Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 134 (2661. - 2680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2680. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-10 20:37:55
Üzenet elküldve: 2015-07-10 20:37:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Nemsokára látja maga előtt az erdei tisztást, amire az erdőből kiérve jut el. A fájdalom a lábában már elég erős. Az egyik fát támasztva pihen meg egy kissé. Aztán lenyúlva a lábához nézi meg a rögtönzött kötést. Kicsit átáztatta a vér, de nem tűnik úgy, hogy patakokban folyna. A fájdalom miatt csak húzva a lábát tud haladni egyik fától a másikig. Úgy dönt amíg nem lesz jobban és a fájdalom nem hagy alább itt megpihen. Az egyik fa tövében ereszkedik le ülőhelyzetbe, majd kezeivel megigazítva vérző lábát, halkan szuszogva lélegzik és megpróbálja kiszorítani agyából a fájdalom érzését.*
~Talán eljött végre az én időm is Ehnora. Nemsokára újra láthatlak végre. Veled lehetek, majd mert nem leszek letaszított. Megtartottam eskümet nem vetettem neki önkezemmel véget. Nemsokára láthatlak téged és a kicsi fiúnkat... ~
*Nyugodtan kezd lélegezni és kezét újra a kötésre teszi, ami ezúttal ragacsos marad a vértől. A seb nagy és izzadt homloka ellenére végigfut rajta a hideg. Talán még sokáig kell szenvednie a vég előtt, de most már itt van a közelében. Mély a seb, amit az állat foga ejtett, ha csoda nem történik, vagy elvérzik, vagy a sebláz végez, majd vele. Nyugodtan nézi végig a nap lebukását az égen. Kék lélektükrében a narancs árnyalat tükröződik a nap lemenő sugaraiból. Megkönnyebbülten sóhajt.*
~Nemsokára... ~
~Talán eljött végre az én időm is Ehnora. Nemsokára újra láthatlak végre. Veled lehetek, majd mert nem leszek letaszított. Megtartottam eskümet nem vetettem neki önkezemmel véget. Nemsokára láthatlak téged és a kicsi fiúnkat... ~
*Nyugodtan kezd lélegezni és kezét újra a kötésre teszi, ami ezúttal ragacsos marad a vértől. A seb nagy és izzadt homloka ellenére végigfut rajta a hideg. Talán még sokáig kell szenvednie a vég előtt, de most már itt van a közelében. Mély a seb, amit az állat foga ejtett, ha csoda nem történik, vagy elvérzik, vagy a sebláz végez, majd vele. Nyugodtan nézi végig a nap lebukását az égen. Kék lélektükrében a narancs árnyalat tükröződik a nap lemenő sugaraiból. Megkönnyebbülten sóhajt.*
~Nemsokára... ~
2679. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-10 19:39:01
Üzenet elküldve: 2015-07-10 19:39:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Elinara Ginivrien//
-Mhm.
*Hümmög és bólogat miközben a lány meséli ittlétének történetét, a hőstettéhez csak annyit fűz:*
-Nagyon bátor vagy. Megmentetted az életét. Ha nem tartod fel őket, biztosan nem értek volna időben az emberek.
-Biztosan lesz még alkalmad mágiát tanulni, hisz olyan fiatal vagy még.
*Ahogyan Elinara az emberekről beszél, talán kicsit többet érez Res a hangjából, mint hálás lelkesedést. Ezt a megállapítást komment nélkül hagyja, de Elinara már folytatja is a mesét, a lehető legkülönlegesebb módon. ~Ork festő?~
Gyermeteg tekintettel néz rá a lány, és az érdeklődés után kérdez.*
-Kérlek folytasd!
*A világ végéig hallgatná a tündér csilingelő hangját.*
-Életemben nem hallottam még érdekesebb dolgot. Vagy kellemesebb hangot.
*Mosolyogva, őszinte kíváncsisággal kémleli a lila szempár minden rezzenését.*
-Mhm.
*Hümmög és bólogat miközben a lány meséli ittlétének történetét, a hőstettéhez csak annyit fűz:*
-Nagyon bátor vagy. Megmentetted az életét. Ha nem tartod fel őket, biztosan nem értek volna időben az emberek.
-Biztosan lesz még alkalmad mágiát tanulni, hisz olyan fiatal vagy még.
*Ahogyan Elinara az emberekről beszél, talán kicsit többet érez Res a hangjából, mint hálás lelkesedést. Ezt a megállapítást komment nélkül hagyja, de Elinara már folytatja is a mesét, a lehető legkülönlegesebb módon. ~Ork festő?~
Gyermeteg tekintettel néz rá a lány, és az érdeklődés után kérdez.*
-Kérlek folytasd!
*A világ végéig hallgatná a tündér csilingelő hangját.*
-Életemben nem hallottam még érdekesebb dolgot. Vagy kellemesebb hangot.
*Mosolyogva, őszinte kíváncsisággal kémleli a lila szempár minden rezzenését.*
2678. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-10 17:31:52
Üzenet elküldve: 2015-07-10 17:31:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Resalth Loban//
*A nevetésre csak illendőségből mosolyog, de amikor a tündér aranyosnak nevezi, akkor szélesebben mosolyodik el. Még nem találkozott olyan emberrel, aki élvezetből kínozna meg másokat. A gondolatba is beleborzong. Nem is akar soha ilyennel összefutni. Örömmel bólint, amikor Res azt mondja beszéljenek másról és ezek szerint most ő lesz a téma.*
-Ha sok időd van, akkor rendben, elmondom mi minden történt velem.
*Mosolyog egyet, aztán tenyerével végig simít a keze ügyébe eső virágokon. Kényelmesen elhelyezkedik a sarkain ülve, aztán nekikezd a beszámolónak.*
-Mikor megérkeztem a városba, pont ezen a helyen csak kicsit arrébb... öhm... ott *Mutat a tisztás távolabbi felére egy termetes fa tövébe.* -Ott találkoztam két másik tündérrel, aki közül az egyik mágus volt és szerettem volna, ha engem is megtanít a varázslatokra és a meditációra. Hamar összebarátkoztunk és a templomba akartunk menni. A folyó felé indultunk a temetőn át és akkor a temető ködéből három ork ugrott elő. Az egyiknek olyan nagy kutyái voltak, hogy még nálam is magasabb volt az egyik. Aztán elfutottunk előlük, de üldöztek. Elkapták egyikünket, a másik barátnőm felmenekült a fára, de én nem tudtam otthagyni a lila szárnyút, akit elkaptak, így vissza futottam hozzá. Ő meg viaskodott az orkokkal meg a kutyákkal. Igaz nem nagyon tudott mit csinálni csak az ostorával csapkodott feléjük. Én meg sehogyan sem tudtam segíteni, mert ilyen kicsi vagyok és nem túl erős szóval elkezdtem nagyon kiabálni és akkor jött elő ő... *Szemében apró meghatott fény csillan* Egy ember, Albunnak hívták és nagy harcos volt meg a barátja Svir is előjött, aki mindig kalapot hord és kivont karddal és íjjal szorították vissza az orkokat, amíg meg nem jött a városi őrség. Sajnos a két barátnőm ezek után úgy döntött elmegy a városból, így nem tanulhattam tovább a mágiát velük. De utána csatlakoztam Albun Nagyúrhoz és a kísérőjéhez és velük voltam egy darabig. olyan nemes szívűek mind a ketten. igazi nagy hősök.
*Hangjából kiérezni az őszinte lelkesedést a két ember iránt, egyik iránt talán még jobban is.*
-Mikor el kellett menniük, akkor egyedül maradtam és visszaköltöztem az erdőbe. egy nagy fát találtam, aminek az ágai között építettem szállást és ott laktam, amíg nem találkoztam Orddal. Ő egy ork festő volt...
*Félrebillentett fejjel néz Rwesre és rápillant kérdőn.*
-Biztos az egészet tudni szeretnéd? Nem szeretném, ha unalmasnak találnál. Mondjam még tovább?
*Kérdezi kedvesen, mert nem akarja feleslegesen terhelni új barátja fülét. Annyit beszél és nem hagyja, hogy ő is szóhoz jusson. Persze szívesen mondja tovább, de azért nem árt megkérdezni.*
*A nevetésre csak illendőségből mosolyog, de amikor a tündér aranyosnak nevezi, akkor szélesebben mosolyodik el. Még nem találkozott olyan emberrel, aki élvezetből kínozna meg másokat. A gondolatba is beleborzong. Nem is akar soha ilyennel összefutni. Örömmel bólint, amikor Res azt mondja beszéljenek másról és ezek szerint most ő lesz a téma.*
-Ha sok időd van, akkor rendben, elmondom mi minden történt velem.
*Mosolyog egyet, aztán tenyerével végig simít a keze ügyébe eső virágokon. Kényelmesen elhelyezkedik a sarkain ülve, aztán nekikezd a beszámolónak.*
-Mikor megérkeztem a városba, pont ezen a helyen csak kicsit arrébb... öhm... ott *Mutat a tisztás távolabbi felére egy termetes fa tövébe.* -Ott találkoztam két másik tündérrel, aki közül az egyik mágus volt és szerettem volna, ha engem is megtanít a varázslatokra és a meditációra. Hamar összebarátkoztunk és a templomba akartunk menni. A folyó felé indultunk a temetőn át és akkor a temető ködéből három ork ugrott elő. Az egyiknek olyan nagy kutyái voltak, hogy még nálam is magasabb volt az egyik. Aztán elfutottunk előlük, de üldöztek. Elkapták egyikünket, a másik barátnőm felmenekült a fára, de én nem tudtam otthagyni a lila szárnyút, akit elkaptak, így vissza futottam hozzá. Ő meg viaskodott az orkokkal meg a kutyákkal. Igaz nem nagyon tudott mit csinálni csak az ostorával csapkodott feléjük. Én meg sehogyan sem tudtam segíteni, mert ilyen kicsi vagyok és nem túl erős szóval elkezdtem nagyon kiabálni és akkor jött elő ő... *Szemében apró meghatott fény csillan* Egy ember, Albunnak hívták és nagy harcos volt meg a barátja Svir is előjött, aki mindig kalapot hord és kivont karddal és íjjal szorították vissza az orkokat, amíg meg nem jött a városi őrség. Sajnos a két barátnőm ezek után úgy döntött elmegy a városból, így nem tanulhattam tovább a mágiát velük. De utána csatlakoztam Albun Nagyúrhoz és a kísérőjéhez és velük voltam egy darabig. olyan nemes szívűek mind a ketten. igazi nagy hősök.
