Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 125 (2481. - 2500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2500. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-21 21:32:06
Üzenet elküldve: 2015-04-21 21:32:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Itt álmodott nem túl régen szépeket, de ahogy a nap lassan, de biztosan a végéhez közeledik, ő is egy biztos szálláshely után köteles nézni. Eddigi tartózkodási helye nem egy biztos pont, fogadóba pedig nem térne be szívesen, lévén zsugori alak. De a szavakkal jól bánik, és leleményes. Ha kellene itt aludna helyben, csak tudja, hogy ez biztonsági szempontból nem lenne ideális. Elgondolkozik, és úgy dönt, hogy a szegénynegyed egyik házában húzza majd meg magát, habár az ottaniak valóban kedvesebbek, mint a gazdagnegyedbeliek.
A réten keresztül megy, mert ha el akar jutni a szegénynegyedbe, egyenesen kell mennie, és a célról sem szabad megfeledkeznie.*
A réten keresztül megy, mert ha el akar jutni a szegénynegyedbe, egyenesen kell mennie, és a célról sem szabad megfeledkeznie.*
2499. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-21 16:58:35
Üzenet elküldve: 2015-04-21 16:58:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Elgondokodva ül a fűben. Ez a hely szinte már a törzshelye lett. Ide jár mindig, ha szeretne mélyebben elgondolkodni valamin. A békés környezet, a természet közelsége, mind otthonosan és megnyugtatóan hat rá. Igaz most nem éppen azért van itt, mert meditálna, vagy a gondolataiba mélyedne. Pedig a bál óta gyakran van min eltöprengenie. Többnyire azon vajon miért érzi magát olyan távol Lazelittől, amikor már a kedvese? Ezt az érzést nem tartja természetesnek és meg is próbálja időről, időre elfolytani, de sajnos mindig visszatér hozzá. Néha akkor is előfordul vele, hogy erre gondol amikor egészen közel van hozzá. Néha akkor is olyan távolinak érzi. Fibivel nem ez a helyzet. A kislány egyértelműen a része és nem érzi, hogy egy pillanatra is eltávolodna tőle. Kényszeríti magát, hogy újra arra koncentráljon, amiért itt van. Nem látja még, hogy bárki közeledne felé. Amikor az üzenetet megkapta, hogy a keresett tárgy megvan, alig hitt a szemének, ahogy a sorokat olvasta. A vöröhajú nő tényleg érti a dolgát, ha megszerezte neki a kék követ. Egy nagyon érdekes kísérletbe fogott bele pár nappal ezelőtt, de megakadt. Egy ritka ékkő pora hiányzik még hozzá, hogy tovább haladhasson a kifejleszteni kívánt orvossággal. Az összetevői közül már csak ez az egy hiányzik. Amikor elkezdett kérdezősködni ez ügyben, egy vöröhajú nő lépett, hozzá és megígérte, hogy szerez egyet, ha megfizeti. Nagyon nagy árat kért, de ha megszerzi neki képes ennyit is kifizetni. Persze nem árulja el senkinek, hogy egy bizonytalan kísérletért ennyit feláldoz, mert valószínűleg bolondnak néznék érte, de mit tehetne. Ő a maga részéről nem tudta volna begszerezni. Ez a fajta kő errefelé csak legfeljebb gyógyítónál, vagy mágusnál található meg, ők is csak az Istenők tudják honnan is szerzték. Csak pár darab lehet belőle és az eredete máig rejtély. Győzött a kíváncsisága, vagy már már fanatizmusa, hogy a kísérlete sikerrel járjon és leírta a követ a nőnek. Minden információt megadott neki, hogy esetleg hol juthatna hozzá. Belegondolni igazán nem akart, vajon hogyan szerzi meg neki, ha senki nem tud ilyet beszerezni, az előforduló köveknek pedig van már tulajdonosa, akik nem válnak meg tőle semmi pénzért. Körüljáratja szemét, de eddig nincs jele a nőnek. Pedig megüzente nekia válaszában, hogy itt fogja várni és a pénzéért csak eljön. Ezzel a gondolatmenettel meg is nyugtatja magát valamennyire, de azért az alap izgatottsága megmarad, mert ha minden jól megy nemsokára a kezében lesz a kék fényű körömyi kő és akkor befejezheti a kísérletet.*
2498. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-21 08:50:33
Üzenet elküldve: 2015-04-21 08:50:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Éjszakai edzés //
* Nem számított rá, hogy Cralan az egész állatot el akarja szállítani. A kérdés inkább arra összpontosult, hogy letudja-e vágni a karmokat és megtudja-e nyúzni, bár ki tudja, lehet ha egyben elviszik több hasznát is találják a párducnak. Xiltyn lehet ki tudja tömni vagy Hyrkaan a húsát a saját vadjaival megetetni.*
- Kötél az van a vadászlakban. *szól miközben figyeli azokat a bizonyos tiszta nyomokat. Igaza van a testőrnek, a vad sok vért veszített és nemsokára rá is akadnak.
Eszében nincs közelébe merészkedni. Bevárhatják amíg kimúlik, vagy akár Cralan végezhet is vele. Erre még egy kis segítséget is kitalál, már csak az volna a fontos, hogy sikerüljön.*
- Megpróbálom elaltatni. Ha sikerül akkor mélyebben nyugodtabban lélegzik majd de a varázslat nagyon rövid. *mondja *Remélem vagy elszenderedik örökre közben vagy gyorsan leszúrod. Fontos a gyorsaság. *teszi hozzá még egyszer külön majd egy varázsigét mormol és a vad saját területét próbálja lefesteni neki. Azt ahol biztonságban van, ahol nyugodtan alhat.*
Moonxylwery Dwirinthalen megpróbált varázsolni egy Derengő álom nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
* Nem számított rá, hogy Cralan az egész állatot el akarja szállítani. A kérdés inkább arra összpontosult, hogy letudja-e vágni a karmokat és megtudja-e nyúzni, bár ki tudja, lehet ha egyben elviszik több hasznát is találják a párducnak. Xiltyn lehet ki tudja tömni vagy Hyrkaan a húsát a saját vadjaival megetetni.*
- Kötél az van a vadászlakban. *szól miközben figyeli azokat a bizonyos tiszta nyomokat. Igaza van a testőrnek, a vad sok vért veszített és nemsokára rá is akadnak.
Eszében nincs közelébe merészkedni. Bevárhatják amíg kimúlik, vagy akár Cralan végezhet is vele. Erre még egy kis segítséget is kitalál, már csak az volna a fontos, hogy sikerüljön.*
- Megpróbálom elaltatni. Ha sikerül akkor mélyebben nyugodtabban lélegzik majd de a varázslat nagyon rövid. *mondja *Remélem vagy elszenderedik örökre közben vagy gyorsan leszúrod. Fontos a gyorsaság. *teszi hozzá még egyszer külön majd egy varázsigét mormol és a vad saját területét próbálja lefesteni neki. Azt ahol biztonságban van, ahol nyugodtan alhat.*
Moonxylwery Dwirinthalen megpróbált varázsolni egy Derengő álom nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
2497. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-20 16:01:42
Üzenet elküldve: 2015-04-20 16:01:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A fák árnyékából kiérve hirtelen térdre rogy a selymes fűben, mintha az út minden eddigi fáradtsága most fejtette volna ki hatását aprócska lábain. Szeme elé kapja kezecskéit, hogy védje azt a hirtelen jött, bántó napsugaraktól. ~Csak idő kell, míg megszokom.~ Elveszi kezét arca elől, és becsukott szemmel tartja arcát mártír módjára a vakító napsugarak felé. ~Tényleg nem annyira kellemetlen érzés, ha már egyszer megszoktam. Sőt, mintha nevelőanyám gondoskodó, meleg, szelíd keze simogatna.~ Nagyot sóhajt, minta ezzel az egy tettével egy varázsütésre el bírná űzni a kimerültségét és szomorúságát.*
- Végre pihenhetek *Veszi az újabb mély levegőt még egy sóhajhoz, ami ajkait elhagyva, inkább egy ásításra változik. Megtörli könnyektől gyöngyöző szemeit kis öklével. ~Össze kell szednem magamat! Nem aludhatok el itt. Még ma el kell érnem a város lovardájába.~ Az égre emeli fáradt, vágyakozó tekintetét, amit egy pillanat alatt felemészt az elszántság tüze. A kifejezéstelenség álarcát ismét felvéve fordul újra az erő sötét és kiismerhetetlen, mégis biztonságot és reményt nyújtó mélyére.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.21 01:07:58, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
- Végre pihenhetek *Veszi az újabb mély levegőt még egy sóhajhoz, ami ajkait elhagyva, inkább egy ásításra változik. Megtörli könnyektől gyöngyöző szemeit kis öklével. ~Össze kell szednem magamat! Nem aludhatok el itt. Még ma el kell érnem a város lovardájába.~ Az égre emeli fáradt, vágyakozó tekintetét, amit egy pillanat alatt felemészt az elszántság tüze. A kifejezéstelenség álarcát ismét felvéve fordul újra az erő sötét és kiismerhetetlen, mégis biztonságot és reményt nyújtó mélyére.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.21 01:07:58, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
2496. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-20 05:21:05
Üzenet elküldve: 2015-04-20 05:21:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Éjszakai edzés //
* Kivár pár pillanatot, hogy az ital teljesen kifejtse áldásos hatását, majd érezve, hogy ereje visszatér, segít a sérült kutya bevitelében a vadászlakba. Kedvesen megsimogatja az állat fejét, majd követi a nőt vissza a szabad ég alá. *
- Igen, tudom. Nézze csak, milyen tiszta nyomok. -
* Mutat a viszonylag széleg csíkban hagyott vércseppekre, s a vigyázatlan léptek miatt hagyott nyomokra. *
- Azt hiszem, azzal sem lesz gond. Legfeljebb bevarrom a vágott sebet az oldalán, hogy ne vérezzen nagyon. Viszont azt kötve hiszem, hogy elbírom. -
* Rázza meg a fejét a férfi, ahogy macskaléptekkel megindul a nyomokat követve. *
- Esetleg fabrikálhatok valami hordágyat, amit Hajnal, vagy Ádáz után köthetünk, ha van elég kötél. -
* Veti fel a lehetőséget a szerzetes. Sajnálja az irbiszt, hisz nem kell sokat sétálniuk, s bár még nem látnak semmit, halk nyüszítést és ziháló lélegzést lehet hallani. *
- Mindjárt ott vagyunk. Óvatosan. Hihetetlen dolgokra képesek az állatok, ha érzik életük lángjának kilobbanását közeledni. -
* Figyelmezteti Moont, s még jobban lelassítja lépteit a félvér. *
* Kivár pár pillanatot, hogy az ital teljesen kifejtse áldásos hatását, majd érezve, hogy ereje visszatér, segít a sérült kutya bevitelében a vadászlakba. Kedvesen megsimogatja az állat fejét, majd követi a nőt vissza a szabad ég alá. *
- Igen, tudom. Nézze csak, milyen tiszta nyomok. -
* Mutat a viszonylag széleg csíkban hagyott vércseppekre, s a vigyázatlan léptek miatt hagyott nyomokra. *
- Azt hiszem, azzal sem lesz gond. Legfeljebb bevarrom a vágott sebet az oldalán, hogy ne vérezzen nagyon. Viszont azt kötve hiszem, hogy elbírom. -
* Rázza meg a fejét a férfi, ahogy macskaléptekkel megindul a nyomokat követve. *
- Esetleg fabrikálhatok valami hordágyat, amit Hajnal, vagy Ádáz után köthetünk, ha van elég kötél. -
* Veti fel a lehetőséget a szerzetes. Sajnálja az irbiszt, hisz nem kell sokat sétálniuk, s bár még nem látnak semmit, halk nyüszítést és ziháló lélegzést lehet hallani. *
- Mindjárt ott vagyunk. Óvatosan. Hihetetlen dolgokra képesek az állatok, ha érzik életük lángjának kilobbanását közeledni. -
* Figyelmezteti Moont, s még jobban lelassítja lépteit a félvér. *
2495. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-20 00:30:43
Üzenet elküldve: 2015-04-20 00:30:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sotheena//
*Az ő szemöldökei is enyhén megemelkednek Sotheena óvatoskodó kérdésére a "bátyját" illetően, egyrészt, mert sérti az önbecsülését a feltételezés, miszerint ennyire felelőtlen volna, másrészt pedig értetlenkedik a nőszemély kíváncsiságának természetét illetően. Aggódna a lebukás miatt? Vagy szimplán csak érdekli? Az ében hajút nem úgy ismerte eddig, mint aki nővérkéje épségéért aggódna, mindenesetre nem fárasztja magukat további kérdezősködéssel, egyszerű választ fogalmaz meg.*
- Nem. Attól még, hogy néma, nem bíztam meg benne. Egyéb módokon is elárulhatta volna a titkomat, például írás nyomán. Ki tudja, talán megérezte a vesztét, vagy csupán szerencséje volt, és csak később fedezte fel a társainak maradványait, de rólam nem tudhat. Akár halottnak is hihet, azok a hullák nem éppen felismerhetőek, ha érted, mire célzok. *Kuncogja el magát ismételten, majd viszonozva a nő gúnyos félmosolyát, hagyja, hadd szórakozza ki magát rajta az Éji Démon. Voltaképpen ő sem tudná megmagyarázni, miféle indíttatásból vetette el hirtelen a fürdő ötletét, ám nem ismeretlen számára hangulatának könnyed ingadozása. Amilyen elégedett tud lenni az egyik percben, épp olyan vehemenciával tudná felperzselni az egész világot dühében a másik pillanatban, ennek fényében pedig igazán nem meglepő, ha egy egyszerű tervet szimplán félresöpör. Nem is fecsérel rá több szót.
