Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 216 (4301. - 4320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4320. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-31 02:28:40
Üzenet elküldve: 2016-07-31 02:28:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// Esti pihenés //
*Aryna csap csipked a bogyókból, amit melléjük tettek le a kis mókusok és madarak. A fa pedig egyik ágát leengedve pár gyümölcsöt termett, amiből egyet vesz csak magához, elvégre nincs is sok ételhez szokva és amúgy sem eszik annyit, mint egy férfi.*
-Igen, úgy néz ki, hogy megúsztuk. *Bár eddig minden varázslata sikerült, így ezen már meg sem lepődik a lány.*
-A mágia hasznos, de nem elegendő a túléléshez szerintem, majd meg kéne tanulnom bottal hadonászni vagy nem tudom. *Örülne, ha meg tudná védeni magát minimálisan, ha magára maradna, de nem hiába keres csapatot, ami úgy néz ki már vele együtt két főt számlál.*
-Holnap reggel mindenképpen, de előtte lehet nem ért meditálnod, úgy hogy kiüríted a gondolataid és csak az energiaáramlásra figyelsz magadban, persze ez csak akkor jó, ha van aki vigyáz rád közben. *Az se most este lesz, mert elég álmos, amit mit sem bizonyít jobban, mint ásítása, amit jobb kacsójával elfed. A hold fényében pedig megcsillan a lótusz tetoválása a kecses kézfején.*
-Ne aggódj van nálam is köpeny. *Ki is veszi a táskájából a gyűrött ruhadarabot és betakarózik vele és kicsit fészkelődik a helyén.*
-Ritka, hogy így és ilyen hamar megbízzon valakiben valaki nem? *Részéről nagyon szimpatikus neki Albun és nagyon boldog, amiért ilyen bizalmat kapott tőle.*
-Jó éjt Albun. *Sóhajtja halkan és el is alszik a saját térdét ölelgetve. a fejét a kezeire hajtva, de mire eljut a mély álmaihoz már eldőlve alszik oldalra a földön a táskáját ölelgetve békésen. Most biztos rendesen kialudja magát, hiszen biztonságba volt mikor elaludt.*
*Aryna csap csipked a bogyókból, amit melléjük tettek le a kis mókusok és madarak. A fa pedig egyik ágát leengedve pár gyümölcsöt termett, amiből egyet vesz csak magához, elvégre nincs is sok ételhez szokva és amúgy sem eszik annyit, mint egy férfi.*
-Igen, úgy néz ki, hogy megúsztuk. *Bár eddig minden varázslata sikerült, így ezen már meg sem lepődik a lány.*
-A mágia hasznos, de nem elegendő a túléléshez szerintem, majd meg kéne tanulnom bottal hadonászni vagy nem tudom. *Örülne, ha meg tudná védeni magát minimálisan, ha magára maradna, de nem hiába keres csapatot, ami úgy néz ki már vele együtt két főt számlál.*
-Holnap reggel mindenképpen, de előtte lehet nem ért meditálnod, úgy hogy kiüríted a gondolataid és csak az energiaáramlásra figyelsz magadban, persze ez csak akkor jó, ha van aki vigyáz rád közben. *Az se most este lesz, mert elég álmos, amit mit sem bizonyít jobban, mint ásítása, amit jobb kacsójával elfed. A hold fényében pedig megcsillan a lótusz tetoválása a kecses kézfején.*
-Ne aggódj van nálam is köpeny. *Ki is veszi a táskájából a gyűrött ruhadarabot és betakarózik vele és kicsit fészkelődik a helyén.*
-Ritka, hogy így és ilyen hamar megbízzon valakiben valaki nem? *Részéről nagyon szimpatikus neki Albun és nagyon boldog, amiért ilyen bizalmat kapott tőle.*
-Jó éjt Albun. *Sóhajtja halkan és el is alszik a saját térdét ölelgetve. a fejét a kezeire hajtva, de mire eljut a mély álmaihoz már eldőlve alszik oldalra a földön a táskáját ölelgetve békésen. Most biztos rendesen kialudja magát, hiszen biztonságba volt mikor elaludt.*
4319. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-31 02:01:20
Üzenet elküldve: 2016-07-31 02:01:20
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
// Esti pihenés //
*Hátradől, neki a fa törzsének, egészen közel Arynához. Ha kapnak némi bogyót vagy magot, háttértámogatásként a természettől, no meg erre a célra befogott állatkáktól, falatozni kezd, szigorúan ügyelve arra, hogy az elfnek bőven maradjon belőle.*
- Azt hiszem, megúsztuk a balesetet *vonja le a következtetést. Nem sokat várt, de annál többet kaptak, főleg, ha még gyümölcsöt is esznek hozzá. Noha a hús ezúttal hiányzik az étrendből, elégedetten majszol.*
- Egy cseppet se szabadkozz miatta. Úgysincs mire és kire költenem. Így legalább jó célt szolgál. És én sem járok rosszul.
*Nem mellesleg lesz kivel gyakorolnia. Igaz, ez a lehetőség a kúriában is adott volt, de elenyészően kevés dolga akadt mostanság arrafelé.*
- Ne félj, arra is sor kerül. Egyszer élesben is ki kell próbálnom a tudományomat.
*Köpenye gallérját felhajtja. Kissé hűvösebbre fordult az idő.*
- Az bizony. Olyanok, akik segítik egymást, minden körülmények között.
*Lábát felhúzza, kardját pedig maga mellé helyezi, az elffel ellentétes oldalra.*
- Szólj, ha fáznál, tudok holmit adni, amit magadra teríthetsz. És aludj nyugodtan, ha szeretnél. Én egy ideig még fent leszek, és őrködöm.
*Füle minden apró neszre figyel, az ágak reccsenésére is hallótávon belül. Jókorákat szippant a friss levegőből, nyugodtan, egyenletesen lélegezve.*
*Hátradől, neki a fa törzsének, egészen közel Arynához. Ha kapnak némi bogyót vagy magot, háttértámogatásként a természettől, no meg erre a célra befogott állatkáktól, falatozni kezd, szigorúan ügyelve arra, hogy az elfnek bőven maradjon belőle.*
- Azt hiszem, megúsztuk a balesetet *vonja le a következtetést. Nem sokat várt, de annál többet kaptak, főleg, ha még gyümölcsöt is esznek hozzá. Noha a hús ezúttal hiányzik az étrendből, elégedetten majszol.*
- Egy cseppet se szabadkozz miatta. Úgysincs mire és kire költenem. Így legalább jó célt szolgál. És én sem járok rosszul.
*Nem mellesleg lesz kivel gyakorolnia. Igaz, ez a lehetőség a kúriában is adott volt, de elenyészően kevés dolga akadt mostanság arrafelé.*
- Ne félj, arra is sor kerül. Egyszer élesben is ki kell próbálnom a tudományomat.
*Köpenye gallérját felhajtja. Kissé hűvösebbre fordult az idő.*
- Az bizony. Olyanok, akik segítik egymást, minden körülmények között.
*Lábát felhúzza, kardját pedig maga mellé helyezi, az elffel ellentétes oldalra.*
- Szólj, ha fáznál, tudok holmit adni, amit magadra teríthetsz. És aludj nyugodtan, ha szeretnél. Én egy ideig még fent leszek, és őrködöm.
