Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 109 (2161. - 2180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2180. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:54:51
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:54:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
* A mogorvaság marad tovább, semmi gond. Meghunyászkodik, mégis csak majdnem gyerek még, olyan kutya aki inkább csak ugat mint harap de ha jó tanárai lesznek igazi véreb válhat belőle.*
- Akkor ne vedd el akit szeretek. *szól egészen halkan miközben az aranyat visszavarázsolja a zsebébe. Az egésznek csak egy épp hogy szivárgó seb marad nyomaként amint keze megremegett a közeledő tőr láttán.*
- Köszönöm Uram. *szól valamivel nyugodtabban. * Hálám jeléül akkor legyen hát az én házam a tied is ha szükséged van rá. *ajánlja fel a segítségét ha bármikor kellene egy biztos fedél a fejük felé Arthenior területén. A háromezer arany ha tudja mennyit kér a barbár nem hatotta volna meg. Jelen pillanatban nincs nála ennyi, de ha kell pár nap alatt bármikor összeszedi.
Xiltyn ügye akkor végre megoldódott már csak a pirosra festett havon kell segíteni, vagy még inkább a kecses ujjakon amik az asztalt szorítják épp.*
- Ah de ügyetlen vagyok. *szól valamivel később. *Orvos! *kiált és bekötözni váró újjal néz körbe, vajon ilyennel számoltak-e a fesztivál rendezői.*
* A mogorvaság marad tovább, semmi gond. Meghunyászkodik, mégis csak majdnem gyerek még, olyan kutya aki inkább csak ugat mint harap de ha jó tanárai lesznek igazi véreb válhat belőle.*
- Akkor ne vedd el akit szeretek. *szól egészen halkan miközben az aranyat visszavarázsolja a zsebébe. Az egésznek csak egy épp hogy szivárgó seb marad nyomaként amint keze megremegett a közeledő tőr láttán.*
- Köszönöm Uram. *szól valamivel nyugodtabban. * Hálám jeléül akkor legyen hát az én házam a tied is ha szükséged van rá. *ajánlja fel a segítségét ha bármikor kellene egy biztos fedél a fejük felé Arthenior területén. A háromezer arany ha tudja mennyit kér a barbár nem hatotta volna meg. Jelen pillanatban nincs nála ennyi, de ha kell pár nap alatt bármikor összeszedi.
Xiltyn ügye akkor végre megoldódott már csak a pirosra festett havon kell segíteni, vagy még inkább a kecses ujjakon amik az asztalt szorítják épp.*
- Ah de ügyetlen vagyok. *szól valamivel később. *Orvos! *kiált és bekötözni váró újjal néz körbe, vajon ilyennel számoltak-e a fesztivál rendezői.*
2179. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:17:15
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:17:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Moon körülbelül a fenyegetése feléig jut, nagyjából addig, hogy hívja az őrséget. Kagan abba már nem köt bele, hogy nem embert rabolt, hanem sötételfet, és bizony teljesen nyugodtan beállíthatja bárminek ezt. Csak éppen nem ez a célja.*
*Hirtelen mozdul, és ahogy Moon lecsapja az öt aranyat a pultra, Kagan keze is megvillan. Gyorsabb, mint a nőstény, és a kezében felcsillanó dobópenge szinte követhetetlen gyorsasággal sújt le az asztalra. Ha a vezér terve sikerül, akkor a penge - ügyességéhez méltón - a nőstény ujjai között vágódik az asztallapba.*
- Soha ne próbálj fenyegetni vagy zsarolni, nőstény. *sistereg halkan, és húzza össze a topázsárga szemeket a hadúr. Ezt már Rhenamys sem igen hallhatja. Ő mulatni jött ide, őt hívták, és az, hogy valami úton-módon Xiltyn megszökött Amon Ruadhról (a fene se tudja, hogyan), ezen nem változat. A fenyegetés azonban igen.*
- Szólj csak az őreidnek, és nem találnak itt mást, csak két fekete elf hullát. *a legszörnyűbb, hogy Kagan még csak nem is ideges, maximum egy kicsit kiábrándult. Nem hagyja beszélni Moont, ha azonban az szólni próbál embereinek, nos: van még dobótőr, ahonnan ez jött.*
- Nagylelkű leszek, Moonxylwery úrnő. Elfelejtem tapintatlanságod, és rokonod épségben szolgáltatom vissza neked, miután... megmentettük a farkasoktól, a fagyhaláltól és más veszélyektől. És az ára sem lesz... irreális. *valószínűleg amúgy sem tudnák megfizetni Xiltyn értékét, ami artheniori nemeshez méltón legalább 3000 arany lenne.*
- Szívességért szívességet. *húzza ki a pengét az asztalból (már ha sikerült a dolog), ám baltája nyelét jobb kezével nem engedi el. Mert ha lúd, legyen kövér: egy artheniori nemes elrablásáért is jár legalább annyi büntetés, mint gyilkosságért, legalábbis Thargarodon így lenne.*
- Okosan dönts, úrhölgy.
*Moon körülbelül a fenyegetése feléig jut, nagyjából addig, hogy hívja az őrséget. Kagan abba már nem köt bele, hogy nem embert rabolt, hanem sötételfet, és bizony teljesen nyugodtan beállíthatja bárminek ezt. Csak éppen nem ez a célja.*
*Hirtelen mozdul, és ahogy Moon lecsapja az öt aranyat a pultra, Kagan keze is megvillan. Gyorsabb, mint a nőstény, és a kezében felcsillanó dobópenge szinte követhetetlen gyorsasággal sújt le az asztalra. Ha a vezér terve sikerül, akkor a penge - ügyességéhez méltón - a nőstény ujjai között vágódik az asztallapba.*
- Soha ne próbálj fenyegetni vagy zsarolni, nőstény. *sistereg halkan, és húzza össze a topázsárga szemeket a hadúr. Ezt már Rhenamys sem igen hallhatja. Ő mulatni jött ide, őt hívták, és az, hogy valami úton-módon Xiltyn megszökött Amon Ruadhról (a fene se tudja, hogyan), ezen nem változat. A fenyegetés azonban igen.*
- Szólj csak az őreidnek, és nem találnak itt mást, csak két fekete elf hullát. *a legszörnyűbb, hogy Kagan még csak nem is ideges, maximum egy kicsit kiábrándult. Nem hagyja beszélni Moont, ha azonban az szólni próbál embereinek, nos: van még dobótőr, ahonnan ez jött.*
- Nagylelkű leszek, Moonxylwery úrnő. Elfelejtem tapintatlanságod, és rokonod épségben szolgáltatom vissza neked, miután... megmentettük a farkasoktól, a fagyhaláltól és más veszélyektől. És az ára sem lesz... irreális. *valószínűleg amúgy sem tudnák megfizetni Xiltyn értékét, ami artheniori nemeshez méltón legalább 3000 arany lenne.*
- Szívességért szívességet. *húzza ki a pengét az asztalból (már ha sikerült a dolog), ám baltája nyelét jobb kezével nem engedi el. Mert ha lúd, legyen kövér: egy artheniori nemes elrablásáért is jár legalább annyi büntetés, mint gyilkosságért, legalábbis Thargarodon így lenne.*
- Okosan dönts, úrhölgy.
2178. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:48:08
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:48:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
* Ez a túl nagy komolykodás felbosszantja. Nemhiába az apja volt eddig a régens, hisz Moon akár csak Nys még nem érett a vezetésre.*
- Akkor legyen 5 arany a váltságdíj vagy hívatom az őrséget emberrablásért. *szisszenni egészen halkan, hogy más ne hallhassa a nagy alkudozást, őrségben pedig mint Arthenior nagyobb ünnepein itt, a Hófesztiválon sincs hiány.
Apró gondja akadt Kagannak, ugyanis a fesztiválról elhurcolni nem lesz könnyű Xiltynt úgy hogy akár azt is mondhatnánk, hogy visszarabolták a papát saját maguknak. Moon előkap a zsebéből öt aranyat és lecsapja Kagan elé a pultra. Szétnéz, talán először érzi azt, hogy parancsolnia kell embereinek. Kevesen vannak de saját területen és igen nagy tömegben.*
- Albun! *kiált a tovasomfordáló harcos után, majd amikor látja, hogy a gyógyító kisasszonyt vette célba besegít neki *Orvos!
* Csak annyit vár, hogy oda siessenek mellé.*
- A nagyapámat nem veszíted szem elől. A Kúriában a helye de van még egy csepp dolgom. *les még egyszer a szánkóverseny területe felé.*
- Svir, *szól az ijászhoz is * az életed árán is megvéded Xiltynt! *hangzik a másik parancs és remélhetőleg nemsokára már ketten fogják körbe az öreg kormost.
Ha már magához rendelte Ziat akkor hozzá is szól néhány szót.*
- Kérlek nézd meg vannak-e fagyási sérülések az öreg kezein vagy lábain *majd elgondolkodik és végül vállat ránt *Na meg hallgasd meg a panaszait. Nehéz év van mögötte.
* Ezzel a saját részéről letudta az öreg gondjait, bár lehet, hogy megölik de akkor a gyilkosai is börtönben majd pedig bitóra kerülnek. Hiába, a mélységi szeretet már csak ilyen. Ragaszkodik hozzá de mégis feláldozható.*
- Én megyek szánkózni. Muszáj megnéznem milyen a halál közelről. *mondja majd egy csepp fricskaként azért még odaveti *A fogadás még áll. Ha legyőzöl kérhetsz tőlem valamit. *szemei csalfán villannak, lehet képes volna önmagától beborulni az egyik kanyarba csak, hogy egy kicsit a barbár ápolgassa.*
// Szánkóverseny //
* A mélységi büszkén vonul el a csapattól abban a hitben, hogy mindent rendben hagyott és az asztalnál áll csak meg ahol ha semmi váratlan nem jön közbe lejelentkezik a szánkóversenyre.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.17 22:07:44
* Ez a túl nagy komolykodás felbosszantja. Nemhiába az apja volt eddig a régens, hisz Moon akár csak Nys még nem érett a vezetésre.*
- Akkor legyen 5 arany a váltságdíj vagy hívatom az őrséget emberrablásért. *szisszenni egészen halkan, hogy más ne hallhassa a nagy alkudozást, őrségben pedig mint Arthenior nagyobb ünnepein itt, a Hófesztiválon sincs hiány.
Apró gondja akadt Kagannak, ugyanis a fesztiválról elhurcolni nem lesz könnyű Xiltynt úgy hogy akár azt is mondhatnánk, hogy visszarabolták a papát saját maguknak. Moon előkap a zsebéből öt aranyat és lecsapja Kagan elé a pultra. Szétnéz, talán először érzi azt, hogy parancsolnia kell embereinek. Kevesen vannak de saját területen és igen nagy tömegben.*
- Albun! *kiált a tovasomfordáló harcos után, majd amikor látja, hogy a gyógyító kisasszonyt vette célba besegít neki *Orvos!
* Csak annyit vár, hogy oda siessenek mellé.*
- A nagyapámat nem veszíted szem elől. A Kúriában a helye de van még egy csepp dolgom. *les még egyszer a szánkóverseny területe felé.*
- Svir, *szól az ijászhoz is * az életed árán is megvéded Xiltynt! *hangzik a másik parancs és remélhetőleg nemsokára már ketten fogják körbe az öreg kormost.
Ha már magához rendelte Ziat akkor hozzá is szól néhány szót.*
- Kérlek nézd meg vannak-e fagyási sérülések az öreg kezein vagy lábain *majd elgondolkodik és végül vállat ránt *Na meg hallgasd meg a panaszait. Nehéz év van mögötte.
* Ezzel a saját részéről letudta az öreg gondjait, bár lehet, hogy megölik de akkor a gyilkosai is börtönben majd pedig bitóra kerülnek. Hiába, a mélységi szeretet már csak ilyen. Ragaszkodik hozzá de mégis feláldozható.*
- Én megyek szánkózni. Muszáj megnéznem milyen a halál közelről. *mondja majd egy csepp fricskaként azért még odaveti *A fogadás még áll. Ha legyőzöl kérhetsz tőlem valamit. *szemei csalfán villannak, lehet képes volna önmagától beborulni az egyik kanyarba csak, hogy egy kicsit a barbár ápolgassa.*
// Szánkóverseny //
* A mélységi büszkén vonul el a csapattól abban a hitben, hogy mindent rendben hagyott és az asztalnál áll csak meg ahol ha semmi váratlan nem jön közbe lejelentkezik a szánkóversenyre.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.17 22:07:44
2177. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:29:04
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:29:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Te jó ég, ez most komoly? Tényleg egy rabszolga megszerzésére tett alkudozást hallgat végig. Tiszta szerencse, hogy élete java részében érzelmei és gondolatai palástolásával előzhette meg a bajt, máskülönben kevesebb gyakorlattal most ripityára tört volna a kifejezéstelenség maszkja.
Monton mozdulatokkal eszi tovább a sült ökröt, miközben gondolatai messze szállnak, de úgy fest, mégsem tett meg elég távolságot. Nem a városban él, és csak néha látogat el ide, de itt csak szolgálókkal találkozott, már azon kevés alkalmak során, amikor ez megtörtént. Jó ideig persze elgondolkozott rajta, hogy tényleg azok-e, aminek mondják magukat, vagy ugyan az a szemfényvesztő rendszer részei amit náluk is használtak. Szolgáló, hát persze. Egy idő után azonban kezdett megnyugodni, hogy itt biztonságban lesz, már amennyire, a világban biztonságban lehet a maga fajtája, hiszen nem látta azokon az egyéneken a jeleket.
