Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 176 (3501. - 3520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3520. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-23 16:37:06
Üzenet elküldve: 2016-01-23 16:37:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Amine//
*Némiképp csakugyan úgy vehető ki, hogy egy egészen kicsikét zokon vette az előbbieket. Ez mondjuk érthető, senki nem szeret gyengének mutatkozni mások előtt, a sötételf nőstények mind közül a legkevésbé. Az pedig, hogy tanácstalanul nézelődés közben kapta el őt Amine már bőven gyengének mutatkozásnak számít Shaiánál. Talán ha máshogy nevelik a szülei, akkor esetleg könnyebb túllépett volna a dolgon, de ő már ilyen, most már nagyon nehéz változtatni ezen. Nem lehetetlen, de nagyon nehéz, igazán a sötételf lélek mesterének kell lennie annak, aki meg szeretné őt változtatni, aki elhagyatna vele régi, rossznak ítélt szokásokat, hogy újakat, jobbnak tartottakat ültessen a helyükbe. Ha valaha valakinek is sikerül majd egyáltalán, esélyes, hogy nem a most megismert Amine lesz az, legalábbis Shaia a jelen pillanatban még egyáltalán nem így gondolja. Mindenkit érhetnek meglepetések persze, Aminenek pedig már így is sikerült a hirtelen felbukkanásával meglepnie őt.*
- Jó, hát nyáron én is. Kényelmesebb is. De télen felfázol, meg minden bajod lesz tőle. *Megszokta már, hogy nem mindenki olyan gyakorlatias a városiak között, mint ő, ezért meglepően nagy türelemmel magyarázza ezt a sötételf leányzónak. Ő személy szerint ki nem állhatná, ha összeszedne valami csúnya betegséget olyan banális okok miatt, mint, hogy rosszkor ült rossz helyen, Köszöni szépen, nem kell neki a sűrű vizelési inger, meg a többi szörnyűség, télen normális esetben is épp elég bosszúságot okoz a hideg árnyékszék használata, meg aztán mire kihámozza magát a sok ruhából! Kész rémálom!*
- Akkor egyél! *Válaszolja kapásból. A folytatás rögtön más megvilágításba helyezi a dolgot, de most már nem fog bocsánatot kérni a hirtelen kimondott szavakért, olyan nagy sebeket csak nem okoztak. Ha mégis, akkor Amine így járt, senki nem mondta, hogy legyen nyámnyila.*
- A piacon is vehetsz ezt-azt. Vagy hát vadássz, csak mivel? Értesz talán a csapdákhoz? *Kérdi, mivel nem lát Aminenél íjat vagy számszeríjat, sem dárdát, amivel távolról is el lehetne ejteni az állatokat. Neki vannak dobótőrei, de az a nagyobb állatok ellen nem sokat ér és a kisebbeket sem biztos, hogy eltalálják vele.*
*Némiképp csakugyan úgy vehető ki, hogy egy egészen kicsikét zokon vette az előbbieket. Ez mondjuk érthető, senki nem szeret gyengének mutatkozni mások előtt, a sötételf nőstények mind közül a legkevésbé. Az pedig, hogy tanácstalanul nézelődés közben kapta el őt Amine már bőven gyengének mutatkozásnak számít Shaiánál. Talán ha máshogy nevelik a szülei, akkor esetleg könnyebb túllépett volna a dolgon, de ő már ilyen, most már nagyon nehéz változtatni ezen. Nem lehetetlen, de nagyon nehéz, igazán a sötételf lélek mesterének kell lennie annak, aki meg szeretné őt változtatni, aki elhagyatna vele régi, rossznak ítélt szokásokat, hogy újakat, jobbnak tartottakat ültessen a helyükbe. Ha valaha valakinek is sikerül majd egyáltalán, esélyes, hogy nem a most megismert Amine lesz az, legalábbis Shaia a jelen pillanatban még egyáltalán nem így gondolja. Mindenkit érhetnek meglepetések persze, Aminenek pedig már így is sikerült a hirtelen felbukkanásával meglepnie őt.*
- Jó, hát nyáron én is. Kényelmesebb is. De télen felfázol, meg minden bajod lesz tőle. *Megszokta már, hogy nem mindenki olyan gyakorlatias a városiak között, mint ő, ezért meglepően nagy türelemmel magyarázza ezt a sötételf leányzónak. Ő személy szerint ki nem állhatná, ha összeszedne valami csúnya betegséget olyan banális okok miatt, mint, hogy rosszkor ült rossz helyen, Köszöni szépen, nem kell neki a sűrű vizelési inger, meg a többi szörnyűség, télen normális esetben is épp elég bosszúságot okoz a hideg árnyékszék használata, meg aztán mire kihámozza magát a sok ruhából! Kész rémálom!*
- Akkor egyél! *Válaszolja kapásból. A folytatás rögtön más megvilágításba helyezi a dolgot, de most már nem fog bocsánatot kérni a hirtelen kimondott szavakért, olyan nagy sebeket csak nem okoztak. Ha mégis, akkor Amine így járt, senki nem mondta, hogy legyen nyámnyila.*
- A piacon is vehetsz ezt-azt. Vagy hát vadássz, csak mivel? Értesz talán a csapdákhoz? *Kérdi, mivel nem lát Aminenél íjat vagy számszeríjat, sem dárdát, amivel távolról is el lehetne ejteni az állatokat. Neki vannak dobótőrei, de az a nagyobb állatok ellen nem sokat ér és a kisebbeket sem biztos, hogy eltalálják vele.*
3519. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-23 11:11:08
Üzenet elküldve: 2016-01-23 11:11:08
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*A dolgok nagyon kezdenek olyan irányba terelődni, amit Worenth is elképzelt pár perccel ezelőtt.*
~A bátyád féle Thargodarok.~
*Ez az első, aminél a hóhajú mágus összevonja a szemöldökét, és ez az, amire már ő is azt mondja, hogy kicsit túlmegy azon a bizonyos határon. Isurii ugyanis ugyanaz a Kagan féle Thargodar, lévén, hogy édestestvérek, így egy vér csörgedezik az ereikben. Ennél a négy szónál egy pillantást vet Úrnőjére, és nem csodálkozna, ha elszakadna a cérna. Hagrar beszédének utolsó része már rögtön jobban tetszik neki, ugyanis a bányászat, vadászat, őrjáratkísérés, és a mesteremberek említése sokkalta jobb irányvonal követés, mint a harci részleg. Na meg azért az orkok már akkor is parancsolnak némi tekintélyt, ha csak rájuk néznek. Lewonor beszédében is talál olyat, ami kissé sérti a fülét.*
~Amit Hagrar mond az úgy lesz.~
*Úgy lesz persze, legfeljebb az ő szemszögükből nézve... na persze vannak álmok, amiknek bizonyos része tetszik is a hóhajú mágusmesternek, de akkor a tanácsadóit is meg kell választania, és nem a hadvezérét hozni diplomácia küldetés lebonyolítására. Ez máris elárulja, hogy mennyire is erőtlen még a Tűzdal.*
-Nocsak... várunk még valakit? *húzza fel szemöldökét, bár ő nem fakad ki mint Isurii, aki sokkalta hevesebb természetű, de egyértelműen nem elégedett ezzel a helyzettel. Lewonor azért rögtön megy, hogy elküldje őket, de mi van akkor, ha ez valami fondorlatos mesterkedés tervezete? Mikor Isurii elmondja lényegében a záró monológot, Worenth már előtte talpra áll, ugyanis pontosan tudja, hogy ennek a tárgyalásnak itt és most vége. Az mindenképpen pozitív lehet az ork vezérnek, hogy csak őmiatta lesz legközelebbi tárgyalás. A mágusnőnek nincs miért aggódnia, ugyanis most Worenth sem akarja menteni a menthetőt, ugyanis itt és most jelenleg nincs mit menteni. Persze azért még búcsúzóul hozzáfűzi a magáét.*
-Ég önökkel. Remélem Hagrar vezér, hogy az önéi a jövőben az ön törekvéseit követik, és a szerint cselekednek. *hajt enyhén fejet, majd fordul is Isurii után, csuklyáját a fejébe húzva követi a mágusnőt bármerre is vezesse az útja.*
//Az ezüstbalhé//
*A dolgok nagyon kezdenek olyan irányba terelődni, amit Worenth is elképzelt pár perccel ezelőtt.*
~A bátyád féle Thargodarok.~
*Ez az első, aminél a hóhajú mágus összevonja a szemöldökét, és ez az, amire már ő is azt mondja, hogy kicsit túlmegy azon a bizonyos határon. Isurii ugyanis ugyanaz a Kagan féle Thargodar, lévén, hogy édestestvérek, így egy vér csörgedezik az ereikben. Ennél a négy szónál egy pillantást vet Úrnőjére, és nem csodálkozna, ha elszakadna a cérna. Hagrar beszédének utolsó része már rögtön jobban tetszik neki, ugyanis a bányászat, vadászat, őrjáratkísérés, és a mesteremberek említése sokkalta jobb irányvonal követés, mint a harci részleg. Na meg azért az orkok már akkor is parancsolnak némi tekintélyt, ha csak rájuk néznek. Lewonor beszédében is talál olyat, ami kissé sérti a fülét.*
~Amit Hagrar mond az úgy lesz.~
*Úgy lesz persze, legfeljebb az ő szemszögükből nézve... na persze vannak álmok, amiknek bizonyos része tetszik is a hóhajú mágusmesternek, de akkor a tanácsadóit is meg kell választania, és nem a hadvezérét hozni diplomácia küldetés lebonyolítására. Ez máris elárulja, hogy mennyire is erőtlen még a Tűzdal.*
-Nocsak... várunk még valakit? *húzza fel szemöldökét, bár ő nem fakad ki mint Isurii, aki sokkalta hevesebb természetű, de egyértelműen nem elégedett ezzel a helyzettel. Lewonor azért rögtön megy, hogy elküldje őket, de mi van akkor, ha ez valami fondorlatos mesterkedés tervezete? Mikor Isurii elmondja lényegében a záró monológot, Worenth már előtte talpra áll, ugyanis pontosan tudja, hogy ennek a tárgyalásnak itt és most vége. Az mindenképpen pozitív lehet az ork vezérnek, hogy csak őmiatta lesz legközelebbi tárgyalás. A mágusnőnek nincs miért aggódnia, ugyanis most Worenth sem akarja menteni a menthetőt, ugyanis itt és most jelenleg nincs mit menteni. Persze azért még búcsúzóul hozzáfűzi a magáét.*
-Ég önökkel. Remélem Hagrar vezér, hogy az önéi a jövőben az ön törekvéseit követik, és a szerint cselekednek. *hajt enyhén fejet, majd fordul is Isurii után, csuklyáját a fejébe húzva követi a mágusnőt bármerre is vezesse az útja.*
3518. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-23 00:05:53
Üzenet elküldve: 2016-01-23 00:05:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Shaia//
*Némiképp úgy veszi ki a nőstény pillantásából, hogy elég érzékenyen érintette, hogy neki sikerült őt meglepnie. Valamennyire meg is érti, mi tagadás még mulattatja is a reakció. Ritkán kap valakit valami olyanon rajta, amit az nem akar, de olyankor, ha csak magában is, de ki kell élvezni. Ő is elég forróvérű, viszont az elmúlt napokban konfliktust konfliktus hátára halmozott, így ha tehetné, most ezt inkább kihagyná. Más itt, mint az otthonában, ahol a rang betapasztotta a legtöbb fajtársának a száját. Itt viszont bárki kedvére mondhat bármit, amit a fiatal nőstényke még nem tanult meg kezelni. Hogyan is tanulta volna, jobban szerette mindig is a tetteket az üres fenyegetések helyett, ám a városban rá kellett döbbennie a fájdalmas igazságra, hogy ha nyílt területen fegyvert mer rántani, akkor nagyon csúnyán megüthetné a bokáját.
Látszólag nagyon ott a tüske még mindig a nőstényben, a legyintésre ő csak megvonja a vállát. Nincs értelme leállnia vele vitatkozni, és bizonyítania sem kell semmit. Ő nem egy idióta hím. Az a hím is elég őrült lehet, aki megpróbálna egy sötételf nőstény után lopakodni. Ami azt illeti, a legutóbbi példánnyal való találkozásból ítélve, Amine el tudja képzelni, hogy akad olyan felszínen nevelkedett sötételf, aki képes lenne ilyen mutatványra.*
- Én azt ülve csinálom. *Csóválja meg a fejét, kicsit grimaszolva. Némi gúnyt vél felfedezni Shaia hangjában, bár az is lehet, hogy még mindig a sértettség szól belőle. A lényegen viszont nem változtat, hogy ez a hely kicsit sem nyerte el a kis nősténykének a tetszését, sőt, van egy olyan gyanúja, hogy ha itt kezdene el meditálni, akkor nemcsak hogy a kívánt célt nem érné el vele, de még rontana is a jelenlegi helyzetén.* Attól én nem tartok! *Kapja vissza a fejét az előtte állóra. Igaz, ha tud arról, hogy valaki őt nézi, akkor az tényleg nagyon zavaró lenne, valószínűleg képtelen is lenne koncentrálni, de mivel elvetette végül az ötletet, így nem igazán fenyegeti most ez a veszély.
A kutató szemek nehezen kerülnék el a figyelmét, ő is pontosan ugyanezt csinálta 1-2 perccel ezelőtt, így nem kimondottan zavarja. Kardjai mindig szem előtt vannak, nem próbálja elrejteni őket, a többi apróság pedig… Az az ő titka marad.
Kezét a hasára teszi, ami egy gyenge morranással juttatja eszébe, hogy mit is akart volna csinálni úgy jó egy órával ezelőtt.*
- Éhes vagyok. *Inkább csak magának jegyzi meg a szürke tényt, minthogy a másikat kívánná boldogítani vele.* Nincs kedved vadászni? Már nem bírom azt a csürhét a fogadóban. *Egy pillanatra az erdő felé fordítja a tekintetét, majd vissza a nőstényre egy elutasító grimasz kíséretében. Szinte süt róla, hogy valóban mindenhez lenne most kedve, csak ismét betennie a lábát a Pegazusba nem. Egyedül viszont annyira nem szeret vadászni, de ha minden kötél szakad, a végén úgyis az lesz. Sültet abban a bűzös fogadóban is kaphat az ember, és ez legalább ingyen van.*
*Némiképp úgy veszi ki a nőstény pillantásából, hogy elég érzékenyen érintette, hogy neki sikerült őt meglepnie. Valamennyire meg is érti, mi tagadás még mulattatja is a reakció. Ritkán kap valakit valami olyanon rajta, amit az nem akar, de olyankor, ha csak magában is, de ki kell élvezni. Ő is elég forróvérű, viszont az elmúlt napokban konfliktust konfliktus hátára halmozott, így ha tehetné, most ezt inkább kihagyná. Más itt, mint az otthonában, ahol a rang betapasztotta a legtöbb fajtársának a száját. Itt viszont bárki kedvére mondhat bármit, amit a fiatal nőstényke még nem tanult meg kezelni. Hogyan is tanulta volna, jobban szerette mindig is a tetteket az üres fenyegetések helyett, ám a városban rá kellett döbbennie a fájdalmas igazságra, hogy ha nyílt területen fegyvert mer rántani, akkor nagyon csúnyán megüthetné a bokáját.
Látszólag nagyon ott a tüske még mindig a nőstényben, a legyintésre ő csak megvonja a vállát. Nincs értelme leállnia vele vitatkozni, és bizonyítania sem kell semmit. Ő nem egy idióta hím. Az a hím is elég őrült lehet, aki megpróbálna egy sötételf nőstény után lopakodni. Ami azt illeti, a legutóbbi példánnyal való találkozásból ítélve, Amine el tudja képzelni, hogy akad olyan felszínen nevelkedett sötételf, aki képes lenne ilyen mutatványra.*
- Én azt ülve csinálom. *Csóválja meg a fejét, kicsit grimaszolva. Némi gúnyt vél felfedezni Shaia hangjában, bár az is lehet, hogy még mindig a sértettség szól belőle. A lényegen viszont nem változtat, hogy ez a hely kicsit sem nyerte el a kis nősténykének a tetszését, sőt, van egy olyan gyanúja, hogy ha itt kezdene el meditálni, akkor nemcsak hogy a kívánt célt nem érné el vele, de még rontana is a jelenlegi helyzetén.* Attól én nem tartok! *Kapja vissza a fejét az előtte állóra. Igaz, ha tud arról, hogy valaki őt nézi, akkor az tényleg nagyon zavaró lenne, valószínűleg képtelen is lenne koncentrálni, de mivel elvetette végül az ötletet, így nem igazán fenyegeti most ez a veszély.
A kutató szemek nehezen kerülnék el a figyelmét, ő is pontosan ugyanezt csinálta 1-2 perccel ezelőtt, így nem kimondottan zavarja. Kardjai mindig szem előtt vannak, nem próbálja elrejteni őket, a többi apróság pedig… Az az ő titka marad.
