Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 209 (4161. - 4180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4180. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-07 19:31:34
Üzenet elküldve: 2016-07-07 19:31:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Anor Adal//
- Mihez?
*Pislog Anorra értetlenül, mire észre nem veszi azt a tárgyat a kezeiben, de alig van ideje meglepődni, a veszi már el is tűnik, így újra csak értetlenül bámul.*
- Kedves, hogy megtanította.
*Mosolyodik el, hiszen neki nem sok mindent tanítottak eddig.*
- Mire is jó?
*Minden meditációnak más a haszna, már ha egyáltalán van a pihenés és a lazuláson kívül. Bár ha csak ennyi értelme lenne Nellara nem hiszi, hogy Anor megmutatta volna ezt neki. Na meg akkor nem lett volna ilyen hatással rá, így hát kíváncsian várja a mágus válaszát.*
- Mihez?
*Pislog Anorra értetlenül, mire észre nem veszi azt a tárgyat a kezeiben, de alig van ideje meglepődni, a veszi már el is tűnik, így újra csak értetlenül bámul.*
- Kedves, hogy megtanította.
*Mosolyodik el, hiszen neki nem sok mindent tanítottak eddig.*
- Mire is jó?
*Minden meditációnak más a haszna, már ha egyáltalán van a pihenés és a lazuláson kívül. Bár ha csak ennyi értelme lenne Nellara nem hiszi, hogy Anor megmutatta volna ezt neki. Na meg akkor nem lett volna ilyen hatással rá, így hát kíváncsian várja a mágus válaszát.*
4179. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-06 16:04:37
Üzenet elküldve: 2016-07-06 16:04:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
*Egy rövid séta után az erdőszélen érkezik mag a tisztásra, melyről sokan beszélnek, és ahol végre rálelhet egy kis magányra, hogy átgondolja az elmúlt napok eseményeit, és felkészüljön a következőkre. A kis tisztás valóban olyan szép ahogy híresztelik, bár ugyanakkor el is üt kissé a természetes környezettől amely körbe veszi. Rowon nem elmélkedik most el azon hogy miért is hozták létre ezt a helyet, hanem csak elfogadja hogy van. Odasétál az egyik fához, mely a tisztást határolja, és egyszerűen leül a tövében. Szinte eltűnni látszik a smaragdzöld fűben, ahogy csendben hallgatja, ahogy a szél játszik a fák lombjaival. Hosszú ideig üldögél ott, megfeledkezvén a világról, és csak nagy sokára tápászkodik fel, hogy lélekben megtisztulva, visszatérjen a városba.*
4178. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-05 15:59:55
Üzenet elküldve: 2016-07-05 15:59:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Drager//
*A kimerültségnek megvannak a maga áldásos és átkos tünetei is. Jelen esetben ezek abban merülnek ki, hogy álomtalan álom nyomja el a tisztáson, méghozzá több órára is. Így legalább pihen, habár a gutaütés fogja majd kerülgetni, hogy mindezt olyan helyen, ahol bárki idegen rátalálhat, rátámadhat, megölheti, vagy egyéb szörnyűségeket tehetne vele.
Így hát épsége és nyugalma állataira van bízva, akik azért szemmel tartják a gazdájuk körül ólálkodókat. Azonban a kanca vehemens természetét most nem feltétlenül a kétlábút fenyegető vesz hozná elő, s mostani állapotában csak fenyegető dobbantásokkal és horkantásokkal próbálná elijeszteni a botor alakot. A kölyök pedig... nos, ő minden áron megvédené az elfet, azonban az idomítása még koránt sem fejeződött be. Hiszen látni is a farkas kutyán, hogy még növésben van, habár már szépen cseperedik a kis bundás. A közelükbe telepedő ismeretlent először bizalmatlanul méregeti. Utána pedig sokat nem törődik vele, hiszen nem fenyegetésként konstatálja őt a kölyök, a fickónál pedig van izgalmasabb látvány is.
Egészen addig, amíg az étel nem kerül terítékre, pontosabban szaglása fókuszába. Ugyan először azt is óvatosan, kíváncsian szaglássza meg, amit kap, ám végül a haspók természet az, ami diadalmaskodik, és hamar befalja a finomságot.
A nap már erősen lenyugvóban van, mikor a lány végre kezd magához térni. Az ébredést jócskán meggyorsítja, hogy körbe nézve a tisztást látja maga körül, sőt, a sülő hús illatát is megérzi - amit nyilván nem ő kezdett el főzni. Azonnal felül, és az övébe rejtett tőrt rántja elő, és mered nem túl barátságos tekintettel az ismeretlen emberre.
A feszült légkört a kölyök vidám csaholása és ugatása töri meg, elvégre gazdája végre magához tért, így lehet nyaggatni, nyüstölni a lányt egy kis figyelemért.*
*A kimerültségnek megvannak a maga áldásos és átkos tünetei is. Jelen esetben ezek abban merülnek ki, hogy álomtalan álom nyomja el a tisztáson, méghozzá több órára is. Így legalább pihen, habár a gutaütés fogja majd kerülgetni, hogy mindezt olyan helyen, ahol bárki idegen rátalálhat, rátámadhat, megölheti, vagy egyéb szörnyűségeket tehetne vele.
Így hát épsége és nyugalma állataira van bízva, akik azért szemmel tartják a gazdájuk körül ólálkodókat. Azonban a kanca vehemens természetét most nem feltétlenül a kétlábút fenyegető vesz hozná elő, s mostani állapotában csak fenyegető dobbantásokkal és horkantásokkal próbálná elijeszteni a botor alakot. A kölyök pedig... nos, ő minden áron megvédené az elfet, azonban az idomítása még koránt sem fejeződött be. Hiszen látni is a farkas kutyán, hogy még növésben van, habár már szépen cseperedik a kis bundás. A közelükbe telepedő ismeretlent először bizalmatlanul méregeti. Utána pedig sokat nem törődik vele, hiszen nem fenyegetésként konstatálja őt a kölyök, a fickónál pedig van izgalmasabb látvány is.
Egészen addig, amíg az étel nem kerül terítékre, pontosabban szaglása fókuszába. Ugyan először azt is óvatosan, kíváncsian szaglássza meg, amit kap, ám végül a haspók természet az, ami diadalmaskodik, és hamar befalja a finomságot.
A nap már erősen lenyugvóban van, mikor a lány végre kezd magához térni. Az ébredést jócskán meggyorsítja, hogy körbe nézve a tisztást látja maga körül, sőt, a sülő hús illatát is megérzi - amit nyilván nem ő kezdett el főzni. Azonnal felül, és az övébe rejtett tőrt rántja elő, és mered nem túl barátságos tekintettel az ismeretlen emberre.
A feszült légkört a kölyök vidám csaholása és ugatása töri meg, elvégre gazdája végre magához tért, így lehet nyaggatni, nyüstölni a lányt egy kis figyelemért.*
4177. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-04 21:36:03
Üzenet elküldve: 2016-07-04 21:36:03
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Hát ennyi lenne. Itt a vége. Ha eddig bármi kétsége lehetett volna, akkor most az is szertefoszlik, és elsétál valami kellemesebb vidékre. Lorew pedig egyedül maradt. Nem abban az értelemben persze, amit az átlagos halandók így neveznek, elvégre a tisztás tele van mindenféle fura szerzetekkel, nem is beszélve például a városról. Csak éppen annyi a gond, hogy a szerzetesen ez aligha segít. Ez annyi vigasz neki, mintha az átlagembert kidobnák egy lakatlan szigetre, viszont azt mondanák, ne aggódjon, nem lesz egyedül, mert az egész sziget tele van gyíkokkal, meg itt-ott egy kígyó is akad. Ez semmit nem jelent, attól függetlenül az az ember ott egyedül lesz, még a szúnyogok is csak addig fognak társaságot jelenteni számára, amíg a vérét szívják. Nos nagyjából Lorew is ennyi társaságot lát az átlagos, unalmas teremtményekben, amelyek sajnálatos módon ellepték ezt a világot. Ez az ő lakatlan szigete. Persze mostanáig fel sem fogta, ki az, aki igazán fontos neki. Még szép, hogy Isvu, ő jelentett neki mindent. Talán Nilynek lett volna igaza? Szerelmes volt? Hát, ezt aligha fogja tudni kitalálni, elvégre ki írhatná körül, milyen érzés a szerelem? Ki mondhatná meg neki, ez az volt-e? Nem is érdekli, milyen módon, de kötődött a nőhöz, mindennél jobban. Ritkán találkoztak, és akkor is rövid időre, mert nekik csak ennyi adatott meg ezen a világon, viszont ezek az apró percek, ezek jelentettek mindent a szerzetes életében.