Erre tessék, megint az orra előtt, de legalábbis füle hallatára kerül elő ez a téma. Előbb fosztogatás és egyéb nyalánkságok, most meg ez. Hova sikerült keverednie már megint? Jobban belegondolva, azért mégis csak jól járt, mert így már teljesen tisztában van vele, hogy kifejezetten óvatosnak kell lennie ezen a környéken is. Egy pillanatra az is megfordul a fejében, hogy szégyen a futás, de hasznos, és messze maga mögött hagyja Artheniort is, és a környékét is, de hamar felcsendül benne a keserű hang. ~Mégis hová mennél? Az öreggel ellentétben családod már nincs, ha a húgod él is, rég elfeledett már.~ A gondolatot követően nagyot hörpint a borból. Ki tudja, talán ő is rászokhatna, mint olyan sok ember, hogy a pohár fenekére nézve felejtik el a múltat ideig óráig. Az, hogy a letűntnek hitt idő mégis utolérte erős kísértés ébreszt benne. De aztán megint felcsendül elméjében egy hang, ezúttal egy másik (sok lesz már azokból a hangokból). A másik, idősebb leányzó intelmeinek hosszúra sora. Nem hazudott, tényleg nem könnyű.*
- Tudom, Lau. *Sóhajt lemondóan, halkan ejtve ki a szavakat, mintha fogadott nővérével trécselne megint, titokban.
Elpillant az alkudozók, és az alkudozás "tárgya" felé. Az eredmény nem lepi meg, bolond lenne, aki ilyen alkuba belemenne. Persze nem lenne szokatlan, ha valami fogadásra egy rabszolgát tennének fel, legalábbis nem számított kirívó esetnek ott, ahonnan jött. De azok nem kincset érő árban voltak, azokra azért vigyáztak. Ketten közben távoztak a társaságtól, holott talán ők voltak talán leglelkesebb borozók. Talán nem ártana követnie a példájuk, és elillanni. És mégis, kíváncsi, mi lesz az alkudozás vége, tekintete azonban az öreg sötételfen állapodik meg. Nem érez túl sok szimpátiát az ében bőrű népség iránt, mégis, a vörös szemekben mintha együtérzés jelenne meg.*
*Te jó ég, ez most komoly? Tényleg egy rabszolga megszerzésére tett alkudozást hallgat végig. Tiszta szerencse, hogy élete java részében érzelmei és gondolatai palástolásával előzhette meg a bajt, máskülönben kevesebb gyakorlattal most ripityára tört volna a kifejezéstelenség maszkja.
Monton mozdulatokkal eszi tovább a sült ökröt, miközben gondolatai messze szállnak, de úgy fest, mégsem tett meg elég távolságot. Nem a városban él, és csak néha látogat el ide, de itt csak szolgálókkal találkozott, már azon kevés alkalmak során, amikor ez megtörtént. Jó ideig persze elgondolkozott rajta, hogy tényleg azok-e, aminek mondják magukat, vagy ugyan az a szemfényvesztő rendszer részei amit náluk is használtak. Szolgáló, hát persze. Egy idő után azonban kezdett megnyugodni, hogy itt biztonságban lesz, már amennyire, a világban biztonságban lehet a maga fajtája, hiszen nem látta azokon az egyéneken a jeleket.
Erre tessék, megint az orra előtt, de legalábbis füle hallatára kerül elő ez a téma. Előbb fosztogatás és egyéb nyalánkságok, most meg ez. Hova sikerült keverednie már megint? Jobban belegondolva, azért mégis csak jól járt, mert így már teljesen tisztában van vele, hogy kifejezetten óvatosnak kell lennie ezen a környéken is. Egy pillanatra az is megfordul a fejében, hogy szégyen a futás, de hasznos, és messze maga mögött hagyja Artheniort is, és a környékét is, de hamar felcsendül benne a keserű hang. ~Mégis hová mennél? Az öreggel ellentétben családod már nincs, ha a húgod él is, rég elfeledett már.~ A gondolatot követően nagyot hörpint a borból. Ki tudja, talán ő is rászokhatna, mint olyan sok ember, hogy a pohár fenekére nézve felejtik el a múltat ideig óráig. Az, hogy a letűntnek hitt idő mégis utolérte erős kísértés ébreszt benne. De aztán megint felcsendül elméjében egy hang, ezúttal egy másik (sok lesz már azokból a hangokból). A másik, idősebb leányzó intelmeinek hosszúra sora. Nem hazudott, tényleg nem könnyű.*
- Tudom, Lau. *Sóhajt lemondóan, halkan ejtve ki a szavakat, mintha fogadott nővérével trécselne megint, titokban.
Elpillant az alkudozók, és az alkudozás "tárgya" felé. Az eredmény nem lepi meg, bolond lenne, aki ilyen alkuba belemenne. Persze nem lenne szokatlan, ha valami fogadásra egy rabszolgát tennének fel, legalábbis nem számított kirívó esetnek ott, ahonnan jött. De azok nem kincset érő árban voltak, azokra azért vigyáztak. Ketten közben távoztak a társaságtól, holott talán ők voltak talán leglelkesebb borozók. Talán nem ártana követnie a példájuk, és elillanni. És mégis, kíváncsi, mi lesz az alkudozás vége, tekintete azonban az öreg sötételfen állapodik meg. Nem érez túl sok szimpátiát az ében bőrű népség iránt, mégis, a vörös szemekben mintha együtérzés jelenne meg.*
2176. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:04:58
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:04:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
*Mindig az apró részleteken múlik a dolog. Általában utólag eszmél csak rá az ember, ha valamiben (akár csak egy hajszálnyi) hibát vétett. Khan, amióta az eszét uralja e képességnek tulajdonította azt, ami egy gazemberből hétpróbás mestert varázsol. Egy-egy akasztófára valót saját maga hallott nyilatkozni arról, hogy ők ugyan nem tesznek egyebet, minthogy megtanulnak azok fejével gondolkozni, akiket átverni készülnek. Átverni, megrabolni vagy megölni azáltal, hogy kiárusítják önmagukat egy figyelmes idegennek. Ezért haraggal nem is tudott soha a csalók iránt viseltetni, hiszen ha elég ügyesek és agyafúrtak ahhoz, hogy csak későn (vagy rosszabb esetben soha) derüljön ki a csalárdság, akkor megérdemlik jutalmukat. És ezek csak azok, akiket elkapnak és a "törvény" elé állítanak, általában statáriális jelleggel. Az igazi nagy játékosok személyazonosságára nem vetül a gyanúnak árnyéka, játszmájukat egy teljesen más szinten űzik. Pókok egy terebélyes háló centrumában.
Aztán ott van a másik oldal, a Khan-féle, rögtönzött csalók, akik holmi gyermeteg játék végett veszik magukra a szemfényvesztők szerepét és próbálnak eszközeikkel élve másokat átverni. Akár le is bukhatott volna, vagy azért, mert túl sok időt szöszölt az "álruha" felöltésével, vagy mert hátrahagyta saját holmiját. Esetleg mozgásán nem változtatott eleget ahhoz, hogy tompítsa a figyelmes szempárok fürkésző kereszttüzét. Úgy tetszik, saját játszmájának vesztese lesz: valahol nem messze tőle és Isurii feltételezett tartózkodási helyétől jár, de nem bukkan újra a fehér hajú nő nyomára. Nem úgy a domboldalak környékén megjelenő Morwonéra, akiben ráismer a hócsatát vívók egyikére. Szépen megtermett példánya az óriásoknak, nem szívesen húzna ujjat vele. Oldalra biccenti fejét, tanakodva pillant a kolosszusi méretű férfire és lel végül rá Isurii és Borsó kettősére is. Aranyló pénzérmék vándorolnak át bőkezű tenyérből egy kisebbe (és mosdatlanabba). A nő tehát teljesítettnek tekinti a tolvajlánnyal kötött egyezségét és idejét látja a távozásnak.
Khan letört-verten sóhajt, jókora pamacsként szabadul meg a bukás keserűségétől. Nem teljesen sikerül azért ennyivel letudnia, amikor eszébe jut, hogy mindezért hiába hagyta ott forraltan vett borát. Módot keres rá, hogy az elcsent holmit visszaszolgáltassa és nem keresi többet sem Borsószemet sem Isuriit. A hófesztiválnak valamivel többet tapasztaltabban mond istenhozzádot, mint ahogy ideérkezett.
Első nekifuttában Gabrient sem látja semerre, és nem is tartana attól, hogy ne tudná megvédeni magát, de meglehet, a rosszabbik fajta társaságra sikerült ráakadnia, ami nem csekély számú esetben bizonyul a férfiember számára legyőzhetetlennek.*
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
*Mindig az apró részleteken múlik a dolog. Általában utólag eszmél csak rá az ember, ha valamiben (akár csak egy hajszálnyi) hibát vétett. Khan, amióta az eszét uralja e képességnek tulajdonította azt, ami egy gazemberből hétpróbás mestert varázsol. Egy-egy akasztófára valót saját maga hallott nyilatkozni arról, hogy ők ugyan nem tesznek egyebet, minthogy megtanulnak azok fejével gondolkozni, akiket átverni készülnek. Átverni, megrabolni vagy megölni azáltal, hogy kiárusítják önmagukat egy figyelmes idegennek. Ezért haraggal nem is tudott soha a csalók iránt viseltetni, hiszen ha elég ügyesek és agyafúrtak ahhoz, hogy csak későn (vagy rosszabb esetben soha) derüljön ki a csalárdság, akkor megérdemlik jutalmukat. És ezek csak azok, akiket elkapnak és a "törvény" elé állítanak, általában statáriális jelleggel. Az igazi nagy játékosok személyazonosságára nem vetül a gyanúnak árnyéka, játszmájukat egy teljesen más szinten űzik. Pókok egy terebélyes háló centrumában.
Aztán ott van a másik oldal, a Khan-féle, rögtönzött csalók, akik holmi gyermeteg játék végett veszik magukra a szemfényvesztők szerepét és próbálnak eszközeikkel élve másokat átverni. Akár le is bukhatott volna, vagy azért, mert túl sok időt szöszölt az "álruha" felöltésével, vagy mert hátrahagyta saját holmiját. Esetleg mozgásán nem változtatott eleget ahhoz, hogy tompítsa a figyelmes szempárok fürkésző kereszttüzét. Úgy tetszik, saját játszmájának vesztese lesz: valahol nem messze tőle és Isurii feltételezett tartózkodási helyétől jár, de nem bukkan újra a fehér hajú nő nyomára. Nem úgy a domboldalak környékén megjelenő Morwonéra, akiben ráismer a hócsatát vívók egyikére. Szépen megtermett példánya az óriásoknak, nem szívesen húzna ujjat vele. Oldalra biccenti fejét, tanakodva pillant a kolosszusi méretű férfire és lel végül rá Isurii és Borsó kettősére is. Aranyló pénzérmék vándorolnak át bőkezű tenyérből egy kisebbe (és mosdatlanabba). A nő tehát teljesítettnek tekinti a tolvajlánnyal kötött egyezségét és idejét látja a távozásnak.
Khan letört-verten sóhajt, jókora pamacsként szabadul meg a bukás keserűségétől. Nem teljesen sikerül azért ennyivel letudnia, amikor eszébe jut, hogy mindezért hiába hagyta ott forraltan vett borát. Módot keres rá, hogy az elcsent holmit visszaszolgáltassa és nem keresi többet sem Borsószemet sem Isuriit. A hófesztiválnak valamivel többet tapasztaltabban mond istenhozzádot, mint ahogy ideérkezett.
Első nekifuttában Gabrient sem látja semerre, és nem is tartana attól, hogy ne tudná megvédeni magát, de meglehet, a rosszabbik fajta társaságra sikerült ráakadnia, ami nem csekély számú esetben bizonyul a férfiember számára legyőzhetetlennek.*
2175. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 19:54:00
Üzenet elküldve: 2015-01-17 19:54:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Zaranir Kharasnar//
*Rosszindulata célba talált, ám ismét nem azt a hatást érte el, mint várta volna. Nem érti mi van ma az emberekkel, teljesen ridegek sértegetéseivel szemben. *
~Hogy lehetek olyan szerencsétlen, hogy egy épkézláb idiótával nem tud összehozni a sors, hogy csak kétszer rászóljak, és máris összecsinálja magát?~
*Sóhajt fel, s vissza is gondol a barlangbeli létre, ahol bizony épp hogy ilyen emberekkel van összezárva. S hogy vágyott el onnan, hogy más környezetben legyen, és most meg…*
- Vagy, megmutatod, mert azok bizony nagyon gonosz dolgokat művelnének veled, ha egyedül szállnál velük szemben. Ketten többre megyünk veled! No persze, ha hősiesen, feláldozod magad értem, akkor nekem kell többet harcolnom velük, de ezt az áldozatot meghozom!
*Remélve, hogy érti a férfi az utalást, vidáman megcsapkodja amaz vállait, miközben vigyorogva szemlél rá. S persze érzi is szomjúságát, de még vár csillaptására. Legalább, amíg valami száraz, táplálékkal dús étel nem landol gyomrába, addig biza alig iszik.
