Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 212 (4221. - 4240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4240. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-20 17:32:40
Üzenet elküldve: 2016-07-20 17:32:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Krisagának sem tetszik a dolog, de senkiről nem hallott semmit, egyelőre. Ha nagyon akar, körbekérdezhet a városban, hátha hall valamit. Mondjuk, Gravak valamilyen balhét keresett, és ha valaki hallott róla, akkor elég könnyen belekeveredhet ő is. Hát, legjobb lesz, ha csak figyel és időnként elnéz a barlang felé.
Ami múlt időt illeti, nem lehet gondolatolvasó, és egyébként is, őszintén reméli, hogy a csoport, a vezér és annak karizmája még meg van valahol. Lehetőleg épségben és az élők közt.*
-Nyugodj meg, semmi rossz szándék nincs a kérdésben. *Mondja, miközben ő is leül a földre. Nem tudja, mennyit akar kérdezni Krestvir, de abban van valami, hogy így kényelmesebb beszélgetni.*
-A kérdés csak annyi, hogy innen merre felé mész? *Ebből sok mindent le lehet vonni, de a nem ezért teszi fel ezt a kérdést. Ha messzire indul a lány, akkor lehet, hogy nem ártana adni valamit, hogy kezelni tudja a holló szárnyát. Nehogy valaki kevésbé jóindulatút fogadjon ugyanaz a látvány, mint őt.*
*Krisagának sem tetszik a dolog, de senkiről nem hallott semmit, egyelőre. Ha nagyon akar, körbekérdezhet a városban, hátha hall valamit. Mondjuk, Gravak valamilyen balhét keresett, és ha valaki hallott róla, akkor elég könnyen belekeveredhet ő is. Hát, legjobb lesz, ha csak figyel és időnként elnéz a barlang felé.
Ami múlt időt illeti, nem lehet gondolatolvasó, és egyébként is, őszintén reméli, hogy a csoport, a vezér és annak karizmája még meg van valahol. Lehetőleg épségben és az élők közt.*
-Nyugodj meg, semmi rossz szándék nincs a kérdésben. *Mondja, miközben ő is leül a földre. Nem tudja, mennyit akar kérdezni Krestvir, de abban van valami, hogy így kényelmesebb beszélgetni.*
-A kérdés csak annyi, hogy innen merre felé mész? *Ebből sok mindent le lehet vonni, de a nem ezért teszi fel ezt a kérdést. Ha messzire indul a lány, akkor lehet, hogy nem ártana adni valamit, hogy kezelni tudja a holló szárnyát. Nehogy valaki kevésbé jóindulatút fogadjon ugyanaz a látvány, mint őt.*
4239. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-20 16:52:23
Üzenet elküldve: 2016-07-20 16:52:23
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Nos igen, bár Lorew szerint az nem pusztán egy összetákolt bódé, az annál sokkal több. Számára az Isvu emléke. Az egy... emlékhely? Ahol közel érezheti magához a világ leghatalmasabb mágusát? Olyasmi. Azzal viszont teljesen egyet tud érteni, hogy kényelmetlen, szűk, dohos, mocskos, és még a levegő is állott, mert összesen egy ajtó áll rendelkezésükre szellőzés szempontjából. Azért a tisztás ebből a szempontból mégis szebb és jobb, ráadásul este már itt sem járnak nagyon az emberek, szóval még nyugodt is. A tündér letelepszik, Lorew pedig követi a példát, ő is elhelyezkedik, aztán... halogatják kicsit az elkerülhetetlent.*
- És gondolom nem akarsz mágiát tanulni *jegyzi meg, szinte csak úgy magának. Persze amúgy sem ajánlhatná fel a lánynak, hogy csatlakozzon az Ellentétek Rendjéhez, Eralil már a múltkori tündérből is akkora hisztit csinált, hogy az leírhatatlan. Azt a tortúrát nem csinálná végig még egyszer, ráadásul könnyen lehet, hogy értelmetlenül is. Persze a Főnök ragaszkodna hozzá, hogy Allopy ne öljön meg senkit, meg ilyen hülyeségek... Pedig jót tenne a Rendnek egy kis természetes szelekció. Sok ott már a kiállhatatlan, és buta alak. Azonban nincs sok ideje gondolkodni, hiszen a tündér úgy dönt, folytassák csak a maguk kis játékát, így a szerzetes elfekszik, és mit sem sejtve teljesíti az utasítást, a tenyereit egymásra rakja, viszont... Amikor megérzi a tőr pengéjét, és rájön, hogy mi készül, már késő egyáltalán elgondolkoznia is a védekezés lehetőségén, csak egy hosszú, elnyújtott, összeszorított szája miatt némileg tompa üvöltésre futja. Nem tartja jó ötletnek a dolgot, nem is amiatt, mert esetleg a tőr kijönne a földből, sokkal inkább tart attól, hogy viszonylag nagy sebet trancsíroz majd a kezeibe. Az ujjait nem tudja, vagy nem meri mozgatni, számára sem egészen tiszta, de nem is tud gondolkozni, leköti a kétségbeesett zihálás. A tündér pedig már újra ott ül rajta, és ami a legkétségbeejtőbb, hogy felhozza a szemes témát.*
- Ne... kérlek... a szememet ne... bármi mást... könyörgök...
*A penge végül a szeme alatt állapodik meg, és ott ejt egy vágást. Fájdalmasat, de a szerzetes nyöszörgése inkább a félelemből származik, mert attól tart, a szemét is ki akarja vájni. Az utasítás egyértelmű, így amikor a penge eltávolodik az arcától, lassan, remegve bólint egyet, és annyit mond:*
- Csendben leszek.
*Mondjuk eddig is törekedett rá, és szeretné megkérdezni, hogy biztosan itt akar-e nekilátni a lány, de... láthatóan igen. Meg amúgy is spórolnia kell a szavakkal, a levegőt is olyan rendezetlenül kapkodja, hogy csoda, hogy a tüdeje nem durran ki. A tetoválás ötlete pedig valóban nagyszerű, ő maga mondjuk egy levágott ujjal is beérte volna, de... ez mégiscsak személyesebb. Az más kérdés, hogy iszonyatos fájdalmakkal fog járni.*
- Megtisztelő... lenne... *préseli ki, és igyekszik nem hozzámondani olyan ostobaságokat, hogy "kérlek finoman", elvégre úgyse lesz finom a művelet. A minta felkarcolása még nem is olyan vészes, bár a folyamatot magát iszonyatosan hosszúnak érzi. És tudja, hogy ennél már csak fájdalmasabb lesz. Sajnos nem tud nem nyüszíteni a munka egyik-másik pillanatában, mert képtelen visszatartani a levegőt, mint legutóbb, egyáltalán örül, hogy kap. Közben pedig a tenyereiből is iszonyatos fájdalom sugárzik az egész testébe, olyan, mintha a teste legalábbis darabokra akarna szakadni.*
*Nos igen, bár Lorew szerint az nem pusztán egy összetákolt bódé, az annál sokkal több. Számára az Isvu emléke. Az egy... emlékhely? Ahol közel érezheti magához a világ leghatalmasabb mágusát? Olyasmi. Azzal viszont teljesen egyet tud érteni, hogy kényelmetlen, szűk, dohos, mocskos, és még a levegő is állott, mert összesen egy ajtó áll rendelkezésükre szellőzés szempontjából. Azért a tisztás ebből a szempontból mégis szebb és jobb, ráadásul este már itt sem járnak nagyon az emberek, szóval még nyugodt is. A tündér letelepszik, Lorew pedig követi a példát, ő is elhelyezkedik, aztán... halogatják kicsit az elkerülhetetlent.*
- És gondolom nem akarsz mágiát tanulni *jegyzi meg, szinte csak úgy magának. Persze amúgy sem ajánlhatná fel a lánynak, hogy csatlakozzon az Ellentétek Rendjéhez, Eralil már a múltkori tündérből is akkora hisztit csinált, hogy az leírhatatlan. Azt a tortúrát nem csinálná végig még egyszer, ráadásul könnyen lehet, hogy értelmetlenül is. Persze a Főnök ragaszkodna hozzá, hogy Allopy ne öljön meg senkit, meg ilyen hülyeségek... Pedig jót tenne a Rendnek egy kis természetes szelekció. Sok ott már a kiállhatatlan, és buta alak. Azonban nincs sok ideje gondolkodni, hiszen a tündér úgy dönt, folytassák csak a maguk kis játékát, így a szerzetes elfekszik, és mit sem sejtve teljesíti az utasítást, a tenyereit egymásra rakja, viszont... Amikor megérzi a tőr pengéjét, és rájön, hogy mi készül, már késő egyáltalán elgondolkoznia is a védekezés lehetőségén, csak egy hosszú, elnyújtott, összeszorított szája miatt némileg tompa üvöltésre futja. Nem tartja jó ötletnek a dolgot, nem is amiatt, mert esetleg a tőr kijönne a földből, sokkal inkább tart attól, hogy viszonylag nagy sebet trancsíroz majd a kezeibe. Az ujjait nem tudja, vagy nem meri mozgatni, számára sem egészen tiszta, de nem is tud gondolkozni, leköti a kétségbeesett zihálás. A tündér pedig már újra ott ül rajta, és ami a legkétségbeejtőbb, hogy felhozza a szemes témát.*
- Ne... kérlek... a szememet ne... bármi mást... könyörgök...
*A penge végül a szeme alatt állapodik meg, és ott ejt egy vágást. Fájdalmasat, de a szerzetes nyöszörgése inkább a félelemből származik, mert attól tart, a szemét is ki akarja vájni. Az utasítás egyértelmű, így amikor a penge eltávolodik az arcától, lassan, remegve bólint egyet, és annyit mond:*
- Csendben leszek.
