Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 186 (3701. - 3720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3720. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-04 20:03:59
Üzenet elküldve: 2016-03-04 20:03:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aoneer//
-Mondjuk úgy, tudják hol keressenek. Szerintem ha komolyan gondolnák hogy ne jöjjek ide, valószínűleg tízpercenként városőrök elől futkoshatnék.
*Nem lepődik meg túlságosan a férfi mesterségén, valahogy előre megérezte. A helyzet komikusságán kicsit elmosolyodik, elvégre pont most említette hogy városőrök elől kellene futkorásznia.*
-De ha jól gondolom saját okból vagy itt, nem azért hogy rajzolgató gnómokat vigyél el innen.
*Belegondol hogy lehetséges az hogy valaki ne hallana egy ilyen dologról. Sőt! Ahogy hallotta nem sokon múlt hogy látta a "balesetet", amennyiben az ő információi helyesek az időpontot illetően.*
-Én úgy tudtam egy békés figura volt, portréfestő. A piacon az egyik kofa még meg is esküdött hogy álmában hallotta szerencsétlen sikolyát. Nagyon sajnálom, habár azóta én sem merek sötetedésnél tovább itt maradni...
*Nem ad túl nagy esélyt arra hogy Arthenior legalább fél lakossága ne hallott volna a dologról. Olyan hangja volt az esetnek hogy még ő is elég sokat tud az esetről, szinte mindent az említett kofától. Épp a közelben volt, amikor az megosztotta szomszédjával.
Meglepődik az orra elé tolt méretes fegyvertől, de miután rájön mi is van előtte, megnyugszik. Hisz nincs mitől félnie. A férfi városőr, lelőni csak nem fogja. És az íj töltetlen, habár ütőfegyvernek több mint alkalmas lehetne.*
-Hogy működik?
*Hirtelen, de halkan szólal meg, tekintetét a fegyveren tartja. Ha a másik nem érti megismétli. Megpróbál a magyarázásra odafigyelni ha elmagyarázzák, ha nem beletörődik, s észben tartja a dolgot.*
A hozzászólás írója (Kelser UrnUndu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.04 20:05:41
//Aoneer//
-Mondjuk úgy, tudják hol keressenek. Szerintem ha komolyan gondolnák hogy ne jöjjek ide, valószínűleg tízpercenként városőrök elől futkoshatnék.
*Nem lepődik meg túlságosan a férfi mesterségén, valahogy előre megérezte. A helyzet komikusságán kicsit elmosolyodik, elvégre pont most említette hogy városőrök elől kellene futkorásznia.*
-De ha jól gondolom saját okból vagy itt, nem azért hogy rajzolgató gnómokat vigyél el innen.
*Belegondol hogy lehetséges az hogy valaki ne hallana egy ilyen dologról. Sőt! Ahogy hallotta nem sokon múlt hogy látta a "balesetet", amennyiben az ő információi helyesek az időpontot illetően.*
-Én úgy tudtam egy békés figura volt, portréfestő. A piacon az egyik kofa még meg is esküdött hogy álmában hallotta szerencsétlen sikolyát. Nagyon sajnálom, habár azóta én sem merek sötetedésnél tovább itt maradni...
*Nem ad túl nagy esélyt arra hogy Arthenior legalább fél lakossága ne hallott volna a dologról. Olyan hangja volt az esetnek hogy még ő is elég sokat tud az esetről, szinte mindent az említett kofától. Épp a közelben volt, amikor az megosztotta szomszédjával.
Meglepődik az orra elé tolt méretes fegyvertől, de miután rájön mi is van előtte, megnyugszik. Hisz nincs mitől félnie. A férfi városőr, lelőni csak nem fogja. És az íj töltetlen, habár ütőfegyvernek több mint alkalmas lehetne.*
-Hogy működik?
*Hirtelen, de halkan szólal meg, tekintetét a fegyveren tartja. Ha a másik nem érti megismétli. Megpróbál a magyarázásra odafigyelni ha elmagyarázzák, ha nem beletörődik, s észben tartja a dolgot.*
A hozzászólás írója (Kelser UrnUndu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.04 20:05:41
3719. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-04 19:19:41
Üzenet elküldve: 2016-03-04 19:19:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zeruphine//
*Nem kérdez rá a lány korára, és igazából nem is olyan fontos. Ha esetleg jobb ismerősök lennének, akkor lehet erre terelődne a téma egy idő után, de egyelőre - közvetlenség ide vagy oda - még nem tartanak ott.
De egyelőre. Habár lehet, hogy valóban soha lesz az a majd, Sylweran azért tényleg reménykedik, hogy összehozza őket még a sors. Ki tudja mit rejteget a holnap fátyla.*
- Tanulni és tudni semmiben sem ugyanaz. *mosolyog maga elé a férfi.*- De Te bizonyosan túl szerény vagy hölgyem, és alighanem remek táncos vagy. Na és... kedved se támadt soha arra, hogy forgass valamilyen fegyvert? *kérdezi, mert hátha csak a szülők tiltása miatt nem tesz ilyet a lány. Elf vére van Zeruphinenek is, és mint elf, azért ott szokott lappangani a nemesi családokban is a vágy, hogy tánctudásukat másba is átültethessék. Legtöbbször legalábbis. Ám vannak kivételek.*
- Ám, ha nincs szükség rá, valóban kevesen vannak, akiket amúgy is érdekelne. *jegyzi még meg. Aztán Zeruphine mintha kissé megijedne. Először azt hiszi az elf, hogy tőle, de aztán csakhamar kiderül, hogy valószínűleg az esetlegesen a közelben lapuló fenevadaktól. Talán eddig nem is gondolt erre a lány?
Egy ideig viszont nem tud válaszolni, mert megérzi a közelebb húzódó, kecses, meleg formákat a testén. Bármilyen úriember módjára is viselkedik, férfinak azért mégis csak férfi. De hamar leküzdi magában a dolgot.*
- Nem hinném, hölgyem. *próbálja megnyugtatni a lányt, nehogy felzaklassa magát.*
- Habár bizonyára Te magad is hallottál róla, miféle veszedelem ütötte fel a fejét mostanság a környéken. De úgy vélem, itt most biztonságban lehetünk. Na és, egyet se félj, amíg velem vagy. *mosolyog le a lányra.*
- De ha akarod, elindulhatunk visszafelé, a városhoz. Még egy darabon el is kísérnélek. De a házatokig nem biztos, hogy tanácsos volna. Talán nemes atyád és anyád nem örülne a látványomnak. *mondja ki egész egyszerűen az általa gondolt tényeket. De nem tűnik tőle cseppet sem sértődöttnek.*
//Zeruphine//
*Nem kérdez rá a lány korára, és igazából nem is olyan fontos. Ha esetleg jobb ismerősök lennének, akkor lehet erre terelődne a téma egy idő után, de egyelőre - közvetlenség ide vagy oda - még nem tartanak ott.
De egyelőre. Habár lehet, hogy valóban soha lesz az a majd, Sylweran azért tényleg reménykedik, hogy összehozza őket még a sors. Ki tudja mit rejteget a holnap fátyla.*
- Tanulni és tudni semmiben sem ugyanaz. *mosolyog maga elé a férfi.*- De Te bizonyosan túl szerény vagy hölgyem, és alighanem remek táncos vagy. Na és... kedved se támadt soha arra, hogy forgass valamilyen fegyvert? *kérdezi, mert hátha csak a szülők tiltása miatt nem tesz ilyet a lány. Elf vére van Zeruphinenek is, és mint elf, azért ott szokott lappangani a nemesi családokban is a vágy, hogy tánctudásukat másba is átültethessék. Legtöbbször legalábbis. Ám vannak kivételek.*
- Ám, ha nincs szükség rá, valóban kevesen vannak, akiket amúgy is érdekelne. *jegyzi még meg. Aztán Zeruphine mintha kissé megijedne. Először azt hiszi az elf, hogy tőle, de aztán csakhamar kiderül, hogy valószínűleg az esetlegesen a közelben lapuló fenevadaktól. Talán eddig nem is gondolt erre a lány?
Egy ideig viszont nem tud válaszolni, mert megérzi a közelebb húzódó, kecses, meleg formákat a testén. Bármilyen úriember módjára is viselkedik, férfinak azért mégis csak férfi. De hamar leküzdi magában a dolgot.*
- Nem hinném, hölgyem. *próbálja megnyugtatni a lányt, nehogy felzaklassa magát.*
- Habár bizonyára Te magad is hallottál róla, miféle veszedelem ütötte fel a fejét mostanság a környéken. De úgy vélem, itt most biztonságban lehetünk. Na és, egyet se félj, amíg velem vagy. *mosolyog le a lányra.*
- De ha akarod, elindulhatunk visszafelé, a városhoz. Még egy darabon el is kísérnélek. De a házatokig nem biztos, hogy tanácsos volna. Talán nemes atyád és anyád nem örülne a látványomnak. *mondja ki egész egyszerűen az általa gondolt tényeket. De nem tűnik tőle cseppet sem sértődöttnek.*
3718. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-04 18:23:25
Üzenet elküldve: 2016-03-04 18:23:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Sylweran//
*Áradozhat nyugodtan a férfi, a kamaszlány szívesen fogadja a bókokat, bár nem túlzottan jön tőlük zavarba. Százával kapja a hasonlókat, hiszen a ház személyzetének munkaköri leírásába belevehették nemes ősei a kötelező önbizalom-erősítő programot.*
-Időm mint a tenger.
*Csilingel hangja dallamosan, azt pedig továbbra sem köti megmentője orrára, hogy nem időhiányban, hanem szülői engedély hiányában szenved. Még a végén gyermeknek nézné, pedig igazán imponálnak Zeruphine-nak Sylweran hízelgő szavai. Csak emiatt csalódott egy kissé, más nem nagyon zavarja. *
-Köszönöm, valóban tanultam táncolni. *Magához képes egész szerényen válaszol, hiszen nem tesz arra utalást mennyire remek táncos, pedig nem hazudna ha ezt állítaná.*
-Azonban a harcművészetekben nem kifejezetten vagyok jártas. A családom meglehetősen konzervatív nézeteket vall ebben a kérdéskörben. *Ezt mondjuk soha nem is bánta, szívesen tetszeleg a megmentendő kisasszony szerepében. Önként és dalolva lesz ő gyenge nő bármelyik fess lovag mellett. Ám addig, míg nem akad megfelelő vitéz, itt van neki a kutyusa is, aki vész esetén egész biztosan a védelmére kelne. Inkább a vele való foglalkozásban leli örömét. Agréval tökéletes biztonságban érzi magát, nincs szüksége fegyverre.*
-Kaptam ugyan ígéretet arra hogy a klasszikus vívás alapjait megismerhetem, de egyelőre nem éreztem ennek égető szükségét.
*Sylweran finoman fogalmaz ugyan, Zeruphine még is azt érzi szavaiból, hogy a távoli "egyszer" egyenlőt jelent azzal, hogy "soha".
A szörnyvadászat sem hangzik sokkal jobban, bájos arcán némi riadalom látszik most. Bele sem gondolt abba miféle szörnyek is járhatnak errefelé, pedig a rémhírek nem kerülték el a gazdagnegyedet sem. Épp csak nem foglalkoztak vele túlságosan sokat, hiszen nem kellett.*
-Gondolod, hogy most is veszélyben lehetünk?