Kezét a hasára teszi, ami egy gyenge morranással juttatja eszébe, hogy mit is akart volna csinálni úgy jó egy órával ezelőtt.*
- Éhes vagyok. *Inkább csak magának jegyzi meg a szürke tényt, minthogy a másikat kívánná boldogítani vele.* Nincs kedved vadászni? Már nem bírom azt a csürhét a fogadóban. *Egy pillanatra az erdő felé fordítja a tekintetét, majd vissza a nőstényre egy elutasító grimasz kíséretében. Szinte süt róla, hogy valóban mindenhez lenne most kedve, csak ismét betennie a lábát a Pegazusba nem. Egyedül viszont annyira nem szeret vadászni, de ha minden kötél szakad, a végén úgyis az lesz. Sültet abban a bűzös fogadóban is kaphat az ember, és ez legalább ingyen van.*
3517. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-22 23:57:23
Üzenet elküldve: 2016-01-22 23:57:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Worenth megerősíti őt, szavait már nem is kommentálja tovább, csupán egyetértően bólint a mágusnak.
Érzése szerint minden lehetőséget megadott ő is Hagrarnak arra, hogy belé lásson és érdeklődéssel is hallgatta a vezér szavait. Ám kicsit összekuszálódtak most a szálak.
Sőt! A Lewonor diplomáciai érzéketlensége odáig fajul, hogy kineveti őt, s idő közben még több ork tűnik fel a színen.*
-Mit jelentsen ez?!
*Förmed rá teljesen felháborodva Hagrarra, hiszen őt jelölték meg vezetőjüknek a bemutatkozáskor, így minden felelősség az övé. Na meg egyértelműen ő tűnik a legértelmesebbnek mind közül, az egyetlen aki felfogja a helyzet súlyát.
Cseppet sem érdekelte a hadvezér miután az párhuzamosan indított megbeszélést miközben a két vezér tárgyalt, de ha már volt annyira pofátlan, hogy ezt kérés, vagy kérdés nélkül még is csak megtette, hát valóban a kisebb rossznak látta ha összevonja a két szálat, így legalább Worenth is funkcionálhatott tanácsadójaként ahelyett, hogy elcsacsog a kisfőnökkel lemaradva Hagrar mondanivalójáról.
Gravak szavai pattanásig feszítik Isurii idegeinek húrjait, de mivel ténylegesen szándékában nem áll itt és most demonstrálni erejét, nem is kezd vele fenyegetőzni. Pedig nem tartana sokáig a hadvezérbe fagyasztani a szuszt, ám annyira nem éri meg a fáradtságot sem... Pici pont ő a nagyok játékában, talán ez fáj neki is.
Nem mondtak magukról mást, mint amik. Használják az általuk birtokolt erőt és bizony nem szégyellik azt pusztításra fordítani ha erre nyomós okuk van, bár a nő személy szerint erősen hisz abban, hogy a legtöbb varázslat megkerülhető, használata gyakran mellőzhető, így aztán hacsak tehetik más eszközökhöz nyúlnak, s még az is előfordul, hogy azok hasznosabbnak bizonyulnak.
Jelen helyzetben bízik abban, hogy a Lewonor okozta károkért a bestiának a megfelelő következményekkel kell szembenéznie.
Így egészen más a gyerek fekvése és nem biztos hogy hajlandó bevárni az érkező "erősítést". Hagrar talán érezte korábban is, hogy ez így nem lesz jó, s azért próbálta volna Isut döntés elé állítani, ám az új fejlemények fényében erre aligha lesz lehetősége. Egyszerűen nem jut el szövegével addig.*
-Megértem az aggodalmad, de ameddig nem egységesek a klánod tagjainak törekvései, addig én mibe vessem bizalmam? Lásd kivel van dolgod ork! Hajlandó vagyok eltekinteni hadvezéred sértéseitől és személyed miatt adok lehetőséget egy újabb találkozóra amin csapatod támogatásáról, helyzetéről és jövőjéről tárgyalhatunk.
*Ez az a pont, amikor fel is áll ültéből, s hacsak nem szakad rájuk az ég, akkor bizony távozóra is fogja.*
-A Szellemek mutassanak neked utat Hagrar Kworash Woriak, a Tűzdal klán vezére!
*Búcsúzik érzése szerint az elvárhatónál kedvesebben, de az eskütételig, vérszerződésig egészen biztos nem fognak eljutni, bár ha sor kerül valaha bármilyen megállapodásra közöttük, Isurii is ilyen formában tudja csak elképzelni annak szentesítését.*
-Gyerünk!
*Fordul rögvest, nem hagy nagyon időt Worenthnek, hiszen tudja: a férfi is mentené a menthetőt, de itt és most már nincs mit. Pengeélen táncolt a kényes diplomáciai küldetés sikere, kész szerencse hogy a nő méltóztatott odakészíteni alájuk egy védőhálót, mert bizony most csak az óvta meg őket a totális kudarctól.*
//Az ezüstbalhé//
*Worenth megerősíti őt, szavait már nem is kommentálja tovább, csupán egyetértően bólint a mágusnak.
Érzése szerint minden lehetőséget megadott ő is Hagrarnak arra, hogy belé lásson és érdeklődéssel is hallgatta a vezér szavait. Ám kicsit összekuszálódtak most a szálak.
Sőt! A Lewonor diplomáciai érzéketlensége odáig fajul, hogy kineveti őt, s idő közben még több ork tűnik fel a színen.*
-Mit jelentsen ez?!
*Förmed rá teljesen felháborodva Hagrarra, hiszen őt jelölték meg vezetőjüknek a bemutatkozáskor, így minden felelősség az övé. Na meg egyértelműen ő tűnik a legértelmesebbnek mind közül, az egyetlen aki felfogja a helyzet súlyát.
Cseppet sem érdekelte a hadvezér miután az párhuzamosan indított megbeszélést miközben a két vezér tárgyalt, de ha már volt annyira pofátlan, hogy ezt kérés, vagy kérdés nélkül még is csak megtette, hát valóban a kisebb rossznak látta ha összevonja a két szálat, így legalább Worenth is funkcionálhatott tanácsadójaként ahelyett, hogy elcsacsog a kisfőnökkel lemaradva Hagrar mondanivalójáról.
Gravak szavai pattanásig feszítik Isurii idegeinek húrjait, de mivel ténylegesen szándékában nem áll itt és most demonstrálni erejét, nem is kezd vele fenyegetőzni. Pedig nem tartana sokáig a hadvezérbe fagyasztani a szuszt, ám annyira nem éri meg a fáradtságot sem... Pici pont ő a nagyok játékában, talán ez fáj neki is.
Nem mondtak magukról mást, mint amik. Használják az általuk birtokolt erőt és bizony nem szégyellik azt pusztításra fordítani ha erre nyomós okuk van, bár a nő személy szerint erősen hisz abban, hogy a legtöbb varázslat megkerülhető, használata gyakran mellőzhető, így aztán hacsak tehetik más eszközökhöz nyúlnak, s még az is előfordul, hogy azok hasznosabbnak bizonyulnak.
Jelen helyzetben bízik abban, hogy a Lewonor okozta károkért a bestiának a megfelelő következményekkel kell szembenéznie.
Így egészen más a gyerek fekvése és nem biztos hogy hajlandó bevárni az érkező "erősítést". Hagrar talán érezte korábban is, hogy ez így nem lesz jó, s azért próbálta volna Isut döntés elé állítani, ám az új fejlemények fényében erre aligha lesz lehetősége. Egyszerűen nem jut el szövegével addig.*
-Megértem az aggodalmad, de ameddig nem egységesek a klánod tagjainak törekvései, addig én mibe vessem bizalmam? Lásd kivel van dolgod ork! Hajlandó vagyok eltekinteni hadvezéred sértéseitől és személyed miatt adok lehetőséget egy újabb találkozóra amin csapatod támogatásáról, helyzetéről és jövőjéről tárgyalhatunk.
*Ez az a pont, amikor fel is áll ültéből, s hacsak nem szakad rájuk az ég, akkor bizony távozóra is fogja.*
-A Szellemek mutassanak neked utat Hagrar Kworash Woriak, a Tűzdal klán vezére!
*Búcsúzik érzése szerint az elvárhatónál kedvesebben, de az eskütételig, vérszerződésig egészen biztos nem fognak eljutni, bár ha sor kerül valaha bármilyen megállapodásra közöttük, Isurii is ilyen formában tudja csak elképzelni annak szentesítését.*
-Gyerünk!
*Fordul rögvest, nem hagy nagyon időt Worenthnek, hiszen tudja: a férfi is mentené a menthetőt, de itt és most már nincs mit. Pengeélen táncolt a kényes diplomáciai küldetés sikere, kész szerencse hogy a nő méltóztatott odakészíteni alájuk egy védőhálót, mert bizony most csak az óvta meg őket a totális kudarctól.*
3516. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-22 23:14:33
Üzenet elküldve: 2016-01-22 23:14:33
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Tipikusan nem az az alak aki túl jól megértetné magát a kultúremberekkel. Nehezen találja meg a közös hangot egy olyan valakivel mint a mágusok villámlószemű vezére és ez bizony bosszantja, ráadásként nincs alkalma ezen bosszúság rendezésére. Ha saját fajtája egy tagjával nézeteltérése támad összepofozzák egymást és mire végeznek minden sértődöttség elszáll közöttük. De utálja azt az érzést amikor nem szerezhet érvényt saját fortyogó érzéseinek, ráadásul most még a fogait se csikorgathatja, és öklét sem szorongathatja mert az csak tovább rontaná amúgy is vesztes helyzetüket. Mindössze annyi történik, hogy a nőstény szavaira pupillái furcsán szűkülni kezdenek, majd egyszer csak önkénytelenül szemébe röhög a mágusasszonynak. Tisztában van vele, hogy gyakorlatilag egy istenséggel, vagy legalábbis a gazdájával áll szemben, aki egy mozdulattal megölhetné mindkettejüket, és azzal is, hogy gyakorlatilag mindennél inkább szükségük van a jó szándékára, hisz ezzel puhíthatják meg a Thargokat is.*
-Ha nem érdekel talán ne kérdezz rá. *Emlékezteti, a hölgyet, hogy ő volt az aki bevonta őt a beszélgetésbe. Szerencsére a háttérben lassan érkezik egy másik csapat. Ez nem volt megbeszélve, így legalább van némi oka itt hagyni ezt a tárgyalást, és ezzel fel is áll a csoportból, még pár szót intézve ismét Woreth felé.*
-Amit Hagrar mond az úgy lesz. Neki nagy álmai vannak. Én annak is örülök, ha nem próbáltok meg kiirtani minket. És igazán kíváncsi lennék mik ennek a feltételei. Bár ha ti "nem olyanok" vagytok... *Nem fejezni a mondatot. Látszik rajta, hogy ő nem hisz ebben a kategóriában. Egy ekkora hatalmasság bizony használni fogja az erejét ha szükségét érzi. Harmadjára vezére felé fordul, most már kissé lenyugodva. Érzi, talán nem kellett volna így kifakadnia, de örül amiért lelépése nem a vak világba, kell hogy történjen és nem akarja megvárni amíg a tárgyalópartnerek szóhoz jutnak. Nem, Hagrar nevezze őt nyugodtan őrültnek, agresszív baromnak akit el kell zárni egy "békeidőben felnyitni tilos" tábla alá, tegye ami jó a klánnak, de ahogy látja az ő itteni jelenléte semmit nem használ.*
-Megyek elküldöm őket. Nem hiszem, hogy szükségetek lenne a látogatókra. *Mondja és ha vezére nem tartja vagy a nőstény nem keveri bele valami visszatartó burokba, akkor távozik is a frissen érkező csapat felé.*
-Daetth. *Szól oda csapatuk harmadik tagjának élve frissen szerzett hadvezéri titulusával. Mondjuk nem lepődne meg, ha azt azon nyomban el is veszítené a tárgyalás után.* -Tartsd szemmel őket amíg távol vagyok.
*Közeledve az érkező csapathoz egy régi ismerőst, vesz észre. Viharpöröly Gworash. Bár csak egyszer találkoztak jól eszébe véste az ork arcát. Vezére már régebbről ismeri ő azonban szinte nem tud róla semmit. Ám az már akkor is lerítt róla, hogy erős és tapasztalt ork férfi. És Grawak ezért tisztelettel adózik jelenlétének. Mégis karba tett kézzel kell megállnia a csapat előtt és elfognia az utat. A megfélemlítés nincs benne a tervben. Bár az érkező csapat elég nagy, nem tűnnek jól tápláltnak, vagy pihentnek. Az itteni hatalmak előtt még velük sem tudnának megállni. Ha pedig ez a csapat véletlenül agyon találná verni a "nem olyan" mágusok képviselőit... Nos azt szívesen végignézné, de utána meg se állna Wegtorenig.*
-Üdv Gworash. Mi szél hozott ily közel az emberi városhoz?
//Az ezüstbalhé//
*Tipikusan nem az az alak aki túl jól megértetné magát a kultúremberekkel. Nehezen találja meg a közös hangot egy olyan valakivel mint a mágusok villámlószemű vezére és ez bizony bosszantja, ráadásként nincs alkalma ezen bosszúság rendezésére. Ha saját fajtája egy tagjával nézeteltérése támad összepofozzák egymást és mire végeznek minden sértődöttség elszáll közöttük. De utálja azt az érzést amikor nem szerezhet érvényt saját fortyogó érzéseinek, ráadásul most még a fogait se csikorgathatja, és öklét sem szorongathatja mert az csak tovább rontaná amúgy is vesztes helyzetüket. Mindössze annyi történik, hogy a nőstény szavaira pupillái furcsán szűkülni kezdenek, majd egyszer csak önkénytelenül szemébe röhög a mágusasszonynak. Tisztában van vele, hogy gyakorlatilag egy istenséggel, vagy legalábbis a gazdájával áll szemben, aki egy mozdulattal megölhetné mindkettejüket, és azzal is, hogy gyakorlatilag mindennél inkább szükségük van a jó szándékára, hisz ezzel puhíthatják meg a Thargokat is.*
-Ha nem érdekel talán ne kérdezz rá. *Emlékezteti, a hölgyet, hogy ő volt az aki bevonta őt a beszélgetésbe. Szerencsére a háttérben lassan érkezik egy másik csapat. Ez nem volt megbeszélve, így legalább van némi oka itt hagyni ezt a tárgyalást, és ezzel fel is áll a csoportból, még pár szót intézve ismét Woreth felé.*
-Amit Hagrar mond az úgy lesz. Neki nagy álmai vannak. Én annak is örülök, ha nem próbáltok meg kiirtani minket. És igazán kíváncsi lennék mik ennek a feltételei. Bár ha ti "nem olyanok" vagytok... *Nem fejezni a mondatot. Látszik rajta, hogy ő nem hisz ebben a kategóriában. Egy ekkora hatalmasság bizony használni fogja az erejét ha szükségét érzi. Harmadjára vezére felé fordul, most már kissé lenyugodva. Érzi, talán nem kellett volna így kifakadnia, de örül amiért lelépése nem a vak világba, kell hogy történjen és nem akarja megvárni amíg a tárgyalópartnerek szóhoz jutnak. Nem, Hagrar nevezze őt nyugodtan őrültnek, agresszív baromnak akit el kell zárni egy "békeidőben felnyitni tilos" tábla alá, tegye ami jó a klánnak, de ahogy látja az ő itteni jelenléte semmit nem használ.*
-Megyek elküldöm őket. Nem hiszem, hogy szükségetek lenne a látogatókra. *Mondja és ha vezére nem tartja vagy a nőstény nem keveri bele valami visszatartó burokba, akkor távozik is a frissen érkező csapat felé.*
-Daetth. *Szól oda csapatuk harmadik tagjának élve frissen szerzett hadvezéri titulusával. Mondjuk nem lepődne meg, ha azt azon nyomban el is veszítené a tárgyalás után.* -Tartsd szemmel őket amíg távol vagyok.
*Közeledve az érkező csapathoz egy régi ismerőst, vesz észre. Viharpöröly Gworash. Bár csak egyszer találkoztak jól eszébe véste az ork arcát. Vezére már régebbről ismeri ő azonban szinte nem tud róla semmit. Ám az már akkor is lerítt róla, hogy erős és tapasztalt ork férfi. És Grawak ezért tisztelettel adózik jelenlétének. Mégis karba tett kézzel kell megállnia a csapat előtt és elfognia az utat. A megfélemlítés nincs benne a tervben. Bár az érkező csapat elég nagy, nem tűnnek jól tápláltnak, vagy pihentnek. Az itteni hatalmak előtt még velük sem tudnának megállni. Ha pedig ez a csapat véletlenül agyon találná verni a "nem olyan" mágusok képviselőit... Nos azt szívesen végignézné, de utána meg se állna Wegtorenig.*
-Üdv Gworash. Mi szél hozott ily közel az emberi városhoz?