Ellenben a jövőbeli találkozásuk már több figyelmet érdemel, főként látva, hogyan reagál rá Sotheena. Mulattatja a helyzet.*
- Ugyan, ennyire nem kell tőlem félned. *Jegyzi meg incselkedően, ahogy alkarjaira támaszkodik, mintegy felkészülve, hogy nemsokára ő is tovább indul.* Nem annak szántam. De valamiért érdekelsz, és ne mondd, hogy nem voltak csodálatosak az eddigi találkáink. *Neveti el magát az enyhén ironikus megjegyzésére, ám abban nem hazudott; valóban felkeltette a kíváncsiságát Sotheena. Mindenesetre most kénytelenek elválni, szóval nem is mond többet, hagyja, hogy az Éji Démon szórakozását lelje a fogadóban.*
*Az ő szemöldökei is enyhén megemelkednek Sotheena óvatoskodó kérdésére a "bátyját" illetően, egyrészt, mert sérti az önbecsülését a feltételezés, miszerint ennyire felelőtlen volna, másrészt pedig értetlenkedik a nőszemély kíváncsiságának természetét illetően. Aggódna a lebukás miatt? Vagy szimplán csak érdekli? Az ében hajút nem úgy ismerte eddig, mint aki nővérkéje épségéért aggódna, mindenesetre nem fárasztja magukat további kérdezősködéssel, egyszerű választ fogalmaz meg.*
- Nem. Attól még, hogy néma, nem bíztam meg benne. Egyéb módokon is elárulhatta volna a titkomat, például írás nyomán. Ki tudja, talán megérezte a vesztét, vagy csupán szerencséje volt, és csak később fedezte fel a társainak maradványait, de rólam nem tudhat. Akár halottnak is hihet, azok a hullák nem éppen felismerhetőek, ha érted, mire célzok. *Kuncogja el magát ismételten, majd viszonozva a nő gúnyos félmosolyát, hagyja, hadd szórakozza ki magát rajta az Éji Démon. Voltaképpen ő sem tudná megmagyarázni, miféle indíttatásból vetette el hirtelen a fürdő ötletét, ám nem ismeretlen számára hangulatának könnyed ingadozása. Amilyen elégedett tud lenni az egyik percben, épp olyan vehemenciával tudná felperzselni az egész világot dühében a másik pillanatban, ennek fényében pedig igazán nem meglepő, ha egy egyszerű tervet szimplán félresöpör. Nem is fecsérel rá több szót.
Ellenben a jövőbeli találkozásuk már több figyelmet érdemel, főként látva, hogyan reagál rá Sotheena. Mulattatja a helyzet.*
- Ugyan, ennyire nem kell tőlem félned. *Jegyzi meg incselkedően, ahogy alkarjaira támaszkodik, mintegy felkészülve, hogy nemsokára ő is tovább indul.* Nem annak szántam. De valamiért érdekelsz, és ne mondd, hogy nem voltak csodálatosak az eddigi találkáink. *Neveti el magát az enyhén ironikus megjegyzésére, ám abban nem hazudott; valóban felkeltette a kíváncsiságát Sotheena. Mindenesetre most kénytelenek elválni, szóval nem is mond többet, hagyja, hogy az Éji Démon szórakozását lelje a fogadóban.*
2494. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-19 23:53:29
Üzenet elküldve: 2015-04-19 23:53:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Dayria //
*Hiába kérdez rá, már az elején sejti, hogy úgyse nagyon avatja be a másik a magánügyeibe, így az elsőre kapott reakció sem éri váratlanul. Pont erre számított, viszont mikor végül egyszer csak belekezd a mesélésbe, most az Éji Démon szemöldökei emelkednek meg, de ahogy az elkezdi, ő egyszer sem szakítja félbe. Hadd beszéljen, ha most kivételesen olyan kedvében van, pedig van néhány olyan részlet, ahol hőszeretettel fűzné hozzá a saját megjegyzéseit. Ő biztosan nem csinálta volna végig ezt a színjátékot. A beépülés az csak egy dolog, de amikor felesleges, és halálidegesítő feladatokat is sóznak a nyakára… Hát köszöni, de abból nem kérne. Habár, a jutalomtól függ, hogy mennyit éri meg megszenvedni érte.
Mikor a bátyjával kapcsolatos részhez ér, az egyik szemöldökét felvonva grimaszol a lányra, mert, ahogy kivette a mondandójából, nem teljesen biztos, hogy az az ember valóban néma volt-e, vagy csak tettette. És ha ez utóbbi, akkor az talán még veszélyes is lehet. De ezt csak a szőkeség tudhatja, és az ő problémája is.*
- Az a kölyök… *Kezd bele elgondolkozón, utalva a „bátyjára”, miután Dayria a történet végére ért.* Látott bármit is? Mert ha nem vagy biztos benne, hogy valóban néma volt-e, és ráadásul még meg is tudott szökni, akkor abból talán még bajod is származhat. *Na, nem mintha aggódna a drága fajtársnője épsége miatt, pusztán az általa meglátott tényeket vázolja fel, de mindezt csak információ hiányában. Arról a féregről a testvérkéje tud többet, ő csak a hallottak alapján következtet, mindazonáltal azzal minden –viszonylag- épelméjű tisztában van, hogy veszélyes dolog elvarratlan szálakat hagyniuk maguk után.
Úgy tűnik a szőkeségnek nincs jobb ellenérve, hogy ki fizesse az italokat. Már ő se kívánna ezen tovább lovagolni, főleg mert valóban felesleges a vita. És a tettlegesség kérdésére sem kap semmi választ, aminek még jobban örül, hisz a másik tényleg maximum csak azt tudta volna felhozni, hogy segíthetett volna a takarításban. De ugyan mi oka lett volna a jótékonykodásra? Irreális felvetés lenne, ráadásul gusztustalan is.*
- Hát hogyne! *Veti oda gúnyos iróniával csengő hangon, ahogy félmosolyra húzódnak cseresznyeszín ajkai. Egyértelmű, hogy értette a másik szórakozását, ettől függetlenül még mindig nem lett okosabb, hogy most hirtelen mi jött rá. Ezt eddig abban a hitben volt, hogy csak ő szokta csinálni, hogy egyik pillanatról a másikra gondol egyet, és vagy a hangulata, vagy az aktuális cselekedete csinál egy 180 fokos fordulatot.
A kérdésére kapott válaszon egy pillanatra nagyobbra nyílnak ónix lélektükrei.*
~M… Miért?~ *Mikor keresné egy fajtársa a másik társaságát valamilyen hátsó szándék nélkül? Talán teljesen jogos feltevés a részéről, hogy eddig azt hitte, hogy a szőke fúria a fürdő után alig várja majd, hogy megszabadulhasson a társaságától. Legalábbis ő biztos nem kívánná felkeresni egyik másik fajtársukat sem.*
- Ezt vegyem fenyegetésnek? *A pimasz kacsintásra egy szintén pimasz mosollyal válaszol, várva a reakciójára, hogy tisztázhassák ezt, mielőtt még visszaindulna a városba, a fogadó felé. Most már végképp örül, hogy volt annyi esze, hogy nem engedte nővérkéjét a háza közelébe. Akkor még talán komolyabb aggodalomra is adhatnának okot a szavai. Nem igazán van oda a hívatlan vendégekért.*
*Hiába kérdez rá, már az elején sejti, hogy úgyse nagyon avatja be a másik a magánügyeibe, így az elsőre kapott reakció sem éri váratlanul. Pont erre számított, viszont mikor végül egyszer csak belekezd a mesélésbe, most az Éji Démon szemöldökei emelkednek meg, de ahogy az elkezdi, ő egyszer sem szakítja félbe. Hadd beszéljen, ha most kivételesen olyan kedvében van, pedig van néhány olyan részlet, ahol hőszeretettel fűzné hozzá a saját megjegyzéseit. Ő biztosan nem csinálta volna végig ezt a színjátékot. A beépülés az csak egy dolog, de amikor felesleges, és halálidegesítő feladatokat is sóznak a nyakára… Hát köszöni, de abból nem kérne. Habár, a jutalomtól függ, hogy mennyit éri meg megszenvedni érte.
