Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 127 (2521. - 2540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2540. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-07 20:02:39
Üzenet elküldve: 2015-05-07 20:02:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen //
*Az édes, puha, viszonzott csókra csak még vadabbul válaszol. Ajkaiban nincs semmi lágy vagy szelíd, csak szenvedélyes, vad és forró tűz. Tűz, amely kellemesen meleg, mégis megéget.
Hosszú ujjai a lány arcán át hátrasimítanak a tarkójához, majd finoman belemarkolnak a vörös tincsekbe. Így húzza, vagy talán inkább rántja magához még közelebb, és csókolja még elszántabban. Aztán aprót harap Laice ajkába, és egy forró sóhaj után elengedi a száját. Viszont nem távolodik el a lánytól. Ugyanott áll előtte, ugyanúgy magához vonva őt, kezével a hajába szorítva. Szemei most a szokásosnál is sötétebbek, ahogy árnyékot vet arcára a felettük fellobbanó sötétség. Már csak egy egészen kicsiny aranyló csík van a horizonton, s felbukkannak az első csillagok is.
Csak nézi Laice zöldjét, egészen közelről és nem szól semmit. A mellkasán érzi a lány szívét dobogni. Az ő mellkasa ezzel szemben olyan, mintha nem is dobogna benne semmi. Nem egyszer meg is kapta már ezt, persze az nem amiatt volt, hogy nem érezték a szívverését.
Vár. Csak áll ott továbbra is a lányra bámulva, tartva őt, és vár.*
*Az édes, puha, viszonzott csókra csak még vadabbul válaszol. Ajkaiban nincs semmi lágy vagy szelíd, csak szenvedélyes, vad és forró tűz. Tűz, amely kellemesen meleg, mégis megéget.
Hosszú ujjai a lány arcán át hátrasimítanak a tarkójához, majd finoman belemarkolnak a vörös tincsekbe. Így húzza, vagy talán inkább rántja magához még közelebb, és csókolja még elszántabban. Aztán aprót harap Laice ajkába, és egy forró sóhaj után elengedi a száját. Viszont nem távolodik el a lánytól. Ugyanott áll előtte, ugyanúgy magához vonva őt, kezével a hajába szorítva. Szemei most a szokásosnál is sötétebbek, ahogy árnyékot vet arcára a felettük fellobbanó sötétség. Már csak egy egészen kicsiny aranyló csík van a horizonton, s felbukkannak az első csillagok is.
Csak nézi Laice zöldjét, egészen közelről és nem szól semmit. A mellkasán érzi a lány szívét dobogni. Az ő mellkasa ezzel szemben olyan, mintha nem is dobogna benne semmi. Nem egyszer meg is kapta már ezt, persze az nem amiatt volt, hogy nem érezték a szívverését.
Vár. Csak áll ott továbbra is a lányra bámulva, tartva őt, és vár.*
2539. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-07 03:29:24
Üzenet elküldve: 2015-05-07 03:29:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
// A Véres Bál //
//Aravae Mithraniel//
*Egy pillanatra elnyúlik a székben, láthatóan belekényelmesedik a kicsiny ülőalkalmatosságba.*
-Annyira nem bonyolultak, de aki már kiismeri őket, az felhasználhatja az összefüggéseket. Alig pár mágikus szóra reagálnak, nagy tudás nem kell hozzá. Egyébként sem szeretem ezt az irányításmániát, néha a dolgokat hagyni kell mozogni. Mert az irányítás megfojtja őket és ha elfogy az erejük, akkor teljesen kialszanak és meghalnak, többet nem láthatja senki a fényük. Ezért hagyom őket itt szabadon kóricálni. De egyébként, amikor kis gömböcskékbe kerülnek, akkor bárki tud egyszerűbb műveleteket elvégezni velük. Például elég csak az egyik gömböcskének erős fényt kibocsátania ahhoz, hogy az összes többi fénylően felragyogjon. Ez a szemnek egyszerre történik meg, de nagy távolságból nézve az esemény látszik az apróbb eltérés. Ez hideg fény, mert hője nincs egyébként. Az elsötétítés érdekes, ott már tényleg egy mágikus szóra van szükség, azonban nem szabad túl sokszor játszani velük, ahogy említettem, mert ha nincs erejük felkelni, akkor nem szabad felkelteni őket. Nekünk is kell a pihenés, így meg lehet érteni. És persze a legszebb trükk, amikor táncolnak a pipám füstje körül, meg amikor futkároznak az esőben. Az egyiket meg is tudom mutatni!
*Dicsekszik egy kissé magában. A másik kérdésre érdekes arcot vág, leginkább azért, mert nem hitte, hogy kihallják, egy kicsit még gondolkodnia is kell, hiszen csak magában morgott, ezért nem véste mélyen az emlékezetébe.*
-Ohh igen, a nemesek. Én a legnagyobb elnézését kérem, ha rokon, de... olyan érdekes egy család. A város változatos és jómagam erősen különcnek számítok, de valahogy nem is tudom leírni. Csak úgy leszólítottak az utcán, hogy gömböket szeretnének, mert holnapután esküvő és jó lenne, ha már holnap a ruhára tehetnék. Köszönni azóta nem hallottam őket, még meg sem. De nem haragszom rájuk, de olyan furcsák, nemde?
*Próbál nagyon konfliktuskerülő lenni, azért egy nemesi családot mégsem szabadna rossz szavakkal illetnie, mert a törvény elől még nem hátrál ki azzal, hogy pár méterrel arrébb húzza a lakját a várostól. Az egy dolog, hogy a város védelmét viszont már nem kapja meg, mert erre nem jár az őrség.*
//Aravae Mithraniel//
*Egy pillanatra elnyúlik a székben, láthatóan belekényelmesedik a kicsiny ülőalkalmatosságba.*
-Annyira nem bonyolultak, de aki már kiismeri őket, az felhasználhatja az összefüggéseket. Alig pár mágikus szóra reagálnak, nagy tudás nem kell hozzá. Egyébként sem szeretem ezt az irányításmániát, néha a dolgokat hagyni kell mozogni. Mert az irányítás megfojtja őket és ha elfogy az erejük, akkor teljesen kialszanak és meghalnak, többet nem láthatja senki a fényük. Ezért hagyom őket itt szabadon kóricálni. De egyébként, amikor kis gömböcskékbe kerülnek, akkor bárki tud egyszerűbb műveleteket elvégezni velük. Például elég csak az egyik gömböcskének erős fényt kibocsátania ahhoz, hogy az összes többi fénylően felragyogjon. Ez a szemnek egyszerre történik meg, de nagy távolságból nézve az esemény látszik az apróbb eltérés. Ez hideg fény, mert hője nincs egyébként. Az elsötétítés érdekes, ott már tényleg egy mágikus szóra van szükség, azonban nem szabad túl sokszor játszani velük, ahogy említettem, mert ha nincs erejük felkelni, akkor nem szabad felkelteni őket. Nekünk is kell a pihenés, így meg lehet érteni. És persze a legszebb trükk, amikor táncolnak a pipám füstje körül, meg amikor futkároznak az esőben. Az egyiket meg is tudom mutatni!
*Dicsekszik egy kissé magában. A másik kérdésre érdekes arcot vág, leginkább azért, mert nem hitte, hogy kihallják, egy kicsit még gondolkodnia is kell, hiszen csak magában morgott, ezért nem véste mélyen az emlékezetébe.*
-Ohh igen, a nemesek. Én a legnagyobb elnézését kérem, ha rokon, de... olyan érdekes egy család. A város változatos és jómagam erősen különcnek számítok, de valahogy nem is tudom leírni. Csak úgy leszólítottak az utcán, hogy gömböket szeretnének, mert holnapután esküvő és jó lenne, ha már holnap a ruhára tehetnék. Köszönni azóta nem hallottam őket, még meg sem. De nem haragszom rájuk, de olyan furcsák, nemde?
*Próbál nagyon konfliktuskerülő lenni, azért egy nemesi családot mégsem szabadna rossz szavakkal illetnie, mert a törvény elől még nem hátrál ki azzal, hogy pár méterrel arrébb húzza a lakját a várostól. Az egy dolog, hogy a város védelmét viszont már nem kapja meg, mert erre nem jár az őrség.*
2538. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-05 22:05:16
Üzenet elküldve: 2015-05-05 22:05:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*A bűvös szavak elhangzottak, mivel a férfi úgy torpan meg, mintha láthatatlan falba ütközött volna. Innen már nincs vissza út. Laice döntött így, de még mindig kételkedik döntése helyességében. A kemény, szilaj szavak hidegen visszhangoznak a lány gondolatai között. Csak áll, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Kikerekedett zöldjei ártatlan fénybe vonják egész bájos arcát, de még akkor sem mozzdul semerre, mikor Ryrr gyors és vehemens léptekkel megindul feléje. Érezte, hogy így lesz, tudta, hogy mik lehetnek elhangzott szavainak a következménye... akarta, de pont ez az, ami a legjobban megijeszti magában.