És most, hogy a másik nő is eltűnt, újra komolyan elvesztette a hitét a valóságban. Ez nem a valóság. Nem lehet az. Nem létezhet világ Isvu nélkül. És noha a másik hölgy mindössze egy nyilat állított eddig beléje, de ő is... Talán az utolsó szál volt Lorew és a világ között, most pedig nem maradt semmi. Nem is kell neki. Nem is fontos. Miért akarna ő bármilyen kapcsolatot ezzel a visszataszító világgal? Undorító...
Nem is baj, hogy így történt. Akkor hát egy dolog maradt már csak hátra, magához vesz néhány tápláló falatkát, megünnepelvén, hogy végre magára hagyta a világot, aztán befekszik Isvu házának maradékai közé, majd pedig hagyja, hogy végleg bekebelezze az őrület. Ha közben a nő visszatérne, és időben, akkor akár még lehetne jövője ennek a világnak, ha pedig nem... akkor a szerzetes itt hagyja. Testben nem, a teste itt marad, majd mozgatja a természet, ő csak a józan eszét veszíti el. Már így is komoly erőfeszítés megpróbálnia, hogy elhiggye: ez a valóság. Az elméje majd eltávozik, a testével pedig aligha tehet bármit a világ. Az már nem fogja őket átsegíteni a katasztrófákon, megmutatni nekik az utat, a példát, a... egyáltalán a felsőbb világokat megmutatni. Túl sok időt pocsékolt a halandókra. Értéktelen népség, és nem érik meg még azt a keveset sem, amit tenni tudott értük. Szépen lassan feltápászkodik, és elindul. Kilép a tisztásra, körbenéz, majd megy is tovább. Az utolsó arcok talán, amiket lát, és milyen nagyszerű ez így. El fogja felejteni őket, néhány másodperc múltán, pontosan úgy, mint az összes többi arcot. Kettőt kivéve talán... Az ő képük, az emlékek elkísérik Lorewet, bárhová menjen is.*
És most, hogy a másik nő is eltűnt, újra komolyan elvesztette a hitét a valóságban. Ez nem a valóság. Nem lehet az. Nem létezhet világ Isvu nélkül. És noha a másik hölgy mindössze egy nyilat állított eddig beléje, de ő is... Talán az utolsó szál volt Lorew és a világ között, most pedig nem maradt semmi. Nem is kell neki. Nem is fontos. Miért akarna ő bármilyen kapcsolatot ezzel a visszataszító világgal? Undorító...
Nem is baj, hogy így történt. Akkor hát egy dolog maradt már csak hátra, magához vesz néhány tápláló falatkát, megünnepelvén, hogy végre magára hagyta a világot, aztán befekszik Isvu házának maradékai közé, majd pedig hagyja, hogy végleg bekebelezze az őrület. Ha közben a nő visszatérne, és időben, akkor akár még lehetne jövője ennek a világnak, ha pedig nem... akkor a szerzetes itt hagyja. Testben nem, a teste itt marad, majd mozgatja a természet, ő csak a józan eszét veszíti el. Már így is komoly erőfeszítés megpróbálnia, hogy elhiggye: ez a valóság. Az elméje majd eltávozik, a testével pedig aligha tehet bármit a világ. Az már nem fogja őket átsegíteni a katasztrófákon, megmutatni nekik az utat, a példát, a... egyáltalán a felsőbb világokat megmutatni. Túl sok időt pocsékolt a halandókra. Értéktelen népség, és nem érik meg még azt a keveset sem, amit tenni tudott értük. Szépen lassan feltápászkodik, és elindul. Kilép a tisztásra, körbenéz, majd megy is tovább. Az utolsó arcok talán, amiket lát, és milyen nagyszerű ez így. El fogja felejteni őket, néhány másodperc múltán, pontosan úgy, mint az összes többi arcot. Kettőt kivéve talán... Az ő képük, az emlékek elkísérik Lorewet, bárhová menjen is.*
4176. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-04 12:14:46
Üzenet elküldve: 2016-07-04 12:14:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Ensem//
*Választ nem igazán kap a fel nem tett kérdésére, de el is engedi a témát, és csak hümmögve adja jelét annak, hogy figyel.*
-Értem.
*Toldja meg verbálisan is a visszaigazolást, de nem igazán tud mit hozzáfűzni a témához.*
-Hát nagyon remélem, hogy sikerrel jársz a városban. Eralilnak nyugodtan mond, hogy én küldtelek.
*Abban reménykedik, hogy a bemutatkozásnál nem annyira figyelt a férfi, bár elismételte a kitalált nevet, úgyhogy jó eséllyel rögzült, de hátha elfelejtette így egy perc alatt a jelentéktelen megnevezést.*
-Azt hiszem eleget pihentem. Visszamegyek a városba.
*Ezzel felkel és megteszi az első lépést a kovácsműhely felé.*
-Jó szerencsét, uram!
*Búcsúzik el végleg mielőtt magára hagyja az óriás gnómot.*
*Választ nem igazán kap a fel nem tett kérdésére, de el is engedi a témát, és csak hümmögve adja jelét annak, hogy figyel.*
-Értem.
*Toldja meg verbálisan is a visszaigazolást, de nem igazán tud mit hozzáfűzni a témához.*
-Hát nagyon remélem, hogy sikerrel jársz a városban. Eralilnak nyugodtan mond, hogy én küldtelek.
*Abban reménykedik, hogy a bemutatkozásnál nem annyira figyelt a férfi, bár elismételte a kitalált nevet, úgyhogy jó eséllyel rögzült, de hátha elfelejtette így egy perc alatt a jelentéktelen megnevezést.*
-Azt hiszem eleget pihentem. Visszamegyek a városba.
*Ezzel felkel és megteszi az első lépést a kovácsműhely felé.*
-Jó szerencsét, uram!
*Búcsúzik el végleg mielőtt magára hagyja az óriás gnómot.*
4175. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-03 21:11:43
Üzenet elküldve: 2016-07-03 21:11:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Nellara Han //
*A lány láthatóan szinte észre sem veszi, hogy a rövid utazásából visszatérve a nyílvessző ott van a kezében. Anor mosolyogva böki tekintetét az irányába.*
- Nézd csak! Ehhez mit szólsz?
*Széles mosollyal várja, hogy mi lesz a reakció. Talán a tündér nem ijed meg és szalad világgá, és lesz lehetősége elmesélni, hol tanulta azt a technikát.*
- Tudod, sokat jártam Lanawin erdeit és falvait. Olyan törzsekkel is találkoztam, akik a közös nyelvet alig-alig beszélik. Elzárt csoportokban élnek mindentől távol. Ugyanakkor a hegy lábánál lakó szerzetesekhez is volt szerencsém. Ezt egy öreg mestertől tanultam, aki sajnos azóta már nem él. Ha figyeltél, legközelebb talán te is megcsinálhatod valakivel.