3515. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-22 22:30:51
Üzenet elküldve: 2016-01-22 22:30:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Amine//
*Shaiai már koránt sem ilyen elnéző a fajtársaival szemben (sem), ha szükségét érzi, akkor nekik is nagyon keményen megmondja a magukét. Esetleg még egy kis gonoszkodás is belefér a részéről, de azt tényleg inkább a nem fajtájuk bélieknek tartogatja, és persze azoknak, akiknek sikerül felhúzniuk. Felhúzni Shaiát pedig nem is annyira nehéz feladat, többek között utálja, ha méregetik vagy különböző megjegyzéseket tesznek rá, ez több vérző orrot is eredményezett már, igaz, nem csak a túlságosan is kanos férfiak, hanem az ő részéről is. Kész szerencse, hogy csak az orra vére eredt el és nem történt vele nagyobb baj, valami igazán szörnyű. Nem, a családját sem kapták el az orkok, sem ilyen, sem olyan értelemben. A mindenféle kocsmatöltelékek történeteit elhallgatva ezzel talán pont a boldog kisebbségbe tartozik a lanawini kalandozók között.
Shaia tényleg nincsen túlszelidítve, ha macska is, inkább igazi vadmacska, nem fonalgombolyagot pofozgató, édes kis házikedvenc. Eddig még senki nem édesgette igazán magához, de erővel, pálcával, ostorral sem szelidítette még meg senki, pedig többen is megpróbálták. Idővel talán majd sötételfjére akad, de egyelőre még egyedül rója az utcákat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének neki is gyengébb pillanatai időnként, megesett már, hogy elcsábult, amikor egy helyes hímecskére akadt. Néha még a legkeményebbeknek is kijár egy kis kényeztetés.*
- Én is ezt mondanám, jó kifogás. *Mondja lemondóan legyintve. A másik ebből azért már gondolhatja, hogy most csak húzza egy kicsit, bosszúból azért, amiért ilyen hülye helyzetben, a tisztás közepén nagyon-nagyon koncentrálva kapta őt el. Eggyel jobb, mint mondjuk pisilés közben tette volna, de akkor is.*
- Shaia vagyok. *Úgy dönt, hogy eleget álldogált már a tisztás közepén, ezért közelebb sétál Aminehez.*
- Esetleg magadra hagyjalak, hogy állva meditálhass egy keveset? *Kérdi komoly ábrázattal.*
- Nem foglak nézni közben, becsszó. *Most viszont jól megnézi, gyakorlott szeme rejtett fegyverek után kutat, nehogy meglepje őt valamivel a sötételf.*
*Shaiai már koránt sem ilyen elnéző a fajtársaival szemben (sem), ha szükségét érzi, akkor nekik is nagyon keményen megmondja a magukét. Esetleg még egy kis gonoszkodás is belefér a részéről, de azt tényleg inkább a nem fajtájuk bélieknek tartogatja, és persze azoknak, akiknek sikerül felhúzniuk. Felhúzni Shaiát pedig nem is annyira nehéz feladat, többek között utálja, ha méregetik vagy különböző megjegyzéseket tesznek rá, ez több vérző orrot is eredményezett már, igaz, nem csak a túlságosan is kanos férfiak, hanem az ő részéről is. Kész szerencse, hogy csak az orra vére eredt el és nem történt vele nagyobb baj, valami igazán szörnyű. Nem, a családját sem kapták el az orkok, sem ilyen, sem olyan értelemben. A mindenféle kocsmatöltelékek történeteit elhallgatva ezzel talán pont a boldog kisebbségbe tartozik a lanawini kalandozók között.
Shaia tényleg nincsen túlszelidítve, ha macska is, inkább igazi vadmacska, nem fonalgombolyagot pofozgató, édes kis házikedvenc. Eddig még senki nem édesgette igazán magához, de erővel, pálcával, ostorral sem szelidítette még meg senki, pedig többen is megpróbálták. Idővel talán majd sötételfjére akad, de egyelőre még egyedül rója az utcákat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének neki is gyengébb pillanatai időnként, megesett már, hogy elcsábult, amikor egy helyes hímecskére akadt. Néha még a legkeményebbeknek is kijár egy kis kényeztetés.*
- Én is ezt mondanám, jó kifogás. *Mondja lemondóan legyintve. A másik ebből azért már gondolhatja, hogy most csak húzza egy kicsit, bosszúból azért, amiért ilyen hülye helyzetben, a tisztás közepén nagyon-nagyon koncentrálva kapta őt el. Eggyel jobb, mint mondjuk pisilés közben tette volna, de akkor is.*
- Shaia vagyok. *Úgy dönt, hogy eleget álldogált már a tisztás közepén, ezért közelebb sétál Aminehez.*
- Esetleg magadra hagyjalak, hogy állva meditálhass egy keveset? *Kérdi komoly ábrázattal.*
- Nem foglak nézni közben, becsszó. *Most viszont jól megnézi, gyakorlott szeme rejtett fegyverek után kutat, nehogy meglepje őt valamivel a sötételf.*
3514. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-22 21:34:20
Üzenet elküldve: 2016-01-22 21:34:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Bár Gravak menteni próbálja azt, ami talán már menthetetlen. Talán már késő. Hagrar látja hogy a szemben ülő vezért már untatja. Ez viszont őt bosszantja. Nem fogja feleslegesen jártatni a száját, ahhoz túl sokat tart vissza saját stílusából és viselkedéséből. Tudja jól, ha nem tud mondani egy olyan okot, vagy ajánlatot ami nem megfelelő a jeges úrnőnek a tárgyalás értelmét vesztette. Pedig úgy érezte hogy kézben tartja a gyeplőt. Tény hogy a privát csevegés hamar kizökkentette őket a tárgyalásból. Próbált a ő lelkébe látni, elvégre csak úgy ismerheti meg egyik a másikat. De kemény szívű asszony ő, aki nem könnyű megnyerni pláne egy orknak.*
-Nézd! *Vesz egy mély levegőt mellyel saját gőgjét próbálja kifújni.*
-Nem fogok órákat tölteni olyan dologgal aminek nincs értelme. De szerintem mint egy erős klán vezetője magad is így gondolod. Én hívtalak ide, és kérek tőled valamit. Támogatást kérek, egy esetleges ellenséges fellépésnél. Segíts a konfliktusok leküzdésében, és hogy népem tényleg helyet kapjon ezen a földön. Nem akarok azon aggódni mikor törnek ránk a bátyád féle Thargodarok, vagy épp Arthenior őrsége. Nincs még okuk egy ilyen fellépésre, de aki akar az talál, vagy csinál okot. Legutolsó sorban kérnék tőletek katonai támogatást. Tudom hogy nem zsoldosok vagytok, viszont a hatalmatok nagy. Akár mágia terén akár befolyásban. Ahogy a társad is mondta a szó ereje sokkal többet ér mint a fegyver, különben nem találkoztunk volna itt és most. Neked van olyan hatalmad, hogy elsimíts egy ilyen balhét, és megelőzhetnéd hogy vérontás legyen a vége. Ismered a népem és a forró fejű harcosokat. *Teszi kezét Gravak vállára.* Tudod jól háború idején mi nem adjuk fel. Nem adjuk fel addig míg nem győzünk vagy ki nem múlunk. És nem akarom hogy népem elvesszen. *Hagyja abba egy pillanatra, de nem hagy sok időt az unatkozásra.*
-Hogy mi mit adhatunk az Ezüstszilánk szövetségnek? Kényes kérdés. Orkok fizikai erőben jeleskednek, és a csatamezőn. De ez nem azt jelenti hogy másra nem képesek. Én azt mondom neked Isuríí Thargodar népem amit fel tud ajánlani az: Esetleges veszélyes környéken, vagy épp kutyaszorítóban mágusaid, tanoncaid védelme. Gondolok itt ork őrjáratra, akik elkísérik embereidet a kijelölt helyre. De talán lenne is más is. Képesek vagyunk építkezni, bányászni, vadászni. Vannak mesterembereink, állattenyésztésben is jeleskedünk ahogy Gravak testvér mondta. Küldhetünk élelmet, és az egyetlen dolog ami a legfontosabb számomra amit adhatok az nem más mint. *Emeli meg a kezét, és fegyvere élét megmarkolva vérezni kezd a tenyere. A tűz fölé tartva kezét, úgy nyújtja a másiknak.* Nem más mint a becsületem, a barátságom, az erőm, és a szövetségem.
*Ő nem csupán a tényeket nézi. Fontos dolgok között van a becsület, a megértés, a kegyelem, és az esély megadása a bizonyításra. Úgy tűnik lezárta a beszélgetést és végleg döntés elé állítja az Ezüst Szilánkok vezérét. Ha szaglása nem csal, és füle is jó újabb vendégek érkeznek.Viszont ez már nem mindenkire tartozik.*
~Orkok? Talán Gwor? Talán az északi veszedelem? ~
//Az ezüstbalhé//
*Bár Gravak menteni próbálja azt, ami talán már menthetetlen. Talán már késő. Hagrar látja hogy a szemben ülő vezért már untatja. Ez viszont őt bosszantja. Nem fogja feleslegesen jártatni a száját, ahhoz túl sokat tart vissza saját stílusából és viselkedéséből. Tudja jól, ha nem tud mondani egy olyan okot, vagy ajánlatot ami nem megfelelő a jeges úrnőnek a tárgyalás értelmét vesztette. Pedig úgy érezte hogy kézben tartja a gyeplőt. Tény hogy a privát csevegés hamar kizökkentette őket a tárgyalásból. Próbált a ő lelkébe látni, elvégre csak úgy ismerheti meg egyik a másikat. De kemény szívű asszony ő, aki nem könnyű megnyerni pláne egy orknak.*
-Nézd! *Vesz egy mély levegőt mellyel saját gőgjét próbálja kifújni.*
-Nem fogok órákat tölteni olyan dologgal aminek nincs értelme. De szerintem mint egy erős klán vezetője magad is így gondolod. Én hívtalak ide, és kérek tőled valamit. Támogatást kérek, egy esetleges ellenséges fellépésnél. Segíts a konfliktusok leküzdésében, és hogy népem tényleg helyet kapjon ezen a földön. Nem akarok azon aggódni mikor törnek ránk a bátyád féle Thargodarok, vagy épp Arthenior őrsége. Nincs még okuk egy ilyen fellépésre, de aki akar az talál, vagy csinál okot. Legutolsó sorban kérnék tőletek katonai támogatást. Tudom hogy nem zsoldosok vagytok, viszont a hatalmatok nagy. Akár mágia terén akár befolyásban. Ahogy a társad is mondta a szó ereje sokkal többet ér mint a fegyver, különben nem találkoztunk volna itt és most. Neked van olyan hatalmad, hogy elsimíts egy ilyen balhét, és megelőzhetnéd hogy vérontás legyen a vége. Ismered a népem és a forró fejű harcosokat. *Teszi kezét Gravak vállára.* Tudod jól háború idején mi nem adjuk fel. Nem adjuk fel addig míg nem győzünk vagy ki nem múlunk. És nem akarom hogy népem elvesszen. *Hagyja abba egy pillanatra, de nem hagy sok időt az unatkozásra.*
-Hogy mi mit adhatunk az Ezüstszilánk szövetségnek? Kényes kérdés. Orkok fizikai erőben jeleskednek, és a csatamezőn. De ez nem azt jelenti hogy másra nem képesek. Én azt mondom neked Isuríí Thargodar népem amit fel tud ajánlani az: Esetleges veszélyes környéken, vagy épp kutyaszorítóban mágusaid, tanoncaid védelme. Gondolok itt ork őrjáratra, akik elkísérik embereidet a kijelölt helyre. De talán lenne is más is. Képesek vagyunk építkezni, bányászni, vadászni. Vannak mesterembereink, állattenyésztésben is jeleskedünk ahogy Gravak testvér mondta. Küldhetünk élelmet, és az egyetlen dolog ami a legfontosabb számomra amit adhatok az nem más mint. *Emeli meg a kezét, és fegyvere élét megmarkolva vérezni kezd a tenyere. A tűz fölé tartva kezét, úgy nyújtja a másiknak.* Nem más mint a becsületem, a barátságom, az erőm, és a szövetségem.
*Ő nem csupán a tényeket nézi. Fontos dolgok között van a becsület, a megértés, a kegyelem, és az esély megadása a bizonyításra. Úgy tűnik lezárta a beszélgetést és végleg döntés elé állítja az Ezüst Szilánkok vezérét. Ha szaglása nem csal, és füle is jó újabb vendégek érkeznek.Viszont ez már nem mindenkire tartozik.*
~Orkok? Talán Gwor? Talán az északi veszedelem? ~
3513. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-22 19:37:11
Üzenet elküldve: 2016-01-22 19:37:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
~Segítsetek megtalálni testvéreim.~ *Fohászkodik a szellemekhez.* ~ Kérlek titeket, mutassátok meg az utat, rátok bízom kihez vezettek. ~
* Harmadik napja hagyta el a füves pusztát, hogy megtalálja népét... A szellemek válaszolnak s egy keleti ösvényre vezetik, s most azon halad, de ezúttal nem egyedül. Egy tucat ork élén masírozik büszkén előre. Köztük egyaránt vannak férfiak és nők, a java felnőtt leszámítva két gyermeket, öregek már nem maradtak... *
-Most hová vezetsz minket? *Kérdi az egyik társa a hirtelen irányváltás miatt.*
-Oda, ahová elrendeltettünk, a szellemek szóltak hozzám.
* Úgy gondolja ez több magyarázatot nem is érdemel. Az erdő elég csendes ma, bár könnyen lehet, hogy az orkok jelenléte az ok, mindenesetre Gworash melle dagad, hogy újra népe élén állhat, mindegyikőjüket ismeri egytől egyik. Egy napja mikor rájuk lelt hamar megörült, de nem erre számított, mikor utoljára elment többen voltak, úgy tűnik a körülmények nem lettek jobbak, de annál nagyobb késztetést kapott, hogy kézbe vegye a helyzetet és elvigye őket egy jobb vidékre. Azt mondta, hogy vezérre lelt, aki egyesítheti népüket hamvaiból. Beszéde oly jól sikerült, hogy nem kellett pár óra és útnak indultak. Azóta haladnak kisebb pihenőkkel mostanáig.
A fák ritkulnak és a napfény nagyobb teret nyer, úgy látszik egy tisztáshoz értek. Ahogy kilép a fák rejtekéből pár alakot vél felfedezni.
Kétség sem fér hozzá, hogy legalább három orkot is lát, s ahogy közelít ismerős arcokat vél felfedezni. Úgy tűnik a szellemek ismét nem hagyták cserben. A többi alak viszont sokkal kevésbé ismerős neki, valószínűleg ők azok akikkel tárgyalni készült Hagrar. Ők már messziről észrevehetőek, a rögtönzött tábortól keletre jelentek meg és haladnak arra felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.01.25 19:19:11, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
//Az ezüstbalhé//
~Segítsetek megtalálni testvéreim.~ *Fohászkodik a szellemekhez.* ~ Kérlek titeket, mutassátok meg az utat, rátok bízom kihez vezettek. ~
* Harmadik napja hagyta el a füves pusztát, hogy megtalálja népét... A szellemek válaszolnak s egy keleti ösvényre vezetik, s most azon halad, de ezúttal nem egyedül. Egy tucat ork élén masírozik büszkén előre. Köztük egyaránt vannak férfiak és nők, a java felnőtt leszámítva két gyermeket, öregek már nem maradtak... *
-Most hová vezetsz minket? *Kérdi az egyik társa a hirtelen irányváltás miatt.*
-Oda, ahová elrendeltettünk, a szellemek szóltak hozzám.
* Úgy gondolja ez több magyarázatot nem is érdemel. Az erdő elég csendes ma, bár könnyen lehet, hogy az orkok jelenléte az ok, mindenesetre Gworash melle dagad, hogy újra népe élén állhat, mindegyikőjüket ismeri egytől egyik. Egy napja mikor rájuk lelt hamar megörült, de nem erre számított, mikor utoljára elment többen voltak, úgy tűnik a körülmények nem lettek jobbak, de annál nagyobb késztetést kapott, hogy kézbe vegye a helyzetet és elvigye őket egy jobb vidékre. Azt mondta, hogy vezérre lelt, aki egyesítheti népüket hamvaiból. Beszéde oly jól sikerült, hogy nem kellett pár óra és útnak indultak. Azóta haladnak kisebb pihenőkkel mostanáig.
A fák ritkulnak és a napfény nagyobb teret nyer, úgy látszik egy tisztáshoz értek. Ahogy kilép a fák rejtekéből pár alakot vél felfedezni.
