Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 146 (2901. - 2920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-05 11:51:54
Üzenet elküldve: 2015-09-05 11:51:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A lány szavaira gondterhelten rándul a homloka. Ezek szerint többről van szó, mint lopásról. De elhessenti a kérdést. Később! Most tudnia kell a választ. Minden más csak azután jöhet. Ki kell, hogy mondasson, mert túl nagy, túl nehéz döntés ez, hogy a megérzéseire hagyatkozzon.*
- Egy nem tudom nekem nem elég, Ydriss. *Talán most először hagyta el a már-már törvényszerűen használt ragadványt: fakóvérű. Ám ezt a tényt jócskán háttérbe szorítja Kharasshi nagyon is komoly pillantása.* - Tudnom kell.
*Nem hagy kétséget afelől, hogy ebben a kérdésben nem hagy kibúvókat és nem az érdekli, mikor is lesz az az azután.*
- Most, hogy már nem köt semmi. Most is engem választanál? Ha a kötelességed letudtad, eldobnál-e mindent, hogy egy mélységi oldalán élj le egy életet? Távol a tieidtől. Gyermek nélkül. Mert ezt az árat kiköveteli a Természet Anya, ha a törvények senkiföldjén vetjük meg a lábunkat.
*A lány szavaira gondterhelten rándul a homloka. Ezek szerint többről van szó, mint lopásról. De elhessenti a kérdést. Később! Most tudnia kell a választ. Minden más csak azután jöhet. Ki kell, hogy mondasson, mert túl nagy, túl nehéz döntés ez, hogy a megérzéseire hagyatkozzon.*
- Egy nem tudom nekem nem elég, Ydriss. *Talán most először hagyta el a már-már törvényszerűen használt ragadványt: fakóvérű. Ám ezt a tényt jócskán háttérbe szorítja Kharasshi nagyon is komoly pillantása.* - Tudnom kell.
*Nem hagy kétséget afelől, hogy ebben a kérdésben nem hagy kibúvókat és nem az érdekli, mikor is lesz az az azután.*
- Most, hogy már nem köt semmi. Most is engem választanál? Ha a kötelességed letudtad, eldobnál-e mindent, hogy egy mélységi oldalán élj le egy életet? Távol a tieidtől. Gyermek nélkül. Mert ezt az árat kiköveteli a Természet Anya, ha a törvények senkiföldjén vetjük meg a lábunkat.
2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-05 10:19:15
Üzenet elküldve: 2015-09-05 10:19:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Mindig az a fránya de. Az valahogy mindig előkerül, mindig megkeserít minden szépnek induló pillanatot. Ahogy a hím, homlokát a homlokának dönti, már érzi, annak a de-nek a következményei pedig még keserűbbek.
Nem lehet. A kötelesség két felé húzza őket. Szemeit ő is lehunyja, ám ez alig ér bármit is, hiszen vonásait sem tudja uralni, szomorú és fájdalmas kifejezés telepedik arcára. Úgy érzi, mintha egy jeges marok egyetlen, erős szorítással zúzta volna szét a szívét, másik kezével pedig a torkát szorongatná. Miért, miért kellett a dolgoknak ilyen irányba fordulniuk?
Átkozott, nyomorult tolvajok! Ha csak ellopták volna azt a nyomorult szobrot, ha csak ennyi lenne a bűnük, hagyná, hadd fussanak, hadd bújjanak el a nagyvilágban. De azok az ostobák nem csak ennyit tettek. A tüzet, amit elterelésként indítottak pusztító útjára, viszonylag hamar meg tudták fékezni, de nővére így is örökre nyomát fogja viselni annak az estének. Ennyi kell a bajhoz, rosszkor lenni rossz helyen. De testvére erős, és túlélte, így a tolvajok csak tolvajok maradtak, gyilkosnak nem nevezheti őket, de a harag irántuk, az elégtétel iránti vágy... nem a bosszú iránti vágy hajtja utánuk, akár egy prédájára uszított vérebet.
Arcán érezve a hím kezét, végre kinyitja szemét, a fájdalmat ugyan sikerült elűznie tekintetéből, de a bánatot nem tudja eltüntetni belőle.*
- Nem tudom. *Válaszol erőtlen hangon. Kérhetné, hogy várja meg őt Kharasshi, de nem kárhoztatja erre, hiszen maga sem tudja, vadászata meddig tart. Egy hét, egy élet? Egyáltalán mi garantálja, hogyha megtalálja őket, ő lesz az erősebb, nem pedig az álnok gaztevők?*
- Egyetlen tolvaj sem érne meg ennyit, ha nem a véremről lenne szó. *Pislog párat, hogy még indulása előtt megakassza az első könnycseppeket, de a nedvesség csak gyűlik makacsul szeme sarkában.*
*Mindig az a fránya de. Az valahogy mindig előkerül, mindig megkeserít minden szépnek induló pillanatot. Ahogy a hím, homlokát a homlokának dönti, már érzi, annak a de-nek a következményei pedig még keserűbbek.
Nem lehet. A kötelesség két felé húzza őket. Szemeit ő is lehunyja, ám ez alig ér bármit is, hiszen vonásait sem tudja uralni, szomorú és fájdalmas kifejezés telepedik arcára. Úgy érzi, mintha egy jeges marok egyetlen, erős szorítással zúzta volna szét a szívét, másik kezével pedig a torkát szorongatná. Miért, miért kellett a dolgoknak ilyen irányba fordulniuk?
Átkozott, nyomorult tolvajok! Ha csak ellopták volna azt a nyomorult szobrot, ha csak ennyi lenne a bűnük, hagyná, hadd fussanak, hadd bújjanak el a nagyvilágban. De azok az ostobák nem csak ennyit tettek. A tüzet, amit elterelésként indítottak pusztító útjára, viszonylag hamar meg tudták fékezni, de nővére így is örökre nyomát fogja viselni annak az estének. Ennyi kell a bajhoz, rosszkor lenni rossz helyen. De testvére erős, és túlélte, így a tolvajok csak tolvajok maradtak, gyilkosnak nem nevezheti őket, de a harag irántuk, az elégtétel iránti vágy... nem a bosszú iránti vágy hajtja utánuk, akár egy prédájára uszított vérebet.
Arcán érezve a hím kezét, végre kinyitja szemét, a fájdalmat ugyan sikerült elűznie tekintetéből, de a bánatot nem tudja eltüntetni belőle.*
- Nem tudom. *Válaszol erőtlen hangon. Kérhetné, hogy várja meg őt Kharasshi, de nem kárhoztatja erre, hiszen maga sem tudja, vadászata meddig tart. Egy hét, egy élet? Egyáltalán mi garantálja, hogyha megtalálja őket, ő lesz az erősebb, nem pedig az álnok gaztevők?*
- Egyetlen tolvaj sem érne meg ennyit, ha nem a véremről lenne szó. *Pislog párat, hogy még indulása előtt megakassza az első könnycseppeket, de a nedvesség csak gyűlik makacsul szeme sarkában.*
2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-05 09:44:10
Üzenet elküldve: 2015-09-05 09:44:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
- Nem akarsz vagy nem tudsz? *kérdi csendesen, keserédes mosollyal. Nem vár választ. Arcát a reá simuló tenyérnek dönti, akár a mutatványosok nevelte, embert megtűrő nagymacskák.