A másik szavaira, elhúzza száját.*
- A városban? Városi patkány lettél te is? *Szavaiból, s tekintetéből is kiérződik a szánalom, amit a másik iránt érzett. Ez az a pillanat, mikor megbánta, hogy szóba állt a régi, kalandor társával, s visszakönyököl a pultra, s lapátolja be serényen a kapott ételt.*
- Dehogy lesz! A rum meg segít az emésztésében! Nem lesz itt semmi baj! *S ahogy kimondja szavait, egy jókora böffentést hallat, miközben egyik kezével a gyomrát fogja. Majd megpaskolja mellkasát, s mint aki jól végezte dolgát, néz rá a másikra.*
- Hát akkor azt hiszem, hogy útjaink újra elválnak. *Vigyorog Zarára, s egy újabb tartozást zsebelhet be, de mint oly sokszor, elhiszi, hogy képes megúszni. Ezt is. Már épp fordulna hátra, de a további szavak maradásra ösztönzik. Érdeklődve húzza fel egyik szemöldökét, s kezeit is keresztbe fonja a mellkasán.*
- Hajót? Venni? Mily szánalmas, ismét. *Húzza el a száját, de azért érdekli a dolog. Csak hogy tudja, hogy kivel is fog szemben állni, ha egyszer megszerezte Fáraó Átkát. Amiről persze a másiknak mélyen hallgat, s még azzal sem buktatja le magát, hogy kabátjának belső zsebébe nyúljon, a papírdarabért.* - Még mindig vérdíj van a fejeden? Ejj, hát nem tanulsz te semmiből sem, nem?
*Nem mintha, rajta épp nem lenne, de sikeresen elkendőzte a dolgot, s nem kellett hozzá mást tenni, csak egy szép éjszakát nyújtania a városi parancsnoknak. De legalább szabadon kelhet-járhat még egy jó darabig a Kikötőben.*
- Ma már nehezen találsz olyat, aki nem riad vissza vértől, hidd el. Van egy sanda sejtésem, hogy az utolsó értelmes generációja vagyunk a kalóztársadalomnak. Nem hiába rejtette el, kincset érő hajóját, a Fáraó Átkát, Carashor-kapitány.
*Utal a legendás kapitányra, amit persze minden kalóz jól ismer. Főleg ő, hiszen atyja s társai körében nőtt fel, ahol megszokott történet volt ez számára. Ezért is örült annak, hogy sikerülhet nyomára bukkani a hajónak.*
- Áh, jól laktam köszönöm. *Tolja el a tányért maga elől, egészen a férfi elé.* - Inkább neked kéne enned, mert ha jól emlékszem nem nagyon bírod te az italozást! Főleg ha városi ficsúr lettél, biztos vagyok abban, hogy nem is gyakorlod ezt a szép mesterséget, ahogyan az elvárható lenne!
*Szemöldöke újra a magasba vándorol*
- Kifogás? Nekem? *Sóhajt fel.* - Hidd el, hogy ezerszer visszamennék a Kikötőbe, mint ilyen koszos, bűzös helyen legyek, mint ez. De pont te beszélsz a merszről? Nem is tudom, egyedüli nőként, abban a retekben, ki volt az egyedüli, aki vállalkozott, Pont veled ama feladatra. *Húzza fel pisze orrát, majd egy kortyot gurít végig torkán a Zarától csaklizott rumból.* - De ha nem kell egy profi segítsége, hát szenvedj csak. *Vonja meg végül a vállát. Nem könyörög ő munkáért, épp eleget kap a barlangi melóért, no meg remélhetőleg a barbár melóért is. Nem is neki lenne szüksége elsősorban a segítségre.*
- S milyen hajót is akarsz venni?
//Zaranir Kharasnar//
*Rosszindulata célba talált, ám ismét nem azt a hatást érte el, mint várta volna. Nem érti mi van ma az emberekkel, teljesen ridegek sértegetéseivel szemben. *
~Hogy lehetek olyan szerencsétlen, hogy egy épkézláb idiótával nem tud összehozni a sors, hogy csak kétszer rászóljak, és máris összecsinálja magát?~
*Sóhajt fel, s vissza is gondol a barlangbeli létre, ahol bizony épp hogy ilyen emberekkel van összezárva. S hogy vágyott el onnan, hogy más környezetben legyen, és most meg…*
- Vagy, megmutatod, mert azok bizony nagyon gonosz dolgokat művelnének veled, ha egyedül szállnál velük szemben. Ketten többre megyünk veled! No persze, ha hősiesen, feláldozod magad értem, akkor nekem kell többet harcolnom velük, de ezt az áldozatot meghozom!
*Remélve, hogy érti a férfi az utalást, vidáman megcsapkodja amaz vállait, miközben vigyorogva szemlél rá. S persze érzi is szomjúságát, de még vár csillaptására. Legalább, amíg valami száraz, táplálékkal dús étel nem landol gyomrába, addig biza alig iszik.
A másik szavaira, elhúzza száját.*
- A városban? Városi patkány lettél te is? *Szavaiból, s tekintetéből is kiérződik a szánalom, amit a másik iránt érzett. Ez az a pillanat, mikor megbánta, hogy szóba állt a régi, kalandor társával, s visszakönyököl a pultra, s lapátolja be serényen a kapott ételt.*
- Dehogy lesz! A rum meg segít az emésztésében! Nem lesz itt semmi baj! *S ahogy kimondja szavait, egy jókora böffentést hallat, miközben egyik kezével a gyomrát fogja. Majd megpaskolja mellkasát, s mint aki jól végezte dolgát, néz rá a másikra.*
- Hát akkor azt hiszem, hogy útjaink újra elválnak. *Vigyorog Zarára, s egy újabb tartozást zsebelhet be, de mint oly sokszor, elhiszi, hogy képes megúszni. Ezt is. Már épp fordulna hátra, de a további szavak maradásra ösztönzik. Érdeklődve húzza fel egyik szemöldökét, s kezeit is keresztbe fonja a mellkasán.*
- Hajót? Venni? Mily szánalmas, ismét. *Húzza el a száját, de azért érdekli a dolog. Csak hogy tudja, hogy kivel is fog szemben állni, ha egyszer megszerezte Fáraó Átkát. Amiről persze a másiknak mélyen hallgat, s még azzal sem buktatja le magát, hogy kabátjának belső zsebébe nyúljon, a papírdarabért.* - Még mindig vérdíj van a fejeden? Ejj, hát nem tanulsz te semmiből sem, nem?
*Nem mintha, rajta épp nem lenne, de sikeresen elkendőzte a dolgot, s nem kellett hozzá mást tenni, csak egy szép éjszakát nyújtania a városi parancsnoknak. De legalább szabadon kelhet-járhat még egy jó darabig a Kikötőben.*
- Ma már nehezen találsz olyat, aki nem riad vissza vértől, hidd el. Van egy sanda sejtésem, hogy az utolsó értelmes generációja vagyunk a kalóztársadalomnak. Nem hiába rejtette el, kincset érő hajóját, a Fáraó Átkát, Carashor-kapitány.
*Utal a legendás kapitányra, amit persze minden kalóz jól ismer. Főleg ő, hiszen atyja s társai körében nőtt fel, ahol megszokott történet volt ez számára. Ezért is örült annak, hogy sikerülhet nyomára bukkani a hajónak.*
- Áh, jól laktam köszönöm. *Tolja el a tányért maga elől, egészen a férfi elé.* - Inkább neked kéne enned, mert ha jól emlékszem nem nagyon bírod te az italozást! Főleg ha városi ficsúr lettél, biztos vagyok abban, hogy nem is gyakorlod ezt a szép mesterséget, ahogyan az elvárható lenne!
*Szemöldöke újra a magasba vándorol*
- Kifogás? Nekem? *Sóhajt fel.* - Hidd el, hogy ezerszer visszamennék a Kikötőbe, mint ilyen koszos, bűzös helyen legyek, mint ez. De pont te beszélsz a merszről? Nem is tudom, egyedüli nőként, abban a retekben, ki volt az egyedüli, aki vállalkozott, Pont veled ama feladatra. *Húzza fel pisze orrát, majd egy kortyot gurít végig torkán a Zarától csaklizott rumból.* - De ha nem kell egy profi segítsége, hát szenvedj csak. *Vonja meg végül a vállát. Nem könyörög ő munkáért, épp eleget kap a barlangi melóért, no meg remélhetőleg a barbár melóért is. Nem is neki lenne szüksége elsősorban a segítségre.*
- S milyen hajót is akarsz venni?
2174. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 19:19:29
Üzenet elküldve: 2015-01-17 19:19:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Nagyjából tisztában van az elfek képességeivel, hiszen csapatában több is van, akárcsak fél-elf. Ha őszinte akar lenni, akkor az egyetlen ismeretlen tényezőt a sötételfek jelentik, hiszen minden más fajjal gyakorta találkozott, és egy ideig együtt is élt; igen, még az orkok bűzös fajával is, még odahaza. Azonban fel sem merül benne, hogy Moonnal folytatott beszélgetése bárkit is megbotránkoztathat - az üzleti tárgyalások és a rabszolgák az élet részét képezik, legalábbis jobb helyeken.*
*A mozgás az alkohol java részét kikergette belőle, a maradék viszont barátságos hangulatot varázsol; ennek pedig Moonék több szempontból is örülhetnek. Például nem kezd balhézni a számára értelmetlen és érthetetlen javaslatokon. Kagan szíve ugyan nem fagyos, és nem is keményvonalasan elutasító, de opportunista, és bizony ő a saját maga számára semmiféle előnyt nem lát.*
- Ne már, tényleg? *húzza fel szemöldökét, ahogy Moonxylwery bekeményít és... újabb információmorzsákat szór el.*
- Jól hangzik, akkor bizonnyal sokat ér. *bár Arhteniorban állítólag nem dívik a rabszolgaság, de ez csak a közemberekre igaz - a nemesek csatáikban gyakran ejtik fogságba egymást (például ahelyett, hogy megölnék), és követelnek váltságdíjat a nemes rokonságtól. Márpedig itt nagyjából ez a helyzet.*
- Azt mondanám, botor vagy. A nagyanyám nem tud mosogatni. *húzódik mosolyra a szája, és már majdnem vigyorog is. Azt persze bárki mondhatja, hogy Artheniori nemes, de Kagan eddig nem volt lenyűgözve. Egy igazi artheniori nemes dédunokája legalább néhányat ismerne a Város igazi uraiból.*
*Némán hallgatja a továbbiakat, és csak enyhén savanyú ábrázata jelzi: ennél azért többet várt.*
- Ne tévesszen meg, asszony, hogy hógolyózva játszódtam veletek. Üzletről beszélünk, és az üzlet komoly dolog. *azt nem lehet holmi ostoba játékokkal helyettesíteni; ostoba és igazából tét nélküli, bohókás játékokkal.*
- Arany... jól hangzik. De vajon mi lenne a méltányos ár egy artheniori nemesúrért? *gúnyolódik kissé.*
- Bájital? Ugyan, hacsak nincs meg a Tudás Italának receptje. *húzza el a száját. Azt már nem is kommentálja, hogy reális árat kell kérnie, hiszen mi lehet igazán reális ár egy artheniori nemesért.*
- Tudás? A tudás értékes lehet... de mégis, milyen tudásra gondolsz, úrhölgy? *az utolsó felvetést sem felejtette el, vagyis a "szívességért szívességet" felajánlást - és ha önző módon csak saját érdeke és farka után menne, tudna is mit kérni a Dwirinthalen háztól, ám előbb hallani akarja a többit.*
- Nem zárkózom el, Moon, de mindennek ára van. Halljuk az ajánlatod. *van egy sanda gyanúja, hogy gazdagabb ő bármelyik Artheniori köznemesnél, de azért érdekli, mennyit szán valaki önnön vérére, saját felmenőjére.*
*Nagyjából tisztában van az elfek képességeivel, hiszen csapatában több is van, akárcsak fél-elf. Ha őszinte akar lenni, akkor az egyetlen ismeretlen tényezőt a sötételfek jelentik, hiszen minden más fajjal gyakorta találkozott, és egy ideig együtt is élt; igen, még az orkok bűzös fajával is, még odahaza. Azonban fel sem merül benne, hogy Moonnal folytatott beszélgetése bárkit is megbotránkoztathat - az üzleti tárgyalások és a rabszolgák az élet részét képezik, legalábbis jobb helyeken.*
*A mozgás az alkohol java részét kikergette belőle, a maradék viszont barátságos hangulatot varázsol; ennek pedig Moonék több szempontból is örülhetnek. Például nem kezd balhézni a számára értelmetlen és érthetetlen javaslatokon. Kagan szíve ugyan nem fagyos, és nem is keményvonalasan elutasító, de opportunista, és bizony ő a saját maga számára semmiféle előnyt nem lát.*
- Ne már, tényleg? *húzza fel szemöldökét, ahogy Moonxylwery bekeményít és... újabb információmorzsákat szór el.*
- Jól hangzik, akkor bizonnyal sokat ér. *bár Arhteniorban állítólag nem dívik a rabszolgaság, de ez csak a közemberekre igaz - a nemesek csatáikban gyakran ejtik fogságba egymást (például ahelyett, hogy megölnék), és követelnek váltságdíjat a nemes rokonságtól. Márpedig itt nagyjából ez a helyzet.*
- Azt mondanám, botor vagy. A nagyanyám nem tud mosogatni. *húzódik mosolyra a szája, és már majdnem vigyorog is. Azt persze bárki mondhatja, hogy Artheniori nemes, de Kagan eddig nem volt lenyűgözve. Egy igazi artheniori nemes dédunokája legalább néhányat ismerne a Város igazi uraiból.*
*Némán hallgatja a továbbiakat, és csak enyhén savanyú ábrázata jelzi: ennél azért többet várt.*
- Ne tévesszen meg, asszony, hogy hógolyózva játszódtam veletek. Üzletről beszélünk, és az üzlet komoly dolog. *azt nem lehet holmi ostoba játékokkal helyettesíteni; ostoba és igazából tét nélküli, bohókás játékokkal.*
- Arany... jól hangzik. De vajon mi lenne a méltányos ár egy artheniori nemesúrért? *gúnyolódik kissé.*
- Bájital? Ugyan, hacsak nincs meg a Tudás Italának receptje. *húzza el a száját. Azt már nem is kommentálja, hogy reális árat kell kérnie, hiszen mi lehet igazán reális ár egy artheniori nemesért.*
- Tudás? A tudás értékes lehet... de mégis, milyen tudásra gondolsz, úrhölgy? *az utolsó felvetést sem felejtette el, vagyis a "szívességért szívességet" felajánlást - és ha önző módon csak saját érdeke és farka után menne, tudna is mit kérni a Dwirinthalen háztól, ám előbb hallani akarja a többit.*
- Nem zárkózom el, Moon, de mindennek ára van. Halljuk az ajánlatod. *van egy sanda gyanúja, hogy gazdagabb ő bármelyik Artheniori köznemesnél, de azért érdekli, mennyit szán valaki önnön vérére, saját felmenőjére.*
2173. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 18:49:05
Üzenet elküldve: 2015-01-17 18:49:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie//
*Míg várnak a verseny kezdetére, félrevonulnak a csúszós jég szélére, hogy addig se fagyoskodjanak. A könnyűléptű, bár kevésbé hidegtűrő faj az övék, jól viseli a hideget, talán azért, mert ugyan nem vastagon, de rétegesen öltözött fel. Kaiyko leül egy padra és a felemás szemű elf is hasonlóan tesz. Előredől, térdein megtámasztja könyökeit és úgy szemléli a jégen csúszó városiakat, amikor előkerül az a „didergésűző” a lány ruhája alól. Mosolyogva veszi át a bőrbe vont flaskát és hátrahőköl, ahogy beleszagol. Régvolt nyarak palackba zárt illata csapja meg érzékeny orrát, már most borítékolhatja, hogy a flaskában rejtőző szesz erős, mint a bivaly.