Mikor a bátyjával kapcsolatos részhez ér, az egyik szemöldökét felvonva grimaszol a lányra, mert, ahogy kivette a mondandójából, nem teljesen biztos, hogy az az ember valóban néma volt-e, vagy csak tettette. És ha ez utóbbi, akkor az talán még veszélyes is lehet. De ezt csak a szőkeség tudhatja, és az ő problémája is.*
- Az a kölyök… *Kezd bele elgondolkozón, utalva a „bátyjára”, miután Dayria a történet végére ért.* Látott bármit is? Mert ha nem vagy biztos benne, hogy valóban néma volt-e, és ráadásul még meg is tudott szökni, akkor abból talán még bajod is származhat. *Na, nem mintha aggódna a drága fajtársnője épsége miatt, pusztán az általa meglátott tényeket vázolja fel, de mindezt csak információ hiányában. Arról a féregről a testvérkéje tud többet, ő csak a hallottak alapján következtet, mindazonáltal azzal minden –viszonylag- épelméjű tisztában van, hogy veszélyes dolog elvarratlan szálakat hagyniuk maguk után.
Úgy tűnik a szőkeségnek nincs jobb ellenérve, hogy ki fizesse az italokat. Már ő se kívánna ezen tovább lovagolni, főleg mert valóban felesleges a vita. És a tettlegesség kérdésére sem kap semmi választ, aminek még jobban örül, hisz a másik tényleg maximum csak azt tudta volna felhozni, hogy segíthetett volna a takarításban. De ugyan mi oka lett volna a jótékonykodásra? Irreális felvetés lenne, ráadásul gusztustalan is.*
- Hát hogyne! *Veti oda gúnyos iróniával csengő hangon, ahogy félmosolyra húzódnak cseresznyeszín ajkai. Egyértelmű, hogy értette a másik szórakozását, ettől függetlenül még mindig nem lett okosabb, hogy most hirtelen mi jött rá. Ezt eddig abban a hitben volt, hogy csak ő szokta csinálni, hogy egyik pillanatról a másikra gondol egyet, és vagy a hangulata, vagy az aktuális cselekedete csinál egy 180 fokos fordulatot.
A kérdésére kapott válaszon egy pillanatra nagyobbra nyílnak ónix lélektükrei.*
~M… Miért?~ *Mikor keresné egy fajtársa a másik társaságát valamilyen hátsó szándék nélkül? Talán teljesen jogos feltevés a részéről, hogy eddig azt hitte, hogy a szőke fúria a fürdő után alig várja majd, hogy megszabadulhasson a társaságától. Legalábbis ő biztos nem kívánná felkeresni egyik másik fajtársukat sem.*
- Ezt vegyem fenyegetésnek? *A pimasz kacsintásra egy szintén pimasz mosollyal válaszol, várva a reakciójára, hogy tisztázhassák ezt, mielőtt még visszaindulna a városba, a fogadó felé. Most már végképp örül, hogy volt annyi esze, hogy nem engedte nővérkéjét a háza közelébe. Akkor még talán komolyabb aggodalomra is adhatnának okot a szavai. Nem igazán van oda a hívatlan vendégekért.*
2493. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-19 20:01:44
Üzenet elküldve: 2015-04-19 20:01:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Valószínűleg a hely kiváló fekvése és a fény előnyös esése miatt, de az ide tévedő Motur úgy érzi, mintha az otthoni, mára már szerény kis házikójuk kertjében lenne. Virágillat csapja meg fáradt orrát. Le is ül a földre, most nem zavartatja magát. Arthenior-i körútjának feléhez érkezett, így most ki kell találnia, hogy hogyan tovább.
Előbb kicsit elréved a nyugalmas természet hívogató hangjában. El kell kezdenie szárnyait próbálgatni, ha vissza akarja állítani az elvesztett becsületet. Már látja is, hogy nem lesz egyszerű munka, de már elkezdte tervezgetni a jövőt.
Elalszik, és álmodni kezd. Látja magát, ahogy aranytengeren áll, aminek alján drágakövek vannak. És aranyhajókat lát, és persze mindent, mi szemnek ingerem de mikor a valóságban eldől, felébred.*
Előbb kicsit elréved a nyugalmas természet hívogató hangjában. El kell kezdenie szárnyait próbálgatni, ha vissza akarja állítani az elvesztett becsületet. Már látja is, hogy nem lesz egyszerű munka, de már elkezdte tervezgetni a jövőt.
Elalszik, és álmodni kezd. Látja magát, ahogy aranytengeren áll, aminek alján drágakövek vannak. És aranyhajókat lát, és persze mindent, mi szemnek ingerem de mikor a valóságban eldől, felébred.*
2492. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-19 17:57:17
Üzenet elküldve: 2015-04-19 17:57:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sotheena//
*Enyhén megemelkednek a szemöldökei a fúria érdeklődését illetően, mintha csak azt üzenné jégből vájt tekintetével: Majd pont neked fogom elmondani. Ám végtére is semmi rá nézve kellemetlen dolog nem játszott közre a bukásban, tehát mégsem hallgatja el a cseresznyeszín ajkútól, hagy tanuljon. Legalább ő is kidühöngheti magát valakinek, ami még egy ilyen velejéig romlott szörnyetegnél is kifizetődő cselekedet az elméje épségének érdekében. Már amennyire ép elméjűnek lehet nevezni egy eredart.*
- Néhány éve visszatértem Artheniorba, meguntam a wegtoreni semmittevést, és történetesen ráakadtam egy furcsa szervezetre. A város titkos, elit rendjére. Jó alapnak tűnt ahhoz, hogy mindent felbolygassak, szóval eljátszottam az egyik szerencsétlen eltűnt húgocskáját. Természetesen én öltem meg. *Kuncogja, mintha vajmi gyermeteg csínyt kötött volna a nőszemély orrára.* Amikor összetalálkoztunk, egy bálba igyekeztem információt szerezni nekik. *Itt azért már megforgatja a szemeit, visszaemlékezve, miféle képtelen és unalmas feladatokat róttak ki a gyengének hitt leánykára.* Képzeld el, az idióta bátyám meg még néma is volt, legalábbis egy szót sem szólt. Gondolhatod, mennyire élveztem, de a cél kecsegtető volt, ám a végén teljesen visszavonultak, elapadtak a lehetőségeim. Ennyi a történet, teljesen feleslegesen törtem magam ilyen impotens pojácák miatt. *Puffogja ezúttal már a dühtől fortyogva, azonban emlékei hamarost tovagördülnek a kiirtásuk pillanatához, így egykettőre rendeződnek vonásai.* Nyilván megöltem mindegyiket. Na, az ő rettegésük, az árulásom fájó gondolata kárpótolt mindenért, egyedül a lány bátyját nem tudtam még kézre keríteni. *Fejezi be a történetet, melyhez hasonlatosat már megannyi alkalommal tapasztalt hosszadalmas életének rögös útjain. Képtelenség biztosra menni a nagyszabású terveket illetően, tehát könnyedén megeshet a sikertelenség.
Sotheena újabb visszavágására már nem felel, többek között azért, mert ebben igaza van az ében hajzuhataggal megáldott fúriának. Ő se nyúlna hozzá más vacsorájához, noha nem a félelem, inkább az undor végett. A nevét viszont alaposan elraktározza a memóriájában, bár a zavartalan, magabiztos bemutatkozás azt sejteti vele, nem a valós nevét kapta kézhez. Annyi baj legyen...
Nagyot szusszan, amint végre elterpeszkedik a fűben, bárcsak egy rövidke pihenőhöz volt kedve, no meg, így kényelmesebbnek bizonyul a beszélgetés is.*
- Kiszolgáltatott? *Elmosolyodva vonja fel az egyik szemöldökét, majd tovább nyújtózik.* Elcsábítani téged. *Jelenti ki az első képtelen dolgot, ami az eszébe jutott, noha a gondolat valahol tényleg birizgálja a fantáziáját, ám nem annyira, hogy valóra is váltsa.* Ha arra vagy kíváncsi, nem akarok itt aludni. De ma lejártam a lábamat, hadakoztam egy ostoba fruskával, aki alig érte meg a szenvedést. *Panaszolja el, akár egy elkényeztetett liba, miközben lábait a magasba emeli, hogy izmait is kinyújtóztathassa. Az újabb kérdésre viszont hirtelen visszaengedi őket, így talpai még a fű tompítása ellenére is egy puffanó hanggal találkoznak a földdel.*
- Miért ne lenne legközelebb? Majd megkereslek. *Kacsint rá pimaszan, aztán a tenyereire támaszkodva felül, figyelve a kecses démon távozását. Remélt volna még egy kis csevejt, egyéb szórakozást, ám temérdek lehetősége lesz még erre, a mai napon viszont tényleg elhasználta minden energiáját, így végül felkel a fűből, és ő is útnak indul, hogy álomra hunyhassa a szemeit.*
*Enyhén megemelkednek a szemöldökei a fúria érdeklődését illetően, mintha csak azt üzenné jégből vájt tekintetével: Majd pont neked fogom elmondani. Ám végtére is semmi rá nézve kellemetlen dolog nem játszott közre a bukásban, tehát mégsem hallgatja el a cseresznyeszín ajkútól, hagy tanuljon. Legalább ő is kidühöngheti magát valakinek, ami még egy ilyen velejéig romlott szörnyetegnél is kifizetődő cselekedet az elméje épségének érdekében. Már amennyire ép elméjűnek lehet nevezni egy eredart.*
- Néhány éve visszatértem Artheniorba, meguntam a wegtoreni semmittevést, és történetesen ráakadtam egy furcsa szervezetre. A város titkos, elit rendjére. Jó alapnak tűnt ahhoz, hogy mindent felbolygassak, szóval eljátszottam az egyik szerencsétlen eltűnt húgocskáját. Természetesen én öltem meg. *Kuncogja, mintha vajmi gyermeteg csínyt kötött volna a nőszemély orrára.* Amikor összetalálkoztunk, egy bálba igyekeztem információt szerezni nekik. *Itt azért már megforgatja a szemeit, visszaemlékezve, miféle képtelen és unalmas feladatokat róttak ki a gyengének hitt leánykára.* Képzeld el, az idióta bátyám meg még néma is volt, legalábbis egy szót sem szólt. Gondolhatod, mennyire élveztem, de a cél kecsegtető volt, ám a végén teljesen visszavonultak, elapadtak a lehetőségeim. Ennyi a történet, teljesen feleslegesen törtem magam ilyen impotens pojácák miatt. *Puffogja ezúttal már a dühtől fortyogva, azonban emlékei hamarost tovagördülnek a kiirtásuk pillanatához, így egykettőre rendeződnek vonásai.* Nyilván megöltem mindegyiket. Na, az ő rettegésük, az árulásom fájó gondolata kárpótolt mindenért, egyedül a lány bátyját nem tudtam még kézre keríteni. *Fejezi be a történetet, melyhez hasonlatosat már megannyi alkalommal tapasztalt hosszadalmas életének rögös útjain. Képtelenség biztosra menni a nagyszabású terveket illetően, tehát könnyedén megeshet a sikertelenség.
Sotheena újabb visszavágására már nem felel, többek között azért, mert ebben igaza van az ében hajzuhataggal megáldott fúriának. Ő se nyúlna hozzá más vacsorájához, noha nem a félelem, inkább az undor végett. A nevét viszont alaposan elraktározza a memóriájában, bár a zavartalan, magabiztos bemutatkozás azt sejteti vele, nem a valós nevét kapta kézhez. Annyi baj legyen...
