Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 154 (3061. - 3080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-04 09:17:57
Üzenet elküldve: 2015-10-04 09:17:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Ryakim Sindri//
*Tervei szerint marad még egy darabig a tisztáson, élvezi a korai napsugarak simogató érintését, és miután feneke már nem bírja tovább az egy helyben való ülést, tovább áll. Nem tudja, hová mehetne, ahol teljes biztonságban van, a városnak nem ismeri olyan szegletét, ahol el tudna bújni. Talán a templomban meghúzhatná magát egy időre. Nem szeretne sokáig bujkálni, nem is bírná ki sokáig a négy fal között, de egy-két napig kibírná. A maszkos már biztosan felfedezte az eltűnését, legalábbis ha reggel megnézte őket. Ha nem, hát kapott egy kis haladékot, hogy eldöntse merre tovább.
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatják a kis tündért, mikor egy furcsa árnyat pillant meg a vele szemben lévő fák mellett elsuhanni.*
~Mi a...?~
*Teszi fel magának a teljesen költői kérdést. Az lenne erre a logikus válasz, hogy csak egy állat, biztosan egy őzet pillantott meg a két fa között, amikor éppen rávetültek a nap sugarai. De valami miatt olyan érzés keríti hatalmába, amit tegnap este is érzett, Donn közelében, amikor találkoztak. Szívverése sokkal szaporább, idegesen tekintget körbe. Rossz előérzete van. Amikor már az ágak ropogását is hallja, kicsit más irányból, mint ahol a kétes árnyékot látta, már nem bír megmaradni a fenekén, és felpattan a fa mellől. Egy darabig csak ácsorog, hátha rosszul hallotta, de amikor ismét egy roppanás töri meg a csendet lassan, kissé bizonytalanul kezd el hátrálni a tisztás ellentétet széle felé.*
*Tervei szerint marad még egy darabig a tisztáson, élvezi a korai napsugarak simogató érintését, és miután feneke már nem bírja tovább az egy helyben való ülést, tovább áll. Nem tudja, hová mehetne, ahol teljes biztonságban van, a városnak nem ismeri olyan szegletét, ahol el tudna bújni. Talán a templomban meghúzhatná magát egy időre. Nem szeretne sokáig bujkálni, nem is bírná ki sokáig a négy fal között, de egy-két napig kibírná. A maszkos már biztosan felfedezte az eltűnését, legalábbis ha reggel megnézte őket. Ha nem, hát kapott egy kis haladékot, hogy eldöntse merre tovább.
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatják a kis tündért, mikor egy furcsa árnyat pillant meg a vele szemben lévő fák mellett elsuhanni.*
~Mi a...?~
*Teszi fel magának a teljesen költői kérdést. Az lenne erre a logikus válasz, hogy csak egy állat, biztosan egy őzet pillantott meg a két fa között, amikor éppen rávetültek a nap sugarai. De valami miatt olyan érzés keríti hatalmába, amit tegnap este is érzett, Donn közelében, amikor találkoztak. Szívverése sokkal szaporább, idegesen tekintget körbe. Rossz előérzete van. Amikor már az ágak ropogását is hallja, kicsit más irányból, mint ahol a kétes árnyékot látta, már nem bír megmaradni a fenekén, és felpattan a fa mellől. Egy darabig csak ácsorog, hátha rosszul hallotta, de amikor ismét egy roppanás töri meg a csendet lassan, kissé bizonytalanul kezd el hátrálni a tisztás ellentétet széle felé.*
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-04 08:54:43
Üzenet elküldve: 2015-10-04 08:54:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*A mélységi dekadencia nem veszett ki a Nagy Omlással. Bizony sokan élték túl, akik valóban nem kívántak részesülni a felszín léhaságából. Ha nem jutott hely lent, kerestek hát másikat, új világot teremtve a régi romokon. Barlangvárosok születtek, melyek valóban méretben kisebbek lettek, mint az Óhaza volt, de a törvények, a társadalmi berendezkedés épp olyan szigorral állt fel. Kilépni szinte alig lehet belőle. Vagy legalábbis nem könnyű.
Ahhoz, hogy Arixu elhagyhassa Bíborvárost, ahogy ők a saját barlangvárosukat nevezik, az kellett, hogy a vezető családok viszálya olyan mértéket öltsön, mely eredményeként fellazultak az erkölcsök, s eme laza szőttes már nem volt képes visszafogni a szárnyalni vágyó ifjakat.
Öten indultak el a felszín felé, világot látni. Arixu és fiatalabb nővére, az egyik fivérük, és egy másik mélységi családból két hím.
Észak hegyei azonban könyörtelenek voltak az ifjakkal, akik nem számoltak a felszín hidegével, az állandó viharokkal. Elsőkét nővére betegedett meg, s legyengülten nem volt képes megküzdeni a vihar erejével, mely rájuk támadt. Fivérét, és a másik család egyik hímjét egy szörnytámadásnál veszítették el, és csodának minősült, hogy ők ketten túlélték. Igaz, a rájuk támadó is ott hagyta a fogát, de saját fivére életét végül ő kényszerült végleg lezárni, olyan súlyos sérülései voltak. Öccse könyörgött, hogy ne hagyja szenvedni tovább. Végül ketten indultak lefelé a hegyről. Utolsó kísérőjétől Pirtianesben búcsúzott el. Ott szétváltak útjaik. Ő maga akkor indult először délre, majd át a hegyen keletre. Innentől pedig már ismerős a történet.
Tőre eltalálja a hím lábát, de mély sebet nem ejt. A vér azonban vörösen buggyan a penge nyomán, a nőstény pedig nem tétlenkedik. A fegyver villámsebesen kerül vissza helyére, ő maga előre hajolva rántja le a bokái körül maradt, korábban már elnyiszált kötél maradványait, s ugrik is talpra. Gyorsan lerázza a csuklóról is a kötelet, s ím már nincs akadálya annak, hogy kereket is oldjon.
Első gondolata a mélységi hátasa. Ha azt megszerzi, el tud vele szökni, ezzel mindjárt elérve azt is, hogy a hím követni tudja. Ám a csomagját sem szívesen hagyná hátra, hiszen abban van minden vagyona. Így útja végül erre felé vezet először.
Hezitálása alatt azonban Kharasshi is összeszedi magát, s nyomába ered, így fordulhat elő az, hogy mire felkapja a csomagot, s megfordul, szembe találja magát a hímmel. Karmazsinjai döbbenten szegeződnek a haragvó arcra, lihegve torpan meg lendülete. S csak a háttérben észleli a felszíni távozásának szándékát.*
*A mélységi dekadencia nem veszett ki a Nagy Omlással. Bizony sokan élték túl, akik valóban nem kívántak részesülni a felszín léhaságából. Ha nem jutott hely lent, kerestek hát másikat, új világot teremtve a régi romokon. Barlangvárosok születtek, melyek valóban méretben kisebbek lettek, mint az Óhaza volt, de a törvények, a társadalmi berendezkedés épp olyan szigorral állt fel. Kilépni szinte alig lehet belőle. Vagy legalábbis nem könnyű.
Ahhoz, hogy Arixu elhagyhassa Bíborvárost, ahogy ők a saját barlangvárosukat nevezik, az kellett, hogy a vezető családok viszálya olyan mértéket öltsön, mely eredményeként fellazultak az erkölcsök, s eme laza szőttes már nem volt képes visszafogni a szárnyalni vágyó ifjakat.
Öten indultak el a felszín felé, világot látni. Arixu és fiatalabb nővére, az egyik fivérük, és egy másik mélységi családból két hím.
Észak hegyei azonban könyörtelenek voltak az ifjakkal, akik nem számoltak a felszín hidegével, az állandó viharokkal. Elsőkét nővére betegedett meg, s legyengülten nem volt képes megküzdeni a vihar erejével, mely rájuk támadt. Fivérét, és a másik család egyik hímjét egy szörnytámadásnál veszítették el, és csodának minősült, hogy ők ketten túlélték. Igaz, a rájuk támadó is ott hagyta a fogát, de saját fivére életét végül ő kényszerült végleg lezárni, olyan súlyos sérülései voltak. Öccse könyörgött, hogy ne hagyja szenvedni tovább. Végül ketten indultak lefelé a hegyről. Utolsó kísérőjétől Pirtianesben búcsúzott el. Ott szétváltak útjaik. Ő maga akkor indult először délre, majd át a hegyen keletre. Innentől pedig már ismerős a történet.
Tőre eltalálja a hím lábát, de mély sebet nem ejt. A vér azonban vörösen buggyan a penge nyomán, a nőstény pedig nem tétlenkedik. A fegyver villámsebesen kerül vissza helyére, ő maga előre hajolva rántja le a bokái körül maradt, korábban már elnyiszált kötél maradványait, s ugrik is talpra. Gyorsan lerázza a csuklóról is a kötelet, s ím már nincs akadálya annak, hogy kereket is oldjon.
Első gondolata a mélységi hátasa. Ha azt megszerzi, el tud vele szökni, ezzel mindjárt elérve azt is, hogy a hím követni tudja. Ám a csomagját sem szívesen hagyná hátra, hiszen abban van minden vagyona. Így útja végül erre felé vezet először.
Hezitálása alatt azonban Kharasshi is összeszedi magát, s nyomába ered, így fordulhat elő az, hogy mire felkapja a csomagot, s megfordul, szembe találja magát a hímmel. Karmazsinjai döbbenten szegeződnek a haragvó arcra, lihegve torpan meg lendülete. S csak a háttérben észleli a felszíni távozásának szándékát.*
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-04 00:45:24
Üzenet elküldve: 2015-10-04 00:45:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Így állnak tehát a dolgok. Tulajdonképpen elégedett mindennel, még annak ellenére is, hogy kis híján kivéreztették egymást Kharasshival. Lehetett részük mindenben a délután néhány kérészéltű órája alatt, amire aggatnivaló gazemberek csak vágyhatnak. Összeakasztották a pengéket, sőt, még jól is lakatták vérszomjukat, mellé minősíthetetlen jellegű szeszt vedeltek, és végszónak még egy nőcske is feltűnt a színen, igaz, a történet ezen a ponton folytatódhatott volna kellemesebb irányban is, de mit tehet az ember, ha épp belecsöppen valamiféle sötételf hatalmi disputába? Vigyorogva erőlteti magát négykézlábra: mindent csak szép sorjában és lassan. Csodával határos módon, de nem sokkal később a nyeregbe is sikerül felkerülnie.*
- Vadászd le, cimbora. Aztán majd elmondod, hogy ment a dolgotok, ésss ha legközelebb megkötötted... húzd meg jól. Hehe. - *A helyzet eleváltságát csökkentendő, miközben a vérző csizmaorral hajszára indul Kharasshi, ő a lova hátán elléptet a rabló-pandúrt játszók mellett, még barátságosan int is nekik, kívánva sok boldogságot, szapora gyermekáldást, meg amit szokás még. Annak tudatában néz szembe az út során leküzdendő dombokkal, hogy azok majd segítenek kijózanodni neki. Hogy mi logika alapján jut erre, azt jobb, hogy most nem kell megindokolnia senkinek.*
*Így állnak tehát a dolgok. Tulajdonképpen elégedett mindennel, még annak ellenére is, hogy kis híján kivéreztették egymást Kharasshival. Lehetett részük mindenben a délután néhány kérészéltű órája alatt, amire aggatnivaló gazemberek csak vágyhatnak. Összeakasztották a pengéket, sőt, még jól is lakatták vérszomjukat, mellé minősíthetetlen jellegű szeszt vedeltek, és végszónak még egy nőcske is feltűnt a színen, igaz, a történet ezen a ponton folytatódhatott volna kellemesebb irányban is, de mit tehet az ember, ha épp belecsöppen valamiféle sötételf hatalmi disputába? Vigyorogva erőlteti magát négykézlábra: mindent csak szép sorjában és lassan. Csodával határos módon, de nem sokkal később a nyeregbe is sikerül felkerülnie.*
- Vadászd le, cimbora. Aztán majd elmondod, hogy ment a dolgotok, ésss ha legközelebb megkötötted... húzd meg jól. Hehe. - *A helyzet eleváltságát csökkentendő, miközben a vérző csizmaorral hajszára indul Kharasshi, ő a lova hátán elléptet a rabló-pandúrt játszók mellett, még barátságosan int is nekik, kívánva sok boldogságot, szapora gyermekáldást, meg amit szokás még. Annak tudatában néz szembe az út során leküzdendő dombokkal, hogy azok majd segítenek kijózanodni neki. Hogy mi logika alapján jut erre, azt jobb, hogy most nem kell megindokolnia senkinek.*
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-03 23:16:17
Üzenet elküldve: 2015-10-03 23:16:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli helyett//
* Zora lassan sétálgatva érkezik ki a Tisztásra. Rég nem járt erre, sőt, talán eddig még sohasem volt itt, esetleg csak átvágott a tisztáson átutazóban.
