Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 195 (3881. - 3900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3900. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-02 22:29:38
Üzenet elküldve: 2016-04-02 22:29:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Bolyongás, Jas//
*Kámorf egy jó darabig szurkálja az óriás áldozatának a belsőségeit, míg végre megakad valamiben a penge vége. Igen apró, de majd kiderül, hogy milyen értékes. Bármi is az, el lehet adni.*
-Nem vagyok éhes, most ettem halat. *mondja olyan hangon, mint akit megzavartak az elmélyült koncentrálásában* Csak azt keresem, nem nyelt-e le valamit a meglopód, amit nem akart, hogy észre vegyél. Talán észre sem vetted, de elvett tőled pár aranyérmét. Vagy előtte már lopott mástól és el akarta rejteni a szájában, nehogy megtaláld nála.
Mondtam, hogy jó nyomolvasó vagyok. Semmi sem kerüli el a figyelmemet. Meg is van.
*Lassan, megfontoltan kiemelte a kemény tárgyat rejtő kis vakbél darabot, melyet így csak egyik végéről kellett lemetszenie szerencsére és ott alá nyúlni a kés hegyével, hiszen a másik vége zárt volt, nem eshetett ki azon a zsákmány.
Felszelte, mint egy boncnok és a bélsárban kotorászva egy kis apró, kemény gömböt emelet ki. Kulacsából vízzel locsolta meg és igyekezett elkaparni a salakot onnan, hogy megtisztuljon.*
-Lássuk, mit fogtunk ma! Az én szememet ugyan semmi nem kerüli el, ha kutakodom.
*A folyadék hatására szép lassan egy cseresznyemag világos héja vált egyre láthatóbbá a szeme előtt. Mert ő ügye még mindig egész jól látott ilyen csillag fényes éjszaka is. Nem akarta megmutatni, hogy nagyon elkedvtelenítette, bár tudta jól, hogy kevés az esélye nagy zsákmányra, de az a kemény gumó nagyon elhitette vele, hogy talán most mégis.*
-Úgy tűnik, gyümölcsöt evett utoljára. *Állapítja meg tárgyszerűen, elfojtva minden érzelmet a hangjában.*
~Szuper! Sikerült megint idiótát csinálnom magamból. De hiszen tudhattuk az elejétől fogva, hogy majdnem biztosan ez lesz. Talán csak azért gondoltam ennyire bele, mert furán viselkedett és egy ilyen nagy darab kezei között valószínűleg én is ezt tettem volna.~
-Rendben, menjünk! Még a végén itt találnak minket a városőrök és azt hiszik, hogy valami fosztogató csőcselék vagyunk. Egy sötételfre és egy óriásra a nyavalyás kis emberek tuti ráfognák egyből, hogy rossz szándékkal vizsgálódtak.
*Ezzel elindul a barátja után és követi őt az erdőbe.*
~Talán csak az éhség beszél belőle, ezért ilyen mogorva.~
*Kámorf egy jó darabig szurkálja az óriás áldozatának a belsőségeit, míg végre megakad valamiben a penge vége. Igen apró, de majd kiderül, hogy milyen értékes. Bármi is az, el lehet adni.*
-Nem vagyok éhes, most ettem halat. *mondja olyan hangon, mint akit megzavartak az elmélyült koncentrálásában* Csak azt keresem, nem nyelt-e le valamit a meglopód, amit nem akart, hogy észre vegyél. Talán észre sem vetted, de elvett tőled pár aranyérmét. Vagy előtte már lopott mástól és el akarta rejteni a szájában, nehogy megtaláld nála.
Mondtam, hogy jó nyomolvasó vagyok. Semmi sem kerüli el a figyelmemet. Meg is van.
*Lassan, megfontoltan kiemelte a kemény tárgyat rejtő kis vakbél darabot, melyet így csak egyik végéről kellett lemetszenie szerencsére és ott alá nyúlni a kés hegyével, hiszen a másik vége zárt volt, nem eshetett ki azon a zsákmány.
Felszelte, mint egy boncnok és a bélsárban kotorászva egy kis apró, kemény gömböt emelet ki. Kulacsából vízzel locsolta meg és igyekezett elkaparni a salakot onnan, hogy megtisztuljon.*
-Lássuk, mit fogtunk ma! Az én szememet ugyan semmi nem kerüli el, ha kutakodom.
*A folyadék hatására szép lassan egy cseresznyemag világos héja vált egyre láthatóbbá a szeme előtt. Mert ő ügye még mindig egész jól látott ilyen csillag fényes éjszaka is. Nem akarta megmutatni, hogy nagyon elkedvtelenítette, bár tudta jól, hogy kevés az esélye nagy zsákmányra, de az a kemény gumó nagyon elhitette vele, hogy talán most mégis.*
-Úgy tűnik, gyümölcsöt evett utoljára. *Állapítja meg tárgyszerűen, elfojtva minden érzelmet a hangjában.*
~Szuper! Sikerült megint idiótát csinálnom magamból. De hiszen tudhattuk az elejétől fogva, hogy majdnem biztosan ez lesz. Talán csak azért gondoltam ennyire bele, mert furán viselkedett és egy ilyen nagy darab kezei között valószínűleg én is ezt tettem volna.~
-Rendben, menjünk! Még a végén itt találnak minket a városőrök és azt hiszik, hogy valami fosztogató csőcselék vagyunk. Egy sötételfre és egy óriásra a nyavalyás kis emberek tuti ráfognák egyből, hogy rossz szándékkal vizsgálódtak.
*Ezzel elindul a barátja után és követi őt az erdőbe.*
~Talán csak az éhség beszél belőle, ezért ilyen mogorva.~
3899. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-02 21:14:28
Üzenet elküldve: 2016-04-02 21:14:28
ÚJ
![>Jas Rokter [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bolyongás, Kámorf//
-Mit csinálsz fehérnép?!
*Néz kidülledt szemekkel a hullaszabdaló lányra.*
-Ha éhes vagy hozok még halat, vagy netán kétszínű gonosz lélek vagy?!
*Hüledezik, és a fokosát a lány és maga közé tartja, ha esetleg az szörnnyé változna, akkor tudja a földre nyomni.
Kicsit megnyugszik, mikor csak a javakat hiányolja Mocsok a hulláról.*
-Dobált, de elvileg csak okosító volt, az ork azt mondta.
*Magyarázza szorgoskodó társának.*
-Nem kell senki után menni, a jogtalan aranyát eltüntettem, ahogy illik, a fegyvereit pedig széttörtem. Most pedig hagyjuk a holtat, mert úgy helyes!
*Mondja erélyesen, minél kevesebb ellentmondást várva.*
-Onnan jöttem, menjünk az úton!
*Veszi át a kezdeményező szerepét.*
-Mit csinálsz fehérnép?!
*Néz kidülledt szemekkel a hullaszabdaló lányra.*
-Ha éhes vagy hozok még halat, vagy netán kétszínű gonosz lélek vagy?!
*Hüledezik, és a fokosát a lány és maga közé tartja, ha esetleg az szörnnyé változna, akkor tudja a földre nyomni.
Kicsit megnyugszik, mikor csak a javakat hiányolja Mocsok a hulláról.*
-Dobált, de elvileg csak okosító volt, az ork azt mondta.
*Magyarázza szorgoskodó társának.*
-Nem kell senki után menni, a jogtalan aranyát eltüntettem, ahogy illik, a fegyvereit pedig széttörtem. Most pedig hagyjuk a holtat, mert úgy helyes!
*Mondja erélyesen, minél kevesebb ellentmondást várva.*
-Onnan jöttem, menjünk az úton!
*Veszi át a kezdeményező szerepét.*
3898. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-02 19:51:33
Üzenet elküldve: 2016-04-02 19:51:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Bolyongás, Jas//
*A sötételf nem nagyon zavartja magát a sötét miatt, hiszen ahogy a fajáról jól hírhedt, ők jól látnak ilyenkor is. És Kámorf egész idő alatt azon gondolkodott, hogy vajon mit is akar az egész dologból kihozni. Jas hamarosan elkezdi a világjáró bolyongását és ő pedig ott marad egy árva arany nélkül és harcostárs nélkül.*
~De lehet, hogy visszatér. Ráadásul ha még a várostól az erődőszélig is ilyen nehezen talál el, akkor simán lehet, hogy itt fog kóborolni a közelben egész végig. Simán összetalálkozhatom még vele és jól jön majd, ha lesz valaki, aki megvéd.~
*Borongós gondolatok, hogy nem sokára elszakadnak egymástól, de ez csak olyan melankólia, ami néha rátör a lányra, mikor jól érezte magát és ennek hirtelen vége szakad. Hamar túlteszi magát általában egy újabb kedves barátra találással, de azért boldog volt a szíve mélyén, hogy segíteni tudott Jasnak.*
-Oké, megnézem. *mondta, mintha csak az óriás külön kérte volna, de igazából hangjában egy árnyalatnyi kapzsiság vágy bujkált, hogy hátha van még valami ennél a szegény ördögnél* Azt mondtad, varázsitalokkal dobált téged?
*Hát milyen szép is lenne az élet -nem igaz?-, ha ilyen egyszerűen botlana egy hullába, aminél találna valamit eldugva a belső zsebben. Vagy legalább a ruháját megtalálná!
Nem biztos, hogy ez a szerencse napja. Teljesen pucérra lelopták előle azt, amiről azt hitte, hogy csak a nagy ember álmaiban látta. Ám sajnos nem csak a felébredő Jasnak volt valóságos, de egy hullarabló haramia bandának is.
A néhain már beállt a hullamerevség, így nem is nagyon lehetett forgatni. Még ha erre szükség is lett volna! Köpenyét az arca elé tartva kezdte meg az alaposabb vizsgálatot. Egy kést vett elő -valószínűleg azt, amelyikkel a halat is pucolta, de már nem esküdne meg rá, melyik volt teljes bizonyossággal- és a rabló hasát kezdte el felvágni. Néhány tolvaj úgy hírlik hajlamos inkább lenyelni valami értéket, mint hogy megtalálják nála. És majd azt választja, hogy egy napig a bokorba mennyen dolgát végezni, ne az árnyék székre. Ebből az alakból simán kinézte az ilyet, ha már ruhája sincs a nyomorultnak!
A pengével döfködi végig a zsigereket és ha valahol valami keménybe akad, akkor ott kivágja a bél kis darabkáját és szintén a fegyver lapjával alá nyúlva kiteszi a fűre alaposabb vizsgálatra. Ha nem talál a bendőjében semmit, akkor viszont a nyomokat szemléli és dühösen morog.*
-Átkozott zsiványok! Utánuk kéne menni, hogy megtudjuk, kik loptak már megint. Én egész jó vagyok nyomolvasásban. És jól látok a sötétben. Ha segítesz, felőlem indulhatunk is.
*A sötételf nem nagyon zavartja magát a sötét miatt, hiszen ahogy a fajáról jól hírhedt, ők jól látnak ilyenkor is. És Kámorf egész idő alatt azon gondolkodott, hogy vajon mit is akar az egész dologból kihozni. Jas hamarosan elkezdi a világjáró bolyongását és ő pedig ott marad egy árva arany nélkül és harcostárs nélkül.*
~De lehet, hogy visszatér. Ráadásul ha még a várostól az erődőszélig is ilyen nehezen talál el, akkor simán lehet, hogy itt fog kóborolni a közelben egész végig. Simán összetalálkozhatom még vele és jól jön majd, ha lesz valaki, aki megvéd.~
*Borongós gondolatok, hogy nem sokára elszakadnak egymástól, de ez csak olyan melankólia, ami néha rátör a lányra, mikor jól érezte magát és ennek hirtelen vége szakad. Hamar túlteszi magát általában egy újabb kedves barátra találással, de azért boldog volt a szíve mélyén, hogy segíteni tudott Jasnak.*
-Oké, megnézem. *mondta, mintha csak az óriás külön kérte volna, de igazából hangjában egy árnyalatnyi kapzsiság vágy bujkált, hogy hátha van még valami ennél a szegény ördögnél* Azt mondtad, varázsitalokkal dobált téged?
*Hát milyen szép is lenne az élet -nem igaz?-, ha ilyen egyszerűen botlana egy hullába, aminél találna valamit eldugva a belső zsebben. Vagy legalább a ruháját megtalálná!
Nem biztos, hogy ez a szerencse napja. Teljesen pucérra lelopták előle azt, amiről azt hitte, hogy csak a nagy ember álmaiban látta. Ám sajnos nem csak a felébredő Jasnak volt valóságos, de egy hullarabló haramia bandának is.
A néhain már beállt a hullamerevség, így nem is nagyon lehetett forgatni. Még ha erre szükség is lett volna! Köpenyét az arca elé tartva kezdte meg az alaposabb vizsgálatot. Egy kést vett elő -valószínűleg azt, amelyikkel a halat is pucolta, de már nem esküdne meg rá, melyik volt teljes bizonyossággal- és a rabló hasát kezdte el felvágni. Néhány tolvaj úgy hírlik hajlamos inkább lenyelni valami értéket, mint hogy megtalálják nála. És majd azt választja, hogy egy napig a bokorba mennyen dolgát végezni, ne az árnyék székre. Ebből az alakból simán kinézte az ilyet, ha már ruhája sincs a nyomorultnak!
A pengével döfködi végig a zsigereket és ha valahol valami keménybe akad, akkor ott kivágja a bél kis darabkáját és szintén a fegyver lapjával alá nyúlva kiteszi a fűre alaposabb vizsgálatra. Ha nem talál a bendőjében semmit, akkor viszont a nyomokat szemléli és dühösen morog.*
-Átkozott zsiványok! Utánuk kéne menni, hogy megtudjuk, kik loptak már megint. Én egész jó vagyok nyomolvasásban. És jól látok a sötétben. Ha segítesz, felőlem indulhatunk is.
3897. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-02 19:46:16
Üzenet elküldve: 2016-04-02 19:46:16
ÚJ
![>Megöhr Tuwub [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2519_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Ryh nem jön hát segíteni, úgyhogy maradnak ketten a problémával, amit Megöhr szerint egyedül is meg lehetne oldani, de más kérdés, hogy Ye mindenáron egy harmadik személyt akar bevonni. Amikor pedig oldalogni kezd, fél-elfünk nem bírja tovább, rárivall a tündérre és megpróbál a keze után nyúlni, hogy ne tudjon elfutni, vagy csak továbbsétálni. *
- Állj meg, szárnyas! * Ekkor nyújtja kezét a tündér után. Bár nincs nagy testi ereje, azért egy tündérrel talán elbánik, ha az nem izeg-mozog nagyon. *
- Szóval kétségbe vonod a Szem létezését?! Azt nem ajánlom... * Ekkor pedig már teljesen elborul az agya, nincs mi megállítsa (hacsak az a valami nem egy városőr-osztag, vagy egy ork törzs).