*Hangjából kiérezni az őszinte lelkesedést a két ember iránt, egyik iránt talán még jobban is.*
-Mikor el kellett menniük, akkor egyedül maradtam és visszaköltöztem az erdőbe. egy nagy fát találtam, aminek az ágai között építettem szállást és ott laktam, amíg nem találkoztam Orddal. Ő egy ork festő volt...
*Félrebillentett fejjel néz Rwesre és rápillant kérdőn.*
-Biztos az egészet tudni szeretnéd? Nem szeretném, ha unalmasnak találnál. Mondjam még tovább?
*Kérdezi kedvesen, mert nem akarja feleslegesen terhelni új barátja fülét. Annyit beszél és nem hagyja, hogy ő is szóhoz jusson. Persze szívesen mondja tovább, de azért nem árt megkérdezni.*
2677. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-10 14:56:21
Üzenet elküldve: 2015-07-10 14:56:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Laice Namarié Ránen//
*Szája forrón tapad az édes ajkakra. Ha csak ez az egy alkalom van csak amikor érezheti, akkor igyekszik a legjobb csókot összehozn. A lány még fiatal nagyon. Csókja határozott, mert nagyon vágyott már rá, mégis igyekszik gyengéden birtokba venni a cseresznyeszín ajkakat. Szeretné minél jobban megízlelni, minél többet kapni a lányból, ha az első egyben az utolsó alkalom is erre. Ajkain keresztül mintha a lelke egy része is távozna és Laice részévé vállna. Allatta a lány talán az ijjedtségtől, de nyugodtá válik. Nem ficereg tovább neki pedig az a képzete támad, hogy megadja magát neki. Hamar rá kell ébrednie, hogy a vadmacska csak szünetet tartott, hogy újjabb erőt merítsen az ellenkezéshez mert szájába hirtelen fájdalom hasít és érzi a fémes ízt nyelvén.*
~Megharaptál? Te kis vipera, óriási! Milyen egy nemes kisasszony vagyte? Hol vannak a szemlesütött szűzies pillák meg a szelídség? Ha agyon nem csaplak, akkor belédszetetek.~
*A fájdalommal nem törődve csókolja tovább, amíg ki nem fogy a szuszból. Akkor lassan válik el a lány ajkaitól és újra a zöld szemekbe néz. A hiányérzet azonnal feltámad benne. Ha tehetné csókolná tovább, az idők végezezéig. A vére a lány alsóajkára húzott csíkot, mintha véráldozattal pecsételték volna meg ami történt. Érzi, ahogy a zöld tekintet vonza újra és tudja szíve az előbb lelke egy darabjával odaveszett Laice puha ajkai között. Egy ideig csak szótlanul nézi, mert próbálja kitalálni, mi is legyen. Egy biztos, ha elereszti, akkor megint rúgkapál és karmol. Valahogy le kell állítania, utána pedig megnyugtatni valahogy. A lány csuklóit a füle mellé vezeti, majd a vékony csulókat egy kezével átfogva tartja meg, hogy ne tudjon szabadulni, a másikkal a derekához nyúl és kissé megemelkedve oldja le derékszíjját. Ha riadalmat lát a zöld szemekben igyekszik megnyugtatni, mert az eddigiek alapján bármit gondolhat róla, mit is tenne vele és ennél jobban már nem akarja megijjeszteni. Akármilyen tűzről pattant is csak nagyon fiatal még.*
-Nem foglak bántani.
*Mondja megnyugtató hangon, aztán gyorsan a szíjat a lefogott csuklói köré tekeri és meghúzza rajta.*
-Ha nyugton maradsz felállhatunk.
*Ha a lány jelét adja, hogy bele egyezik felkel vele a földről a szíj végét a kezében tartva. A másik felét jól a vékony csuklók köré hurkolta, így remélhetőleg megúsza újabb karmolások nélkül. Mikor már egyenesben vannak megpróbál nyugodtan beszélve szótérteni a lánnyal. Fura módon nem nagyon akarja már siettetni az utat a Kikötőhöz. Inkább ismerné meg közelebbről is. Csak azt tudja róla, hogy mi a neve, nem egy félős, vagy kényes úri dáma és hogy valamilyen oknál fogva menekül. Ennél többet nem tud róla csak azt még milyen gyönyörű és hogy elrabolta a szívét. Fogalma sincs, hogy tuna ezek után közelíteni felé. A legkevesebb, hogy gyűlöli. Tanácstalanul, talán túl hosszan is bámulja mire végre megszólal.*
-Nézd, ha ennyire szabadulni akarsz, akkor kössünk egyességet. Világos mennyire nem akarsz visszamenni azokhoz a rokonokhoz. Meséld el miért nem. Utána, ha akarod megbeszélhetjük a dolgot. Talán nem viszlek vissza. De figyelmeztetlek nincs több rúgdalózás, azért én sem vagyok vasból és fáj.
*Mosolyodik el és várakozóan néz rá. Fogadni merne, hogy legalább olyan okos, mint amilyen szép.*
*Szája forrón tapad az édes ajkakra. Ha csak ez az egy alkalom van csak amikor érezheti, akkor igyekszik a legjobb csókot összehozn. A lány még fiatal nagyon. Csókja határozott, mert nagyon vágyott már rá, mégis igyekszik gyengéden birtokba venni a cseresznyeszín ajkakat. Szeretné minél jobban megízlelni, minél többet kapni a lányból, ha az első egyben az utolsó alkalom is erre. Ajkain keresztül mintha a lelke egy része is távozna és Laice részévé vállna. Allatta a lány talán az ijjedtségtől, de nyugodtá válik. Nem ficereg tovább neki pedig az a képzete támad, hogy megadja magát neki. Hamar rá kell ébrednie, hogy a vadmacska csak szünetet tartott, hogy újjabb erőt merítsen az ellenkezéshez mert szájába hirtelen fájdalom hasít és érzi a fémes ízt nyelvén.*
~Megharaptál? Te kis vipera, óriási! Milyen egy nemes kisasszony vagyte? Hol vannak a szemlesütött szűzies pillák meg a szelídség? Ha agyon nem csaplak, akkor belédszetetek.~
*A fájdalommal nem törődve csókolja tovább, amíg ki nem fogy a szuszból. Akkor lassan válik el a lány ajkaitól és újra a zöld szemekbe néz. A hiányérzet azonnal feltámad benne. Ha tehetné csókolná tovább, az idők végezezéig. A vére a lány alsóajkára húzott csíkot, mintha véráldozattal pecsételték volna meg ami történt. Érzi, ahogy a zöld tekintet vonza újra és tudja szíve az előbb lelke egy darabjával odaveszett Laice puha ajkai között. Egy ideig csak szótlanul nézi, mert próbálja kitalálni, mi is legyen. Egy biztos, ha elereszti, akkor megint rúgkapál és karmol. Valahogy le kell állítania, utána pedig megnyugtatni valahogy. A lány csuklóit a füle mellé vezeti, majd a vékony csulókat egy kezével átfogva tartja meg, hogy ne tudjon szabadulni, a másikkal a derekához nyúl és kissé megemelkedve oldja le derékszíjját. Ha riadalmat lát a zöld szemekben igyekszik megnyugtatni, mert az eddigiek alapján bármit gondolhat róla, mit is tenne vele és ennél jobban már nem akarja megijjeszteni. Akármilyen tűzről pattant is csak nagyon fiatal még.*
-Nem foglak bántani.
*Mondja megnyugtató hangon, aztán gyorsan a szíjat a lefogott csuklói köré tekeri és meghúzza rajta.*
-Ha nyugton maradsz felállhatunk.
*Ha a lány jelét adja, hogy bele egyezik felkel vele a földről a szíj végét a kezében tartva. A másik felét jól a vékony csuklók köré hurkolta, így remélhetőleg megúsza újabb karmolások nélkül. Mikor már egyenesben vannak megpróbál nyugodtan beszélve szótérteni a lánnyal. Fura módon nem nagyon akarja már siettetni az utat a Kikötőhöz. Inkább ismerné meg közelebbről is. Csak azt tudja róla, hogy mi a neve, nem egy félős, vagy kényes úri dáma és hogy valamilyen oknál fogva menekül. Ennél többet nem tud róla csak azt még milyen gyönyörű és hogy elrabolta a szívét. Fogalma sincs, hogy tuna ezek után közelíteni felé. A legkevesebb, hogy gyűlöli. Tanácstalanul, talán túl hosszan is bámulja mire végre megszólal.*
-Nézd, ha ennyire szabadulni akarsz, akkor kössünk egyességet. Világos mennyire nem akarsz visszamenni azokhoz a rokonokhoz. Meséld el miért nem. Utána, ha akarod megbeszélhetjük a dolgot. Talán nem viszlek vissza. De figyelmeztetlek nincs több rúgdalózás, azért én sem vagyok vasból és fáj.
*Mosolyodik el és várakozóan néz rá. Fogadni merne, hogy legalább olyan okos, mint amilyen szép.*
2676. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-10 12:48:20
Üzenet elküldve: 2015-07-10 12:48:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Darrmon Anrors//
*Ütés nem érkezik, amiben reménykedett is, de Darrmon különös fénybe boruló íriszei egy sima pofonnál sokkal, de sokkal félelmetesebbek.*
~Neeem. Ezt nem teheti!~
*Villan át agyán a furcsa szempár villanása és annak esetleges jelentése, de csak a csuklóját tudja és próbálja meg kiszabadítani a számára egyre kellemetlenebb helyzetből. A feje azonban... nem bírja levenni smaragzöld tekintetét a másikéról. Nem akarja, egyáltalán nem akarja, de a férfi ajka pillanatokon belül összefornak az ő puha, cseresznyeszín ajkaival.
