. Ekkor jön azonban a baj. Macska ugrik elő a bokrokból megzavarva az idillt, és elkezdi a barátkozó nullum családját összevadászni. Viszont sajnos megtörténki a baj is. Ijedtében a pici rágcsáló a már amúgy is sebesült tündér kezébe kap. Nem nagyon, éppen hogy vére elered, majd az ijedtségből elkövetett mozdulat után felszalad a fára.
A kis tündér még nem tudja, de a furcsa fehér nullum eredetileg fekete volt, csak elkapott egy betegséget, melyet a mai napig minden csepp testnedve hordoz. Így harapása is. Gyors fertőtlenítés nélkül Nolie is elkapja azt, és szép fokozatosan, foltokban tíz nap alatt teste elveszti eddigi pigmentjeinek legnagyobb hányadát.*
4384. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-17 15:39:21
Üzenet elküldve: 2016-08-17 15:39:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A városiak hozzáállására nem tud mivel felelni. Őt legalább annyira bosszantja a dolog és sajnos ő sem tud tenni ellene semmit. Azt már meg sem említi, hogy a tanács az egész várost védelmi burok alá zárta, hogy aki nem akar, félni a holtak támadásától annak ez után se kelljen, és aki nem lát az orránál tovább az ne is akarjon tovább látni.*
-A piszkos munka mindig az őrséget terheli. De inkább leszek megvetett a csatatéren, mint szeretett polgár az ágy alatt remegve. *Mondja el saját hitvallását a vadásznak.*
-Így szerintem meg is érdemlem azt a mesterkardot. *Na, ez az, amivel az elméje máris vitatkozni akar, mert egy ezer aranyat jelentő összeg mégiscsak fel tudna emelni egy családot, vagy épp kisegíthetne egy több embernek munkát adó vállalkozást, a helyett, hogy a csatatéren holtakat mészároljon, de a szíve mélyén igaznak érzi az állítását. A városőri zordságból és ellenségeivel szembeni keménykezűségből pedig nem fog engedni. Mégsem Lichanechben vagyunk.*
-Furcsa én mindig úgy gondoltam, hogy a háború is az emberré válás része. *Mondja és ezzel a dologgal ismét csak vitába lehetne szállni, sok lombrágó meg is tenné, nem tudja mi a véleménye erről valakinek, akiket lombrágók neveltek fel.*
-Ha belegondolsz a vadászat is kegyetlenség. Véres, veszélyes és valaki, vagy valami biztosan meghal a végén. Ha egy ember férfivá érik tudnia, kell, mit akar elérni, és vállalnia kell érte a kockázatot. Ha pedig túljut a nehézségeken, akkor ő és azok, akikkel együtt harcol egy magasabb kategóriába lépnek. Szerintem erről szól az élet, és valahol ennek az eszenciája a háború. *A nézetrendszerén még csiszolhat egy keveset, de nagyjából ezen az úton járt egész életében és az elkövetkező harcokban is ezt az utat akarja majd követni. Sikerre vinni egy ügyet, megvédeni azt, ami fontos számára, és kiemelkedni az emberek tömegéből. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Ő is a játék részese, szerényen kell fogadnia a győzelmet és emelt fővel a vereséget.*
-Talán egyszer, ha lesz rá időm meg pénzem megtanulom a mana lövedéket. A bátyáim sokáig piszkáltak vele, és a városőrködéshez nem is lenne egy rossz varázslat. *Mondjuk lebénítani a menekülő tolvaj lábát, vagy a támadni akaró fickó karját. Íjpuskával első osztályú célzó, tehát az ujjával se lehet rossz. Csak ugye eddigi életében messzire került minden mágiával kapcsolatos tudományt épp ezért nem sok alapja van, még egy ilyen egyszerű alap trükk eltanulásához sem.*
-Furcsa én úgy tapasztaltam tudják, mit csinálnak. *Szólja el magát az elf nőkkel kapcsolatban nem is véletlenül. Nem szívesen tereli a témát efféle vizekre, de a katonaságban már megszokhatta, hogy mindenki az efféle tapasztalatairól beszél, főleg ha már hónapok óta elhagyták a várost és az otthon váró feleségeiket, szeretőiket. Egyébként is a másik kezdte.*
-Horgászni néha, de hálóval sosem próbálkoztam. *Azzal valahogy nem ugyanaz. Legalábbis ő nem úgy képzeli. Egy bottal, egy zsinórral és egy horoggal kifogni egy halat az szerinte hangulatos, de bedobni egy hálót és kihúzni egy halom pontyot meg keszeget, az legyen annak a dolga, aki ebből akar megélni.*
-A szálkát meg szokni kell ugyan, de lecsúszik az is.