A hatalmas lendület valóban magával sodorja, hátradőlve még egy lépést is hátra kell lépnie, hogy el ne essen, de a férfi botot tartó keze valahogyan mégis megtartja. A kemény ajkak kíméletlenül csapnak le az övéire, szinte alig van felfognia, hogy mi is történt ilyen rövidke kis idő alatt, de már nem is lényeg. Semmi sem tűnik fontosnak.*
~Hiszen nem ez a szabadság? Megcsókolni egy idegent, mert úgy akarjuk!~
*Igen. Most, mivel ő is akarta. Következményekkel nem számol, csak egyszerűen folyik a hümpölygő árral. Óvatosan, ám annál édesebben csókol vissza. Mert miért ne? Hiába akarta ezt a férfi, mégis csak Laice győzött. Elüldözte, majd visszahozta, mert ő akarta! Senki más!*
*A bűvös szavak elhangzottak, mivel a férfi úgy torpan meg, mintha láthatatlan falba ütközött volna. Innen már nincs vissza út. Laice döntött így, de még mindig kételkedik döntése helyességében. A kemény, szilaj szavak hidegen visszhangoznak a lány gondolatai között. Csak áll, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Kikerekedett zöldjei ártatlan fénybe vonják egész bájos arcát, de még akkor sem mozzdul semerre, mikor Ryrr gyors és vehemens léptekkel megindul feléje. Érezte, hogy így lesz, tudta, hogy mik lehetnek elhangzott szavainak a következménye... akarta, de pont ez az, ami a legjobban megijeszti magában.
A hatalmas lendület valóban magával sodorja, hátradőlve még egy lépést is hátra kell lépnie, hogy el ne essen, de a férfi botot tartó keze valahogyan mégis megtartja. A kemény ajkak kíméletlenül csapnak le az övéire, szinte alig van felfognia, hogy mi is történt ilyen rövidke kis idő alatt, de már nem is lényeg. Semmi sem tűnik fontosnak.*
~Hiszen nem ez a szabadság? Megcsókolni egy idegent, mert úgy akarjuk!~
*Igen. Most, mivel ő is akarta. Következményekkel nem számol, csak egyszerűen folyik a hümpölygő árral. Óvatosan, ám annál édesebben csókol vissza. Mert miért ne? Hiába akarta ezt a férfi, mégis csak Laice győzött. Elüldözte, majd visszahozta, mert ő akarta! Senki más!*
2537. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-05 20:26:43
Üzenet elküldve: 2015-05-05 20:26:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen //
*Már épp köpenyét megigazítva, vehemensen elfordul, hogy távozzék, amikor meghallja a lány hangját a háta mögül. Megtorpan, és összevonja a szemöldökét maga elé bámulva.
Laice a lehető legrosszabb kérdést tette fel. Benne volt az a szó, hogy: "feladod". Majdnem olyan rossz kifejezés Ryrrel szemben, mint az a szókapcsolat, hogy "nem mered". Sötéten fürkészi a tájat, miközben Azzu elsurran a lábai mellett az útirányba. De a férfi most nem megy tovább az állattal.
Komoran fordul meg, és pillant Laicere.*
- Hogy feladom-e?
*A kérdés hirtelen, és szilajan hangzik el, majd a következő pillanatban Ryr elindul a lány felé, gyors léptekben, elszánt tekintettel, komor ajkakkal. Ám nem áll meg előtte, hanem szabad, nem botját markoló kezét felemelve, hosszú ujjaival Laice arcát elkapva hevesen megcsókolja a lányt. Olyan gyorsan történik, hogy talán magával is sodorja Laicet a lendülettel, de ha már elkapta ajkait, nem fogja csak úgy elengedni, hacsak egy pofont nem kap az édes érzésért cserébe.*
*Már épp köpenyét megigazítva, vehemensen elfordul, hogy távozzék, amikor meghallja a lány hangját a háta mögül. Megtorpan, és összevonja a szemöldökét maga elé bámulva.
Laice a lehető legrosszabb kérdést tette fel. Benne volt az a szó, hogy: "feladod". Majdnem olyan rossz kifejezés Ryrrel szemben, mint az a szókapcsolat, hogy "nem mered". Sötéten fürkészi a tájat, miközben Azzu elsurran a lábai mellett az útirányba. De a férfi most nem megy tovább az állattal.
Komoran fordul meg, és pillant Laicere.*
- Hogy feladom-e?
*A kérdés hirtelen, és szilajan hangzik el, majd a következő pillanatban Ryr elindul a lány felé, gyors léptekben, elszánt tekintettel, komor ajkakkal. Ám nem áll meg előtte, hanem szabad, nem botját markoló kezét felemelve, hosszú ujjaival Laice arcát elkapva hevesen megcsókolja a lányt. Olyan gyorsan történik, hogy talán magával is sodorja Laicet a lendülettel, de ha már elkapta ajkait, nem fogja csak úgy elengedni, hacsak egy pofont nem kap az édes érzésért cserébe.*
2536. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-04 23:02:26
Üzenet elküldve: 2015-05-04 23:02:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*Pontosan azt érte el, amit akart. Azt azért nem gondolta volna, hogy Ryrr ennyire döbbenten és hevesen fog rá reagálni. Ellöki magától. A diadal érzet azonban, aminek most érkeznie kéne, mert hát végül csak neki lett igaza... nem érkezik vagy ami volt is, hamar elillan. Akármennyire is zavarta a közelség és idegesítette, most hiányérzete maradt utána.
Csak zavartan simítja végig a karját, ahol is a férfi hozzáért, mikor ellökte.*
~Annyira ostoba vagy Laice! Annyira... ~
*Még mindig van egy csomó dolog, amivel rácáfolhatna a másikra, de olyan is van az elmúlt pár perc mondandói között, ami belopta magát a gondolatai közé. A szabadság. És Ryrr... fájnak neki a fagyos szavak. Szótlanul állja a tekintetét, mint eddig majdnem mindig, de mikor a másik menekülésre fogja - 'fogalma sincs miért vagy mi elől fut' - de tesz utána egy lépést.*
- Ilyen könnyen feladod az alkuidat?
*Csak úgy kicsúszik a száján, pedig már el akarta engedni. El is fogja... de nem így. Most már Laice is tudja, hogy mit akar és az nem így végződik. Nem ilyen kényelmesen, ahogy a másik csak akarja.*
*Pontosan azt érte el, amit akart. Azt azért nem gondolta volna, hogy Ryrr ennyire döbbenten és hevesen fog rá reagálni. Ellöki magától. A diadal érzet azonban, aminek most érkeznie kéne, mert hát végül csak neki lett igaza... nem érkezik vagy ami volt is, hamar elillan. Akármennyire is zavarta a közelség és idegesítette, most hiányérzete maradt utána.
Csak zavartan simítja végig a karját, ahol is a férfi hozzáért, mikor ellökte.*
~Annyira ostoba vagy Laice! Annyira... ~
*Még mindig van egy csomó dolog, amivel rácáfolhatna a másikra, de olyan is van az elmúlt pár perc mondandói között, ami belopta magát a gondolatai közé. A szabadság. És Ryrr... fájnak neki a fagyos szavak. Szótlanul állja a tekintetét, mint eddig majdnem mindig, de mikor a másik menekülésre fogja - 'fogalma sincs miért vagy mi elől fut' - de tesz utána egy lépést.*
- Ilyen könnyen feladod az alkuidat?
*Csak úgy kicsúszik a száján, pedig már el akarta engedni. El is fogja... de nem így. Most már Laice is tudja, hogy mit akar és az nem így végződik. Nem ilyen kényelmesen, ahogy a másik csak akarja.*
2535. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-04 22:00:51
Üzenet elküldve: 2015-05-04 22:00:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen //
*Ajkai széles mosolyra húzódnak, amikor meghallja a fél-sötételf szót. Nem, nem büszke rá. Csak ezt akarta hallani. Hogy a lány kimondja e. Bár nem lehet túlzottan nehéz a megállapítás. Mint Laice mondta már, szürkés a bőre. Ezt mindenki látja.
Na de vége a játéknak. Legalábbis kezdi lassan lezárni a dolgot. Közel is hajol a lányhoz, de direkt nem csókolja meg még. Azt akarja, hogy Laice tegye meg az utolsó lépést, vagy adjon jelet, hogy ő megteheti. Ám ekkor a lány olyasmit tesz, ami aztán hosszú évtizedek után is meglepi.
Feltérdel, és hirtelen magához öleli. Laice nem láthatja a férfi arcát most, de nem is baj. Ryr csak elkerekedett szemmel pislog ki a karjai közül az alkonyatban hajladozó fűszálakra. Még Azzu is két lábra áll a közelben, a fűből kilesve, és cserregve bámul feléjük. Hallja, hogy a lány beszél valamit, de nem igazán érti. Nem, az égvilágon semmi gond nincsen a hallásával. Mindössze a szavakat nem tudja felfogni most, oly éles elméjével.*
~Mi a fenét művel? Miért ölelt meg? Mi baja van?~
*Pár másodpercig csak ül tovább, kezeit ernyedten maga mellett tartva, kézfejeivel a földre simítva. Mint egy rongybaba, akinek fogalma sincsen, hogyan kellene élőként viselkednie. Hogy mi is az az ölelés. Vagy mi történik most és miért. Aztán valami nagyon különös és idegesítő érzés bukkan fel a mellkasában. Hirtelen magához tér, majd megragadja a lány kezeit, hevesen lefejti magáról, aztán szinte ellökve Laicet talpra szökken. Komoran nézi a lányt.*
- Azt hiszem ennyi elég is volt a játékból. *mondja végül kisvártatva, hidegen, majd lehajol a földre, és magához kapja faragott botját. Fekete hajtincsei ziláltan hullanak arcába közben. Idegesen simítja ki őket onnan.*
- Nem tartalak fel tovább. *mondja aztán nem is pillantva Laicere, csak a távolba meredve.*
- Legyen jó az utad...