Míg egyik kezével a tündér kezét fogja (már, ha az előbb sikerült megfogni), addig a másikkal egy erőteljes mozdulattal próbálja eltalálni Ye tarkóját. Amennyiben viszont az előbb sikeresen kitért a szorítás elől, vagy időközben jut ki belőle valahogy, abban az esetben mindkét kezét használva próbál egy-két ütést bevinni az arcára. *
- Állj meg, szárnyas! * Ekkor nyújtja kezét a tündér után. Bár nincs nagy testi ereje, azért egy tündérrel talán elbánik, ha az nem izeg-mozog nagyon. *
- Szóval kétségbe vonod a Szem létezését?! Azt nem ajánlom... * Ekkor pedig már teljesen elborul az agya, nincs mi megállítsa (hacsak az a valami nem egy városőr-osztag, vagy egy ork törzs).
Míg egyik kezével a tündér kezét fogja (már, ha az előbb sikerült megfogni), addig a másikkal egy erőteljes mozdulattal próbálja eltalálni Ye tarkóját. Amennyiben viszont az előbb sikeresen kitért a szorítás elől, vagy időközben jut ki belőle valahogy, abban az esetben mindkét kezét használva próbál egy-két ütést bevinni az arcára. *
3896. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-02 19:04:50
Üzenet elküldve: 2016-04-02 19:04:50
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
-És mi van akkor, ha van egy gőgös hataloméhes vezetőd, aki a háborúval szeretne eredményeket elérni? Mert ugye mondhatja azt, hogy a népért teszi mindezt, hogy visszajöhessenek a hegyek közül. Ilyen esetben is harcolsz a népedért, vagy nem támogatnál egy ilyen vezetőt, és odébbállnál?
*Kissé csavaros kérdés, amire talán nem is olyan könnyű válaszolni mint amilyen egyszerűnek tűnhet így elsőre. Egyébként nagyon hangzatos amit Gworash elmond, de azért a válaszára kíváncsi lesz a hóhajú mágus. Persze az is lehet, hogy az orknak volt már ilyen esetre példája élete során.
A zöldbőrű kis beszéde a szellemekről is igen szimpatikus, mintha Boruggot hallaná ismét, lényegében szinte ugyanazt vázolják fel mindketten. Így kiderül, hogy tényleg fontos az orkoknál a szellemi vezetés, amit Worenth mondjuk két évvel ezelőtt nem is gondolt volna... tehát nem eszetlen vadállatok, hanem van bennük valami afféle "emberi" vonás.*
-Értem. Sokkalta jobban támaszkodtok a szellemeitekre mint az emberek java része. És mondd csak Gworash minden klánnak van külön szelleme, vagy mindenki ugyanahhoz fohászkodik?
*Kissé meglepődik, hogy Gworash ismeri Boruggot, ezek szerint a sámán nem is olyan elveszett, vagy legalábbis már feltalálta magát, és járt egyet a környéken, úgy tűnik egyre inkább beilleszkedik. Sőt kifejezetten jó ezt a két orkot összeengedni beszélgetni, simán köthetnek jó barátságot, hiszen a nézeteik homlokegyenest megegyezőek.*
-Borugg a maga módján páratlan ork... vagy csak én láttam hozzá hasonlóból keveset az is elképzelhető. Ti ketten viszont nagyon egyformák vagytok, ami jó.
*Hogy miért is olyan jó ez a hóhajúnak azt akár meg is kérdezheti a zöldbőrű ha akarja. Ezután szemügyre veszi a gyűrűt, és a rúnákon rögtön megakad a szeme, igyekszik is közelebbről megtekinteni.*
-Szép darab. Nos nem vagyok nagy rúnaszakértő, így fogalmam sincs mit jelenthetnek.
*Gworash mint klánvezér... akkor így első kérdésére nem is lesz olyan nehéz majd választ adnia, nem sikerül megfogni az orkot. Egyébként a nézeteiről simán elképzelhető ez, de ehhez sokkalta újabb rendszerben kell látni az orkokat, megváltoztatva néhány természetükből fakadó dologban őket, amire mindenki biztosan nem alkalmas. Talán az orkok vezérének lenni a legnagyobb kihívás, főleg ha az újabb vonalat szeretné követni. Worenth szerint a régire hamarabb akadnának vevők.*
-Mit jelent számodra a Zagur'Raz, és milyen jövőt látsz előtte?
*Worenth nem véletlenül kérdezősködik, ő is szeretne megtudni pár dolgot, aztán hátha majd a zöldbőrű is belelendül úgy igazán a kérdésekbe... mert nyilván van neki is nem kevés.*
//Zöldbőr és Hóhaj//
-És mi van akkor, ha van egy gőgös hataloméhes vezetőd, aki a háborúval szeretne eredményeket elérni? Mert ugye mondhatja azt, hogy a népért teszi mindezt, hogy visszajöhessenek a hegyek közül. Ilyen esetben is harcolsz a népedért, vagy nem támogatnál egy ilyen vezetőt, és odébbállnál?
*Kissé csavaros kérdés, amire talán nem is olyan könnyű válaszolni mint amilyen egyszerűnek tűnhet így elsőre. Egyébként nagyon hangzatos amit Gworash elmond, de azért a válaszára kíváncsi lesz a hóhajú mágus. Persze az is lehet, hogy az orknak volt már ilyen esetre példája élete során.
A zöldbőrű kis beszéde a szellemekről is igen szimpatikus, mintha Boruggot hallaná ismét, lényegében szinte ugyanazt vázolják fel mindketten. Így kiderül, hogy tényleg fontos az orkoknál a szellemi vezetés, amit Worenth mondjuk két évvel ezelőtt nem is gondolt volna... tehát nem eszetlen vadállatok, hanem van bennük valami afféle "emberi" vonás.*
-Értem. Sokkalta jobban támaszkodtok a szellemeitekre mint az emberek java része. És mondd csak Gworash minden klánnak van külön szelleme, vagy mindenki ugyanahhoz fohászkodik?
*Kissé meglepődik, hogy Gworash ismeri Boruggot, ezek szerint a sámán nem is olyan elveszett, vagy legalábbis már feltalálta magát, és járt egyet a környéken, úgy tűnik egyre inkább beilleszkedik. Sőt kifejezetten jó ezt a két orkot összeengedni beszélgetni, simán köthetnek jó barátságot, hiszen a nézeteik homlokegyenest megegyezőek.*
-Borugg a maga módján páratlan ork... vagy csak én láttam hozzá hasonlóból keveset az is elképzelhető. Ti ketten viszont nagyon egyformák vagytok, ami jó.
*Hogy miért is olyan jó ez a hóhajúnak azt akár meg is kérdezheti a zöldbőrű ha akarja. Ezután szemügyre veszi a gyűrűt, és a rúnákon rögtön megakad a szeme, igyekszik is közelebbről megtekinteni.*
-Szép darab. Nos nem vagyok nagy rúnaszakértő, így fogalmam sincs mit jelenthetnek.
*Gworash mint klánvezér... akkor így első kérdésére nem is lesz olyan nehéz majd választ adnia, nem sikerül megfogni az orkot. Egyébként a nézeteiről simán elképzelhető ez, de ehhez sokkalta újabb rendszerben kell látni az orkokat, megváltoztatva néhány természetükből fakadó dologban őket, amire mindenki biztosan nem alkalmas. Talán az orkok vezérének lenni a legnagyobb kihívás, főleg ha az újabb vonalat szeretné követni. Worenth szerint a régire hamarabb akadnának vevők.*
-Mit jelent számodra a Zagur'Raz, és milyen jövőt látsz előtte?
*Worenth nem véletlenül kérdezősködik, ő is szeretne megtudni pár dolgot, aztán hátha majd a zöldbőrű is belelendül úgy igazán a kérdésekbe... mert nyilván van neki is nem kevés.*
3895. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-02 19:04:23
Üzenet elküldve: 2016-04-02 19:04:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Shyahar//
*Nincs kinek mesélnie a kalandjairól, ezen kívül nem gondolja, hogy megérné azt a kort, amikor a kocsmapultot támasztva regél, majd a nagy kalandokról, vagy rablások történetét írja le egy korsó sör fejében. Nem őrlődik rajta mikor csap le rá a halál, de úgy képzeli, hogy nem lesz ősz hajszála, mielőtt eljön a kaszáját lengetve. Röhög egyet rajta mielőtt a nyakát szegi és véget ér a játék. Talán baljós gondolatok, de egyben felszabadító is. A félelem mostanra nem olyan dolog, amit közelről ismer. Zsákmányt már féltett mástól, vagy információt, de önmagát soha nem féltette a végtől. Pont ez az, amiért nem vesz jegyet egy hajóra, vagy nem tervezi meg a részleteket, ha új útra lép. Nincs kinek beszámoljon az életéről és nem is akart ilyesmit soha. Nem kezd bele ebbe, minek, amikor Shya ezt úgysem értheti. Megint úgy beszél, mint egy naiv kislány, aki védőburokban él és fogalma sincs róla, hogy milyen a valódi világ körülötte. A kalandokat rózsaszínnek képzeli. Mondjuk olyan hajónak, amin első osztályon utazik és vattacukrot szopogat. Nem akarja elvenni ezt a képet tőle, ha a világot még mindig így látja, hát lássa, amit akar. Lehet ez is attól van, hogy a családjára számíthat. Helyesel, amikor arról beszél, hogy óvatosan közelíti meg a tengert és azzal együtt minden kalandot. Neki jobban való, hogy jegyet vegyen és lessék minden kívánságát egy utazás alatt.*
-Nem hangzik olyan rosszul, mint gondolod.
*vigyorog a lányra*
-Gondolj bele, ha akarom belóghatok a kabinodba, ha meg túl sokat beszélsz, visszamehetek a nyugalmas függőágyamba a jó kis fedélközbe.
*Felnevet, mert jó hasznot húzna egy ilyen helyzetből is, mondjuk, ha együtt mennek egyszer valóban, elgondolkodik azon a luxus kabinon, valójában nincsen ellenére. A megismerkedésük története se maradhat kérdés nélkül a lány részéről.*
-Mi lett a lánnyal? A nyakán maradt a barátomnak, hiába is próbálta lerázni. Amilyen nagy szája és szép formája volt nem lett volna sok esélye rá amúgy sem.
*Valójában ott hagyhatta volna bármikor még ide tartottak a városba. Sokszor utasította vissza, de úgy gondolta megéri a fáradtságot, ehhez hozzájött, hogy meg is kedvelte. A kettő együtt elég volt, hogy kövesse azt a ringó csípőt a fogadóig és még mindig itt üljön vele, miután már megkapta.*
-Bátor? Az nem kifejezés kislány! Nem is sejted mennyire az, na és egészen jól néz ki, erős és nagy híre van a lányok között. Nem volt, azért könnyű kísérnie azt a hárpiát, mert nehéz egy természete volt, de úgy rázta előtte azt a szép kerek farát... *vigyorog a faágakra maga fölött* -Na meg nem volt szíve otthagyni egyedül. Amilyen naivnak és ártatlannak látszott, azt is csodálta, hogy eddig nem került még valami bajba azon a vidéken. Persze nem sejtette, hogy egy fejvadász lánya és a kelepelésével mindenkit két vállra tud fektetni, ha nincs is nála fegyver.
*Jót nevet megint az eltúlzott elbeszélésen, amit felidézve másnak látszik ez a Syha kaland, mint az előzőek voltak. Shya mindent egybe vetve rendesebb lány, mint a többi.*
-Ne, csináld, hagyd kibontva!
*Kap a keze után mikor Shya azon kezd dolgozni, hogy összefogja a haját. Puha illatos indákként fonták eddig be arcát azok a sötétbarna tincsek. Simogatta, csiklandozta minden szál, amit a feltámadt szél belefújt, nem zavarta egyáltalán. Utána is nyúl, hogy finoman lefejtse róla a lány kezeit, nehogy megint feltekerve tűntese el előle. Mélyen beletúr, ujjait széttárva simítva szét, hogy újra szétterüljön a lány vállán, aztán a mellkasához húzza, hogy újra érezze a hajtincseket a nyakához és az arcához érni.*
-Jó értem, nem szeretsz róla másokkal beszélni, mert féltve őrizgeted az emléket. Ne izgulj, nem hirdetem.
~Bár a kocsmában a legújabb fogásról illik beszámolni, de nem kell félned a kincsed a tied, ha ez neked az.~
*Türelmetlenül, hagyja rá. Az a meglátása, ha másnak nem is akar, neki annyit beszél róla, hogy ez neki milyen volt, hogy az kiteszi a többit. Pedig nem is kérdezte.*
-Ne aggályoskodj, az a lényeg.
*Megütközik, azon amit Shya csak úgy megint bedob.*
~A szemében meglátják otthon? Elment az esze, ha azt gondolja, majd bemutatkozom a nagyapjának és az átkokat szóró nagynéninek.~
-Nagyon jó, hogy ilyen becsben tartod ezt az egészet, de nem kel ezt túlértékelni. A nagyapádnak se muszáj beszámolni róla.
*Próbál türelmes lenni csak nehezen megy és a végén ki is tör belőle, amit gondol.*
-A fenébe is! Nem gondolod, ha megtudja, hogy a kis unokájával henteregtem, akkor kiszögeli a fejem a falatokra?
~Ennyire még te se lehetsz naiv, vagy pont ezt szeretnéd látni?~
*A fa alatt az idegesítő és bosszantó jelző már nem elég a lányra.*
-Én meg úgy gondolom, hogy jobb, ha te vigyázol. Ki vagy te, hogy megszabod nekem mit tehetek és mit nem? Nem kell semmire és senkire vigyáznom!
*Alighogy leteperi már mosolyog is rá, mint aki nem vesz komolyan tőle semmit, aztán meghallja suttogva Shya szájából a jelzőt, amivel az előbb illette és elfeledkezik róla, hogy elnéző legyen vele. Elkapja a felemelkedő kezeket, amik átölelnék és leszorítja a földre. Megrázza a fejét lassan, ahogy a szemébe fúrja a tekintetét. Egyik keze felrángatja a lány szoknyáját a combján, a másik szorítja még a csuklóját.*
~Hiába beszélek neked igaz? Nem vagy más csak egy bosszantó kolonc a nyakamon!~
*Nézi a fűben szétterülő barna hajpárnát, amin a csinos fejecske nyugszik, amibe ki tudja mi jár, amikor képes mosolyogni rá miközben éppen fenyegeti. Elengedi a csuklóját és reménytelen vagy tekintetet küld a lány felé.*
~Sok bajom lesz még veled szépségem.~
-Mit csináljak most én veled, mi?