*A városiak hozzáállására nem tud mivel felelni. Őt legalább annyira bosszantja a dolog és sajnos ő sem tud tenni ellene semmit. Azt már meg sem említi, hogy a tanács az egész várost védelmi burok alá zárta, hogy aki nem akar, félni a holtak támadásától annak ez után se kelljen, és aki nem lát az orránál tovább az ne is akarjon tovább látni.*
-A piszkos munka mindig az őrséget terheli. De inkább leszek megvetett a csatatéren, mint szeretett polgár az ágy alatt remegve. *Mondja el saját hitvallását a vadásznak.*
-Így szerintem meg is érdemlem azt a mesterkardot. *Na, ez az, amivel az elméje máris vitatkozni akar, mert egy ezer aranyat jelentő összeg mégiscsak fel tudna emelni egy családot, vagy épp kisegíthetne egy több embernek munkát adó vállalkozást, a helyett, hogy a csatatéren holtakat mészároljon, de a szíve mélyén igaznak érzi az állítását. A városőri zordságból és ellenségeivel szembeni keménykezűségből pedig nem fog engedni. Mégsem Lichanechben vagyunk.*
-Furcsa én mindig úgy gondoltam, hogy a háború is az emberré válás része. *Mondja és ezzel a dologgal ismét csak vitába lehetne szállni, sok lombrágó meg is tenné, nem tudja mi a véleménye erről valakinek, akiket lombrágók neveltek fel.*
-Ha belegondolsz a vadászat is kegyetlenség. Véres, veszélyes és valaki, vagy valami biztosan meghal a végén. Ha egy ember férfivá érik tudnia, kell, mit akar elérni, és vállalnia kell érte a kockázatot. Ha pedig túljut a nehézségeken, akkor ő és azok, akikkel együtt harcol egy magasabb kategóriába lépnek. Szerintem erről szól az élet, és valahol ennek az eszenciája a háború. *A nézetrendszerén még csiszolhat egy keveset, de nagyjából ezen az úton járt egész életében és az elkövetkező harcokban is ezt az utat akarja majd követni. Sikerre vinni egy ügyet, megvédeni azt, ami fontos számára, és kiemelkedni az emberek tömegéből. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Ő is a játék részese, szerényen kell fogadnia a győzelmet és emelt fővel a vereséget.*
-Talán egyszer, ha lesz rá időm meg pénzem megtanulom a mana lövedéket. A bátyáim sokáig piszkáltak vele, és a városőrködéshez nem is lenne egy rossz varázslat. *Mondjuk lebénítani a menekülő tolvaj lábát, vagy a támadni akaró fickó karját. Íjpuskával első osztályú célzó, tehát az ujjával se lehet rossz. Csak ugye eddigi életében messzire került minden mágiával kapcsolatos tudományt épp ezért nem sok alapja van, még egy ilyen egyszerű alap trükk eltanulásához sem.*
-Furcsa én úgy tapasztaltam tudják, mit csinálnak. *Szólja el magát az elf nőkkel kapcsolatban nem is véletlenül. Nem szívesen tereli a témát efféle vizekre, de a katonaságban már megszokhatta, hogy mindenki az efféle tapasztalatairól beszél, főleg ha már hónapok óta elhagyták a várost és az otthon váró feleségeiket, szeretőiket. Egyébként is a másik kezdte.*
-Horgászni néha, de hálóval sosem próbálkoztam. *Azzal valahogy nem ugyanaz. Legalábbis ő nem úgy képzeli. Egy bottal, egy zsinórral és egy horoggal kifogni egy halat az szerinte hangulatos, de bedobni egy hálót és kihúzni egy halom pontyot meg keszeget, az legyen annak a dolga, aki ebből akar megélni.*
-A szálkát meg szokni kell ugyan, de lecsúszik az is.