Alig alig néz körbe, a saját gondjaival van elfoglalva, na meg a gondolatokkal amiket Tell ébresztett fel. Már régen utána kellett volna járnia családja lemészárlásának, már régen tudnia kellene a nevet aki az akció mögött állt, most pedig itt van, néz maga elé de a természet szépségeit nem is látja.
Mogorván sétál körbe körbe. Gondolatai már tovább szálltak az öccse balesete felé. Bár a haláláért nem felelt senki de amit a testével tettek azt is illett volna megbosszulnia. Tekintete távolban mintha Raunt látná. Ködös szemekkel, értetlenül figyeli a látomást aki mintha hozzá hasonlóan merengne és perelne valakivel. Szemöldökeit összeráncolva néz a tisztás túloldalára amint épp amaz hangosan felkiált.*
- Raun? *teszi fel most már hangosan is kérdését. A hang biztosan ismerős valahonnan, de nem, a látomás nem lehet az öccse. Ő sohasem tűrhette a hosszú hajat míg ez a hím itt hosszú ezüstszálú hajjal van megáldva.*
- Twini? *teszi fel újabb kérdését kétkedve. Sajnos a hím eredeti nevére már nem emlékszik csak a nyafogó tündérke égette be magát emlékezetébe.*
* Zora lassan sétálgatva érkezik ki a Tisztásra. Rég nem járt erre, sőt, talán eddig még sohasem volt itt, esetleg csak átvágott a tisztáson átutazóban.
Alig alig néz körbe, a saját gondjaival van elfoglalva, na meg a gondolatokkal amiket Tell ébresztett fel. Már régen utána kellett volna járnia családja lemészárlásának, már régen tudnia kellene a nevet aki az akció mögött állt, most pedig itt van, néz maga elé de a természet szépségeit nem is látja.
Mogorván sétál körbe körbe. Gondolatai már tovább szálltak az öccse balesete felé. Bár a haláláért nem felelt senki de amit a testével tettek azt is illett volna megbosszulnia. Tekintete távolban mintha Raunt látná. Ködös szemekkel, értetlenül figyeli a látomást aki mintha hozzá hasonlóan merengne és perelne valakivel. Szemöldökeit összeráncolva néz a tisztás túloldalára amint épp amaz hangosan felkiált.*
- Raun? *teszi fel most már hangosan is kérdését. A hang biztosan ismerős valahonnan, de nem, a látomás nem lehet az öccse. Ő sohasem tűrhette a hosszú hajat míg ez a hím itt hosszú ezüstszálú hajjal van megáldva.*
- Twini? *teszi fel újabb kérdését kétkedve. Sajnos a hím eredeti nevére már nem emlékszik csak a nyafogó tündérke égette be magát emlékezetébe.*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-03 20:41:41
Üzenet elküldve: 2015-10-03 20:41:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Elég kótyagos már a feje ahhoz, hogy ne tűnjön fel neki semmi a nőstény szabaduló mutatványából. A jégkirálynős válasz egyáltalán nem lepi meg.*
~Persze, hogy úgy van.~
*Tudja jól, hogy vannak még családok, akik a nagy omlás után nem tudtak és nem is akartak a felszínen újra kezdeni, s maradásuk csak addig volt, míg alkalmas helyet találtak rá, hogy új otthont építsenek valahol másutt, a sötétség gyomrában. Nem olyan monumentálisat, mint az Óhaza városa, de legalább olyan mételyes kígyófészket. Ez a nőstényke is egy ilyen fészekben születhetett. Alig több még kis csitrinél, de a rátarti gúny annyira jellemzően festi máris az ajkait.
Kharasshi épp csak oldalt fordul, hogy megnézze, min röhög olyan teli tüdőből a félszemű, amikor ez a kis bíbor szemű vipera megmarja. Bár a vágás/szúrás nagy részét a hím csizmája szenvedi el, de így is vért fakaszt és elég ahhoz, hogy a guggoló mélységi elveszítse az egyensúlyát.
Ha Arixu nem bolond, elmetszi a lábáról a béklyót és futásnak ered, míg teheti.
Kharasshi vinnyogva szorít rá az újabb sebre, aztán szitkozódva. A flaska közben méltatlanul landol valahol. Khan persze jól szórakozik az egészen, ahogy látszik.*
- Tartom! *csikorogja a hím és összekaparja magát, hogy a valószínűleg már némi előnyhöz jutott nőstény után vesse magát.*
*Elég kótyagos már a feje ahhoz, hogy ne tűnjön fel neki semmi a nőstény szabaduló mutatványából. A jégkirálynős válasz egyáltalán nem lepi meg.*
~Persze, hogy úgy van.~
*Tudja jól, hogy vannak még családok, akik a nagy omlás után nem tudtak és nem is akartak a felszínen újra kezdeni, s maradásuk csak addig volt, míg alkalmas helyet találtak rá, hogy új otthont építsenek valahol másutt, a sötétség gyomrában. Nem olyan monumentálisat, mint az Óhaza városa, de legalább olyan mételyes kígyófészket. Ez a nőstényke is egy ilyen fészekben születhetett. Alig több még kis csitrinél, de a rátarti gúny annyira jellemzően festi máris az ajkait.
Kharasshi épp csak oldalt fordul, hogy megnézze, min röhög olyan teli tüdőből a félszemű, amikor ez a kis bíbor szemű vipera megmarja. Bár a vágás/szúrás nagy részét a hím csizmája szenvedi el, de így is vért fakaszt és elég ahhoz, hogy a guggoló mélységi elveszítse az egyensúlyát.
Ha Arixu nem bolond, elmetszi a lábáról a béklyót és futásnak ered, míg teheti.
Kharasshi vinnyogva szorít rá az újabb sebre, aztán szitkozódva. A flaska közben méltatlanul landol valahol. Khan persze jól szórakozik az egészen, ahogy látszik.*
- Tartom! *csikorogja a hím és összekaparja magát, hogy a valószínűleg már némi előnyhöz jutott nőstény után vesse magát.*
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-03 17:55:32
Üzenet elküldve: 2015-10-03 17:55:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Esélykiegyenlítés csak, semmi több. Az ő gyomra már így is épp eléggé kesereg a leerőszakolt, minőségtelen alkohol miatt. Józín ítélőképességének egy részéről mondott ugyan csak le, de sérülései végett a quasi részegség is sokkal keményebb marokkal sújtotta tarkón. Ezért jobb érzés a földön ülve néhány mély kortyot venni a levegőből. Az arcán végiggördülő cseppekről nem tudja megállapítani, hogy saját izzadtsága vagy a felhők nyitották meg a csatornákat, mindenesetre nem feled el hálával adózni ezért is.*
- Kha... - *Színlelten belekrákog saját bemutatkozásába, de csak mert viccesnek találja, hogy az első néhány betűn osztozik a sötételffel.* - Khan. Mondanám, hogy örvendek, de az jóindulattal is csak felerészt volna igaz. Amúgy rohadj meg. - *A háttérben susmusoló Arixu egy darabon tényleg kiesik a figyelme hatósugarából, lerendezettnek tekintette az ügyét, amikor Kharasshi hurkot vetett kezére-lábára. A szemkötős hollója enerváltan rázza le magáról a látottakat, ő mintha még mindig a halandók sorsán felül állónak tartaná magát. Szóval Khannál nem bukik le a búgóhangú, de szemben Kharasshival, őt jóval mélyebbre vonta magával az alkoholgőz.*
~ És ma még vissza akartam érni a Hegyre is. ~
*De majd csak miután kiszellőztette a fejét, mert ha így ül lóra, még azelőtt kifordul a nyeregből, hogy a völgyig ereszkedhetne. Tennivalónak így sem marad híján, Kharasshi felkonferálása után megnyílik a párbajok nem kevésbé ceremoniális fejezete, amikor a két ellen szóvirágok díszes csokrával próbálja pofán verni a másikat. Rögtön kap is egy kesztyűt.*
- Kiforgatna a nadrágodból, és hidd el, nem úgy, ahogy te szeretnéd. - *Ha verbális harcról van szó, nem ismer alkalmasabb-képzettebb vívót Rilainál, bár abban nem feltétlenül biztos, hogy a lánynak ellenére volna ez a fickó. A bőre színét és pálinkáját leszámítva egész korrekt darab és állagát tekintve talán Khannál kevésbé amortizált is.
Orra vére ered, amikor gyanútlanul belesétál a kelepcébe. Azonmód vissza is zuhan, és ezúttal már nincsen ami megállítsa, hogy ne a hátán puffanjon. Kihagy számára az idő néhány szegmenst, míg a vérrel együtt nevetés is feltör belőle. Először halk göcögés, ami teli torokból szóló röhögéssé növi ki magát. Kár, hogy eddigre elromlik a hangulat és Arixu a köztes idő alatt úgy sakkozott, hogy inkább megpróbálja levágni magának Kharasshit.
Khan átfordul a hasára, vérző orrát az ingujjába tunkolva. Lábait sellőfiúsan felhúzza, mert rohadtul kíváncsi, hogy a józanul is lobbanékony természet új cimborája miképp rendezi el az akaratos nőstény dolgát.
A rókaarcú ebbe tettlegesen nem szól bele, magához cseni viszont a pálinka maradékát, "most már úgyis mindegy" alapon.*
- Száz tallért teszek az Alvilág Hercegnőjére! - *Kaszálni fog, ha ez bejön. Kaszálhatna, ha lenne még bárki, aki ellene fogad. Utólag már késő bánat, de ha legközelebb ilyesmire adja a fejét, leszervezi, hogy ha péppé verten is, de minimum jól megtömött erszénnyel sétáljon el.*
*Esélykiegyenlítés csak, semmi több. Az ő gyomra már így is épp eléggé kesereg a leerőszakolt, minőségtelen alkohol miatt. Józín ítélőképességének egy részéről mondott ugyan csak le, de sérülései végett a quasi részegség is sokkal keményebb marokkal sújtotta tarkón. Ezért jobb érzés a földön ülve néhány mély kortyot venni a levegőből. Az arcán végiggördülő cseppekről nem tudja megállapítani, hogy saját izzadtsága vagy a felhők nyitották meg a csatornákat, mindenesetre nem feled el hálával adózni ezért is.*
- Kha... - *Színlelten belekrákog saját bemutatkozásába, de csak mert viccesnek találja, hogy az első néhány betűn osztozik a sötételffel.* - Khan. Mondanám, hogy örvendek, de az jóindulattal is csak felerészt volna igaz. Amúgy rohadj meg. - *A háttérben susmusoló Arixu egy darabon tényleg kiesik a figyelme hatósugarából, lerendezettnek tekintette az ügyét, amikor Kharasshi hurkot vetett kezére-lábára. A szemkötős hollója enerváltan rázza le magáról a látottakat, ő mintha még mindig a halandók sorsán felül állónak tartaná magát. Szóval Khannál nem bukik le a búgóhangú, de szemben Kharasshival, őt jóval mélyebbre vonta magával az alkoholgőz.*
~ És ma még vissza akartam érni a Hegyre is. ~
*De majd csak miután kiszellőztette a fejét, mert ha így ül lóra, még azelőtt kifordul a nyeregből, hogy a völgyig ereszkedhetne. Tennivalónak így sem marad híján, Kharasshi felkonferálása után megnyílik a párbajok nem kevésbé ceremoniális fejezete, amikor a két ellen szóvirágok díszes csokrával próbálja pofán verni a másikat. Rögtön kap is egy kesztyűt.*
- Kiforgatna a nadrágodból, és hidd el, nem úgy, ahogy te szeretnéd. - *Ha verbális harcról van szó, nem ismer alkalmasabb-képzettebb vívót Rilainál, bár abban nem feltétlenül biztos, hogy a lánynak ellenére volna ez a fickó. A bőre színét és pálinkáját leszámítva egész korrekt darab és állagát tekintve talán Khannál kevésbé amortizált is.
