Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 198 (3941. - 3960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3960. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-23 17:08:08
Üzenet elküldve: 2016-04-23 17:08:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Selyem és vászon //
*Ahogyan kiérnek a tisztásra, Rhebosse kiválaszt egy kellemesnek tűnő részt, és leteríti a magával hozott pokrócot. Lám, milyen hasznos kis darab; ruha, álca és… pokróc is. A vörös letérdel és szépen elegyengeti az összes sarkát piknikhelyüknek, majd törökülésbe vágja magát és várja, hogy Aelala is csatlakozzon. Ahogy a másik megszabadítja a dugótól a Szüzek Mosolyát, a lány nyúl is a palackért.*
- A sikeres üzletre! És... *Elhallgat, aztán rövid gondolkodás után hozzáteszi:* Igen.
*Aztán meghúzza a palackot és iszik, csak iszik, meg iszik, és még mindig iszik, mire aztán végre leválik szájáról az üvegé, és igen úrilányosan böffent egy nagyot.*
- Hűha.
*Átnyújtja az italt Aelalának, és figyeli, ahogyan Lord Bozont elugrabugrál tőlük.*
- Hát valamiből meg kell élni, egy kocsmában pedig biztos, hogy szórakozni vágyó közönségre talál az ember.
*A mókus ide szagol-oda szagol. Nem is olyan rég, ott ült Bato a földön, vérző vállal. Rhebosse tekintetét a fák távoli vonalára emeli, a lombok pedig különösen barátságosan ringatóznak nem úgy, mintha mélyükön sötét titkok és gonosztevők rejtőznének.
A cselédlány felhorkant a kérdés hallatán.*
- Múlatom? Azért nem annyira. Egy nemesi házban szolgálok. Lakáj, pohárnok, takarítónő. Ha úgy tetszik, mindenes cseléd. *Gondterhelten fanyalog, majd amint tudatában lesz arckifejezésének, helyesbít.* Nem mintha nem volna jó. Az úr tisztességes, jól fizet és a rend tagjai közt is vannak barátaim. Néha olyan, mintha nem is lennék szolgáló. De… *A lány megrázza a fejét, mintha a hideg rázná ki.* Az az érzésem furcsa dolgok folynak.
*Kissé titokzatosan hangzik a megállapítás, de hát mit mondhatna? Hogy némelyik mágus bogarasabb, mint egy kétnapos dög? Hogy egy valószínűleg közveszélyes kis lényt fogadott a bizalmába aki félő, hogy bármelyik pillanatban képes volna vérengző vadállatként szétcsapni a rendtagok közt? Vagy hogy az egyik szoba egy kínzókamrára hajaz?*
*Ahogyan kiérnek a tisztásra, Rhebosse kiválaszt egy kellemesnek tűnő részt, és leteríti a magával hozott pokrócot. Lám, milyen hasznos kis darab; ruha, álca és… pokróc is. A vörös letérdel és szépen elegyengeti az összes sarkát piknikhelyüknek, majd törökülésbe vágja magát és várja, hogy Aelala is csatlakozzon. Ahogy a másik megszabadítja a dugótól a Szüzek Mosolyát, a lány nyúl is a palackért.*
- A sikeres üzletre! És... *Elhallgat, aztán rövid gondolkodás után hozzáteszi:* Igen.
*Aztán meghúzza a palackot és iszik, csak iszik, meg iszik, és még mindig iszik, mire aztán végre leválik szájáról az üvegé, és igen úrilányosan böffent egy nagyot.*
- Hűha.
*Átnyújtja az italt Aelalának, és figyeli, ahogyan Lord Bozont elugrabugrál tőlük.*
- Hát valamiből meg kell élni, egy kocsmában pedig biztos, hogy szórakozni vágyó közönségre talál az ember.
*A mókus ide szagol-oda szagol. Nem is olyan rég, ott ült Bato a földön, vérző vállal. Rhebosse tekintetét a fák távoli vonalára emeli, a lombok pedig különösen barátságosan ringatóznak nem úgy, mintha mélyükön sötét titkok és gonosztevők rejtőznének.
A cselédlány felhorkant a kérdés hallatán.*
- Múlatom? Azért nem annyira. Egy nemesi házban szolgálok. Lakáj, pohárnok, takarítónő. Ha úgy tetszik, mindenes cseléd. *Gondterhelten fanyalog, majd amint tudatában lesz arckifejezésének, helyesbít.* Nem mintha nem volna jó. Az úr tisztességes, jól fizet és a rend tagjai közt is vannak barátaim. Néha olyan, mintha nem is lennék szolgáló. De… *A lány megrázza a fejét, mintha a hideg rázná ki.* Az az érzésem furcsa dolgok folynak.
*Kissé titokzatosan hangzik a megállapítás, de hát mit mondhatna? Hogy némelyik mágus bogarasabb, mint egy kétnapos dög? Hogy egy valószínűleg közveszélyes kis lényt fogadott a bizalmába aki félő, hogy bármelyik pillanatban képes volna vérengző vadállatként szétcsapni a rendtagok közt? Vagy hogy az egyik szoba egy kínzókamrára hajaz?*
3959. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-23 16:07:36
Üzenet elküldve: 2016-04-23 16:07:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Selyem és vászon//
-Piknik? Milyen remek ötlet! *mondja elragadtatva útközben, s mikor megérkeznek elégedetten néz körbe a napsütötte tisztáson. Megvárja szépen, hogy Rhebosse leterítse a pokrócot és helyet foglaljon rajta, ekkor ül csak mellé.
Tarsolyából elővarázsol egy dugóhúzót, gyakorlott mozdulattal kibontja az első üveget és a vörös felé nyújtja.*
-A sikeres üzletre és erre a szép napra! Ne hagyjuk, hogy mindenféle kocsmárosok beárnyékolják! *mondja el rögtönzött pohárköszöntőjét. Ezután leveszi a cipőjét, lelógatja a lábát a pokrócról és kellemes mozdulattal belefúrja lábujjait a burjánzó fűbe. Eközben Lord Bozont felfedező útra indul a környéken, fajára jellemző, hullámzó-ugráló futással, amit a fekete hajú nő kedvtelve néz.*
-Régebben sokat zenéltem kocsmákban... talán újra azt kéne tennem. *ha Rhebosse időközben visszaadta neki a palackot, ábrándos arccal meghúzza azt.*
-Tényleg, nem is kérdeztem, kegyed mivel múlatja az idejét ebben a csodás városkában?
-Piknik? Milyen remek ötlet! *mondja elragadtatva útközben, s mikor megérkeznek elégedetten néz körbe a napsütötte tisztáson. Megvárja szépen, hogy Rhebosse leterítse a pokrócot és helyet foglaljon rajta, ekkor ül csak mellé.
Tarsolyából elővarázsol egy dugóhúzót, gyakorlott mozdulattal kibontja az első üveget és a vörös felé nyújtja.*
-A sikeres üzletre és erre a szép napra! Ne hagyjuk, hogy mindenféle kocsmárosok beárnyékolják! *mondja el rögtönzött pohárköszöntőjét. Ezután leveszi a cipőjét, lelógatja a lábát a pokrócról és kellemes mozdulattal belefúrja lábujjait a burjánzó fűbe. Eközben Lord Bozont felfedező útra indul a környéken, fajára jellemző, hullámzó-ugráló futással, amit a fekete hajú nő kedvtelve néz.*
-Régebben sokat zenéltem kocsmákban... talán újra azt kéne tennem. *ha Rhebosse időközben visszaadta neki a palackot, ábrándos arccal meghúzza azt.*
-Tényleg, nem is kérdeztem, kegyed mivel múlatja az idejét ebben a csodás városkában?
3958. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-22 22:01:33
Üzenet elküldve: 2016-04-22 22:01:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A múlt hídjai //
*Csendjével tiszteli meg a leány gyászát. Ha szörnyeteget is szeretett, bizonyosan szerette, ebben nem cáfolhatta meg a remete tanítványának beszámolóját. Míg Ydriss könnyáztatta vonásaira kiül a fájdalom, a harag, az elárultság és a kétségbeesés, Alarand tekintete tiszta marad. Békés, időtlen kifejezés uralja a nemes ábrázatot. Nem érez elégtételt, amiért a mélységi kézre került. Nem adja át magát a bosszú émelyítően édes érzésének. Felette áll ezeknek a hívságoknak, melyek még oly könnyen ragadják el az ifjonti szellemet.
Mindennek ára van. A mélységinek is meg kell fizetnie a tetteiért. Így van rendjén.
Ydriss menekülőre fogja, ő pedig nem is próbálja meg visszatartani. Miért tenné? Sóhajtva pillant a lány után, s csak remélni tudja, hogy ha fájdalma leülepszik, megtalálja majd az útját, mely boldog, teljes élethez vezeti. A lány könnyeit, menekülését Alarand a belátás mérlegére írja, s ez valamelyest enyhet ad a szívének. Jobb, hogy megtudta. Az igazság nehéz teher, de magát csapja be, aki e felelősséget megpróbálja kikerülni.
Idővel talán neki is megbocsát e rőt gyermek, s leteszi a harag koloncát. Reméli, hogy viszontláthatják még, hogy fényt hozhat még a családja körébe. Elég erőt lát benne hozzá. Nem, Ydriss már bizonyosan nem fog végleg hazatérni. De Alarand hisz benne, hogy emelt fővel, egyenes derékkal látja majd újra. Olyan nőként, aki megbékélt magával és büszke arra, akivé lett.
Hátat fordít ő is a városnak. Ideje visszatérnie az övéihez. Lesz tennivalója bőven, míg eme ártalmas hullámokat elsimítja.*
*Csendjével tiszteli meg a leány gyászát. Ha szörnyeteget is szeretett, bizonyosan szerette, ebben nem cáfolhatta meg a remete tanítványának beszámolóját. Míg Ydriss könnyáztatta vonásaira kiül a fájdalom, a harag, az elárultság és a kétségbeesés, Alarand tekintete tiszta marad. Békés, időtlen kifejezés uralja a nemes ábrázatot. Nem érez elégtételt, amiért a mélységi kézre került. Nem adja át magát a bosszú émelyítően édes érzésének. Felette áll ezeknek a hívságoknak, melyek még oly könnyen ragadják el az ifjonti szellemet.
Mindennek ára van. A mélységinek is meg kell fizetnie a tetteiért. Így van rendjén.
Ydriss menekülőre fogja, ő pedig nem is próbálja meg visszatartani. Miért tenné? Sóhajtva pillant a lány után, s csak remélni tudja, hogy ha fájdalma leülepszik, megtalálja majd az útját, mely boldog, teljes élethez vezeti. A lány könnyeit, menekülését Alarand a belátás mérlegére írja, s ez valamelyest enyhet ad a szívének. Jobb, hogy megtudta. Az igazság nehéz teher, de magát csapja be, aki e felelősséget megpróbálja kikerülni.
Idővel talán neki is megbocsát e rőt gyermek, s leteszi a harag koloncát. Reméli, hogy viszontláthatják még, hogy fényt hozhat még a családja körébe. Elég erőt lát benne hozzá. Nem, Ydriss már bizonyosan nem fog végleg hazatérni. De Alarand hisz benne, hogy emelt fővel, egyenes derékkal látja majd újra. Olyan nőként, aki megbékélt magával és büszke arra, akivé lett.