A hosszúéletűek népe nemigen fogyaszt ilyen erős párlatokat, de mivel Kaiyko kínálja, és nem szeretne gyengének tűnni a lány előtt, a szájához emeli a flaskát és egy jóleső kortyot húz belőle. Az ital akkor égeti a száját, amikor visszaadja a kulacsot, mintha lebénultak volna tőle az ajkai. Szeretné egy kicsit a szájában tartani, kiérezni az ízét, mint egy jó borét, de nem ez nem jó ötlet és erre csak utólag jön rá.
A pálinka égeti a nyelvét, sokkolja érzékeit és kitölti az orrát, úgyhogy egyben próbálja inkább lenyelni, lesz, ami lesz ám az erős szesztől hirtelen csuklani támad kedve és ezzel azonnal félre is nyeli az egészet.
Az arca hirtelen vörösre gyúl, szemeibe könny szökik és a köhögéstől görcsbe rándul a teste. Kezét a szája elé kapja, így is elég kellemetlen és kínos lesz a dolog Kaiyko előtt. Igyekszik úrrá lenni a testét rázó köhögésen, beletelik pár szívdobbanásnyi időbe, mire rendesen tud levegőt venni és a köhögés is alábbhagy.*
- Igaza volt a bácsikádnak. Sárkány és parázs. - *nyögi, mert rendesen beszélni még nem tud. Köpenyének ujjával törli ki a könnyeket szemeiből, miközben megpróbál mosolyogni, elég kevés sikerrel.*
- Bocsánat, félrenyeltem. - *magyarázza, s végre sikerül egy nagy levegővel elűznie a köhögés emlékét. Pár pillanat még kell neki, mire teljesen rendbe jön, nagyot szív a friss, hideg levegőből.
Már kezdene megnyugodni, amikor újabb sokk éri, ezúttal egy kérdés formájában. Kaiyko arról kérdezi, van e párja. Csaknem újra félrenyel, ám ezúttal sikerül megőriznie nyugalmát. Megköszörüli a torkát, de válaszolni még nem tud zavarában.*
- Tudod… - *kezdene bele, de megakadnak szavai. Újra csak zavart köhécselésre futja, mintha még a szesz emléke kísértené.*
- Nem, nincs asszonyom. - *vallja be kelletlenül.*
- A Hajnal Házának örököse jó házasságnak számít, de csak a nemes, tisztavérű házak leányai jöhettek szóba. Szokásaink szerint, akkor választottak volna számomra egy leányt, amikor a trónra kerülök. Egy olyan lányt kellett volna elvennem, akit még sosem láttam, nem is ismerek. - *meséli tovább, érezhető szomorúság csendül a hangjában, ahogy a felemás szemek a távolba révednek, de látható rajta, hogy messze jár, valahol a sűrű fák rejtekében.*
- Nem akarok egy olyan lányt elvenni, akit nem is ismerek. - *teszi hozzá a jégre fagyasztva pillantását, ám ekkor felcsendül a kikiáltó hangja, megmentve őt és a helyzetet.
//Jégen csúszás//
A könnyűléptű felkel ültéből, jobbját nyújtva Kaiykonak halovány mosolyt erőltetve arcára.
Ha a lány elfogadja jobbját, együtt odacsúszkálnak a kikiáltóhoz, aki már bele is kezd a szabályok ismertetésébe.
Kiderül, hogy a játékot nem párban játsszák, ami szomorú pillantást vált ki a felemás szeműből a lány felé. Élvezetesebb lett volna együtt kergetni a hadnagyot és korcsolyák is előkerülnek egy zsákból. A könnyűléptű kissé elbizonytalanodik, utoljára serdülő korában volt ilyen alkalmatosság a lábán, ami elég rég volt már az igazat megvallva. Meglepett mosollyal fordul Kaiyko felé, valamiféle tanácsot várva tőle, majd visszafordul a kikiáltó felé.
A szabályok érthetőek, bár a nehezítéseknek nem örül annyira, de bízik ösztönös ügyességében és egyensúlyérzékében. Közben felveszi a korcsolyát a lábára, ha kell, segédkezet nyújt Kaiykonak is, hogy ő is felvehesse az övéit.
Észre sem veszi, hogy utána egy pillanatra sem engedi el a kezét, úgy áll mellette, mintha összetartoznának. A hadnagy mozgását elismerő pillantásokkal követi, de elhatározza, hogy mindent megtesz a győzelemért, már szabályos és tisztességes keretek között, hisz ez csak egy barátságos versengés, nem vérre menő harc.
Amikor a kikiáltó elküldi őket egy-egy sarokba, gyengéd és bátorító szorítással engedi el Kaiyko kezét, amit megtold egy kedves mosollyal.*
- Vigyázz magadra és jó játékot. - *ereszti el a kezét és óvatosan kipróbálva a korcsolyákat a helyére siklik.
Elégedetten állapítja meg, hogy nem felejtett sokat, ám még így is jóval ügyetlenebb, mint a hadnagy, de reméli, hogy nem ügyetlenebb, mint versenytársai. Elérve a sarkot, megfordul és odabiccent a másik két versenyzőnek, végül felemás pillantása a Kaiyko pillantását keresik.
Amikor a kikiáltó elindítja a versenyt, ellöki magát és előbb lassan, majd fokozatosan gyorsulva egy biztonságos tempóig, közelíti meg a hadnagyot, miközben figyeli a mozgását és ahhoz igazítja útját.*
//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie//
*Míg várnak a verseny kezdetére, félrevonulnak a csúszós jég szélére, hogy addig se fagyoskodjanak. A könnyűléptű, bár kevésbé hidegtűrő faj az övék, jól viseli a hideget, talán azért, mert ugyan nem vastagon, de rétegesen öltözött fel. Kaiyko leül egy padra és a felemás szemű elf is hasonlóan tesz. Előredől, térdein megtámasztja könyökeit és úgy szemléli a jégen csúszó városiakat, amikor előkerül az a „didergésűző” a lány ruhája alól. Mosolyogva veszi át a bőrbe vont flaskát és hátrahőköl, ahogy beleszagol. Régvolt nyarak palackba zárt illata csapja meg érzékeny orrát, már most borítékolhatja, hogy a flaskában rejtőző szesz erős, mint a bivaly.
A hosszúéletűek népe nemigen fogyaszt ilyen erős párlatokat, de mivel Kaiyko kínálja, és nem szeretne gyengének tűnni a lány előtt, a szájához emeli a flaskát és egy jóleső kortyot húz belőle. Az ital akkor égeti a száját, amikor visszaadja a kulacsot, mintha lebénultak volna tőle az ajkai. Szeretné egy kicsit a szájában tartani, kiérezni az ízét, mint egy jó borét, de nem ez nem jó ötlet és erre csak utólag jön rá.
A pálinka égeti a nyelvét, sokkolja érzékeit és kitölti az orrát, úgyhogy egyben próbálja inkább lenyelni, lesz, ami lesz ám az erős szesztől hirtelen csuklani támad kedve és ezzel azonnal félre is nyeli az egészet.
Az arca hirtelen vörösre gyúl, szemeibe könny szökik és a köhögéstől görcsbe rándul a teste. Kezét a szája elé kapja, így is elég kellemetlen és kínos lesz a dolog Kaiyko előtt. Igyekszik úrrá lenni a testét rázó köhögésen, beletelik pár szívdobbanásnyi időbe, mire rendesen tud levegőt venni és a köhögés is alábbhagy.*
- Igaza volt a bácsikádnak. Sárkány és parázs. - *nyögi, mert rendesen beszélni még nem tud. Köpenyének ujjával törli ki a könnyeket szemeiből, miközben megpróbál mosolyogni, elég kevés sikerrel.*
- Bocsánat, félrenyeltem. - *magyarázza, s végre sikerül egy nagy levegővel elűznie a köhögés emlékét. Pár pillanat még kell neki, mire teljesen rendbe jön, nagyot szív a friss, hideg levegőből.
Már kezdene megnyugodni, amikor újabb sokk éri, ezúttal egy kérdés formájában. Kaiyko arról kérdezi, van e párja. Csaknem újra félrenyel, ám ezúttal sikerül megőriznie nyugalmát. Megköszörüli a torkát, de válaszolni még nem tud zavarában.*
- Tudod… - *kezdene bele, de megakadnak szavai. Újra csak zavart köhécselésre futja, mintha még a szesz emléke kísértené.*
- Nem, nincs asszonyom. - *vallja be kelletlenül.*
- A Hajnal Házának örököse jó házasságnak számít, de csak a nemes, tisztavérű házak leányai jöhettek szóba. Szokásaink szerint, akkor választottak volna számomra egy leányt, amikor a trónra kerülök. Egy olyan lányt kellett volna elvennem, akit még sosem láttam, nem is ismerek. - *meséli tovább, érezhető szomorúság csendül a hangjában, ahogy a felemás szemek a távolba révednek, de látható rajta, hogy messze jár, valahol a sűrű fák rejtekében.*
- Nem akarok egy olyan lányt elvenni, akit nem is ismerek. - *teszi hozzá a jégre fagyasztva pillantását, ám ekkor felcsendül a kikiáltó hangja, megmentve őt és a helyzetet.
//Jégen csúszás//
A könnyűléptű felkel ültéből, jobbját nyújtva Kaiykonak halovány mosolyt erőltetve arcára.
Ha a lány elfogadja jobbját, együtt odacsúszkálnak a kikiáltóhoz, aki már bele is kezd a szabályok ismertetésébe.
Kiderül, hogy a játékot nem párban játsszák, ami szomorú pillantást vált ki a felemás szeműből a lány felé. Élvezetesebb lett volna együtt kergetni a hadnagyot és korcsolyák is előkerülnek egy zsákból. A könnyűléptű kissé elbizonytalanodik, utoljára serdülő korában volt ilyen alkalmatosság a lábán, ami elég rég volt már az igazat megvallva. Meglepett mosollyal fordul Kaiyko felé, valamiféle tanácsot várva tőle, majd visszafordul a kikiáltó felé.
A szabályok érthetőek, bár a nehezítéseknek nem örül annyira, de bízik ösztönös ügyességében és egyensúlyérzékében. Közben felveszi a korcsolyát a lábára, ha kell, segédkezet nyújt Kaiykonak is, hogy ő is felvehesse az övéit.
Észre sem veszi, hogy utána egy pillanatra sem engedi el a kezét, úgy áll mellette, mintha összetartoznának. A hadnagy mozgását elismerő pillantásokkal követi, de elhatározza, hogy mindent megtesz a győzelemért, már szabályos és tisztességes keretek között, hisz ez csak egy barátságos versengés, nem vérre menő harc.
Amikor a kikiáltó elküldi őket egy-egy sarokba, gyengéd és bátorító szorítással engedi el Kaiyko kezét, amit megtold egy kedves mosollyal.*
- Vigyázz magadra és jó játékot. - *ereszti el a kezét és óvatosan kipróbálva a korcsolyákat a helyére siklik.
Elégedetten állapítja meg, hogy nem felejtett sokat, ám még így is jóval ügyetlenebb, mint a hadnagy, de reméli, hogy nem ügyetlenebb, mint versenytársai. Elérve a sarkot, megfordul és odabiccent a másik két versenyzőnek, végül felemás pillantása a Kaiyko pillantását keresik.
Amikor a kikiáltó elindítja a versenyt, ellöki magát és előbb lassan, majd fokozatosan gyorsulva egy biztonságos tempóig, közelíti meg a hadnagyot, miközben figyeli a mozgását és ahhoz igazítja útját.*
2172. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 16:47:07
Üzenet elküldve: 2015-01-17 16:47:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Nadae Eilwen //
*Kiérzi a szavakban rejlő rosszindulatot, ami nos, nem volt nehéz. Szeret fürödni ellenségei irigységében, bár most nem erről van szó. De ettől még Nad rosszallása is szelíden simogatja az egóját.*
-Vagy megegyezünk abban, hogy nem mutatom meg, hol van, ezzel távol is tartva a bizonyos démonokat, amik a hordóba akarnának bejutni.