*A vesszőnek egyébként semmilyen mágikus ereje nincs, pusztán egy múló vízió, mire Anor befejezi mondandóját lassan halvány füstként olvad szét a lágy szellőben.*
*A lány láthatóan szinte észre sem veszi, hogy a rövid utazásából visszatérve a nyílvessző ott van a kezében. Anor mosolyogva böki tekintetét az irányába.*
- Nézd csak! Ehhez mit szólsz?
*Széles mosollyal várja, hogy mi lesz a reakció. Talán a tündér nem ijed meg és szalad világgá, és lesz lehetősége elmesélni, hol tanulta azt a technikát.*
- Tudod, sokat jártam Lanawin erdeit és falvait. Olyan törzsekkel is találkoztam, akik a közös nyelvet alig-alig beszélik. Elzárt csoportokban élnek mindentől távol. Ugyanakkor a hegy lábánál lakó szerzetesekhez is volt szerencsém. Ezt egy öreg mestertől tanultam, aki sajnos azóta már nem él. Ha figyeltél, legközelebb talán te is megcsinálhatod valakivel.
*A vesszőnek egyébként semmilyen mágikus ereje nincs, pusztán egy múló vízió, mire Anor befejezi mondandóját lassan halvány füstként olvad szét a lágy szellőben.*
4174. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-07-01 21:50:17
Üzenet elküldve: 2016-07-01 21:50:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ydris//
*Lihegve érkezik a tisztás szélére. Teste, testvére mellett teljesen elpuhult és úgy látszik, a napi karbantartó edzések sem voltak képesek szinten tartani. Szétnéz a tisztáson. Semmi említésre méltó, csak néhány élvezik a napsütés. *
~Ó a napsütés. ~
*Gondolja és elmosolyodik. Majd hirtelen eszébe jut valami. *
~Mióta beért az erdőbe milyen sokat mosolyog. Hát ennyit számít neki a természet közelsége? ~
*Teszi fel magának a kérdést, de mielőtt válaszolhatna saját magának eszébe jut, hogy miért is jött. Vagyis mind a két indok ami miatt jött. Sajnos fontos etikai dilemma elé került, vagy magán segít, vagy a testvérének. *
~Természetesen a család az előbbre való. ~
*Gondolja, de korgó gyomra eltéríti ettől a hibás elképzelésétől. *
~Hát akkor ma én leszek az első. ~
*És mosolyogva elindul a tisztás túlsó vége felé. *
-Ez a hely nem olyan szép, mint az előző tisztás, de legalább nincsenek olyan szépségek mint te. -
*Mondja és megpuszilja a zsákot ott ahol a borzoit sejti. Sokan megrökönyödve nézik a jelenetet, de azon kívül, hogy végre megtöltse a hasát nem sok minden más érdekli. Csak egy dologtól fél. Mivel még nem evett ilyet lehet, hogy nem ehető, de bízik a szerencsében, abban a szerencsében ami de eddig mindig elkerülte, de most hátha... Átér a tisztáson és sikeresen talál egy olyan fát aminek elég nagy árnyéka van és elég aprófa is van körülötte a tűzgyújtáshoz. Csak a mellette lévő fánál alvó nő zavarja kicsit, de mikor jobban megnézi rá kell jönnie, hogy annyira mégsem zavaró látvány. Halványan elmosolyodik, de nem szentel a nőre több időt. Előveszi a borzoit a késével egyetemben. Ilyen élőlényt még nem látott, így nem tudja mihez is kezdjen vele. Végül úgy dönt megnyúzza, kibelezi és majd nyárson megsüti. Neki is lát megnyúzza az állatot és kése pengéje elindul az állat hasa felé mikor ugatásra lesz figyelmes. *
-Itt sem lehet békém. -
*Nyög fel majd támadója felé fordul. Ekkor látja, hogy támadója nem jelent veszélyt, csak egy kölyökkutya. *
-Csak nem éhes vagy? -
*Kérdi a kutyától aki abbahagyja a vicsorgást és elindul lassan Trixan felé. *
-A beleit megkaphatod, megegyeztünk? -
*Kérdi mosolyogva. Ez már a kutyának is tetszik odakuporodik Trixan mellé végignyal a kezén és átható tekintetével kezdi figyelni a férfit. Trixan nekilát feldolgozni áldozatát felvágja a hasánál és kiszedi a belsőségeket.*
-Tessék. -
*Mondja és a kutya felé nyújtja a beleket. *
-Ha már megígértem. -
*A kutya szinte kitépi a kezéből, majd elindul az alvó nő felé. *
-Csak nem a gazdid? -
*Kérdezi, de választ már nem kap a kutyától. Trixan feláll körbe járja a fát. Mire elegendő aprófát gyűjt beesteledik. Meggyújtja a tüzet, és már húzná fel a borzoitot a nyársra, de a tűz szépsége minden figyelmét elvonja. Már hónapok óta nem ült tábortűz mellett és eddig még csak nem is sejtette mennyire hiányzik neki. Végül mégis felteszi a tűzre a húst és még sül, a nőt kezdi el figyelni. *
~Ha ilyen szép álmában, vajon milyen lehet ébren. ~
*Gondolkodik el. Nem tudja mennyi ideig bambulhatott, de füst szagára eszmél fel. Gyorsan lekapja a tűzről a nyársat és káromkodik párat, mikor a nyárs megégeti a kezét. *
A hozzászólás írója (Drager Trixan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.01 22:46:48
*Lihegve érkezik a tisztás szélére. Teste, testvére mellett teljesen elpuhult és úgy látszik, a napi karbantartó edzések sem voltak képesek szinten tartani. Szétnéz a tisztáson. Semmi említésre méltó, csak néhány élvezik a napsütés. *
~Ó a napsütés. ~
*Gondolja és elmosolyodik. Majd hirtelen eszébe jut valami. *
~Mióta beért az erdőbe milyen sokat mosolyog. Hát ennyit számít neki a természet közelsége? ~
*Teszi fel magának a kérdést, de mielőtt válaszolhatna saját magának eszébe jut, hogy miért is jött. Vagyis mind a két indok ami miatt jött. Sajnos fontos etikai dilemma elé került, vagy magán segít, vagy a testvérének. *
~Természetesen a család az előbbre való. ~
*Gondolja, de korgó gyomra eltéríti ettől a hibás elképzelésétől. *
~Hát akkor ma én leszek az első. ~
*És mosolyogva elindul a tisztás túlsó vége felé. *
-Ez a hely nem olyan szép, mint az előző tisztás, de legalább nincsenek olyan szépségek mint te. -
*Mondja és megpuszilja a zsákot ott ahol a borzoit sejti. Sokan megrökönyödve nézik a jelenetet, de azon kívül, hogy végre megtöltse a hasát nem sok minden más érdekli. Csak egy dologtól fél. Mivel még nem evett ilyet lehet, hogy nem ehető, de bízik a szerencsében, abban a szerencsében ami de eddig mindig elkerülte, de most hátha... Átér a tisztáson és sikeresen talál egy olyan fát aminek elég nagy árnyéka van és elég aprófa is van körülötte a tűzgyújtáshoz. Csak a mellette lévő fánál alvó nő zavarja kicsit, de mikor jobban megnézi rá kell jönnie, hogy annyira mégsem zavaró látvány. Halványan elmosolyodik, de nem szentel a nőre több időt. Előveszi a borzoit a késével egyetemben. Ilyen élőlényt még nem látott, így nem tudja mihez is kezdjen vele. Végül úgy dönt megnyúzza, kibelezi és majd nyárson megsüti. Neki is lát megnyúzza az állatot és kése pengéje elindul az állat hasa felé mikor ugatásra lesz figyelmes. *