*Még az alkuról is megfeledkezett. Azaz a nyereményéről, ha van olyan neki egyáltalán. De látszik rajta, hogy ő most aztán tényleg fogja magát, és további szavak nélkül lelép.*
*Ajkai széles mosolyra húzódnak, amikor meghallja a fél-sötételf szót. Nem, nem büszke rá. Csak ezt akarta hallani. Hogy a lány kimondja e. Bár nem lehet túlzottan nehéz a megállapítás. Mint Laice mondta már, szürkés a bőre. Ezt mindenki látja.
Na de vége a játéknak. Legalábbis kezdi lassan lezárni a dolgot. Közel is hajol a lányhoz, de direkt nem csókolja meg még. Azt akarja, hogy Laice tegye meg az utolsó lépést, vagy adjon jelet, hogy ő megteheti. Ám ekkor a lány olyasmit tesz, ami aztán hosszú évtizedek után is meglepi.
Feltérdel, és hirtelen magához öleli. Laice nem láthatja a férfi arcát most, de nem is baj. Ryr csak elkerekedett szemmel pislog ki a karjai közül az alkonyatban hajladozó fűszálakra. Még Azzu is két lábra áll a közelben, a fűből kilesve, és cserregve bámul feléjük. Hallja, hogy a lány beszél valamit, de nem igazán érti. Nem, az égvilágon semmi gond nincsen a hallásával. Mindössze a szavakat nem tudja felfogni most, oly éles elméjével.*
~Mi a fenét művel? Miért ölelt meg? Mi baja van?~
*Pár másodpercig csak ül tovább, kezeit ernyedten maga mellett tartva, kézfejeivel a földre simítva. Mint egy rongybaba, akinek fogalma sincsen, hogyan kellene élőként viselkednie. Hogy mi is az az ölelés. Vagy mi történik most és miért. Aztán valami nagyon különös és idegesítő érzés bukkan fel a mellkasában. Hirtelen magához tér, majd megragadja a lány kezeit, hevesen lefejti magáról, aztán szinte ellökve Laicet talpra szökken. Komoran nézi a lányt.*
- Azt hiszem ennyi elég is volt a játékból. *mondja végül kisvártatva, hidegen, majd lehajol a földre, és magához kapja faragott botját. Fekete hajtincsei ziláltan hullanak arcába közben. Idegesen simítja ki őket onnan.*
- Nem tartalak fel tovább. *mondja aztán nem is pillantva Laicere, csak a távolba meredve.*
- Legyen jó az utad...
*Még az alkuról is megfeledkezett. Azaz a nyereményéről, ha van olyan neki egyáltalán. De látszik rajta, hogy ő most aztán tényleg fogja magát, és további szavak nélkül lelép.*
2534. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-04 21:29:12
Üzenet elküldve: 2015-05-04 21:29:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
- Ahogyan én sem!
*Továbbra is ugyanaz a derű játszadozik szemtükreiben, mivel hisz magában. Lehet, hogy Laice még fiatal, tapasztalatlan és oly sok minden van, amit még nem próbált ki, nem élt meg, de nem az a lány, akit csak úgy elkábít egy érdekes idegen története. Neki céljai vannak, s ha a gazdagnegyedi, pazar kis kúriában meg is próbálták szabályok közé fogni, előbb vagy utóbb, mindig ő nyert. Nem hiába nem mond el magáról túl sok mindent. Sőt, szinte semmit. Találgatni persze lehet. Egyesek akár profi módon is levonhatnak róla egy-két következtetés és még élvezheti is.*
- Tán a fél-sötételfre büszkébb vagy?
*Akárminek is mutatja magát a férfi, biztos, hogy sokkal sejtelmesebb az igazi éne. Laice-t talán ez érdekli a legjobban. Valóban jól mondta. Érdekli őt a másik. Csak azt nem tudja még, hogy ez az érdeklődés milyen irányba is fog elterelődni.
Csöndben és figyelmesen hallgatja a férfi kérdéseit, majd kíváncsi érdeklődéssel szemléli a reakcióját.
A finom simításokat nagyon is jól érzi a csuklóján, de még vár. Maga sem tudja mire, de valami hiányzik neki. Valami... csak gyorsat pislant, mikor a közelség hirtelen lendülettel tör rájuk ismét. Határozottsága egy pillantra újra meginog, mivel ajkai a meglepettség hatására résnyire nyílnak, de a következő lélegzetvétellel már be is csukja őket. Muszáj nyelnie egy nagyon, mivel a közelség szinte már fullasztó meleget áraszt magából.
Ezúttal azonban Laice sem marad tétlen. Ryrr ugyan törökülésben helyezkedett el vele szemben, mikor helyet foglalt, de a lány a lábaira ült. Nem kerül hát nagy erőfeszítésbe térdenállásba lendülnie, majd a fél-elf fejét ölelő karjaiba zárnia, mint egy kisgyerekét. Ha valami nem megy távolról, húzd magadhoz olyan közel, amennyire csak tudod... *
- Nem tudom, hogy mi zavar téged, de az igazadon bőven van mit csiszolni Ryrroshvar...
*Súgja lefelé, az előtte ülő férfinak. Tőrét még mindig a kezében szorítja, hoszen oldalról nem volt nehéz kihúznia, így most a fegyver fényes éle narancssárgán csillog a napfényben. Békés ölelésnek tűnik... megnyugtatónak.*
- De ne aggódj. Tőlem nem tudja meg senki... ~Ryrroshvar~
*Hogy innen tovább, fogalma sincsen, de lényegében kezdi nem érdekelni. Csak győzzön. Na de miben is?*
- Ahogyan én sem!
*Továbbra is ugyanaz a derű játszadozik szemtükreiben, mivel hisz magában. Lehet, hogy Laice még fiatal, tapasztalatlan és oly sok minden van, amit még nem próbált ki, nem élt meg, de nem az a lány, akit csak úgy elkábít egy érdekes idegen története. Neki céljai vannak, s ha a gazdagnegyedi, pazar kis kúriában meg is próbálták szabályok közé fogni, előbb vagy utóbb, mindig ő nyert. Nem hiába nem mond el magáról túl sok mindent. Sőt, szinte semmit. Találgatni persze lehet. Egyesek akár profi módon is levonhatnak róla egy-két következtetés és még élvezheti is.*
- Tán a fél-sötételfre büszkébb vagy?
*Akárminek is mutatja magát a férfi, biztos, hogy sokkal sejtelmesebb az igazi éne. Laice-t talán ez érdekli a legjobban. Valóban jól mondta. Érdekli őt a másik. Csak azt nem tudja még, hogy ez az érdeklődés milyen irányba is fog elterelődni.
Csöndben és figyelmesen hallgatja a férfi kérdéseit, majd kíváncsi érdeklődéssel szemléli a reakcióját.
A finom simításokat nagyon is jól érzi a csuklóján, de még vár. Maga sem tudja mire, de valami hiányzik neki. Valami... csak gyorsat pislant, mikor a közelség hirtelen lendülettel tör rájuk ismét. Határozottsága egy pillantra újra meginog, mivel ajkai a meglepettség hatására résnyire nyílnak, de a következő lélegzetvétellel már be is csukja őket. Muszáj nyelnie egy nagyon, mivel a közelség szinte már fullasztó meleget áraszt magából.
Ezúttal azonban Laice sem marad tétlen. Ryrr ugyan törökülésben helyezkedett el vele szemben, mikor helyet foglalt, de a lány a lábaira ült. Nem kerül hát nagy erőfeszítésbe térdenállásba lendülnie, majd a fél-elf fejét ölelő karjaiba zárnia, mint egy kisgyerekét. Ha valami nem megy távolról, húzd magadhoz olyan közel, amennyire csak tudod... *
- Nem tudom, hogy mi zavar téged, de az igazadon bőven van mit csiszolni Ryrroshvar...
*Súgja lefelé, az előtte ülő férfinak. Tőrét még mindig a kezében szorítja, hoszen oldalról nem volt nehéz kihúznia, így most a fegyver fényes éle narancssárgán csillog a napfényben. Békés ölelésnek tűnik... megnyugtatónak.*
- De ne aggódj. Tőlem nem tudja meg senki... ~Ryrroshvar~
*Hogy innen tovább, fogalma sincsen, de lényegében kezdi nem érdekelni. Csak győzzön. Na de miben is?*
2533. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-03 01:03:17
Üzenet elküldve: 2015-05-03 01:03:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen //
*Nem öli meg. Hát persze, hogy nem öli meg. Ha szorult volna a helyzete, nem üldögélne most itt ennyire nyugodtan. De ez a helyzet más. Ezt tudja irányítani és kezelni, kedve szerint, ahogyan csak akarja. Persze szereti átadni a gyeplőt a másiknak időről időre, de mindig vissza ragadja a kantárt végül. Ez nem azt jelenti, hogy mindig, minden esetben tökéletesen ura a helyzetnek, de olykor megéri kockáztatni.
Laice közelebb hajol, de Ryr nem mozdul tovább. Tudja ő, hogy nem kapja meg a csókját. Friss még a leányzó, zsenge, és nem akarja magát könnyen adni sehogyan sem. De ez így csak még izgalmasabb. Eleinte persze nem az volt a célja, hogy csókot lopjon a lánytól. Egyszerűen csak szórakozni akart egy kicsit, játszani, ahogy már hetek óta nem tehette. De most már akarja. Kell neki. Túlzott lényege és értelme nincsen, ez inkább olyan, mint amikor az ember meglát egy drágakövet egy gazdag, kövér asszonyság nyakán, és elkezd bókolni a némbernek, hogy ne figyeljen oda amíg letépi azt.*
- Úgy volt. *bólint a lány kérdésére hunyorogva.* - De nem szoktam törődni a szabályokkal.