*Mielőtt eldöntené igazán, mihez kezd Shyával, a keze már a lány combjai között jár. Hamar megfeledkezik a vitájukról, ahogy a meztelen combjait érinti. Egy dologban jól tudnak működni vita nélkül és azt inkább akarja most, mint újabb nézeteltérést. Shya száját meg úgy tűnik neki csak egy módon lehet befogni, ha betapasztja a sajátjával. Nem kell hozzá sok, hogy szabaddá tegye az utat alul és felül megszabadítva a lányt a ruhától annyira, hogy éppen elérje a legkívánatosabb részeit. Shya alatta mozgolódik és ez már magában elég ahhoz, hogy ne legyen képes felkelni róla. Mikor végre összekapcsolódik a közös pontjuk, gyorsan és nagy hévvel söpri el végre minden bosszúságát.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Shyahar//
*Nincs kinek mesélnie a kalandjairól, ezen kívül nem gondolja, hogy megérné azt a kort, amikor a kocsmapultot támasztva regél, majd a nagy kalandokról, vagy rablások történetét írja le egy korsó sör fejében. Nem őrlődik rajta mikor csap le rá a halál, de úgy képzeli, hogy nem lesz ősz hajszála, mielőtt eljön a kaszáját lengetve. Röhög egyet rajta mielőtt a nyakát szegi és véget ér a játék. Talán baljós gondolatok, de egyben felszabadító is. A félelem mostanra nem olyan dolog, amit közelről ismer. Zsákmányt már féltett mástól, vagy információt, de önmagát soha nem féltette a végtől. Pont ez az, amiért nem vesz jegyet egy hajóra, vagy nem tervezi meg a részleteket, ha új útra lép. Nincs kinek beszámoljon az életéről és nem is akart ilyesmit soha. Nem kezd bele ebbe, minek, amikor Shya ezt úgysem értheti. Megint úgy beszél, mint egy naiv kislány, aki védőburokban él és fogalma sincs róla, hogy milyen a valódi világ körülötte. A kalandokat rózsaszínnek képzeli. Mondjuk olyan hajónak, amin első osztályon utazik és vattacukrot szopogat. Nem akarja elvenni ezt a képet tőle, ha a világot még mindig így látja, hát lássa, amit akar. Lehet ez is attól van, hogy a családjára számíthat. Helyesel, amikor arról beszél, hogy óvatosan közelíti meg a tengert és azzal együtt minden kalandot. Neki jobban való, hogy jegyet vegyen és lessék minden kívánságát egy utazás alatt.*
-Nem hangzik olyan rosszul, mint gondolod.
*vigyorog a lányra*
-Gondolj bele, ha akarom belóghatok a kabinodba, ha meg túl sokat beszélsz, visszamehetek a nyugalmas függőágyamba a jó kis fedélközbe.
*Felnevet, mert jó hasznot húzna egy ilyen helyzetből is, mondjuk, ha együtt mennek egyszer valóban, elgondolkodik azon a luxus kabinon, valójában nincsen ellenére. A megismerkedésük története se maradhat kérdés nélkül a lány részéről.*
-Mi lett a lánnyal? A nyakán maradt a barátomnak, hiába is próbálta lerázni. Amilyen nagy szája és szép formája volt nem lett volna sok esélye rá amúgy sem.
*Valójában ott hagyhatta volna bármikor még ide tartottak a városba. Sokszor utasította vissza, de úgy gondolta megéri a fáradtságot, ehhez hozzájött, hogy meg is kedvelte. A kettő együtt elég volt, hogy kövesse azt a ringó csípőt a fogadóig és még mindig itt üljön vele, miután már megkapta.*
-Bátor? Az nem kifejezés kislány! Nem is sejted mennyire az, na és egészen jól néz ki, erős és nagy híre van a lányok között. Nem volt, azért könnyű kísérnie azt a hárpiát, mert nehéz egy természete volt, de úgy rázta előtte azt a szép kerek farát... *vigyorog a faágakra maga fölött* -Na meg nem volt szíve otthagyni egyedül. Amilyen naivnak és ártatlannak látszott, azt is csodálta, hogy eddig nem került még valami bajba azon a vidéken. Persze nem sejtette, hogy egy fejvadász lánya és a kelepelésével mindenkit két vállra tud fektetni, ha nincs is nála fegyver.
*Jót nevet megint az eltúlzott elbeszélésen, amit felidézve másnak látszik ez a Syha kaland, mint az előzőek voltak. Shya mindent egybe vetve rendesebb lány, mint a többi.*
-Ne, csináld, hagyd kibontva!
*Kap a keze után mikor Shya azon kezd dolgozni, hogy összefogja a haját. Puha illatos indákként fonták eddig be arcát azok a sötétbarna tincsek. Simogatta, csiklandozta minden szál, amit a feltámadt szél belefújt, nem zavarta egyáltalán. Utána is nyúl, hogy finoman lefejtse róla a lány kezeit, nehogy megint feltekerve tűntese el előle. Mélyen beletúr, ujjait széttárva simítva szét, hogy újra szétterüljön a lány vállán, aztán a mellkasához húzza, hogy újra érezze a hajtincseket a nyakához és az arcához érni.*
-Jó értem, nem szeretsz róla másokkal beszélni, mert féltve őrizgeted az emléket. Ne izgulj, nem hirdetem.
~Bár a kocsmában a legújabb fogásról illik beszámolni, de nem kell félned a kincsed a tied, ha ez neked az.~
*Türelmetlenül, hagyja rá. Az a meglátása, ha másnak nem is akar, neki annyit beszél róla, hogy ez neki milyen volt, hogy az kiteszi a többit. Pedig nem is kérdezte.*
-Ne aggályoskodj, az a lényeg.
*Megütközik, azon amit Shya csak úgy megint bedob.*
~A szemében meglátják otthon? Elment az esze, ha azt gondolja, majd bemutatkozom a nagyapjának és az átkokat szóró nagynéninek.~
-Nagyon jó, hogy ilyen becsben tartod ezt az egészet, de nem kel ezt túlértékelni. A nagyapádnak se muszáj beszámolni róla.
*Próbál türelmes lenni csak nehezen megy és a végén ki is tör belőle, amit gondol.*
-A fenébe is! Nem gondolod, ha megtudja, hogy a kis unokájával henteregtem, akkor kiszögeli a fejem a falatokra?
~Ennyire még te se lehetsz naiv, vagy pont ezt szeretnéd látni?~
*A fa alatt az idegesítő és bosszantó jelző már nem elég a lányra.*
-Én meg úgy gondolom, hogy jobb, ha te vigyázol. Ki vagy te, hogy megszabod nekem mit tehetek és mit nem? Nem kell semmire és senkire vigyáznom!
*Alighogy leteperi már mosolyog is rá, mint aki nem vesz komolyan tőle semmit, aztán meghallja suttogva Shya szájából a jelzőt, amivel az előbb illette és elfeledkezik róla, hogy elnéző legyen vele. Elkapja a felemelkedő kezeket, amik átölelnék és leszorítja a földre. Megrázza a fejét lassan, ahogy a szemébe fúrja a tekintetét. Egyik keze felrángatja a lány szoknyáját a combján, a másik szorítja még a csuklóját.*
~Hiába beszélek neked igaz? Nem vagy más csak egy bosszantó kolonc a nyakamon!~
*Nézi a fűben szétterülő barna hajpárnát, amin a csinos fejecske nyugszik, amibe ki tudja mi jár, amikor képes mosolyogni rá miközben éppen fenyegeti. Elengedi a csuklóját és reménytelen vagy tekintetet küld a lány felé.*
~Sok bajom lesz még veled szépségem.~
-Mit csináljak most én veled, mi?
*Mielőtt eldöntené igazán, mihez kezd Shyával, a keze már a lány combjai között jár. Hamar megfeledkezik a vitájukról, ahogy a meztelen combjait érinti. Egy dologban jól tudnak működni vita nélkül és azt inkább akarja most, mint újabb nézeteltérést. Shya száját meg úgy tűnik neki csak egy módon lehet befogni, ha betapasztja a sajátjával. Nem kell hozzá sok, hogy szabaddá tegye az utat alul és felül megszabadítva a lányt a ruhától annyira, hogy éppen elérje a legkívánatosabb részeit. Shya alatta mozgolódik és ez már magában elég ahhoz, hogy ne legyen képes felkelni róla. Mikor végre összekapcsolódik a közös pontjuk, gyorsan és nagy hévvel söpri el végre minden bosszúságát.*
3894. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-02 18:56:25
Üzenet elküldve: 2016-04-02 18:56:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bolyongás, Kámorf//
*Jas nyújtózva áll fel, és így három méteresnél is magasabbra emelkedve kémlel előre, a sötétben, bár ő jóval kevesebbet lát.*
-Akkor menjünk. Nekem van vizem, még az erdőben töltöttem, de azt talán holnapra érjük el.
*Amíg Mocsok tölt, ő párat lenget a pörölyén megmozgatva tagjait, és pici melegséget kölcsönözve ezzel magának, majd elindulnak, és szempillantás alatt a tisztásra is érnek, óriás léptékkel mérve.*
-Áhh, itt is vagyunk, itt kapott el az.
*Mutat a földön fekvő tolvaj hullájára, mely a széttört fegyvereinek körében fekszik tán még mindig, és a fél napos ott fekvés tán picit már oszlásnak is indította, a lefejezett torzót, egy enyhén gusztustalan véres folt van is körülötte, és ha valaki jobban megnézi, akkor azt is észreveheti, hogy már az első adag "dögleső" banda tisztességgel lecsupaszította a testet.*
-Most akkor már csak azt az utat kell megtudni.
*Mondja, hisz maga nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a hullának, tudja, hogy halott, mit kell rajta aggódni?*
A hozzászólás írója (Jas Rokter) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.02 19:09:34
*Jas nyújtózva áll fel, és így három méteresnél is magasabbra emelkedve kémlel előre, a sötétben, bár ő jóval kevesebbet lát.*
-Akkor menjünk. Nekem van vizem, még az erdőben töltöttem, de azt talán holnapra érjük el.
*Amíg Mocsok tölt, ő párat lenget a pörölyén megmozgatva tagjait, és pici melegséget kölcsönözve ezzel magának, majd elindulnak, és szempillantás alatt a tisztásra is érnek, óriás léptékkel mérve.*
-Áhh, itt is vagyunk, itt kapott el az.
*Mutat a földön fekvő tolvaj hullájára, mely a széttört fegyvereinek körében fekszik tán még mindig, és a fél napos ott fekvés tán picit már oszlásnak is indította, a lefejezett torzót, egy enyhén gusztustalan véres folt van is körülötte, és ha valaki jobban megnézi, akkor azt is észreveheti, hogy már az első adag "dögleső" banda tisztességgel lecsupaszította a testet.*
-Most akkor már csak azt az utat kell megtudni.
*Mondja, hisz maga nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a hullának, tudja, hogy halott, mit kell rajta aggódni?*
A hozzászólás írója (Jas Rokter) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.02 19:09:34
3893. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-02 17:25:08
Üzenet elküldve: 2016-04-02 17:25:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Úgy tűnik Gworash nem tévedett nagyot, s a sikerének örül, még ha nem is mutatja ki. Gworashnak az egyetlen ilyen tárgya a gyűrű, amit az apja hagyott rá. Amaz nem a világ legaprólékosabb részletű ékszere, csupán rúnák vannak bele vésve és azt sem tudja milyen fémből készült, de a holdfényben igazán szép fénye van. A többi ékszere, a vaskarikák fülében csak ízlés végett vannak rajta. Továbbra is nyugodtan hallgatja Worenthet. Szerinte Gworash nem harcos beállítottságú. Ezzel egyetért, de azért véleményét ezzel kapcsolatban megosztja a hóhajúval. Hangneme továbbra is higgadt.*
- Igaz... Harcos vagyok. De nem a saját gőgömért vagy a hatalomért, hanem az egyensúlyért és a népemért harcolok.
*Worenth kérdése a szellemekről viszont már kicsit nagyobb súllyal bír, mint az előző. Borugg említésére elmosolyodik.*
- A szellemek azok felsőbb hatalmak, akiknek feladata, hogy az itteni erők ne nőjenek túl nagyra, hogy egyensúly legyen. Nem elfogultak senkivel, az orkokat sem kímélik, ha arra jut a sor. Ők segítenek eldönteni, hogy meddig szabad "feszíteni a húrt", vagy hogy egyáltalán szabad-e. Hiszen semmi sem egy oldalú és ezt sokan elfelejtik, az orkok is gyakorta ebbe a hibába esnek. Ezért van az, hogy ha egy klán kapcsolata megszakad a szellemekkel, akkor véres háborúkba kezdenek. Szerencsére én nem ilyen klánból származom. Tehát a szellemek a mi tanácsadónk, mert ha számunkra néha nem is egyértelmű a szándékuk, előbb vagy utóbb, de nekik van igazuk. Boruggot ismerem, neki még nálam is jobb az érzéke a szellemekkel való kommunikációhoz...
*Mikor Worenth a kabalákról kérdez, sokkal nem tud előállni Viharpöröly, csupán gyűrűjével.*
- Nekem csak ez van. * Mutatja fel a vaskos fénylő gyűrűt. Worenth ebben felfedezhet elemi rúnákat.*
- Pontosan nem tudom, van-e valami titka, a klánban ment ez a gyűrű törzsfőről törzsfőre.