Nagyot szusszan, amint végre elterpeszkedik a fűben, bárcsak egy rövidke pihenőhöz volt kedve, no meg, így kényelmesebbnek bizonyul a beszélgetés is.*
- Kiszolgáltatott? *Elmosolyodva vonja fel az egyik szemöldökét, majd tovább nyújtózik.* Elcsábítani téged. *Jelenti ki az első képtelen dolgot, ami az eszébe jutott, noha a gondolat valahol tényleg birizgálja a fantáziáját, ám nem annyira, hogy valóra is váltsa.* Ha arra vagy kíváncsi, nem akarok itt aludni. De ma lejártam a lábamat, hadakoztam egy ostoba fruskával, aki alig érte meg a szenvedést. *Panaszolja el, akár egy elkényeztetett liba, miközben lábait a magasba emeli, hogy izmait is kinyújtóztathassa. Az újabb kérdésre viszont hirtelen visszaengedi őket, így talpai még a fű tompítása ellenére is egy puffanó hanggal találkoznak a földdel.*
- Miért ne lenne legközelebb? Majd megkereslek. *Kacsint rá pimaszan, aztán a tenyereire támaszkodva felül, figyelve a kecses démon távozását. Remélt volna még egy kis csevejt, egyéb szórakozást, ám temérdek lehetősége lesz még erre, a mai napon viszont tényleg elhasználta minden energiáját, így végül felkel a fűből, és ő is útnak indul, hogy álomra hunyhassa a szemeit.*
2491. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-19 16:37:56
Üzenet elküldve: 2015-04-19 16:37:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Éjszakai edzés //
* Szó szerint, szemmel láthatóan gyógyulnak be Cralan sérülései. Most örül csak annak, hogy indulás előtt magához vette az üvegcsét. Démon állapota nem olyan súlyos, hogy pár nap alatt magától rendbe ne jönne, bár az is meglehet, hogy amint visszaérnek a Kúriába az ő ételébe is belekever egy kis gyógyító italt. Még nem próbálta ki de úgy tudja a bájital hat az állatokra is.
A köszönetre egy apró mosoly és egy fejbiccentés a válasz majd megfogja Démon nyakörvét és annál tartva a négylábút segíti be a vadászházba. Ott elé tesz vagy két pogácsát, hússal sajnos nem készült nyulat pedig nem fogtak, majd pedig rázárja az ajtót.
Ismét kilép az éjszakába. Körbenéz, követte-e Cralan vagy maradt a nyomok mellett, majd minden képen oda siet ahol ő áll.*
- Indulhatunk. *mondja és tekintete a nyomokat keresi. Nem egy nagy vadász. Eddig mindig Démon orrára hagyatkozott ha egy őzet vagy egy rókát fel kellett hajtani, másik lehetőségként egyszerűen a vadak találtak rá.*
- Tudod követni a nyomokat? *kérdezi bízva a félvér által említett neveltetésben.*
- És a Kúriába vihető állapotba is tudod hozni? *kérdezi mert azért nem tervezi a tetemet maguk után vonszolni egész Arthenioron keresztül.*
- Ha gondolod Ádázt magunkkal vihetjük. *mondja még, de ez csak afféle lehetőség.*
* Szó szerint, szemmel láthatóan gyógyulnak be Cralan sérülései. Most örül csak annak, hogy indulás előtt magához vette az üvegcsét. Démon állapota nem olyan súlyos, hogy pár nap alatt magától rendbe ne jönne, bár az is meglehet, hogy amint visszaérnek a Kúriába az ő ételébe is belekever egy kis gyógyító italt. Még nem próbálta ki de úgy tudja a bájital hat az állatokra is.
A köszönetre egy apró mosoly és egy fejbiccentés a válasz majd megfogja Démon nyakörvét és annál tartva a négylábút segíti be a vadászházba. Ott elé tesz vagy két pogácsát, hússal sajnos nem készült nyulat pedig nem fogtak, majd pedig rázárja az ajtót.
Ismét kilép az éjszakába. Körbenéz, követte-e Cralan vagy maradt a nyomok mellett, majd minden képen oda siet ahol ő áll.*
- Indulhatunk. *mondja és tekintete a nyomokat keresi. Nem egy nagy vadász. Eddig mindig Démon orrára hagyatkozott ha egy őzet vagy egy rókát fel kellett hajtani, másik lehetőségként egyszerűen a vadak találtak rá.*
- Tudod követni a nyomokat? *kérdezi bízva a félvér által említett neveltetésben.*
- És a Kúriába vihető állapotba is tudod hozni? *kérdezi mert azért nem tervezi a tetemet maguk után vonszolni egész Arthenioron keresztül.*
- Ha gondolod Ádázt magunkkal vihetjük. *mondja még, de ez csak afféle lehetőség.*
2490. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-19 16:36:47
Üzenet elküldve: 2015-04-19 16:36:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Dayria //
*Még önmagát is meglepi vele, de ahogy továbbra is a lehetséges szerepeken gondolkozik, közben Dayriát figyelve, befurakszik a fejébe egy olyan gondolat, hogy talán mégis rejlenének lehetőségek abban, hogy egy kis ideig ő is visszatérjen a gazdag csitri szerepéhez. Elvégre már elég régóta nem akart az elkényeztetett nemesi bagázs közelébe menni, de még az is lehet, hogy talál köztük egy-két finomabb falatot. Az az egy-két alkalmazott szolgáló, akik bizonyos időközönként karbantartják a házát, úgyis abban a hitben vannak, hogy ő alapból egy nemesi sarjadék.
De ez az ötlet egyelőre csak marad egy, a sok lehetőség közül. Erre még biztos fog egy jó néhány napot aludni.*
- Csábító ötlet, de sajnos nem olyan egyszerű! *Ha valaki, hát ő nagyon szívesen lenne az, aki miatt kirobbannak egy újabb háború, de persze ha ez annyira könnyen menne, nem tették volna már meg?* Azok a primitív, ostoba népek máshoz amúgy sem értenek. Ahhoz már agyra lenne szükségük, de hogy a te szavaiddal éljek, a semminél még mindig jobb. *A végére pimaszul elmosolyodik. Valóban vajmi kevés élvezetet nyújt egy barbár törzs szánalmas akciója, de ha pont szemtanújuk lehetnek tisztes távolból, akkor legalább mondhatni, hogy nem annyira volt unalmas a nap.*
- Legutóbbi próbálkozásod? Mit csináltál? *Kíváncsi, kissé kárörvendő mosollyal fordul testvérkéje felé, amit az a tény szül, hogy végül is a terve meg lett hiúsítva. De talán pont ezért is keltette fel ez az érdeklődését, hisz nagyon kíváncsi lenne, hogy azoknak a halandó patkányoknak mivel sikerült keresztbe tenniük neki.
A kapott visszavágásra már felnevet.*
- Ha nem szereztél volna attól a kormos tyúktól semmit, még Talán igazat is adnék a szavaidnak, de a te bukszád nőtt, és nem az enyém. *Tény, hogy vele ellentétben, ő végig csak az ágon pihenve figyelt, de ha már a másik zsákmányolt aranyat, miért neki kellene költenie a sajátjából?* Amúgy meg, mit kellett volna csinálnom a te vacsoráddal?
*Jogos az öt pont, hisz takarítani biztos nem fog utána, és azon kívül meg bármit is csinált volna, valószínűleg nagyon kihúzta volna a szöszinél a gyufát. És az egészben az a vicc, hogy értelmetlen dolgon vitatkoznak, hisz nem is fizetnek közvetlenül a fürdőben.*
- Akkor ebben egyetértünk. *Egy jó kis félelemmel, és fájdalommal dúsított vacsoráért, még talán ha megérné, de egy üveg borért… Valószínűleg ugyanarra lenne neki is ingere, mint amit nővérkéje az előbb felvázolt, vagy az is lehet, hogy ő inkább a szívére menne. Amihez abban a pillanatban késztetést érezne, de az biztos, hogy nem bírná túl sokáig.
Ilyenkor érezhető a legjobban, hogy miért az éjszakák a legjobb napszakok. Eltűnnek az emberek, csak nagyon kevés lélek járkál az utcákon, itt a természetben meg már szinte egy lélek se. Arról nem is beszélve, hogy az éji sötét titokzatos, és fekete leplével mindent magába rejt.
Kicsit húzza a száját, pedig reménykedett, hogy a névkérdést letudhatja az előbbivel, de végtére is, neki aztán tényleg édes mindegy.*
- Ami azt illeti, egyáltalán nem. Úgysem lesz ismerős a számodra. A nevem Sotheena. *Fáj a beismerés, de sajnos ebben az egyben jó gondolata volt hajdani idézőjének, csak az új név adásának az oka korántsem az volt, mint amiért Sotheena végül fel is vette, és használja is. Bár ha nem tetszett volna meg neki, esze ágában sem lett volna pont ezt választani, de valahogy illett is hozzá. A másik, régebbi nevét talán még ismerheti is itt fent egy-két fajtársa, úgyhogy azzal biztosan nem kockáztatna.
Egy értetlen hümmentéssel torpan meg ő is, és figyeli, ahogy a másik elnyúl a zöld gyepen.*
- Pontosan mik a terveid ilyen kiszolgáltatott testhelyzetben? *Mivel benne is tiszta démoni vér kering, tökéletesen tudja, hogy bármilyen testhelyzetből is pont ugyanolyan veszélyesek, de azért mégis… *És lesz legközelebb? *A másik hirtelen helyzetváltoztatása eddig jobban lekötötte a figyelmét, de azért lassan a szavainak a jelentése is eljut az agyáig. Az addig rendben van, hogy véletlenül újra összefutottak, de mennyi az esélye, hogy Véletlenül kétszer is megtörténjen ugyanez? Legalábbis a közeljövőben, mert azért pár száz év múlva már ki tudja. Nem olyan nagy a világ, úgy már esélyesebb, de az már biztosan nem Artheniorban lesz.*
- Miért, az jobb, ha tele van a fürdő a város összes koszos halandójával? *Inkább látna néhány szerencsétlent, amíg a privát részekhez nem érnek, mint egy csapat gusztustalan csúszómászót, akik a világ egyik legundorítóbb dolgát élvezik; a közös medencét.
A választól függően, ha testvérkéje úgy dönt, hogy valóban inkább itt maradna a fűben, ő biztosan nem fog ebben csatlakozni hozzá, főleg úgy, hogy van egy nagy és kényelmes ágya. Arról nem is beszélve, hogy ki az a hígagyú, aki képes lenne egy másik fajtársnője mellett nyugodtan pihenni, leeresztve ezzel az összes védelmét?*
- Ahogy gondolod! Én akkor elmentem inni valamit a Pegazusba. *Ha Dayria tényleg úgy dönt, hogy marad a fűben, akkor csak int neki egy mosoly kíséretében, majd távozik.
Pedig már egész jól megbarátkozott a forró fürdő gondolatával. Na, majd legközelebb. Akkor most csak beugrik a fogadóba inni valami finomat, aztán hazamegy ő is lepihenni.*
*Még önmagát is meglepi vele, de ahogy továbbra is a lehetséges szerepeken gondolkozik, közben Dayriát figyelve, befurakszik a fejébe egy olyan gondolat, hogy talán mégis rejlenének lehetőségek abban, hogy egy kis ideig ő is visszatérjen a gazdag csitri szerepéhez. Elvégre már elég régóta nem akart az elkényeztetett nemesi bagázs közelébe menni, de még az is lehet, hogy talál köztük egy-két finomabb falatot. Az az egy-két alkalmazott szolgáló, akik bizonyos időközönként karbantartják a házát, úgyis abban a hitben vannak, hogy ő alapból egy nemesi sarjadék.