*Nem véletlenül árul el magáról apróbb falatokat. Épp csak morzsákat, annyit, hogy jóllakhasson a másik belőle, ha sokat csipeget. És épp csak annyit és úgy, hogy Laice kitalálhassa ki ő. Nem csak a külsejéből, de a viselkedéséből és szavaiból is. Ryr ugyanis akarja, hogy a lány kitalálja, ki ő. Legalábbis annyira, amennyire kitalálhatja. És már kezdődik is.
Ahogy Laice beszélni kezd, közben a lebukó nap fénye szinte lángra lobbantja a haját. Úgy szikráznak zöld szemei, mintha smaragdból volnának. Az ilyen ékköveket is szereti.*
- A félelf még nem teljes megállapítás. *somolyog közben. De hagyja, hadd mondja végig a lány.*
- Minek kellene zavarnia? *kérdezi végül egészen halkan, elmosolyodva. Ujjai játszani kezdenek Laice csuklóján.*
- Hogy ezt így mind elmondtad? Vagy, hogy nem csókolsz meg? Nem várok tovább, ha ennyire kéreted magad. Nem kell neked megtenned. De tudom, hogy Te is akarod. *mondja cinkosan pillogva a lányra.*
- Ám azt sem mondtad el, helyes e amit én megállapítottam rólad.
*Persze tudja ő magától is, hogy helyes. De szereti hallani, hogy igaza van. Megvan az az idegesítő és nagyképű hibája, hogy sokszor tévedhetetlennek képzeli magát. Bár többnyire valóban az. De mindenki hibázhat.
Laice is hibázott amikor arra gondolt, hogy nem következhet most hirtelen mozdulat. Ryr nagyon gyorsan hajol előre. Akár a tőr még a bőrvértjébe is szúródhat közben, de ezzel mit sem törődve annyira Laicehez hajol, hogy szinte összeér az orruk.*
- A nevem Ryrroshvar... *suttogja rá a lány ajkaira.*
*Nem öli meg. Hát persze, hogy nem öli meg. Ha szorult volna a helyzete, nem üldögélne most itt ennyire nyugodtan. De ez a helyzet más. Ezt tudja irányítani és kezelni, kedve szerint, ahogyan csak akarja. Persze szereti átadni a gyeplőt a másiknak időről időre, de mindig vissza ragadja a kantárt végül. Ez nem azt jelenti, hogy mindig, minden esetben tökéletesen ura a helyzetnek, de olykor megéri kockáztatni.
Laice közelebb hajol, de Ryr nem mozdul tovább. Tudja ő, hogy nem kapja meg a csókját. Friss még a leányzó, zsenge, és nem akarja magát könnyen adni sehogyan sem. De ez így csak még izgalmasabb. Eleinte persze nem az volt a célja, hogy csókot lopjon a lánytól. Egyszerűen csak szórakozni akart egy kicsit, játszani, ahogy már hetek óta nem tehette. De most már akarja. Kell neki. Túlzott lényege és értelme nincsen, ez inkább olyan, mint amikor az ember meglát egy drágakövet egy gazdag, kövér asszonyság nyakán, és elkezd bókolni a némbernek, hogy ne figyeljen oda amíg letépi azt.*
- Úgy volt. *bólint a lány kérdésére hunyorogva.* - De nem szoktam törődni a szabályokkal.
*Nem véletlenül árul el magáról apróbb falatokat. Épp csak morzsákat, annyit, hogy jóllakhasson a másik belőle, ha sokat csipeget. És épp csak annyit és úgy, hogy Laice kitalálhassa ki ő. Nem csak a külsejéből, de a viselkedéséből és szavaiból is. Ryr ugyanis akarja, hogy a lány kitalálja, ki ő. Legalábbis annyira, amennyire kitalálhatja. És már kezdődik is.
Ahogy Laice beszélni kezd, közben a lebukó nap fénye szinte lángra lobbantja a haját. Úgy szikráznak zöld szemei, mintha smaragdból volnának. Az ilyen ékköveket is szereti.*
- A félelf még nem teljes megállapítás. *somolyog közben. De hagyja, hadd mondja végig a lány.*
- Minek kellene zavarnia? *kérdezi végül egészen halkan, elmosolyodva. Ujjai játszani kezdenek Laice csuklóján.*
- Hogy ezt így mind elmondtad? Vagy, hogy nem csókolsz meg? Nem várok tovább, ha ennyire kéreted magad. Nem kell neked megtenned. De tudom, hogy Te is akarod. *mondja cinkosan pillogva a lányra.*
- Ám azt sem mondtad el, helyes e amit én megállapítottam rólad.
*Persze tudja ő magától is, hogy helyes. De szereti hallani, hogy igaza van. Megvan az az idegesítő és nagyképű hibája, hogy sokszor tévedhetetlennek képzeli magát. Bár többnyire valóban az. De mindenki hibázhat.
Laice is hibázott amikor arra gondolt, hogy nem következhet most hirtelen mozdulat. Ryr nagyon gyorsan hajol előre. Akár a tőr még a bőrvértjébe is szúródhat közben, de ezzel mit sem törődve annyira Laicehez hajol, hogy szinte összeér az orruk.*
- A nevem Ryrroshvar... *suttogja rá a lány ajkaira.*
2532. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-03 00:38:28
Üzenet elküldve: 2015-05-03 00:38:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*Szenvtelen arccal hallgat. Néhány helyen szinte mellbe vágja az igazság, amit pont ettől az idegentől kell visszahallania, de ez nem akadályozhatja meg abban, hogy eredeti gondolatára és ötletére támaszkodva végig vigye a számításait. Szinte már vicces, hogy a férfi mennyire is el van a saját kis egocentrumában vagy a saját érdekű kis világában, így szinte biztosnak tűnik, hogy mindig megkapja azt, amit akar.*
- Nem öllek meg.
*Hajol ezúttal ő maga közelebb, mintha végre valahára megadná azt a várva várt csókot, de ha a Soknevű megmozdul, csak széles vigyor rá a válasz. Hirtelen mozdulatoktól most különösen úgy sem tart. Azért egy tőr, az tőr marad kettejük között.*
- Sajnálom, de ez utólagos szabály módosítás. Nem fogadom el. Hogy is volt? Én elmondom ki vagy és te elmondod a neved, vagyis, hogy most hogyan is hívnak!
*Most már a szemkontaktust tartó zöld szemei is vidáman csillognak. Még az is lehet, hogy kezdi élvezni a helyzetet... biztos, hogy nem normális, de hát pont a másik beszélt neki szabadságról... *
- Te elmondod ki vagyok és én segítek neked valamiben! Most tehát én jövök.
Túlságosan halkan közlekedsz, a bőröd színe szürkés... tehát nem vagy emberi, de az elfekre sem hasonlítasz. Tehát fél-elf vagy.
Betegesen szeretsz szórakozni, de mivel sokat unatkozhatsz pont emiatt, jobb időtöltés lehet az emberekkel vagy más lényekkel játszani.
Keresed a lehetőségeket, a különlegességek érdekelnek... élvezed a figyelmet, amit most is megkapsz tőlem, de mást nem, pedig kitűzted magadnak... zavar ez téged Névtelen?
*A lenyugvó nap sugarai teljes pompájukkal vonják körbe a tisztást. Arany fényükkel beborítja a fűben ülő Laice-t és a férfit. Akárcsak egy mesében. Varázslatos... *
*Szenvtelen arccal hallgat. Néhány helyen szinte mellbe vágja az igazság, amit pont ettől az idegentől kell visszahallania, de ez nem akadályozhatja meg abban, hogy eredeti gondolatára és ötletére támaszkodva végig vigye a számításait. Szinte már vicces, hogy a férfi mennyire is el van a saját kis egocentrumában vagy a saját érdekű kis világában, így szinte biztosnak tűnik, hogy mindig megkapja azt, amit akar.*
- Nem öllek meg.
*Hajol ezúttal ő maga közelebb, mintha végre valahára megadná azt a várva várt csókot, de ha a Soknevű megmozdul, csak széles vigyor rá a válasz. Hirtelen mozdulatoktól most különösen úgy sem tart. Azért egy tőr, az tőr marad kettejük között.*
- Sajnálom, de ez utólagos szabály módosítás. Nem fogadom el. Hogy is volt? Én elmondom ki vagy és te elmondod a neved, vagyis, hogy most hogyan is hívnak!
*Most már a szemkontaktust tartó zöld szemei is vidáman csillognak. Még az is lehet, hogy kezdi élvezni a helyzetet... biztos, hogy nem normális, de hát pont a másik beszélt neki szabadságról... *
- Te elmondod ki vagyok és én segítek neked valamiben! Most tehát én jövök.
Túlságosan halkan közlekedsz, a bőröd színe szürkés... tehát nem vagy emberi, de az elfekre sem hasonlítasz. Tehát fél-elf vagy.
Betegesen szeretsz szórakozni, de mivel sokat unatkozhatsz pont emiatt, jobb időtöltés lehet az emberekkel vagy más lényekkel játszani.
