Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 215 (4281. - 4300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4300. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-27 19:24:43
Üzenet elküldve: 2016-07-27 19:24:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Szerintem megállja a helyét… Szinte mindig érdemes az elején, a kicsitől kezdeni. Ha a szösz megy, jöhet a következő apró lépés. *Igen, apró. A mágiához türelem kell és kitartás. Mindenkinek, még a mágusoknak is.
Krisaga válasza megerősíti a gyanúját, és ettől igen kellemetlenül kezdi érezni magát. Már-már valami gyengeség szállja meg, mint mikor nagyon fél az ember. De hát, nagyjából erről is van szó… Kívülre persze ebből nem sok látszik, talán csak kicsit megrendültnek tűnhet, ahogy lesüti a szemét, ám egy ilyesfajta témában ez nem lehet meglepő. Nem olyannak, aki hasonlóan elítéli a rabszolgaságot.
Mikor Krisaga elhallgat, biccent neki, hogy tudomásul vette a szavait. Hogy mindebből mit szűrt le, abba nem avatja be a nőt. Nem keltené rossz hírét az övéinek. Vagy úgy is mondhatnánk, nem harapna bele a kézbe, mely enni adott…
Közben a holló a rövid szunyókálás után most ismét mozgolódni kezd. Olyannyira, hogy ügyetlenül még lábra is áll, és sebesen csapkod néhányat a szárnyaival, de épp ezzel a csapkodással billenti ki magát az egyensúlyából, és terül el újra. Próbálkozik még néhányszor, ám végül csak feladja.
Krestvir figyeli a madár vergődését, szerinte egészen életteli. Elkeserítő gondolataiból jól esik kiszakadni.
Feláll, és tesz néhány lépést, majd leszakít egy erősebb levelet. Tölcsérformára összetekeri, visszatérdel a hollóhoz, majd megpróbálja fél kézzel kinyitni a kulacsát, hogy vizet töltsön a rögtönzött tálba.*
- Szerintem megállja a helyét… Szinte mindig érdemes az elején, a kicsitől kezdeni. Ha a szösz megy, jöhet a következő apró lépés. *Igen, apró. A mágiához türelem kell és kitartás. Mindenkinek, még a mágusoknak is.
Krisaga válasza megerősíti a gyanúját, és ettől igen kellemetlenül kezdi érezni magát. Már-már valami gyengeség szállja meg, mint mikor nagyon fél az ember. De hát, nagyjából erről is van szó… Kívülre persze ebből nem sok látszik, talán csak kicsit megrendültnek tűnhet, ahogy lesüti a szemét, ám egy ilyesfajta témában ez nem lehet meglepő. Nem olyannak, aki hasonlóan elítéli a rabszolgaságot.
Mikor Krisaga elhallgat, biccent neki, hogy tudomásul vette a szavait. Hogy mindebből mit szűrt le, abba nem avatja be a nőt. Nem keltené rossz hírét az övéinek. Vagy úgy is mondhatnánk, nem harapna bele a kézbe, mely enni adott…
Közben a holló a rövid szunyókálás után most ismét mozgolódni kezd. Olyannyira, hogy ügyetlenül még lábra is áll, és sebesen csapkod néhányat a szárnyaival, de épp ezzel a csapkodással billenti ki magát az egyensúlyából, és terül el újra. Próbálkozik még néhányszor, ám végül csak feladja.
Krestvir figyeli a madár vergődését, szerinte egészen életteli. Elkeserítő gondolataiból jól esik kiszakadni.
Feláll, és tesz néhány lépést, majd leszakít egy erősebb levelet. Tölcsérformára összetekeri, visszatérdel a hollóhoz, majd megpróbálja fél kézzel kinyitni a kulacsát, hogy vizet töltsön a rögtönzött tálba.*
4299. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-27 16:44:10
Üzenet elküldve: 2016-07-27 16:44:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem mindenkinek máshoz van tehetsége, de hát pont ez a világ lényege, ettől lesz érdekes hely? Valószínűleg a legtöbbeknek, az alkímiához nincs annyi tehetségük, mint neki van.*
-Érdekes. Nem tudom, mennyire működőképes módszer, de furcsának furcsa. És mennyiben szokott ez működni? *Érdeklődik, mert attól, hogy különös a módszer, attól még segíthet.*
-Nem messze a szántóföldektől és az úttól sem, kint a pusztán. *Feleli némi gondolkodás után, de pontos távolságokat nem tud mondani.*
-Nem vagyok benne biztos, hogy az orkok támadtak először. Hagrar elég mérgesnek tűnt, és nem volt olyan konkrét személy, akit hibáztatott volna... De én csak a közepén értem oda, addigra már bőven lőtték az orkokot, és egy pillanattal később már engem is.
*Tart valamennyi szünetet, átgondolva a lehetőségeket.*
-Lehet, hogy valaki az orkok közül rájuk támadt, de mint mondtam, nem volt erre utaló vita. Az is lehet, hogy a kereskedők banditának, útonálllóknak nézték őket. Vagy az is, hogy az orkok megállították a karavánt, hogy kérdezzenek az áru felől, és idegesek lettek a kereskedők. Vagy az orkok szóltak rosszat. Vagy csak nem tartották őket megfelelő lehetséges vásárlónak. *Felsorolja a lehetőségeket, amik eszébe jutnak, de egyik felől sem lehet biztos.*
*Nem mindenkinek máshoz van tehetsége, de hát pont ez a világ lényege, ettől lesz érdekes hely? Valószínűleg a legtöbbeknek, az alkímiához nincs annyi tehetségük, mint neki van.*
-Érdekes. Nem tudom, mennyire működőképes módszer, de furcsának furcsa. És mennyiben szokott ez működni? *Érdeklődik, mert attól, hogy különös a módszer, attól még segíthet.*
-Nem messze a szántóföldektől és az úttól sem, kint a pusztán. *Feleli némi gondolkodás után, de pontos távolságokat nem tud mondani.*
-Nem vagyok benne biztos, hogy az orkok támadtak először. Hagrar elég mérgesnek tűnt, és nem volt olyan konkrét személy, akit hibáztatott volna... De én csak a közepén értem oda, addigra már bőven lőtték az orkokot, és egy pillanattal később már engem is.
*Tart valamennyi szünetet, átgondolva a lehetőségeket.*
-Lehet, hogy valaki az orkok közül rájuk támadt, de mint mondtam, nem volt erre utaló vita. Az is lehet, hogy a kereskedők banditának, útonálllóknak nézték őket. Vagy az is, hogy az orkok megállították a karavánt, hogy kérdezzenek az áru felől, és idegesek lettek a kereskedők. Vagy az orkok szóltak rosszat. Vagy csak nem tartották őket megfelelő lehetséges vásárlónak. *Felsorolja a lehetőségeket, amik eszébe jutnak, de egyik felől sem lehet biztos.*
4298. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-27 16:18:40
Üzenet elküldve: 2016-07-27 16:18:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Értékeli Krisaga kitartását a mágia tanulásában. Nem is tudja, ő belevágott volna-e, ha nincs meg a kezdeti sikerélménye. Az az első varázslat, mely azonnal eredményt hozott, megalapozta a magabiztosságát. Arra persze nem emlékezhet, hogy a ténylegesen első – az emlékei elvesztése előtti időben történt – varázslata mennyi gyakorlás után valósult meg. Vajon akkor is minden simán ment, vagy szükség volt a kitartására és a magába vetett hitére, hogy ezen az úton induljon el? Mondjuk tehetségesnek tartják, vagyis olyannak, aki mágusnak született, természetes affinitással a mágiához, úgyhogy alighanem ott is előnnyel indult.*
- A mesterem mindig azt javasolja, hogy az affinitás kifejlesztését kezdjük ott, hogy megpróbálunk egy szöszt mozgatni a puszta akaratunk erejével. *javasolja, hátha ez segít valamit.*
- Merre volt ez pontosan? *kérdez rá, mert valamiféle gyanú ébren benne, merre is tarthattak. Bár abban nem biztos, hogy a választ tényleg tudni akarja.*
- És az orkok… miért támadták meg a… kereskedőket?
*Értékeli Krisaga kitartását a mágia tanulásában. Nem is tudja, ő belevágott volna-e, ha nincs meg a kezdeti sikerélménye. Az az első varázslat, mely azonnal eredményt hozott, megalapozta a magabiztosságát. Arra persze nem emlékezhet, hogy a ténylegesen első – az emlékei elvesztése előtti időben történt – varázslata mennyi gyakorlás után valósult meg. Vajon akkor is minden simán ment, vagy szükség volt a kitartására és a magába vetett hitére, hogy ezen az úton induljon el? Mondjuk tehetségesnek tartják, vagyis olyannak, aki mágusnak született, természetes affinitással a mágiához, úgyhogy alighanem ott is előnnyel indult.*
- A mesterem mindig azt javasolja, hogy az affinitás kifejlesztését kezdjük ott, hogy megpróbálunk egy szöszt mozgatni a puszta akaratunk erejével. *javasolja, hátha ez segít valamit.*
- Merre volt ez pontosan? *kérdez rá, mert valamiféle gyanú ébren benne, merre is tarthattak. Bár abban nem biztos, hogy a választ tényleg tudni akarja.*
- És az orkok… miért támadták meg a… kereskedőket?