Orra vére ered, amikor gyanútlanul belesétál a kelepcébe. Azonmód vissza is zuhan, és ezúttal már nincsen ami megállítsa, hogy ne a hátán puffanjon. Kihagy számára az idő néhány szegmenst, míg a vérrel együtt nevetés is feltör belőle. Először halk göcögés, ami teli torokból szóló röhögéssé növi ki magát. Kár, hogy eddigre elromlik a hangulat és Arixu a köztes idő alatt úgy sakkozott, hogy inkább megpróbálja levágni magának Kharasshit.
Khan átfordul a hasára, vérző orrát az ingujjába tunkolva. Lábait sellőfiúsan felhúzza, mert rohadtul kíváncsi, hogy a józanul is lobbanékony természet új cimborája miképp rendezi el az akaratos nőstény dolgát.
A rókaarcú ebbe tettlegesen nem szól bele, magához cseni viszont a pálinka maradékát, "most már úgyis mindegy" alapon.*
- Száz tallért teszek az Alvilág Hercegnőjére! - *Kaszálni fog, ha ez bejön. Kaszálhatna, ha lenne még bárki, aki ellene fogad. Utólag már késő bánat, de ha legközelebb ilyesmire adja a fejét, leszervezi, hogy ha péppé verten is, de minimum jól megtömött erszénnyel sétáljon el.*
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-03 16:32:31
Üzenet elküldve: 2015-10-03 16:32:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Az ital hatásának fokozódásával egyenes arányban csökken a figyelme talán a két párbajhősnek. Mire is használhatná ezt ki. A hím hátul kötötte össze a csuklóit, majd lent a bokáit is, így elszaladni sem tud. Nem is akar. Más a terve, amelynek kivitelezéséhez mindjárt neki is fog.
Könnyed és hajlékony, így nem okoz gondot, hogy letenyereljen a háta mögött úgy, hogy ujjai egymás felé álljanak. Erre a "padra" tolja fel aztán a fenekét. Itt már persze, némi hajlékonyságra szüksége van, de gondot innentől kezdve már nem okoz. A következő pillanatban a csípőjét nyomja hátra, s máris a combjai alatt támaszkodik fel tenyerein. Innen már csak egy gyors bicska, némi újabb hajlékonyság, gyors mozdulat, s máris áthúzta a lábait a karjai által alkotott hurkon.
Itt éri a hím kérdése, mely neve felől érdeklődik. Ám erre csak odapillant rájuk, de még nem méltatja őket válaszra. Talán fel sem tűnik hirtelen, hiszen eléggé egymással vannak elfoglalva. Így folytatja is tovább ténykedését, ha már nem övé a figyelem.
Na mármost. A hím nem vette el a fegyvereit, melyek tőrök képében bújnak meg a köpenye alatt, nem kell hozzá nagy tehetség, hogy ujjai közé kaparintsa az egyiket, és előre hajolva néhány mozdulattal elnyisszantsa a bokáit összefogó kötelet. Aztán megfordítva, a markolatot a lábával megfogva máris nekiáll elvágni a csuklóit fogva tartó kendersodronyt is.
Mozdulatai gyorsak, és mégis kellően precízek. Épp végez, s lehull az utolsó béklyó is, amikor a harcosok oda érnek, hogy fajtársa felé indul, hogy inni tudjon egy újabb kortyot. Már nincs ideje eltenni a fegyvert, épp csak leejti talpai alá, de talán arra még van lehetősége, hogy pár pillanat erejéig megtévessze a másikat. Engedi, hogy a hím maga felé fordítsa arcát, de csak közömbös pillantásával találkozik tekintete.*
-És ha úgy van?
*Veti oda gúnyosan. Persze, hogy először, de mi köze ehhez a másiknak. S abban a pillanatban, ahogy a figyelem az ember felé fordul, máris mozdul. Szemvillanás alatt kap előre, felmarkolva a tőrt, s fordulásból lendíti meg a kezét a hím lábszára irányába. Mivel gyorsan kapta fel a fegyvert, fogása nem tökéletes, így elképzelhető, hogy támadása sem lesz az.
Mindenesetre azonnal rántja is vissza a kezét a tőrrel együtt, s próbál oldalra gurulni, távolabb Kharasshitól.*
*Az ital hatásának fokozódásával egyenes arányban csökken a figyelme talán a két párbajhősnek. Mire is használhatná ezt ki. A hím hátul kötötte össze a csuklóit, majd lent a bokáit is, így elszaladni sem tud. Nem is akar. Más a terve, amelynek kivitelezéséhez mindjárt neki is fog.
Könnyed és hajlékony, így nem okoz gondot, hogy letenyereljen a háta mögött úgy, hogy ujjai egymás felé álljanak. Erre a "padra" tolja fel aztán a fenekét. Itt már persze, némi hajlékonyságra szüksége van, de gondot innentől kezdve már nem okoz. A következő pillanatban a csípőjét nyomja hátra, s máris a combjai alatt támaszkodik fel tenyerein. Innen már csak egy gyors bicska, némi újabb hajlékonyság, gyors mozdulat, s máris áthúzta a lábait a karjai által alkotott hurkon.
Itt éri a hím kérdése, mely neve felől érdeklődik. Ám erre csak odapillant rájuk, de még nem méltatja őket válaszra. Talán fel sem tűnik hirtelen, hiszen eléggé egymással vannak elfoglalva. Így folytatja is tovább ténykedését, ha már nem övé a figyelem.
Na mármost. A hím nem vette el a fegyvereit, melyek tőrök képében bújnak meg a köpenye alatt, nem kell hozzá nagy tehetség, hogy ujjai közé kaparintsa az egyiket, és előre hajolva néhány mozdulattal elnyisszantsa a bokáit összefogó kötelet. Aztán megfordítva, a markolatot a lábával megfogva máris nekiáll elvágni a csuklóit fogva tartó kendersodronyt is.
Mozdulatai gyorsak, és mégis kellően precízek. Épp végez, s lehull az utolsó béklyó is, amikor a harcosok oda érnek, hogy fajtársa felé indul, hogy inni tudjon egy újabb kortyot. Már nincs ideje eltenni a fegyvert, épp csak leejti talpai alá, de talán arra még van lehetősége, hogy pár pillanat erejéig megtévessze a másikat. Engedi, hogy a hím maga felé fordítsa arcát, de csak közömbös pillantásával találkozik tekintete.*
-És ha úgy van?
*Veti oda gúnyosan. Persze, hogy először, de mi köze ehhez a másiknak. S abban a pillanatban, ahogy a figyelem az ember felé fordul, máris mozdul. Szemvillanás alatt kap előre, felmarkolva a tőrt, s fordulásból lendíti meg a kezét a hím lábszára irányába. Mivel gyorsan kapta fel a fegyvert, fogása nem tökéletes, így elképzelhető, hogy támadása sem lesz az.
Mindenesetre azonnal rántja is vissza a kezét a tőrrel együtt, s próbál oldalra gurulni, távolabb Kharasshitól.*
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-03 16:10:17
Üzenet elküldve: 2015-10-03 16:10:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Areda Kuen //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*A tisztáson gyakran jár-kel hiszen az erdőt is előszeretettel járja. Rettentően fáradt mert nagyon későn feküdt le és egész éjjel rémálmok gyötörték, inkább ki is mászott már az ágyból korán mert sok értelme nem volt ott fetrengeni feleslegesen. Nem is tervez semmi akciót mára, de íja azért ott van a hátán ahogy oldalán a tegez is. Megbújik még inge alatt Donn maszkja mert egy esetlegesen felkínálkozó lehetőséget nem fog kihagyni, de nem keresné most kifejezetten a bajt. Talán túl sok volt neki a városból és a puha ágyból, az erdőben sétálgat megfelelő helyet keresve ahol kényelmesen elszunyókálhat. Halvány fogalma sincs róla hogy a tündérek szöknének, még az is lehet hogy ma csak este látogat el hozzájuk, nem szállodát vezet hogy állandóan a kedvükben járjon, kibírják egy napig nélküle. Kicsit hűvös van így korán reggel de szép időnek néznek elébe, már előre várja hogy milyen jót fog szundikálni valamelyik fán, sőt így a város közelében akár annak tövében. A tisztás vélhetőleg elég közel van ahhoz hogy ne akarja senki csak úgy megölni, rablásnak meg sok értelme nem lesz hiszen pénzt szándékosan nem hozott magával. A holdudvaron át jutott az erdőbe és most onnan sétál a tisztás felé, de figyelme most sem lankad és a magafajtánál teljesen természetes hogy először még a fák rejtekéből nézzen szét a kis réten.*
~ A büdös kurva életbe! ~
*Húzódik vissza azonnal egy fa mögé amint megpillantja "foglyát" a tisztás túloldalán ücsörögni.*
~ Hogy a fenébe?! És hol a másik?! ~
*Nem mer ismét kitekinteni nehogy véletlenül észrevegyék. Most mi a fenét csináljon? Különösebb nehézség nélkül odaszegezhetné a fához egy vesszővel de utána már nem sok hasznát venné. Sokkal nagyobb a kicsi lánynál tehát valószínűleg ha csak simán rárontana akkor is el tudná kapni, de ki tudja milyen fürge azokkal a szárnyakkal? Lője azt keresztül? Sokat vesztene az értékén. Fáradtsága az adrenalin hatására úgy foszlik szét mintha soha nem is lett volna szüksége alvásra, elhátrál inkább a fa takarásában beljebb a sűrűbe és szép csendben, körben a tisztás körül megpróbál a lehető legközelebb settenkedni, közben a maszkot is előkotorja inge alól hogy magára vegye, de ruházatát nem tudja itt hirtelen lecserélni.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.03 16:52:14
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*A tisztáson gyakran jár-kel hiszen az erdőt is előszeretettel járja. Rettentően fáradt mert nagyon későn feküdt le és egész éjjel rémálmok gyötörték, inkább ki is mászott már az ágyból korán mert sok értelme nem volt ott fetrengeni feleslegesen. Nem is tervez semmi akciót mára, de íja azért ott van a hátán ahogy oldalán a tegez is. Megbújik még inge alatt Donn maszkja mert egy esetlegesen felkínálkozó lehetőséget nem fog kihagyni, de nem keresné most kifejezetten a bajt. Talán túl sok volt neki a városból és a puha ágyból, az erdőben sétálgat megfelelő helyet keresve ahol kényelmesen elszunyókálhat. Halvány fogalma sincs róla hogy a tündérek szöknének, még az is lehet hogy ma csak este látogat el hozzájuk, nem szállodát vezet hogy állandóan a kedvükben járjon, kibírják egy napig nélküle. Kicsit hűvös van így korán reggel de szép időnek néznek elébe, már előre várja hogy milyen jót fog szundikálni valamelyik fán, sőt így a város közelében akár annak tövében. A tisztás vélhetőleg elég közel van ahhoz hogy ne akarja senki csak úgy megölni, rablásnak meg sok értelme nem lesz hiszen pénzt szándékosan nem hozott magával. A holdudvaron át jutott az erdőbe és most onnan sétál a tisztás felé, de figyelme most sem lankad és a magafajtánál teljesen természetes hogy először még a fák rejtekéből nézzen szét a kis réten.*
~ A büdös kurva életbe! ~
*Húzódik vissza azonnal egy fa mögé amint megpillantja "foglyát" a tisztás túloldalán ücsörögni.*
~ Hogy a fenébe?! És hol a másik?! ~
*Nem mer ismét kitekinteni nehogy véletlenül észrevegyék. Most mi a fenét csináljon? Különösebb nehézség nélkül odaszegezhetné a fához egy vesszővel de utána már nem sok hasznát venné. Sokkal nagyobb a kicsi lánynál tehát valószínűleg ha csak simán rárontana akkor is el tudná kapni, de ki tudja milyen fürge azokkal a szárnyakkal? Lője azt keresztül? Sokat vesztene az értékén. Fáradtsága az adrenalin hatására úgy foszlik szét mintha soha nem is lett volna szüksége alvásra, elhátrál inkább a fa takarásában beljebb a sűrűbe és szép csendben, körben a tisztás körül megpróbál a lehető legközelebb settenkedni, közben a maszkot is előkotorja inge alól hogy magára vegye, de ruházatát nem tudja itt hirtelen lecserélni.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.03 16:52:14
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-03 12:11:15
Üzenet elküldve: 2015-10-03 12:11:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*A gyomros nem volt szép húzás. Nagyon kellemetlen dolog, főleg, ha amúgy is kezd kissé keveregni a tartalma az ember ócska lőréje miatt háborogva.*
- Khara... *hörgi kelletlenül, míg összegörnyedve próbál felülkerekedni a legutóbb elszenvedett térdest.* - Kharasshi.