* Ezzel Worenthnek egyértelművé válhat, hogy Gworash klánvezér, vagy legalábbis volt. Ha Worenth erről kérdezi, mostanra könnyen mesélhet róla neki. Ez már bizalmasabb téma, tehát ha így tenne azzal bizalmát fejezi ki az ork. Most válik még világosabbá, már gyakorlatban is Viharpöröly számára, hogy bizony nincsenek is akkora különbségek ember és ork között. Tekintve a kabalákat és azt, hogy mindketten a tisztás nyugalmát keresték. Ha ezt sikerül bebizonyítania a Zagur'Raznak akkor jó eséllyel lehet tagja a környék elismert szervezeteinek. Vagy legalább nem tekintik őket csoportosuló vadaknak akik újra egy globális háborúba akarnak kezdeni...*
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Úgy tűnik Gworash nem tévedett nagyot, s a sikerének örül, még ha nem is mutatja ki. Gworashnak az egyetlen ilyen tárgya a gyűrű, amit az apja hagyott rá. Amaz nem a világ legaprólékosabb részletű ékszere, csupán rúnák vannak bele vésve és azt sem tudja milyen fémből készült, de a holdfényben igazán szép fénye van. A többi ékszere, a vaskarikák fülében csak ízlés végett vannak rajta. Továbbra is nyugodtan hallgatja Worenthet. Szerinte Gworash nem harcos beállítottságú. Ezzel egyetért, de azért véleményét ezzel kapcsolatban megosztja a hóhajúval. Hangneme továbbra is higgadt.*
- Igaz... Harcos vagyok. De nem a saját gőgömért vagy a hatalomért, hanem az egyensúlyért és a népemért harcolok.
*Worenth kérdése a szellemekről viszont már kicsit nagyobb súllyal bír, mint az előző. Borugg említésére elmosolyodik.*
- A szellemek azok felsőbb hatalmak, akiknek feladata, hogy az itteni erők ne nőjenek túl nagyra, hogy egyensúly legyen. Nem elfogultak senkivel, az orkokat sem kímélik, ha arra jut a sor. Ők segítenek eldönteni, hogy meddig szabad "feszíteni a húrt", vagy hogy egyáltalán szabad-e. Hiszen semmi sem egy oldalú és ezt sokan elfelejtik, az orkok is gyakorta ebbe a hibába esnek. Ezért van az, hogy ha egy klán kapcsolata megszakad a szellemekkel, akkor véres háborúkba kezdenek. Szerencsére én nem ilyen klánból származom. Tehát a szellemek a mi tanácsadónk, mert ha számunkra néha nem is egyértelmű a szándékuk, előbb vagy utóbb, de nekik van igazuk. Boruggot ismerem, neki még nálam is jobb az érzéke a szellemekkel való kommunikációhoz...
*Mikor Worenth a kabalákról kérdez, sokkal nem tud előállni Viharpöröly, csupán gyűrűjével.*
- Nekem csak ez van. * Mutatja fel a vaskos fénylő gyűrűt. Worenth ebben felfedezhet elemi rúnákat.*
- Pontosan nem tudom, van-e valami titka, a klánban ment ez a gyűrű törzsfőről törzsfőre.
* Ezzel Worenthnek egyértelművé válhat, hogy Gworash klánvezér, vagy legalábbis volt. Ha Worenth erről kérdezi, mostanra könnyen mesélhet róla neki. Ez már bizalmasabb téma, tehát ha így tenne azzal bizalmát fejezi ki az ork. Most válik még világosabbá, már gyakorlatban is Viharpöröly számára, hogy bizony nincsenek is akkora különbségek ember és ork között. Tekintve a kabalákat és azt, hogy mindketten a tisztás nyugalmát keresték. Ha ezt sikerül bebizonyítania a Zagur'Raznak akkor jó eséllyel lehet tagja a környék elismert szervezeteinek. Vagy legalább nem tekintik őket csoportosuló vadaknak akik újra egy globális háborúba akarnak kezdeni...*
3892. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-02 09:05:06
Üzenet elküldve: 2016-04-02 09:05:06
ÚJ
![>Ye Ferzondarci [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1367_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Sóhajt egyet. Hát így aztán nem lesz könnyű egyiküknek sem. Pedig azt hinné a tündér, hogy az erre tévedőknek kifejezetten kedvük lesz rajtuk, az öregecske tündéren és a szakadt szerzetesen segíteni. Hát holmi koldusnak nézi őket Ryh, hogy ilyen gyorsan kereket oldana előlük ezzel a kifogással?*
~Fenébe!~
*Egy bosszús pillantást küld Ryhre. Lehetne gyilkos is, csak azt a tündérektől elég nehéz komolyan venni. Mégis mit csinálna? Halálra legyezi a szárnycsapásaival?*
- Ó, a szélhámosok mindig előhozakodnak valami új trükkel, nem kell őket félteni. Persze akinek nem inge, ne vegye magára, a világért sem szeretnélek megsérteni. *Az arrébb oldalgó Ryh után pillant még utoljára, hátha mégis kedve támad kisegítenie őket.*
- Tudod, túl csábító az ajánlatod. Jobb lesz, ha hazaindulok, lassan későre jár, én meg nem vagyok már fiatal. *Szabadkozik, aztán lassú léptekkel ballag el. Már ugye ha hagyják.*
~Fenébe!~
*Egy bosszús pillantást küld Ryhre. Lehetne gyilkos is, csak azt a tündérektől elég nehéz komolyan venni. Mégis mit csinálna? Halálra legyezi a szárnycsapásaival?*
- Ó, a szélhámosok mindig előhozakodnak valami új trükkel, nem kell őket félteni. Persze akinek nem inge, ne vegye magára, a világért sem szeretnélek megsérteni. *Az arrébb oldalgó Ryh után pillant még utoljára, hátha mégis kedve támad kisegítenie őket.*
- Tudod, túl csábító az ajánlatod. Jobb lesz, ha hazaindulok, lassan későre jár, én meg nem vagyok már fiatal. *Szabadkozik, aztán lassú léptekkel ballag el. Már ugye ha hagyják.*
3891. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-01 18:21:51
Üzenet elküldve: 2016-04-01 18:21:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Morfiusz//
*A kaland sokféle lehet, és nyilván úgy jó, ha később el lehet mesélni, ezért hát nem árt a biztonságra is gondolni.*
~Mire lenne jó egy kaland, ha utána senki nem hallgathatná szájtátva a történetet? Ha belepusztulnánk? A kalandba kell a nehézség is, de igen, legyen benne ott, hogy sikerülni fog. Az életveszélyből bőven elég akkor, ha nem tudjuk kikerülni, de felesleges direkt a veszélyt hajszolni. Mi értelme lenne?~
*Erről azonban nem szeretne most vitatkozni, ha jól alakulnak a dolgaik Morfiusszal, akkor lesz még rá idejük bőven, ha meg nem, akkor úgyis felesleges lenne beszélni róla, csak elrontaná az újra kialakuló békét és jókedvet.
Morf válaszán elmosolyodik.*
– Örülök, hogy kievickéltél a partra, mindenképpen. Talán ez a különbség, te nem ismerted, belementél, szerencséd volt, túlélted és most már vigyázol. Én eleve óvatosan közelítettem, egy kicsi hullám, egy kicsivel nagyobb hullám, egy még nagyobb, és még egy cseppnyit nagyobb, és most ez itt a határ, ez már majdnem túl sok, most éppen hogy csak győztem, itt megállok. Végül mind a ketten ugyanakkora hullámokkal merünk szembenézni, csak máshogy jutottunk el idáig.
*Nem folytatja, csak kíváncsian fülel, mikor a hajózásról van szó.*
– Mondanám, hogy akár jegyet is vehetnénk, és úri módon utazhatnánk *tromfol és Morfra nyújtja a nyelvét.* Vagy tudod mit? Én veszek jegyet, lesz szép kabinom, és a kapitány majd lesi a kívánságaimat, de hogy te se maradja a parton, majd fizetek neked egy függőágyat a fedélközben. Na? Mit szólsz útitárs? *A szeme huncut csillogásából látni és a hangján is hallani, hogy ugratja Morfot. Igen, szégyentelenül húzza. Játszik.
Bizony Shyahar nem mindig az a kis csendes hal leány, de gyanítja, hogy ennyi hat után ez már nem akkora újság az újdonsült útitársának.*
~Különben is! Hiszen már a Borászat óta azok vagyunk. Miért is nem hagyott egyedül nekivágni? És én miért is egyeztem bele, hogy akkor együtt keljünk útra? Kedvelem őt. Sőt! Igen, tényleg fontos.~
*Apró grimaszokat vág, ahogy Morf is mesélni kezd, hogy mit is tud ő arról a bizonyos szüretről.*
– Hm, de jól értesült valaki! *jegyzi meg közbeszólva.*
– Volt egy lány? És mi lett vele?
*Immár nem grimaszol, csak apró kis félmosollyal nézi ő is az ágak közt a kék eget. A fa már kezd rügyezni.*
~Lassan kitavaszodik. Mi lett azzal a lánnyal, aki Morf szerint a legjobb volt a szüretnél? Vajon mit mond majd?~
*Mélyet sóhajt, mikor a férfi kezei a melleire simulnak a ruhán át.*
– Nohát! Ilyet mondott volna? Nagyon bátor fickó, hogy elkíséri, esőben, sárban, aztán meg a kora tavaszban. Bizony mondom neked, bátor, aki ilyenre vállalkozik.
*Shya aprót bólint, a haja így Morf állát, arcát simogatja, a feltámadó szellő talán még bele is sodor egy tincset a férfi arcába is, a lány mindenesetre próbálja valahogy megfékezni a sötét hajtömeget, felnyúl, hogy valahogy lófarokba sodorja a fürtjeit a tarkóján, igaz, ettől kissé homorítania kell.*
– Ez a szél is…
*Észreveszi a mozdulat közben, hogy Morf elkomorul, és hallja a hangján is, kiérzi a szavaiból, sértésnek veszi az ő zavart tiltakozását.*
~Rosszul fogalmaztam.~
– Morfiusz! Figyelj! Nem, szóval nem vagyok jó abban, hogyan beszéljek ilyesmiről. Nem szoktam hozzá.
*Shyahar nagy levegőt vesz, és igyekszik összeszedni magát.*
– De nem az van, amit gondolsz *folytatja.* Nem arról van szó, hogy szégyellek. Ha Arthenior hercegével bújtam volna ágyba, akkor is ugyanígy tennék. Vagy ha Morftulius lovaggal, akkor is, vagy… de én veled voltam. Veled vagyok. És nem szégyellem. Csak számomra idegen az, hogy az ilyen dolgokat mások orrára kössek, hogy idegeneknek dicsekedjek vele. Nem vagyok olyan lány, aki a péknél azt tárgyalja ki sorban állás közben, hogy melyik férfi bújt a szoknyája alá, annak mekkora volt a szerszáma, és ő hogy sikoltozott alatta.
*Hát igen, Shya is hallott már ilyesmit, nem is egyszer, akkor sem értette, valaki hogyan képes a legintimebb dolgait kiteregetni ország világ előtt.*
– Amit mi tettünk a múlt éjjel, az számomra fontos. És sokkal többet ér annál, mint hogy olcsó kis történetként szórjam szét mindenfelé a városban. Az az én kincsem.
*Óvatosan pillant fel Morfra, félig hátrafordulva, és reméli, hogy így már érti a férfi, mert jobban megfogalmazni nem tudná.*
– És légy benne egészen biztos, ha az a fickó a Borászatból végül valóban hazáig kíséri azt a lányt, akkor, amikor megérkeznek, nem is kell a lánynak semmit mondania, a szemében ott lesz minden, aki ismeri, úgyis tudni fogja.
~Hát nem mondtam az előbb, hogy nem tagadom le, akit szeretek, főleg nem az előtt, akit szeretek?~
*Amit mond, azt bizony komolyan gondolja. A kép legyen csak tiszta. Ha ő nem nézegethet másfelé, na, nem mintha akarna, akkor bizony Morfiusz sem. Shya bár csak egy egyszerű lány, de büszke. És bármennyire is elrabolta a szívét a férfi, azt nem hagyná, hogy sárba tapossa.*
– Én úgy gondolom, hogy mindkettőnknek vigyáznunk kell *felel meg.* Társam!
*Aztán persze sikkant, mert nyilván Morf nem az, aki csak úgy hagyja, hogy szabályok is legyenek. Számít is némi ellenkezésre a lány.*
~Olyan, mint egy vadló! Ha valaki ostorral akarná betörni, agyonrúgná, vagy addig verné magát a karámhoz, míg bele nem pusztulna. Máshogy kell csinálni.~
*Morf elkapja, és hamar a hátán találja magát a fa mellett a serkenő füvön. A csók dühös. Az elején mindenképpen az, de hosszú, és a végére enyhül.
Mikor Morfiusz felemeli a fejét, a lány abba a csodás mélybarna szempárba néz, aztán lágyan elmosolyodik.*
– Kicsim *súgja most ő ugyanazt a becézést a férfinak.
Felemeli a kezeit, de nem eltolni akarja, könnyedén, finoman simogatja meg az arcát, egyre őt nézi, majd kicsit megemelkedik, puszit ad a fölé hajló enyhén borostás állra, aztán Morf szája sarkára is, majd nagyon óvatosan, lágyan ízlelgetve-érintve csókolja meg a szigorú ajkakat.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Morfiusz//
*A kaland sokféle lehet, és nyilván úgy jó, ha később el lehet mesélni, ezért hát nem árt a biztonságra is gondolni.*
~Mire lenne jó egy kaland, ha utána senki nem hallgathatná szájtátva a történetet? Ha belepusztulnánk? A kalandba kell a nehézség is, de igen, legyen benne ott, hogy sikerülni fog. Az életveszélyből bőven elég akkor, ha nem tudjuk kikerülni, de felesleges direkt a veszélyt hajszolni. Mi értelme lenne?~
*Erről azonban nem szeretne most vitatkozni, ha jól alakulnak a dolgaik Morfiusszal, akkor lesz még rá idejük bőven, ha meg nem, akkor úgyis felesleges lenne beszélni róla, csak elrontaná az újra kialakuló békét és jókedvet.
Morf válaszán elmosolyodik.*
– Örülök, hogy kievickéltél a partra, mindenképpen. Talán ez a különbség, te nem ismerted, belementél, szerencséd volt, túlélted és most már vigyázol. Én eleve óvatosan közelítettem, egy kicsi hullám, egy kicsivel nagyobb hullám, egy még nagyobb, és még egy cseppnyit nagyobb, és most ez itt a határ, ez már majdnem túl sok, most éppen hogy csak győztem, itt megállok. Végül mind a ketten ugyanakkora hullámokkal merünk szembenézni, csak máshogy jutottunk el idáig.
*Nem folytatja, csak kíváncsian fülel, mikor a hajózásról van szó.*
– Mondanám, hogy akár jegyet is vehetnénk, és úri módon utazhatnánk *tromfol és Morfra nyújtja a nyelvét.* Vagy tudod mit? Én veszek jegyet, lesz szép kabinom, és a kapitány majd lesi a kívánságaimat, de hogy te se maradja a parton, majd fizetek neked egy függőágyat a fedélközben. Na? Mit szólsz útitárs? *A szeme huncut csillogásából látni és a hangján is hallani, hogy ugratja Morfot. Igen, szégyentelenül húzza. Játszik.