*Érezhetően közelebb húzódik kicsit a férfihez, karját enyhén megszorítja ijedtében. Világos tekintete végigszalad a környéken, sietősen rebben pillantása a fák közt Agrét keresve.*
//Sylweran//
*Áradozhat nyugodtan a férfi, a kamaszlány szívesen fogadja a bókokat, bár nem túlzottan jön tőlük zavarba. Százával kapja a hasonlókat, hiszen a ház személyzetének munkaköri leírásába belevehették nemes ősei a kötelező önbizalom-erősítő programot.*
-Időm mint a tenger.
*Csilingel hangja dallamosan, azt pedig továbbra sem köti megmentője orrára, hogy nem időhiányban, hanem szülői engedély hiányában szenved. Még a végén gyermeknek nézné, pedig igazán imponálnak Zeruphine-nak Sylweran hízelgő szavai. Csak emiatt csalódott egy kissé, más nem nagyon zavarja. *
-Köszönöm, valóban tanultam táncolni. *Magához képes egész szerényen válaszol, hiszen nem tesz arra utalást mennyire remek táncos, pedig nem hazudna ha ezt állítaná.*
-Azonban a harcművészetekben nem kifejezetten vagyok jártas. A családom meglehetősen konzervatív nézeteket vall ebben a kérdéskörben. *Ezt mondjuk soha nem is bánta, szívesen tetszeleg a megmentendő kisasszony szerepében. Önként és dalolva lesz ő gyenge nő bármelyik fess lovag mellett. Ám addig, míg nem akad megfelelő vitéz, itt van neki a kutyusa is, aki vész esetén egész biztosan a védelmére kelne. Inkább a vele való foglalkozásban leli örömét. Agréval tökéletes biztonságban érzi magát, nincs szüksége fegyverre.*
-Kaptam ugyan ígéretet arra hogy a klasszikus vívás alapjait megismerhetem, de egyelőre nem éreztem ennek égető szükségét.
*Sylweran finoman fogalmaz ugyan, Zeruphine még is azt érzi szavaiból, hogy a távoli "egyszer" egyenlőt jelent azzal, hogy "soha".
A szörnyvadászat sem hangzik sokkal jobban, bájos arcán némi riadalom látszik most. Bele sem gondolt abba miféle szörnyek is járhatnak errefelé, pedig a rémhírek nem kerülték el a gazdagnegyedet sem. Épp csak nem foglalkoztak vele túlságosan sokat, hiszen nem kellett.*
-Gondolod, hogy most is veszélyben lehetünk?
*Érezhetően közelebb húzódik kicsit a férfihez, karját enyhén megszorítja ijedtében. Világos tekintete végigszalad a környéken, sietősen rebben pillantása a fák közt Agrét keresve.*
3717. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-04 17:59:00
Üzenet elküldve: 2016-03-04 17:59:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zeruphine//
*Pedig Sylweranban, ha furcsa is, de valóban nincsen hátsószándék. Még csak nem is gondol rá, hogy egyesek ilyesféle dolgokat vehetnek ki szavaiból néha. Egyszerűen ha valamit szépnek lát, miért ne áradozzék róla egy kicsit?*
- Ifjú lehetsz még, hölgyem. Ne aggódj, temérdek időd lesz az utazásra, ebben biztos vagyok. *vigasztalja egy kicsit a lányt, hiszen úgy hallja, mintha kissé csalódott volna, amiért nem látott olyan sokat, csak a könyveiből ismer ezt-azt.*
- Hanem, ha szabad megjegyeznem... oly légies, könnyed, és rugalmas a járásod. Biztosan kitűnő táncos lehetsz. Viszont ez azt is jelenti, hogy könnyen bánhatsz a pengével is. Jártas vagy valamilyen harcművészetben? *érdeklődik. A válaszra pedig ő maga egy mosollyal reagál először.*
- Akkor valahogyan biztosan megoldjuk egyszer.
*Egy ideig csak élvezi a nyugalmat és a sétát, s gondolataiba mélyedve fürkészi a hűvös, télillatú tájat. Aztán széles mosollyal pillant Zeruphinere maga mellett.*
- A vándorló harcosok bizonyosan sokfélét kereshetnek... akadhatnak zsoldosok, kufárok... de jómagam egy kissé speciálisabb dologgal foglalkozom, ha ez érdekel. *mondja.*
- Szörnyekre vadászom, hogy az ilyen csinos elf hölgyek, mint Te, nyugodtan járhassanak kelhessenek a téli ligetekben.
//Zeruphine//
*Pedig Sylweranban, ha furcsa is, de valóban nincsen hátsószándék. Még csak nem is gondol rá, hogy egyesek ilyesféle dolgokat vehetnek ki szavaiból néha. Egyszerűen ha valamit szépnek lát, miért ne áradozzék róla egy kicsit?*
- Ifjú lehetsz még, hölgyem. Ne aggódj, temérdek időd lesz az utazásra, ebben biztos vagyok. *vigasztalja egy kicsit a lányt, hiszen úgy hallja, mintha kissé csalódott volna, amiért nem látott olyan sokat, csak a könyveiből ismer ezt-azt.*
- Hanem, ha szabad megjegyeznem... oly légies, könnyed, és rugalmas a járásod. Biztosan kitűnő táncos lehetsz. Viszont ez azt is jelenti, hogy könnyen bánhatsz a pengével is. Jártas vagy valamilyen harcművészetben? *érdeklődik. A válaszra pedig ő maga egy mosollyal reagál először.*
- Akkor valahogyan biztosan megoldjuk egyszer.
*Egy ideig csak élvezi a nyugalmat és a sétát, s gondolataiba mélyedve fürkészi a hűvös, télillatú tájat. Aztán széles mosollyal pillant Zeruphinere maga mellett.*
- A vándorló harcosok bizonyosan sokfélét kereshetnek... akadhatnak zsoldosok, kufárok... de jómagam egy kissé speciálisabb dologgal foglalkozom, ha ez érdekel. *mondja.*
- Szörnyekre vadászom, hogy az ilyen csinos elf hölgyek, mint Te, nyugodtan járhassanak kelhessenek a téli ligetekben.
3716. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-04 15:49:50
Üzenet elküldve: 2016-03-04 15:49:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Sehonnai Sylweran//
*Érezhetően szándékosan hízeleg már neki a férfi, amitől egy egészen picit gyanússá is válna, ha Zeruphine nem lenne olyan hiú, mint amilyen. Az elf lány azonban kedvtelve sütkérezik a bókok hamis fényében, nem törődve azzal fizetnek-e az ő rokonai a Sehonnainak azért, hogy tegye neki a szépet, vagy sem.*
-Hallottam hírét, de sajnálatos módon ritkán van lehetőségem elutazni Pirtianesbe, vagy bárhova. A képes könyveimből ismertem meg a világot.
*Vallja be őszintén, ám egy halovány szégyenérzet sincs benne emiatt. Nem gondolja kevésbé hasznosnak az ő módszerét, mint másokét. Saját lehetőségeivel kellett gazdálkodjon és a körülményekre figyelemmel úgy érzi kifejezetten jó munkát végzett ezzel. Egy kamasznak egyébként is lehetetlen elmagyarázni, hogy vajmi keveset tud az életről és a világról, főleg ha az a kamasz olyan szerencsés, hogy nemesi családba születik.*
-Örülnék neki, igen.
*Mosolyog vissza derűsen Sylweranra, pedig ez egyáltalán nem jellemző rá. Finom ajkai szegletében gyakran bújik meg egy félszeg mosoly, de így szinte soha nem lehet látni.*
-Miféle munkát keres egy vándorló harcos?
*Kíváncsiskodik, de már most eltökélt szándéka, hogy addig rágja a papája fülét, amíg megfelelő feladatot (és ehhez mért fizetséget) tud adni az elfnek.*
//Sehonnai Sylweran//
*Érezhetően szándékosan hízeleg már neki a férfi, amitől egy egészen picit gyanússá is válna, ha Zeruphine nem lenne olyan hiú, mint amilyen. Az elf lány azonban kedvtelve sütkérezik a bókok hamis fényében, nem törődve azzal fizetnek-e az ő rokonai a Sehonnainak azért, hogy tegye neki a szépet, vagy sem.*
-Hallottam hírét, de sajnálatos módon ritkán van lehetőségem elutazni Pirtianesbe, vagy bárhova. A képes könyveimből ismertem meg a világot.
*Vallja be őszintén, ám egy halovány szégyenérzet sincs benne emiatt. Nem gondolja kevésbé hasznosnak az ő módszerét, mint másokét. Saját lehetőségeivel kellett gazdálkodjon és a körülményekre figyelemmel úgy érzi kifejezetten jó munkát végzett ezzel. Egy kamasznak egyébként is lehetetlen elmagyarázni, hogy vajmi keveset tud az életről és a világról, főleg ha az a kamasz olyan szerencsés, hogy nemesi családba születik.*
-Örülnék neki, igen.
*Mosolyog vissza derűsen Sylweranra, pedig ez egyáltalán nem jellemző rá. Finom ajkai szegletében gyakran bújik meg egy félszeg mosoly, de így szinte soha nem lehet látni.*
-Miféle munkát keres egy vándorló harcos?
*Kíváncsiskodik, de már most eltökélt szándéka, hogy addig rágja a papája fülét, amíg megfelelő feladatot (és ehhez mért fizetséget) tud adni az elfnek.*
3715. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-04 13:50:56
Üzenet elküldve: 2016-03-04 13:50:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Ellentétek Rendje közös gyakorlás //
*A felajánlásra senki nem reagál, de nem baj, hiszen a helyzet hamar megoldódni látszik. A nyílcsonk kikerül a szerzetes vállából, az ork pálinka pedig még talán hasznosabb, mint az a zöldes színű főzet amit a kopasz megiszik.
Dryrron csak karba font kézzel álldogál a csapat mellett és már épp azon lenne, hogy helyesel az óriás ötletére, mi szerint menjenek vissza a rendházba, mikor meghallja Namos mestert. Kissé mintha zavart lenne a férfi. A félvér nézi ahogyan a mágusmester arcát dörzsölgeti és megállapítja, hogy valószínűleg nem csupán ő az egyetlen, aki néha bealszik meditáció közben. Ami megnyugtató, de a mestertől többet várt volna.
A lányok magyarázatot adnak rá mi történik épp, ki szűkszavúbban ki bővebben, így feleslegesen nem kell senki a száját tépje. ~Mik azok az erdei hümlünkék?~ Kapja felemás szemeit Maerehre, majd megrázza a fejét.*
- Épp azon voltunk, hogy visszamenjünk a rendházba. *Teszi hozzá a magáét ahogyan visszafordul a mágus felé. A vörösnek is, a kopasznak is valószínűleg pihenésre lenne szüksége, a meditálást és gyakorlást talán később is tudják folytatni.*
*A felajánlásra senki nem reagál, de nem baj, hiszen a helyzet hamar megoldódni látszik. A nyílcsonk kikerül a szerzetes vállából, az ork pálinka pedig még talán hasznosabb, mint az a zöldes színű főzet amit a kopasz megiszik.
Dryrron csak karba font kézzel álldogál a csapat mellett és már épp azon lenne, hogy helyesel az óriás ötletére, mi szerint menjenek vissza a rendházba, mikor meghallja Namos mestert. Kissé mintha zavart lenne a férfi. A félvér nézi ahogyan a mágusmester arcát dörzsölgeti és megállapítja, hogy valószínűleg nem csupán ő az egyetlen, aki néha bealszik meditáció közben. Ami megnyugtató, de a mestertől többet várt volna.