*Nincs mit tenni, muszáj megtámaszkodnia a kardján. Kezd kifogyni a szuszból és az egyensúlyával is adódnak már gondok. Egyedül az vigasztalja, hogy ahogy a hátsójára zuttyanó embert elnézi, ő részegebb, mint amennyire Kharasshit sikerült helyben hagynia. A megállapítás tehát helytálló. Az italozás beiktatása nagyon is hathatósnak bizonyult. Ha nem kezdenek bele, talán a mélységi is sokkal ingatagabban állna a lábán mostanra. Ha egyáltalán még talpon lenne. Mi tagadás, ez a szemkötős fattyú veszettül halálos azzal a pengével. Ezért aztán csak biccent az elismerő megállapításra. Így van ez. Kharasshi ilyen szempontból nem hazudtolja meg fajtáját.*
- És te? *kérdez vissza, ha már nekiálltak a bemutatkozásnak. Mi több, a szélen talonba tett nőstény felé is odakurjant, hogy ő se érezze magát elhanyagolva.*
- Nagyszájú nőstényke! Van neved? *kérdi, de közben már folytatásra inti az embert, hogy tápászkodjon fel. Aztán inkább közelebb lép és a balját nyújtja, hogy felsegítse, mert kétséges, hogy magától sikerül-e neki ez a mutatvány. A felkérés kicsit meglepi, hiszen a párbaj elején a fickó olyan nagy mellénnyel szólt az előrelátó intézkedéseiről, hogy még ő érezte rosszul magát, hogy ilyen felkészületlenül állított oda a végkimenetel tekintetében.*
- Peersze! *vigyorodik aljasul.* - Meg is vigasztaljam talán? *tesz rá még egy lapáttal és abban a pillanatban már lendül is a markáns homlok, hogy egy kicsit megropogtassa ellenfele orrnyergét.
Hagyja elterülni az embert, addig ő kötelességtudóan elbotorkál a nőstényke mellé, hogy legurítsa a rá eső adag italt. Elég nehezen találja meg az egyenest, pedig végigüldözi egyfajta egyedi taktikával.*
- Úrnő, hm? *fordítja maga felé a nőstény állát, hogy jobban szemügyre vehesse.* - Először hagytad hátra a tieidet?
*Kortyol a flaskából, s bár már nem sok van, de odakínálja a lánynak is. Kezd csípőssé hűlni az idő a közelgő zuhé előtt.*
- Jól vagy, koma? *pillant a szemkötős felé, aki bár jóval kevésbé sérült, mint ő, de nagyon hirtelen ütötte meg a szesz, amivel talán mégsem sumákolt, csak egy pontig cefefül jól tartotta magát.*
*A gyomros nem volt szép húzás. Nagyon kellemetlen dolog, főleg, ha amúgy is kezd kissé keveregni a tartalma az ember ócska lőréje miatt háborogva.*
- Khara... *hörgi kelletlenül, míg összegörnyedve próbál felülkerekedni a legutóbb elszenvedett térdest.* - Kharasshi.
*Nincs mit tenni, muszáj megtámaszkodnia a kardján. Kezd kifogyni a szuszból és az egyensúlyával is adódnak már gondok. Egyedül az vigasztalja, hogy ahogy a hátsójára zuttyanó embert elnézi, ő részegebb, mint amennyire Kharasshit sikerült helyben hagynia. A megállapítás tehát helytálló. Az italozás beiktatása nagyon is hathatósnak bizonyult. Ha nem kezdenek bele, talán a mélységi is sokkal ingatagabban állna a lábán mostanra. Ha egyáltalán még talpon lenne. Mi tagadás, ez a szemkötős fattyú veszettül halálos azzal a pengével. Ezért aztán csak biccent az elismerő megállapításra. Így van ez. Kharasshi ilyen szempontból nem hazudtolja meg fajtáját.*
- És te? *kérdez vissza, ha már nekiálltak a bemutatkozásnak. Mi több, a szélen talonba tett nőstény felé is odakurjant, hogy ő se érezze magát elhanyagolva.*
- Nagyszájú nőstényke! Van neved? *kérdi, de közben már folytatásra inti az embert, hogy tápászkodjon fel. Aztán inkább közelebb lép és a balját nyújtja, hogy felsegítse, mert kétséges, hogy magától sikerül-e neki ez a mutatvány. A felkérés kicsit meglepi, hiszen a párbaj elején a fickó olyan nagy mellénnyel szólt az előrelátó intézkedéseiről, hogy még ő érezte rosszul magát, hogy ilyen felkészületlenül állított oda a végkimenetel tekintetében.*
- Peersze! *vigyorodik aljasul.* - Meg is vigasztaljam talán? *tesz rá még egy lapáttal és abban a pillanatban már lendül is a markáns homlok, hogy egy kicsit megropogtassa ellenfele orrnyergét.
Hagyja elterülni az embert, addig ő kötelességtudóan elbotorkál a nőstényke mellé, hogy legurítsa a rá eső adag italt. Elég nehezen találja meg az egyenest, pedig végigüldözi egyfajta egyedi taktikával.*
- Úrnő, hm? *fordítja maga felé a nőstény állát, hogy jobban szemügyre vehesse.* - Először hagytad hátra a tieidet?
*Kortyol a flaskából, s bár már nem sok van, de odakínálja a lánynak is. Kezd csípőssé hűlni az idő a közelgő zuhé előtt.*
- Jól vagy, koma? *pillant a szemkötős felé, aki bár jóval kevésbé sérült, mint ő, de nagyon hirtelen ütötte meg a szesz, amivel talán mégsem sumákolt, csak egy pontig cefefül jól tartotta magát.*
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-02 18:02:41
Üzenet elküldve: 2015-10-02 18:02:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Ha ilyen jól képesek összedolgozni még kontraktust is köthetnének, hogy mostantól kalandozótársakként járják majd Lanawint és egyre hajszálmeresztőbb megbízások útján jegyet váltanak maguknak a Dicsőség Csarnokában, ahol minden vitéz harcos nevét örökké megőrzi az emberemlékezet. Pff.
Ahogy az alkohol mindinkább befolyása alá vonja a félszemű tudatát, úgy válik az egyre cinikusabbá és villantja meg azon énjét amely már-már a dekadencia határait súrolva tekint önnön élete epizódjaira. Nem hisz semmi olyanban, ami megválthatná kérészéltű életük múlandóságát, legalábbis ő és a hozzá hasonlók nem kerülnek említésre névszerűen a fóliánsokban. Meglehet birodalmak épülnek vérük és verejtékük által, de annak felemelkedésének dicsősége azon emberé lesz, aki majd a halálból emelt trónuson székel. Hmpf.
Mintha legyeket próbálna zavarni arca elől, türelmetlenül hessent és a nyeregtáskából felcsavart kenderkötéllel szolgál a nőstényhez. Dacos hallgatásából arra következtet, hogy belátta alulmaradását és a továbbiakban (nagyon bölcsen) hallgatni fog. Mindössze önmagának jegyzi meg, hogy Kharasshi temperamentuma nyomán valószínűleg ő is összébb húzná magát néhány hüvelykkel.
Az nem taglózza le különösképp, hogy vedelő- és párbajtársa nem akarja ennyiben tudni a dolgot, s az igazat megvallva Khan maga sem így tervezte, de a pálinka buzgóbban dolgozik és ez hatással van a mozdulataira is. Azon a ponton egyensúlyozik, ahonnan még méltóságot őrizve tudná bevégezni a munkát, a folytatás ellenben...*
- Az én kis nőstényem fitos orra sokkal jobb az enyémnél, és az eszejárása is irigylendő. Ezért vagyunk remek páros, ő kigondolja, én megteszem. - *Csípőre tett kézzel nevet fel, ez az egész felállás már semmilyen ízét nem őrzi az igazi párbajoknak, még úgy sem, hogy mostanra alaposan helyben hagyták egymást Kharasshival.
Sőt, ami azt illeti, már az acélszót sem hallja olyan dallamosnak mint néhány perccel (és korttyal) ezelőtt. Ezért, amikor Kharassi pallosát megint elvezeti a teste mellett és gyomron térdeli közben a fickót, rezignáltan ezt is megjegyzi:*
- Te, amúgy hogy hívnak? Asse baj, ha ne' mondo' el - *Egy csuklás belefér, nem veszik el tőle az ember minden tartása.* - Az a büdös nagy szituáció, mondanám, hogy már-már helyzet, hogy... - *Szóval a recept hatásos volt. Túl sokat mozgott, mellé túl gyorsan ivott és ezt még megfejelte azzal is, hogy vérét vesztette, említésre méltó dózisban. Seggre ül, a kardot használja támaszul maga mellett, hogy ne terüljön el rögtön hanyatt is.*
- Jó taktika ez a leitat-thás. Mintha én találtham... *Franc már ebbe a csuklásba.* - ki volna. Volna ki.
*Végül úgy fordulnak a dolgok, hogy tényleg legyőzetett, bár rendhagyó módon, de hát nem határoztak meg előre olyan feltételt, hogy mit szabad és mit nem.*
- Te sötételf, hallod? Igazából rohadtul nem készültem arra, hogy meghalok. - *Mármint szó nincs arról, hogy most az életéért könyörögne. Egyszerűen csak nem rendelkezett arról, hogy mi történjen az emlékezetével, ha ő már nincs.*
- Az én nőstényem Amon Ruadhon van, elmondhatnád neki te, ha úgy van.
*Ha ilyen jól képesek összedolgozni még kontraktust is köthetnének, hogy mostantól kalandozótársakként járják majd Lanawint és egyre hajszálmeresztőbb megbízások útján jegyet váltanak maguknak a Dicsőség Csarnokában, ahol minden vitéz harcos nevét örökké megőrzi az emberemlékezet. Pff.
Ahogy az alkohol mindinkább befolyása alá vonja a félszemű tudatát, úgy válik az egyre cinikusabbá és villantja meg azon énjét amely már-már a dekadencia határait súrolva tekint önnön élete epizódjaira. Nem hisz semmi olyanban, ami megválthatná kérészéltű életük múlandóságát, legalábbis ő és a hozzá hasonlók nem kerülnek említésre névszerűen a fóliánsokban. Meglehet birodalmak épülnek vérük és verejtékük által, de annak felemelkedésének dicsősége azon emberé lesz, aki majd a halálból emelt trónuson székel. Hmpf.
