Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 164 (3261. - 3280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3280. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-09 09:34:50
Üzenet elküldve: 2015-11-09 09:34:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Myna, Ord, Trinn//
*Egész kellemesen belemerül a természet lágy, nyugtató neszének hallgatásába, így törökülésben el is helyezkedik a puha fűben, szemeit be is hunyja, hogy békésen relaxálhasson. Úgy belemerült gondolataiba, hogy észre sem vette a közeli bokorban guggoló orkot akinek a pénzére fáj a foga. Váratlanul érte a felszólítás és a hirtelen előlépő tőrrel hadonászó ork. Testhelyzetét nem változtatja meg, továbbra is törökülésben ül de a szemeit kinyitja és végigméri támadóját. ~komoly ellenfél~ állapítja meg, főként hogy még fegyver sincs nála. Amint lehetőséghez mérten felméri a másikat nyugodt hangon szól felé.*
- Igazán örülök, hogy egy úriemberrel találkozhatok ezen a reggelen. *arckifejezése komoly, nem viccnek szánta a dolgot.*
- Ha nem úriember lenne akkor kérdezés nélkül rám rontott volna és miután megöl kizsebelhetett volna. Nemes jellemre vall, hogy esélyt ad.
*Némi határozatlanságot vagyis inkább kételyt vél felfedezni a másik szavaiban. Nem tipikus tolvajnak néz ki aki nap mint nap ezzel foglalkozik.* ~talán a szükség vitte rá~
- Barátom nem kell tőrt szegezned felém, nincs nálam fegyver sem. Szeretnék segíteni amennyiben lehetőséget adsz rá. *szavai barátságosak, egyáltalán nem ellenségesek, a segítőkészséget a másik is észlelheti ám ki tudja miként reagál rá. Mér épp kíváncsian várná az ork reakcióját amikor a semmiből egy lehetséges megmentő támad. Egy fiatal törékenynek tűnő nő igen határozott bemutatóval jelenik meg felfegyverkezve. Őszintén szólva nem szeretné ha eldurvulna a helyzet bár ez javarészt a két fegyveresen fog múlni.*
- Kérem hallgassanak meg, erre semmi szükség sincs! *óvatosan feláll ülő helyzetéből s kijelentését mindkét félhez intézi.*
*Egész kellemesen belemerül a természet lágy, nyugtató neszének hallgatásába, így törökülésben el is helyezkedik a puha fűben, szemeit be is hunyja, hogy békésen relaxálhasson. Úgy belemerült gondolataiba, hogy észre sem vette a közeli bokorban guggoló orkot akinek a pénzére fáj a foga. Váratlanul érte a felszólítás és a hirtelen előlépő tőrrel hadonászó ork. Testhelyzetét nem változtatja meg, továbbra is törökülésben ül de a szemeit kinyitja és végigméri támadóját. ~komoly ellenfél~ állapítja meg, főként hogy még fegyver sincs nála. Amint lehetőséghez mérten felméri a másikat nyugodt hangon szól felé.*
- Igazán örülök, hogy egy úriemberrel találkozhatok ezen a reggelen. *arckifejezése komoly, nem viccnek szánta a dolgot.*
- Ha nem úriember lenne akkor kérdezés nélkül rám rontott volna és miután megöl kizsebelhetett volna. Nemes jellemre vall, hogy esélyt ad.
*Némi határozatlanságot vagyis inkább kételyt vél felfedezni a másik szavaiban. Nem tipikus tolvajnak néz ki aki nap mint nap ezzel foglalkozik.* ~talán a szükség vitte rá~
- Barátom nem kell tőrt szegezned felém, nincs nálam fegyver sem. Szeretnék segíteni amennyiben lehetőséget adsz rá. *szavai barátságosak, egyáltalán nem ellenségesek, a segítőkészséget a másik is észlelheti ám ki tudja miként reagál rá. Mér épp kíváncsian várná az ork reakcióját amikor a semmiből egy lehetséges megmentő támad. Egy fiatal törékenynek tűnő nő igen határozott bemutatóval jelenik meg felfegyverkezve. Őszintén szólva nem szeretné ha eldurvulna a helyzet bár ez javarészt a két fegyveresen fog múlni.*
- Kérem hallgassanak meg, erre semmi szükség sincs! *óvatosan feláll ülő helyzetéből s kijelentését mindkét félhez intézi.*
3279. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-08 20:37:09
Üzenet elküldve: 2015-11-08 20:37:09
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Pihekezű Ord és Trinnus Keridrod //
*Myna immár felfegyverkezve indul meg sétálni egy kicsit az erdőszéli tisztás felé, ahol egy ronda orkot vesz észre, aki tőrrel a kezében alig ha nem egy embertársát szeretné megrövidíteni pár arannyal.* ~Olyan régen nem öltem meg senkit és ez most egy jó ügyért lenne, megmentenék valakit, hogy kifosszák, talán még hálás is lesz nekem, eme tettemért, de szomjazom a vér szagára.~
*Kezébe veszi a rövid kardját és ügyesen megforgatja, így lép elő a tisztásra kis rejtekéből, ahol eddig közlekedett.*
-Dobd el a fegyvert te büdös ork és menekülj, mint egy kiscica vagy küzdj meg velem! *Szólal meg gúnyosan és hangosan, szinte sértően, de hát a jó ügyért bármit, mert ezzel lehet belőle hős, na meg kiélheti mélyen elzárt vágyait is. Felkészül, hogy őrült módjára nekiront majd a magas ork és védekeznie kell majd.*
*Myna immár felfegyverkezve indul meg sétálni egy kicsit az erdőszéli tisztás felé, ahol egy ronda orkot vesz észre, aki tőrrel a kezében alig ha nem egy embertársát szeretné megrövidíteni pár arannyal.* ~Olyan régen nem öltem meg senkit és ez most egy jó ügyért lenne, megmentenék valakit, hogy kifosszák, talán még hálás is lesz nekem, eme tettemért, de szomjazom a vér szagára.~
*Kezébe veszi a rövid kardját és ügyesen megforgatja, így lép elő a tisztásra kis rejtekéből, ahol eddig közlekedett.*
-Dobd el a fegyvert te büdös ork és menekülj, mint egy kiscica vagy küzdj meg velem! *Szólal meg gúnyosan és hangosan, szinte sértően, de hát a jó ügyért bármit, mert ezzel lehet belőle hős, na meg kiélheti mélyen elzárt vágyait is. Felkészül, hogy őrült módjára nekiront majd a magas ork és védekeznie kell majd.*
3278. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-08 08:21:14
Üzenet elküldve: 2015-11-08 08:21:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Füves körút //
*Hát, ez nem természetes dolog! Ez a tisztás! Ilyet nem is látott még! Mintha valaki egy nagy lábost körbe növesztett volna fákkal, aztán a lábost szépen magával vitte volna. És a fű! Mennyire selymes és zöld, még ilyenkor, a Levelek havában is! A tisztást mintha még a reggeli csípős köd is elkerülné! De itt csak fű nő, állapítja meg egy kicsit csalódottan. Bár a közepén, azon a kis dombon vannak virágok! Végigvizsgálja a kis dombot, amin színes, apró virágok tarkállanak. Igazán vidámak és kedvesek, de sajnos egyik sem az, amit ő keres, aminek hasznát venné a gyógyításban. Kicsit csalódottan tovább kutakodik, de a tisztáson mindenütt csak fű nő, kivéve a középen lévő tarka kis dombot. Körbejárja a tisztás szélét, letér a világosabb, ligetesebb részek felé az erdőbe. Már messziről gyanús neki az egyik magányosan, különálló nagy fa. A Harmatka szeret ilyen helyeken tanyázni. És igaza van! Ahogy közelebb ér, egy egész telepet talál, jó sokat a kicsiny, csillag alakú virágokból. Még éppen időben! Lassan már kezdik összezárni a szirmaikat, hogy a kibontakozással megvárják a következő nap hajnalát. Isqeha nekilát, letérdelve, és annyit gyűjt össze a még kinyílt szirmokból, amennyit csak tud. A kis kosár egyik része tele lesz a bogyókkal és a Mezei Harmatka apró virágaival. Még nézelődik egy sort, de más hasznosítható növényt nem talál. Pedig reménykedett az Ezüstcsörgőben, az ilyenkor fenn, északon sok helyen szedhető. De semmi. Továbbindul, hogy beljebb menjen az erdőbe. Még nem adta fel, hogy Észak Reményét is találjon.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.08 08:23:47
*Hát, ez nem természetes dolog! Ez a tisztás! Ilyet nem is látott még! Mintha valaki egy nagy lábost körbe növesztett volna fákkal, aztán a lábost szépen magával vitte volna. És a fű! Mennyire selymes és zöld, még ilyenkor, a Levelek havában is! A tisztást mintha még a reggeli csípős köd is elkerülné! De itt csak fű nő, állapítja meg egy kicsit csalódottan. Bár a közepén, azon a kis dombon vannak virágok! Végigvizsgálja a kis dombot, amin színes, apró virágok tarkállanak. Igazán vidámak és kedvesek, de sajnos egyik sem az, amit ő keres, aminek hasznát venné a gyógyításban. Kicsit csalódottan tovább kutakodik, de a tisztáson mindenütt csak fű nő, kivéve a középen lévő tarka kis dombot. Körbejárja a tisztás szélét, letér a világosabb, ligetesebb részek felé az erdőbe. Már messziről gyanús neki az egyik magányosan, különálló nagy fa. A Harmatka szeret ilyen helyeken tanyázni. És igaza van! Ahogy közelebb ér, egy egész telepet talál, jó sokat a kicsiny, csillag alakú virágokból. Még éppen időben! Lassan már kezdik összezárni a szirmaikat, hogy a kibontakozással megvárják a következő nap hajnalát. Isqeha nekilát, letérdelve, és annyit gyűjt össze a még kinyílt szirmokból, amennyit csak tud. A kis kosár egyik része tele lesz a bogyókkal és a Mezei Harmatka apró virágaival. Még nézelődik egy sort, de más hasznosítható növényt nem talál. Pedig reménykedett az Ezüstcsörgőben, az ilyenkor fenn, északon sok helyen szedhető. De semmi. Továbbindul, hogy beljebb menjen az erdőbe. Még nem adta fel, hogy Észak Reményét is találjon.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.08 08:23:47
3277. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-07 20:54:17
Üzenet elküldve: 2015-11-07 20:54:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Trinnus Keridrod//
* Mivel jobb dolga nem akad, ráadásul pénze sincs, hogy vegyen egy házat, amiről még régebben egy tündér beszélt neki, így úgy döntött, hogy más módszert választ a pénzszerzésre, mint a festmények árulása, amikből amúgy már régóta nincs bevétele és nemrég költötte el az utolsó megmaradt pénzeit. Maradt hát a lopás, mint lehetőség a pénzszerzésre. De persze nincs nem úgy, mint a városiak: csendesen, észrevétlenül, hanem mint a valódi orkok. Már vagy fél órája az egyik bokorban kuksol, mikor egy magányos emberfélét pillant meg a tisztáson. Tekintve, hogy a másik egyedül van és nem is tűnik olyan hatalmas ellenfélnek, így már előre örül a zsákmánynak. Mikor úgy néz ki, a férfi már belemerült a meditálásba, Ord előugrik és csak néhány méterrel a másik előtt áll meg. *
- Add ide minden pénzed, vagy... * Eddig azt hitte minden a lehető legkönnyebb lesz, de nem is. *
- Vagy megöllek! * Fejezi be végül és, hogy a másik ne higgye, hogy tréfál csak, tőrét is előhúzza, bár alighanem pusztakézzel jobban menne neki a dolog. Persze a legjobb lenne, ha a másik csak egyszerűen átadná minden pénzét és akkor nem lenne gond belőle. *
* Mivel jobb dolga nem akad, ráadásul pénze sincs, hogy vegyen egy házat, amiről még régebben egy tündér beszélt neki, így úgy döntött, hogy más módszert választ a pénzszerzésre, mint a festmények árulása, amikből amúgy már régóta nincs bevétele és nemrég költötte el az utolsó megmaradt pénzeit. Maradt hát a lopás, mint lehetőség a pénzszerzésre. De persze nincs nem úgy, mint a városiak: csendesen, észrevétlenül, hanem mint a valódi orkok. Már vagy fél órája az egyik bokorban kuksol, mikor egy magányos emberfélét pillant meg a tisztáson. Tekintve, hogy a másik egyedül van és nem is tűnik olyan hatalmas ellenfélnek, így már előre örül a zsákmánynak. Mikor úgy néz ki, a férfi már belemerült a meditálásba, Ord előugrik és csak néhány méterrel a másik előtt áll meg. *
- Add ide minden pénzed, vagy... * Eddig azt hitte minden a lehető legkönnyebb lesz, de nem is. *
- Vagy megöllek! * Fejezi be végül és, hogy a másik ne higgye, hogy tréfál csak, tőrét is előhúzza, bár alighanem pusztakézzel jobban menne neki a dolog. Persze a legjobb lenne, ha a másik csak egyszerűen átadná minden pénzét és akkor nem lenne gond belőle. *
3276. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-07 16:54:46
Üzenet elküldve: 2015-11-07 16:54:46
ÚJ
![>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2007_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
* Miután a piactéren is átjutott, már csak a kovácsműhely mellett kell elsétálnia és már meg is pillantja az erdő szélét, ahol ugyan még csak néhány fa áll, nem olyan sűrű, de azért mégsem lenne jó túl mélyre merészkedni, mert ha egyszer ott leli őt az éjszaka, akkor még egy jó ideig nem talál ki valószínűleg. Így hát éppen csak bemerészkedik az első néhány fa "árnyékába" - mert amúgy a ködnek köszönhetően nincs túl sok napfény, ezáltal láthatóan az árnyékok sem tolongnak.
