Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 218 (4341. - 4360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4360. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-15 22:40:43
Üzenet elküldve: 2016-08-15 22:40:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Semmi értelme a kínzásnak, ha nem egy kölcsönös, két személyes folyamat. Az áldozatok nagy része ezt nem érti meg, és minél előbb menekülni szeretnének a helyzetből, bele sem gondolnak, hogy milyen páratlan alkalmat szalasztanak el. De Lorew nem ilyen, ő érti azt, amit Idyának még senkivel sem sikerült megértetnie, és ezért nem hanyagolhatja el, mint partnerét. Figyeli a reakcióit, a teste rándulásait, szusszanásait, arcának változásait, vagyis mindent, ami látható. Még az enyhe fejrázás sem kerüli el a figyelmét.*
-Mi jár a fejedben? *Érdeklődik kíváncsian. Nem szeretne lemaradni semmiről, ami vele, a fájdalommal vagy a halállal kapcsolatos, és biztos benne, legalább az egyiknek köze van a férfi gondolataihoz.
Lassan eléri azt a határt, amit még sosem volt alkalma átlépni. Az elmúlt néhány óra akár bevezető is lehetett volna a valódi, nagy műsor előtt, hiszen mind olyan kínzás volt, amit nem először csinált. A koponya megnyúzása viszont már teljesen más kategória. Az annyira kegyetlen, annyira embertelen, hogy csak egy tündér képes rá. Egy beteg, elborult elméjű tündér, aki már rég elszakadt a valóságtól. Belemerül a vér látványába, a hasadó bőr hangjába, az erek lüktetésébe, a kékes-rózsaszínes meztelen koponyába... Még sosem volt része ilyen hihetetlen élményben, és nem akarja elengedni a pillanatot. Ám mielőtt teljesen elveszhetne benne, Lorew egyetlen szava megtöri a varázst.*
-Ne reménykedj, nincs akkora szerencséd! *Ha egy pillantással ölni lehetne, a szerzetes már biztosan élettelenül heverne a fűben. Vagy ami még valószínűbb, a kis viskóban, hiszen akkor egyetlen szemvillanással elintézte volna, amint kiderül, hogy nincs nála a kehely. Milyen szerencse, hogy nincs hatalmában hasonló képességnek, így bármikor nézhet bármilyen vérfagyasztóan, nem kell félnie a váratlan következményektől.* De ha nagyon szeretnéd, kicsit közelebb tudlak taszítani hozzá. Csak vigyázz, el ne ájulj! *Fogalma sincs, honnan van annyi lélekjelenléte, hogy még mindig magánál van, de csak hálás lehet érte, és kihasználja, amíg csak tudja. Körmét belevágja a csonthártyába, ejtve egy nagyon apró rést és egy lukon át láthatóvá válik a koponyacsont teljes hófehér, lenyűgöző valójában.*
-Gyönyörű... *Nyögi elhaló hangon. Nem könnyű lenyűgözni, de most elakadt a lélegzete. Szívesen lefejtené a bőrt és a felesleges hártyát az egész koponyáról, felfedve a valódi csodát, amit senki más nem láthat rajta kívül... Ám mielőtt nagyon elragadtatná magát, eszébe jut, mit is ígért. Nem először szeretné megszegni, de amit ő mond az szent és sérthetetlen, még számára is.
Nem folytatja rögtön a szerzetes gyötrését, míg teljesen össze nem szedi magát és nem tér vissza a fájdalomból, addig beszélget vele, vagy legalábbis megpróbál.*
-Kár, hasznos egy találmány. Az orvostudomány az egyik leghatékonyabb gyógyászati módszernek tartja, ugyanis bármit meg tudnak gyógyítani vele. A tudathasadástól kezdve a farkaskóron át egészen a boszorkányságig. A módszer lényege, hogy egy vékony, olyan tizenöt centiméter hosszú vasrudat, kis csákányt vagy ami éppen a kezük ügyébe kerül, és azzal átütik a szemgödör csontját. *Mutatóujját a férfi szeméhez helyezi, finoman benyomva a szemgolyó mellett, mutatva a rúd útját.* Ezután a szerszámmal eltávolítják az agy elülső részét, azt hiszem a homloklebenyt, ezzel megoldva minden problémáját. Képzeld csak el... *Hajol közelebb, szinte belebújva az arcába.* Egy mozdulat, és olyan leszel, mint egy élőholt. Nem azok a gusztustalan, döglött testek, amikbe valami varázslattal életet leheltek, te tényleg holtan fogsz élni. Lélegzel, pislogsz, az agyad felfogja a környezetét, mi történik körülötte, de válaszolni már nem tud. Még a falatot sem tudnád megrágni segítség nélkül. Szerintem nagyszerű egy dolog, megmenti a világot a már hasznavehetetlen lényektől... Na, de térjünk vissza hozzád! *Egyenesedik fel.* Ez csak egy kis kitérő volt, ha már ennyi időt töltünk együtt, legalább tanulj... *Ásít.* Valamit...
*Nagyot nyújtózik, kezei az ég felé nyúlnak, szárnyait kitárja, teljes árnyékba vonva Lorewet. A hold ezüstös sugarai halványak tetszenek át a vékony, sötét hártyán, kirajzolva erek és idegek végtelen hálóját.*
-Azt hiszem megint tartunk egy kis pihenőt, de most nem azért, hogy te összeszedd magad. *Lekászálódik, megrázza lábait, amik már teljesen elgémberedtek a folyamatos ücsörgésben.*
*Semmi értelme a kínzásnak, ha nem egy kölcsönös, két személyes folyamat. Az áldozatok nagy része ezt nem érti meg, és minél előbb menekülni szeretnének a helyzetből, bele sem gondolnak, hogy milyen páratlan alkalmat szalasztanak el. De Lorew nem ilyen, ő érti azt, amit Idyának még senkivel sem sikerült megértetnie, és ezért nem hanyagolhatja el, mint partnerét. Figyeli a reakcióit, a teste rándulásait, szusszanásait, arcának változásait, vagyis mindent, ami látható. Még az enyhe fejrázás sem kerüli el a figyelmét.*
-Mi jár a fejedben? *Érdeklődik kíváncsian. Nem szeretne lemaradni semmiről, ami vele, a fájdalommal vagy a halállal kapcsolatos, és biztos benne, legalább az egyiknek köze van a férfi gondolataihoz.
Lassan eléri azt a határt, amit még sosem volt alkalma átlépni. Az elmúlt néhány óra akár bevezető is lehetett volna a valódi, nagy műsor előtt, hiszen mind olyan kínzás volt, amit nem először csinált. A koponya megnyúzása viszont már teljesen más kategória. Az annyira kegyetlen, annyira embertelen, hogy csak egy tündér képes rá. Egy beteg, elborult elméjű tündér, aki már rég elszakadt a valóságtól. Belemerül a vér látványába, a hasadó bőr hangjába, az erek lüktetésébe, a kékes-rózsaszínes meztelen koponyába... Még sosem volt része ilyen hihetetlen élményben, és nem akarja elengedni a pillanatot. Ám mielőtt teljesen elveszhetne benne, Lorew egyetlen szava megtöri a varázst.*
-Ne reménykedj, nincs akkora szerencséd! *Ha egy pillantással ölni lehetne, a szerzetes már biztosan élettelenül heverne a fűben. Vagy ami még valószínűbb, a kis viskóban, hiszen akkor egyetlen szemvillanással elintézte volna, amint kiderül, hogy nincs nála a kehely. Milyen szerencse, hogy nincs hatalmában hasonló képességnek, így bármikor nézhet bármilyen vérfagyasztóan, nem kell félnie a váratlan következményektől.* De ha nagyon szeretnéd, kicsit közelebb tudlak taszítani hozzá. Csak vigyázz, el ne ájulj! *Fogalma sincs, honnan van annyi lélekjelenléte, hogy még mindig magánál van, de csak hálás lehet érte, és kihasználja, amíg csak tudja. Körmét belevágja a csonthártyába, ejtve egy nagyon apró rést és egy lukon át láthatóvá válik a koponyacsont teljes hófehér, lenyűgöző valójában.*
-Gyönyörű... *Nyögi elhaló hangon. Nem könnyű lenyűgözni, de most elakadt a lélegzete. Szívesen lefejtené a bőrt és a felesleges hártyát az egész koponyáról, felfedve a valódi csodát, amit senki más nem láthat rajta kívül... Ám mielőtt nagyon elragadtatná magát, eszébe jut, mit is ígért. Nem először szeretné megszegni, de amit ő mond az szent és sérthetetlen, még számára is.
Nem folytatja rögtön a szerzetes gyötrését, míg teljesen össze nem szedi magát és nem tér vissza a fájdalomból, addig beszélget vele, vagy legalábbis megpróbál.*
-Kár, hasznos egy találmány. Az orvostudomány az egyik leghatékonyabb gyógyászati módszernek tartja, ugyanis bármit meg tudnak gyógyítani vele. A tudathasadástól kezdve a farkaskóron át egészen a boszorkányságig. A módszer lényege, hogy egy vékony, olyan tizenöt centiméter hosszú vasrudat, kis csákányt vagy ami éppen a kezük ügyébe kerül, és azzal átütik a szemgödör csontját. *Mutatóujját a férfi szeméhez helyezi, finoman benyomva a szemgolyó mellett, mutatva a rúd útját.* Ezután a szerszámmal eltávolítják az agy elülső részét, azt hiszem a homloklebenyt, ezzel megoldva minden problémáját. Képzeld csak el... *Hajol közelebb, szinte belebújva az arcába.* Egy mozdulat, és olyan leszel, mint egy élőholt. Nem azok a gusztustalan, döglött testek, amikbe valami varázslattal életet leheltek, te tényleg holtan fogsz élni. Lélegzel, pislogsz, az agyad felfogja a környezetét, mi történik körülötte, de válaszolni már nem tud. Még a falatot sem tudnád megrágni segítség nélkül. Szerintem nagyszerű egy dolog, megmenti a világot a már hasznavehetetlen lényektől... Na, de térjünk vissza hozzád! *Egyenesedik fel.* Ez csak egy kis kitérő volt, ha már ennyi időt töltünk együtt, legalább tanulj... *Ásít.* Valamit...
*Nagyot nyújtózik, kezei az ég felé nyúlnak, szárnyait kitárja, teljes árnyékba vonva Lorewet. A hold ezüstös sugarai halványak tetszenek át a vékony, sötét hártyán, kirajzolva erek és idegek végtelen hálóját.*
-Azt hiszem megint tartunk egy kis pihenőt, de most nem azért, hogy te összeszedd magad. *Lekászálódik, megrázza lábait, amik már teljesen elgémberedtek a folyamatos ücsörgésben.*
4359. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-15 11:16:01
Üzenet elküldve: 2016-08-15 11:16:01
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
*A beszélgetni valókat szépen beosztja az útra. Azt is csak azután, miután megbizonyosodott róla, hogy Virgonc még mindig virgonc-e. Szerencsére az alvás ritkán egyenlő a halállal. Legfeljebb az álmodozók halnak meg minden nap egy keveset, hogy lássák, mi van a másik oldalon. Itt viszont másról van szó. Felkölti a hátast, aztán máris indulnak vissza a tisztásra.*
- Balszerencse, ha két ember szereti egymást? *simít közben végig a Névtelen nyakán. Érti persze, mire gondolt Aryna, de a szerelem sokkal nagyobb adomány annál, mintsem hogy harcostársi kötelékek, és azok esetleges folyományai lerombolják az értékeit.*
- Ha nem nyomják azt mások képébe, és válnak ezáltal sebezhetővé, akkor előnyei is lehetnek. Hol máshol lenne nagyobb az önfeláldozás, mint közöttük?