Az az undok "de" azonban beférkőzik a viszontlátás gyengéden bontakozó idilljébe.*
~ Két nap. ~
*Keserű érzések mételyes buborékai kezdik feszíteni a mellét. Megcsalva érzi magát, elvégre a lány ahelyett, hogy vele maradna, holmi tolvajok nyomába ered. Tolvajok. Még mindig nem tudja, milyen zsákmányt bitoroltak el, hogy ily erővel hajtja ezt a nőstényt a visszaszerzésre. Bárhogy is, csak egy holmi. Még ha élet volna... vagy halál, aminek a dolgában a nyomukban jár. De nem. Egy nyomorult kacat, ami miatt elválna tőle. Elválna tőle annak ellenére, hogy a mélységi tettei dacára nemrég még állította, akarja őt. Nem visszakozott még a kíméletlen feltételek ellenére sem. Őt választotta, és meg is kapta a megátalkodott beste, ha nem is tud e képtelen győzelméről.
Elmegy. Elmegy és romokban hagy egy zord szívet. Legalább most oka van gyűlölni érte. Hibáztatni egy olyan dologért, amit ő már jóval korábban halálra ítélt. Így legalább könnyebb lesz megkeményíteni az akaratát, ha eljön az ideje.*
- Nem lehet *dönti homlokát a lányénak. Behunyja a szemét néhány szívdobbanásnyi időre. Elrejti a tekintetében dúló viharokat. A vonásain tud uralkodni, de a szeme elárulná.* - Nem csak téged szólít kötelesség.
*Hagyja, hogy csend ereszkedjen közéjük, hogy az alkonyi szél hűvöse széthordja a lelkében megülő keserűséget.
Mélyet sóhajt, s tenyerei közé fogja Ydriss arcát.*
- S aztán? Mi lesz velünk aztán? *kérdi egy olyan jövőt firtatva, amire korábban szót sem vesztegetett.*
- Nem akarsz vagy nem tudsz? *kérdi csendesen, keserédes mosollyal. Nem vár választ. Arcát a reá simuló tenyérnek dönti, akár a mutatványosok nevelte, embert megtűrő nagymacskák.
Az az undok "de" azonban beférkőzik a viszontlátás gyengéden bontakozó idilljébe.*
~ Két nap. ~
*Keserű érzések mételyes buborékai kezdik feszíteni a mellét. Megcsalva érzi magát, elvégre a lány ahelyett, hogy vele maradna, holmi tolvajok nyomába ered. Tolvajok. Még mindig nem tudja, milyen zsákmányt bitoroltak el, hogy ily erővel hajtja ezt a nőstényt a visszaszerzésre. Bárhogy is, csak egy holmi. Még ha élet volna... vagy halál, aminek a dolgában a nyomukban jár. De nem. Egy nyomorult kacat, ami miatt elválna tőle. Elválna tőle annak ellenére, hogy a mélységi tettei dacára nemrég még állította, akarja őt. Nem visszakozott még a kíméletlen feltételek ellenére sem. Őt választotta, és meg is kapta a megátalkodott beste, ha nem is tud e képtelen győzelméről.
Elmegy. Elmegy és romokban hagy egy zord szívet. Legalább most oka van gyűlölni érte. Hibáztatni egy olyan dologért, amit ő már jóval korábban halálra ítélt. Így legalább könnyebb lesz megkeményíteni az akaratát, ha eljön az ideje.*
- Nem lehet *dönti homlokát a lányénak. Behunyja a szemét néhány szívdobbanásnyi időre. Elrejti a tekintetében dúló viharokat. A vonásain tud uralkodni, de a szeme elárulná.* - Nem csak téged szólít kötelesség.
*Hagyja, hogy csend ereszkedjen közéjük, hogy az alkonyi szél hűvöse széthordja a lelkében megülő keserűséget.
Mélyet sóhajt, s tenyerei közé fogja Ydriss arcát.*
- S aztán? Mi lesz velünk aztán? *kérdi egy olyan jövőt firtatva, amire korábban szót sem vesztegetett.*
2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-04 20:17:14
Üzenet elküldve: 2015-09-04 20:17:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Jaj, cica//
* Hamarosan ő is megérkezik a tisztásra. Leteszi az almákat, majd lekanyarítja magáról köpenyét, hogy azt egy fiatal fűzfa alatt terítse le, melynek lelógó ágai nem oly sűrűk, hogy alóla ne lehessen kilátni, ám kellemes hűst biztosítanak a forróság ellen. Lábait felhúzza, hogy térdein megtámaszkodva figyelje Elyne mászkálását a vízben, miközben ismét egy jó ízűt harap a lédús gyümölcsből.*
- S artheniori vagy?
* Ha eddig nem vette volna észre a lány, úgy csak akkor szólal meg, ha az felé fordul. Bár nem tűnik egy ijedős fajtának, inkább nem kísérti a Sorsot azzal, hogy megijessze, mert még valóban valami rútsággá fogja változtatni. *
* Hamarosan ő is megérkezik a tisztásra. Leteszi az almákat, majd lekanyarítja magáról köpenyét, hogy azt egy fiatal fűzfa alatt terítse le, melynek lelógó ágai nem oly sűrűk, hogy alóla ne lehessen kilátni, ám kellemes hűst biztosítanak a forróság ellen. Lábait felhúzza, hogy térdein megtámaszkodva figyelje Elyne mászkálását a vízben, miközben ismét egy jó ízűt harap a lédús gyümölcsből.*
- S artheniori vagy?
* Ha eddig nem vette volna észre a lány, úgy csak akkor szólal meg, ha az felé fordul. Bár nem tűnik egy ijedős fajtának, inkább nem kísérti a Sorsot azzal, hogy megijessze, mert még valóban valami rútsággá fogja változtatni. *
2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-04 18:34:43
Üzenet elküldve: 2015-09-04 18:34:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Próbálna olvasni a hím vonásairól, a tekintetéből, de bármilyen hatást is gyakoroltak rá a nap történései, bármilyen érzelmeket is kavart fel benne, nem engedi láttatni őket.
Miért jött ide? ~Mert bolond vagyok.~ A válasz hangosan is kikívánkozna, mégis visszatartja még. Mert jobban fájt a közéjük ékelődő távolság, mint amennyire dühös. Mert az indulatok csitultával lassan ráébredt, hogy ügyes játékkal élete végéig el lehetett volna hitetni vele, hogy szeretett hátasa élete veszélyben forgott, de a hím mégis elmondta az igazat, feladva ezzel az egy hónapnyi uralmát felette. Még sorolhatná magában, magának az okokat, de végül egy egyszerű választ ad, amiben reményei szerint minden benne van.*
- Miattad vagyok itt. *Jelenti ki halkan, e határozottan, jobb keze a hím arcára simul.* Visszaadtad a szabadságom, és tessék, mégsem akarok szabadulni tőled.
*Egy halvány mosoly kúszik ajkára, de hamar szomorúság költözik belé. Szabadság, mennyire szerette, mennyire vágyott rá, és most, hogy visszakapta, már cseppet sem olyan vonzó, hogy választhat, hogy döntenie kell.*
- De a tolvajok nyomába kell erednem, a párbaj napjánál későbbre nem tolhatom a feladatom. *Tekintetét lesütve húzza el a kezét, majd némi habozást követően pillant fel ismét Kharasshira.* Két nap. Hacsak nem szegődsz társául egy fakóvérűnek, aki fantomokat üldöz. *Remény. Gyengén pislákol, de látni a lány szemeiben. De miért mondana igent? Miért is ne mondana igent? Némán áll és várja a hím válaszát, s jöjjön az hosszú hallgatás vagy pillanatnyi csönd után, élete leghosszabbnak érzett, és egyik legfeszültebb várakozása elé néz a lány.*
*Próbálna olvasni a hím vonásairól, a tekintetéből, de bármilyen hatást is gyakoroltak rá a nap történései, bármilyen érzelmeket is kavart fel benne, nem engedi láttatni őket.