4297. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-27 11:12:58
Üzenet elküldve: 2016-07-27 11:12:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Amikor Krestvir elismeri, hogy egész jól tippelt - pontosan nem is tudott volna, nem tudja, hogy működik a mágia oktatása - csak bólint egyet.*
-Igyekszem. Voltak könyvek, amikből tanultam, de csak ismerem a mágiát, használni nem tudom. De amikor az időm és az anyagiak úgy hozzák, dolgozom rajta. *Csak a kettő ritkán van egyszerre. Vagy ideje vagy pénze van, de van egy olyan sejtése, ezzel nem csak ő van így. De ha lassan is előbb-utóbb csak lesz valami ebből is, csak a már említett tényezők kérdése. Meg azé, hogy meddig tartják a kikötőt, mikor érik el a holtak a tornyot, ha egyáltalán elérik.*
-Én sem. És az egész harcban odakint, tudod mi volt a legrosszabb? Még tovább is tudtak menni. Azokat, akik abban az egy kocsiban voltak, amit hátrahagytak volt néhány ember, őket az egyik ork elkísérte Artheniorig. Nem tudom miért jöttek arra, ha jól tudom, ebben a városban nincs rabszolgaság. *Ő sem igazán érti, hogyan működik a dolog. Van valami elképzelése a rabszolgaság intézményéről, de nem látja az értelmét és az sem világos neki, hogy hogyan változik területről területre, de nincs ötlete, kit lehetne erről megkérdezni.*
*Amikor Krestvir elismeri, hogy egész jól tippelt - pontosan nem is tudott volna, nem tudja, hogy működik a mágia oktatása - csak bólint egyet.*
-Igyekszem. Voltak könyvek, amikből tanultam, de csak ismerem a mágiát, használni nem tudom. De amikor az időm és az anyagiak úgy hozzák, dolgozom rajta. *Csak a kettő ritkán van egyszerre. Vagy ideje vagy pénze van, de van egy olyan sejtése, ezzel nem csak ő van így. De ha lassan is előbb-utóbb csak lesz valami ebből is, csak a már említett tényezők kérdése. Meg azé, hogy meddig tartják a kikötőt, mikor érik el a holtak a tornyot, ha egyáltalán elérik.*
-Én sem. És az egész harcban odakint, tudod mi volt a legrosszabb? Még tovább is tudtak menni. Azokat, akik abban az egy kocsiban voltak, amit hátrahagytak volt néhány ember, őket az egyik ork elkísérte Artheniorig. Nem tudom miért jöttek arra, ha jól tudom, ebben a városban nincs rabszolgaság. *Ő sem igazán érti, hogyan működik a dolog. Van valami elképzelése a rabszolgaság intézményéről, de nem látja az értelmét és az sem világos neki, hogy hogyan változik területről területre, de nincs ötlete, kit lehetne erről megkérdezni.*
4296. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-26 23:40:25
Üzenet elküldve: 2016-07-26 23:40:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kérdés váratlanul éri, de mivel korábban már meggyőzte magát róla, hogy Krisagát ez nem zavarhatja különösebben, jóformán habozás nélkül válaszol.*
- De. Tanonc. *helyesbít, mert a ranghoz még nem véli elég tapasztaltnak magát. Azért figyeli, hogy a sötételf mit szól a dologhoz.
Odapillant a nő vállára, persze hiába, hisz a minta fedve van, de emlékszik rá, még az ünnepségről, hogy elég sok rajzolat volt Krisagán.*
- A szavaidból úgy veszem ki, te is értesz a mágiához. *közli észrevételét.
Aztán, mikor arról a csatáról kap ismertetőt, s meghallja, kik voltak a támadók, összeszorul a gyomra. Egyszer szóba került már ez, akkor is rosszul érezte magát miatta, aztán valahogy megnyugodott. De most megint úgy érzi, hogy határozottan el kellene erről beszélgetnie Taitosszal, hogy miként is van ez a rabszolgasággal errefelé.*
- Nem is tudom, kik a rosszabbak. *motyogja keserűen.*
*A kérdés váratlanul éri, de mivel korábban már meggyőzte magát róla, hogy Krisagát ez nem zavarhatja különösebben, jóformán habozás nélkül válaszol.*
- De. Tanonc. *helyesbít, mert a ranghoz még nem véli elég tapasztaltnak magát. Azért figyeli, hogy a sötételf mit szól a dologhoz.
Odapillant a nő vállára, persze hiába, hisz a minta fedve van, de emlékszik rá, még az ünnepségről, hogy elég sok rajzolat volt Krisagán.*
- A szavaidból úgy veszem ki, te is értesz a mágiához. *közli észrevételét.
Aztán, mikor arról a csatáról kap ismertetőt, s meghallja, kik voltak a támadók, összeszorul a gyomra. Egyszer szóba került már ez, akkor is rosszul érezte magát miatta, aztán valahogy megnyugodott. De most megint úgy érzi, hogy határozottan el kellene erről beszélgetnie Taitosszal, hogy miként is van ez a rabszolgasággal errefelé.*
- Nem is tudom, kik a rosszabbak. *motyogja keserűen.*
4295. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-26 22:57:09
Üzenet elküldve: 2016-07-26 22:57:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megjegyzi, amit Krestvir mond. Ha felismeri, akkor lehet, hogy az volt. Ekkor jut eszébe, hogy de hogyan is ismeri fel? Amennyire a szövegből kivette, nem egy egyszerű dologról volt szó. Azt mondta még korábban, hogy Amon Ruadh felé megy, de ez nem jelenti azt, hogy az ottani mágusiskola tagja. Mert ha jól emlékszik, van arra valami ilyesmi.*
-Te nem mágus vagy véletlenül? *Teszi fel végül a kérdést, egy próbát megér alapon.*
-Vannak ennél különösebb és ritkább minták is. *Megkocogtatja a vállát, habár most nem látni a tetoválást, annak egyik vonalára mutat.*
-Lehet, hogy néhányuk tényleg mágikus. Lehet, hogy egyik-másik csak az volt, és azt, ami azzá tette réges-rég elvesztette. *Az ilyen régebbi tetoválásokkal kapcsolatban nem lehet teljesen biztos, de a lehetőség nem kizárt.*
-Nem. Rabszolga-kereskedők. Nem tudom, hogy kezdődött az egész, de nyílzáport igyekeztek zúdítani az orkokra. Kettőt alaposan szét is lyuggattak, meg volt egy, akinek a combjából szedtem ki egy nyilat. *A fele a dolognak, az első hogyan-is-kezdődött fele, az még számára is homályos, a társaságnak meg nem volt fontos annyira, hogy nagyon megvitassák.*
*Megjegyzi, amit Krestvir mond. Ha felismeri, akkor lehet, hogy az volt. Ekkor jut eszébe, hogy de hogyan is ismeri fel? Amennyire a szövegből kivette, nem egy egyszerű dologról volt szó. Azt mondta még korábban, hogy Amon Ruadh felé megy, de ez nem jelenti azt, hogy az ottani mágusiskola tagja. Mert ha jól emlékszik, van arra valami ilyesmi.*
-Te nem mágus vagy véletlenül? *Teszi fel végül a kérdést, egy próbát megér alapon.*
-Vannak ennél különösebb és ritkább minták is. *Megkocogtatja a vállát, habár most nem látni a tetoválást, annak egyik vonalára mutat.*
-Lehet, hogy néhányuk tényleg mágikus. Lehet, hogy egyik-másik csak az volt, és azt, ami azzá tette réges-rég elvesztette. *Az ilyen régebbi tetoválásokkal kapcsolatban nem lehet teljesen biztos, de a lehetőség nem kizárt.*
-Nem. Rabszolga-kereskedők. Nem tudom, hogy kezdődött az egész, de nyílzáport igyekeztek zúdítani az orkokra. Kettőt alaposan szét is lyuggattak, meg volt egy, akinek a combjából szedtem ki egy nyilat. *A fele a dolognak, az első hogyan-is-kezdődött fele, az még számára is homályos, a társaságnak meg nem volt fontos annyira, hogy nagyon megvitassák.*
4294. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-26 20:31:52
Üzenet elküldve: 2016-07-26 20:31:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hiellia Dannue//
*Nos, igaz ami igaz, a sötételf tényleg nem figyelt eléggé, ezen a képességén még csiszolnia kell. De hogyan tud valaki fejleszteni valamit, amiről nem is tudja, hogy rossz?*
- Dehogy baj, reménykedtem benne, hogy nem kell magázódnunk, kicsit kényelmetlen nem?
*Mosolyog a nőre biztatóul. Ami Vicrost illeti szereti a magázódást, abban nőtt fel, hozzászokott, plusz megadja a tiszteletet a másik személy felé. De amúgy a sötételf nő rögtön tegeződni akart a férfi leszűrte, hogy ez számára elég kellemetlen dolog. Megérte szabadidejében az idegeneket fürkészni és leírni a tettieket, sokat tanulhat belőle egy sötétbőrű. Igen, hazudott, de hát mi van abban, ha egy szép hölgy kegyeit kell megnyerni? Vicros ki nem hagyná az alkalmat, főleg akkor, ha a nő megy oda hozzá, nem pedig fordítva.*
- Köszönöm szépen, de ez csak apró szórakozás, semmi több. Szeretem megfigyelni a környezetemet, és a rajzolás segít benne. Nagyon sokat segít, ha ki tudom következtetni mások cselekedeteiből, hogy mi lesz a következő lépésük.
*Ez is csak egy eszköz. Eszköz mások megtévesztéséhez és legyőzéséhez. Persze Vicrosnak még nagyon sokat kell tanulnia, még a közelében sem jár annak, amit régóta tervezget.*
*Nos, igaz ami igaz, a sötételf tényleg nem figyelt eléggé, ezen a képességén még csiszolnia kell. De hogyan tud valaki fejleszteni valamit, amiről nem is tudja, hogy rossz?*
- Dehogy baj, reménykedtem benne, hogy nem kell magázódnunk, kicsit kényelmetlen nem?
*Mosolyog a nőre biztatóul. Ami Vicrost illeti szereti a magázódást, abban nőtt fel, hozzászokott, plusz megadja a tiszteletet a másik személy felé. De amúgy a sötételf nő rögtön tegeződni akart a férfi leszűrte, hogy ez számára elég kellemetlen dolog. Megérte szabadidejében az idegeneket fürkészni és leírni a tettieket, sokat tanulhat belőle egy sötétbőrű. Igen, hazudott, de hát mi van abban, ha egy szép hölgy kegyeit kell megnyerni? Vicros ki nem hagyná az alkalmat, főleg akkor, ha a nő megy oda hozzá, nem pedig fordítva.*
- Köszönöm szépen, de ez csak apró szórakozás, semmi több. Szeretem megfigyelni a környezetemet, és a rajzolás segít benne. Nagyon sokat segít, ha ki tudom következtetni mások cselekedeteiből, hogy mi lesz a következő lépésük.
*Ez is csak egy eszköz. Eszköz mások megtévesztéséhez és legyőzéséhez. Persze Vicrosnak még nagyon sokat kell tanulnia, még a közelében sem jár annak, amit régóta tervezget.*
4293. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-26 18:46:58
Üzenet elküldve: 2016-07-26 18:46:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Krisaga beszámolójára bólogat.*
- Az amulett áldása. *mondja önkéntelen, mikor a nő azt a bizonyos varázsigét hozza szóba. Aztán bólint a továbbiakra is, ahogy Krisaga az ő véleményével megegyezően beszél a vallásról, és az annak a köntösébe bújtatott mágiáról.*
- Igen, csak az ilyesmit jó lett volna biztosra tudni. Egy rajzolat a bőrön, ami védelmet nyújt… segítség volna… *magyarázza csalódottsága okát. Az ilyesmi egy plusz lehetőség volna a harcokban a védekezésre.