Keresed a lehetőségeket, a különlegességek érdekelnek... élvezed a figyelmet, amit most is megkapsz tőlem, de mást nem, pedig kitűzted magadnak... zavar ez téged Névtelen?
*A lenyugvó nap sugarai teljes pompájukkal vonják körbe a tisztást. Arany fényükkel beborítja a fűben ülő Laice-t és a férfit. Akárcsak egy mesében. Varázslatos... *
2531. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-02 22:57:25
Üzenet elküldve: 2015-05-02 22:57:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen //
"Még ha tudnálak, akkor se."
~Okos kislány. Nagyon okos. De nem véletlenül nem félek tőle. Azt hiszed, elsiklik majd a figyelmem afelett, hogy nem választottál?~
*Rezdületlenül mered Laicre, még mindig a lány csuklóját markolva. Érzi a karcolást, de a bőrvért felfogja a vágást mellkasán. Ruhája alatt van, így a tőr hegye megkap egy-két szálat a felsőrészén, de ezen kívül nem történik súlyosabb dolog. Még szerencsés is, hogy nem a kedvenc, aranyszegélyes, zöld köpenye van rajta. Mélyen a lány zöld íriszeibe bámul, és szemei elmosolyodnak, ha szája nem is.*
- Sosem öltél még embert, vagy más lényt. *fog bele aztán, hogy kielégíthesse a lány különös vágyait.*
- Talán még állatot sem. Nem lennél képes rá, hogy végezz velem, talán csak akkor, ha már nem látsz más kiutat a menekvésre... de neeem. *húzódik szája is ezúttal mosolyra.*
- Csak úgy nem tudnád megtenni. Ráadásul ami engem illet... érdekellek. *lepillant Laice ajkaira, amelyek megnedvesítve csillannak a ráeső fényben.*
- Nagyon is érdekellek... de nem tudod hová tenni azt, hogy még csak most találkoztunk, és ilyen játékot űzök veled. *folytatja.* - Sosem voltak veled ilyenek. És dühít, hogy irányítanak. Én viszont nem irányítani akarlak, csak megadni a szabadságodhoz vezető utat. Hiszen nem ez a szabadság? Megcsókolni egy idegent, mert azt akarjuk? Te most épp repülni készülsz, messzire az otthontól. Igaz? Miért ne indulj el ilyen útravalóval? Ha igazán kalandos életet szeretnél... izgalmakat, fordulatokat... akkor ne az legyen a fejedben, hogy "miért". *hüvelykujja lágyan megsimítja a kezében tartott apró csuklót.*
- Hanem, hogy "miért ne?".
*Egy egészen kicsit még közelebb hajol a lányhoz, de mellkasa nem mozdul a tőr hegyétől.*
- Nos? Megcsókolsz vagy megölsz?
"Még ha tudnálak, akkor se."
~Okos kislány. Nagyon okos. De nem véletlenül nem félek tőle. Azt hiszed, elsiklik majd a figyelmem afelett, hogy nem választottál?~
*Rezdületlenül mered Laicre, még mindig a lány csuklóját markolva. Érzi a karcolást, de a bőrvért felfogja a vágást mellkasán. Ruhája alatt van, így a tőr hegye megkap egy-két szálat a felsőrészén, de ezen kívül nem történik súlyosabb dolog. Még szerencsés is, hogy nem a kedvenc, aranyszegélyes, zöld köpenye van rajta. Mélyen a lány zöld íriszeibe bámul, és szemei elmosolyodnak, ha szája nem is.*
- Sosem öltél még embert, vagy más lényt. *fog bele aztán, hogy kielégíthesse a lány különös vágyait.*
- Talán még állatot sem. Nem lennél képes rá, hogy végezz velem, talán csak akkor, ha már nem látsz más kiutat a menekvésre... de neeem. *húzódik szája is ezúttal mosolyra.*
- Csak úgy nem tudnád megtenni. Ráadásul ami engem illet... érdekellek. *lepillant Laice ajkaira, amelyek megnedvesítve csillannak a ráeső fényben.*
- Nagyon is érdekellek... de nem tudod hová tenni azt, hogy még csak most találkoztunk, és ilyen játékot űzök veled. *folytatja.* - Sosem voltak veled ilyenek. És dühít, hogy irányítanak. Én viszont nem irányítani akarlak, csak megadni a szabadságodhoz vezető utat. Hiszen nem ez a szabadság? Megcsókolni egy idegent, mert azt akarjuk? Te most épp repülni készülsz, messzire az otthontól. Igaz? Miért ne indulj el ilyen útravalóval? Ha igazán kalandos életet szeretnél... izgalmakat, fordulatokat... akkor ne az legyen a fejedben, hogy "miért". *hüvelykujja lágyan megsimítja a kezében tartott apró csuklót.*
- Hanem, hogy "miért ne?".
*Egy egészen kicsit még közelebb hajol a lányhoz, de mellkasa nem mozdul a tőr hegyétől.*
- Nos? Megcsókolsz vagy megölsz?
2530. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-02 22:38:32
Üzenet elküldve: 2015-05-02 22:38:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*Nem. Nem hátrál meg. Csak folytatja ugyanazt az idegesítő, határozott játékát.*
- Akkor ezt most bóknak veszem.
*Mosolyodik el kényszeredetten az üresfejűek szórakoztatási sikereinek igen sekély minősítésén. Hát remek. Tényleg sokkal jobb, hogy ezt is tudja... nem mintha eddig nem lett volna vele tisztában, de legalább a férfi egyre inkább kimutatja a foga fehérjét. Beigazolja magát. Az állát végül elengedik a szürkés ujjak, ám helyette máris találnak más fogást. A hirtelen mozdulat miatt semmiféle ellenállást nem tanúsít tőrt tartó kezével, de a hegyes vége még így is megkarcolja egy picikét a férfit. Nem vészesen, de Ryrr bizonyára megérzi. Laice agyán nagyon sok minden átfut, mikor a férfi kezei az övére kulcsolódnak, majd rántanak rajta egyet. Végül csak vesz egy nagy levegőt, idegesen - észre sem véve - megnyalja ajkait.*
- Nem Te mondtad, hogy elmondod ki vagyok? Hát mondd meg most, hogy miért nem akarlak megölni! Még ha tudnálak, akkor se.
*Egyszerű kérdés. A csók feltételét úgy ahogy van elengedi a füle mellett... *
*Nem. Nem hátrál meg. Csak folytatja ugyanazt az idegesítő, határozott játékát.*
- Akkor ezt most bóknak veszem.
*Mosolyodik el kényszeredetten az üresfejűek szórakoztatási sikereinek igen sekély minősítésén. Hát remek. Tényleg sokkal jobb, hogy ezt is tudja... nem mintha eddig nem lett volna vele tisztában, de legalább a férfi egyre inkább kimutatja a foga fehérjét. Beigazolja magát. Az állát végül elengedik a szürkés ujjak, ám helyette máris találnak más fogást. A hirtelen mozdulat miatt semmiféle ellenállást nem tanúsít tőrt tartó kezével, de a hegyes vége még így is megkarcolja egy picikét a férfit. Nem vészesen, de Ryrr bizonyára megérzi. Laice agyán nagyon sok minden átfut, mikor a férfi kezei az övére kulcsolódnak, majd rántanak rajta egyet. Végül csak vesz egy nagy levegőt, idegesen - észre sem véve - megnyalja ajkait.*
- Nem Te mondtad, hogy elmondod ki vagyok? Hát mondd meg most, hogy miért nem akarlak megölni! Még ha tudnálak, akkor se.
*Egyszerű kérdés. A csók feltételét úgy ahogy van elengedi a füle mellett... *
2529. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-02 15:23:40
Üzenet elküldve: 2015-05-02 15:23:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//A Véres Bál//
*Diszkrét érdeklődése bár nem azokat a válaszokat csikarja ki Meranból, mint amiket a félvér remélt, ám így is kap bőven információkat. Például, hogy a gömböcskék nem mutathatnák meg, mi történt velük, még akkor sem, ha a kúriában lévők meglennének. Azonban ez a fajta taktika az eszébe sem ötlött, elvégre nem varázsló ő, tehát igazán nem hátráltatja a lények emlékezetének hiánya.
Viszont nem is lett előrébb, így bár végighallgatja a mágus elbeszélését, igyekszik konkretizálni a kérdéseit.*
- Azt mondja tehát, hogy nem lehet nekik meg mondani, mit mikor tegyenek és hogyan? *Érdeklődik tovább, és ugyan a türelmesség mellett határozott, mégsem ülhet itt egész éjjel, ki kell derítenie, mi történt azon az esküvőn. Így tehát a választól függetlenül, újabb kérdést intéz Meran felé.*
- Nemrég megjegyezte, tudta, hogy nem lesz jó vége azokkal a nemesekkel szóba állni. Mi történt? Gondolom Ön is azokra célzott, akik a gömbökért jöttek. *Jegyzi meg óvatoskodva, ám igyekezve meghatározni, tényleg ilyen nyugodalmas és jótét lélek az idős gnóm, vagy épp túlontúl jól játssza meg magát? Az utóbbi bizonyítása igen csak nehézkes, de reméli, hogy a következő válasza már némi támponttal szolgálhat a megítéléshez.*
*Diszkrét érdeklődése bár nem azokat a válaszokat csikarja ki Meranból, mint amiket a félvér remélt, ám így is kap bőven információkat. Például, hogy a gömböcskék nem mutathatnák meg, mi történt velük, még akkor sem, ha a kúriában lévők meglennének. Azonban ez a fajta taktika az eszébe sem ötlött, elvégre nem varázsló ő, tehát igazán nem hátráltatja a lények emlékezetének hiánya.