Miért jött ide? ~Mert bolond vagyok.~ A válasz hangosan is kikívánkozna, mégis visszatartja még. Mert jobban fájt a közéjük ékelődő távolság, mint amennyire dühös. Mert az indulatok csitultával lassan ráébredt, hogy ügyes játékkal élete végéig el lehetett volna hitetni vele, hogy szeretett hátasa élete veszélyben forgott, de a hím mégis elmondta az igazat, feladva ezzel az egy hónapnyi uralmát felette. Még sorolhatná magában, magának az okokat, de végül egy egyszerű választ ad, amiben reményei szerint minden benne van.*
- Miattad vagyok itt. *Jelenti ki halkan, e határozottan, jobb keze a hím arcára simul.* Visszaadtad a szabadságom, és tessék, mégsem akarok szabadulni tőled.
*Egy halvány mosoly kúszik ajkára, de hamar szomorúság költözik belé. Szabadság, mennyire szerette, mennyire vágyott rá, és most, hogy visszakapta, már cseppet sem olyan vonzó, hogy választhat, hogy döntenie kell.*
- De a tolvajok nyomába kell erednem, a párbaj napjánál későbbre nem tolhatom a feladatom. *Tekintetét lesütve húzza el a kezét, majd némi habozást követően pillant fel ismét Kharasshira.* Két nap. Hacsak nem szegődsz társául egy fakóvérűnek, aki fantomokat üldöz. *Remény. Gyengén pislákol, de látni a lány szemeiben. De miért mondana igent? Miért is ne mondana igent? Némán áll és várja a hím válaszát, s jöjjön az hosszú hallgatás vagy pillanatnyi csönd után, élete leghosszabbnak érzett, és egyik legfeszültebb várakozása elé néz a lány.*
2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-04 17:35:35
Üzenet elküldve: 2015-09-04 17:35:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Mire végez az almával és elhajítja a csutkát, a nap már bíborra festi a látóhatárt. A lüktető seb a mellében lassan varrt keményít magára, hiszen olybá tűnik, jobb, ha elfogadja, ennek a kis kalandnak itt vége szakad. Ydriss valószínűleg már messze jár és ha van egy kis esze, nem is néz vissza.
Kharasshi ledől a fűbe és karjait egymáson átvetve lüktető halántékára húzza.*
~ Elmúlik. ~
*Ez az egy szó, vagy annyi, hogy legalább idővel biztosan csitul ez a marcangoló hiányérzet, ennyi, amit biztatólag mondhat magának. A csődör horkantására kapja fel a fejét. A távolban megjelenő alak láttán a szíve majd lyukat üt a mellkasán, de az érzésből semmit nem enged az arcára, mikor talpra áll.*
~ Bolond nőstény! ~ *ismételgeti magában hálásan és szomorkásan és repesve és dühösen.
Karasshitól kissé szokatlanul tétován indul a mozdulat, mellyel jobbját a vörös tincsek közé simítja s közelebb lép a nőstényhez.*
- És azt is tudod, hogy miért vagy itt? *kérdi, hiszen tudni akarja, mire jutott magában a lány. Hogy hányadán állnak, hogy mire számítson.*
*Mire végez az almával és elhajítja a csutkát, a nap már bíborra festi a látóhatárt. A lüktető seb a mellében lassan varrt keményít magára, hiszen olybá tűnik, jobb, ha elfogadja, ennek a kis kalandnak itt vége szakad. Ydriss valószínűleg már messze jár és ha van egy kis esze, nem is néz vissza.
Kharasshi ledől a fűbe és karjait egymáson átvetve lüktető halántékára húzza.*
~ Elmúlik. ~
*Ez az egy szó, vagy annyi, hogy legalább idővel biztosan csitul ez a marcangoló hiányérzet, ennyi, amit biztatólag mondhat magának. A csődör horkantására kapja fel a fejét. A távolban megjelenő alak láttán a szíve majd lyukat üt a mellkasán, de az érzésből semmit nem enged az arcára, mikor talpra áll.*
~ Bolond nőstény! ~ *ismételgeti magában hálásan és szomorkásan és repesve és dühösen.
Karasshitól kissé szokatlanul tétován indul a mozdulat, mellyel jobbját a vörös tincsek közé simítja s közelebb lép a nőstényhez.*
- És azt is tudod, hogy miért vagy itt? *kérdi, hiszen tudni akarja, mire jutott magában a lány. Hogy hányadán állnak, hogy mire számítson.*
2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-04 17:14:21
Üzenet elküldve: 2015-09-04 17:14:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A nap már erősen lemenőben jár, mikor is felbukkan a Kovácsműhely felől a sárga kanca hátán ülve. Igaz, a látványt talán megelőzik a paták halk dobbanása, és Mogyi prüszkölése, halk nyerítése, amint kényelmes léptekkel közeledik lovasával. Gondolataiból ez utóbbi hang rántja vissza, a hátas egyértelmű jelzése, hogy előttünk az út, illetve a tisztás már nem kihalt.
A lány előbb a legelésző csődört pillantja meg, majd meglátja Kharasshit is. Megállítja a kancát, de csak néhány pillanatnyi mozdulatlanság után száll le a nyeregből. Megpaskolja még az állat nyakát, de inkább magát bátorítja ezzel a mozdulattal, mielőtt szótlanul a hím felé indulna. Mégis mit mondjon neki? Újdonsült szabadsága ahelyett, hogy felszabadítaná, most megannyi mázsás sziklaként nehezedik rá.
Mire észbe kap, már Kharasshi előtt áll, de a szavak még mindig nem akaródznak ajkára jönni. A reggeli indulatoknak már nyoma sincs a lányon, de cseppet sem látszik nyugodtnak.*
- Itt vagyok. *Közli végül a nyilvánvalót halk hangon, esetlenül törve meg a maga némaságát, de még ezt is jobbnak érzi, minthogy hagyja beállni esetlegesen a néma csendet, mert azt most nem tudná elviselni.*
*A nap már erősen lemenőben jár, mikor is felbukkan a Kovácsműhely felől a sárga kanca hátán ülve. Igaz, a látványt talán megelőzik a paták halk dobbanása, és Mogyi prüszkölése, halk nyerítése, amint kényelmes léptekkel közeledik lovasával. Gondolataiból ez utóbbi hang rántja vissza, a hátas egyértelmű jelzése, hogy előttünk az út, illetve a tisztás már nem kihalt.
A lány előbb a legelésző csődört pillantja meg, majd meglátja Kharasshit is. Megállítja a kancát, de csak néhány pillanatnyi mozdulatlanság után száll le a nyeregből. Megpaskolja még az állat nyakát, de inkább magát bátorítja ezzel a mozdulattal, mielőtt szótlanul a hím felé indulna. Mégis mit mondjon neki? Újdonsült szabadsága ahelyett, hogy felszabadítaná, most megannyi mázsás sziklaként nehezedik rá.