*Füle minden apró neszre figyel, az ágak reccsenésére is hallótávon belül. Jókorákat szippant a friss levegőből, nyugodtan, egyenletesen lélegezve.*
4318. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-31 01:23:10
Üzenet elküldve: 2016-07-31 01:23:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// Esti pihenés //
*Nem tudja min mosolyodik el a férfi a varázslat láttán, de biztos benne, hogy nem az édes kis állatkák az oka, de jobban tartja, ha nem kérdez rá mindenre.*
-Én sok könyvet olvashattam vagy nagyon jó leírásból másolhattam át magamnak, de minden varázslatot amit tanultam azt valószínűleg le is írtam abba a könyvbe, ami így belegondolva jó ötlet volt. *Hiszen ha valamit megtanul, azt tudja is, nem felejti el, ellenben ha emlékezet vesztést szenved nagyon hasznos dolog.*
-Nem hiszem, hogy az lehetséges lenne, de a fene tudja. *Neveti el magát.* Balul elsült varázslatok léteznek és szerintem annak lehet ilyen következménye is, hogy túl jól sül el. *A túlteljesített és lehet sikertelen, mert ami nem úgy működik, mint kéne az ide sorolható. Ismét talált magának egy elmélkedni valót ha egyedül maradna.*
-Nem kellett volna, de bevallom csóró vagyok vagy csak kifosztottak, így elfogadom. *El is teszi az erszényébe, jól jön majd a tanulásra. Ezek után arra kapja fel a fejét hirtelen, hogy kis csapatot említ az ember.*
-Persze, hogy megosztom, de nem ártana gyakorolnod is, amit tanulsz, mert ha nem megy, akkor megpróbálhatok segíteni rajta. *Javasolja mosolyogva és kedvesen, ahogy eddig is viselkedett.*
-Egy kis csapat vagyunk? *Kérdezi kicsit szégyenlősen, nem volt eddig még senkije, már amióta vannak emlékei és jól esik, ha valaki támogatja őt és cserébe csak a tudását kéri megosztani. Jó, lehet nehezebb dolga van megtanulni a dolgokat, de továbbadni utána már semmiség.*
*Nem tudja min mosolyodik el a férfi a varázslat láttán, de biztos benne, hogy nem az édes kis állatkák az oka, de jobban tartja, ha nem kérdez rá mindenre.*
-Én sok könyvet olvashattam vagy nagyon jó leírásból másolhattam át magamnak, de minden varázslatot amit tanultam azt valószínűleg le is írtam abba a könyvbe, ami így belegondolva jó ötlet volt. *Hiszen ha valamit megtanul, azt tudja is, nem felejti el, ellenben ha emlékezet vesztést szenved nagyon hasznos dolog.*
-Nem hiszem, hogy az lehetséges lenne, de a fene tudja. *Neveti el magát.* Balul elsült varázslatok léteznek és szerintem annak lehet ilyen következménye is, hogy túl jól sül el. *A túlteljesített és lehet sikertelen, mert ami nem úgy működik, mint kéne az ide sorolható. Ismét talált magának egy elmélkedni valót ha egyedül maradna.*
-Nem kellett volna, de bevallom csóró vagyok vagy csak kifosztottak, így elfogadom. *El is teszi az erszényébe, jól jön majd a tanulásra. Ezek után arra kapja fel a fejét hirtelen, hogy kis csapatot említ az ember.*
-Persze, hogy megosztom, de nem ártana gyakorolnod is, amit tanulsz, mert ha nem megy, akkor megpróbálhatok segíteni rajta. *Javasolja mosolyogva és kedvesen, ahogy eddig is viselkedett.*
-Egy kis csapat vagyunk? *Kérdezi kicsit szégyenlősen, nem volt eddig még senkije, már amióta vannak emlékei és jól esik, ha valaki támogatja őt és cserébe csak a tudását kéri megosztani. Jó, lehet nehezebb dolga van megtanulni a dolgokat, de továbbadni utána már semmiség.*
4317. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-30 23:37:11
Üzenet elküldve: 2016-07-30 23:37:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
// Esti pihenés //
*Azon az időszakon már túl van, hogy bármikor is sajnálgatnia kelljen önmagát. Ha ilyesmibe süppedne, egy kis belső hang mindig jól hátsón billenti, hogy szedje már össze magát, akármekkora képzavar is ez. A sok beszéd egyáltalán nem zavarja, jobban kedveli az ilyesmit, mintha csönd uralkodna körülötte. Átveszi a könyvet, próbálgatja a súlyát, nézegeti kívül, nézegeti belül, aztán belefog a nevezett varázslat tanulmányozásába.*
~ Azannya, ha ez nőkkel is működne! ~ *vigyorogja el magát belül, no persze lehet, hogy ez kicsivel később kiül az arcára is. Némi gondolkodás után aztán kénytelen megállapítani, hogy a világ pont így működik - varázslat nélkül is.*
- Már nézem is *merül el a makulátlan elegancia rejtelmeiben. Van egy olyan érzése, hogy a jó megjelenéssel ezután még kevesebb gondja lesz, mint eddig. Amennyiben persze képes lemenni a semmi alá. Olvasgat még egy keveset, időt adva az összes élőlénynek, akik csak szeretnék őket ellátni, hogy tegyék a dolgukat.*
- Csak nehogy a végén úgy járjunk, hogy túlhajtják magukat, és a végén ránk hordanak egy marha nagy kupac terményt. A végén még belefulladunk. *Epikus, ám nem túl valószínű halálnem volna. Végül leteszi a könyvet, a köpenye alá nyúl, kitapogatja az övére erősített erszényét, kibontja. Csengő aranyakat kotor elő belőle, összesen 200-at, majd átnyújtja Aryna Yjinek.
*
- Némi ellenszolgáltatás a tanultakért *közli. Ritkán kap bármit is, de ha valaki ezt önzetlenül teszi, nála busásabban senki nem honorálja.*
- És azt sem bánnám, ha később is megosztanál velem hasonló dolgokat. Nem baj, ha ezáltal is erősítjük kis csapatunkat.
*Akkor is, ha jelenleg csak ketten vannak benne. Ki tudja, egyszer még jól fog jönni az itt megszerzett tudás. Főként, hogy tudomása szerint azért létezik néhány egészen acélos varázslat is.*
*Azon az időszakon már túl van, hogy bármikor is sajnálgatnia kelljen önmagát. Ha ilyesmibe süppedne, egy kis belső hang mindig jól hátsón billenti, hogy szedje már össze magát, akármekkora képzavar is ez. A sok beszéd egyáltalán nem zavarja, jobban kedveli az ilyesmit, mintha csönd uralkodna körülötte. Átveszi a könyvet, próbálgatja a súlyát, nézegeti kívül, nézegeti belül, aztán belefog a nevezett varázslat tanulmányozásába.*
~ Azannya, ha ez nőkkel is működne! ~ *vigyorogja el magát belül, no persze lehet, hogy ez kicsivel később kiül az arcára is. Némi gondolkodás után aztán kénytelen megállapítani, hogy a világ pont így működik - varázslat nélkül is.*
- Már nézem is *merül el a makulátlan elegancia rejtelmeiben. Van egy olyan érzése, hogy a jó megjelenéssel ezután még kevesebb gondja lesz, mint eddig. Amennyiben persze képes lemenni a semmi alá. Olvasgat még egy keveset, időt adva az összes élőlénynek, akik csak szeretnék őket ellátni, hogy tegyék a dolgukat.*
- Csak nehogy a végén úgy járjunk, hogy túlhajtják magukat, és a végén ránk hordanak egy marha nagy kupac terményt. A végén még belefulladunk. *Epikus, ám nem túl valószínű halálnem volna. Végül leteszi a könyvet, a köpenye alá nyúl, kitapogatja az övére erősített erszényét, kibontja. Csengő aranyakat kotor elő belőle, összesen 200-at, majd átnyújtja Aryna Yjinek.
*- Némi ellenszolgáltatás a tanultakért *közli. Ritkán kap bármit is, de ha valaki ezt önzetlenül teszi, nála busásabban senki nem honorálja.*
- És azt sem bánnám, ha később is megosztanál velem hasonló dolgokat. Nem baj, ha ezáltal is erősítjük kis csapatunkat.
*Akkor is, ha jelenleg csak ketten vannak benne. Ki tudja, egyszer még jól fog jönni az itt megszerzett tudás. Főként, hogy tudomása szerint azért létezik néhány egészen acélos varázslat is.*
4316. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-30 23:08:39
Üzenet elküldve: 2016-07-30 23:08:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// Esti pihenés //
-Inkább élek úgy, hogy igyekszem megértem a viccet és próbálok mindent pozitívan megélni, a rossz dolgokban is keresni valami jót, különben észre sem veszem és sok idő megy el önsajnálatra meg hülyeségekre, amivel előrébb nem jutok az életben, tehát időpazarlás az egész és ez ugye nem engedheti meg magának akárki. ~Már megint sokat fecsegek.~ *Inkább be is fogja és rákérdez az élelemre, amire igenleges választ kap így felkészül a varázslásra és kipróbálja az olvasottakat.* ~Ha valaki húsra vágyik még szegény aranyos állatokat is levadászhatja.~ *A gondolatát inkább nem is mondja ki, saját részéről elégedett egy két gyümölccsel és magvakkal is.*
-Élelemszerzésnek hívják, itt elolvashatod, hogyan működik. *Kiveszi a könyvet a táskájából és átnyújtja Albunnak, hogy olvassa el nyugodtan, mert annál jobban elmondani úgy sem fogja tudni.*
-Meg a makulátlan elegancia is ott van előző oldalon, az a ruhaigazítós varázslat. *Mi baja lehet abból, ha megosztja a tanulmányait egy emberrel? Az ég világon semmi sem.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
-Inkább élek úgy, hogy igyekszem megértem a viccet és próbálok mindent pozitívan megélni, a rossz dolgokban is keresni valami jót, különben észre sem veszem és sok idő megy el önsajnálatra meg hülyeségekre, amivel előrébb nem jutok az életben, tehát időpazarlás az egész és ez ugye nem engedheti meg magának akárki. ~Már megint sokat fecsegek.~ *Inkább be is fogja és rákérdez az élelemre, amire igenleges választ kap így felkészül a varázslásra és kipróbálja az olvasottakat.* ~Ha valaki húsra vágyik még szegény aranyos állatokat is levadászhatja.~ *A gondolatát inkább nem is mondja ki, saját részéről elégedett egy két gyümölccsel és magvakkal is.*
-Élelemszerzésnek hívják, itt elolvashatod, hogyan működik. *Kiveszi a könyvet a táskájából és átnyújtja Albunnak, hogy olvassa el nyugodtan, mert annál jobban elmondani úgy sem fogja tudni.*
-Meg a makulátlan elegancia is ott van előző oldalon, az a ruhaigazítós varázslat. *Mi baja lehet abból, ha megosztja a tanulmányait egy emberrel? Az ég világon semmi sem.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
4315. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-30 22:49:42
Üzenet elküldve: 2016-07-30 22:49:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
// Esti pihenés //
*Valahogy úgy van vele, hogy jobb nem félni, mint félni. Előbbi elősegítésében pedig sokat segít a humor.*
- Ezt azoknak is meg kéne mondani, akik nem értik a viccet *vigyorog. Bár tény, hogy a legélesebb talán pont azokkal tud lenni e téren, akiket nem igazán kedvel. A humor alkalmasint gyilkos eszköz is tud lenni, ha éppen sikerült szakavatottan forgatni.*
- Igen, ez a tisztás *mutat körbe. Kedveli ezt a helyet. A nyugalom szigete ez, és jó emlékeket fűz hozzá. Akár napokig is el tudna itt lenni. A kijelölt fára bólint egyet. Túl sokat keresgélni nincsen kedve, részéről rendben van. Maga is leül hát, s kényelmesen elhelyezkedik.*
- Éppenséggel tudnék enni. Ha pedig akad ilyen varázslat, szívesen megnézném magamnak.