Mikor eléri a már jól ismert erődszéli tisztást, ahol a fák még kevésbé sűrűn állnak - sőt mi több, egy fa sem éktelenkedik a tisztáson -, végre lepihen. Nyújtózik egyet, de inkább nincs kedve lefeküdni a vizes fűbe, így csak sétálgat egyet, majd ha megunja, visszaindul a városba, hátha belecsöppen éppen valami kalandba. Ha meg nem... Csak lesz valami... Akármi. *
Mikor eléri a már jól ismert erődszéli tisztást, ahol a fák még kevésbé sűrűn állnak - sőt mi több, egy fa sem éktelenkedik a tisztáson -, végre lepihen. Nyújtózik egyet, de inkább nincs kedve lefeküdni a vizes fűbe, így csak sétálgat egyet, majd ha megunja, visszaindul a városba, hátha belecsöppen éppen valami kalandba. Ha meg nem... Csak lesz valami... Akármi. *
3275. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-06 12:13:50
Üzenet elküldve: 2015-11-06 12:13:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Elnyújtózva fürkészi a már felkelőben lévő napot s azon gondolkodik miként is kellene erejét és idejét felhasználva a mágia rejtelmeiben elmerülnie. Egy tőrt tart a kezében mellyel képeket vágdos bele a földbe de az egészben nincs egy szemernyi tudatosság sem. Talán ha időt szánna rá, hogy megnézze akkor meglepődne milyen ügyetlenül is rajzolta a köröket és négyszögek melyek bizonyítanák a magabiztos fegyverhasználatot. Hogy miben is biztos? Hát ha másban nem akkor abban, hogy a mágia tanulása az egyik legfontosabb számára. Azon gondolkodik talán egy piknikezést vagy egy későbbi kirándulást kellene itt eltöltenie. Nem nagy az egész terület viszont vonzereje van, azt biztosan érzi. Nem akar a harmatos fűben csuron vízzel telni mellé viszont a tájban gyönyörködik azon hogy, milyen szép itt minden. Évek óta egyedül tartja fent magát de most elérkezettnek látta az időt, hogy komolyabb szakmát, hivatást végezzen amivel a közjót szolgáltatja és igazságot juttathatna érvényre. Voltak reményei, családja elvesztését követően testvérei nem voltak így szükségét látta annak, hogy egy új közösség tagja legyen. Talán a legjobb érzés majd pedig a legfájóbb fordulat mikor a családját elveszítette egy tűzvészben, s ezt a fájó érzést egész életén át cipelnie kell majd. Itt a természet lágy ölén mindenfajta gondolat végigsuhan az elméjén ami az elmúlt napokban történt vele. A hely szelleme nyugodtsága nagy hatással van rá és mondhatni erővel ruházza fel. Egy leendő mágus részéről elengedhetetlen, hogy ki tudja kapcsolni zavaró gondolatait és a lényegre tudjon fókuszálni. Száműznie kell minden figyelemelterelő gondolatot és igyekezni kell csak az adott bűvigére koncentrálni. Ezért is jött ide ma korán még a nap felvirradta előtt, hogy eme képességét csiszolja… *
3274. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-04 22:42:22
Üzenet elküldve: 2015-11-04 22:42:22
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Rettegése alig csillapodik a tündér első szavaira. Nem egészen biztos benne, hogy most mire is gondol, de úgy ítéli meg, hogy életben maradhat. Persze ez még nem jelenti azt, hogy megkínozni sem fogja, így teljesen jogos Lorew részéről az enyhe remegés, meg a rémülettel teli szemek.*
- Köszönöm *nyögi, hiszen hát azért mégis... az, hogy életben maradhat, igazából jóval több, mint amennyit a lánynak szükséges lenne garantálni. Egyáltalán a szerzetes számára megtiszteltetés, hogy segíthet neki, szóval mindenképpen van oka hálálkodni. A csapások hatására már csak szisszen, de közvetlenül utána sűrű bólogatásba kezd, miszerint hát persze hogy jóban lesznek. Legalábbis ha számít valamit, Lorew mindent meg fog tenni ezért, mert hát... rajong a sötétségért. Talán ez a legjobb magyarázat a dologra, ahogy a tündér is mondta. Talán fantáziájának szegényességéből fakad, de el sem tudja képzelni, mi mindenre lenne képes a lány, ha megfelelő eszközei is lennének hozzá. Mondjuk ez ki fog derülni, amint elérte Eralilnál, hogy egy szobában lakjanak, és bent felejtett néhány kést. Ugyanakkor nincs ideje ilyesmin gondolkoznia, mert (ahogyan a tündér is felhívja rá a figyelmét) hajnalodik.*
- Azonnal *bólint újból, amikor a lány utal rá, hogy ideje lenne megmozdulnia, viszont gyakorlatilag abban a pillanatban a tündér össze is esik. Lorew egy darabig csak értetlenül néz. Személyiségváltás? Persze, logikus lenne, az éjszaka véget ért, ideje újra a kedves és bosszantó énnek felülkerekedni, csak mintha késne. Ó igen, nagyon is késik.*
- Ne... Ne. Ne, ne, ne ne. Ne! *az esti érzelmi hullámok szimpla idegesség formájában csapnak ki belőle, ahogy felfogja, hogy mi is történt* Ne, a francba is, ne! Ne itt, és ne most, a francért nem bírt ki a tested még egy fél órát, a francért... a franc a halandókba! A rohadt életbe! Persze, menj csak el a Namos házig, kibírnád, nagy ötlet lett volna. Mondjak valamit? Nem bírtad volna ki! De bánom hogy nem engedtelek el, akkor legalább csak az út felétől kéne cipeljelek!
*Persze tisztában van vele, hogy a tündér, meg úgy nagyjából senki nem hallja, de muszáj kitombolja magát, vagy legalábbis a dühéből némi elszántságot meríteni mert hát... Ha most a lány magához is tér kedves énjével, akkor sem fogja tudni mozgatni a testét még talán órákon át. Akkor mi legyen? Cipelje Lorew? Aki magát sem biztos, hogy tudja vinni? Hát kénytelen lesz. Átfordul az oldalára, arra a karjára, amelyik nem sérült meg, és újból a korábbihoz hasonló módon nyomja fel magát, de rögtön maga alá húzza a térdeit. Az emelkedés hatására olyan érzése támad, mintha egy acéltömb lenne a mellkasában, ami épp ki akar szakadni onnan. Ugyanakkor tojik rá, csak egy hangos és hosszú nyögéssel jelzi a felsőbb erőknek, hogy érzi, de nem állítja meg. Miután térdelőállásba került, vesz néhány nagyobb levegőt, majd odacsúszik a tündérhez (szerencsére legalább igencsak közel ájult el), lehajol, és megpróbálja valahogy ügyesen felvenni az ép vállára. Lehet hogy a hasa meg fog nyomódni, vagy ilyenek, elvégre a szerzetesnek ilyesmiben nincs gyakorlata, de hát most ez a legkevesebb. Ha közben magához térne a lány, akkor hangot adhat ugyebár ilyenfajta panaszainak, de korántsem biztos, hogy Lorew tud tenni bármit is az ügy érdekében, hiszen másik karja gyakorlatilag használhatatlan. Eztán simán féltérdre küzdi magát, aztán talpra, és ha közben a mellkasában nem súlyosbodik a fájdalom (mondjuk annyira, hogy összeessen tőle), akkor indulhat a séta a Namos házig, meg a reménykedés, hogy oda is fog érni.*
*Rettegése alig csillapodik a tündér első szavaira. Nem egészen biztos benne, hogy most mire is gondol, de úgy ítéli meg, hogy életben maradhat. Persze ez még nem jelenti azt, hogy megkínozni sem fogja, így teljesen jogos Lorew részéről az enyhe remegés, meg a rémülettel teli szemek.*
- Köszönöm *nyögi, hiszen hát azért mégis... az, hogy életben maradhat, igazából jóval több, mint amennyit a lánynak szükséges lenne garantálni. Egyáltalán a szerzetes számára megtiszteltetés, hogy segíthet neki, szóval mindenképpen van oka hálálkodni. A csapások hatására már csak szisszen, de közvetlenül utána sűrű bólogatásba kezd, miszerint hát persze hogy jóban lesznek. Legalábbis ha számít valamit, Lorew mindent meg fog tenni ezért, mert hát... rajong a sötétségért. Talán ez a legjobb magyarázat a dologra, ahogy a tündér is mondta. Talán fantáziájának szegényességéből fakad, de el sem tudja képzelni, mi mindenre lenne képes a lány, ha megfelelő eszközei is lennének hozzá. Mondjuk ez ki fog derülni, amint elérte Eralilnál, hogy egy szobában lakjanak, és bent felejtett néhány kést. Ugyanakkor nincs ideje ilyesmin gondolkoznia, mert (ahogyan a tündér is felhívja rá a figyelmét) hajnalodik.*
- Azonnal *bólint újból, amikor a lány utal rá, hogy ideje lenne megmozdulnia, viszont gyakorlatilag abban a pillanatban a tündér össze is esik. Lorew egy darabig csak értetlenül néz. Személyiségváltás? Persze, logikus lenne, az éjszaka véget ért, ideje újra a kedves és bosszantó énnek felülkerekedni, csak mintha késne. Ó igen, nagyon is késik.*
- Ne... Ne. Ne, ne, ne ne. Ne! *az esti érzelmi hullámok szimpla idegesség formájában csapnak ki belőle, ahogy felfogja, hogy mi is történt* Ne, a francba is, ne! Ne itt, és ne most, a francért nem bírt ki a tested még egy fél órát, a francért... a franc a halandókba! A rohadt életbe! Persze, menj csak el a Namos házig, kibírnád, nagy ötlet lett volna. Mondjak valamit? Nem bírtad volna ki! De bánom hogy nem engedtelek el, akkor legalább csak az út felétől kéne cipeljelek!