Mire észbe kap, már Kharasshi előtt áll, de a szavak még mindig nem akaródznak ajkára jönni. A reggeli indulatoknak már nyoma sincs a lányon, de cseppet sem látszik nyugodtnak.*
- Itt vagyok. *Közli végül a nyilvánvalót halk hangon, esetlenül törve meg a maga némaságát, de még ezt is jobbnak érzi, minthogy hagyja beállni esetlegesen a néma csendet, mert azt most nem tudná elviselni.*
2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-04 16:43:10
Üzenet elküldve: 2015-09-04 16:43:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Háborgó, egymással viaskodó gondolatok emésztik egész nap. Annak ellenére, hogy majd' kilyukad a gyomra, valahogy egyáltalán nem kívánja az ételt. Csak délután vett magának egy kis uzsonnát egy piaci árustól, de azt is úgy kellett legyűrnie. Nem úgy, mint anno ott a tóparton a jóízű falatozás alkalmával.
A céltalan téblábolás után inkább úgy döntött, nyergel és megfuttatja a Bitangot.
Messze kilovagol a várostól, jókora kerülővel fordulva vissza a tisztás felé. Már akkor felkeltette a figyelmét ez a különös hely, amikor először a városba érkezett. A szabályos kört formáló fák gyűrűjébe üget, s csak ott száll le a nyeregből. Mintha valami kellemetlen érzés szorítana rá a szívére, ahogy tekintete végigjárja az üres tisztást. Aggodalom. Túl korán jött? De még inkább a kép, ami felsejlik előtte. Az üres szoba a fogadóban, ami visszatérve várja. Hogy Ydriss holmijainak hűlt helye, a kanca állása üresen, frissen szórt szalmával várja az új bérlőt.
Összeszorítja a fogát a gondolatra és próbálja győzködni magát, hogy így a legjobb.*
- Ereszd el, Kharasshi! *morogja magának. Hiába. Valami a lelke mélyén üvöltve, vonítva hívja azt a rőt nőstényt. Az éjszaka emlékei elöntik a fejét, hogy majd' beleszédül. Végül mély sóhajjal rázza le magáról a gyengeséget. Előtúr a nyeregtáskából egy almát és Bitangot hagyva szabadon legelészni, letelepszik az egyik fa tövébe.*
*Háborgó, egymással viaskodó gondolatok emésztik egész nap. Annak ellenére, hogy majd' kilyukad a gyomra, valahogy egyáltalán nem kívánja az ételt. Csak délután vett magának egy kis uzsonnát egy piaci árustól, de azt is úgy kellett legyűrnie. Nem úgy, mint anno ott a tóparton a jóízű falatozás alkalmával.
A céltalan téblábolás után inkább úgy döntött, nyergel és megfuttatja a Bitangot.
Messze kilovagol a várostól, jókora kerülővel fordulva vissza a tisztás felé. Már akkor felkeltette a figyelmét ez a különös hely, amikor először a városba érkezett. A szabályos kört formáló fák gyűrűjébe üget, s csak ott száll le a nyeregből. Mintha valami kellemetlen érzés szorítana rá a szívére, ahogy tekintete végigjárja az üres tisztást. Aggodalom. Túl korán jött? De még inkább a kép, ami felsejlik előtte. Az üres szoba a fogadóban, ami visszatérve várja. Hogy Ydriss holmijainak hűlt helye, a kanca állása üresen, frissen szórt szalmával várja az új bérlőt.
Összeszorítja a fogát a gondolatra és próbálja győzködni magát, hogy így a legjobb.*
- Ereszd el, Kharasshi! *morogja magának. Hiába. Valami a lelke mélyén üvöltve, vonítva hívja azt a rőt nőstényt. Az éjszaka emlékei elöntik a fejét, hogy majd' beleszédül. Végül mély sóhajjal rázza le magáról a gyengeséget. Előtúr a nyeregtáskából egy almát és Bitangot hagyva szabadon legelészni, letelepszik az egyik fa tövébe.*
2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-01 17:54:34
Üzenet elküldve: 2015-09-01 17:54:34
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
*A folyópart, amelyről azóta is úgy tartja, hogy sokkal jobb itt meditálni, mint mondjuk a tisztáson. Egyrészről jóval kevesebben járnak erre meditálni, na meg hajnalban gyakorlatilag senki nem jár erre. Napközben már vannak erre, például akik fürdeni szeretnének, vagy akik a fürdőzők után leselkednének, asszonyok, akik mosni hozzák a koszos ruhákat, szóval benépesül a hely, de még mindig lehet találni némi rejteket, ahová elbújhat, ha úgy tetszik. Ahol meghúzhatja magát, és nyugalomban meditálhat, kizárhatja a gondolatait, és kiegyenesítheti a lelkének hullámait. Itt még akkor is képes elérni a teljes megnyugvás állapotát, ha közben éppen a folyóban fajtalankodik egy párocska, vagy ilyenek (ami lássuk be, cseppet sem ritka eset). Főleg mivel a fák még árnyékot is adnak a meleg napokon, és noha idővel ezek az árnyékok elmozdulnak, ő sem a végtelenségig akar meditálni. Ritka alkalom nála a meditálás, de ettől persze még nem kevésbé szerzetes, mint a társai.
Persze tudja, egyes felfogások szerint a meditáció fontos része ennek az életmódnak, a lélek csak akkor lehet egészséges, ha minden nap sok-sok órát meditál az emberfia. Csakhogy ki tudhatja pontosan, mitől számít egészségesnek a lélek. Ha nyugodt? Ha nincsenek benne érzések, pusztán egyszínű ködként lebeg az üres világban? Lorew szerint a lélek (éppen úgy, mint maga a halandó) akkor egészséges, ha változnak az érzései, forognak a gondolatok a fejében, azaz a lelke képtelen egy helyben maradni. Ez főleg azért érdekes, mert amint szóba kerülnek az entitások, buzgón kezdi ecsetelni, hogy semmit nem szabad tenni, nehogy ellenük cselekedjünk, csak türelmesen kell várni, míg eljönnek, mi pedig szolgálhatjuk őket. Elvégre a vörös hajú nő is erre utasította, hogy várjon. Azt mondta el fog jönni érte, talán napok, de talán csak évek múltán. Lorew pedig azóta is szerint él. Vár, az életének nagy részét a templomban tölti, gyakorlatilag semmi nem változott.