*Mondjuk eddig is törekedett rá, és szeretné megkérdezni, hogy biztosan itt akar-e nekilátni a lány, de... láthatóan igen. Meg amúgy is spórolnia kell a szavakkal, a levegőt is olyan rendezetlenül kapkodja, hogy csoda, hogy a tüdeje nem durran ki. A tetoválás ötlete pedig valóban nagyszerű, ő maga mondjuk egy levágott ujjal is beérte volna, de... ez mégiscsak személyesebb. Az más kérdés, hogy iszonyatos fájdalmakkal fog járni.*
- Megtisztelő... lenne... *préseli ki, és igyekszik nem hozzámondani olyan ostobaságokat, hogy "kérlek finoman", elvégre úgyse lesz finom a művelet. A minta felkarcolása még nem is olyan vészes, bár a folyamatot magát iszonyatosan hosszúnak érzi. És tudja, hogy ennél már csak fájdalmasabb lesz. Sajnos nem tud nem nyüszíteni a munka egyik-másik pillanatában, mert képtelen visszatartani a levegőt, mint legutóbb, egyáltalán örül, hogy kap. Közben pedig a tenyereiből is iszonyatos fájdalom sugárzik az egész testébe, olyan, mintha a teste legalábbis darabokra akarna szakadni.*
4238. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-20 15:18:44
Üzenet elküldve: 2016-07-20 15:18:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Sok lesz a fecsegés. Több szót nem szól a kis házban, majd kinn, út közben, és az erdőben beszélgetnek, úgy is lesz rá idejük bőven. Egy kis beszélgetéssel még oldják a nem létező gátlásokat, aztán végre valahára visszatérnek a kínzáshoz. Úgy hiányzik neki a vér, a hús. Újra látni szeretné, hallani az üvöltését, a könyörgését, az esdeklését. És mind ezt a nyári telihold fényénél, milyen romantikus is lesz. A vörös szín feketévé válik a halvány éjszakai fényben, olyan, mintha kátrány vagy sötét genny folyna a férfi ereiben. Milyen szép is lenne. Már nincs messze, és újra kezébe veheti a tőrt és megforgathatja az izmos testben.*
-Az. *Feleli unottan, bár teljesen egyetért.* Sokkal jobb, mint az az összetákolt bódé. *Le sem tagadhatná, mennyire élvezi, hogy kiszabadult a négy fal közül. Halvány mosoly ül az arcán, tekintetét az égre emeli, csodálja a csillagok fényét. Az út némán telik, senkivel sem futnak össze, egy árva lélek sem jár erre ilyen kései órán. Elérik az erdő szélét, a kis tisztást. Kellemes hely, a hold megvilágítja a környéket, fényes fehérbe öltöztetve a látóhatárt. Akár itt is maradhatnának, nem valószínű, hogy bárki erre tévedne.*
-Azt akarod tudni, mit csinálok, amikor nem vagdosok senkit? *Vigyorodik el. Nem válaszol rögtön, előszór kényelembe helyezi magát, úgy sokkal jobb beszélgetni. Az egyik fa tövébe telepszik. Nem dől neki, a szárnyainak nem esne jól az érdes kéreg érintése. Félalkar támaszba dől, hátraveti a haját és csevegő stílusra vált.* Gyere, ülj mellém! Kicsit még beszélgethetünk, mielőtt folytatjuk a játékot. És a kérdés a válaszodra: változó. Nincs állandó munkám vagy foglalkozásom. Pénzem van bőven, hála a szüleimnek, de néha beállok egy-két napra valahova. Felszolgálok, segédkezem a kovács, a szabó vagy a... hentes mellett. Az tetszik. *Nincs is jobb, mikor azért fizetik, hogy húst daraboljon.* De elég is a meséből. Folytassuk a játékot! *Mászik a szerzetes felé, majd ha eddig últ volna, tenyerét a mellkasának feszíti és lenyomja a földre, kezében már ott is a csillogó penge. Nem akarja megint lekötni a kezét, az egyszerűbb módszerhez folyamodik.* Nyújtsd a két kezed a fejed fölé, tedd egymásra a tenyereidet. *Mennyivel egyszerűbb így, hogy teljesítik a kéréseit, és nem kell mindig fenyegetőznie vagy a tőrrel hadonásznia. Most is a kezében van, de nem ijesztés céljából. A hegyét az egymásnak nyomott tenyerekre helyezi, a markolatra teszi a kezét és minden erejét beleadva ránehezkedik. A penge áthatol bőrön, húson, csonton, amin csak lehet, majd a jeges talajba süpped legalább öt centiméter mélyen, a földre szegezve ismét. Nem olyan biztos, mintha hátrakötötte volna a kezeit, de egyszerűbb.* Próbálj meg nyugton maradni és nem kifeszegetni a tőrt. Akkor talán kegyes leszek és megajándékozlak. *Természetesen a csókra gondol, de azért ennyi kevés lenne hozzá.
Előhúzza a másik tőrt, és felmászik a szokásos helyére az alhasához.* Emlékszel, azt kérted, ne bántsam a szemed? *A fegyvert a szemei fölé emeli, egészen közel, hegyével a szemhéját simogatja.* Pedig olyan jó lenne... Kivájni a barna bogarakat, hallani a halk pukkanást, ahogy a ragacsos folyadék kiszabadul. *A penge mélyen felhasítja az arcát, közvetlenül a szemgolyó alatt, ahol finom, vékony bőr feszül, a vágás mentén kiserken a vér.* Ha lehet ne nagyon hangoskodj majd, nem örülnék a társaságnak. Bárki is jön, kénytelen lennék... hogy is mondjam... foglalkozni vele. Tehát csönd! *Ismét szabaddá teszi a felsőtestét, levágja róla a már amúgy is használhatatlanná vált göncöt.*
-Hallottál már a tetoválásról? *Kérdezi kíváncsian.* Egy olyan eljárás, mely során festéket juttatnak a bőr alá, amit így nem lehet eltávolítani. Ez az egyik módszer. Én olyanról is hallottam, hogy előre megtervezett minta alapján sebet vájnak a bőrbe, amely a gyógyulás során elszíneződik. Mit szólnál egy ilyenhez? Csak hogy hagyja örök emléket magamról, nehogy elfelejts. *A pengével megrajzolja a minta körvonalát, egy pár pillangószárnyat, aminek alakja hasonló a sajátjához. Nem nagy, alig tíz centi magas és ugyanilyen széles, de még csak nem is mély a vágás, csak a hámréteget kell eltávolítani, de azt alaposan. A megrajzolt mintáról lehúzza a felső réteget, feltárva a vérerekkel tarkított irhát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Sok lesz a fecsegés. Több szót nem szól a kis házban, majd kinn, út közben, és az erdőben beszélgetnek, úgy is lesz rá idejük bőven. Egy kis beszélgetéssel még oldják a nem létező gátlásokat, aztán végre valahára visszatérnek a kínzáshoz. Úgy hiányzik neki a vér, a hús. Újra látni szeretné, hallani az üvöltését, a könyörgését, az esdeklését. És mind ezt a nyári telihold fényénél, milyen romantikus is lesz. A vörös szín feketévé válik a halvány éjszakai fényben, olyan, mintha kátrány vagy sötét genny folyna a férfi ereiben. Milyen szép is lenne. Már nincs messze, és újra kezébe veheti a tőrt és megforgathatja az izmos testben.*
-Az. *Feleli unottan, bár teljesen egyetért.* Sokkal jobb, mint az az összetákolt bódé. *Le sem tagadhatná, mennyire élvezi, hogy kiszabadult a négy fal közül. Halvány mosoly ül az arcán, tekintetét az égre emeli, csodálja a csillagok fényét. Az út némán telik, senkivel sem futnak össze, egy árva lélek sem jár erre ilyen kései órán. Elérik az erdő szélét, a kis tisztást. Kellemes hely, a hold megvilágítja a környéket, fényes fehérbe öltöztetve a látóhatárt. Akár itt is maradhatnának, nem valószínű, hogy bárki erre tévedne.*
-Azt akarod tudni, mit csinálok, amikor nem vagdosok senkit? *Vigyorodik el. Nem válaszol rögtön, előszór kényelembe helyezi magát, úgy sokkal jobb beszélgetni. Az egyik fa tövébe telepszik. Nem dől neki, a szárnyainak nem esne jól az érdes kéreg érintése. Félalkar támaszba dől, hátraveti a haját és csevegő stílusra vált.* Gyere, ülj mellém! Kicsit még beszélgethetünk, mielőtt folytatjuk a játékot. És a kérdés a válaszodra: változó. Nincs állandó munkám vagy foglalkozásom. Pénzem van bőven, hála a szüleimnek, de néha beállok egy-két napra valahova. Felszolgálok, segédkezem a kovács, a szabó vagy a... hentes mellett. Az tetszik. *Nincs is jobb, mikor azért fizetik, hogy húst daraboljon.* De elég is a meséből. Folytassuk a játékot! *Mászik a szerzetes felé, majd ha eddig últ volna, tenyerét a mellkasának feszíti és lenyomja a földre, kezében már ott is a csillogó penge. Nem akarja megint lekötni a kezét, az egyszerűbb módszerhez folyamodik.* Nyújtsd a két kezed a fejed fölé, tedd egymásra a tenyereidet. *Mennyivel egyszerűbb így, hogy teljesítik a kéréseit, és nem kell mindig fenyegetőznie vagy a tőrrel hadonásznia. Most is a kezében van, de nem ijesztés céljából. A hegyét az egymásnak nyomott tenyerekre helyezi, a markolatra teszi a kezét és minden erejét beleadva ránehezkedik. A penge áthatol bőrön, húson, csonton, amin csak lehet, majd a jeges talajba süpped legalább öt centiméter mélyen, a földre szegezve ismét. Nem olyan biztos, mintha hátrakötötte volna a kezeit, de egyszerűbb.* Próbálj meg nyugton maradni és nem kifeszegetni a tőrt. Akkor talán kegyes leszek és megajándékozlak. *Természetesen a csókra gondol, de azért ennyi kevés lenne hozzá.
Előhúzza a másik tőrt, és felmászik a szokásos helyére az alhasához.* Emlékszel, azt kérted, ne bántsam a szemed? *A fegyvert a szemei fölé emeli, egészen közel, hegyével a szemhéját simogatja.* Pedig olyan jó lenne... Kivájni a barna bogarakat, hallani a halk pukkanást, ahogy a ragacsos folyadék kiszabadul. *A penge mélyen felhasítja az arcát, közvetlenül a szemgolyó alatt, ahol finom, vékony bőr feszül, a vágás mentén kiserken a vér.* Ha lehet ne nagyon hangoskodj majd, nem örülnék a társaságnak. Bárki is jön, kénytelen lennék... hogy is mondjam... foglalkozni vele. Tehát csönd! *Ismét szabaddá teszi a felsőtestét, levágja róla a már amúgy is használhatatlanná vált göncöt.*
-Hallottál már a tetoválásról? *Kérdezi kíváncsian.* Egy olyan eljárás, mely során festéket juttatnak a bőr alá, amit így nem lehet eltávolítani. Ez az egyik módszer. Én olyanról is hallottam, hogy előre megtervezett minta alapján sebet vájnak a bőrbe, amely a gyógyulás során elszíneződik. Mit szólnál egy ilyenhez? Csak hogy hagyja örök emléket magamról, nehogy elfelejts. *A pengével megrajzolja a minta körvonalát, egy pár pillangószárnyat, aminek alakja hasonló a sajátjához. Nem nagy, alig tíz centi magas és ugyanilyen széles, de még csak nem is mély a vágás, csak a hámréteget kell eltávolítani, de azt alaposan. A megrajzolt mintáról lehúzza a felső réteget, feltárva a vérerekkel tarkított irhát.*
4237. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-20 12:43:29
Üzenet elküldve: 2016-07-20 12:43:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Nos igen, hát ez kicsikét talán... komplex a szerzetes részéről, de mit lehet tenni? Folyamatosan igyekszik bejelenteni, hogy mindig a lehető legjobban akar teljesíteni, hogy a tündér szórakozása maximális legyen. Az a tény, hogy eddig is ezt tette, nem fogja meggátolni abban, hogy eztán is hasonlóképpen cselekedjen. Kivéve ha mondjuk meghal, akkor már aligha cselekedhet bárhogy, de ez részletkérdés, arról szerencsére már nem fog tudni.*
- Hát... nos... eddig is... megtettem mindent, csak úgy értettem, hogy eztán is meg fogok... és természetesen ez alap, csak... csak néha ettől függetlenül is kihangsúlyozom, ha nem baj...