*Persze tisztában van vele, hogy a tündér, meg úgy nagyjából senki nem hallja, de muszáj kitombolja magát, vagy legalábbis a dühéből némi elszántságot meríteni mert hát... Ha most a lány magához is tér kedves énjével, akkor sem fogja tudni mozgatni a testét még talán órákon át. Akkor mi legyen? Cipelje Lorew? Aki magát sem biztos, hogy tudja vinni? Hát kénytelen lesz. Átfordul az oldalára, arra a karjára, amelyik nem sérült meg, és újból a korábbihoz hasonló módon nyomja fel magát, de rögtön maga alá húzza a térdeit. Az emelkedés hatására olyan érzése támad, mintha egy acéltömb lenne a mellkasában, ami épp ki akar szakadni onnan. Ugyanakkor tojik rá, csak egy hangos és hosszú nyögéssel jelzi a felsőbb erőknek, hogy érzi, de nem állítja meg. Miután térdelőállásba került, vesz néhány nagyobb levegőt, majd odacsúszik a tündérhez (szerencsére legalább igencsak közel ájult el), lehajol, és megpróbálja valahogy ügyesen felvenni az ép vállára. Lehet hogy a hasa meg fog nyomódni, vagy ilyenek, elvégre a szerzetesnek ilyesmiben nincs gyakorlata, de hát most ez a legkevesebb. Ha közben magához térne a lány, akkor hangot adhat ugyebár ilyenfajta panaszainak, de korántsem biztos, hogy Lorew tud tenni bármit is az ügy érdekében, hiszen másik karja gyakorlatilag használhatatlan. Eztán simán féltérdre küzdi magát, aztán talpra, és ha közben a mellkasában nem súlyosbodik a fájdalom (mondjuk annyira, hogy összeessen tőle), akkor indulhat a séta a Namos házig, meg a reménykedés, hogy oda is fog érni.*
3273. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-04 21:57:27
Üzenet elküldve: 2015-11-04 21:57:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* A mágus-szerzetesnek szerencséje, hogy Syssnek még a gonoszabbik oldalát is sikerül meggyőznie. Érdeklődés csillan az éjsötét szemekben, ahogy a szerzetes végigmondja. *
- Egyformán előnyös ez az este számunkra, nemde?
* Vigyorog gonoszul, hiszen a szerzetes örülhet, hogy életben van egyelőre, míg Syss egy lehetséges megoldást talált a másik énjének elpusztítására. *
- Jóban leszünk mi, ember.
* Pakolja meg vidáman a sebes vállát, majd felpillant az égre. Csak most tűnik fel neki, hogy nincs olyan hideg, mint korábban és a sűrű felhők világosabb szürkék, mint voltak. Hajnalodik. *
- Hajnalodik. Nem szeretem a nappalt. Gyere!
* Felkel, s a kezét nyújtja, hogy felsegítse újdonsült társát (vagy inkább szolgáját?), csakhogy a kedvesnek szánt mozdulat végén összeesik. Úgy tűnik a testük elérte a korlátait. *
* A mágus-szerzetesnek szerencséje, hogy Syssnek még a gonoszabbik oldalát is sikerül meggyőznie. Érdeklődés csillan az éjsötét szemekben, ahogy a szerzetes végigmondja. *
- Egyformán előnyös ez az este számunkra, nemde?
* Vigyorog gonoszul, hiszen a szerzetes örülhet, hogy életben van egyelőre, míg Syss egy lehetséges megoldást talált a másik énjének elpusztítására. *
- Jóban leszünk mi, ember.
* Pakolja meg vidáman a sebes vállát, majd felpillant az égre. Csak most tűnik fel neki, hogy nincs olyan hideg, mint korábban és a sűrű felhők világosabb szürkék, mint voltak. Hajnalodik. *
- Hajnalodik. Nem szeretem a nappalt. Gyere!
* Felkel, s a kezét nyújtja, hogy felsegítse újdonsült társát (vagy inkább szolgáját?), csakhogy a kedvesnek szánt mozdulat végén összeesik. Úgy tűnik a testük elérte a korlátait. *
3272. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-03 23:30:01
Üzenet elküldve: 2015-11-03 23:30:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Nos igen, talán nem a lehető legjobban építette fel a dolgot. Számára teljesen egyértelmű, hogy semmi olyat nem tenne (pláne szándékosan nem), amivel akár csak egy pillanatra is hátráltathatja Syss gonosz énjét, de hát erről még aligha lett volna esélye számot adni neki, így teljes mértékben érthető, hogy komolyan veszi a dolgot. Talán még csak mondani sem mondta soha...*
- Könyörülj *zihálja, amikor a tündér ujjai belemélyednek a sebébe. Ennyi erővel tüzes vasat is döfhetnének a bőre alá, talán az sem járna nagyobb fájdalommal. Vagy attól legalább elájulna... Az egyetlen szerencséje, hogy a tündér valóban megkegyelmez, legalábbis egy időre. A szerzetes ettől függetlenül el tudja képzelni, hogy nézhet ki a válla, már csak a több irányba patakzó vér simogatásából is.*
- Sajnálom *nyögi még mindig enyhén nyöszörgő hangon* Ezzel kellett volna kezdenem.
*Nem is csak maga a tény, hogy a fájdalom, mert hát rendben, a fájdalom az élet velejárója. Nem feltétlen abban a formában, hogy egy tündér jó mélyen az emberfia húsába mélyeszti az ujjait, de... Előbb-utóbb valami fájdalom mindenképpen éri a halandókat, ez az élet természetes velejárója. Őt inkább az zavarja a dologban, hogy nem állt szándékában feldühíteni a tündért, és puszta véletlenségből mégis megtette. Ráadásul ez veszélyes is lehet, ha a lány megint átkerül abba az állapotába, mint mikor nem is olyan régen meg akarta fojtani a szerzetest, akkor már késő lesz kegyelemért könyörögni.
A következő szavak hatására viszont a szerzetes megdermed. Tudja, hogy a tündér nem tréfál, és valóban abban a pillanatban megöli, ha úgy ítéli meg, hogy Lorew az útjába állhat. És valószínűleg az egy percet is komolyan gondolja, szóval a szerzetes kénytelen felülkerekedni az első ijedelmen, és minél hamarabb belefogni.*
- A tervem... *nyögi, habár ilyen hirtelenjében a nevét sem tudná megmondani* Eredetileg csak azt terveztem, hogy valahogyan rávegyem a másik feledet, hogy ne álljon az utadba, és bármikor átengedje neked az irányítást, ha úgy akarod. Azonkívül hogy Coinnak és Batunak eszébe se jusson még egy ilyen szertartást végrehajtani, csakis ezért mondtam azt neki, hogy segíthetek. És sikerült, nem fog beszélni rólad annak a kettőnek. A további tervem, hogy kitaláljam, mi is befolyásolja tulajdonképpen, hogy melyikőtök uralja a testet, és valamilyen módon elérjem, hogy te minél többet juss hatalomra. És talán egyszer valami módot találhatok arra is, hogy végleg a tied legyen a test, de ilyet most még nem tudok. Viszont minden tervemnél és tettemnél kizárólag a te érdekeidet nézem, és soha semmi olyat nem tennék, amivel hátráltathatlak. Esküszöm, hogy így van *nem tudja megállapítani, hogy mikor jár le az egy perc, de reménykedik benne, hogy a lány sem számolja magában a másodperceket, és hagyja, hogy végigmondja. Ha pedig mégsem, akkor legalább abban bízik, hogy eleget tud mondani a rendelkezésre álló idő alatt. A fekete (vagy még inkább éjsötét) bájitallal kapcsolatos terveit nem eltitkolni akarja, egyszerűen csak az már tényleg túl sok lett volna az egy percbe, ha esélyt kap rá, akkor bizonyára el fogja mondani, kivéve persze ha elfelejti a nagy ijedelemben.*
*Nos igen, talán nem a lehető legjobban építette fel a dolgot. Számára teljesen egyértelmű, hogy semmi olyat nem tenne (pláne szándékosan nem), amivel akár csak egy pillanatra is hátráltathatja Syss gonosz énjét, de hát erről még aligha lett volna esélye számot adni neki, így teljes mértékben érthető, hogy komolyan veszi a dolgot. Talán még csak mondani sem mondta soha...*
- Könyörülj *zihálja, amikor a tündér ujjai belemélyednek a sebébe. Ennyi erővel tüzes vasat is döfhetnének a bőre alá, talán az sem járna nagyobb fájdalommal. Vagy attól legalább elájulna... Az egyetlen szerencséje, hogy a tündér valóban megkegyelmez, legalábbis egy időre. A szerzetes ettől függetlenül el tudja képzelni, hogy nézhet ki a válla, már csak a több irányba patakzó vér simogatásából is.*
- Sajnálom *nyögi még mindig enyhén nyöszörgő hangon* Ezzel kellett volna kezdenem.
*Nem is csak maga a tény, hogy a fájdalom, mert hát rendben, a fájdalom az élet velejárója. Nem feltétlen abban a formában, hogy egy tündér jó mélyen az emberfia húsába mélyeszti az ujjait, de... Előbb-utóbb valami fájdalom mindenképpen éri a halandókat, ez az élet természetes velejárója. Őt inkább az zavarja a dologban, hogy nem állt szándékában feldühíteni a tündért, és puszta véletlenségből mégis megtette. Ráadásul ez veszélyes is lehet, ha a lány megint átkerül abba az állapotába, mint mikor nem is olyan régen meg akarta fojtani a szerzetest, akkor már késő lesz kegyelemért könyörögni.