*Félvén, hogy az utalás nem esik le, egyértelműsíti tekintetével. Emlékszik ő, hogy mi lesz, ha a már nem kapitány magára marad a pincekulccsal.*
-Vettem egy barátságosabb fogadót Artheniorban pár társammal együtt, de mivel az egyiket a föld nyelte el, a másik pedig meg akar tőle szabadulni, ezért én őrzöm a helyet. Az ember kihozza a legtöbbet abból, ha már ide kényszerült.
*Nézi a jelenetet, ahogy Nad ráveti magát az ételre és nem bírja szó nélkül hagyni.*
-Ha így zabálsz, elcsapod a hasad. Nem akarod, hogy a jó rum a padlón végezze, mi?
*Kissé atyáskodó, de ezt is a kalóztársai hibájának rója fel.*
-Nem válaszoltam eddig a kérdésre, mert féltem, hogy rossz néven vennéd. De egyébként egy hajót tervezek khm... megvételeni *eszébe jut, hogy éppenséggel beszélgetésük nem olyan privát*, pár segítővel, bár jó lenne egy tapasztalt személy is hozzánk, elég zöldfülű a társaság. Aztán pedig átveszem ott méltó helyem és egy időre vissza se nézek a szárazföldre. De kéne valaki, aki nem ijed meg attól, ha a a munka piszkossá válik. Meg igazából megint tilosban járok itt, így jó is lenne felszívódni egy nagyon hosszú időre.
*Utal a vérdíjára, mivel jelenleg eléggé a város határát feszegeti, amibe meg van tiltva neki még a belépés. Rendel egy újabb adag Pörköltet neki (12arany)
*
-Nehogy bunkósággal legyek gyanúsítva, meg úgy látom, hogy fogyóban vagy az előzővel. Hát, kinek az orra alá nem? Hiányoznak a régi idők, tehát egy kis nosztalgiázás, mellékesen pár raktárhelység átnézése egy kis verekedés a Rumosban... Ne kelljen már magyarázni. De persze visszautasíthatod, nem kell a mindenféle nem leszek itt kifogás, ismerlek már. A magadfajtában sosincs meg elég mersz hozzá, csak ha beszélni kell...
*Szemei és hangja is alattomosan kihívó és pimasz. Annyira nem, hogy a kapitányságából is gúnyt űzzön, még mindig fáj egy kicsit a lába hozzá.*
//Nadae Eilwen //
*Kiérzi a szavakban rejlő rosszindulatot, ami nos, nem volt nehéz. Szeret fürödni ellenségei irigységében, bár most nem erről van szó. De ettől még Nad rosszallása is szelíden simogatja az egóját.*
-Vagy megegyezünk abban, hogy nem mutatom meg, hol van, ezzel távol is tartva a bizonyos démonokat, amik a hordóba akarnának bejutni.
*Félvén, hogy az utalás nem esik le, egyértelműsíti tekintetével. Emlékszik ő, hogy mi lesz, ha a már nem kapitány magára marad a pincekulccsal.*
-Vettem egy barátságosabb fogadót Artheniorban pár társammal együtt, de mivel az egyiket a föld nyelte el, a másik pedig meg akar tőle szabadulni, ezért én őrzöm a helyet. Az ember kihozza a legtöbbet abból, ha már ide kényszerült.
*Nézi a jelenetet, ahogy Nad ráveti magát az ételre és nem bírja szó nélkül hagyni.*
-Ha így zabálsz, elcsapod a hasad. Nem akarod, hogy a jó rum a padlón végezze, mi?
*Kissé atyáskodó, de ezt is a kalóztársai hibájának rója fel.*
-Nem válaszoltam eddig a kérdésre, mert féltem, hogy rossz néven vennéd. De egyébként egy hajót tervezek khm... megvételeni *eszébe jut, hogy éppenséggel beszélgetésük nem olyan privát*, pár segítővel, bár jó lenne egy tapasztalt személy is hozzánk, elég zöldfülű a társaság. Aztán pedig átveszem ott méltó helyem és egy időre vissza se nézek a szárazföldre. De kéne valaki, aki nem ijed meg attól, ha a a munka piszkossá válik. Meg igazából megint tilosban járok itt, így jó is lenne felszívódni egy nagyon hosszú időre.
*Utal a vérdíjára, mivel jelenleg eléggé a város határát feszegeti, amibe meg van tiltva neki még a belépés. Rendel egy újabb adag Pörköltet neki (12arany)
*-Nehogy bunkósággal legyek gyanúsítva, meg úgy látom, hogy fogyóban vagy az előzővel. Hát, kinek az orra alá nem? Hiányoznak a régi idők, tehát egy kis nosztalgiázás, mellékesen pár raktárhelység átnézése egy kis verekedés a Rumosban... Ne kelljen már magyarázni. De persze visszautasíthatod, nem kell a mindenféle nem leszek itt kifogás, ismerlek már. A magadfajtában sosincs meg elég mersz hozzá, csak ha beszélni kell...
*Szemei és hangja is alattomosan kihívó és pimasz. Annyira nem, hogy a kapitányságából is gúnyt űzzön, még mindig fáj egy kicsit a lába hozzá.*
2171. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 15:12:13
Üzenet elküldve: 2015-01-17 15:12:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
* Úgy tűnik az egyszerű kis kérés fortyogó dühöt hozott elő a Hadúrból. Moon smaragdjai érdeklődve veszik szemügyre ezt az idegen alakot. Ez nem az akivel az imént még viccelgettek. Moon érdeklődéssel tapogatódzott a férfi felé, az meg talán önön fiatalságát látta a majdhogy még csitriben. A nőstény tekintete is megkeményedik. Dacosan veti fel finom vonásokkal megrajzolt arcát, orrát.*
- Talán mert egy Artheniori nemes, nem pedig egy koszos tolvaj vagy földhözragadt koldus. Te mit szolnál ha mondjuk a nagyanyáddal mosogattatnék a konyhámon? *kérdezi felháborodottan de mondhatná akár azt is, hogy a húgával seperteti végig a Kúria mind a tizenöt szobáját.*
- Mit kérsz érte? Aranyat, bájitalt, tudást? Megadom.* mondja büszkén *De reális árat szabj. *teszi még hozzá majd mérgében a forralt boros bögrét félig kiüríti.
Ekkor hallja meg a következő játékokra való felhívást. Jégen csúszás és szánkóverseny. Lélegzete csak a szánkópálya felfedésekor áll el és már néz is Albun után. Úgy látszik az ember érezte mikor kell továbbállnia így nincs akit magával ragadjon a nyaktörő mutatványra.*
- Tudod mit Kagan, ha elég bátor voltál egy öreg hímet rabságba taszítani, akkor legyen bátorságod magad na meg őt is felszabadítani. *csillan veszélyesen, őrülten és egyazon időben talán játékosan is a méregzöld szempár és az apró szürke új már mutat is a deszkából emelt pálya felé.*
- Mit szólsz? *kérdezi majd egy lélegzetvételnyit kivár, hogy legyen ideje meglepődni a barbárnak.*
- Legyen egy fogadás. Ha elég bátor vagy, lesiklasz a pályán. A verseny csak kettőnkről szól. Aki hamarabb leér az kérhet valamit. Ha én nyerek akkor Xiltyn szabadon bocsájtod. Ha te nyersz akkor megszabod mit kérsz a szabadságáért. *A nagyapjából semmikép nem enged. Az öreg többet nem fog egy hideg sátorban aludni még ha az életén múlik sem. A Kúriában a helye, ahol békében töltheti el utolsó éveit.
Svir kérdésére rácsodálkozik majd szórakozottan elmosolyodik.*
- Mond mégis merre jártál amikor mi harcoltunk? *kérdezi miközben ismét a szánkópálya veszélyesen magasodó kanyarulatait szemléli.*
* Úgy tűnik az egyszerű kis kérés fortyogó dühöt hozott elő a Hadúrból. Moon smaragdjai érdeklődve veszik szemügyre ezt az idegen alakot. Ez nem az akivel az imént még viccelgettek. Moon érdeklődéssel tapogatódzott a férfi felé, az meg talán önön fiatalságát látta a majdhogy még csitriben. A nőstény tekintete is megkeményedik. Dacosan veti fel finom vonásokkal megrajzolt arcát, orrát.*
- Talán mert egy Artheniori nemes, nem pedig egy koszos tolvaj vagy földhözragadt koldus. Te mit szolnál ha mondjuk a nagyanyáddal mosogattatnék a konyhámon? *kérdezi felháborodottan de mondhatná akár azt is, hogy a húgával seperteti végig a Kúria mind a tizenöt szobáját.*
- Mit kérsz érte? Aranyat, bájitalt, tudást? Megadom.* mondja büszkén *De reális árat szabj. *teszi még hozzá majd mérgében a forralt boros bögrét félig kiüríti.
Ekkor hallja meg a következő játékokra való felhívást. Jégen csúszás és szánkóverseny. Lélegzete csak a szánkópálya felfedésekor áll el és már néz is Albun után. Úgy látszik az ember érezte mikor kell továbbállnia így nincs akit magával ragadjon a nyaktörő mutatványra.*
- Tudod mit Kagan, ha elég bátor voltál egy öreg hímet rabságba taszítani, akkor legyen bátorságod magad na meg őt is felszabadítani. *csillan veszélyesen, őrülten és egyazon időben talán játékosan is a méregzöld szempár és az apró szürke új már mutat is a deszkából emelt pálya felé.*
- Mit szólsz? *kérdezi majd egy lélegzetvételnyit kivár, hogy legyen ideje meglepődni a barbárnak.*
- Legyen egy fogadás. Ha elég bátor vagy, lesiklasz a pályán. A verseny csak kettőnkről szól. Aki hamarabb leér az kérhet valamit. Ha én nyerek akkor Xiltyn szabadon bocsájtod. Ha te nyersz akkor megszabod mit kérsz a szabadságáért. *A nagyapjából semmikép nem enged. Az öreg többet nem fog egy hideg sátorban aludni még ha az életén múlik sem. A Kúriában a helye, ahol békében töltheti el utolsó éveit.
Svir kérdésére rácsodálkozik majd szórakozottan elmosolyodik.*
- Mond mégis merre jártál amikor mi harcoltunk? *kérdezi miközben ismét a szánkópálya veszélyesen magasodó kanyarulatait szemléli.*
2170. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 14:37:01
Üzenet elküldve: 2015-01-17 14:37:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
* Kicsit unalmasabb azt figyelni, hogy mikor rontanak rá a hóhajúra, de ilyen feladat is van. Nem, mintha nem tudná magát megvédeni. Morwon ugyan még nem látta túl gyakran varázsolni látni Isut, de azt tudja, hogy nagyon sok mindent tud, vagy minimum sok mindent tud Morwonhoz képest. Ez pedig mindenkinek megadatik, aki egy nyamvadt varázsigét már tud. Hát igen. Nem az a varázslótípus. Viszont annál inkább el tudja képzelni, hogy mi mindenre képes a hóhajú akár egyetlen karlendítéssel. És ő pont ezért nem szeretne sose rossz viszonyban lenni Isuriival. Na meg persze azért is, mert a vezér húga. De persze más varázslókkal is szeret jóban lenni, sőt, ha jobban belegondolunk mindenkivel jóban van, akit csak ismer... szinte... De mikor belegondol nem talál egy olyat sem, aki mérges lehetne rá, vagy fordítva. Még mindig figyeli a lányt és annak környékét. A gyorsabban mozgó kobakokat, meg a gyanús alakokat, valamint a támadóéhoz hasonló ruházatú embereket, de úgy veszi észre, hogy eltűnt, talán megijedt, mikor meglátta Morwont, vagy csak egyszerűen feladta az udvarlást- vagy mit. *
* Kicsit unalmasabb azt figyelni, hogy mikor rontanak rá a hóhajúra, de ilyen feladat is van. Nem, mintha nem tudná magát megvédeni. Morwon ugyan még nem látta túl gyakran varázsolni látni Isut, de azt tudja, hogy nagyon sok mindent tud, vagy minimum sok mindent tud Morwonhoz képest. Ez pedig mindenkinek megadatik, aki egy nyamvadt varázsigét már tud. Hát igen. Nem az a varázslótípus. Viszont annál inkább el tudja képzelni, hogy mi mindenre képes a hóhajú akár egyetlen karlendítéssel. És ő pont ezért nem szeretne sose rossz viszonyban lenni Isuriival. Na meg persze azért is, mert a vezér húga. De persze más varázslókkal is szeret jóban lenni, sőt, ha jobban belegondolunk mindenkivel jóban van, akit csak ismer... szinte... De mikor belegondol nem talál egy olyat sem, aki mérges lehetne rá, vagy fordítva. Még mindig figyeli a lányt és annak környékét. A gyorsabban mozgó kobakokat, meg a gyanús alakokat, valamint a támadóéhoz hasonló ruházatú embereket, de úgy veszi észre, hogy eltűnt, talán megijedt, mikor meglátta Morwont, vagy csak egyszerűen feladta az udvarlást- vagy mit. *
2169. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 13:02:32
Üzenet elküldve: 2015-01-17 13:02:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Zaranir Kharasnar//
*Zaranir okfejtését a rummal kapcsolatban csak egy fejrázással honorálja. Még ha több rumja is van, a férfi nem tud a barlangbéli lakóhelyéről, ahol bizony rendesen feltankolt – noha nem magának, hanem még az akkori barlanglakóknak, de hát ha eltűntek, eltűntek, ő meg kihasználja az alkalmat – s bizony bőven van még ott készleten. De az nincs itt, s messze van, s sajátja fogyóban van. Itt meg nem lehet olyat kapni.*
- Kettőszáz mi? Kereken, pontosan? Leltárt is vezetsz róla? *Gúnyolódik a másikon, majd pedig kezét, úgy ahogy nemrég a lovag vállára is, Zaranir vállára teszi.* - Hát akkor bizony nincs mit tenni, meg kell hogy mutasd, hogy mielőbb elpusztítsam azt a rettentő, démoni lényt, ami bizony azokban a hordókban van.