*A maga számára sem utolsó megerősítésnek, meg ilyenek, hogy tudja, hogy igenis az a dolga, hogy minél tovább húzza élve. Persze részben maga miatt is, mert hát ki az a hülye, aki meg akarna halni? Sosem értette azokat, akik a kínzás közepette elvesztik a fejüket, és a halálért kezdenek könyörögni. Igen, kétség sem fér hozzá, hogy kínzás pillanatai rosszabbak, mint meghalni, elvégre a halál maga nem fájdalmas, csak úgy megtörténik. Viszont a kínzások után felépülhet, több-kevésbé folytatja az életét, vagy ilyenek, legalább az esélyt megkapja. A halálból meg nincs visszaút. Tekintsünk most el attól, hogy éppen hullaseregek tombolnak a karavánpihenőben és a kikötőben.*
- Természetesen *az, hogy nem miatta történik mindez, részletkérdés abból a szempontból, hogy hálás érte. Elvégre a tündér elmehetett volna egyedül sétálni, és itt hagyhatta volna a szerzetest azzal az utasítással, hogy feküdjön nyugton. Megtette volna, de nem lett volna kellemes. Szóval igazából azt a tényt köszönte meg, hogy a tündér magával viszi. A másik meg a bájital kérdése. Mostanság nem annyira vészes a helyzet, de azért könnyen előfordulhat, hogy összeakadnak egy-egy kisebb falka képviselőjével, aztán meg rajta keresztül vagy ujjat húznak az egész bandával, vagy pedig megkísérelnek elmenekülni, nos... egyik sem hangzik rózsásnak.*
- Tudom, én is, és igazad van... végül is nem olyan vészes, mint a friss vér... hagyjuk a francba a bájitalt, nem kell.
*Nem szeretné megint tönkretenni a tündér munkáját, szóval úgy dönt haladjanak csak enélkül. És hát haladnak is, méghozzá a tündér által megszabott feltételekkel, és úgy sem valami gyorsan, elvégre Lorew ha akarna sem tudna futni, vagy egyáltalán gyorsan menni. Puszta képtelenség lenne jelenlegi állapotában. Elbiceg egész jól, ez tény, de... és szerencsére senki nem akad az útjukba, így gond nélkül jutnak el a tisztáshoz.*
- Kellemes ez a friss levegő *áll meg egy pillanatra a tisztás közepén. Persze tudja, hogy az erdőbe mennek, de hát már itt sem érezni a város szagát, és ez is kellemes változatosság. Majd eszébe jut valami, egy apró kérdés, amit nem tud sokáig magában tartani, egy néhány lépés múltán muszáj kiböknie:*
- Mondd csak, ha nincs ellenedre a kérdés, akkor... te mit szoktál csinálni amikor... nem... épp... emberekkel... foglalkozol?
*Valószínűleg ennél finomabban nem lehet megfogalmazni az ártatlan áldozatok feldarabolását, de még így is rövid szünetet tart minden szó után, mert nem biztos benne, hogy ez a legjobb kifejezésmód.*
*Nos igen, hát ez kicsikét talán... komplex a szerzetes részéről, de mit lehet tenni? Folyamatosan igyekszik bejelenteni, hogy mindig a lehető legjobban akar teljesíteni, hogy a tündér szórakozása maximális legyen. Az a tény, hogy eddig is ezt tette, nem fogja meggátolni abban, hogy eztán is hasonlóképpen cselekedjen. Kivéve ha mondjuk meghal, akkor már aligha cselekedhet bárhogy, de ez részletkérdés, arról szerencsére már nem fog tudni.*
- Hát... nos... eddig is... megtettem mindent, csak úgy értettem, hogy eztán is meg fogok... és természetesen ez alap, csak... csak néha ettől függetlenül is kihangsúlyozom, ha nem baj...
*A maga számára sem utolsó megerősítésnek, meg ilyenek, hogy tudja, hogy igenis az a dolga, hogy minél tovább húzza élve. Persze részben maga miatt is, mert hát ki az a hülye, aki meg akarna halni? Sosem értette azokat, akik a kínzás közepette elvesztik a fejüket, és a halálért kezdenek könyörögni. Igen, kétség sem fér hozzá, hogy kínzás pillanatai rosszabbak, mint meghalni, elvégre a halál maga nem fájdalmas, csak úgy megtörténik. Viszont a kínzások után felépülhet, több-kevésbé folytatja az életét, vagy ilyenek, legalább az esélyt megkapja. A halálból meg nincs visszaút. Tekintsünk most el attól, hogy éppen hullaseregek tombolnak a karavánpihenőben és a kikötőben.*
- Természetesen *az, hogy nem miatta történik mindez, részletkérdés abból a szempontból, hogy hálás érte. Elvégre a tündér elmehetett volna egyedül sétálni, és itt hagyhatta volna a szerzetest azzal az utasítással, hogy feküdjön nyugton. Megtette volna, de nem lett volna kellemes. Szóval igazából azt a tényt köszönte meg, hogy a tündér magával viszi. A másik meg a bájital kérdése. Mostanság nem annyira vészes a helyzet, de azért könnyen előfordulhat, hogy összeakadnak egy-egy kisebb falka képviselőjével, aztán meg rajta keresztül vagy ujjat húznak az egész bandával, vagy pedig megkísérelnek elmenekülni, nos... egyik sem hangzik rózsásnak.*
- Tudom, én is, és igazad van... végül is nem olyan vészes, mint a friss vér... hagyjuk a francba a bájitalt, nem kell.
*Nem szeretné megint tönkretenni a tündér munkáját, szóval úgy dönt haladjanak csak enélkül. És hát haladnak is, méghozzá a tündér által megszabott feltételekkel, és úgy sem valami gyorsan, elvégre Lorew ha akarna sem tudna futni, vagy egyáltalán gyorsan menni. Puszta képtelenség lenne jelenlegi állapotában. Elbiceg egész jól, ez tény, de... és szerencsére senki nem akad az útjukba, így gond nélkül jutnak el a tisztáshoz.*
- Kellemes ez a friss levegő *áll meg egy pillanatra a tisztás közepén. Persze tudja, hogy az erdőbe mennek, de hát már itt sem érezni a város szagát, és ez is kellemes változatosság. Majd eszébe jut valami, egy apró kérdés, amit nem tud sokáig magában tartani, egy néhány lépés múltán muszáj kiböknie:*
- Mondd csak, ha nincs ellenedre a kérdés, akkor... te mit szoktál csinálni amikor... nem... épp... emberekkel... foglalkozol?
*Valószínűleg ennél finomabban nem lehet megfogalmazni az ártatlan áldozatok feldarabolását, de még így is rövid szünetet tart minden szó után, mert nem biztos benne, hogy ez a legjobb kifejezésmód.*
4236. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-19 23:59:10
Üzenet elküldve: 2016-07-19 23:59:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Értem... *mondja halkan. Nem igazán tetszik neki a dolog. Reméli, hogy nem esett bajuk, hanem tényleg csak szétszéledtek. Túl sok furcsa, gyanús eset történik errefelé mostanában. Mondjuk mióta az eszét tudja, ez van, de mégis tudja még ő is, hogy nincsenek rendben így a dolgok.
Azért az ork törzsfőt nem temette még el, az a múltidő csak az alkalomra utalt, mikor találkozott vele, de nem tájékoztatja Krisagát. Helyette biccent, egy kissé visszatetsző, de valójában biztatónak szánt mosollyal.
És a nő beleegyezik, hogy kérdezzen... Ő pedig már kezdene is bele, mikor mégis akad egy feltétel. Vagy legalábbis valami olyasmi.*
- Jól van. Persze. *feleli kissé zavartan, bizonytalanul. Kíváncsi, mit akarhat tudni a másik.*
- Akarod te előbb? *kérdi, mintha ezt meg kellene tárgyalni. Ezzel szemben mint egy könnyed beszélgetéshez, most már kényelembe helyezi magát, és eddig térdeplő testtartásából leül törökülésbe. Ha már beszélgetnek, és talán eltart még egy darabig, miért ne? És addig legalább a madárnak is van ideje nyugodtan pihenni, mielőtt karba venné, hogy hazavigye.*
- Értem... *mondja halkan. Nem igazán tetszik neki a dolog. Reméli, hogy nem esett bajuk, hanem tényleg csak szétszéledtek. Túl sok furcsa, gyanús eset történik errefelé mostanában. Mondjuk mióta az eszét tudja, ez van, de mégis tudja még ő is, hogy nincsenek rendben így a dolgok.
Azért az ork törzsfőt nem temette még el, az a múltidő csak az alkalomra utalt, mikor találkozott vele, de nem tájékoztatja Krisagát. Helyette biccent, egy kissé visszatetsző, de valójában biztatónak szánt mosollyal.
És a nő beleegyezik, hogy kérdezzen... Ő pedig már kezdene is bele, mikor mégis akad egy feltétel. Vagy legalábbis valami olyasmi.*
- Jól van. Persze. *feleli kissé zavartan, bizonytalanul. Kíváncsi, mit akarhat tudni a másik.*
- Akarod te előbb? *kérdi, mintha ezt meg kellene tárgyalni. Ezzel szemben mint egy könnyed beszélgetéshez, most már kényelembe helyezi magát, és eddig térdeplő testtartásából leül törökülésbe. Ha már beszélgetnek, és talán eltart még egy darabig, miért ne? És addig legalább a madárnak is van ideje nyugodtan pihenni, mielőtt karba venné, hogy hazavigye.*
4235. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-19 22:40:39
Üzenet elküldve: 2016-07-19 22:40:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-A karavánpihenő ellen készülődtünk, Hagrar és egy csapat lejött Artheniora, bájitalokért meg hasonlókért. Nem kerültek meg, Gravak pedig... Elege lett, elment, hogy keres valami balhét, de ő se került elő. És szépen lassan mindenki eltűnt. Lehet, voltak előzményei... *Megvonja a vállát. Nem boldog amiatt, ami történt, de nem is volt annyi ideig a társaság tagja, hogy különösebben megsirassa a dolgokat. Ettől függetlenül ő még tartja az ígéreteit, ha egyszer akár a klán vezetője, akár a hadvezér elő talál kerülni, A füstbombával és a harcokkal kapcsolatban is.*
-Van, remélhetőleg még most is. *Ez számára is megnehezítené a helyzet megértését, ha ő lenne a kívülálló.*
-Köszönöm! *Mosolyodik el a kedves gesztuson. Igazából ő se tudja, szokás-e ilyesmit mondani, még anyag összetevőjét nem kutatta soha. Egy kis kedvesség ettől még jól tud esni.*
-Persze. Ha olyasmit kérdezel, amire nem akarok válaszolni, akkor azt úgyis megmondom. *Hirtelen nem tud olyasmit, amin megsértődne, ha Krestvir rákérdez.*
-Kérdezhetek cserébe én is valamit? Nem a külsőddel, vagy a hosszú történeteddel kapcsolatban. *Általában csak feltenné a kérdést, de jobb biztosra menni, nem akar olyasmibe beletenyerelni, amivel megsértheti a lányt.*
-A karavánpihenő ellen készülődtünk, Hagrar és egy csapat lejött Artheniora, bájitalokért meg hasonlókért. Nem kerültek meg, Gravak pedig... Elege lett, elment, hogy keres valami balhét, de ő se került elő. És szépen lassan mindenki eltűnt. Lehet, voltak előzményei... *Megvonja a vállát. Nem boldog amiatt, ami történt, de nem is volt annyi ideig a társaság tagja, hogy különösebben megsirassa a dolgokat. Ettől függetlenül ő még tartja az ígéreteit, ha egyszer akár a klán vezetője, akár a hadvezér elő talál kerülni, A füstbombával és a harcokkal kapcsolatban is.*
-Van, remélhetőleg még most is. *Ez számára is megnehezítené a helyzet megértését, ha ő lenne a kívülálló.*
-Köszönöm! *Mosolyodik el a kedves gesztuson. Igazából ő se tudja, szokás-e ilyesmit mondani, még anyag összetevőjét nem kutatta soha. Egy kis kedvesség ettől még jól tud esni.*
-Persze. Ha olyasmit kérdezel, amire nem akarok válaszolni, akkor azt úgyis megmondom. *Hirtelen nem tud olyasmit, amin megsértődne, ha Krestvir rákérdez.*
-Kérdezhetek cserébe én is valamit? Nem a külsőddel, vagy a hosszú történeteddel kapcsolatban. *Általában csak feltenné a kérdést, de jobb biztosra menni, nem akar olyasmibe beletenyerelni, amivel megsértheti a lányt.*
4234. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-19 22:14:12
Üzenet elküldve: 2016-07-19 22:14:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hát, bár nem ismerek még sok varázslatot, de ha szeretnéd szívesen tanítok egyet-kettőt, amik egyszerűbbek.