Kétség sem fér hozzá, hogy legalább három orkot is lát, s ahogy közelít ismerős arcokat vél felfedezni. Úgy tűnik a szellemek ismét nem hagyták cserben. A többi alak viszont sokkal kevésbé ismerős neki, valószínűleg ők azok akikkel tárgyalni készült Hagrar. Ők már messziről észrevehetőek, a rögtönzött tábortól keletre jelentek meg és haladnak arra felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.01.25 19:19:11, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
3512. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-22 14:53:36
Üzenet elküldve: 2016-01-22 14:53:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Na az már rögtön jobban tetszik a mágusnak, amilyen módon Hagrar szeretné megszerezni a földterületet maguknak, így mikor végigmondja ezen részét a beszédének, párszor elégedetten bólint. Lewonor mondandójában is van valami, egyik törzs vagy szövetség sem tart meg olyan tagot, aki nem szolgál rá, és nem végzi el a rá bízott feladatokat. Lewonor lényegében bocsánat kérése mélységesen megdöbbenti még akkor is, ha arcán ezeket a jeleket nem mutatja.*
~Ha kiismered vezéred jellemét, és tanulsz belőle, jó és bölcs hadvezér lehetsz.~
-Hát... bizonyára nem lehetett kellemes. *mondja a mágus, bár kissé furának, afféle jó kifogásnak tűnik Lewonor beszéde, de az is valami, hogy egy ilyen kaliberű ork elnézést kér, így lényegében Worenth a maga részéről ezt elfogadja. Az meg különösen jó, hogy az orkok részéről Hagrar kezében van a döntés joga, mert fordított esetben bizonyára hamarabb véget ért volna ez a kis diplomácia, mint gondolnák. Egyébként a legfőbb döntő szó egyértelműen a mágusnőé lesz, bár ezzel bizonyára az orkok is teljesen tisztában vannak. Lewonor ha az élelem miatt aggódik, akkor hihet a szilánkok vezetőjének, hiszen élelem akad bőven még akkor is, ha az orkok mázsaszámra eszik a húsokat.*
-Nem fűt a harci kedv Lewonor hadvezér. *teszi még hozzá Isurii szavai után.* -Békekedvelő ember vagyok, aki hisz abban, hogy a szavak erősebbek lehetnek bármilyen fegyvernél.
*Na igen, ez Worenth Yosden naivitása, tudja ezt ő saját magáról is, viszont ilyen ember... igyekszik a bölcsességből meríteni, mintsem a haragból, vagy esetleg a bosszúvágyból. Ezután Isurii szavaira magában elmosolyodik, ugyanis keménynek tűnik igen, de itt az is nagy kérdés, hogy mit tudnak nekik adni az orkok? És talán érdemes lesz átgondolni a választ, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy a szilánkok rászorulnak az orkok fizikai erejére, és kemény harcias fellépésükre. Ha Hagrar igazán felkészült erre a kis beszélgetésre, akkor számítania kell erre a kérdésre.*
-Ahogyan Úrnőm mondja, a mágusokban nem szabad zsoldosokat látnotok Hagrar vezér. Akadnak olyan mágusok, akik pusztításra használják az általuk birtokolt tudást, és szemrebbenés nélkül villámcsapással sújtanak le, vagy felperzselik ellenlábasaikat, esetleg egy nagy földrengéssel a földdel teszik egyenlővé az otthonokat. De mi nem ezt az irányvonalat képviseljük.
*Ennyit tesz csupán hozzá Isurii mondandóihoz, legfőképpen azért, hogy ne üljön kukán, és érzékeltesse Úrnőjével, hogy teljes mértékben kiáll mellette, és támogatja. Na meg az az igazság, hogy Isurii olyan jól beszél, hogy ehhez sok mindent nem kell hozzáfűzni... szükségtelen. Szóval ha az orkok ilyen kaliberű mágusokat keresnek, akkor másokkal kell felvenni a kapcsolatot. Roppant kíváncsian várja Hagrar beszédét, és azt, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége... bár van egy sejtése.*
A hozzászólás írója (Worenth Yosden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.22 14:56:58
//Az ezüstbalhé//
*Na az már rögtön jobban tetszik a mágusnak, amilyen módon Hagrar szeretné megszerezni a földterületet maguknak, így mikor végigmondja ezen részét a beszédének, párszor elégedetten bólint. Lewonor mondandójában is van valami, egyik törzs vagy szövetség sem tart meg olyan tagot, aki nem szolgál rá, és nem végzi el a rá bízott feladatokat. Lewonor lényegében bocsánat kérése mélységesen megdöbbenti még akkor is, ha arcán ezeket a jeleket nem mutatja.*
~Ha kiismered vezéred jellemét, és tanulsz belőle, jó és bölcs hadvezér lehetsz.~
-Hát... bizonyára nem lehetett kellemes. *mondja a mágus, bár kissé furának, afféle jó kifogásnak tűnik Lewonor beszéde, de az is valami, hogy egy ilyen kaliberű ork elnézést kér, így lényegében Worenth a maga részéről ezt elfogadja. Az meg különösen jó, hogy az orkok részéről Hagrar kezében van a döntés joga, mert fordított esetben bizonyára hamarabb véget ért volna ez a kis diplomácia, mint gondolnák. Egyébként a legfőbb döntő szó egyértelműen a mágusnőé lesz, bár ezzel bizonyára az orkok is teljesen tisztában vannak. Lewonor ha az élelem miatt aggódik, akkor hihet a szilánkok vezetőjének, hiszen élelem akad bőven még akkor is, ha az orkok mázsaszámra eszik a húsokat.*
-Nem fűt a harci kedv Lewonor hadvezér. *teszi még hozzá Isurii szavai után.* -Békekedvelő ember vagyok, aki hisz abban, hogy a szavak erősebbek lehetnek bármilyen fegyvernél.
*Na igen, ez Worenth Yosden naivitása, tudja ezt ő saját magáról is, viszont ilyen ember... igyekszik a bölcsességből meríteni, mintsem a haragból, vagy esetleg a bosszúvágyból. Ezután Isurii szavaira magában elmosolyodik, ugyanis keménynek tűnik igen, de itt az is nagy kérdés, hogy mit tudnak nekik adni az orkok? És talán érdemes lesz átgondolni a választ, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy a szilánkok rászorulnak az orkok fizikai erejére, és kemény harcias fellépésükre. Ha Hagrar igazán felkészült erre a kis beszélgetésre, akkor számítania kell erre a kérdésre.*
-Ahogyan Úrnőm mondja, a mágusokban nem szabad zsoldosokat látnotok Hagrar vezér. Akadnak olyan mágusok, akik pusztításra használják az általuk birtokolt tudást, és szemrebbenés nélkül villámcsapással sújtanak le, vagy felperzselik ellenlábasaikat, esetleg egy nagy földrengéssel a földdel teszik egyenlővé az otthonokat. De mi nem ezt az irányvonalat képviseljük.
*Ennyit tesz csupán hozzá Isurii mondandóihoz, legfőképpen azért, hogy ne üljön kukán, és érzékeltesse Úrnőjével, hogy teljes mértékben kiáll mellette, és támogatja. Na meg az az igazság, hogy Isurii olyan jól beszél, hogy ehhez sok mindent nem kell hozzáfűzni... szükségtelen. Szóval ha az orkok ilyen kaliberű mágusokat keresnek, akkor másokkal kell felvenni a kapcsolatot. Roppant kíváncsian várja Hagrar beszédét, és azt, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége... bár van egy sejtése.*
A hozzászólás írója (Worenth Yosden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.22 14:56:58
3511. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-22 12:21:26
Üzenet elküldve: 2016-01-22 12:21:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Az orokok hierarchikus belső vitája véleménye szerint abban a pillanatban megkezdődött, hogy a hadvezér külön útra indította a beszélgetés fonalát, de nem az ő dolga ezt lerendezni itt és most, sőt ami azt illeti igen kevéssé érdekli. Örülne ha nem is rabolnák ezzel az idejét. Igen szép kezdése volt ennek a tárgyalásnak, de most egyre kevésbé érti miért is vannak ők most itt. Nem kérdezte Gravakot arról miért morcos, nem releváns a megbeszélés szempontjából, hiszen a döntés végső soron nem az ő kezében van. Vagy mégis? Ezt egymást közt kell tisztázniuk Hagrarral, Isu ennyiből is levonta a saját következtetéseit.
Az általános sallangok kezdik untatni, a beszélgetés témája ellebeg a fejük felett az általánosságok üres felhőiben.*
-Szerencséd akkor havdezér, hogy a környék bővelkedik vadakban, nincs miért harcolnod.
*Zárja a maga részéről, de hiába erőlködik a Lewonorba folytani a szót.*
-Kétlem, hogy Worenth mester arra buzdított volna, hogy fordulj velünk szembe. Remélem lesz alkalmad némi tapasztalatot szerezni a szavak terén is Lewonor Gravak, mielőtt harcosaidat nekivezényled az ellennek.
*Szavai inkább a vezérnek szólnak, hiszen ő jobb eséllyel elérti Isu célzásait, mint a tőle egyszerűbb gondolkozású másik. Elpillant a harmadik ork felé is, de úgy tűnik ő nem szeretné egyelőre tovább bonyolítani a helyzetet.*
-Nem állunk harcban senkivel, ezek szerint nincs hát mibe bevonjunk titeket.
*Mondja szinte végszóra a nő, de testtartása nem árulkodik arról, hogy indulni készülne. Kényelmesen ücsörög, kezeit összekulcsolva, könyökeit térdein támasztva.*
-Egyre kevésbé látom miről akarjátok meggyőzni a Szövetséget Hagrar. Te nem kértél tőlem mást, csak elfogadást, békét. A hadvezéred azt várja, hogy bevonjunk benneteket saját harcainkba, illetve arról beszél, ha jól értem, hogy földért, vadért készek lesztek megküzdeni. Melyikőtöket tekintsem a törzsetek szószólójának?
*Érezhető rajta némi változás. Érkezésekor azt feltételezte, hogy érdemes lehet komolyan venni az őt felkereső orkok vezetőjét, ám most nincs benne feszültség, már csak pusztán türelmetlen. Számos tennivalója akad, de az nem tartozik alapvető feladatkörébe, hogy egy ilyen tárgyaláson ehhez hasonló kérdéseket tisztáztasson. Úgy hitte ez már nem lehet kérdés, ha elé állnak, de persze ő sem tévedhetetlen. Messze nem az...*
-Ahogy Worenth mester is mondta, bár nagy mértékben jelen van az általunk képzett mágusok tantervében a gyakorlati órák száma, első sorban nem azért, hogy puszta földi javakért zsoldosként harcba lehessen őket küldeni. Első sorban más területen, merőben más eszközökkel küzdhetünk ha egységes álláspontotoknak szabad tekintenem korábbi szavaid Hagrar. *Inkább kérdés ez utóbbi mondata.*
-De egyelőre nem látom mit tudna nekünk ezért cserébe adni a Tűzdal.
Tán főnixmadár módjára születik újjá neve alatt az ork faj, de ha így is van, egyelőre még hamvaiban fészket rakó csupasz kis fióka csupán.
*Tárja szét eddig összekulcsolt kezeit kissé tehetetlennek érezve magát.*
~...leginkább valóban időre és biztonságra van ahhoz szüksége, hogy egy óvó szárny alatt megerősödhessen.~
//Az ezüstbalhé//
*Az orokok hierarchikus belső vitája véleménye szerint abban a pillanatban megkezdődött, hogy a hadvezér külön útra indította a beszélgetés fonalát, de nem az ő dolga ezt lerendezni itt és most, sőt ami azt illeti igen kevéssé érdekli. Örülne ha nem is rabolnák ezzel az idejét. Igen szép kezdése volt ennek a tárgyalásnak, de most egyre kevésbé érti miért is vannak ők most itt. Nem kérdezte Gravakot arról miért morcos, nem releváns a megbeszélés szempontjából, hiszen a döntés végső soron nem az ő kezében van. Vagy mégis? Ezt egymást közt kell tisztázniuk Hagrarral, Isu ennyiből is levonta a saját következtetéseit.
Az általános sallangok kezdik untatni, a beszélgetés témája ellebeg a fejük felett az általánosságok üres felhőiben.*
-Szerencséd akkor havdezér, hogy a környék bővelkedik vadakban, nincs miért harcolnod.
*Zárja a maga részéről, de hiába erőlködik a Lewonorba folytani a szót.*
-Kétlem, hogy Worenth mester arra buzdított volna, hogy fordulj velünk szembe. Remélem lesz alkalmad némi tapasztalatot szerezni a szavak terén is Lewonor Gravak, mielőtt harcosaidat nekivezényled az ellennek.
*Szavai inkább a vezérnek szólnak, hiszen ő jobb eséllyel elérti Isu célzásait, mint a tőle egyszerűbb gondolkozású másik. Elpillant a harmadik ork felé is, de úgy tűnik ő nem szeretné egyelőre tovább bonyolítani a helyzetet.*
-Nem állunk harcban senkivel, ezek szerint nincs hát mibe bevonjunk titeket.
*Mondja szinte végszóra a nő, de testtartása nem árulkodik arról, hogy indulni készülne. Kényelmesen ücsörög, kezeit összekulcsolva, könyökeit térdein támasztva.*
-Egyre kevésbé látom miről akarjátok meggyőzni a Szövetséget Hagrar. Te nem kértél tőlem mást, csak elfogadást, békét. A hadvezéred azt várja, hogy bevonjunk benneteket saját harcainkba, illetve arról beszél, ha jól értem, hogy földért, vadért készek lesztek megküzdeni. Melyikőtöket tekintsem a törzsetek szószólójának?
*Érezhető rajta némi változás. Érkezésekor azt feltételezte, hogy érdemes lehet komolyan venni az őt felkereső orkok vezetőjét, ám most nincs benne feszültség, már csak pusztán türelmetlen. Számos tennivalója akad, de az nem tartozik alapvető feladatkörébe, hogy egy ilyen tárgyaláson ehhez hasonló kérdéseket tisztáztasson. Úgy hitte ez már nem lehet kérdés, ha elé állnak, de persze ő sem tévedhetetlen. Messze nem az...*
-Ahogy Worenth mester is mondta, bár nagy mértékben jelen van az általunk képzett mágusok tantervében a gyakorlati órák száma, első sorban nem azért, hogy puszta földi javakért zsoldosként harcba lehessen őket küldeni. Első sorban más területen, merőben más eszközökkel küzdhetünk ha egységes álláspontotoknak szabad tekintenem korábbi szavaid Hagrar. *Inkább kérdés ez utóbbi mondata.*
-De egyelőre nem látom mit tudna nekünk ezért cserébe adni a Tűzdal.
Tán főnixmadár módjára születik újjá neve alatt az ork faj, de ha így is van, egyelőre még hamvaiban fészket rakó csupasz kis fióka csupán.
*Tárja szét eddig összekulcsolt kezeit kissé tehetetlennek érezve magát.*
~...leginkább valóban időre és biztonságra van ahhoz szüksége, hogy egy óvó szárny alatt megerősödhessen.~
3510. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-22 12:10:05
Üzenet elküldve: 2016-01-22 12:10:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Shaia Siarra//
*Ő lenne az utolsó, ki fajtájukat bármivel is megkritizálná, vagy kinevetné. Mindenki elfogultabb a saját vérével, Amine pedig ráadásul évekig csak a sajátjaival lépett kapcsolatba, na meg, ha a szükség úgy hozta a szomszédos királyság törpéivel. Így az, hogy valaki parancsba adta volna ezt a másiknak, főleg azért, hogy nevetség tárgyává tegye, még csak fel sem merül a hószínű tincsek alatt. Nagy felháborodásban is törne ki, ha egy sötételf nőstényt valaki így megpróbálna megalázni.
Ahogy sejtette, az valóban észre sem veszi a közeledtét, így az ág elroppantásának erejéig, még meg is áll. Otthon az effajta figyelmetlenség már halálos hiba lenne, de ő most az utolsó, aki bárki felett ítélkezhetne. Ő is elkövetett nemrég egy elég fájdalmas hibát.
A szúrós pillantást látva nem bír elfojtani egy önelégült mosolyt. Ő is hasonlóképpen reagálna, ezek szerint nem egy túlszelídített fajtársnőjével hozta össze a sors. Bár ezt talán még bölcsebb lenne nem elkiabálnia, hisz nem véletlenül vetemedett arra, hogy ellátogasson ide a tisztásra.
Minden mozdulatra kiélezett, ahogy a nőszemély kezei mozdulnak, ő már követi is a szemeivel. Fejében akaratlanul is lehetséges megoldások kezdenek kirajzolódni, hogy mit fog csinálni, ha a másik a támadás mellett döntene. Már ugrásra is kész, pedig látszólag még mindig csak kíváncsian nézelődik. Kár, hogy amit lát, illetve eddig látott ebből a tisztásból, az kicsit sincs kedvére. A hely egyáltalán nem azt a hangulatot adja át, amire neki lenne szüksége a meditációhoz.