Hátat fordít ő is a városnak. Ideje visszatérnie az övéihez. Lesz tennivalója bőven, míg eme ártalmas hullámokat elsimítja.*
3957. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-22 15:03:37
Üzenet elküldve: 2016-04-22 15:03:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Az első próba//
*Nagyon régen nem járt már erre, pedig volt idő amikor minden nap erre jött futni. Mostanában inkább csak a barakkban gyakorol, testedzésből meg a következő napokban akad majd bőven. Valószínűleg sok is, tehát szívesebben használná maradék nyugalmát egy kis pihenésre, és a szép kis ligettől is elköszönne ha már nemsokára elhagyja a várost. A fák szélétől beljebb merészkedik hogy a napra ülhessen ki, kényelmesen helyet foglal, lehunyja a szemeit, és meditál egy kicsit. Elérkezettnek látja az időt hogy végre próbát merjen tenni, felkeresi egy régi ismerősét aki talán segítségére lehet munkájában. Felidézi magában az arcát, a hangját, majd belekezd a varázslatba és megpróbál kapcsolatot teremteni vele.*
~Syma? Hallasz engem? Ne ijedj meg, Jezabiel vagyok.~
A varázsló szemét becsukja, majd elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel. A célpont mindenképp megérzi, hogy valaki más is hallja gondolatait, de nem tudja megmondani, hogy kicsoda. Ha a mágus kinyitja a szemét, a varázslat megszűnik.
*Nagyon régen nem járt már erre, pedig volt idő amikor minden nap erre jött futni. Mostanában inkább csak a barakkban gyakorol, testedzésből meg a következő napokban akad majd bőven. Valószínűleg sok is, tehát szívesebben használná maradék nyugalmát egy kis pihenésre, és a szép kis ligettől is elköszönne ha már nemsokára elhagyja a várost. A fák szélétől beljebb merészkedik hogy a napra ülhessen ki, kényelmesen helyet foglal, lehunyja a szemeit, és meditál egy kicsit. Elérkezettnek látja az időt hogy végre próbát merjen tenni, felkeresi egy régi ismerősét aki talán segítségére lehet munkájában. Felidézi magában az arcát, a hangját, majd belekezd a varázslatba és megpróbál kapcsolatot teremteni vele.*
~Syma? Hallasz engem? Ne ijedj meg, Jezabiel vagyok.~
A varázsló szemét becsukja, majd elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel. A célpont mindenképp megérzi, hogy valaki más is hallja gondolatait, de nem tudja megmondani, hogy kicsoda. Ha a mágus kinyitja a szemét, a varázslat megszűnik.
3956. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-21 23:16:57
Üzenet elküldve: 2016-04-21 23:16:57
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Nyughatatlan mandula//
*A tervek dugába dőlésében általában nincs semmi kudarc. Pusztán új lehetőség támad újak kitervelésére, ennyi az egész.*
- Nem is tudom. Talán majd bele a napnyugtába. Egész jól mutatnék úgy *mosolyodik el. Valahogy mindig jó kedve kerekedik Manuritól, igazi vigyorcsalogató. Fél szeme azért már a kijelölt új célon. Kellőképpen izgalmasnak tűnik.*
- Hogyne látnám. Még a madarat is, a negyedik ágon *füllent, de csak azért, hogy igazodjon a hangulathoz.*
- Részemről akár indulhatunk is!
*Sokat nem készülődik. Pár mély levegővétel, aztán már indulhat is kis versenyük. Háromtól számol visszafelé.*
- Rajta! *süvölt, amikor a végére ér. Lábai óraműként mozdulnak, hogy megadja a jelet a névtelennek, orra kitágul, felsőteste megemelkedik. Aztán az alatta lévő eleven izomgolyó megiramodik a távoli forduló irányába.*
*A tervek dugába dőlésében általában nincs semmi kudarc. Pusztán új lehetőség támad újak kitervelésére, ennyi az egész.*
- Nem is tudom. Talán majd bele a napnyugtába. Egész jól mutatnék úgy *mosolyodik el. Valahogy mindig jó kedve kerekedik Manuritól, igazi vigyorcsalogató. Fél szeme azért már a kijelölt új célon. Kellőképpen izgalmasnak tűnik.*
- Hogyne látnám. Még a madarat is, a negyedik ágon *füllent, de csak azért, hogy igazodjon a hangulathoz.*
- Részemről akár indulhatunk is!
*Sokat nem készülődik. Pár mély levegővétel, aztán már indulhat is kis versenyük. Háromtól számol visszafelé.*
- Rajta! *süvölt, amikor a végére ér. Lábai óraműként mozdulnak, hogy megadja a jelet a névtelennek, orra kitágul, felsőteste megemelkedik. Aztán az alatta lévő eleven izomgolyó megiramodik a távoli forduló irányába.*
3955. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-21 23:04:27
Üzenet elküldve: 2016-04-21 23:04:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyughatatlan mandula//
-Nem ez lenne az első. *Vág vissza, bár annyira azért nem merész hogy kijelentse: tudja kezelni a kudarcait. Inkább csak megszokta őket, elég baráti már a viszonyuk ahhoz, hogy ne akarjon minden áron harcolni velük és ellenük.*
-Már így is el vagy szállva, hova szeretnél még vitorlázni?
*Ezt már nem állhatja meg nevetés nélkül, ugyanakkor figyelme a férfié.*
-Mi abban a kihívás? Azt a tölgyet kerülve forduljunk! Látod? Egész kint van a fasorból...
~De egyszerre csak egyikünk fér el mellette.~
*Ha megbizonyosodott róla, hogy egyről beszélnek, akkor ő is a rajthoz áll és izgatottan várja a verseny kezdetét.*
-Na?
-Nem ez lenne az első. *Vág vissza, bár annyira azért nem merész hogy kijelentse: tudja kezelni a kudarcait. Inkább csak megszokta őket, elég baráti már a viszonyuk ahhoz, hogy ne akarjon minden áron harcolni velük és ellenük.*
-Már így is el vagy szállva, hova szeretnél még vitorlázni?
*Ezt már nem állhatja meg nevetés nélkül, ugyanakkor figyelme a férfié.*
-Mi abban a kihívás? Azt a tölgyet kerülve forduljunk! Látod? Egész kint van a fasorból...
~De egyszerre csak egyikünk fér el mellette.~
*Ha megbizonyosodott róla, hogy egyről beszélnek, akkor ő is a rajthoz áll és izgatottan várja a verseny kezdetét.*
-Na?
3954. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-21 22:57:34
Üzenet elküldve: 2016-04-21 22:57:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A múlt hídjai //
*Az ösztönök olykor furcsán működnek, ám sosem lebecsülendőek. Hiába merül el a fájdalomban és bűntudatban a lány, hiába töltik ki ezek minden gondolatát, elméje egy biztos zugában azonnal felriad valami, s kongatni kezdi a vészharangokat. Légy résen, te lány, mert itt valami készülőben van, itt valami történt.
Értetlen tekintettel néz fel Alarandra, ám a barna szemekben van valami, aminek korábban nem volt helye, ha törzse egy tagjával beszélt. Gyanakvás.
Hiába vési emlékezetébe a szavakat, melyekkel hazatalálhat majd, mindez mellékessé vált a szívét szorongató feszültség miatt. Majd megérted. A barna tekintetből egyértelműen kiolvasható a vádló kérdés, mit tettél?
A külvilág számára szinte teljesen megszűnt, csupán Ahel halk morranása jelzi neki, már nincsenek egyedül. A kölyök csendben fogadta az elöljáró jelenlétét, hiába viselkedett furcsán a gazdája a férfi közelében. Ám a lovasokat már jóval több gyanakvással fogadja, s nem is rest kivillantani hegyes kis fogait. Merjen csak bármelyik közelebb jönni, legyen bármekkora óriás is, nem fogja hagyni, hogy a gazdájának baja essen.
Ydriss maga előbb meglepve konstatálja a lovasok feltűnését. Vadászok, de nem azok közül való, akikkel gyakran beszélt volna. Hát persze, az elöljárót biztos, hogy nem engedték volna el egyedül, még ha parancsba is adta volna a törzs minden tagjának, hogy ne kövessék. Azonban ahogy viselkednek vele, mintha újabb tőrt döfnének a szívébe. Bármikor visszatérhet... ezek a szavak visszhangzanak a fejében, ám a károgó hang is becsatlakozik a beszélgetésbe. Hát persze, bármikor visszamehetsz, s máris kaptál egy kis ízelítőt, hogy mi fog várni téged.
A hirtelen témaváltás kicsit kizökkenti ebből az újabb csapásból, ám egyúttal a gyanakvásának is új erőt ad. Miért kezd bele ebbe a történetbe? Észak. Egyetlen, rövidke szó, mely most az egyik legvészjóslóbb jellé vált. Nem szólal meg, csupán egy apró bólintással jelzi, emlékszik rá. Az elöljáró húga népük egy északi tagjához ment hozzá, ám a frigy nem tarthatott sokáig. Alarand hat évvel ezelőtt látogatás helyett már csupán temetni mehetett testvérét, ám a részleteket nem tudta. Mostanáig.
A fájdalom újfent elemi erővel hasít belé. Vajon mennyit fog még kibírni, mielőtt összeroppan? Mielőtt józan eszét végképp maga alá temeti a förgeteg? A D'rake fivérek. Nem, nem ő volt, ebben biztos. Nem ő tette. Egy másik harcos, vagy a kegyetlen báty. Nem kétli, hogy ott volt, hiszen bevallotta, a mellkasán a tetovált rovások mind egy-egy kioltott életet jelez a lány népéből. A károgó hang ekkor csap le ismét. Vajon ő az egyik? Az elöljáró húga is ott díszeleg a sorban?
Először nem is pillant le a kezébe, csak mikor egy ismerős formát érez a tenyerén, kapja oda pillantását. Egy fekete gyűrű.
A világ mintha hirtelen fordulna vele egyet, majd még egyet és még egyet. Bámulatos, hogy mennyiféle fájdalom létezik, s ezek milyen széles palettáját ismerhette meg a lány egyetlen év leforgása alatt.
A testvér iránt érzett féltés, a veszély, hogy elragadja őt a zord a halál. A félelem, mely kilátástalan jövővel kecsegtet. Az árulás, amit olyasvalaki tesz, akit közel engedtél a szívedhez. És most a veszteség, a gyász, hogy akit társadnak választottál, aki a mindent jelentette, már nincs. A halál vezette át a túlvilágra, de más parancsára.
Észre sem vette, mikor eredtek el a könnyei. Ám a marcangoló, emésztő fájdalom, az érzés, mintha kitépték volna a szívét, egy alattomos bestiát szabadít el. Mert ha nincs szív, harag, a düh a legiszonytatóbb szörnyeteggé tud válni. Újabb és újabb könnycsepp gördül le arcán, ám a tekintetében már a harag vad lángjai lobognak.