-Itt sem lehet békém. -
*Nyög fel majd támadója felé fordul. Ekkor látja, hogy támadója nem jelent veszélyt, csak egy kölyökkutya. *
-Csak nem éhes vagy? -
*Kérdi a kutyától aki abbahagyja a vicsorgást és elindul lassan Trixan felé. *
-A beleit megkaphatod, megegyeztünk? -
*Kérdi mosolyogva. Ez már a kutyának is tetszik odakuporodik Trixan mellé végignyal a kezén és átható tekintetével kezdi figyelni a férfit. Trixan nekilát feldolgozni áldozatát felvágja a hasánál és kiszedi a belsőségeket.*
-Tessék. -
*Mondja és a kutya felé nyújtja a beleket. *
-Ha már megígértem. -
*A kutya szinte kitépi a kezéből, majd elindul az alvó nő felé. *
-Csak nem a gazdid? -
*Kérdezi, de választ már nem kap a kutyától. Trixan feláll körbe járja a fát. Mire elegendő aprófát gyűjt beesteledik. Meggyújtja a tüzet, és már húzná fel a borzoitot a nyársra, de a tűz szépsége minden figyelmét elvonja. Már hónapok óta nem ült tábortűz mellett és eddig még csak nem is sejtette mennyire hiányzik neki. Végül mégis felteszi a tűzre a húst és még sül, a nőt kezdi el figyelni. *
~Ha ilyen szép álmában, vajon milyen lehet ébren. ~
*Gondolkodik el. Nem tudja mennyi ideig bambulhatott, de füst szagára eszmél fel. Gyorsan lekapja a tűzről a nyársat és káromkodik párat, mikor a nyárs megégeti a kezét. *
A hozzászólás írója (Drager Trixan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.01 22:46:48
4173. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-06-29 21:35:53
Üzenet elküldve: 2016-06-29 21:35:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A város nyüzsgését még a szokottnál is rosszabbul viseli. Nem csoda, hiszen fáradt, kialvatlan, nyűgös és levert. Az egyetlen egy dolog, ami némi jókedvet csempész a sötét napokba, hogy Mogyi állapotát tévesen diagnosztizálta. Bár feltűnt, hogy lován a nyereg szíját egyre más lyukba tolt pöcökkel kell meghúznia, ámde az első feltételezése ezzel kapcsolatban tévesnek bizonyult. Nem az elkényeztető gondoskodás miatt nőtt meg a kanca térfogata. Az a kitartó Bitang végül csak célt ért valamikor a hosszas kajtatásával, s ennek meg is lett, lesz a gyümölcse. Így hát kis kompániájával, a növekvő farkaskutyával, a sárga kancával, és a még mindig a formás lovacska után somfordáló kesely csődörrel érkezik a tisztásra.
A két patás szépen ellegelészik a fűben, míg Ahel, a kölyök csahos kirohangálja magát. Gazdájuk pedig ahamr neki isvetkőzik a nagy melegnek. Csizmáját ledobja, tunikája ujját válláig, nadrágját pedig térde fölé, ameddig csak lehet, felhajtja. Persze mikor pillantása bal lábára vándorol, a keserűség azonnal visszatér vonásaira. Térd alatt még mindig nem reagál semmire. Nagyon úgy tűnik, kénytelen beletörődni abba, hogy bár látható sérülést nem okozott neki az árnylény a fegyverrel, bal lába térd alatt mégis használhatatlanná vált.
Talán részben ezért is hordja oly gyakran magánál a zsákmányolt nyílvesszőket és tőrt. Mert bár a titkukra még nem jött rá, hiszen nem is nagyon kutatta még - ezek a csodafegyverek nagyon is veszélyesek.
Talán majd ma nekiáll a rejtélyek felbonyolításának. De előbb... fekszik még itt egy kicsit a fűben, a napon. Hiszen olyan jól esik. Egy picit mintha minden gondja a fák gyűrűjén túl maradt volna. Na jó, egy részük. Vagy csak a kimerültség nyom el végre minden mást.*
A két patás szépen ellegelészik a fűben, míg Ahel, a kölyök csahos kirohangálja magát. Gazdájuk pedig ahamr neki isvetkőzik a nagy melegnek. Csizmáját ledobja, tunikája ujját válláig, nadrágját pedig térde fölé, ameddig csak lehet, felhajtja. Persze mikor pillantása bal lábára vándorol, a keserűség azonnal visszatér vonásaira. Térd alatt még mindig nem reagál semmire. Nagyon úgy tűnik, kénytelen beletörődni abba, hogy bár látható sérülést nem okozott neki az árnylény a fegyverrel, bal lába térd alatt mégis használhatatlanná vált.
Talán részben ezért is hordja oly gyakran magánál a zsákmányolt nyílvesszőket és tőrt. Mert bár a titkukra még nem jött rá, hiszen nem is nagyon kutatta még - ezek a csodafegyverek nagyon is veszélyesek.
Talán majd ma nekiáll a rejtélyek felbonyolításának. De előbb... fekszik még itt egy kicsit a fűben, a napon. Hiszen olyan jól esik. Egy picit mintha minden gondja a fák gyűrűjén túl maradt volna. Na jó, egy részük. Vagy csak a kimerültség nyom el végre minden mást.*
4172. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-06-28 20:19:24
Üzenet elküldve: 2016-06-28 20:19:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Velnora//
- Nem, nem így van.
*Neveti el magát őszintén, elvégre ez számára egy kicsit vicces kérdés volt.*
- Csak szeretnék a régi önmagam lenne, ennyi az egész.
*Rázza meg a vállát, nem érti, miért olyan nagy baj ez. Nem szokott hozzá, hogy magas, meg fekete a haja és olyan semmilyen a szeme, először még egy kicsit meg is ijedt saját magától. Ráadásul egyetlen egy rokona sem ismeri fel, megmondani meg hogy mondja meg nekik, hogy amúgy ő Ensem? Sehogy. Nem hinnék el.*
- Pár hónapja volt, nem igazán számoltam.
*Néz fel végre.*
- Nem, nem így van.
*Neveti el magát őszintén, elvégre ez számára egy kicsit vicces kérdés volt.*
- Csak szeretnék a régi önmagam lenne, ennyi az egész.
*Rázza meg a vállát, nem érti, miért olyan nagy baj ez. Nem szokott hozzá, hogy magas, meg fekete a haja és olyan semmilyen a szeme, először még egy kicsit meg is ijedt saját magától. Ráadásul egyetlen egy rokona sem ismeri fel, megmondani meg hogy mondja meg nekik, hogy amúgy ő Ensem? Sehogy. Nem hinnék el.*
- Pár hónapja volt, nem igazán számoltam.