Viszont nem is lett előrébb, így bár végighallgatja a mágus elbeszélését, igyekszik konkretizálni a kérdéseit.*
- Azt mondja tehát, hogy nem lehet nekik meg mondani, mit mikor tegyenek és hogyan? *Érdeklődik tovább, és ugyan a türelmesség mellett határozott, mégsem ülhet itt egész éjjel, ki kell derítenie, mi történt azon az esküvőn. Így tehát a választól függetlenül, újabb kérdést intéz Meran felé.*
- Nemrég megjegyezte, tudta, hogy nem lesz jó vége azokkal a nemesekkel szóba állni. Mi történt? Gondolom Ön is azokra célzott, akik a gömbökért jöttek. *Jegyzi meg óvatoskodva, ám igyekezve meghatározni, tényleg ilyen nyugodalmas és jótét lélek az idős gnóm, vagy épp túlontúl jól játssza meg magát? Az utóbbi bizonyítása igen csak nehézkes, de reméli, hogy a következő válasza már némi támponttal szolgálhat a megítéléshez.*
2528. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-01 19:37:06
Üzenet elküldve: 2015-05-01 19:37:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem, nem távolodik el. Ryrroshvar Syn Srrathyn nem az a fajta lény, aki csak úgy meghátrál. Látja a félelmet, a zavartságot, a dühöt, a dacoskodást. Mindazt, amit annyira szeret kiváltani másokból. Elégedett. Olyan ez számára, mint a drog. Úgy szórakozik a többi élőlénnyel, mint a macska az egérrel. És ez a fajta reakció, amit másokból kivált, kéjes élvezetet okoz a számára. És még ennél is jobban fel tudja forgatni a dolgokat pillanatok alatt, ha úgy tartja kedve. Ha pedig mégsem, egyszerűen tényleg visszalép. Ám pont most hátrálna meg?
Messzire megy. Hát hogyne. Tökéletesen tisztában van ezzel. Még akkor sem rezzen, amikor megérzi a tőr hegyét. Számított ilyesmire. Ezért nem közelít jobban, de el sem hajol Laicetől.*
- Az üres fejűekkel kevésbé szórakoztató. *feleli lágyan, nem pillantva a tőrre, csak Laice szemeibe nézve rendületlenül.*
- Megakarsz ölni? *kérdezi aztán bujkáló mosollyal arcán. Fakasszon csak belőle vért a lány. A vérfakasztás az ő mestersége. A sötét mágia. Valóban ezt akarná kipróbálni rajta?
Elengedi Laice állát, és kezével ráfog a lány tőrt tartó csuklójára, és szilaj mozdulattal feljebb húzza a kezét egy kicsit a mellkasán.*
- Itt van a szív. Légy gyors és precíz. Nem szeretnék szenvedve elvérezni. *suttogja, komor tekintettel.*
- A gyilkosság művészet. *folytatja aztán.* - Ne végezd kontár módon. Ölj meg tisztán, vagy adj egy csókot, és megmondom, hogy hívnak most.
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.01 21:56:14, a következő indokkal:
Fejléc javítása.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem, nem távolodik el. Ryrroshvar Syn Srrathyn nem az a fajta lény, aki csak úgy meghátrál. Látja a félelmet, a zavartságot, a dühöt, a dacoskodást. Mindazt, amit annyira szeret kiváltani másokból. Elégedett. Olyan ez számára, mint a drog. Úgy szórakozik a többi élőlénnyel, mint a macska az egérrel. És ez a fajta reakció, amit másokból kivált, kéjes élvezetet okoz a számára. És még ennél is jobban fel tudja forgatni a dolgokat pillanatok alatt, ha úgy tartja kedve. Ha pedig mégsem, egyszerűen tényleg visszalép. Ám pont most hátrálna meg?
Messzire megy. Hát hogyne. Tökéletesen tisztában van ezzel. Még akkor sem rezzen, amikor megérzi a tőr hegyét. Számított ilyesmire. Ezért nem közelít jobban, de el sem hajol Laicetől.*
- Az üres fejűekkel kevésbé szórakoztató. *feleli lágyan, nem pillantva a tőrre, csak Laice szemeibe nézve rendületlenül.*
- Megakarsz ölni? *kérdezi aztán bujkáló mosollyal arcán. Fakasszon csak belőle vért a lány. A vérfakasztás az ő mestersége. A sötét mágia. Valóban ezt akarná kipróbálni rajta?
Elengedi Laice állát, és kezével ráfog a lány tőrt tartó csuklójára, és szilaj mozdulattal feljebb húzza a kezét egy kicsit a mellkasán.*
- Itt van a szív. Légy gyors és precíz. Nem szeretnék szenvedve elvérezni. *suttogja, komor tekintettel.*
- A gyilkosság művészet. *folytatja aztán.* - Ne végezd kontár módon. Ölj meg tisztán, vagy adj egy csókot, és megmondom, hogy hívnak most.
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.01 21:56:14, a következő indokkal:
Fejléc javítása.
2527. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-01 12:33:22
Üzenet elküldve: 2015-05-01 12:33:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*Ahogy a másik kimondja a választ, Laice-t hideg borzongás futja át.*
~Még nem tanultam meg szeretni... ~
*Olyan fagyos bizonyossággal mondja ezt a férfi, hogy érzi, ezt nem fogja már sokáig bírni. Egyszerűen csak minél távolabb akar kerülni tőle. Feszélyezi... zavarja... kibillenti.
Akármit is gondol magáról ez az alak, valamit nagyon rosszul gondol. Lehet, hogy másoknál beválik a túlzott szinpadiasság, a sejtelem, ez a kimondhatatlan, vibráló érzés, de ne akarja megsérteni egy nő egziszenziáját! Főleg ne az övét!
A szürke ujjak érintés az arcán már már kétségbeeséssel tölti el. Akadályozva érzi magát, korlátozva és bezárva, de ezt az érzést soha többé nem akarja érezni! Soha! Nem azért hagyott ott mindent és indult meg a kiszámíthatatlan ismeretlen felé, hogy úgyanúgy, ha nem jobban korlátozzák!
Visszafordított tekintetéből Ryrr most csak kőkemény dacot vélhet felfedezni. Arca ugyan... szinte lángol a forróságtól, ezt érezheti is a férfi, ha nem távolodott még el, de méregzöld íriszeinek megváltozik a fénye. Ha nem tartanák ott a fakószürke kezek az állát,már régen elkapta volna, de így csak makacs dühvel néz farkasszemet a változó, titokzatos szempárral. A világért nem venné most le róla a tekintetét, de jobb keze finom lassúsággal az öve fdlé vándorol, míg rá nem fog fehér markolatú csont tőrére. A fegyver érzete biztonságot nyújt a számára, s azt bizonyítja, hogy nem is annyira védtelen, mit első pillantásra bárki gondolná.*
- Túl messzire mész...
*Feleli az elhaló szavak után normális hangerővel, bár a mondat vége akaratlanul is megcsuklik. Hiába hiszi a férfi, hogy itt a világon minden az ő kis saját játékszere, van amiből soha nem kaphat. Ez pedig Laice!*
- Akkor keress másik játszótársat!
*Tőre hegyét finoman a másik mellkasának szegezi alulról, ezzel is akadályt helyezve kettejük közé.*
- Valami üresebb fejűt!
*A fegyver ideiglenes bátorságot kölcsönöz neki. Még ha nem is használt soha emberek ellen gyilkos pengét, képesnek érzi magát arra, hogy innentől az ő szabályai szerint játszanak... talán pont ma fordulhat elő először, hogy a Ryrr-t valaki legyőzi hazai pályán. Talán.*
*Ahogy a másik kimondja a választ, Laice-t hideg borzongás futja át.*
~Még nem tanultam meg szeretni... ~
*Olyan fagyos bizonyossággal mondja ezt a férfi, hogy érzi, ezt nem fogja már sokáig bírni. Egyszerűen csak minél távolabb akar kerülni tőle. Feszélyezi... zavarja... kibillenti.
Akármit is gondol magáról ez az alak, valamit nagyon rosszul gondol. Lehet, hogy másoknál beválik a túlzott szinpadiasság, a sejtelem, ez a kimondhatatlan, vibráló érzés, de ne akarja megsérteni egy nő egziszenziáját! Főleg ne az övét!
A szürke ujjak érintés az arcán már már kétségbeeséssel tölti el. Akadályozva érzi magát, korlátozva és bezárva, de ezt az érzést soha többé nem akarja érezni! Soha! Nem azért hagyott ott mindent és indult meg a kiszámíthatatlan ismeretlen felé, hogy úgyanúgy, ha nem jobban korlátozzák!
Visszafordított tekintetéből Ryrr most csak kőkemény dacot vélhet felfedezni. Arca ugyan... szinte lángol a forróságtól, ezt érezheti is a férfi, ha nem távolodott még el, de méregzöld íriszeinek megváltozik a fénye. Ha nem tartanák ott a fakószürke kezek az állát,már régen elkapta volna, de így csak makacs dühvel néz farkasszemet a változó, titokzatos szempárral. A világért nem venné most le róla a tekintetét, de jobb keze finom lassúsággal az öve fdlé vándorol, míg rá nem fog fehér markolatú csont tőrére. A fegyver érzete biztonságot nyújt a számára, s azt bizonyítja, hogy nem is annyira védtelen, mit első pillantásra bárki gondolná.*
- Túl messzire mész...