*Tényleg így gondolja, hiszen emlékszik, mennyire nehéz volt neki egyedül megtanulnia mindent, szeretné, ha ebből a fajtárs kimaradna és sokkal egyszerűbb dolga lenne, mint neki.*
- Hát, mindenki más, biztosan jobban szerette a hasznos dolgokat.
*Nellara hirtelen egy furcsa ötlettől beszélgetve felpattan, a fajtársán szemben megáll majd mosolyogva szólal meg.*
- Van kedved eljönni a folyóhoz? Az is nagyon szép hely.
- Hát, bár nem ismerek még sok varázslatot, de ha szeretnéd szívesen tanítok egyet-kettőt, amik egyszerűbbek.
*Tényleg így gondolja, hiszen emlékszik, mennyire nehéz volt neki egyedül megtanulnia mindent, szeretné, ha ebből a fajtárs kimaradna és sokkal egyszerűbb dolga lenne, mint neki.*
- Hát, mindenki más, biztosan jobban szerette a hasznos dolgokat.
*Nellara hirtelen egy furcsa ötlettől beszélgetve felpattan, a fajtársán szemben megáll majd mosolyogva szólal meg.*
- Van kedved eljönni a folyóhoz? Az is nagyon szép hely.
4233. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-19 19:30:06
Üzenet elküldve: 2016-07-19 19:30:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Szétszéledtek? Miért? *hunyorog Krisagára meglepetten.*
- Igen, volt egyfajta... karizmája. *keresi a megfelelő szót az orkkal kapcsolatban, akiről most többet is megtudhatott. Annál kevésbé érti a szétszéledés okát, ha ilyen volt a törzs vezetője.
Megtudja aztán, hogy jutott Krisaga a füstbombához és kezdett vele kísérletezni.*
- Sok... sikert hozzá! *kívánja zavartan, mert nem tudja, szokás-e ilyesmit mondani ilyen helyzetben. De a jószándék megvan.
Hogy szóba kerül, magáról megfeledkezve kezdi el szemügyre venni Krisaga küllemét. Még így, hogy a tetoválásai többnyire fedve vannak is akad rajta látni való. A temérdek fülbevaló, a különleges hajviselet...*
- Illetlenség... Sértene, ha a külsődről kérdeznék? *még a kérdést is elég határozatlanul teszi fel, mert nem tudja arról sem, hogyan illő feltennie. Ha egyáltalán illő... De rákérdezni csak nem árthat. Vagyis tapasztalta már, hogy sülhet el az is rosszul, de... vállalja a kockázatot. Már az is nagy előrelépés, hogy előbb puhatolózik.*
- Szétszéledtek? Miért? *hunyorog Krisagára meglepetten.*
- Igen, volt egyfajta... karizmája. *keresi a megfelelő szót az orkkal kapcsolatban, akiről most többet is megtudhatott. Annál kevésbé érti a szétszéledés okát, ha ilyen volt a törzs vezetője.
Megtudja aztán, hogy jutott Krisaga a füstbombához és kezdett vele kísérletezni.*
- Sok... sikert hozzá! *kívánja zavartan, mert nem tudja, szokás-e ilyesmit mondani ilyen helyzetben. De a jószándék megvan.
Hogy szóba kerül, magáról megfeledkezve kezdi el szemügyre venni Krisaga küllemét. Még így, hogy a tetoválásai többnyire fedve vannak is akad rajta látni való. A temérdek fülbevaló, a különleges hajviselet...*
- Illetlenség... Sértene, ha a külsődről kérdeznék? *még a kérdést is elég határozatlanul teszi fel, mert nem tudja arról sem, hogyan illő feltennie. Ha egyáltalán illő... De rákérdezni csak nem árthat. Vagyis tapasztalta már, hogy sülhet el az is rosszul, de... vállalja a kockázatot. Már az is nagy előrelépés, hogy előbb puhatolózik.*
4232. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-19 17:53:46
Üzenet elküldve: 2016-07-19 17:53:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Ó, én konkrétan erre az egy törzsre gondoltam. Egy darabig segítettem náluk, sérültekkel, meg ilyesmikkel. Sajnálom, hogy így szétszéledtek. *Kicsit elhúzza a száját, és megrázza a fejét. Tényleg kár.*
-Hagrarnak feltett szándéka megváltoztatni az emberek orkokhoz való viszonyát, megmutatni, hogy igenis civilizáltak, meg hasonlók. Elég nemes célok. *Valószínű, hogy nem ilyen lenne a társaság, ha nincs a vezetőjük. Például sokkal alacsonyabb lenne a túlélési ráta a látogatók közt.*
-Gravak, az egyik ork vette az ünnepségen. Pont az lett volna a cél, hogy kiderítsem miből is készült. Még nem adtam fel, csak már kezdtem belefáradni a kísérletezésbe és találgatásba. *Behunyja a szemeit és megdörzsöli a szemhéját csak arra a gondolatra, hogy a barlangban ücsörögjön és mást se csináljon, csak ezzel foglalkozzon. Még a lehetőségtől is fejfájása támad.*
-Egyébként egész jól állok vele. *Teszi hozzá végül, hogy ne csak nyavalyogjon.*
-Lehet. *Az ünnepségre nem viselte a páncélját, így látszódtak a tetoválásai és a sötételfek egyébként is kitűnnek a tömegből, minimum bőr-, az ő esetében hajszínnel is.*
-Ó, én konkrétan erre az egy törzsre gondoltam. Egy darabig segítettem náluk, sérültekkel, meg ilyesmikkel. Sajnálom, hogy így szétszéledtek. *Kicsit elhúzza a száját, és megrázza a fejét. Tényleg kár.*
-Hagrarnak feltett szándéka megváltoztatni az emberek orkokhoz való viszonyát, megmutatni, hogy igenis civilizáltak, meg hasonlók. Elég nemes célok. *Valószínű, hogy nem ilyen lenne a társaság, ha nincs a vezetőjük. Például sokkal alacsonyabb lenne a túlélési ráta a látogatók közt.*
-Gravak, az egyik ork vette az ünnepségen. Pont az lett volna a cél, hogy kiderítsem miből is készült. Még nem adtam fel, csak már kezdtem belefáradni a kísérletezésbe és találgatásba. *Behunyja a szemeit és megdörzsöli a szemhéját csak arra a gondolatra, hogy a barlangban ücsörögjön és mást se csináljon, csak ezzel foglalkozzon. Még a lehetőségtől is fejfájása támad.*
-Egyébként egész jól állok vele. *Teszi hozzá végül, hogy ne csak nyavalyogjon.*
-Lehet. *Az ünnepségre nem viselte a páncélját, így látszódtak a tetoválásai és a sötételfek egyébként is kitűnnek a tömegből, minimum bőr-, az ő esetében hajszínnel is.*
4231. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-19 14:46:26
Üzenet elküldve: 2016-07-19 14:46:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Vagy köztük is akad sokféle... *teszi hozzá a magáét, mert amennyit Borgról tud, úgy gyanítja, neki nem lehetett könnyű élete fajtársai között, pont azért, mert más, vagyis mert az övéi kevésbé voltak békés természetűek, mint akiket Krisaga ismer.
Majd hallgatja a nő napjának további történetét. Ivóversenyről – az orkok vajon jól bírják az italt? -, eltűnő Mocsokról – érdekes egy név! –, és valami füstbombáról.*
- De hát ki bízott ott meg ilyen feladattal? És hogy kell olyat csinálni? *érdeklődi meg, mert jó alkalom lehet ez, tanulni valami újat.*
- Talán mert eléggé feltűnő vagy. *jegyzi meg mosolyogva, és eszébe sem jut, hogy akár sértő is lehetne, amit mond. Egyszerű megállapítás.*
- Vagy köztük is akad sokféle... *teszi hozzá a magáét, mert amennyit Borgról tud, úgy gyanítja, neki nem lehetett könnyű élete fajtársai között, pont azért, mert más, vagyis mert az övéi kevésbé voltak békés természetűek, mint akiket Krisaga ismer.
Majd hallgatja a nő napjának további történetét. Ivóversenyről – az orkok vajon jól bírják az italt? -, eltűnő Mocsokról – érdekes egy név! –, és valami füstbombáról.*
- De hát ki bízott ott meg ilyen feladattal? És hogy kell olyat csinálni? *érdeklődi meg, mert jó alkalom lehet ez, tanulni valami újat.*
- Talán mert eléggé feltűnő vagy. *jegyzi meg mosolyogva, és eszébe sem jut, hogy akár sértő is lehetne, amit mond. Egyszerű megállapítás.*
4230. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-19 13:55:40
Üzenet elküldve: 2016-07-19 13:55:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy tűnik, tényleg nem bántotta meg nagyon a lányt, és a másik elfogadta a bocsánatkérést. Tisztában van azzal, hogy nem a legügyesebb manőverekkel igyekszik letudni a beszélgetés legrázósabb részét, de hát ez van, nem a szociális képességeiről híres. Végül a mentőhúzása bizonyul működőképesnek, hála az isteneknek, sorsnak, szerencsének, vagy bárminek, ami ilyesmikért felelős.*
-Nem olyan rosszak, mint amilyennek kinéznek. Legalábbis, csatán kívül. *Semmilyen más helyzetről nem tud nyilatkozni. Egy mosoly költözik az arcára, a sajátos módjukon igazából jó társaságnak mondaná az orkokat.*
-Mi egy darabig mászkáltunk, aztán megint belefutottunk Hagrarba. Ő volt az ork a sátornál. Ivóversenyt tartott valakivel, az egy darabig szórakoztató volt. Csak gyorsan bele lehetett unni, külső szemlélőként. Mocsok is eltűnt valamerre. Mármint, a medve-bundás lány, akinek állítólag ez a neve. Aztán kaptam egy feladatot, azzal is el lettem volna egy darabig. De aztán ránk lett szólva, hogy ne nagyon szórakozzunk füstbomba alapanyaggal ott, ahol tömegek vannak. Ami valahol jogos, főleg úgy, hogy a városőrök elég... Hát, nem kedvelik az orkokat és a mélységieket. Szóval nem kell rontani a hírnevet. *Nagyjából ez volt a legviccesebb része az ünnepségnek számára.*
-Ezután még ott voltam egy darabig, még szavaztam is a jelmezesekre. Nem tudom, hogy találtak meg ezzel pont engem ezzel.