A következő szavak hatására viszont a szerzetes megdermed. Tudja, hogy a tündér nem tréfál, és valóban abban a pillanatban megöli, ha úgy ítéli meg, hogy Lorew az útjába állhat. És valószínűleg az egy percet is komolyan gondolja, szóval a szerzetes kénytelen felülkerekedni az első ijedelmen, és minél hamarabb belefogni.*
- A tervem... *nyögi, habár ilyen hirtelenjében a nevét sem tudná megmondani* Eredetileg csak azt terveztem, hogy valahogyan rávegyem a másik feledet, hogy ne álljon az utadba, és bármikor átengedje neked az irányítást, ha úgy akarod. Azonkívül hogy Coinnak és Batunak eszébe se jusson még egy ilyen szertartást végrehajtani, csakis ezért mondtam azt neki, hogy segíthetek. És sikerült, nem fog beszélni rólad annak a kettőnek. A további tervem, hogy kitaláljam, mi is befolyásolja tulajdonképpen, hogy melyikőtök uralja a testet, és valamilyen módon elérjem, hogy te minél többet juss hatalomra. És talán egyszer valami módot találhatok arra is, hogy végleg a tied legyen a test, de ilyet most még nem tudok. Viszont minden tervemnél és tettemnél kizárólag a te érdekeidet nézem, és soha semmi olyat nem tennék, amivel hátráltathatlak. Esküszöm, hogy így van *nem tudja megállapítani, hogy mikor jár le az egy perc, de reménykedik benne, hogy a lány sem számolja magában a másodperceket, és hagyja, hogy végigmondja. Ha pedig mégsem, akkor legalább abban bízik, hogy eleget tud mondani a rendelkezésre álló idő alatt. A fekete (vagy még inkább éjsötét) bájitallal kapcsolatos terveit nem eltitkolni akarja, egyszerűen csak az már tényleg túl sok lett volna az egy percbe, ha esélyt kap rá, akkor bizonyára el fogja mondani, kivéve persze ha elfelejti a nagy ijedelemben.*
3271. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-03 22:19:15
Üzenet elküldve: 2015-11-03 22:19:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* A megszabadulás nem éppen új információ a tündér számára, hiszen elég gyakran hangoztatták ezt korábban. Az viszont, hogy a szerzetes azt mondta neki, hogy segít, na az új.
Nagy kár, hogy nem az elején szögezte le, hogy esze ágábsn sincs segíteni a testrabló kis jótündérnek. Így fájlalhatja a vállának kínzását is, merthogy Syss belenyomja egyáltalán nem visszafogottan az ujjait a sebbe és meg is forgatja benne azokat.
Persze előtte fel is ül és arrébb is húzódik, ha esetleg a fájdalomtól elborultan akarna a szerzetes ütni-rúgni-kapálózni. Az nem lenne túl jó. *
- Segítesz neki?! Te tényleg ilyen hülye vagy, hogy ráadásul el is mondod?!
* Arcára torz vigyor ül ki, melyből sugárzik a bosszússág.
Mikor azonban meghallja a férfi szándékait, azonnal felhagy a dologgal és arcára a "nemtörődöm mosoly" ül kki. *
- Miért nem ezzel kezdted? Megkímélted volna magad egy csomó fájdalomtól.
* Az utolsó szónál gyengén rácsap a megkínzott, vérző sebre, majd türelmetlenül, ellentmondást nem tűrő hangon szólal meg ismét: *
- Van egy perced, hogy elmondd, mit is tervezel valójában, vagy itt és most megöllek!
* A megszabadulás nem éppen új információ a tündér számára, hiszen elég gyakran hangoztatták ezt korábban. Az viszont, hogy a szerzetes azt mondta neki, hogy segít, na az új.
Nagy kár, hogy nem az elején szögezte le, hogy esze ágábsn sincs segíteni a testrabló kis jótündérnek. Így fájlalhatja a vállának kínzását is, merthogy Syss belenyomja egyáltalán nem visszafogottan az ujjait a sebbe és meg is forgatja benne azokat.
Persze előtte fel is ül és arrébb is húzódik, ha esetleg a fájdalomtól elborultan akarna a szerzetes ütni-rúgni-kapálózni. Az nem lenne túl jó. *
- Segítesz neki?! Te tényleg ilyen hülye vagy, hogy ráadásul el is mondod?!
* Arcára torz vigyor ül ki, melyből sugárzik a bosszússág.
Mikor azonban meghallja a férfi szándékait, azonnal felhagy a dologgal és arcára a "nemtörődöm mosoly" ül kki. *
- Miért nem ezzel kezdted? Megkímélted volna magad egy csomó fájdalomtól.
* Az utolsó szónál gyengén rácsap a megkínzott, vérző sebre, majd türelmetlenül, ellentmondást nem tűrő hangon szólal meg ismét: *
- Van egy perced, hogy elmondd, mit is tervezel valójában, vagy itt és most megöllek!
3270. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-03 21:28:53
Üzenet elküldve: 2015-11-03 21:28:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Függetlenül attól, hogy valószínűleg (sőt, biztosan) belsőjében semmi változás nem megy végbe pusztán a tündér megoszló tömege miatt, a szerzetes már látja a lelki szemei előtt, ahogy bordái apró darabokra törve lyuggatják ki mindenütt a szívét és a tüdejét. Egyszerűen arról van szó, hogy a fájdalom egyik legrosszabb formáját éli át ezekben a pillanatokban, éles, szúró, tompíthatatlan kín. Amikor a tündér lemászik róla, egy darabig fel sem fogja, csak mikor már a fájdalom is tünedezni kezd. Néhány másodpercig csak hangosan zihál (kétséges, hogy ezzel gyorsítja, vagy lassítja a fájdalom múlásának folyamatát a mellkasában, de nem igazán tud tenni ellene), aztán ahogy egyre inkább tompul a szúró érzés, úgy fogja fel, hogy a tündér eltűnt róla. Persze nem kell sokat forgassa a fejét, megtalálja közvetlenül maga mellett, persze a függőben maradt kérdéssel együtt. Egy röpke köhögőgörcs után már éppen megkísérelne hangot kiadni, amikor a lány nyomatékosít.*
- Azonnal... *nyögi, de még mindig rendezetlenül veszi a levegőt, így a mondatok tagolása problémás lehet* A... vele... meg akar... tőled szabadulni *majd vesz még néhány levegőt* Meg akar tőled szabadulni. Azt akarja, hogy... hogy én segítsek ebben. Azt mondtam... neki... *itt megint muszáj egy rövid szünetet tartania, különben kidurran a tüdeje, vagy rosszabb. Néhány mély levegő után viszont már lényegesen rendezettebbé válik a légzése, és ráadásul a gondolatait is lesz ideje összerendezni.*
- Azt mondtam neki, hogy van rá módszer, ami segíthet. Ezért cserébe megígérte nekem, hogy soha többet nem fog az utadba állni, ha elő akarsz jönni.
*Nagyjából a lényeg ez volt. Közben akadtak mindenféle mellékszálak, apróságok, amiket végig kellett járni (habár azt aztán senki ne kérdezze meg Lorewtől, hogy minek, mert csak morcos lesz tőle), valószínűleg ezeket is illene terítékre hozni.*
- Nos, feltettem neki mindenféle kérdéseket rólad *aztán eszébe jut, hogy ez így talán nem volt a legokosabb ötlet* Persze egyikre sem tudott válaszolni, semmi lényegeset vagy lényegtelent nem tudtam meg, esküszöm.
*Nagyon bízik benne, hogy a tündér ezt el fogja hinni neki, mert hát... véletlenül sem akart ő a háta mögött információkat megtudni róla, csak hát... Nem, ezt még magának sem tudná megmagyarázni. Ugyanakkor remélhetőleg minden oka megvan elhinni, hogy Lorew nem tudott meg semmit, mivel hát... mit tudna róla a másik fele? Mit tudnak egymásról? Semmi lényegeset.*
- Az állapototokról kérdeztem, és... tudok Coin és Batu kísérletéről, hogy megöljenek téged. És a most következő rész talán nem hangzik elsőre túl jól, de... *nem, másodikra sem.* Én az Ellentétek Rendjének tagja vagyok, és nagyon úgy tűnik, hogy ez a két önjelölt démonűző is, és... a másik feled is csatlakozni fog, mert azt akarja, hogy segítsek neki. De ugyanakkor megtiltottam neki, hogy bármit is mondjon Batuéknak arról, hogy a szertartásuk sikertelen volt, így szinte esélytelen, hogy újabb ostobaságba fognának. De ezt még több ponton biztosítani szeretném. És természetesen a leghalványabb szándék sincs bennem arra nézve, hogy segítsek a másik felednek elnyomni téged, sőt épp ellenkezőleg, efelől biztosíthatlak *persze ezek után talán ez furcsán hangzik, vagy épp azok után, amiket Syssnek korábban ígért, de hát... Lorewnek egészen más tervei vannak a valóságban, mint amiket a tündér kedvesebbik felének mondott.*
*Függetlenül attól, hogy valószínűleg (sőt, biztosan) belsőjében semmi változás nem megy végbe pusztán a tündér megoszló tömege miatt, a szerzetes már látja a lelki szemei előtt, ahogy bordái apró darabokra törve lyuggatják ki mindenütt a szívét és a tüdejét. Egyszerűen arról van szó, hogy a fájdalom egyik legrosszabb formáját éli át ezekben a pillanatokban, éles, szúró, tompíthatatlan kín. Amikor a tündér lemászik róla, egy darabig fel sem fogja, csak mikor már a fájdalom is tünedezni kezd. Néhány másodpercig csak hangosan zihál (kétséges, hogy ezzel gyorsítja, vagy lassítja a fájdalom múlásának folyamatát a mellkasában, de nem igazán tud tenni ellene), aztán ahogy egyre inkább tompul a szúró érzés, úgy fogja fel, hogy a tündér eltűnt róla. Persze nem kell sokat forgassa a fejét, megtalálja közvetlenül maga mellett, persze a függőben maradt kérdéssel együtt. Egy röpke köhögőgörcs után már éppen megkísérelne hangot kiadni, amikor a lány nyomatékosít.*
- Azonnal... *nyögi, de még mindig rendezetlenül veszi a levegőt, így a mondatok tagolása problémás lehet* A... vele... meg akar... tőled szabadulni *majd vesz még néhány levegőt* Meg akar tőled szabadulni. Azt akarja, hogy... hogy én segítsek ebben. Azt mondtam... neki... *itt megint muszáj egy rövid szünetet tartania, különben kidurran a tüdeje, vagy rosszabb. Néhány mély levegő után viszont már lényegesen rendezettebbé válik a légzése, és ráadásul a gondolatait is lesz ideje összerendezni.*
- Azt mondtam neki, hogy van rá módszer, ami segíthet. Ezért cserébe megígérte nekem, hogy soha többet nem fog az utadba állni, ha elő akarsz jönni.
*Nagyjából a lényeg ez volt. Közben akadtak mindenféle mellékszálak, apróságok, amiket végig kellett járni (habár azt aztán senki ne kérdezze meg Lorewtől, hogy minek, mert csak morcos lesz tőle), valószínűleg ezeket is illene terítékre hozni.*
- Nos, feltettem neki mindenféle kérdéseket rólad *aztán eszébe jut, hogy ez így talán nem volt a legokosabb ötlet* Persze egyikre sem tudott válaszolni, semmi lényegeset vagy lényegtelent nem tudtam meg, esküszöm.
*Nagyon bízik benne, hogy a tündér ezt el fogja hinni neki, mert hát... véletlenül sem akart ő a háta mögött információkat megtudni róla, csak hát... Nem, ezt még magának sem tudná megmagyarázni. Ugyanakkor remélhetőleg minden oka megvan elhinni, hogy Lorew nem tudott meg semmit, mivel hát... mit tudna róla a másik fele? Mit tudnak egymásról? Semmi lényegeset.*
- Az állapototokról kérdeztem, és... tudok Coin és Batu kísérletéről, hogy megöljenek téged. És a most következő rész talán nem hangzik elsőre túl jól, de... *nem, másodikra sem.* Én az Ellentétek Rendjének tagja vagyok, és nagyon úgy tűnik, hogy ez a két önjelölt démonűző is, és... a másik feled is csatlakozni fog, mert azt akarja, hogy segítsek neki. De ugyanakkor megtiltottam neki, hogy bármit is mondjon Batuéknak arról, hogy a szertartásuk sikertelen volt, így szinte esélytelen, hogy újabb ostobaságba fognának. De ezt még több ponton biztosítani szeretném. És természetesen a leghalványabb szándék sincs bennem arra nézve, hogy segítsek a másik felednek elnyomni téged, sőt épp ellenkezőleg, efelől biztosíthatlak *persze ezek után talán ez furcsán hangzik, vagy épp azok után, amiket Syssnek korábban ígért, de hát... Lorewnek egészen más tervei vannak a valóságban, mint amiket a tündér kedvesebbik felének mondott.*
3269. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-03 20:58:17
Üzenet elküldve: 2015-11-03 20:58:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* A nyögések egyfajta élvezettel szolgálnak és legszívesebben tovább hallgatná ezt a csodálatos "muzsikát", azonban az, hogy a szerzetes nem tud válaszolni, eléggé belerondít az élvezet részébe a dolognak, így kelletlenül ugyan, de visszafekszik a földre, karját levéve Lorew mellkasáról.