Mintha legyeket próbálna zavarni arca elől, türelmetlenül hessent és a nyeregtáskából felcsavart kenderkötéllel szolgál a nőstényhez. Dacos hallgatásából arra következtet, hogy belátta alulmaradását és a továbbiakban (nagyon bölcsen) hallgatni fog. Mindössze önmagának jegyzi meg, hogy Kharasshi temperamentuma nyomán valószínűleg ő is összébb húzná magát néhány hüvelykkel.
Az nem taglózza le különösképp, hogy vedelő- és párbajtársa nem akarja ennyiben tudni a dolgot, s az igazat megvallva Khan maga sem így tervezte, de a pálinka buzgóbban dolgozik és ez hatással van a mozdulataira is. Azon a ponton egyensúlyozik, ahonnan még méltóságot őrizve tudná bevégezni a munkát, a folytatás ellenben...*
- Az én kis nőstényem fitos orra sokkal jobb az enyémnél, és az eszejárása is irigylendő. Ezért vagyunk remek páros, ő kigondolja, én megteszem. - *Csípőre tett kézzel nevet fel, ez az egész felállás már semmilyen ízét nem őrzi az igazi párbajoknak, még úgy sem, hogy mostanra alaposan helyben hagyták egymást Kharasshival.
Sőt, ami azt illeti, már az acélszót sem hallja olyan dallamosnak mint néhány perccel (és korttyal) ezelőtt. Ezért, amikor Kharassi pallosát megint elvezeti a teste mellett és gyomron térdeli közben a fickót, rezignáltan ezt is megjegyzi:*
- Te, amúgy hogy hívnak? Asse baj, ha ne' mondo' el - *Egy csuklás belefér, nem veszik el tőle az ember minden tartása.* - Az a büdös nagy szituáció, mondanám, hogy már-már helyzet, hogy... - *Szóval a recept hatásos volt. Túl sokat mozgott, mellé túl gyorsan ivott és ezt még megfejelte azzal is, hogy vérét vesztette, említésre méltó dózisban. Seggre ül, a kardot használja támaszul maga mellett, hogy ne terüljön el rögtön hanyatt is.*
- Jó taktika ez a leitat-thás. Mintha én találtham... *Franc már ebbe a csuklásba.* - ki volna. Volna ki.
*Végül úgy fordulnak a dolgok, hogy tényleg legyőzetett, bár rendhagyó módon, de hát nem határoztak meg előre olyan feltételt, hogy mit szabad és mit nem.*
- Te sötételf, hallod? Igazából rohadtul nem készültem arra, hogy meghalok. - *Mármint szó nincs arról, hogy most az életéért könyörögne. Egyszerűen csak nem rendelkezett arról, hogy mi történjen az emlékezetével, ha ő már nincs.*
- Az én nőstényem Amon Ruadhon van, elmondhatnád neki te, ha úgy van.
3070. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-02 16:38:40
Üzenet elküldve: 2015-10-02 16:38:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Döbbenetes, hogy itt mennyire gyors mindenki. A nőstény csak áll, és elszenvedő alanya lesz annyi mindennek. Leginkább mégis azzal a ténnyel szembesül, hogy itt a felszínen már semmit nem számít a tény, hogy ő a nőstény. Huszad rangú dologgá válik. Nem hatódik meg tőle a mélységi hím, s még kevésbé a felszíni. Igaz, tőle ezt valóban nem is várja el.
Kharasshi felhördülését, mellyel a félszeműre mordul, inkább veszi úgy, hogy a válasz neki szól. Az összecsapásnak ez a pontja az, mely vélhetően mégiscsak földbe gyökerezteti a lábait. S ha nem a felszíni, hát a másik fogja őt elérni emiatt.
Mire eszmél, vasmarok szorul a torkára.
Megtehetné, hogy kígyóként csusszan félre, hogy tőrt ránt, s visszatámad, de vélhetően egyszerre két ellenféllel állna szembe.*
~Soha ne állj be két viaskodó közé!~
*Miért is nem fogadja meg az ősi tanácsot, mely elméjében felbukkan? Mert már késő. Mire eszmél máris fogoly státuszba taszítják. Szó szerint, hiszen a következő pillanatban, hason találja magát. Arca a földre nyomódik, a nedves fűbe. Fűszálak, és némi föld is kerül a szájába, nyelvével próbálja kilökni, kétes eredménnyel.
Aztán megkötözik, melyhez megint nem tud mit hozzátenni Inkább méltósággal igyekszik tűrni. Mivel a száját nem kötik be, így akár beszélhetne is, hogy megzavarja a harcolókat, s akár mindkettő ezáltal súlyos sérülést szenvedhetne el, de nem teszi. Mert mi van, ha itt vérzik el mindkettő, ő pedig megkötözve fagy meg az éjszaka hidegében. No meg a gőgje sem engedteti ezt meg vele. Büszkesége fűz lakatot ajkaira. Csak villámló karmazsinjai követik haragvó gyűlölettel mind a mélységi hím, mind a félszemű felszíni mozgását.
És elégedettséget érez az újabb sérülés elszenvedésére-*
*Döbbenetes, hogy itt mennyire gyors mindenki. A nőstény csak áll, és elszenvedő alanya lesz annyi mindennek. Leginkább mégis azzal a ténnyel szembesül, hogy itt a felszínen már semmit nem számít a tény, hogy ő a nőstény. Huszad rangú dologgá válik. Nem hatódik meg tőle a mélységi hím, s még kevésbé a felszíni. Igaz, tőle ezt valóban nem is várja el.
Kharasshi felhördülését, mellyel a félszeműre mordul, inkább veszi úgy, hogy a válasz neki szól. Az összecsapásnak ez a pontja az, mely vélhetően mégiscsak földbe gyökerezteti a lábait. S ha nem a felszíni, hát a másik fogja őt elérni emiatt.
Mire eszmél, vasmarok szorul a torkára.
Megtehetné, hogy kígyóként csusszan félre, hogy tőrt ránt, s visszatámad, de vélhetően egyszerre két ellenféllel állna szembe.*
~Soha ne állj be két viaskodó közé!~
*Miért is nem fogadja meg az ősi tanácsot, mely elméjében felbukkan? Mert már késő. Mire eszmél máris fogoly státuszba taszítják. Szó szerint, hiszen a következő pillanatban, hason találja magát. Arca a földre nyomódik, a nedves fűbe. Fűszálak, és némi föld is kerül a szájába, nyelvével próbálja kilökni, kétes eredménnyel.
Aztán megkötözik, melyhez megint nem tud mit hozzátenni Inkább méltósággal igyekszik tűrni. Mivel a száját nem kötik be, így akár beszélhetne is, hogy megzavarja a harcolókat, s akár mindkettő ezáltal súlyos sérülést szenvedhetne el, de nem teszi. Mert mi van, ha itt vérzik el mindkettő, ő pedig megkötözve fagy meg az éjszaka hidegében. No meg a gőgje sem engedteti ezt meg vele. Büszkesége fűz lakatot ajkaira. Csak villámló karmazsinjai követik haragvó gyűlölettel mind a mélységi hím, mind a félszemű felszíni mozgását.
És elégedettséget érez az újabb sérülés elszenvedésére-*
3069. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-02 16:21:01
Üzenet elküldve: 2015-10-02 16:21:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Mire eléri az erdei tisztást, már hajnalodik, a felkelő nap vörösre festi a távoli horizontot. Nem tudja, miért pont ide jött, hiszen ezen a környéken rabolták el. Talán pont azért, hiszen csak nem olyan buta, hogy ide visszajöjjön, ha véletlenül keresi is a maszkos, biztosan nem itt fogja. Alig néhány óráig volt bezárva, de ez is épp elég volt ahhoz, hogy megviselje. Most, hogy ismét szabadon repkedhet, minden pillanatot kihasznál, hogy elemelkedjen a földről. Odaröppen az egyik fához, törökülésbe fonja lábait, hátát nekiveti a törzsnek. Nem mer elaludni, nem is fáradt igazán, csak egy kicsit megpihen, kiheveri az izgalmakat.*
3068. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-02 12:43:13
Üzenet elküldve: 2015-10-02 12:43:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Szikrát pattintani a lámpaolajos amfórába nem túl bölcs dolog. Főleg, ha az a lámpaolaj a férfiúi büszkeség, az amfóra pedig Kharasshi tekintélyes méreteivel vagyon felruházva. Az egy dolog, hogy fivére alattomos természetét el kell viselnie, de hogy a mélységi Óhaza avétos dogmái is rajta köszörüljék a nyelvüket? Indulat lobban a hím mellkasában, melyben ott ég az elmúlt napok-hetek minden sérelme. Ám úgy tűnik, a félszemű eggyel még tetézi ezeket, s megelőzi. Ha nem lenne az a vágás a combján, nem lett volna rá esélye. Legalábbis az önérzet ezt hörgi.*
- Egy nagy büdös francot adod fel! *bődül az emberre. Ez a kihátrálás most egyáltalán nem elfogadható a számára. Szavainak pedig pengéjével ad nyomatékot. Sebet nem ejt, viszont azt eléri, hogy a sakkban tartás helyett az a fattyú arra használja a kardját, amiért elővonták. A fogollyá elő- vagy visszalépett nézelődő helyzetén ez csak annyit változtat, hogy Kharasshi baljának vasmarka szorul a torkára, ami a helyén tartja.*
- Meg ne moccanj, némber, mert esküszöm, abban a pillanatban elroppantom a nyakad! *sziszegi a nősténynek, de a savószín tekintet az ellenfele felé villog.*
- Te meg jobb, ha vigyázol, simanyelvű! Ha a nőstényed kiszagolja a kis titkaidat, tíz körömmel vájja ki az ép szemedet! Tán a másik is így lett oda? *teszi hozzá kellő gunyorral.
Nem ad túl sok időt a fiatalka szukának, hogy még nagyobb bajt csináljon magának. Egy rántással a földre teperi és a hátára térdelve ad hangsúlyt annak, hogy lent is maradjon.*
- Hozz kötelet! *vakkantja az embernek, mintha már sok-sok éve rónák együtt Lanawin útjait.* - Az ajándékozás témáját félretesszük későbbre. A mi dolgunkat pedig befejezzük, ahogy kell! Legfeljebb annyi okod lehet a feladásra, hogy már ég a gyomrod a savas lőrédtől. De legyen, ha kifogyunk az italból, kiegyezünk *áll rá végül valamiféle kompromisszumra.
Ha az ember rábólint, a szurtos kis zavaró tényező kezére s lábára is béklyó kerül, majd Kharasshi a vállára emeli, mintha csak az utazóholmija lenne. Sebesült lába nem örül a plusz tehernek, de azért megbirkózik a feladattal és a nőstényt a semleges saroknak kinevezett italos lerakat mellé teszi le. Egy kicsit azért beletántorodik a mozdulatba, ahogy lehajol vele. A már legurított szesz kezd munkálni benne, de egyelőre kirázza a fejéből a szédülést és ismét szembe fordul az emberrel.*
- Hol is tartottunk?