Az érkező választ hallva értetlenül pislog. Hall valamit a hangjában, ami miatt elbizonytalanodik, hogy a nő vajon komolyan gondolja, vagy csak szórakozik vele, így inkább jobbnak látja nem válaszolni a kérdésre, pusztán csak kicsit oldalra billenti értetlenül a fejét. Talán jobb is, hogy annak csak ezek hagyták el végül a száját. A kis nőstényke egyáltalán nem szokott hozzá a sértegetésekhez, főleg nem amik a családra vonatkoznak, de így csak értetlenül áll, kíváncsian szemlélve az idegent. A következő kérdések simítanak csak az arcvonásain. Leskelődni? Eddig teljesen abban a hitben volt, hogy a másik nem vette őt észre addig, amíg ő úgy nem akarta, de akkor honnan tudhatná, hogy pár percig figyelte. Nem megfigyelés céljából, egyszerűen csak arra várt, hogy mikor megy már el, de ez persze már csak részletkérdés.*
- Ne képzelj túl sokat magadról, nem utánad leskelődtem, pusztán csak úgy hallottam, hogy az itteniek ide járnak, ha meditálni akarnak. *Senki sem küldte rá, sem megfigyelés, sem gyilkolás céljából, neki pedig jobb elfoglaltsága is van annál, minthogy mások után mászkáljon, csak hogy figyelhesse őket. Egyszerűen csak neki is itt van dolga, és kész, még ha ez esetleg csorba is lenne az előtte álló önbecsülésén.*
- Amine. *Válaszolja meg végül kurtán. Még semmit nem tett, ami miatt titokban kellene tartania a nevét, bár családnevéről még hallgat, de csak mert még fogalma sincs, hogy az előtte álló hova valósi.* És te ki vagy?
*Ő lenne az utolsó, ki fajtájukat bármivel is megkritizálná, vagy kinevetné. Mindenki elfogultabb a saját vérével, Amine pedig ráadásul évekig csak a sajátjaival lépett kapcsolatba, na meg, ha a szükség úgy hozta a szomszédos királyság törpéivel. Így az, hogy valaki parancsba adta volna ezt a másiknak, főleg azért, hogy nevetség tárgyává tegye, még csak fel sem merül a hószínű tincsek alatt. Nagy felháborodásban is törne ki, ha egy sötételf nőstényt valaki így megpróbálna megalázni.
Ahogy sejtette, az valóban észre sem veszi a közeledtét, így az ág elroppantásának erejéig, még meg is áll. Otthon az effajta figyelmetlenség már halálos hiba lenne, de ő most az utolsó, aki bárki felett ítélkezhetne. Ő is elkövetett nemrég egy elég fájdalmas hibát.
A szúrós pillantást látva nem bír elfojtani egy önelégült mosolyt. Ő is hasonlóképpen reagálna, ezek szerint nem egy túlszelídített fajtársnőjével hozta össze a sors. Bár ezt talán még bölcsebb lenne nem elkiabálnia, hisz nem véletlenül vetemedett arra, hogy ellátogasson ide a tisztásra.
Minden mozdulatra kiélezett, ahogy a nőszemély kezei mozdulnak, ő már követi is a szemeivel. Fejében akaratlanul is lehetséges megoldások kezdenek kirajzolódni, hogy mit fog csinálni, ha a másik a támadás mellett döntene. Már ugrásra is kész, pedig látszólag még mindig csak kíváncsian nézelődik. Kár, hogy amit lát, illetve eddig látott ebből a tisztásból, az kicsit sincs kedvére. A hely egyáltalán nem azt a hangulatot adja át, amire neki lenne szüksége a meditációhoz.
Az érkező választ hallva értetlenül pislog. Hall valamit a hangjában, ami miatt elbizonytalanodik, hogy a nő vajon komolyan gondolja, vagy csak szórakozik vele, így inkább jobbnak látja nem válaszolni a kérdésre, pusztán csak kicsit oldalra billenti értetlenül a fejét. Talán jobb is, hogy annak csak ezek hagyták el végül a száját. A kis nőstényke egyáltalán nem szokott hozzá a sértegetésekhez, főleg nem amik a családra vonatkoznak, de így csak értetlenül áll, kíváncsian szemlélve az idegent. A következő kérdések simítanak csak az arcvonásain. Leskelődni? Eddig teljesen abban a hitben volt, hogy a másik nem vette őt észre addig, amíg ő úgy nem akarta, de akkor honnan tudhatná, hogy pár percig figyelte. Nem megfigyelés céljából, egyszerűen csak arra várt, hogy mikor megy már el, de ez persze már csak részletkérdés.*
- Ne képzelj túl sokat magadról, nem utánad leskelődtem, pusztán csak úgy hallottam, hogy az itteniek ide járnak, ha meditálni akarnak. *Senki sem küldte rá, sem megfigyelés, sem gyilkolás céljából, neki pedig jobb elfoglaltsága is van annál, minthogy mások után mászkáljon, csak hogy figyelhesse őket. Egyszerűen csak neki is itt van dolga, és kész, még ha ez esetleg csorba is lenne az előtte álló önbecsülésén.*
- Amine. *Válaszolja meg végül kurtán. Még semmit nem tett, ami miatt titokban kellene tartania a nevét, bár családnevéről még hallgat, de csak mert még fogalma sincs, hogy az előtte álló hova valósi.* És te ki vagy?
3509. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-22 11:05:48
Üzenet elküldve: 2016-01-22 11:05:48
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Kissé felkavarta a kedélyeket. Erre talán számítani is lehetett volna, sajnos az ő nyers stílusa nem olyan emelkedett mint vezére szavai és nem is olyan kiforrott mint a mágusok mondandója. Hatalmas szakadék tátong a két oldal között, és hogy ezt áthidalják Gravak kivételesen olyasmire kényszerül amit egy ork ritkán tesz. Végiggondolja mit is akar, vagy akart mondani. Nehéz egy folyamat, de csak megbirkózik vele.*
-Igen, ha valaki gyenge azt meg kell erősítenünk. De vannak bizonyos dolgok amiket elvárunk egy harcostól. Kevesen vagyunk és ezen nem akarunk tovább rontani, de az erőt nem adják ingyen és még nem született olyan törzs a földön aki ne kergette volna el az alkalmatlan tagokat, legyen az mágusszövetség vagy farkasfalka. *Mondja, majd lassan át is tér a következő témára ami úgy tűnik nehezebb lesz mint az előző. Jóval nehezebb. Hiába, talán nem ártott volna egyértelműbben megfogalmaznia a gondolatait. De ahhoz meg gondolkodnia kellett volna ami nem az erőssége. Benne az ötletek is, ha vannak akkor csak úgy a felszínre jönnek, sosem szokta őket erőltetni.*
-Elnézésüket kérem. *Böki ki végül és kissé oldalra pillant. Meghajolni nem akar, de valami módon el kell ismernie, hogy hibázott.*
-Volt egy rossz reggelem egy erdei boszorkány fogságában, aki belőlem meg egy rakás rakás emberből... *Természetesen magát teszi előbbre hisz számára ez volt a sérelmes. A többi áldozat annyira nem érdekli.* ...akart nagyobb "takarót" varrni és ezt nehezen fogom elfelejteni. Ezért elnézést ha ellenséges voltam, ám a döntő szó továbbra is Hagrar kezében van és én nem fogom megkérdőjelezni a döntését.
*Óh, dehogynem fogja, hiszen már tett hasonlót. Ám sosem azért, hogy feltüzelje inkább, hogy visszafogja a nagyvezért.*
-Az orkok tudnak békében élni a külvilággal. Ezt magam is jól tudom, hisz évekig nyugodtan megvoltam a saját földemen. Ám ehhez élelem kell, és állatok amiket télen levághatunk, területek, amiket még nem ural az ember és erős harcosok, hogy megvédjük magunkat. *Persze akkor sem válnának nebáncsvirágokká, de pofozkodás nagy részét elintéznék egymás közt.*
-Ameddig ezek nincsenek meg addig az orkok harcolni fognak. Ám sajnos mi még ehhez is kevesen vagyunk. A környéken számtalan hatalmas ellenfél található, és nem vagyunk elég erősek, hogy szembeforduljunk velük. Látom magát is fűti a harci kedv Woreth mester, de bárhogy is győzköd engem, mi akkor sem kívánunk önökkel szembefordulni. *Talán, ha hordában érkeztek volna, megkísérelnék elfoglalni a vashegyet, ahogy nyilván a Thargok is elfoglalták volna Artheniort ha tehették volna. De ez messze nincs így.*
-Óvatosnak kell lennünk. Ezért a helyett, hogy konfliktusokat idéznénk. Olyanokat keresünk akik hajlandóak bevonni a harcaikba, és akik elfogadnak minket mint élőlényeket akik ezt a földet tapossák.
*Visszanéz Hagrar vezérre, nem egészen tudja jól mondta e a dolgokat. Kettejük közül ő az aki a ért a szavakhoz, és talán jobb is lett volna, hagyni, hogy egyedül tárgyaljon a dologról. Ám most már késő ehhez, neki kell valamit kitalálnia, különben ez az első tárgyalásuk könnyen lehet az utolsó is.*
//Az ezüstbalhé//
*Kissé felkavarta a kedélyeket. Erre talán számítani is lehetett volna, sajnos az ő nyers stílusa nem olyan emelkedett mint vezére szavai és nem is olyan kiforrott mint a mágusok mondandója. Hatalmas szakadék tátong a két oldal között, és hogy ezt áthidalják Gravak kivételesen olyasmire kényszerül amit egy ork ritkán tesz. Végiggondolja mit is akar, vagy akart mondani. Nehéz egy folyamat, de csak megbirkózik vele.*
-Igen, ha valaki gyenge azt meg kell erősítenünk. De vannak bizonyos dolgok amiket elvárunk egy harcostól. Kevesen vagyunk és ezen nem akarunk tovább rontani, de az erőt nem adják ingyen és még nem született olyan törzs a földön aki ne kergette volna el az alkalmatlan tagokat, legyen az mágusszövetség vagy farkasfalka. *Mondja, majd lassan át is tér a következő témára ami úgy tűnik nehezebb lesz mint az előző. Jóval nehezebb. Hiába, talán nem ártott volna egyértelműbben megfogalmaznia a gondolatait. De ahhoz meg gondolkodnia kellett volna ami nem az erőssége. Benne az ötletek is, ha vannak akkor csak úgy a felszínre jönnek, sosem szokta őket erőltetni.*
-Elnézésüket kérem. *Böki ki végül és kissé oldalra pillant. Meghajolni nem akar, de valami módon el kell ismernie, hogy hibázott.*
-Volt egy rossz reggelem egy erdei boszorkány fogságában, aki belőlem meg egy rakás rakás emberből... *Természetesen magát teszi előbbre hisz számára ez volt a sérelmes. A többi áldozat annyira nem érdekli.* ...akart nagyobb "takarót" varrni és ezt nehezen fogom elfelejteni. Ezért elnézést ha ellenséges voltam, ám a döntő szó továbbra is Hagrar kezében van és én nem fogom megkérdőjelezni a döntését.
*Óh, dehogynem fogja, hiszen már tett hasonlót. Ám sosem azért, hogy feltüzelje inkább, hogy visszafogja a nagyvezért.*
-Az orkok tudnak békében élni a külvilággal. Ezt magam is jól tudom, hisz évekig nyugodtan megvoltam a saját földemen. Ám ehhez élelem kell, és állatok amiket télen levághatunk, területek, amiket még nem ural az ember és erős harcosok, hogy megvédjük magunkat. *Persze akkor sem válnának nebáncsvirágokká, de pofozkodás nagy részét elintéznék egymás közt.*
-Ameddig ezek nincsenek meg addig az orkok harcolni fognak. Ám sajnos mi még ehhez is kevesen vagyunk. A környéken számtalan hatalmas ellenfél található, és nem vagyunk elég erősek, hogy szembeforduljunk velük. Látom magát is fűti a harci kedv Woreth mester, de bárhogy is győzköd engem, mi akkor sem kívánunk önökkel szembefordulni. *Talán, ha hordában érkeztek volna, megkísérelnék elfoglalni a vashegyet, ahogy nyilván a Thargok is elfoglalták volna Artheniort ha tehették volna. De ez messze nincs így.*
-Óvatosnak kell lennünk. Ezért a helyett, hogy konfliktusokat idéznénk. Olyanokat keresünk akik hajlandóak bevonni a harcaikba, és akik elfogadnak minket mint élőlényeket akik ezt a földet tapossák.
*Visszanéz Hagrar vezérre, nem egészen tudja jól mondta e a dolgokat. Kettejük közül ő az aki a ért a szavakhoz, és talán jobb is lett volna, hagyni, hogy egyedül tárgyaljon a dologról. Ám most már késő ehhez, neki kell valamit kitalálnia, különben ez az első tárgyalásuk könnyen lehet az utolsó is.*
3508. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-22 10:42:01
Üzenet elküldve: 2016-01-22 10:42:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Amine//
*Shaiai csak áll a tisztás közepén lévő kis dombocska tetején és a külvilág felé határozottan azt a képet mutatja, hogy ő aztán az égvilágon semmit sem csinál itt. Az őt néző sötételf nőcske, aki a nagy koncentrálásban még nem vett észre joggal hiheti azt, hogy ilyen helyzetben nem forognak az elme fogaskerekei és csak a fej kiürítése folyik nagy buzgalommal. Egyesek esetleg hülye vicceket sütnének el arról, hogy hiába gyorsak a sötételfek, csak a lábuk az, a fejük már kevésbé, azért kell szegény Shaiának így a tisztás közepén állnia. A vadabb fantáziájúak esetleg azt is beleképzelhetnék a szituációba, hogy valami úr vagy úrnő parancsolta meg neki, hogy büntetésből egészen naplementéig álljon itt, hogy minden járókelő jól kiröhöghesse. Az igazság viszont az, hogy agyának fogaskerekei nagyon is dolgoznak, azon töri a fejét, hogy merre kell elinduljon, hogy a lehető legrövidebb és egyben legbiztonságosabb úton elérje a következő úti célt az ő fejben létező kis térképén. A térkép drága dolog, így neki csak a fejében van egy, valószínűleg nem is túl pontos, de itt-ott hasznos kiegészítésekkel ellátott darab. A felé közeledő, de egyáltalán nem lopakodó nőstényt tényleg csak akkor veszi észre, amikor már az is nagyon, de nagyon akarja, azaz a direkt elreccsentett faág utolsó jajjkiáltásának pillanatában. Akkor gyorsan az új jövevény felé fordul és egy szúrós pillantást küld felé.*
~Legalább nem valami ocsmány, bűzös ork. Ki nem állhatom őket, nem is tudom mi lenne velem, ha orknak születek. Un-do-rí-tó!~
*Már az orkság gondolatától is koszosnak és hájasnak érzi magát, ezt a két dolgot pedig a lehető legkevésbé szeretné magáról is elmondhatónak tudni. Hát hogy nézne akkor ki? Néha így is túl sokat nézegeti magát az egyik fogadó szobáinak tükrében, hogy észrevegye, ha véletlenül magára szedett egy kis felesleget. Nem olyan fiatal már, vigyáznia kell tehát az alakjára.
Ösztönösen a combjára szíjazott dobótőrökért nyúl, mert nem tudja, mi a fenét akarhat tőle a másik. Ha rosszat, akkor Amine felkészülhet arra, hogy Shaia nem fogja olcsón adni a szép, feszes bőrét. Persze az, hogy a másik nő is, sötételf is némileg javít a helyzeten, talán nem lesz nagy baj.*
- Üdv! *Visszabiccent, aztán szúrós tekintettel méregeti tovább Aminet. A következő kérdésre elég elképedt arcot vág, rögtön azt hiszi, hogy a másik gúnyolódik rajta. Meg kell hagyni, ez elég könnyedén elképzelhető, lévén Shaiai már tényleg hosszú percek óta áll ugyanott, a tiszás kellős közepén.*
~Meditál állva az...!~
*Már mondaná is, hogy Amine melyik és milyen foglalkozású családtagja meditál állva, a tisztás közepén, aztán végül mégis meggondolja magát. Hallotta valahol, hogy nem muszáj ám minden ilyen megszólalást halálos támadásnak venni, meg lehet birkózni ezekkel anélkül is, hogy kikaparnánk a megszólaló szemét.*
- Az, új. *Elveszi a kezét a combjaira szíjazott dobótőröktől és a csípőjére teszi, ebben a pózban mered számonkérően a másikra.*
- Még nem hallottál róla? *Kérdezi kissé lesajnálóan.*
- Na és miért leskelődsz utánam? Így tetszem? És különben is, k vagy te? *Ha szépen fel tudná vonni a szemöldökét, akkor most megtenné, de tudja, hogy ez nem megy neki olyan szól, néha például csak mind a kettőt egyszerre sikerül, úgyhogy letesz a dologról. A szemeiből azért kiolvasható, hogy tényleg érdekli, mi a fészkes fenét keres itt a másik sötételf.*
*Shaiai csak áll a tisztás közepén lévő kis dombocska tetején és a külvilág felé határozottan azt a képet mutatja, hogy ő aztán az égvilágon semmit sem csinál itt. Az őt néző sötételf nőcske, aki a nagy koncentrálásban még nem vett észre joggal hiheti azt, hogy ilyen helyzetben nem forognak az elme fogaskerekei és csak a fej kiürítése folyik nagy buzgalommal. Egyesek esetleg hülye vicceket sütnének el arról, hogy hiába gyorsak a sötételfek, csak a lábuk az, a fejük már kevésbé, azért kell szegény Shaiának így a tisztás közepén állnia. A vadabb fantáziájúak esetleg azt is beleképzelhetnék a szituációba, hogy valami úr vagy úrnő parancsolta meg neki, hogy büntetésből egészen naplementéig álljon itt, hogy minden járókelő jól kiröhöghesse. Az igazság viszont az, hogy agyának fogaskerekei nagyon is dolgoznak, azon töri a fejét, hogy merre kell elinduljon, hogy a lehető legrövidebb és egyben legbiztonságosabb úton elérje a következő úti célt az ő fejben létező kis térképén. A térkép drága dolog, így neki csak a fejében van egy, valószínűleg nem is túl pontos, de itt-ott hasznos kiegészítésekkel ellátott darab. A felé közeledő, de egyáltalán nem lopakodó nőstényt tényleg csak akkor veszi észre, amikor már az is nagyon, de nagyon akarja, azaz a direkt elreccsentett faág utolsó jajjkiáltásának pillanatában. Akkor gyorsan az új jövevény felé fordul és egy szúrós pillantást küld felé.*
~Legalább nem valami ocsmány, bűzös ork. Ki nem állhatom őket, nem is tudom mi lenne velem, ha orknak születek. Un-do-rí-tó!~
*Már az orkság gondolatától is koszosnak és hájasnak érzi magát, ezt a két dolgot pedig a lehető legkevésbé szeretné magáról is elmondhatónak tudni. Hát hogy nézne akkor ki? Néha így is túl sokat nézegeti magát az egyik fogadó szobáinak tükrében, hogy észrevegye, ha véletlenül magára szedett egy kis felesleget. Nem olyan fiatal már, vigyáznia kell tehát az alakjára.