Persze azért nem távolodik el, fejét a karjára, egészen pontosan a seb közelébe fekteti le. *
- Szóval miről is beszélgettetek az én kedves kis test tolvajommal?
* Lehet, hogy ez a megnevezés kissé összezavarja majd a férfit, de mindketten úgy tekintenek a másikra, mint valami testrabló élősködőre.
~ Milyen szép is lenne az élet egyes egyedül. Éjjel-nappal szórakozni, nem hallani az idegesítő kis háttérzajt. ~
Persze ezek azok a lehetetlen vágyálmok, amik kilencvenkilenc százalékos valószínűséggel nem fognak beteljesedni. *
- Gyorsan mondjad, mert még mókázni is akarok!
* Parancsol rá, ha esetleg még nem kezdett volna el csiripelni a hamarosan szárnya szegett madárka. *
* A nyögések egyfajta élvezettel szolgálnak és legszívesebben tovább hallgatná ezt a csodálatos "muzsikát", azonban az, hogy a szerzetes nem tud válaszolni, eléggé belerondít az élvezet részébe a dolognak, így kelletlenül ugyan, de visszafekszik a földre, karját levéve Lorew mellkasáról.
Persze azért nem távolodik el, fejét a karjára, egészen pontosan a seb közelébe fekteti le. *
- Szóval miről is beszélgettetek az én kedves kis test tolvajommal?
* Lehet, hogy ez a megnevezés kissé összezavarja majd a férfit, de mindketten úgy tekintenek a másikra, mint valami testrabló élősködőre.
~ Milyen szép is lenne az élet egyes egyedül. Éjjel-nappal szórakozni, nem hallani az idegesítő kis háttérzajt. ~
Persze ezek azok a lehetetlen vágyálmok, amik kilencvenkilenc százalékos valószínűséggel nem fognak beteljesedni. *
- Gyorsan mondjad, mert még mókázni is akarok!
* Parancsol rá, ha esetleg még nem kezdett volna el csiripelni a hamarosan szárnya szegett madárka. *
3268. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-03 20:37:53
Üzenet elküldve: 2015-11-03 20:37:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Lassan bólint, hogy jelezze, felfogta, amit a lány mond. Feketeség, persze, a hasonlat is remek, egyfajta alvás ez, de... Míg az emberfia csak akkor pihenheti ki magát, hogy a teste és az elméje is pihen, amikor Syss ebbe az "alvó" állapotba kerül, a teste továbbra is használatban van. A gondolatai tiszták lesznek, mintha csak frissen ébredne reggel az ágyikójában, csak emellett a teste szépen fokozatosan cserben hagyja. Ebből a szempontból lényegesen jobb helyzet, amikor kapcsolatban van egymással a két elme, úgy egyik sem pihenhet igazán, míg a test nem teszi, így kisebb eséllyel kerül az illető a végkimerülés határára. Még talán mondana vagy kérdezne ebben a témában, de ekkor megtörténik a várva várt személyiségváltás.*
- Örülök, én... örülök *vágja rá azonnal, habár hangjában inkább a félelem dominál, mintsem holmi féktelen öröm. Az első gondolata, hogy valami olyasmit mondjon: "Kérlek, bármi mást, csak a mellkasomat ne", de hát ezzel valószínűleg azonnal a kívánt hatás ellenkezőjét érné el. Ugyanakkor a tündérnek nem kell semmiféle mankót adni, magától is pontosan tudja, mi jelenleg a férfi leggyengébb pontja.*
- Kérlek... *nyögi, amikor a tündér átkarolja, mert pontosan tudja, hogy akármelyik pillanatban ránehezedhet, ami pedig... Nos, a tündér nem nehéz, a súlya megoszlik, a kritikus ponton talán csak olyan érzés lenne, mintha egy ökölnyi ólomgolyó esne rá. Viszont ez hiú reménynek tűnik, mivel a lány láthatóan gondosan ügyel rá, hogy a könyöke pontosan a púpra nehezedjen. Hangosan felszisszen, ami néhány másodperc alatt egy elhaló nyögéssé tompul, de a fájdalom nem apad. Éppen ezért időbe telik, mire felfogja, hogy a tündér kérdezett valamit.*
- A... a... sötétségért? *préseli ki magából két fájdalmas nyögés között levegőért kapkodva. Nem egészen biztos benne, hogy milyen sötétségre is céloz a lány (csak annyiban, hogy nem a sima egyszerű éjszakára). Magára gondolna? Elvégre ő maga a kegyetlenség tündérbőrben.*
- Igen... rajongok... rajongok érte *nyögi újból, habár egyre inkább nehezére esik értelmes szavakat formálni. Amikor viszont a tündér még jobban ránehezedik a sérült pontra, akkor erre végképp minden esély elvész, egyetlen nyögést képes hallatni, aztán már csak tátog, mint a partra vetett hal. A puszi hatására valószínűleg akkor is elfelejtene lélegezni, ha egyébként esélye lenne rá, ugyanakkor az egyre erősebben sugárzó fájdalom miatt még gondolkodni is képtelen. Persze jelenleg az egyetlen lény, akit fel kell fogjon a külvilágból, az a tündér, nem más dolga, mint nézni a fekete szempárt, és reménykedni, hogy megkegyelmez. A kérdést is felfogja kis késéssel, de még mindig nem beszédképes, így jobb híján kiprésel még néhány nyögést. Abban reménykedik, hogy ezzel a tündér tudtára hozhatja, hogy örömmel beszámolna mindenről, de képtelen, amíg... Nos, nem, ilyen pontosan biztos nem jut át az üzenet, a lényeg, hogy fájdalmai vannak, és képtelen szavakat formálni. A légzése még annyira nem nehezedett el, mint legutóbb (mondjuk most nincs is rajta teljes súlyával a tündér) így fulladás nem fenyegeti, a csontok sem fognak tovább repedni, vagy törni, egészen egyszerűen csak iszonyatos fájdalmai vannak.*
*Lassan bólint, hogy jelezze, felfogta, amit a lány mond. Feketeség, persze, a hasonlat is remek, egyfajta alvás ez, de... Míg az emberfia csak akkor pihenheti ki magát, hogy a teste és az elméje is pihen, amikor Syss ebbe az "alvó" állapotba kerül, a teste továbbra is használatban van. A gondolatai tiszták lesznek, mintha csak frissen ébredne reggel az ágyikójában, csak emellett a teste szépen fokozatosan cserben hagyja. Ebből a szempontból lényegesen jobb helyzet, amikor kapcsolatban van egymással a két elme, úgy egyik sem pihenhet igazán, míg a test nem teszi, így kisebb eséllyel kerül az illető a végkimerülés határára. Még talán mondana vagy kérdezne ebben a témában, de ekkor megtörténik a várva várt személyiségváltás.*
- Örülök, én... örülök *vágja rá azonnal, habár hangjában inkább a félelem dominál, mintsem holmi féktelen öröm. Az első gondolata, hogy valami olyasmit mondjon: "Kérlek, bármi mást, csak a mellkasomat ne", de hát ezzel valószínűleg azonnal a kívánt hatás ellenkezőjét érné el. Ugyanakkor a tündérnek nem kell semmiféle mankót adni, magától is pontosan tudja, mi jelenleg a férfi leggyengébb pontja.*
- Kérlek... *nyögi, amikor a tündér átkarolja, mert pontosan tudja, hogy akármelyik pillanatban ránehezedhet, ami pedig... Nos, a tündér nem nehéz, a súlya megoszlik, a kritikus ponton talán csak olyan érzés lenne, mintha egy ökölnyi ólomgolyó esne rá. Viszont ez hiú reménynek tűnik, mivel a lány láthatóan gondosan ügyel rá, hogy a könyöke pontosan a púpra nehezedjen. Hangosan felszisszen, ami néhány másodperc alatt egy elhaló nyögéssé tompul, de a fájdalom nem apad. Éppen ezért időbe telik, mire felfogja, hogy a tündér kérdezett valamit.*
- A... a... sötétségért? *préseli ki magából két fájdalmas nyögés között levegőért kapkodva. Nem egészen biztos benne, hogy milyen sötétségre is céloz a lány (csak annyiban, hogy nem a sima egyszerű éjszakára). Magára gondolna? Elvégre ő maga a kegyetlenség tündérbőrben.*
- Igen... rajongok... rajongok érte *nyögi újból, habár egyre inkább nehezére esik értelmes szavakat formálni. Amikor viszont a tündér még jobban ránehezedik a sérült pontra, akkor erre végképp minden esély elvész, egyetlen nyögést képes hallatni, aztán már csak tátog, mint a partra vetett hal. A puszi hatására valószínűleg akkor is elfelejtene lélegezni, ha egyébként esélye lenne rá, ugyanakkor az egyre erősebben sugárzó fájdalom miatt még gondolkodni is képtelen. Persze jelenleg az egyetlen lény, akit fel kell fogjon a külvilágból, az a tündér, nem más dolga, mint nézni a fekete szempárt, és reménykedni, hogy megkegyelmez. A kérdést is felfogja kis késéssel, de még mindig nem beszédképes, így jobb híján kiprésel még néhány nyögést. Abban reménykedik, hogy ezzel a tündér tudtára hozhatja, hogy örömmel beszámolna mindenről, de képtelen, amíg... Nos, nem, ilyen pontosan biztos nem jut át az üzenet, a lényeg, hogy fájdalmai vannak, és képtelen szavakat formálni. A légzése még annyira nem nehezedett el, mint legutóbb (mondjuk most nincs is rajta teljes súlyával a tündér) így fulladás nem fenyegeti, a csontok sem fognak tovább repedni, vagy törni, egészen egyszerűen csak iszonyatos fájdalmai vannak.*
3267. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-03 19:19:48
Üzenet elküldve: 2015-11-03 19:19:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Lorew nem igazán téved. Legalábbis azok, amiket mond, nagyjából leírják a régi helyzetet. Azért halkan még hozzáteszi, hogy a jelenlegi állapot is tiszta legyen a szerzetes előtt; *
- Most viszont a nagy feketeség. Mint amikor alszom.
* Mint ahogy akkor is ezt a jelenséget tapasztalja, mikkr percekkel később a gonosz Syss átveszi az irányítást? *
- Azt hittem jobban fogsz örülni nekem. Legalább annyira, mint én neked.
* Más szájából barátságosan hangzanának a szavak, de most mintha valami sötét fenyegetést is hordoznának.
Aztán mit sem törődve a szerzetes sérüléseivel átkarolja, talán szándékosan, talán nem, kicsit meg is nyomja a dudort könyökével. *
- Te rajongsz a sötétségért, igaz?