Az ork válaszát elég bölcsnek találja. Nem lehet rossz, ha az erőhöz társul némi ész is.*
- Élőholtak? *kérdi érdeklődve, mikor a csata kerül szóba.*
*Krisaga beszámolójára bólogat.*
- Az amulett áldása. *mondja önkéntelen, mikor a nő azt a bizonyos varázsigét hozza szóba. Aztán bólint a továbbiakra is, ahogy Krisaga az ő véleményével megegyezően beszél a vallásról, és az annak a köntösébe bújtatott mágiáról.*
- Igen, csak az ilyesmit jó lett volna biztosra tudni. Egy rajzolat a bőrön, ami védelmet nyújt… segítség volna… *magyarázza csalódottsága okát. Az ilyesmi egy plusz lehetőség volna a harcokban a védekezésre.
Az ork válaszát elég bölcsnek találja. Nem lehet rossz, ha az erőhöz társul némi ész is.*
- Élőholtak? *kérdi érdeklődve, mikor a csata kerül szóba.*
4292. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-26 17:26:53
Üzenet elküldve: 2016-07-26 17:26:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha tudná, miért is nem kérdez többet a lány, valami olyasmit felelne rá, hogy ő se nem nagyon elfoglalt, se nem nagyon fontos, de még csak nem is kifejezetten nagy tudású. Ráadásul nem is nagyon terhelné a kérdések megválaszolgatása. De megértené azt is, hogy Krestvir sok dolognak maga akar utánanézni.*
-Arra volt már példa, hogy valamilyen "szent" amulettet találtak, amiről kiderült, hogy van valamilyen képessége. És ez bizonyított. De nagyban hasonlít a varázsitalok működéséhez, szóval az a gyanúm, hogy ehhez lehet köze. *Próbál valami olyasmiről mesélni, ami hasonlít a tetoválásához kapcsolódó hiedelmekhez. Ez ráadásul sokkal valósabb.*
-Illetve az egyik könyvben találtam valamit egy varázslatról, ami állítólag képes más varázslatokat amulettbe zárni. De igét vagy leírást nem láttam. Ezt is vallásos dolognak tartották, de azt hiszem, ha voltak is a templomban ilyenek, elpusztultak az omlás pillanatában, vagy elvesztek. *Teszi hozzá, így jobban belegondolva, náluk a tudományoknak - a gyógyításnak és az alkímiának, nem csak a mágiának - mind a valláshoz van köze. Ez lehetett az, amiről a másik beszélt.*
-Azt, hogy nem érte volna meg, tekintve, hogy csak egy részeg volt, és ha agyoncsapja az idegent a piactér közepén akkor a barakk egyik cellájában kötött volna ki. De csak sokkal később kérdeztem meg, az ünnepen. Amikor megérkeztem egyenesen belesétáltam egy csatába. Addigra volt már az orkoknak néhány sérültje, akiket valamennyire össze kellett fércelni és a kettő közt valahol kiment a fejemből.
*Ha tudná, miért is nem kérdez többet a lány, valami olyasmit felelne rá, hogy ő se nem nagyon elfoglalt, se nem nagyon fontos, de még csak nem is kifejezetten nagy tudású. Ráadásul nem is nagyon terhelné a kérdések megválaszolgatása. De megértené azt is, hogy Krestvir sok dolognak maga akar utánanézni.*
-Arra volt már példa, hogy valamilyen "szent" amulettet találtak, amiről kiderült, hogy van valamilyen képessége. És ez bizonyított. De nagyban hasonlít a varázsitalok működéséhez, szóval az a gyanúm, hogy ehhez lehet köze. *Próbál valami olyasmiről mesélni, ami hasonlít a tetoválásához kapcsolódó hiedelmekhez. Ez ráadásul sokkal valósabb.*
-Illetve az egyik könyvben találtam valamit egy varázslatról, ami állítólag képes más varázslatokat amulettbe zárni. De igét vagy leírást nem láttam. Ezt is vallásos dolognak tartották, de azt hiszem, ha voltak is a templomban ilyenek, elpusztultak az omlás pillanatában, vagy elvesztek. *Teszi hozzá, így jobban belegondolva, náluk a tudományoknak - a gyógyításnak és az alkímiának, nem csak a mágiának - mind a valláshoz van köze. Ez lehetett az, amiről a másik beszélt.*
-Azt, hogy nem érte volna meg, tekintve, hogy csak egy részeg volt, és ha agyoncsapja az idegent a piactér közepén akkor a barakk egyik cellájában kötött volna ki. De csak sokkal később kérdeztem meg, az ünnepen. Amikor megérkeztem egyenesen belesétáltam egy csatába. Addigra volt már az orkoknak néhány sérültje, akiket valamennyire össze kellett fércelni és a kettő közt valahol kiment a fejemből.
4291. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-26 16:24:30
Üzenet elküldve: 2016-07-26 16:24:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy tűnik, a nő elég sokat tud, és nem rest elemezni is ezt a tudást. Biccent, köszönet gyanánt. Nem mintha már nem volnának kérdései, de nem akarja őt leterhelni. Ez elég rendesen beleivódott, hisz mióta csak föleszmélt, nagy tudású, de igen elfoglalt emberekkel van körülvéve. Avagy rájött egy idő után, hogy jobb, ha előbb maga jár utána a dolgoknak, és csak akkor kérdez, ha még ezt követően sem ért valamit. Kivéve, ha valami sürgősről van szó. Mindenesetre, támpontnak ennyi is megteszi a fajok kapcsolatáról.
Mikor Krisaga azt említi a testvérével kapcsolatban, hogy a művészet nem hoz dicsőséget, egy pillanatra elgondolkodik rajta, milyen is volna az a világ, ahol ezt nagyra értékelnék. Talán békésebb?... De nem merül bele komolyabban, inkább hallgatja tovább a nőt.*
- Értem. Kár… *reagálja le némi csalódottsággal, töprengő arckifejezéssel, hogy Krisaga nem számol be csodákról a tetoválásával kapcsolatban.
A nő hangjából annyira nem, a szavaiból viszont megsejti, hogy ő nem egészen ért egyet az otthoniak döntéseivel, viselkedésével. Ebből pedig már azt is kikövetkezteti, hogy valószínűleg ezért nem jött ki túl jól velük.
Mikor Krisaga megemlíti, hogy mágiát is tanult volna, az egyfajta megkönnyebbülés a számára. Legalább biztos lehet benne, hogy ő nem olyasvalaki, aki ettől teljes mértékben idegenkedne. De ez csak mellékes, egyébként inkább a további beszámolót figyeli.
A… - kedves? Mókás? – történetet hallva egy kis mosolyra húz a szája.*
- És mit mondott? *válik kíváncsivá az ork feleletére.*
*Úgy tűnik, a nő elég sokat tud, és nem rest elemezni is ezt a tudást. Biccent, köszönet gyanánt. Nem mintha már nem volnának kérdései, de nem akarja őt leterhelni. Ez elég rendesen beleivódott, hisz mióta csak föleszmélt, nagy tudású, de igen elfoglalt emberekkel van körülvéve. Avagy rájött egy idő után, hogy jobb, ha előbb maga jár utána a dolgoknak, és csak akkor kérdez, ha még ezt követően sem ért valamit. Kivéve, ha valami sürgősről van szó. Mindenesetre, támpontnak ennyi is megteszi a fajok kapcsolatáról.
Mikor Krisaga azt említi a testvérével kapcsolatban, hogy a művészet nem hoz dicsőséget, egy pillanatra elgondolkodik rajta, milyen is volna az a világ, ahol ezt nagyra értékelnék. Talán békésebb?... De nem merül bele komolyabban, inkább hallgatja tovább a nőt.*
- Értem. Kár… *reagálja le némi csalódottsággal, töprengő arckifejezéssel, hogy Krisaga nem számol be csodákról a tetoválásával kapcsolatban.
A nő hangjából annyira nem, a szavaiból viszont megsejti, hogy ő nem egészen ért egyet az otthoniak döntéseivel, viselkedésével. Ebből pedig már azt is kikövetkezteti, hogy valószínűleg ezért nem jött ki túl jól velük.
Mikor Krisaga megemlíti, hogy mágiát is tanult volna, az egyfajta megkönnyebbülés a számára. Legalább biztos lehet benne, hogy ő nem olyasvalaki, aki ettől teljes mértékben idegenkedne. De ez csak mellékes, egyébként inkább a további beszámolót figyeli.
A… - kedves? Mókás? – történetet hallva egy kis mosolyra húz a szája.*
- És mit mondott? *válik kíváncsivá az ork feleletére.*
4290. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-26 01:00:40
Üzenet elküldve: 2016-07-26 01:00:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Éjtáncos Ruara//
*A vallás, vallás. A származás, származás. A faj, faj. És még hasonló, párhuzamos alanyú, és állítmányú mondatok jellemzik Yar gondolkodás módját. Nem az a baj azzal ami mond, hanem a számára erőszakosnak tetsző: "Megmondom a véleményem, hogy lássák van." Legalábbis neki ezt jelentette a mindenhez hozzáfűződő, és kérdezésekkel teli, okító hangzatú kérdések sorozata, amivel az ork a beszélgetést kezdte.*
~Csak egyszer tehet első benyomást az ember. Egy ork csak másodjára. Az első előítélet.~
*Mereng magába, egy közmondás után szabadon. Az jövevény megtorpan. Valamiért nagyon foglalkoztatja a mágia, és ez nagyon foglalkoztatja a lányt.*
-Én egy szóval sem említettem, hogy mágikus volna.
*Mondja, hiszen kifejezetten kerülte a mágia kifejezést. Régen azt tanulta mesterétől, hogy akkor hatalmas fegyver a varázslat, ha nem számítanak rá. Ha mindenki felkészül, hogy meg fog lepődni. Nem fog meglepődni. Azonban persze, kitalálhatta, hiszen kerülgette a forrókását, de azért furcsállja a dolgot. Ennek hangot is ad, még az ork válaszát megelőzően.*
-Fura egy szerzet vagy.
*Mondja, és csak a tisztázás végett, teszi hozzá.*
-Persze ez nem baj. Ha mindenki egyforma volna, unalmas hely lenne a világ.