Majd megérted. Hát ezt akarta. Bosszú. Pontosan tudta, kicsoda a hím, és vele csak macska-egér játékot játszott. Visszatérhet, visszavárják... hazugság az egész! Nem hozott magával fegyvert, s talán ez az elöljáró szerencséje, mert fittyet hányva a következményekre, hogy a vadászok még a közelben lehetnek, bizony könnyen meglehet, használta volna azt az acélfejű lándzsát. Így azonban némán indul meg, futva, s nem hagyja magát feltartóztatni. Ha a férfi mégis próbálná marasztalni, kitépi magát a kezéből, mindent megtesz, hogy szabaduljon. Csak el onnan, el tőle messze.*
*Az ösztönök olykor furcsán működnek, ám sosem lebecsülendőek. Hiába merül el a fájdalomban és bűntudatban a lány, hiába töltik ki ezek minden gondolatát, elméje egy biztos zugában azonnal felriad valami, s kongatni kezdi a vészharangokat. Légy résen, te lány, mert itt valami készülőben van, itt valami történt.
Értetlen tekintettel néz fel Alarandra, ám a barna szemekben van valami, aminek korábban nem volt helye, ha törzse egy tagjával beszélt. Gyanakvás.
Hiába vési emlékezetébe a szavakat, melyekkel hazatalálhat majd, mindez mellékessé vált a szívét szorongató feszültség miatt. Majd megérted. A barna tekintetből egyértelműen kiolvasható a vádló kérdés, mit tettél?
A külvilág számára szinte teljesen megszűnt, csupán Ahel halk morranása jelzi neki, már nincsenek egyedül. A kölyök csendben fogadta az elöljáró jelenlétét, hiába viselkedett furcsán a gazdája a férfi közelében. Ám a lovasokat már jóval több gyanakvással fogadja, s nem is rest kivillantani hegyes kis fogait. Merjen csak bármelyik közelebb jönni, legyen bármekkora óriás is, nem fogja hagyni, hogy a gazdájának baja essen.
Ydriss maga előbb meglepve konstatálja a lovasok feltűnését. Vadászok, de nem azok közül való, akikkel gyakran beszélt volna. Hát persze, az elöljárót biztos, hogy nem engedték volna el egyedül, még ha parancsba is adta volna a törzs minden tagjának, hogy ne kövessék. Azonban ahogy viselkednek vele, mintha újabb tőrt döfnének a szívébe. Bármikor visszatérhet... ezek a szavak visszhangzanak a fejében, ám a károgó hang is becsatlakozik a beszélgetésbe. Hát persze, bármikor visszamehetsz, s máris kaptál egy kis ízelítőt, hogy mi fog várni téged.
A hirtelen témaváltás kicsit kizökkenti ebből az újabb csapásból, ám egyúttal a gyanakvásának is új erőt ad. Miért kezd bele ebbe a történetbe? Észak. Egyetlen, rövidke szó, mely most az egyik legvészjóslóbb jellé vált. Nem szólal meg, csupán egy apró bólintással jelzi, emlékszik rá. Az elöljáró húga népük egy északi tagjához ment hozzá, ám a frigy nem tarthatott sokáig. Alarand hat évvel ezelőtt látogatás helyett már csupán temetni mehetett testvérét, ám a részleteket nem tudta. Mostanáig.
A fájdalom újfent elemi erővel hasít belé. Vajon mennyit fog még kibírni, mielőtt összeroppan? Mielőtt józan eszét végképp maga alá temeti a förgeteg? A D'rake fivérek. Nem, nem ő volt, ebben biztos. Nem ő tette. Egy másik harcos, vagy a kegyetlen báty. Nem kétli, hogy ott volt, hiszen bevallotta, a mellkasán a tetovált rovások mind egy-egy kioltott életet jelez a lány népéből. A károgó hang ekkor csap le ismét. Vajon ő az egyik? Az elöljáró húga is ott díszeleg a sorban?
Először nem is pillant le a kezébe, csak mikor egy ismerős formát érez a tenyerén, kapja oda pillantását. Egy fekete gyűrű.
A világ mintha hirtelen fordulna vele egyet, majd még egyet és még egyet. Bámulatos, hogy mennyiféle fájdalom létezik, s ezek milyen széles palettáját ismerhette meg a lány egyetlen év leforgása alatt.
A testvér iránt érzett féltés, a veszély, hogy elragadja őt a zord a halál. A félelem, mely kilátástalan jövővel kecsegtet. Az árulás, amit olyasvalaki tesz, akit közel engedtél a szívedhez. És most a veszteség, a gyász, hogy akit társadnak választottál, aki a mindent jelentette, már nincs. A halál vezette át a túlvilágra, de más parancsára.
Észre sem vette, mikor eredtek el a könnyei. Ám a marcangoló, emésztő fájdalom, az érzés, mintha kitépték volna a szívét, egy alattomos bestiát szabadít el. Mert ha nincs szív, harag, a düh a legiszonytatóbb szörnyeteggé tud válni. Újabb és újabb könnycsepp gördül le arcán, ám a tekintetében már a harag vad lángjai lobognak.
Majd megérted. Hát ezt akarta. Bosszú. Pontosan tudta, kicsoda a hím, és vele csak macska-egér játékot játszott. Visszatérhet, visszavárják... hazugság az egész! Nem hozott magával fegyvert, s talán ez az elöljáró szerencséje, mert fittyet hányva a következményekre, hogy a vadászok még a közelben lehetnek, bizony könnyen meglehet, használta volna azt az acélfejű lándzsát. Így azonban némán indul meg, futva, s nem hagyja magát feltartóztatni. Ha a férfi mégis próbálná marasztalni, kitépi magát a kezéből, mindent megtesz, hogy szabaduljon. Csak el onnan, el tőle messze.*
3953. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-21 22:56:10
Üzenet elküldve: 2016-04-21 22:56:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Nyughatatlan mandula//
*Kis imádni való bestéje. Kedveli a szemtelenségét, igazán jól áll neki. És tőle éppenséggel el is tűri.*
- Csak nehogy dugába dőljön a terved *néz rá a válla fölül mű-sértődöttséggel.*
- Egy ekkora arc éppenséggel vitorlaként is működhet, főként szeles időben. Ha jól fordulok irányba, felkap, és sosem érsz utol.
*Az erdőmenti sáv lassan kiszélesedik, jelezve, hogy közel járnak úti céljukhoz. Lassan valóban fel is tűnik a régen látott tisztás. Micsoda idők voltak, mikor legutoljára erre járt. Még valami egészen más vezérelte, és Manurit sem ismerte, nem töltötte be minden gondolatát. Mekkorát fordult azóta a világ. Egy finom húzással megállítja lovát.*
- A tisztás, széltől szélig, oda és vissza. Mit szólsz? *mutat a messze felsejlő túlnani vég felé. Nem éppen távolsági vágta, de bemelegítésnek éppenséggel megteszi. Homloka enyhén megráncolva, mint olyankor, amikor nagy figyelemmel van valaki iránt.*
*Kis imádni való bestéje. Kedveli a szemtelenségét, igazán jól áll neki. És tőle éppenséggel el is tűri.*
- Csak nehogy dugába dőljön a terved *néz rá a válla fölül mű-sértődöttséggel.*
- Egy ekkora arc éppenséggel vitorlaként is működhet, főként szeles időben. Ha jól fordulok irányba, felkap, és sosem érsz utol.
*Az erdőmenti sáv lassan kiszélesedik, jelezve, hogy közel járnak úti céljukhoz. Lassan valóban fel is tűnik a régen látott tisztás. Micsoda idők voltak, mikor legutoljára erre járt. Még valami egészen más vezérelte, és Manurit sem ismerte, nem töltötte be minden gondolatát. Mekkorát fordult azóta a világ. Egy finom húzással megállítja lovát.*
- A tisztás, széltől szélig, oda és vissza. Mit szólsz? *mutat a messze felsejlő túlnani vég felé. Nem éppen távolsági vágta, de bemelegítésnek éppenséggel megteszi. Homloka enyhén megráncolva, mint olyankor, amikor nagy figyelemmel van valaki iránt.*
3952. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-21 22:03:26
Üzenet elküldve: 2016-04-21 22:03:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A múlt hídjai //
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*A lány szavai nem törik meg a finom vonások békéjét. Alarand csak bólint, s néhány pillanatra elfordítja, a távolba szegezi sokat látott tekintetét.*
- Nem jöttem hiába, gyermekem *mondja, s visszafordul Ydriss felé.* - De majd megérted.
*A lányhoz lép, s arcát tenyerei közé fogva, atyai csókkal illeti a rőt teremtés homlokát.*
- Mindig lesz helyed közöttünk. Ez teszi a családot a legtisztább kapoccsá. A tieid visszavárnak, tartsd észben, Ydriss. Ha csupán látogatóba, akkor úgy. Akit Természet Anya útra hív, az jobb, ha követi a szavát. Nem te leszel az első, s nem is az utolsó, aki nyughatatlannak született az övéi között.
*Nehéz szívvel ereszti el a lányt. Annál is inkább, mert valahol magát okolja a történtek miatt.*
- Hagyj jelet a csorba sziklánál és másnap alkonyatkor valaki a Népből várni fog ott, hogy hazavezessen.
*Két lovas érkezik a tisztásra. Kényelmes tempóban ügetnek a kettős közelébe. Ydriss talán fel is ismeri őket, de az arcukon viselt festés amúgy is egyértelmű. A törzs két vadásza. Nem néznek a lányra. Nem kerülik a tekintetét, inkább, mintha átnéznének rajta, mintha a festés nélkül láthatatlan és érzékelhetetlen lenne a számukra. Az egyikőjük leszáll a nyeregből és az elöljáróhoz lép. Átnyújt neki valamit, aztán fejet hajt.*
- Menjetek *mondja nekik Alarand.* - Majd követlek benneteket.
*Egyikőjük se vitatja a döntést, csupán biccentenek, s ahogy jöttek, távoznak is.*
- Emlékszem, amikor a húgomat kellett elengednem *szól kissé a múltba révedve, aztán pillantása Ydriss felé fordul ismét.* - Északra házasodott, talán emlékszel. Olykor még mardos az önvád, hogy ha nem engedem el, talán ma is élne.
*Egy sóhaj erejéig lehorgasztja fejét, s látszik rajta, hogy e terhet örökké cipelni fogja.*
- Mit tudsz erről a te mélységi szeretődről? *kérdi egész csendesen, de még mielőtt Ydriss szóra nyithatná a száját, tovább folytatja.*
- A húgomat elbűvölték észak vad folyói. A nyarakat mindig a Szilas partján töltötte. Hat éve is így volt.
*Megfeszül a nemes ívű állkapocs, átható tekintete felfoghatatlan mélységekbe húzó fájdalommal telik meg.*
- A gyermekei szeme láttára vágták le a fejét, amit aztán zsákba tettek és a kicsik kezébe nyomtak, hogy vigyék el az "üzenetet". Mindenkit lemészároltak a táborban. A holtakat a folyóba lökték, hogy a víz lesodorja őket a faluig.
- A két gyermeket csak három nap múlva találták meg a törzsbéliek az erdőben. Már csak a kicsi lány élt. A fiúcskát farkasok tépték szét. Még akkor is szorította a húgom, az anyja zsákba kötött fejét, amikor marcangolni kezdték.
*Lassan fordul vissza a múlttól kísértett tekintet Ydriss barna szemeire.*
- A D'Rake fivérek azon a nyáron hatalmas területet téptek ki az északi törzsek birtokából. Vérrel festették meg a mélységiek követelésének új határait.
*A kezébe fogja Ydriss jobbját és a tenyerébe teszi, amit az imént a vadász nekiadott. Egy fekete gyűrűt.*
- Gyászold meg belőle, amit érdemesnek tartasz rá.