A lányok magyarázatot adnak rá mi történik épp, ki szűkszavúbban ki bővebben, így feleslegesen nem kell senki a száját tépje. ~Mik azok az erdei hümlünkék?~ Kapja felemás szemeit Maerehre, majd megrázza a fejét.*
- Épp azon voltunk, hogy visszamenjünk a rendházba. *Teszi hozzá a magáét ahogyan visszafordul a mágus felé. A vörösnek is, a kopasznak is valószínűleg pihenésre lenne szüksége, a meditálást és gyakorlást talán később is tudják folytatni.*
3714. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-04 13:00:59
Üzenet elküldve: 2016-03-04 13:00:59
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kelser//
*Ismerős a probléma, csak éppen a helyzet egészen más. Az ő dolgait sem kedvelték túlzottan az otthoniak, ellenben amíg ő egyszerűen lecserélte a mágiaoktatóját egy öreg kardforgatóra és ugyanabban a teremben ugyanabban a biztonságban gyakorolhatott valami egészen más mesterséget, addig a fiú épp a kényelmes szobát cserélte le valami egészen másra.*
-Akkor gondolom nem is tudják merre vagy. *Folytatja a szemrehányást. Persze ő volt az aki zombivész idején vadászgatni akart, de neki van valamije ami a kölyöknek nincs. Rendes fegyvere az önvédelemhez, és jó pár év gyakorlata.*
-Ami azt illeti hivatásos városőr. *Villantja meg szemeit a gyerek felé. Ám egyelőre nem akar visszaélni ezzel a pozíciójával, mert ha itt és most fülön fogja és hazatoloncolja akkor előbb utóbb ismét ki fog szökni, mi több talán messzebbre is megy, mint korábban. Akkor meg semmit nem ért el az egésszel.*
-Tudod, hogy ezen a helyen nemrég kis híján agyonütött valaki egy orkot? Egy olyan nagy benga kétajtós szekrényt, akkorát, mint az a fa ott. *Mutat az egyikre csakhogy árnyalja a képet a dologról. Persze a zöldbőrű akivel ez az eset megtörtént, valójában elég csenevész, és békés figura volt, valami átkozott festő, vagy miféle, de ezt nem kívánja elmondani a gyereknek, elvégre nem célja halálra röhögtetni, inkább csak megijeszteni és elgondolkodtatni kicsit. Mert ugye ez a kis tisztás messze nem annyira nyugodt, hely mint amilyennek látszik.*
-Lent a folyóparton, állandóan, támadnak meg, szúrnak le, vagy lőnek agyon embereket. És most, hogy Arthenior tele van a külső területekről menekültekkel, és a banditák kimenekültek az erdőből, a helyzet csak még rosszabb. *Mondja majd próba képen a fiú feje felé fordítja a töltetlen számszeríjat. Nyíl híján persze nem sülhet el, de még emlékszik rá mennyire kellemetlen volt szembe nézni egy fele ekkora darabbal pedig ő páncélban volt. Nem sokáig szórakozik ezzel, hamar letámasztja a földre és övéről leakasztja a hosszú, csörlős masinát amivel ismét életre lehelheti a szerkezetet.*
//Kelser//
*Ismerős a probléma, csak éppen a helyzet egészen más. Az ő dolgait sem kedvelték túlzottan az otthoniak, ellenben amíg ő egyszerűen lecserélte a mágiaoktatóját egy öreg kardforgatóra és ugyanabban a teremben ugyanabban a biztonságban gyakorolhatott valami egészen más mesterséget, addig a fiú épp a kényelmes szobát cserélte le valami egészen másra.*
-Akkor gondolom nem is tudják merre vagy. *Folytatja a szemrehányást. Persze ő volt az aki zombivész idején vadászgatni akart, de neki van valamije ami a kölyöknek nincs. Rendes fegyvere az önvédelemhez, és jó pár év gyakorlata.*
-Ami azt illeti hivatásos városőr. *Villantja meg szemeit a gyerek felé. Ám egyelőre nem akar visszaélni ezzel a pozíciójával, mert ha itt és most fülön fogja és hazatoloncolja akkor előbb utóbb ismét ki fog szökni, mi több talán messzebbre is megy, mint korábban. Akkor meg semmit nem ért el az egésszel.*
-Tudod, hogy ezen a helyen nemrég kis híján agyonütött valaki egy orkot? Egy olyan nagy benga kétajtós szekrényt, akkorát, mint az a fa ott. *Mutat az egyikre csakhogy árnyalja a képet a dologról. Persze a zöldbőrű akivel ez az eset megtörtént, valójában elég csenevész, és békés figura volt, valami átkozott festő, vagy miféle, de ezt nem kívánja elmondani a gyereknek, elvégre nem célja halálra röhögtetni, inkább csak megijeszteni és elgondolkodtatni kicsit. Mert ugye ez a kis tisztás messze nem annyira nyugodt, hely mint amilyennek látszik.*
-Lent a folyóparton, állandóan, támadnak meg, szúrnak le, vagy lőnek agyon embereket. És most, hogy Arthenior tele van a külső területekről menekültekkel, és a banditák kimenekültek az erdőből, a helyzet csak még rosszabb. *Mondja majd próba képen a fiú feje felé fordítja a töltetlen számszeríjat. Nyíl híján persze nem sülhet el, de még emlékszik rá mennyire kellemetlen volt szembe nézni egy fele ekkora darabbal pedig ő páncélban volt. Nem sokáig szórakozik ezzel, hamar letámasztja a földre és övéről leakasztja a hosszú, csörlős masinát amivel ismét életre lehelheti a szerkezetet.*
3713. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-04 07:04:33
Üzenet elküldve: 2016-03-04 07:04:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aoneer//
*Nem gondolta volna hogy kétdőre vonják amiatt hogy itt van. Egyáltalán nem számított rá hogy pont egy erdőből kikecmergő valaki fogja figyelmeztetni az élőhattakra.*
-De mondták, de ha hallgatnék rájuk merő sivatag lenne az életem. Elvégre a könyvtár is a templom alatt fekszik, és a városban közel sincs annyi növény mint például ezen a kis tisztáson.
*Valóban, ha hallgatna a szülei szavára tán egész nap feküdhetne az ágyában, s nem csinálhatna semmit. Így meg legalább csinálhat úgy, mintha értelmes dolgot csinálna. Habár valószínűleg a legnagyobb építész sem úgy kezdte hogy mindjárt 200 láb hosszú hidakat épített, hanem valami kisebb dologgal. Ő is éppen ezzel a kisebb dologgal foglalkozott, amíg a madár meg nem zavarta.*
-Vadász vagy? Úgy értem... Hivatásos vadász vagy?
*Nem talál semmilyen különleges ismertetőjelet rajta, de ahogy elnézi, vélhetően nem iparos. A vadász után valamilyen katonára tippelne a férfi kiállásából, méghozzá Artheniori katonára, vélhetően valamiféle városőr, vagy letelepedett zsoldos, de inkább az előbbi.
Erre a következtetésre igen könnyen el lehet jutni. Ha a férfi hivatásos kardforgató, akkor a páncélzat és fegyver hiányából következtet arra hogy idevalósi, hisz valahol le kellett tennie. Ezek után fiatal lévén kizárja a tényt hogy veterán lehet a férfi, és a városban rendszerint csak városőrök vannak letelepedett harcosok.*
//Aoneer//
*Nem gondolta volna hogy kétdőre vonják amiatt hogy itt van. Egyáltalán nem számított rá hogy pont egy erdőből kikecmergő valaki fogja figyelmeztetni az élőhattakra.*
-De mondták, de ha hallgatnék rájuk merő sivatag lenne az életem. Elvégre a könyvtár is a templom alatt fekszik, és a városban közel sincs annyi növény mint például ezen a kis tisztáson.
*Valóban, ha hallgatna a szülei szavára tán egész nap feküdhetne az ágyában, s nem csinálhatna semmit. Így meg legalább csinálhat úgy, mintha értelmes dolgot csinálna. Habár valószínűleg a legnagyobb építész sem úgy kezdte hogy mindjárt 200 láb hosszú hidakat épített, hanem valami kisebb dologgal. Ő is éppen ezzel a kisebb dologgal foglalkozott, amíg a madár meg nem zavarta.*
-Vadász vagy? Úgy értem... Hivatásos vadász vagy?
*Nem talál semmilyen különleges ismertetőjelet rajta, de ahogy elnézi, vélhetően nem iparos. A vadász után valamilyen katonára tippelne a férfi kiállásából, méghozzá Artheniori katonára, vélhetően valamiféle városőr, vagy letelepedett zsoldos, de inkább az előbbi.
Erre a következtetésre igen könnyen el lehet jutni. Ha a férfi hivatásos kardforgató, akkor a páncélzat és fegyver hiányából következtet arra hogy idevalósi, hisz valahol le kellett tennie. Ezek után fiatal lévén kizárja a tényt hogy veterán lehet a férfi, és a városban rendszerint csak városőrök vannak letelepedett harcosok.*
3712. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-03 23:46:07
Üzenet elküldve: 2016-03-03 23:46:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zeruphine//
*Csak mosolyog egy kicsit a hallottakon.*
- Nem az én terepem a lovagi torna... bár a Te kezedért bizonyára birokra kelnék magam is, ha alkalom adódna rá. Szívesen harcol a kardforgató egy olyan leány üdvére, aki ilyen fenséges, mint Te. *bókol még egy kicsit.*
- Vannak még városok, ahol akad lovagi torna. Főképp Pirtianesben.
*Zeruphine édesen dalol az oldalán, ő pedig a világért sem akarná félbeszakítani. Jó hallani olykor a nők locsogását, a mindennapi dolgokat, a szépségeket, amiket ők látnak a világban, a szerelmes kalandokat, amelyeket elképzelnek... úgy magát a világról alkotott képüket.*
- Szeretnéd, hogy megoldható legyen? *hunyorog kedves mosollyal arcán a lányra. Aztán maguk elé pillant a hólepte mezőre.*
- Néhol ennyit, máshol annyit. *jegyzi meg csak úgy félvállról.*
- Artheniorba pedig éppen azért jöttem, amiért mindenhová máshová mentem. *fordítja fejét ismét Zeruphine felé.* - Munka miatt.
//Zeruphine//
*Csak mosolyog egy kicsit a hallottakon.*
- Nem az én terepem a lovagi torna... bár a Te kezedért bizonyára birokra kelnék magam is, ha alkalom adódna rá. Szívesen harcol a kardforgató egy olyan leány üdvére, aki ilyen fenséges, mint Te. *bókol még egy kicsit.*
- Vannak még városok, ahol akad lovagi torna. Főképp Pirtianesben.
*Zeruphine édesen dalol az oldalán, ő pedig a világért sem akarná félbeszakítani. Jó hallani olykor a nők locsogását, a mindennapi dolgokat, a szépségeket, amiket ők látnak a világban, a szerelmes kalandokat, amelyeket elképzelnek... úgy magát a világról alkotott képüket.*
- Szeretnéd, hogy megoldható legyen? *hunyorog kedves mosollyal arcán a lányra. Aztán maguk elé pillant a hólepte mezőre.*
- Néhol ennyit, máshol annyit. *jegyzi meg csak úgy félvállról.*
- Artheniorba pedig éppen azért jöttem, amiért mindenhová máshová mentem. *fordítja fejét ismét Zeruphine felé.* - Munka miatt.