*Úgy tűnik, tényleg nem bántotta meg nagyon a lányt, és a másik elfogadta a bocsánatkérést. Tisztában van azzal, hogy nem a legügyesebb manőverekkel igyekszik letudni a beszélgetés legrázósabb részét, de hát ez van, nem a szociális képességeiről híres. Végül a mentőhúzása bizonyul működőképesnek, hála az isteneknek, sorsnak, szerencsének, vagy bárminek, ami ilyesmikért felelős.*
-Nem olyan rosszak, mint amilyennek kinéznek. Legalábbis, csatán kívül. *Semmilyen más helyzetről nem tud nyilatkozni. Egy mosoly költözik az arcára, a sajátos módjukon igazából jó társaságnak mondaná az orkokat.*
-Mi egy darabig mászkáltunk, aztán megint belefutottunk Hagrarba. Ő volt az ork a sátornál. Ivóversenyt tartott valakivel, az egy darabig szórakoztató volt. Csak gyorsan bele lehetett unni, külső szemlélőként. Mocsok is eltűnt valamerre. Mármint, a medve-bundás lány, akinek állítólag ez a neve. Aztán kaptam egy feladatot, azzal is el lettem volna egy darabig. De aztán ránk lett szólva, hogy ne nagyon szórakozzunk füstbomba alapanyaggal ott, ahol tömegek vannak. Ami valahol jogos, főleg úgy, hogy a városőrök elég... Hát, nem kedvelik az orkokat és a mélységieket. Szóval nem kell rontani a hírnevet. *Nagyjából ez volt a legviccesebb része az ünnepségnek számára.*
-Ezután még ott voltam egy darabig, még szavaztam is a jelmezesekre. Nem tudom, hogy találtak meg ezzel pont engem ezzel.
4229. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-19 13:10:35
Üzenet elküldve: 2016-07-19 13:10:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az, hogy a nő azt mondja, megérti, elég egyértelműen regél róla, hogy átlátott a terelésen, de mivel ez így is elég sima útnak látszik, Krestvir nem tér le róla, elintézi egy biccentéssel. Majd másfelé is kanyarodnak.*
- Semmi gond. *nyugtatja meg a szabadkozó nőt, de magában fanyarkásan mosolyog, mert Krisaga szavai egy kicsit sem javítanak a helyzeten, bár valahol pont ez a mulatságos. Mert ugyan hol jelentene jót az, ha csak azért tudnák, hogy lány, mert már korábban elárulta, és emlékeznek rá?
De valóban nem bántódik meg, talán csak valahol mélyen zavarja egy kicsit, hogy ennyire fiús. Jelenleg azonban nem merül el ebben a hiú gondolatban, helyette csöppet gonoszul, de még élvezi is a helyzetet, ahogy Krisaga feltűnően zavarba jön, és próbálja menteni a helyzetet, csak éppen ügyetlenül. Azaz… a témaváltós próbálkozás a végén annyira már nem is ügyetlen.*
- Igen, ott… kicsit elmerültem a fegyverek próbálgatásában. Észre sem vettem, mikor mentetek el. *idézi fel magában a sátorban történteket.*
- Egy kicsit túlméretezett fegyvert választottam, de az az ork komolyan vette, még engem is elkezdett tanítani néhány fogásra… Szép volt. *Hogy mi volt szép? Ő az egész jelenetre gondol, meg az ork jól kivitelezett mozdulatsorára. Eszébe jut, mennyire magával ragadta a bemutató. Hogy mennyire fellelkesítette. És eloszlatta félelmét az óriás termetű orkkal szemben. Hisz amaz őt, a kicsi embert okította!*
- Azt hiszem, ott éreztem magamat a legjobban. Utána még nézelődtem kicsit a mutatványosok, meg jelmezesek között. De nem maradtam túl sokáig. *egész hosszan beszél, és mesél magához képest. Majd felpillant Krisagára.*
- És nektek? Nektek hogy telt utána az ünnepség?
*Az, hogy a nő azt mondja, megérti, elég egyértelműen regél róla, hogy átlátott a terelésen, de mivel ez így is elég sima útnak látszik, Krestvir nem tér le róla, elintézi egy biccentéssel. Majd másfelé is kanyarodnak.*
- Semmi gond. *nyugtatja meg a szabadkozó nőt, de magában fanyarkásan mosolyog, mert Krisaga szavai egy kicsit sem javítanak a helyzeten, bár valahol pont ez a mulatságos. Mert ugyan hol jelentene jót az, ha csak azért tudnák, hogy lány, mert már korábban elárulta, és emlékeznek rá?
De valóban nem bántódik meg, talán csak valahol mélyen zavarja egy kicsit, hogy ennyire fiús. Jelenleg azonban nem merül el ebben a hiú gondolatban, helyette csöppet gonoszul, de még élvezi is a helyzetet, ahogy Krisaga feltűnően zavarba jön, és próbálja menteni a helyzetet, csak éppen ügyetlenül. Azaz… a témaváltós próbálkozás a végén annyira már nem is ügyetlen.*
- Igen, ott… kicsit elmerültem a fegyverek próbálgatásában. Észre sem vettem, mikor mentetek el. *idézi fel magában a sátorban történteket.*
- Egy kicsit túlméretezett fegyvert választottam, de az az ork komolyan vette, még engem is elkezdett tanítani néhány fogásra… Szép volt. *Hogy mi volt szép? Ő az egész jelenetre gondol, meg az ork jól kivitelezett mozdulatsorára. Eszébe jut, mennyire magával ragadta a bemutató. Hogy mennyire fellelkesítette. És eloszlatta félelmét az óriás termetű orkkal szemben. Hisz amaz őt, a kicsi embert okította!*
- Azt hiszem, ott éreztem magamat a legjobban. Utána még nézelődtem kicsit a mutatványosok, meg jelmezesek között. De nem maradtam túl sokáig. *egész hosszan beszél, és mesél magához képest. Majd felpillant Krisagára.*
- És nektek? Nektek hogy telt utána az ünnepség?
4228. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-19 09:55:45
Üzenet elküldve: 2016-07-19 09:55:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
*A szokásos kis morgások nem maradnak el. Shya morog, mert Morf még mindig enyveskezű, igaz a lány úgy veszi észre, hogy ahhoz képest, amilyen ügyesen csinálja, nem viszi nagyba a rongyszedést.*
~Lehetne rosszabb is, szóval még egész jó a helyzet. Ezek csak apróságok, és tényleg szinte egy bűvész, ahogy csinálja. A könyveket se vettem észre. De attól még féltem, hogy egyszer lebukik. nem szeretném.~
*Morf meg morog, mert ő morog.*
~Nem szereti, ha aggódom. Vagy ha rossz a kedvem. Nem bírja, ha szomorkodom. Valahol ez annyira kedves tőle. Vajon tudja magáról?~
*A mosoly, még ha csak kezdemény is viszont jó irányba befolyásolja a dolgokat, és Morfiusz kedélyét, no meg teherbírását is.*
~Mert azért nem vagyok egy kákabél, no.~
- Igenis, uram. Akkor nem aggódom a leendő sérved és a derekad épsége miatt sem *jelenti ki, és a hangjába most egy kis játékosság is vegyül.
Félig komoly azért, hiszen egyre jobban kezd tisztába jönni a férfi erejével és kitartásával. Nem mintha eddig nem gyanította volna, hogy ez a helyzet, de igazán most kap bizonyságot. És nem csak ezekről, de egyfajta ragaszkodásról is, hiszen Morf könnyedén hátrahagyhatta volna, ha nem számítana neki.*
~Akkor valamit mégis jelentek a számára.~
*Végül elérik az első pihenőt, a tisztást, az ő fájukat.*
- Hmm... Milyen is? Gyanítom, hogy nekem kényelmes, neked meg fárasztó és izzasztó, ha így folytatjuk végig. Emlékezetes mindenki számára, még a különféle fajta utazóknak is, akikkel netán találkozunk, vagy akik látnak minket. És remélem, hogy egyebekben meg eseménytelen. De unalmasnak semmiképpen nem jósolnám *teszi hozzá és most valóban őszintén mosolyodik el.
Shyahar eddig sem unatkozott a férfi mellett, soha, ami nagy szó, hiszen szüret óta együtt vannak. Igazán nem csekély idő.*
- Hiszek neked *felel komolyan.* Kibontsam most a pokrócot? Vagy mégse, majd este.
*A férfi utolsó mondatára bólint, megfogja a kezét, összefűzi az ujjaikat.*
- Együtt vagyunk.
~Annyira aranyos, ahogy próbál megnyugtatni. Pedig nem félek, az erdőtől nem. Tudom nem veszélytelen, de alapvetően nem riaszt. Van ami félelmetesebb. Az az új dolog.~
- Igazából magával az erdővel nem lenne gondom. Persze tudom, ezt így könnyen mondom nappal, mikor te is itt vagy velem, de utaztam már szálegyedül is. Például tavaly a Borászatba, oda egyedül mentem a kikötőből. De akkor még kicsit más volt a világ.
*És egész más most, veszélyes, naná, de mégis, Morf átöleli, magához húzza, és a reggeli összezördülés kezd a semmibe veszni. A probléma ettől még nem múlt el, de Shya reménykedik, hogy találnak megoldást.
Ahogy egymáshoz simulva fekszenek a fűben, és élvezik a cseppnyi nyugalmat, erre lát is esélyt. Ez az érzés csak erősödik benne, hallva a kedvese szavait, úgy fordul, hogy Morfiusz barna szemeibe nézhessen.*
- Tudom, Morf. Bízom benned.
*Ez nem csak szólam, Shya komolyan gondolja. Másképp miért jött volna-e vele a városból még így, sérülten is? Igen, bízik a férfiban, szereti és pontosan tudja, hogy nem őrült. Egyáltalán nem az. Sőt!