*Viszont! Elevenjére tapintottak ezzel a "nagy dolgokat viszel véghez." mondavilággal. Mindig is ennyit akart az élettől. Hogy nagy dolgokat vigyen végbe. Ebben találta meg a mágiát. Bár inkább a mágia talált rá, egy kitakarítandó kis pinceszoba, egy elejtett, földön hagyott, porosodó könyv képében.*
-Még nem adatott meg nekem a hit élménye, bármiféle elköteleződés felé is. Ami azt illeti, a mágiában hiszek, s gyanítom, ezért jönnek, azok akik jönnek. Csak az egy sötétebb mágia.
*Kezdi teológiai kiselőadását, röviden. Nem fogadta kétkedően az ork szavait, csak elfogadta mint véleményt, és kéretlen elmondja a magáét.*
-És egy újabb hasznos tanács Artheniorról: Ez a mágia városa. Bárkivel találkozhattál volna, annak köze van a mágiához, jó eséllyel. Velem csak azért találkoztál, mert ezen a réten szeretek kikapcsolódni.
*Mondja a tőle várható kioktatás felhangja nélkül. Csak elejti, mintegy fáradt mondatot, egy levegős sóhajtással. És egykedvűen, mintha inkább magának mondaná, de a városnak célozná a szitkot, préseli ki fogai között, egyik nagy fájdalmát.*
-A mágia városa, ahol nem lehet mágiát tanulni.
*Teszi hozzá bosszúsan, de azonnal tereli a témát, hiszen az erdő szélére érkeztek.*
-Az az ösvény kell nekünk. Csak utánad.
*Mondja a város felé vezető, útra biccentve. Tagadhatatlanul kikapcsolja őt ez a kis bájcsevej. Bár sosem vallaná be. Kezd ráérezni a nő dialektusára, és érti a szóhasználatot. Az "entitás" szó különösen meglepte. Igazi tanult lényre vall.*
-Milyen árnyakról beszéltél?
*Kérdezi, s inkább az a kíváncsiság hajtaja a kíváncsiskodást, melynek a kérdése, csak gondolatai között hangzottak el.*
~Várjunk csak. Miféle árnyak vannak szerinted én bennem?~
*A vallás, vallás. A származás, származás. A faj, faj. És még hasonló, párhuzamos alanyú, és állítmányú mondatok jellemzik Yar gondolkodás módját. Nem az a baj azzal ami mond, hanem a számára erőszakosnak tetsző: "Megmondom a véleményem, hogy lássák van." Legalábbis neki ezt jelentette a mindenhez hozzáfűződő, és kérdezésekkel teli, okító hangzatú kérdések sorozata, amivel az ork a beszélgetést kezdte.*
~Csak egyszer tehet első benyomást az ember. Egy ork csak másodjára. Az első előítélet.~
*Mereng magába, egy közmondás után szabadon. Az jövevény megtorpan. Valamiért nagyon foglalkoztatja a mágia, és ez nagyon foglalkoztatja a lányt.*
-Én egy szóval sem említettem, hogy mágikus volna.
*Mondja, hiszen kifejezetten kerülte a mágia kifejezést. Régen azt tanulta mesterétől, hogy akkor hatalmas fegyver a varázslat, ha nem számítanak rá. Ha mindenki felkészül, hogy meg fog lepődni. Nem fog meglepődni. Azonban persze, kitalálhatta, hiszen kerülgette a forrókását, de azért furcsállja a dolgot. Ennek hangot is ad, még az ork válaszát megelőzően.*
-Fura egy szerzet vagy.
*Mondja, és csak a tisztázás végett, teszi hozzá.*
-Persze ez nem baj. Ha mindenki egyforma volna, unalmas hely lenne a világ.
*Viszont! Elevenjére tapintottak ezzel a "nagy dolgokat viszel véghez." mondavilággal. Mindig is ennyit akart az élettől. Hogy nagy dolgokat vigyen végbe. Ebben találta meg a mágiát. Bár inkább a mágia talált rá, egy kitakarítandó kis pinceszoba, egy elejtett, földön hagyott, porosodó könyv képében.*
-Még nem adatott meg nekem a hit élménye, bármiféle elköteleződés felé is. Ami azt illeti, a mágiában hiszek, s gyanítom, ezért jönnek, azok akik jönnek. Csak az egy sötétebb mágia.
*Kezdi teológiai kiselőadását, röviden. Nem fogadta kétkedően az ork szavait, csak elfogadta mint véleményt, és kéretlen elmondja a magáét.*
-És egy újabb hasznos tanács Artheniorról: Ez a mágia városa. Bárkivel találkozhattál volna, annak köze van a mágiához, jó eséllyel. Velem csak azért találkoztál, mert ezen a réten szeretek kikapcsolódni.
*Mondja a tőle várható kioktatás felhangja nélkül. Csak elejti, mintegy fáradt mondatot, egy levegős sóhajtással. És egykedvűen, mintha inkább magának mondaná, de a városnak célozná a szitkot, préseli ki fogai között, egyik nagy fájdalmát.*
-A mágia városa, ahol nem lehet mágiát tanulni.
*Teszi hozzá bosszúsan, de azonnal tereli a témát, hiszen az erdő szélére érkeztek.*
-Az az ösvény kell nekünk. Csak utánad.
*Mondja a város felé vezető, útra biccentve. Tagadhatatlanul kikapcsolja őt ez a kis bájcsevej. Bár sosem vallaná be. Kezd ráérezni a nő dialektusára, és érti a szóhasználatot. Az "entitás" szó különösen meglepte. Igazi tanult lényre vall.*
-Milyen árnyakról beszéltél?
*Kérdezi, s inkább az a kíváncsiság hajtaja a kíváncsiskodást, melynek a kérdése, csak gondolatai között hangzottak el.*
~Várjunk csak. Miféle árnyak vannak szerinted én bennem?~
4289. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-26 00:34:41
Üzenet elküldve: 2016-07-26 00:34:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva Lazyar//
- A Te boldogságod. *zárja le ennyivel a dolgot maga elé somolyogva az ork nő.
Igazán nem szól bele. És látja, hogy habár valamelyest érdekelődik a lány, ki tudja miért, mégis süket fülekre lel. Annak pedig nem érdemes beszélnie. Nem is fog. Persze nem tagadja meg a válaszokat, de nem mond semmi többet annál, mint amennyit éppen mondania kell.
Ennek végeredménye pedig ez esetben az, hogy egy jó ideig csak némán baktatnak egymás mellett. Aztán egyszerre csak elkezd beszélni a lány. Méghozzá a hegről, amit kis idővel ezelőtt kérdezett. És elég lelkesen. Látszik, hogy nincs túlzottan megviselve tőle, még ha akkor talán meg is lehetett, amikor az eset történt. És nem is tévedett Ruara. Mágikus heg.
Ennek hallatán csak megtorpan egy pillanatra, és néhány másodpercre a lány arcára szegezi borostyánszín tekintetét.*
- Tehát tényleg mágikus.
*Elvigyorodik, amitől jobban kivillannak hegyes kis agyarai.*
- Tehetség? Lehet. De ahogy mondtam, legfőképpen egy jel. Talán valahol a tehetség jele, valahol viszont azé, hogy megpecsételjen. Alighanem nagy dolgokra vagy hivatott. Akit megjelölnek az árnyak, az mindig nagy dolgokat visz véghez.
*Elfordul a vöröstől, és tovább indul, de már nem olyan szapora léptekben, mint ezelőtt.*
- A tanaim a Mester szavai, egy magasabb entitásé, valamiféle erőé, egy hatalomé ami nagyobb mindannyiunknál. *válaszol aztán. Még mindig nem akar nagyon belemélyedni. Nincs kedve a gúnyolódáshoz.*
- Az Árnyak ott vannak mindenhol, és mindenkiben. A fűben és a fában, az állatokban és az emberek szívében... benned és bennem. Csak sötétséggel lehet legyőzni a sötétséget. Elűzni elűzheted fénnyel... de sohasem nyerhetsz. Mit gondolsz, miért támadnak titeket az élőholtak? *kérdezi eztán.*- Mi kell nekik? Az aranyatok? *halk rövid kis nevetést hallat.*- A házaitok? Vagy a sör a pincéitekben? *ismét nevet egy kicsit.*
- Neeem. Közel sem. De ezt még Te magad is tudhatod. De ezért vagyok itt. Messziről jöttem emiatt. És Te vagy az első, akivel itt találkoztam. Semmi sem véletlen.
- A Te boldogságod. *zárja le ennyivel a dolgot maga elé somolyogva az ork nő.
Igazán nem szól bele. És látja, hogy habár valamelyest érdekelődik a lány, ki tudja miért, mégis süket fülekre lel. Annak pedig nem érdemes beszélnie. Nem is fog. Persze nem tagadja meg a válaszokat, de nem mond semmi többet annál, mint amennyit éppen mondania kell.
Ennek végeredménye pedig ez esetben az, hogy egy jó ideig csak némán baktatnak egymás mellett. Aztán egyszerre csak elkezd beszélni a lány. Méghozzá a hegről, amit kis idővel ezelőtt kérdezett. És elég lelkesen. Látszik, hogy nincs túlzottan megviselve tőle, még ha akkor talán meg is lehetett, amikor az eset történt. És nem is tévedett Ruara. Mágikus heg.
Ennek hallatán csak megtorpan egy pillanatra, és néhány másodpercre a lány arcára szegezi borostyánszín tekintetét.*
- Tehát tényleg mágikus.
*Elvigyorodik, amitől jobban kivillannak hegyes kis agyarai.*
- Tehetség? Lehet. De ahogy mondtam, legfőképpen egy jel. Talán valahol a tehetség jele, valahol viszont azé, hogy megpecsételjen. Alighanem nagy dolgokra vagy hivatott. Akit megjelölnek az árnyak, az mindig nagy dolgokat visz véghez.
*Elfordul a vöröstől, és tovább indul, de már nem olyan szapora léptekben, mint ezelőtt.*
- A tanaim a Mester szavai, egy magasabb entitásé, valamiféle erőé, egy hatalomé ami nagyobb mindannyiunknál. *válaszol aztán. Még mindig nem akar nagyon belemélyedni. Nincs kedve a gúnyolódáshoz.*
- Az Árnyak ott vannak mindenhol, és mindenkiben. A fűben és a fában, az állatokban és az emberek szívében... benned és bennem. Csak sötétséggel lehet legyőzni a sötétséget. Elűzni elűzheted fénnyel... de sohasem nyerhetsz. Mit gondolsz, miért támadnak titeket az élőholtak? *kérdezi eztán.*- Mi kell nekik? Az aranyatok? *halk rövid kis nevetést hallat.*- A házaitok? Vagy a sör a pincéitekben? *ismét nevet egy kicsit.*
- Neeem. Közel sem. De ezt még Te magad is tudhatod. De ezért vagyok itt. Messziről jöttem emiatt. És Te vagy az első, akivel itt találkoztam. Semmi sem véletlen.