Ösztönösen a combjára szíjazott dobótőrökért nyúl, mert nem tudja, mi a fenét akarhat tőle a másik. Ha rosszat, akkor Amine felkészülhet arra, hogy Shaia nem fogja olcsón adni a szép, feszes bőrét. Persze az, hogy a másik nő is, sötételf is némileg javít a helyzeten, talán nem lesz nagy baj.*
- Üdv! *Visszabiccent, aztán szúrós tekintettel méregeti tovább Aminet. A következő kérdésre elég elképedt arcot vág, rögtön azt hiszi, hogy a másik gúnyolódik rajta. Meg kell hagyni, ez elég könnyedén elképzelhető, lévén Shaiai már tényleg hosszú percek óta áll ugyanott, a tiszás kellős közepén.*
~Meditál állva az...!~
*Már mondaná is, hogy Amine melyik és milyen foglalkozású családtagja meditál állva, a tisztás közepén, aztán végül mégis meggondolja magát. Hallotta valahol, hogy nem muszáj ám minden ilyen megszólalást halálos támadásnak venni, meg lehet birkózni ezekkel anélkül is, hogy kikaparnánk a megszólaló szemét.*
- Az, új. *Elveszi a kezét a combjaira szíjazott dobótőröktől és a csípőjére teszi, ebben a pózban mered számonkérően a másikra.*
- Még nem hallottál róla? *Kérdezi kissé lesajnálóan.*
- Na és miért leskelődsz utánam? Így tetszem? És különben is, k vagy te? *Ha szépen fel tudná vonni a szemöldökét, akkor most megtenné, de tudja, hogy ez nem megy neki olyan szól, néha például csak mind a kettőt egyszerre sikerül, úgyhogy letesz a dologról. A szemeiből azért kiolvasható, hogy tényleg érdekli, mi a fészkes fenét keres itt a másik sötételf.*
3507. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-22 06:02:29
Üzenet elküldve: 2016-01-22 06:02:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Rosszalló tekintettel pillant a két privát beszélgetőre. Nem szereti ha úgymond félbeszakítják a beszélgetést, és a tárgyaló fél nem arra koncentrál amire kéne.*
-Jól sejted mágus. Lewonor valószínűleg úgy érti, hogy a fiatal harcosokat fegyelemmel, és szigorral keményíti meg. A föld lényeges. Viszont ezt idővel szeretnénk az itteni törvények szerint megszerezni. De ha nem ad rá senki se okot, harcolni nem fogunk az itteni népek ellen. ~ Komolyan mondom, de nem komolyan gondolom. Ahogy a testvér mondja lesz akinek szemet szúr majd ittlétünk, és akkor vassal és vérrel küzdünk majd.~
-Idővel erősebbek leszünk, és más ajtók, és lehetőségek tárulnak majd elénk. De még nem tartunk ott. *Fogja rövidre, és befejezi az evést. Reméli Gravak nem mond még valami olyat amitől a nőnek feláll a hátán a szőr mert akkor sose végzünk.*
//Az ezüstbalhé//
*Rosszalló tekintettel pillant a két privát beszélgetőre. Nem szereti ha úgymond félbeszakítják a beszélgetést, és a tárgyaló fél nem arra koncentrál amire kéne.*
-Jól sejted mágus. Lewonor valószínűleg úgy érti, hogy a fiatal harcosokat fegyelemmel, és szigorral keményíti meg. A föld lényeges. Viszont ezt idővel szeretnénk az itteni törvények szerint megszerezni. De ha nem ad rá senki se okot, harcolni nem fogunk az itteni népek ellen. ~ Komolyan mondom, de nem komolyan gondolom. Ahogy a testvér mondja lesz akinek szemet szúr majd ittlétünk, és akkor vassal és vérrel küzdünk majd.~
-Idővel erősebbek leszünk, és más ajtók, és lehetőségek tárulnak majd elénk. De még nem tartunk ott. *Fogja rövidre, és befejezi az evést. Reméli Gravak nem mond még valami olyat amitől a nőnek feláll a hátán a szőr mert akkor sose végzünk.*
3506. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-22 00:01:15
Üzenet elküldve: 2016-01-22 00:01:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Shaia Siarra//
*Kiérve a fogadóból gyorsan rájön, hogy valami újabban nagyon nincs rendben a helyzetével. Ilyen balszerencse sorozata már nagyon rég, vagy inkább még sohasem volt. Talán istenüket, kit egész városa követ, dühíthette fel valamivel. Minden azzal az átkozott nyúllal kezdődött, ott ronthatott el valamit. Vagy talán nem sokkal az előtt, ki tudja. A lényeg, hogy azután kezdődtek ezek a frusztráló események.
Hirtelen támadt indulatból már pattan is fel ültéből, befejezve a várakozást, majd ügyet sem vetve a már állni is alig képes elfre fogja magát, és egyedül indul útnak. Belül egy része azt súgja, nincs értelme haragudni a hímre, hisz ő csak a saját mércéjéhez híven cselekedett, más viszonyokhoz van szokva, mégsem képes nem orrolni rá a kis nőstényke. Egy közülük való még csak rá se nézett volna egy ilyen szedett-vedett példányra, mint amilyen az az elf nő volt.
Ahogy a hideg szél jobban feltámad, és a jeges érintés belemar az arcába, csak akkor tisztul ki az elméje eléggé ahhoz, hogy eljusson a tudatáig merre is halad. Akaratlanul is az erdő felé vette az irányt. Utólag átgondolva nem is rossz ötlet, bár a vadászatot kicsit félre teszi. Gondolatai másfelé, pontosabban a tisztás irányába kalandoznak. Nem az igazi, de talán ha meditál még ha választ nem is fog kapni a jelenlegi helyzetére, legalább higgadtan átgondolhatja a dolgokat.
A napszak miatt még inkább a fejébe húzza a köpenyének csuklyáját. Az utat már ismeri, hogyne ismerné. Ebben az átokverte erdőben kezdődött minden kellemetlensége. A tisztáson viszont még nem járt, de térképről nagyjából ismeri az utat. Közben folyamatosan figyel, és természetesen fülel. Ez már jó ideje belé égett, így most is minden kis neszre ki van élezve, míg az ő járása hangtalan, mintha nem is érintene a lába talajt.
Jó tempóban halad, és viszonylag gyorsan ki is ér a tisztásra. Lassít a léptein, majd egy fájdalmas sóhaj kíséretében végül megáll. A tisztáson egy alakot vél felfedezni. Szép is lett volna, ha senki sem tartózkodik erre, csak magában lehet anélkül, hogy bárki jelenléte elvonná a figyelmét. A szerencséről viszont már pár napja lemondott, így csak nekidőlve az utolsó fák egyikének, figyeli a távoli alakot.
Pár percig ezzel elfoglalja magát, ám az nem úgy fest, mintha egyhamar távozni akarna. Igazából fogalma sincs, hogy miért áll az egy helyben, mintha a fákat utánozva szintén gyökeret vert volna. Lehet, hogy valahol ez is a meditáció egy formája.
Végül a cselekvés mellett dönt, elindulva a tisztás közepe felé. Ha a tisztáson tartózkodó még nem vette őt észre, néhány lépés után, ahogy észrevesz egy kis vékony faágat a földön, szándékosan rálép, hogy annak hangos reccsenésével hangot adjon, az eredetileg nesztelen közeledtének. Fel akarja magára hívni a figyelmet, és nem csak azért, hogy a másik esetlegesen ne higgye orvtámadónak.
Ahogy közelebb ér, úgy válik egyértelműbbé, hogy valójában egy szintén fajtájabelibe sikerült ismét belebotlania. A felfedezés némiképp enyhít a helyzeten, bár még nem tudja, hogy hova kellene sorolnia az előtte állót. Van róla némi fogalma, tekintve, hogy látszólag semmi problémája a másik nősténynek a fénnyel.*
- Üdv! *Biccent oda neki, de nem közvetlen hozzá megy oda, pusztán csak a tisztást kezdi feltérképezni, persze csak miután a nőstényen gyorsan végigfuttatta a szemét, hogy vajon lát e nála fegyvereket, és ha igen, mit.* Még senkit sem láttam állva meditálni. Ez valami újfajta technika? *Más lehetőség valahogy nem rajzolódott ki a kobakjában, hogy vajon miért állhat valaki egy helyben mozdulatlanul percekig itt a tisztáson. A hangjában sem lehet hallani gúnyt, pusztán kíváncsiságot.*
*Kiérve a fogadóból gyorsan rájön, hogy valami újabban nagyon nincs rendben a helyzetével. Ilyen balszerencse sorozata már nagyon rég, vagy inkább még sohasem volt. Talán istenüket, kit egész városa követ, dühíthette fel valamivel. Minden azzal az átkozott nyúllal kezdődött, ott ronthatott el valamit. Vagy talán nem sokkal az előtt, ki tudja. A lényeg, hogy azután kezdődtek ezek a frusztráló események.
Hirtelen támadt indulatból már pattan is fel ültéből, befejezve a várakozást, majd ügyet sem vetve a már állni is alig képes elfre fogja magát, és egyedül indul útnak. Belül egy része azt súgja, nincs értelme haragudni a hímre, hisz ő csak a saját mércéjéhez híven cselekedett, más viszonyokhoz van szokva, mégsem képes nem orrolni rá a kis nőstényke. Egy közülük való még csak rá se nézett volna egy ilyen szedett-vedett példányra, mint amilyen az az elf nő volt.
Ahogy a hideg szél jobban feltámad, és a jeges érintés belemar az arcába, csak akkor tisztul ki az elméje eléggé ahhoz, hogy eljusson a tudatáig merre is halad. Akaratlanul is az erdő felé vette az irányt. Utólag átgondolva nem is rossz ötlet, bár a vadászatot kicsit félre teszi. Gondolatai másfelé, pontosabban a tisztás irányába kalandoznak. Nem az igazi, de talán ha meditál még ha választ nem is fog kapni a jelenlegi helyzetére, legalább higgadtan átgondolhatja a dolgokat.
A napszak miatt még inkább a fejébe húzza a köpenyének csuklyáját. Az utat már ismeri, hogyne ismerné. Ebben az átokverte erdőben kezdődött minden kellemetlensége. A tisztáson viszont még nem járt, de térképről nagyjából ismeri az utat. Közben folyamatosan figyel, és természetesen fülel. Ez már jó ideje belé égett, így most is minden kis neszre ki van élezve, míg az ő járása hangtalan, mintha nem is érintene a lába talajt.
Jó tempóban halad, és viszonylag gyorsan ki is ér a tisztásra. Lassít a léptein, majd egy fájdalmas sóhaj kíséretében végül megáll. A tisztáson egy alakot vél felfedezni. Szép is lett volna, ha senki sem tartózkodik erre, csak magában lehet anélkül, hogy bárki jelenléte elvonná a figyelmét. A szerencséről viszont már pár napja lemondott, így csak nekidőlve az utolsó fák egyikének, figyeli a távoli alakot.
Pár percig ezzel elfoglalja magát, ám az nem úgy fest, mintha egyhamar távozni akarna. Igazából fogalma sincs, hogy miért áll az egy helyben, mintha a fákat utánozva szintén gyökeret vert volna. Lehet, hogy valahol ez is a meditáció egy formája.
Végül a cselekvés mellett dönt, elindulva a tisztás közepe felé. Ha a tisztáson tartózkodó még nem vette őt észre, néhány lépés után, ahogy észrevesz egy kis vékony faágat a földön, szándékosan rálép, hogy annak hangos reccsenésével hangot adjon, az eredetileg nesztelen közeledtének. Fel akarja magára hívni a figyelmet, és nem csak azért, hogy a másik esetlegesen ne higgye orvtámadónak.
Ahogy közelebb ér, úgy válik egyértelműbbé, hogy valójában egy szintén fajtájabelibe sikerült ismét belebotlania. A felfedezés némiképp enyhít a helyzeten, bár még nem tudja, hogy hova kellene sorolnia az előtte állót. Van róla némi fogalma, tekintve, hogy látszólag semmi problémája a másik nősténynek a fénnyel.*
- Üdv! *Biccent oda neki, de nem közvetlen hozzá megy oda, pusztán csak a tisztást kezdi feltérképezni, persze csak miután a nőstényen gyorsan végigfuttatta a szemét, hogy vajon lát e nála fegyvereket, és ha igen, mit.* Még senkit sem láttam állva meditálni. Ez valami újfajta technika? *Más lehetőség valahogy nem rajzolódott ki a kobakjában, hogy vajon miért állhat valaki egy helyben mozdulatlanul percekig itt a tisztáson. A hangjában sem lehet hallani gúnyt, pusztán kíváncsiságot.*
3505. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-21 17:14:15
Üzenet elküldve: 2016-01-21 17:14:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Lewonor válasza igen érdekes, ugyanis a győzelem is jelenthet sokfélét, és több mindent is el lehet könyvelni győzelemnek, avagy éppen vereségnek. Viszont a gyengék verése már nem tetszik neki, és ennek hangot is próbál adni afféle diplomatikus módon.*
-Látszik, hogy én nem értek a hadvezetéshez, ezért is bátorkodtam érdeklődni... én úgy tudtam, hogy a gyengébbeket kiképzik, és tanácsokkal látják el őket, hogyan legyenek jó katonák.
*Igaz az agyonverés is lehet egyfajta nevelés, amivel tekintélyt lehet szerezni, de elfogadást és megbecsültséget bizonyára nem, avagy csak nagyon minimálisat. De lehetséges, hogy az orkoknál így megy, és ettől lesznek erősek. Mielőtt megválaszolná Lewonor következő kérdését, ami már kevésbé tűnik kedvesnek, úrnője felé bólint.*
-Persze-persze, természetesen.
*Eddig úgy volt vele, a két vezér hagy intézzék a dolgokat, de így legalább a válaszára az ork vezér is figyel, így nem is kell majd kétszer elmondani.*
-Nos... mindent a megfelelő kereteken belül teszünk, és azt tanítjuk, hogy mindenki felelősséggel kezelje a tudást, amivel gazdagodik. Az, hogy ki meddig hajlandó elmenni, az az adott eseménytől, és történésektől függ, ez teljesen relatíve. És a mágusok sem nyújtózkodnak tovább, mint amennyire a takaró éri őket. *mondja, majd egy futó pillantást vet az ork vezérre, és a mágusnőre is. Sokáig nem kell várnia, ugyanis újabb dologra válaszolhat. Pár másodpercig azonban csak nézi az ork hadvezért, mint aki nem érti, hogy ilyet meg hogy lehet így bedobni egy ilyen beszélgetésen.*
~Ezt talán átgondolhattad volna Lewonor hadvezér.~
-A fizikai harcban valóban nem a mágusok a legerősebbek, ez tény. Nem Lewonor hadvezér... az alkalmasság felmérése nem itt kezdődik, és nem szabad a szemünkre hagyatkozni. Meg ugye nagyban függ attól, hogy mit is hívunk harcnak? *kérdez, de válaszol is saját kérdésére, csak most nagyobb figyelmet kap az ork fővezér is.*
-Ha földekért és trófeákért megy a harc, arra nem vagyunk alkalmasak... de ha az orkok megbecsültségéért, elfogadásáért, a barátságért, és egy jó szövetség kiépítéséért harcoltok, akkor arra már nagyon is alkalmasak vagyunk. És ahogyan azt Hagrar vezér szavaiból leszűrtem, a lényeg erre alapszik. Jól sejtem orkok vezére? *néz a vezérre kérdően, várva, hogy az megerősítse majd, avagy megcáfolja mindezt. Sőt talán a legalkalmasabbak, ugyanis ők nyitottak is feléjük rögvest, amit nem mindenki tett volna meg.*
-Reméljük, hogy azért erre nem mostanában kerül sor. *mondja aprócska mosollyal a szája sarkában. Lewonor esze csak a csatározáson múlik, ami hanyatt homlok ellentmond a klánvezér elképzelésével. Furcsa páros... de vajon Hagrar képes pórázon tartani egy ilyen látszólag forrófejű hadvezért? Nos ez is nagy kérdés lesz a jövőben.*
//Az ezüstbalhé//
*Lewonor válasza igen érdekes, ugyanis a győzelem is jelenthet sokfélét, és több mindent is el lehet könyvelni győzelemnek, avagy éppen vereségnek. Viszont a gyengék verése már nem tetszik neki, és ennek hangot is próbál adni afféle diplomatikus módon.*
-Látszik, hogy én nem értek a hadvezetéshez, ezért is bátorkodtam érdeklődni... én úgy tudtam, hogy a gyengébbeket kiképzik, és tanácsokkal látják el őket, hogyan legyenek jó katonák.