*A félszemű nem hazudtolja meg magát, stílszerűen válaszolja meg Kharasshi kérdését, melynek keretében a mélységi újabb elszenvedett sérüléssel gyarapszik.*
- Fordítana ki a rosseb! *nyögi, majd egy mély levegővel igyekszik összeszedni magát.*
- Igyál! *mordul.* - És ne sumákolj! *mutat a pallossal a szemkötősre, aki vagy nagyon jól bírja a szeszt vagy simliskedik, mert bizony Kharasshi fejét most már egyre jobban kezdi húzni az alkoholmámor.*
*Szikrát pattintani a lámpaolajos amfórába nem túl bölcs dolog. Főleg, ha az a lámpaolaj a férfiúi büszkeség, az amfóra pedig Kharasshi tekintélyes méreteivel vagyon felruházva. Az egy dolog, hogy fivére alattomos természetét el kell viselnie, de hogy a mélységi Óhaza avétos dogmái is rajta köszörüljék a nyelvüket? Indulat lobban a hím mellkasában, melyben ott ég az elmúlt napok-hetek minden sérelme. Ám úgy tűnik, a félszemű eggyel még tetézi ezeket, s megelőzi. Ha nem lenne az a vágás a combján, nem lett volna rá esélye. Legalábbis az önérzet ezt hörgi.*
- Egy nagy büdös francot adod fel! *bődül az emberre. Ez a kihátrálás most egyáltalán nem elfogadható a számára. Szavainak pedig pengéjével ad nyomatékot. Sebet nem ejt, viszont azt eléri, hogy a sakkban tartás helyett az a fattyú arra használja a kardját, amiért elővonták. A fogollyá elő- vagy visszalépett nézelődő helyzetén ez csak annyit változtat, hogy Kharasshi baljának vasmarka szorul a torkára, ami a helyén tartja.*
- Meg ne moccanj, némber, mert esküszöm, abban a pillanatban elroppantom a nyakad! *sziszegi a nősténynek, de a savószín tekintet az ellenfele felé villog.*
- Te meg jobb, ha vigyázol, simanyelvű! Ha a nőstényed kiszagolja a kis titkaidat, tíz körömmel vájja ki az ép szemedet! Tán a másik is így lett oda? *teszi hozzá kellő gunyorral.
Nem ad túl sok időt a fiatalka szukának, hogy még nagyobb bajt csináljon magának. Egy rántással a földre teperi és a hátára térdelve ad hangsúlyt annak, hogy lent is maradjon.*
- Hozz kötelet! *vakkantja az embernek, mintha már sok-sok éve rónák együtt Lanawin útjait.* - Az ajándékozás témáját félretesszük későbbre. A mi dolgunkat pedig befejezzük, ahogy kell! Legfeljebb annyi okod lehet a feladásra, hogy már ég a gyomrod a savas lőrédtől. De legyen, ha kifogyunk az italból, kiegyezünk *áll rá végül valamiféle kompromisszumra.
Ha az ember rábólint, a szurtos kis zavaró tényező kezére s lábára is béklyó kerül, majd Kharasshi a vállára emeli, mintha csak az utazóholmija lenne. Sebesült lába nem örül a plusz tehernek, de azért megbirkózik a feladattal és a nőstényt a semleges saroknak kinevezett italos lerakat mellé teszi le. Egy kicsit azért beletántorodik a mozdulatba, ahogy lehajol vele. A már legurított szesz kezd munkálni benne, de egyelőre kirázza a fejéből a szédülést és ismét szembe fordul az emberrel.*
- Hol is tartottunk?
*A félszemű nem hazudtolja meg magát, stílszerűen válaszolja meg Kharasshi kérdését, melynek keretében a mélységi újabb elszenvedett sérüléssel gyarapszik.*
- Fordítana ki a rosseb! *nyögi, majd egy mély levegővel igyekszik összeszedni magát.*
- Igyál! *mordul.* - És ne sumákolj! *mutat a pallossal a szemkötősre, aki vagy nagyon jól bírja a szeszt vagy simliskedik, mert bizony Kharasshi fejét most már egyre jobban kezdi húzni az alkoholmámor.*
3067. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-02 11:25:44
Üzenet elküldve: 2015-10-02 11:25:44
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli helyett//
*Valami kis elégtételt érez azért, kétszer járt itt a tündér, mindannyiszor kétségek, és félelem tépázta lelkét.*
-Ostoba ribanc.
*Halk motyogás szava, nem több. Tél volt, hó borította az egész várost, ő pedig itt állt a fák között talpig vörösbe öltözve, pántlikával hajában, sminkelt arccal. A tehetetlen dühtől szorul ökölbe keze, majd egy év távlatában már mit is tehetne a megaláztatás ellen?
Félt az ismeretlen nagy várostól, rettegett lakóitól, attól, hogy ismét maga marad, gúny tárgyaként. Tartott ezernyi lehetőségtől, leginkább attól, hogy gondjára gyógyírt itt sem talál.*
-Nők!
*Emeli égre tekintetét, a kis ringyó úgy viselte az ő testét, mint egy ócska ruhát. Melynek szakadásait maga javítani nem tudta, és a legjobb szabót keresve vár az újra, a szépre, a méretben megfelelőre.
És egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy az, kit meglopott maga is érző lény, múlttal, emlékekkel, családdal, barátokkal, élettel.
Összegzésképp Ryz válogatott nőügyei során, soha még ilyen önző, buta lotyó közelébe nem került. Nagy levegő, lassan fúj ki. Elégedett kis félmosoly. Úgy fest végre képes uralni a tündér emlékeit, és azok nem ömlenek át tudata felett, mindent elsöprő, fájdalmas áradatként, csak csordogálnak egy csermely szelídségével. Egy olyan csermelyével, melybe a forrásnál dögöt dobtak, és a víz hazug mód barátságosan csobogva, azért viszi magával a bűzt, és a sorvasztó mételyt.*
*Valami kis elégtételt érez azért, kétszer járt itt a tündér, mindannyiszor kétségek, és félelem tépázta lelkét.*
-Ostoba ribanc.
*Halk motyogás szava, nem több. Tél volt, hó borította az egész várost, ő pedig itt állt a fák között talpig vörösbe öltözve, pántlikával hajában, sminkelt arccal. A tehetetlen dühtől szorul ökölbe keze, majd egy év távlatában már mit is tehetne a megaláztatás ellen?
Félt az ismeretlen nagy várostól, rettegett lakóitól, attól, hogy ismét maga marad, gúny tárgyaként. Tartott ezernyi lehetőségtől, leginkább attól, hogy gondjára gyógyírt itt sem talál.*
-Nők!
*Emeli égre tekintetét, a kis ringyó úgy viselte az ő testét, mint egy ócska ruhát. Melynek szakadásait maga javítani nem tudta, és a legjobb szabót keresve vár az újra, a szépre, a méretben megfelelőre.
És egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy az, kit meglopott maga is érző lény, múlttal, emlékekkel, családdal, barátokkal, élettel.
Összegzésképp Ryz válogatott nőügyei során, soha még ilyen önző, buta lotyó közelébe nem került. Nagy levegő, lassan fúj ki. Elégedett kis félmosoly. Úgy fest végre képes uralni a tündér emlékeit, és azok nem ömlenek át tudata felett, mindent elsöprő, fájdalmas áradatként, csak csordogálnak egy csermely szelídségével. Egy olyan csermelyével, melybe a forrásnál dögöt dobtak, és a víz hazug mód barátságosan csobogva, azért viszi magával a bűzt, és a sorvasztó mételyt.*
3066. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-02 00:51:59
Üzenet elküldve: 2015-10-02 00:51:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
*Az este történtek alaposan kibillentették régi, megszokott nyugodt állapotából.
Miután saját magát lehűtve, - testét és elméjét- , vállalva a tüdőgyulladást, a szobájába készített hideg vízben fürdött le, és a kelleténél több olajat öntött a vízbe, megszárítkozott, és már vette is magára fekete ruháit, és régi, kopott, barna utazóköpenyét.
Felcsatolta ostorát, és minden mást hátrahagyva távozott az ablakon át az Adal házból.
Némán oson végig aztán a nemesi házak sűrűn benőtt kertjei alatt. Nem akar az utcákon menni, és csuklyáját is behúzta fejébe alaposan. Nyugalomra van szüksége, csendre, és arra, hogy tisztázhassa gondolatait. Csak akkor értheti meg önmagát, és ezt az egész helyzetet, ha megtudja beszélni saját elméjével a dolgot. Ehhez az kell, hogy letisztuljon minden a fejében, ahhoz pedig a meditálás segítheti hozzá a leginkább.
A templomkerten át jut el a temetőbe, s onnan már csak pár lépés a folyópart.
Kisvártatva pedig beér a félköríves, kerek kis tisztásra, ahol nem is olyan régen még Ydrissből vájta ki a kelletlen billogját.
Szerencsére senkit nem lát most itt, ezért keres is egy igazán sötét zugot, ahol nem tűnhet fel senkinek, majd le is telepszik, s mély lélegzeteket véve lehunyja szemét.
Kell egy kis idő, amíg a ragyogó csillagok alatt elméjét elragadja a tejfehér köd, és valami egészen más világ. A saját birodalmában van, a saját házai között, a saját lényeivel.
S a sokaság kellős közepén, a macskaköves, kerek téren egy arany szobor áll... nőalak, de arca nincs. Csak üresen mered a semmibe.
Ez eddig még nem volt ott. De nem törődik vele. Csak leül lábaihoz, és számba vesz mindent, ami körül veszi. Ideje felidéznie olyan emlékeket, amiket már régen eltemetett. Erőt kell gyűjtenie ahhoz, hogy elinduljon saját agyának legsötétebb szeglete felé. Ahol romosak a házak, és szörnyetegek várják, hogy meghallják lépteit... vesz egy mély lélegzetet, és elindul végül. A nőalak megtört fénnyel néz utána.
Ryrros pedig felszínre hozza az emlékeit.*
Miután saját magát lehűtve, - testét és elméjét- , vállalva a tüdőgyulladást, a szobájába készített hideg vízben fürdött le, és a kelleténél több olajat öntött a vízbe, megszárítkozott, és már vette is magára fekete ruháit, és régi, kopott, barna utazóköpenyét.
Felcsatolta ostorát, és minden mást hátrahagyva távozott az ablakon át az Adal házból.
Némán oson végig aztán a nemesi házak sűrűn benőtt kertjei alatt. Nem akar az utcákon menni, és csuklyáját is behúzta fejébe alaposan. Nyugalomra van szüksége, csendre, és arra, hogy tisztázhassa gondolatait. Csak akkor értheti meg önmagát, és ezt az egész helyzetet, ha megtudja beszélni saját elméjével a dolgot. Ehhez az kell, hogy letisztuljon minden a fejében, ahhoz pedig a meditálás segítheti hozzá a leginkább.
A templomkerten át jut el a temetőbe, s onnan már csak pár lépés a folyópart.
Kisvártatva pedig beér a félköríves, kerek kis tisztásra, ahol nem is olyan régen még Ydrissből vájta ki a kelletlen billogját.
Szerencsére senkit nem lát most itt, ezért keres is egy igazán sötét zugot, ahol nem tűnhet fel senkinek, majd le is telepszik, s mély lélegzeteket véve lehunyja szemét.
Kell egy kis idő, amíg a ragyogó csillagok alatt elméjét elragadja a tejfehér köd, és valami egészen más világ. A saját birodalmában van, a saját házai között, a saját lényeivel.
S a sokaság kellős közepén, a macskaköves, kerek téren egy arany szobor áll... nőalak, de arca nincs. Csak üresen mered a semmibe.
Ez eddig még nem volt ott. De nem törődik vele. Csak leül lábaihoz, és számba vesz mindent, ami körül veszi. Ideje felidéznie olyan emlékeket, amiket már régen eltemetett. Erőt kell gyűjtenie ahhoz, hogy elinduljon saját agyának legsötétebb szeglete felé. Ahol romosak a házak, és szörnyetegek várják, hogy meghallják lépteit... vesz egy mély lélegzetet, és elindul végül. A nőalak megtört fénnyel néz utána.
Ryrros pedig felszínre hozza az emlékeit.*
3065. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-01 18:52:29
Üzenet elküldve: 2015-10-01 18:52:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli helyett//
*Csak úgy vitték lábai, hogy pont erre teljesen a véletlen műve. Emelhette volna vérszín tekintetét a Piactérre, Fürdőházra is. Őszintén szólva nincs jelentősége hol ácsorog épp ráncolva homlokát, igazán úgy sem lehet egyedül. Követik, érzi. Biztosan tudja, ahogy azt is, tenni ellene képtelen. Nem bújhat el, nem rázhatja le mindazt, mi fejében kavarog, és mi annyira nem is sajátja. De megpróbálhat szembefordulni vele.