4288. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-25 23:22:31
Üzenet elküldve: 2016-07-25 23:22:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Éjtáncos Ruara//
*Tizennyolcadik életévét betöltve, csak azt kezeli éretten amit annak akar kezelni. Még benne van az a kamasz díszhiszti, hogy azt csinál amit akar, csak ez mérlegelve van, egy erős kötelességtudattal, és a vággyal a mágia iránt. Viszont, hogy éretlenséggel vádolják, vagy éppen, azt mondják gyerek még, az egy kicsit gyufaszál húzogató nála. Gyilkos pillantásokat is szórna, ha tehetné. Most telt be a pohara, és gondolja kilöttyenhet belőle néhány csepp ha végre megkerüli a jövevényt. A túloldalára kerül, egy pillanat alatt, és egy önnyugtató, meditatív sóhajtást lehel maga elé. Hatásosan. Magában visszafele számol.*
~Tíz, kilenc, nyolc...~
*Három alatt tölti meg tüdejét levegővel, egyet bent tart, és három alatt fújja ki. Ez egyáltalán nem észrevehető, csak magának csinálja. Annyi lehet feltűnő, hogy egy parányit késik a válasz. Higgadt, hisztimentes, korrekt válasz.*
-Van amit nem éri meg komolyan venni. A gyermeteg világ boldog, és ha bizonyos dolgokat úgy kezelek, az enyém is boldogabb.
*Mondja, a hihetetlen megállapítást, amit már megtalált magában rég.*
~Ez nem egy önismereti séta. Feleannyira sem ismersz mint azt gondolnád.~
*Teszi hozzá, de ezt már csak magában. Nem ér anyit a dolog, hogy komolyan vegye. A káosz história történetének, finom vázlataira nem reagál. Hidegen fogadja, és elgondolkozik rajta a mellet, hogy az egész margójára csak annyit tűz:*
~Ez bolond! Senki nem fog rá hallgatni... Meghallgatni is csak kevesen.~
*Ám mondandóján elgondolkozik. Ha nem is valami a szavaiból áradó pusztuló világ kontúrozódik előtte, de azon nyomban, az eszébe ugrik elméjének rendberakására szolgáló képzeletbeli szobája. Ott pont ilyen állapotok uralkodtak, mielőtt a rétre jött volna.*
~Mindenkire vonatkoznak... Ezen a világon...~
*Rágja a szavakat. Nem érdekli az ork mondandója, meg tanai, de ad egy támpontot mi szerint is pakoljon vissza a megoldandó problémák elvégzésre váró polcaira. Ezen elmélázik. Végtére is... Miért ne. Megszakítaná a befulladt beszélgetés után halódó csöndet. Ő legalábbis csöndnek ítéli, mert gondolkozása közben lehetetlen hogy bármilyen hozzá intézett szóra reagált volna.*
-Belekontárkodtam valamibe ami nem az én dolgom volt. Nem értettem hozzá. Balul sült el a dolog. Mindazonáltal megváltoztatta az életem, mert kiderült, hogy van tehetségem hozzá.
*Mondja a "komoly" részét, azzal a hanggal, amit büszkén és tartással vállal, de humorral kezel.*
-Igen. A tanítóm szerint ez a tehetség.
*Ironikus vicces mozdulattal, a forradásra bök. Maga szórakoztatónak találja, és el is kuncogja magát kicsit.*
-Innen a heg.
*Heherészése után kérdezi, picit visszavéve felnőttes álcáját.*
-Miféle tanokat?
*Tér vissza tematikailag, egyik témából a másikba. Csak úgy csapongón. Próbálva fenntartani a beszélgetést, vagy legalább a látszatát. Nem szereti a kínos csöndeket.*
A hozzászólás írója (Árva Lazyar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.25 23:27:10
*Tizennyolcadik életévét betöltve, csak azt kezeli éretten amit annak akar kezelni. Még benne van az a kamasz díszhiszti, hogy azt csinál amit akar, csak ez mérlegelve van, egy erős kötelességtudattal, és a vággyal a mágia iránt. Viszont, hogy éretlenséggel vádolják, vagy éppen, azt mondják gyerek még, az egy kicsit gyufaszál húzogató nála. Gyilkos pillantásokat is szórna, ha tehetné. Most telt be a pohara, és gondolja kilöttyenhet belőle néhány csepp ha végre megkerüli a jövevényt. A túloldalára kerül, egy pillanat alatt, és egy önnyugtató, meditatív sóhajtást lehel maga elé. Hatásosan. Magában visszafele számol.*
~Tíz, kilenc, nyolc...~
*Három alatt tölti meg tüdejét levegővel, egyet bent tart, és három alatt fújja ki. Ez egyáltalán nem észrevehető, csak magának csinálja. Annyi lehet feltűnő, hogy egy parányit késik a válasz. Higgadt, hisztimentes, korrekt válasz.*
-Van amit nem éri meg komolyan venni. A gyermeteg világ boldog, és ha bizonyos dolgokat úgy kezelek, az enyém is boldogabb.
*Mondja, a hihetetlen megállapítást, amit már megtalált magában rég.*
~Ez nem egy önismereti séta. Feleannyira sem ismersz mint azt gondolnád.~
*Teszi hozzá, de ezt már csak magában. Nem ér anyit a dolog, hogy komolyan vegye. A káosz história történetének, finom vázlataira nem reagál. Hidegen fogadja, és elgondolkozik rajta a mellet, hogy az egész margójára csak annyit tűz:*
~Ez bolond! Senki nem fog rá hallgatni... Meghallgatni is csak kevesen.~
*Ám mondandóján elgondolkozik. Ha nem is valami a szavaiból áradó pusztuló világ kontúrozódik előtte, de azon nyomban, az eszébe ugrik elméjének rendberakására szolgáló képzeletbeli szobája. Ott pont ilyen állapotok uralkodtak, mielőtt a rétre jött volna.*
~Mindenkire vonatkoznak... Ezen a világon...~
*Rágja a szavakat. Nem érdekli az ork mondandója, meg tanai, de ad egy támpontot mi szerint is pakoljon vissza a megoldandó problémák elvégzésre váró polcaira. Ezen elmélázik. Végtére is... Miért ne. Megszakítaná a befulladt beszélgetés után halódó csöndet. Ő legalábbis csöndnek ítéli, mert gondolkozása közben lehetetlen hogy bármilyen hozzá intézett szóra reagált volna.*
-Belekontárkodtam valamibe ami nem az én dolgom volt. Nem értettem hozzá. Balul sült el a dolog. Mindazonáltal megváltoztatta az életem, mert kiderült, hogy van tehetségem hozzá.
*Mondja a "komoly" részét, azzal a hanggal, amit büszkén és tartással vállal, de humorral kezel.*
-Igen. A tanítóm szerint ez a tehetség.
*Ironikus vicces mozdulattal, a forradásra bök. Maga szórakoztatónak találja, és el is kuncogja magát kicsit.*
-Innen a heg.
*Heherészése után kérdezi, picit visszavéve felnőttes álcáját.*
-Miféle tanokat?
*Tér vissza tematikailag, egyik témából a másikba. Csak úgy csapongón. Próbálva fenntartani a beszélgetést, vagy legalább a látszatát. Nem szereti a kínos csöndeket.*
A hozzászólás írója (Árva Lazyar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.25 23:27:10
4287. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-25 21:53:37
Üzenet elküldve: 2016-07-25 21:53:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Vicros Loyalar//
*Tud Hiellia hangtalanul lépkedni, de most egyáltalán nem ez volt a célja, nem is érti, hogy lephette így meg a hímet. Mint mélységinek, kifejezetten éles hallással kell rendelkeznie, nagyon belemerülhetett abba a papírba. Kíváncsi, mi lehet az, ami ennyire bevonzotta a figyelmét.*
-Üdvözlöm, kedves Vicros. Remélem nem baj, ha tegeződünk. *Sosem szerette a magázó formát. Egész életében csak a szüleim magázta, a mélységes tisztelet jeleként, de mindenki mással közvetlen volt a viszonya. A szolgákkal, csatlósokkal, hitszegőkkel, mindenkivel.* Engem Hiellia Dannue-nek hívnak, de szólíts csak Liának, az sokkal rövidebb. *Fogja meg a felé nyújtott kezet, arcán kellemes mosoly ül. Egyelőre jól alakul a dolog. Semmi ellenségeskedés, a torkának sem estek neki, ebből is látszik, mennyivel elviselhetőbbek a hímek. Talán ő az egyetlen nőstény, aki nem tartja magát született úrnőnek és lenéz mindenkit, aki női mivolta miatt gondolja magát többnek. Undorító cafka mind. Neki is fel kellett küzdenie magát a ranglétrán, bizonyítani, hogy érett és alkalmas a feladatra.
Míg gondolataiba merülve bambul maga elé, Vicrosnak van elég ideje befejezni a rajzot és átnyújtja a nőnek. Elkerekedett szemekkel nézi a lapon életrekelt képet. Milyen szép, és rögtön felismeri, hogy őt ábrázolja.*
-Ez csodálatos! *Átveszi az ábrát, majd néhány percig gyönyörködik benne.* Nagyon tehetséges vagy. *Hiellia kiemelkedően jó stratéga és kitűnő harcművész, de a képzőművészethez sosem értett.*
*Tud Hiellia hangtalanul lépkedni, de most egyáltalán nem ez volt a célja, nem is érti, hogy lephette így meg a hímet. Mint mélységinek, kifejezetten éles hallással kell rendelkeznie, nagyon belemerülhetett abba a papírba. Kíváncsi, mi lehet az, ami ennyire bevonzotta a figyelmét.*
-Üdvözlöm, kedves Vicros. Remélem nem baj, ha tegeződünk. *Sosem szerette a magázó formát. Egész életében csak a szüleim magázta, a mélységes tisztelet jeleként, de mindenki mással közvetlen volt a viszonya. A szolgákkal, csatlósokkal, hitszegőkkel, mindenkivel.* Engem Hiellia Dannue-nek hívnak, de szólíts csak Liának, az sokkal rövidebb. *Fogja meg a felé nyújtott kezet, arcán kellemes mosoly ül. Egyelőre jól alakul a dolog. Semmi ellenségeskedés, a torkának sem estek neki, ebből is látszik, mennyivel elviselhetőbbek a hímek. Talán ő az egyetlen nőstény, aki nem tartja magát született úrnőnek és lenéz mindenkit, aki női mivolta miatt gondolja magát többnek. Undorító cafka mind. Neki is fel kellett küzdenie magát a ranglétrán, bizonyítani, hogy érett és alkalmas a feladatra.