Ezúttal azonban nem állhat meg, hogy a fák árnyékában hűsöljön, vagy hogy békésen elmeditálgasson, annál kicsit fontosabb feladata akadt, éppen ezért nem is aprózza el a dolgot, tőle szokatlan nagy, hosszú lépésekkel halad végig a parton, már-már csakhogy nem ütközik egy fának a nagy rohanásban. Igazából szerzeteshez képest igencsak keveset sétált még életében, ilyenkor érzi úgy, hogy behozza a lemaradást, bepótolja a kiesett utakat, amiket azzal kellett volna töltenie, hogy a környező helyeket felfedezi, vagy éppen tekercseket szállít át a templomba. Vagy éppen a templomból a karavánpihenőbe, mert az sem volna egyedi eset, szerzetestársai gyakran vállaltak olyan utakat is. Viszont az sem lehetetlen, hogy Lorew a jövőben valami ilyesmire fog vetemedni, hiszen úgyis szeretett volna már ellátogatni a pihenőbe, akkor ugyan miért is ne vihetne magával pár tekercset is? A tekercsekkel semmi baja, nem úgy, mint a főpappal. Felpillant az égre, hogy lássa, ideje, mint a tenger, ugyanakkor ez nem ösztönzi lassításra. Még vissza is kell majd érjen a templomba, meg hát nem akar a lassúság miatt időt elvesztegetni.*
Persze tudja, egyes felfogások szerint a meditáció fontos része ennek az életmódnak, a lélek csak akkor lehet egészséges, ha minden nap sok-sok órát meditál az emberfia. Csakhogy ki tudhatja pontosan, mitől számít egészségesnek a lélek. Ha nyugodt? Ha nincsenek benne érzések, pusztán egyszínű ködként lebeg az üres világban? Lorew szerint a lélek (éppen úgy, mint maga a halandó) akkor egészséges, ha változnak az érzései, forognak a gondolatok a fejében, azaz a lelke képtelen egy helyben maradni. Ez főleg azért érdekes, mert amint szóba kerülnek az entitások, buzgón kezdi ecsetelni, hogy semmit nem szabad tenni, nehogy ellenük cselekedjünk, csak türelmesen kell várni, míg eljönnek, mi pedig szolgálhatjuk őket. Elvégre a vörös hajú nő is erre utasította, hogy várjon. Azt mondta el fog jönni érte, talán napok, de talán csak évek múltán. Lorew pedig azóta is szerint él. Vár, az életének nagy részét a templomban tölti, gyakorlatilag semmi nem változott.
Ezúttal azonban nem állhat meg, hogy a fák árnyékában hűsöljön, vagy hogy békésen elmeditálgasson, annál kicsit fontosabb feladata akadt, éppen ezért nem is aprózza el a dolgot, tőle szokatlan nagy, hosszú lépésekkel halad végig a parton, már-már csakhogy nem ütközik egy fának a nagy rohanásban. Igazából szerzeteshez képest igencsak keveset sétált még életében, ilyenkor érzi úgy, hogy behozza a lemaradást, bepótolja a kiesett utakat, amiket azzal kellett volna töltenie, hogy a környező helyeket felfedezi, vagy éppen tekercseket szállít át a templomba. Vagy éppen a templomból a karavánpihenőbe, mert az sem volna egyedi eset, szerzetestársai gyakran vállaltak olyan utakat is. Viszont az sem lehetetlen, hogy Lorew a jövőben valami ilyesmire fog vetemedni, hiszen úgyis szeretett volna már ellátogatni a pihenőbe, akkor ugyan miért is ne vihetne magával pár tekercset is? A tekercsekkel semmi baja, nem úgy, mint a főpappal. Felpillant az égre, hogy lássa, ideje, mint a tenger, ugyanakkor ez nem ösztönzi lassításra. Még vissza is kell majd érjen a templomba, meg hát nem akar a lassúság miatt időt elvesztegetni.*
2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-01 08:31:06
Üzenet elküldve: 2015-09-01 08:31:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Találkozott egy tündérrel. Nagyjából egy éve. Ám az már régen volt, azóta szinte soha senkivel nem találkozott, legfeljebb egyszer-egyszer egy pár vásárlóval, akik általában mindaddig maradtak csak nézni az általa készített festményeket, míg rá nem jöttek, hogy egy ork keze munkái. Persze ez talán így is van jól: az orkok félelmetes harakiák, az emberek, elfek, tündérek meg a félős kis nyulak. Az egyetlen gond csak az, hogy ő is mindig úgy él(t), mintha emberfajzat lenne és jobban fél(t) mindenkitől, mint mások tőle. Így hát aztán tényleg nem volt sok beszélgetőpartnere az utóbbi időben, de azt az eltévedt tündért csak nem hagyhatta ott. Ezeken az elmúlt dolgokon és más hasonlóan felettébb haszontalan eseményeken gondolkozik, miközben egy magas fa árnyékában gubbaszt és élvezi talán az egyik utolsó napot, mikor mrleg van. *
2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-29 12:31:47
Üzenet elküldve: 2015-08-29 12:31:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ez már a város széle, emlékszik jól. Nehéz is lenne egy ilyen tisztást elfelejteni. Le is ül pihenni végre, van még nála élelem és víz az útról, megeszi inkább itt mielőtt beérne az épületek közé. Letelepedik egy árnyékos fa tövébe, bárdjaitól is végre megszabadulnak kezei, és nekiáll falatozni. Lassan keresnie kell valami értelmes tennivalót magának. Csak járnak itt karavánok amiket őrizni kell... Jó pénzért még egy bányában is ellenne. Mindenek előtt Yerchét kéne megkeresni, mert akármennyire is felbosszantja néha a különös természetével, mégis szereti azt a kőfejűt. Meg hát, egyedül unalmas ennyit utazgatni...*
2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-29 01:27:17
Üzenet elküldve: 2015-08-29 01:27:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Jobb ötlet híján ide kavarogja ki magát a városból, sokkal békésebb mint kőépületek. Esetleg a fogadóban kivehetne egy szobát, de nem szeretne feleslegesen költekezni. Ez a tisztás viszont szép, pláne így hogy nemsokára felkel a nap. A liget keleti oldalához sétál és itt választ magának egy fát aminek tövében leülhet meditálni. Termetéhez mérten váratlanul hajlékony, de azért a törökülés meg a hasonlók az irdatlan izmai miatt elég kényelmetlenek neki, hát csak nyújtott lábbal dől neki a törzsnek. Egészen sokáig meditálgat ott a fa tövében, több órát is, merthogy elaludt szépen, de közben a napkorong kegyetlenül átsiklik az égbolt túloldalára és a szemébe sütő nap csak felébreszti. Lassan nyitja ki szemeit, kipihenten és frissen ébred, aztán kényelmesen feltápászkodik és itt is hagyja ezt a békés ligetet. Talán csak estig, merthogy megint kell majd egy hely neki aludni...*
2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-28 18:47:28
Üzenet elküldve: 2015-08-28 18:47:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*A kovácstól felszálló füst ismét a tisztásra vezeti ki, de most kifejezetten óvatosan és lassan közelíti meg azt, fától fáig lépkedve hogy legyen mi mögé bújnia.*
- Képtelenség...
*Motyogja maga elé de nem áll meg, viszont esze ágában sincsen újra a nyílt rétre kikeveredni. Szépen körben halad a fák mögött csendben. Bármennyire is retteg attól hogy mit fog találni, hajtja a kíváncsiság is. Meg kell tudnia mifélék ezek az óriások, és pontosan mit is tevékenykednek. És mi lenne az ő feladata velük? Vajon mit szeretne az erdő? Fáj neki hogy ezek itt vannak, vagy táplálja őket is, gondjukat viselve mint minden másnak ami él ezen a világon?*
- Képtelenség...
*Motyogja maga elé de nem áll meg, viszont esze ágában sincsen újra a nyílt rétre kikeveredni. Szépen körben halad a fák mögött csendben. Bármennyire is retteg attól hogy mit fog találni, hajtja a kíváncsiság is. Meg kell tudnia mifélék ezek az óriások, és pontosan mit is tevékenykednek. És mi lenne az ő feladata velük? Vajon mit szeretne az erdő? Fáj neki hogy ezek itt vannak, vagy táplálja őket is, gondjukat viselve mint minden másnak ami él ezen a világon?*
2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-28 15:16:24
Üzenet elküldve: 2015-08-28 15:16:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Quinn a tisztás felé indul vissza a városba. Már kezd hajnalodni és egyre világosabb van. Fekete Pillével estére beszélték meg a találkozást.