Nagy sóhajjal ereszkedik hát le egy fatövében, várva, és utat engedve az emlékeknek, csak remélve így szabadul, és nem saját kínjait növeli. Hamar rezdül is ajka, undorodó fintorba, ahogy szemei elé tárul a kép, miként, s mikor járt erre utoljára. Nagy levegő, mit lassan fúj ki. És egy gyors ellenőrzés önön ruházatán. Megnyugtatóan férfias, semmi szoknya, masni, csipke, magas sarok, vagy bármi piros. Egyszerű bakancs, fekete nadrág, fekete ing, fekete bőrkabát.*
*Csak úgy vitték lábai, hogy pont erre teljesen a véletlen műve. Emelhette volna vérszín tekintetét a Piactérre, Fürdőházra is. Őszintén szólva nincs jelentősége hol ácsorog épp ráncolva homlokát, igazán úgy sem lehet egyedül. Követik, érzi. Biztosan tudja, ahogy azt is, tenni ellene képtelen. Nem bújhat el, nem rázhatja le mindazt, mi fejében kavarog, és mi annyira nem is sajátja. De megpróbálhat szembefordulni vele.
Nagy sóhajjal ereszkedik hát le egy fatövében, várva, és utat engedve az emlékeknek, csak remélve így szabadul, és nem saját kínjait növeli. Hamar rezdül is ajka, undorodó fintorba, ahogy szemei elé tárul a kép, miként, s mikor járt erre utoljára. Nagy levegő, mit lassan fúj ki. És egy gyors ellenőrzés önön ruházatán. Megnyugtatóan férfias, semmi szoknya, masni, csipke, magas sarok, vagy bármi piros. Egyszerű bakancs, fekete nadrág, fekete ing, fekete bőrkabát.*
3064. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-01 18:02:59
Üzenet elküldve: 2015-10-01 18:02:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Világi cimborák lesznek még a végén: szívet melengető megjegyzésekkel tűzdelik párharcuk váltakozó dallamú muzsikáját. Jókora feladatot vállal ebből magára persze az alkohol is, hiszen a harci láz ellustulásával kell valaki-valami, hogy átvegye a szerepét, s ezt a karcos ital, karöltve a savanyú és savas borral megteszik.*
- Nem kellenek a formalitások, kérlek! - *Kharasshi képébe röhög pimaszul és félreüti a mesterkardnál jóval súlyosabb pallost úgy, mintha a sötételf papírmasét lengetne csak. Az acél csengése azonban biztosíthat mindenkit afelől, hogy itt éles eszközök bevetése zajlik, még ha ily rendhagyó módon is. Szidalmat kap aztán és vádlás landol a fején: nem iszik tisztességel, ahogy férfihoz illene! Nem feltétlenül tudná megragadni fogalmilag, hogy mit jelenthet ez, a gerelyrészegség sohasem tartozott kedvelt állapotai közé.
Nem fordít hátat Kharasshinak, lássa csak a kutyája, nem csal el egy jóravaló nyeletet sem. Meg is találta mostanra a tökéletes kombinációt: a kerítésszaggató utóízét a még satnyább homokízű murcival kíséri. Egy félresikló kortyot letöröl szája széléről, minekután egymásra látszanak találni a fajtársak is. Mivel beszédük egy részét nem érti, arra tud csak gondolni, hogy népük saját nyelvén szólalnak egymáshoz. A hanghordozásból ítélve nem az őszi táj piktorokat ihlető szépségéről folyik a konzílium.*
- Tudod, hasonszőrű hozzád, aki ugyanonnét jött mint te. Fogalmam sincs hol éltek ti, bányákban, erdőben vagy a városban. - *Nem az a kifejezett társadalomföldrajzos típus. A sötételfek nyelve ellenben egészen olyan, mintha fülüket hátracsapó kutyákat hallgatna kaffogni, ezen még el is rötyög egy sort, mielőtt cselekedne. Ő ugyanis kivételes utálattal viseltetik az olyan szituációkban, mint a mostani, ahol a dolgok megrekednek egy ponton és nem hallik más, csak köpködés.
Arixa szerencséje abban rejlik, hogy népe nyelvét használja, máskülönben Khan alaposan taknyon törölné. Nem azért, mert a Kharasshira mért szót sértésnek, s bajtársi kötelességnél fogva megtorlandónak tartaná, dehogy! Emlékszik még mindenki arra a részre, ahol ezek ketten acélkardokkal vagdosták egymást? Szélesen elmosolyodik és ellenlábasához fordul.*
- Feladom a küzdelmet. - *Kharasshi reakciója ezen a ponton nem érdekli, most mást forgat a fejében. Tekintete fókuszt is vált, a fa mögül előlépőre. Lerohanja Arixát, hogy annak a fának szoríthassa, aminek eddig óvásából figyelte őket. A mesterkard hegyét átdöfi elképzelése szerint a nőstény ruháján annak oldalán vagy válla felett, ezzel mintegy felszögelve a törzsre a lánykát.*
- Ő pedig itt az én ajándékom, koma. - *Arixára kacsint, nem akar kiskaput hagyni téves gondolatoknak arra, hogy másképp értelmezzék az "ajándék" fogalmát, mint amilyennek most a félszemű használta. A kérdés is hamar feledhető lesz így: nem lesz kínos a jelenléte.*
- Amúgy érzéki a hangod, egész nap el tudnám hallgatni, de ez maradjon a mi kis titkunk. - *Ezt halkabban is mondja, mintha összeesküvéssel készülne Arixával.*
*Világi cimborák lesznek még a végén: szívet melengető megjegyzésekkel tűzdelik párharcuk váltakozó dallamú muzsikáját. Jókora feladatot vállal ebből magára persze az alkohol is, hiszen a harci láz ellustulásával kell valaki-valami, hogy átvegye a szerepét, s ezt a karcos ital, karöltve a savanyú és savas borral megteszik.*
- Nem kellenek a formalitások, kérlek! - *Kharasshi képébe röhög pimaszul és félreüti a mesterkardnál jóval súlyosabb pallost úgy, mintha a sötételf papírmasét lengetne csak. Az acél csengése azonban biztosíthat mindenkit afelől, hogy itt éles eszközök bevetése zajlik, még ha ily rendhagyó módon is. Szidalmat kap aztán és vádlás landol a fején: nem iszik tisztességel, ahogy férfihoz illene! Nem feltétlenül tudná megragadni fogalmilag, hogy mit jelenthet ez, a gerelyrészegség sohasem tartozott kedvelt állapotai közé.
Nem fordít hátat Kharasshinak, lássa csak a kutyája, nem csal el egy jóravaló nyeletet sem. Meg is találta mostanra a tökéletes kombinációt: a kerítésszaggató utóízét a még satnyább homokízű murcival kíséri. Egy félresikló kortyot letöröl szája széléről, minekután egymásra látszanak találni a fajtársak is. Mivel beszédük egy részét nem érti, arra tud csak gondolni, hogy népük saját nyelvén szólalnak egymáshoz. A hanghordozásból ítélve nem az őszi táj piktorokat ihlető szépségéről folyik a konzílium.*
- Tudod, hasonszőrű hozzád, aki ugyanonnét jött mint te. Fogalmam sincs hol éltek ti, bányákban, erdőben vagy a városban. - *Nem az a kifejezett társadalomföldrajzos típus. A sötételfek nyelve ellenben egészen olyan, mintha fülüket hátracsapó kutyákat hallgatna kaffogni, ezen még el is rötyög egy sort, mielőtt cselekedne. Ő ugyanis kivételes utálattal viseltetik az olyan szituációkban, mint a mostani, ahol a dolgok megrekednek egy ponton és nem hallik más, csak köpködés.
Arixa szerencséje abban rejlik, hogy népe nyelvét használja, máskülönben Khan alaposan taknyon törölné. Nem azért, mert a Kharasshira mért szót sértésnek, s bajtársi kötelességnél fogva megtorlandónak tartaná, dehogy! Emlékszik még mindenki arra a részre, ahol ezek ketten acélkardokkal vagdosták egymást? Szélesen elmosolyodik és ellenlábasához fordul.*
- Feladom a küzdelmet. - *Kharasshi reakciója ezen a ponton nem érdekli, most mást forgat a fejében. Tekintete fókuszt is vált, a fa mögül előlépőre. Lerohanja Arixát, hogy annak a fának szoríthassa, aminek eddig óvásából figyelte őket. A mesterkard hegyét átdöfi elképzelése szerint a nőstény ruháján annak oldalán vagy válla felett, ezzel mintegy felszögelve a törzsre a lánykát.*
- Ő pedig itt az én ajándékom, koma. - *Arixára kacsint, nem akar kiskaput hagyni téves gondolatoknak arra, hogy másképp értelmezzék az "ajándék" fogalmát, mint amilyennek most a félszemű használta. A kérdés is hamar feledhető lesz így: nem lesz kínos a jelenléte.*
- Amúgy érzéki a hangod, egész nap el tudnám hallgatni, de ez maradjon a mi kis titkunk. - *Ezt halkabban is mondja, mintha összeesküvéssel készülne Arixával.*
3063. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-01 14:43:45
Üzenet elküldve: 2015-10-01 14:43:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Hát gőg, és arrogancia az van bőven. Csak úgy hömpölyög a tisztáson, mint a tenger hullámai zord viharban.*
-Szánalmas, ha egy kis suhogás megingat.
*Sziszegi el kellő halksággal a másik hátának. Nem szándéka, hogy mihamarabb magára haragítsa bármelyik felet is, hiszen nem kíván játékukba ennél mélyebben aktívként belefolyni. Cserébe gunyoros mosollyal képén szemléli miként amortizálja le egymást a félszemű és a hím. Ha így folytatják még fél fertályóra sem kell ahhoz, hogy kinyúltan heverjenek a fűben, s szeszektől és vérvesztéstől legyengült testüket esővel áztathassa az ég. Akkor talán majd jó néven fogják venni, ha egy maga fajta ruhasuhogtató nem megy el mellettük közömbösen. Bár talán érdemes lenne, halódó csontjaik mellől összeszedni értékesebb dolgaikat, s odébbállni vele.
De hát Arixu nem tolvaj. Megvan benne a mélységiek tisztessége.
A sziszegő szavak, melyek ezúttal fajtársa felől csapnak felé újabb mosolyra késztetik, s nem azért tolja hátra csuklyáját, mintha megrettent volna amaztól. Csomagját hátrahagyva lép egyet előre, hogy a fák homálya alól némi világosságra léphessen. Hátközépig érő hószín zuhataga lágyan omlik le vállain, csupán a halántékoknál lévő két tinccsel fogja azt hátra. A vörös íriszek a féltérden lévő felé fordulnak, a telt ajkak gúnyos mosolyra húzódnak, s közülük épp olyan recsegősen kél útra a válasz, ősök nyelvét idézve, azon a mélyen búgó hangon, melyet Khan már megismerhetett.*
-Fogd vissza magad Szolga, mert úrnőddel beszélsz. *A szokásos formula.* Többet érsz annál, hogy ez a felszíni játsszon veled. Miért nem tanítod meg neki, hol a helye?
*Koppanó kövekként recsegnek a szavak, majd visszavált a közös nyelvre, mely sokkal lágyabb.*
-Miért kínos nektek a jelenlétem?
*Még mindig nem érti. Hiszen harcosok. Legalább is ezt igyekeznek elhitetni bárkivel. Most éppen vele.*
*Hát gőg, és arrogancia az van bőven. Csak úgy hömpölyög a tisztáson, mint a tenger hullámai zord viharban.*
-Szánalmas, ha egy kis suhogás megingat.
*Sziszegi el kellő halksággal a másik hátának. Nem szándéka, hogy mihamarabb magára haragítsa bármelyik felet is, hiszen nem kíván játékukba ennél mélyebben aktívként belefolyni. Cserébe gunyoros mosollyal képén szemléli miként amortizálja le egymást a félszemű és a hím. Ha így folytatják még fél fertályóra sem kell ahhoz, hogy kinyúltan heverjenek a fűben, s szeszektől és vérvesztéstől legyengült testüket esővel áztathassa az ég. Akkor talán majd jó néven fogják venni, ha egy maga fajta ruhasuhogtató nem megy el mellettük közömbösen. Bár talán érdemes lenne, halódó csontjaik mellől összeszedni értékesebb dolgaikat, s odébbállni vele.