3711. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-03 23:10:39
Üzenet elküldve: 2016-03-03 23:10:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kelser//
*A szárnyas hamar megkerül, sőt úgy látszik éppen nincs egyedül. Egyértelműen célozhatna jobban is, de végtére is a madár megvan és ez a lényeg. Nem éppen a legjobb hús, de miután ennyit koptatta a fogait a gyenge csontú háziállatokon jól fog esni némi vadhús. Csakhogy per pillanat a madárnál van fontosabb szemrevételezni valója is méghozzá a kölyök aki ide hozta, és akinek majdnem a fejére ejtett egy kacsát. Ha a nyílvesszőnek is landolnia kellett valahol, teát tényleg nem ártana messzebb játszania a holmijaival.*
-Áh, nagyon köszönöm. *Mondja először és átveszi a kacsát amit aztán fel is köt oldalára mint afféle zsákmányt. Látszik, hogy elsőre zavarban van a hirtelen találkozástól szerencséjére a gyerek valamivel gyorsabban forgatja a nyelvét. A név pontosítására biccent aztán egy kéznyújtás kíséretében ő is bemutatkozik.*
-Aoneer. *A neve többi részével majd elég ha a felpereseit és feljebbvalóit traktálja.
A fiú elképesztően kicsi és vézna. A ruhája viszont jó állapotú, így nem gondolhatja elkóborolt gyereknek, vagy utcakölöknek. A korát nehéz belőni, főleg mert elsőre nem tűnnek rajta elő a gnóm vonások.*
-Na és Kelser mit keresel idekint? *Kérdezi teljesen jogosan, valamivel szigorúbb ábrázatot öltve fel. A tisztás még ugyan biztonságos környéknek számít, ám a holtak mozgolódnak, és amúgy is tele vannak a város környéki erdők mindenféle kényelmetlen alakokkal és ez a tisztás épp elég messze van a barakktól ahhoz, hogy bárki bármit, majdnem bármikor megtehessen rajta. Az ezer és egy különböző bestiáról nem is beszélve.*
-Nem mondták neked a szüleid, hogy tele az erdő élőholtakkal? *Haza kéne zavarnia a kölköt, de eddig egyelőre még nem megy el. És igazából nem is érzi magát annak az embernek akinek bárki kölkét is nevelnie kelljen.*
//Kelser//
*A szárnyas hamar megkerül, sőt úgy látszik éppen nincs egyedül. Egyértelműen célozhatna jobban is, de végtére is a madár megvan és ez a lényeg. Nem éppen a legjobb hús, de miután ennyit koptatta a fogait a gyenge csontú háziállatokon jól fog esni némi vadhús. Csakhogy per pillanat a madárnál van fontosabb szemrevételezni valója is méghozzá a kölyök aki ide hozta, és akinek majdnem a fejére ejtett egy kacsát. Ha a nyílvesszőnek is landolnia kellett valahol, teát tényleg nem ártana messzebb játszania a holmijaival.*
-Áh, nagyon köszönöm. *Mondja először és átveszi a kacsát amit aztán fel is köt oldalára mint afféle zsákmányt. Látszik, hogy elsőre zavarban van a hirtelen találkozástól szerencséjére a gyerek valamivel gyorsabban forgatja a nyelvét. A név pontosítására biccent aztán egy kéznyújtás kíséretében ő is bemutatkozik.*
-Aoneer. *A neve többi részével majd elég ha a felpereseit és feljebbvalóit traktálja.
A fiú elképesztően kicsi és vézna. A ruhája viszont jó állapotú, így nem gondolhatja elkóborolt gyereknek, vagy utcakölöknek. A korát nehéz belőni, főleg mert elsőre nem tűnnek rajta elő a gnóm vonások.*
-Na és Kelser mit keresel idekint? *Kérdezi teljesen jogosan, valamivel szigorúbb ábrázatot öltve fel. A tisztás még ugyan biztonságos környéknek számít, ám a holtak mozgolódnak, és amúgy is tele vannak a város környéki erdők mindenféle kényelmetlen alakokkal és ez a tisztás épp elég messze van a barakktól ahhoz, hogy bárki bármit, majdnem bármikor megtehessen rajta. Az ezer és egy különböző bestiáról nem is beszélve.*
-Nem mondták neked a szüleid, hogy tele az erdő élőholtakkal? *Haza kéne zavarnia a kölköt, de eddig egyelőre még nem megy el. És igazából nem is érzi magát annak az embernek akinek bárki kölkét is nevelnie kelljen.*
3710. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-03 22:38:41
Üzenet elküldve: 2016-03-03 22:38:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aoneer//
*Nem rajzol úgy mint egy hivatásos művész, de szerinte felismerhető a levele. Még egyszer összehasonlítja a valódit, és a szénábrát, majd egy leszakítottal együtt elrakta. Ha eljut a könyvtárba, majd valamilyen botanikai könyvben utánanéz, de ahhoz valami különleges ismertetőjelre is szüksége lesz...
A páfrányoknak nincs viráguk, ergo nincsen különleges alakú magjuk sem. ~Magok... Tényleg hol van egy páfránynak a magja?~ Egy egyszerű vadász, vagy dísznövényes könnyedén megválaszolta volna a kérdést, de inkább úgy dönt maga jár utána.
~Egyes facsemetéket ágakból eresztetnek meg, habár ezen a növényen nem találni nyomát semmiféle szárnak...
A hagymás növények túlnyomórészt a hagymájuk növekedésével, megoszlásával szaporodnak, de...~
Gondolatait és és tanulmányozásának tárgyát egy vadkacsa tiporja szét. Egy döglött vadkacsa, amit valamilyen erős íjfélével átlőttek. Kelser szerint számszeríj lehetett, habár nincs túl nagy gyakorlata a fegyverek terén, ami nem jelenti azt hogy nem is szeretné hogy legyen.
Föláll, majd a kezében a kacsával körülnéz. Rövidesen egy magas férfi jelenik meg a tisztáson kezében számszeríjjal, ezáltal minden kétséget kizár kié is lehet a halott madár ami megszakította gondolatait.
Sebes léptekkel megy a férfihoz, és ha odaér, a lábánál fogva nyújtja át a kacsát.*
-Gondolom maga lőtte, nem?
*Ha a gorombaság minden jele nélkül veszik át tőle, megpróbálja a másikat megelőzni, s bemutatkozik.*
-Kelser UrnUndu vagyok, és pont az orrom előtt landolt. -*Utal a szárnyasra félreérthetetlenül.*-És nem, nem "kell ser".
*Elég sokan viccelődtek már a nevével, így egyrészt ennek megelőzését célozván, másrészt a hangulat oldása érdekében mondta azt amit...*
//Aoneer//
*Nem rajzol úgy mint egy hivatásos művész, de szerinte felismerhető a levele. Még egyszer összehasonlítja a valódit, és a szénábrát, majd egy leszakítottal együtt elrakta. Ha eljut a könyvtárba, majd valamilyen botanikai könyvben utánanéz, de ahhoz valami különleges ismertetőjelre is szüksége lesz...
A páfrányoknak nincs viráguk, ergo nincsen különleges alakú magjuk sem. ~Magok... Tényleg hol van egy páfránynak a magja?~ Egy egyszerű vadász, vagy dísznövényes könnyedén megválaszolta volna a kérdést, de inkább úgy dönt maga jár utána.
~Egyes facsemetéket ágakból eresztetnek meg, habár ezen a növényen nem találni nyomát semmiféle szárnak...
A hagymás növények túlnyomórészt a hagymájuk növekedésével, megoszlásával szaporodnak, de...~
Gondolatait és és tanulmányozásának tárgyát egy vadkacsa tiporja szét. Egy döglött vadkacsa, amit valamilyen erős íjfélével átlőttek. Kelser szerint számszeríj lehetett, habár nincs túl nagy gyakorlata a fegyverek terén, ami nem jelenti azt hogy nem is szeretné hogy legyen.
Föláll, majd a kezében a kacsával körülnéz. Rövidesen egy magas férfi jelenik meg a tisztáson kezében számszeríjjal, ezáltal minden kétséget kizár kié is lehet a halott madár ami megszakította gondolatait.
Sebes léptekkel megy a férfihoz, és ha odaér, a lábánál fogva nyújtja át a kacsát.*
-Gondolom maga lőtte, nem?
*Ha a gorombaság minden jele nélkül veszik át tőle, megpróbálja a másikat megelőzni, s bemutatkozik.*
-Kelser UrnUndu vagyok, és pont az orrom előtt landolt. -*Utal a szárnyasra félreérthetetlenül.*-És nem, nem "kell ser".
*Elég sokan viccelődtek már a nevével, így egyrészt ennek megelőzését célozván, másrészt a hangulat oldása érdekében mondta azt amit...*
3709. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-03 22:01:06
Üzenet elküldve: 2016-03-03 22:01:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ismét eljött azon ritka napok egyike amikor hanyagolhatja a város őrzésének feladatait, sőt már a levéltárban se találni semmi érdemlegeset és még valami plusz meló sem ugrott bele a barakk ajtaján kilépő őrmester karjaiba ami véletlenül visszafordíthatta volna. Így aztán a mai napját szabadnak tekintheti, olyan időpillanatnak amikor a második kedvenc foglalkozásának hódolhat és végre belevetheti magát a vadászatba. Szóval öltözékét ezúttal nem gyarapítja sem a vörös köpeny, sem a nehéz páncélzat, sem a díszes Glimriorathan sisak, de még a hatalmas alabárd és a mögötte oly sűrűn loholó három fogdmeg is hiányzik. Egyszerű bőrnadrágot, fehér inget és utazóköpenyt visel, ellenben, mint a vadászat kelléke, kezében ott virít egy akkora íjpuska amellyel medvét lehetne ölni. Ló a közelében sincs, az a város tulajdona, nem az ő magán játékaihoz való, így hát nem távolodhat el túlzottan, illetve csak annyira amennyire a lába engedi, ám így sem mondhatja magát szerencsétlennek. Hiszen nemsokára, az ég kékjéből szörnyű hápogás közepette képes a tisztásra küldeni egy vadkacsát. Ő csak pár perccel később érkezik felfelé futva az ösvényen, kezében a már elsütött fegyverrel, hogy szétnézhessen a tisztás füve közt hová is esett a szárnyas.*
~Hát megint itt.~ *Gondolja magában, feje mélyén enyhe rosszallással. Ez az a hely ahol valamikor egy ork és valami vörös hajú emberlány hentergett a virágok között, amit szerencsére nem kellett végignéznie, de a hely akkor is így véste be magát az emlékezetébe. Lehet sokan csak legyintenek erre a dologra őt mégis mindig megrázza valami különös érzés amikor errefelé jár.*
*Ismét eljött azon ritka napok egyike amikor hanyagolhatja a város őrzésének feladatait, sőt már a levéltárban se találni semmi érdemlegeset és még valami plusz meló sem ugrott bele a barakk ajtaján kilépő őrmester karjaiba ami véletlenül visszafordíthatta volna. Így aztán a mai napját szabadnak tekintheti, olyan időpillanatnak amikor a második kedvenc foglalkozásának hódolhat és végre belevetheti magát a vadászatba. Szóval öltözékét ezúttal nem gyarapítja sem a vörös köpeny, sem a nehéz páncélzat, sem a díszes Glimriorathan sisak, de még a hatalmas alabárd és a mögötte oly sűrűn loholó három fogdmeg is hiányzik. Egyszerű bőrnadrágot, fehér inget és utazóköpenyt visel, ellenben, mint a vadászat kelléke, kezében ott virít egy akkora íjpuska amellyel medvét lehetne ölni. Ló a közelében sincs, az a város tulajdona, nem az ő magán játékaihoz való, így hát nem távolodhat el túlzottan, illetve csak annyira amennyire a lába engedi, ám így sem mondhatja magát szerencsétlennek. Hiszen nemsokára, az ég kékjéből szörnyű hápogás közepette képes a tisztásra küldeni egy vadkacsát. Ő csak pár perccel később érkezik felfelé futva az ösvényen, kezében a már elsütött fegyverrel, hogy szétnézhessen a tisztás füve közt hová is esett a szárnyas.*
~Hát megint itt.~ *Gondolja magában, feje mélyén enyhe rosszallással. Ez az a hely ahol valamikor egy ork és valami vörös hajú emberlány hentergett a virágok között, amit szerencsére nem kellett végignéznie, de a hely akkor is így véste be magát az emlékezetébe. Lehet sokan csak legyintenek erre a dologra őt mégis mindig megrázza valami különös érzés amikor errefelé jár.*
3708. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-03 20:49:21
Üzenet elküldve: 2016-03-03 20:49:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem megy messze Artheniortól, éppencsak a közeli tisztásra, amelynek keletkezése számára ismeretlen. Túlságosan tökéletesen néz ki ahhoz hogy egyszerűen a természet műve legyen.