Míg gondolataiba merülve bambul maga elé, Vicrosnak van elég ideje befejezni a rajzot és átnyújtja a nőnek. Elkerekedett szemekkel nézi a lapon életrekelt képet. Milyen szép, és rögtön felismeri, hogy őt ábrázolja.*
-Ez csodálatos! *Átveszi az ábrát, majd néhány percig gyönyörködik benne.* Nagyon tehetséges vagy. *Hiellia kiemelkedően jó stratéga és kitűnő harcművész, de a képzőművészethez sosem értett.*
4286. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-25 21:34:05
Üzenet elküldve: 2016-07-25 21:34:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva Lazyar//
*A nyilvánvaló gúnyolódásra cseppet sem háborodik fel, pedig talán bárkitől ezt várnák.
Ugyanúgy sétál tovább, sőt még mintha a szája sarka is megrándulna egy kissé attól, hogy majdnem elmosolyodik. De aztán mégsem teszi ezt meg.
Csak hallgatja a lány szavait, és figyeli a mozdulatot szeme sarkából.*
- Nem kellene neked már komolyabban viselkedned? *tesz fel hirtelen egy kérdést a semmiből.*- Látom, hogy fiatal vagy, de nagy terhek nyomják a válladat. Talán fel kell nőnöd hozzá lelkiekben, azelőtt, hogy a tested megérne rá.
*Hogy ezt miből gondolja? Mert tudni nem tudja. De gondolni sok mindenből. Látta például a gondterheltséget a lány szemében, még ha nem is azt akarta mutatni felé. Mintha bármi is történik körülötte, valami mégis folyton foglalkoztatná. Talán valami nagy dolog, sőt biztosan. Esetleg egy munka vagy egy lehetőség. És próbál is látszólag felnőttesen viselkedni, de hát még mindig olyan ifjúnak tűnik. Ennek mindig oka van. És a különös sebhelyeknek is.*
- Csak beszélsz, de nem figyelsz a válaszra. *mosolyodik el végül mégis.*- Nem rég mondtam, hogy senki sem különb a másiknál. Lehet bármilyen "rétegben", bármilyen faj, nekem ugyanolyan lény az összes, aki beszél.
*Elhallgat egy kicsit, aztán folytatja.*
- A világban történő események egyformán kihatnak mindenkire. Káosz van, és rémület a levegőben. Mindenkihez szólok, hogy legyen, aki meghallja a hangomat.
*Elnéz a mutatott irányba.*
- A piac. *morfondírozik el a szón.*- A piac az nagyon jó lesz, köszönöm.
*A nyilvánvaló gúnyolódásra cseppet sem háborodik fel, pedig talán bárkitől ezt várnák.
Ugyanúgy sétál tovább, sőt még mintha a szája sarka is megrándulna egy kissé attól, hogy majdnem elmosolyodik. De aztán mégsem teszi ezt meg.
Csak hallgatja a lány szavait, és figyeli a mozdulatot szeme sarkából.*
- Nem kellene neked már komolyabban viselkedned? *tesz fel hirtelen egy kérdést a semmiből.*- Látom, hogy fiatal vagy, de nagy terhek nyomják a válladat. Talán fel kell nőnöd hozzá lelkiekben, azelőtt, hogy a tested megérne rá.
*Hogy ezt miből gondolja? Mert tudni nem tudja. De gondolni sok mindenből. Látta például a gondterheltséget a lány szemében, még ha nem is azt akarta mutatni felé. Mintha bármi is történik körülötte, valami mégis folyton foglalkoztatná. Talán valami nagy dolog, sőt biztosan. Esetleg egy munka vagy egy lehetőség. És próbál is látszólag felnőttesen viselkedni, de hát még mindig olyan ifjúnak tűnik. Ennek mindig oka van. És a különös sebhelyeknek is.*
- Csak beszélsz, de nem figyelsz a válaszra. *mosolyodik el végül mégis.*- Nem rég mondtam, hogy senki sem különb a másiknál. Lehet bármilyen "rétegben", bármilyen faj, nekem ugyanolyan lény az összes, aki beszél.
*Elhallgat egy kicsit, aztán folytatja.*
- A világban történő események egyformán kihatnak mindenkire. Káosz van, és rémület a levegőben. Mindenkihez szólok, hogy legyen, aki meghallja a hangomat.
*Elnéz a mutatott irányba.*
- A piac. *morfondírozik el a szón.*- A piac az nagyon jó lesz, köszönöm.
4285. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-25 21:20:48
Üzenet elküldve: 2016-07-25 21:20:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Éjtáncos Ruara//
~Ez aztán a pontos helymeghatározás.~
*Gondolja magában, s hasonlóan ironikus hangnemben biccent az ork felé. Mit sem változik a közömbös stílus, a város felé mutat, á-tól, z-ig. Egy jó negyvenöt fokos szöget jár be mutatóujja. Fél-felvont szemöldöke egészen furcsa hatást kölcsönöz kifejező arcának. Most nem igazán kivehető mit is akar jelezni, és nem is nagyon érdekes. A profilt melyet lát a sétapartnere a sebhely mimikailag is torzítja.*
-Tádá'!
*Teszi hozzá, kedvetlen lelkesedéssel. Kecses mozdulataival mozog előre. Meglepődött, hang is társul a pontosítás után.*
-Ó!
~Tanokat? Tanokat?! TANOKAT?! Miféle tanokat?~
*Kérdezgeti magától egyre megrökönyödöttebb hangnemben. Bár a felkiáltás, inkább olyan mintha a tömött helyszínre vonatkozna. Ezt is próbálja megerősíteni, hogy tovább köti mostani mondandójával.*
-Hát abból van egy pár. Milyen rétegnek szánod a tanokat?
~Ezzel egyben a tanokra is fény derülhet. De nem olyan mintha kérdezősködnél. Ravasz vagy kicsi lány.~
*Dicsérgeti egy kissé önmagát. Majd neki lát a felsorolásnak.*
-Gazdafok? Szegények? Iszákosok? Harcosok? Kereskedők? Mindegyikből vegyesen?
*Darálja le az ismerős régióit a városnak. A másik kérdésén, nem lepődik meg, mintha meg sem hallotta volna folytatja. Magától értetődő, és ő ezeket gondolja a fölösleges kérdéseknek. Nem látja, hogy le-le sandít rá az ork, mert a vak szeme néz felé. Ez egy kis frusztrációt okoz neki. Látni rajta, hogy kedvetlen lépései, és lágy mozdulatai, idegességgé fajulnak. Lassanként ugyan, de biztosan. Nem jó érzés egy Orkal sétálni a vakfoltodban.*
- Arra folytatódik, egy ritkásabb erdő, azon túl, balra ott a kovács. Az épületet megkerülve juthatunk a piacra. Onnan már bármit meg lehet találni. Na, hova az úti cél?
A hozzászólás írója (Árva Lazyar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.25 21:21:42
~Ez aztán a pontos helymeghatározás.~
*Gondolja magában, s hasonlóan ironikus hangnemben biccent az ork felé. Mit sem változik a közömbös stílus, a város felé mutat, á-tól, z-ig. Egy jó negyvenöt fokos szöget jár be mutatóujja. Fél-felvont szemöldöke egészen furcsa hatást kölcsönöz kifejező arcának. Most nem igazán kivehető mit is akar jelezni, és nem is nagyon érdekes. A profilt melyet lát a sétapartnere a sebhely mimikailag is torzítja.*
-Tádá'!
*Teszi hozzá, kedvetlen lelkesedéssel. Kecses mozdulataival mozog előre. Meglepődött, hang is társul a pontosítás után.*
-Ó!
~Tanokat? Tanokat?! TANOKAT?! Miféle tanokat?~
*Kérdezgeti magától egyre megrökönyödöttebb hangnemben. Bár a felkiáltás, inkább olyan mintha a tömött helyszínre vonatkozna. Ezt is próbálja megerősíteni, hogy tovább köti mostani mondandójával.*
-Hát abból van egy pár. Milyen rétegnek szánod a tanokat?
~Ezzel egyben a tanokra is fény derülhet. De nem olyan mintha kérdezősködnél. Ravasz vagy kicsi lány.~
*Dicsérgeti egy kissé önmagát. Majd neki lát a felsorolásnak.*
-Gazdafok? Szegények? Iszákosok? Harcosok? Kereskedők? Mindegyikből vegyesen?
*Darálja le az ismerős régióit a városnak. A másik kérdésén, nem lepődik meg, mintha meg sem hallotta volna folytatja. Magától értetődő, és ő ezeket gondolja a fölösleges kérdéseknek. Nem látja, hogy le-le sandít rá az ork, mert a vak szeme néz felé. Ez egy kis frusztrációt okoz neki. Látni rajta, hogy kedvetlen lépései, és lágy mozdulatai, idegességgé fajulnak. Lassanként ugyan, de biztosan. Nem jó érzés egy Orkal sétálni a vakfoltodban.*
- Arra folytatódik, egy ritkásabb erdő, azon túl, balra ott a kovács. Az épületet megkerülve juthatunk a piacra. Onnan már bármit meg lehet találni. Na, hova az úti cél?
A hozzászólás írója (Árva Lazyar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.25 21:21:42
4284. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:58:25
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:58:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva Lazyar//
*Ruara valóban elindul, és szilaj léptekben, de még nem utolérhetetlenül - főleg egy olyan magas lánynak, mint a vörös - megy előre rendületlenül a város felé.
Igazából hidegen hagyja, hogy a lány felfogott e bármit is a szavaiból - bár olyan ostobácskának tűnik szegény, hogy aligha - de ettől még nem akar sem megszabadulni tőle, ám az sem zaklatná fel, ha mégis így volna.