De hát Arixu nem tolvaj. Megvan benne a mélységiek tisztessége.
A sziszegő szavak, melyek ezúttal fajtársa felől csapnak felé újabb mosolyra késztetik, s nem azért tolja hátra csuklyáját, mintha megrettent volna amaztól. Csomagját hátrahagyva lép egyet előre, hogy a fák homálya alól némi világosságra léphessen. Hátközépig érő hószín zuhataga lágyan omlik le vállain, csupán a halántékoknál lévő két tinccsel fogja azt hátra. A vörös íriszek a féltérden lévő felé fordulnak, a telt ajkak gúnyos mosolyra húzódnak, s közülük épp olyan recsegősen kél útra a válasz, ősök nyelvét idézve, azon a mélyen búgó hangon, melyet Khan már megismerhetett.*
-Fogd vissza magad Szolga, mert úrnőddel beszélsz. *A szokásos formula.* Többet érsz annál, hogy ez a felszíni játsszon veled. Miért nem tanítod meg neki, hol a helye?
*Koppanó kövekként recsegnek a szavak, majd visszavált a közös nyelvre, mely sokkal lágyabb.*
-Miért kínos nektek a jelenlétem?
*Még mindig nem érti. Hiszen harcosok. Legalább is ezt igyekeznek elhitetni bárkivel. Most éppen vele.*
3062. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-01 14:07:59
Üzenet elküldve: 2015-10-01 14:07:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*A kis közjáték nem zavarja sokáig a párbaj rendhagyó menetét. Hamar visszatérnek a részegedéssel szabdalt vagdalkozás kijárt medrébe.
Továbbra se igazán látja a hívatlan közönséget, ő pedig nem szándékozik az ember példáját követve megsétáltatni magát. Így az elhangzottak is a titokzatos idegen meg a szemkötős között maradnak. Bár Kharasshi szemszögéből úgy tűnik, ellenfele egyszerűen lepisszegi az illetőt, mint az illetlen bekiabálókat szokták egy szónoklatot hallgató tömegben.
A küzdelem dolga ismét nekilódul, szinte a félszemű mondatának végét sem várja meg. Nem túl etikus, de mivel mindketten hasonlóan állnak a harc íratlan szabályaihoz, a mélységinek eszében sincs felháborodni miatta. Viszont a sérült lába miatt már nem ugrál olyan fürgén, így ismét csak az ellenfélnek áll a zászló.*
- A rohadás essen beléd, te átok! *nyögi féltérdre görnyedve, de már lendíti is a pallost a méltatlan találat felett vigyorgó szemkötős felé. Ahhoz elég gyors, hogy a kezdeményezést magához ragadja, de ahhoz már nem, hogy visszaadja a kölcsönt. Nincs elég erő a mozdulatban, legfeljebb annyira elég, hogy hátrébb rebbentse a fickót, míg talpra áll.*
- Igyál! *hördül az emberre, míg egy kicsit átmozgatja egyre kevésbé szolgálatkész tagjait. Savószín tekintete a szemkötősön marad. Van egy olyan érzése, hogy ez a kurafi elsumákolja a kortyokat.*
- A földim? *kérdez vissza közben.*
- Mutasd magad, szukafattya, vagy takarodj! *ereszti ki ezúttal Kharasshi öblös, zord hangját, majd hozzátesz egy csikorgón torlódó mássalhangzók uralta szót a mélységiek Óhazából hozott nyelvén, ami nagyjából egy rangban magasabban állótól egy alantasabb személyhez intézett "Utasítlak!" vagy "Parancsolom!" kifejezéseként fordítható.*
*A kis közjáték nem zavarja sokáig a párbaj rendhagyó menetét. Hamar visszatérnek a részegedéssel szabdalt vagdalkozás kijárt medrébe.
Továbbra se igazán látja a hívatlan közönséget, ő pedig nem szándékozik az ember példáját követve megsétáltatni magát. Így az elhangzottak is a titokzatos idegen meg a szemkötős között maradnak. Bár Kharasshi szemszögéből úgy tűnik, ellenfele egyszerűen lepisszegi az illetőt, mint az illetlen bekiabálókat szokták egy szónoklatot hallgató tömegben.
A küzdelem dolga ismét nekilódul, szinte a félszemű mondatának végét sem várja meg. Nem túl etikus, de mivel mindketten hasonlóan állnak a harc íratlan szabályaihoz, a mélységinek eszében sincs felháborodni miatta. Viszont a sérült lába miatt már nem ugrál olyan fürgén, így ismét csak az ellenfélnek áll a zászló.*
- A rohadás essen beléd, te átok! *nyögi féltérdre görnyedve, de már lendíti is a pallost a méltatlan találat felett vigyorgó szemkötős felé. Ahhoz elég gyors, hogy a kezdeményezést magához ragadja, de ahhoz már nem, hogy visszaadja a kölcsönt. Nincs elég erő a mozdulatban, legfeljebb annyira elég, hogy hátrébb rebbentse a fickót, míg talpra áll.*
- Igyál! *hördül az emberre, míg egy kicsit átmozgatja egyre kevésbé szolgálatkész tagjait. Savószín tekintete a szemkötősön marad. Van egy olyan érzése, hogy ez a kurafi elsumákolja a kortyokat.*
- A földim? *kérdez vissza közben.*
- Mutasd magad, szukafattya, vagy takarodj! *ereszti ki ezúttal Kharasshi öblös, zord hangját, majd hozzátesz egy csikorgón torlódó mássalhangzók uralta szót a mélységiek Óhazából hozott nyelvén, ami nagyjából egy rangban magasabban állótól egy alantasabb személyhez intézett "Utasítlak!" vagy "Parancsolom!" kifejezéseként fordítható.*
3061. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-01 12:50:46
Üzenet elküldve: 2015-10-01 12:50:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
- Ne téveszd össze a jóindulatomat a birkák türelmével, szenes. - *Másképp mint Rilainak, de a sötételf nőstény nyelvét is felvágták, erről nem is rest gyorsan tájékoztatni mind a félszeműt, mind Kharasshit. Nem bánja, ha nem csüccsen le a mutatott helyre, de ha kettejük látványából akarna következtetéseket levonni Arixa, bőven volna még mindkettejüknek mit felmutatni meglepetésként. Példának okáért a komolyságot. A félszeműre egészében igaz, hogy nem kívánja már ellenfele halálát, talán igazán soha nem akarta. Nem hezitál abban, hogy takonnyá verje az agyát, vagy hogy járni képtelen állapotban hagyja itt a dombtetőn, az életét azonban nem venné el.*
- A ruhasusogásod fogd halkabbra. - *Pisszeg még oda röviden a bámésznak, felőle maradjon és szemléljen, ha egy heveny vihar kitörte előtt életbevágóbb dolga nincsen. Sóhajt egy hosszút-mélyet. Lehelete már most attól a torokkaparótól bűzlik és érzi azt is, ahogy a testén nagyobb úrrá lett a legutolsó korty. Ha a vérveszteség nem dönti le őket lábaikról, akkor felváltva hányatják majd egymást.*
- Áh, nem hiszem, hogy ez a tiéd. Múltkor még sápadtabb volt a lelkem bőre. - *Ahogy azt lassan hagyománnyá érő tettként tenni szokták, megint összeakaszkodnak, de most nem marad kiegyenlítetlen számla Kharassitól. Isteneset kap a szemöldökére, amitől menten könnye serken.*
- GYÁÁÁHH, férgek zabálják ki a májad! - *Nem jó, nagyon nem jó. Nem csak, hogy fel fog dagadni az ütés helye (szerencsétlen esetben ráterpeszkedve szemére), hanem még vérzik is ott, ahol felnyílt a bőr. Áthidaló megoldásként az ivás ötlete jelentkezik. Egy-két hasonló húzás és Rilai a büdös életben nem fogja felismerni arcról már. Amikor nem áll jól a szénája, mindig kényelmetlen viszketést érez magán, és ez Kharasshi mostani húzásával fel is erősödött. Megtehetné végül is, hogy leveti a szemkötőt, de...*
- Ja-ja, igaz. Az alkalom teszi azzá. Mi az elképzelésed arra az esetre, ha egyikünk se tud már megmozdulni a sebektől? Kétlem, hogy ezek a felhők majd lángnyelveket eregetnének? A földiddel konzultálhatnál. - *Amíg az ipse kigondolja mit, vagy hogy egyáltalán akar-e valamit hozzáfűzni a fajtabéli jelenlétéhez, ő megintcsak eltekint a párbajok formalitásától és kard helyett a lábát használja. Nincsen semmi különleges cél, csak fel akarja rúgni Kharasshit mint egy büdösbogarat, aztán ledönteni egy újabb adag pocsék szeszt. Persze a lábak közül azért azt célozza meg, amin már korábban ejtett egy csíknyi sebet.
Mert úgy jó, ha fáj is.*
- Ne téveszd össze a jóindulatomat a birkák türelmével, szenes. - *Másképp mint Rilainak, de a sötételf nőstény nyelvét is felvágták, erről nem is rest gyorsan tájékoztatni mind a félszeműt, mind Kharasshit. Nem bánja, ha nem csüccsen le a mutatott helyre, de ha kettejük látványából akarna következtetéseket levonni Arixa, bőven volna még mindkettejüknek mit felmutatni meglepetésként. Példának okáért a komolyságot. A félszeműre egészében igaz, hogy nem kívánja már ellenfele halálát, talán igazán soha nem akarta. Nem hezitál abban, hogy takonnyá verje az agyát, vagy hogy járni képtelen állapotban hagyja itt a dombtetőn, az életét azonban nem venné el.*
- A ruhasusogásod fogd halkabbra. - *Pisszeg még oda röviden a bámésznak, felőle maradjon és szemléljen, ha egy heveny vihar kitörte előtt életbevágóbb dolga nincsen. Sóhajt egy hosszút-mélyet. Lehelete már most attól a torokkaparótól bűzlik és érzi azt is, ahogy a testén nagyobb úrrá lett a legutolsó korty. Ha a vérveszteség nem dönti le őket lábaikról, akkor felváltva hányatják majd egymást.*
- Áh, nem hiszem, hogy ez a tiéd. Múltkor még sápadtabb volt a lelkem bőre. - *Ahogy azt lassan hagyománnyá érő tettként tenni szokták, megint összeakaszkodnak, de most nem marad kiegyenlítetlen számla Kharassitól. Isteneset kap a szemöldökére, amitől menten könnye serken.*
- GYÁÁÁHH, férgek zabálják ki a májad! - *Nem jó, nagyon nem jó. Nem csak, hogy fel fog dagadni az ütés helye (szerencsétlen esetben ráterpeszkedve szemére), hanem még vérzik is ott, ahol felnyílt a bőr. Áthidaló megoldásként az ivás ötlete jelentkezik. Egy-két hasonló húzás és Rilai a büdös életben nem fogja felismerni arcról már. Amikor nem áll jól a szénája, mindig kényelmetlen viszketést érez magán, és ez Kharasshi mostani húzásával fel is erősödött. Megtehetné végül is, hogy leveti a szemkötőt, de...*
- Ja-ja, igaz. Az alkalom teszi azzá. Mi az elképzelésed arra az esetre, ha egyikünk se tud már megmozdulni a sebektől? Kétlem, hogy ezek a felhők majd lángnyelveket eregetnének? A földiddel konzultálhatnál. - *Amíg az ipse kigondolja mit, vagy hogy egyáltalán akar-e valamit hozzáfűzni a fajtabéli jelenlétéhez, ő megintcsak eltekint a párbajok formalitásától és kard helyett a lábát használja. Nincsen semmi különleges cél, csak fel akarja rúgni Kharasshit mint egy büdösbogarat, aztán ledönteni egy újabb adag pocsék szeszt. Persze a lábak közül azért azt célozza meg, amin már korábban ejtett egy csíknyi sebet.
Mert úgy jó, ha fáj is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586