*Szerencsére ezúttal tényleg nem sokat kell menniük. A tisztás nyugalma újból rendelkezésükre áll. Ez a napot a legjobb a töltődésre szánniuk, mielőtt elindulnak a Mágustoronyhoz, hogy nem-szerelmes párosként erőteljes duóvá csiszolódjanak össze.*
- Balszerencse, ha két ember szereti egymást? *simít közben végig a Névtelen nyakán. Érti persze, mire gondolt Aryna, de a szerelem sokkal nagyobb adomány annál, mintsem hogy harcostársi kötelékek, és azok esetleges folyományai lerombolják az értékeit.*
- Ha nem nyomják azt mások képébe, és válnak ezáltal sebezhetővé, akkor előnyei is lehetnek. Hol máshol lenne nagyobb az önfeláldozás, mint közöttük?
*Szerencsére ezúttal tényleg nem sokat kell menniük. A tisztás nyugalma újból rendelkezésükre áll. Ez a napot a legjobb a töltődésre szánniuk, mielőtt elindulnak a Mágustoronyhoz, hogy nem-szerelmes párosként erőteljes duóvá csiszolódjanak össze.*
4358. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-15 02:50:46
Üzenet elküldve: 2016-08-15 02:50:46
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Csendben marad. Amikor utasítást kap arra, hogy ne szabadkozzon, akkor igazából nem marad semmi elképzelése, hogy mi mást tehetne még. Idya zseninek nevezte, ő pedig közölte, hogy minden a tündér érdeme. Így mindketten boldogok, vagy olyasmi. A lány mondjuk cseppet sem úgy fest a hold fényében, ami a szerzetest kicsit kétségbe ejti, és annál is jobban bántja. Szeretné megérinteni. Erre a gondolatra ösztönösen megrázza a fejét, persze csak enyhén, és szerencsére még azelőtt, hogy Idya elkezdené szétvágni. Nem érti, honnan jött ez az érzés, de mintha zavartságot látott volna a lányon, és emiatt... meg szeretné érinteni. Furcsa. Az élet tele van furcsaságokkal. Nyilván eszébe sem jutna, nem akar mozdulni, pláne nem felé, nehogy véletlenül védekezésnek, vagy még rosszabb, támadásnak fogja fel. Csak... egy furcsa érzés volt.
Amikor viszont a fejére kerül a hangsúly, akkor már nem törődhet ilyenekkel, akkor már nem törődhet semmivel, csak azzal, hogy ne ájuljon el. A fájdalom rémes, pláne amikor a tündér a nyelvét a sebbe nyomja (illetve nem nyomja, de Lorew ezt képtelen megállapítani, ő csak az iszonyatos fájdalmat érzi). A nyelv esetében is csak tippel a korábbiak alapján, és ki gondolna ilyenkor az orra? Mást meg igazán nem nyomhatott bele, amihez a feje szükséges. szeretné újra kimondani, hogy "A tied", de ha kinyitná a száját, abból csak üvöltés törne fel. A legborzalmasabb kínok közepette is azzal igyekszik nyugtatni magát, hogy Idya talán hamarosan áttöri a koponyáját, és felemészt mindent, ami a fejében van. Kicsit barbár módja, de ki tudja, hogyan dolgozik a Halál. Elragadhatna tőle bármit, az emlékeit, a gondolatait, az érzéseit, mindent... Képtelen volna azt mondani, hogy nem csábítja a gondolat. Persze a valóság ennél jóval kegyetlenebb, ezt azonnal meg is érti, amikor a fájdalom enyhül ugyan, de meghallja saját repedő fejbőrének a hangját. Émelyegni kezd, a szédülése erősödik, és úgy érzi, ha lenne bármi a gyomrában, most bizonyosan kiadná magából. Jóllehet, a korábbiakhoz képest meglehetősen apró sebről van szó, de a lelki szemei előtt mégis látja a szerzetes, ahogy a koponyáján végig szétreped a bőr. A hang és a fájdalom alapján képtelen lenne megmondani, hogy mekkora felületen repedt szét a bőr, így csak a legrosszabbra tud gondolni.*
- Meghalok... *a hangjában inkább remény érződik, semmint sajnálat, miközben a pillantásával szüntelen Idyát keresi, ami nem is egyszerű, tekintve, hogy a szédülése még nem hagyott alább. Bár a gyenge gyomra aligha indokolja, hogy emiatt a (korábbiakhoz képest nem is olyan vészes) sérülés miatt érjen véget az élete, de... valahogy ő most így érzi. Mióta pedig biztosra veszi, hogy a tündér maga a Halál, azóta elég nehezen tiltakozik a gondolat ellen. Ha menni kell, hát menni kell. Aztán hiába vár, az elmúlás csak nem érkezik, helyette viszont egy kérdés, amire sajnos nemleges választ kénytelen adni.*
- Sosem hallottam róla *meg is rázná a fejét, ha az nem lenne a tündér lábai között. A halálról egy időre úgy fest kénytelen lemondani, akkor viszont el sem ájulhat, hiszen megígérte, hogy küzd ellene. Annak semmi értelme nem volna, mintha csak aludna. Ha a lány nem ragadja el, legalább ebben a világban legyenek együtt, ameddig csak lehet.*
*Csendben marad. Amikor utasítást kap arra, hogy ne szabadkozzon, akkor igazából nem marad semmi elképzelése, hogy mi mást tehetne még. Idya zseninek nevezte, ő pedig közölte, hogy minden a tündér érdeme. Így mindketten boldogok, vagy olyasmi. A lány mondjuk cseppet sem úgy fest a hold fényében, ami a szerzetest kicsit kétségbe ejti, és annál is jobban bántja. Szeretné megérinteni. Erre a gondolatra ösztönösen megrázza a fejét, persze csak enyhén, és szerencsére még azelőtt, hogy Idya elkezdené szétvágni. Nem érti, honnan jött ez az érzés, de mintha zavartságot látott volna a lányon, és emiatt... meg szeretné érinteni. Furcsa. Az élet tele van furcsaságokkal. Nyilván eszébe sem jutna, nem akar mozdulni, pláne nem felé, nehogy véletlenül védekezésnek, vagy még rosszabb, támadásnak fogja fel. Csak... egy furcsa érzés volt.
Amikor viszont a fejére kerül a hangsúly, akkor már nem törődhet ilyenekkel, akkor már nem törődhet semmivel, csak azzal, hogy ne ájuljon el. A fájdalom rémes, pláne amikor a tündér a nyelvét a sebbe nyomja (illetve nem nyomja, de Lorew ezt képtelen megállapítani, ő csak az iszonyatos fájdalmat érzi). A nyelv esetében is csak tippel a korábbiak alapján, és ki gondolna ilyenkor az orra? Mást meg igazán nem nyomhatott bele, amihez a feje szükséges. szeretné újra kimondani, hogy "A tied", de ha kinyitná a száját, abból csak üvöltés törne fel. A legborzalmasabb kínok közepette is azzal igyekszik nyugtatni magát, hogy Idya talán hamarosan áttöri a koponyáját, és felemészt mindent, ami a fejében van. Kicsit barbár módja, de ki tudja, hogyan dolgozik a Halál. Elragadhatna tőle bármit, az emlékeit, a gondolatait, az érzéseit, mindent... Képtelen volna azt mondani, hogy nem csábítja a gondolat. Persze a valóság ennél jóval kegyetlenebb, ezt azonnal meg is érti, amikor a fájdalom enyhül ugyan, de meghallja saját repedő fejbőrének a hangját. Émelyegni kezd, a szédülése erősödik, és úgy érzi, ha lenne bármi a gyomrában, most bizonyosan kiadná magából. Jóllehet, a korábbiakhoz képest meglehetősen apró sebről van szó, de a lelki szemei előtt mégis látja a szerzetes, ahogy a koponyáján végig szétreped a bőr. A hang és a fájdalom alapján képtelen lenne megmondani, hogy mekkora felületen repedt szét a bőr, így csak a legrosszabbra tud gondolni.*
- Meghalok... *a hangjában inkább remény érződik, semmint sajnálat, miközben a pillantásával szüntelen Idyát keresi, ami nem is egyszerű, tekintve, hogy a szédülése még nem hagyott alább. Bár a gyenge gyomra aligha indokolja, hogy emiatt a (korábbiakhoz képest nem is olyan vészes) sérülés miatt érjen véget az élete, de... valahogy ő most így érzi. Mióta pedig biztosra veszi, hogy a tündér maga a Halál, azóta elég nehezen tiltakozik a gondolat ellen. Ha menni kell, hát menni kell. Aztán hiába vár, az elmúlás csak nem érkezik, helyette viszont egy kérdés, amire sajnos nemleges választ kénytelen adni.*
- Sosem hallottam róla *meg is rázná a fejét, ha az nem lenne a tündér lábai között. A halálról egy időre úgy fest kénytelen lemondani, akkor viszont el sem ájulhat, hiszen megígérte, hogy küzd ellene. Annak semmi értelme nem volna, mintha csak aludna. Ha a lány nem ragadja el, legalább ebben a világban legyenek együtt, ameddig csak lehet.*
4357. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-14 22:01:24
Üzenet elküldve: 2016-08-14 22:01:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Furcsa, hogy amikor csak úgy sétálni indul, milyen gyakran találja magát itt. Pedig messze van onnan, ahol koldulni szokott és még messzebb onnan, ahol lakik. Mégis, ha a lábaira bízza, merre menjenek, szinte mindig ide hozzák. Talán a nyugalom, a biztonságérzet? Itt valahogy minden békés. Mikor itt van, valahogy el sem tudja képzelni, hogy a világban a tündérekkel ebben a pillanatban is rossz dolgok történhetnek. Vagy talán a tisztás közepén pompázó virágok illata? Bármikor eszébe jut az "illat" szó, mindig ezek a virágok ugranak be róla. Soha sehol nem érzett még olyan bódító szagot, mint itt, a kis dombocska tövében. Vagy az erdő közelsége miatt szeret ide jönni? A tisztáson túl kezdődő, rejtélyekkel és árnyakkal teli rengeteg mindig megmozgatta a képzeletét. Mi minden lakhat ott, mennyi fenevad, mennyi különleges lény, ki tudja, mekkora agyarakkal, amikkel egy ilyen kis tündér csak egy harapás...?*
~A tűz mindent felfal, még a leghatalmasabb szörnyet is.~
~Ez meg honnan jutott eszembe?~ *Maga sem érti, miért, de furcsa izgalom lesz úrrá rajta. Mintha hirtelen muszáj lenne tennie valamit, csak nem tudná, mit. Felpattan és elindul vissza a városba, nyugtalansága csak percek múlva tűnik el.*
~A tűz mindent felfal, még a leghatalmasabb szörnyet is.~
~Ez meg honnan jutott eszembe?~ *Maga sem érti, miért, de furcsa izgalom lesz úrrá rajta. Mintha hirtelen muszáj lenne tennie valamit, csak nem tudná, mit. Felpattan és elindul vissza a városba, nyugtalansága csak percek múlva tűnik el.*
4356. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-13 19:06:40
Üzenet elküldve: 2016-08-13 19:06:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Botladozva, sajgó tagokkal és véres kötéssel a fején, de sikerül eljutnia a tisztásra. Szinte leveti magát az egyik fa árnyékába, reszkető lábai már idáig sem nagyon akarták elhozni, de úgy érezte, el kell jönnie. Ez az egyetlen hely, ahol még semmi rossz nem történt vele. Komolyan, ha végigveszi a városban és a környékén található népszerűbb helyszíneket, amiket gyakran meglátogat, szinte már mindenhol sikerült belefutnia olyan emberbe, vagy éppen bármilyen más lénybe, aki rosszat akart neki. Nagyon rosszat. Itt, a tisztáson is történt már ugyan néhány dolog, amiket valószínűleg sosem fog elfelejteni, de ezek messze nem voltak olyan szörnyűek, mint egy rablás, üldözés, menekülés... És akkor a kínzást még nem is említettük... Mindent egybevetve, szüksége van egy helyre, ahol biztonságban érezheti magát és kipihenheti az élete szörnyű pillanatait.