* Kérdi az embertől, majd feljebb tolja magát, hogy egy vonalba kerüljenek arcaik, s nem rest közben mégjobban megnyomni a sérülést. *
- Aj, ne haragudj.
* Mondja gúnyosan, majd egy apró puszit nyom a férfi arcára, amolyan "bocsáss meg, amiért direkt megnyomtam a sérülésed" módra, és éjsötét tekintetében kíváncsiság ébred. *
- Miről beszélgettél a másikkal?
* Lorew nem igazán téved. Legalábbis azok, amiket mond, nagyjából leírják a régi helyzetet. Azért halkan még hozzáteszi, hogy a jelenlegi állapot is tiszta legyen a szerzetes előtt; *
- Most viszont a nagy feketeség. Mint amikor alszom.
* Mint ahogy akkor is ezt a jelenséget tapasztalja, mikkr percekkel később a gonosz Syss átveszi az irányítást? *
- Azt hittem jobban fogsz örülni nekem. Legalább annyira, mint én neked.
* Más szájából barátságosan hangzanának a szavak, de most mintha valami sötét fenyegetést is hordoznának.
Aztán mit sem törődve a szerzetes sérüléseivel átkarolja, talán szándékosan, talán nem, kicsit meg is nyomja a dudort könyökével. *
- Te rajongsz a sötétségért, igaz?
* Kérdi az embertől, majd feljebb tolja magát, hogy egy vonalba kerüljenek arcaik, s nem rest közben mégjobban megnyomni a sérülést. *
- Aj, ne haragudj.
* Mondja gúnyosan, majd egy apró puszit nyom a férfi arcára, amolyan "bocsáss meg, amiért direkt megnyomtam a sérülésed" módra, és éjsötét tekintetében kíváncsiság ébred. *
- Miről beszélgettél a másikkal?
3266. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-03 16:28:39
Üzenet elküldve: 2015-11-03 16:28:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Persze, Lorew nagyjából tudja, milyen ez. Ilyesmiben sosem szenvedett, de látott, sőt kezelt is már hasonlót. Olyat nemigen, ahol a személyiségek közt nincs átjárás, azt egészen más forrásból ismeri. Ellenben a másik változatot úgy írták le az alanyok, mintha két külön lény lenne egymásban. Persze nehéz szemléltetni, de szerencsére nem is kell neki nagyon, hiszen a tündér nagyjából tisztában van vele.*
- Értem én *majd rövid gondolkodás után hozzáteszi* Többnyire. Valami olyannak tudom elképzelni, mintha belelátnátok egymás fejébe. Egyszer te vagy uralmon, akkor te irányítod a testet, ő pedig mintha kívülálló személy lenne, aki belelát a fejedbe, tudja mit látsz, mit hallasz, mint gondolsz. Aztán ha ő irányít, akkor fordítva. Persze javíts ki, ha tévednék, én sosem szenvedtem ilyesmiben.
*Kezelni egy betegséget, és átélni az persze két teljesen különböző dolog, de hát hiába, senki nem döntheti el, miben szenvedjen. Akkor valószínűleg mindenki a semmit választaná, és nem is kellenének gógyítók a világra. Ha mégis valaki valamit választana, azt azért választaná, mert abban akar szenvedni, tehát megint nem kell gyógyító (ha meggondolná magát, akkor majd ő is a semmit választja). Ugyanakkor ilyen helyzetben mindig feszült figyelemmel adózik a szenvedő félnek, hiszen ez mindig egy lehetőség, hogy kicsivel pontosabb képet kapjon a dologról. Legközelebb annyivel is okosabb lesz.*
- Értem *bólint lassan, mert hát nyilván nem lehetett egyszerű a lány számára látni és érezni, hogy éppen halálra kínoznak valakit. Hát még a tudattal, hogy gyakorlatilag ezt az ő testével teszi valaki. Átérezni igazán nem tudja a helyzet, lévén a személyiségük messze áll egymástól, de megérti. Sőt, az ellenkezőjét nem is tudná elvárni tőle még akkor sem, ha meglenne még a kapcsolat. Nem is firtatja tovább a témát, helyette rátérnek arra a nagyon komplikált dologra, hogy vajon mit is jelent az "éjszakákra való tekintettel" kifejezés. Ugyanakkor elkövet egy súlyos hibát, megjegyzést tesz arra, hogy igen, ő viszont megértette, mire gondolt a lány. Ezzel nagyjából egy teljes megdermedést ér el a tündérnél, egyrészt a feje olyan vörössé válik, hogy szinte már meleget ad nekik a hűvös éjszakában, emellett pedig láthatóan a gondolkodás teljes folyamata leáll nála. A szerzetes már szinte látja maga előtt, ahogy a lány szépen lassan ebben a megmerevedett pózban eldől, és fémesen koppan a földön. A fémes koppanás helyett viszont egészen más következik. Az élet hirtelen visszatér a lány tagjaiba, és Lorew szinte már vigyorogva majdnem rákérdez, hogy "Visszatértél?", de szerencsére a tündér hamarabb szólal meg, így most a szerzetesen a sor, hogy megdermedjen. Talán másodpercek is eltelnek, mire képes felfogni, hogy a lány nem azért nem dadog már, mert hirtelen túllépett a dolgon, és még magabiztosságot és talált valahol, hanem ennél cseppet nagyobb horderejű dolog történt. Egy darabig nem is tudja, hogy mit mondhatna, végül (kicsit erőtlenebbül, mint eddig) megkérdezi:*
- Te vagy? *ennél pontosabban nem tudja leírni az információra vonatkozó igényét. Bár többnyire egyértelmű, azért szeretne némi megerősítést arra vonatkozóan, hogy igen, a tündér gonoszabbik énje valóban visszaszerezte az uralmat a test felett.*
*Persze, Lorew nagyjából tudja, milyen ez. Ilyesmiben sosem szenvedett, de látott, sőt kezelt is már hasonlót. Olyat nemigen, ahol a személyiségek közt nincs átjárás, azt egészen más forrásból ismeri. Ellenben a másik változatot úgy írták le az alanyok, mintha két külön lény lenne egymásban. Persze nehéz szemléltetni, de szerencsére nem is kell neki nagyon, hiszen a tündér nagyjából tisztában van vele.*
- Értem én *majd rövid gondolkodás után hozzáteszi* Többnyire. Valami olyannak tudom elképzelni, mintha belelátnátok egymás fejébe. Egyszer te vagy uralmon, akkor te irányítod a testet, ő pedig mintha kívülálló személy lenne, aki belelát a fejedbe, tudja mit látsz, mit hallasz, mint gondolsz. Aztán ha ő irányít, akkor fordítva. Persze javíts ki, ha tévednék, én sosem szenvedtem ilyesmiben.
*Kezelni egy betegséget, és átélni az persze két teljesen különböző dolog, de hát hiába, senki nem döntheti el, miben szenvedjen. Akkor valószínűleg mindenki a semmit választaná, és nem is kellenének gógyítók a világra. Ha mégis valaki valamit választana, azt azért választaná, mert abban akar szenvedni, tehát megint nem kell gyógyító (ha meggondolná magát, akkor majd ő is a semmit választja). Ugyanakkor ilyen helyzetben mindig feszült figyelemmel adózik a szenvedő félnek, hiszen ez mindig egy lehetőség, hogy kicsivel pontosabb képet kapjon a dologról. Legközelebb annyivel is okosabb lesz.*
- Értem *bólint lassan, mert hát nyilván nem lehetett egyszerű a lány számára látni és érezni, hogy éppen halálra kínoznak valakit. Hát még a tudattal, hogy gyakorlatilag ezt az ő testével teszi valaki. Átérezni igazán nem tudja a helyzet, lévén a személyiségük messze áll egymástól, de megérti. Sőt, az ellenkezőjét nem is tudná elvárni tőle még akkor sem, ha meglenne még a kapcsolat. Nem is firtatja tovább a témát, helyette rátérnek arra a nagyon komplikált dologra, hogy vajon mit is jelent az "éjszakákra való tekintettel" kifejezés. Ugyanakkor elkövet egy súlyos hibát, megjegyzést tesz arra, hogy igen, ő viszont megértette, mire gondolt a lány. Ezzel nagyjából egy teljes megdermedést ér el a tündérnél, egyrészt a feje olyan vörössé válik, hogy szinte már meleget ad nekik a hűvös éjszakában, emellett pedig láthatóan a gondolkodás teljes folyamata leáll nála. A szerzetes már szinte látja maga előtt, ahogy a lány szépen lassan ebben a megmerevedett pózban eldől, és fémesen koppan a földön. A fémes koppanás helyett viszont egészen más következik. Az élet hirtelen visszatér a lány tagjaiba, és Lorew szinte már vigyorogva majdnem rákérdez, hogy "Visszatértél?", de szerencsére a tündér hamarabb szólal meg, így most a szerzetesen a sor, hogy megdermedjen. Talán másodpercek is eltelnek, mire képes felfogni, hogy a lány nem azért nem dadog már, mert hirtelen túllépett a dolgon, és még magabiztosságot és talált valahol, hanem ennél cseppet nagyobb horderejű dolog történt. Egy darabig nem is tudja, hogy mit mondhatna, végül (kicsit erőtlenebbül, mint eddig) megkérdezi:*
- Te vagy? *ennél pontosabban nem tudja leírni az információra vonatkozó igényét. Bár többnyire egyértelmű, azért szeretne némi megerősítést arra vonatkozóan, hogy igen, a tündér gonoszabbik énje valóban visszaszerezte az uralmat a test felett.*
3265. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-03 15:18:38
Üzenet elküldve: 2015-11-03 15:18:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
* Tény, hogy az alkoholt nem a tündéreknek találták ki. Legalábbis Syessiss még sohasem látott azelőtt olyan tündért, aki ivászatban felvehette volna a versenyt egy emberrel. Na persze talán az is közrejátszhatott a dologban, hogy nem igazán járkált el kocsmákba. És ezután sem nagyon szeretne. *
- Hú, hát erre nem olyan egyszerű válaszolni.
* Húzza el a száját a kérdésre. Érti, hogy a másik mire gondol, s a legegyszerűbb válasz az "igen" szó lehetne, de sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. *
- Volt köztünk kapcsolat, igen, és éreztem is, amit ő, hallottam a gondolatait, de nem úgy, mintha azok az enyémek lettek volna.
* Mintha egy ember arcára pillantva nem csak leolvasni lehetne az érzéseit, hanem érezni is azokat. *
- Viszont leginkább csak elmenekültem... vagyis próbáltam elmenekülni.
* Vajon azt is elmondja, hogy a szemén keresztül látta a szenvedést? Hogy a fülén keresztül behatoltak elméjébe a halálsikolyok, pont, mintha ő tette volna a borzalmakat? *
- É-én, izé... tudom-tudom!
* Mikor rájön, hogy a szerzetes is rájött, mire gondolt, a zavar olyannyira elhatalmasodik rajta, hogy nem csupán vörösen világít a feje, de lassan gondolkodni sem igazán képes. Mintha lekapcsolna az agya; elsötétül minden.
És ekkor tud a gonoszabbik Syss újra, ma már valószínűleg utoljára, visszatérni. *
- Majdnem rosszul lettem, hogy nem láthatlak már!
* Hangzik fel az enyhén reszelősebb, gonoszabb hang pillanatokkal később, ahogy a lány nekidörgőlőzik a szerzetes oldalának. *
- Hú, hát erre nem olyan egyszerű válaszolni.