Már másodjára történik ez meg vele amióta otthagyta a gazdagnegyed fényűző kényelmét. Ha Ryrr ezt gondolta kalandnak... csak a lelkébe hasító ürességet érzi, nem az izgatottságot. Az egyetlen, helyzethez nem illő dolog csupán az, hogy... hogy jól csókol. Utálja, hogy ez van, gyűlöli, hogy így van, de Darrmon úgy csókol, mint eddig még senki.
Ezt azonban mégsem hagyhatja, s az édes tévképzetet a férfi vére szakítja meg szájában, mikor beléharap. Ha eddig nem is, most aztán biztos elvágta magát minden emberséges bánásmódtól.*
*Ütés nem érkezik, amiben reménykedett is, de Darrmon különös fénybe boruló íriszei egy sima pofonnál sokkal, de sokkal félelmetesebbek.*
~Neeem. Ezt nem teheti!~
*Villan át agyán a furcsa szempár villanása és annak esetleges jelentése, de csak a csuklóját tudja és próbálja meg kiszabadítani a számára egyre kellemetlenebb helyzetből. A feje azonban... nem bírja levenni smaragzöld tekintetét a másikéról. Nem akarja, egyáltalán nem akarja, de a férfi ajka pillanatokon belül összefornak az ő puha, cseresznyeszín ajkaival.
Már másodjára történik ez meg vele amióta otthagyta a gazdagnegyed fényűző kényelmét. Ha Ryrr ezt gondolta kalandnak... csak a lelkébe hasító ürességet érzi, nem az izgatottságot. Az egyetlen, helyzethez nem illő dolog csupán az, hogy... hogy jól csókol. Utálja, hogy ez van, gyűlöli, hogy így van, de Darrmon úgy csókol, mint eddig még senki.
Ezt azonban mégsem hagyhatja, s az édes tévképzetet a férfi vére szakítja meg szájában, mikor beléharap. Ha eddig nem is, most aztán biztos elvágta magát minden emberséges bánásmódtól.*
2675. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-10 10:18:09
Üzenet elküldve: 2015-07-10 10:18:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Elinara Ginivrien//
*A várható felháborodás közepette Res nevetésbe tör ki.*
-Aranyos vagy.
*Teszi hozzá, csillapodó nevetését lezárva. A lány véleményét az emberekről természetesen tiszteletben tartja, de meggyőznie nem sikerült partnerét.*
-Vannak jó emberek. Biztosan. Ahogyan jó orkok és mélységiek is. De úgy tapasztaltam, hogy az emberekben van a legtöbb-, nem is tudom. Ők sokan csak élvezetből gonoszak, nem érdekből vagy túlélésért.
*Miközben kifejti a véleményét, a múltján gondolkodik, a sötét vermeken, a börtönőrökön, és hogy azok mit csináltak. Az emlékek csak megerősítik az érzéseit. Mélyen a lány szemébe néz komoly tekintettel.*
-Beszéljünk másról, oké? Szóval. Időm mint a tenger. Hadd halljak mindent.
*Visszafogott mosollyal jelzi, hogy figyelmes hallgatóság lesz.*
*A várható felháborodás közepette Res nevetésbe tör ki.*
-Aranyos vagy.
*Teszi hozzá, csillapodó nevetését lezárva. A lány véleményét az emberekről természetesen tiszteletben tartja, de meggyőznie nem sikerült partnerét.*
-Vannak jó emberek. Biztosan. Ahogyan jó orkok és mélységiek is. De úgy tapasztaltam, hogy az emberekben van a legtöbb-, nem is tudom. Ők sokan csak élvezetből gonoszak, nem érdekből vagy túlélésért.
*Miközben kifejti a véleményét, a múltján gondolkodik, a sötét vermeken, a börtönőrökön, és hogy azok mit csináltak. Az emlékek csak megerősítik az érzéseit. Mélyen a lány szemébe néz komoly tekintettel.*
-Beszéljünk másról, oké? Szóval. Időm mint a tenger. Hadd halljak mindent.
*Visszafogott mosollyal jelzi, hogy figyelmes hallgatóság lesz.*
2674. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-10 08:46:31
Üzenet elküldve: 2015-07-10 08:46:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Resalth Loban//
*Egy kicsit most már nyugodtabb. Elvégre Res vele maradt és még azt is mondta jó léleknek tartja és ez mindenképpen biztató. Ráadásul még meg is dicséri. Megkönnyebbülve mosolyog újra.*
~Az a baj, hogy hogy ki, hogy fog nézni a gazdagnegyedben? De nem értem mit számít az? De úgy látszik Resnek fontos szóval valahogy meg kell győznöm, hogy ez nem számít.~
-Azt gondolom nem számít, hogyan néznek. Attól se szomorúbb, se bolfogabb nem leszek. De, ha te maradnál akkor boldogabb lennék azthiszem.
*Res ötlete kicsit sem nyeri el a tetszését.*
-A szolgám?! Arról szó sem lehet! Nem tartanék szolgát soha. Én nem vagyok úrihölgy csak egy vándorénekes és ami méhfontosabb a barátaimat nem szégyellem senki előtt. Én, ha találkozunk valakivel büszkén mondom, hogy a narátom vagy.
*Szögezi le a dolgot éd kicsit ki is húza magát, hogy nyomatékot adjon a szabainak. Gondolatban visszaidézi a szavakat, amiket Res mondott az emberekről. Eddig annyira lekötötte, hogy meggyőzze nem lesz semmi baj, ha barátkoznak, hogy erre akkor amikor elhangzott nem is válaszolt. Egy kis szünet után azért halkan hozzáteszi.*
-Különben az emberek nem olyan rosszak. Engem megmentettek mikor az orkok megtámadtak, szerintem legtöbben kedvesek.
*Nem tudja Res miért gondolkodik, így az emberekről, de úgy érzi ennyivel tartozik az igaságnak. Svir és Albun jó emberek ebben biztos.*
*Egy kicsit most már nyugodtabb. Elvégre Res vele maradt és még azt is mondta jó léleknek tartja és ez mindenképpen biztató. Ráadásul még meg is dicséri. Megkönnyebbülve mosolyog újra.*
~Az a baj, hogy hogy ki, hogy fog nézni a gazdagnegyedben? De nem értem mit számít az? De úgy látszik Resnek fontos szóval valahogy meg kell győznöm, hogy ez nem számít.~
-Azt gondolom nem számít, hogyan néznek. Attól se szomorúbb, se bolfogabb nem leszek. De, ha te maradnál akkor boldogabb lennék azthiszem.
*Res ötlete kicsit sem nyeri el a tetszését.*
-A szolgám?! Arról szó sem lehet! Nem tartanék szolgát soha. Én nem vagyok úrihölgy csak egy vándorénekes és ami méhfontosabb a barátaimat nem szégyellem senki előtt. Én, ha találkozunk valakivel büszkén mondom, hogy a narátom vagy.
*Szögezi le a dolgot éd kicsit ki is húza magát, hogy nyomatékot adjon a szabainak. Gondolatban visszaidézi a szavakat, amiket Res mondott az emberekről. Eddig annyira lekötötte, hogy meggyőzze nem lesz semmi baj, ha barátkoznak, hogy erre akkor amikor elhangzott nem is válaszolt. Egy kis szünet után azért halkan hozzáteszi.*
-Különben az emberek nem olyan rosszak. Engem megmentettek mikor az orkok megtámadtak, szerintem legtöbben kedvesek.
*Nem tudja Res miért gondolkodik, így az emberekről, de úgy érzi ennyivel tartozik az igaságnak. Svir és Albun jó emberek ebben biztos.*
2673. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-09 22:03:46
Üzenet elküldve: 2015-07-09 22:03:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Elinara Ginivrien//
*Elinara majdnem szigorú tekintete láttán egészen biztosan elnevetné magát bármilyen más helyzetben, de most talán inkább célba ért, és elszégyelli magát. Megint.*
-A leggonoszabbak amúgy is az emberek.
*Válaszol a lány ismeretségének változatosságára. Tovább hallgatja a tündért, s mikor a vallomásához ér, meglepődve hallgatja, hogy még ő érzi fontosnak Res társaságát.*
-Te-, te nem lehetsz önző. Nálad jobb lelket még sosem ismertem.
*Elmosolyodik egy pillanatra, mert érzi az iróniát a megjegyzésében.*
-Nem mintha-, mindegy. Tudom, hogy senki nem lenne velem ilyen kedves és megértő. Egy önző tündér nem ilyen. Egy önző tündér tovább és tovább beszél a másikhoz, ahelyett, hogy felkelne és elmenne, mikor tudja, hogy sok fájdalmat fog neki okozni. Egy önző tündér nem tudja rávenni magát a távozásra, mert életében először boldog.
*A mondat második felének nyilvánvalóan nem sok értelme volt de az üzenet biztosan célba jutott. Res vékony száját visszafogott mosolyra húzza, úgy néz Elinara szemeibe néhány pillanatig csendesen, majd ismét komorság ül az arcára, és kimondja, ami aggasztja:*
-Nem láttad, hogy néztek rám a város gazdag negyedében. Biztos ezt akarod? Engem nem zavar, én megszoktam, de te-, te külömbet érdemelsz. Te olyan pillantásokat kell kapj, mint egy gyönyörű úrnő. *Vigyorra húzza a száját, és folytatja:* -Bár ha rám fogjuk, hogy a szolgád vagyok; ez a szerep amúgy is megy.
*Halkan kuncog saját szellemességén, és várja a kissé felháborodott reakciót, amire számít egy ilyen csupa-szív lánytól.*
*Elinara majdnem szigorú tekintete láttán egészen biztosan elnevetné magát bármilyen más helyzetben, de most talán inkább célba ért, és elszégyelli magát. Megint.*
-A leggonoszabbak amúgy is az emberek.