*Fura dolog ez a mágia, már sokadszor tapasztalja.*
*Valahogy úgy van vele, hogy jobb nem félni, mint félni. Előbbi elősegítésében pedig sokat segít a humor.*
- Ezt azoknak is meg kéne mondani, akik nem értik a viccet *vigyorog. Bár tény, hogy a legélesebb talán pont azokkal tud lenni e téren, akiket nem igazán kedvel. A humor alkalmasint gyilkos eszköz is tud lenni, ha éppen sikerült szakavatottan forgatni.*
- Igen, ez a tisztás *mutat körbe. Kedveli ezt a helyet. A nyugalom szigete ez, és jó emlékeket fűz hozzá. Akár napokig is el tudna itt lenni. A kijelölt fára bólint egyet. Túl sokat keresgélni nincsen kedve, részéről rendben van. Maga is leül hát, s kényelmesen elhelyezkedik.*
- Éppenséggel tudnék enni. Ha pedig akad ilyen varázslat, szívesen megnézném magamnak.
*Fura dolog ez a mágia, már sokadszor tapasztalja.*
4314. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-30 22:16:34
Üzenet elküldve: 2016-07-30 22:16:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// Esti pihenés //
-Hehe, az biztos. *Egy kis poén mindig jól jön, hogy a komoly dolgokat könnyebben elengedjék és ne legyen annyira rémes utolsó emlék róla.*
-Jó vagy komoly dolgok elviccelésében, ez nagyon jó tulajdonság. *Jegyzi meg őszintén mosolyogva, szerencsésnek érzi magát ilyen társasággal, aki ráadásul még vigyázni is fog rá az este folyamán, hogy ne rabolja el semmi rossz életű illető.
A Kedvesével kapcsolatban viszont inkább jegel minden témát, mert az úgy tűnik nem a legjobb beszédtéma most.*
-Hűha, jó hamar ideértünk. Vagyis ez már a tisztás akar lenni ugye? *Már a varázslatos kör alakú dombocskából gondolja, amin meseszép színes virágok nőttek, mint ha elvarázsolták volna azt a részét a tisztásnak.*
-Annak a fának a töve szerintem pont jó lesz aludni. *Oda is sétál az említett fa mellé és leül a tövébe a táskáját pedig az ölébe helyezi. Eddig valószínű a fákon aludt, de nem akar még egyszer leesni, így nem fog felmászni az is biztos.*
-Nem vagy éhes? Van a könyvembe valami varázslat, amivel az állatkák hoznak bogyókat és a fák gyümölcsöt adnak. *Kipróbálná, hogy is néz ki egy ilyen, de fölöslegesen nem kéne az erejét pazarolnia.*
-Hehe, az biztos. *Egy kis poén mindig jól jön, hogy a komoly dolgokat könnyebben elengedjék és ne legyen annyira rémes utolsó emlék róla.*
-Jó vagy komoly dolgok elviccelésében, ez nagyon jó tulajdonság. *Jegyzi meg őszintén mosolyogva, szerencsésnek érzi magát ilyen társasággal, aki ráadásul még vigyázni is fog rá az este folyamán, hogy ne rabolja el semmi rossz életű illető.
A Kedvesével kapcsolatban viszont inkább jegel minden témát, mert az úgy tűnik nem a legjobb beszédtéma most.*
-Hűha, jó hamar ideértünk. Vagyis ez már a tisztás akar lenni ugye? *Már a varázslatos kör alakú dombocskából gondolja, amin meseszép színes virágok nőttek, mint ha elvarázsolták volna azt a részét a tisztásnak.*
-Annak a fának a töve szerintem pont jó lesz aludni. *Oda is sétál az említett fa mellé és leül a tövébe a táskáját pedig az ölébe helyezi. Eddig valószínű a fákon aludt, de nem akar még egyszer leesni, így nem fog felmászni az is biztos.*
-Nem vagy éhes? Van a könyvembe valami varázslat, amivel az állatkák hoznak bogyókat és a fák gyümölcsöt adnak. *Kipróbálná, hogy is néz ki egy ilyen, de fölöslegesen nem kéne az erejét pazarolnia.*
4313. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-30 21:48:56
Üzenet elküldve: 2016-07-30 21:48:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
// Esti pihenés //
*Igazából már nem tud csodálkozni holmi hullákon. Látott és hallott már annyi furcsa dolgot, hogy ne akadjon fenn ilyesmin. Persze szemtől szembe kerülve valamelyik lidérces teremtménnyel várhatóan megváltozna a véleménye.*
- Elég unalmas lehet halottnak lenni, szóval nem csodálkozom *üti el tréfával a dolgot. Nem szeretné, ha az elf megijedne emiatt. Az újabb szavakat azért elgondolkozva hallgatja.*
- Inkább mondjuk úgy, hogy tüzes, és egy kicsit szeleburdi. *Valóban, kedvese fiatalka még, ami csöppet sem válik hátrányára, és meglehetősen impulzív.*
- De mégis, mindennél jobban szerethető. *A szeme kicsit szomorúbbá válik, de aztán hamar eltűnnek róla a felhők. Több szó már nem is esik, készen áll az indulásra. Maga is elcsendesedik, van min gondolkodnia. Ütemesen, mélyen szívja be a friss levegőt, ahogy átszelik a tisztásig vezető utat. A séta kimondottan jól esik, kiszellőzteti a fejét és kimozogja a benne uralkodó feszültségeket. Bár az út nem rövid, időérzéke mégis annak tünteti fel. Abban az állapotban van, amikor úgy érzi, akármeddig tudna menni. Aztán lassan körvonalazódik a tisztás. Immár azt mondhatja, hogy egészen jól ismeri a helyet. Sőt, azt is tudja, merre talál majd tűzifának valót, no meg tűzrakó helyet.*
*Igazából már nem tud csodálkozni holmi hullákon. Látott és hallott már annyi furcsa dolgot, hogy ne akadjon fenn ilyesmin. Persze szemtől szembe kerülve valamelyik lidérces teremtménnyel várhatóan megváltozna a véleménye.*
- Elég unalmas lehet halottnak lenni, szóval nem csodálkozom *üti el tréfával a dolgot. Nem szeretné, ha az elf megijedne emiatt. Az újabb szavakat azért elgondolkozva hallgatja.*
- Inkább mondjuk úgy, hogy tüzes, és egy kicsit szeleburdi. *Valóban, kedvese fiatalka még, ami csöppet sem válik hátrányára, és meglehetősen impulzív.*
- De mégis, mindennél jobban szerethető. *A szeme kicsit szomorúbbá válik, de aztán hamar eltűnnek róla a felhők. Több szó már nem is esik, készen áll az indulásra. Maga is elcsendesedik, van min gondolkodnia. Ütemesen, mélyen szívja be a friss levegőt, ahogy átszelik a tisztásig vezető utat. A séta kimondottan jól esik, kiszellőzteti a fejét és kimozogja a benne uralkodó feszültségeket. Bár az út nem rövid, időérzéke mégis annak tünteti fel. Abban az állapotban van, amikor úgy érzi, akármeddig tudna menni. Aztán lassan körvonalazódik a tisztás. Immár azt mondhatja, hogy egészen jól ismeri a helyet. Sőt, azt is tudja, merre talál majd tűzifának valót, no meg tűzrakó helyet.*
4312. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-30 20:46:23
Üzenet elküldve: 2016-07-30 20:46:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// Esti pihenés //
-Megelevenedtek a... a hullák? *Hitetlenkedik, micsoda rémes dolog ez és milyen visszataszító, reméli nem találkozik egy ilyennel sem, mert frászt kap tőlük az is biztos. A rémtörténetekben ne jöjjön elő, nem hogy a valóságban, hát milyen időket élnek.*
-Ez borzalmas. *Zárja maga részéről a dolgot, éppen eleget hallott erről, hogy tudomást szerezzen róla és ne akarjon bővebb információt egyelőre, mert akkor lehet nem fog tudni aludni.*
-Hú, jó hisztis lehet akkor a Kedvese, már ha nem bántom meg. *Legalábbis elsőre a nőket ismerve ez jön le az elf lánynak a "nem ezért, akkor másért"-ból.*
-Odakinn leszek, nem szökök meg, mert úgy is tudja hova megyek. *Mert máshová nem is tudna menni most aludni, az erdő veszélyes a folyó mellett meg közvetlen nem akar, mivel sokan járhatnak oda fürdeni, most, hogy máshol nem tudnak.