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*A lány szavai nem törik meg a finom vonások békéjét. Alarand csak bólint, s néhány pillanatra elfordítja, a távolba szegezi sokat látott tekintetét.*
- Nem jöttem hiába, gyermekem *mondja, s visszafordul Ydriss felé.* - De majd megérted.
*A lányhoz lép, s arcát tenyerei közé fogva, atyai csókkal illeti a rőt teremtés homlokát.*
- Mindig lesz helyed közöttünk. Ez teszi a családot a legtisztább kapoccsá. A tieid visszavárnak, tartsd észben, Ydriss. Ha csupán látogatóba, akkor úgy. Akit Természet Anya útra hív, az jobb, ha követi a szavát. Nem te leszel az első, s nem is az utolsó, aki nyughatatlannak született az övéi között.
*Nehéz szívvel ereszti el a lányt. Annál is inkább, mert valahol magát okolja a történtek miatt.*
- Hagyj jelet a csorba sziklánál és másnap alkonyatkor valaki a Népből várni fog ott, hogy hazavezessen.
*Két lovas érkezik a tisztásra. Kényelmes tempóban ügetnek a kettős közelébe. Ydriss talán fel is ismeri őket, de az arcukon viselt festés amúgy is egyértelmű. A törzs két vadásza. Nem néznek a lányra. Nem kerülik a tekintetét, inkább, mintha átnéznének rajta, mintha a festés nélkül láthatatlan és érzékelhetetlen lenne a számukra. Az egyikőjük leszáll a nyeregből és az elöljáróhoz lép. Átnyújt neki valamit, aztán fejet hajt.*
- Menjetek *mondja nekik Alarand.* - Majd követlek benneteket.
*Egyikőjük se vitatja a döntést, csupán biccentenek, s ahogy jöttek, távoznak is.*
- Emlékszem, amikor a húgomat kellett elengednem *szól kissé a múltba révedve, aztán pillantása Ydriss felé fordul ismét.* - Északra házasodott, talán emlékszel. Olykor még mardos az önvád, hogy ha nem engedem el, talán ma is élne.
*Egy sóhaj erejéig lehorgasztja fejét, s látszik rajta, hogy e terhet örökké cipelni fogja.*
- Mit tudsz erről a te mélységi szeretődről? *kérdi egész csendesen, de még mielőtt Ydriss szóra nyithatná a száját, tovább folytatja.*
- A húgomat elbűvölték észak vad folyói. A nyarakat mindig a Szilas partján töltötte. Hat éve is így volt.
*Megfeszül a nemes ívű állkapocs, átható tekintete felfoghatatlan mélységekbe húzó fájdalommal telik meg.*
- A gyermekei szeme láttára vágták le a fejét, amit aztán zsákba tettek és a kicsik kezébe nyomtak, hogy vigyék el az "üzenetet". Mindenkit lemészároltak a táborban. A holtakat a folyóba lökték, hogy a víz lesodorja őket a faluig.
- A két gyermeket csak három nap múlva találták meg a törzsbéliek az erdőben. Már csak a kicsi lány élt. A fiúcskát farkasok tépték szét. Még akkor is szorította a húgom, az anyja zsákba kötött fejét, amikor marcangolni kezdték.
*Lassan fordul vissza a múlttól kísértett tekintet Ydriss barna szemeire.*
- A D'Rake fivérek azon a nyáron hatalmas területet téptek ki az északi törzsek birtokából. Vérrel festették meg a mélységiek követelésének új határait.
*A kezébe fogja Ydriss jobbját és a tenyerébe teszi, amit az imént a vadász nekiadott. Egy fekete gyűrűt.*
- Gyászold meg belőle, amit érdemesnek tartasz rá.
3951. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-21 21:39:20
Üzenet elküldve: 2016-04-21 21:39:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Kolan Tachori//
*Talkotia azonnal a karjaiba kapja, miután megkapta a fiútól az engedélyt. Elkezd vele rohanni, amilyen gyorsan csak tud, de ilyenkor elég bosszantó tud lenni, hogy még nem olyan gyors, amilyen egy kifejlett elfhez illik, igaz, korban még közel sem jár ahhoz, de néha jól jönne az elfekhez méltó gyorsaság. Viszont még így is hamar kiér az erdőből a tündérrel a kezében, és egy gyönyörű tisztáson találja magukat, ahol meg is torpan egy pillanatra, mert teljesen lenyűgözi a látvány. Tisztában van vele, hogy most sietnie kell, de a lábai egy pillanatra földbe gyökereznek. Hihetetlen kört alkotnak azok a furcsa fák, elképzelni sem tudja, hogy ez a tisztás természetes úton keletkezett, ilyen biztosan nem létezik. Még a fűnek is olyan smaragd zöldes árnyalata van, a virágok pedig... egyszerűen lenyűgözőek. A tökéletes kör kellős közepén, egy kis dombon díszelegnek csodás színekben, és pompásan illatozva. Talkotia sosem gondolta volna, hogy valaha része lehet majd ilyen gyönyörű látványban, pedig ő tényleg elmondhatja magáról, hogy egy "erdőlakó", mivel erdőben született és nem is kívánja elhagyni azt, csak most egy pillanatra szeretne más tájakat is felfedezni. Viszont mielőtt még igazán megfeledkezne a karjaiban fekvő aprócska tündérfiúról, újra útra kel, hogy minél hamarabb a folyóhoz érjen vele. Csak abban reménykedik, talán egyszer majd ismét láthatja ezt az elképesztő szépségű tájat, hogy kényelmesen és nyugodtan szemügyre veheti ezt a csodát.*
*Talkotia azonnal a karjaiba kapja, miután megkapta a fiútól az engedélyt. Elkezd vele rohanni, amilyen gyorsan csak tud, de ilyenkor elég bosszantó tud lenni, hogy még nem olyan gyors, amilyen egy kifejlett elfhez illik, igaz, korban még közel sem jár ahhoz, de néha jól jönne az elfekhez méltó gyorsaság. Viszont még így is hamar kiér az erdőből a tündérrel a kezében, és egy gyönyörű tisztáson találja magukat, ahol meg is torpan egy pillanatra, mert teljesen lenyűgözi a látvány. Tisztában van vele, hogy most sietnie kell, de a lábai egy pillanatra földbe gyökereznek. Hihetetlen kört alkotnak azok a furcsa fák, elképzelni sem tudja, hogy ez a tisztás természetes úton keletkezett, ilyen biztosan nem létezik. Még a fűnek is olyan smaragd zöldes árnyalata van, a virágok pedig... egyszerűen lenyűgözőek. A tökéletes kör kellős közepén, egy kis dombon díszelegnek csodás színekben, és pompásan illatozva. Talkotia sosem gondolta volna, hogy valaha része lehet majd ilyen gyönyörű látványban, pedig ő tényleg elmondhatja magáról, hogy egy "erdőlakó", mivel erdőben született és nem is kívánja elhagyni azt, csak most egy pillanatra szeretne más tájakat is felfedezni. Viszont mielőtt még igazán megfeledkezne a karjaiban fekvő aprócska tündérfiúról, újra útra kel, hogy minél hamarabb a folyóhoz érjen vele. Csak abban reménykedik, talán egyszer majd ismét láthatja ezt az elképesztő szépségű tájat, hogy kényelmesen és nyugodtan szemügyre veheti ezt a csodát.*
3950. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-21 17:55:30
Üzenet elküldve: 2016-04-21 17:55:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az Erő próbája - hazafelé//
*Igen. Ez az a hely, melyet álmaiban látott. Ide igyekezett. S remélhetően sikeres is lesz az útja. Innen már, majd visszafordulhat, hogy sietősen utolérje a csapatot.
De most átsétál a tisztáson, és keres egy nyugalmas helyet, kicsit távolabb az ösvénytől. Olyat, ahol békésen leülhet meditálni, bár Kilbra nem tudja, hogy ezt a ténykedést így nevezik. Ő csak üldögélni szeretne, és elmélkedni kicsit. Még igazából azt sem nagyon tudja, hogy miről is, inkább csak egy megérzés.
Végül egy terebélyes lombú, méretes tölgyszerű fára esik választása, és ennek tövébe kuporodik le. Lábait keresztbe teszi egymáson, hátát a törzsnek dönti, és tenyerébe szorítja az amulettet. A zöld kő lassan átmelegszik ujjai alatt. Szemeit becsukja, fejét hátradönti a fához, és így elmélkedik kicsit. Képzeletben már otthon van, a barlangban, és a koponyadarabot átfúrva, szíjdarabot fűz át rajta. Véset is ékíti már, egy rajzolat. S az egészet Hagrarnak ajándékozza oda. Ez a képzelet elnyeri a tetszését, és talán Hagrar is örülne egy ilyen ajándéknak. Elégedetten sóhajt fel.
Talán három-négy fertályóra is eltelik, mikor újra csak felnyílnak sárgás íriszei, majd feláll, és megindul visszafelé az ösvényen, hogy aztán az eltérési pontnál a csapat nyomába eredhessen.*
*Igen. Ez az a hely, melyet álmaiban látott. Ide igyekezett. S remélhetően sikeres is lesz az útja. Innen már, majd visszafordulhat, hogy sietősen utolérje a csapatot.
De most átsétál a tisztáson, és keres egy nyugalmas helyet, kicsit távolabb az ösvénytől. Olyat, ahol békésen leülhet meditálni, bár Kilbra nem tudja, hogy ezt a ténykedést így nevezik. Ő csak üldögélni szeretne, és elmélkedni kicsit. Még igazából azt sem nagyon tudja, hogy miről is, inkább csak egy megérzés.
Végül egy terebélyes lombú, méretes tölgyszerű fára esik választása, és ennek tövébe kuporodik le. Lábait keresztbe teszi egymáson, hátát a törzsnek dönti, és tenyerébe szorítja az amulettet. A zöld kő lassan átmelegszik ujjai alatt. Szemeit becsukja, fejét hátradönti a fához, és így elmélkedik kicsit. Képzeletben már otthon van, a barlangban, és a koponyadarabot átfúrva, szíjdarabot fűz át rajta. Véset is ékíti már, egy rajzolat. S az egészet Hagrarnak ajándékozza oda. Ez a képzelet elnyeri a tetszését, és talán Hagrar is örülne egy ilyen ajándéknak. Elégedetten sóhajt fel.
Talán három-négy fertályóra is eltelik, mikor újra csak felnyílnak sárgás íriszei, majd feláll, és megindul visszafelé az ösvényen, hogy aztán az eltérési pontnál a csapat nyomába eredhessen.*
3949. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-20 23:28:03
Üzenet elküldve: 2016-04-20 23:28:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Norgen Arisad //
*Igaz, hogy az egyik alapvető szabály, hogy ne hagyj magad után nyomot, és talán ilyen szempontból hanyagság felőle, ám ő mégsem bajlódna azokkal a karmokkal, ha a másik helyében volna. Legfeljebb ha túl közel vannak egymáshoz, egy jó adag földdel együtt rúgná messzebb, hogy ne nagyon legyen, akinek megmozgatná a fantáziáját. De nem az ő dolga, így a megjegyzésen kívül nem is foglalkozik vele tovább, hogy az miként dönt. A földbeszúrást még mindig a legegyszerűbb módnak látja a teljes eltüntetésre, de ő sem hajolgatna ilyen ostobaságokért.