*Néz fel végre.*
4171. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-06-28 00:01:02
Üzenet elküldve: 2016-06-28 00:01:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Irseld//
*Kicsit olyan, mintha elvágták volna a körülötte lévő világtól. Gyenge. Szédül. Ez persze csak azért van, mert szinte semmit nem evett már viszonylag sok ideje, de hát nem is fog enni, amíg nem lesz valami motivációja az életben maradásra. A szemeiben nem igazán tükröződnek már érzések, sem félelem, sem szomorúság... Semmi. Ő tényleg elhiszi, hogy itt a vége, vagyis majdnem. Az egyetlen személy, akinek hála még elhiszi, hogy nem halt meg, előtte áll. És ez még nem minden, emellett oly lenézően beszél hozzá, hogy semmi kétség nem marad a szerzetes számára: ez még mindig az általa ismert valóság. Az előtte álló lányt sem halandó, sem felsőbbrendű erő nem tudná ilyen pontosan lemásolni, ebben biztos. A remény egy apró szikrája megcsillan előtte, persze ez csak múló állapot, egy apró, csillanó fény a sötétségben, amely másodpercek elteltével mintha ott se lett volna.*
- Nem... nem pazarolnál rám mérget... bocsánat... *persze a hangja nem árulkodik tényleges megbánásról, ugyanolyan érzelemmentes, mint korábban, inkább csak... tudja, hogy megbánást kéne tanúsítania, ezért mondja. Mintha csak azt mondaná valakinek, hogy szereti, miközben nem is, csak... szeretnie kéne. Persze ez utóbbi egy érzés, egyértelműen hazugság, de... vajon mit jelent bűnbánás nélkül bocsánatot kérni? Hazugság? Kötelességtudat? Egy dologban biztos csak, Isvutól mindig őszintén kért bocsánatot. Ha pedig létezik őszinte bocsánatkérés, akkor ez az előbbi hazugság volt. Rég gondolkodott már ilyen értelmetlen dolgokon, talán... utoljára Isvu eltűnése előtt. Ez is egyfajta kellemes időtöltés volt számára, viszont az ilyesmikhez most nincs hangulata. Egy ideje... néhány napja. Egy elhaló nyögést hallat csak, amikor a lány ujjai elérik a sebet, viszont kétségtelenül visszarántja a valóságba a fájdalom. Újból kizárólag az előtte lévőre figyel, viszont a kérdésekre aligha tudna bármit felelni. Hát mit jelent mindennek a vége? Le tudja ezt írni bármi jobban, mint a szerzetes szürke, életkedvtől mentes tekintete? Nála jobban talán senki nem ragaszkodott az életéhez, a legapróbb karcolástól is irtózott, amely fenyegethette azt, most meg... nem maradt számára semmi. Minden elveszett, ami miatt élhetett volna.
Majdnem minden. Egyetlen dolog, illetve hogy személy maradt jelenleg Lorew életében, erre nagyjából abban a pillanatban döbben rá, amikor az elfordul tőle. Az üresség érzése teljessé, és elviselhetetlenné válik, amint egy pillanatra is komolyan elgondolkodik rajta, hogy talán ezt a lányt sem látja többé. Azt már biztosan nem tudná elviselni. A szikra szépen lassan apró lánggá növi ki magát a fejében, és kezd újra belekapaszkodni az életbe. Nem erősen, nem szorosan, éppen csak... simogatja. De legalább már érintkezik vele, ez is több, mint amit az elmúlt napokban tett. Szépen lassan megpróbál talpra állni, ám rájön, hogy ez lehetetlen... nem is baj. Nem is kell járni. Erőtlenül előrebukik, majd odakúszik a hölgy elé. Az egyik keze kis híján hozzáér annak lábához, de a szerzetes kínosan ügyel rá, hogy ez semmiképpen ne történhessen meg.*
- Könyörgök ne... *a hangjában beszélgetésük kezdete óta talán először... valódi félelem érezhető. Rettegés. már el is felejtette, milyen ez, pedig... alig két nap telt el azóta. Túlzás lenne azt mondani, hogy visszatért belé az élet, sokkal inkább... egyetlenegy reménycsík jelent meg az agyában, egy apró vonal, még pedig egy cél, hogy sose távolodjon el a lánytól. Ezt vesztette el. Nem az élni akarás hiányzott belőle elsősorban, hanem egy életcél. Bármilyen apró. Bármi, ami értelmet adhat az életének akár rövid időre is. És az sem zavarja, ha ebbe beleőrül.*
*Kicsit olyan, mintha elvágták volna a körülötte lévő világtól. Gyenge. Szédül. Ez persze csak azért van, mert szinte semmit nem evett már viszonylag sok ideje, de hát nem is fog enni, amíg nem lesz valami motivációja az életben maradásra. A szemeiben nem igazán tükröződnek már érzések, sem félelem, sem szomorúság... Semmi. Ő tényleg elhiszi, hogy itt a vége, vagyis majdnem. Az egyetlen személy, akinek hála még elhiszi, hogy nem halt meg, előtte áll. És ez még nem minden, emellett oly lenézően beszél hozzá, hogy semmi kétség nem marad a szerzetes számára: ez még mindig az általa ismert valóság. Az előtte álló lányt sem halandó, sem felsőbbrendű erő nem tudná ilyen pontosan lemásolni, ebben biztos. A remény egy apró szikrája megcsillan előtte, persze ez csak múló állapot, egy apró, csillanó fény a sötétségben, amely másodpercek elteltével mintha ott se lett volna.*
- Nem... nem pazarolnál rám mérget... bocsánat... *persze a hangja nem árulkodik tényleges megbánásról, ugyanolyan érzelemmentes, mint korábban, inkább csak... tudja, hogy megbánást kéne tanúsítania, ezért mondja. Mintha csak azt mondaná valakinek, hogy szereti, miközben nem is, csak... szeretnie kéne. Persze ez utóbbi egy érzés, egyértelműen hazugság, de... vajon mit jelent bűnbánás nélkül bocsánatot kérni? Hazugság? Kötelességtudat? Egy dologban biztos csak, Isvutól mindig őszintén kért bocsánatot. Ha pedig létezik őszinte bocsánatkérés, akkor ez az előbbi hazugság volt. Rég gondolkodott már ilyen értelmetlen dolgokon, talán... utoljára Isvu eltűnése előtt. Ez is egyfajta kellemes időtöltés volt számára, viszont az ilyesmikhez most nincs hangulata. Egy ideje... néhány napja. Egy elhaló nyögést hallat csak, amikor a lány ujjai elérik a sebet, viszont kétségtelenül visszarántja a valóságba a fájdalom. Újból kizárólag az előtte lévőre figyel, viszont a kérdésekre aligha tudna bármit felelni. Hát mit jelent mindennek a vége? Le tudja ezt írni bármi jobban, mint a szerzetes szürke, életkedvtől mentes tekintete? Nála jobban talán senki nem ragaszkodott az életéhez, a legapróbb karcolástól is irtózott, amely fenyegethette azt, most meg... nem maradt számára semmi. Minden elveszett, ami miatt élhetett volna.
Majdnem minden. Egyetlen dolog, illetve hogy személy maradt jelenleg Lorew életében, erre nagyjából abban a pillanatban döbben rá, amikor az elfordul tőle. Az üresség érzése teljessé, és elviselhetetlenné válik, amint egy pillanatra is komolyan elgondolkodik rajta, hogy talán ezt a lányt sem látja többé. Azt már biztosan nem tudná elviselni. A szikra szépen lassan apró lánggá növi ki magát a fejében, és kezd újra belekapaszkodni az életbe. Nem erősen, nem szorosan, éppen csak... simogatja. De legalább már érintkezik vele, ez is több, mint amit az elmúlt napokban tett. Szépen lassan megpróbál talpra állni, ám rájön, hogy ez lehetetlen... nem is baj. Nem is kell járni. Erőtlenül előrebukik, majd odakúszik a hölgy elé. Az egyik keze kis híján hozzáér annak lábához, de a szerzetes kínosan ügyel rá, hogy ez semmiképpen ne történhessen meg.*
- Könyörgök ne... *a hangjában beszélgetésük kezdete óta talán először... valódi félelem érezhető. Rettegés. már el is felejtette, milyen ez, pedig... alig két nap telt el azóta. Túlzás lenne azt mondani, hogy visszatért belé az élet, sokkal inkább... egyetlenegy reménycsík jelent meg az agyában, egy apró vonal, még pedig egy cél, hogy sose távolodjon el a lánytól. Ezt vesztette el. Nem az élni akarás hiányzott belőle elsősorban, hanem egy életcél. Bármilyen apró. Bármi, ami értelmet adhat az életének akár rövid időre is. És az sem zavarja, ha ebbe beleőrül.*
4170. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-06-27 15:54:20
Üzenet elküldve: 2016-06-27 15:54:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Ensem//
*Kicsit megkönnyebbülve hallja, hogy a másiknak nincs különösebb gondja a helyzetével, viszont ez felvet egy kérdést.*
-Akkor végül is nem is olyan nagy a gond. Vagy ez nálatok ilyen - nem is tudom -
*Egy pillanatra elgondolkodik, hogy mit is akar mondani.*
- minél alacsonyabb a gnóm annál népszerűbb? Az embereknél ez pont fordítva van.