*Válaszol a lány ismeretségének változatosságára. Tovább hallgatja a tündért, s mikor a vallomásához ér, meglepődve hallgatja, hogy még ő érzi fontosnak Res társaságát.*
-Te-, te nem lehetsz önző. Nálad jobb lelket még sosem ismertem.
*Elmosolyodik egy pillanatra, mert érzi az iróniát a megjegyzésében.*
-Nem mintha-, mindegy. Tudom, hogy senki nem lenne velem ilyen kedves és megértő. Egy önző tündér nem ilyen. Egy önző tündér tovább és tovább beszél a másikhoz, ahelyett, hogy felkelne és elmenne, mikor tudja, hogy sok fájdalmat fog neki okozni. Egy önző tündér nem tudja rávenni magát a távozásra, mert életében először boldog.
*A mondat második felének nyilvánvalóan nem sok értelme volt de az üzenet biztosan célba jutott. Res vékony száját visszafogott mosolyra húzza, úgy néz Elinara szemeibe néhány pillanatig csendesen, majd ismét komorság ül az arcára, és kimondja, ami aggasztja:*
-Nem láttad, hogy néztek rám a város gazdag negyedében. Biztos ezt akarod? Engem nem zavar, én megszoktam, de te-, te külömbet érdemelsz. Te olyan pillantásokat kell kapj, mint egy gyönyörű úrnő. *Vigyorra húzza a száját, és folytatja:* -Bár ha rám fogjuk, hogy a szolgád vagyok; ez a szerep amúgy is megy.
*Halkan kuncog saját szellemességén, és várja a kissé felháborodott reakciót, amire számít egy ilyen csupa-szív lánytól.*
2672. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-09 20:54:35
Üzenet elküldve: 2015-07-09 20:54:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Resalth Loban//
*Kikerekedett szemekkel néz a mellette lévőre. Pedig esküdni, mert volna, hogy egészen jól beszélgetnek, mondhatni barátkoznak. Nem tudja mi sikerülhetett félre, de annyit ki tud hámozni a szavakból, hogy talán Res a sebei miatt nem akar barátkozni vele.*
~Lehet azt gondolja, ha én vagyok vele, akkor mindenki jobban megnézi? De... miért kéne, hogy ez zavarja, ha engem nem... ?~
*Kicsit elgondolkodik és olyat tesz, amit ritkán. Szigorúan néz Resre az ajkaival is csücsörítve hozzá, hogy még komolyabb legyen, igaz inkább aranyos lehet, ahogy picike orra redőzik, mint egy mókusnak, ahogy felhúzza az orrát, de ő ennek nincs tudatában. Azt hiszi nézése jelen pillanatban nagyon csúnya.*
-Én nagyon is el tudom képzelni. Azt mondod jobbat érdemelnék? Mégis minél jobbat? Nekem volt már egy ork barátom is, akiről kiderült, hogy nagyon jól fest és még egy sötételfet is kézen fogtam, hogy segítsek neki!
*Mondja komolyan.*
-Csak, azért mondom, hogy tud te mind a kettőnél kedvesebben és szebben nézel ki és tudod mit, komolyan azt gondolom a külsőnek semmihez nincsen semmi köze. Jó lelkek laknak és arany szívek azokban a meg nem értett és kitaszított csúfságokban.
*Mondja őszinte hittel és meggyőződéssel.*
-Én pedig nem vagyok egy jó tét lélek csak lehet, hogy szép, de jó nem mert... .
*Itt ki simulnak a vonásai és lesüti a szemeit és halkan mondja.*
-Önző vagyok és azt szeretném, ha jóban lennénk, pedig ezek szerint téged ez nagyon zavarna és nem akarod, én meg erőltetem mégis.
*Hangja a végén egy kicsit síróssá válik.*
-Tudom, hogy neked ez nem annyira fontos, de... nem tudnád legalább megpróbálni, hogy a barátom legyél? Nekem nagy szükségem van rá, mert rajtad kívül itt eddig egy tündért sem ismerek és olyan sok közös van bennünk.
*Piros az arca, mert érzi milyen önző dolgot is tesz. Res szinte pánik szerűen menekülne, hogy ne nézzék meg jobban vele, ő meg csak azért erőlteti, mert végre enyhülne az az űr a szívében, amit a fajtársak hiánya jelent, ráadásul még kedveli is már. Nem tudja, hogyan győzze meg csak még reménykedik, hogy nem hagyja faképnél ő is, ahogy a nagyok szokták, mikor a kicsi problémák eltörpülnek a nagyok mellett.*
*Kikerekedett szemekkel néz a mellette lévőre. Pedig esküdni, mert volna, hogy egészen jól beszélgetnek, mondhatni barátkoznak. Nem tudja mi sikerülhetett félre, de annyit ki tud hámozni a szavakból, hogy talán Res a sebei miatt nem akar barátkozni vele.*
~Lehet azt gondolja, ha én vagyok vele, akkor mindenki jobban megnézi? De... miért kéne, hogy ez zavarja, ha engem nem... ?~
*Kicsit elgondolkodik és olyat tesz, amit ritkán. Szigorúan néz Resre az ajkaival is csücsörítve hozzá, hogy még komolyabb legyen, igaz inkább aranyos lehet, ahogy picike orra redőzik, mint egy mókusnak, ahogy felhúzza az orrát, de ő ennek nincs tudatában. Azt hiszi nézése jelen pillanatban nagyon csúnya.*
-Én nagyon is el tudom képzelni. Azt mondod jobbat érdemelnék? Mégis minél jobbat? Nekem volt már egy ork barátom is, akiről kiderült, hogy nagyon jól fest és még egy sötételfet is kézen fogtam, hogy segítsek neki!
*Mondja komolyan.*
-Csak, azért mondom, hogy tud te mind a kettőnél kedvesebben és szebben nézel ki és tudod mit, komolyan azt gondolom a külsőnek semmihez nincsen semmi köze. Jó lelkek laknak és arany szívek azokban a meg nem értett és kitaszított csúfságokban.
*Mondja őszinte hittel és meggyőződéssel.*
-Én pedig nem vagyok egy jó tét lélek csak lehet, hogy szép, de jó nem mert... .
*Itt ki simulnak a vonásai és lesüti a szemeit és halkan mondja.*
-Önző vagyok és azt szeretném, ha jóban lennénk, pedig ezek szerint téged ez nagyon zavarna és nem akarod, én meg erőltetem mégis.
*Hangja a végén egy kicsit síróssá válik.*
-Tudom, hogy neked ez nem annyira fontos, de... nem tudnád legalább megpróbálni, hogy a barátom legyél? Nekem nagy szükségem van rá, mert rajtad kívül itt eddig egy tündért sem ismerek és olyan sok közös van bennünk.
*Piros az arca, mert érzi milyen önző dolgot is tesz. Res szinte pánik szerűen menekülne, hogy ne nézzék meg jobban vele, ő meg csak azért erőlteti, mert végre enyhülne az az űr a szívében, amit a fajtársak hiánya jelent, ráadásul még kedveli is már. Nem tudja, hogyan győzze meg csak még reménykedik, hogy nem hagyja faképnél ő is, ahogy a nagyok szokták, mikor a kicsi problémák eltörpülnek a nagyok mellett.*
2671. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-09 17:45:13
Üzenet elküldve: 2015-07-09 17:45:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Az éjszaka közepén érkezik, a kétnapos takarítás után jól esik a sötétség, a hűvös levegő és a gyönyörű csillagok látványa. A busás fizetségéből egész jól megvacsorázott, de persze igyekszik spórolni is, ami alkoholfogyasztás nélkül nem is olyan nehéz. Holnap talán útnak is indul, vagy holnapután már mindenképpen. Reméli hogy nem csak kósza pletyka és tényleg megtalálja a neki való munkát és közeget. Persze kihívás is lesz, jó lehetőség a fejlődésre. Főleg mert ha elszúrja akkor könnyedén igen veszélyes helyzetben találhatja magát. De pont emiatt olyan érdekes és hívogató az egész. Az úthoz viszont nagyon nincs kedve ilyen időben, bár ha csak este halad akkor kibírható lesz. Most viszont inkább elhessegeti ezeket a gondolatokat és pihen egy kicsit, gyönyörködik a csillagokban.*
2670. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-09 14:23:48
Üzenet elküldve: 2015-07-09 14:23:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Elinara Ginivrien//
-Tényleg?
*Pillant fel kérdően a lengedező fűszálakról.*
-De-
*Nem biztos benne, hogy hallani akarja a választ, de rövid szünet után csak felteszi azt.*
- miért?
*Egy levegővételnyi szünetet nem hagy, hogy Elinara választ adhasson, elkezdi a gondolatait tolmácsolni.*
-Miért akarnál te egy ilyen testi-lelki nyomorékkal barátkozni? Neked még lehet szép életed, de nekem-
*Újra elkapja barna szemeit a lányról, ahogy elharapja a mondatot.*
-Legjobb esetben is utcaseprő és kéregető lehetek. Koszos ruhában, koszos arccal és kézzel nem vagyok méltó a társaságodhoz. Te-
*Nagyot nyel a gondolatra, és felemeli szemeit a földről, újra a partnerére tekintve. Ezúttal teljesen kétségbeesett tekintettel.*
-Te túl jó vagy nekem. Túl jó vagy hozzám. Nem is-, ne-, nem is értem miért ülünk most itt. Veled bárki szívesen beszélgetne és barátkozna. Velem jól láthatóan csak te.
*Lélekben már készül arra, hogy felkel és magára hagyja a lányt, bár igazán nem olyan fajtának tűnik röpke ismeretségük után, mint aki hagyná, de most Res nem lát tisztán. Folytatja a szakadatlan szóáradatot, válaszra időt még mindig nem hagyva.*
-El tudod képzelni, hogy együtt sétálunk az utcán? Te és én. Nem-, nem szabad. Jobbat érdemelsz.