Egyszerűen otthagyja, és, hogy összesodorja e őket még a szél, az majd elválik.
De úgy tűnik, egyelőre még egymás mellett is tartja őket. Ugyanis csakhamar megérkezik mellé a lány, amit valahol furcsáll, valahol viszont bujkáló mosollyal konstatál. És érkezik is két kérdés. Miért lett ez most olyan fontos az eddig történtek után?*
- A városba. *hangzik hirtelen a rövidke és elmés válasz, amit a lány biztosan ki nem talált volna.*
- Köszönöm a kedvességed. *mondja eztán mosolygó szemmel.*- Olyan helyet keresek, ahol sokan vannak, hogy elmondhassam mindenkinek a tanaimat.
*Egy ideig hallgat, és ugyanúgy megy tovább, nem nézve hirtelen jött útitársára... ha néha néha oldalvást rá is pillant alig észrevehetően.*
- Te is visszamész a városba? *kérdezi utána, csak, hogy ne maradjon szó nélkül.*
*Ruara valóban elindul, és szilaj léptekben, de még nem utolérhetetlenül - főleg egy olyan magas lánynak, mint a vörös - megy előre rendületlenül a város felé.
Igazából hidegen hagyja, hogy a lány felfogott e bármit is a szavaiból - bár olyan ostobácskának tűnik szegény, hogy aligha - de ettől még nem akar sem megszabadulni tőle, ám az sem zaklatná fel, ha mégis így volna.
Egyszerűen otthagyja, és, hogy összesodorja e őket még a szél, az majd elválik.
De úgy tűnik, egyelőre még egymás mellett is tartja őket. Ugyanis csakhamar megérkezik mellé a lány, amit valahol furcsáll, valahol viszont bujkáló mosollyal konstatál. És érkezik is két kérdés. Miért lett ez most olyan fontos az eddig történtek után?*
- A városba. *hangzik hirtelen a rövidke és elmés válasz, amit a lány biztosan ki nem talált volna.*
- Köszönöm a kedvességed. *mondja eztán mosolygó szemmel.*- Olyan helyet keresek, ahol sokan vannak, hogy elmondhassam mindenkinek a tanaimat.
*Egy ideig hallgat, és ugyanúgy megy tovább, nem nézve hirtelen jött útitársára... ha néha néha oldalvást rá is pillant alig észrevehetően.*
- Te is visszamész a városba? *kérdezi utána, csak, hogy ne maradjon szó nélkül.*
4283. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:30:02
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:30:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem sieti el a rongy kivételét. Látja, hogy fuldoklik és egyre nehezebb számára a levegővétel, de csak emiatt nem hagyja félbe a munkáját. Lorew azt mondta, egész este az életben maradásért fog küzdeni, hát most megmutathatja, mennyire is akar itt maradni. Ha nem tüdőzi le a véres-nyálas folyadékot, akkor a fájdalom ellenére is legalább egy percig ki kell bírnia levegő nélkül. Vagy másfélig. Az már nem rajta múlik. Elvégzi az utolsó simításokat az orrán, teljesen eltávolítja a porcot a csontról, majd egy ideig csak mosolyogva figyeli a szenvedését. Nagy a csábítás, hogy hagyja belefulladni a saját nedveibe a szerzetes. Szép lenne látni, ahogy vörös nyálat köhög fel az orrán keresztül. Végül csak megkönyörül rajta és félre dobja az átázott anyagcsomót. Nem sokon múlt, de Idya kifejezetten jó az időzítésben, szinte az utolsó pillanatban menti meg a fulladásos haláltól.*
-Ne szomorkodj! *Törli le a vért a szája sarkából.* Lesz még alkalmad gyakorolni... *Ha kicsit begyógyult a seb az orrán és elállt a vérzés, akkor biztosan visszatér erre a területre. Érzékeny és egy apró vágás is elég galibát tud okozni és megnehezítheti a légzést. Bár ami a sebet illeti... beletelik legalább egy órába, míg teljesen felszívódik a vér. Hogy pontosan mi történt, azt nehezen magyarázza meg. Mit is csinált pontosan?*
-A tőr hegyével kipattintottam a koponyacsontból a porcot és ez... *Érinti meg finoman a szabadon lifegő porcot.* Ez most éppen nem csatlakozik semmihez, csak a bőr tartja a helyén. És itt... *Mutatóujját becsúsztatja a résbe.* Itt van egy hatalmas lyuk, amin keresztül be lehet nyúlni az orrod alá. Hát nem csodás? *Kérdezi izgatottan. Ha tudna, nagyon szívesen be is nézne, mit látni, de eltömítette a vér az egészet.* Biztos nem hangzik valami biztatóan a helyzet, de egyáltalán nem vészes. Még csak a fertőzésveszély sem áll fenn, nem nyílt a seb, csak hát... csúnya és fájdalmas. *Próbálta a lehető legjobb leírást adni az állapotáról, de nem mestere az anatómiának. Tud ezt-azt, de inkább csak próbálkozik és az eddigi tapasztalatokra épít. Ezért is szereti tudni, mi mekkora fájdalommal jár. Néha nem elég, ha látja vagy hallja a szenvedést, azt is élvezi, mikor az áldozatai megpróbálják több, vagy inkább kevesebb sikerrel szavakba önteni, hogy milyen borzalmat éltek át. Idya a fájdalmak nagy részét, amit okoz, el sem tudja képzelni, milyen érzés lehet. Mikor feltépik a bőrét, lefejtik a húsát a csontról vagy kigarapnak belőle egy darabot. Brr... még a gondolattól is írtózik, hogy bárki is ilyet tegyen vele. Nem (csak) a kíntól fél, de mások kínzása olyan csodálatos dolog, hogy arra senki sem lenne méltó, hogy őt megkínozza. Nem is csinálnák megfelelően. Túl jól ért az ilyenekhez, a végén még diktálná, mit kéne ahhoz csinálnia, hogy a legerősebb legyen a fájdalom.*
-Tudom, de azt már elvetettük. *Torkolja le az erdő felvetését.* A vérszag hozzánk vonzaná a vadakat, most viszont nem vagyok hajlandó megengedni, hogy begyógyítsd őket. Majd talán, amikor már nagyon a halálodon vagy, ihatsz még egy varázsitalt... *A mondat közepén elakad, kicsit eltöpreng a saját szavain.*
-Az úgy nem lesz jó... *Tűnődik.* Ha bájitalt iszol, akkor felgyorsul a tetoválás regenerálása, és más lesz a színe és a formája is. Már ha nem gyógyítja be azt is teljesen... Akkor viszont rossz hírem van. *Mosolyodik el, hiszen Lorewnek ugyan rossz hír, de számára öröm.* Kénytelen leszel a saját képességeid szerint túlélni az éjszakát, ugyanis olyan zöld izét nem kapsz többet. *Legalább nem fognak eltűnni az apró sebek sem, és a nap felkeltével teljes egészében megcsodálhatja, mit alkotott ezalatt a pár óra alatt.
Most, hogy egy időre megint mindent megbeszéltek, ismét arra koncentrálhat, amire a legjobban szeretne. A dolgot csak az nehezíti, hogy kinn vannak, úgyhogy vissza kell fognia magát, legalábbis minimálisan. Olyanra nem lenne képes, hogy csak kis vágásokat ejt, azoknak nem lenne semmi értelme. Ekkor jut eszébe, hogy nem feltétlenül az ő módszerén kell változtatni, ha a férfinak nem jön ki hang a torkán, az bőven elég. A kezével is befoghatná a száját, de az több okból sem lenne a legjobb. Pici tenyere van, vékony ujjai, amivel egy emberi szájat nehezen tudna teljesen lefedni. És nem mellesleg az teljesen személytelen lenne. Így, hogy ajkaival fojtjael az üvöltést, sokkal hangulatosabb. Közben a keze sem tétlenkedik, befúrja magát a bőre alá, körmével vájva az utat és vérpatakot fakasztva, mely az ujjai között szivárog ki. Mintha csak egy narancsból akarna levet facsarni, azzal a különbséggel, hogy a narancslevet nem szereti.*
A hozzászólás írója (Idya Rotan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.25 20:30:46
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem sieti el a rongy kivételét. Látja, hogy fuldoklik és egyre nehezebb számára a levegővétel, de csak emiatt nem hagyja félbe a munkáját. Lorew azt mondta, egész este az életben maradásért fog küzdeni, hát most megmutathatja, mennyire is akar itt maradni. Ha nem tüdőzi le a véres-nyálas folyadékot, akkor a fájdalom ellenére is legalább egy percig ki kell bírnia levegő nélkül. Vagy másfélig. Az már nem rajta múlik. Elvégzi az utolsó simításokat az orrán, teljesen eltávolítja a porcot a csontról, majd egy ideig csak mosolyogva figyeli a szenvedését. Nagy a csábítás, hogy hagyja belefulladni a saját nedveibe a szerzetes. Szép lenne látni, ahogy vörös nyálat köhög fel az orrán keresztül. Végül csak megkönyörül rajta és félre dobja az átázott anyagcsomót. Nem sokon múlt, de Idya kifejezetten jó az időzítésben, szinte az utolsó pillanatban menti meg a fulladásos haláltól.*
-Ne szomorkodj! *Törli le a vért a szája sarkából.* Lesz még alkalmad gyakorolni... *Ha kicsit begyógyult a seb az orrán és elállt a vérzés, akkor biztosan visszatér erre a területre. Érzékeny és egy apró vágás is elég galibát tud okozni és megnehezítheti a légzést. Bár ami a sebet illeti... beletelik legalább egy órába, míg teljesen felszívódik a vér. Hogy pontosan mi történt, azt nehezen magyarázza meg. Mit is csinált pontosan?*
-A tőr hegyével kipattintottam a koponyacsontból a porcot és ez... *Érinti meg finoman a szabadon lifegő porcot.* Ez most éppen nem csatlakozik semmihez, csak a bőr tartja a helyén. És itt... *Mutatóujját becsúsztatja a résbe.* Itt van egy hatalmas lyuk, amin keresztül be lehet nyúlni az orrod alá. Hát nem csodás? *Kérdezi izgatottan. Ha tudna, nagyon szívesen be is nézne, mit látni, de eltömítette a vér az egészet.* Biztos nem hangzik valami biztatóan a helyzet, de egyáltalán nem vészes. Még csak a fertőzésveszély sem áll fenn, nem nyílt a seb, csak hát... csúnya és fájdalmas. *Próbálta a lehető legjobb leírást adni az állapotáról, de nem mestere az anatómiának. Tud ezt-azt, de inkább csak próbálkozik és az eddigi tapasztalatokra épít. Ezért is szereti tudni, mi mekkora fájdalommal jár. Néha nem elég, ha látja vagy hallja a szenvedést, azt is élvezi, mikor az áldozatai megpróbálják több, vagy inkább kevesebb sikerrel szavakba önteni, hogy milyen borzalmat éltek át. Idya a fájdalmak nagy részét, amit okoz, el sem tudja képzelni, milyen érzés lehet. Mikor feltépik a bőrét, lefejtik a húsát a csontról vagy kigarapnak belőle egy darabot. Brr... még a gondolattól is írtózik, hogy bárki is ilyet tegyen vele. Nem (csak) a kíntól fél, de mások kínzása olyan csodálatos dolog, hogy arra senki sem lenne méltó, hogy őt megkínozza. Nem is csinálnák megfelelően. Túl jól ért az ilyenekhez, a végén még diktálná, mit kéne ahhoz csinálnia, hogy a legerősebb legyen a fájdalom.*
-Tudom, de azt már elvetettük. *Torkolja le az erdő felvetését.* A vérszag hozzánk vonzaná a vadakat, most viszont nem vagyok hajlandó megengedni, hogy begyógyítsd őket. Majd talán, amikor már nagyon a halálodon vagy, ihatsz még egy varázsitalt... *A mondat közepén elakad, kicsit eltöpreng a saját szavain.*
-Az úgy nem lesz jó... *Tűnődik.* Ha bájitalt iszol, akkor felgyorsul a tetoválás regenerálása, és más lesz a színe és a formája is. Már ha nem gyógyítja be azt is teljesen... Akkor viszont rossz hírem van. *Mosolyodik el, hiszen Lorewnek ugyan rossz hír, de számára öröm.* Kénytelen leszel a saját képességeid szerint túlélni az éjszakát, ugyanis olyan zöld izét nem kapsz többet. *Legalább nem fognak eltűnni az apró sebek sem, és a nap felkeltével teljes egészében megcsodálhatja, mit alkotott ezalatt a pár óra alatt.