*Nem sok alkalma volt még gnómmal társalogni, Arthenior városában elég kis számmal képviseli magát a faj, azok is általában az eszükből élnek, túl jómódúak Velnora ízlésének, már ha ismerkedésről van szó.*
-És mikor történt a baleset?
*Kicsit megkönnyebbülve hallja, hogy a másiknak nincs különösebb gondja a helyzetével, viszont ez felvet egy kérdést.*
-Akkor végül is nem is olyan nagy a gond. Vagy ez nálatok ilyen - nem is tudom -
*Egy pillanatra elgondolkodik, hogy mit is akar mondani.*
- minél alacsonyabb a gnóm annál népszerűbb? Az embereknél ez pont fordítva van.
*Nem sok alkalma volt még gnómmal társalogni, Arthenior városában elég kis számmal képviseli magát a faj, azok is általában az eszükből élnek, túl jómódúak Velnora ízlésének, már ha ismerkedésről van szó.*
-És mikor történt a baleset?
4169. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-06-27 15:36:14
Üzenet elküldve: 2016-06-27 15:36:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Velnora//
- Nem haragszok.
*Mosolyog a nőre kedvesen, hiszen egyáltalán nem sértődött meg. Nem igazán tudja, hogy mit tehetne, hogy ne szégyellje magát annyira a másik.*
- Igen, eléggé, de a lehetőségek is ott vannak.
*Mikor azt mondja a fél-elf, hogy nem tud kicsit lehervad a mosolya.*
- Nem baj, csak reménykedtem. Majd lesz valaki, aki segít, ha másért nem, hát aranyért biztosan. Nem, nem vagyok rosszul, azon kívül, hogy így nézek ki semmi rossz nem történt szerencsére, de hát ez is elég nagy baj, nem? Az ellenszerét sem tudom.
- Nem haragszok.
*Mosolyog a nőre kedvesen, hiszen egyáltalán nem sértődött meg. Nem igazán tudja, hogy mit tehetne, hogy ne szégyellje magát annyira a másik.*
- Igen, eléggé, de a lehetőségek is ott vannak.
*Mikor azt mondja a fél-elf, hogy nem tud kicsit lehervad a mosolya.*
- Nem baj, csak reménykedtem. Majd lesz valaki, aki segít, ha másért nem, hát aranyért biztosan. Nem, nem vagyok rosszul, azon kívül, hogy így nézek ki semmi rossz nem történt szerencsére, de hát ez is elég nagy baj, nem? Az ellenszerét sem tudom.
4168. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-06-27 14:38:28
Üzenet elküldve: 2016-06-27 14:38:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Ensem//
*Egyre halkul a kacaj, ahogy a férfi majdnem szigorú tekintettel várja végig, hogy végre befejezze a lány, azt, ami kifakadt belőle. Türelme meghozza gyümölcsét, Velnora kérdő tekintettel emeli újra a gnómra szemeit, pont, mikor egyértelműsíti a helyzetet.*
-Ó jaj, ez nagyon modortalan volt tőlem. Sajnálom.
*Látszik a tekintetén, hogy elszégyelli magát, ezúttal tényleg. Kipirosodik arca ahogy a füvet kezdi bámulni, amit Ensem tépked.*
-Gonoszak a városiak.
*Teszi a tárgyilagos megjegyzést, az eztán keletkezett lélegzetvételnyi csend alatt pedig alkalma támad végiggondolni, hogy maga sem mintapéldánya a civilizált létformának.*
-Hát sajnos nem tudok segíteni.
*Jelenti ki végül az egyértelműt. Talán nem mondott nagy hülyeséget korábban azzal a Namos fickóval, de most nem hozná fel a témát, még a végén megkéri, hogy kísérje el oda.*
-És -
*Kezd bele kérdésébe bizonytalanul.*
- és fáj valami? Vagy rosszul vagy?
*Aggódó tekintetét elemeli a szálakkal játszadozó ujjakról és újra a férfinek szegezi.*
*Egyre halkul a kacaj, ahogy a férfi majdnem szigorú tekintettel várja végig, hogy végre befejezze a lány, azt, ami kifakadt belőle. Türelme meghozza gyümölcsét, Velnora kérdő tekintettel emeli újra a gnómra szemeit, pont, mikor egyértelműsíti a helyzetet.*
-Ó jaj, ez nagyon modortalan volt tőlem. Sajnálom.
*Látszik a tekintetén, hogy elszégyelli magát, ezúttal tényleg. Kipirosodik arca ahogy a füvet kezdi bámulni, amit Ensem tépked.*
-Gonoszak a városiak.
*Teszi a tárgyilagos megjegyzést, az eztán keletkezett lélegzetvételnyi csend alatt pedig alkalma támad végiggondolni, hogy maga sem mintapéldánya a civilizált létformának.*
-Hát sajnos nem tudok segíteni.
*Jelenti ki végül az egyértelműt. Talán nem mondott nagy hülyeséget korábban azzal a Namos fickóval, de most nem hozná fel a témát, még a végén megkéri, hogy kísérje el oda.*
-És -
*Kezd bele kérdésébe bizonytalanul.*
- és fáj valami? Vagy rosszul vagy?
*Aggódó tekintetét elemeli a szálakkal játszadozó ujjakról és újra a férfinek szegezi.*
4167. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-06-27 14:20:01
Üzenet elküldve: 2016-06-27 14:20:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Velnora//
*Végigvárja a nő nevetését, teljesen fa arccal, utalva ezzel arra, hogy nem viccel. Persze, nem ismerik egymást, lehet, hogy fordított helyzetben Ensem is viccesnek találná. De nem vicces.*
- Sajnos nem vicc volt.
*Sóhajtja, majd ujjaival tépkedni kezdi a fűszálakat. Azon gondolkozik, hogy most elmondja-e, vagy nem. De végül rájön, hogy a nő talán tud segíteni neki, eddig becsületesnek tűnt, hátha.*
- A szüleim nagy alkimisták voltak, valakinek ez pedig nem tetszett. Mikor nem volt otthon valahogy bejutott a házba, összekeverte tudtunk kívül az italokat és én jártam rosszul. Szerencsém, hogy nagyobb baj ne történt. Vártam, hogy elmúljon a hatása, de csak nem múlt.
*Végigvárja a nő nevetését, teljesen fa arccal, utalva ezzel arra, hogy nem viccel. Persze, nem ismerik egymást, lehet, hogy fordított helyzetben Ensem is viccesnek találná. De nem vicces.*
- Sajnos nem vicc volt.
*Sóhajtja, majd ujjaival tépkedni kezdi a fűszálakat. Azon gondolkozik, hogy most elmondja-e, vagy nem. De végül rájön, hogy a nő talán tud segíteni neki, eddig becsületesnek tűnt, hátha.*
- A szüleim nagy alkimisták voltak, valakinek ez pedig nem tetszett. Mikor nem volt otthon valahogy bejutott a házba, összekeverte tudtunk kívül az italokat és én jártam rosszul. Szerencsém, hogy nagyobb baj ne történt. Vártam, hogy elmúljon a hatása, de csak nem múlt.