*Pánikrohama kezd alább hagyni, de a súlyos szavak még mindig nyomjasztóak, és nem hátrál el a kimondottaktól.*
A hozzászólás írója (Resalth Loban) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.09 14:24:32
-Tényleg?
*Pillant fel kérdően a lengedező fűszálakról.*
-De-
*Nem biztos benne, hogy hallani akarja a választ, de rövid szünet után csak felteszi azt.*
- miért?
*Egy levegővételnyi szünetet nem hagy, hogy Elinara választ adhasson, elkezdi a gondolatait tolmácsolni.*
-Miért akarnál te egy ilyen testi-lelki nyomorékkal barátkozni? Neked még lehet szép életed, de nekem-
*Újra elkapja barna szemeit a lányról, ahogy elharapja a mondatot.*
-Legjobb esetben is utcaseprő és kéregető lehetek. Koszos ruhában, koszos arccal és kézzel nem vagyok méltó a társaságodhoz. Te-
*Nagyot nyel a gondolatra, és felemeli szemeit a földről, újra a partnerére tekintve. Ezúttal teljesen kétségbeesett tekintettel.*
-Te túl jó vagy nekem. Túl jó vagy hozzám. Nem is-, ne-, nem is értem miért ülünk most itt. Veled bárki szívesen beszélgetne és barátkozna. Velem jól láthatóan csak te.
*Lélekben már készül arra, hogy felkel és magára hagyja a lányt, bár igazán nem olyan fajtának tűnik röpke ismeretségük után, mint aki hagyná, de most Res nem lát tisztán. Folytatja a szakadatlan szóáradatot, válaszra időt még mindig nem hagyva.*
-El tudod képzelni, hogy együtt sétálunk az utcán? Te és én. Nem-, nem szabad. Jobbat érdemelsz.
*Pánikrohama kezd alább hagyni, de a súlyos szavak még mindig nyomjasztóak, és nem hátrál el a kimondottaktól.*
A hozzászólás írója (Resalth Loban) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.09 14:24:32
2669. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-09 06:53:32
Üzenet elküldve: 2015-07-09 06:53:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Laice Namarié Ránen//
~Ezt nem hiszem el... ez nem fél semmitől?~
*Persze, dehogy is üti meg. Csodálkozva ezen a makacs, bátor ellenálláson leengedi az öklét. Nem akart ő kárt tenni se a lányban, se a gyönyörű arcában csak rövidre akarta zárni a birkózást, de úgy látszik nem fog összejönni. Lassan, azért végre leküzdi az ellenállást, mert csak erősebb és a végtelenségig úgysem bírja a vadmacska sem a rúgkapálást. A csuklóit végül sikerül leszorítani két oldalra és mivel gyakorlatilag rajta nehezedik teljes súlyával nem sok esélye van már a nagyobb ívű mozgásra, legfeljebb vergődhet még egy kicsit alatta, ami már csak, azért sem szerencsés mert ahogy kezdenek lenyugodni észreveszi, hogy a jelen helyzet bizony nagyon is kellemes a számára. Laice heves zihálása egybevegyül az övével, mert a futás meg a birkózás alatt, azért az övé sem maradt egyenletes és a puha test gyakorlatilag tesjes egészében alatta fekszik. Forróságát érezve maga alatt, bizony erősen kibillen az érzelmi nyugalomból. Az eddigi szócsaták alatt nem jutott eszébe az álomkép, mi sem állt távolabb tőle, mint a gazdag arrogáns kisasszony, de ebben a helyzetben most bevillan, ahogy akkor látta. Kezd hevülni a teste, de annak az ellenállás leküzdéséhez nincs már köze. A lángoló hajkorona és a tűztől piros arc, mind hívni kezdik magukhoz. A macska szem egyenesen rászegeződik. Tekintetében egy apró láng kezd kigyúlni, ahogy mélyen fúrja magát ő is a zöldekbe. Bármilyen ellenszenv is sugárzik belőlük, ugyanolyan gyönyörűnek hatnak, mint az álom béli odaadó tekintet. Lassan közelít felé, engedve a vonzásnak. A felszólítás akkor érkezik, mikor a lány lehelete már súrolja az ő száját.*
~Ez még jár nekem a rúgásért... ~
*Ökle helyett most ajkai tapadnak a vörös szájra. Ha csak egyszer is, de érezni akarja azt az édes érzést a valóságban is, aztán viszi ahová tartozik.*
~Ezt nem hiszem el... ez nem fél semmitől?~
*Persze, dehogy is üti meg. Csodálkozva ezen a makacs, bátor ellenálláson leengedi az öklét. Nem akart ő kárt tenni se a lányban, se a gyönyörű arcában csak rövidre akarta zárni a birkózást, de úgy látszik nem fog összejönni. Lassan, azért végre leküzdi az ellenállást, mert csak erősebb és a végtelenségig úgysem bírja a vadmacska sem a rúgkapálást. A csuklóit végül sikerül leszorítani két oldalra és mivel gyakorlatilag rajta nehezedik teljes súlyával nem sok esélye van már a nagyobb ívű mozgásra, legfeljebb vergődhet még egy kicsit alatta, ami már csak, azért sem szerencsés mert ahogy kezdenek lenyugodni észreveszi, hogy a jelen helyzet bizony nagyon is kellemes a számára. Laice heves zihálása egybevegyül az övével, mert a futás meg a birkózás alatt, azért az övé sem maradt egyenletes és a puha test gyakorlatilag tesjes egészében alatta fekszik. Forróságát érezve maga alatt, bizony erősen kibillen az érzelmi nyugalomból. Az eddigi szócsaták alatt nem jutott eszébe az álomkép, mi sem állt távolabb tőle, mint a gazdag arrogáns kisasszony, de ebben a helyzetben most bevillan, ahogy akkor látta. Kezd hevülni a teste, de annak az ellenállás leküzdéséhez nincs már köze. A lángoló hajkorona és a tűztől piros arc, mind hívni kezdik magukhoz. A macska szem egyenesen rászegeződik. Tekintetében egy apró láng kezd kigyúlni, ahogy mélyen fúrja magát ő is a zöldekbe. Bármilyen ellenszenv is sugárzik belőlük, ugyanolyan gyönyörűnek hatnak, mint az álom béli odaadó tekintet. Lassan közelít felé, engedve a vonzásnak. A felszólítás akkor érkezik, mikor a lány lehelete már súrolja az ő száját.*
~Ez még jár nekem a rúgásért... ~
*Ökle helyett most ajkai tapadnak a vörös szájra. Ha csak egyszer is, de érezni akarja azt az édes érzést a valóságban is, aztán viszi ahová tartozik.*
2668. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-09 01:19:32
Üzenet elküldve: 2015-07-09 01:19:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Darrmon Anrors//
*Hiába küzd, hiába próbál ha nem is erősebbnek, de ügyesebbnek látszani a férfival szemben, pusztakezes küzdelmekben nem profi és nagy izmokkal sem rendelkezik amikkel lehajíthatná magáról ezt az érzéketlen bájgúnárt.
Nem akarja, de egyre inkább érzi, hogy fárad és hogy most tényleg elkapták. Szörnyű bevallani magának, de fél. Fél attól, hogy mit akarhatnak tőle ezek után artheniori rokonai és hogy miért kell pont a kikötőbe hurcoltatni... ott nincs semmi! Tehetetlenség érzete egyre csak fokozódik, míg Darrmon indulatos kiáltásával rémülete át nem vált, ezúttal igazi dühös érzelemviharrá. Ez mintha tovább táplálná benne az életet és a bátorságot.*
- Gyerünk! Mire vár még? Üssön meg! Hallgattasson el! Még a kék foltot is jobban elviselem, minthogy magával tartsak!
*Utolsó mondatát már-már sziszegve mondja, de a rúgkapálást abbahagyja, csak csuklóit rántja még meg egyszer kétszer, mielőtt Darrmon erős kezei teljesen a földhöz nem szegezi. Ekkor csak fekszik a földön némán, kipirult arca tüzel a forróságtól, s szapora utánpótlással veszi a levegőt. Zöldjei egyenesen a férfiéba fúródnak.*
- Mire vár? Tegye meg.
*Ezt már egészan halkan és normálisan mondja, ellenszevtől izzó tekintete csupán, mi továbbra is lángol feje körül szétterülő vörös hajával egyetemben.*
*Hiába küzd, hiába próbál ha nem is erősebbnek, de ügyesebbnek látszani a férfival szemben, pusztakezes küzdelmekben nem profi és nagy izmokkal sem rendelkezik amikkel lehajíthatná magáról ezt az érzéketlen bájgúnárt.
Nem akarja, de egyre inkább érzi, hogy fárad és hogy most tényleg elkapták. Szörnyű bevallani magának, de fél. Fél attól, hogy mit akarhatnak tőle ezek után artheniori rokonai és hogy miért kell pont a kikötőbe hurcoltatni... ott nincs semmi! Tehetetlenség érzete egyre csak fokozódik, míg Darrmon indulatos kiáltásával rémülete át nem vált, ezúttal igazi dühös érzelemviharrá. Ez mintha tovább táplálná benne az életet és a bátorságot.*
- Gyerünk! Mire vár még? Üssön meg! Hallgattasson el! Még a kék foltot is jobban elviselem, minthogy magával tartsak!
*Utolsó mondatát már-már sziszegve mondja, de a rúgkapálást abbahagyja, csak csuklóit rántja még meg egyszer kétszer, mielőtt Darrmon erős kezei teljesen a földhöz nem szegezi. Ekkor csak fekszik a földön némán, kipirult arca tüzel a forróságtól, s szapora utánpótlással veszi a levegőt. Zöldjei egyenesen a férfiéba fúródnak.*
- Mire vár? Tegye meg.