Vannak egyfajta pletykák amik azt mondják hogy egy mágus csinálta, az utolsó lehelletével, és a lelke még mindig a táj fölött jár, és ez miatt olyan gyönyörű a hely.
Ő maga valószínűbbnek tartja hogy egyszerű halandó kéz nyomán lett a hely olyan, amilyen. Talán a városnak szüksége volt fára, és egy adott ponttól kiindulva szinte kiírtották az erdő ezen részét.
Bárhogy is történt, annyi bizonyos hogy van, és hogy éppen elég megfigyelésre méltó virág van erre. Próbál egy olyat keresni ami nem hasonlít egyetlen általa ismert növényre sem, és megfelelő vizsgálati alany lehet...
Olvasta hogy egyes virágoknak a gyökerére nagyon valószínű következtetéseket tenni a levélből. Például, ha a levélben lévő kitüremkedések, "erek" szerteágaznak, akkor a gyökér répához hasonlatos. Ellenben pedig hagymás növényekről van szó.
Valamilyen páfrányfélén akad meg a szeme, amit mindig is furcsa talánynak talált. Nincsen róluk túl sok könyv, vagy ha van, az csak egy-egy pontos fajról szól. Ő pedig valami általánost szeretne megfogalmazni...
Végezetül lefekszik a növény mellé a fűben és először a kisebb levelek elrendeződését, majd azok kitüremkedéseit rajzolja le, s közben sajnálkozik hogy nem hozott magával lapátot, mert azzal biztonságosan áshatná ki a növényt...*
*Nem megy messze Artheniortól, éppencsak a közeli tisztásra, amelynek keletkezése számára ismeretlen. Túlságosan tökéletesen néz ki ahhoz hogy egyszerűen a természet műve legyen.
Vannak egyfajta pletykák amik azt mondják hogy egy mágus csinálta, az utolsó lehelletével, és a lelke még mindig a táj fölött jár, és ez miatt olyan gyönyörű a hely.
Ő maga valószínűbbnek tartja hogy egyszerű halandó kéz nyomán lett a hely olyan, amilyen. Talán a városnak szüksége volt fára, és egy adott ponttól kiindulva szinte kiírtották az erdő ezen részét.
Bárhogy is történt, annyi bizonyos hogy van, és hogy éppen elég megfigyelésre méltó virág van erre. Próbál egy olyat keresni ami nem hasonlít egyetlen általa ismert növényre sem, és megfelelő vizsgálati alany lehet...
Olvasta hogy egyes virágoknak a gyökerére nagyon valószínű következtetéseket tenni a levélből. Például, ha a levélben lévő kitüremkedések, "erek" szerteágaznak, akkor a gyökér répához hasonlatos. Ellenben pedig hagymás növényekről van szó.
Valamilyen páfrányfélén akad meg a szeme, amit mindig is furcsa talánynak talált. Nincsen róluk túl sok könyv, vagy ha van, az csak egy-egy pontos fajról szól. Ő pedig valami általánost szeretne megfogalmazni...
Végezetül lefekszik a növény mellé a fűben és először a kisebb levelek elrendeződését, majd azok kitüremkedéseit rajzolja le, s közben sajnálkozik hogy nem hozott magával lapátot, mert azzal biztonságosan áshatná ki a növényt...*
3707. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-03 16:09:55
Üzenet elküldve: 2016-03-03 16:09:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erfalody A'theriona//
* Nem is akarta sokáig rejtegetni karmait, hiszen most, hogy a városon kívül vannak, már kevés az esélye, hogy bármiféle hátránya származna használatukból. Ha bárki látná is őket – vagy épp maga Erfalody menne árulkodva a barakkba -, bizonyára hülyére vennék, hacsak nem tud épkézláb bizonyítékkal szolgálni. Az pedig nincs, hacsak nem az eredar karját vágja le valaki, majd azzal és a test többi részével együtt menne be a barakkba. Ám aki a karját le tudja vágni, az bizonyára végezni is tud vele. Szóval nincs sok értelme ennek az egész lehetséges próbálkozásnak, arról nem is beszélve, hogy semmi konkrét vád nem emelhető a lány ellen.
Az első ütés ellen próbál ugyan védekezni, de mivel tudja, hogy két ütés is lesz, ezért már az első vágáskor is inkább a második csapást várja – mely minden bizonnyal a másik kézzel fog történni. Így hát a tőrt nem fogja elég erősen, és az ki is hull ujjai közül a fűbe.
Bár a támadása nem talált – lévén valóban kiszámítható ütést próbált végrehajtani -, és az első védekezése is sikertelen; legalább a második féle védekezés ezúttal az ő sikerével kezdődik. Hogy utána mi lesz, az még sok mindentől függ.
Mikor észreveszi, hogy ellenfele a jobb kezére céloz, egyből hátralendíti azt és karjával együtt – mert anélkül ugyebár nem volna könnyű – megpróbál kipördülni jobbra. Így nagyobb valószínűséggel találja el a testét – legnagyobb valószínűséggel a hátát -, ám a karja valószínűleg védve marad. Ha sérüléssel, ha annak hiányában, de bizonyára élve ismét a sötételf felé fordul. Amennyiben az ismét támadni akar, úgy továbbra is jobbra távolodik, hogy egy kicsit nagyobb táv legyen köztük. Ha még nem tudta őt követni, akkor ismét előtör, ám ezúttal mindkét karjából karmokat növesztve. Mindkét kezével máshová céloz és most már viszonylag nagy erővel üt, megpróbálva oda ütni, ahol egyik kard sem tartózkodik éppen.
Sokkal felszabadultabbnak érzi így magát, nem is érti, hogy eddig miért használta a tőrt? Talán az első támadása miatt, hogy elterelje vele a másik figyelmét (mert nyilván nagyobb figyelmet szentelnek általában az élőlények egy tőrre, mint egy puszta kézre), de mivel Erf már tudja, hogy eredarunk miket rejtegetett eddig, így már nincs is valójában több szerepe a tőrnek.
Viszont, ha ellenfele egyből támadna, még mielőtt ő tehetné meg, akkor csak kitér jobbra (vagy legalábbis megpróbálja) és utána – lehetőség szerint – támad csak a már fent leírt módon. *
* Nem is akarta sokáig rejtegetni karmait, hiszen most, hogy a városon kívül vannak, már kevés az esélye, hogy bármiféle hátránya származna használatukból. Ha bárki látná is őket – vagy épp maga Erfalody menne árulkodva a barakkba -, bizonyára hülyére vennék, hacsak nem tud épkézláb bizonyítékkal szolgálni. Az pedig nincs, hacsak nem az eredar karját vágja le valaki, majd azzal és a test többi részével együtt menne be a barakkba. Ám aki a karját le tudja vágni, az bizonyára végezni is tud vele. Szóval nincs sok értelme ennek az egész lehetséges próbálkozásnak, arról nem is beszélve, hogy semmi konkrét vád nem emelhető a lány ellen.
Az első ütés ellen próbál ugyan védekezni, de mivel tudja, hogy két ütés is lesz, ezért már az első vágáskor is inkább a második csapást várja – mely minden bizonnyal a másik kézzel fog történni. Így hát a tőrt nem fogja elég erősen, és az ki is hull ujjai közül a fűbe.
Bár a támadása nem talált – lévén valóban kiszámítható ütést próbált végrehajtani -, és az első védekezése is sikertelen; legalább a második féle védekezés ezúttal az ő sikerével kezdődik. Hogy utána mi lesz, az még sok mindentől függ.
Mikor észreveszi, hogy ellenfele a jobb kezére céloz, egyből hátralendíti azt és karjával együtt – mert anélkül ugyebár nem volna könnyű – megpróbál kipördülni jobbra. Így nagyobb valószínűséggel találja el a testét – legnagyobb valószínűséggel a hátát -, ám a karja valószínűleg védve marad. Ha sérüléssel, ha annak hiányában, de bizonyára élve ismét a sötételf felé fordul. Amennyiben az ismét támadni akar, úgy továbbra is jobbra távolodik, hogy egy kicsit nagyobb táv legyen köztük. Ha még nem tudta őt követni, akkor ismét előtör, ám ezúttal mindkét karjából karmokat növesztve. Mindkét kezével máshová céloz és most már viszonylag nagy erővel üt, megpróbálva oda ütni, ahol egyik kard sem tartózkodik éppen.
Sokkal felszabadultabbnak érzi így magát, nem is érti, hogy eddig miért használta a tőrt? Talán az első támadása miatt, hogy elterelje vele a másik figyelmét (mert nyilván nagyobb figyelmet szentelnek általában az élőlények egy tőrre, mint egy puszta kézre), de mivel Erf már tudja, hogy eredarunk miket rejtegetett eddig, így már nincs is valójában több szerepe a tőrnek.