Bizony Shyahar nem mindig az a kis csendes hal leány, de gyanítja, hogy ennyi hat után ez már nem akkora újság az újdonsült útitársának.*
~Különben is! Hiszen már a Borászat óta azok vagyunk. Miért is nem hagyott egyedül nekivágni? És én miért is egyeztem bele, hogy akkor együtt keljünk útra? Kedvelem őt. Sőt! Igen, tényleg fontos.~
*Apró grimaszokat vág, ahogy Morf is mesélni kezd, hogy mit is tud ő arról a bizonyos szüretről.*
– Hm, de jól értesült valaki! *jegyzi meg közbeszólva.*
– Volt egy lány? És mi lett vele?
*Immár nem grimaszol, csak apró kis félmosollyal nézi ő is az ágak közt a kék eget. A fa már kezd rügyezni.*
~Lassan kitavaszodik. Mi lett azzal a lánnyal, aki Morf szerint a legjobb volt a szüretnél? Vajon mit mond majd?~
*Mélyet sóhajt, mikor a férfi kezei a melleire simulnak a ruhán át.*
– Nohát! Ilyet mondott volna? Nagyon bátor fickó, hogy elkíséri, esőben, sárban, aztán meg a kora tavaszban. Bizony mondom neked, bátor, aki ilyenre vállalkozik.
*Shya aprót bólint, a haja így Morf állát, arcát simogatja, a feltámadó szellő talán még bele is sodor egy tincset a férfi arcába is, a lány mindenesetre próbálja valahogy megfékezni a sötét hajtömeget, felnyúl, hogy valahogy lófarokba sodorja a fürtjeit a tarkóján, igaz, ettől kissé homorítania kell.*
– Ez a szél is…
*Észreveszi a mozdulat közben, hogy Morf elkomorul, és hallja a hangján is, kiérzi a szavaiból, sértésnek veszi az ő zavart tiltakozását.*
~Rosszul fogalmaztam.~
– Morfiusz! Figyelj! Nem, szóval nem vagyok jó abban, hogyan beszéljek ilyesmiről. Nem szoktam hozzá.
*Shyahar nagy levegőt vesz, és igyekszik összeszedni magát.*
– De nem az van, amit gondolsz *folytatja.* Nem arról van szó, hogy szégyellek. Ha Arthenior hercegével bújtam volna ágyba, akkor is ugyanígy tennék. Vagy ha Morftulius lovaggal, akkor is, vagy… de én veled voltam. Veled vagyok. És nem szégyellem. Csak számomra idegen az, hogy az ilyen dolgokat mások orrára kössek, hogy idegeneknek dicsekedjek vele. Nem vagyok olyan lány, aki a péknél azt tárgyalja ki sorban állás közben, hogy melyik férfi bújt a szoknyája alá, annak mekkora volt a szerszáma, és ő hogy sikoltozott alatta.
*Hát igen, Shya is hallott már ilyesmit, nem is egyszer, akkor sem értette, valaki hogyan képes a legintimebb dolgait kiteregetni ország világ előtt.*
– Amit mi tettünk a múlt éjjel, az számomra fontos. És sokkal többet ér annál, mint hogy olcsó kis történetként szórjam szét mindenfelé a városban. Az az én kincsem.
*Óvatosan pillant fel Morfra, félig hátrafordulva, és reméli, hogy így már érti a férfi, mert jobban megfogalmazni nem tudná.*
– És légy benne egészen biztos, ha az a fickó a Borászatból végül valóban hazáig kíséri azt a lányt, akkor, amikor megérkeznek, nem is kell a lánynak semmit mondania, a szemében ott lesz minden, aki ismeri, úgyis tudni fogja.
~Hát nem mondtam az előbb, hogy nem tagadom le, akit szeretek, főleg nem az előtt, akit szeretek?~
*Amit mond, azt bizony komolyan gondolja. A kép legyen csak tiszta. Ha ő nem nézegethet másfelé, na, nem mintha akarna, akkor bizony Morfiusz sem. Shya bár csak egy egyszerű lány, de büszke. És bármennyire is elrabolta a szívét a férfi, azt nem hagyná, hogy sárba tapossa.*
– Én úgy gondolom, hogy mindkettőnknek vigyáznunk kell *felel meg.* Társam!
*Aztán persze sikkant, mert nyilván Morf nem az, aki csak úgy hagyja, hogy szabályok is legyenek. Számít is némi ellenkezésre a lány.*
~Olyan, mint egy vadló! Ha valaki ostorral akarná betörni, agyonrúgná, vagy addig verné magát a karámhoz, míg bele nem pusztulna. Máshogy kell csinálni.~
*Morf elkapja, és hamar a hátán találja magát a fa mellett a serkenő füvön. A csók dühös. Az elején mindenképpen az, de hosszú, és a végére enyhül.
Mikor Morfiusz felemeli a fejét, a lány abba a csodás mélybarna szempárba néz, aztán lágyan elmosolyodik.*
– Kicsim *súgja most ő ugyanazt a becézést a férfinak.
Felemeli a kezeit, de nem eltolni akarja, könnyedén, finoman simogatja meg az arcát, egyre őt nézi, majd kicsit megemelkedik, puszit ad a fölé hajló enyhén borostás állra, aztán Morf szája sarkára is, majd nagyon óvatosan, lágyan ízlelgetve-érintve csókolja meg a szigorú ajkakat.*
3890. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-01 14:03:08
Üzenet elküldve: 2016-04-01 14:03:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Shyahar//
*Nincs ezen mit tovább taglalni. Az utazás részletezése nélkül is tudja, hogy Shya a biztonsági játékosok közé tartozik. Kalandozni is védőfelszerelésben megy, de nyilván ezt szokta meg és ezt tanították neki. Bebiztosítja magát, ez bölcs és mindenképpen dicséretes. Igaz néha minden kaland fordulhat úgy, hogy mit sem ér a biztosítás és maga kell, hogy boldoguljon, de pont ezért nem hívják nyaralásnak, vagy körutazásnak. A kaland attól kaland, hogy kiszámíthatatlan, hogy veszélyes, éppen ez a jó benne, de nem magyarázza el ezt. Merész döntés, hogy Shya vele menjen és együtt utazzon egy rablóval.*
~Ha tényleg komolyan gondolja és együtt fog kalandozni a nagy Morfiusszal úgyis megtudja milyen az, amikor nem tudja előre kiszámolni és megrajzolni térképen az utat, minden történésével együtt.~
-A tengerben? *elmosolyodik* Igen, fürödtem benne. Mikor először voltam ott két méteres hullámokat vetett, majdnem megfulladtam, de végül sikerült kijutnom a partra.
*Visszaemlékszik arra a napra, amikor először ott járt és annyira meg akart mártózni a tengerben, hogy fittyet hányt a szélre és a hullámok erejére. Leugrott az egyik szikláról bele a vízbe és kis híján meghalt, mert akkor még nem ismerte a hullámok erejét. Azóta megtanulta tisztelni az elemi erőt, amire a tenger képes.*
-Hajóztam is rajta párszor, ha akarod elkötünk egy csajkát, ha ott vagyunk és hajózhatunk. Mondanám, hogy fellógunk egy nagyobb hajóra, de, ha elkapnak az, hát... mondjuk úgy nem biztos, hogy neked az tetszene.
*Volt már rá példa, hogy gyorsan úszva kellett távoznia egy hajóról a felé repkedő golyók cikázása közepette. A felé csavarodott jobbot, elhajlított kézzel megrázza, amennyire tudja, így pecsételve meg a csak félig komoly egyezséget.*
-Jól van, útitárs! Ha már ilyen merészen felfogadtál, akkor mehetünk együtt.
*Nincs semmi más dolga úgysem, ha Shya mellett éri az új kaland, akkor áll elébe. Feltéve, hogy kibírja az állandó nyafogást és kérdezősködést. Mondjuk, ha olyan lesz, mint amilyen most, akkor lehet megmarad mellette és tényleg hosszú kalandjuk lesz. Felvonja a szemöldökét, aztán utána küldi a másikat. Később a vigyora is kiszélesedik, amikor felismeri az újabb ugratást a borászatról szóló visszaemlékezésben.*
-Micsoda fickó lehetett az, azt hiszem hallottam róla! A lányok sóhajtoztak utána, rengeteg ennivalót kapott, még süteményekből is. Tényleg megkedvelték ott. Elesett az igaz, de be kell, hogy lásd, nem hagyhatta ott azt a sok szép fehérnépet. Azok a felhúzott szoknyák a szőlőtaposáskor, hm, na az szép látvány volt, legalábbis azt mesélte.
*Álmodozva emeli a tekintetét a fa teteje felé, aztán sziszegve nevet fel, mert el tudja képzelni, hogy bosszankodik ezen a lány.*
-Volt egy lány azok között, aki mindegyiken túltett azt mondta. Olyan idegesítőt még nem látott az illatos szappanjával és a folytonos kötözködésével, de meg kell hagyni, jobb volt ott bármelyiknél.
*A vallomás közben jelzi mind a két kezével, hogy mire gondol és a végére már a két bájos dombot markolja, ami az előtte ülő lányhoz tartozik. Sziszegve nevet, ahogy felkapja az ugratás labdát és széles ívben hajítja vissza, aztán csak elmosolyodik.*
-Kedvesen fogadta egyből, mint egy naiv buta munkáslány, aki minden idegennek ajtót nyit, mindegy, hogy bárány, vagy farkas. De, aztán kiderült okos lány és helyén van az esze. Ja, és azt mondta kedvesebb lányt még sose talált sehol. Olyan gyorsan, mint ahogy azt a lányt még nem kedvelte meg egyiket se.
*A második részt már kevésbé komikusan adja elő és jut egy futó csók a lány puha hajára, mielőtt újra körül fonja a karját rajta.*
-Jó vele lennie és elkíséri hazáig, bár néha igen csak fel tudja bosszantani.
*Teszi hozzá komolyabban. Nem felejtette el, hogy érkezett meg a borászatba, aztán hogyan távozott onnan. Shya megosztotta vele az ételét az ágyát és ezzel talán az életét is megmentette, pedig nem kérte erre. Nem véletlenül van vele azóta, minden szájalása és kérdése ellenére. Hazáig fogja kísérni és a kedvéért először tervez előbbre. Azt tervezi, hogy vele marad és cserébe, hogy visszaadta az életkedvét csak a háza ajtajában engedi el épségben. Most, hogy erről beszélnek tudatosul benne csak, hogy ennyivel tartozik neki. Nem szeret tartozni, akármi is történik közöttük haza fogja vinni, ahogy mondta neki. Addig elviseli bármilyen is legyen. Eddig jól alakulnak a dolgok, mert nem kell nagyon megerőltetnie magát mióta a tisztásra értek. A lány újra kedves vele és szórakoztató, így nem nehéz kötelesség kísérnie. Megint úgy látszik hamar fest mindent szépre magában, mert a lány következő elszólása, eredményez megint egy mély csíkot a szemöldökei között. Még meg is értené, ha kínos lenne neki, hogy egy rablóval feküdt össze. Kiderült, azóta számára kinek is adta a hófehérségét, de az, hogy ilyen kedvesen az arcába vágja arra nem számított. A lány helyesbít és magyarázkodik, de ez csak félig tünteti el az elégedetlen csíkot.*
-Ja persze, a kettőnk dolga. ~Jobb is, ha nem számolsz be a nagyapádnak róla.~ Egy szót sem senkinek, benne vagyok. ~Még csak az kéne, hogy neked ennyire kínos legyen.~
*Inkább nem szól most semmit. AZ előbb fogadta meg, hogy akármilyen idegesítő is legyen néha, attól még vele tart és haza kíséri. Rendes lány és van kedvesebb énje, de ért hozzá, hogyan kell egy pillanat alatt felbosszantani valakit. Inkább ezt most ellapozza, hogy ne kelljen újra azt a nyomott hangulatot vinniük a könyvtár felé. A szerencsés lejutás után kézen fogja inkább, hogy induljanak és lépjenek tovább, de persze korán iszik a medve bőrére, ha azt gondolja ennyivel megelégszik a lány. Ez a lány aztán nem! Ahelyett, hogy a jóindulatú figyelmeztetést egy bólintással, vagy rövid beleegyezéssel nyugtázná az előbbi alapozásra nyom még egy sor téglát is, amit már nem tud szó nélkül tűrni. Játszadozik vele, mintha nem most derült volna ki a számára kivel is van.*
~Szórakozik velem, teljesen idiótának néz!~
-Szóval azt mondod, jobb lesz, ha óvatos vagyok veled? Viselkedjek igaz?
*A szeme egy pillanat alatt sötétül el, amikor a lány közli vele a figyelmeztetést és lassan vonja a száját mosolyba utána. Ennek a fajta mosolynak viszont semmi köze a jókedvéhez, ha ez jelenik meg az arcán, akkor nagyon is baljós üzenetet hordoz.*
~Na most már elég! Jobb lesz, ha az eszedbe vésed, rablóval feküdtél össze nem egy piperkőc bájgúnárral!~
*Egy pillanat műve az egész, ahogy elönti az indulat máris maga felé rántja a lányt, aztán kapja a vállára, hogy visszafelé cipelje a fa mögé és leterítse, mint egy hadizsákmányt a fűre. Miután maga alá gyűri az előbb feltámadt indulatával, ugyanazzal a mosollyal néz le rá, mint ahogy a figyelmeztetést fogadta.*
-Ugye nem gondolod komolyan, hogy kettőnk közül nekem kell vigyáznom. Egyszer már megmondtam neked, azt teszek amit akarok.
*Az indulatát le kell vezetnie valahogyan és nem mondhatni, hogy nem tud erre megfelelő módot, ha már maga alá gyűrt egy lányt. Szája könyörtelenül zárja le csókkal Shya további bosszantó mondatait. A biztonság kedvéért elég hosszan ahhoz, hogy megértse nem tanácsos ilyeneket mondania valakinek, akiről már biztosan tudja nem kimondottan úriember. Figyelmeztetésnek szánja, nem akarja bántani csak visszafogni. Nem irányíthatja senki kedve szerint, mert kevesebb annál bosszantóbb dolgot tud elképzelni. Lelépett már emiatt egy nagyvilági szajhától is, ha nem a legjobbtól, de az imént tett ígérete Shyához köti, jobb, ha megtanulja, hogy ne bosszantsa.*
-Jobb, ha ezt észben tartod kicsim.