De ez az ötlet egyelőre csak marad egy, a sok lehetőség közül. Erre még biztos fog egy jó néhány napot aludni.*
- Csábító ötlet, de sajnos nem olyan egyszerű! *Ha valaki, hát ő nagyon szívesen lenne az, aki miatt kirobbannak egy újabb háború, de persze ha ez annyira könnyen menne, nem tették volna már meg?* Azok a primitív, ostoba népek máshoz amúgy sem értenek. Ahhoz már agyra lenne szükségük, de hogy a te szavaiddal éljek, a semminél még mindig jobb. *A végére pimaszul elmosolyodik. Valóban vajmi kevés élvezetet nyújt egy barbár törzs szánalmas akciója, de ha pont szemtanújuk lehetnek tisztes távolból, akkor legalább mondhatni, hogy nem annyira volt unalmas a nap.*
- Legutóbbi próbálkozásod? Mit csináltál? *Kíváncsi, kissé kárörvendő mosollyal fordul testvérkéje felé, amit az a tény szül, hogy végül is a terve meg lett hiúsítva. De talán pont ezért is keltette fel ez az érdeklődését, hisz nagyon kíváncsi lenne, hogy azoknak a halandó patkányoknak mivel sikerült keresztbe tenniük neki.
A kapott visszavágásra már felnevet.*
- Ha nem szereztél volna attól a kormos tyúktól semmit, még Talán igazat is adnék a szavaidnak, de a te bukszád nőtt, és nem az enyém. *Tény, hogy vele ellentétben, ő végig csak az ágon pihenve figyelt, de ha már a másik zsákmányolt aranyat, miért neki kellene költenie a sajátjából?* Amúgy meg, mit kellett volna csinálnom a te vacsoráddal?
*Jogos az öt pont, hisz takarítani biztos nem fog utána, és azon kívül meg bármit is csinált volna, valószínűleg nagyon kihúzta volna a szöszinél a gyufát. És az egészben az a vicc, hogy értelmetlen dolgon vitatkoznak, hisz nem is fizetnek közvetlenül a fürdőben.*
- Akkor ebben egyetértünk. *Egy jó kis félelemmel, és fájdalommal dúsított vacsoráért, még talán ha megérné, de egy üveg borért… Valószínűleg ugyanarra lenne neki is ingere, mint amit nővérkéje az előbb felvázolt, vagy az is lehet, hogy ő inkább a szívére menne. Amihez abban a pillanatban késztetést érezne, de az biztos, hogy nem bírná túl sokáig.
Ilyenkor érezhető a legjobban, hogy miért az éjszakák a legjobb napszakok. Eltűnnek az emberek, csak nagyon kevés lélek járkál az utcákon, itt a természetben meg már szinte egy lélek se. Arról nem is beszélve, hogy az éji sötét titokzatos, és fekete leplével mindent magába rejt.
Kicsit húzza a száját, pedig reménykedett, hogy a névkérdést letudhatja az előbbivel, de végtére is, neki aztán tényleg édes mindegy.*
- Ami azt illeti, egyáltalán nem. Úgysem lesz ismerős a számodra. A nevem Sotheena. *Fáj a beismerés, de sajnos ebben az egyben jó gondolata volt hajdani idézőjének, csak az új név adásának az oka korántsem az volt, mint amiért Sotheena végül fel is vette, és használja is. Bár ha nem tetszett volna meg neki, esze ágában sem lett volna pont ezt választani, de valahogy illett is hozzá. A másik, régebbi nevét talán még ismerheti is itt fent egy-két fajtársa, úgyhogy azzal biztosan nem kockáztatna.
Egy értetlen hümmentéssel torpan meg ő is, és figyeli, ahogy a másik elnyúl a zöld gyepen.*
- Pontosan mik a terveid ilyen kiszolgáltatott testhelyzetben? *Mivel benne is tiszta démoni vér kering, tökéletesen tudja, hogy bármilyen testhelyzetből is pont ugyanolyan veszélyesek, de azért mégis… *És lesz legközelebb? *A másik hirtelen helyzetváltoztatása eddig jobban lekötötte a figyelmét, de azért lassan a szavainak a jelentése is eljut az agyáig. Az addig rendben van, hogy véletlenül újra összefutottak, de mennyi az esélye, hogy Véletlenül kétszer is megtörténjen ugyanez? Legalábbis a közeljövőben, mert azért pár száz év múlva már ki tudja. Nem olyan nagy a világ, úgy már esélyesebb, de az már biztosan nem Artheniorban lesz.*
- Miért, az jobb, ha tele van a fürdő a város összes koszos halandójával? *Inkább látna néhány szerencsétlent, amíg a privát részekhez nem érnek, mint egy csapat gusztustalan csúszómászót, akik a világ egyik legundorítóbb dolgát élvezik; a közös medencét.
A választól függően, ha testvérkéje úgy dönt, hogy valóban inkább itt maradna a fűben, ő biztosan nem fog ebben csatlakozni hozzá, főleg úgy, hogy van egy nagy és kényelmes ágya. Arról nem is beszélve, hogy ki az a hígagyú, aki képes lenne egy másik fajtársnője mellett nyugodtan pihenni, leeresztve ezzel az összes védelmét?*
- Ahogy gondolod! Én akkor elmentem inni valamit a Pegazusba. *Ha Dayria tényleg úgy dönt, hogy marad a fűben, akkor csak int neki egy mosoly kíséretében, majd távozik.
Pedig már egész jól megbarátkozott a forró fürdő gondolatával. Na, majd legközelebb. Akkor most csak beugrik a fogadóba inni valami finomat, aztán hazamegy ő is lepihenni.*
2489. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-19 14:15:47
Üzenet elküldve: 2015-04-19 14:15:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//A Véres Bál//
*Nagy kő esik le a szívéről, mikor végre kinyílik az ajtó, s kilép rajta a csöppet zilált külsejű gnóm uraság. Hamari lenne következtetéseket levonni, de igen valószínű, hogy álmából verhette fel a szerencsétlent, vagy legalábbis ilyenkor már nem szokott vendégeket várni, azért tartott eddig összekészülődnie. Mindenesetre nem vizslatja sokáig a küllemét, inkább odébb áll, hogy az idős mágus a lépcsőhöz mehessen, majd ő is követi lépteit.*
- Szép estét. Igazán ne fájjon emiatt a feje, így is igazán kedves, hogy gondja volt a szőnyegre. *Jegyzi meg visszafogott hangján, amint pirosló ajkaira gyöngéd mosolyt enged kiülni, majd bátorkodik átvenni a szőnyeget, és leteríteni a lépcső tetejére, ahol kényelmesen elhelyezkedhetnek a beszélgetéshez. Nem bánja, hogy a beinvitálás elmaradt, noha az idő még kissé hűvös így késő este, azért nem kibírhatatlan.
Néhány kérészi életű momentum erejéig hagyja tekintetét elkalandozni az érdekes alakzatba rendeződött gömbökön, hiszen mindég képes lenyűgözni a mágia hatalma, ám a gnóm újbóli megszólalására felé fordítja sötétkék íriszeit.
Feltűnik neki a gyorsabb beszédtempó, az ő lassú, kimért szavaihoz képest szinte csak úgy szárnyalnak Meran szavai, ám egy kicsit több odafigyeléssel nem okoz problémát neki a megértése.*
- Örülök, hogy megismerhetem, Meran úr. Az én nevem Aravae Mithraniel. *Mutatkozik be illedelmesen, s néhány momentum erejéig el kell tűnődnie, hogyan is fogjon bele a "kihallgatásba". Az úr morcosságát látva nem biztos, hogy célszerű lenne nyílt kártyákkal játszania, talán kifizetődőbb, ha türelmesen fog hozzá az informálódáshoz, elvégre ki örülne neki, ha azonnal gyanúsítottként kezelnék? Másrészt úgy a gnómnak is könnyedebb lenne hazudni, noha továbbra sem gondolja, hogy aktív résztvevője volt a tragédiának.
Mindenesetre ismét felpillant a gömböcskékre, és ajkain szelíd mosollyal szólal meg újfent.*
- Amint a háza közelébe értem, nyomban ezek a tünemények fogadtak. Olybá tűnnek, mintha lelkük volna, mintha élnének. Teljes mértékben Ön irányítja őket? *Kíváncsiskodik.* Tudja, egy kedves, hold mágus ismerősöm mutatott hasonlót, noha azok a fénylények hamarost tovatűntek az éjszakában, de a táncuk idomos volt ezen gömbökéhez. Lenyűgöző...
*Nagy kő esik le a szívéről, mikor végre kinyílik az ajtó, s kilép rajta a csöppet zilált külsejű gnóm uraság. Hamari lenne következtetéseket levonni, de igen valószínű, hogy álmából verhette fel a szerencsétlent, vagy legalábbis ilyenkor már nem szokott vendégeket várni, azért tartott eddig összekészülődnie. Mindenesetre nem vizslatja sokáig a küllemét, inkább odébb áll, hogy az idős mágus a lépcsőhöz mehessen, majd ő is követi lépteit.*
- Szép estét. Igazán ne fájjon emiatt a feje, így is igazán kedves, hogy gondja volt a szőnyegre. *Jegyzi meg visszafogott hangján, amint pirosló ajkaira gyöngéd mosolyt enged kiülni, majd bátorkodik átvenni a szőnyeget, és leteríteni a lépcső tetejére, ahol kényelmesen elhelyezkedhetnek a beszélgetéshez. Nem bánja, hogy a beinvitálás elmaradt, noha az idő még kissé hűvös így késő este, azért nem kibírhatatlan.
Néhány kérészi életű momentum erejéig hagyja tekintetét elkalandozni az érdekes alakzatba rendeződött gömbökön, hiszen mindég képes lenyűgözni a mágia hatalma, ám a gnóm újbóli megszólalására felé fordítja sötétkék íriszeit.
Feltűnik neki a gyorsabb beszédtempó, az ő lassú, kimért szavaihoz képest szinte csak úgy szárnyalnak Meran szavai, ám egy kicsit több odafigyeléssel nem okoz problémát neki a megértése.*
- Örülök, hogy megismerhetem, Meran úr. Az én nevem Aravae Mithraniel. *Mutatkozik be illedelmesen, s néhány momentum erejéig el kell tűnődnie, hogyan is fogjon bele a "kihallgatásba". Az úr morcosságát látva nem biztos, hogy célszerű lenne nyílt kártyákkal játszania, talán kifizetődőbb, ha türelmesen fog hozzá az informálódáshoz, elvégre ki örülne neki, ha azonnal gyanúsítottként kezelnék? Másrészt úgy a gnómnak is könnyedebb lenne hazudni, noha továbbra sem gondolja, hogy aktív résztvevője volt a tragédiának.