*Igaz az agyonverés is lehet egyfajta nevelés, amivel tekintélyt lehet szerezni, de elfogadást és megbecsültséget bizonyára nem, avagy csak nagyon minimálisat. De lehetséges, hogy az orkoknál így megy, és ettől lesznek erősek. Mielőtt megválaszolná Lewonor következő kérdését, ami már kevésbé tűnik kedvesnek, úrnője felé bólint.*
-Persze-persze, természetesen.
*Eddig úgy volt vele, a két vezér hagy intézzék a dolgokat, de így legalább a válaszára az ork vezér is figyel, így nem is kell majd kétszer elmondani.*
-Nos... mindent a megfelelő kereteken belül teszünk, és azt tanítjuk, hogy mindenki felelősséggel kezelje a tudást, amivel gazdagodik. Az, hogy ki meddig hajlandó elmenni, az az adott eseménytől, és történésektől függ, ez teljesen relatíve. És a mágusok sem nyújtózkodnak tovább, mint amennyire a takaró éri őket. *mondja, majd egy futó pillantást vet az ork vezérre, és a mágusnőre is. Sokáig nem kell várnia, ugyanis újabb dologra válaszolhat. Pár másodpercig azonban csak nézi az ork hadvezért, mint aki nem érti, hogy ilyet meg hogy lehet így bedobni egy ilyen beszélgetésen.*
~Ezt talán átgondolhattad volna Lewonor hadvezér.~
-A fizikai harcban valóban nem a mágusok a legerősebbek, ez tény. Nem Lewonor hadvezér... az alkalmasság felmérése nem itt kezdődik, és nem szabad a szemünkre hagyatkozni. Meg ugye nagyban függ attól, hogy mit is hívunk harcnak? *kérdez, de válaszol is saját kérdésére, csak most nagyobb figyelmet kap az ork fővezér is.*
-Ha földekért és trófeákért megy a harc, arra nem vagyunk alkalmasak... de ha az orkok megbecsültségéért, elfogadásáért, a barátságért, és egy jó szövetség kiépítéséért harcoltok, akkor arra már nagyon is alkalmasak vagyunk. És ahogyan azt Hagrar vezér szavaiból leszűrtem, a lényeg erre alapszik. Jól sejtem orkok vezére? *néz a vezérre kérdően, várva, hogy az megerősítse majd, avagy megcáfolja mindezt. Sőt talán a legalkalmasabbak, ugyanis ők nyitottak is feléjük rögvest, amit nem mindenki tett volna meg.*
-Reméljük, hogy azért erre nem mostanában kerül sor. *mondja aprócska mosollyal a szája sarkában. Lewonor esze csak a csatározáson múlik, ami hanyatt homlok ellentmond a klánvezér elképzelésével. Furcsa páros... de vajon Hagrar képes pórázon tartani egy ilyen látszólag forrófejű hadvezért? Nos ez is nagy kérdés lesz a jövőben.*
3504. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-21 16:20:01
Üzenet elküldve: 2016-01-21 16:20:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Hagrar hosszadalmasabb beszédeit az ő fülének igencsak kellemetlenné váló háttérzaj kíséri. Isu egyre gyakrabban pillantgat szúrósan a hadvezérnek nevezettre, majd tüntetőlegesen karba fonja kezeit és a Worenth-Gravak páros felé fordítja figyelmét. Csöndben hallgatja őket is, bár nem igazán érti az ork minden szavát. Nem akar semmi fontosról lemaradni, kétfelé azonban nem oszthatja figyelmét.
Ha bármi kérdése van a Lewonornak, a nő úgy véli, hogy felteheti mindnyájuk előtt, ám egy csónakkal nem lehet két folyón hajózni.*
-Worenth mester, elénk tárhatjátok megbeszélnivalótokat.
*Hívja fel a mágus figyelmét finoman arra, hogy esetleg talán idefigyelhetne ő is, hiszen fontos gondolatok oszt meg velük Hagrar, de ellenkező esetben sem kellene zavarni a tárgyalás lényegi részét.
Hagrarnak csak akkor tud válaszolni ha ez a kis intermezzo lezajlott. Egyszerűen vannak ilyen kis apróságok amikkel rettentően lehet bosszantani őt.*
//Az ezüstbalhé//
*Hagrar hosszadalmasabb beszédeit az ő fülének igencsak kellemetlenné váló háttérzaj kíséri. Isu egyre gyakrabban pillantgat szúrósan a hadvezérnek nevezettre, majd tüntetőlegesen karba fonja kezeit és a Worenth-Gravak páros felé fordítja figyelmét. Csöndben hallgatja őket is, bár nem igazán érti az ork minden szavát. Nem akar semmi fontosról lemaradni, kétfelé azonban nem oszthatja figyelmét.
Ha bármi kérdése van a Lewonornak, a nő úgy véli, hogy felteheti mindnyájuk előtt, ám egy csónakkal nem lehet két folyón hajózni.*
-Worenth mester, elénk tárhatjátok megbeszélnivalótokat.
*Hívja fel a mágus figyelmét finoman arra, hogy esetleg talán idefigyelhetne ő is, hiszen fontos gondolatok oszt meg velük Hagrar, de ellenkező esetben sem kellene zavarni a tárgyalás lényegi részét.
Hagrarnak csak akkor tud válaszolni ha ez a kis intermezzo lezajlott. Egyszerűen vannak ilyen kis apróságok amikkel rettentően lehet bosszantani őt.*
3503. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-21 13:57:44
Üzenet elküldve: 2016-01-21 13:57:44
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Álmában sem gondolta volna, hogy a vashegyi hadúr és a mély erdei varázslónő egy testvérpár lenne. Hargar jól kezeli a helyzetet neki viszont elég különös élménye támad ettől a felismeréstől. Kezdi észrevenni, hogy olyan hatalom került a közelükbe ami előtt még az oszloplábú erős ork is megremegne, ha már nem ülne a földön.
A hús természetesen nem az "övék". Bár ez a megfogalmazás sem egészen helyt álló. Fogalmazzunk úgy, hogy ha Gravak malacot nevelt volna azt még véletlenül sem engedi levágni idő előtt. Nem hagyományból pusztán a befektetett munkája az amit sokallna egy éretlen állatért. Viszont mivel ő két éve már nem foglalkozik hasonló dolgokkal nyugodt szívvel emelhették az állatra késüket, melyet maga a földanya ajándékozott nekik. Hogy ez egy erdőben, vagy valami tanya mellett történt az ork szempontból teljesen mindegy.
A fehér boszorkány története elszórakoztatja. Igen, az a hadúr jól tudta mivel lehet megfogni az orkok lelkét. Az, hogy nem csak egyelő félként kezelik őket az emberekkel, de egyenesen föléjük kerekedhetnek, minden zöldbőrű régóta dédelgetett évezredes vágya. Emlékszik még arra az izgalomra és örömre ami a fekete umblat nőstény elfogásakor és kifosztásakor érte őket. Egy ilyen pillanat is édes azt pedig el se tudná képzelni, hogy egy egész életen át tartson, és valószínűleg nem is fog, hisz a Thargoddárok már nyilván tanultak a hibájukból. Most attól is elragadtatást érez, hogy egyelő félként tárgyalhatnak egy ekkora asszonnyal.*
-Aha. *Nyugtázza Woreth válaszát. Rossz érzés nem tudni mire is képes a másik, főleg ha a lehetséges tálentumok listáján olyasmik szerepelnek mint az elemi erők dühének elszabadítása. Földrengések, villámcsapások keltése, vagy az ellenség tagjainak keményre fagyasztása. Egyiket se szeretné maga megtapasztalni.*
-A győzelem. *Válaszolja a kérdésre, miközben jobb markát a nyakában lógó apró koponyára illeszti. Elvégre mi más is lenne egy hadvezér első számú feladata, bár azt nem igazán tudja miként is kéne azt kivívnia. Ugyan jó harcosnak tartja magát, már többször bizonyította rátermettségét és jól ért a bestiák nyelvén ami nyilván jó szolgálatot fog tenni a későbbiekben.*
-És, hogy agyonverjem a gyenge katonákat. *Egészíti ki, és még véletlenül se árulja el melyik oldalra gondol. Ahogy így végiggondolja egyre inkább tetszik neki a pozíció, bár tény kell hozzá egy kis idő amíg beletanul.*
-Mást kérdeznék. *Fordítja maga felé a koponya képét, elgondolkodva annak vonásain.*
-Az elhivatottságuk mellett, pontosan mi mindenre hajlandók azért, hogy hatalmukat és tudásukat megnöveljék. *Látszólag valami nagyon böki a csőrét, de nem akar konkrétan rákérdezni a dologra. Mert ha bebizonyosodik gyanúja az komoly árnyékot vetne ismeretségükre, bár amit most megfogalmazott az se volt éppen barátságos. És igyekszik is elvonatkoztatni azt a vezérek beszélgetésétől. Amíg Hagrar a jövőbe tekint, addig Gravak még mindig a múlt sérelmei miatt aggódik, és talán jó okkal is teszi. Hallja ugyan vezére történetét, de ahhoz már nincs elég kapacitása, hogy fel is dolgozza mindazt. Persze elszörnyülködi magát az újabb szentségtelenségen, ami már ennek a vidéknek is kijutott. De ezzel a problémával egyelőre nem tud foglalkozni. Észak mindig is vad szörnyűséges vidékként élt képzeletében, ám úgy látszik ezek a rémek és sötét árnyékok épp azt a könyörtelen tájat kedvelik és nem óhajtanak délebbre költözni. Viszont ezek itt mágiahasználók. Fogalmuk sincs mik a korlátaik. Azt se tudják vannak e egyáltalán. És ha nem is vallják be, nyilván képesek lennének megidézni pár hasonló sötét teremtést. Ezért óvatosnak kell lenniük.*
-Röviden, harcolni akarunk és ti nem vagytok rá alkalmasak. *Mondja ismét Worethnek visszafogott hangon, mert nem szeretne belerondítani vezére beszédébe. Persze, hogy a szilánkok nem alkalmasak, ők erős férfiakat akarnak ellenfélnek. Egy gyenge öregember levágásában nincs semmi dicsőség, sőt jelen esetben ezek veszélyesebbek is mint az egyszerű baltaforgatók. Sokan meghalnának és semmi élvezetük nem lenne a dologban.*
-A vér ugye nem válik vízzé. *Kerül ismét elő az a vicsorgó vigyor, mely mögött már a jövendő álmai kezdenek megfogalmazódni.*
-Előbb utóbb úgyis összerúgjuk valakivel a port és akkor már olyasvalaki legyen aki másnak is megfelel. *Az ork fajra az ember leginkább a kegyetlen szót használja. Gravak nem árul zsákbamacskát, tisztában van vele, hogy az az idő amikor a sublóton pihentette csatabárdjait, és holmi tolvajokon meg a feleségén kívül egy kétlábút sem kergetett velük, már elmúlt. A törzs gyülekezik és ha összegyűlik nem fognak megmaradni a fenekükön. Harcolni fognak, szerencsés esetben ölni is. Ugyanakkor semmi kedvük lábtörlőként végezni a Tharg csizmák alatt. Így az ésszerű megoldás, legalábbis számukra, ha a veszélyesebb társaságokat, ha nem is barátaikká, de ellenségeik ellenségeivé teszik.*
//Az ezüstbalhé//
*Álmában sem gondolta volna, hogy a vashegyi hadúr és a mély erdei varázslónő egy testvérpár lenne. Hargar jól kezeli a helyzetet neki viszont elég különös élménye támad ettől a felismeréstől. Kezdi észrevenni, hogy olyan hatalom került a közelükbe ami előtt még az oszloplábú erős ork is megremegne, ha már nem ülne a földön.
A hús természetesen nem az "övék". Bár ez a megfogalmazás sem egészen helyt álló. Fogalmazzunk úgy, hogy ha Gravak malacot nevelt volna azt még véletlenül sem engedi levágni idő előtt. Nem hagyományból pusztán a befektetett munkája az amit sokallna egy éretlen állatért. Viszont mivel ő két éve már nem foglalkozik hasonló dolgokkal nyugodt szívvel emelhették az állatra késüket, melyet maga a földanya ajándékozott nekik. Hogy ez egy erdőben, vagy valami tanya mellett történt az ork szempontból teljesen mindegy.
A fehér boszorkány története elszórakoztatja. Igen, az a hadúr jól tudta mivel lehet megfogni az orkok lelkét. Az, hogy nem csak egyelő félként kezelik őket az emberekkel, de egyenesen föléjük kerekedhetnek, minden zöldbőrű régóta dédelgetett évezredes vágya. Emlékszik még arra az izgalomra és örömre ami a fekete umblat nőstény elfogásakor és kifosztásakor érte őket. Egy ilyen pillanat is édes azt pedig el se tudná képzelni, hogy egy egész életen át tartson, és valószínűleg nem is fog, hisz a Thargoddárok már nyilván tanultak a hibájukból. Most attól is elragadtatást érez, hogy egyelő félként tárgyalhatnak egy ekkora asszonnyal.*
-Aha. *Nyugtázza Woreth válaszát. Rossz érzés nem tudni mire is képes a másik, főleg ha a lehetséges tálentumok listáján olyasmik szerepelnek mint az elemi erők dühének elszabadítása. Földrengések, villámcsapások keltése, vagy az ellenség tagjainak keményre fagyasztása. Egyiket se szeretné maga megtapasztalni.*
-A győzelem. *Válaszolja a kérdésre, miközben jobb markát a nyakában lógó apró koponyára illeszti. Elvégre mi más is lenne egy hadvezér első számú feladata, bár azt nem igazán tudja miként is kéne azt kivívnia. Ugyan jó harcosnak tartja magát, már többször bizonyította rátermettségét és jól ért a bestiák nyelvén ami nyilván jó szolgálatot fog tenni a későbbiekben.*
-És, hogy agyonverjem a gyenge katonákat. *Egészíti ki, és még véletlenül se árulja el melyik oldalra gondol. Ahogy így végiggondolja egyre inkább tetszik neki a pozíció, bár tény kell hozzá egy kis idő amíg beletanul.*
-Mást kérdeznék. *Fordítja maga felé a koponya képét, elgondolkodva annak vonásain.*
-Az elhivatottságuk mellett, pontosan mi mindenre hajlandók azért, hogy hatalmukat és tudásukat megnöveljék. *Látszólag valami nagyon böki a csőrét, de nem akar konkrétan rákérdezni a dologra. Mert ha bebizonyosodik gyanúja az komoly árnyékot vetne ismeretségükre, bár amit most megfogalmazott az se volt éppen barátságos. És igyekszik is elvonatkoztatni azt a vezérek beszélgetésétől. Amíg Hagrar a jövőbe tekint, addig Gravak még mindig a múlt sérelmei miatt aggódik, és talán jó okkal is teszi. Hallja ugyan vezére történetét, de ahhoz már nincs elég kapacitása, hogy fel is dolgozza mindazt. Persze elszörnyülködi magát az újabb szentségtelenségen, ami már ennek a vidéknek is kijutott. De ezzel a problémával egyelőre nem tud foglalkozni. Észak mindig is vad szörnyűséges vidékként élt képzeletében, ám úgy látszik ezek a rémek és sötét árnyékok épp azt a könyörtelen tájat kedvelik és nem óhajtanak délebbre költözni. Viszont ezek itt mágiahasználók. Fogalmuk sincs mik a korlátaik. Azt se tudják vannak e egyáltalán. És ha nem is vallják be, nyilván képesek lennének megidézni pár hasonló sötét teremtést. Ezért óvatosnak kell lenniük.*
-Röviden, harcolni akarunk és ti nem vagytok rá alkalmasak. *Mondja ismét Worethnek visszafogott hangon, mert nem szeretne belerondítani vezére beszédébe. Persze, hogy a szilánkok nem alkalmasak, ők erős férfiakat akarnak ellenfélnek. Egy gyenge öregember levágásában nincs semmi dicsőség, sőt jelen esetben ezek veszélyesebbek is mint az egyszerű baltaforgatók. Sokan meghalnának és semmi élvezetük nem lenne a dologban.*
-A vér ugye nem válik vízzé. *Kerül ismét elő az a vicsorgó vigyor, mely mögött már a jövendő álmai kezdenek megfogalmazódni.*
-Előbb utóbb úgyis összerúgjuk valakivel a port és akkor már olyasvalaki legyen aki másnak is megfelel. *Az ork fajra az ember leginkább a kegyetlen szót használja. Gravak nem árul zsákbamacskát, tisztában van vele, hogy az az idő amikor a sublóton pihentette csatabárdjait, és holmi tolvajokon meg a feleségén kívül egy kétlábút sem kergetett velük, már elmúlt. A törzs gyülekezik és ha összegyűlik nem fognak megmaradni a fenekükön. Harcolni fognak, szerencsés esetben ölni is. Ugyanakkor semmi kedvük lábtörlőként végezni a Tharg csizmák alatt. Így az ésszerű megoldás, legalábbis számukra, ha a veszélyesebb társaságokat, ha nem is barátaikká, de ellenségeik ellenségeivé teszik.*
3502. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-21 13:52:22
Üzenet elküldve: 2016-01-21 13:52:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Assaradul//
*Az apró gesztus, mely kedves mosolyt formáz, megmelengeti a lány szívét. Talán mégsem rossz mindenki. S lám, amennyire mondta a köpcös mágus, annyira más képet mutat neki a mélységi férfi. Nem tudja a nevét, nem tudja, hogy ki ő. Valamiért mégis szimpátiát érez iránta. Ekkor az alig néhány órája hallott hang újra visszhangozni kezd fülébe.*
~Nem tehetek róla, hogy te nem akarod észrevenni az élet sötét oldalait.~
*Fejét megrázza, hogy a hangot kiűzze fejéből. Nem akarja többet hallani. Nem akarja, hogy többé emlékezzen rá. Szíve szerint kitörölné emlékezetéből. Becsapták, hazudtak neki, pedig ő végig őszinte volt. S ezt nem érdemelte meg. Ő nem.*
- Remélem így lesz. *Ereszt egy, most őszinte, mosolyt arcára, de ez is csak oly halovány. Oly törékeny. Úgy beszél, hogy nem tudja, hogy mit kíván. Talán tényleg hallgatnia kellene a férfira, s nem megbízni oly könnyen másba. De… Ha nem teszi, akkor vele sem ismerkedett volna meg, nem mentek volna el északra.