Viszont, ha ellenfele egyből támadna, még mielőtt ő tehetné meg, akkor csak kitér jobbra (vagy legalábbis megpróbálja) és utána – lehetőség szerint – támad csak a már fent leírt módon. *
3706. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-02 22:55:52
Üzenet elküldve: 2016-03-02 22:55:52
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Irseld//
*Rossz ötlet, határozottan rossz ötlettel állt elő. Habár tény és való, nem igazán volt tisztában a mércével, amikor a javaslatot tette, az csak most világosodik meg előtte. Minden értelemben, ugyanis láthatóan a hölgy nincs oda a napos helyekért. Ebben az esetben valóban az erdő lehet a legjobb megoldás egészen éjjelig, aztán... Nem. Lorew nem lehet itt éjjelig, elvégre neki a templomba is el kell mennie, megvizsgálni a fényt, na meg találkozni Dodoval a temetőben.*
- Értem, a tisztás nem... *nem igazán tudja, mit lehetne mondani, ami nem napos, közel van a templomhoz, és... Mondjuk ott vannak a felhők. Amikor a sugár feltört, és a templom mennyezetén is átette magát, akkor felhőkkel árasztotta el az eget, ami mellesleg dörgést is hozott magával, de esőt nem. Talán az eléggé eltakarja a napot ahhoz, hogy a nőnek ne legyen ellene kifogása. Kivéve persze ha maga a fénycsóva túl... fényes lenne neki. A gondolatmenetéből az újabb szavak rázzák fel, melyek szerint haladékot kapott. Estig, vagy éjjelig, ha úgy tetszik, de hát nem kell neki talán annyi idő sem, simán csak találkoznia kell Dodoval, aki elvileg bármikor kapcsolatba léphet az entitással. Igen, ezt talán pontosítani kéne. Talán a nő nem öli meg érte, és neki sem kell úgy éreznie, hogy hazudott.*
- Igazából... ha megengeded... az entitás nem velem lép kapcsolatba, hanem... van egy társam, aki bármikor beszélhet vele. És rajta keresztül szólhat hozzám. De egészen pontosan és biztosan tudom, hol van a társam. És estig odaérünk. Sőt, akár még hamarabb is, a döntés a te kezedben van.
*Kisebb, és nagyobb dolgokban is. Ha viszont valóban meg tudnának egyezni az élőholtakat irányító entitással, akkor egyrészről Lorew talán életben maradna, másrészt... talán az entitás elismerné a munkáját, amiért máris talált egy hívet. Nem mintha erre vágyna. A szolgálat maga a jutalom. Még enyhén is rá is bólintana a saját gondolatmenetére, ha a nő nem rántaná meg hirtelen a ruháját, aminek hatására a mankója kiszalad a kezei alól, majd a talaj is a lábai alól. Hamarosan újra vízszintesben van, és először fel sem fogja, hogy miért. Először az tudatosul benne, hogy a tisztás szélén fekszik, másodszor a nő szavai eljutnak az agyáig, harmadszorra pedig meglátja a kettő közti összefüggést.*
- Sajnálom, az én hibám *vágja rá azonnal, és bízik benne, hogy azért a halálos ítéletet csak hirtelen felindulásból hirdette ki a nő. A következő pillanatban pedig amaz el is tűnik a legközelebbi fa lombjai között, Lorew pedig megragadja a ágat, és már éppen feltápászkodna, amikor a fenyegetés (legalábbis ő határozottan fenyegetésnek éli meg) eljut a füléig. Abban a pillanatban elengedi a botot, és visszafekszik a földre.*
- Sajnálom, meg sem mozdulok *nyögi gyorsan, mert véletlenül sem akarja azt a látszatot kelteni, hogy esetleg el akarna menekülni. Főleg mert a nyílvessző gondolata a hátában még mindig megrémíti* Óhajtod esetleg, hogy visszakússzak a fák mögé? Az... az árnyékba? Ott minden bizonnyal kényelmesebb lenne neked is.
*Illetve hogy valószínűleg csak neki, mert Lorewnek ez a kis fény talán még jól is esne, amennyit a felhők átengednek, de hát nehéz időkben áldozatokat hoz.*
A hozzászólás írója (Lorew Mazoral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.02 23:08:46
*Rossz ötlet, határozottan rossz ötlettel állt elő. Habár tény és való, nem igazán volt tisztában a mércével, amikor a javaslatot tette, az csak most világosodik meg előtte. Minden értelemben, ugyanis láthatóan a hölgy nincs oda a napos helyekért. Ebben az esetben valóban az erdő lehet a legjobb megoldás egészen éjjelig, aztán... Nem. Lorew nem lehet itt éjjelig, elvégre neki a templomba is el kell mennie, megvizsgálni a fényt, na meg találkozni Dodoval a temetőben.*
- Értem, a tisztás nem... *nem igazán tudja, mit lehetne mondani, ami nem napos, közel van a templomhoz, és... Mondjuk ott vannak a felhők. Amikor a sugár feltört, és a templom mennyezetén is átette magát, akkor felhőkkel árasztotta el az eget, ami mellesleg dörgést is hozott magával, de esőt nem. Talán az eléggé eltakarja a napot ahhoz, hogy a nőnek ne legyen ellene kifogása. Kivéve persze ha maga a fénycsóva túl... fényes lenne neki. A gondolatmenetéből az újabb szavak rázzák fel, melyek szerint haladékot kapott. Estig, vagy éjjelig, ha úgy tetszik, de hát nem kell neki talán annyi idő sem, simán csak találkoznia kell Dodoval, aki elvileg bármikor kapcsolatba léphet az entitással. Igen, ezt talán pontosítani kéne. Talán a nő nem öli meg érte, és neki sem kell úgy éreznie, hogy hazudott.*
- Igazából... ha megengeded... az entitás nem velem lép kapcsolatba, hanem... van egy társam, aki bármikor beszélhet vele. És rajta keresztül szólhat hozzám. De egészen pontosan és biztosan tudom, hol van a társam. És estig odaérünk. Sőt, akár még hamarabb is, a döntés a te kezedben van.
*Kisebb, és nagyobb dolgokban is. Ha viszont valóban meg tudnának egyezni az élőholtakat irányító entitással, akkor egyrészről Lorew talán életben maradna, másrészt... talán az entitás elismerné a munkáját, amiért máris talált egy hívet. Nem mintha erre vágyna. A szolgálat maga a jutalom. Még enyhén is rá is bólintana a saját gondolatmenetére, ha a nő nem rántaná meg hirtelen a ruháját, aminek hatására a mankója kiszalad a kezei alól, majd a talaj is a lábai alól. Hamarosan újra vízszintesben van, és először fel sem fogja, hogy miért. Először az tudatosul benne, hogy a tisztás szélén fekszik, másodszor a nő szavai eljutnak az agyáig, harmadszorra pedig meglátja a kettő közti összefüggést.*
- Sajnálom, az én hibám *vágja rá azonnal, és bízik benne, hogy azért a halálos ítéletet csak hirtelen felindulásból hirdette ki a nő. A következő pillanatban pedig amaz el is tűnik a legközelebbi fa lombjai között, Lorew pedig megragadja a ágat, és már éppen feltápászkodna, amikor a fenyegetés (legalábbis ő határozottan fenyegetésnek éli meg) eljut a füléig. Abban a pillanatban elengedi a botot, és visszafekszik a földre.*
- Sajnálom, meg sem mozdulok *nyögi gyorsan, mert véletlenül sem akarja azt a látszatot kelteni, hogy esetleg el akarna menekülni. Főleg mert a nyílvessző gondolata a hátában még mindig megrémíti* Óhajtod esetleg, hogy visszakússzak a fák mögé? Az... az árnyékba? Ott minden bizonnyal kényelmesebb lenne neked is.
*Illetve hogy valószínűleg csak neki, mert Lorewnek ez a kis fény talán még jól is esne, amennyit a felhők átengednek, de hát nehéz időkben áldozatokat hoz.*
A hozzászólás írója (Lorew Mazoral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.02 23:08:46
3705. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-02 22:04:22
Üzenet elküldve: 2016-03-02 22:04:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Akár a világ legnagyobb idiótájára, úgy tekint most Lorewre, mikor az a tisztást emlegeti. Annál rosszabb helyet el sem tudna most képzelni. Este, talán elmenne oda és kiélvezné a sötétséget, de csakis addig, míg el nem érkezik a gyűlölt nap feljövetelének ideje. Akkor az első árnyékosabb helyre elmenekülne, vagy jobb esetben olyan helyre, hol még látnia sem kell a mások által érthetetlenül jónak tartott égitestet. Ez minden bizonnyal eltér a legtöbb fajtája béli viselkedésétől. Valójában őket sem érti. Mi értelme az állandó ömlengésnek, nyáladzásnak, álszenteskedésnek, mikor minden bizonnyal lennének saját érzelmeik. Vagy egyszerűen csak gyávák? Igen, ez lehetséges. Egyszerűen túl gyávák ahhoz, hogy szembenézzenek saját, elragadó sötétségükkel, melyben oly szívesen eltengetnék mindennapjaik, s legtöbbjük még csak észre sem venné mindezt.*
- Oda biztosan nem megyünk. Túl… napos *állapítja meg.
Fogalma sincs, miért indokolta meg, de megtette, ezt pedig kénytelen elfogadni a másik, miként indokát is. Napos helyek nem jöhetnek szóba, vagy inkább túl napos helyek, tekintve, hogy nappal elég nehéz lenne elkerülni az átlagban vett naposakat. A beszámoló felkelti érdeklődését. Az öröklét nem érdekelné túlzottan. Valahol még taszítja is a dolog, elvégre mi értelme a hosszan tartó életnek, ha örökké csak unatkozik? Az viszont, ha hatalom jár mellé, sokkalta szebbé varázsolja a dolgokat. Mindig találna kínozni valót, hallgathatná kedvére a sikolyokat, miközben senki nem mer ellenkezni vele és lesik óhaját. Ha pedig mégis akadna egy-két balga, ki ellenszegül, nos… valószínűleg bennük is lelne némi örömöt. A határozatlan idő olyanná teszi az egészet, mintha hazugság lenne, ezért jobb, hogy az ember pontosít. Egy nap. Nem is egy, elvégre már jócskán a maiban járnak, így nem is kellene egész napot várnia. Ez már beláthatóbb idő, tűrhetőbb, utána pedig még mindig megölheti a szerencsétlent.*
- Talán mégis hasznod veszem. Viszont… ha nem jelentkezik mire véget ér az est, halott vagy *figyelmezteti a most egész szimpatikusnak tűnő alakot.
Ez a szimpátia egészen hamar eltűnik. Újra csak egy ostoba embert kezd el benne látni, ki mintha elátkozta volna, úgy lyukad ki végül mégis a tisztáson. Egy pillanat alatt megtorpan annak szélében, jókorát rántva Lorewen, amennyiben tovább szándékozna menni. Az sem érdekli, ha a földön köt ki a férfi.*
- Most már biztos meghalsz *sziszegi ingerülten.
Köpenyébe burkolja magát. Fejére húzza meleg csuklyáját, elszenvedve melegítésének csapását. Egy fa árnyékába mászik, onnan felkúszik lombjai közé, minél nagyobb rejteket találva. Nem, ő biztosan nem megy ki arra a fényes helyre. Nincs az az entitás, aki kivonszolja oda, hacsak nem megy le a nap. Akkor viszont akár önszántából is megindul.*
- Megemlíteném, hogy innen is látlak *jegyzi meg, hátha hiú remények kezdenének keletkezni a lent hagyott sérültben.
Még véletlen sem szeretné, hogy ilyesmitől szenvedjen. Olyanok ezek, akár valami betegség és nincs kedve betegek mellett szenvedni. Elég neki az az átkozott nap.*
*Akár a világ legnagyobb idiótájára, úgy tekint most Lorewre, mikor az a tisztást emlegeti. Annál rosszabb helyet el sem tudna most képzelni. Este, talán elmenne oda és kiélvezné a sötétséget, de csakis addig, míg el nem érkezik a gyűlölt nap feljövetelének ideje. Akkor az első árnyékosabb helyre elmenekülne, vagy jobb esetben olyan helyre, hol még látnia sem kell a mások által érthetetlenül jónak tartott égitestet. Ez minden bizonnyal eltér a legtöbb fajtája béli viselkedésétől. Valójában őket sem érti. Mi értelme az állandó ömlengésnek, nyáladzásnak, álszenteskedésnek, mikor minden bizonnyal lennének saját érzelmeik. Vagy egyszerűen csak gyávák? Igen, ez lehetséges. Egyszerűen túl gyávák ahhoz, hogy szembenézzenek saját, elragadó sötétségükkel, melyben oly szívesen eltengetnék mindennapjaik, s legtöbbjük még csak észre sem venné mindezt.*
- Oda biztosan nem megyünk. Túl… napos *állapítja meg.