Mindenesetre ismét felpillant a gömböcskékre, és ajkain szelíd mosollyal szólal meg újfent.*
- Amint a háza közelébe értem, nyomban ezek a tünemények fogadtak. Olybá tűnnek, mintha lelkük volna, mintha élnének. Teljes mértékben Ön irányítja őket? *Kíváncsiskodik.* Tudja, egy kedves, hold mágus ismerősöm mutatott hasonlót, noha azok a fénylények hamarost tovatűntek az éjszakában, de a táncuk idomos volt ezen gömbökéhez. Lenyűgöző...
2488. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-19 13:37:17
Üzenet elküldve: 2015-04-19 13:37:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Éjszakai edzés //
* A harc végül eldölni látszik, bár mind a szerzetes, mind Démon megsebesül a küzdelemben. Cralan meglepődve figyeli, ahogy a párduc fájdalomtól küzködve távozik, miután a mélységi nő elfütyül egy dallamot. *
~ Talán valami újabb varázslat. ~
* Gondolja, miközben Moon odalép mellé. Kár tagadni, valóban nem szép látvány most Cralan. Egy gyors választ nem váró kérdés után, a szerzetes kap egy üvegcsét. *
- Köszönöm.-
* Mondja, és fel is hajtja a tartalmát. Zsibbasztó érzés keríti hatalmába, majd sebei meglepően gyorsan kezdenek bezárulni, vöröslő hegeket hagy maguk után. *
- Meg fog gyógyulni. Csúnya a marás, de nem volt elég erős, hogy teljesen szétroncsolja az izmokat. -
-
* Nézi Démont, majd leguggolva a nyomokat. *
- Sok vért veszített, nem jut messzire. Menjünk. De mi lesz Démonnal? -
* Kérdezi, hisz a kutya jelenleg nincs olyan állapotban, hogy magukkal vihessék. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
* A harc végül eldölni látszik, bár mind a szerzetes, mind Démon megsebesül a küzdelemben. Cralan meglepődve figyeli, ahogy a párduc fájdalomtól küzködve távozik, miután a mélységi nő elfütyül egy dallamot. *
~ Talán valami újabb varázslat. ~
* Gondolja, miközben Moon odalép mellé. Kár tagadni, valóban nem szép látvány most Cralan. Egy gyors választ nem váró kérdés után, a szerzetes kap egy üvegcsét. *
- Köszönöm.-
* Mondja, és fel is hajtja a tartalmát. Zsibbasztó érzés keríti hatalmába, majd sebei meglepően gyorsan kezdenek bezárulni, vöröslő hegeket hagy maguk után. *
- Meg fog gyógyulni. Csúnya a marás, de nem volt elég erős, hogy teljesen szétroncsolja az izmokat. -
-
* Nézi Démont, majd leguggolva a nyomokat. *
- Sok vért veszített, nem jut messzire. Menjünk. De mi lesz Démonnal? -
* Kérdezi, hisz a kutya jelenleg nincs olyan állapotban, hogy magukkal vihessék. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
2487. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-19 01:16:40
Üzenet elküldve: 2015-04-19 01:16:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//A Véres Bál//
//Aravae Mithraniel//
*Az uramozásra válasz nem érkezik, azonban az ajtó nemsokára kinyílik. A gnóm, zömökségén túl, valamennyire rendezett, ősz hajzattal bír, ráncai, amint kilép a fényes teraszra, sokkal inkább kitűnnek, mint a félhomályban, de arányos és tisztes öregedést tudhat magáénak. Egyik kezében egy kis, átlátszó üveggömböcske, üveg vagy tiszta ásvány, innen nehéz eldöntenie, a másikban pedig egy bot, amin megtámaszkodik, bár nem igazán látszik, hogy szüksége lenne rá, hóna alá csapva egy kis szőnyeg. Elég mintás, egyelőre úgy tűnik. Kabátkájának felső zsebében egy pipavég, lefele engedve a fantáziának, hogy egy pipában folytatódik. Erősen megrágva, a rossz szokások nem maradnak nyomtalan. Kabátkája barna, balról gombolható, de nincs rendesen gombolva, az idős gnóm egy sorral megcsúszott. Hogy azért, mert sietett vagy a korával jár, még nem tudni. Nadrágja egyszerű, de tiszta,- polgárias, hasonlóan barna. Aravae problémáját ő megoldja, a terasz szélén, a legfelső alatti lépcsőfokig kimenne, ha ezt engedik neki, majd a bottal egy kicsit széjjelebb hesegeti a pontokat, amik engedelmesen egy csillagtérképhez hasonlót rajzolnak ki körülöttük, majd a botot az egyik gerendának támasztva felé nyújtja a kis szőnyeget. Még mindig morcosnak tűnik az arca, de már sokkal barátságosabban beszél, fel van készülve, hogy nem ok nélkül keresték fel.*
-Jó estét! Elnézést, de a széket, amit kint tároltam a vendégeknek, még régebben ellopták, azóta se volt erőm és kitartásom újat idecipelni, ezt a szőnyeget tudom felajánlani ülés céljára. Remélem azért megfelel.
*Majd magára ébred a gnóm, Aravae pedig észreveheti, ami még az ajtón túl csak gyanúsnak tűnt neki, az átlagosnál kissé gyorsabb a beszédstílusa az apró lénynek, mint amit eddig a füle szokott.*
-A nevem Meran, Meran Kahmo.
*Mögötte csapódik is egyet az ajtó, amire még maga is megijed, majd morog egyet magában.*
-Ezt be kellett volna csukni.
//Aravae Mithraniel//
*Az uramozásra válasz nem érkezik, azonban az ajtó nemsokára kinyílik. A gnóm, zömökségén túl, valamennyire rendezett, ősz hajzattal bír, ráncai, amint kilép a fényes teraszra, sokkal inkább kitűnnek, mint a félhomályban, de arányos és tisztes öregedést tudhat magáénak. Egyik kezében egy kis, átlátszó üveggömböcske, üveg vagy tiszta ásvány, innen nehéz eldöntenie, a másikban pedig egy bot, amin megtámaszkodik, bár nem igazán látszik, hogy szüksége lenne rá, hóna alá csapva egy kis szőnyeg. Elég mintás, egyelőre úgy tűnik. Kabátkájának felső zsebében egy pipavég, lefele engedve a fantáziának, hogy egy pipában folytatódik. Erősen megrágva, a rossz szokások nem maradnak nyomtalan. Kabátkája barna, balról gombolható, de nincs rendesen gombolva, az idős gnóm egy sorral megcsúszott. Hogy azért, mert sietett vagy a korával jár, még nem tudni. Nadrágja egyszerű, de tiszta,- polgárias, hasonlóan barna. Aravae problémáját ő megoldja, a terasz szélén, a legfelső alatti lépcsőfokig kimenne, ha ezt engedik neki, majd a bottal egy kicsit széjjelebb hesegeti a pontokat, amik engedelmesen egy csillagtérképhez hasonlót rajzolnak ki körülöttük, majd a botot az egyik gerendának támasztva felé nyújtja a kis szőnyeget. Még mindig morcosnak tűnik az arca, de már sokkal barátságosabban beszél, fel van készülve, hogy nem ok nélkül keresték fel.*
-Jó estét! Elnézést, de a széket, amit kint tároltam a vendégeknek, még régebben ellopták, azóta se volt erőm és kitartásom újat idecipelni, ezt a szőnyeget tudom felajánlani ülés céljára. Remélem azért megfelel.
*Majd magára ébred a gnóm, Aravae pedig észreveheti, ami még az ajtón túl csak gyanúsnak tűnt neki, az átlagosnál kissé gyorsabb a beszédstílusa az apró lénynek, mint amit eddig a füle szokott.*
-A nevem Meran, Meran Kahmo.
*Mögötte csapódik is egyet az ajtó, amire még maga is megijed, majd morog egyet magában.*
-Ezt be kellett volna csukni.
2486. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-19 00:08:01
Üzenet elküldve: 2015-04-19 00:08:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//A Véres Bál//
*Általában nyugodt vonásokkal ölelkezett arcára ezúttal enyhe megilletődés ül ki, noha ez nem nyilvánul meg többen, mint szemöldökeinek alig érzékelhető megemelkedésében. Sejti, hogy szavait a gnóm leginkább magának címezte, hiszen még éles hallásának is halk volt a motyogás, de ebből sokat nem tud meg. Utalhat arra a szerzet morgolódása, hogy valóban bűnös, és bosszantja a könnyed lebukás, míg arra is, hogy pusztán a tudásával járult hozzá az est látványosságaihoz, azonban a gyilkosságról tudomása sem volt. Nyilván az utóbbit nehéz elképzelni, mikor a fények oly pontossággal hunytak ki és villantak fel a kúriában, ám elég az itteni gömböcskékre tekinteni, melyek úgy viselkednek, mintha öntudatuk volna, mintha önálló lények volnának, s nem a mágia csodálatos végtermékei... Talán mégis csak a körülmények áldozata az uraság.*
- Hogyne... *Válaszol végül, és türelmesen várja, míg a gnóm kinyitja az ajtót, ám hiába ácsorog ott már lassan fél perce, semmi nem történik. Sőt, a zajokból ítélve mintha a szerkezeten lévő összes zár mozgásba lendült volna, s nem éppen az ajtó kinyitásának érdekében. Gyanús...*
- Mágus uram? *Szólal meg kissé bizonytalan hangon, amint bátorkodik közelebb lépni az ajtóhoz, és egy óvatos kopogást is megejt.
Látva a furcsa kis láncot korábban, azt is el tudja képzelni, hogy valóban eddig tart a procedúra, szóval nem fog erőszakosabban fellépni, noha ezt akkor sem tenné, ha a gnóm nyilvánvalóan elzárkózott volna tőle. Azzal nem megy semmire, ha megtámadja a szerzetet, talán akkor, ha nem bírna mágiával, de az effajta viselkedés anélkül is messze áll Aravae jellemétől. Egyelőre még várakozik, hogy bizonyossággal kiderüljék, mi történt az elmúlt pillanatokban odabent.*
*Általában nyugodt vonásokkal ölelkezett arcára ezúttal enyhe megilletődés ül ki, noha ez nem nyilvánul meg többen, mint szemöldökeinek alig érzékelhető megemelkedésében. Sejti, hogy szavait a gnóm leginkább magának címezte, hiszen még éles hallásának is halk volt a motyogás, de ebből sokat nem tud meg. Utalhat arra a szerzet morgolódása, hogy valóban bűnös, és bosszantja a könnyed lebukás, míg arra is, hogy pusztán a tudásával járult hozzá az est látványosságaihoz, azonban a gyilkosságról tudomása sem volt. Nyilván az utóbbit nehéz elképzelni, mikor a fények oly pontossággal hunytak ki és villantak fel a kúriában, ám elég az itteni gömböcskékre tekinteni, melyek úgy viselkednek, mintha öntudatuk volna, mintha önálló lények volnának, s nem a mágia csodálatos végtermékei... Talán mégis csak a körülmények áldozata az uraság.*
- Hogyne... *Válaszol végül, és türelmesen várja, míg a gnóm kinyitja az ajtót, ám hiába ácsorog ott már lassan fél perce, semmi nem történik. Sőt, a zajokból ítélve mintha a szerkezeten lévő összes zár mozgásba lendült volna, s nem éppen az ajtó kinyitásának érdekében. Gyanús...*
- Mágus uram? *Szólal meg kissé bizonytalan hangon, amint bátorkodik közelebb lépni az ajtóhoz, és egy óvatos kopogást is megejt.