Figyelmesen hallgatja, amit mond a szektánál betöltött szerepéről, közben próbálja valahogy értelmezni is a hallottakat. Bár az elhangzottak alapján maga a szőkeségnek sincs pontos fogalma arról, hogy melyik is volt a kettő közül.*
- Nos, a kettőt csak egy leheletvékony vonal választja el egymástól. *Vagy talán még annyi sem, de távol álljon tőle, hogy a lányt akarja megcáfolni. Semmi értelme nem lenne, főleg úgy, hogy csak ennyit tud, amennyit most hallott.*
- Hm… Inkább a különböző neveltetés miatt, de legfőképp azért, ami belül van. *Tisztában van vele, hogy míg ódákat tudna zengeni miért jobbak, amiért érdemes lenézni a többi fajt, ez pont a lányt nem fogja érdekelni. Meg ő se nagyon akar ennél többet magyarázkodni egy viszonylag vadidegennek. Bár érdekes érzése van ezzel kapcsolatban, talán mert valamiért az nem veszi magára egyáltalán, tárgyilagosan kérdez és hallgat, mintha őrá egyáltalán nem vonatkoznának az elhangzottak. Velük sötételfekkel a képlet pedig nagyon egyszerű. Az egoizmusuk az egeket verdesi. Nagyon leegyszerűsítve lenézik a többi fajt, mert gyengék, életképtelenek és nem létező vágyakat és érzelmeket kergetnek. Valaki a taníttatások miatt, valaki tapasztalatokból is, valaki csupán büszkeségből és biztos van olyan, aki igazán meg se tudja mondani, miért utálja a többi fajt. A fent nevelkedett fajtársaik többségében pedig értelemszerűen nincs efféle gyűlölet. Bár erről a legutóbbiról nincsenek tapasztalatai, pusztán csak ez tűnik valószínűbbnek.
Arról fogalma sincs, miért utálná pusztán csak a bőrszín miatt a többi fajt. Ez, ha van ilyen is, inkább itteni fajtársaikra lehet jellemző, akiket előítéletek értek és ezért utálhatták meg az embereket. Ő viszont simán csak a bőrszínre alapozni még sosem hallott egy mélységit sem.*
- Tervem? *Egy pillanatra valóban elgondolkozik, mert mióta nem nagyon engednek senkit a templom közelébe, tanulással se tudja elütni az időt. Ezért is maradt az edzés, testmozgás, hogy még véletlenül se kopjanak el a reflexei. Mára viszont elege van a természetből.* Vagy a fogadóba megyek inni valami finomat, vagy ugyanez, csak a fürdőben. *Elégedett halvány mosoly jelenik meg az arcán a gondolatra. Természetesen alkoholra gondol, és ez után a kis játék után valóban a fürdő hangzana talán a leghívogatóbban.*
*Igaz, hogy az egyik alapvető szabály, hogy ne hagyj magad után nyomot, és talán ilyen szempontból hanyagság felőle, ám ő mégsem bajlódna azokkal a karmokkal, ha a másik helyében volna. Legfeljebb ha túl közel vannak egymáshoz, egy jó adag földdel együtt rúgná messzebb, hogy ne nagyon legyen, akinek megmozgatná a fantáziáját. De nem az ő dolga, így a megjegyzésen kívül nem is foglalkozik vele tovább, hogy az miként dönt. A földbeszúrást még mindig a legegyszerűbb módnak látja a teljes eltüntetésre, de ő sem hajolgatna ilyen ostobaságokért.
Figyelmesen hallgatja, amit mond a szektánál betöltött szerepéről, közben próbálja valahogy értelmezni is a hallottakat. Bár az elhangzottak alapján maga a szőkeségnek sincs pontos fogalma arról, hogy melyik is volt a kettő közül.*
- Nos, a kettőt csak egy leheletvékony vonal választja el egymástól. *Vagy talán még annyi sem, de távol álljon tőle, hogy a lányt akarja megcáfolni. Semmi értelme nem lenne, főleg úgy, hogy csak ennyit tud, amennyit most hallott.*
- Hm… Inkább a különböző neveltetés miatt, de legfőképp azért, ami belül van. *Tisztában van vele, hogy míg ódákat tudna zengeni miért jobbak, amiért érdemes lenézni a többi fajt, ez pont a lányt nem fogja érdekelni. Meg ő se nagyon akar ennél többet magyarázkodni egy viszonylag vadidegennek. Bár érdekes érzése van ezzel kapcsolatban, talán mert valamiért az nem veszi magára egyáltalán, tárgyilagosan kérdez és hallgat, mintha őrá egyáltalán nem vonatkoznának az elhangzottak. Velük sötételfekkel a képlet pedig nagyon egyszerű. Az egoizmusuk az egeket verdesi. Nagyon leegyszerűsítve lenézik a többi fajt, mert gyengék, életképtelenek és nem létező vágyakat és érzelmeket kergetnek. Valaki a taníttatások miatt, valaki tapasztalatokból is, valaki csupán büszkeségből és biztos van olyan, aki igazán meg se tudja mondani, miért utálja a többi fajt. A fent nevelkedett fajtársaik többségében pedig értelemszerűen nincs efféle gyűlölet. Bár erről a legutóbbiról nincsenek tapasztalatai, pusztán csak ez tűnik valószínűbbnek.
Arról fogalma sincs, miért utálná pusztán csak a bőrszín miatt a többi fajt. Ez, ha van ilyen is, inkább itteni fajtársaikra lehet jellemző, akiket előítéletek értek és ezért utálhatták meg az embereket. Ő viszont simán csak a bőrszínre alapozni még sosem hallott egy mélységit sem.*
- Tervem? *Egy pillanatra valóban elgondolkozik, mert mióta nem nagyon engednek senkit a templom közelébe, tanulással se tudja elütni az időt. Ezért is maradt az edzés, testmozgás, hogy még véletlenül se kopjanak el a reflexei. Mára viszont elege van a természetből.* Vagy a fogadóba megyek inni valami finomat, vagy ugyanez, csak a fürdőben. *Elégedett halvány mosoly jelenik meg az arcán a gondolatra. Természetesen alkoholra gondol, és ez után a kis játék után valóban a fürdő hangzana talán a leghívogatóbban.*
3948. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-20 19:38:52
Üzenet elküldve: 2016-04-20 19:38:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A múlt hídjai //
*Távolság... határozottan érzi ezt kettejük között, hiába állnak oly közel egymáshoz a fizikai térben. Sosem volt kedvenc, ezt mindig is tudta, hiszen a problémás fiatalok közé tartozott, még ha nem is sorolható a bajkeverők közé. Ám az most már sokkal több annál.
Pontosan tudja, hogy az érintésben mit is rajzolnak ki az ujjak vonala. Követik a már rég eltűnt mintha vonalát, hiszen előbb megváltozott az, darabjaira tört, majd mára már teljesen el is tűntek a fiatal vonásokról. A férfi arcáról is már rég eltűntek a törzs hagyományai szülte minta, ám egészen más okokból. Akármilyen apróságnak is tűnjön, ha a vonalakat már nem festette vissza valaki az arcára, az mindig is komoly dolgokat sejtetett.
Lassan pillant fel Alarandra, s bólint, miszerint nem fog közbevágni, nem fogja félbeszakítani. Gyomra máris igen apróvá zsugorodik, hiszen sejti, mi következik. Egy ilyen felvezetés után mégis mi más jöhetne.
Ez azonban még csak a kezdet volt, egy nagyon, nagyon enyhe kezdet. A korholás eleinte dacos ellenállást szül. Magában azt mondaná, nem a gyerekes fajtát, hanem az egy oldalú nézőpontét. Hogy nem gondolt volna a következményekre? Dehogynem. Tudta, hogy bármennyire is a család fekete báránya legyen, a távozása fájdalmat fog okozni. Veszteség, ami felett idővel át lehet lépni, nővére és öccse erről akarva-akaratlanul is gondoskodna. S hiába akarná az egészet a mélységi nyakába varrni, s bármennyire is főleg miatta döntött a távozás mellett, ha végül mégis külön utakra tértek volna, bizony akkor sem tért volna vissza a törzshöz. Inkább magányosan, vagyis állataival folytatta volna az útját Lanawin világában. Nem a szégyen miatt, még csak nem is a kudarc íze miatt. Túl sok időt töltött a civilizált népek birodalmában, és túl sok rossz dolog ragadt már rá, tapadt hozzá. A mocskot pedig nem akarta magával vinni az övéihez, nem akarta, hogy őket is megfertőzze.
Csakhogy ennyivel nem elégszik meg az elöljáró. Ha vesszővel verte volna végig a hátát, akkor is kíméletesebben bánt volna vele, mint a szavakkal, amikkel lefegyverezte a lány minden indulatát, elszántságát vagy érvét.
Hiába nyerte vissza egy kicsit a színét, arcából lassacskán minden vér mintha kifolyna, s falfehérré válik, szemei pedig egyre inkább elkerekednek. Félelem, szorongás, bűntudat kétségbeesés. Nem, nem akarta, hogy tudják! Muszáj volt szólna nekik a veszélyről, a fenyegetésről, ehhez pedig kénytelen volt üzenni, de nem akarta, hogy a nyomába eredjenek. De mégis hogyan? Hogyan derítették ki, ha nem jártak itt? Honnan szerezték a híreket? És miért a családját büntetik olyasmiért, amiről nem ők tehetnek, amihez nekik nincs közül.
Az igazi tőrdöfés azonban csak ezután következik. Nem, nem a Sors szánta útként tekint arra, amire lépett. Az ő döntése volt, mert meglátott valamit, ami arra hívta. Igen, hívta, nem csak álnok módon csábította, csalogatta, hanem egyenesen szólított. S hogy vonzaná őt Kharasshi? Egy pillanatig sem tagadná, de hogy a különbségek vonzanák benne... ó nem. Tudja jól, sok mindenben nagyon eltérnek egymástól, s alighanem megannyi dologban nem is fognak közelebb kerülni nézőpontjaik egymáshoz, és mégis, vagyis inkább mégsem tartja annyi másnak a hímet, mint őt magát. Erősebb, alattomosabb, ez igaz, mégsem mondaná rossznak, gonosznak, s a kettesben töltött idő alatt látta, hogy igenis vannak közös vonásaik. De vajon a lány meddig lesz elég a féktelen természetű hímnek? A kétely próbálja megkörnyékezni, azt azonban játszi könnyedséggel hessegeti el. Az elf rúna a sötételf jegyek között, az obszidián gyűrű a hím jobbján... a lánynak elég ennyi, hogy az alattomos próbálkozásnak ne engedjen.
Azonban tagadhatatlan, hogy mintha még a természetük is ellenük lenne, s nem azért, hogy próba elé állítsa őket. Küszködik és feszeng. Mint amikor egy bűvész trükkjéről fellebben a titok fátyla, és a varázs elmúlik, úgy kólintják most fejbe őt a tények. Az elmúlt hetek olyan szépek voltak, még a gyülekező sötét fellegek ellenére is. Küszködik és feszeng. Valóban, hiszen bárhogy is érezzen iránta a hím, nem ilyen környezetben nőtt fel, nem elfek vették körül. Az ellenséghez fűzik gyengéd szálak, és ezért őt is megveti a népe. Ahogyan a lányt is a sajátja, ahogyan a családját is. Ha tudatában volna ennek, maga is meglepődnek, hogy nem erednek el könnyei, s nem csuklanak alatta össze a lábai. Gyermek... ahogyan Kharasshinak is ott van az a nőstény, és a születendő örökös. Ha ő nem lenne, talán ők sem szakadtak volna szét, és a zsarnok matróna helyett most azzal a szu... sötételffel lenne. Kevesebb problémával, kevesebb feszültséggel, kevesebb gonddal.