Morf szájának rándulása viszont árulkodó. Két dolgot mesél. Az egyik, amit fennhangon ki is mond, hogy alig pár növényt ismer fel.*
~Ezen könnyen lehet segíteni menet közben.~
*A másik, amiben Shya majdnem bizonyos, hogy a piacon a kedvese nem szerzett abból az átokverte varázsgombából, és így most, nos igen, talán kissé rosszul érinti mindenféle csak vajákosok által ismert gaz felemlegetése.
A lány csak azért nem vigyorog szélesen, mert nem akarja megbántani Morfiuszt, aki még mindig szilárdan hiszi, hogy az lett volna a megoldás.*
~De majd megpróbálkozunk máshogy.~
- Majd megmutatom. Ha olyat látok, ami fontos, akkor megmutatom. Van ugyanis egy ötletem, már mondtam az elejét, de majd...
*A lány mélyet sóhajt, kicsit fordul is a férfi karjai között, apró puszit lehel Morf állára.*
- Tudom, neked szokatlan. Erős vagy, elszánt, és nem hízelgés, de okos is. A kézügyességedről nem is beszélve... De szépen kérlek, tudom, nem szoktál ilyet tenni, de egy cseppnyit próbálj bízni bennem!
*Shyanak nagyon fontos lenne ez. A bizalom, ami valahol mintha már kezdene alakulni, hiszen azzal tisztában van, hogy újabban Morf képes elaludni mellette, nem virraszt annyit, lazább. A lány örülne, ha, igen, ha Morf valóban hinne neki.*
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
*A szokásos kis morgások nem maradnak el. Shya morog, mert Morf még mindig enyveskezű, igaz a lány úgy veszi észre, hogy ahhoz képest, amilyen ügyesen csinálja, nem viszi nagyba a rongyszedést.*
~Lehetne rosszabb is, szóval még egész jó a helyzet. Ezek csak apróságok, és tényleg szinte egy bűvész, ahogy csinálja. A könyveket se vettem észre. De attól még féltem, hogy egyszer lebukik. nem szeretném.~
*Morf meg morog, mert ő morog.*
~Nem szereti, ha aggódom. Vagy ha rossz a kedvem. Nem bírja, ha szomorkodom. Valahol ez annyira kedves tőle. Vajon tudja magáról?~
*A mosoly, még ha csak kezdemény is viszont jó irányba befolyásolja a dolgokat, és Morfiusz kedélyét, no meg teherbírását is.*
~Mert azért nem vagyok egy kákabél, no.~
- Igenis, uram. Akkor nem aggódom a leendő sérved és a derekad épsége miatt sem *jelenti ki, és a hangjába most egy kis játékosság is vegyül.
Félig komoly azért, hiszen egyre jobban kezd tisztába jönni a férfi erejével és kitartásával. Nem mintha eddig nem gyanította volna, hogy ez a helyzet, de igazán most kap bizonyságot. És nem csak ezekről, de egyfajta ragaszkodásról is, hiszen Morf könnyedén hátrahagyhatta volna, ha nem számítana neki.*
~Akkor valamit mégis jelentek a számára.~
*Végül elérik az első pihenőt, a tisztást, az ő fájukat.*
- Hmm... Milyen is? Gyanítom, hogy nekem kényelmes, neked meg fárasztó és izzasztó, ha így folytatjuk végig. Emlékezetes mindenki számára, még a különféle fajta utazóknak is, akikkel netán találkozunk, vagy akik látnak minket. És remélem, hogy egyebekben meg eseménytelen. De unalmasnak semmiképpen nem jósolnám *teszi hozzá és most valóban őszintén mosolyodik el.
Shyahar eddig sem unatkozott a férfi mellett, soha, ami nagy szó, hiszen szüret óta együtt vannak. Igazán nem csekély idő.*
- Hiszek neked *felel komolyan.* Kibontsam most a pokrócot? Vagy mégse, majd este.
*A férfi utolsó mondatára bólint, megfogja a kezét, összefűzi az ujjaikat.*
- Együtt vagyunk.
~Annyira aranyos, ahogy próbál megnyugtatni. Pedig nem félek, az erdőtől nem. Tudom nem veszélytelen, de alapvetően nem riaszt. Van ami félelmetesebb. Az az új dolog.~
- Igazából magával az erdővel nem lenne gondom. Persze tudom, ezt így könnyen mondom nappal, mikor te is itt vagy velem, de utaztam már szálegyedül is. Például tavaly a Borászatba, oda egyedül mentem a kikötőből. De akkor még kicsit más volt a világ.
*És egész más most, veszélyes, naná, de mégis, Morf átöleli, magához húzza, és a reggeli összezördülés kezd a semmibe veszni. A probléma ettől még nem múlt el, de Shya reménykedik, hogy találnak megoldást.
Ahogy egymáshoz simulva fekszenek a fűben, és élvezik a cseppnyi nyugalmat, erre lát is esélyt. Ez az érzés csak erősödik benne, hallva a kedvese szavait, úgy fordul, hogy Morfiusz barna szemeibe nézhessen.*
- Tudom, Morf. Bízom benned.
*Ez nem csak szólam, Shya komolyan gondolja. Másképp miért jött volna-e vele a városból még így, sérülten is? Igen, bízik a férfiban, szereti és pontosan tudja, hogy nem őrült. Egyáltalán nem az. Sőt!
Morf szájának rándulása viszont árulkodó. Két dolgot mesél. Az egyik, amit fennhangon ki is mond, hogy alig pár növényt ismer fel.*
~Ezen könnyen lehet segíteni menet közben.~
*A másik, amiben Shya majdnem bizonyos, hogy a piacon a kedvese nem szerzett abból az átokverte varázsgombából, és így most, nos igen, talán kissé rosszul érinti mindenféle csak vajákosok által ismert gaz felemlegetése.
A lány csak azért nem vigyorog szélesen, mert nem akarja megbántani Morfiuszt, aki még mindig szilárdan hiszi, hogy az lett volna a megoldás.*
~De majd megpróbálkozunk máshogy.~
- Majd megmutatom. Ha olyat látok, ami fontos, akkor megmutatom. Van ugyanis egy ötletem, már mondtam az elejét, de majd...
*A lány mélyet sóhajt, kicsit fordul is a férfi karjai között, apró puszit lehel Morf állára.*
- Tudom, neked szokatlan. Erős vagy, elszánt, és nem hízelgés, de okos is. A kézügyességedről nem is beszélve... De szépen kérlek, tudom, nem szoktál ilyet tenni, de egy cseppnyit próbálj bízni bennem!
*Shyanak nagyon fontos lenne ez. A bizalom, ami valahol mintha már kezdene alakulni, hiszen azzal tisztában van, hogy újabban Morf képes elaludni mellette, nem virraszt annyit, lazább. A lány örülne, ha, igen, ha Morf valóban hinne neki.*
4227. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-19 01:17:23
Üzenet elküldve: 2016-07-19 01:17:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Megértem. *Bólint egyet. Nagyon úgy hangzik, hogy valami olyasmibe nyúlt bele, amihez semmi köze nincs. Sajnos azon, hogy kíváncsi, nem tud segíteni.
Mosolyogva elfogadja a kinyújtott kezet, csak azért, hogy nem sokkal utána már az ő arcára fagyjon rá.*
-Bocsáss meg! Valószínűleg rosszul emlékeztem. *Az egyik füléhez nyúl azzal a szándékkal, hogy mögé tolja az egyik tincsét zavarában, de rájön, hogy már évek óta nem hordja a haját leeresztve, leejti a kezét maga mellé. Lehet, hogy rájöttek, a tévedésre korábban, de neki teljesen kimehetett a fejéből.*
-Tényleg sajnálom. Csak a köpeny meg a csuklya miatt nem nagyon látni... *Ismét emelné a kezét, de most időben visszaejti maga mellé. De legalább ez is tisztázódott.*
-Egyébként, emlékszem, hogy egy darabig ott voltál velünk, aztán lemaradtál... Az orkoknál, azt hiszem. Hogy telt ezután az ünnepség? *A mosoly, ha sokkal halványabban is, mint korábban visszatér az arcára. Az udvarias témaváltás jó ötletnek tűnik, hiába nem haragszik a lány a tévedésért.*
-Megértem. *Bólint egyet. Nagyon úgy hangzik, hogy valami olyasmibe nyúlt bele, amihez semmi köze nincs. Sajnos azon, hogy kíváncsi, nem tud segíteni.
Mosolyogva elfogadja a kinyújtott kezet, csak azért, hogy nem sokkal utána már az ő arcára fagyjon rá.*
-Bocsáss meg! Valószínűleg rosszul emlékeztem. *Az egyik füléhez nyúl azzal a szándékkal, hogy mögé tolja az egyik tincsét zavarában, de rájön, hogy már évek óta nem hordja a haját leeresztve, leejti a kezét maga mellé. Lehet, hogy rájöttek, a tévedésre korábban, de neki teljesen kimehetett a fejéből.*
-Tényleg sajnálom. Csak a köpeny meg a csuklya miatt nem nagyon látni... *Ismét emelné a kezét, de most időben visszaejti maga mellé. De legalább ez is tisztázódott.*
-Egyébként, emlékszem, hogy egy darabig ott voltál velünk, aztán lemaradtál... Az orkoknál, azt hiszem. Hogy telt ezután az ünnepség? *A mosoly, ha sokkal halványabban is, mint korábban visszatér az arcára. Az udvarias témaváltás jó ötletnek tűnik, hiába nem haragszik a lány a tévedésért.*
4226. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-19 00:43:19
Üzenet elküldve: 2016-07-19 00:43:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mert... Ez egy hosszú történet. *kap észbe, és próbál terelni, egy közismert szófordulattal, pont ezért eléggé átlátszón. ~Vagy inkább nagyon rövid.~ teszi hozzá gondolatban fanyarul.
Az rendben van, hogy a klánon belül nem csinál titkot belőle, mert már kellően ki lett „hirdetve“, de talán nem kellene minden idegennel megosztania a történetét.
A mosoly ragadós, meg a másik nő, a „barbár“ felemlegetése is kicsit visszahozza az akkori hangulatot, így az ő arca is felvidul. Aztán ahogy Krisaga folytatja, és felhozza találkozásuk körülményeit, ismét fiúnak nézve őt, hát... kissé arcára fagy a mosoly. Pedig mintha akkoriban is rájöttek volna végül, hogy ő lány. Ezek szerint ennyire fiúnak látszana, hogy másodszorra is annak vélik?*
- De, én voltam. *bólint. Majd a nő bemutatkozója után viszonozza azt, csak épp a foglalkozását nem említi meg, attól már óva intették.*
- Én pedig Krestvir. És lány. *böki a végére, voltaképpen egészen természetesen, minden harag nélkül. De azért várja a reakciót. Nem mellesleg a kezét is odanyújtja, noha nem valami határozottan.*
- Mert... Ez egy hosszú történet. *kap észbe, és próbál terelni, egy közismert szófordulattal, pont ezért eléggé átlátszón. ~Vagy inkább nagyon rövid.~ teszi hozzá gondolatban fanyarul.
Az rendben van, hogy a klánon belül nem csinál titkot belőle, mert már kellően ki lett „hirdetve“, de talán nem kellene minden idegennel megosztania a történetét.