Látva a furcsa kis láncot korábban, azt is el tudja képzelni, hogy valóban eddig tart a procedúra, szóval nem fog erőszakosabban fellépni, noha ezt akkor sem tenné, ha a gnóm nyilvánvalóan elzárkózott volna tőle. Azzal nem megy semmire, ha megtámadja a szerzetet, talán akkor, ha nem bírna mágiával, de az effajta viselkedés anélkül is messze áll Aravae jellemétől. Egyelőre még várakozik, hogy bizonyossággal kiderüljék, mi történt az elmúlt pillanatokban odabent.*
2485. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-18 23:52:33
Üzenet elküldve: 2015-04-18 23:52:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//A Véres Bál//
//Aravae Mithraniel//
*A fegyverletételre és a beszélgetési szándékra csak pár mogorva szó érkezik, melyet magának motyog el, emberi hallással nem igazán lehetne, neki viszont sikerül elcsípnie, még ha nem túl tisztán.*
-Tudtam én, hogy ezekkel a nemesekkel csak bajom lesz, normális népség nem viselkedik így... *majd hangosabban, de kedvességgel és egyéb formalizmusokkal nem igazán törődve.* - Várj meg ott, egy pillanat.
*Majd csukódik az ajtó, talán kicsit hangosabban is a kelleténél, fémes kattanásokat és zörrenéseket engedve ki utána magától, melynek a hangja életre is kel és az esemény lezáródása után még folytatódik. Nem tudja hova elhelyezni, nem is túl kellemes a hangzása és már fél perce tart anélkül, hogy az ajtó nyílására bármiféle szándék kerülne. De talán csak fölöslegesen aggódik.*
//Aravae Mithraniel//
*A fegyverletételre és a beszélgetési szándékra csak pár mogorva szó érkezik, melyet magának motyog el, emberi hallással nem igazán lehetne, neki viszont sikerül elcsípnie, még ha nem túl tisztán.*
-Tudtam én, hogy ezekkel a nemesekkel csak bajom lesz, normális népség nem viselkedik így... *majd hangosabban, de kedvességgel és egyéb formalizmusokkal nem igazán törődve.* - Várj meg ott, egy pillanat.
*Majd csukódik az ajtó, talán kicsit hangosabban is a kelleténél, fémes kattanásokat és zörrenéseket engedve ki utána magától, melynek a hangja életre is kel és az esemény lezáródása után még folytatódik. Nem tudja hova elhelyezni, nem is túl kellemes a hangzása és már fél perce tart anélkül, hogy az ajtó nyílására bármiféle szándék kerülne. De talán csak fölöslegesen aggódik.*
2484. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-18 22:18:00
Üzenet elküldve: 2015-04-18 22:18:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Talán mégis csak maradnia kellene egy keveset. Nem szál le a batárról, csak irányt mutat. Megkéri a kocsist, hogy hajtson el néhányszor az erdő szélénél. Két-három kört kér tőle mert nem tudja mihez is kezdjen a friss levegőn. Azon gondolkodik talán mégis csak szögre kellene már akassza a mesterségét és valami új kihívást találnia. Azon gondolkodik miközben a tájat nézi, hogy merre is forduljon. Haza még nem akar menni, így választhat a fogadó és a barakk között vagy esetleg a templomba is benézhet. A batár az utolsó kört teszi amikor a nőstény végül kiadja az utasítást.*
- Cél a Könyvtár!
- Cél a Könyvtár!
2483. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-18 16:23:14
Üzenet elküldve: 2015-04-18 16:23:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//A Véres Bál//
*A gömböcskék összeütközése keltette fényhatás nélkül is konstatálta már; bizony ezek a képződmények rendkívül hasonlatosak a kúria falain belül látottakra, ám így még biztosabb a dolgában. Legalábbis addig, míg a résnyire nyílott ajtó mögött - ugyan hunyorogva - fel nem fedez egy furcsa alakot. Nem is tudja hirtelenjében, miféle maszk takarhatja a szeme környékét, ugyanis szemüveggel még életében nem találkozott. Aravae sok tekintetben tájékozott és tanult, ám a gnómok világa olyasféle terep, melyen lépkedve szinte vaknak érzi magát.
A fenyegetést igazán nehéz komolyan vennie egy nálánál sokkalta alacsonyabb szerzet szájából, de ha nem szükséges az erőszak, ő is inkább a béke eszközeivel élne.*
- Ne haragudjon a zavarásért. Sem pedig az óvatosságomért, félreteszem a botot. *Válaszolja készségesen, és ahogy mondta, lassú mozdulattal elhelyezi maga előtt, a terasz padlójára a szegényes fegyvert. Ezzel egy harcos ellen sem érne sokat, ám a mágusok praktikáitól még a legnemesebb kard sem tudná megvédeni, így végtére is mindegy, hogy van-e nála bot vagy sem. Ráadásul el is bizonytalanítja ez a pöttöm szerzet, cseppet sem tűnik olyannak, aki galád módon megölne egy ártatlan leányt, persze a látszat gyakorta megcsalja az ember - esetében félvér - szemeit. Az sokad rangú, hogy a bálon nem látta, elvégre ő is éppúgy elbújhatott, mint ahogyan azt a végzetes nyilat kilövő személy is tette.*
- Tudom, ez a bot nem éppen ezt sugallja, mégis békés szándékkal jöttem. Informálódni, hogy pontosabb legyek. A gazdagnegyed egyik családja igazgatott önhöz. *Magyarázza nyugodt, lágy hangján, remélve, hogy mindez elegendőnek fog bizonyulni a gnóm figyelméhez, és kevésnek ahhoz, hogy menten nekitámadjon. Illetve a reakciójából kitűnhet majd az is, mennyi köze van a véres esethez.*
- Tehát, lenne ideje néhány szóra, mágus uram?
*A gömböcskék összeütközése keltette fényhatás nélkül is konstatálta már; bizony ezek a képződmények rendkívül hasonlatosak a kúria falain belül látottakra, ám így még biztosabb a dolgában. Legalábbis addig, míg a résnyire nyílott ajtó mögött - ugyan hunyorogva - fel nem fedez egy furcsa alakot. Nem is tudja hirtelenjében, miféle maszk takarhatja a szeme környékét, ugyanis szemüveggel még életében nem találkozott. Aravae sok tekintetben tájékozott és tanult, ám a gnómok világa olyasféle terep, melyen lépkedve szinte vaknak érzi magát.
A fenyegetést igazán nehéz komolyan vennie egy nálánál sokkalta alacsonyabb szerzet szájából, de ha nem szükséges az erőszak, ő is inkább a béke eszközeivel élne.*
- Ne haragudjon a zavarásért. Sem pedig az óvatosságomért, félreteszem a botot. *Válaszolja készségesen, és ahogy mondta, lassú mozdulattal elhelyezi maga előtt, a terasz padlójára a szegényes fegyvert. Ezzel egy harcos ellen sem érne sokat, ám a mágusok praktikáitól még a legnemesebb kard sem tudná megvédeni, így végtére is mindegy, hogy van-e nála bot vagy sem. Ráadásul el is bizonytalanítja ez a pöttöm szerzet, cseppet sem tűnik olyannak, aki galád módon megölne egy ártatlan leányt, persze a látszat gyakorta megcsalja az ember - esetében félvér - szemeit. Az sokad rangú, hogy a bálon nem látta, elvégre ő is éppúgy elbújhatott, mint ahogyan azt a végzetes nyilat kilövő személy is tette.*
- Tudom, ez a bot nem éppen ezt sugallja, mégis békés szándékkal jöttem. Informálódni, hogy pontosabb legyek. A gazdagnegyed egyik családja igazgatott önhöz. *Magyarázza nyugodt, lágy hangján, remélve, hogy mindez elegendőnek fog bizonyulni a gnóm figyelméhez, és kevésnek ahhoz, hogy menten nekitámadjon. Illetve a reakciójából kitűnhet majd az is, mennyi köze van a véres esethez.*
- Tehát, lenne ideje néhány szóra, mágus uram?
2482. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-18 16:02:26
Üzenet elküldve: 2015-04-18 16:02:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sotheena//
*Csendes figyelemmel kíséri az ében fúria válaszát az általa kedvelt szerepeket illetően, ám nem kap más választ, mint amit alapvetően is sejtett. Megannyi testvére unja a szó szoros értelmében halálra magát eme dimenzióban, kevesüknek adatik meg az a fajta elfogadás és „mazochizmus” – ahogy Sotheena emlegette -, mely élvezni engedi az itteni lehetőségek bőséges tárházát. Míg korábbi otthonában egy volt a sok démon közül, itt ő egy a kevés ritkaság közül, kinek hosszas élete során nem egyszer csókolták már talpát vak követők. Imádja a rajongást, a rivaldafényt s mások manipulálását, melyre alkalmatosabb létsíkot nem is választhatott volna. Na nem mintha lett volna esélye mazsolázni a létezésükben megkérdőjelezhető további dimenziók között, mégis kényelmesebb így emlegeti az esetet.*
- Nos, kedves, ezért kell nekünk háborúkat kirobbantani. Annak idején magától jött az újabb és újabb vérontás lehetősége, most azonban megbékéltek a népek. Hallani itt-ott falvakat feldúló orkokról, lezüllött barbároktól, de hát mindez vajmi kevés az igazi élvezethez. *Magyarázza visszafogott hangerővel, hiszen sosem lehet tudni, épp ki hallgatja ki őket, noha egy teremtett lelket sem érez a közelükben.* A legutóbbi próbálkozásomnak sajnos keresztbe tett néhány halandó patkány, nem könnyű ezekkel, főleg, ha nincs türelmed a szánalmas kis dolgaikhoz. *Sóhajtja, és érződik hangjából, hogy még mindég dühös az eset végett. Valóban sokáig megjegyzi az őt ért sérelmeket és kellemetlenségeket, elvégre mi másból táplálkozhatna minduntalan a bensőjében parázsló tűz?