A jutalom, amit a lánytól vár szinte elenyésző a zsákmányhoz képest, de Quinn Vesslor senkinek nem dolgozik ingyen.*
~Mondjuk, ha még ma is olyan szenvedélyes szerető, mint egykoron, akkor az aranyat akár ki is tudja váltani azzal, ha szétteszi a lábát.~
*A tisztás felől útja egyenesen a piactér felé vezet, mert ismét megéhezett, és kellene valami harapni való neki a munka után.*
A jutalom, amit a lánytól vár szinte elenyésző a zsákmányhoz képest, de Quinn Vesslor senkinek nem dolgozik ingyen.*
~Mondjuk, ha még ma is olyan szenvedélyes szerető, mint egykoron, akkor az aranyat akár ki is tudja váltani azzal, ha szétteszi a lábát.~
*A tisztás felől útja egyenesen a piactér felé vezet, mert ismét megéhezett, és kellene valami harapni való neki a munka után.*
2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-27 19:27:43
Üzenet elküldve: 2015-08-27 19:27:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Hova máshova jöhetne tervezgetni, mint a kedvenc tisztására. Így dél tájékán inkább marad a fák árnyékában, nem megy ki a puha fűre, leendő laborját tervezgeti. Mi is az pontosan ami kelleni fog neki a munkához, egyelőre csak konkrétan ahhoz amivel nemsokára elkezd majd foglalkozni, ha Nestar sikeresen beszerzi amit kért. Közben csak furdalja az oldalát hogy a maradék néhány zárnak neki kellene állnia, nem is tervez sokat itt időzni... de nem kívánkozik vissza a kúriába, nem szívleli az épület belső kialakítását, pláne nem az emeletét ahol a legtöbb dolga lenne. Bő fél órát tölthet el itt egy fa tövében ücsörögve, elmélkedve, tervezgetve... Már a következő, meg az azutáni kísérletein töprengve... De csak nem várathatja tovább a felelősségeit. Nehéz sóhajjal tápászkodik fel és indul haza, mert már a pokolba kíván minden zárat, és még Nestar is egy speciális darabot kért tőle.*
2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-26 20:20:19
Üzenet elküldve: 2015-08-26 20:20:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A Gildrával való sétáját követően úgy dönt, tesz egy csendes magányos sétát az erdőben. Így hát a templomból egyből a gazdagnegyed felé veszi az irányt, ahonnan az erdő irányába folytatja rövid sétáját, végül a tisztáson fejezi be, ahol eldől egy öreg tölgyfa árnyékában és szemeit is lehunyja. Habár aludni nem alszik, de nem sokat érzékel környezetéből. Elméjéből kizárja a külvilágot és csak a csendre és nyugalomra összpontosít.
~ Hála az égnek, hogy még vannak ilyen nyugodt helyek is a világon. ~ Sóhajt egyet és az alig öt perces üldögélés után visszaindul a városba. Átvág az erdő egy kisebb szakaszán, majd hamarosan a kovácsműhelyben fogja magát találni, mígnem eljut a lakóhelyig... Már ha nem jön közbe valami különös. *
~ Hála az égnek, hogy még vannak ilyen nyugodt helyek is a világon. ~ Sóhajt egyet és az alig öt perces üldögélés után visszaindul a városba. Átvág az erdő egy kisebb szakaszán, majd hamarosan a kovácsműhelyben fogja magát találni, mígnem eljut a lakóhelyig... Már ha nem jön közbe valami különös. *
2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-25 18:07:53
Üzenet elküldve: 2015-08-25 18:07:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A piacról a kovácson keresztül az erdő felé vette az irányt, semmi kedve a szegénynegyeden átvágni, inkább a fák. Így lyukadt ki a tisztáson végül, de hát ez is volt a célja, hiszen innen fogja majd folytatni a futást be az erdőbe. Azért ha már itt van akkor tart egy kis szünetet, elsétál a szép virágos dombocskához a rét közepén és elfekszik mellette a füvön. Ma is szép idő van. Ki kell élvezni amíg még lehet, hiszen nemsokára hidegebb szelek jönnek, és jobban be kell majd öltözni ha valaki ki akarja tenni a lábát otthonról. Már most is néha éjszakánként egész hűvös tud lenni. No de túl sok fetrengésre nincsen ideje, sok dolga lesz még ma. Fel is tápászkodik hamar, leporolgatja magát, és indul tovább futva az erdőbe.*
2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-25 17:11:13
Üzenet elküldve: 2015-08-25 17:11:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Jaj, cica//
*Egy apró mosollyal honorálja a nem bóknak szánt mondatot. Nyelvének csípősségét még otthon, a rideg kúria falain belül öltötte magára. Jobb dolguk nem lévén, húgával próbálgatták minél jobban kiforgatni a másik szavait, megdönteni az érveiket. Remek mulatság volt, nem mellesleg fejlődött ez által gondolkodásuk is. Ha épp nem segédkeztek, vagy a könyvtárban bújta a könyveket, ez is remek lehetőség volt számára. Bár Atyjuk nem minden esetben díjazta ezt. Ahogy nőttek úgy tudták egyre jobban megvédeni igazukat. Worf-papi erre egyszerre volt lányaira büszke, s átkozta is őket.
Félrehajtott fejjel figyeli a férfi nevetését.*
- Valóban, nem épp a legjobbak fajtájából valóak.
*Helyes a megjegyzésre. Csalafinta mosoly vibrál az északi leány ajkainak szegletében. Kezét lassan emeli fel, majd tesz vele egy körkörös mozdulatot. Mintha varázsolna. Jól tudja, hogy egy mágia tudása sincs birtokában, de az idegennek erről pont nincs tudomása.*
- Inkább hallá. Az nem tudna hova menekülni itt a piacon.
*Mosolyog kedvesen, mégis valahol idegenül. Látszik rajta, hogy évekbe telt, amíg tökéletes maszkját megkreálta, s rideg vonásai mögé bújt. Akárcsak fivérei.
Necraas feltevésére, miszerint nem tartja elég erősnek csak megértően mosolyog el. Honnan is tudná, hogy kemény edzésekben volt gyerekként része.*
- Nem mindig az erő a lényeg. Elég ha csak olyan helyre sújtok le, mely a legérzékenyebb, s a leginstabilabb testrészek.
*S nem feltétlen a férfiasságra utal. Számos olyan pont van az emberi testen, ahova elég csak egy erőteljes ütés, s menten megbénul pár szekundumra az adott helyen az illető. Esetleg elájul.*
- Nem minden esetben az izom határozza meg egy ember testi erejét.
*Tart ki állítása mellett, még ha a férfinak ez nem is tetszik.
Beszélgetésük fonala hamar új témára terelődik. Végignéz az idegen, s nem kétkedik szavaiba. Miért is tenné? Számos harcossal találkozott már, s egyikük sem úgy nézett ki, mint fivérei. Mások a szokások. Ha annak tartja magát Necraas, akkor nem ő lesz, ki ebben megakadályozza. A kérdésre csak elgondolkodik. Tekintetét az égre emeli, ajkai elé helyezi mutatóujját, úgy gondolkodik a válaszon. Végül csak meleg mosoly kúszik arcára.*
- Épp kinek, mire van szüksége. *Feleli végül egyszerűen. Mikor meglátja a férfi szemöldökvonogatását, tudja, hogy válasza célba találta. Félre fogja érteni, épp ezért folytatja.* - A gazdagnegyedbeli gyermekeket szoktam tanítani írásra, olvasásra, mostanság.