*Ezt már egészan halkan és normálisan mondja, ellenszevtől izzó tekintete csupán, mi továbbra is lángol feje körül szétterülő vörös hajával egyetemben.*
2667. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-09 00:41:15
Üzenet elküldve: 2015-07-09 00:41:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Laice Namarié Ránen//
-Elég már hé!
*Kiált rá a lányra, miután oldalán kellemetlen fájdalom éri Laice lábától, ami egy pillanatra sem nyugszik és folyamatosan rúgja, ahol éri. A nemes kisasszonyról kiderül, hogy nem is annyira ártatlan, finomkodó kényesség? Jó néhány rúgást és karmolást begyűjt mire leteperi, úgy ahogy de még akkor sem nyughat. Fölé kerekedik és próbálja a kezeit lefogni, de a lány a kígyó ügyességével akadályozza meg, folyton kitekerve finom kezeit a markából.*
~Kis boszorkány, most már tényleg kezdesz bosszantani, ha nem hagyod abba.~
*Egy újabb karmolás után, hirtelen emlei fel a kezét a lány arca fölött ökölbe szorítva.*
-Ha ragaszkodsz hozzá kiüthetlek, de a kék nem fog jól állni a csinos pofidon! Állj le!
*Kiabál rá indulatosan. Persze nem ütné meg, de jelenleg úgy tűnhet tényleg kész lenne ilyen módon leállítani. Nagyon reméli, hogy a fenyegetése eléri a kívánt hatást és végre Laice megadja magát.*
A hozzászólás írója (Darrmon Anrors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.09 00:42:11
-Elég már hé!
*Kiált rá a lányra, miután oldalán kellemetlen fájdalom éri Laice lábától, ami egy pillanatra sem nyugszik és folyamatosan rúgja, ahol éri. A nemes kisasszonyról kiderül, hogy nem is annyira ártatlan, finomkodó kényesség? Jó néhány rúgást és karmolást begyűjt mire leteperi, úgy ahogy de még akkor sem nyughat. Fölé kerekedik és próbálja a kezeit lefogni, de a lány a kígyó ügyességével akadályozza meg, folyton kitekerve finom kezeit a markából.*
~Kis boszorkány, most már tényleg kezdesz bosszantani, ha nem hagyod abba.~
*Egy újabb karmolás után, hirtelen emlei fel a kezét a lány arca fölött ökölbe szorítva.*
-Ha ragaszkodsz hozzá kiüthetlek, de a kék nem fog jól állni a csinos pofidon! Állj le!
*Kiabál rá indulatosan. Persze nem ütné meg, de jelenleg úgy tűnhet tényleg kész lenne ilyen módon leállítani. Nagyon reméli, hogy a fenyegetése eléri a kívánt hatást és végre Laice megadja magát.*
A hozzászólás írója (Darrmon Anrors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.09 00:42:11
2666. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-09 00:26:44
Üzenet elküldve: 2015-07-09 00:26:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Resalth Loban//
*Ahogy beszél a családjáról nem fordul meg a fejében, hogy a régi dolgok miatt bánkódjon, pedig nem egyszer megtette már, hogy elsírta magát, ha arra a folytonos magányra gondolt. Velük volt és még sem, ő mindig kilógott és most Res szavai előidézik régi fájdalmát. Kicsit szomorkássá válik a mosolya.*
-Az igazság az, hogy gyakran gondoltam az igazi szüleimre és arra, hogy mi történhetett velük. Nagyon fájt sokáig, hogy a kérdéseimre nem volt válasz és nem is lesz. Egy napon megtaláltak az erdőben és attól fogva elfekkel éltem együtt. Nem volt rossz sorom, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a saját szüleimmel jobb lett volna minden. Igen minden más lett volna úgy, talán boldogabb.
*A szomorkás mosoly eltűnik az arcáról mikor újra Res barna szemeire emeli tekintetét és megint felragyog az arca.*
-Nem csak ez. Nagyon sok közös van bennünk ám még. Mind a ketten tündérek vagyunk és ide jöttünk a városba és egyedül vagyunk, mert nincs senki, akit a családunknak mondhatunk igazán, de egyikünket sem töri le a dolog és mind a ketten kitartóak vagyunk.
*Elégedett az összegzéssel, aminek végén még egy tündéri mosollyal ajándékozza meg beszélgetőtársát, aztán a kijelentésre, hogy mindent tudni szeretne róla kicsit megint zavarba jön, de sokkal kevésbé, mint az előbb. Ujjaival végig simít a haján, hogy elrejtse zavarát, aztán boldog mosollyal fordul a tündér felé.*
-Remélem nagyon sok időd van, mert igen csak sok minden történt velem, mióta itt vagyok, ha mindent tudni szeretnél az eltarthat egy darabig.
*kuncog egy kicsit, aztán meglepetten pislog fel.*
-Magadfajtára? Ezt, hogy érted? Én a te fajtád vagyok és kire bízzam, ha nem arra aki bátor és okos és kitartó?
*Őszinte döbbenettel néz Resre.*
~Olyan furcsán viselkedik? Mondtam neki valami zavarót?~
*Látja az elkomoruló arcot és összeszorul a szíve. Pedig olyan jól ment minden, már azt gondolta, hogy esetleg barátok is lehetnének, mert nagyon régóta hiányzik neki egy tündér barát, aki megérti milyen is a nagyok világában élni. Ibolyái kutatók lesznek, ahogy Res arcát fürkészi.*
Mond, minden rendben Res? Ha valami olyat mondtam, amivel megbántottalak ne haragudj kérlek. Tudod már mondták, hogy néha meggondolatlanul beszélek. Ha így történt nem akarattal tettem én azt szeretném, ah jóban lennénk.
*Ahogy beszél a családjáról nem fordul meg a fejében, hogy a régi dolgok miatt bánkódjon, pedig nem egyszer megtette már, hogy elsírta magát, ha arra a folytonos magányra gondolt. Velük volt és még sem, ő mindig kilógott és most Res szavai előidézik régi fájdalmát. Kicsit szomorkássá válik a mosolya.*
-Az igazság az, hogy gyakran gondoltam az igazi szüleimre és arra, hogy mi történhetett velük. Nagyon fájt sokáig, hogy a kérdéseimre nem volt válasz és nem is lesz. Egy napon megtaláltak az erdőben és attól fogva elfekkel éltem együtt. Nem volt rossz sorom, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a saját szüleimmel jobb lett volna minden. Igen minden más lett volna úgy, talán boldogabb.
*A szomorkás mosoly eltűnik az arcáról mikor újra Res barna szemeire emeli tekintetét és megint felragyog az arca.*
-Nem csak ez. Nagyon sok közös van bennünk ám még. Mind a ketten tündérek vagyunk és ide jöttünk a városba és egyedül vagyunk, mert nincs senki, akit a családunknak mondhatunk igazán, de egyikünket sem töri le a dolog és mind a ketten kitartóak vagyunk.
*Elégedett az összegzéssel, aminek végén még egy tündéri mosollyal ajándékozza meg beszélgetőtársát, aztán a kijelentésre, hogy mindent tudni szeretne róla kicsit megint zavarba jön, de sokkal kevésbé, mint az előbb. Ujjaival végig simít a haján, hogy elrejtse zavarát, aztán boldog mosollyal fordul a tündér felé.*
-Remélem nagyon sok időd van, mert igen csak sok minden történt velem, mióta itt vagyok, ha mindent tudni szeretnél az eltarthat egy darabig.
*kuncog egy kicsit, aztán meglepetten pislog fel.*
-Magadfajtára? Ezt, hogy érted? Én a te fajtád vagyok és kire bízzam, ha nem arra aki bátor és okos és kitartó?
*Őszinte döbbenettel néz Resre.*
~Olyan furcsán viselkedik? Mondtam neki valami zavarót?~
*Látja az elkomoruló arcot és összeszorul a szíve. Pedig olyan jól ment minden, már azt gondolta, hogy esetleg barátok is lehetnének, mert nagyon régóta hiányzik neki egy tündér barát, aki megérti milyen is a nagyok világában élni. Ibolyái kutatók lesznek, ahogy Res arcát fürkészi.*
Mond, minden rendben Res? Ha valami olyat mondtam, amivel megbántottalak ne haragudj kérlek. Tudod már mondták, hogy néha meggondolatlanul beszélek. Ha így történt nem akarattal tettem én azt szeretném, ah jóban lennénk.
2665. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-09 00:17:00
Üzenet elküldve: 2015-07-09 00:17:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Darrmon Anrors//
*Rúgása nem is lehetett volna szebb találat, így előnyt szerez magának, míg a férfi összeszedi magát.
A legjobb az lenne, ha egyáltalán nem szedné magát össze, s megérdemelt fájdalmával küszködve fentrengene még egy ideig a fűben, de ilyen eshetőségre Laice nem is számít.
Inkább csak fut ahogy a lába bírja. Hátranézéssel nem vesződik, nem akar amiatt lelassulni, csak sebesen száguldva szökken át a tisztás határvonalán. Kellemetlen egy helyzet, de olyan régen nem futott már teljes erőbedobással, hogy a részleges szabadság és az adrenalin öröme halovány mosolyt festenek arcára.
Az álomkép azonban hamar végetér, mikor hátulról utolérik és az utolsó nagy lendület erejével le nem borítják a lábáról.
Egyensúllyukat mindketten elveszítik ebben az ütközetben, s jó néhány métert, gurulva tesznek meg a földön. A vártnál, talán még Darrmon számára is nagyobbat esnek, így távolabb kerülnek egymástól amit Laice meg is próbál kihasználni, de az erős karok ezúttal is visszarántják a fűbe.*
~Hogy a fene esne beléd! Hagyj békén!~
*Ő aztán biztos, hogy nem tart vele sehova! Zuhanását kezével tompítja, de lábával már ki is rúg Darron irányába, remélhetőleg minél nagyobb fájdalmat okozva neki. Ha azt hiszi, hogy olyan könnyen feladja, akkor nagyon téved! Darrmon persze erős férfi, így Laice bármilyen tüzes is, hozzá képest csak egy törékeny virágszál. Amíg viszont a másik nem képes teljesen leteperni, addig rúg, üt és karmol, hogy a legelső mulasztásnál kicsúszhasson a férfi karmai közül.*
*Rúgása nem is lehetett volna szebb találat, így előnyt szerez magának, míg a férfi összeszedi magát.