4166. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-06-27 10:59:47
Üzenet elküldve: 2016-06-27 10:59:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*A nyíl okozta riadalom tetszik neki, ám valami még sincs rendben. Hirtelen zavarni kezdi valami a másikkal kapcsolatban, arra azonban nemigen jön rá, hogy mi. Furcsa, szokatlan érzés, már-már bosszantó. Az, hogy őt valaki más valamije zavarja, nem megszokott. Főleg, hogy azt sem tudja, mi. Aztán elhangzik a férfi megjegyzése, mire szája sarka idegesen rándul egyet. Ekkora bolondot még nem látott. Azt kívánja, bár halott lenne, ahogyan azt képzeli, utána azonban eszébe jut, hogy ha a férfi holtában látja őt, akkor vélhetően ő is erre a sorsra jut. Ez a lehetőség nem fordulhat elő. Még mit nem! Arról nem is beszélve, hogy mégis ki jogosította fel ezt a halom vízzel áztatott trágyára emlékeztető valamit, hogy róla ábrándozhasson? Ő nem, márpedig erre csak ő adhat engedélyt.*
- Ennyi ideig távol voltál, még életben vagy, erre azt hiszed, tényleg megmérgeztelek? Azt hiszed, pazarolnék egy magadfajta ocsmány bélféregre a drága méregből? – *kérdi ridegen.
A fickó határozottan túl sokat képzel magáról, ennek ellenére, valami még mindig túl furcsa benne. Nyomasztó érzés fogja el, mi az unalommal kezd vetekedni, ugyanakkor ha ránéz az alakra, az mintha itt sem lenne. Erről tanúskodik a késett válasz is, mit rövid, zavartnak tűnő állapot előz meg a kérdés miatt. Irseld egyszerűen nem érti. Közelebb megy, leguggol elé, hogy úgy tanulmányozza, rá meredve szürkéivel, enyhén oldalra billentett fejjel. Közben egyik mancsával a korábban sebzett lábon matat, tapintással vizsgálgatva annak állapotát, ha pedig teheti, bele is mélyeszti ujjait a sérülésbe, csak hogy láthassa az erre kapott reakciót.*
- Mégis mi az, hogy nincs? Mi az, hogy vége? Azért vártam eddig, hogy ne legyen semmi?
*Felháborodása, dühe, meg még ki tudja mije, újra a felszínre tör. Ez már cseppet sem vicces. Itt egy fickó, aki mintha teljesen lemondott volna az életről. Se egy bocsánat, se egy élni vágyó esdeklés, se a halál ellen való felnyikkanás, semmi. Semmi olyan, mi korábbi találkozásukkor állandónak volt mondható. Hunyorogva bámul szemeibe, keresve benne valamit, valami olyat, ami azt mutatja, érdemes lenne vele foglalkozni még, csakhogy nem talál. Még kínozni sem érné meg. Nem, amíg ilyen állapotban van, ahhoz azonban nincs kedve, hogy kifaggassa, vagy lelki sebeket pátyolgatva visszarángassa az életbe a holtat. Elereszti lábát, felkel, eltávolodik, hogy néhány lépésnyi táv felvétele után nézzen vissza az ücsörgőre.*
- Elmehetsz! Végeztem veled! Semmi értelme olyasvalakivel foglalkozni, aki nincs itt - *magyaráz.
Várja, hogy felkeljen, hogy összeszedje magát és leléceljen. Karjait bosszúsan fonja keresztbe mellei alatt, miközben fogait idegesen szorítja össze. Ennyit várt, a semmiért. Azért, hogy láthasson egy visszatérő valamit, amivel szemben elég gyorsan elveszítette az érdeklődését, hála új viselkedésének.*
*A nyíl okozta riadalom tetszik neki, ám valami még sincs rendben. Hirtelen zavarni kezdi valami a másikkal kapcsolatban, arra azonban nemigen jön rá, hogy mi. Furcsa, szokatlan érzés, már-már bosszantó. Az, hogy őt valaki más valamije zavarja, nem megszokott. Főleg, hogy azt sem tudja, mi. Aztán elhangzik a férfi megjegyzése, mire szája sarka idegesen rándul egyet. Ekkora bolondot még nem látott. Azt kívánja, bár halott lenne, ahogyan azt képzeli, utána azonban eszébe jut, hogy ha a férfi holtában látja őt, akkor vélhetően ő is erre a sorsra jut. Ez a lehetőség nem fordulhat elő. Még mit nem! Arról nem is beszélve, hogy mégis ki jogosította fel ezt a halom vízzel áztatott trágyára emlékeztető valamit, hogy róla ábrándozhasson? Ő nem, márpedig erre csak ő adhat engedélyt.*
- Ennyi ideig távol voltál, még életben vagy, erre azt hiszed, tényleg megmérgeztelek? Azt hiszed, pazarolnék egy magadfajta ocsmány bélféregre a drága méregből? – *kérdi ridegen.
A fickó határozottan túl sokat képzel magáról, ennek ellenére, valami még mindig túl furcsa benne. Nyomasztó érzés fogja el, mi az unalommal kezd vetekedni, ugyanakkor ha ránéz az alakra, az mintha itt sem lenne. Erről tanúskodik a késett válasz is, mit rövid, zavartnak tűnő állapot előz meg a kérdés miatt. Irseld egyszerűen nem érti. Közelebb megy, leguggol elé, hogy úgy tanulmányozza, rá meredve szürkéivel, enyhén oldalra billentett fejjel. Közben egyik mancsával a korábban sebzett lábon matat, tapintással vizsgálgatva annak állapotát, ha pedig teheti, bele is mélyeszti ujjait a sérülésbe, csak hogy láthassa az erre kapott reakciót.*
- Mégis mi az, hogy nincs? Mi az, hogy vége? Azért vártam eddig, hogy ne legyen semmi?
*Felháborodása, dühe, meg még ki tudja mije, újra a felszínre tör. Ez már cseppet sem vicces. Itt egy fickó, aki mintha teljesen lemondott volna az életről. Se egy bocsánat, se egy élni vágyó esdeklés, se a halál ellen való felnyikkanás, semmi. Semmi olyan, mi korábbi találkozásukkor állandónak volt mondható. Hunyorogva bámul szemeibe, keresve benne valamit, valami olyat, ami azt mutatja, érdemes lenne vele foglalkozni még, csakhogy nem talál. Még kínozni sem érné meg. Nem, amíg ilyen állapotban van, ahhoz azonban nincs kedve, hogy kifaggassa, vagy lelki sebeket pátyolgatva visszarángassa az életbe a holtat. Elereszti lábát, felkel, eltávolodik, hogy néhány lépésnyi táv felvétele után nézzen vissza az ücsörgőre.*
- Elmehetsz! Végeztem veled! Semmi értelme olyasvalakivel foglalkozni, aki nincs itt - *magyaráz.
Várja, hogy felkeljen, hogy összeszedje magát és leléceljen. Karjait bosszúsan fonja keresztbe mellei alatt, miközben fogait idegesen szorítja össze. Ennyit várt, a semmiért. Azért, hogy láthasson egy visszatérő valamit, amivel szemben elég gyorsan elveszítette az érdeklődését, hála új viselkedésének.*
4165. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-06-26 10:15:24
Üzenet elküldve: 2016-06-26 10:15:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Ensem//
-Tudja ilyen kedves fiatalembernek szívesen segít az ember lánya.
*Mosolyog az ekkor még embernek hitt férfire.*
-Nagy ám, puszta akaratával képes felfoghatatlan dolgokra.
~Legalábbis gondolom.~
*Érzi, hogy kezd kicsit mélyre sűlyedni a hazugságban és, hogy ideje más vizekre evezni. Érdeklődve figyeli, mikor ezen gondolatokkal párhuzamosan a férfi, a kérdésnek megfelelően magáról kezd el beszélni, viszont amit állít, az egyenesen hihetetlen.*
-Micsoda?
*Egy pillanatra meglepődik, de mikor ráeszmél, hogy ez valami tréfa lesz, kacagni kezd.*
-Tudja ilyen kedves fiatalembernek szívesen segít az ember lánya.
*Mosolyog az ekkor még embernek hitt férfire.*
-Nagy ám, puszta akaratával képes felfoghatatlan dolgokra.