Mindenesetre jól esik magából kibeszélni valakinek, ritkán adatik meg a lehetősége, hogy egyszerűen önmagát adja; a benne fortyogó vérmes gyilkost, kinek alakja messze nem olyan bájos, mint az ezüst-szőke fürtökkel megáldott emberi porhüvely. Ó nem... Ám a kellemes kis csevejt romba dönti Sotheena "rugalmassága", melyen mégis csak kacagni tud.*
- Arról az oldalról is megközelíthetnénk, hogy te nem csináltál semmit, ezért fizess te. *Vág vissza, bársonyos ajkain pimasz mosollyal, amint egy rövid momentum erejéig hátranéz a válla felett az éji démonra. Azonban hamarost oldalvást húzza a száját, és egy elégedetlenkedő szusszanást présel ki a tüdejéből.*
- Hímek... Ha most még valami nyápic bájolgását is hallgatnom kellene, puszta kézzel tépném le a fejét a testéről. Annyit nem ér az a bor. *Forgatja meg a szemeit, aztán körülnéz a tisztáson, melyen itt-ott szentjánosbogarak repkednek, zöldes-sárgás fénypontokkal tarkítva az éjjeli látványt. Dayria nem éppen a természet leánya, már e világra való születése is ellenére van annak, melyet itt természetesnek neveznek, ám tény, ha valami kellemes a tekintetének, azt ő is értékelni tudja. A kihalt, éjjeli mező pedig elégedettséggel tölti el a nőszemélyt.*
- Akkor rosszul emlékszel. A nevedet nem árultad el, vagy talán ennyire félnél megosztani velem? *Vonja fel a szemöldökeit pimaszan, miközben megáll a rét közepén, és pihenő gyanánt elfekszik a fűben. Igaz, néhány perccel ezelőtt bármit megadott volna egy forró fürdőért, ám a gondolat, hogy kéjencekkel legyen körülvéve egy gőztől terhes, nyirkos helyen, hamarost elveszi a kedvét a gondolattól. Na meg, ha még az italát is magának kell állnia, végkép nincs semmi, ami odacsábíthatná. Terveinek alakulását azonban még nem köti Sotheena orrára.*
- Meglehet... Örömmel fogom felemlegetni a legközelebbi találkozásunknál is. *Vigyorodik el, ahogy térdeit felhúzva, karjait pedig a feje fölé nyújtva ropogtatja meg a gerincét.
Amennyiben a cseresznyeszín ajkú fúria nem szól semmit, úgy egy kis időre elhallgat, töprengő tekintettel vizslatva az égen fénylő milliónyi kis fénypontot, majd egy ásítást követően csak szóra nyitja az ajkait.*
- Azt hiszem a fürdő helyett inkább lepihenek majd. Ilyenkor úgyis csak magányos férgek vannak ott, akiknek nincs jobb dolguk, mint várni valami szerencsétlent, akivel enyeleghetnek a vízben. Undorító... *Rázza ki a hideg, amint bársonyos arcára elégedetlenkedő fintor ül ki.*
*Csendes figyelemmel kíséri az ében fúria válaszát az általa kedvelt szerepeket illetően, ám nem kap más választ, mint amit alapvetően is sejtett. Megannyi testvére unja a szó szoros értelmében halálra magát eme dimenzióban, kevesüknek adatik meg az a fajta elfogadás és „mazochizmus” – ahogy Sotheena emlegette -, mely élvezni engedi az itteni lehetőségek bőséges tárházát. Míg korábbi otthonában egy volt a sok démon közül, itt ő egy a kevés ritkaság közül, kinek hosszas élete során nem egyszer csókolták már talpát vak követők. Imádja a rajongást, a rivaldafényt s mások manipulálását, melyre alkalmatosabb létsíkot nem is választhatott volna. Na nem mintha lett volna esélye mazsolázni a létezésükben megkérdőjelezhető további dimenziók között, mégis kényelmesebb így emlegeti az esetet.*
- Nos, kedves, ezért kell nekünk háborúkat kirobbantani. Annak idején magától jött az újabb és újabb vérontás lehetősége, most azonban megbékéltek a népek. Hallani itt-ott falvakat feldúló orkokról, lezüllött barbároktól, de hát mindez vajmi kevés az igazi élvezethez. *Magyarázza visszafogott hangerővel, hiszen sosem lehet tudni, épp ki hallgatja ki őket, noha egy teremtett lelket sem érez a közelükben.* A legutóbbi próbálkozásomnak sajnos keresztbe tett néhány halandó patkány, nem könnyű ezekkel, főleg, ha nincs türelmed a szánalmas kis dolgaikhoz. *Sóhajtja, és érződik hangjából, hogy még mindég dühös az eset végett. Valóban sokáig megjegyzi az őt ért sérelmeket és kellemetlenségeket, elvégre mi másból táplálkozhatna minduntalan a bensőjében parázsló tűz?
Mindenesetre jól esik magából kibeszélni valakinek, ritkán adatik meg a lehetősége, hogy egyszerűen önmagát adja; a benne fortyogó vérmes gyilkost, kinek alakja messze nem olyan bájos, mint az ezüst-szőke fürtökkel megáldott emberi porhüvely. Ó nem... Ám a kellemes kis csevejt romba dönti Sotheena "rugalmassága", melyen mégis csak kacagni tud.*
- Arról az oldalról is megközelíthetnénk, hogy te nem csináltál semmit, ezért fizess te. *Vág vissza, bársonyos ajkain pimasz mosollyal, amint egy rövid momentum erejéig hátranéz a válla felett az éji démonra. Azonban hamarost oldalvást húzza a száját, és egy elégedetlenkedő szusszanást présel ki a tüdejéből.*
- Hímek... Ha most még valami nyápic bájolgását is hallgatnom kellene, puszta kézzel tépném le a fejét a testéről. Annyit nem ér az a bor. *Forgatja meg a szemeit, aztán körülnéz a tisztáson, melyen itt-ott szentjánosbogarak repkednek, zöldes-sárgás fénypontokkal tarkítva az éjjeli látványt. Dayria nem éppen a természet leánya, már e világra való születése is ellenére van annak, melyet itt természetesnek neveznek, ám tény, ha valami kellemes a tekintetének, azt ő is értékelni tudja. A kihalt, éjjeli mező pedig elégedettséggel tölti el a nőszemélyt.*
- Akkor rosszul emlékszel. A nevedet nem árultad el, vagy talán ennyire félnél megosztani velem? *Vonja fel a szemöldökeit pimaszan, miközben megáll a rét közepén, és pihenő gyanánt elfekszik a fűben. Igaz, néhány perccel ezelőtt bármit megadott volna egy forró fürdőért, ám a gondolat, hogy kéjencekkel legyen körülvéve egy gőztől terhes, nyirkos helyen, hamarost elveszi a kedvét a gondolattól. Na meg, ha még az italát is magának kell állnia, végkép nincs semmi, ami odacsábíthatná. Terveinek alakulását azonban még nem köti Sotheena orrára.*
- Meglehet... Örömmel fogom felemlegetni a legközelebbi találkozásunknál is. *Vigyorodik el, ahogy térdeit felhúzva, karjait pedig a feje fölé nyújtva ropogtatja meg a gerincét.
Amennyiben a cseresznyeszín ajkú fúria nem szól semmit, úgy egy kis időre elhallgat, töprengő tekintettel vizslatva az égen fénylő milliónyi kis fénypontot, majd egy ásítást követően csak szóra nyitja az ajkait.*
- Azt hiszem a fürdő helyett inkább lepihenek majd. Ilyenkor úgyis csak magányos férgek vannak ott, akiknek nincs jobb dolguk, mint várni valami szerencsétlent, akivel enyeleghetnek a vízben. Undorító... *Rázza ki a hideg, amint bársonyos arcára elégedetlenkedő fintor ül ki.*
2481. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-18 11:42:56
Üzenet elküldve: 2015-04-18 11:42:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Éjszakai edzés //
* Amikor észreveszi, hogy a párduc felé vette az irányt komolyan megijed. Meg nem tudná mondani honnan de a dobótőr után amit még Démon szabadulása érdekében dobott el, most hirtelen egy újabb varázslat jut eszébe ami talán békésebb hangulatba hozza a jószágot. Szerencsére vagy annyira meghökkenti a fütyörészéssel, hogy nem tud vele mit kezdeni az irbisz vagy ténylegesen hat a varázslat mert a párduc végül békés na meg fájdalmas kocogásban elüget jobbra. Szép állat, kár érte. Ki tudja talán ha hamarabb jut eszébe ez a varázslat, na meg ha Démon nem pont az irbiszt akarja megkergetni jobban megúszták volna.
Cralanhoz siet aki a látvány alapján elég komolyan megsérülhetett.*
- Én sem. *mondja elgondolkodva *Szükséged van bájitalra? *kérdezi majd meggondolja magát és már nyújtja is át a 1 Sötétzöld varázsitalt Cralan Sleynek.
*
- Idd meg ezt! Később elgondolkodhatunk a párduc és Démon ügyén is.
* A kutya nyüszítve kuporog a lábánál. Úgy tűnik elég komolyan megkaphatta az irbisz a bal hátsó lábát mert azt nyalogatja, gyógyítgatja. Ismét Cralan felé fordul aki miután remélhetőleg eleget tett a parancsnak sokkal jobb állapotban van már. Mégis csak ő esett a leginkább a párduc útjába.*
- Megkereshetjük. Segíteni nem tudok rajta de megadhatod neki a kegyelemdöfést. Az irhája szépen díszítené a fogadótermünket. Karmaiból pedig ha gondolod készíthetsz nyakláncot. * ajánlja fel hisz az Cralanhoz jobban illik. Kicsit később teszi csak hozzá.*
- Az egyenruhád már elkészült. Otthon vár a dolgozószobámban, és köszönöm. *mondja egy halvány mosollyal.*
A varázsló rövid dallamot fütyül el, melynek hatására egy megvadult vagy vadállat szelídségét nyeri el. Ha alkalmas rá, meg is lovagolhatja. A hatás pillanatnyi, így nincs további befolyása a történésekre.
* Amikor észreveszi, hogy a párduc felé vette az irányt komolyan megijed. Meg nem tudná mondani honnan de a dobótőr után amit még Démon szabadulása érdekében dobott el, most hirtelen egy újabb varázslat jut eszébe ami talán békésebb hangulatba hozza a jószágot. Szerencsére vagy annyira meghökkenti a fütyörészéssel, hogy nem tud vele mit kezdeni az irbisz vagy ténylegesen hat a varázslat mert a párduc végül békés na meg fájdalmas kocogásban elüget jobbra. Szép állat, kár érte. Ki tudja talán ha hamarabb jut eszébe ez a varázslat, na meg ha Démon nem pont az irbiszt akarja megkergetni jobban megúszták volna.
Cralanhoz siet aki a látvány alapján elég komolyan megsérülhetett.*
- Én sem. *mondja elgondolkodva *Szükséged van bájitalra? *kérdezi majd meggondolja magát és már nyújtja is át a 1 Sötétzöld varázsitalt Cralan Sleynek.
*- Idd meg ezt! Később elgondolkodhatunk a párduc és Démon ügyén is.
* A kutya nyüszítve kuporog a lábánál. Úgy tűnik elég komolyan megkaphatta az irbisz a bal hátsó lábát mert azt nyalogatja, gyógyítgatja. Ismét Cralan felé fordul aki miután remélhetőleg eleget tett a parancsnak sokkal jobb állapotban van már. Mégis csak ő esett a leginkább a párduc útjába.*
- Megkereshetjük. Segíteni nem tudok rajta de megadhatod neki a kegyelemdöfést. Az irhája szépen díszítené a fogadótermünket. Karmaiból pedig ha gondolod készíthetsz nyakláncot. * ajánlja fel hisz az Cralanhoz jobban illik. Kicsit később teszi csak hozzá.*
- Az egyenruhád már elkészült. Otthon vár a dolgozószobámban, és köszönöm. *mondja egy halvány mosollyal.*
A varázsló rövid dallamot fütyül el, melynek hatására egy megvadult vagy vadállat szelídségét nyeri el. Ha alkalmas rá, meg is lovagolhatja. A hatás pillanatnyi, így nincs további befolyása a történésekre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586