*Jelenti ki, mély sóhajtás közepette, mintha a világ legnehezebb, s egyben a legnemesebb feladatára vállalkozna. Ahogy jobban belegondol a hallottakban, szemöldökét összehúzva tekint fel a másikra.*
- Neked mégis Hol van ennyi nedűd?
*Teszi fel a kérdést kételkedő hangnemben, majd kezét is leveszi válláról, s mellkasa előtt fonja karban. Úgy tűnik eddig tartott a férfi hitelessége, hisz nem úgy gondolja, mintha a szoknyapecérnek lenne egy saját helye is. Hacsak…
Tovább nem jut el gondolataiban, hiszen a férfi magához húzza. Húzhatja is, s hagyja is magát. Sebei még frissek, s érthetően reagálnak rá. Ahogy feltekint, szemeit előbb összehúzza, majd pedig csak szemöldökét felvonva tekint rá, de szemeiből hamar pajkosság olvasható ki.*
- Pörkölt. Értelmes kaja nem árt, főleg az elmúlt hónapok után. *Egyik kezét kiszabadítja közte s a férfi mellkasa közül, s int is a pult mögött álló árusnak, hogy iparkodjon serényen. Amint megkapja a kaját, az ölelésből is gyorsan kibontakozik, s mohó tekintettel veti magát az étel után. No igen, egész nap nem evett semmit, csak ivott. Mondjuk ezt már napok óta műveli, de ha jobban belegondolna hónapok óta. Alig eszik, ám annál többet iszik. S lassan ez alkatán is meglátszik, ha nem lenne tél, s nem lenne ennyi ruha rajta, bizony feltűnő lenne vékonysága. Így jár az, kinek hajóját ellopják.
Szemei rögtön felcsillannak, ahogy meglátja a férfi kezében a rumot, s se szó se beszéd ki is kapja kezei közül, még ha nem is neki ajánlották fel.*
- Köszi. Szóval még mindig nem válaszoltál, hogy mit keresel itt. S, hogy miért nem a tengeren van, hogy minél előbb kinyiffantasd magad valamelyik kapitány szolgálatába. Ha már hozzám nem jöttél.
*Veti gúnyosan a férfi felé, egyik sérelmét. Hiszen bizony hívta annak idején, hogy szolgáljon első tisztként, új legénysége fölött, de az persze visszautasította. Így persze jogosan hibáztathatja Zaranirt hajója eljátszásáért. Hiszen egyértelmű az ő hibája volt, s ez szemének villanásából könnyen ki is lehet olvasni. Nem az érzelmeinek elrejtésében volt nagy mestere a lány, hogyha nem a saját élete a tét.*
- A Kikötőben? *Ismétli meg a szavait, ahogy az utolsó falatot is lenyelte, s rummal öblítette.* - A Rumosba, ha szólsz az öregnek, ő eljuttatja felém tovább, hogy kerestél, aztán persze. Bár most még egy jó ideig nem leszek ott. *Húzza el a száját, ahogy belegondol „küldetésébe”.* - S mégis kinek az orra alá akarunk most borsot törni?
*Húzódik szélesre a szája, hiszen neki is tetszik a gondolat, egy kis szórakozás sose árt. Főleg azután, ahova most menni készülnek.*
//Zaranir Kharasnar//
*Zaranir okfejtését a rummal kapcsolatban csak egy fejrázással honorálja. Még ha több rumja is van, a férfi nem tud a barlangbéli lakóhelyéről, ahol bizony rendesen feltankolt – noha nem magának, hanem még az akkori barlanglakóknak, de hát ha eltűntek, eltűntek, ő meg kihasználja az alkalmat – s bizony bőven van még ott készleten. De az nincs itt, s messze van, s sajátja fogyóban van. Itt meg nem lehet olyat kapni.*
- Kettőszáz mi? Kereken, pontosan? Leltárt is vezetsz róla? *Gúnyolódik a másikon, majd pedig kezét, úgy ahogy nemrég a lovag vállára is, Zaranir vállára teszi.* - Hát akkor bizony nincs mit tenni, meg kell hogy mutasd, hogy mielőbb elpusztítsam azt a rettentő, démoni lényt, ami bizony azokban a hordókban van.
*Jelenti ki, mély sóhajtás közepette, mintha a világ legnehezebb, s egyben a legnemesebb feladatára vállalkozna. Ahogy jobban belegondol a hallottakban, szemöldökét összehúzva tekint fel a másikra.*
- Neked mégis Hol van ennyi nedűd?
*Teszi fel a kérdést kételkedő hangnemben, majd kezét is leveszi válláról, s mellkasa előtt fonja karban. Úgy tűnik eddig tartott a férfi hitelessége, hisz nem úgy gondolja, mintha a szoknyapecérnek lenne egy saját helye is. Hacsak…
Tovább nem jut el gondolataiban, hiszen a férfi magához húzza. Húzhatja is, s hagyja is magát. Sebei még frissek, s érthetően reagálnak rá. Ahogy feltekint, szemeit előbb összehúzza, majd pedig csak szemöldökét felvonva tekint rá, de szemeiből hamar pajkosság olvasható ki.*
- Pörkölt. Értelmes kaja nem árt, főleg az elmúlt hónapok után. *Egyik kezét kiszabadítja közte s a férfi mellkasa közül, s int is a pult mögött álló árusnak, hogy iparkodjon serényen. Amint megkapja a kaját, az ölelésből is gyorsan kibontakozik, s mohó tekintettel veti magát az étel után. No igen, egész nap nem evett semmit, csak ivott. Mondjuk ezt már napok óta műveli, de ha jobban belegondolna hónapok óta. Alig eszik, ám annál többet iszik. S lassan ez alkatán is meglátszik, ha nem lenne tél, s nem lenne ennyi ruha rajta, bizony feltűnő lenne vékonysága. Így jár az, kinek hajóját ellopják.
Szemei rögtön felcsillannak, ahogy meglátja a férfi kezében a rumot, s se szó se beszéd ki is kapja kezei közül, még ha nem is neki ajánlották fel.*
- Köszi. Szóval még mindig nem válaszoltál, hogy mit keresel itt. S, hogy miért nem a tengeren van, hogy minél előbb kinyiffantasd magad valamelyik kapitány szolgálatába. Ha már hozzám nem jöttél.
*Veti gúnyosan a férfi felé, egyik sérelmét. Hiszen bizony hívta annak idején, hogy szolgáljon első tisztként, új legénysége fölött, de az persze visszautasította. Így persze jogosan hibáztathatja Zaranirt hajója eljátszásáért. Hiszen egyértelmű az ő hibája volt, s ez szemének villanásából könnyen ki is lehet olvasni. Nem az érzelmeinek elrejtésében volt nagy mestere a lány, hogyha nem a saját élete a tét.*
- A Kikötőben? *Ismétli meg a szavait, ahogy az utolsó falatot is lenyelte, s rummal öblítette.* - A Rumosba, ha szólsz az öregnek, ő eljuttatja felém tovább, hogy kerestél, aztán persze. Bár most még egy jó ideig nem leszek ott. *Húzza el a száját, ahogy belegondol „küldetésébe”.* - S mégis kinek az orra alá akarunk most borsot törni?
*Húzódik szélesre a szája, hiszen neki is tetszik a gondolat, egy kis szórakozás sose árt. Főleg azután, ahova most menni készülnek.*
2168. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 12:59:02
Üzenet elküldve: 2015-01-17 12:59:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Nem igazán figyelte a hócsatát, inkább a saját gondolataival volt elfoglalva, úgyhogy csak akkor veszi észre, hogy vége a dobálózásnak, amikor a csapatok már visszafelé tartanak a csatatérről. Amíg a pulthoz érnek megpróbálja megtippelni, hogy ki nyert, de ez most igen nehéz feladatnak bizonyul, egyik csapat tagjai sem néznek ki úgy, mint akiket jó alaposan megdobáltak, majd kegyetlenül megfürdettek a hóban. Úgy látszik, Moon ma kegyes volt és megkímélte a társaságot a súlyosabb sebektől. Vagy az istenek voltak kegyesek, hogy megakadályozták a vérengzést? Akárhogy is, a legnagylelkűbb címért immáron Argus is jó eséllyel száll versenybe, még akkor is, ha az ő rendeléséből Svir most nem vesz el semmit, úgy érzi, ez most inkább a hóbolondok jutalma, mint a magukba révedő álmegfigyelőké. *
- Máris vége? Ki nyert? *Kérdi úgy mindenkitől, de főleg Albuntól. Tőle számíthat a legtekervényesebb válaszra ugyebár. Svir komótosságát az is jól mutatja, hogy mire felteszi a kérdést a fent nevezett személy már el is indult valami leányzók felé. Elég lesz a teketóriázásból, felhajtja a maradék borát, majd a fickó után indul.*
*Nem igazán figyelte a hócsatát, inkább a saját gondolataival volt elfoglalva, úgyhogy csak akkor veszi észre, hogy vége a dobálózásnak, amikor a csapatok már visszafelé tartanak a csatatérről. Amíg a pulthoz érnek megpróbálja megtippelni, hogy ki nyert, de ez most igen nehéz feladatnak bizonyul, egyik csapat tagjai sem néznek ki úgy, mint akiket jó alaposan megdobáltak, majd kegyetlenül megfürdettek a hóban. Úgy látszik, Moon ma kegyes volt és megkímélte a társaságot a súlyosabb sebektől. Vagy az istenek voltak kegyesek, hogy megakadályozták a vérengzést? Akárhogy is, a legnagylelkűbb címért immáron Argus is jó eséllyel száll versenybe, még akkor is, ha az ő rendeléséből Svir most nem vesz el semmit, úgy érzi, ez most inkább a hóbolondok jutalma, mint a magukba révedő álmegfigyelőké. *
- Máris vége? Ki nyert? *Kérdi úgy mindenkitől, de főleg Albuntól. Tőle számíthat a legtekervényesebb válaszra ugyebár. Svir komótosságát az is jól mutatja, hogy mire felteszi a kérdést a fent nevezett személy már el is indult valami leányzók felé. Elég lesz a teketóriázásból, felhajtja a maradék borát, majd a fickó után indul.*
2167. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 09:49:09
Üzenet elküldve: 2015-01-17 09:49:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//En//
//Jégen csúszás//
*Kellemesen magabiztosnak érzi magát, s ez teljes mértékben kiül az arcára egy öntelt vigyor keretén belül, amint a jeget pásztázza szürke tekintetével. Ebből a mámoros pillanatából téríti vissza a valóságba En hízelgő mondata.*
- Egy egész üveggel? *Csillan fel a szeme. Igaz, jobban örült volna egy hordónak, de hát annyira még ő sem lehet nagyravágyó. Ami viszont a férjét illeti, hasonló véleményen vannak.*
- Ja. *Sóhajtja bele a levegő, apró fehér párát lehelve vele a hidegségbe.* Csak a jók halnak meg fiatalon. Ő pedig nem fiatal. *Vigyorodik el, de azért belül fortyog Legadon kopaszodó fejének, s acélos tekintetének képétől, amint perverz vigyorral esik neki abban a szellős kis, levendula illatú szobában, amitől egyébként még romantikus hangulata is lehetett volna az egésznek, csakhogy egyáltalán nem volt. Fejét rázva tér vissza a valóságba ismét, s ha En visszanyújtja számára a végét járó üveget, akkor jól meghúzza.* ~Máris jobb.~
- S ez jó hír a magunkfajtának is. Hosszú életre számítok. *Kacsint a másik felé, majd leteszi a kifogyott üveget a földre, majd ha végeztek a csúszkálással, ismét magához veszi. Kiegyenesedés közben pillantja meg kalóz társát, ki ügyesen kihúzta magát a feladat alól, s újabb fickóval édeleg. Elismerően bólogat, hisz meg kell hagyni, ezúttal nem is egy világ rondaságát választott, legalábbis nem egy orkot. Ha esetleg Nadae pont felé néz, meg is emeli hüvelykujját, jelezve neki, hogy csak így tovább, talán lesz aki megfossza őt a feszültségétől. Ettől persze eszébe jut Mortar, s elképzeli, amint a sápatag zöld szemű bájosan mosolyogva csúszkál a jégen, különböző frappáns mutatványokkal megspékelve, s minden egyes mozdulatától megröppennek hosszú fekete tincsei. Nem is bírja ki nevetés nélkül, amitől ismét csak olyan idiótának tűnhet, kiket gyakran látni az utcákon, amint magukban nevetgélnek.