~Legalábbis gondolom.~
*Érzi, hogy kezd kicsit mélyre sűlyedni a hazugságban és, hogy ideje más vizekre evezni. Érdeklődve figyeli, mikor ezen gondolatokkal párhuzamosan a férfi, a kérdésnek megfelelően magáról kezd el beszélni, viszont amit állít, az egyenesen hihetetlen.*
-Micsoda?
*Egy pillanatra meglepődik, de mikor ráeszmél, hogy ez valami tréfa lesz, kacagni kezd.*
4164. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-06-25 19:29:53
Üzenet elküldve: 2016-06-25 19:29:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lenaney//
*Zeekx valóban egy másik világban van és azt, hogy valaki azért megölje mert éppen úgy támadt kedve nem tudja elhinni.*
-Akarják az életem? De annak meg semmi értelme. A többi megszerzéséhez sem kell erőszak hisz anélkül is megkapják ha elveszik. Információim meg nincsenek is hisz csak egy vándor pap vagyok.
*Neveti a feltételezést is. A következő kérdésre bólint. Rég járja már a világot. Nem számolja mióta, de rég.*
-Rég. Volt már többször is. Volt, hogy haragítottam meg valakit volt, hogy ki akartak rabolni, de elfutottam vagy odaadtam amit kértek. Kivéve mikor felbosszantottam valakit. Akkor elfutottam vagy kerestem egy helyet ahova elbújhatok. Még nem kaptak el. Egyébként általában mindenki szívesen szokott fogadni és sokan sok mindent elnéznek nekem mert pap vagyok. Volt már olyan is, hogy banditák ezért nem fosztottak ki.
*Zeekx valóban egy másik világban van és azt, hogy valaki azért megölje mert éppen úgy támadt kedve nem tudja elhinni.*
-Akarják az életem? De annak meg semmi értelme. A többi megszerzéséhez sem kell erőszak hisz anélkül is megkapják ha elveszik. Információim meg nincsenek is hisz csak egy vándor pap vagyok.
*Neveti a feltételezést is. A következő kérdésre bólint. Rég járja már a világot. Nem számolja mióta, de rég.*
-Rég. Volt már többször is. Volt, hogy haragítottam meg valakit volt, hogy ki akartak rabolni, de elfutottam vagy odaadtam amit kértek. Kivéve mikor felbosszantottam valakit. Akkor elfutottam vagy kerestem egy helyet ahova elbújhatok. Még nem kaptak el. Egyébként általában mindenki szívesen szokott fogadni és sokan sok mindent elnéznek nekem mert pap vagyok. Volt már olyan is, hogy banditák ezért nem fosztottak ki.
4163. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-06-25 19:11:58
Üzenet elküldve: 2016-06-25 19:11:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Zeekx//
*Nem érti, mégis hogy hiheti azt, hogyha nem csinál semmi rosszat, akkor vele sem történhet semmi rossz. Megélt már tizenkilenc évet a fiú, de a világról fogalma sincs.*
-Kedves, hogy ezt hiszed, de a világ nem így működik. *Megpróbálja meggyőzni a papot, de nem valószínű, hogy sikerülni fog.* Ha mindenki olyan lenne, mint te, igazad lenne. De nem mindenki olyan. Vannak, akiket nem érdekel, jó vagy-e vagy rossz, bántottad-e őket vagy sem. Csak az számít, akarnak-e tőled valamit: pénzt, ruhát, információt vagy az életed, és általában ezeket az embereket nem lehet azzal meggyőzni, hogy te nem tettél semmit ellenük. Nem kell nyomós indok, hogy bántsanak.
*Röviden ennyit tud hozzáfűzni, nem szeretne túl hosszúra nyújtani egy olyan beszélgetést, amit a partnere egyáltalán nem élvez.*
-Mióta járod a világot? *Teszi fel a következő kérdést.* Elég rég óta, nem? S nem találkoztál soha senkivel, aki el akart volna kapni?
*Ez meglepő, azt hinné, a naiv fiúcskák népszerűek az ilyen aljadékok között.*
*Nem érti, mégis hogy hiheti azt, hogyha nem csinál semmi rosszat, akkor vele sem történhet semmi rossz. Megélt már tizenkilenc évet a fiú, de a világról fogalma sincs.*
-Kedves, hogy ezt hiszed, de a világ nem így működik. *Megpróbálja meggyőzni a papot, de nem valószínű, hogy sikerülni fog.* Ha mindenki olyan lenne, mint te, igazad lenne. De nem mindenki olyan. Vannak, akiket nem érdekel, jó vagy-e vagy rossz, bántottad-e őket vagy sem. Csak az számít, akarnak-e tőled valamit: pénzt, ruhát, információt vagy az életed, és általában ezeket az embereket nem lehet azzal meggyőzni, hogy te nem tettél semmit ellenük. Nem kell nyomós indok, hogy bántsanak.
*Röviden ennyit tud hozzáfűzni, nem szeretne túl hosszúra nyújtani egy olyan beszélgetést, amit a partnere egyáltalán nem élvez.*
-Mióta járod a világot? *Teszi fel a következő kérdést.* Elég rég óta, nem? S nem találkoztál soha senkivel, aki el akart volna kapni?
*Ez meglepő, azt hinné, a naiv fiúcskák népszerűek az ilyen aljadékok között.*
4162. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-06-25 10:54:20
Üzenet elküldve: 2016-06-25 10:54:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Úgy érzi sikerrel járt. Nem csupán önmaga szükségeleteit sikerült kielégíteni, hanem főképp a lányét, aki most faképnél hagyja. Mihelyst magára marad, megelégedő mosoly fakad arcán. Aki most látná, biztosan azt gondolná, hogy ördögvigyort füstölt ezt meglőzőleg.
Ebben a mámorban hátát egy fához döntve elszunyókál, addig amíg valaki fel nem ébreszti vagy fel nem ébred, hogy a hasára süt a holdvilág.*
A hozzászólás írója (Ma'Djar Urakh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.25 10:54:36
Ebben a mámorban hátát egy fához döntve elszunyókál, addig amíg valaki fel nem ébreszti vagy fel nem ébred, hogy a hasára süt a holdvilág.*
A hozzászólás írója (Ma'Djar Urakh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.25 10:54:36
4161. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-06-24 21:03:54
Üzenet elküldve: 2016-06-24 21:03:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Velnora//
- Köszönök a segítséget.
*Bólint mosolyogva, talán nincs is annyira elveszve a helyzet. Amég nem ér rá a mágus talán összegyűjthet egy kis pénzt, hogy ki tudja fizetni.*
- Mágusrend? Akkor biztosan nagy hatalma van.
*Lehet, hogy meg tudja tenni, amit Ensem szeretne tőle. Akkor talán hazamehetne. Vagy nem, lehet, hogy már tenné meg. Mindenesetre visszakapná a régi énét.*
- Ó, hát ez egy kicsit személyes. De hát... te becsületes nőnek tűnsz.
*Ensem nem vett észre semmi furcsán Velnora, így egyelőre megbízik benne. Talán elmondja neki? Ne mondja?*
- Tudod én gnóm vagyok.
- Köszönök a segítséget.
*Bólint mosolyogva, talán nincs is annyira elveszve a helyzet. Amég nem ér rá a mágus talán összegyűjthet egy kis pénzt, hogy ki tudja fizetni.*
- Mágusrend? Akkor biztosan nagy hatalma van.
*Lehet, hogy meg tudja tenni, amit Ensem szeretne tőle. Akkor talán hazamehetne. Vagy nem, lehet, hogy már tenné meg. Mindenesetre visszakapná a régi énét.*
- Ó, hát ez egy kicsit személyes. De hát... te becsületes nőnek tűnsz.
*Ensem nem vett észre semmi furcsán Velnora, így egyelőre megbízik benne. Talán elmondja neki? Ne mondja?*
- Tudod én gnóm vagyok.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587