Nem nyílt volna meg neki…*
- A darthirii? *Kérdez vissza, majd visszagondol a forgatagon történtekre.* Értem, köszönöm. *Szól csendesen.* - Meglehet, hogy ezért nem díjazta, ha én ejtem ki.
*Tekint le a tenyerében tartott Alynára, majd nagyot sóhajt, hogy aztán hirtelen kapja fel a fejét.*
- Nem szeretek hazudni. Nem akarok hazudni a világban. Soha. *Feleli, újra csak halkan, s naivan. A mélységi is azt mondja, csak épp máshogy, mint Caleth. Kihasználhatják, de nem érti miért. Miért baj az, ha őszinte másokkal, ha saját véleményét mondja el. Ha van neki olyan, ha nem másokét tudja magának. Ha nem engedi, hogy mások irányítsák gondolatait, hanem kitart sajátja mellett. Még ha nem is igaz, ha ebbe a világba valótlan. Ha máskor, más időben talán elfogadott lenne, az miért baj?
Sose fogja megérteni, főként az embereket nem. Játszanak mások érzéseivel, kihasználják őket, hogy saját céljaikat érjék el.
~S ők mondják a mélységiekre, hogy gonoszak.~
Pedig…
Lomha tekintettel figyeli, ahogy a férfi feláll, s indulni készült.*
- Örülök, hogy találkoztunk. S ez nem hazugság. *Jelenti ki, akkor is, ha tekintete továbbra is üres, ha érzelem is költözik bele, mélységes szomorúság tengerében vesz el a másik. De szavai valódiak, halkságuk ellenére.
Kellemesnek nem mondaná az időtöltést. Nem érti magát, nem tudja, hova tenni viselkedését. Nem szokott így kiborulni, ha ott hagyják, átverik. Nem egyszer fordult már vele elő. Ez mégis más, s nem tudja megmagyarázni. Megvárja, amíg a mélységi elmegy, kinek nevét sem tudja, majd lassan ő is feláll.*
- Gyere Alyna, hazaviszlek.
*Közli a kis gyíkjával. Habár pletykák járnak, hogy a holtak délen is feltámadtak, talán el tudna jutni oda. Vagy utána, hazavinni a kis gyíkot. Nem tarthatja meg önző módon magának. Leporolja, továbbra is rövid szoknyáját, csizmáját. Lába szokatlanul most sem fázik. Ahogy nyáron sincs melege, mintha nem érezné a hőséget. Ezt már gyerekkorában is feltűnt neki és testvéreinek is. Mindig kiakadtak, hogy nem vigyáz magára, s gondtalan. Egyszer megfagyhat, s észre sem fogja venni.
Újonnan vásárolt zöld köpenyét is leporolja, az legalább combjának közepéig leér. Ennyi fedettség jár neki. A derekánál szűk, gombos, bő ujjú köpenyben meg kellene tanulnia harcolni. Máshogy mozog benne, mint nélküle. S bármikor előfordulhat olyan, hogy kardját ki kell rántania. Mégsem mozdul. Olyan, mintha várna valamire. Valakire.*
*Az apró gesztus, mely kedves mosolyt formáz, megmelengeti a lány szívét. Talán mégsem rossz mindenki. S lám, amennyire mondta a köpcös mágus, annyira más képet mutat neki a mélységi férfi. Nem tudja a nevét, nem tudja, hogy ki ő. Valamiért mégis szimpátiát érez iránta. Ekkor az alig néhány órája hallott hang újra visszhangozni kezd fülébe.*
~Nem tehetek róla, hogy te nem akarod észrevenni az élet sötét oldalait.~
*Fejét megrázza, hogy a hangot kiűzze fejéből. Nem akarja többet hallani. Nem akarja, hogy többé emlékezzen rá. Szíve szerint kitörölné emlékezetéből. Becsapták, hazudtak neki, pedig ő végig őszinte volt. S ezt nem érdemelte meg. Ő nem.*
- Remélem így lesz. *Ereszt egy, most őszinte, mosolyt arcára, de ez is csak oly halovány. Oly törékeny. Úgy beszél, hogy nem tudja, hogy mit kíván. Talán tényleg hallgatnia kellene a férfira, s nem megbízni oly könnyen másba. De… Ha nem teszi, akkor vele sem ismerkedett volna meg, nem mentek volna el északra.
Nem nyílt volna meg neki…*
- A darthirii? *Kérdez vissza, majd visszagondol a forgatagon történtekre.* Értem, köszönöm. *Szól csendesen.* - Meglehet, hogy ezért nem díjazta, ha én ejtem ki.
*Tekint le a tenyerében tartott Alynára, majd nagyot sóhajt, hogy aztán hirtelen kapja fel a fejét.*
- Nem szeretek hazudni. Nem akarok hazudni a világban. Soha. *Feleli, újra csak halkan, s naivan. A mélységi is azt mondja, csak épp máshogy, mint Caleth. Kihasználhatják, de nem érti miért. Miért baj az, ha őszinte másokkal, ha saját véleményét mondja el. Ha van neki olyan, ha nem másokét tudja magának. Ha nem engedi, hogy mások irányítsák gondolatait, hanem kitart sajátja mellett. Még ha nem is igaz, ha ebbe a világba valótlan. Ha máskor, más időben talán elfogadott lenne, az miért baj?
Sose fogja megérteni, főként az embereket nem. Játszanak mások érzéseivel, kihasználják őket, hogy saját céljaikat érjék el.
~S ők mondják a mélységiekre, hogy gonoszak.~
Pedig…
Lomha tekintettel figyeli, ahogy a férfi feláll, s indulni készült.*
- Örülök, hogy találkoztunk. S ez nem hazugság. *Jelenti ki, akkor is, ha tekintete továbbra is üres, ha érzelem is költözik bele, mélységes szomorúság tengerében vesz el a másik. De szavai valódiak, halkságuk ellenére.
Kellemesnek nem mondaná az időtöltést. Nem érti magát, nem tudja, hova tenni viselkedését. Nem szokott így kiborulni, ha ott hagyják, átverik. Nem egyszer fordult már vele elő. Ez mégis más, s nem tudja megmagyarázni. Megvárja, amíg a mélységi elmegy, kinek nevét sem tudja, majd lassan ő is feláll.*
- Gyere Alyna, hazaviszlek.
*Közli a kis gyíkjával. Habár pletykák járnak, hogy a holtak délen is feltámadtak, talán el tudna jutni oda. Vagy utána, hazavinni a kis gyíkot. Nem tarthatja meg önző módon magának. Leporolja, továbbra is rövid szoknyáját, csizmáját. Lába szokatlanul most sem fázik. Ahogy nyáron sincs melege, mintha nem érezné a hőséget. Ezt már gyerekkorában is feltűnt neki és testvéreinek is. Mindig kiakadtak, hogy nem vigyáz magára, s gondtalan. Egyszer megfagyhat, s észre sem fogja venni.
Újonnan vásárolt zöld köpenyét is leporolja, az legalább combjának közepéig leér. Ennyi fedettség jár neki. A derekánál szűk, gombos, bő ujjú köpenyben meg kellene tanulnia harcolni. Máshogy mozog benne, mint nélküle. S bármikor előfordulhat olyan, hogy kardját ki kell rántania. Mégsem mozdul. Olyan, mintha várna valamire. Valakire.*
3501. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-21 08:54:06
Üzenet elküldve: 2016-01-21 08:54:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Csendesen hallgatja végig mind a két mágust. Mert ahogy megadták a tiszteletet neki, úgy ő is megadja azt. Isuríí Thargodar múltbéli visszatekintésének egyrészt örül, másrészt nem. Tény hogy hallotta hogy a Thargodarok nem kedvelik a fajtáját. Talán ezért is akart elsőként egy Thargodarral beszélni. Viszont mikor árulásról van szó akaratlanul is összeráncolja szemöldökét. Talán ez külső szemlélőnek úgy tűnhet mintha megsértették volna az orkot. Nem így van.*
-Hiszel nekem vagy sem. Számomra fontos a hagyomány. Az őseim ereje. Ha ismered az orkokat, akkor azt is tudod hogy árulásért halál jár. Magam sem enyhítenék az efféle ítéleten. Számomra a becsület, és a szavahihetőség az egyetlen amiben hiszek, és az egyetlen amibe kapaszkodhatok. Ha nem bíznánk egymásban mi orkok, széthullanánk. Ne vedd sértésnek, de én nem űzöm a szemfényvesztést. Ahogy irányítok az mind bizalom és erő alapján épül. Nem hiába hívtalak téged ide. Tudnom kellett ki vagy, ahhoz hogy tudjam merre induljak tovább. Népedet elárulták. És én ezt a sebet begyógyítani nem tudom, de nem is akarom. Talán ezért nőttetek naggyá, mert a fájdalom, és a gyász megerősített bennetek. Ezt csúnyán mondva hasznotokra vált. Én magam is ismerem a veszteség súlyát, és az általa felgyülemlett erőt. Az árulók nevében nem beszélhetek. Népünknek számos nemzettsége és fajtája van. De remélem a vétkesek elnyerték a méltó jutalmat. Hát tudd meg nem hiába vagyok itt, és nem hiába keresem népem tagjait. Északon már rémhírek terjengnek, hogy orkok akik szövetkeztek néhány sötét lénnyel átveszik felettük az irányítást. Erejük megtöbbszöröződik, és bőrük kemény akár a szikla. Ez azt is jelenti, hogy népem hanyatlik. Olyan helyeken keresik az erőt, és a hatalmat ahonnan nem kéne. Testemet sosem adnám egy sötét lénynek. Tartok attól hogy a rémhír eléri ezt a vidéket is és megfertőzi azt. Nem fogom hagyni hogy a népem elvesszen, és ha kell kiégetem belőlük a kétséget. Erős, és sziklaszilárd orkokra van szükségem akik nem hagyják cserben egymást. Talán ezért vagyunk még hiányosak.
*Tart egy kis hatásszünetet. Ezt még saját társainak se mondta el. Talán azért mert elég ha az ő feje fáj emiatt. Tényleg aggodalom látszik az arcán, s egy pillanatra a vezér szeméből a tűzre tekint.*
-A tűz miből mi erőt merítünk. A szellemek. Akik mutatják az ösvényt. Célom hogy egyben tartsam, és összegyűjtsem népemet ezen a földön. Aki beáll nagy és becsületes harcos lesz. Aki nem az járja útját továbbra is egyedül. Viszont aki vét, törvényeink szerint ítéltetik. Ha nincs ellenvetésed az együttműködésre, én azt mondom add meg a bizalmat a népemnek. Nem kérek se vigadást, sem ölelkezést. Csupán békét. Segítségre van szükségetek hívj minket bátran. De ha nem is próbálod meg a múltatok miatti bizalmatlanságért a népemmel szemben, ezt is megértem.
*Biccent és nagyot harap a sült húsból. Nem kerüli el figyelmét Gravak szóváltása sem az őszhajúval, és Bharod szótlanságára egy vállveregetést kap Hagrartól. Az étel amit kapnak egyszerű sült marhahús egy kis sóval semmi extra.*
//Az ezüstbalhé//
*Csendesen hallgatja végig mind a két mágust. Mert ahogy megadták a tiszteletet neki, úgy ő is megadja azt. Isuríí Thargodar múltbéli visszatekintésének egyrészt örül, másrészt nem. Tény hogy hallotta hogy a Thargodarok nem kedvelik a fajtáját. Talán ezért is akart elsőként egy Thargodarral beszélni. Viszont mikor árulásról van szó akaratlanul is összeráncolja szemöldökét. Talán ez külső szemlélőnek úgy tűnhet mintha megsértették volna az orkot. Nem így van.*
-Hiszel nekem vagy sem. Számomra fontos a hagyomány. Az őseim ereje. Ha ismered az orkokat, akkor azt is tudod hogy árulásért halál jár. Magam sem enyhítenék az efféle ítéleten. Számomra a becsület, és a szavahihetőség az egyetlen amiben hiszek, és az egyetlen amibe kapaszkodhatok. Ha nem bíznánk egymásban mi orkok, széthullanánk. Ne vedd sértésnek, de én nem űzöm a szemfényvesztést. Ahogy irányítok az mind bizalom és erő alapján épül. Nem hiába hívtalak téged ide. Tudnom kellett ki vagy, ahhoz hogy tudjam merre induljak tovább. Népedet elárulták. És én ezt a sebet begyógyítani nem tudom, de nem is akarom. Talán ezért nőttetek naggyá, mert a fájdalom, és a gyász megerősített bennetek. Ezt csúnyán mondva hasznotokra vált. Én magam is ismerem a veszteség súlyát, és az általa felgyülemlett erőt. Az árulók nevében nem beszélhetek. Népünknek számos nemzettsége és fajtája van. De remélem a vétkesek elnyerték a méltó jutalmat. Hát tudd meg nem hiába vagyok itt, és nem hiába keresem népem tagjait. Északon már rémhírek terjengnek, hogy orkok akik szövetkeztek néhány sötét lénnyel átveszik felettük az irányítást. Erejük megtöbbszöröződik, és bőrük kemény akár a szikla. Ez azt is jelenti, hogy népem hanyatlik. Olyan helyeken keresik az erőt, és a hatalmat ahonnan nem kéne. Testemet sosem adnám egy sötét lénynek. Tartok attól hogy a rémhír eléri ezt a vidéket is és megfertőzi azt. Nem fogom hagyni hogy a népem elvesszen, és ha kell kiégetem belőlük a kétséget. Erős, és sziklaszilárd orkokra van szükségem akik nem hagyják cserben egymást. Talán ezért vagyunk még hiányosak.
*Tart egy kis hatásszünetet. Ezt még saját társainak se mondta el. Talán azért mert elég ha az ő feje fáj emiatt. Tényleg aggodalom látszik az arcán, s egy pillanatra a vezér szeméből a tűzre tekint.*
-A tűz miből mi erőt merítünk. A szellemek. Akik mutatják az ösvényt. Célom hogy egyben tartsam, és összegyűjtsem népemet ezen a földön. Aki beáll nagy és becsületes harcos lesz. Aki nem az járja útját továbbra is egyedül. Viszont aki vét, törvényeink szerint ítéltetik. Ha nincs ellenvetésed az együttműködésre, én azt mondom add meg a bizalmat a népemnek. Nem kérek se vigadást, sem ölelkezést. Csupán békét. Segítségre van szükségetek hívj minket bátran. De ha nem is próbálod meg a múltatok miatti bizalmatlanságért a népemmel szemben, ezt is megértem.
*Biccent és nagyot harap a sült húsból. Nem kerüli el figyelmét Gravak szóváltása sem az őszhajúval, és Bharod szótlanságára egy vállveregetést kap Hagrartól. Az étel amit kapnak egyszerű sült marhahús egy kis sóval semmi extra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586