A legjobb az lenne, ha egyáltalán nem szedné magát össze, s megérdemelt fájdalmával küszködve fentrengene még egy ideig a fűben, de ilyen eshetőségre Laice nem is számít.
Inkább csak fut ahogy a lába bírja. Hátranézéssel nem vesződik, nem akar amiatt lelassulni, csak sebesen száguldva szökken át a tisztás határvonalán. Kellemetlen egy helyzet, de olyan régen nem futott már teljes erőbedobással, hogy a részleges szabadság és az adrenalin öröme halovány mosolyt festenek arcára.
Az álomkép azonban hamar végetér, mikor hátulról utolérik és az utolsó nagy lendület erejével le nem borítják a lábáról.
Egyensúllyukat mindketten elveszítik ebben az ütközetben, s jó néhány métert, gurulva tesznek meg a földön. A vártnál, talán még Darrmon számára is nagyobbat esnek, így távolabb kerülnek egymástól amit Laice meg is próbál kihasználni, de az erős karok ezúttal is visszarántják a fűbe.*
~Hogy a fene esne beléd! Hagyj békén!~
*Ő aztán biztos, hogy nem tart vele sehova! Zuhanását kezével tompítja, de lábával már ki is rúg Darron irányába, remélhetőleg minél nagyobb fájdalmat okozva neki. Ha azt hiszi, hogy olyan könnyen feladja, akkor nagyon téved! Darrmon persze erős férfi, így Laice bármilyen tüzes is, hozzá képest csak egy törékeny virágszál. Amíg viszont a másik nem képes teljesen leteperni, addig rúg, üt és karmol, hogy a legelső mulasztásnál kicsúszhasson a férfi karmai közül.*
2664. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-08 23:34:49
Üzenet elküldve: 2015-07-08 23:34:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Laice Namarié Ránen//
*Nem igazán látja át a lényeget a lány szavait bogozva.*
~Rokonok oké. De szökés miért?~
*A kérdésére a lány úgy tűnik higgadtan, de mégis csak kiborul. Kezdi sajnálni, hogy feltette. Elvégre a szép szemek őt most egy aljas bérencnek látják és mintha félne tőle. Legalábbis ő így látja, mit sem sejtve a színészkedésről. A lány dühösen, mikor az arcát elönti az indulat pírja még szebb, miit eddig volt, már ha ez lehetséges. Kezd lelki ismeretfurdalása lenni, amiért így ráijesztett.*
~Meg kellene mondanom neki, hogy nem vagyok gyilkos bérenc, csak nagyon kell az a pénz és egy nemes kisasszonyt visszavinni a családi fészekbe mégsem gyilkolás, vagy rablás.~
*A porcelán bőrű szépség lassan felé hajol, ahogy úgy látszik kidühöngte magát. Meglepetésében egy kicsit felszalad a szemöldöke, mert a szép kicsi ajkak közelítenek önszántukból felé, halkan suttogva altatva el éberségét. A következő pillanatban az ágyékába hasító fájdalom jelzi, hogy nem volt elég éber. Összegörnyed és a szép Laice már el is inal.*
-Hű... azt a... csinos pofikájú mindenedet...
*Szitkozódik egyet, de a fájdalommal együtt a nevetés féle hang tör fel torkából.*
~Na, ha így akarod... játszunk így, de ha elkaplak nem játszok többet veled finom hölgyikét~
*Kicsit még térdre ereszkedik, hogy kifújja a levegőt, aztán startot vesz és eliramodik, mint a villám a szökevény után. Futásból mindig nagyon jó volt az iramára nem lehet panasz, így a vörös haj lebegése a futó lány után egyre közelebb látszik, ahogy szedi a lábát. Mikor beéri egy jó irányzott rugaszkodással teperi le a földre a ruhájába kapaszkodva. A futás iramától valószínűleg mind a ketten a földön kötnek ki gurulva, ha a lány újabb lendületet vesz felugrik és megint lerántja a földre, hogy aztán igyekezzen lefogni remélve, hogy nem kell sokat birkózni vele.*
~Nagyon jó... holdfényes romantika... pont így képzeltem álmaimban... ah maradj már nyugton vadmacska!~
*Nem igazán látja át a lényeget a lány szavait bogozva.*
~Rokonok oké. De szökés miért?~
*A kérdésére a lány úgy tűnik higgadtan, de mégis csak kiborul. Kezdi sajnálni, hogy feltette. Elvégre a szép szemek őt most egy aljas bérencnek látják és mintha félne tőle. Legalábbis ő így látja, mit sem sejtve a színészkedésről. A lány dühösen, mikor az arcát elönti az indulat pírja még szebb, miit eddig volt, már ha ez lehetséges. Kezd lelki ismeretfurdalása lenni, amiért így ráijesztett.*
~Meg kellene mondanom neki, hogy nem vagyok gyilkos bérenc, csak nagyon kell az a pénz és egy nemes kisasszonyt visszavinni a családi fészekbe mégsem gyilkolás, vagy rablás.~
*A porcelán bőrű szépség lassan felé hajol, ahogy úgy látszik kidühöngte magát. Meglepetésében egy kicsit felszalad a szemöldöke, mert a szép kicsi ajkak közelítenek önszántukból felé, halkan suttogva altatva el éberségét. A következő pillanatban az ágyékába hasító fájdalom jelzi, hogy nem volt elég éber. Összegörnyed és a szép Laice már el is inal.*
-Hű... azt a... csinos pofikájú mindenedet...
*Szitkozódik egyet, de a fájdalommal együtt a nevetés féle hang tör fel torkából.*
~Na, ha így akarod... játszunk így, de ha elkaplak nem játszok többet veled finom hölgyikét~
*Kicsit még térdre ereszkedik, hogy kifújja a levegőt, aztán startot vesz és eliramodik, mint a villám a szökevény után. Futásból mindig nagyon jó volt az iramára nem lehet panasz, így a vörös haj lebegése a futó lány után egyre közelebb látszik, ahogy szedi a lábát. Mikor beéri egy jó irányzott rugaszkodással teperi le a földre a ruhájába kapaszkodva. A futás iramától valószínűleg mind a ketten a földön kötnek ki gurulva, ha a lány újabb lendületet vesz felugrik és megint lerántja a földre, hogy aztán igyekezzen lefogni remélve, hogy nem kell sokat birkózni vele.*
~Nagyon jó... holdfényes romantika... pont így képzeltem álmaimban... ah maradj már nyugton vadmacska!~
2663. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-08 23:16:08
Üzenet elküldve: 2015-07-08 23:16:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Démon nyomában//
*Drann tart tőle, hogy a kutya eltűnik az erdőben, és bottal ütheti a nyomát. Mi a fenét fog mondani a Kúriában? Bár valószínűleg nem először történik meg a dolog. Legalábbis Drann ezzel biztatja magát. De a legnagyobb megkönnyebbülésére Démon (megesküdne rá, hogy halvány vigyort lát rajta) leül az erdőszéli tisztás szélén, mint aki pontosan ide kívánkozott. Lehet, hogy a Dwirinthalenek házőrzője idejár meditálni?? Persze nem csodálkozna, a kutyák sok mindent megéreznek, Démon meg amúgy sem átlagos kutyának látszik.*
- Most mi lesz? Itt fogsz letáborozni?? *kérdezi tőle, és egyelőre a nagy rohanás után ő is leül, azért tartva tőle a tisztes távolságot.*
- Az a helyzet, hogy vissza kellene menjünk! Mind a kettőnknek, igen. *Démon csak bámul rá a hatalmas pofájával. Azzal egyáltalán nem próbálkozik, hogy megpróbálja valami rögtönzött pórázzal hazavezetni, úgysem engedné. Dehát itt sem maradhat. Meg ő sem. Feláll.*
- Gyerünk! *mondja határozottan. Persze a kutya meg sem mozdul. Hát Drann ugyan nem bánja.*
- Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, könyörögni fogok! Indulás.
- NEM fognak megdicsérni ezért otthon, abban biztos lehetsz.
*A kutya lehajtja a fejét, előre, a két első mancsára, úgy bámul az elfre. Esze ágában sincs megmozdulni.*
- ÉN megyek. Ha nem jössz, itt maradsz. *mondja, és hátat fordít neki, úgy indul el. Megy, nem néz hátra. Mindjárt eléri a műhelyudvart, de akkor sem néz*
- Na mi van? Csak utánad lehet menni?? *Azzal szépen baktatnak, már ketten, a Kúria irányába, maguk mögött hagyva a Kovácsműhelyt. Elöl Démon, utána meg nemsokkal Drann is.*
*Drann tart tőle, hogy a kutya eltűnik az erdőben, és bottal ütheti a nyomát. Mi a fenét fog mondani a Kúriában? Bár valószínűleg nem először történik meg a dolog. Legalábbis Drann ezzel biztatja magát. De a legnagyobb megkönnyebbülésére Démon (megesküdne rá, hogy halvány vigyort lát rajta) leül az erdőszéli tisztás szélén, mint aki pontosan ide kívánkozott. Lehet, hogy a Dwirinthalenek házőrzője idejár meditálni?? Persze nem csodálkozna, a kutyák sok mindent megéreznek, Démon meg amúgy sem átlagos kutyának látszik.*
- Most mi lesz? Itt fogsz letáborozni?? *kérdezi tőle, és egyelőre a nagy rohanás után ő is leül, azért tartva tőle a tisztes távolságot.*
- Az a helyzet, hogy vissza kellene menjünk! Mind a kettőnknek, igen. *Démon csak bámul rá a hatalmas pofájával. Azzal egyáltalán nem próbálkozik, hogy megpróbálja valami rögtönzött pórázzal hazavezetni, úgysem engedné. Dehát itt sem maradhat. Meg ő sem. Feláll.*
- Gyerünk! *mondja határozottan. Persze a kutya meg sem mozdul. Hát Drann ugyan nem bánja.*
- Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, könyörögni fogok! Indulás.