Nem is kell sokat várnia, tényleg gyorsan végez Albun is meg is jelenik mellette, hogy útra kelljenek a tisztásra.*
-Rendben. *Meg is indul a tisztás felé, de hirtelen mintha kivágták volna a nyelvét a lánynak, mert elég csendesen halad. Ahogy kiért a gondolataiba merült és morfondírozik a pergamennel kapcsolatban, hogy most mihez kezdjen vele. Persze, ha Albun megzavarja ebben, akkor a beszélgetés az első.*
-Megelevenedtek a... a hullák? *Hitetlenkedik, micsoda rémes dolog ez és milyen visszataszító, reméli nem találkozik egy ilyennel sem, mert frászt kap tőlük az is biztos. A rémtörténetekben ne jöjjön elő, nem hogy a valóságban, hát milyen időket élnek.*
-Ez borzalmas. *Zárja maga részéről a dolgot, éppen eleget hallott erről, hogy tudomást szerezzen róla és ne akarjon bővebb információt egyelőre, mert akkor lehet nem fog tudni aludni.*
-Hú, jó hisztis lehet akkor a Kedvese, már ha nem bántom meg. *Legalábbis elsőre a nőket ismerve ez jön le az elf lánynak a "nem ezért, akkor másért"-ból.*
-Odakinn leszek, nem szökök meg, mert úgy is tudja hova megyek. *Mert máshová nem is tudna menni most aludni, az erdő veszélyes a folyó mellett meg közvetlen nem akar, mivel sokan járhatnak oda fürdeni, most, hogy máshol nem tudnak.
Nem is kell sokat várnia, tényleg gyorsan végez Albun is meg is jelenik mellette, hogy útra kelljenek a tisztásra.*
-Rendben. *Meg is indul a tisztás felé, de hirtelen mintha kivágták volna a nyelvét a lánynak, mert elég csendesen halad. Ahogy kiért a gondolataiba merült és morfondírozik a pergamennel kapcsolatban, hogy most mihez kezdjen vele. Persze, ha Albun megzavarja ebben, akkor a beszélgetés az első.*
4311. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-30 16:27:21
Üzenet elküldve: 2016-07-30 16:27:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Ha valakivel közli, hogy éppen az előbb lefeszegette az orrát az arcáról, akkor arra nem azt a reakciót várná, hogy "csodás". Ez az éjszaka már így is elég újdonságot nyújtott a számára, meg sem kéne lepődnie azon, hogy a férfi elalél minden vágása után, de nem a fájdalomtól. Sokkal inkább csodálja és imádja ezekért a szörnyű tettekért. Azt hinné, ez sokkalunalmasabbá teszi az egészet, de már az első pillanatban rájött, hogy egy plusz töltetet ad a történéseknek. Bármit megtehet, és Lorew egy percig sem ellenkezik. Ezt élvezi a legjobban; látja a fájdalmát, sőt, hallja a nyüszítését, az elfojtott üvöltését, de emellett tudja, el van ragadtatva tőle, ami büszkeséggel tölti el, felbátorítja. Így tarthatnak most ott, hogy kinn, a szabad ég alatt fúrja a pengét a bőre alá.*
-Ugyan, kérlek! *Legyint vigyorogva.* Ha levágnám az orrod, akkor néhány perc múlva alábbhagyna a fájdalom. Így viszont újra és újra érezheted ezt... *A tőrt betolja a lyukba, majd fordít rajta egyet, amit egy hangos roppanás követ. Nem törte el a két porcot, csak elmozdultak egymáson, ami égető, szúró fájdalmat hagy maga után. Letörölgeti a fegyvert, majd el is rakja, az orrát egyelőre békén hagyja. A mély seb még egy jó darabig sajogni fog, ha már nagyon elfeledkezne az arcán tátongó mélyedésről, majd emlékezteti rá...
Az oldalába mélyedő ujjai egyre beljebb és beljebb hatolnak a testében, egyre hevesebb reakciót váltva ki a szerzetesből. Az elején könnyen elfojtja a hangokat, a jajveszékelése halk nyöszörgéssé tompul, ám ahogy egyre intenzívebb a kín, amit okoz, egyre nehezebben bírja ajkaival elnyelni a hangokat. Úgy tapad rá, mintha csak a lelkét akarná kiszívni a száján keresztül, de nem elég. Apró ajkai kevésnek bizonyulnak, nem folytathaja a mókát, így nem. Ki kell találnia valamit, ha nem szeretné, hogy a kínzásból egy esetlen vagdosás legyen. Ha csak karcolásokat ejt, azt még ki lehet bírni hang nélkül, de az mire jó? Keze hangos cuppanással távozik a sebből, a vért a férfi feje mellett keni bele a tiszta gyepbe. Körülöttük már alig van zöld terület, az éj előrehaladtával pirosba fordult minden. Csak a holdfény festi ezüstös színűre, mintha egy gyémántokkal kirakott kis körben ücsörögnének. Milyen romantikus... újfent. Mindig, mikor eltűnődik, rá kell döbbenie, ha nem egy kivégzés lenne készülőben, úgy festenének, mint egy bájos pár, akik élvezik a telihold adta örömöket. Vagy valami ilyesmi. Sosem értett a romantikához, csupán a rejtélyes, sötét dolgokat ígérő hangulat megteremtéséhez ért, a rózsaszín felhőhöz nem. Ahhoz nem úgy kéne kinéznie, mint a két lábon járó végzet, hanem... mint bármelyik másik fajtársa. Hosszú szőke fürtök, mosolygós arc, gyönyörű hófehér szárnyak, és az a rengeteg giccs, amit még az ég a fajának képviselőire aggat. Komolyan, mintha mindegyik a saját maga karikatúrája lenne... Már megint elkalandozott. Addig volt egy kis ideje Lorewnek, hogy kifújja magát, de a lány hamarabb összeszedi magát, mint azt szeretné. Kivéve persze, ha azt szeretné, hogy minél hamarabb folytatódjon a tortúra.*
-Most mit csináljak veled? *Teszi fel a nem teljesen költői kérdést. Ha van bármi javaslata, szívesen meghallgatja.* Alig brod magadban tartani a szenvedést, azt viszont nem kockáztathatom, hogy akár csak véletlenül is meghalljanak... *Lassan eljár felettük az idő, közeleg a reggel, kár lenne pont a legvégén elrontani azt, ami ilyen szépen alakul. Most tényleg tanácstalan. Az lenne a legegyszerűbb, ha visszamennének a szegénynegyed egyik eldugott sikátorába, ahol még napközben sem fordul meg senki, de nem viszi rá a jó ízlés és a gusztus, hogy még egyszer betegye oda a lábát nyomósidnok nélkül. Már az is felidegesítte, hogy egy nem létező kehely miatt kelt át azon a pöcegödrön.*
-Gondolom a fizikai határaidat még egy csók miatt sem lennél képes teljesen átlépni... *Mennyivel egyszerűbb lenne, ha fejben dőlne el. Ha a szerzetes nem akar üvölteni, akkor nem üvölt és pont. Mást meg mégsem tud felajánlani. Az életét már odaígérte neki, a halálát már elvette, a fájdalmát sosem adja vissza. Kezd kifogyni az ötletekből, és úgy amúgy a lehetőségekből is. A kliséket viszont nem hajlandó kijátszani. Elvi kérdés, hogyha eddig sikerült egy különleges, újfajta koreográfiát követnie, akkor nem most fog visszatérni a megszokott dolgokhoz.*
*Ha valakivel közli, hogy éppen az előbb lefeszegette az orrát az arcáról, akkor arra nem azt a reakciót várná, hogy "csodás". Ez az éjszaka már így is elég újdonságot nyújtott a számára, meg sem kéne lepődnie azon, hogy a férfi elalél minden vágása után, de nem a fájdalomtól. Sokkal inkább csodálja és imádja ezekért a szörnyű tettekért. Azt hinné, ez sokkalunalmasabbá teszi az egészet, de már az első pillanatban rájött, hogy egy plusz töltetet ad a történéseknek. Bármit megtehet, és Lorew egy percig sem ellenkezik. Ezt élvezi a legjobban; látja a fájdalmát, sőt, hallja a nyüszítését, az elfojtott üvöltését, de emellett tudja, el van ragadtatva tőle, ami büszkeséggel tölti el, felbátorítja. Így tarthatnak most ott, hogy kinn, a szabad ég alatt fúrja a pengét a bőre alá.*
-Ugyan, kérlek! *Legyint vigyorogva.* Ha levágnám az orrod, akkor néhány perc múlva alábbhagyna a fájdalom. Így viszont újra és újra érezheted ezt... *A tőrt betolja a lyukba, majd fordít rajta egyet, amit egy hangos roppanás követ. Nem törte el a két porcot, csak elmozdultak egymáson, ami égető, szúró fájdalmat hagy maga után. Letörölgeti a fegyvert, majd el is rakja, az orrát egyelőre békén hagyja. A mély seb még egy jó darabig sajogni fog, ha már nagyon elfeledkezne az arcán tátongó mélyedésről, majd emlékezteti rá...