Ő maga is meghökkenten húzza hátra fejét, amint megtudja, hogy korántsem csapatjátékról van szó, de ez csak a látszat. Valójában nagyon is örül neki, hogy nem kell máshoz alkalmazkodnia.*
- Csőbe? Én? Dehogy. *Jól elhúzza az utolsó szót, amint átveszi a korcsolyát a mélységitől.* Talán félsz az ellenfelem lenni? *Öntelten vonogatja a szemöldökét a hóhajú irányába. Apróbb kínlódások árán, de megszabadul ütött-köpött kis tengerészcsizmájától, majd felhúzza a neki szánt lábbelit.* Ne mondd, hogy még nem csináltál ilyet. *Bök a jég felé, ám miután meglátja, annak botladozó mozgását, rögtön hozzá is teszi.* Ööö, én sem. *Persze, hogy hazudik. Még, hogy egy maga fajta nemes kisasszony ne korcsolyázott volna befagyott tavakon? Másból sem álltak gyerekkora hideg hónapjai, ugyanakkor azok az idők már réges-régen elmúltak, s ezt meg is érzi lábain, amikor jégre lép. Rögtön hosszan megcsúszik, ám néhányat kalimpálva maga előtt, végül meg tud állni, anélkül, hogy elessen. Minden bizonnyal kell neki még néhány perc, mire újra belejön a dologba, ha mégsem, elesni biztos nem fog, ez az ösztön az egyedüli, ami megmaradt benne. Jóllehet, annak idején nem nyomott be magába fél liter rumot csúszkálás előtt. Vár egy picit egy helyben, majd végül megkísérel egy nagyobb siklást a számára kijelölt helyre, ami egész szépen sikerül, eltekintve attól, hogy nem tud lefékezni a végén, s ennek eredménye, hogy csak csúszik és csúszik és csúszik tovább, míg a pálya sarka meg nem fogja, amibe nagy erővel ütközik bele.*
- A rohadt any... *Cifra, nagyon változatos, s tulajdonképpen igen csak elismerést érdemlő kis káromkodások hagyják el a vöröslő ajkakat, amint sikerül megtámaszkodnia. Amíg mindenki elhelyezkedik, tovább körözget a helye körül, míg szépen lassan meg nem szokja. Olykor picit meg is szédül, a rum szépen lassan fejti ki hatását, de nem aggódik, amint elkezd majd mozogni, ez is jobb lesz.
Közben megérkezik a hadnagy is, s pontosan olyan műveleteket hajt végre a jégen, amiket korábban elképzelt Mortarral. Nem is bírja ki anélkül, hogy ne tapsolna párat és még két ujját a szájába dugva nagyot füttyent is mellé. Pontosan, mint egy idióta gyerek.
A mélységi hölgyemény megindítja a futamot, de a vöröskének ez nem is tűnik fel egyből, annyira elmerül a gondolataiban, s abban való vágyában, hogy ő is szeretne így pörögni a korcsolyájával. Néhány pillanatig meredten álldogál, majd észhez kapva, megindul egy újabb nagyobb lendülettel a gerenda mentén a sarok felé, mely Amrod kiindulása pontja volt, ám a hordó mellett elhaladva úgy dönt, inkább lefordul előtte, mindezt akkora ívben igyekszik véghez vinni, hogy fenekével majdnem felborítja az akadályként elhelyezett hordót. Végül elhalad mellette és a gerenda mellett.* Úgyis elkaplak! *Kiáltja a hadnagynak, s megszaporázza „lépteit” felé.*
//En//
//Jégen csúszás//
*Kellemesen magabiztosnak érzi magát, s ez teljes mértékben kiül az arcára egy öntelt vigyor keretén belül, amint a jeget pásztázza szürke tekintetével. Ebből a mámoros pillanatából téríti vissza a valóságba En hízelgő mondata.*
- Egy egész üveggel? *Csillan fel a szeme. Igaz, jobban örült volna egy hordónak, de hát annyira még ő sem lehet nagyravágyó. Ami viszont a férjét illeti, hasonló véleményen vannak.*
- Ja. *Sóhajtja bele a levegő, apró fehér párát lehelve vele a hidegségbe.* Csak a jók halnak meg fiatalon. Ő pedig nem fiatal. *Vigyorodik el, de azért belül fortyog Legadon kopaszodó fejének, s acélos tekintetének képétől, amint perverz vigyorral esik neki abban a szellős kis, levendula illatú szobában, amitől egyébként még romantikus hangulata is lehetett volna az egésznek, csakhogy egyáltalán nem volt. Fejét rázva tér vissza a valóságba ismét, s ha En visszanyújtja számára a végét járó üveget, akkor jól meghúzza.* ~Máris jobb.~
- S ez jó hír a magunkfajtának is. Hosszú életre számítok. *Kacsint a másik felé, majd leteszi a kifogyott üveget a földre, majd ha végeztek a csúszkálással, ismét magához veszi. Kiegyenesedés közben pillantja meg kalóz társát, ki ügyesen kihúzta magát a feladat alól, s újabb fickóval édeleg. Elismerően bólogat, hisz meg kell hagyni, ezúttal nem is egy világ rondaságát választott, legalábbis nem egy orkot. Ha esetleg Nadae pont felé néz, meg is emeli hüvelykujját, jelezve neki, hogy csak így tovább, talán lesz aki megfossza őt a feszültségétől. Ettől persze eszébe jut Mortar, s elképzeli, amint a sápatag zöld szemű bájosan mosolyogva csúszkál a jégen, különböző frappáns mutatványokkal megspékelve, s minden egyes mozdulatától megröppennek hosszú fekete tincsei. Nem is bírja ki nevetés nélkül, amitől ismét csak olyan idiótának tűnhet, kiket gyakran látni az utcákon, amint magukban nevetgélnek.
Ő maga is meghökkenten húzza hátra fejét, amint megtudja, hogy korántsem csapatjátékról van szó, de ez csak a látszat. Valójában nagyon is örül neki, hogy nem kell máshoz alkalmazkodnia.*
- Csőbe? Én? Dehogy. *Jól elhúzza az utolsó szót, amint átveszi a korcsolyát a mélységitől.* Talán félsz az ellenfelem lenni? *Öntelten vonogatja a szemöldökét a hóhajú irányába. Apróbb kínlódások árán, de megszabadul ütött-köpött kis tengerészcsizmájától, majd felhúzza a neki szánt lábbelit.* Ne mondd, hogy még nem csináltál ilyet. *Bök a jég felé, ám miután meglátja, annak botladozó mozgását, rögtön hozzá is teszi.* Ööö, én sem. *Persze, hogy hazudik. Még, hogy egy maga fajta nemes kisasszony ne korcsolyázott volna befagyott tavakon? Másból sem álltak gyerekkora hideg hónapjai, ugyanakkor azok az idők már réges-régen elmúltak, s ezt meg is érzi lábain, amikor jégre lép. Rögtön hosszan megcsúszik, ám néhányat kalimpálva maga előtt, végül meg tud állni, anélkül, hogy elessen. Minden bizonnyal kell neki még néhány perc, mire újra belejön a dologba, ha mégsem, elesni biztos nem fog, ez az ösztön az egyedüli, ami megmaradt benne. Jóllehet, annak idején nem nyomott be magába fél liter rumot csúszkálás előtt. Vár egy picit egy helyben, majd végül megkísérel egy nagyobb siklást a számára kijelölt helyre, ami egész szépen sikerül, eltekintve attól, hogy nem tud lefékezni a végén, s ennek eredménye, hogy csak csúszik és csúszik és csúszik tovább, míg a pálya sarka meg nem fogja, amibe nagy erővel ütközik bele.*
- A rohadt any... *Cifra, nagyon változatos, s tulajdonképpen igen csak elismerést érdemlő kis káromkodások hagyják el a vöröslő ajkakat, amint sikerül megtámaszkodnia. Amíg mindenki elhelyezkedik, tovább körözget a helye körül, míg szépen lassan meg nem szokja. Olykor picit meg is szédül, a rum szépen lassan fejti ki hatását, de nem aggódik, amint elkezd majd mozogni, ez is jobb lesz.
Közben megérkezik a hadnagy is, s pontosan olyan műveleteket hajt végre a jégen, amiket korábban elképzelt Mortarral. Nem is bírja ki anélkül, hogy ne tapsolna párat és még két ujját a szájába dugva nagyot füttyent is mellé. Pontosan, mint egy idióta gyerek.
A mélységi hölgyemény megindítja a futamot, de a vöröskének ez nem is tűnik fel egyből, annyira elmerül a gondolataiban, s abban való vágyában, hogy ő is szeretne így pörögni a korcsolyájával. Néhány pillanatig meredten álldogál, majd észhez kapva, megindul egy újabb nagyobb lendülettel a gerenda mentén a sarok felé, mely Amrod kiindulása pontja volt, ám a hordó mellett elhaladva úgy dönt, inkább lefordul előtte, mindezt akkora ívben igyekszik véghez vinni, hogy fenekével majdnem felborítja az akadályként elhelyezett hordót. Végül elhalad mellette és a gerenda mellett.* Úgyis elkaplak! *Kiáltja a hadnagynak, s megszaporázza „lépteit” felé.*
2166. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 05:02:29
Üzenet elküldve: 2015-01-17 05:02:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Nadae Eilwen //
*Kénytelen is elneveti magát Nad tudatlanságán. Hiszen neki sokkal több rumja van egy biztonságos helyen, mint amiről a nő álmodni is tudna jelenleg. Elsimít egy tettetett krokodilkönnyet a szemében az ujjával, majd rosszindulatúan pöcköli el a nem létező vízcseppet.*
-Egyetlen üvegem tényleg nincs, viszont az a kettőszáznyi egy barátságos pincehelyiségben biztos, hogy segít túlélni ezt a bajt. Ez a kis seregem, tudod, a saját fogadómban.
*Nevet fel, bár ha igazat kéne mondania, harmadrészben az övé csak, és éppen ebből ketten meg is akartak tőle szabadulni, azért hogy... és miért nem említette még meg azt, hogy neki lesz az, amiről Nad már csak álmodni tud. És rúgni, azt még mindig úgy, mint amikor Zaranir próbálkozásait hárítja el magáról, erősen és magabiztosan. Bár nagy ellenállást nem tanúsított, csak szóban, ezt pedig jó jelnek veszi.
Viszont talán kicsit tényleg friss sebeket feszegetett fel, így első dolga, hogy kompenzálja is ezért. Erőtlen próbálkozásai a nőnek nem igazán lombozzák le kedélyességét, közelebb húzza magához, félre nem érthetően, bár még csak a kedves vigasztalás keretein belül, de a szándék ott lapul a szemeiben és a nő ezt ki is olvashatja.*
-Pörkölt vagy egy jó adag hús? Kérhetsz akár Sült ökröt is *majd odaad a pultosnak 16 aranyat, abból bármi kifér.*
-Mellékesen... talán ez jobban esik mellé. *vesz elő egy kisebb kulacs rumot, amióta a kalózokkal van, kénytelen mindig magával hordani valamennyit. És szerencsére eddig csak forraltborozás volt, így nem nagyon fogyasztottak rajta. De tényleg csak mutatóba akad nála, ahogy még az elején olyan velősen megfogalmazódott. Már igazán nem lehet panasz a kedvességére, még ha sötét szándékok is vezénylik, ahogy cserkészi be a sebzett vadat. *
-Össze tudnánk egyszer találkozni a Kikötőben, úgy a közeljövőben? Egy kis kötetlen szórakozásra. Már, ha nem ijedsz meg attól, hogy csúnyán veszíthetsz ellenemben...
*Iszik rá egy szebbet a pálinkás italból, a rumot valószínűsíti, hogy már nem látja viszont és határozottan tekint a nő szemébe. Bármennyire is szeretné elszórakoztatni magukat, egy kis előtestedzés sosem árt, főleg ha csillogó aranyak is benne akadnak.*
//Nadae Eilwen //
*Kénytelen is elneveti magát Nad tudatlanságán. Hiszen neki sokkal több rumja van egy biztonságos helyen, mint amiről a nő álmodni is tudna jelenleg. Elsimít egy tettetett krokodilkönnyet a szemében az ujjával, majd rosszindulatúan pöcköli el a nem létező vízcseppet.*
-Egyetlen üvegem tényleg nincs, viszont az a kettőszáznyi egy barátságos pincehelyiségben biztos, hogy segít túlélni ezt a bajt. Ez a kis seregem, tudod, a saját fogadómban.
*Nevet fel, bár ha igazat kéne mondania, harmadrészben az övé csak, és éppen ebből ketten meg is akartak tőle szabadulni, azért hogy... és miért nem említette még meg azt, hogy neki lesz az, amiről Nad már csak álmodni tud. És rúgni, azt még mindig úgy, mint amikor Zaranir próbálkozásait hárítja el magáról, erősen és magabiztosan. Bár nagy ellenállást nem tanúsított, csak szóban, ezt pedig jó jelnek veszi.
Viszont talán kicsit tényleg friss sebeket feszegetett fel, így első dolga, hogy kompenzálja is ezért. Erőtlen próbálkozásai a nőnek nem igazán lombozzák le kedélyességét, közelebb húzza magához, félre nem érthetően, bár még csak a kedves vigasztalás keretein belül, de a szándék ott lapul a szemeiben és a nő ezt ki is olvashatja.*
-Pörkölt vagy egy jó adag hús? Kérhetsz akár Sült ökröt is *majd odaad a pultosnak 16 aranyat, abból bármi kifér.*
-Mellékesen... talán ez jobban esik mellé. *vesz elő egy kisebb kulacs rumot, amióta a kalózokkal van, kénytelen mindig magával hordani valamennyit. És szerencsére eddig csak forraltborozás volt, így nem nagyon fogyasztottak rajta. De tényleg csak mutatóba akad nála, ahogy még az elején olyan velősen megfogalmazódott. Már igazán nem lehet panasz a kedvességére, még ha sötét szándékok is vezénylik, ahogy cserkészi be a sebzett vadat. *
-Össze tudnánk egyszer találkozni a Kikötőben, úgy a közeljövőben? Egy kis kötetlen szórakozásra. Már, ha nem ijedsz meg attól, hogy csúnyán veszíthetsz ellenemben...