*Feleli az elhaló szavak után normális hangerővel, bár a mondat vége akaratlanul is megcsuklik. Hiába hiszi a férfi, hogy itt a világon minden az ő kis saját játékszere, van amiből soha nem kaphat. Ez pedig Laice!*
- Akkor keress másik játszótársat!
*Tőre hegyét finoman a másik mellkasának szegezi alulról, ezzel is akadályt helyezve kettejük közé.*
- Valami üresebb fejűt!
*A fegyver ideiglenes bátorságot kölcsönöz neki. Még ha nem is használt soha emberek ellen gyilkos pengét, képesnek érzi magát arra, hogy innentől az ő szabályai szerint játszanak... talán pont ma fordulhat elő először, hogy a Ryrr-t valaki legyőzi hazai pályán. Talán.*
2526. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-01 01:41:39
Üzenet elküldve: 2015-05-01 01:41:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen//
*Látja a lányon, hogy egyre inkább zavarba hozza. Eddig ügyesen tűrte a közelségét, de minél jobban hozzá hajol, annál nehezebben. Pontosan ez az, amit mindig nagyon is szeret elérni. A kedves kis halandók megzavarását, azt, hogy nem tudják hová tenni, nem tudnak vele mit kezdeni. A végén pedig már azt mond, amit akar, bármit elhisznek neki, csak adjon valami választ végre.*
- Legelsőként...
*Szinte csak leheli a szót, olyan halkan és elnyújtottan mondja. Mintha ő maga árasztana meleget a testéből Laicehoz közelítve, nem pedig a ragyogó napfény.*
- Még nem tanultam meg szeretni...
*Vannak dolgok, amik olykor csak úgy kicsúsznak a száján. Sosem bánja meg őket - kivéve ha nagy darab, erős, kardokkal rendelkező férfiaknak mondja - és többnyire hazugságok, vagy érzelemmentes dolgok. Mint amikor feldühítik, és egyszerűen hangosan káromolja azt, akit nem kéne, aztán pedig szaladhat, amerre lát, ha nincs nála a botja. De ez most másmilyen helyzet.
Persze ez a mondata egyáltalán nem felhívás keringőre, még csak nem is keserű. Egyszerű, érzelemmentes ténymegállapítás, ami az elméje szerint éppen ide illik. Azért az elméje szerint, mert ő még nem gondolt bele, hogy mit válaszoljon, de a szája már járni kezdett.
Laice elakarja fordítani tőle a fejét. Látja.*
~Na azt már nem.~
*Itt az ő szabályai játszanak, ha akarja a lány, ha nem. Ha felfogja ha nem. Állíthat ő szabályokat, a végén úgyis Ryrroshvar lesz az, aki a magáévá formálja őket.
Ujjaival gyöngéden megérinti a lány arcát, mielőtt elfordulhatna, és szelíd erőszakkal próbálja úgy tartani Laice állát ujjai között, hogy ne tudja elkapni a fejét.*
- Nem tetszik a játék? *kérdezi egészen halkan aztán, immáron tényleg lehetetlenül közel a lányhoz.*
- Pedig még csak most kezdtük el...
*Látja a lányon, hogy egyre inkább zavarba hozza. Eddig ügyesen tűrte a közelségét, de minél jobban hozzá hajol, annál nehezebben. Pontosan ez az, amit mindig nagyon is szeret elérni. A kedves kis halandók megzavarását, azt, hogy nem tudják hová tenni, nem tudnak vele mit kezdeni. A végén pedig már azt mond, amit akar, bármit elhisznek neki, csak adjon valami választ végre.*
- Legelsőként...
*Szinte csak leheli a szót, olyan halkan és elnyújtottan mondja. Mintha ő maga árasztana meleget a testéből Laicehoz közelítve, nem pedig a ragyogó napfény.*
- Még nem tanultam meg szeretni...
*Vannak dolgok, amik olykor csak úgy kicsúsznak a száján. Sosem bánja meg őket - kivéve ha nagy darab, erős, kardokkal rendelkező férfiaknak mondja - és többnyire hazugságok, vagy érzelemmentes dolgok. Mint amikor feldühítik, és egyszerűen hangosan káromolja azt, akit nem kéne, aztán pedig szaladhat, amerre lát, ha nincs nála a botja. De ez most másmilyen helyzet.
Persze ez a mondata egyáltalán nem felhívás keringőre, még csak nem is keserű. Egyszerű, érzelemmentes ténymegállapítás, ami az elméje szerint éppen ide illik. Azért az elméje szerint, mert ő még nem gondolt bele, hogy mit válaszoljon, de a szája már járni kezdett.
Laice elakarja fordítani tőle a fejét. Látja.*
~Na azt már nem.~
*Itt az ő szabályai játszanak, ha akarja a lány, ha nem. Ha felfogja ha nem. Állíthat ő szabályokat, a végén úgyis Ryrroshvar lesz az, aki a magáévá formálja őket.
Ujjaival gyöngéden megérinti a lány arcát, mielőtt elfordulhatna, és szelíd erőszakkal próbálja úgy tartani Laice állát ujjai között, hogy ne tudja elkapni a fejét.*
- Nem tetszik a játék? *kérdezi egészen halkan aztán, immáron tényleg lehetetlenül közel a lányhoz.*
- Pedig még csak most kezdtük el...
2525. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-01 01:00:03
Üzenet elküldve: 2015-05-01 01:00:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*A Névtelennek hisz is, meg nem is, de ez a kettősség, ami a férfit jellemzi, egyszerre megijeszti és felkelti iránta a lány érdeklődését. A probléma csupán az, hogy a közelség, ami lassan tényleg elhanyagolhatóvá válik közöttük, kezdi nagyon is zavarba hozni. Egyáltalán miért engedte ezt idáig? Nagyon kellemetlen... mármint csak a helyzet! A férfit egyáltalán nem tudja hova sorolni. Még próbál küzdeni ellene, de a vére egyre gyorsabban dübörög az ereiben, folyton emlékeztetnie kell magát arra, hogy vegyen levegőt és hogy nyugodjon le!*
~Csak nem csinál semmi ostobaságot az idegen! Azt nem... nem lenne... nem teheti... ~
*Minden erejével a másik válaszára koncentrál, hogy visszanyerje a leki jelenlétét több kevesebb sikerrel.
Ha most bárki ismerős látná, csak még kínosabban érezné magát. Még a végén mindenféle rosszat beszélnének róla.*
- Arra, amelyik a legelsőként eszedbe jut.
*Mondja szinte már suttogva a választ, majd ha a férfi engedi, akkor lesütött szemmel fordítja el a a fejét egy kicsit oldalra. Ha semmi nem történik, még akkor is kell neki egy kis idő, míg rendbe szedi a gondolatait. Már ha tudja. Ekkor csak piruló arccal várná a választ.*
*A Névtelennek hisz is, meg nem is, de ez a kettősség, ami a férfit jellemzi, egyszerre megijeszti és felkelti iránta a lány érdeklődését. A probléma csupán az, hogy a közelség, ami lassan tényleg elhanyagolhatóvá válik közöttük, kezdi nagyon is zavarba hozni. Egyáltalán miért engedte ezt idáig? Nagyon kellemetlen... mármint csak a helyzet! A férfit egyáltalán nem tudja hova sorolni. Még próbál küzdeni ellene, de a vére egyre gyorsabban dübörög az ereiben, folyton emlékeztetnie kell magát arra, hogy vegyen levegőt és hogy nyugodjon le!*
~Csak nem csinál semmi ostobaságot az idegen! Azt nem... nem lenne... nem teheti... ~
*Minden erejével a másik válaszára koncentrál, hogy visszanyerje a leki jelenlétét több kevesebb sikerrel.
Ha most bárki ismerős látná, csak még kínosabban érezné magát. Még a végén mindenféle rosszat beszélnének róla.*
- Arra, amelyik a legelsőként eszedbe jut.
*Mondja szinte már suttogva a választ, majd ha a férfi engedi, akkor lesütött szemmel fordítja el a a fejét egy kicsit oldalra. Ha semmi nem történik, még akkor is kell neki egy kis idő, míg rendbe szedi a gondolatait. Már ha tudja. Ekkor csak piruló arccal várná a választ.*
2524. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-30 20:24:08
Üzenet elküldve: 2015-04-30 20:24:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen//
*Széles mosoly jelenik meg a férfi arcán, ahogy meghallja a lány reakcióját. Szája két szegletében apró gödröcskék jelennek meg ennek hatására. Ez mókás, kedves külsőt kölcsönöz neki. Ám amikor egy pillanatra kivillannak fogai is, és szemeivel hunyorogni kezd, ez a kedvesség egyszerre válik ijesztővé is. De csak néhány pillanatig tart.*
- Nem kibúvó, ez az igazság. *válaszolja egészen egyszerűen, és halkan. Nem magyarázkodik. Az a fajta, aki sosem magyarázkodik. Teljesen felesleges.