4383. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-17 13:14:17
Üzenet elküldve: 2016-08-17 13:14:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie és a nullum//
*Halványan elmosolyodik, ahogy ujjai végigfutnak a fehéres, puha bundában. ~Milyen kis aranyos...~ Óvatosan megvakargatja a törékeny kis testet. Nem hitte volna, hogy egy apróság ennyire nyugodtan kezelné a közeledését, de örömmel konstatálja, hogy nem hozta rá a frászt.*
-Mit szeretnél? *Kérdezi halkan, ahogy az állat a közelében szimatol, határozottan keres valamit.* Csak nem éhes vagy? *Nyilván nem vár választ, azt sem nagyon érti, miért beszél egy nullumhoz, de ha már más társasága nincs... Kinyitja a derekára erősített táskát, és elkezd kotorászni benne, hátha talál valami ehetőt. A pénze, néhány váltóruha, egy kulacs víz és egy hajkefe között meg is találja az elemózsiás dobozát, ebbe szokta gyűjteni az ehető terméseket, gyümölcsöket, amiket útjai során talál. Most eléggé meg van pakolva, mivel a nap elején még úgy volt, hogy egy karavánnal fog utazni jó sokáig. Van benne mindenféle: alma, ribizli, cseresznye, bodzavirág, szárított hús... Fogalma sincs, hús- vagy növényevő-e a szőrgombolyag, ezért minden hirtelen mozdulatot mellőzve kiborítja a doboz tartalmát a fűbe, alig karnyújtásnyira magától.*
-Tessék, válogass csak, ha szeretnél... *Ha semmi sem tetszik neki, akkor már nem nagyon tud mit felkínálni.*
*Halványan elmosolyodik, ahogy ujjai végigfutnak a fehéres, puha bundában. ~Milyen kis aranyos...~ Óvatosan megvakargatja a törékeny kis testet. Nem hitte volna, hogy egy apróság ennyire nyugodtan kezelné a közeledését, de örömmel konstatálja, hogy nem hozta rá a frászt.*
-Mit szeretnél? *Kérdezi halkan, ahogy az állat a közelében szimatol, határozottan keres valamit.* Csak nem éhes vagy? *Nyilván nem vár választ, azt sem nagyon érti, miért beszél egy nullumhoz, de ha már más társasága nincs... Kinyitja a derekára erősített táskát, és elkezd kotorászni benne, hátha talál valami ehetőt. A pénze, néhány váltóruha, egy kulacs víz és egy hajkefe között meg is találja az elemózsiás dobozát, ebbe szokta gyűjteni az ehető terméseket, gyümölcsöket, amiket útjai során talál. Most eléggé meg van pakolva, mivel a nap elején még úgy volt, hogy egy karavánnal fog utazni jó sokáig. Van benne mindenféle: alma, ribizli, cseresznye, bodzavirág, szárított hús... Fogalma sincs, hús- vagy növényevő-e a szőrgombolyag, ezért minden hirtelen mozdulatot mellőzve kiborítja a doboz tartalmát a fűbe, alig karnyújtásnyira magától.*
-Tessék, válogass csak, ha szeretnél... *Ha semmi sem tetszik neki, akkor már nem nagyon tud mit felkínálni.*
4382. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-17 12:46:51
Üzenet elküldve: 2016-08-17 12:46:51
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
*A piacra amúgy is fontos lett volna beugraniuk, már csak a tervezett út miatt is. Így meg van egy újabb ürügy is rá. No meg ez is egy megálló lehet a Pinty felé vezető úton. Nem felejtette el a Viakának ígért beszélgetést.*
- Nem, ételt azt vennünk kell *rázza meg üstökét, ami persze a hajszálak lebbenésének szempontjából nem jár látványos eredménnyel.*
- Hosszabb úton magam sem szeretnék magvakon élni.