Fejét a törzsnek támasztja, csak finoman, nehogy megsértse a fejbőre helyén éktelenkedő mély sebeket. Még ültében is, úgy hogy alig kell megtartania az amúgy is elhanyagolható súlyát, lábai, kezei, de még a teste is úgy remeg, mintha rohamot kapott volna, Nem a fájdalom, nem a kétségbeesés, de még csak nem is a félelem miatt reszket. Egyszerűen kimerült. Mind testileg, mind lelkileg megviselte az elmúlt néhány óra. Lehunyja szemeit, de nem merül el az álomban. Nem jár erre senki, eddig alig az esetek negyedében futott össze bárkivel, de azok után, amin keresztül ment fél, hogy Fortuna már nem olyan kegyes hozzá, mint eddig.*
Fejét a törzsnek támasztja, csak finoman, nehogy megsértse a fejbőre helyén éktelenkedő mély sebeket. Még ültében is, úgy hogy alig kell megtartania az amúgy is elhanyagolható súlyát, lábai, kezei, de még a teste is úgy remeg, mintha rohamot kapott volna, Nem a fájdalom, nem a kétségbeesés, de még csak nem is a félelem miatt reszket. Egyszerűen kimerült. Mind testileg, mind lelkileg megviselte az elmúlt néhány óra. Lehunyja szemeit, de nem merül el az álomban. Nem jár erre senki, eddig alig az esetek negyedében futott össze bárkivel, de azok után, amin keresztül ment fél, hogy Fortuna már nem olyan kegyes hozzá, mint eddig.*
4355. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-13 15:10:17
Üzenet elküldve: 2016-08-13 15:10:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Serissy Polrin//
~Ez tart tőlem?~
*Kérdezi magától gondolatban Kharizan a viselkedését látva. Egy kicsit szórakztatja is a dolog.*
~Az emberek már csak ilyenek. Saját magukat vezetik félre az előítéleteikkel.~
*Abba nem gondol bele hogy mennyire sok alapja van ezeknek az előítéleteknek, inkább folytatja a beszélgetést.*
-Nos, tudod egy kicsit erős dolog lenne mágusnak nevezni engem. Megvan ugyan hozzá az érzékem, de egyelőre nem volt szerencsém senkihez aki megtanított volna kihasználni az adottságomat. Azért jöttem erre hogy mágiát tanuljak.
* Amikor ide ér a mondandójával, támad egy ötlete.*
-Érdekel a mágia? Tudod én még új vagyok erefele és nem ártana egy társ aki könyem kiigazodik. Mond, velem tartanál az utamon? Azt hiszem segíthetnék neked gyakorolni. És nem lenne kivel beszélgetnem is.
*Igyekszik a leginkább barátságos és egyszerre megnyerő külsejét felvenni. Reméli hogy a lány rábólint a hátsó szándékoktól mentes ajánlatára.*
~Már persze ha képes túlemelkedni a fajtája bizalmatlanságán és megbízni egy sötételfben.~
~Ez tart tőlem?~
*Kérdezi magától gondolatban Kharizan a viselkedését látva. Egy kicsit szórakztatja is a dolog.*
~Az emberek már csak ilyenek. Saját magukat vezetik félre az előítéleteikkel.~
*Abba nem gondol bele hogy mennyire sok alapja van ezeknek az előítéleteknek, inkább folytatja a beszélgetést.*
-Nos, tudod egy kicsit erős dolog lenne mágusnak nevezni engem. Megvan ugyan hozzá az érzékem, de egyelőre nem volt szerencsém senkihez aki megtanított volna kihasználni az adottságomat. Azért jöttem erre hogy mágiát tanuljak.
* Amikor ide ér a mondandójával, támad egy ötlete.*
-Érdekel a mágia? Tudod én még új vagyok erefele és nem ártana egy társ aki könyem kiigazodik. Mond, velem tartanál az utamon? Azt hiszem segíthetnék neked gyakorolni. És nem lenne kivel beszélgetnem is.
*Igyekszik a leginkább barátságos és egyszerre megnyerő külsejét felvenni. Reméli hogy a lány rábólint a hátsó szándékoktól mentes ajánlatára.*
~Már persze ha képes túlemelkedni a fajtája bizalmatlanságán és megbízni egy sötételfben.~
4354. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-12 19:32:22
Üzenet elküldve: 2016-08-12 19:32:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hegyesfülű Kharizan//
*Tétován álldogál továbbra is. Enyhe zavar vesz erőt rajta, mikor a férfi felfedezi jelenlétét. Amint konstatálja, hogy sötételfről van szó, feszélyezettségébe némi nyugtalanság is vegyül, hisz hallott ő már e faj kegyetlen tetteiről eleget ahhoz, hogy tudja, javarészt nem szívelik az embereket. Eszébe ötlik védtelenségének ténye, de ellenáll a kísértésnek, hogy nyúlcipőt húzzon. Végül is, az idegen még nem szegezett semmiféle fegyvert a torkának, sőt, a karjait is kitárja, mintha magához akarná ölelni.
A bemutatkozás és a felé intézett kérdés pedig végtére tudatosítja benne, hogy tényleg nem áll szándékában a vérét ontani. A másik nevét egy bólintással veszi tudomásul.*
- A nevem Serissy. *Feleli, kissé kihúzva magát.*
- Szóval, mágus vagy? Annak idején én is érdeklődtem a mágia iránt, de aztán… máshogy alakult. *Sután fejezi be a mondatot, bizonytalanul pillantgatva a férfi irányába. Fogalma sincs, mikor próbált utoljára csevegni egy sötételf hímmel.*
*Tétován álldogál továbbra is. Enyhe zavar vesz erőt rajta, mikor a férfi felfedezi jelenlétét. Amint konstatálja, hogy sötételfről van szó, feszélyezettségébe némi nyugtalanság is vegyül, hisz hallott ő már e faj kegyetlen tetteiről eleget ahhoz, hogy tudja, javarészt nem szívelik az embereket. Eszébe ötlik védtelenségének ténye, de ellenáll a kísértésnek, hogy nyúlcipőt húzzon. Végül is, az idegen még nem szegezett semmiféle fegyvert a torkának, sőt, a karjait is kitárja, mintha magához akarná ölelni.
A bemutatkozás és a felé intézett kérdés pedig végtére tudatosítja benne, hogy tényleg nem áll szándékában a vérét ontani. A másik nevét egy bólintással veszi tudomásul.*
- A nevem Serissy. *Feleli, kissé kihúzva magát.*
- Szóval, mágus vagy? Annak idején én is érdeklődtem a mágia iránt, de aztán… máshogy alakult. *Sután fejezi be a mondatot, bizonytalanul pillantgatva a férfi irányába. Fogalma sincs, mikor próbált utoljára csevegni egy sötételf hímmel.*
4353. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-11 14:40:50
Üzenet elküldve: 2016-08-11 14:40:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Serissy Polrin//
*Marzain a fűben ül és meditál amikor egy egészen különös dolog történik vele. Hirtelen tucatnyi energia járja át a testét, ő pedig érzi a változást amit a számára nem mindennapi helynek köszönhet.*
~Erősebb lettem és okosabb is. Ide még egyszer biztosan vissza fogok térni.~
*Egyszer csak lódobogás éri el a fülét, gyorsan az övén függő tőrhöz kap, észre sem veszi az ösztönből fakadó mozdulatot. Hátrapillant és egy szőke emberlány kerül a szeme elé, megnyugodva ereszti le a kezét és feláll hogy üdvözölje. Hogy tudassa: nem ellenség, széttárja a karját ahogy a sötételfek szokták, a baráti szándékot jelezve. Ezután leengedi a kezeit és a közös nyelvet használva megszólítja az idegent.*
-Üdvözöllek. Én Kharizan vagyok a hegyesfülű, kezdő mágus. Benned kit tisztelhetek ifjú hölgy?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.11 15:19:49, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
*Marzain a fűben ül és meditál amikor egy egészen különös dolog történik vele. Hirtelen tucatnyi energia járja át a testét, ő pedig érzi a változást amit a számára nem mindennapi helynek köszönhet.*
~Erősebb lettem és okosabb is. Ide még egyszer biztosan vissza fogok térni.~
*Egyszer csak lódobogás éri el a fülét, gyorsan az övén függő tőrhöz kap, észre sem veszi az ösztönből fakadó mozdulatot. Hátrapillant és egy szőke emberlány kerül a szeme elé, megnyugodva ereszti le a kezét és feláll hogy üdvözölje. Hogy tudassa: nem ellenség, széttárja a karját ahogy a sötételfek szokták, a baráti szándékot jelezve. Ezután leengedi a kezeit és a közös nyelvet használva megszólítja az idegent.*
-Üdvözöllek. Én Kharizan vagyok a hegyesfülű, kezdő mágus. Benned kit tisztelhetek ifjú hölgy?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.11 15:19:49, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
4352. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-11 13:57:18
Üzenet elküldve: 2016-08-11 13:57:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hegyesfülű Kharizan figyelmébe//
*Hűséges hátasa társaságában bandukol a tisztás felé. Otthagyta a fogadót. Amilyen könnyen jött a verseny, és azzal együtt a pénzszerzés lehetősége, olyan hamar foszlott köddé. Mivel azonban legutolsó fizetése még zsebében lapul, nem búsul sokáig. Ebből boldogulhat addig, míg nem talál újabb megélhetési forrást. Úgy dönt, egyelőre nem nyugtalankodik sem a pénz, sem a jövő miatt, inkább eltereli gondolatait.
Felidézi magában a vörös hajú nemest, s ajkaira önkéntelen mosolyt csal a kép. Hiába kutat emlékei közt, nem rémlik, hogy korábban látta volna már ezt a férfit, pedig azt bizonyára nem feledte volna egyhamar. Azt nem feltételezi, hogy netán álruhás csalóba botlott, viselkedése vérbeli előkelőségre vallott. Ám ennek kiderítéséről lecsúszott, kénytelen hát a találgatásnál maradni.