Az oldalába mélyedő ujjai egyre beljebb és beljebb hatolnak a testében, egyre hevesebb reakciót váltva ki a szerzetesből. Az elején könnyen elfojtja a hangokat, a jajveszékelése halk nyöszörgéssé tompul, ám ahogy egyre intenzívebb a kín, amit okoz, egyre nehezebben bírja ajkaival elnyelni a hangokat. Úgy tapad rá, mintha csak a lelkét akarná kiszívni a száján keresztül, de nem elég. Apró ajkai kevésnek bizonyulnak, nem folytathaja a mókát, így nem. Ki kell találnia valamit, ha nem szeretné, hogy a kínzásból egy esetlen vagdosás legyen. Ha csak karcolásokat ejt, azt még ki lehet bírni hang nélkül, de az mire jó? Keze hangos cuppanással távozik a sebből, a vért a férfi feje mellett keni bele a tiszta gyepbe. Körülöttük már alig van zöld terület, az éj előrehaladtával pirosba fordult minden. Csak a holdfény festi ezüstös színűre, mintha egy gyémántokkal kirakott kis körben ücsörögnének. Milyen romantikus... újfent. Mindig, mikor eltűnődik, rá kell döbbenie, ha nem egy kivégzés lenne készülőben, úgy festenének, mint egy bájos pár, akik élvezik a telihold adta örömöket. Vagy valami ilyesmi. Sosem értett a romantikához, csupán a rejtélyes, sötét dolgokat ígérő hangulat megteremtéséhez ért, a rózsaszín felhőhöz nem. Ahhoz nem úgy kéne kinéznie, mint a két lábon járó végzet, hanem... mint bármelyik másik fajtársa. Hosszú szőke fürtök, mosolygós arc, gyönyörű hófehér szárnyak, és az a rengeteg giccs, amit még az ég a fajának képviselőire aggat. Komolyan, mintha mindegyik a saját maga karikatúrája lenne... Már megint elkalandozott. Addig volt egy kis ideje Lorewnek, hogy kifújja magát, de a lány hamarabb összeszedi magát, mint azt szeretné. Kivéve persze, ha azt szeretné, hogy minél hamarabb folytatódjon a tortúra.*
-Most mit csináljak veled? *Teszi fel a nem teljesen költői kérdést. Ha van bármi javaslata, szívesen meghallgatja.* Alig brod magadban tartani a szenvedést, azt viszont nem kockáztathatom, hogy akár csak véletlenül is meghalljanak... *Lassan eljár felettük az idő, közeleg a reggel, kár lenne pont a legvégén elrontani azt, ami ilyen szépen alakul. Most tényleg tanácstalan. Az lenne a legegyszerűbb, ha visszamennének a szegénynegyed egyik eldugott sikátorába, ahol még napközben sem fordul meg senki, de nem viszi rá a jó ízlés és a gusztus, hogy még egyszer betegye oda a lábát nyomósidnok nélkül. Már az is felidegesítte, hogy egy nem létező kehely miatt kelt át azon a pöcegödrön.*
-Gondolom a fizikai határaidat még egy csók miatt sem lennél képes teljesen átlépni... *Mennyivel egyszerűbb lenne, ha fejben dőlne el. Ha a szerzetes nem akar üvölteni, akkor nem üvölt és pont. Mást meg mégsem tud felajánlani. Az életét már odaígérte neki, a halálát már elvette, a fájdalmát sosem adja vissza. Kezd kifogyni az ötletekből, és úgy amúgy a lehetőségekből is. A kliséket viszont nem hajlandó kijátszani. Elvi kérdés, hogyha eddig sikerült egy különleges, újfajta koreográfiát követnie, akkor nem most fog visszatérni a megszokott dolgokhoz.*
4310. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-30 02:50:11
Üzenet elküldve: 2016-07-30 02:50:11
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Valahol bizonyosan eljátszik azzal a gondolattal is, hogy itt és most fog meghalni, de igazából fel sem fogja, milyen közel is került ahhoz, hogy a saját vérébe fulladjon. Miután a felesleges nyálat és egyebet a fűre ürítette, már semmi nem tartja vissza, hogy figyelhessen Idya szavaira, amelyek nem sok jót ígérnek. Őszintén bízik benne, hogy nem az orrát tervezi tovább feszegetni, mert abba rövid úton belefulladna. Vagy pedig túl hangosan üvöltene. Akkor már inkább a fulladást tartja elfogadhatóbb opciónak. Persze ebből a magvas gondolatmenetből egyetlen szót sem tud a külvilág tudtára hozni, elvégre közben olyan gyorsan igyekszik kapkodni a levegőt a kieső részek pótlása végett, hogy azt sem érti, hogy nem durran szét a tüdeje egészen apró darabokra. Talán percekbe is telik, mire legalább érintőlegesen sikerül a légzését az egyenletes irányba elmozdítania. A magyarázat annyira sokat nem mond neki, de a lényeget érti, a lány elkezdte felfeszíteni az orrát, és részben sikerült neki. Ha pedig folytatja, valószínűleg egy az egyben sikerül majd Lorew orrát letépje a helyéről.*
- Cso... csodás... *ismétli remegi hangon* És le fogod... vágni? Teljesen?
*Nem könyörög, hogy ne tegye meg, azon már jó ideje túl van. Legalábbis ami a száját illeti. A szemeiben persze semmi más nem látszik, ahogy a kérdést felteszi, csak a jeges rémület. Szeretne áldozni a lánynak, és ezt ismételgeti magában, de mégis nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre. A lelke mélyén azért esdekel, hogy nem kerüljön sor erre. Csúnya és fájdalmas... ebből az utóbbit meg tudja erősíteni. Már attól is hallat egy erőtlen nyüszítést, amikor Idya megérinti a sérült részen, hát még mikor benyúl a lukba. A bájitalkérdést persze már lerendezték, mostanában nem lesz ilyesmi. Éppen csak annyi a különbség most a régi állásponthoz képest, hogy egyáltalán nem lesz ilyen. A bájital ugyanis elrontaná a tündér művét, ami pedig elfogadhatatlan a szerzetes szemében. A jelképet a mellkasán addig szeretné viselni, amíg a lány el nem ragadja, még akkor is, ha emiatt ez viszonylag korán fog bekövetkezni. Amíg Idyát nem zavarja, hogy a férfi életének fonalát esetleg elszakítja, addig Lorewnek is előrébb kell helyeznie priorban a minta épségét.*
- Semmi bájital... semmi... zöld... soha... *nyöszörgi, amennyire erejéből futja, és egy darabig még ismételgeti, hogy "soha". Önkéntelenül, észre sem veszi, vagy ha valahol mélyen mégis, akkor túl kellemes ahhoz, hogy abbahagyja. Egy szó ismételgetése a légzését is segít helyrerakni. Persze szépen lassan suttogássá halkul a hangja, és ami ennél is rosszabb, az eszméletét is kezdi elveszíteni. Mintha csak álomba ringatná magát ezzel a szóval. Éppen ezért a suttogásnak hamar megálljt parancsol, viszont már-már így is késő, kizárólag a tündér okozta fájdalom rántja vissza a valóságba. Egy pillanatig olyan egyszerűnek tűnt elmenekülni, de... nem teheti. Nem is próbálkozhat ilyennel, és a fájdalom ezt tökéletesen eszébe juttatja. A teste egyre inkább vonaglik, ahogy a lány ujjai egyre mélyebbre hatolnak, és képtelen kontrollálni az üvöltését is, szerencsére azt Idya lefojtja. Sőt, gyakorlatilag magába szívja, a fájdalmával együtt. Milyen idilli kép is ez, kár, hogy csak a másodperc töredékéig képes elmélkedni rajta, aztán az újabb fájdalomhullám darabokra szaggatja az elméjében lévő képet. Közben pedig attól retteg, hogy a tündér ujjai ismét túl mélyre fognak jutni, és valami olyasmit elérni, ami elképzelhetetlen kínokkal jár a szerzetes számára. Jóllehet, erre kicsi az esély, de ezt honnan is tudhatná? Csak magában könyörög minden létező erőnek, hogy kibírja, ami most történik.*
*Valahol bizonyosan eljátszik azzal a gondolattal is, hogy itt és most fog meghalni, de igazából fel sem fogja, milyen közel is került ahhoz, hogy a saját vérébe fulladjon. Miután a felesleges nyálat és egyebet a fűre ürítette, már semmi nem tartja vissza, hogy figyelhessen Idya szavaira, amelyek nem sok jót ígérnek. Őszintén bízik benne, hogy nem az orrát tervezi tovább feszegetni, mert abba rövid úton belefulladna. Vagy pedig túl hangosan üvöltene. Akkor már inkább a fulladást tartja elfogadhatóbb opciónak. Persze ebből a magvas gondolatmenetből egyetlen szót sem tud a külvilág tudtára hozni, elvégre közben olyan gyorsan igyekszik kapkodni a levegőt a kieső részek pótlása végett, hogy azt sem érti, hogy nem durran szét a tüdeje egészen apró darabokra. Talán percekbe is telik, mire legalább érintőlegesen sikerül a légzését az egyenletes irányba elmozdítania. A magyarázat annyira sokat nem mond neki, de a lényeget érti, a lány elkezdte felfeszíteni az orrát, és részben sikerült neki. Ha pedig folytatja, valószínűleg egy az egyben sikerül majd Lorew orrát letépje a helyéről.*
- Cso... csodás... *ismétli remegi hangon* És le fogod... vágni? Teljesen?