Most, hogy egy időre megint mindent megbeszéltek, ismét arra koncentrálhat, amire a legjobban szeretne. A dolgot csak az nehezíti, hogy kinn vannak, úgyhogy vissza kell fognia magát, legalábbis minimálisan. Olyanra nem lenne képes, hogy csak kis vágásokat ejt, azoknak nem lenne semmi értelme. Ekkor jut eszébe, hogy nem feltétlenül az ő módszerén kell változtatni, ha a férfinak nem jön ki hang a torkán, az bőven elég. A kezével is befoghatná a száját, de az több okból sem lenne a legjobb. Pici tenyere van, vékony ujjai, amivel egy emberi szájat nehezen tudna teljesen lefedni. És nem mellesleg az teljesen személytelen lenne. Így, hogy ajkaival fojtjael az üvöltést, sokkal hangulatosabb. Közben a keze sem tétlenkedik, befúrja magát a bőre alá, körmével vájva az utat és vérpatakot fakasztva, mely az ujjai között szivárog ki. Mintha csak egy narancsból akarna levet facsarni, azzal a különbséggel, hogy a narancslevet nem szereti.*
A hozzászólás írója (Idya Rotan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.25 20:30:46
4282. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-25 16:25:07
Üzenet elküldve: 2016-07-25 16:25:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hiellia Dannue//
*Az alany mozgolódni kezd ez pedig megzavarja Vicrost a rajzolásban. A vázlatok megvannak, talán a részleteket sikerül elkészítenie a modell nélkül is. Azért persze fel-felpillantgat, hogy leleshessen egy-két részletet. Teljesen belefelejtkezik a papírba, mikor valaki leül mellé és megszólítja. A sötételf nagyokat pislogva néz fel, alig hisz a szemének. De hiszen az a nő, akit elkezdett lerajzolni!*
- Ó, hát persze!
*Szélesen elmosolyodik, hiszen a nő közelebbről még szebbnek tűnik Vicros számára, mint messziről.*
- Nem, ne nem ismerjük egymást. A nevem Vicros Loyalar.
*Nyújtja a kezét, hátha elfogadja a fajtársa. Utána gyors mozdulatokkal pár perc alatt befejezi a művet, majd óvatosan kitépi a lapot a füzetből és átnyújtja a rajzot a nőnek. Láthatóan ő szerepel rajta, a Holdudvarban található fa alatt, amin átsüt a Hold fénye.
Vicros nem tudna mit kezdeni az alkotással, talán éveik is ott lenne abban a füzetben, amit mindig magnál hord, hát akkor miért nem adhatná oda egy csinos, sötételf hölgynek?*
*Az alany mozgolódni kezd ez pedig megzavarja Vicrost a rajzolásban. A vázlatok megvannak, talán a részleteket sikerül elkészítenie a modell nélkül is. Azért persze fel-felpillantgat, hogy leleshessen egy-két részletet. Teljesen belefelejtkezik a papírba, mikor valaki leül mellé és megszólítja. A sötételf nagyokat pislogva néz fel, alig hisz a szemének. De hiszen az a nő, akit elkezdett lerajzolni!*
- Ó, hát persze!
*Szélesen elmosolyodik, hiszen a nő közelebbről még szebbnek tűnik Vicros számára, mint messziről.*
- Nem, ne nem ismerjük egymást. A nevem Vicros Loyalar.
*Nyújtja a kezét, hátha elfogadja a fajtársa. Utána gyors mozdulatokkal pár perc alatt befejezi a művet, majd óvatosan kitépi a lapot a füzetből és átnyújtja a rajzot a nőnek. Láthatóan ő szerepel rajta, a Holdudvarban található fa alatt, amin átsüt a Hold fénye.
Vicros nem tudna mit kezdeni az alkotással, talán éveik is ott lenne abban a füzetben, amit mindig magnál hord, hát akkor miért nem adhatná oda egy csinos, sötételf hölgynek?*
4281. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-25 10:35:50
Üzenet elküldve: 2016-07-25 10:35:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Vicros Loyalar//
*Nem tudja, mennyi időre zárkózott el a külvilágtól. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy teljesen elvesztette az időérzékét, kénytelen felpillantani az égre, hogy tudja, mennyire jár már benne a napban. Eléggé. Kézfejét a szemei elé kell emelnie, ha nem akarja, hogy elvakítsák a fehéren fénylő sugarak. Nagyot nyújtózik, kiropogtatja a hátát és a vállát. Piszkosfehér inge elég rövid, éppen csak túl ér a derekán, így amikor felemeli a kezeit, egy pillanatra kivillan hamuszürke hasa. Feláll, megigazítja a ruháját, leporolja a nadrágját és futva végigpillant a tisztáson. Kicsit megszaporodtak itt a látogatók, mióta lehunyta a szemét. Amikor megérkezett, teljesen egyedül volt, most már ketten is vannak itt rajta kívül. Az egyik egy gnóm vagy törpe hölgy, maga sem tudja pontosan, de nem is szentel neki többet a figyelméből egy fél pillanatnál. A másik viszont nyomban felkelti a figyelmét. Egy mélységi hím. Nem tűnik ismerősnek, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem is ismerik egymást, legalább közvetve. A Dannue név sok mélységiben szörnyű emlékeket ébreszt, hiszen egész klánokat irtottak ki a család vezetésével.
Már azon van, hogy itt hagyja a tisztást és visszatér a városba, mikor egy pillanatra találkozik a tekintete a másikéval. Nem, biztosan nem ismeri, ezt a szempárt megjegyezné. Akkor viszont itt van az ideje, hogy megismerkedjenek. Még alig találkozott mélységivel Artheniorban, talán ez lehet az első lépés afelé, hogy ismét kialakítson egy kisebb hálózatot a környéken. A képessége megvan hozzá, már csak az kell, hogy ezzel mások is tisztában legyenek. Könnyed léptekkel szeli át a tisztást, és leül a férfi mellé, félig felé fordulva.*
-Csatlakozhatok? *Ezzel a kérdéssel már kicsit elkésett, hiszen már csatlakozott, de meg kell adni a módját.* Láttam, hogy párszor felnéztél... Esetleg ismerjük egymást valahonnan?
*Nem tudja, mennyi időre zárkózott el a külvilágtól. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy teljesen elvesztette az időérzékét, kénytelen felpillantani az égre, hogy tudja, mennyire jár már benne a napban. Eléggé. Kézfejét a szemei elé kell emelnie, ha nem akarja, hogy elvakítsák a fehéren fénylő sugarak. Nagyot nyújtózik, kiropogtatja a hátát és a vállát. Piszkosfehér inge elég rövid, éppen csak túl ér a derekán, így amikor felemeli a kezeit, egy pillanatra kivillan hamuszürke hasa. Feláll, megigazítja a ruháját, leporolja a nadrágját és futva végigpillant a tisztáson. Kicsit megszaporodtak itt a látogatók, mióta lehunyta a szemét. Amikor megérkezett, teljesen egyedül volt, most már ketten is vannak itt rajta kívül. Az egyik egy gnóm vagy törpe hölgy, maga sem tudja pontosan, de nem is szentel neki többet a figyelméből egy fél pillanatnál. A másik viszont nyomban felkelti a figyelmét. Egy mélységi hím. Nem tűnik ismerősnek, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem is ismerik egymást, legalább közvetve. A Dannue név sok mélységiben szörnyű emlékeket ébreszt, hiszen egész klánokat irtottak ki a család vezetésével.
Már azon van, hogy itt hagyja a tisztást és visszatér a városba, mikor egy pillanatra találkozik a tekintete a másikéval. Nem, biztosan nem ismeri, ezt a szempárt megjegyezné. Akkor viszont itt van az ideje, hogy megismerkedjenek. Még alig találkozott mélységivel Artheniorban, talán ez lehet az első lépés afelé, hogy ismét kialakítson egy kisebb hálózatot a környéken. A képessége megvan hozzá, már csak az kell, hogy ezzel mások is tisztában legyenek. Könnyed léptekkel szeli át a tisztást, és leül a férfi mellé, félig felé fordulva.*
-Csatlakozhatok? *Ezzel a kérdéssel már kicsit elkésett, hiszen már csatlakozott, de meg kell adni a módját.* Láttam, hogy párszor felnéztél... Esetleg ismerjük egymást valahonnan?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9566-9585