Efféle morfondírozások közepette érkezik meg a tisztásra. Lovát egészen lenyűgözi a temérdek fű, Serissy figyelmét azonban az ismeretlen alak vonja magára. Megtorpan, kancája legnagyobb bánatára, mivel már indult volna, hogy valami ízletes táplálékot keressen. A lány kíváncsisága ellenére sem megy közelebb, mivel nem szándékozik megzavarni a férfit. Így hát csak távolról méregeti.*
*Hűséges hátasa társaságában bandukol a tisztás felé. Otthagyta a fogadót. Amilyen könnyen jött a verseny, és azzal együtt a pénzszerzés lehetősége, olyan hamar foszlott köddé. Mivel azonban legutolsó fizetése még zsebében lapul, nem búsul sokáig. Ebből boldogulhat addig, míg nem talál újabb megélhetési forrást. Úgy dönt, egyelőre nem nyugtalankodik sem a pénz, sem a jövő miatt, inkább eltereli gondolatait.
Felidézi magában a vörös hajú nemest, s ajkaira önkéntelen mosolyt csal a kép. Hiába kutat emlékei közt, nem rémlik, hogy korábban látta volna már ezt a férfit, pedig azt bizonyára nem feledte volna egyhamar. Azt nem feltételezi, hogy netán álruhás csalóba botlott, viselkedése vérbeli előkelőségre vallott. Ám ennek kiderítéséről lecsúszott, kénytelen hát a találgatásnál maradni.
Efféle morfondírozások közepette érkezik meg a tisztásra. Lovát egészen lenyűgözi a temérdek fű, Serissy figyelmét azonban az ismeretlen alak vonja magára. Megtorpan, kancája legnagyobb bánatára, mivel már indult volna, hogy valami ízletes táplálékot keressen. A lány kíváncsisága ellenére sem megy közelebb, mivel nem szándékozik megzavarni a férfit. Így hát csak távolról méregeti.*
4351. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-10 20:23:23
Üzenet elküldve: 2016-08-10 20:23:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Amikor az erdőszéli tisztásra ér, körülnéz. Nem sok embert lát így nyugodtan leül és elmosolyodik.*
~Vajon mi lehet igaz abból amit hallottam? Ez a hely tényleg segít abban hogy az elmémet és a lelkemet fejlesszem vagy valami más hatása lesz? De az is előfordulhat hogy egyszerűen csak átvertek.~
*Ültő helyében egy kényelmes pózt keres hogy ellazulhasson. Végül a törökülés és az enyhén görnyedt hát mellett dönt. A kezén behajlítja az ujjait a hüvelyken kívül és összeteszi a őket. Becsukja a szemét és lassan, mélyeket lélegezve koncentrálni kezd.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.11 15:20:27, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
~Vajon mi lehet igaz abból amit hallottam? Ez a hely tényleg segít abban hogy az elmémet és a lelkemet fejlesszem vagy valami más hatása lesz? De az is előfordulhat hogy egyszerűen csak átvertek.~
*Ültő helyében egy kényelmes pózt keres hogy ellazulhasson. Végül a törökülés és az enyhén görnyedt hát mellett dönt. A kezén behajlítja az ujjait a hüvelyken kívül és összeteszi a őket. Becsukja a szemét és lassan, mélyeket lélegezve koncentrálni kezd.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.11 15:20:27, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
4350. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-10 14:51:15
Üzenet elküldve: 2016-08-10 14:51:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Ki akarna a Halálba kapaszkodni? Milyen ironikus, azért hinni az elmúlásban, hogy életben maradhasson a Halál karmai között. Ha Idya tudná, hogy ekkora benyomást tett a férfira a puszta megjelenése, biztosan lelkesen játszaná tovább a szerepet, szereti drámaira és érzékire venni a figurát, ha van rá alkalma. Már szinte el is felejtette, milyen áhítattal csodálta, mikor "megvilágosodott", ki is a lány valójában, pedig azzal a tekintettel sem találkozik gyakran. A félelem, azzal tud mit kezdeni, helyén tudja kezelni, és képes addig fokozni, amíg a rémülettől csillogó szemek könyörgésbe nem fordulnak át. Könyörögnek, hogy fejezze be, hogy kegyelmezzen és inkább hagyja meghalni. Lorewben viszont mást szeret... úgy minden mást. Az imádatát, ahogy átadja magát neki, miközben nem fosztja meg a fájdalmaitól és kétségbeesett nyöszörgésétől. Csodálatos. Feltekint az égre; már vagy egy órája kinn vannak, de még egyszer sem nézte meg, mennyi ideje lehet még hátra. Az elejétől kezdve, mióta megígérte, hogy az éjszakával együtt ő is tovatűnik reggel, nem gondolta teljesen komolyan, hogy részéről bármi nehézséget is okoznak szavai. Ám ahogy közeledik a végső óra, úgy féli annak eljövetelét. Vissza kell térnie az unalmas hétköznapokba, ahol jó pofát kell vágni mindenhez, vízen és kenyéren élni, mosolyogni és udvariasnak lenni. Még egy szokásos gyilkosság sem segítene, már lassan az is beleveszik a monoton napok szürkeségébe. Minden alkalommal ugyanaz a lemez: Fenyegetőzik. Nem veszik komolyan. Vért ont. Könyörögnek. Kivégez. Semmi izgalmas nincs már abban. A végén még visszasírja, amikor be akarták dugni egy diliházba. Ott legalább történt valami... És ez is kinek a hibája? Nem tudja eldönteni, hogy hálás legyen a szerzetesnek, amiért különlegessé tette az estét, vagy gyűlölje, amiért különlegessé tette az estét. Mondjuk az utóbbi az szórakoztatóbb lenne.*
-Ne szabadkozz! *Maga a mondat még akár kedvesen is hathatna, ha nem társulna mellé egy mogorva arc. Most semmi kedve jó pofizni. Amint tudatosul, hogy Lorew mélyebb nyomott hagyott benne, mint azt bárkiről el tudta volna képzelni, kezdi megint elveszíteni a türelmét. Irányítani akar, uralkodni az áldozatai felett, de ezt nagyban megnehezíti, ha azok uralkodnak felette, még ha nem is tudnak róla.* Ha azt mondtam, akkor úgy is van, de már meg is bántam... *Tényleg tetszett neki az ötlet, inkább meglepetésében, mint elismerésében csúszott ki száján a szó, nem is érti, miért nem tudta magában tartani.
Muszáj levezetnie a feszültséget, amire a fej egy remek hely lehet, egy érzékeny, bőn vérző testrész, a vágások mégis kevés esetben életveszélyesek, ahhoz nagyon el kell rontania valamit, hogy komoly baj legyen. Ettől függetlenül óvatosan lát neki, apró vágással kezdi, és nyelvével is próbál a lehető legfinomabb lenni. Lorewnek már nem ismeretlen a csont érintésének fájdalma, de még mindig elég borzalmas ahhoz, hogy elájuljon a sokktól. Ujjait a sebbe fúrja, majd lassan felszaggatja a bőrt, mintha egy régi anyagot tépne ketté. Gusztustalan, repedő hang kíséri a műveletet, és a pár centis vágásból pillanatok alatt tíz centi hosszan végigfutó, sekély nyílás lesz, mely homlokától egészen feje búbjáig fut.*
-Tudod, mi az a lobotómia? *Mint a legtöbb orgyilkos vagy kínmester, Idya is szeret a helyzettől teljesen függetlenül feltenni kérdéseket, ezzel kicsit előreutalva az elkövetkező eseményekre, vagy hogy pusztán félelmet ébresszen, ha esetleg lankadna a hangulat.*
*Ki akarna a Halálba kapaszkodni? Milyen ironikus, azért hinni az elmúlásban, hogy életben maradhasson a Halál karmai között. Ha Idya tudná, hogy ekkora benyomást tett a férfira a puszta megjelenése, biztosan lelkesen játszaná tovább a szerepet, szereti drámaira és érzékire venni a figurát, ha van rá alkalma. Már szinte el is felejtette, milyen áhítattal csodálta, mikor "megvilágosodott", ki is a lány valójában, pedig azzal a tekintettel sem találkozik gyakran. A félelem, azzal tud mit kezdeni, helyén tudja kezelni, és képes addig fokozni, amíg a rémülettől csillogó szemek könyörgésbe nem fordulnak át. Könyörögnek, hogy fejezze be, hogy kegyelmezzen és inkább hagyja meghalni. Lorewben viszont mást szeret... úgy minden mást. Az imádatát, ahogy átadja magát neki, miközben nem fosztja meg a fájdalmaitól és kétségbeesett nyöszörgésétől. Csodálatos. Feltekint az égre; már vagy egy órája kinn vannak, de még egyszer sem nézte meg, mennyi ideje lehet még hátra. Az elejétől kezdve, mióta megígérte, hogy az éjszakával együtt ő is tovatűnik reggel, nem gondolta teljesen komolyan, hogy részéről bármi nehézséget is okoznak szavai. Ám ahogy közeledik a végső óra, úgy féli annak eljövetelét. Vissza kell térnie az unalmas hétköznapokba, ahol jó pofát kell vágni mindenhez, vízen és kenyéren élni, mosolyogni és udvariasnak lenni. Még egy szokásos gyilkosság sem segítene, már lassan az is beleveszik a monoton napok szürkeségébe. Minden alkalommal ugyanaz a lemez: Fenyegetőzik. Nem veszik komolyan. Vért ont. Könyörögnek. Kivégez. Semmi izgalmas nincs már abban. A végén még visszasírja, amikor be akarták dugni egy diliházba. Ott legalább történt valami... És ez is kinek a hibája? Nem tudja eldönteni, hogy hálás legyen a szerzetesnek, amiért különlegessé tette az estét, vagy gyűlölje, amiért különlegessé tette az estét. Mondjuk az utóbbi az szórakoztatóbb lenne.*
-Ne szabadkozz! *Maga a mondat még akár kedvesen is hathatna, ha nem társulna mellé egy mogorva arc. Most semmi kedve jó pofizni. Amint tudatosul, hogy Lorew mélyebb nyomott hagyott benne, mint azt bárkiről el tudta volna képzelni, kezdi megint elveszíteni a türelmét. Irányítani akar, uralkodni az áldozatai felett, de ezt nagyban megnehezíti, ha azok uralkodnak felette, még ha nem is tudnak róla.* Ha azt mondtam, akkor úgy is van, de már meg is bántam... *Tényleg tetszett neki az ötlet, inkább meglepetésében, mint elismerésében csúszott ki száján a szó, nem is érti, miért nem tudta magában tartani.