*Nemrég alkalmuk nyílt többször is kipróbálni. Jó volt, szép volt, de az éhséget csak ideig-óráig űzte. No meg nem is lehet elvárni egy kardforgatótól, hogy ilyeneken élve teljese intenzitással gyakoroljon, vagy éppen küzdjön.*
- A többi miatt sem kell aggódnod, az elmúlt időszakban megismertem néhány árust.
*Való igaz, élelmet Manuri szorgos vásárlásainak hála vesz könnyebben, lovat már hármat is beszerzett, így egy vezetőszár sem lehet akadály, a kenőcsökkel a fürdőbéli sajnálatos események kapcsán került szorosabb kapcsolatba, a ruhaárusok meg minden bizonnyal legbőkezűbb mecénásukként tartják számon. Újra szedelőzködni kezd, ez a nap már csak a rohanásé.*
- Nem, ételt azt vennünk kell *rázza meg üstökét, ami persze a hajszálak lebbenésének szempontjából nem jár látványos eredménnyel.*
- Hosszabb úton magam sem szeretnék magvakon élni.
*Nemrég alkalmuk nyílt többször is kipróbálni. Jó volt, szép volt, de az éhséget csak ideig-óráig űzte. No meg nem is lehet elvárni egy kardforgatótól, hogy ilyeneken élve teljese intenzitással gyakoroljon, vagy éppen küzdjön.*
- A többi miatt sem kell aggódnod, az elmúlt időszakban megismertem néhány árust.
*Való igaz, élelmet Manuri szorgos vásárlásainak hála vesz könnyebben, lovat már hármat is beszerzett, így egy vezetőszár sem lehet akadály, a kenőcsökkel a fürdőbéli sajnálatos események kapcsán került szorosabb kapcsolatba, a ruhaárusok meg minden bizonnyal legbőkezűbb mecénásukként tartják számon. Újra szedelőzködni kezd, ez a nap már csak a rohanásé.*
4381. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-17 12:00:10
Üzenet elküldve: 2016-08-17 12:00:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Nolie és a nullum//
*Egy apró szőrgolyó marad csupán az összes közül. Kissé fehéres a bundája, néhol szürke foltokkal. Puhának tűnik. Ő a legbátrabb, hogy miért, nem lehet tudni, de mindenképpen tökösebben nyújtja orrát a tündérke kezei felé, mint a többiek. Megszagolja, sőt, hagyja is, hogy Nolie hozzáérjen, netán megvakargassa, közben zavartan szuszog. Társai néha meg-meg mukkannak persze csak tisztes távban, és néha fel, néha le szaladnak a "megnyílt" gyorsforgalmi fatörzsön, így raktározva az ételt, amíg meg nem jelennek a ragadozók, így biztosan lesz elég élelmük másnap is. A kis lény viszont egyértelműen kutakodik tovább Nolie mellett. Talán ő is valami étket vár.*
*Egy apró szőrgolyó marad csupán az összes közül. Kissé fehéres a bundája, néhol szürke foltokkal. Puhának tűnik. Ő a legbátrabb, hogy miért, nem lehet tudni, de mindenképpen tökösebben nyújtja orrát a tündérke kezei felé, mint a többiek. Megszagolja, sőt, hagyja is, hogy Nolie hozzáérjen, netán megvakargassa, közben zavartan szuszog. Társai néha meg-meg mukkannak persze csak tisztes távban, és néha fel, néha le szaladnak a "megnyílt" gyorsforgalmi fatörzsön, így raktározva az ételt, amíg meg nem jelennek a ragadozók, így biztosan lesz elég élelmük másnap is. A kis lény viszont egyértelműen kutakodik tovább Nolie mellett. Talán ő is valami étket vár.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586