- NEM fognak megdicsérni ezért otthon, abban biztos lehetsz.
*A kutya lehajtja a fejét, előre, a két első mancsára, úgy bámul az elfre. Esze ágában sincs megmozdulni.*
- ÉN megyek. Ha nem jössz, itt maradsz. *mondja, és hátat fordít neki, úgy indul el. Megy, nem néz hátra. Mindjárt eléri a műhelyudvart, de akkor sem néz*
- Na mi van? Csak utánad lehet menni?? *Azzal szépen baktatnak, már ketten, a Kúria irányába, maguk mögött hagyva a Kovácsműhelyt. Elöl Démon, utána meg nemsokkal Drann is.*
2662. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-08 22:51:41
Üzenet elküldve: 2015-07-08 22:51:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Darrmon Anrors//
- Csak rokonok. Egyszerű Gazdag rokonok.
*A gazdag szó géjét erősen megnyomja, mintha már maga a kifejezés is valami bűnös dolog lenne, de ez inkább szól kedves és hőn szeretett ismerőseinek. Többet nem is szól, csak játszva a sértett és büszke hercegkisasszonyt lassan elindul a mutatott irányba vagyis inkább elvonul. Szinte látja magát kívülről, s ha nem lenne olyan fontos, hogy terve sikerrel járjon, akkor ki se bírná nevetés nélkül.
Az újabb közeledés azért meglehetősen zavarja, ami elhúzott szája sarkából igen jól meglátszik, de nem válaszol, nem reagál a világért se semmit. Semmit... egészen addig, míg Darrmon fel nem veti, hogy feladta volna... jobb lehetősége nem is akadhatna, így megtorpan, majd színpadiasan széttárva karjait rákiabál a férfira.*
- Mégis mit tehetnék? Vagy kezdjek el sikítozni és sírni, amíg megelégelve betömi a számat és megkötöz, mint valami leszállítandó árut? Ugyan mit tehetnék?
*Nem hisztizik, nem kiabál túl hangosan vagy alpárian, csupán a férfira ereszti hideg indulatát és leheletnyi dühét. A nagy előadásban persze körbefordul, hátralép, majd újból előre, de mikor kitombolta magát, arca egészen közel kerül a férfiéhez. Innen suttogja egészen halkan tovább szavait?*
- Mégis hogy tudnék én elfutni ön elől?
*A következő pillanatban azonban már térdével megpróbálja eltalálni a másik legérzékenyebb testrészét, majd meg se várva sikeres lett e akciója hátat fordít Darrmonnak és rohan, rohan, minél messzebb, minél távolabb egyenesen a folyópart felé.*
- Csak rokonok. Egyszerű Gazdag rokonok.
*A gazdag szó géjét erősen megnyomja, mintha már maga a kifejezés is valami bűnös dolog lenne, de ez inkább szól kedves és hőn szeretett ismerőseinek. Többet nem is szól, csak játszva a sértett és büszke hercegkisasszonyt lassan elindul a mutatott irányba vagyis inkább elvonul. Szinte látja magát kívülről, s ha nem lenne olyan fontos, hogy terve sikerrel járjon, akkor ki se bírná nevetés nélkül.
Az újabb közeledés azért meglehetősen zavarja, ami elhúzott szája sarkából igen jól meglátszik, de nem válaszol, nem reagál a világért se semmit. Semmit... egészen addig, míg Darrmon fel nem veti, hogy feladta volna... jobb lehetősége nem is akadhatna, így megtorpan, majd színpadiasan széttárva karjait rákiabál a férfira.*
- Mégis mit tehetnék? Vagy kezdjek el sikítozni és sírni, amíg megelégelve betömi a számat és megkötöz, mint valami leszállítandó árut? Ugyan mit tehetnék?
*Nem hisztizik, nem kiabál túl hangosan vagy alpárian, csupán a férfira ereszti hideg indulatát és leheletnyi dühét. A nagy előadásban persze körbefordul, hátralép, majd újból előre, de mikor kitombolta magát, arca egészen közel kerül a férfiéhez. Innen suttogja egészen halkan tovább szavait?*
- Mégis hogy tudnék én elfutni ön elől?
*A következő pillanatban azonban már térdével megpróbálja eltalálni a másik legérzékenyebb testrészét, majd meg se várva sikeres lett e akciója hátat fordít Darrmonnak és rohan, rohan, minél messzebb, minél távolabb egyenesen a folyópart felé.*
2661. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-08 22:20:10
Üzenet elküldve: 2015-07-08 22:20:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Elinara//
*Meg sem fordult Res fejében bármiféle sértődöttséget érezni, de nem felel a téma kapcsán a lánynak, csak csendben hallgatja a szavait. Elinara teljesen természetes hangnemben meséli saját történetét, pedig az ő életútja sem tűnik egyszerűnek.*
-Ezek szerint mégis van bennünk valami közös.
*Felhúzott szemöldökkel figyeli a lány mimikáját, de nem veszi észre rajta, hogy nagyon elszomorítaná a téma, ezért bátran folytatja.*
-Fura lehetett olyan magasak közt.
*Hagyja, hogy a lány szabadon elhúzódjon tőle, de amíg lehet, érdes kezét nem helyezi kényelembe. Elinara legutolsó mozdulatáig a levegőben hagyja a kezét, ujjbegyével finomat a búcsút intő kar felé nyújtózkodva. Miután végleg elemelte karját a lány, Res is a saját ölébe helyezi a magáét.
Néhány pillanatra megint elmerül a lány egy-egy elfojtott könnycsepptől különösen ragyogó tekintetében.*
-Mindent.
*Suttogja áhítattal. Ezen a ponton tűnik fel neki, hogy a lány fura érzéseket váltott ki belőle. Nem igazán nevezné szerelemnek, még csak nem is az első-látásra fajtája.*
~Vagyis-, nem tudom. Nem ilyennek képzeltem el. Én-.~
*Sóhajt egy nagyot.*
~Nem tudom. Mit csináltam én eddig? Megfogtam a karját, rámosolyogtam meg kedveskedtem. Én-, én-, hogy gondoltam ezt?~
*A gondolatmenet közben néhány pillanat alatt lefagy az arcáról a mosoly, és az áhítatos tekintet egy-kettőre szégyenteljessé vált.*
~Kedves velem én meg így, nem is tudom. Attól, hogy megszán, nem fog kedvelni.~
*Bármiféle korábbi bizonyítékot, ami arra utal, hogy Elinara szimpátiát érez figyelmen kívül hagyva hidegen folytatja a néhány másodperce elkezdett mondandóját.*
~Legalább amíg önszántából itt van, ne zavarjam el.~
*Hátrébb húzódik néhány centimétert.*
-Persze csak amit meg akarsz velem osztani. Én nem sok mindent bíznék egy magamfajtára.
*Kínos mosolyra húzza a száját mielőtt oldalra a fűre tekint, szembemenve saját elveivel, miszerint mindig a partnerére figyel egy párbeszédben.*
~Nem is értem mit akarhat tőlem egy ilyen tündér.~
*A rövid és nem túl őszinte mosoly után komorság ül az arcára.*
*Meg sem fordult Res fejében bármiféle sértődöttséget érezni, de nem felel a téma kapcsán a lánynak, csak csendben hallgatja a szavait. Elinara teljesen természetes hangnemben meséli saját történetét, pedig az ő életútja sem tűnik egyszerűnek.*
-Ezek szerint mégis van bennünk valami közös.
*Felhúzott szemöldökkel figyeli a lány mimikáját, de nem veszi észre rajta, hogy nagyon elszomorítaná a téma, ezért bátran folytatja.*
-Fura lehetett olyan magasak közt.
*Hagyja, hogy a lány szabadon elhúzódjon tőle, de amíg lehet, érdes kezét nem helyezi kényelembe. Elinara legutolsó mozdulatáig a levegőben hagyja a kezét, ujjbegyével finomat a búcsút intő kar felé nyújtózkodva. Miután végleg elemelte karját a lány, Res is a saját ölébe helyezi a magáét.
Néhány pillanatra megint elmerül a lány egy-egy elfojtott könnycsepptől különösen ragyogó tekintetében.*
-Mindent.
*Suttogja áhítattal. Ezen a ponton tűnik fel neki, hogy a lány fura érzéseket váltott ki belőle. Nem igazán nevezné szerelemnek, még csak nem is az első-látásra fajtája.*
~Vagyis-, nem tudom. Nem ilyennek képzeltem el. Én-.~
*Sóhajt egy nagyot.*
~Nem tudom. Mit csináltam én eddig? Megfogtam a karját, rámosolyogtam meg kedveskedtem. Én-, én-, hogy gondoltam ezt?~
*A gondolatmenet közben néhány pillanat alatt lefagy az arcáról a mosoly, és az áhítatos tekintet egy-kettőre szégyenteljessé vált.*
~Kedves velem én meg így, nem is tudom. Attól, hogy megszán, nem fog kedvelni.~
*Bármiféle korábbi bizonyítékot, ami arra utal, hogy Elinara szimpátiát érez figyelmen kívül hagyva hidegen folytatja a néhány másodperce elkezdett mondandóját.*
~Legalább amíg önszántából itt van, ne zavarjam el.~
*Hátrébb húzódik néhány centimétert.*
-Persze csak amit meg akarsz velem osztani. Én nem sok mindent bíznék egy magamfajtára.
*Kínos mosolyra húzza a száját mielőtt oldalra a fűre tekint, szembemenve saját elveivel, miszerint mindig a partnerére figyel egy párbeszédben.*
~Nem is értem mit akarhat tőlem egy ilyen tündér.~
*A rövid és nem túl őszinte mosoly után komorság ül az arcára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586