Muszáj levezetnie a feszültséget, amire a fej egy remek hely lehet, egy érzékeny, bőn vérző testrész, a vágások mégis kevés esetben életveszélyesek, ahhoz nagyon el kell rontania valamit, hogy komoly baj legyen. Ettől függetlenül óvatosan lát neki, apró vágással kezdi, és nyelvével is próbál a lehető legfinomabb lenni. Lorewnek már nem ismeretlen a csont érintésének fájdalma, de még mindig elég borzalmas ahhoz, hogy elájuljon a sokktól. Ujjait a sebbe fúrja, majd lassan felszaggatja a bőrt, mintha egy régi anyagot tépne ketté. Gusztustalan, repedő hang kíséri a műveletet, és a pár centis vágásból pillanatok alatt tíz centi hosszan végigfutó, sekély nyílás lesz, mely homlokától egészen feje búbjáig fut.*
-Tudod, mi az a lobotómia? *Mint a legtöbb orgyilkos vagy kínmester, Idya is szeret a helyzettől teljesen függetlenül feltenni kérdéseket, ezzel kicsit előreutalva az elkövetkező eseményekre, vagy hogy pusztán félelmet ébresszen, ha esetleg lankadna a hangulat.*
4349. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-10 09:23:44
Üzenet elküldve: 2016-08-10 09:23:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon átvág az egész városon. Eleget volt már itt, hogy tudja, mit merre kell keresnie. Tudja, hogy volt itt egy hely, egy tisztás, ami múltkorában megnyugtatta őt. Azt keresi ő most is, és hamarost meg is találja. Itt lefekszik a fűbe, és elnyúlik benne. Kecskéje harap párat a fűből ami itt van, de úgy tűnik, nem tetszik neki, mert inkább mekegve lefekszik ő is, gazdájára hajtva a fejét. Learon pedig jó ideig így marad, mást sem csinál csak lehunyt szemmel simogatja a fehér jószág bundáját, amit az láthatóan nagyon élvez. Az azonban furcsa, hogy most is gondok gyötrik, hiába jött el ide. Megnyugvást várt, de csak pihenést kap, azt pedig bárhol megkaphatná.* ~Szomorú, hogy az emberrel történik pár nap alatt valami rossz, és egy egész élet kell, hogy kiheverje.~ *Próbálja kiverni agyából ezeket a bomlasztó gondolatoat és inkább arra koncentrálni, hogy most nincs semmi gondja, és itt van szeretett mekegőjével a puha, zöld fűben, és nemsokára keres valami értelmes dolgot is a városban.* ~Csak mi legyen az, aminek nekikezdjek?~
4348. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-08 22:16:10
Üzenet elküldve: 2016-08-08 22:16:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*A szerzetes fejében egy pillanatra sem fordult meg, hogy Idya összevarrná a kezét, ha nem származna belőle haszna. Talán nem sok, de mégis... Legalábbis ezt ismételgeti magában, elvégre ha véletlenül, csak egy rövid pillanatra is elhinné, hogy a lány valamit Lorewért tesz, akkor... akkor már végleg nem maradna mibe kapaszkodjon. A hit. Nem is gondolná az ember, mennyire nagy szüksége van erre mindenkinek. A szerzetes számára pedig Idya maradt az egyetlen, akiben hihet. Akibe kapaszkodhat. A Halál. Az egyetlen, aki biztosan létezik. Nem fog eltűnni, és örökre ott marad a halandók közelében. Karnyújtásnyira. Ezért az egy dologért éri meg ebben a világban lenni. És ő az egyetlen, aki kimentheti innen. És egy ilyen csodálatos entitás leszállt ide a koszba, hogy táncoljon egyet Lorewvel, megragadja, elengedje, és így tovább. Aztán csak a szerencse kérdése, hogy mikor a nap felkel, éppen a markában lesz-e, vagy tovább élhet. Maga részéről nem is tudná eldönteni, hogy melyikben reménykedik.*
- Sajnálom, valóban magától értetődik *válaszolja remegő hangon, amikor a tündér ráförmed. Igazából így utólag persze logikus, hogy nem kellett volna mondania, mert magától értetődő, de... annyira szép volt, hogy nem tudta visszatartani. Éppen így az is valami hasonló, mikor csak úgy kiböki, hogy ugyanezt megtehetné a szájával is a lány, sajnos nem tudja mindig visszafogni magát. A kérdés hatására csendben marad, pláne amikor még külön erre utasítást is kap. Illetve nem utasítást, csak Idya felemeli a mutatóujját, aminek hatására ösztönösen elcsitul a szerzetes. Amikor pedig zseninek nevezi Lorewet, akkor egy pillanatra a levegő is belé fagy.*
- Én... én igazán nem... te adtad az ötletet, magamtól a tűig vagy a cérnáig sem jutottam volna el... éppen csak... de köszönöm.
*Nem is tudja, hogy mit mondhatna egy ilyen helyzetben, elvégre azt halálosan komolyan gondolja, hogy minden a tündér érdeme, elvégre ha ő nem varrja ilyen szépen össze Lorew kezét, akkor neki sem jut eszébe, hogy ugyanezt megtehetné a szájával. Persze most nem történik semmi, legalábbis az elhangzottakból erre lehet következtetni, viszont... még hosszú órák vannak vissza az éjszakából, bármi megtörténhet. Ha pedig a szerzetes valóban tudott egy hasznos ötletet adni Idyának, akkor rettenetesen boldog, és... lássuk be, kicsit büszke is magára. Majd erőtlenül folytatja a zihálást, amint a penge sebet ejt a fején, eztán a tündér ujjai tévednek oda, behatolnak a vágásba, aminek hatására a fájdalom egyre csak fokozódik, oly mértékben, hogy még azt sem érzi, ahogy a vér elkezd végigcsorogni a fején. Ellenben a lányt érzi, és látja is, amint ráhajol a sebre, és egy pillanatig abban a hitben él, hogy ismét csak a vér kell neki, azonban... hamarosan valami új, megmagyarázhatatlan fájdalom lesz úrrá az egész testén, melybe néhányszor bele is rándul, és összeszorított fogait csikorgatva egy tompa üvöltést hallat. Egy pillanatra olyan érzés keríti hatalmába, mintha a lány felfalná. Persze ez lehetetlen, számtalan okból, csak példának okáért egy primitívebb a méretbeli különbség, ahol a mérleg Lorew felé billen, nem is kicsit, de... mintha Idya legalábbis szépen lassan az összes fájdalmát magába akarná szívni a testén lévő sebeken keresztül. És ahányszor csak a szerzetes azt hiszi, hogy nem lehet rosszabb, mindig rádöbben, hogy még nem érzett igazán semmit.*
*A szerzetes fejében egy pillanatra sem fordult meg, hogy Idya összevarrná a kezét, ha nem származna belőle haszna. Talán nem sok, de mégis... Legalábbis ezt ismételgeti magában, elvégre ha véletlenül, csak egy rövid pillanatra is elhinné, hogy a lány valamit Lorewért tesz, akkor... akkor már végleg nem maradna mibe kapaszkodjon. A hit. Nem is gondolná az ember, mennyire nagy szüksége van erre mindenkinek. A szerzetes számára pedig Idya maradt az egyetlen, akiben hihet. Akibe kapaszkodhat. A Halál. Az egyetlen, aki biztosan létezik. Nem fog eltűnni, és örökre ott marad a halandók közelében. Karnyújtásnyira. Ezért az egy dologért éri meg ebben a világban lenni. És ő az egyetlen, aki kimentheti innen. És egy ilyen csodálatos entitás leszállt ide a koszba, hogy táncoljon egyet Lorewvel, megragadja, elengedje, és így tovább. Aztán csak a szerencse kérdése, hogy mikor a nap felkel, éppen a markában lesz-e, vagy tovább élhet. Maga részéről nem is tudná eldönteni, hogy melyikben reménykedik.*
- Sajnálom, valóban magától értetődik *válaszolja remegő hangon, amikor a tündér ráförmed. Igazából így utólag persze logikus, hogy nem kellett volna mondania, mert magától értetődő, de... annyira szép volt, hogy nem tudta visszatartani. Éppen így az is valami hasonló, mikor csak úgy kiböki, hogy ugyanezt megtehetné a szájával is a lány, sajnos nem tudja mindig visszafogni magát. A kérdés hatására csendben marad, pláne amikor még külön erre utasítást is kap. Illetve nem utasítást, csak Idya felemeli a mutatóujját, aminek hatására ösztönösen elcsitul a szerzetes. Amikor pedig zseninek nevezi Lorewet, akkor egy pillanatra a levegő is belé fagy.*
- Én... én igazán nem... te adtad az ötletet, magamtól a tűig vagy a cérnáig sem jutottam volna el... éppen csak... de köszönöm.