*Valamivel enyhültebben néz rá, de a szeme sötétje még megadásra vár a lány részéről, aztán mehetnének is tovább. Gyorsan dühbe jön, de a jelen helyzetben hajlik arra, hogy ugyanolyan gyorsan túl is lépjen rajta, de addig nem engedi felkelni még nem mondja, hogy megértette, ilyet nem mondhat neki következmény nélkül.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.01 14:17:21
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Shyahar//
*Nincs ezen mit tovább taglalni. Az utazás részletezése nélkül is tudja, hogy Shya a biztonsági játékosok közé tartozik. Kalandozni is védőfelszerelésben megy, de nyilván ezt szokta meg és ezt tanították neki. Bebiztosítja magát, ez bölcs és mindenképpen dicséretes. Igaz néha minden kaland fordulhat úgy, hogy mit sem ér a biztosítás és maga kell, hogy boldoguljon, de pont ezért nem hívják nyaralásnak, vagy körutazásnak. A kaland attól kaland, hogy kiszámíthatatlan, hogy veszélyes, éppen ez a jó benne, de nem magyarázza el ezt. Merész döntés, hogy Shya vele menjen és együtt utazzon egy rablóval.*
~Ha tényleg komolyan gondolja és együtt fog kalandozni a nagy Morfiusszal úgyis megtudja milyen az, amikor nem tudja előre kiszámolni és megrajzolni térképen az utat, minden történésével együtt.~
-A tengerben? *elmosolyodik* Igen, fürödtem benne. Mikor először voltam ott két méteres hullámokat vetett, majdnem megfulladtam, de végül sikerült kijutnom a partra.
*Visszaemlékszik arra a napra, amikor először ott járt és annyira meg akart mártózni a tengerben, hogy fittyet hányt a szélre és a hullámok erejére. Leugrott az egyik szikláról bele a vízbe és kis híján meghalt, mert akkor még nem ismerte a hullámok erejét. Azóta megtanulta tisztelni az elemi erőt, amire a tenger képes.*
-Hajóztam is rajta párszor, ha akarod elkötünk egy csajkát, ha ott vagyunk és hajózhatunk. Mondanám, hogy fellógunk egy nagyobb hajóra, de, ha elkapnak az, hát... mondjuk úgy nem biztos, hogy neked az tetszene.
*Volt már rá példa, hogy gyorsan úszva kellett távoznia egy hajóról a felé repkedő golyók cikázása közepette. A felé csavarodott jobbot, elhajlított kézzel megrázza, amennyire tudja, így pecsételve meg a csak félig komoly egyezséget.*
-Jól van, útitárs! Ha már ilyen merészen felfogadtál, akkor mehetünk együtt.
*Nincs semmi más dolga úgysem, ha Shya mellett éri az új kaland, akkor áll elébe. Feltéve, hogy kibírja az állandó nyafogást és kérdezősködést. Mondjuk, ha olyan lesz, mint amilyen most, akkor lehet megmarad mellette és tényleg hosszú kalandjuk lesz. Felvonja a szemöldökét, aztán utána küldi a másikat. Később a vigyora is kiszélesedik, amikor felismeri az újabb ugratást a borászatról szóló visszaemlékezésben.*
-Micsoda fickó lehetett az, azt hiszem hallottam róla! A lányok sóhajtoztak utána, rengeteg ennivalót kapott, még süteményekből is. Tényleg megkedvelték ott. Elesett az igaz, de be kell, hogy lásd, nem hagyhatta ott azt a sok szép fehérnépet. Azok a felhúzott szoknyák a szőlőtaposáskor, hm, na az szép látvány volt, legalábbis azt mesélte.
*Álmodozva emeli a tekintetét a fa teteje felé, aztán sziszegve nevet fel, mert el tudja képzelni, hogy bosszankodik ezen a lány.*
-Volt egy lány azok között, aki mindegyiken túltett azt mondta. Olyan idegesítőt még nem látott az illatos szappanjával és a folytonos kötözködésével, de meg kell hagyni, jobb volt ott bármelyiknél.
*A vallomás közben jelzi mind a két kezével, hogy mire gondol és a végére már a két bájos dombot markolja, ami az előtte ülő lányhoz tartozik. Sziszegve nevet, ahogy felkapja az ugratás labdát és széles ívben hajítja vissza, aztán csak elmosolyodik.*
-Kedvesen fogadta egyből, mint egy naiv buta munkáslány, aki minden idegennek ajtót nyit, mindegy, hogy bárány, vagy farkas. De, aztán kiderült okos lány és helyén van az esze. Ja, és azt mondta kedvesebb lányt még sose talált sehol. Olyan gyorsan, mint ahogy azt a lányt még nem kedvelte meg egyiket se.
*A második részt már kevésbé komikusan adja elő és jut egy futó csók a lány puha hajára, mielőtt újra körül fonja a karját rajta.*
-Jó vele lennie és elkíséri hazáig, bár néha igen csak fel tudja bosszantani.
*Teszi hozzá komolyabban. Nem felejtette el, hogy érkezett meg a borászatba, aztán hogyan távozott onnan. Shya megosztotta vele az ételét az ágyát és ezzel talán az életét is megmentette, pedig nem kérte erre. Nem véletlenül van vele azóta, minden szájalása és kérdése ellenére. Hazáig fogja kísérni és a kedvéért először tervez előbbre. Azt tervezi, hogy vele marad és cserébe, hogy visszaadta az életkedvét csak a háza ajtajában engedi el épségben. Most, hogy erről beszélnek tudatosul benne csak, hogy ennyivel tartozik neki. Nem szeret tartozni, akármi is történik közöttük haza fogja vinni, ahogy mondta neki. Addig elviseli bármilyen is legyen. Eddig jól alakulnak a dolgok, mert nem kell nagyon megerőltetnie magát mióta a tisztásra értek. A lány újra kedves vele és szórakoztató, így nem nehéz kötelesség kísérnie. Megint úgy látszik hamar fest mindent szépre magában, mert a lány következő elszólása, eredményez megint egy mély csíkot a szemöldökei között. Még meg is értené, ha kínos lenne neki, hogy egy rablóval feküdt össze. Kiderült, azóta számára kinek is adta a hófehérségét, de az, hogy ilyen kedvesen az arcába vágja arra nem számított. A lány helyesbít és magyarázkodik, de ez csak félig tünteti el az elégedetlen csíkot.*
-Ja persze, a kettőnk dolga. ~Jobb is, ha nem számolsz be a nagyapádnak róla.~ Egy szót sem senkinek, benne vagyok. ~Még csak az kéne, hogy neked ennyire kínos legyen.~
*Inkább nem szól most semmit. AZ előbb fogadta meg, hogy akármilyen idegesítő is legyen néha, attól még vele tart és haza kíséri. Rendes lány és van kedvesebb énje, de ért hozzá, hogyan kell egy pillanat alatt felbosszantani valakit. Inkább ezt most ellapozza, hogy ne kelljen újra azt a nyomott hangulatot vinniük a könyvtár felé. A szerencsés lejutás után kézen fogja inkább, hogy induljanak és lépjenek tovább, de persze korán iszik a medve bőrére, ha azt gondolja ennyivel megelégszik a lány. Ez a lány aztán nem! Ahelyett, hogy a jóindulatú figyelmeztetést egy bólintással, vagy rövid beleegyezéssel nyugtázná az előbbi alapozásra nyom még egy sor téglát is, amit már nem tud szó nélkül tűrni. Játszadozik vele, mintha nem most derült volna ki a számára kivel is van.*
~Szórakozik velem, teljesen idiótának néz!~
-Szóval azt mondod, jobb lesz, ha óvatos vagyok veled? Viselkedjek igaz?
*A szeme egy pillanat alatt sötétül el, amikor a lány közli vele a figyelmeztetést és lassan vonja a száját mosolyba utána. Ennek a fajta mosolynak viszont semmi köze a jókedvéhez, ha ez jelenik meg az arcán, akkor nagyon is baljós üzenetet hordoz.*
~Na most már elég! Jobb lesz, ha az eszedbe vésed, rablóval feküdtél össze nem egy piperkőc bájgúnárral!~
*Egy pillanat műve az egész, ahogy elönti az indulat máris maga felé rántja a lányt, aztán kapja a vállára, hogy visszafelé cipelje a fa mögé és leterítse, mint egy hadizsákmányt a fűre. Miután maga alá gyűri az előbb feltámadt indulatával, ugyanazzal a mosollyal néz le rá, mint ahogy a figyelmeztetést fogadta.*
-Ugye nem gondolod komolyan, hogy kettőnk közül nekem kell vigyáznom. Egyszer már megmondtam neked, azt teszek amit akarok.
*Az indulatát le kell vezetnie valahogyan és nem mondhatni, hogy nem tud erre megfelelő módot, ha már maga alá gyűrt egy lányt. Szája könyörtelenül zárja le csókkal Shya további bosszantó mondatait. A biztonság kedvéért elég hosszan ahhoz, hogy megértse nem tanácsos ilyeneket mondania valakinek, akiről már biztosan tudja nem kimondottan úriember. Figyelmeztetésnek szánja, nem akarja bántani csak visszafogni. Nem irányíthatja senki kedve szerint, mert kevesebb annál bosszantóbb dolgot tud elképzelni. Lelépett már emiatt egy nagyvilági szajhától is, ha nem a legjobbtól, de az imént tett ígérete Shyához köti, jobb, ha megtanulja, hogy ne bosszantsa.*
-Jobb, ha ezt észben tartod kicsim.
*Valamivel enyhültebben néz rá, de a szeme sötétje még megadásra vár a lány részéről, aztán mehetnének is tovább. Gyorsan dühbe jön, de a jelen helyzetben hajlik arra, hogy ugyanolyan gyorsan túl is lépjen rajta, de addig nem engedi felkelni még nem mondja, hogy megértette, ilyet nem mondhat neki következmény nélkül.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.01 14:17:21
3889. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-01 11:27:25
Üzenet elküldve: 2016-04-01 11:27:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A folyó felé menet ismét megáll a tisztáson, ahol már korábban is járt. Nem árt némiképp kitisztínaia a fejét, mielőtt tanulásra adja a fejét.
Az útja nagy részére nem is emlékszik, mert az izgalom valamilyen felhőjében úszkál.
Elmosolyodik, ahogy törökülésben helyet foglal az illatos füvön a napfényben. Behunyja a szemét, majd újra kinyitja, mielőtt ismét koncentrálni próbálna.
Nehézkesen megy neki, nem mintha nyugodt gnóm lenne, de az izgalom sem segít.
Egy sóhajjal választ egy fát, amit tanulmányozni kezd, az ilyesmi mindig meg tudta zabolázni a gondolatatit.*
Az útja nagy részére nem is emlékszik, mert az izgalom valamilyen felhőjében úszkál.
Elmosolyodik, ahogy törökülésben helyet foglal az illatos füvön a napfényben. Behunyja a szemét, majd újra kinyitja, mielőtt ismét koncentrálni próbálna.
Nehézkesen megy neki, nem mintha nyugodt gnóm lenne, de az izgalom sem segít.
Egy sóhajjal választ egy fát, amit tanulmányozni kezd, az ilyesmi mindig meg tudta zabolázni a gondolatatit.*
3888. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-01 11:24:27
Üzenet elküldve: 2016-04-01 11:24:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
- Mondhatni. * Válaszolja a Thargok-főzés tudományára, minek következtében szájában egyből összegyűlik a nyál. Finom kajákat kapott ott, de már, ha csak akármilyen kajára is gondol, ugyanezt a hatást váltja ki. Meg persze valószínűleg mindenki másnál is, Anténél még valamivel kevésbé is - ugyanis a szomjúság következtében nyála is egyre kevesebb van. *
- Rendben, én továbbmegyek a Pegába, mert így akármilyen közel is van az a barlang, én nem jutnék el oda. * Mondja és maga is elindul. Elvégre a Pegazus fogadó is a városban van, így a kovácsműhelyig egy úton haladnak, csak aztán Ante továbbmegy. Ha jól megy, akkor gyorsan végez a fogadóban és mire visszaér a kovácshoz, addigra Gravak is végez. Meglehet, hogy túl sokszor van ehhez hasonló gondolat a fejében és túl sokszor veszíti el fiát, fiait is, de belegondolva mindig jó ötletnek tűnik, csak a végeredmény rossz végül, mert általában elfelejti közölni a részleteket másokkal. Na, most talán sikerül tényleg gyorsnak lennie és nem állítja meg semmi. Ha pénzt nem is kapott a sarjától, valójában nála is van valamennyi, szóval nem fog kéregetni... *
- Rendben, én továbbmegyek a Pegába, mert így akármilyen közel is van az a barlang, én nem jutnék el oda. * Mondja és maga is elindul. Elvégre a Pegazus fogadó is a városban van, így a kovácsműhelyig egy úton haladnak, csak aztán Ante továbbmegy. Ha jól megy, akkor gyorsan végez a fogadóban és mire visszaér a kovácshoz, addigra Gravak is végez. Meglehet, hogy túl sokszor van ehhez hasonló gondolat a fejében és túl sokszor veszíti el fiát, fiait is, de belegondolva mindig jó ötletnek tűnik, csak a végeredmény rossz végül, mert általában elfelejti közölni a részleteket másokkal. Na, most talán sikerül tényleg gyorsnak lennie és nem állítja meg semmi. Ha pénzt nem is kapott a sarjától, valójában nála is van valamennyi, szóval nem fog kéregetni... *
3887. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-01 11:21:45
Üzenet elküldve: 2016-04-01 11:21:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Worenth is egyre inkább megszokja azt a tényt, hogy Arthenior otthont ad mindenféle fajnak, ami azért nem mindenhol ilyen természetes. Őt személy szerint nem zavarja, a mostani ork előrenyomulás aggasztja picit, de vélhetően Hagrar kordában tartja őket, bár nem okvetlenül tartozik mindenki hozzá.