* Húzza el a száját a kérdésre. Érti, hogy a másik mire gondol, s a legegyszerűbb válasz az "igen" szó lehetne, de sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. *
- Volt köztünk kapcsolat, igen, és éreztem is, amit ő, hallottam a gondolatait, de nem úgy, mintha azok az enyémek lettek volna.
* Mintha egy ember arcára pillantva nem csak leolvasni lehetne az érzéseit, hanem érezni is azokat. *
- Viszont leginkább csak elmenekültem... vagyis próbáltam elmenekülni.
* Vajon azt is elmondja, hogy a szemén keresztül látta a szenvedést? Hogy a fülén keresztül behatoltak elméjébe a halálsikolyok, pont, mintha ő tette volna a borzalmakat? *
- É-én, izé... tudom-tudom!
* Mikor rájön, hogy a szerzetes is rájött, mire gondolt, a zavar olyannyira elhatalmasodik rajta, hogy nem csupán vörösen világít a feje, de lassan gondolkodni sem igazán képes. Mintha lekapcsolna az agya; elsötétül minden.
És ekkor tud a gonoszabbik Syss újra, ma már valószínűleg utoljára, visszatérni. *
- Majdnem rosszul lettem, hogy nem láthatlak már!
* Hangzik fel az enyhén reszelősebb, gonoszabb hang pillanatokkal később, ahogy a lány nekidörgőlőzik a szerzetes oldalának. *
3264. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-02 16:35:39
Üzenet elküldve: 2015-11-02 16:35:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Mondjuk ha már alkohol, nagyon-nagyon érdekes dolog jutott az eszébe. Eltűnődik rajta, hogy vajon Syss gonoszabbik énjéből milyen reakciót váltana ki az alkohol. Vajon még kegyetlenebbé válni tőle? Ráadásul ha igaz, amit a lány mondott, akkor a teste nincs szokva az ilyen italokhoz, tehát néhány korty is elég lehet a kívánt hatás eléréséhez (Lorew már csak tudja, milyen ez, főleg mivel ő általában még éhgyomorra is tölti a löttyöt, szóval neki aztán tényleg csak néhány korty a világ).*
- Mondd csak... *ugyanis erről eszébe jut még egy nagyon lényeges dolog, ami igazából eddig elkerülte a figyelmét. Jobban mondva ott lapult az emlékei között, de az események tengerében egy időre elveszett, pedig... Nagyon lényeges. Mi lehetett az, amit akkor látott, mikor a tündér gonosz énje elkezdte ízlelgetni a vérét? Vagy egy kicsivel utána, mintha teljesen elborult volna az elméje, nagyjából az előtt, hogy a férfi azt hitte, meg fogja enni. Oda is hajolt a vállán lévő sebhez, de utána Lorew óhatatlanul is becsukta a szemét, így a lényeg neki kimaradt.*
- Ugyebár korábban volt kapcsolat köztetek. Mármint közted, és a gonoszabbik éned között. Akkor tulajdonképpen te is megkaptad az ingereket az ő tetteiből, meg a gondolatok és érzések közt is volt átjárás. Nem érzékeltél nála egy furcsa állapotot? Ilyen... különös... *nem is tudja, hogyan fogalmazza meg* Mintha csak az elméjére teljes köd telepedne. Mintha... teljesen elborulna az agya, és egy olyan állapotba jutna, ahol már tényleg csak egy áldozatot lát *azt már nem teszi hozzá, hogy az emlékeiben ráadásul ez a kép úgy él, hogy a tündér szemei elfeketedtek, mert az ilyen részleteket csak az agy kapcsolja oda utólag. Nem több szimpla kitalációnál, de mégis, Lorew biztos benne, hogy soha életében nem látott gyönyörűbbet, még ha ezt csak utólag fogta is fel. Tudni akarja, mi idézi elő ezt az állapotot Syss másik énjénél.*
- Igazán előnyös tulajdonság *jegyzi meg, így máris szimpatikusabb a lány. Már úgy, hogy nincsenek barátai. Persze bizonyos szempontból logikus, nehéz lenne abba a tudatban élni, hogy bármikor elvesztheted az uralmat a tested felett, és megölheted az úgynevezett barátaidat. Ilyen helyzetben akkor inkább ne legyenek barátok, akkor nem sodorja őket veszélybe. Vagy legyen egy olyan barát, aki nem haragszik azért, ha hirtelen csak úgy megölik. Nos igen, azért nem sok ilyen van. A magyarázatára adott hebegés-habogás azt sugallja felé, hogy a lány valóban megértette a dolgot, ugyanakkor a feje lassan olyan vörössé válik, hogy világít a félhomályban, ez kérdéseket vet fel.*
- Azért mondtam el még egyszer, lassabban és kifejtve, mert úgy éreztem, elsőre nem egészen volt tiszta *óhatatlanul is kiül egy félmosoly az arcára, mikor eszébe jut, hogy mire is gondolhatott a lány, amitől ennyire elvörösödött* Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni.
*Lorew nem igazán az a fajta, aki ennyire odalenne a halandókért, pláne egy tündér és egy ember... Ez sok szempontból kérdőjeleket hagyna maga mögött, szóval nem, a szerzetesnek nincsenek feltétlen ilyen tervei a jövőre nézve.*
*Mondjuk ha már alkohol, nagyon-nagyon érdekes dolog jutott az eszébe. Eltűnődik rajta, hogy vajon Syss gonoszabbik énjéből milyen reakciót váltana ki az alkohol. Vajon még kegyetlenebbé válni tőle? Ráadásul ha igaz, amit a lány mondott, akkor a teste nincs szokva az ilyen italokhoz, tehát néhány korty is elég lehet a kívánt hatás eléréséhez (Lorew már csak tudja, milyen ez, főleg mivel ő általában még éhgyomorra is tölti a löttyöt, szóval neki aztán tényleg csak néhány korty a világ).*
- Mondd csak... *ugyanis erről eszébe jut még egy nagyon lényeges dolog, ami igazából eddig elkerülte a figyelmét. Jobban mondva ott lapult az emlékei között, de az események tengerében egy időre elveszett, pedig... Nagyon lényeges. Mi lehetett az, amit akkor látott, mikor a tündér gonosz énje elkezdte ízlelgetni a vérét? Vagy egy kicsivel utána, mintha teljesen elborult volna az elméje, nagyjából az előtt, hogy a férfi azt hitte, meg fogja enni. Oda is hajolt a vállán lévő sebhez, de utána Lorew óhatatlanul is becsukta a szemét, így a lényeg neki kimaradt.*
- Ugyebár korábban volt kapcsolat köztetek. Mármint közted, és a gonoszabbik éned között. Akkor tulajdonképpen te is megkaptad az ingereket az ő tetteiből, meg a gondolatok és érzések közt is volt átjárás. Nem érzékeltél nála egy furcsa állapotot? Ilyen... különös... *nem is tudja, hogyan fogalmazza meg* Mintha csak az elméjére teljes köd telepedne. Mintha... teljesen elborulna az agya, és egy olyan állapotba jutna, ahol már tényleg csak egy áldozatot lát *azt már nem teszi hozzá, hogy az emlékeiben ráadásul ez a kép úgy él, hogy a tündér szemei elfeketedtek, mert az ilyen részleteket csak az agy kapcsolja oda utólag. Nem több szimpla kitalációnál, de mégis, Lorew biztos benne, hogy soha életében nem látott gyönyörűbbet, még ha ezt csak utólag fogta is fel. Tudni akarja, mi idézi elő ezt az állapotot Syss másik énjénél.*
- Igazán előnyös tulajdonság *jegyzi meg, így máris szimpatikusabb a lány. Már úgy, hogy nincsenek barátai. Persze bizonyos szempontból logikus, nehéz lenne abba a tudatban élni, hogy bármikor elvesztheted az uralmat a tested felett, és megölheted az úgynevezett barátaidat. Ilyen helyzetben akkor inkább ne legyenek barátok, akkor nem sodorja őket veszélybe. Vagy legyen egy olyan barát, aki nem haragszik azért, ha hirtelen csak úgy megölik. Nos igen, azért nem sok ilyen van. A magyarázatára adott hebegés-habogás azt sugallja felé, hogy a lány valóban megértette a dolgot, ugyanakkor a feje lassan olyan vörössé válik, hogy világít a félhomályban, ez kérdéseket vet fel.*
- Azért mondtam el még egyszer, lassabban és kifejtve, mert úgy éreztem, elsőre nem egészen volt tiszta *óhatatlanul is kiül egy félmosoly az arcára, mikor eszébe jut, hogy mire is gondolhatott a lány, amitől ennyire elvörösödött* Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni.
*Lorew nem igazán az a fajta, aki ennyire odalenne a halandókért, pláne egy tündér és egy ember... Ez sok szempontból kérdőjeleket hagyna maga mögött, szóval nem, a szerzetesnek nincsenek feltétlen ilyen tervei a jövőre nézve.*
3263. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-02 15:51:16
Üzenet elküldve: 2015-11-02 15:51:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Lorew szavai megnyugtatják, hogy nem kell alkoholt meg semmi ilyesmit fogyasztania. *
- Köszönöm. Eddig csak egyszer ittam, az is elég volt egy életre.
* Mosolyog magában a fellélegzés közben. *
- Te most végső soron mágus vagy, igaz?
* Kérdi a szerzetestől, mert nem említette ugyan, de a Rendhez tartozik, szóval biztosan annak kell lennie.
Legalábbis arról nem hallott, hogy a mágusmester másokat is toborozna.
~ Ja, hogy szerzetes! ~
A barátokhoz fűzött mondandóját kissé gúnyosnak, és egyáltalán nem kedvesnek találja. Elvégre csak kettő személyről van szó, akiket nem is biztos, hogy a barátjának tudhat. Azok után, hogy cserbenhagyták, meg még inkább nem tudja.
Azelőtt pedig nem igazán beszélhetett "barátokról", ugyanis nem nagyon sikerült barátkoznia senkivel. *
- Ne-nekem... nincsenek barátaim.
* Feleli szomorúan.
Amit aztán a zavar vált fel és hebegni kezd. *
- O-oké é-én értem é-én... Oké.
* Arca lángol, amiért olyasmire gondolt.
~ Hogy gondolhattam én egyáltalán olyanra?! Biztosan tett velem valamit a másik énem! Ó, Teremtőm! ~
Hiszen eddig soha még csak nem is gondolt ilyenekre. *
* Lorew szavai megnyugtatják, hogy nem kell alkoholt meg semmi ilyesmit fogyasztania. *
- Köszönöm. Eddig csak egyszer ittam, az is elég volt egy életre.
* Mosolyog magában a fellélegzés közben. *
- Te most végső soron mágus vagy, igaz?
* Kérdi a szerzetestől, mert nem említette ugyan, de a Rendhez tartozik, szóval biztosan annak kell lennie.
Legalábbis arról nem hallott, hogy a mágusmester másokat is toborozna.
~ Ja, hogy szerzetes! ~
A barátokhoz fűzött mondandóját kissé gúnyosnak, és egyáltalán nem kedvesnek találja. Elvégre csak kettő személyről van szó, akiket nem is biztos, hogy a barátjának tudhat. Azok után, hogy cserbenhagyták, meg még inkább nem tudja.