*Nem könyörög, hogy ne tegye meg, azon már jó ideje túl van. Legalábbis ami a száját illeti. A szemeiben persze semmi más nem látszik, ahogy a kérdést felteszi, csak a jeges rémület. Szeretne áldozni a lánynak, és ezt ismételgeti magában, de mégis nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre. A lelke mélyén azért esdekel, hogy nem kerüljön sor erre. Csúnya és fájdalmas... ebből az utóbbit meg tudja erősíteni. Már attól is hallat egy erőtlen nyüszítést, amikor Idya megérinti a sérült részen, hát még mikor benyúl a lukba. A bájitalkérdést persze már lerendezték, mostanában nem lesz ilyesmi. Éppen csak annyi a különbség most a régi állásponthoz képest, hogy egyáltalán nem lesz ilyen. A bájital ugyanis elrontaná a tündér művét, ami pedig elfogadhatatlan a szerzetes szemében. A jelképet a mellkasán addig szeretné viselni, amíg a lány el nem ragadja, még akkor is, ha emiatt ez viszonylag korán fog bekövetkezni. Amíg Idyát nem zavarja, hogy a férfi életének fonalát esetleg elszakítja, addig Lorewnek is előrébb kell helyeznie priorban a minta épségét.*
- Semmi bájital... semmi... zöld... soha... *nyöszörgi, amennyire erejéből futja, és egy darabig még ismételgeti, hogy "soha". Önkéntelenül, észre sem veszi, vagy ha valahol mélyen mégis, akkor túl kellemes ahhoz, hogy abbahagyja. Egy szó ismételgetése a légzését is segít helyrerakni. Persze szépen lassan suttogássá halkul a hangja, és ami ennél is rosszabb, az eszméletét is kezdi elveszíteni. Mintha csak álomba ringatná magát ezzel a szóval. Éppen ezért a suttogásnak hamar megálljt parancsol, viszont már-már így is késő, kizárólag a tündér okozta fájdalom rántja vissza a valóságba. Egy pillanatig olyan egyszerűnek tűnt elmenekülni, de... nem teheti. Nem is próbálkozhat ilyennel, és a fájdalom ezt tökéletesen eszébe juttatja. A teste egyre inkább vonaglik, ahogy a lány ujjai egyre mélyebbre hatolnak, és képtelen kontrollálni az üvöltését is, szerencsére azt Idya lefojtja. Sőt, gyakorlatilag magába szívja, a fájdalmával együtt. Milyen idilli kép is ez, kár, hogy csak a másodperc töredékéig képes elmélkedni rajta, aztán az újabb fájdalomhullám darabokra szaggatja az elméjében lévő képet. Közben pedig attól retteg, hogy a tündér ujjai ismét túl mélyre fognak jutni, és valami olyasmit elérni, ami elképzelhetetlen kínokkal jár a szerzetes számára. Jóllehet, erre kicsi az esély, de ezt honnan is tudhatná? Csak magában könyörög minden létező erőnek, hogy kibírja, ami most történik.*
4309. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-29 15:52:02
Üzenet elküldve: 2016-07-29 15:52:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Amikor megérkezik Arthenior környékére egy vidám dalt dúdolgat, és az első hely amit meglátogat, az egy meghökkentően szabályos tisztás. Korábban még nem járt itt, és amennyire tudja, még sosem ártott, ha valaki ismeri a környéket. Frissen tért vissza a rokonlátogatásból, úgyhogy derűs kedvben van. Lihanech csodálatos hely, ez vitathatatlan, de olyan rettentő unalmas tud lenni egy gnóm számára, pláne ennek a gnómnak. Mondjuk, nem keveset öregbített a hírnevén... Nem mint alkimista vagy harcos, hanem mint mesemondó. Elvégre az is számít valamit. Mondjuk, nem lehet kizárni azt, hogy ez most többet ártott, mint használt. Vagy csak nem kellett volna annyit innia? Hát, mindenesetre egy darabig most egy darabig jobb lesz, ha nem látogat haza.
Megvonja a vállát és helyet foglal a fűben. Ki tudja, lehet, hogy egy kis meditáció után már tudni is fogja, mihez kezdjen egy ilyen csodálatos, verőfényes nyári napon, mint ez? Behunyja a szemeit és lassan, nagyon lassan érzi, ahogy megnyugszik, és valamivel kevésbé érzi magát fáradtnak útja után. De inspirációt azt sehonnan sem kap.*
Megvonja a vállát és helyet foglal a fűben. Ki tudja, lehet, hogy egy kis meditáció után már tudni is fogja, mihez kezdjen egy ilyen csodálatos, verőfényes nyári napon, mint ez? Behunyja a szemeit és lassan, nagyon lassan érzi, ahogy megnyugszik, és valamivel kevésbé érzi magát fáradtnak útja után. De inspirációt azt sehonnan sem kap.*
4308. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-29 13:39:43
Üzenet elküldve: 2016-07-29 13:39:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Enyhén meghajol még Krisaga felé búcsú gyanánt, majd megfordul, és elindul hazafelé. Egyszer még visszanéz. Érdekes találkozás volt ez a maga módján, és most sokkal többet megtudhatott a nőről, mint az ünnepségen, ahol csak egy arc volt a sok közül.*
- Légy jó, és ne csapkodj, meg csipkedj! Segíteni akarok… *motyogja a karjában raboskodó madárnak, aki egykedvű beletörődöttséggel fogadja a csitító szavakat, és meg se moccan, csak a fejét forgatja, meg néha azért fáradtan bele-belecsippent a köpenyébe. Hosszú lesz az út hazáig…*
*Enyhén meghajol még Krisaga felé búcsú gyanánt, majd megfordul, és elindul hazafelé. Egyszer még visszanéz. Érdekes találkozás volt ez a maga módján, és most sokkal többet megtudhatott a nőről, mint az ünnepségen, ahol csak egy arc volt a sok közül.*
- Légy jó, és ne csapkodj, meg csipkedj! Segíteni akarok… *motyogja a karjában raboskodó madárnak, aki egykedvű beletörődöttséggel fogadja a csitító szavakat, és meg se moccan, csak a fejét forgatja, meg néha azért fáradtan bele-belecsippent a köpenyébe. Hosszú lesz az út hazáig…*
4307. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-29 13:13:36
Üzenet elküldve: 2016-07-29 13:13:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Hátha kicsit megnyugszik. *Mondja és reménykedik is benne, hogy így lesz, amikor elhúzza a kezét a madár elől. Valami tiszta rongydarabot szed elő az erszényéből és beletörli a kezét. Megérti, át tudja érezni, hogy miért nem engedné el a madarat a lány. Úgy néz ki, elég nehéz volt befogni először, és nem próbálkozna meg vele másodszor.*
-Rendben. Sok sikert! *Búcsúzik el, és ha már Krestvir említette a meditálást helyet foglal a fűben és igyekszik kiüríteni a gondolatait a tevékenységhez, még mielőtt visszamenne a városba.*
-Hátha kicsit megnyugszik. *Mondja és reménykedik is benne, hogy így lesz, amikor elhúzza a kezét a madár elől. Valami tiszta rongydarabot szed elő az erszényéből és beletörli a kezét. Megérti, át tudja érezni, hogy miért nem engedné el a madarat a lány. Úgy néz ki, elég nehéz volt befogni először, és nem próbálkozna meg vele másodszor.*
-Rendben. Sok sikert! *Búcsúzik el, és ha már Krestvir említette a meditálást helyet foglal a fűben és igyekszik kiüríteni a gondolatait a tevékenységhez, még mielőtt visszamenne a városba.*
4306. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-29 00:13:45
Üzenet elküldve: 2016-07-29 00:13:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Értem. *reagálja le csak ilyen röviden a választ, azért is, mert közben már a hollóval küzd. Szinte észre sem veszi, hogy Krisaga félrevonul, annyira el van foglalva. Mikor azonban visszatér a bogyókkal…*
- Vigyázz! *figyelmeztetné, de mire kimondja, a madár már bele is csípett a nő kezébe.