Fogalma sincs, miért indokolta meg, de megtette, ezt pedig kénytelen elfogadni a másik, miként indokát is. Napos helyek nem jöhetnek szóba, vagy inkább túl napos helyek, tekintve, hogy nappal elég nehéz lenne elkerülni az átlagban vett naposakat. A beszámoló felkelti érdeklődését. Az öröklét nem érdekelné túlzottan. Valahol még taszítja is a dolog, elvégre mi értelme a hosszan tartó életnek, ha örökké csak unatkozik? Az viszont, ha hatalom jár mellé, sokkalta szebbé varázsolja a dolgokat. Mindig találna kínozni valót, hallgathatná kedvére a sikolyokat, miközben senki nem mer ellenkezni vele és lesik óhaját. Ha pedig mégis akadna egy-két balga, ki ellenszegül, nos… valószínűleg bennük is lelne némi örömöt. A határozatlan idő olyanná teszi az egészet, mintha hazugság lenne, ezért jobb, hogy az ember pontosít. Egy nap. Nem is egy, elvégre már jócskán a maiban járnak, így nem is kellene egész napot várnia. Ez már beláthatóbb idő, tűrhetőbb, utána pedig még mindig megölheti a szerencsétlent.*
- Talán mégis hasznod veszem. Viszont… ha nem jelentkezik mire véget ér az est, halott vagy *figyelmezteti a most egész szimpatikusnak tűnő alakot.
Ez a szimpátia egészen hamar eltűnik. Újra csak egy ostoba embert kezd el benne látni, ki mintha elátkozta volna, úgy lyukad ki végül mégis a tisztáson. Egy pillanat alatt megtorpan annak szélében, jókorát rántva Lorewen, amennyiben tovább szándékozna menni. Az sem érdekli, ha a földön köt ki a férfi.*
- Most már biztos meghalsz *sziszegi ingerülten.
Köpenyébe burkolja magát. Fejére húzza meleg csuklyáját, elszenvedve melegítésének csapását. Egy fa árnyékába mászik, onnan felkúszik lombjai közé, minél nagyobb rejteket találva. Nem, ő biztosan nem megy ki arra a fényes helyre. Nincs az az entitás, aki kivonszolja oda, hacsak nem megy le a nap. Akkor viszont akár önszántából is megindul.*
- Megemlíteném, hogy innen is látlak *jegyzi meg, hátha hiú remények kezdenének keletkezni a lent hagyott sérültben.
Még véletlen sem szeretné, hogy ilyesmitől szenvedjen. Olyanok ezek, akár valami betegség és nincs kedve betegek mellett szenvedni. Elég neki az az átkozott nap.*
3704. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-02 20:27:28
Üzenet elküldve: 2016-03-02 20:27:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Ellentétek Rendje közös gyakorlás//
– Eralil gazda!
*Épp csak össze nem csapja Maereh a kis kezeit, bár nem sok híja van.*
~A lényegről éppen hogy lemaradt a mester! Node!~
– Hát mégsem raboltak el az erdei hümlünkék!
*A törpelány örül, hogy a mester előkeveredett, és láthatóan túl nagy baja nincs azon kívül, hogy kissé tájékozatlannak tűnik. Lehet, hogy csak túl mélyen meditált, vagy valami hasonló dolog történt, vagy valami mágikus transzba esett, de mivel láthatóan járni és beszélni is tud vélhetően nem történt vele semmi beláthatatlan vagy rémületes dolog.
A másik nagy öröme, hogy Rhebosse teljesen jól el tudott futni.
A harmadik, hogy bár Bato megsebesült, de nagyon hősiesen viselkedett, és közös összefogással képesek voltak ellátni.*
– Összedolgoztunk *közli.* Bato szaladt menteni. Syss kiabált utánad, gazda, én meg segítettem neki kiabálni.
~Végtére is nagyon fontos, hogy a félénk kis tündér mert szólni, ha nem is süvített úgy a hangja, de azért magához képest igenis hangosan szólongatta a mestert.~
– Aztán Dryrron és Drayen is mentek Bato után, igaz addigra a dolgok talán már a végkifejlet felé jártak.
*Rhebosse szavaira bólogat.*
– Meglőtték. Akkor eszünkbe jutott, hogy ki kell venni a nyilat. Közben Dryrron odaadta a kabátját Rhebossenak, aztán megbeszéltük a beavatkozást, eszünkbe jutott a varázsital, de szerencsére nem kellett hazamenni érte, mert Drayen adott Batonak egyet. Aztán meg Kuhn egy nagy mozdulattal kihúzta a vesszőt, Bato megitta a gyógyítós italt, meg Alea adott fájdalomcsillapítós ork pálinkát is. Szóval… ja és igen, hogy Bato és Rhebosse ne fázzanak Syss varázsolt egy kis tavaszi meleget. Bizony ám! Ilyen válsághelyzetben is tudott varázsolni!
~Legyetek ti is büszkék rá! Syss nem egy kis kolonc, igenis tud jó dolgokat!~
*Magáról nem beszél, végül is ő nem csinált semmit, csak a szája járt.
Körbenéz azért, hogy bárki más is szóljon, nyugodtan, hiszen mindenki kitett magáért.*
~A támadó meg heverjen, ahol van, hordjanak rá földet a hangyák!~
– Eralil gazda!
*Épp csak össze nem csapja Maereh a kis kezeit, bár nem sok híja van.*
~A lényegről éppen hogy lemaradt a mester! Node!~
– Hát mégsem raboltak el az erdei hümlünkék!
*A törpelány örül, hogy a mester előkeveredett, és láthatóan túl nagy baja nincs azon kívül, hogy kissé tájékozatlannak tűnik. Lehet, hogy csak túl mélyen meditált, vagy valami hasonló dolog történt, vagy valami mágikus transzba esett, de mivel láthatóan járni és beszélni is tud vélhetően nem történt vele semmi beláthatatlan vagy rémületes dolog.
A másik nagy öröme, hogy Rhebosse teljesen jól el tudott futni.
A harmadik, hogy bár Bato megsebesült, de nagyon hősiesen viselkedett, és közös összefogással képesek voltak ellátni.*
– Összedolgoztunk *közli.* Bato szaladt menteni. Syss kiabált utánad, gazda, én meg segítettem neki kiabálni.
~Végtére is nagyon fontos, hogy a félénk kis tündér mert szólni, ha nem is süvített úgy a hangja, de azért magához képest igenis hangosan szólongatta a mestert.~
– Aztán Dryrron és Drayen is mentek Bato után, igaz addigra a dolgok talán már a végkifejlet felé jártak.
*Rhebosse szavaira bólogat.*
– Meglőtték. Akkor eszünkbe jutott, hogy ki kell venni a nyilat. Közben Dryrron odaadta a kabátját Rhebossenak, aztán megbeszéltük a beavatkozást, eszünkbe jutott a varázsital, de szerencsére nem kellett hazamenni érte, mert Drayen adott Batonak egyet. Aztán meg Kuhn egy nagy mozdulattal kihúzta a vesszőt, Bato megitta a gyógyítós italt, meg Alea adott fájdalomcsillapítós ork pálinkát is. Szóval… ja és igen, hogy Bato és Rhebosse ne fázzanak Syss varázsolt egy kis tavaszi meleget. Bizony ám! Ilyen válsághelyzetben is tudott varázsolni!
~Legyetek ti is büszkék rá! Syss nem egy kis kolonc, igenis tud jó dolgokat!~
*Magáról nem beszél, végül is ő nem csinált semmit, csak a szája járt.
Körbenéz azért, hogy bárki más is szóljon, nyugodtan, hiszen mindenki kitett magáért.*
~A támadó meg heverjen, ahol van, hordjanak rá földet a hangyák!~
3703. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-02 19:48:14
Üzenet elküldve: 2016-03-02 19:48:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
-Megértem. *Pillant együttérzően a férfi fekete keretes azúrjaiba. Ilyen nevet ő sem biztos, hogy szívesen használna, pedig a háta mögött a ház szolgálói bizonyosan rá is aggatnak különféléket, melyek közül a Zizi Zeru lehet a legkedvesebb.*
-Nem kellene birokra kelnie senkivel a kezemért, vagy szívemért. Bátorságát természetesen lehetősége lenne bizonyítani egy lovagi tornán, de sajnos efféléről sem hallani manapság. Pedig pár esztendeje még minden tavasszal sor került a játékok megrendezésére. Bevallom bajnok nélkül is lelkesen követtem figyelemmel az eseményeket, izgalmas találom a hasonló keretek közt történő viaskodást.
*Ábrándosan ömleng, dallamos hangja vidáman csilingel. Sylwerannak azonban vigyáznia kell, ha hagyja hogy elkapja Zeruphinet a beszélhetnék, félő sosem fogja tudni belé fojtani a szót és kénytelen lesz az ostoba locsogását hallgatni egész álló nap.*
-Oh, való igaz.
*Szomorodik kicsit el, hiszen a férfi ismét előrelátóan felhívta figyelmét egy teljesen nyilvánvaló dologra, miszerint aligha mozognak azonos körökben. Persze, ő tökéletesen el tudná képzelni hős megmentőjét bármiféle rendezvényen. Modora és külleme alapján is beillik a városi nemesség soraiba, mégis nehéz lenne oda beilleszkednie megfelelő kapcsolatok, vagy ismertség híján.*
-Azonban én is örülnék, ha találkozhatnánk máskor is. Mit gondol, megoldható lenne ennek ellenére is?
*Kérdezi kissé bizonytalanul, előre félve a lehetséges választól. Nem törődve semmivel, kis kezecskéjét a férfi alkarjára futtatja és belé karolva lépeget mellette az erdősáv mentén. Kutyusa is ott üget körülöttük. Néha kissé lemarad, olykor előrefut, de közelükből el nem tűnik.*
-Én? A családom egy alkalommal elvitt a Vizek városába, de erről alig van emlékem sajnos. Még nagyon kicsi lehettem... De Ön, vagyis te már rengeteg helyen jártál! *Ámul el a szép kis felsorolás hallatán, s most először átfut agyacskáján a kérdés, hogy vajon hány esztendős is lehet a másik? Megkérdezni persze nem meri. Udvariatlanság lenne részéről.*
-És soká időztél utazásod állomásain? Mi sodort most épp ide, Artheniorba? Annyi sok szebb és izgalmasabb vidék van széles-e világon! *Ha nem is járt sokfelé, attól még tisztában van ezzel hála számtalan képeskönyvének és fiatal korából fakadó természetes kíváncsiságának.*
-Megértem. *Pillant együttérzően a férfi fekete keretes azúrjaiba. Ilyen nevet ő sem biztos, hogy szívesen használna, pedig a háta mögött a ház szolgálói bizonyosan rá is aggatnak különféléket, melyek közül a Zizi Zeru lehet a legkedvesebb.*
-Nem kellene birokra kelnie senkivel a kezemért, vagy szívemért. Bátorságát természetesen lehetősége lenne bizonyítani egy lovagi tornán, de sajnos efféléről sem hallani manapság. Pedig pár esztendeje még minden tavasszal sor került a játékok megrendezésére. Bevallom bajnok nélkül is lelkesen követtem figyelemmel az eseményeket, izgalmas találom a hasonló keretek közt történő viaskodást.