A mosoly ragadós, meg a másik nő, a „barbár“ felemlegetése is kicsit visszahozza az akkori hangulatot, így az ő arca is felvidul. Aztán ahogy Krisaga folytatja, és felhozza találkozásuk körülményeit, ismét fiúnak nézve őt, hát... kissé arcára fagy a mosoly. Pedig mintha akkoriban is rájöttek volna végül, hogy ő lány. Ezek szerint ennyire fiúnak látszana, hogy másodszorra is annak vélik?*
- De, én voltam. *bólint. Majd a nő bemutatkozója után viszonozza azt, csak épp a foglalkozását nem említi meg, attól már óva intették.*
- Én pedig Krestvir. És lány. *böki a végére, voltaképpen egészen természetesen, minden harag nélkül. De azért várja a reakciót. Nem mellesleg a kezét is odanyújtja, noha nem valami határozottan.*
4225. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-18 22:51:42
Üzenet elküldve: 2016-07-18 22:51:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Még figyeli egy kicsit a madarat, valamennyi felelősséget érez miatta, de nem különösebben sokat. Ő egyébként is mindent megtett, ha a holló meghal, az vagy a szárnyas butasága, vagy a sors keze lesz. Ezek közül ő egyiknek sem tud ellenszegülni.*
-Miért lenne az? *Kérdez rá. Ő nem ad annyira az udvariasságra, mint Krestvir, nincs semmi, ami visszatartaná a hasonló kérdésektől.*
-Igen, igen. Egyébként, saját bevallása szerint barbár volt. *Szinte azonnal elmosolyodik ismét, ahogy a tavaszünnep szóba jön, egy darabig nagyon szórakoztató esemény volt.* -Nem voltam teljesen biztos a dologban, de te is ismerősnek tűntél. Nem te voltál az a fiú, aki elesett? *A kérdéssel csak némi gondolkodás után tudja kiegészíteni a mondandóját, ennyibe telik rájönnie, hol is láthatta már ezt az alakot.
Csak ekkor kap észbe, hogy akár be is mutatkozhatna.*
-Egyébként, Krisaga vagyok. Önjelölt felcser, egyébként vajákos. *Nem nyújt kezet, mert a másik még mindig a madárral van elfoglalva, és nem akarja ebben megzavarni.*
*Még figyeli egy kicsit a madarat, valamennyi felelősséget érez miatta, de nem különösebben sokat. Ő egyébként is mindent megtett, ha a holló meghal, az vagy a szárnyas butasága, vagy a sors keze lesz. Ezek közül ő egyiknek sem tud ellenszegülni.*
-Miért lenne az? *Kérdez rá. Ő nem ad annyira az udvariasságra, mint Krestvir, nincs semmi, ami visszatartaná a hasonló kérdésektől.*
-Igen, igen. Egyébként, saját bevallása szerint barbár volt. *Szinte azonnal elmosolyodik ismét, ahogy a tavaszünnep szóba jön, egy darabig nagyon szórakoztató esemény volt.* -Nem voltam teljesen biztos a dologban, de te is ismerősnek tűntél. Nem te voltál az a fiú, aki elesett? *A kérdéssel csak némi gondolkodás után tudja kiegészíteni a mondandóját, ennyibe telik rájönnie, hol is láthatta már ezt az alakot.
Csak ekkor kap észbe, hogy akár be is mutatkozhatna.*
-Egyébként, Krisaga vagyok. Önjelölt felcser, egyébként vajákos. *Nem nyújt kezet, mert a másik még mindig a madárral van elfoglalva, és nem akarja ebben megzavarni.*
4224. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-18 22:12:37
Üzenet elküldve: 2016-07-18 22:12:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hallgatással veszi tudomásul a kiigazítást. Ha nem is gyógyító, de érti a dolgát. Elméletileg. Krestvir pedig bízik benne, és örül, hogy összefutottak.
Hogy a hollót miről lehet felismerni, arra alighanem ő tudná a legkevésbé megadni a választ. Mágusként, a tudomány embereként elég bután érzi magát miatta, de ez inkább csak afféle... megérzés. Bár meglehet, ha kerítenének elé egy másik hollót, akkor rá tudna jönni a különbségre. De az is lehet, hogy csak jobban összezavarodna, és végképp ostobának vélné magát. Mert már kicsit most annak találja magát... Ezen enyhít valamelyest a sötételf megengedő hozáállása.
Valóban, a lényeg, hogy a madár biztató jeleket mutat, azt sejtetve, hogy rendbe jöhet. Bár hogy ez őt miért is érdekli ennyire, az továbbra is rejtély!*
- Talán. *erősíti meg Krisaga felvetését, noha hangjából kiérződik a kétkedés.*
- Ha úgy van, akkor ez egy igen furcsa újra találkozás... *jegyzi meg, inkább csak magának. Ez azt jelentené ugyanis, hogy felbukkant valaki a múltjából, aki történtesen pont egy madár, aki nem tud mesélni róla, hogy kicsoda is ő... Áldoz egy fanyar mosolyt a gondolatnak, elnézve a hollót, aki lassan befejezi a csipegetést, és újra mozdulatlanná válik. Talán pihen.
A beállt csendben Krestvir oldalra pillant Krisagára, és mivel úgy érzi, meg kell szólalnia, felveti korábbi észrevételét.*
- Ott volt... ott voltál te is. Az ünnepségen. A városban. Azzal a medve-bundással.
*Hallgatással veszi tudomásul a kiigazítást. Ha nem is gyógyító, de érti a dolgát. Elméletileg. Krestvir pedig bízik benne, és örül, hogy összefutottak.
Hogy a hollót miről lehet felismerni, arra alighanem ő tudná a legkevésbé megadni a választ. Mágusként, a tudomány embereként elég bután érzi magát miatta, de ez inkább csak afféle... megérzés. Bár meglehet, ha kerítenének elé egy másik hollót, akkor rá tudna jönni a különbségre. De az is lehet, hogy csak jobban összezavarodna, és végképp ostobának vélné magát. Mert már kicsit most annak találja magát... Ezen enyhít valamelyest a sötételf megengedő hozáállása.
Valóban, a lényeg, hogy a madár biztató jeleket mutat, azt sejtetve, hogy rendbe jöhet. Bár hogy ez őt miért is érdekli ennyire, az továbbra is rejtély!*
- Talán. *erősíti meg Krisaga felvetését, noha hangjából kiérződik a kétkedés.*
- Ha úgy van, akkor ez egy igen furcsa újra találkozás... *jegyzi meg, inkább csak magának. Ez azt jelentené ugyanis, hogy felbukkant valaki a múltjából, aki történtesen pont egy madár, aki nem tud mesélni róla, hogy kicsoda is ő... Áldoz egy fanyar mosolyt a gondolatnak, elnézve a hollót, aki lassan befejezi a csipegetést, és újra mozdulatlanná válik. Talán pihen.
A beállt csendben Krestvir oldalra pillant Krisagára, és mivel úgy érzi, meg kell szólalnia, felveti korábbi észrevételét.*
- Ott volt... ott voltál te is. Az ünnepségen. A városban. Azzal a medve-bundással.
4223. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-18 21:29:41
Üzenet elküldve: 2016-07-18 21:29:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Eredetileg nem. De rendelkezek annyi gyógynövényismerettel, hogy egy pár dolgon segítsek. *Nem tudja, hogy joga van-e ehhez a megnevezéshez, hiszen igazából nem ehhez ért, nem ezt tanulta. Csak a sors hozta úgy, hogy ezzel foglalkozzon.
Nem igazán vette egyébként zokon a kérdést, akkor nem felelt volna, udvariatlanságnak meg még annyira sem gondolta. Akkor már itt sem lenne.
Figyeli, ahogy a holló egyre több bogyót követel magának. Még mindig nem sikerül semmilyen megkülönböztető jelet találnia rajta. Miből lehetne akkor felismerni?*
-Lehet, lehet. Túl sok minden lehetséges ahhoz, hogy ezen emészd magad. Megtaláltad, sérült volt, segítettél rajta és még meg is eteted. *Elmosolyodik, hátha ér az valamennyit.*
-Egyébként, úgy látom kedvel téged. Talán tényleg összefutottál már vele, és ő is emlékszik rád. *Csak úgy eszébe jutott az ötlet, közel sem biztos, hogy így van. Azért elmondja, hátha Krestvirnek akad valami hozzáfűzni valója.*
-Eredetileg nem. De rendelkezek annyi gyógynövényismerettel, hogy egy pár dolgon segítsek. *Nem tudja, hogy joga van-e ehhez a megnevezéshez, hiszen igazából nem ehhez ért, nem ezt tanulta. Csak a sors hozta úgy, hogy ezzel foglalkozzon.
Nem igazán vette egyébként zokon a kérdést, akkor nem felelt volna, udvariatlanságnak meg még annyira sem gondolta. Akkor már itt sem lenne.
Figyeli, ahogy a holló egyre több bogyót követel magának. Még mindig nem sikerül semmilyen megkülönböztető jelet találnia rajta. Miből lehetne akkor felismerni?*
-Lehet, lehet. Túl sok minden lehetséges ahhoz, hogy ezen emészd magad. Megtaláltad, sérült volt, segítettél rajta és még meg is eteted. *Elmosolyodik, hátha ér az valamennyit.*
-Egyébként, úgy látom kedvel téged. Talán tényleg összefutottál már vele, és ő is emlékszik rád. *Csak úgy eszébe jutott az ötlet, közel sem biztos, hogy így van. Azért elmondja, hátha Krestvirnek akad valami hozzáfűzni valója.*
4222. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-18 19:21:37
Üzenet elküldve: 2016-07-18 19:21:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
*A sikeres beszerzés után elindulnak, de előbb Shya aggodalmaskodik a lopás miatt, ahogy szokott.*
-Hagyd már, senkinek nem hiányzik itt ez a pár kacat, tán észre se veszik.
*Türelmetlenül inti le a lányt az aggodalmával. Tudhatná már, hogy nem az a fajta, akit könnyen el lehet csípni. Szinte már sértés, hogy ennyit se néz ki belőle.*
-Tudom, hogy nem szándékosan csináltad, hagyd már abba az aggodalmaskodást végre!
*A hangja türelmetlenül csattan, de amikor Shya sírás helyett egy kisebb mosolyt produkál, visszamosolyog rá.*
-Na ezt már szeretem, gyere menjünk!
*A hátára veszi megint, csak aztán irány a tisztás, ahol már nem egyszer járt. Megpihenhetnek itt, méghozzá azon a helyen, ahol nem is olyan nagyon rég töltötték el kellemesen az időt, na persze csak azután, hogy Shya nem ingerelte tovább, legalábbis nem az agyát.*
-Nem kell semmi miatt aggódnod, viszlek még lábra nem tudsz állni.
*A kijelentése magabiztos, aztán egy fél mosollyal néz le a lányra, aki mostanra szintén kényelembe helyzete magát a fa alatt.*
-Nem tudom milyen utunk lesz, tekintve, hogy nem vittem még senkit keresztül az erdőn a hátamon.