Lehajtott fejjel áll Alarand előtt, s nem szól semmit. Jó darabig némán áll, már-már azt lehetne hinni, nem is fog semmit hozzászólni az elhangzottakhoz, ám halk, erőtlen, megtört hangja csak megtöri a csendet.*
- Ha el is hagynám a mélységit, nem kényszeríteném a véred ilyesmire. Igen, talán elfogadna, de nem választana, ettől pedig nem foshatom meg, és nem is fogom kitenni annak, ami mellettem várna rá. *Nyíltan talán senki nem tenne megjegyzéseket, de nincsenek hiú ábrándjai, a hátuk mögött ugyanúgy sutyorognának. És ki tudja, az alatt a majdnem egy év alatt talán már talált magának mást Wessorel. Hiszen ügyes vadász, jó képű ifjú, és még csak igazán nem is kísérthette őt a rőt hajú lány emléke - hiszen közösen döntöttek különválásuk mellett, de nem Ydriss volt az, aki elsőként felvetette.*
- Mindketten tudjuk, hogy nekem már nincs helyem ott, és ez akkor is így lenne, ha nem lenne a képben a mélységi. Sajnálom, hogy feleslegesen tetted meg ezt a nagy utat, tiszteletreméltó elöljáró.
*Távolság... határozottan érzi ezt kettejük között, hiába állnak oly közel egymáshoz a fizikai térben. Sosem volt kedvenc, ezt mindig is tudta, hiszen a problémás fiatalok közé tartozott, még ha nem is sorolható a bajkeverők közé. Ám az most már sokkal több annál.
Pontosan tudja, hogy az érintésben mit is rajzolnak ki az ujjak vonala. Követik a már rég eltűnt mintha vonalát, hiszen előbb megváltozott az, darabjaira tört, majd mára már teljesen el is tűntek a fiatal vonásokról. A férfi arcáról is már rég eltűntek a törzs hagyományai szülte minta, ám egészen más okokból. Akármilyen apróságnak is tűnjön, ha a vonalakat már nem festette vissza valaki az arcára, az mindig is komoly dolgokat sejtetett.
Lassan pillant fel Alarandra, s bólint, miszerint nem fog közbevágni, nem fogja félbeszakítani. Gyomra máris igen apróvá zsugorodik, hiszen sejti, mi következik. Egy ilyen felvezetés után mégis mi más jöhetne.
Ez azonban még csak a kezdet volt, egy nagyon, nagyon enyhe kezdet. A korholás eleinte dacos ellenállást szül. Magában azt mondaná, nem a gyerekes fajtát, hanem az egy oldalú nézőpontét. Hogy nem gondolt volna a következményekre? Dehogynem. Tudta, hogy bármennyire is a család fekete báránya legyen, a távozása fájdalmat fog okozni. Veszteség, ami felett idővel át lehet lépni, nővére és öccse erről akarva-akaratlanul is gondoskodna. S hiába akarná az egészet a mélységi nyakába varrni, s bármennyire is főleg miatta döntött a távozás mellett, ha végül mégis külön utakra tértek volna, bizony akkor sem tért volna vissza a törzshöz. Inkább magányosan, vagyis állataival folytatta volna az útját Lanawin világában. Nem a szégyen miatt, még csak nem is a kudarc íze miatt. Túl sok időt töltött a civilizált népek birodalmában, és túl sok rossz dolog ragadt már rá, tapadt hozzá. A mocskot pedig nem akarta magával vinni az övéihez, nem akarta, hogy őket is megfertőzze.
Csakhogy ennyivel nem elégszik meg az elöljáró. Ha vesszővel verte volna végig a hátát, akkor is kíméletesebben bánt volna vele, mint a szavakkal, amikkel lefegyverezte a lány minden indulatát, elszántságát vagy érvét.
Hiába nyerte vissza egy kicsit a színét, arcából lassacskán minden vér mintha kifolyna, s falfehérré válik, szemei pedig egyre inkább elkerekednek. Félelem, szorongás, bűntudat kétségbeesés. Nem, nem akarta, hogy tudják! Muszáj volt szólna nekik a veszélyről, a fenyegetésről, ehhez pedig kénytelen volt üzenni, de nem akarta, hogy a nyomába eredjenek. De mégis hogyan? Hogyan derítették ki, ha nem jártak itt? Honnan szerezték a híreket? És miért a családját büntetik olyasmiért, amiről nem ők tehetnek, amihez nekik nincs közül.
Az igazi tőrdöfés azonban csak ezután következik. Nem, nem a Sors szánta útként tekint arra, amire lépett. Az ő döntése volt, mert meglátott valamit, ami arra hívta. Igen, hívta, nem csak álnok módon csábította, csalogatta, hanem egyenesen szólított. S hogy vonzaná őt Kharasshi? Egy pillanatig sem tagadná, de hogy a különbségek vonzanák benne... ó nem. Tudja jól, sok mindenben nagyon eltérnek egymástól, s alighanem megannyi dologban nem is fognak közelebb kerülni nézőpontjaik egymáshoz, és mégis, vagyis inkább mégsem tartja annyi másnak a hímet, mint őt magát. Erősebb, alattomosabb, ez igaz, mégsem mondaná rossznak, gonosznak, s a kettesben töltött idő alatt látta, hogy igenis vannak közös vonásaik. De vajon a lány meddig lesz elég a féktelen természetű hímnek? A kétely próbálja megkörnyékezni, azt azonban játszi könnyedséggel hessegeti el. Az elf rúna a sötételf jegyek között, az obszidián gyűrű a hím jobbján... a lánynak elég ennyi, hogy az alattomos próbálkozásnak ne engedjen.
Azonban tagadhatatlan, hogy mintha még a természetük is ellenük lenne, s nem azért, hogy próba elé állítsa őket. Küszködik és feszeng. Mint amikor egy bűvész trükkjéről fellebben a titok fátyla, és a varázs elmúlik, úgy kólintják most fejbe őt a tények. Az elmúlt hetek olyan szépek voltak, még a gyülekező sötét fellegek ellenére is. Küszködik és feszeng. Valóban, hiszen bárhogy is érezzen iránta a hím, nem ilyen környezetben nőtt fel, nem elfek vették körül. Az ellenséghez fűzik gyengéd szálak, és ezért őt is megveti a népe. Ahogyan a lányt is a sajátja, ahogyan a családját is. Ha tudatában volna ennek, maga is meglepődnek, hogy nem erednek el könnyei, s nem csuklanak alatta össze a lábai. Gyermek... ahogyan Kharasshinak is ott van az a nőstény, és a születendő örökös. Ha ő nem lenne, talán ők sem szakadtak volna szét, és a zsarnok matróna helyett most azzal a szu... sötételffel lenne. Kevesebb problémával, kevesebb feszültséggel, kevesebb gonddal.
Lehajtott fejjel áll Alarand előtt, s nem szól semmit. Jó darabig némán áll, már-már azt lehetne hinni, nem is fog semmit hozzászólni az elhangzottakhoz, ám halk, erőtlen, megtört hangja csak megtöri a csendet.*
- Ha el is hagynám a mélységit, nem kényszeríteném a véred ilyesmire. Igen, talán elfogadna, de nem választana, ettől pedig nem foshatom meg, és nem is fogom kitenni annak, ami mellettem várna rá. *Nyíltan talán senki nem tenne megjegyzéseket, de nincsenek hiú ábrándjai, a hátuk mögött ugyanúgy sutyorognának. És ki tudja, az alatt a majdnem egy év alatt talán már talált magának mást Wessorel. Hiszen ügyes vadász, jó képű ifjú, és még csak igazán nem is kísérthette őt a rőt hajú lány emléke - hiszen közösen döntöttek különválásuk mellett, de nem Ydriss volt az, aki elsőként felvetette.*
- Mindketten tudjuk, hogy nekem már nincs helyem ott, és ez akkor is így lenne, ha nem lenne a képben a mélységi. Sajnálom, hogy feleslegesen tetted meg ezt a nagy utat, tiszteletreméltó elöljáró.
3947. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-19 22:48:16
Üzenet elküldve: 2016-04-19 22:48:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A múlt hídjai //
*Zavarba ejtő teret hagy a lány köszöntése s szavai után. Csupán pillantása vonul végig Ydriss vonásain.*
- Kiváltságnak hívod, megtiszteltetésnek *szólal meg végül hátborzongatóan lágy, atyai dallamú hangján* -, mégis sápadt és riadt az arcod, gyermek.
*Tenyerét végigsimítja a rőt leány arcán, ujjai mintha követnék a régi festés mintájának láthatatlan vonalát. Szomorúság ül e mozdulaton. Személyes. Alarand immár hatodik éve nem viseli övéi hagyományos festését. A gyász, a veszteség jeleként hagyta el, mikor húgát eltemette.*
- Hosszan fogok beszélni *mondja, s visszahúzza jobbját a közvetlenség szférájából. Kezeit, szokása szerint, összefogja a háta mögött.* - Nem szeretném, ha közbevágnál. Utána meghallgatom, ha lesz mondandód.
*A tapasztalat kíván most szólni, ami előtt mindig feszengve áll meg egy tékozló gyermek. Méltán. Még akkor is, ha igazához egyelőre felszegett állal, meggyőződésből ragaszkodik.*
- Ifjúságod számlájára sok minden róható, s az ilyesmit szokás elnézőn kezelni. Ám te ennél jóval messzebbre mentél. A jámbor Pycta mindjárt a védelmébe vett, amikor felőled kérdeztem. Téged és választásod szabadságát.
*Az elöljáró sóhajtva csóválja meg a fejét.*
- Oktalan kölykök. Oktalan, hálátlan kölykök. Azt hiszitek, a döntéseitek nem gyűrűznek tovább az ÉN várából, melynek falain még nem láttok tovább?
*Ifjak kiváltsága, hogy azt higgyék, az út, amit választanak, csupán róluk szól. A korral a tekintet megtanul visszafordulni. Vissza azokra, akiknek soha vissza nem fizethető adóssággal tartozunk mindannyian.*
- Lassan egy éve, hogy a tolvajok után indultál. Engedély és búcsúszó nélkül. Aztán elért bennünket a leveled, mely szinte nem volt több, mint szűkszavú figyelmeztetés a közelgő veszedelemre. Kevesen voltak, akik atyád szemébe tudtak nézni, amikor a rövidke üzenet végére ért. Mert abban a tekintetben, gyermek, egy világ rogyadozott. Úgy gondoltad, ennyivel beéri majd a szülői szív?! Atyád minden követ megmozgatott, hogy hírt kapjon felőled. De a hírek természete olykor gonosz. Mire a fülembe jutott a dolog, a szóbeszéd már szárnyra kapott és szétterjesztette mételyét. A szavak kinyitottak egy kaput, melyet zárva tartott eddig békés, elszigetelt életünk. A mélységi "rokonok" álságos szelleme ránk talált. Sajátjaink ajkán terjedve férkőzött közénk, s ássa, hantolja elő a múlt véres csonkjait. Mindama dolgokat, melyről hallgatni igyekeztünk, hogy az ifjabb nemzedékeket már ne nyomorítsák. Most pedig kíváncsi, ártatlan kérdések feszegetik a régmúlt kriptáit. Pletyka terjeng, összesúgnak véreid háta mögött és nem tér már be atyád házába az se, ki annak előtte gyakori vendég volt.