*Ábrándosan ömleng, dallamos hangja vidáman csilingel. Sylwerannak azonban vigyáznia kell, ha hagyja hogy elkapja Zeruphinet a beszélhetnék, félő sosem fogja tudni belé fojtani a szót és kénytelen lesz az ostoba locsogását hallgatni egész álló nap.*
-Oh, való igaz.
*Szomorodik kicsit el, hiszen a férfi ismét előrelátóan felhívta figyelmét egy teljesen nyilvánvaló dologra, miszerint aligha mozognak azonos körökben. Persze, ő tökéletesen el tudná képzelni hős megmentőjét bármiféle rendezvényen. Modora és külleme alapján is beillik a városi nemesség soraiba, mégis nehéz lenne oda beilleszkednie megfelelő kapcsolatok, vagy ismertség híján.*
-Azonban én is örülnék, ha találkozhatnánk máskor is. Mit gondol, megoldható lenne ennek ellenére is?
*Kérdezi kissé bizonytalanul, előre félve a lehetséges választól. Nem törődve semmivel, kis kezecskéjét a férfi alkarjára futtatja és belé karolva lépeget mellette az erdősáv mentén. Kutyusa is ott üget körülöttük. Néha kissé lemarad, olykor előrefut, de közelükből el nem tűnik.*
-Én? A családom egy alkalommal elvitt a Vizek városába, de erről alig van emlékem sajnos. Még nagyon kicsi lehettem... De Ön, vagyis te már rengeteg helyen jártál! *Ámul el a szép kis felsorolás hallatán, s most először átfut agyacskáján a kérdés, hogy vajon hány esztendős is lehet a másik? Megkérdezni persze nem meri. Udvariatlanság lenne részéről.*
-És soká időztél utazásod állomásain? Mi sodort most épp ide, Artheniorba? Annyi sok szebb és izgalmasabb vidék van széles-e világon! *Ha nem is járt sokfelé, attól még tisztában van ezzel hála számtalan képeskönyvének és fiatal korából fakadó természetes kíváncsiságának.*
3702. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-02 14:09:38
Üzenet elküldve: 2016-03-02 14:09:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Ellentétek Rendje közös gyakorlás //
*Szerencsére nem kell visszarohanniuk a házba, hisz Drayennél meglelhető egy ugyanolyan ital. Nagy könnyedség ez, így hamar elláthatják a szerzetest. A vörös azt hinné, laikusok kontárkodják el a számára meglehetősen komolynak tűnő sebet, de a szakácsnő úgy látszik nem csak a fakanalakhoz ért, az óriás lány pálinkája pedig százszor jobb fertőtlenítő, mint a víz.
Hamarjában megejtik a beavatkozást, Kuhn biztos kézzel rántja ki a csonkot. A cselédlány megbabonázottan bámulja a fűben fekvő fadarabot, mindeközben Bato sérülései szépen gyógyulnak a varázsital hatására. Ahogy Rhebosse tekintete visszavándorol a fiúra, látja, hogy kisebb sérülései teljesen begyógyultak, s a lövés ejtette seb is szinte semmiségnek tűnik már. Kimeredt szemekkel támolyog közelebb és tapogatja meg (tisztábbik kezével) a szerzetes vállát. Meg is szorítja, hogy biztos legyen benne nem káprázik a szeme. Legszívesebben megölelné a férfit, annyira megkönnyebbül.
Ekkor hallja meg maguk mögül a mágus mester szavait és ijedten pördül meg tengelye körül.
Kissé elsápad, nem tudja Namos hogyan fog reagálni arra, hogy nem otthon végzi ház körüli teendőit. Összébb húzza magán Dryrron kabátját és a földet fixírozva kezd beszélni.*
- Uram… *Jó lenne, ha valaki kimentené, ugyanakkor már jobban érzi magát és úgy gondolja, az ő feladata lenne tisztázni a helyzetet.*
- Egy fickó megtámadott az erdőben, és… Bato megmentett. *Nagyot nyel. Ennél rövidebben nem tudná összefoglalni a történteket és nagyon nem szeretne a tényeken kívül belemerülni miért is jött el a Namos házból, mit csinált a folyóparton vagy hogy mit akart a sötét képű támadó.*
- Meglőtték. *Néz a fűben heverő nyílcsonkra. Eralil láthatja, hogy a kopasz válla meg a fadarab közt jelentős távolság lépett fel az elmúlt pár percben, ennek megfelelően a veszélyt végleg elmúltnak lehet tekinteni. Főleg, hogy már a seb is begyógyult a bájital hatására.
Rhebosse arcán ideges mosoly szalad át, majd újra lesüti szemeit. Hogy a mágus saját magával is kis egzisztenciális bizonytalanságba került, arról fogalma sincs, és nem is kérdezhet rá cselédként, vajon hol volt a férfi ezen idő alatt. Nem volna illő, meg hát szerencsére minden rendben van már. Vagyis majdnem minden. Senki sem tudhatja vajon a támadó hol lehet. Ott fekszik-e még a sűrű erdőben? ~Remélem, estig föl sem kel és halálra fagy.~ Rhebosse ruhái pedig a folyóparton árválkodnak, de a vörösnek semmi kedve visszamenni a tetthelyre. Főleg nem egyedül.*
*Szerencsére nem kell visszarohanniuk a házba, hisz Drayennél meglelhető egy ugyanolyan ital. Nagy könnyedség ez, így hamar elláthatják a szerzetest. A vörös azt hinné, laikusok kontárkodják el a számára meglehetősen komolynak tűnő sebet, de a szakácsnő úgy látszik nem csak a fakanalakhoz ért, az óriás lány pálinkája pedig százszor jobb fertőtlenítő, mint a víz.
Hamarjában megejtik a beavatkozást, Kuhn biztos kézzel rántja ki a csonkot. A cselédlány megbabonázottan bámulja a fűben fekvő fadarabot, mindeközben Bato sérülései szépen gyógyulnak a varázsital hatására. Ahogy Rhebosse tekintete visszavándorol a fiúra, látja, hogy kisebb sérülései teljesen begyógyultak, s a lövés ejtette seb is szinte semmiségnek tűnik már. Kimeredt szemekkel támolyog közelebb és tapogatja meg (tisztábbik kezével) a szerzetes vállát. Meg is szorítja, hogy biztos legyen benne nem káprázik a szeme. Legszívesebben megölelné a férfit, annyira megkönnyebbül.
Ekkor hallja meg maguk mögül a mágus mester szavait és ijedten pördül meg tengelye körül.
Kissé elsápad, nem tudja Namos hogyan fog reagálni arra, hogy nem otthon végzi ház körüli teendőit. Összébb húzza magán Dryrron kabátját és a földet fixírozva kezd beszélni.*
- Uram… *Jó lenne, ha valaki kimentené, ugyanakkor már jobban érzi magát és úgy gondolja, az ő feladata lenne tisztázni a helyzetet.*
- Egy fickó megtámadott az erdőben, és… Bato megmentett. *Nagyot nyel. Ennél rövidebben nem tudná összefoglalni a történteket és nagyon nem szeretne a tényeken kívül belemerülni miért is jött el a Namos házból, mit csinált a folyóparton vagy hogy mit akart a sötét képű támadó.*
- Meglőtték. *Néz a fűben heverő nyílcsonkra. Eralil láthatja, hogy a kopasz válla meg a fadarab közt jelentős távolság lépett fel az elmúlt pár percben, ennek megfelelően a veszélyt végleg elmúltnak lehet tekinteni. Főleg, hogy már a seb is begyógyult a bájital hatására.
Rhebosse arcán ideges mosoly szalad át, majd újra lesüti szemeit. Hogy a mágus saját magával is kis egzisztenciális bizonytalanságba került, arról fogalma sincs, és nem is kérdezhet rá cselédként, vajon hol volt a férfi ezen idő alatt. Nem volna illő, meg hát szerencsére minden rendben van már. Vagyis majdnem minden. Senki sem tudhatja vajon a támadó hol lehet. Ott fekszik-e még a sűrű erdőben? ~Remélem, estig föl sem kel és halálra fagy.~ Rhebosse ruhái pedig a folyóparton árválkodnak, de a vörösnek semmi kedve visszamenni a tetthelyre. Főleg nem egyedül.*
3701. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-02 13:29:31
Üzenet elküldve: 2016-03-02 13:29:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Ellentétek Rendje közös gyakorlás//
*Bizonyára nagyon mélyen elrévedt valamiben a mágusmester, mert úgy tűnik, meg se hallja azt, ami körülötte történik. Furcsamód megtalálni sem lehet egy rövid ideig, legalábbis ezt mutatja a tapasztalat. Egy pillanat alatt tör vissza a valóságba elméje, hogy felmérje a körülötte lévő területet, és megállapítsa, hogy sehol senki. Miközben nagyban töri a fejét, hogy mi történhetett vele vagy környezetével, kiabálásokra lesz figyelmes. Feltápászkodik ülő helyzetéből. Először nem látja meg a forrást, majd pár pillanat és néhány zsibbadt-lábú-lépés után megpillantja a kisebb csapatot Bato körül. A feje egy picit zsong, nem egészen zökkenhetett vissza még a valóságba. Teljesen kiesett neki az elmúlt jó pár perc, akár egy fertályóra is simán lehetett. Nem tudja megmondani.
Lassan közelebb lépdel a csapathoz, és fejét meg szemét dörzsölgetve nézelődik a jelenlévőkre. Ha észreveszik, ha nem, mindenképpen kérdez:*
- Mi történt? *Maga sem tudja, hogy a csapatra, vagy önmagára vonatkozik a kérdés, mindkettő lehetséges lenne.*
*Bizonyára nagyon mélyen elrévedt valamiben a mágusmester, mert úgy tűnik, meg se hallja azt, ami körülötte történik. Furcsamód megtalálni sem lehet egy rövid ideig, legalábbis ezt mutatja a tapasztalat. Egy pillanat alatt tör vissza a valóságba elméje, hogy felmérje a körülötte lévő területet, és megállapítsa, hogy sehol senki. Miközben nagyban töri a fejét, hogy mi történhetett vele vagy környezetével, kiabálásokra lesz figyelmes. Feltápászkodik ülő helyzetéből. Először nem látja meg a forrást, majd pár pillanat és néhány zsibbadt-lábú-lépés után megpillantja a kisebb csapatot Bato körül. A feje egy picit zsong, nem egészen zökkenhetett vissza még a valóságba. Teljesen kiesett neki az elmúlt jó pár perc, akár egy fertályóra is simán lehetett. Nem tudja megmondani.
Lassan közelebb lépdel a csapathoz, és fejét meg szemét dörzsölgetve nézelődik a jelenlévőkre. Ha észreveszik, ha nem, mindenképpen kérdez:*
- Mi történt? *Maga sem tudja, hogy a csapatra, vagy önmagára vonatkozik a kérdés, mindkettő lehetséges lenne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586