Jó kis feladatot ad a zöldbőrűnek, aki vizsgálgatni kezdi a talizmánt. Hogy mi célja van mindennek? Nos egy harcos beállítottságú ork aki nem foglalkozik a szellemek vezetésével az nyilván visszaadná, hogy mit tudom én. Azonban egy olyan mint náluk Borugg, aki afféle sámán és fontos neki a szellemek vezetése, az igyekszik benne felfedezni a mágikusságot, vagy elkezd azon agyalni, mi is lehet az a szem... tehát igyekszik megfejteni a rejtvényt.*
-Nem jársz messze a valóságtól. *bólogat elégedetten a mágus.* -Nos ez számomra egy személyes talizmán, amit nevezhetünk afféle kabalának. A szem lényege, hogy segítsen a tisztánlátásban és a koncentrálásban, ezért használom mindig a meditáláshoz. Ez a talizmán egy mágikus eszköz, amit egy régi mentoromtól kaptam. Egészen pontosan a mágikus erejéről még sosem sikerült konkrétan meggyőződnöm, nincs kézzel fogható bizonyítékom rá, de érzem, hogy nagy segítségemre van a meditáláskor. Talán ez a legmágikusabb ékszer mind közül. *mondja Worenth, majd elrakja a talizmánját, mára már nincs szüksége a támogatására.*
-Te alapvetően nem harcos beállítottságú vagy Gworash még akkor sem, ha a külsőd egyértelműen ezt sugallja.
*Hiszen olyan tekintélyes méretekkel rendelkezik a zöldbőrű, hogy könnyen megállhat az emberben az ütő ha ránéz.*
-Mit jelent számodra a szellemek vezetése? Úgy tudom ez fontos az olyanoknak, akik inkább afféle sámánnak tartják magukat. Ezt egy orktól hallottam, akit Boruggnak hívnak. *mondja inkább azért, hogy lássa a zöldbőrű nem magától okoskodik a mágus, és van konkrét életszerű példája erre.*
-Neked van valami kabalád, vagy talizmánod?
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Worenth is egyre inkább megszokja azt a tényt, hogy Arthenior otthont ad mindenféle fajnak, ami azért nem mindenhol ilyen természetes. Őt személy szerint nem zavarja, a mostani ork előrenyomulás aggasztja picit, de vélhetően Hagrar kordában tartja őket, bár nem okvetlenül tartozik mindenki hozzá.
Jó kis feladatot ad a zöldbőrűnek, aki vizsgálgatni kezdi a talizmánt. Hogy mi célja van mindennek? Nos egy harcos beállítottságú ork aki nem foglalkozik a szellemek vezetésével az nyilván visszaadná, hogy mit tudom én. Azonban egy olyan mint náluk Borugg, aki afféle sámán és fontos neki a szellemek vezetése, az igyekszik benne felfedezni a mágikusságot, vagy elkezd azon agyalni, mi is lehet az a szem... tehát igyekszik megfejteni a rejtvényt.*
-Nem jársz messze a valóságtól. *bólogat elégedetten a mágus.* -Nos ez számomra egy személyes talizmán, amit nevezhetünk afféle kabalának. A szem lényege, hogy segítsen a tisztánlátásban és a koncentrálásban, ezért használom mindig a meditáláshoz. Ez a talizmán egy mágikus eszköz, amit egy régi mentoromtól kaptam. Egészen pontosan a mágikus erejéről még sosem sikerült konkrétan meggyőződnöm, nincs kézzel fogható bizonyítékom rá, de érzem, hogy nagy segítségemre van a meditáláskor. Talán ez a legmágikusabb ékszer mind közül. *mondja Worenth, majd elrakja a talizmánját, mára már nincs szüksége a támogatására.*
-Te alapvetően nem harcos beállítottságú vagy Gworash még akkor sem, ha a külsőd egyértelműen ezt sugallja.
*Hiszen olyan tekintélyes méretekkel rendelkezik a zöldbőrű, hogy könnyen megállhat az emberben az ütő ha ránéz.*
-Mit jelent számodra a szellemek vezetése? Úgy tudom ez fontos az olyanoknak, akik inkább afféle sámánnak tartják magukat. Ezt egy orktól hallottam, akit Boruggnak hívnak. *mondja inkább azért, hogy lássa a zöldbőrű nem magától okoskodik a mágus, és van konkrét életszerű példája erre.*
-Neked van valami kabalád, vagy talizmánod?
3886. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-31 21:11:44
Üzenet elküldve: 2016-03-31 21:11:44
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
-Olcsó egy banda. *Jegyzi meg.* -De biztos jól főznek, ha csak ezért képes voltál mindenféle hülyeségeket építeni nekik.
*Közben sikeresen megfordítja a szekeret, most már egyenesen az erdő felé néz, készen arra, hogy a kovácshoz induljon. Ideje volna már. Azon gondolkozik mi lesz odahaza, ha bemutatja az apját a többieknek. Ante nem olyan nagy harcos mint amilyennek Hagrar gondolja őt, és igazából Gravak önmagát se tartja akkora nagy harcosnak, de ez már más kérdés.*
-Áh, meg voltak azok babonázva. Amint feloldódott úgy sikoltoztak riadoztak mint egy ólra való liba. Az a hülye vénség meg fel akarta őket áldozni. Képzeld csak el. *Nyalja végig az egyik agyarát.*
-Bár csak emberek voltak, ez azért még így is pazarlás. Még most is megvan a kehely amiben a vérüket csapolták, ha hazaértünk abból fogom inni a pálinkát. *Mondja vigyorogva. Ha más nem is ez egy szép emlék, és olyan történet amit már ismételget egy ideje. A karavánpihenőnél történtek is hasonlóak, bár az inkább Hagrar diadala volt. Csak remélni tudja, hogy a csaták sora nem áll meg ennyinél.*
-Dargal? Azt hittem veled ment. *Dargal orknak elég visszamaradott volt. Apró, gyenge, de ő is ork ráadásul a család tagja. Gravak akkoriban a fejébe vette, hogy rendes orkot csinál belőle, bár úgy látszik ezt már sohasem sikerül véghezvinnie. Az öccse elveszett.*
-Nah, ha éhes vagy gyere velem. Hazaviszlek a barlanghoz. Olyan szakácsunk van, hogy csak csuda és annyi az ölhető vad a környéken, mint sehol másutt. Degeszre tömheted magad, aztán nekünk is építhetsz valamit. *Vigyorodik el ezen az utolsó ostoba viccen.*
-Előre megyek a kovácsműhelyhez. Felveszem a páncélt aztán hazaviszlek. Nah gyerünk. *Kiáltja azzal a bikák közé csördít a kantárral és megindul a kovácsműhely irányába, ezúttal tényleg.*
*Közben sikeresen megfordítja a szekeret, most már egyenesen az erdő felé néz, készen arra, hogy a kovácshoz induljon. Ideje volna már. Azon gondolkozik mi lesz odahaza, ha bemutatja az apját a többieknek. Ante nem olyan nagy harcos mint amilyennek Hagrar gondolja őt, és igazából Gravak önmagát se tartja akkora nagy harcosnak, de ez már más kérdés.*
-Áh, meg voltak azok babonázva. Amint feloldódott úgy sikoltoztak riadoztak mint egy ólra való liba. Az a hülye vénség meg fel akarta őket áldozni. Képzeld csak el. *Nyalja végig az egyik agyarát.*
-Bár csak emberek voltak, ez azért még így is pazarlás. Még most is megvan a kehely amiben a vérüket csapolták, ha hazaértünk abból fogom inni a pálinkát. *Mondja vigyorogva. Ha más nem is ez egy szép emlék, és olyan történet amit már ismételget egy ideje. A karavánpihenőnél történtek is hasonlóak, bár az inkább Hagrar diadala volt. Csak remélni tudja, hogy a csaták sora nem áll meg ennyinél.*
-Dargal? Azt hittem veled ment. *Dargal orknak elég visszamaradott volt. Apró, gyenge, de ő is ork ráadásul a család tagja. Gravak akkoriban a fejébe vette, hogy rendes orkot csinál belőle, bár úgy látszik ezt már sohasem sikerül véghezvinnie. Az öccse elveszett.*
-Nah, ha éhes vagy gyere velem. Hazaviszlek a barlanghoz. Olyan szakácsunk van, hogy csak csuda és annyi az ölhető vad a környéken, mint sehol másutt. Degeszre tömheted magad, aztán nekünk is építhetsz valamit. *Vigyorodik el ezen az utolsó ostoba viccen.*
-Előre megyek a kovácsműhelyhez. Felveszem a páncélt aztán hazaviszlek. Nah gyerünk. *Kiáltja azzal a bikák közé csördít a kantárral és megindul a kovácsműhely irányába, ezúttal tényleg.*
3885. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-31 20:37:03
Üzenet elküldve: 2016-03-31 20:37:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
- Fizetni? Hát... Végül is nem haltam éhen az idő alatt, pénz viszont nem jutott. * Nem emlékszik túlzottan arra az időszakra, és nem is szívesen emlékszik vissza rá a kaját kivéve. Mivel van érdekesebb téma is, mint az, amiről a fenti mondatban már mindent elmondott, amit csak tud szinte. *
- Banya? Ja, hogy az... * Ötlik hirtelen eszébe. A banya szó igen találó arra a hisztis, mindenbe belekötő, szitkozódó, irigy, gonosz, vénséges, csapkodós, vénségre, aki tök sok percet elvett Ante életéből, mígnem ezt megunta és otthagyta a bagázst. Habár lehetnek hiányosságok emlékezetében, neki valamiért úgy rémlik, mintha először Gravak lépett volna le, Ante csak percekkel később, de ebben persze tévedhet. Túl sokan vetődtek éppen oda, éppen akkor, így lehet, hogy valamelyik másik fia, vagy valami teljesen más alak. *
- Szóval azok a lányok nem voltak szabadok? Nekem úgy tűnt, élvezik a mezítelenkedést. Vagy legalábbis nem volt rajtuk lánc, se egyéb... Nem értem... * Vallja be, mivel a mágiát nem eléggé ismeri ahhoz, hogy akár mágia általi szabadságvesztésre gondoljon. *
- Na, remek! És hova tűnt addig a... Testvéred? * Nem, mintha túlzottan érdekelné, de mégis szomorú egy kicsit. Pedig már olyan szépen összeverődött akkor a család, fosztogathattak volna sokáig és könnyebb lett volna a megélhetésük (persze, ha ez akkor is a céljai között szerepelt volna, akkor nem hagyta volna ott a banyát és a "nimfákat"). *
- Az is vagyok. * Mondja elégedetten, Gravak szemébe nézve. Nem gondolta volna, hogy ezt valaha is kimondja, meg úgy valójában nincs is túlságosan mire büszkének lennie azt leszámítva, hogy ő nemzette ezt is itten. *
- Meg éhes is. * Teszi hozzá, gyorsan témát váltva. *
- Mióta elindultam, nem ettem csak fenyőtobozt, fakérget, és egyszer valami tojást. * Panaszolja el és igencsak lefogyott felsőtestére pillant. Ráfért már ez a koplalás, hogy láthassa lábujjait, de azért nem ilyen gyorsan és ekkora mennyiségben. *
- Szóval először megeszek egy fél disznót, és tizenöt csirkét... Vagyis megennék. Jól jönne egy kis arany. * Néz ismét Gravak szemeibe. Nem fog addig lesüllyedni, hogy pénzt kérje, de, ha már "minden nélkül" felajánlják esetleg, akkor nem fogja visszautasítani.
A távozó óriásnak int egyet, aztán vár fiára, hogy vajon mi lesz a reakciója? *
A hozzászólás írója (Lewonor Ante) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.31 20:38:08
- Banya? Ja, hogy az... * Ötlik hirtelen eszébe. A banya szó igen találó arra a hisztis, mindenbe belekötő, szitkozódó, irigy, gonosz, vénséges, csapkodós, vénségre, aki tök sok percet elvett Ante életéből, mígnem ezt megunta és otthagyta a bagázst. Habár lehetnek hiányosságok emlékezetében, neki valamiért úgy rémlik, mintha először Gravak lépett volna le, Ante csak percekkel később, de ebben persze tévedhet. Túl sokan vetődtek éppen oda, éppen akkor, így lehet, hogy valamelyik másik fia, vagy valami teljesen más alak. *
- Szóval azok a lányok nem voltak szabadok? Nekem úgy tűnt, élvezik a mezítelenkedést. Vagy legalábbis nem volt rajtuk lánc, se egyéb... Nem értem... * Vallja be, mivel a mágiát nem eléggé ismeri ahhoz, hogy akár mágia általi szabadságvesztésre gondoljon. *
- Na, remek! És hova tűnt addig a... Testvéred? * Nem, mintha túlzottan érdekelné, de mégis szomorú egy kicsit. Pedig már olyan szépen összeverődött akkor a család, fosztogathattak volna sokáig és könnyebb lett volna a megélhetésük (persze, ha ez akkor is a céljai között szerepelt volna, akkor nem hagyta volna ott a banyát és a "nimfákat"). *
- Az is vagyok. * Mondja elégedetten, Gravak szemébe nézve. Nem gondolta volna, hogy ezt valaha is kimondja, meg úgy valójában nincs is túlságosan mire büszkének lennie azt leszámítva, hogy ő nemzette ezt is itten. *
- Meg éhes is. * Teszi hozzá, gyorsan témát váltva. *
- Mióta elindultam, nem ettem csak fenyőtobozt, fakérget, és egyszer valami tojást. * Panaszolja el és igencsak lefogyott felsőtestére pillant. Ráfért már ez a koplalás, hogy láthassa lábujjait, de azért nem ilyen gyorsan és ekkora mennyiségben. *
- Szóval először megeszek egy fél disznót, és tizenöt csirkét... Vagyis megennék. Jól jönne egy kis arany. * Néz ismét Gravak szemeibe. Nem fog addig lesüllyedni, hogy pénzt kérje, de, ha már "minden nélkül" felajánlják esetleg, akkor nem fogja visszautasítani.
A távozó óriásnak int egyet, aztán vár fiára, hogy vajon mi lesz a reakciója? *
A hozzászólás írója (Lewonor Ante) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.31 20:38:08
3884. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-31 20:10:16
Üzenet elküldve: 2016-03-31 20:10:16
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok meg az óriás//
*Ante története nem túl meglepő, legalábbis nem kéne annak lennie. Egy magányos ork persze, hogy bajba kerül, szemöldöke csak akkor emelkedik a magasba mikor az apja a Thargokat említi.*
-Szóval hagytad lecsukatni magad, aztán meg építésznek álltál. Nem mondom szép dolog. *Mondja kissé szemrehányóan, ám nem meri elengedni a szekér oldalát elvégre a két bikát csak az ő jelenléte tartja vissza attól, hogy ne rendezzenek vérfürdőt a közelben.*
-Gondolom legalább kifizettek. *Jegyzi meg epésen. A Thargok ha nem is a szövetségeseik, de a vezérével nagyon szeretnék ha azok lennének. Meg aztán pénzeszsák emberek, akikről elsőre nem gondolná, hogy orkokat dolgoztatnak. Talán túlságosan is jóhiszemű, de persze ő maga még nem találkozott a vashegyi hadúrral. Némileg ez is közre játszik abban, hogy csupa szépet és jót gondoljon a fényes seggű társaságról.*
-Talán nem is kéne ezen csodálkoznom. Mindig is remekül értettél hozzá hogyan kell bajba keveredni. *Sóhajtja.* -Amúgy meg, kinyírtam a banyát, szabadon engedtem a csupasz lányokat, és hazavágtam egy rakásra való élőholtat. Most tessék büszkének lenni.