Gondterhelten fintorog, azonban láthatólag Krisagát sem viseli meg annyira a fájdalom, hogy elrettentse a harcias tollastól.*
- Ezt meg elfogadja… *motyogja kicsit bosszúsan, kicsit csodálkozva, mikor a holló felcsipegeti a bogyókat, amiket a nő kínál neki. Ki érti ezt? Egyszer csíp, másszor kezes…*
- Én is attól tartok. *húzza el fanyarul a száját, és maga is odapillant a vérző kezére. Most nem fogja megtörölni, inkább nem engedné el egyik kezével sem a hollót. Egyelőre.*
- Köszönöm. *hajt fejet.*
- És a segítségedet is. *egyenesedik fel, és néz Krisaga szemébe.*
- Most lassan indulnék már… *kezd valamiféle búcsúba, de még mindig nem a legjobb az ilyesmiben.*
- Értem. *reagálja le csak ilyen röviden a választ, azért is, mert közben már a hollóval küzd. Szinte észre sem veszi, hogy Krisaga félrevonul, annyira el van foglalva. Mikor azonban visszatér a bogyókkal…*
- Vigyázz! *figyelmeztetné, de mire kimondja, a madár már bele is csípett a nő kezébe.
Gondterhelten fintorog, azonban láthatólag Krisagát sem viseli meg annyira a fájdalom, hogy elrettentse a harcias tollastól.*
- Ezt meg elfogadja… *motyogja kicsit bosszúsan, kicsit csodálkozva, mikor a holló felcsipegeti a bogyókat, amiket a nő kínál neki. Ki érti ezt? Egyszer csíp, másszor kezes…*
- Én is attól tartok. *húzza el fanyarul a száját, és maga is odapillant a vérző kezére. Most nem fogja megtörölni, inkább nem engedné el egyik kezével sem a hollót. Egyelőre.*
- Köszönöm. *hajt fejet.*
- És a segítségedet is. *egyenesedik fel, és néz Krisaga szemébe.*
- Most lassan indulnék már… *kezd valamiféle búcsúba, de még mindig nem a legjobb az ilyesmiben.*
4305. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-28 22:27:22
Üzenet elküldve: 2016-07-28 22:27:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Igen is, meg nem is. Inkább csak megnézni, milyen hely ez, ahova meditálni járnak, hogy érdemes-e megpróbálnom. Valahogy korábban még nem vetődtem ide.
*Amikor látja, hogy Krestvir megpróbálja befogni a madarat eltűnik egy kicsit az erdőben, és egy közeli bokorról hoz körülbelül egy maréknyi bogyót, hátha azzal meg lehet győzni a madarat arról, hogy jó lesz neki a lánnyal menni.
Mire visszaér addigra a mágustanoncnak sikerül befognia a madarat, de úgy néz ki, hogy a bogyóknak még lehet valami haszna, mint békeajándéknak.
Odanyújtja a kinyújtott tenyerét a holló felé, aminek az első dolga, hogy belekapjon a kezébe. Nem húzza el a kezét a fájdalom miatt és az állat észreveszi azt a néhány bogyót, amit a tenyerén egyensúlyoz. Felcsipegeti őket, de amikor még többet akar neki adni, azzal már nem foglalkozik. Úgy néz ki, beletörődik a fogságába, ha csak ideiglenesen is.*
-Úgy nézem sok bajod lesz vele. *Állapítja meg, amikor látja, hogy nem csak őt csípte meg a szárnyas. Mondjuk, nem is háziállat, nem csoda, hogy nem nagyon fogadja el, ha meg akarják fogni.*
-Sok sikert a gyógyítgatásához! *Mosolyodik el azért biztatóan.*
-Igen is, meg nem is. Inkább csak megnézni, milyen hely ez, ahova meditálni járnak, hogy érdemes-e megpróbálnom. Valahogy korábban még nem vetődtem ide.
*Amikor látja, hogy Krestvir megpróbálja befogni a madarat eltűnik egy kicsit az erdőben, és egy közeli bokorról hoz körülbelül egy maréknyi bogyót, hátha azzal meg lehet győzni a madarat arról, hogy jó lesz neki a lánnyal menni.
Mire visszaér addigra a mágustanoncnak sikerül befognia a madarat, de úgy néz ki, hogy a bogyóknak még lehet valami haszna, mint békeajándéknak.
Odanyújtja a kinyújtott tenyerét a holló felé, aminek az első dolga, hogy belekapjon a kezébe. Nem húzza el a kezét a fájdalom miatt és az állat észreveszi azt a néhány bogyót, amit a tenyerén egyensúlyoz. Felcsipegeti őket, de amikor még többet akar neki adni, azzal már nem foglalkozik. Úgy néz ki, beletörődik a fogságába, ha csak ideiglenesen is.*
-Úgy nézem sok bajod lesz vele. *Állapítja meg, amikor látja, hogy nem csak őt csípte meg a szárnyas. Mondjuk, nem is háziállat, nem csoda, hogy nem nagyon fogadja el, ha meg akarják fogni.*
-Sok sikert a gyógyítgatásához! *Mosolyodik el azért biztatóan.*
4304. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-28 17:34:25
Üzenet elküldve: 2016-07-28 17:34:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A választ végighallgatva biccentéssel köszöni meg a véleményformálást. Ennek megfelelően meg fogja próbálni majd. Most viszont a befogással próbálkozik meg.*
- Most is meditálni jöttél? *kérdi, hisz a nő mondta, hogy foglalkozik a mágiával, ide pedig a leggyakrabban a magafajták, vagy az átutazók jönnek.
Miközben kérdez, guggolva közelebb araszol a hollóhoz, majd óvatosan kinyújtja felé a kezét. Eddig jó, a madár csak figyel. Azonban mikor meg is fogja, hirtelen csapkodni és károgni kezd, még a kezébe is belekap, hegyes csőrével felhasítva a bőrét.
A meglepetéstől és a fájdalomtól egy pillanatra visszahőköl, de ugyanilyen gyorsan meg is gondolja magát, és bekeményít. Nem fogja ilyen könnyen megadni magát!
Visszanyúl hát, és a madár csőrét kerülgetve elkapja a nyaka alatt, másik kezével pedig a szárnyait szorítja le, majd szinte ráveti magát, a hóna alá préselve a holló testét, hogy ne tudjon csapkodni.
Az állat még próbálkozik egy darabig, sikerül még egyszer belekapnia a kezébe is, de aztán lassan megnyugszik. Talán feladja.
Krestvir megizzadva, lassú, óvatos mozdulatokkal áll fel, majd néz Krisagára, mint egy rakás szerencsétlenség. Maga sem tudja, mit vár. Talán megerősítést, hogy nem ostobaságot csinál, és csak kínozza a madarat. Mert őszintén szólva kicsit úgy érzi magát, tekintve, hogy erőszakot alkalmazott ellene, és most úgy tartja a karja alatt, mint valami foglyot.*
*A választ végighallgatva biccentéssel köszöni meg a véleményformálást. Ennek megfelelően meg fogja próbálni majd. Most viszont a befogással próbálkozik meg.*
- Most is meditálni jöttél? *kérdi, hisz a nő mondta, hogy foglalkozik a mágiával, ide pedig a leggyakrabban a magafajták, vagy az átutazók jönnek.
Miközben kérdez, guggolva közelebb araszol a hollóhoz, majd óvatosan kinyújtja felé a kezét. Eddig jó, a madár csak figyel. Azonban mikor meg is fogja, hirtelen csapkodni és károgni kezd, még a kezébe is belekap, hegyes csőrével felhasítva a bőrét.
A meglepetéstől és a fájdalomtól egy pillanatra visszahőköl, de ugyanilyen gyorsan meg is gondolja magát, és bekeményít. Nem fogja ilyen könnyen megadni magát!