*Mivel nem tudja Shya mennyire fél az erdőben meglapuló fenevadaktól és egyéb meglepetésektől, igyekszik az arcára kiülő mimikáról következtetni, most, hogy elárulta neki merre tervezi tovább az utat.*
-Nem lesz olyan vészes. A pokrócban van minden, azon kívül… velem vagy.
*Elmosolyodik egy sokat mondó grimasszal.*
-Akkor pedig nincs semmi félnivalód.
*Egyik térdét felhúzza és a karját kiveszi a feje alól, hogy Shyát tudja ölelni. Könnyeden beszél és nem árulja el milyen, amikor az erdőben, vagy az útszélén éri őket az éj. Ráér még azt a lány megtapasztalni később. Aludt már rosszabb körülmények között is mint az erdő, mégis az a helyzet, mostanra, valahogy hozzászokott a vetett paplanos ágyakhoz és a kényelmesebb élethez.*
~Jó, hogy ennek vége, a végén még puhány városi patkányként végezném. Ki tudja, mennyit felejtettem már eddig a régi rutinból.~
*Fázni, éhezni, vagy sérülni megszokott, de biztosan elfeledkezett már arról, hogy milyen érzés és most sem tervez ismétlést. Könnyeden veszi a nehezebb utat, de nem tudja Shya vajon, hogy fogja bírni.*
~Mindegy, kaland az kaland és jobb nem egyedül vágni neki. Jön és kész!~
*Elnézi a hollóhaj keretezte arcot.*
~Remélem nem fog hisztizni, vagy állandóan rettegni útközben.~
-Remélem tudod, hogy vigyázok rád.
*Madárkája tud bátor lenni, persze sírni is tud legalább olyan jól. Mondjuk, ha nekivágnak végre, nem lesz választása. A növények felsorolására, alig érzékelhető módon megrándul a szája széle az elégedetlen irányba.*
~Mintha nem tudnád, hogy nem.~
-Nem ismerem. Csak pár gazról tudom, hogy mérgező hatású és ehető bogyót ismerek párat, de ennyi.
~Ha méreg kell, akkor azt kérek, de nem kérdezem mi van benne, csak hatásos, vagy nem.~
*Nem véletlen az elégedetlensége, eszébe jut a gomba, amit maga mögött kellett hagynia, pedig az lett volna megoldás. Shya ügyetlensége miatt most meg lett fosztva tőle. Nem vágyik újabb rohamra, különösen nem út közben. Most esélye sincs felszámolni, azokat az emlékeket, amik padlóra küldik, legalábbis egyelőre.*
//Shyahar//
*A sikeres beszerzés után elindulnak, de előbb Shya aggodalmaskodik a lopás miatt, ahogy szokott.*
-Hagyd már, senkinek nem hiányzik itt ez a pár kacat, tán észre se veszik.
*Türelmetlenül inti le a lányt az aggodalmával. Tudhatná már, hogy nem az a fajta, akit könnyen el lehet csípni. Szinte már sértés, hogy ennyit se néz ki belőle.*
-Tudom, hogy nem szándékosan csináltad, hagyd már abba az aggodalmaskodást végre!
*A hangja türelmetlenül csattan, de amikor Shya sírás helyett egy kisebb mosolyt produkál, visszamosolyog rá.*
-Na ezt már szeretem, gyere menjünk!
*A hátára veszi megint, csak aztán irány a tisztás, ahol már nem egyszer járt. Megpihenhetnek itt, méghozzá azon a helyen, ahol nem is olyan nagyon rég töltötték el kellemesen az időt, na persze csak azután, hogy Shya nem ingerelte tovább, legalábbis nem az agyát.*
-Nem kell semmi miatt aggódnod, viszlek még lábra nem tudsz állni.
*A kijelentése magabiztos, aztán egy fél mosollyal néz le a lányra, aki mostanra szintén kényelembe helyzete magát a fa alatt.*
-Nem tudom milyen utunk lesz, tekintve, hogy nem vittem még senkit keresztül az erdőn a hátamon.
*Mivel nem tudja Shya mennyire fél az erdőben meglapuló fenevadaktól és egyéb meglepetésektől, igyekszik az arcára kiülő mimikáról következtetni, most, hogy elárulta neki merre tervezi tovább az utat.*
-Nem lesz olyan vészes. A pokrócban van minden, azon kívül… velem vagy.
*Elmosolyodik egy sokat mondó grimasszal.*
-Akkor pedig nincs semmi félnivalód.
*Egyik térdét felhúzza és a karját kiveszi a feje alól, hogy Shyát tudja ölelni. Könnyeden beszél és nem árulja el milyen, amikor az erdőben, vagy az útszélén éri őket az éj. Ráér még azt a lány megtapasztalni később. Aludt már rosszabb körülmények között is mint az erdő, mégis az a helyzet, mostanra, valahogy hozzászokott a vetett paplanos ágyakhoz és a kényelmesebb élethez.*
~Jó, hogy ennek vége, a végén még puhány városi patkányként végezném. Ki tudja, mennyit felejtettem már eddig a régi rutinból.~
*Fázni, éhezni, vagy sérülni megszokott, de biztosan elfeledkezett már arról, hogy milyen érzés és most sem tervez ismétlést. Könnyeden veszi a nehezebb utat, de nem tudja Shya vajon, hogy fogja bírni.*
~Mindegy, kaland az kaland és jobb nem egyedül vágni neki. Jön és kész!~
*Elnézi a hollóhaj keretezte arcot.*
~Remélem nem fog hisztizni, vagy állandóan rettegni útközben.~
-Remélem tudod, hogy vigyázok rád.
*Madárkája tud bátor lenni, persze sírni is tud legalább olyan jól. Mondjuk, ha nekivágnak végre, nem lesz választása. A növények felsorolására, alig érzékelhető módon megrándul a szája széle az elégedetlen irányba.*
~Mintha nem tudnád, hogy nem.~
-Nem ismerem. Csak pár gazról tudom, hogy mérgező hatású és ehető bogyót ismerek párat, de ennyi.
~Ha méreg kell, akkor azt kérek, de nem kérdezem mi van benne, csak hatásos, vagy nem.~
*Nem véletlen az elégedetlensége, eszébe jut a gomba, amit maga mögött kellett hagynia, pedig az lett volna megoldás. Shya ügyetlensége miatt most meg lett fosztva tőle. Nem vágyik újabb rohamra, különösen nem út közben. Most esélye sincs felszámolni, azokat az emlékeket, amik padlóra küldik, legalábbis egyelőre.*
4221. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-18 18:51:29
Üzenet elküldve: 2016-07-18 18:51:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
~Nagylevegő.~ *Nyugtatja magát.* ~Innom kellene egyet, vagy kettőt, akkor nem lenne gondom. Elszállna a bánat, talán még ismerkedni is tudnék, hogy ne legyek folyton ilyen egyedül. Merre is volt a kocsma? Nem, maradok! Maradok, ha már eddig eljöttem, és meditálok egyet itt a békében és harmóniában. Remélem, hogy aludni is tudok egy kicsit.~ *Odasétál, a virágokkal tarkított puklihoz, majd felveszi megszokott meditáló pózát. Elsőre lecsendesednek, majd megszűnnek a külvilág zajai, idővel elmaradnak az önostorozó gondolatok, végül készen áll a létezés egy másik szintjére lépni. Meg is teszi, és elmerül az örökkévalóság végtelenségében.*
*Egy zölden villódzó szarvasbogár mászik komótosan arrafelé, gyakran megáll, de útvonala alapján egyértelműen a virágokkal tarkított dombocska a célja. Lábait serényen pakolászza a smaragdzöld fű között, miközben fején található rágókkal bajlódik. Mindig beakad egy fűszálba, de ezt a bogarat keményebb fából faragták annál, hogy valami unatkozó mágus gyártotta gyom megállítsa. Gyerekkorában még esetleg sikerülhetett volna, de annak már vagy egy hónapja. Szinte falja a távolságot, míg olyan közel ér, hogy kicsiny gombszeme felfogja a szuszogó gnóm jelenlétét. Hirtelen arra kanyarodik, és belecsíp az oldalán fekvő alakba. Semmi reakció, Dviak Donk békésen alussza jól megérdemelt álmát. A zöldes haramia egy újabb rohamra készül, de ezúttal nem a bőrvértbe, hanem a gnóm alkarjába csíp. Végre kielégítő eredménnyel, az álomszuszék meditáló akkorát ránt karján, hogy a szarvasbogár a nyakába esik, majd újra összezárja rágóját. Dviak ismét ordít.*
-Áááá, mi a fene? Honnan a búbánatból jött ez a dög? Ó, hogy lépett volna rád egy óriás!
*Lerázza magáról az újabb kellemetlen meglepetését.*
~Olyan, mint egy…~
-Szarvasbogár?
~De mitől villog zölden? Csak nem beleivott valamibe. ~
*A gnóm nekiáll ágakat keresni, gyorsan talál is kettőt, amivel felemeli, és alaposabban megvizsgálja. A szája mosolyra görbül, ami legalább annyira visszataszító a sárga szabálytalan fogai miatt, mint amennyire megnyugtató *
-Ezentúl velem tartasz Frici. Igen, így foglak hívni. Kinek kell griff, meg Warg, ha itt van Frici a zöldes rettenet.
*Egy zölden villódzó szarvasbogár mászik komótosan arrafelé, gyakran megáll, de útvonala alapján egyértelműen a virágokkal tarkított dombocska a célja. Lábait serényen pakolászza a smaragdzöld fű között, miközben fején található rágókkal bajlódik. Mindig beakad egy fűszálba, de ezt a bogarat keményebb fából faragták annál, hogy valami unatkozó mágus gyártotta gyom megállítsa. Gyerekkorában még esetleg sikerülhetett volna, de annak már vagy egy hónapja. Szinte falja a távolságot, míg olyan közel ér, hogy kicsiny gombszeme felfogja a szuszogó gnóm jelenlétét. Hirtelen arra kanyarodik, és belecsíp az oldalán fekvő alakba. Semmi reakció, Dviak Donk békésen alussza jól megérdemelt álmát. A zöldes haramia egy újabb rohamra készül, de ezúttal nem a bőrvértbe, hanem a gnóm alkarjába csíp. Végre kielégítő eredménnyel, az álomszuszék meditáló akkorát ránt karján, hogy a szarvasbogár a nyakába esik, majd újra összezárja rágóját. Dviak ismét ordít.*
-Áááá, mi a fene? Honnan a búbánatból jött ez a dög? Ó, hogy lépett volna rád egy óriás!
*Lerázza magáról az újabb kellemetlen meglepetését.*
~Olyan, mint egy…~
-Szarvasbogár?
~De mitől villog zölden? Csak nem beleivott valamibe. ~
*A gnóm nekiáll ágakat keresni, gyorsan talál is kettőt, amivel felemeli, és alaposabban megvizsgálja. A szája mosolyra görbül, ami legalább annyira visszataszító a sárga szabálytalan fogai miatt, mint amennyire megnyugtató *
-Ezentúl velem tartasz Frici. Igen, így foglak hívni. Kinek kell griff, meg Warg, ha itt van Frici a zöldes rettenet.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586