*Nem is tudja, hogy mit mondhatna egy ilyen helyzetben, elvégre azt halálosan komolyan gondolja, hogy minden a tündér érdeme, elvégre ha ő nem varrja ilyen szépen össze Lorew kezét, akkor neki sem jut eszébe, hogy ugyanezt megtehetné a szájával. Persze most nem történik semmi, legalábbis az elhangzottakból erre lehet következtetni, viszont... még hosszú órák vannak vissza az éjszakából, bármi megtörténhet. Ha pedig a szerzetes valóban tudott egy hasznos ötletet adni Idyának, akkor rettenetesen boldog, és... lássuk be, kicsit büszke is magára. Majd erőtlenül folytatja a zihálást, amint a penge sebet ejt a fején, eztán a tündér ujjai tévednek oda, behatolnak a vágásba, aminek hatására a fájdalom egyre csak fokozódik, oly mértékben, hogy még azt sem érzi, ahogy a vér elkezd végigcsorogni a fején. Ellenben a lányt érzi, és látja is, amint ráhajol a sebre, és egy pillanatig abban a hitben él, hogy ismét csak a vér kell neki, azonban... hamarosan valami új, megmagyarázhatatlan fájdalom lesz úrrá az egész testén, melybe néhányszor bele is rándul, és összeszorított fogait csikorgatva egy tompa üvöltést hallat. Egy pillanatra olyan érzés keríti hatalmába, mintha a lány felfalná. Persze ez lehetetlen, számtalan okból, csak példának okáért egy primitívebb a méretbeli különbség, ahol a mérleg Lorew felé billen, nem is kicsit, de... mintha Idya legalábbis szépen lassan az összes fájdalmát magába akarná szívni a testén lévő sebeken keresztül. És ahányszor csak a szerzetes azt hiszi, hogy nem lehet rosszabb, mindig rádöbben, hogy még nem érzett igazán semmit.*
4347. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-08 20:54:27
Üzenet elküldve: 2016-08-08 20:54:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Még sosem töltött senkivel ennyi időt együtt, az egész helyzet egyre abszurdabb. Nem parancsol, nem uralkodik a férfin, kényelmes szimbiózisban, meg nem beszélt konszenzusban töltik el az idejüket, amikor egyiküknek sincs oka panaszra... És ez szokatlan. Idya mindig élvezi a kínzásokat, mindig az van, amit ő akar, olyan még sosem fordult elő, hogy ennyire engedékeny és megértő lett volna. Nem is jutottak el áldozatai a harmadik vele töltött óráig sem élve.*
-Igazán nincs mit. Ne értsd félre a helyzetet, nem miattad csinálom! *Szögezi le, mielőtt megfordulhatnának olyan őrültségek Lorew fejében, hogy kezd elgyengülni, elpuhulni, és most már sokkal nagyobb az esélye annak, hogy sikerül valahogy meggyőznie, hogy engedje el. Szó sincs ilyesmiről, pusztán nincs jobb dolga. Még mindig inkább csinál valamit, ami véletlenül nem csak neki előnyös, minthogy az érzéseiről, gondolatairól meg hasonló felesleges dolgokról fecsegjen. Azokhoz úgysem ért, a varráshoz viszont annál inkább... Vagy legalább jobban.*
-Az, hogy ezzel elkerülhetőek a fertőzések és egyéb kellemetlenségek, hogy úgy mondjam, járulékos veszteség. De addig is csinálok valamit... *Dünnyögi, majd nekiáll összevarrni a sebeket. Gyors, minőségi munkát végez, nem szeretne cérnát pazarolni néhány ujj miatt, amik még csak le sem lettek vágva, csak kicsit kilógnak a sorból.*
-Persze, hogy tökéletes, te barom! *Háborodik fel. Ha nem szólalt volna meg a szerzetes, az lenne a baja, ha szidja a művét, még egy pofont is kapna, ha dicséri, akkor azért torkolja le. Ha rossz kedve van, úgysem lehet a kedvére tenni, bármit is csinál az ember, mindenbe beleköt, de ettől függetlenül bárki próbálkozhat, ha van hozzá türelme. Lorew már így is vállon veregetheti magát, hiszen ez alatt a pár óra alatt még mosolyt is sikerült csalnia a lány ajkaira.*
-A szádat? *Ez aztán váratlanul érte. Nem maga az ötlet, hanem hogy nem ő hozakodik elő valami szörnyűséggel, hanem ötletet kap. Abba meg csak utólag gondol bele, hogy nem is lenne szerencsés... Akkor már tudja is, miért nem neki jutott eszébe.* Nem... *Emeli fel mutatóujját, elhallgattatva a szerzetest.* Talán nem is olyan rossz ötlet... Persze, van hátulütője bőven... *Tűnődik el. A cérna gyengesége csak az egyik, hiszen azt akár újra is tudja varrni pár percenként, maga a varrás is hihetetlenül élvezetes a számára. A légzés sem lehet túl nagy akadály, az orrából már csak halványan szivárog a vér, nem akadályozza a levegő útját, a szájára nincs is szükség. Ami miatt sokkal inkább aggódik, az az, hogy nem bírná türtőztetni magát. Annyi lehetőség rejlene egy ilyen szituációban, és még ha nem is csak a száját varrná össze... Ez eddig eszébe sem jutott...* Te. Egy. Zseni. Vagy. *Minden egyes szóra külön hangsúlyt fektet, tényleg jó ötletnek tartja, még akkor is, ha kivitelezni nem fogja.* Nem varrom össze a szád, most még nem. De lehet, hogy az éjszaka folyamán sor kerül majd rá, beindítottad a fantáziámat. *Hogy ez Lorew száméra jó-e vagy inkább rossz, azt majd eldönti, de hogy a tündér remekül fog szórakozni, az bizonyos. Előtte viszont még van elintézetlen dolga...*
-Mindened az enyém. *Vigyorog kegyetlenül, hiszen ez teszi igazán csodálatossá az estéjüket.* De nem kell félned, nem bántalak... nagyon. *Súgja kedvesen, mikor meglátja a félelemet a szemében. Nincs oka félni, hiszen ez sem lesz rosszabb, mint a többi, semmi olyan, amit még ne kellett volna átélnie, csak kicsit más köntöst kap az egész. A vágás, főleg az eddigiekhez képest, egész apró, három ujja alig fér be a bőr alá. A körmével kicsit feltépi a húst, majd ahogy felszínre buggyan a vér, ajkait a vágásra tapasztja, de most nem szívja ki a vért. Nyelvét a fejébe fúrja, finoman megérinti a ragacsos koponyacsontot.*
*Még sosem töltött senkivel ennyi időt együtt, az egész helyzet egyre abszurdabb. Nem parancsol, nem uralkodik a férfin, kényelmes szimbiózisban, meg nem beszélt konszenzusban töltik el az idejüket, amikor egyiküknek sincs oka panaszra... És ez szokatlan. Idya mindig élvezi a kínzásokat, mindig az van, amit ő akar, olyan még sosem fordult elő, hogy ennyire engedékeny és megértő lett volna. Nem is jutottak el áldozatai a harmadik vele töltött óráig sem élve.*
-Igazán nincs mit. Ne értsd félre a helyzetet, nem miattad csinálom! *Szögezi le, mielőtt megfordulhatnának olyan őrültségek Lorew fejében, hogy kezd elgyengülni, elpuhulni, és most már sokkal nagyobb az esélye annak, hogy sikerül valahogy meggyőznie, hogy engedje el. Szó sincs ilyesmiről, pusztán nincs jobb dolga. Még mindig inkább csinál valamit, ami véletlenül nem csak neki előnyös, minthogy az érzéseiről, gondolatairól meg hasonló felesleges dolgokról fecsegjen. Azokhoz úgysem ért, a varráshoz viszont annál inkább... Vagy legalább jobban.*
-Az, hogy ezzel elkerülhetőek a fertőzések és egyéb kellemetlenségek, hogy úgy mondjam, járulékos veszteség. De addig is csinálok valamit... *Dünnyögi, majd nekiáll összevarrni a sebeket. Gyors, minőségi munkát végez, nem szeretne cérnát pazarolni néhány ujj miatt, amik még csak le sem lettek vágva, csak kicsit kilógnak a sorból.*
-Persze, hogy tökéletes, te barom! *Háborodik fel. Ha nem szólalt volna meg a szerzetes, az lenne a baja, ha szidja a művét, még egy pofont is kapna, ha dicséri, akkor azért torkolja le. Ha rossz kedve van, úgysem lehet a kedvére tenni, bármit is csinál az ember, mindenbe beleköt, de ettől függetlenül bárki próbálkozhat, ha van hozzá türelme. Lorew már így is vállon veregetheti magát, hiszen ez alatt a pár óra alatt még mosolyt is sikerült csalnia a lány ajkaira.*
-A szádat? *Ez aztán váratlanul érte. Nem maga az ötlet, hanem hogy nem ő hozakodik elő valami szörnyűséggel, hanem ötletet kap. Abba meg csak utólag gondol bele, hogy nem is lenne szerencsés... Akkor már tudja is, miért nem neki jutott eszébe.* Nem... *Emeli fel mutatóujját, elhallgattatva a szerzetest.* Talán nem is olyan rossz ötlet... Persze, van hátulütője bőven... *Tűnődik el. A cérna gyengesége csak az egyik, hiszen azt akár újra is tudja varrni pár percenként, maga a varrás is hihetetlenül élvezetes a számára. A légzés sem lehet túl nagy akadály, az orrából már csak halványan szivárog a vér, nem akadályozza a levegő útját, a szájára nincs is szükség. Ami miatt sokkal inkább aggódik, az az, hogy nem bírná türtőztetni magát. Annyi lehetőség rejlene egy ilyen szituációban, és még ha nem is csak a száját varrná össze... Ez eddig eszébe sem jutott...* Te. Egy. Zseni. Vagy. *Minden egyes szóra külön hangsúlyt fektet, tényleg jó ötletnek tartja, még akkor is, ha kivitelezni nem fogja.* Nem varrom össze a szád, most még nem. De lehet, hogy az éjszaka folyamán sor kerül majd rá, beindítottad a fantáziámat. *Hogy ez Lorew száméra jó-e vagy inkább rossz, azt majd eldönti, de hogy a tündér remekül fog szórakozni, az bizonyos. Előtte viszont még van elintézetlen dolga...*
-Mindened az enyém. *Vigyorog kegyetlenül, hiszen ez teszi igazán csodálatossá az estéjüket.* De nem kell félned, nem bántalak... nagyon. *Súgja kedvesen, mikor meglátja a félelemet a szemében. Nincs oka félni, hiszen ez sem lesz rosszabb, mint a többi, semmi olyan, amit még ne kellett volna átélnie, csak kicsit más köntöst kap az egész. A vágás, főleg az eddigiekhez képest, egész apró, három ujja alig fér be a bőr alá. A körmével kicsit feltépi a húst, majd ahogy felszínre buggyan a vér, ajkait a vágásra tapasztja, de most nem szívja ki a vért. Nyelvét a fejébe fúrja, finoman megérinti a ragacsos koponyacsontot.*
4346. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-08 19:24:18
Üzenet elküldve: 2016-08-08 19:24:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Kis híján bocsánatot kér a lány szavai miatt, de mg idejében eszébe jut, hogy azt most nem szabad neki. És még ki tudja, hogy meddig... lehet, hogy soha többet nem kérhet bocsánatot a tündértől. Akárhogyan is, az igaz, hogy nem nyílik szét, ha nem mozgatja, de ettől függetlenül eléggé... nem is tudná megmondani, milyen érzés. Zavaró talán? Nem, annál azért kicsit több, kifejezetten émelyítő, ha az ember olyan helyeken szétnyílik, ahol egyébként nem szokott. Őszintén szólva azt hitte, hogy Idya a kérés hatására először elkezdi majd feszegetni a sebeket, és csak aztán gondolkodik el a kezek rendbe rakásán, de hálát ad az égnek, hogy nem így lett.*
- Köszönöm *jegyzi meg hálásan Lorew, viszont azt egy darabig nem érti, hogy miért nem kötözve lesz. Aztán mikor előkerül a tű és a cérna, hirtelen megvilágosodik, hogy talán ez kicsivel komolyabb annál, minthogy kötözzék, és... varrni kell? Nem lehet egy kellemes élmény, abban biztos, de tekintve, hogy sokkal rosszabbakat is átélt már az éjszaka folyamán, nincs oka panaszra.*
- Nem... tökéletes lesz az a tű *még hogy neki? Kifogása? Ilyesmire még gondolni sem mer. Ha Idya egy rozsdás szöggel csinálná ugyanezt, valószínűleg az is megfelelne neki, elég lenne, ha a tündér meggyőzően elmagyarázza, hogy ez nem is veszélyes. Sőt, a rozsdás szöget a húsba vájni kifejezetten előnyös. Egy kicsit felnyikkan, ahogy a fém először a bőre alá hatol, aztán minden alkalommal egy apró nyögést hallat, mikor a lány húz egyet a cérnán, de semmi komolyabb reakciót nem ad a munka végéig. Mondjuk azt nem gondolta volna, hogy az alsó részen jobban fog fájni, de igyekszik minél csendesebben tűrni. Érződik rajta, hogy valamennyire szenved, és talán még jobban amiatt, mert igyekszik csendben maradni. Mikor az első keze elkészül, szemügyre veszi, majd pedig annyit mond:*
- Tökéletes lett, köszönöm *aztán pedig nyújtja a másik kezét, ami bár egy ujjal arrébb van szétnyílva, de a munkafolyamat nagyjából ugyanolyan lesz. Nem túl időigényes, és nagyjából ugyanannyira fájdalmas. Ráadásul Idya remekül ért ehhez is, és őszintén szólva a végeredmény nem csak egy kézfej, ami nem nyílik szét, hanem egy olyan kézfej, ami emellett remekül is néz ki.*
- Szintén tökéletes, köszönöm *majd hirtelen eszébe jut valami, aminek már nem tudja útját állni* Hát így bevarrnád a számat, nem tudnék kiabálni... Bár... lehet nem tartana sokat a cérna... sajnálom, rossz ötlet volt.