*S hogy egyébként mit csinál?
~Mágiát fogok tanulni.~
Hiszen ezért jött a városban. No meg, hogy régen látott húgával találkozzon. Lassan egy éve váltak el, s megbeszélték, hogy itt fognak összefutni újra. Ám a szőke szépség nem jelent még meg. Talán máshol van dolga, s nem ért ide. Sebaj, akkor jövőre találkoznak. A legrosszabb esetben is, tíz év múlva. Otthon.
Lenéz lábaira.*
- Nem hinném, hogy ilyen lábakkal beengednének. Mint tudja, erősen megválogatják, hogy ki teheti be oda a lábát, s ki nem. Az emberek nem tisztálkodni mennek oda, hanem kapcsolatokat építeni.
*Mosolyogja, bár biztos benne, hogy az idegen ezt pontosan tudja. Barna lélektükreivel csak egy pillanatra nem figyel a másikra. A férfi kezének érintésére kapja csak oda, némileg ijedten. Nem számított erre. Figyeli, ahogy tincseivel babrál, majd egy virágot húz elő mögüle. A fehér szirmú rózsára akadt pár hullámos hajszála. Szemöldökét újra csak felvonja, ahogy alulról tekint fel a férfira. Továbbra sem szól semmit, de a virágot elfogadja.*
- Szép trükk.
*Dicséri meg végül. Ennyi, mi tőle telt.
Az újabb dicsérő szavakra, lágyan, s pimaszul mosolyodik el.*
- Ki tudja? Nem lehet elég óvatlan az ember, ha egy idegennel találkozik.
*Nem oszlatja el a kételyeket Necraas szemei elől. Nem mondja, hogy nem egy nagyhatalmú varázsló, vagy, hogy nem egy orgyilkos. Meghagyja hitében, hogy bármelyik lehet. Szemeit egy pillanatra összevonja, majd újra nevetésbe tör ki, ahogy feláll.
Ahogy elindul, feltűnik neki valami. Eddig mintha teljesen természetes lett volna, a férfi kezei között összekoccanó golyók, mik hirtelen hallgattak el. Nem áll meg, halad tovább előre, tudja, hogy az idegen hamar beéri úgyis, ha vele akar tartani.*
- Köszönöm, de nem. Nem vagyok éhes.
*Bár nem tudja, hogy mikor evett utoljára. Talán a Pintybe? Vagy még akkor, mielőtt Zaranirrel találkozott volna? Bizony lassan az már egy napja lesz. De nem törődik vele. Tudja, hogy hamarosan éhes lesz, s akkor pillanatok alatt kerítenie kell magának valamit. Ellenkező esetben képes őrültként is viselkedni, felforgatnia szobája minden rejtekét, hátha valahol kószál egy kis ételdarab.*
- De ha akarsz venni, akkor hajrá. Megvárhatlak itt is, vagy a tisztáson.
*Necraas válaszától függően áll meg, vagy halad tovább. De így is előbb, vagy utóbb kiérnek a tisztásra. Léptein rögtön megszaporítja, ahogy talpa alatt megérzi a fű puha tapintását. A tegnap fa tövébe hajítja a csizmáját, s siet a patak felé, hogy mihamarabb lemoshassa az egy napos út koszát róla. A patakhoz érve meg sem áll, rögtön bele is gázol, s fel alá kezd el mászkálni benne. A sodrással egy irányba gyorsabban, visszafelé már lassabban, ahogy elakarja gáncsolni a barna hajú leányt.*
*Egy apró mosollyal honorálja a nem bóknak szánt mondatot. Nyelvének csípősségét még otthon, a rideg kúria falain belül öltötte magára. Jobb dolguk nem lévén, húgával próbálgatták minél jobban kiforgatni a másik szavait, megdönteni az érveiket. Remek mulatság volt, nem mellesleg fejlődött ez által gondolkodásuk is. Ha épp nem segédkeztek, vagy a könyvtárban bújta a könyveket, ez is remek lehetőség volt számára. Bár Atyjuk nem minden esetben díjazta ezt. Ahogy nőttek úgy tudták egyre jobban megvédeni igazukat. Worf-papi erre egyszerre volt lányaira büszke, s átkozta is őket.
Félrehajtott fejjel figyeli a férfi nevetését.*
- Valóban, nem épp a legjobbak fajtájából valóak.
*Helyes a megjegyzésre. Csalafinta mosoly vibrál az északi leány ajkainak szegletében. Kezét lassan emeli fel, majd tesz vele egy körkörös mozdulatot. Mintha varázsolna. Jól tudja, hogy egy mágia tudása sincs birtokában, de az idegennek erről pont nincs tudomása.*
- Inkább hallá. Az nem tudna hova menekülni itt a piacon.
*Mosolyog kedvesen, mégis valahol idegenül. Látszik rajta, hogy évekbe telt, amíg tökéletes maszkját megkreálta, s rideg vonásai mögé bújt. Akárcsak fivérei.
Necraas feltevésére, miszerint nem tartja elég erősnek csak megértően mosolyog el. Honnan is tudná, hogy kemény edzésekben volt gyerekként része.*
- Nem mindig az erő a lényeg. Elég ha csak olyan helyre sújtok le, mely a legérzékenyebb, s a leginstabilabb testrészek.
*S nem feltétlen a férfiasságra utal. Számos olyan pont van az emberi testen, ahova elég csak egy erőteljes ütés, s menten megbénul pár szekundumra az adott helyen az illető. Esetleg elájul.*
- Nem minden esetben az izom határozza meg egy ember testi erejét.
*Tart ki állítása mellett, még ha a férfinak ez nem is tetszik.
Beszélgetésük fonala hamar új témára terelődik. Végignéz az idegen, s nem kétkedik szavaiba. Miért is tenné? Számos harcossal találkozott már, s egyikük sem úgy nézett ki, mint fivérei. Mások a szokások. Ha annak tartja magát Necraas, akkor nem ő lesz, ki ebben megakadályozza. A kérdésre csak elgondolkodik. Tekintetét az égre emeli, ajkai elé helyezi mutatóujját, úgy gondolkodik a válaszon. Végül csak meleg mosoly kúszik arcára.*
- Épp kinek, mire van szüksége. *Feleli végül egyszerűen. Mikor meglátja a férfi szemöldökvonogatását, tudja, hogy válasza célba találta. Félre fogja érteni, épp ezért folytatja.* - A gazdagnegyedbeli gyermekeket szoktam tanítani írásra, olvasásra, mostanság.
*S hogy egyébként mit csinál?
~Mágiát fogok tanulni.~
Hiszen ezért jött a városban. No meg, hogy régen látott húgával találkozzon. Lassan egy éve váltak el, s megbeszélték, hogy itt fognak összefutni újra. Ám a szőke szépség nem jelent még meg. Talán máshol van dolga, s nem ért ide. Sebaj, akkor jövőre találkoznak. A legrosszabb esetben is, tíz év múlva. Otthon.
Lenéz lábaira.*
- Nem hinném, hogy ilyen lábakkal beengednének. Mint tudja, erősen megválogatják, hogy ki teheti be oda a lábát, s ki nem. Az emberek nem tisztálkodni mennek oda, hanem kapcsolatokat építeni.