*Ahogy itt áll előtte a másik ork meghurcolva, lerongyolódva, ő meg hamarosan díszes mithril páncélban fog feszíteni némi öröm tölti el a lelkét. Legyőzte egyetlen élő és ismert ősét ezzel pedig valami módon beteljesítette a sorsát. Már csak egy dolga van hátra, gyereket nemzeni, és reménykedni benne, hogy az is hozzá és szép emlékű Ragurk bátyához lesz hasonlatos.*
-Nyeh, pazarlod a tehetséged barátom. *Mondja az óriásnak.* -Nem marasztallak, de remélem egy nap még harcolhatunk egymás oldalán.
*Aztán visszaszáll a szekérre, ismét átlépve a kötelet, és magasan apja fölé emelkedik.*
-Noh gyere apám. Még felveszem a vértemet aztán megmutatom neked a törzset. Sok ork gyűlt már össze. Van étel, van víz, de előbb valami páncélt vegyél magadra, vagy legalább annak a szerencsétlennek a sityakját nyomd a fejedbe mert olyan csupasz vagy mint egy csiga. Nem célunk etetni az élőholtakat. *Vigyorog, aztán a bikák közé csap és egy nagy kört leírva megfordítja szekerét a tisztáson, aztán elindul vissza abba az átkozott erdőbe, hogy megtalálja a kovácsműhelyt. Szerencsére most már ismeri a járást.*
*Ante története nem túl meglepő, legalábbis nem kéne annak lennie. Egy magányos ork persze, hogy bajba kerül, szemöldöke csak akkor emelkedik a magasba mikor az apja a Thargokat említi.*
-Szóval hagytad lecsukatni magad, aztán meg építésznek álltál. Nem mondom szép dolog. *Mondja kissé szemrehányóan, ám nem meri elengedni a szekér oldalát elvégre a két bikát csak az ő jelenléte tartja vissza attól, hogy ne rendezzenek vérfürdőt a közelben.*
-Gondolom legalább kifizettek. *Jegyzi meg epésen. A Thargok ha nem is a szövetségeseik, de a vezérével nagyon szeretnék ha azok lennének. Meg aztán pénzeszsák emberek, akikről elsőre nem gondolná, hogy orkokat dolgoztatnak. Talán túlságosan is jóhiszemű, de persze ő maga még nem találkozott a vashegyi hadúrral. Némileg ez is közre játszik abban, hogy csupa szépet és jót gondoljon a fényes seggű társaságról.*
-Talán nem is kéne ezen csodálkoznom. Mindig is remekül értettél hozzá hogyan kell bajba keveredni. *Sóhajtja.* -Amúgy meg, kinyírtam a banyát, szabadon engedtem a csupasz lányokat, és hazavágtam egy rakásra való élőholtat. Most tessék büszkének lenni.
*Ahogy itt áll előtte a másik ork meghurcolva, lerongyolódva, ő meg hamarosan díszes mithril páncélban fog feszíteni némi öröm tölti el a lelkét. Legyőzte egyetlen élő és ismert ősét ezzel pedig valami módon beteljesítette a sorsát. Már csak egy dolga van hátra, gyereket nemzeni, és reménykedni benne, hogy az is hozzá és szép emlékű Ragurk bátyához lesz hasonlatos.*
-Nyeh, pazarlod a tehetséged barátom. *Mondja az óriásnak.* -Nem marasztallak, de remélem egy nap még harcolhatunk egymás oldalán.
*Aztán visszaszáll a szekérre, ismét átlépve a kötelet, és magasan apja fölé emelkedik.*
-Noh gyere apám. Még felveszem a vértemet aztán megmutatom neked a törzset. Sok ork gyűlt már össze. Van étel, van víz, de előbb valami páncélt vegyél magadra, vagy legalább annak a szerencsétlennek a sityakját nyomd a fejedbe mert olyan csupasz vagy mint egy csiga. Nem célunk etetni az élőholtakat. *Vigyorog, aztán a bikák közé csap és egy nagy kört leírva megfordítja szekerét a tisztáson, aztán elindul vissza abba az átkozott erdőbe, hogy megtalálja a kovácsműhelyt. Szerencsére most már ismeri a járást.*
3883. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-31 19:38:12
Üzenet elküldve: 2016-03-31 19:38:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok meg az óriás//
-Ez nem valami szép tőlük, hulla maradjon halott!
*Dörmög Jas költői hiányokkal élve, no nem a művészi érzések miatt.
Picit nézegeti rablójának tetemét is, majd enyhén hisztisen hozzáteszi.*
-De ne keljen fel!
*Hogy nyomatékosítson kalapácsát a földbe is vágja.*
-Szép szavak, de nem harcolok, csak ha őrzök, most megyek csak, nincs harc, nem akarok háborúkat, nem jó nekem.
*Adja elő töredékesen, hogy miért nem lenne jó ötlet az orkkal mennie, és minthogy most jobban leköti társa, így inkább csak int nekik.*
-Ne járjatok így! Viszlát!
*Bök a halott felé.*
-És vigyétek hírét, hogy így jár az, aki ilyen... nem jó szándékú.
*Felejti el a "becstelen" szót, majd eltrappol.*
-Ez nem valami szép tőlük, hulla maradjon halott!
*Dörmög Jas költői hiányokkal élve, no nem a művészi érzések miatt.
Picit nézegeti rablójának tetemét is, majd enyhén hisztisen hozzáteszi.*
-De ne keljen fel!
*Hogy nyomatékosítson kalapácsát a földbe is vágja.*
-Szép szavak, de nem harcolok, csak ha őrzök, most megyek csak, nincs harc, nem akarok háborúkat, nem jó nekem.
*Adja elő töredékesen, hogy miért nem lenne jó ötlet az orkkal mennie, és minthogy most jobban leköti társa, így inkább csak int nekik.*
-Ne járjatok így! Viszlát!
*Bök a halott felé.*
-És vigyétek hírét, hogy így jár az, aki ilyen... nem jó szándékú.
*Felejti el a "becstelen" szót, majd eltrappol.*
3882. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-31 17:31:08
Üzenet elküldve: 2016-03-31 17:31:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok meg az óriás//
- Én? * Néz körbe, majd morog egyet. *
- Én úgy emlékszem, te tűntél el... Na, mindegy. Belefutottam valami hosszúfülűbe, aki miatt börtönbe vittek... Persze azelőtt kinyírtam két katonát. * Foglalja össze jó tömören és sokkal hősiesebbnek tűnően az eddigi történetét, csöppet sem zavartatva magát, hogy ez esetleg nem mindenki szemében előny. *
- Aztán kiengedtek, majd valami rohadt Tagrogagok felépítettek velem valami szart. De elmenekültem és itt vagyok. * Igen, ez így jó lesz; ez majdnem fedi a valóságot és nyomokban még igaz is. Ami meg nem tűnik annak, azt tessék betudni annak, hogy nem emlékszik minden részletre. *
- És te? Szerencsétleneket fejezel le, meg óriásokkal csevegsz szabadidődben? * Mert, hogy inkább gyanakszik a harcos ork népből valóra, mint a békés óriások közülire; noha ő még nem látott orkot ilyen körültekintően "nyugalomba helyezni" egy egyszerű jöttment embert. Meg igazából mást sem, nem csak zöldbőrűt nem. *
- Én? * Néz körbe, majd morog egyet. *
- Én úgy emlékszem, te tűntél el... Na, mindegy. Belefutottam valami hosszúfülűbe, aki miatt börtönbe vittek... Persze azelőtt kinyírtam két katonát. * Foglalja össze jó tömören és sokkal hősiesebbnek tűnően az eddigi történetét, csöppet sem zavartatva magát, hogy ez esetleg nem mindenki szemében előny. *
- Aztán kiengedtek, majd valami rohadt Tagrogagok felépítettek velem valami szart. De elmenekültem és itt vagyok. * Igen, ez így jó lesz; ez majdnem fedi a valóságot és nyomokban még igaz is. Ami meg nem tűnik annak, azt tessék betudni annak, hogy nem emlékszik minden részletre. *
- És te? Szerencsétleneket fejezel le, meg óriásokkal csevegsz szabadidődben? * Mert, hogy inkább gyanakszik a harcos ork népből valóra, mint a békés óriások közülire; noha ő még nem látott orkot ilyen körültekintően "nyugalomba helyezni" egy egyszerű jöttment embert. Meg igazából mást sem, nem csak zöldbőrűt nem. *
3881. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-31 16:18:49
Üzenet elküldve: 2016-03-31 16:18:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
* Örül neki, hogy Worenth mesél magáról. Abban nem is kételkedett, hogy a városiak jól élnek. Arthenior kereskedelmileg és utazásilag is nagyon jó helyen van, azért fordul meg itt mindenféle származású lény. Hiszen még az orkok sem furcsa látvány itt, a gödörlakó sötételfekről és az egyéb amúgy népszerűtlen lényekről. A városnak az ipara is fejlettnek tűnik, bár Gworash ehhez sokat nem ért, hiszen az ő iparuk a vadászatból, építészetből, fegyverkészítésből és a harcolásból áll. Másik dolog ami megütötte a fülét az a város "címe" miszerint a "Levegő városa". Ha ez valóban így van akkor itt talán találhatna valakit aki segít neki sámáni karrierjében, hogy megtanulja kezelni az elemeket. Persze az orkoknál ez azon is áll, hogy milyen kapcsolatban állnak a szellemekkel. Ami az embereknek talán morális állapotnak tűnik, nekik orkoknak igenis valódi. Worenth érdekes dologgal áll elő. Átveszi tőle a tárgyat, ami egy ékszernek tűnik. ~ Vajon mi lehet ez? ~ Kinyitja tenyerét, abban fénylőn megcsillan egy talizmán. Vaskos tenyerében egészen kicsinek tűnik számára. Összevont szemöldökkel vizslatja az aranyszín háromszöget, abban egy szemet vél felfedezni. Worenth azt kéri mondja meg, mi célt szolgál, ekkor megerőlteti agyát és gondolkodni kezd. Egy mágus kezéből egy ork számára az lenne a legáltalánosabb válasz, hogy mágikus. Ez jut először Gworashnak is eszébe, de akkor minek a szép kivitelezés, egy egyszerű tört kő is elég lenne és kevésbé lenne feltűnő. Bár még nem teljesen érti az emberek stílusát ilyen téren. A saját ötlete pedig nem esik messze az ork szokásoktól. Végül egy perc után elmondja mit gondol.*
-Én azt mondom, hogy a szimbólumban a lényeg... És hogy ez számodra sokat jelent, talán a nehéz időkben segít rajtad, mint valamiféle... kabala. Azt nem tudnám megmondani, hogy afféle... *Keresi a számára idegen szót.* vallási, vagy csupán személyes szimbólum.
* A tévedésre nagy esély van, de Gworash úgy gondolja, hogy annak nincs sok értelme, hogy valami lehetetlen kérdést tesz fel neki. Ha mágikus lenne akkor aztán naphosszat találgathatna, hogy mire jó. Őszinte érdeklődéssel várja a megoldást. Szemeiben fel lehet vélni némi izgalmat, hogy vajon mi lehet. A talizmánt visszanyújtja, miután elmondja véleményét...*
//Zöldbőr és Hóhaj//
* Örül neki, hogy Worenth mesél magáról. Abban nem is kételkedett, hogy a városiak jól élnek. Arthenior kereskedelmileg és utazásilag is nagyon jó helyen van, azért fordul meg itt mindenféle származású lény. Hiszen még az orkok sem furcsa látvány itt, a gödörlakó sötételfekről és az egyéb amúgy népszerűtlen lényekről. A városnak az ipara is fejlettnek tűnik, bár Gworash ehhez sokat nem ért, hiszen az ő iparuk a vadászatból, építészetből, fegyverkészítésből és a harcolásból áll. Másik dolog ami megütötte a fülét az a város "címe" miszerint a "Levegő városa". Ha ez valóban így van akkor itt talán találhatna valakit aki segít neki sámáni karrierjében, hogy megtanulja kezelni az elemeket. Persze az orkoknál ez azon is áll, hogy milyen kapcsolatban állnak a szellemekkel. Ami az embereknek talán morális állapotnak tűnik, nekik orkoknak igenis valódi. Worenth érdekes dologgal áll elő. Átveszi tőle a tárgyat, ami egy ékszernek tűnik. ~ Vajon mi lehet ez? ~ Kinyitja tenyerét, abban fénylőn megcsillan egy talizmán. Vaskos tenyerében egészen kicsinek tűnik számára. Összevont szemöldökkel vizslatja az aranyszín háromszöget, abban egy szemet vél felfedezni. Worenth azt kéri mondja meg, mi célt szolgál, ekkor megerőlteti agyát és gondolkodni kezd. Egy mágus kezéből egy ork számára az lenne a legáltalánosabb válasz, hogy mágikus. Ez jut először Gworashnak is eszébe, de akkor minek a szép kivitelezés, egy egyszerű tört kő is elég lenne és kevésbé lenne feltűnő. Bár még nem teljesen érti az emberek stílusát ilyen téren. A saját ötlete pedig nem esik messze az ork szokásoktól. Végül egy perc után elmondja mit gondol.*
-Én azt mondom, hogy a szimbólumban a lényeg... És hogy ez számodra sokat jelent, talán a nehéz időkben segít rajtad, mint valamiféle... kabala. Azt nem tudnám megmondani, hogy afféle... *Keresi a számára idegen szót.* vallási, vagy csupán személyes szimbólum.
* A tévedésre nagy esély van, de Gworash úgy gondolja, hogy annak nincs sok értelme, hogy valami lehetetlen kérdést tesz fel neki. Ha mágikus lenne akkor aztán naphosszat találgathatna, hogy mire jó. Őszinte érdeklődéssel várja a megoldást. Szemeiben fel lehet vélni némi izgalmat, hogy vajon mi lehet. A talizmánt visszanyújtja, miután elmondja véleményét...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586