*Megint kicsit elkapkodta, meg hát attól még fennállna a probléma, hogyha az orrán keresztül nem tud lélegezni, akkor megfullad. Olyan rossz, hogy mindig mikor azt hiszi, hogy támadt egy ötlete, rájön, hogy nem is olyan jó. Legalább ha addig megmaradna az önbizalma, amíg Idya rombolja szét, de... nem. A következő megjegyzésre kis híján belevág, hogy mire gondol éppen, de a beszéd olyan nehéz, és fárasztó, elmerülni a lány szemeinek látványában pedig olyan kényelmes, és egyszerű. Amikor viszont a lány lábai közrefogják a fejét, rájön, hogy a szó szoros értelmében kell közkinccsé tenni a koponyája belsejét, és kicsit megrémül.*
- A tied... *nyögi remegő hangon, és olyan hangsúllyal, hogy az egy teljes és kerek könyörgéssel ér fel. Amint a penge eléri a fejbőrét, és sebet ejt rajta, összeszorítja a fogait, és nem szól többet. A fájdalom sugárzik a sebből mindenféle, és a szerzetes nem tudná biztosan megmondani, mekkora sebről van szó, de... rettenetesen fájdalmas, így szinte szakadatlanul nyöszörög. Fogalma sincs, mire készül a tündér, de egyelőre még bízik benne, hogy bírja tovább is.*
*Kis híján bocsánatot kér a lány szavai miatt, de mg idejében eszébe jut, hogy azt most nem szabad neki. És még ki tudja, hogy meddig... lehet, hogy soha többet nem kérhet bocsánatot a tündértől. Akárhogyan is, az igaz, hogy nem nyílik szét, ha nem mozgatja, de ettől függetlenül eléggé... nem is tudná megmondani, milyen érzés. Zavaró talán? Nem, annál azért kicsit több, kifejezetten émelyítő, ha az ember olyan helyeken szétnyílik, ahol egyébként nem szokott. Őszintén szólva azt hitte, hogy Idya a kérés hatására először elkezdi majd feszegetni a sebeket, és csak aztán gondolkodik el a kezek rendbe rakásán, de hálát ad az égnek, hogy nem így lett.*
- Köszönöm *jegyzi meg hálásan Lorew, viszont azt egy darabig nem érti, hogy miért nem kötözve lesz. Aztán mikor előkerül a tű és a cérna, hirtelen megvilágosodik, hogy talán ez kicsivel komolyabb annál, minthogy kötözzék, és... varrni kell? Nem lehet egy kellemes élmény, abban biztos, de tekintve, hogy sokkal rosszabbakat is átélt már az éjszaka folyamán, nincs oka panaszra.*
- Nem... tökéletes lesz az a tű *még hogy neki? Kifogása? Ilyesmire még gondolni sem mer. Ha Idya egy rozsdás szöggel csinálná ugyanezt, valószínűleg az is megfelelne neki, elég lenne, ha a tündér meggyőzően elmagyarázza, hogy ez nem is veszélyes. Sőt, a rozsdás szöget a húsba vájni kifejezetten előnyös. Egy kicsit felnyikkan, ahogy a fém először a bőre alá hatol, aztán minden alkalommal egy apró nyögést hallat, mikor a lány húz egyet a cérnán, de semmi komolyabb reakciót nem ad a munka végéig. Mondjuk azt nem gondolta volna, hogy az alsó részen jobban fog fájni, de igyekszik minél csendesebben tűrni. Érződik rajta, hogy valamennyire szenved, és talán még jobban amiatt, mert igyekszik csendben maradni. Mikor az első keze elkészül, szemügyre veszi, majd pedig annyit mond:*
- Tökéletes lett, köszönöm *aztán pedig nyújtja a másik kezét, ami bár egy ujjal arrébb van szétnyílva, de a munkafolyamat nagyjából ugyanolyan lesz. Nem túl időigényes, és nagyjából ugyanannyira fájdalmas. Ráadásul Idya remekül ért ehhez is, és őszintén szólva a végeredmény nem csak egy kézfej, ami nem nyílik szét, hanem egy olyan kézfej, ami emellett remekül is néz ki.*
- Szintén tökéletes, köszönöm *majd hirtelen eszébe jut valami, aminek már nem tudja útját állni* Hát így bevarrnád a számat, nem tudnék kiabálni... Bár... lehet nem tartana sokat a cérna... sajnálom, rossz ötlet volt.
*Megint kicsit elkapkodta, meg hát attól még fennállna a probléma, hogyha az orrán keresztül nem tud lélegezni, akkor megfullad. Olyan rossz, hogy mindig mikor azt hiszi, hogy támadt egy ötlete, rájön, hogy nem is olyan jó. Legalább ha addig megmaradna az önbizalma, amíg Idya rombolja szét, de... nem. A következő megjegyzésre kis híján belevág, hogy mire gondol éppen, de a beszéd olyan nehéz, és fárasztó, elmerülni a lány szemeinek látványában pedig olyan kényelmes, és egyszerű. Amikor viszont a lány lábai közrefogják a fejét, rájön, hogy a szó szoros értelmében kell közkinccsé tenni a koponyája belsejét, és kicsit megrémül.*
- A tied... *nyögi remegő hangon, és olyan hangsúllyal, hogy az egy teljes és kerek könyörgéssel ér fel. Amint a penge eléri a fejbőrét, és sebet ejt rajta, összeszorítja a fogait, és nem szól többet. A fájdalom sugárzik a sebből mindenféle, és a szerzetes nem tudná biztosan megmondani, mekkora sebről van szó, de... rettenetesen fájdalmas, így szinte szakadatlanul nyöszörög. Fogalma sincs, mire készül a tündér, de egyelőre még bízik benne, hogy bírja tovább is.*
4345. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-08 00:50:35
Üzenet elküldve: 2016-08-08 00:50:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nordak Trannyth//
*Jól tippelt, mert Nordak öltözete nem engedi át a hideg levegőt annyira.*
-Akkor jó, mert nem akartam volna, hogy fázz.
*Az idő valóban elment mostanra, de olyan jól érezte magát, mint régóta nem, szóval nem vett tudomást róla, hogy fáradt, arról se, hogy fázik. Nordakkal beszélget, akivel hosszú idő után jól érzi magát, az ásítást is elnyomja gyorsan, ami a tele hasa után aludni küldené.*
-Nagyon jó lesz, akkor nem fogok annyira izgulni miatta, ha nem sikerül elsőre a gyakorlás holnap.
*Nevet a férfival együtt és elnyom egy újabb adag ásítást, ami kikívánkozik. Magára húzza a köpenyt, mert már itt-ott libabőrös lesz a hidegtől. Végül Nordak menti meg mert, ha rajta múlott volna, akkor még a reggel is itt találja őket.*
-Igazad van vissza kell mennünk most már, de nagyon jól éreztem magam.
*Rámosolyog a fél-elfre, aztán nekikezd elpakolni. Mikor kész van vele felkel és leporolja a ruháját. Nem nagyon koszos csak pár fűszál ragadt rá.*
-Kérsz inni?
*Előveszi a kulacsát és Nordaknak nyújtja, hogy igyon, ha szeretne, mert erről meg is feledkezett idáig, aztán iszik maga is. A tábortűz maradékát nyakon önti a kulacsában maradt vízzel, hogy az is rendben legyen.*
-Mehetünk szerintem.
*Mivel ő vezette idáig Nordakot, most megint megindul előre a sötétben, de megtorpan néha, mert mostanra az erdő nagyon sötét. Araszolva azért, de célhoz érhetnek nemsokára mind a ketten.*
A hozzászólás írója (Korinia Liberity) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.08 00:59:56
*Jól tippelt, mert Nordak öltözete nem engedi át a hideg levegőt annyira.*
-Akkor jó, mert nem akartam volna, hogy fázz.
*Az idő valóban elment mostanra, de olyan jól érezte magát, mint régóta nem, szóval nem vett tudomást róla, hogy fáradt, arról se, hogy fázik. Nordakkal beszélget, akivel hosszú idő után jól érzi magát, az ásítást is elnyomja gyorsan, ami a tele hasa után aludni küldené.*
-Nagyon jó lesz, akkor nem fogok annyira izgulni miatta, ha nem sikerül elsőre a gyakorlás holnap.
*Nevet a férfival együtt és elnyom egy újabb adag ásítást, ami kikívánkozik. Magára húzza a köpenyt, mert már itt-ott libabőrös lesz a hidegtől. Végül Nordak menti meg mert, ha rajta múlott volna, akkor még a reggel is itt találja őket.*
-Igazad van vissza kell mennünk most már, de nagyon jól éreztem magam.
*Rámosolyog a fél-elfre, aztán nekikezd elpakolni. Mikor kész van vele felkel és leporolja a ruháját. Nem nagyon koszos csak pár fűszál ragadt rá.*
-Kérsz inni?
*Előveszi a kulacsát és Nordaknak nyújtja, hogy igyon, ha szeretne, mert erről meg is feledkezett idáig, aztán iszik maga is. A tábortűz maradékát nyakon önti a kulacsában maradt vízzel, hogy az is rendben legyen.*
-Mehetünk szerintem.
*Mivel ő vezette idáig Nordakot, most megint megindul előre a sötétben, de megtorpan néha, mert mostanra az erdő nagyon sötét. Araszolva azért, de célhoz érhetnek nemsokára mind a ketten.*
A hozzászólás írója (Korinia Liberity) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.08 00:59:56
4344. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-08 00:14:34
Üzenet elküldve: 2016-08-08 00:14:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Korinia Liberity//
*Ahogy múlik az idő úgy fogy az étel is. Lassan már a tűz is kialszik és Nordak végre teli ehette magát.*
- Szívesen kipróbálnám. Nem baj, ha nem harcoltál még kardal, én se íjjal, szóval én is bénázni fogok.
*Mondja a lánynak nevetve, hogy ő se egy nagy tehetség az íjászatban.*
- Nem, ez a felső melegebb, mint amilyennek látszik. De szerintem rajtad amúgy is jobban áll, mint rajtam.
*Mosolyog a lányra, majd a tűzre néz. ~Lassan menni kellene még mielőtt hidegebb lesz és a végén még megfázik valamelyikünk.~ Nordak látja, hogy a tűz már szinte kialudt így úgy dönt talán lassan indulni kellene.*
- Ha jól laktál utána szerintem lassan indulhatunk vissza a fogadóba, még mielőtt abban a vékony öltözékben megfázol.
*Mosolyog a lányra. Hisz a köpeny amit adott nem biztos, hogy eléggé melegen tarthatná a lányt és nem szeretné, ha megfázna. ~Biztos el is elfáradt már, hisz dolgozott ma és még engem is kísérgetnie kellett.~ Gondolja magában, de igazat megvallva Nordak is elég fáradt lett mostanra.*
*Ahogy múlik az idő úgy fogy az étel is. Lassan már a tűz is kialszik és Nordak végre teli ehette magát.*
- Szívesen kipróbálnám. Nem baj, ha nem harcoltál még kardal, én se íjjal, szóval én is bénázni fogok.