Visszanyúl hát, és a madár csőrét kerülgetve elkapja a nyaka alatt, másik kezével pedig a szárnyait szorítja le, majd szinte ráveti magát, a hóna alá préselve a holló testét, hogy ne tudjon csapkodni.
Az állat még próbálkozik egy darabig, sikerül még egyszer belekapnia a kezébe is, de aztán lassan megnyugszik. Talán feladja.
Krestvir megizzadva, lassú, óvatos mozdulatokkal áll fel, majd néz Krisagára, mint egy rakás szerencsétlenség. Maga sem tudja, mit vár. Talán megerősítést, hogy nem ostobaságot csinál, és csak kínozza a madarat. Mert őszintén szólva kicsit úgy érzi magát, tekintve, hogy erőszakot alkalmazott ellene, és most úgy tartja a karja alatt, mint valami foglyot.*
4303. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-28 15:54:08
Üzenet elküldve: 2016-07-28 15:54:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elnézi, ahogy a másik szenved a hollóval, de nem hiszi, hogy tőle mindezt jobban viselné a madár, így inkább hagyja, hogy Krestvir foglalkozzon vele.*
-Hát, csak észhez tér. *Illetve csak reméli. Talán, ha a madár elég eszes, akkor rájön arra, hogy Krestvir eddig is segítette, valószínű, hogy most sem akar ártani neki.*
-Megpróbálhatod, hátha hagyja. Érdemes megpróbálni tisztán tartani a sérülést. *A vérfű segíti a sebek gyógyulását, de nem tudja, állatok esetén milyen tempóban hat a kotyvalék, igazából ez az első eset, hogy kipróbálta ezt a tinktúrát.*
*Elnézi, ahogy a másik szenved a hollóval, de nem hiszi, hogy tőle mindezt jobban viselné a madár, így inkább hagyja, hogy Krestvir foglalkozzon vele.*
-Hát, csak észhez tér. *Illetve csak reméli. Talán, ha a madár elég eszes, akkor rájön arra, hogy Krestvir eddig is segítette, valószínű, hogy most sem akar ártani neki.*
-Megpróbálhatod, hátha hagyja. Érdemes megpróbálni tisztán tartani a sérülést. *A vérfű segíti a sebek gyógyulását, de nem tudja, állatok esetén milyen tempóban hat a kotyvalék, igazából ez az első eset, hogy kipróbálta ezt a tinktúrát.*
4302. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-28 15:00:36
Üzenet elküldve: 2016-07-28 15:00:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Krestvir már nem ennyire megértő és elnéző. A maga naiv, „újszülött” módján bizonyos dolgokról elég tiszta véleménye van. Alighanem pont azért, mert nem tudhatja, ő honnan jött, milyen sors áll mögötte. Márpedig ha valamit, azt nem szeretné, hogy valaki más rendelkezzen az ő élete fölött…
Némi ügyetlenkedéssel, de végül sikerül vizet töltenie a levélbe, s mikor odakínálja azt a madárnak, az egy darabig idegenkedik tőle, még elhúzódni is igyekszik. Krestvir már attól tart, hogy ez így nem fog menni, sőt, ebből következtetve tart tőle, hogy felvenni sem tudja majd a hollót, ha az ennyire vad, és nem tűri meg, hogy közel férkőzzön hozzá. De nem adja fel mindjárt, próbálkozik mindenfélével… A legerőszakosabban akkor, mikor egyenesen odanyomja a vizet a sután mozgó, kitérni képtelen madár csőréhez. Az persze tiltakozón húzza ki a fejét elsőre, ám mintha mégis ez lenne az, amiből rájön, hogy miért zaklatják, pár pillanat múlva maga hajol a levélbe, és kezd inni. ~Na, látod!~ könnyebbül meg.*
- Az. Remélem, hagyja majd, hogy felvegyem…
*Mikor úgy látja, elég volt, kiönti a többi vizet, és félreteszi a levelet.*
- Ha elfogy ez a… ~lötty~ gyógyszer… *javítja magát gyorsan, megfelelőbb szót találva, mielőtt még ilyen lekicsinylően hangzó kifejezést használna* … akkor leöblítsem néha vízzel a sebét? Vagy szerinted nem kell, inkább árthat?
*Krestvir már nem ennyire megértő és elnéző. A maga naiv, „újszülött” módján bizonyos dolgokról elég tiszta véleménye van. Alighanem pont azért, mert nem tudhatja, ő honnan jött, milyen sors áll mögötte. Márpedig ha valamit, azt nem szeretné, hogy valaki más rendelkezzen az ő élete fölött…
Némi ügyetlenkedéssel, de végül sikerül vizet töltenie a levélbe, s mikor odakínálja azt a madárnak, az egy darabig idegenkedik tőle, még elhúzódni is igyekszik. Krestvir már attól tart, hogy ez így nem fog menni, sőt, ebből következtetve tart tőle, hogy felvenni sem tudja majd a hollót, ha az ennyire vad, és nem tűri meg, hogy közel férkőzzön hozzá. De nem adja fel mindjárt, próbálkozik mindenfélével… A legerőszakosabban akkor, mikor egyenesen odanyomja a vizet a sután mozgó, kitérni képtelen madár csőréhez. Az persze tiltakozón húzza ki a fejét elsőre, ám mintha mégis ez lenne az, amiből rájön, hogy miért zaklatják, pár pillanat múlva maga hajol a levélbe, és kezd inni. ~Na, látod!~ könnyebbül meg.*
- Az. Remélem, hagyja majd, hogy felvegyem…
*Mikor úgy látja, elég volt, kiönti a többi vizet, és félreteszi a levelet.*
- Ha elfogy ez a… ~lötty~ gyógyszer… *javítja magát gyorsan, megfelelőbb szót találva, mielőtt még ilyen lekicsinylően hangzó kifejezést használna* … akkor leöblítsem néha vízzel a sebét? Vagy szerinted nem kell, inkább árthat?
4301. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-28 14:10:14
Üzenet elküldve: 2016-07-28 14:10:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Majd megpróbálom. *Bólint rá végül a kapott tanácsra. Végül is, ki tudja, lehet, hogy sikerül, bármennyire is tűnjön különösnek, és nem kizárt az sem, hogy segítsen.
Az igaz, hogy nem támogatja a rabszolgaság intézményét, de bármi is legyen az, ami miatt Krestvir kíváncsi volt a haladás irányára, bármi miatt érzi kellemetlenül magát, Krisaga az, aki nem nagyon szokott ítélkezni. Nem igazán engedheti meg magának az előítéleteket, az álszenteskedő dolognak hatna, és ez sem kivétel. Elvégre, vannak olyan kultúrák, ahol rabszolgákat tartani teljesen természetes.*
-Úgy néz ki, gyorsan rendbe fog jönni. *Nem tudja, hogy ez minek köszönhető, a mágustanonctól kapott ápolásnak, vagy a holló akaraterejének, de neki is úgy tűnik, hogy sokkal kevésbé szenved. És nem biztos abban, hogy ehhez az a kevés keverék, amit a sebre tett elég volt. Repülni nem fog egyhamar, de ez nem igazán keserítette el a madarat, amennyire a sötételf látja. Ha a szárnya használhatatlan is, felkel, tanulva a hibájából nem kezd el újra csapkodni, csak figyeli a környezetét, amíg a lány elé nem teszi a vizet.*
-Van egy olyan gyanúm, hogy makacs egy madár lehet. *Jegyzi meg összegzésként.*
-Majd megpróbálom. *Bólint rá végül a kapott tanácsra. Végül is, ki tudja, lehet, hogy sikerül, bármennyire is tűnjön különösnek, és nem kizárt az sem, hogy segítsen.
Az igaz, hogy nem támogatja a rabszolgaság intézményét, de bármi is legyen az, ami miatt Krestvir kíváncsi volt a haladás irányára, bármi miatt érzi kellemetlenül magát, Krisaga az, aki nem nagyon szokott ítélkezni. Nem igazán engedheti meg magának az előítéleteket, az álszenteskedő dolognak hatna, és ez sem kivétel. Elvégre, vannak olyan kultúrák, ahol rabszolgákat tartani teljesen természetes.*
-Úgy néz ki, gyorsan rendbe fog jönni. *Nem tudja, hogy ez minek köszönhető, a mágustanonctól kapott ápolásnak, vagy a holló akaraterejének, de neki is úgy tűnik, hogy sokkal kevésbé szenved. És nem biztos abban, hogy ehhez az a kevés keverék, amit a sebre tett elég volt. Repülni nem fog egyhamar, de ez nem igazán keserítette el a madarat, amennyire a sötételf látja. Ha a szárnya használhatatlan is, felkel, tanulva a hibájából nem kezd el újra csapkodni, csak figyeli a környezetét, amíg a lány elé nem teszi a vizet.*
-Van egy olyan gyanúm, hogy makacs egy madár lehet. *Jegyzi meg összegzésként.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586