*Mintha ezeknek a mélységi fattyaknak már az emlegetése is rontó lehelettel mérgezte volna meg a népe szívét.*
- Itt maradtam, hogy a saját szememmel lássam. Tudom jól, féktelenebb a szíved, mint a legtöbbeké közöttünk. Vad és kíváncsi. Mind úgy gondoltuk, idővel megnyugszik majd, s megtalálod te is a helyed a többiek mellett. De te más úthoz ragaszkodsz és most még szentül hiszed, hogy ez a Sors rendelése neked. Hízeleg annak a mélységinek az olthatatlan étvágya irántad, elkápráztat különbözősége és megbabonáz a szabadosság, mellyel átcsábít a gátlások határain. Mit gondolsz, meddig leszel elég neki? Nem vagy olyan, mint ő. Talán élvezetet talál a hódításban, míg időről időre többet kaphat belőled, de mi lesz aztán? Mikor ragadja el a figyelmét új, érdekesebb zsákmány? Természet ellen való, hogy vele légy. A természetet pedig se te, se ő nem tudjátok kijátszani. Küszködik és feszeng, ahogy te is. Az ösztöneit nem gyűrheti le egy hozzá hasonló. Kár álltatnod magad. És nincs értelme hinni az ígéreteinek. Hűség? Önmérséklet? Mit ígért neked?
*Nem kínozza tovább a leányt a tények kegyetlen igazságával. Közelebb lép és megsimítja Ydriss vállát. Mozdulata szinte feloldozón gyengéd.*
- Wessorel még mindig elfogadna téged. Rokonom, tudod jól. Asszonya lehetnél. Születendő gyermekei anyja. A szóbeszéd is elhalna hamar. Rokonaimat rosszmájú pletyka nem merné kikezdeni. Így a te családod fölül is elűzhetnéd az átkot, amit e meggondolatlan fellángolás hozott a fejükre.
*Zavarba ejtő teret hagy a lány köszöntése s szavai után. Csupán pillantása vonul végig Ydriss vonásain.*
- Kiváltságnak hívod, megtiszteltetésnek *szólal meg végül hátborzongatóan lágy, atyai dallamú hangján* -, mégis sápadt és riadt az arcod, gyermek.
*Tenyerét végigsimítja a rőt leány arcán, ujjai mintha követnék a régi festés mintájának láthatatlan vonalát. Szomorúság ül e mozdulaton. Személyes. Alarand immár hatodik éve nem viseli övéi hagyományos festését. A gyász, a veszteség jeleként hagyta el, mikor húgát eltemette.*
- Hosszan fogok beszélni *mondja, s visszahúzza jobbját a közvetlenség szférájából. Kezeit, szokása szerint, összefogja a háta mögött.* - Nem szeretném, ha közbevágnál. Utána meghallgatom, ha lesz mondandód.
*A tapasztalat kíván most szólni, ami előtt mindig feszengve áll meg egy tékozló gyermek. Méltán. Még akkor is, ha igazához egyelőre felszegett állal, meggyőződésből ragaszkodik.*
- Ifjúságod számlájára sok minden róható, s az ilyesmit szokás elnézőn kezelni. Ám te ennél jóval messzebbre mentél. A jámbor Pycta mindjárt a védelmébe vett, amikor felőled kérdeztem. Téged és választásod szabadságát.
*Az elöljáró sóhajtva csóválja meg a fejét.*
- Oktalan kölykök. Oktalan, hálátlan kölykök. Azt hiszitek, a döntéseitek nem gyűrűznek tovább az ÉN várából, melynek falain még nem láttok tovább?
*Ifjak kiváltsága, hogy azt higgyék, az út, amit választanak, csupán róluk szól. A korral a tekintet megtanul visszafordulni. Vissza azokra, akiknek soha vissza nem fizethető adóssággal tartozunk mindannyian.*
- Lassan egy éve, hogy a tolvajok után indultál. Engedély és búcsúszó nélkül. Aztán elért bennünket a leveled, mely szinte nem volt több, mint szűkszavú figyelmeztetés a közelgő veszedelemre. Kevesen voltak, akik atyád szemébe tudtak nézni, amikor a rövidke üzenet végére ért. Mert abban a tekintetben, gyermek, egy világ rogyadozott. Úgy gondoltad, ennyivel beéri majd a szülői szív?! Atyád minden követ megmozgatott, hogy hírt kapjon felőled. De a hírek természete olykor gonosz. Mire a fülembe jutott a dolog, a szóbeszéd már szárnyra kapott és szétterjesztette mételyét. A szavak kinyitottak egy kaput, melyet zárva tartott eddig békés, elszigetelt életünk. A mélységi "rokonok" álságos szelleme ránk talált. Sajátjaink ajkán terjedve férkőzött közénk, s ássa, hantolja elő a múlt véres csonkjait. Mindama dolgokat, melyről hallgatni igyekeztünk, hogy az ifjabb nemzedékeket már ne nyomorítsák. Most pedig kíváncsi, ártatlan kérdések feszegetik a régmúlt kriptáit. Pletyka terjeng, összesúgnak véreid háta mögött és nem tér már be atyád házába az se, ki annak előtte gyakori vendég volt.
*Mintha ezeknek a mélységi fattyaknak már az emlegetése is rontó lehelettel mérgezte volna meg a népe szívét.*
- Itt maradtam, hogy a saját szememmel lássam. Tudom jól, féktelenebb a szíved, mint a legtöbbeké közöttünk. Vad és kíváncsi. Mind úgy gondoltuk, idővel megnyugszik majd, s megtalálod te is a helyed a többiek mellett. De te más úthoz ragaszkodsz és most még szentül hiszed, hogy ez a Sors rendelése neked. Hízeleg annak a mélységinek az olthatatlan étvágya irántad, elkápráztat különbözősége és megbabonáz a szabadosság, mellyel átcsábít a gátlások határain. Mit gondolsz, meddig leszel elég neki? Nem vagy olyan, mint ő. Talán élvezetet talál a hódításban, míg időről időre többet kaphat belőled, de mi lesz aztán? Mikor ragadja el a figyelmét új, érdekesebb zsákmány? Természet ellen való, hogy vele légy. A természetet pedig se te, se ő nem tudjátok kijátszani. Küszködik és feszeng, ahogy te is. Az ösztöneit nem gyűrheti le egy hozzá hasonló. Kár álltatnod magad. És nincs értelme hinni az ígéreteinek. Hűség? Önmérséklet? Mit ígért neked?
*Nem kínozza tovább a leányt a tények kegyetlen igazságával. Közelebb lép és megsimítja Ydriss vállát. Mozdulata szinte feloldozón gyengéd.*
- Wessorel még mindig elfogadna téged. Rokonom, tudod jól. Asszonya lehetnél. Születendő gyermekei anyja. A szóbeszéd is elhalna hamar. Rokonaimat rosszmájú pletyka nem merné kikezdeni. Így a te családod fölül is elűzhetnéd az átkot, amit e meggondolatlan fellángolás hozott a fejükre.
3946. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-19 20:34:27
Üzenet elküldve: 2016-04-19 20:34:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztás szélén a fák közül egy méretes agyaras nőstény bukkan elő, s határozott léptekkel csörtet a házak felé. Meglepően népszerű ez a hely ahhoz képest, hogy csak zöld fű, egy csomó kavics meg számtalan hangya van itt. Az még érthető, hogy ritka látvány az ork errefelé, de a bámészkodók egy-egy baráti vicsort kiérdemelnek maguknak Assagtól. Túl boldog, jókedvű és nyugodt itt mindenki.*
~Undorító ez a hely.~
~Undorító ez a hely.~
3945. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-18 22:52:53
Üzenet elküldve: 2016-04-18 22:52:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A múlt hídjai //
*Mikor hírét vette, hogy az elöljáró itt van, szinte rögvest próbálta megtalálni, ám mind hiába. Nem lelte meg. Épp ezért dobbant oly nagyot a szíve az izgalomtól vegyes félelemtől, mikor az üzenete elérte. Jó érzés, hogy törzse egy tagjával találkozhat oly hosszú idő után, ugyanakkor aggódik is azért, amit a találkozás tartogat számára.
Eleget téve a hívásnak érkezik a tisztásra, ámde nem egyedül, a kölyök ott sertepertél a nyomában, az alkony beálltával érkező hűvös ellenére hangosan lihegve adja mindenki tudtára a jelenlétét. A lány feszültsége cseppet sem illan el az elf férfi láttán. Éppen ellenkezőleg, aggodalma minden egyes megtett lépéssel nő.
Miket fog kérdezni tőle Alarand? És ő miképp fog felelni rá? Hogyan is magyarázza el, mi húzódik döntése mögött? Vajon mit mondott neki Pycta pontosan, és miről tud az elöljáró? Kissé sápadt arccal, megszeppent tekintettel áll meg az elöljáró előtt, s hajol meg előtte tisztelet teljesen.*
- Nagyra becsült Alarand, jöttöd igen csak meglepett és megtisztel. *Köszönti az elfet kissé bizonytalan hangon.* Minek köszönhetem a kiváltságot? Hiszen azt az üzenetet kaptam, a törzs, hogy a vészt elkerülje, biztonságosabb helyre költözik.
*Mikor hírét vette, hogy az elöljáró itt van, szinte rögvest próbálta megtalálni, ám mind hiába. Nem lelte meg. Épp ezért dobbant oly nagyot a szíve az izgalomtól vegyes félelemtől, mikor az üzenete elérte. Jó érzés, hogy törzse egy tagjával találkozhat oly hosszú idő után, ugyanakkor aggódik is azért, amit a találkozás tartogat számára.
Eleget téve a hívásnak érkezik a tisztásra, ámde nem egyedül, a kölyök ott sertepertél a nyomában, az alkony beálltával érkező hűvös ellenére hangosan lihegve adja mindenki tudtára a jelenlétét. A lány feszültsége cseppet sem illan el az elf férfi láttán. Éppen ellenkezőleg, aggodalma minden egyes megtett lépéssel nő.
Miket fog kérdezni tőle Alarand? És ő miképp fog felelni rá? Hogyan is magyarázza el, mi húzódik döntése mögött? Vajon mit mondott neki Pycta pontosan, és miről tud az elöljáró? Kissé sápadt arccal, megszeppent tekintettel áll meg az elöljáró előtt, s hajol meg előtte tisztelet teljesen.*
- Nagyra becsült Alarand, jöttöd igen csak meglepett és megtisztel. *Köszönti az elfet kissé bizonytalan hangon.* Minek köszönhetem a kiváltságot? Hiszen azt az üzenetet kaptam, a törzs, hogy a vészt elkerülje, biztonságosabb helyre költözik.