*Mondja a lánynak nevetve, hogy ő se egy nagy tehetség az íjászatban.*
- Nem, ez a felső melegebb, mint amilyennek látszik. De szerintem rajtad amúgy is jobban áll, mint rajtam.
*Mosolyog a lányra, majd a tűzre néz. ~Lassan menni kellene még mielőtt hidegebb lesz és a végén még megfázik valamelyikünk.~ Nordak látja, hogy a tűz már szinte kialudt így úgy dönt talán lassan indulni kellene.*
- Ha jól laktál utána szerintem lassan indulhatunk vissza a fogadóba, még mielőtt abban a vékony öltözékben megfázol.
*Mosolyog a lányra. Hisz a köpeny amit adott nem biztos, hogy eléggé melegen tarthatná a lányt és nem szeretné, ha megfázna. ~Biztos el is elfáradt már, hisz dolgozott ma és még engem is kísérgetnie kellett.~ Gondolja magában, de igazat megvallva Nordak is elég fáradt lett mostanra.*
4343. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-07 23:52:22
Üzenet elküldve: 2016-08-07 23:52:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nordak Trannyth//
*Társa évek óta nem evett ilyen békésen, maga pedig szintén évek óta nem evett ilyen jó hangulatban. Örül, hogy Nordak nem megy el messze, valahova a harcokba, annak meg még inkább, hogy ezt nem is bánja.*
~Milyen jó, hogy találkoztunk, tényleg nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan megkedvelhetek valakit.~
*Nagyot néz mikor Nordak arcán látja a vöröses elszíneződést és aztán elmosolyodik rajta, ezt újabb kedves vonásnak találja.*
-Akkor én, majd megmutatom, hogy bánj az íjjal! Te meg, talán, megmutatnád, hogyan kell a karddal küzdeni?
*Elsőre ez olyan jó ötletnek tűnik, de a rend kedvéért, azért nem titkolja, hogy nem volt még szerencséje kardhoz.*
-Nem harcoltam még karddal soha, úgy igazából.
*Nem gondolja, hogy túl nagy tehetsége lenne hozzá, de szívesen venné, ha Nordakkal együtt gyakorolhatna holnap. Kipróbálná mit tud ezen a téren. Kezd valóban hűvösebb lenni és lassan araszolva, de közelebb is húzódik a tűzhöz, ami már majdnem parázs csak. Hálásan pillant társára, amikor a köpenyét ajánlja fel.*
-Köszönöm, tényleg fázok egy kissé.
*Elveszi a köpenyt és magára teríti és máris kellemes melegbe vonja az anyag. Jóleső érzéssel mosolyodik el.*
-Jó meleg, de remélem te se fázol meg.
*Vékonyabb az öltözéke a harcoshoz mérten, ezért esélyesebb, hogy ő nem fázik, de a biztonság kedvéért rákérdez.*
*Társa évek óta nem evett ilyen békésen, maga pedig szintén évek óta nem evett ilyen jó hangulatban. Örül, hogy Nordak nem megy el messze, valahova a harcokba, annak meg még inkább, hogy ezt nem is bánja.*
~Milyen jó, hogy találkoztunk, tényleg nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan megkedvelhetek valakit.~
*Nagyot néz mikor Nordak arcán látja a vöröses elszíneződést és aztán elmosolyodik rajta, ezt újabb kedves vonásnak találja.*
-Akkor én, majd megmutatom, hogy bánj az íjjal! Te meg, talán, megmutatnád, hogyan kell a karddal küzdeni?
*Elsőre ez olyan jó ötletnek tűnik, de a rend kedvéért, azért nem titkolja, hogy nem volt még szerencséje kardhoz.*
-Nem harcoltam még karddal soha, úgy igazából.
*Nem gondolja, hogy túl nagy tehetsége lenne hozzá, de szívesen venné, ha Nordakkal együtt gyakorolhatna holnap. Kipróbálná mit tud ezen a téren. Kezd valóban hűvösebb lenni és lassan araszolva, de közelebb is húzódik a tűzhöz, ami már majdnem parázs csak. Hálásan pillant társára, amikor a köpenyét ajánlja fel.*
-Köszönöm, tényleg fázok egy kissé.
*Elveszi a köpenyt és magára teríti és máris kellemes melegbe vonja az anyag. Jóleső érzéssel mosolyodik el.*
-Jó meleg, de remélem te se fázol meg.
*Vékonyabb az öltözéke a harcoshoz mérten, ezért esélyesebb, hogy ő nem fázik, de a biztonság kedvéért rákérdez.*
4342. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-07 00:38:27
Üzenet elküldve: 2016-08-07 00:38:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Korinia Liberity//
*Ahogy eszi a vacsoráját, ha jobban belegondol ilyen békésen már évek óta nem evett, és ezzel az étel is még finomabb lesz.*
- Semmi gond, igazából nem tudom mennyit fizettek volna, de legfeljebb elvállalok kisebb munkákat. Én se nagyon kerültem senkihez se közel ezért örülök neki, hogy most sikerült így nem is baj, ha nem megyek.
*Mondja és ő is kicsit zavarban érzi magát a lány kijelentésére, talán még el is pirult.*
- Majd kiderül, hogy fog menni holnap. Sajnos mindenki hibázik és az íjászat elég nehéz így ez érthető. Én mondjuk nem is vagyok jó benne, nem is nagyon lőttem íjjal. Inkább használom a kardom és az öklöm.
*Kirinia szemébe néz és mosolyogva mondja neki. Mikor a lány elkapja a tekintetét még egy ideig figyeli őt, majd ismét az eget kémleli. Közben vág magának újabb adagot és Koriniának is kínál fel a húsból. ~ Meg tudnám ezt szokni azért. ~ A gondolatra újabb mosoly jelenik meg az arcán. Érzi, hogy az éjszaka eljövetelével kezd a levegő lehűlni. Ránéz a társára és leveszi a köpenyét, majd a lány felé nyújtja.*
- Kezd hűvös lenni, ha fázol odaadhatom.
*Ajánlja fel a lánynak a köpenyt, mert látja, hogy Korinia nem a legmelegebb ruhákba van.*
*Ahogy eszi a vacsoráját, ha jobban belegondol ilyen békésen már évek óta nem evett, és ezzel az étel is még finomabb lesz.*
- Semmi gond, igazából nem tudom mennyit fizettek volna, de legfeljebb elvállalok kisebb munkákat. Én se nagyon kerültem senkihez se közel ezért örülök neki, hogy most sikerült így nem is baj, ha nem megyek.
*Mondja és ő is kicsit zavarban érzi magát a lány kijelentésére, talán még el is pirult.*
- Majd kiderül, hogy fog menni holnap. Sajnos mindenki hibázik és az íjászat elég nehéz így ez érthető. Én mondjuk nem is vagyok jó benne, nem is nagyon lőttem íjjal. Inkább használom a kardom és az öklöm.
*Kirinia szemébe néz és mosolyogva mondja neki. Mikor a lány elkapja a tekintetét még egy ideig figyeli őt, majd ismét az eget kémleli. Közben vág magának újabb adagot és Koriniának is kínál fel a húsból. ~ Meg tudnám ezt szokni azért. ~ A gondolatra újabb mosoly jelenik meg az arcán. Érzi, hogy az éjszaka eljövetelével kezd a levegő lehűlni. Ránéz a társára és leveszi a köpenyét, majd a lány felé nyújtja.*
- Kezd hűvös lenni, ha fázol odaadhatom.
*Ajánlja fel a lánynak a köpenyt, mert látja, hogy Korinia nem a legmelegebb ruhákba van.*
4341. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-08-07 00:18:29
Üzenet elküldve: 2016-08-07 00:18:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nordak Trannyth//
*A csillagokon elidőzik a szeme neki is. Meghitt a hangulat ma éjszaka. Örömmel néz a szelet kenyérre, amit Nordak kínál neki.*
-Igen köszönöm, jó étvágyat neked is.
*Éhes volt és ettől megváltja az ízletes vacsora. Nordak elmondja, hogy zsoldos munkát vállalt volna, de miatta elgondolkodott, hogy ne menjen.*
-Kedves tőled, hogy miattam nem mennél, de gondolom jól fizetett volna a munka.
*Egy kicsit lelkifurdalása van, mert miatta elesik a férfi a keresettől, de mégis nagyobb rész a lelkében örül, hogy nem sodorja magát veszélybe.*
-Kérlek bocsáss meg érte, de én örömmel hallom, hogy elgondolkodtál rajta, hogy maradj még a városban. Eddig szinte senkit nem ismertem, szinte csak dolgoztam és örülök, ha együtt lehetünk még.
*Hiába lesz piros az arca megint, örül, hogy kimondta őszintén, amit érez.*
-Persze szívesen veled megyek a Barakkba. Soha nem árt, ha gyakorolok még és én is kíváncsi vagyok rá, hogyan forgatod a kardot.
*A másnapi program nagyon elnyeri a tetszését és hatására boldogan elmosolyodik. Állja Nordak tekintetét és nem süti le a pilláit.*
-Igyekszem, majd összeszedni magam és a legjobb teljesítményemet mutatni. Sokat gyakoroltam már, de van, hogy nem találom el teljesen pontosan a célt.
*Sokáig néz Nordak szemeibe, de utána mégis elkapja a tekintetét. Olyan érzése támad, mintha a fiatal fél-elf kiolvashatná belőle, hogy mennyire tetszik neki mostanra. Nagyon kedves vele és jó a társaságában.*
*A csillagokon elidőzik a szeme neki is. Meghitt a hangulat ma éjszaka. Örömmel néz a szelet kenyérre, amit Nordak kínál neki.*
-Igen köszönöm, jó étvágyat neked is.
*Éhes volt és ettől megváltja az ízletes vacsora. Nordak elmondja, hogy zsoldos munkát vállalt volna, de miatta elgondolkodott, hogy ne menjen.*
-Kedves tőled, hogy miattam nem mennél, de gondolom jól fizetett volna a munka.
*Egy kicsit lelkifurdalása van, mert miatta elesik a férfi a keresettől, de mégis nagyobb rész a lelkében örül, hogy nem sodorja magát veszélybe.*
-Kérlek bocsáss meg érte, de én örömmel hallom, hogy elgondolkodtál rajta, hogy maradj még a városban. Eddig szinte senkit nem ismertem, szinte csak dolgoztam és örülök, ha együtt lehetünk még.
*Hiába lesz piros az arca megint, örül, hogy kimondta őszintén, amit érez.*
-Persze szívesen veled megyek a Barakkba. Soha nem árt, ha gyakorolok még és én is kíváncsi vagyok rá, hogyan forgatod a kardot.
*A másnapi program nagyon elnyeri a tetszését és hatására boldogan elmosolyodik. Állja Nordak tekintetét és nem süti le a pilláit.*
-Igyekszem, majd összeszedni magam és a legjobb teljesítményemet mutatni. Sokat gyakoroltam már, de van, hogy nem találom el teljesen pontosan a célt.
*Sokáig néz Nordak szemeibe, de utána mégis elkapja a tekintetét. Olyan érzése támad, mintha a fiatal fél-elf kiolvashatná belőle, hogy mennyire tetszik neki mostanra. Nagyon kedves vele és jó a társaságában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9566-9585