*Mosolyogja, bár biztos benne, hogy az idegen ezt pontosan tudja. Barna lélektükreivel csak egy pillanatra nem figyel a másikra. A férfi kezének érintésére kapja csak oda, némileg ijedten. Nem számított erre. Figyeli, ahogy tincseivel babrál, majd egy virágot húz elő mögüle. A fehér szirmú rózsára akadt pár hullámos hajszála. Szemöldökét újra csak felvonja, ahogy alulról tekint fel a férfira. Továbbra sem szól semmit, de a virágot elfogadja.*
- Szép trükk.
*Dicséri meg végül. Ennyi, mi tőle telt.
Az újabb dicsérő szavakra, lágyan, s pimaszul mosolyodik el.*
- Ki tudja? Nem lehet elég óvatlan az ember, ha egy idegennel találkozik.
*Nem oszlatja el a kételyeket Necraas szemei elől. Nem mondja, hogy nem egy nagyhatalmú varázsló, vagy, hogy nem egy orgyilkos. Meghagyja hitében, hogy bármelyik lehet. Szemeit egy pillanatra összevonja, majd újra nevetésbe tör ki, ahogy feláll.
Ahogy elindul, feltűnik neki valami. Eddig mintha teljesen természetes lett volna, a férfi kezei között összekoccanó golyók, mik hirtelen hallgattak el. Nem áll meg, halad tovább előre, tudja, hogy az idegen hamar beéri úgyis, ha vele akar tartani.*
- Köszönöm, de nem. Nem vagyok éhes.
*Bár nem tudja, hogy mikor evett utoljára. Talán a Pintybe? Vagy még akkor, mielőtt Zaranirrel találkozott volna? Bizony lassan az már egy napja lesz. De nem törődik vele. Tudja, hogy hamarosan éhes lesz, s akkor pillanatok alatt kerítenie kell magának valamit. Ellenkező esetben képes őrültként is viselkedni, felforgatnia szobája minden rejtekét, hátha valahol kószál egy kis ételdarab.*
- De ha akarsz venni, akkor hajrá. Megvárhatlak itt is, vagy a tisztáson.
*Necraas válaszától függően áll meg, vagy halad tovább. De így is előbb, vagy utóbb kiérnek a tisztásra. Léptein rögtön megszaporítja, ahogy talpa alatt megérzi a fű puha tapintását. A tegnap fa tövébe hajítja a csizmáját, s siet a patak felé, hogy mihamarabb lemoshassa az egy napos út koszát róla. A patakhoz érve meg sem áll, rögtön bele is gázol, s fel alá kezd el mászkálni benne. A sodrással egy irányba gyorsabban, visszafelé már lassabban, ahogy elakarja gáncsolni a barna hajú leányt.*
2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-25 13:47:54
Üzenet elküldve: 2015-08-25 13:47:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Ythala //
*Az ember hiába kiált utána. Hiába vár. Csak az idő hűl ahogy telnek a percek. Egy-két kósza fuvallat merészkedik csak elő a fák sűrűjéből. A tündér szalad, az erdő mélye felé ahonnét előjött és ameddig csak lábai bírják, ameddig szárnyai repítik meg sem fog állni pihenni. Miféle mágia lehet a tisztáson, egyáltalán ott van-e az tényleg vagy csak képzelte? Nem tudja, de egyelőre nem is érdekli, csak minél messzebbre keveredjen innen. Néhány ezer óriás akik égetnek hogy egyenek, mindenféle olyat csinálnak amiről ő azt sem tudja mit jelent, ebből a rémálomból igazán fel szeretne ébredni.*
*Az ember hiába kiált utána. Hiába vár. Csak az idő hűl ahogy telnek a percek. Egy-két kósza fuvallat merészkedik csak elő a fák sűrűjéből. A tündér szalad, az erdő mélye felé ahonnét előjött és ameddig csak lábai bírják, ameddig szárnyai repítik meg sem fog állni pihenni. Miféle mágia lehet a tisztáson, egyáltalán ott van-e az tényleg vagy csak képzelte? Nem tudja, de egyelőre nem is érdekli, csak minél messzebbre keveredjen innen. Néhány ezer óriás akik égetnek hogy egyenek, mindenféle olyat csinálnak amiről ő azt sem tudja mit jelent, ebből a rémálomból igazán fel szeretne ébredni.*
2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-25 13:02:36
Üzenet elküldve: 2015-08-25 13:02:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hás//
*Soha nem fogja tudni levetkőzni azt a szokását, hogy belekeveredik valami olyasmibe, amiből aztán nem győz kimászni, de akkor is csak nagy nehézségek árán, érzelmi sebek garmadával. Kell is neki olyan mélyen beelélnie magát mindenbe, hogy magáénak tudja jelen esetben a tündér fájdalmát a civilizáció tökéletlensége folytán. Ó, de szívesen élne abban a miniatűr világban, amiből Hás jött. Mennyivel jobb volna neki! Ez itt, a mindennapjai ahhoz képest tényleg olyanok, mint egy rossz álom. Nem javítja ki a pöttömöt a tévedésében, nem akarja ráerőltetni mindenáron a saját igazát. Ha így védekezik ez ellen a sok terhes inger ellen, akkor nem fogja mindenáron összetörni a súlyokkal. Talán egy kis gyávaság is motoszkál benne, hogy ne kelljen látnia Hás arcán a döbbenetet majd, amikor felfogja, hogy ez van, és nincs más, vagy jobb. Párás szemmel nézi, ahogy könnyedén repülve eltűnik a fák között, két szempillantás múlva már azt sem tudná megmutatni, merre.*
- Hás! Ne menj még...
*Nem tudja, mennyi haszna lesz a szavainak, ezért még sokáig ácsorog ott a tisztáson, egy helyben, várva, hogy visszatérjen ez a picinyke természeti tünemény ebbe a tízszer is átkozott városba.*
*Soha nem fogja tudni levetkőzni azt a szokását, hogy belekeveredik valami olyasmibe, amiből aztán nem győz kimászni, de akkor is csak nagy nehézségek árán, érzelmi sebek garmadával. Kell is neki olyan mélyen beelélnie magát mindenbe, hogy magáénak tudja jelen esetben a tündér fájdalmát a civilizáció tökéletlensége folytán. Ó, de szívesen élne abban a miniatűr világban, amiből Hás jött. Mennyivel jobb volna neki! Ez itt, a mindennapjai ahhoz képest tényleg olyanok, mint egy rossz álom. Nem javítja ki a pöttömöt a tévedésében, nem akarja ráerőltetni mindenáron a saját igazát. Ha így védekezik ez ellen a sok terhes inger ellen, akkor nem fogja mindenáron összetörni a súlyokkal. Talán egy kis gyávaság is motoszkál benne, hogy ne kelljen látnia Hás arcán a döbbenetet majd, amikor felfogja, hogy ez van, és nincs más, vagy jobb. Párás szemmel nézi, ahogy könnyedén repülve eltűnik a fák között, két szempillantás múlva már azt sem tudná megmutatni, merre.*
- Hás! Ne menj még...
*Nem tudja, mennyi haszna lesz a szavainak, ezért még sokáig ácsorog ott a tisztáson, egy helyben, várva, hogy visszatérjen ez a picinyke természeti tünemény ebbe a tízszer is átkozott városba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586