3944. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-18 21:48:44
Üzenet elküldve: 2016-04-18 21:48:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A múlt hídjai //
*Ydriss bármikor itt lehet. Már biztosan megkapta az üzenetét, s az Ő hívásának nem szegülhet ellen még ez az eltévelyedett gyermek sem.
Az alkony aranyban, olvadt réz színében füröszti a tájat. Az árnyékok hosszan nyújtóznak, éles kontúrjaikkal felszabdalják a meleg színű fényeket. A fiatal levélkék szemkápráztató élénkséggel feszülnek a nappal utolsó néhány órájának sugaraiba. Minden a nyárra készül már, de ebben az alkonyban mintha mégis az ősz suttogna. Elmúlástól, emlékektől dús a szél illata, mely az erdő felől szalad végig a hajlongó réten.
Alarand egyedül áll a tisztás fáinak gyűrűjében. Tartása, pillantása azt sugallhatja a szemlélőnek, hogy ez az élő szentély neki készült, várva az alkalmat, hogy méltó színhelyt biztosítson az elf méltóság audienciája számára.*
*Ydriss bármikor itt lehet. Már biztosan megkapta az üzenetét, s az Ő hívásának nem szegülhet ellen még ez az eltévelyedett gyermek sem.
Az alkony aranyban, olvadt réz színében füröszti a tájat. Az árnyékok hosszan nyújtóznak, éles kontúrjaikkal felszabdalják a meleg színű fényeket. A fiatal levélkék szemkápráztató élénkséggel feszülnek a nappal utolsó néhány órájának sugaraiba. Minden a nyárra készül már, de ebben az alkonyban mintha mégis az ősz suttogna. Elmúlástól, emlékektől dús a szél illata, mely az erdő felől szalad végig a hajlongó réten.
Alarand egyedül áll a tisztás fáinak gyűrűjében. Tartása, pillantása azt sugallhatja a szemlélőnek, hogy ez az élő szentély neki készült, várva az alkalmat, hogy méltó színhelyt biztosítson az elf méltóság audienciája számára.*
3943. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-18 14:10:10
Üzenet elküldve: 2016-04-18 14:10:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Amonra//
*Tavasz. Egyre melegedő, zsibongó, olyan, mitől nyughatatlanná válik az elf vér, és lázítja, uszítja ki a testet, a szabadba, a természetbe, távol a város zajától.
Idáig eljutott, és nem azért, mert kifáradt volna a rövidke sétában, inkább, csak hogy egy jó időre ismét búcsút vegyen otthonától tekint most vissza Artheniorra.
Igazán semmi sem köti ide pillanatnyilag. Hát hallgathat a belsőjében sürgető szavakra. Akár a kellemest is összekötheti a hasznossal, és ismét útnak indulhat, hogy megkeresse apját. Nem mintha annyira hiányozna az öreg a kis félvérnek, de csak jobb úgy bóklászni, hogy legalább valami kezdetleges céllal rendelkezik.
Az útra pedig felkészült, kényelmes viselet; bakancs, nadrág, ing, ujjai feltűrve, tarisznya megrakodva a szükségessel, azon átvetve fekete kabátja. Másra nincs szüksége.
Hunyorogva tekint el még egyszer a szegénynegyed felé, ennek oka nem annyira a szemébe tűző égitest ereje, mint a jobb szeme alatt éktelenkedő lilás monokli, mit igazán dicséretre méltó természetességgel visel.
~Viszlát unalom, üdv kaland!~
Ezzel vág hátra arcot, és fütyörészve indul ki a kis ligetből.*
*Tavasz. Egyre melegedő, zsibongó, olyan, mitől nyughatatlanná válik az elf vér, és lázítja, uszítja ki a testet, a szabadba, a természetbe, távol a város zajától.
Idáig eljutott, és nem azért, mert kifáradt volna a rövidke sétában, inkább, csak hogy egy jó időre ismét búcsút vegyen otthonától tekint most vissza Artheniorra.
Igazán semmi sem köti ide pillanatnyilag. Hát hallgathat a belsőjében sürgető szavakra. Akár a kellemest is összekötheti a hasznossal, és ismét útnak indulhat, hogy megkeresse apját. Nem mintha annyira hiányozna az öreg a kis félvérnek, de csak jobb úgy bóklászni, hogy legalább valami kezdetleges céllal rendelkezik.
Az útra pedig felkészült, kényelmes viselet; bakancs, nadrág, ing, ujjai feltűrve, tarisznya megrakodva a szükségessel, azon átvetve fekete kabátja. Másra nincs szüksége.
Hunyorogva tekint el még egyszer a szegénynegyed felé, ennek oka nem annyira a szemébe tűző égitest ereje, mint a jobb szeme alatt éktelenkedő lilás monokli, mit igazán dicséretre méltó természetességgel visel.
~Viszlát unalom, üdv kaland!~
Ezzel vág hátra arcot, és fütyörészve indul ki a kis ligetből.*
3942. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-15 21:47:29
Üzenet elküldve: 2016-04-15 21:47:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Erfalody A'theriona //
* Miközben a földet rugdossa, ezzel eltemetve magát (legalábbis a karmait), kérdőn tekint Erfre. ~ Tövig földbe szúrni. ~ Ismétli el magában. Vállat von. Nincs kedve lehajolni, ennyit nem ér az egész. Inkább felnéz, mikor a karmok még csak félig-meddig vannak eltemetve, a felük még kilátszik. Így simán nézhetőek kavicsoknak is, nem aggódik tovább a karmok sorsa felől. Csak aztán nőjenek vissza a kezén. *
- Ahogy nézzük. Tiszteletbeli... Igen, valahogy úgy, gondolom. A tagjuk nem voltam, csak hát... Na mindegy. * Nem is emlékszik a dolgokra, mivel egy ájulással kezdődött az egész, csupán feltételezi, hogy valamiféle szekta idézhette meg. Nem szoktak csak úgy eredarok potyogni az égből (vagy földből).
Közben látja, hogy a sötételf iszogat, ez pedig emlékeztetni kezdi az egyik földi érzésre: a szomjúságra. Fárasztó volt a küzdelem, meg is izzadt némileg, és most szomjas. Igen, ez egyértelmű. Torka száraz, és egy kellemetlen bizsergést érez szájában. Meg folyton nyelnie kell. Főleg, mikor nézi a másik kulacsát. Így inkább elfordítja tekintetét, a fákat és egyéb haszontalan dolgokat nézve.
Aztán megérkezik a felelet is a sötételf-nappallátás témában. Hümmög egyet, majd bólint egyet. Kezdi érteni, hogy van ez, ráadásul érdekes dolgokat is megtudott a mélységiekről. Legalábbis így gondolja. Reméli, hogy jól gondolja, és nem kell megint végighallgatnia ugyanazt. *
- Szóval nem is feltétlenül bőrszín szerint utáljátok a felszínieket... Hanem aszerint, hogy a felszínen, vagy azalatt laknak. Ez egészen logikusnak tűik. * Aztán megint bólint egyet, majd megint. *
- Jó-jó, értem. * Nézelődik még egy ideig a tisztáson, majd így szól: *
- És most? Van valami terved?
* Miközben a földet rugdossa, ezzel eltemetve magát (legalábbis a karmait), kérdőn tekint Erfre. ~ Tövig földbe szúrni. ~ Ismétli el magában. Vállat von. Nincs kedve lehajolni, ennyit nem ér az egész. Inkább felnéz, mikor a karmok még csak félig-meddig vannak eltemetve, a felük még kilátszik. Így simán nézhetőek kavicsoknak is, nem aggódik tovább a karmok sorsa felől. Csak aztán nőjenek vissza a kezén. *
- Ahogy nézzük. Tiszteletbeli... Igen, valahogy úgy, gondolom. A tagjuk nem voltam, csak hát... Na mindegy. * Nem is emlékszik a dolgokra, mivel egy ájulással kezdődött az egész, csupán feltételezi, hogy valamiféle szekta idézhette meg. Nem szoktak csak úgy eredarok potyogni az égből (vagy földből).
Közben látja, hogy a sötételf iszogat, ez pedig emlékeztetni kezdi az egyik földi érzésre: a szomjúságra. Fárasztó volt a küzdelem, meg is izzadt némileg, és most szomjas. Igen, ez egyértelmű. Torka száraz, és egy kellemetlen bizsergést érez szájában. Meg folyton nyelnie kell. Főleg, mikor nézi a másik kulacsát. Így inkább elfordítja tekintetét, a fákat és egyéb haszontalan dolgokat nézve.
Aztán megérkezik a felelet is a sötételf-nappallátás témában. Hümmög egyet, majd bólint egyet. Kezdi érteni, hogy van ez, ráadásul érdekes dolgokat is megtudott a mélységiekről. Legalábbis így gondolja. Reméli, hogy jól gondolja, és nem kell megint végighallgatnia ugyanazt. *
- Szóval nem is feltétlenül bőrszín szerint utáljátok a felszínieket... Hanem aszerint, hogy a felszínen, vagy azalatt laknak. Ez egészen logikusnak tűik. * Aztán megint bólint egyet, majd megint. *
- Jó-jó, értem. * Nézelődik még egy ideig a tisztáson, majd így szól: *
- És most? Van valami terved?
3941. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-13 12:17:43
Üzenet elküldve: 2016-04-13 12:17:43
ÚJ
![>Megöhr Tuwub [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2519_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
~ Hogy az a molylepke hamvadt volna el a napon, mielőtt még összefutott volna azzal a hernyóval, aki később pillangó lett... ~
* Fut át az agyán, miközben próbálja utolérni, valamint elkapni továbbra is a tündért.
Noha ez nem csak rajta múlik, azért a váratlan támadás és Megöhr gyorsaságának tekintetében remélhetőleg sikerül elkapnia a szárnyast. A kiáltozása nem érdekli. Kiabáljon csak, úgy hamarabb kifárad.
Amennyiben a másik a tőrével próbál hadonászni, abban az esetben sem veszi elő Megöhr saját tőrét, inkább viszonylag kifejlett pusztakezes harcával próbál meg pontot tenni az I-re.
Amennyiben viszont mégis sikerül Ye uraságnak kiszabadulnia és elkezd futni, abban az esetben Megöhr futni kezd utána. Remélhetőleg a tündér nem egy futóbajnok, így hamar kifárad majd. Ugyanis Megöhr nem olyan nagyon koros még - az ötvenet sem töltötte be -, az pedig fél-elf időszámításban nem számít még vénségnek. *
* Fut át az agyán, miközben próbálja utolérni, valamint elkapni továbbra is a tündért.
Noha ez nem csak rajta múlik, azért a váratlan támadás és Megöhr gyorsaságának tekintetében remélhetőleg sikerül elkapnia a szárnyast. A kiáltozása nem érdekli. Kiabáljon csak, úgy hamarabb kifárad.
Amennyiben a másik a tőrével próbál hadonászni, abban az esetben sem veszi elő Megöhr saját tőrét, inkább viszonylag kifejlett pusztakezes harcával próbál meg pontot tenni az I-re.
Amennyiben viszont mégis sikerül Ye uraságnak kiszabadulnia és elkezd futni, abban az esetben Megöhr futni kezd utána. Remélhetőleg a tündér nem egy futóbajnok, így hamar kifárad majd. Ugyanis Megöhr nem olyan nagyon koros még - az ötvenet sem töltötte be -, az pedig fél-elf időszámításban nem számít még vénségnek. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586