Azelőtt pedig nem igazán beszélhetett "barátokról", ugyanis nem nagyon sikerült barátkoznia senkivel. *
- Ne-nekem... nincsenek barátaim.
* Feleli szomorúan.
Amit aztán a zavar vált fel és hebegni kezd. *
- O-oké é-én értem é-én... Oké.
* Arca lángol, amiért olyasmire gondolt.
~ Hogy gondolhattam én egyáltalán olyanra?! Biztosan tett velem valamit a másik énem! Ó, Teremtőm! ~
Hiszen eddig soha még csak nem is gondolt ilyenekre. *
3262. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-02 14:06:01
Üzenet elküldve: 2015-11-02 14:06:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Enyhén felhúzza a szemöldökét a nevetésre, mert hát mégis mit gondolt, mi a francot fog vele itatni a szerzetes? Mérget? Már éppen megjegyezné a lehető legtermészetesebb hangon, hogy igen, bájital, de aztán a tündér következő megjegyzése egyértelműsíti a dolgot. Ja hát persze, ha alkoholt itattak vele korábban, akkor nem csoda, hogy húzza a száját a dologra, az annyira nem kellemes, Lorew is csak ritkán él ilyesmivel.*
- Nem, alkoholt nem fogok itatni veled. Sőt, kifejezetten ellenzem, hogy a dolog előtt, vagy közben alkoholt fogyassz, annak is igencsak kellemetlen hatásai lehetnek. Egyáltalán ha bájitalt iszol, azt nem biztos, hogy bármilyen alkohollal, tudatmódosító szerrel, vagy akár gyógynövénnyel keverni kell. Általában nem történik ilyenkor semmi, de néha, kis eséllyel, amikor a legkevésbé számítasz rá, akkor utolér egy ilyen. És akkor már késő lesz bánkódni.
*Persze jó eséllyel csak az emésztőrendszer szabálytalan működésének előidézője az ilyesmi, úgy mint hányás, hasmenés, vagy valamiféle fizikai rendellenesség, mint kiütések a bőrön, de azért lehet hallani ennél cifrább pletykákat is. Halálról nemigen, ahhoz azért méreggel kéne vegyíteni a bájitalt, de vannak a halálnál kellemetlenebb dolgok is.*
- Persze, úgy alapvetően látom értelmét én is, és nem, nem hiszem hogy bárki megszokná a gyógyító hatást, de... Igazság szerint ilyenről még nem hallottam. Persze mint mondtam rá fogok kérdezni Eralilnál, illetve mintha említett volna valami alkimistát, hát nála is, és ha lehetséges, akkor a vonatkozó bájital bele lesz ültetve az amulettedbe. Ha viszont nem lehetséges, vagy lehetséges, csak nem fejt ki érezhető hatást (mert a bájital tompul, mikor amulettbe ültetik), akkor folyamodunk a második tervhez. Szeretem, ha mindig van legalább kettő, megnyugtató.
*A következő rész, a barátok, nos... Ez az a dolog, amivel Lorew sosem élt. Barátság, szerelem, tudatmódosítók, mind-mind vak folt a szerzetes térképén, és ez igazából nem is zavarja. Egyrészt a "nem ismeri, nem tudja miről marad le" elve alapján, másrészről pedig... Kinek kellenek halandók? Az egy dolog, hogy most már elismeri, hogy némelyiknek van létjogosultsága, de azért eget rengető változásra senki ne számítson nála.*
- Igen, akkor rájöhetnék, hogy mind becsatlakozott egy rendhez, ahová engem is bejuttat egy szerzetes. Kétségkívül sokat hozzátenne az életemhez, de egyelőre kibírom enélkül is *az "egyelőre" pedig egy olyan közelítőleg haláláig terjedő intervallumot jelent, legalábbis mostani elképzelései szerint. A következő résznél viszont a lány igencsak furcsa tüneteket produkál, mintha csak készülne felrobbanni a feje, és ehhez igazítottan le is dermed. Azért végül csak kiköhög valami megerősítést, hogy felfogta, de Lorew ennek ellenére is elmondja újból, lassabban. Biztos, ami biztos:*
- Az éjszakákra való tekintettel. Mivel említetted, hogy nem minden éjszaka a másik feledé, úgy szűrtem le, hogy főleg éjjel jelenik meg. Ebben az esetben pedig indokolt lesz nekem ott lenni *aztán persze figyel, hogy a tündér ezúttal megértette-e.*
*Enyhén felhúzza a szemöldökét a nevetésre, mert hát mégis mit gondolt, mi a francot fog vele itatni a szerzetes? Mérget? Már éppen megjegyezné a lehető legtermészetesebb hangon, hogy igen, bájital, de aztán a tündér következő megjegyzése egyértelműsíti a dolgot. Ja hát persze, ha alkoholt itattak vele korábban, akkor nem csoda, hogy húzza a száját a dologra, az annyira nem kellemes, Lorew is csak ritkán él ilyesmivel.*
- Nem, alkoholt nem fogok itatni veled. Sőt, kifejezetten ellenzem, hogy a dolog előtt, vagy közben alkoholt fogyassz, annak is igencsak kellemetlen hatásai lehetnek. Egyáltalán ha bájitalt iszol, azt nem biztos, hogy bármilyen alkohollal, tudatmódosító szerrel, vagy akár gyógynövénnyel keverni kell. Általában nem történik ilyenkor semmi, de néha, kis eséllyel, amikor a legkevésbé számítasz rá, akkor utolér egy ilyen. És akkor már késő lesz bánkódni.
*Persze jó eséllyel csak az emésztőrendszer szabálytalan működésének előidézője az ilyesmi, úgy mint hányás, hasmenés, vagy valamiféle fizikai rendellenesség, mint kiütések a bőrön, de azért lehet hallani ennél cifrább pletykákat is. Halálról nemigen, ahhoz azért méreggel kéne vegyíteni a bájitalt, de vannak a halálnál kellemetlenebb dolgok is.*
- Persze, úgy alapvetően látom értelmét én is, és nem, nem hiszem hogy bárki megszokná a gyógyító hatást, de... Igazság szerint ilyenről még nem hallottam. Persze mint mondtam rá fogok kérdezni Eralilnál, illetve mintha említett volna valami alkimistát, hát nála is, és ha lehetséges, akkor a vonatkozó bájital bele lesz ültetve az amulettedbe. Ha viszont nem lehetséges, vagy lehetséges, csak nem fejt ki érezhető hatást (mert a bájital tompul, mikor amulettbe ültetik), akkor folyamodunk a második tervhez. Szeretem, ha mindig van legalább kettő, megnyugtató.
*A következő rész, a barátok, nos... Ez az a dolog, amivel Lorew sosem élt. Barátság, szerelem, tudatmódosítók, mind-mind vak folt a szerzetes térképén, és ez igazából nem is zavarja. Egyrészt a "nem ismeri, nem tudja miről marad le" elve alapján, másrészről pedig... Kinek kellenek halandók? Az egy dolog, hogy most már elismeri, hogy némelyiknek van létjogosultsága, de azért eget rengető változásra senki ne számítson nála.*
- Igen, akkor rájöhetnék, hogy mind becsatlakozott egy rendhez, ahová engem is bejuttat egy szerzetes. Kétségkívül sokat hozzátenne az életemhez, de egyelőre kibírom enélkül is *az "egyelőre" pedig egy olyan közelítőleg haláláig terjedő intervallumot jelent, legalábbis mostani elképzelései szerint. A következő résznél viszont a lány igencsak furcsa tüneteket produkál, mintha csak készülne felrobbanni a feje, és ehhez igazítottan le is dermed. Azért végül csak kiköhög valami megerősítést, hogy felfogta, de Lorew ennek ellenére is elmondja újból, lassabban. Biztos, ami biztos:*
- Az éjszakákra való tekintettel. Mivel említetted, hogy nem minden éjszaka a másik feledé, úgy szűrtem le, hogy főleg éjjel jelenik meg. Ebben az esetben pedig indokolt lesz nekem ott lenni *aztán persze figyel, hogy a tündér ezúttal megértette-e.*
3261. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-02 08:48:40
Üzenet elküldve: 2015-11-02 08:48:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
- Ja hogy bájital!
* Kacag fel hangosan, csilingelő hangon. *
- Ne haragudj, csak az utolsó alkalommal valami alkoholos italt itattak velem, amitől rosszul lettem.
* Nem mintha alkoholista lenne vagy valami, hiszen az volt az első és utolsó alkalom, mikor alkoholt fogyasztott. Legalábbis ő. Aztán az is lehet, hogy a másik énje rendszeresen iszik, vagy ki tudja, talán még tudatmódosítóhoz is hozzányúl.
Figyelmesen hallgatja a szerzetest, majd halkan a szavába vág. *
- Szerintem lenne értelme. Akkor folyamatosan gyógyítaná a tested, de ha attól félsz, hogy esetleg hozzászokna, akkor igazából viselni se kell mindig, csak a kezed ügyében tartani és akkor használni, ha megsérülsz.
* Mert ha a többi bájitallal működik, akkor ezzel is kell, és ez nagyon hasznos lehetne, mert nem kéne az italokat mindenhová cipelni. *
- Pedig sokkal jobb lenne, ha lennének barátaid.
* Ezt úgy jelenti ki, mintha egy kőbe vésett törvény lenne, amit a szerzetes elfelejthetett. Elvégre kellenek a társak, az ember társas lény.
Csendben hallgatja a férfit, s mikor az a közös szobáról beszél tűzpiros lesz az arca, s megmozdulni, megszólalni sem bír.
~ Éjszakákra való tekintettel?! Teremtőm! ~
Eltart egy darabig, mire leesik neki a dolog. *
- J-ja, hogy igen, ja.
* Bólogat hevesen, s olyan jól leplezi zavarát, mintha egy elefánt bújna el egy facsemete mögé. *
- Ja hogy bájital!
* Kacag fel hangosan, csilingelő hangon. *
- Ne haragudj, csak az utolsó alkalommal valami alkoholos italt itattak velem, amitől rosszul lettem.
* Nem mintha alkoholista lenne vagy valami, hiszen az volt az első és utolsó alkalom, mikor alkoholt fogyasztott. Legalábbis ő. Aztán az is lehet, hogy a másik énje rendszeresen iszik, vagy ki tudja, talán még tudatmódosítóhoz is hozzányúl.
Figyelmesen hallgatja a szerzetest, majd halkan a szavába vág. *
- Szerintem lenne értelme. Akkor folyamatosan gyógyítaná a tested, de ha attól félsz, hogy esetleg hozzászokna, akkor igazából viselni se kell mindig, csak a kezed ügyében tartani és akkor használni, ha megsérülsz.
* Mert ha a többi bájitallal működik, akkor ezzel is kell, és ez nagyon hasznos lehetne, mert nem kéne az italokat mindenhová cipelni. *
- Pedig sokkal jobb lenne, ha lennének barátaid.
* Ezt úgy jelenti ki, mintha egy kőbe vésett törvény lenne, amit a szerzetes elfelejthetett. Elvégre kellenek a társak, az ember társas lény.
Csendben hallgatja a férfit, s mikor az a közös szobáról beszél tűzpiros lesz az arca, s megmozdulni, megszólalni sem bír.
~ Éjszakákra való tekintettel?! Teremtőm! ~
Eltart egy darabig, mire leesik neki a dolog. *
- J-ja, hogy igen, ja.
* Bólogat hevesen, s olyan jól leplezi zavarát, mintha egy elefánt bújna el egy facsemete mögé. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586