Miközben megkapja a válaszát a kérdésére, halovány mosollyal arcán még közelebb hajol a látszólag zavartalan lányhoz. Felemeli kezét, és hosszú, szürkés ujjaival finoman Laice füle mögé tűri az elszabadult, rakoncátlan tincset. Mintha a világ istenei direkt odacsalták volna a lány arca elé, hogy ő vissza tehesse a helyére. Az újabb kérdés hallva sem távolodik el. Egyre közelebb van Laicehez, szinte szálanként meg lehet számolni szénfekete, sűrű szempilláit.*
- Sok titkom van... *susogja.* - Melyikre volnál kíváncsi? Legféltettebb nincsen... *pillantása a lány szemeiről az ajkaira vetül.*
*Széles mosoly jelenik meg a férfi arcán, ahogy meghallja a lány reakcióját. Szája két szegletében apró gödröcskék jelennek meg ennek hatására. Ez mókás, kedves külsőt kölcsönöz neki. Ám amikor egy pillanatra kivillannak fogai is, és szemeivel hunyorogni kezd, ez a kedvesség egyszerre válik ijesztővé is. De csak néhány pillanatig tart.*
- Nem kibúvó, ez az igazság. *válaszolja egészen egyszerűen, és halkan. Nem magyarázkodik. Az a fajta, aki sosem magyarázkodik. Teljesen felesleges.
Miközben megkapja a válaszát a kérdésére, halovány mosollyal arcán még közelebb hajol a látszólag zavartalan lányhoz. Felemeli kezét, és hosszú, szürkés ujjaival finoman Laice füle mögé tűri az elszabadult, rakoncátlan tincset. Mintha a világ istenei direkt odacsalták volna a lány arca elé, hogy ő vissza tehesse a helyére. Az újabb kérdés hallva sem távolodik el. Egyre közelebb van Laicehez, szinte szálanként meg lehet számolni szénfekete, sűrű szempilláit.*
- Sok titkom van... *susogja.* - Melyikre volnál kíváncsi? Legféltettebb nincsen... *pillantása a lány szemeiről az ajkaira vetül.*
2523. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-28 20:42:10
Üzenet elküldve: 2015-04-28 20:42:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Valahonnan a város felől kerül erre az erődszéli kis tisztásra, szeretné egy kicsit kiszellőztetni a fejét, egy kicsit rendbe szedni a gondolatait. Erre pedig ez egy kiváló helyszín, csendes, nyugodt, zöld, itt-ott kisebb-nagyobb erdei állatokat is látni, szóval pont az, amit a sztereotípiák szerint az elf fele miatt kedvelnie kéne. És amit mind a két részével nagyon is kedvel, igazán kellemes itt. De nem csak ücsörögni jött, mielőtt elfogyasztja az uzsonnáját még bőven van ideje egy kis gyakorlásra a bumerángjával. Szeretné úgy eldobni, hogy pont a kezébe repüljön vissza. Első próba indul!*
2522. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-28 06:01:29
Üzenet elküldve: 2015-04-28 06:01:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*Habár nem adott az első kérdésre hosszú tartalommal rendelkez választ, az igazat mondta. Számára elsősorban ez a fontos, de olyan lehetőségre, mint amilyet a soknevűtől kap a saját kérdése után, kicsit sem számít.
Nem tudja elképzelni, hogy egy gyereknek a szülei vagy bárki más miért ne adna nevet, rosszallását azonban csak néhi homlok ráncolással mutatja. El kell ismernie, maga sem adott bővebb választ, így kiakadnia fölösleges, még ha valójában nem is ért egyet ezzel a kibúvóval.*
- Kibúvónak érzem, de elfogadom. Hallgatom a másodikat!
*Zárja is le ezt a témát egyelőre ennyivel, aztán ki tudja? Egy névtelen ember sok mindent megélhetett már. Főleg, ha nem is biztos, hogy ember!
A közelség megmarad, így az a várva várt második, újfent intimszérán belülről hangzik el. Csókolták e már? Nos, igen. Ez olyan kérdés, amire a lehető legtöbbféle módon lehet reagálni. Sértődötten, zavarban, nevetgélve vagy csak mélyen hallgatva. Akkor mi ez a biztos nyugalom, ami elárasztja, s arra sarkallja, hogy szemtelenül zavarmentesen tegyen eleget a második érdekes kérdésnek?*
- Kétszer. Az első édes volt, a másik keserű.
*Míg beszél, egy kósza tincs előre hullik a füle mögül, de mielőtt megigazítaná, mindenképpen fel akarja tenni az utolsó kérdést.*
- Mi a legféltettebb titkod?
*Könnyen előfurdulhat, hogy a másiknak erre is van valamilyen könnyed, frappáns válasza, de Laice jelenleg pont erre kíváncsi. Mennyire mer a másik közvetlenül bizalmas lenni egy idegennel, ha már a kettejük közötti pár centiméter feszülten vibrál, mintha várna valamire.*
*Habár nem adott az első kérdésre hosszú tartalommal rendelkez választ, az igazat mondta. Számára elsősorban ez a fontos, de olyan lehetőségre, mint amilyet a soknevűtől kap a saját kérdése után, kicsit sem számít.
Nem tudja elképzelni, hogy egy gyereknek a szülei vagy bárki más miért ne adna nevet, rosszallását azonban csak néhi homlok ráncolással mutatja. El kell ismernie, maga sem adott bővebb választ, így kiakadnia fölösleges, még ha valójában nem is ért egyet ezzel a kibúvóval.*
- Kibúvónak érzem, de elfogadom. Hallgatom a másodikat!
*Zárja is le ezt a témát egyelőre ennyivel, aztán ki tudja? Egy névtelen ember sok mindent megélhetett már. Főleg, ha nem is biztos, hogy ember!
A közelség megmarad, így az a várva várt második, újfent intimszérán belülről hangzik el. Csókolták e már? Nos, igen. Ez olyan kérdés, amire a lehető legtöbbféle módon lehet reagálni. Sértődötten, zavarban, nevetgélve vagy csak mélyen hallgatva. Akkor mi ez a biztos nyugalom, ami elárasztja, s arra sarkallja, hogy szemtelenül zavarmentesen tegyen eleget a második érdekes kérdésnek?*
- Kétszer. Az első édes volt, a másik keserű.
*Míg beszél, egy kósza tincs előre hullik a füle mögül, de mielőtt megigazítaná, mindenképpen fel akarja tenni az utolsó kérdést.*
- Mi a legféltettebb titkod?
*Könnyen előfurdulhat, hogy a másiknak erre is van valamilyen könnyed, frappáns válasza, de Laice jelenleg pont erre kíváncsi. Mennyire mer a másik közvetlenül bizalmas lenni egy idegennel, ha már a kettejük közötti pár centiméter feszülten vibrál, mintha várna valamire.*
2521. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-28 04:37:36
Üzenet elküldve: 2015-04-28 04:37:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen//
*Megérkezik a válasz.*
~Aham. Szóval röviden és velősen. Magyarázat nélkül, csak ami lényeges. Rendben van. Ez az én játékom.~
*Már előre jót vigyorog magában az egészen, hiszen tudja, minden kérdésre tud olyan választ adni, amit az ember teljes mértékben nem ért. Laice állja a közelségét. Tetszik neki a dolog. Nem is tágít a lánytól, így marad hát, ha már ennyire sikeres a dolog. És érkezik a kérdés. Félmosoly jelenik meg az arcán. A pirulás sem kerülte el a figyelmét, most lássuk az érzelmi kavalkádot a lány arcán.*
- Nem kaptam nevet gyermekként.
*Betartotta a szabályt, habár nem szereti az ilyesmit. De nem hazudott. Rövid válaszért rövid választ ad. Igazi neve nem volt soha, nem adta meg neki sem az anyja, sem az istenek. Ami van, azt magának választotta hosszú évtizedekkel ezelőtt. De az nem nevezhető igazi névnek. Nem firtatja tovább a dolgot. Ha a lányt zavarja a válasza, úgyis szóvá teszi majd.
Beszippantja ajkait egy pillanatra, hogy megnedvesítse őket, majd mosolygó szemekkel szólal meg.*
- Csókoltak már?
*Na ez a kérdés már végképp érdemtelennek, és igencsak személyesnek tűnik. Ám derűs nyugalommal, talán kissé magában mulatva szemléli a lányt.*
*Megérkezik a válasz.*
~Aham. Szóval röviden és velősen. Magyarázat nélkül, csak ami lényeges. Rendben van. Ez az én játékom.~
*Már előre jót vigyorog magában az egészen, hiszen tudja, minden kérdésre tud olyan választ adni, amit az ember teljes mértékben nem ért. Laice állja a közelségét. Tetszik neki a dolog. Nem is tágít a lánytól, így marad hát, ha már ennyire sikeres a dolog. És érkezik a kérdés. Félmosoly jelenik meg az arcán. A pirulás sem kerülte el a figyelmét, most lássuk az érzelmi kavalkádot a lány arcán.*
- Nem kaptam nevet gyermekként.
*Betartotta a szabályt, habár nem szereti az ilyesmit. De nem hazudott. Rövid válaszért rövid választ ad. Igazi neve nem volt soha, nem adta meg neki sem az anyja, sem az istenek. Ami van, azt magának választotta hosszú évtizedekkel ezelőtt. De az nem nevezhető igazi névnek. Nem firtatja tovább a dolgot. Ha a lányt zavarja a válasza, úgyis szóvá teszi majd.
Beszippantja ajkait egy pillanatra, hogy megnedvesítse őket, majd mosolygó szemekkel szólal meg.*
- Csókoltak már?
*Na ez a kérdés már végképp érdemtelennek, és igencsak személyesnek tűnik. Ám derűs nyugalommal, talán kissé magában mulatva szemléli a lányt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586