*Iszik rá egy szebbet a pálinkás italból, a rumot valószínűsíti, hogy már nem látja viszont és határozottan tekint a nő szemébe. Bármennyire is szeretné elszórakoztatni magukat, egy kis előtestedzés sosem árt, főleg ha csillogó aranyak is benne akadnak.*
2165. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 04:18:05
Üzenet elküldve: 2015-01-17 04:18:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Zaranir Kharasnar//
*Az ismerős - bár inkább ne lenne ismerős - férfi szavaira jobb szemöldöke ívesen homloka közepére vándorol, hogy ott felejtse néhány másodpercig, majd lomha lassúsággal vánszorogjon vissza eredeti helyére.*
- Nekem? A szám? Nem is tudom ki az, aki csak híresztelésből ismeri a rumozás mesterségét. *Hallatja mondata végén gúnyos kacaját.* - Hiszen még egy jó üveg rum sincs nálad! *Vált gyorsan felháborodott hangnemre, majd hogy újra érzékeltesse másodpercek alatti érzelemváltozásait, száját szélesre húzza szét.* - De nem úgy mint, nekem!
*S csapkodja meg, oldalát, ahol is a nem is olyan titkos rumos üvegje lóg az övén. De ahhoz már csak tényleg vészhelyzet esetén nyúlna, hisz oly kevés van már belőle, s nem akarja, ilyen helyzetekre elpocsékolni. Viszont a férfi felbukkanásával legalább egy újabb okot talált, hogy ne menjen társaival a gyermeteg élvezetek hajszolására.
A kék szemű démon utolsó szavai, mélyen a szívébe találtak. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar híre megy, hogy elvesztette hajóját. Szürke íriszei vészjóslóan tekintenek a másikra, majd egy jól irányzott lendítéssel rúg a másik térdébe. Nem szívesen hallja, eme históriát, főleg nem úgy, ha már ittas is. Ilyenkor nem képes egy piciny józan gondolkodásra sem, nemhogy cselekedetre. Ha rúgása célt talált, csak sziszegve beszél a másikhoz.*
- Meg is érdemled.
*Tudja, hogy nem érdemes belemenni vitákba a másikkal, hisz akkor órákig is lefoglalják egymást. S ezen gondolatok eljutásához, újra elmosolyodik baljósan.*
- Ahhoz előbb kéne egy olyan nővel is találkoznod, aki gyereket szülne, egy olyan torzlénynek, mint te magad is vagy!
*Vág vissza a másik pikáns megjegyzésére. Még ha nem is hatásos kellőleg, mégis jelenlegi állapotához képest, igen jónak ítéli. De hát mi is várható tőle, hiszen ha a pulttól csak egy picit távolabb menne, már látszana dűlöngélése, amit viszont így kellőleg jól tud titkolni.*
- A bajt? Azt sose keresem! Tudod én kellően jó kapcsolatot ápolok a véletlennel annyira, hogy az mindig megtaláljon, s a lehető legjobb helyeken. Hiszen ha nem így lenne, miért lennél most itt, hogy untasd az eddig oly jól menő napom?
*Húzza el a száját, jelezve, hogy annyira nem is bánja kék szemű társaságát.*
- Valóban, tartozásom van. De ahhoz még többet kell innom, hogy egy olyan lényre fanyalodjak, amilyen te is vagy Hapsikám! *Neveti el újra magát.* - Kellett neked megbíznod egy másik hajó legénységében! Legalább megtanulod, hogy ne bízz a nőben. Vagyis nem mindegy, hogy melyikben bízol. No de te mit keresel itt, ezen a szárazföldi mocskon?
*Érdeklődik a másik hogyléte felől, remélve, hogy nem fitogtatja tovább a tartozását. Noha a legutóbbi időben épp hogy csak ő tűnik a legjobb partinak, s vágyainak kielégítésének alkalmas személynek.
A kitöltött italt azonnal le is gurítja torkán, fokozva ezzel egyre nagyobb mámorosságát.*
- Ital helyett, valamit adhatnál enni is. Ma még egy jó falatot nem ettem, csak az édes nedűm, meg ezt a förtelmet, amit te is adtál.
*Húzódik grimaszba arca, s jogosan várja jussát, némi harapni valóval. Ha így folytatja, bizony itten komoly gondok lesznek.*
//Zaranir Kharasnar//
*Az ismerős - bár inkább ne lenne ismerős - férfi szavaira jobb szemöldöke ívesen homloka közepére vándorol, hogy ott felejtse néhány másodpercig, majd lomha lassúsággal vánszorogjon vissza eredeti helyére.*
- Nekem? A szám? Nem is tudom ki az, aki csak híresztelésből ismeri a rumozás mesterségét. *Hallatja mondata végén gúnyos kacaját.* - Hiszen még egy jó üveg rum sincs nálad! *Vált gyorsan felháborodott hangnemre, majd hogy újra érzékeltesse másodpercek alatti érzelemváltozásait, száját szélesre húzza szét.* - De nem úgy mint, nekem!
*S csapkodja meg, oldalát, ahol is a nem is olyan titkos rumos üvegje lóg az övén. De ahhoz már csak tényleg vészhelyzet esetén nyúlna, hisz oly kevés van már belőle, s nem akarja, ilyen helyzetekre elpocsékolni. Viszont a férfi felbukkanásával legalább egy újabb okot talált, hogy ne menjen társaival a gyermeteg élvezetek hajszolására.
A kék szemű démon utolsó szavai, mélyen a szívébe találtak. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar híre megy, hogy elvesztette hajóját. Szürke íriszei vészjóslóan tekintenek a másikra, majd egy jól irányzott lendítéssel rúg a másik térdébe. Nem szívesen hallja, eme históriát, főleg nem úgy, ha már ittas is. Ilyenkor nem képes egy piciny józan gondolkodásra sem, nemhogy cselekedetre. Ha rúgása célt talált, csak sziszegve beszél a másikhoz.*
- Meg is érdemled.
*Tudja, hogy nem érdemes belemenni vitákba a másikkal, hisz akkor órákig is lefoglalják egymást. S ezen gondolatok eljutásához, újra elmosolyodik baljósan.*
- Ahhoz előbb kéne egy olyan nővel is találkoznod, aki gyereket szülne, egy olyan torzlénynek, mint te magad is vagy!
*Vág vissza a másik pikáns megjegyzésére. Még ha nem is hatásos kellőleg, mégis jelenlegi állapotához képest, igen jónak ítéli. De hát mi is várható tőle, hiszen ha a pulttól csak egy picit távolabb menne, már látszana dűlöngélése, amit viszont így kellőleg jól tud titkolni.*
- A bajt? Azt sose keresem! Tudod én kellően jó kapcsolatot ápolok a véletlennel annyira, hogy az mindig megtaláljon, s a lehető legjobb helyeken. Hiszen ha nem így lenne, miért lennél most itt, hogy untasd az eddig oly jól menő napom?
*Húzza el a száját, jelezve, hogy annyira nem is bánja kék szemű társaságát.*
- Valóban, tartozásom van. De ahhoz még többet kell innom, hogy egy olyan lényre fanyalodjak, amilyen te is vagy Hapsikám! *Neveti el újra magát.* - Kellett neked megbíznod egy másik hajó legénységében! Legalább megtanulod, hogy ne bízz a nőben. Vagyis nem mindegy, hogy melyikben bízol. No de te mit keresel itt, ezen a szárazföldi mocskon?
*Érdeklődik a másik hogyléte felől, remélve, hogy nem fitogtatja tovább a tartozását. Noha a legutóbbi időben épp hogy csak ő tűnik a legjobb partinak, s vágyainak kielégítésének alkalmas személynek.
A kitöltött italt azonnal le is gurítja torkán, fokozva ezzel egyre nagyobb mámorosságát.*
- Ital helyett, valamit adhatnál enni is. Ma még egy jó falatot nem ettem, csak az édes nedűm, meg ezt a förtelmet, amit te is adtál.
*Húzódik grimaszba arca, s jogosan várja jussát, némi harapni valóval. Ha így folytatja, bizony itten komoly gondok lesznek.*
2164. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 03:57:39
Üzenet elküldve: 2015-01-17 03:57:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
* A törzsfőnök pont olyan reakciót produkál amilyenre számított. Tiszta sor, hogy ingyen nem fogja elengedni Kagan, de mivel semmi nem jut eszébe hirtelen amivel ésszerű lenne előhozakodni csendbe marad amíg amaz visszafordul az embereihez.
Moon próbálkozására hasonló elutasító válasz érkezik. Neki sem sikerült megolvasztani a fagyos szívet. ~ Ahogy elhurcolni sem volt jogod, bár beletörődtem, úgy fogva tartani sem. ~ fintorog a föld felé, de azért mégsem mond semmit. Ilyesfajta szavakkal csak azt érné el, hogy leütik, vagy valami még annál is rosszabbat. Valami más megoldásra lenne szükség. Talán arannyal meglehetne fogni a magas embert, de annak éppen szűkében van, így a nehéz pillanatban még az is megfordul a fejében, hogy valamilyen szolgálatot ajánl cserébe Kagannak a szabadságáért. Ám mielőtt még ezzel előhozakodna, kíváncsian emeli Moonra tekintetét.*
- Van valami helytállóbb ötleted? - * kérdi egész halkan. * - Ha hajlik az aranyra később megtérítem a károdat. - * fogadkozik a csuklya árnyékából. *
* A törzsfőnök pont olyan reakciót produkál amilyenre számított. Tiszta sor, hogy ingyen nem fogja elengedni Kagan, de mivel semmi nem jut eszébe hirtelen amivel ésszerű lenne előhozakodni csendbe marad amíg amaz visszafordul az embereihez.
Moon próbálkozására hasonló elutasító válasz érkezik. Neki sem sikerült megolvasztani a fagyos szívet. ~ Ahogy elhurcolni sem volt jogod, bár beletörődtem, úgy fogva tartani sem. ~ fintorog a föld felé, de azért mégsem mond semmit. Ilyesfajta szavakkal csak azt érné el, hogy leütik, vagy valami még annál is rosszabbat. Valami más megoldásra lenne szükség. Talán arannyal meglehetne fogni a magas embert, de annak éppen szűkében van, így a nehéz pillanatban még az is megfordul a fejében, hogy valamilyen szolgálatot ajánl cserébe Kagannak a szabadságáért. Ám mielőtt még ezzel előhozakodna, kíváncsian emeli Moonra tekintetét.*
- Van valami helytállóbb ötleted? - * kérdi egész halkan. * - Ha hajlik az aranyra később megtérítem a károdat. - * fogadkozik a csuklya árnyékából. *
2163. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 03:57:25
Üzenet elküldve: 2015-01-17 03:57:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Nadae Eilwen //
*Sejtette ő, hogy valami ismerősen és aggasztóan cseng a szóáradatban, mely zavarosan és folyósan haladt a pulttól a földig, de nem hitte volna, hogy a mellé társuló arcot is ismerni fogja.*
-Neked mindig csak a szád jár, de ha egy hangyányi érdemed is lett volna, nem húzzák ki alólad a hajódat. Még, ha becsületesen elittad volna...
*Szögezi le gyorsan meggyilkolva Nad reményeit a menekülésre, a múlt árnyai elég élénkek. Szereti emlékeztetni erre az apróságra. Felhúzza a szemöldökét a parancsolgatásra és a megszólalásra is utána, majd elnézően elmosolyodik, a ragadozó kék szempár megvillan és közelebb is hajol hozzá.*
-Oszt mi lesz, pallóra küldetsz, amint lesz? Addig az unokámat is kinevelem.
*Még csipkelődhetnének, de igazából Zaranirnak sokkal jobb ötlete támadt, ha már a sors a kezére játszotta Nadot.*
-Oszt mesélj, még mindig keresed a bajt? Lehet lenne rá igény, na meg ha jól emlékszem, még akad egy erős természetbeli tartozásod, legutóbbi megfutamodásod eseményén. Nem szereti az ember, ha a társainak egyike megfutamodik, főleg nem a jutalma egy jó részével.
*Fordítja komolyabbra a szót, játszadozva a poharával, majd a tartalmát le is küldi. Egyet tölt Nadnak is. Talán erősen meggondolatlan dolog volt beszédre kérni a nőszemélyt, de most már kimondta, majd elcsitítja, amikor eléggé kifogy az üveg ahhoz, hogy fejbevágja vele. Persze nem ellenségeskedésből, hiszen ő maga is megkopasztotta a társaságot, amikor meglátta, hogy mit kenhet még a nőszemélyre, de ha valamit lehet másra kenni és az felelősség is egyben, miért ne élne vele.*
//Nadae Eilwen //
*Sejtette ő, hogy valami ismerősen és aggasztóan cseng a szóáradatban, mely zavarosan és folyósan haladt a pulttól a földig, de nem hitte volna, hogy a mellé társuló arcot is ismerni fogja.*
-Neked mindig csak a szád jár, de ha egy hangyányi érdemed is lett volna, nem húzzák ki alólad a hajódat. Még, ha becsületesen elittad volna...
*Szögezi le gyorsan meggyilkolva Nad reményeit a menekülésre, a múlt árnyai elég élénkek. Szereti emlékeztetni erre az apróságra. Felhúzza a szemöldökét a parancsolgatásra és a megszólalásra is utána, majd elnézően elmosolyodik, a ragadozó kék szempár megvillan és közelebb is hajol hozzá.*
-Oszt mi lesz, pallóra küldetsz, amint lesz? Addig az unokámat is kinevelem.
*Még csipkelődhetnének, de igazából Zaranirnak sokkal jobb ötlete támadt, ha már a sors a kezére játszotta Nadot.*
-Oszt mesélj, még mindig keresed a bajt? Lehet lenne rá igény, na meg ha jól emlékszem, még akad egy erős természetbeli tartozásod, legutóbbi megfutamodásod eseményén. Nem szereti az ember, ha a társainak egyike megfutamodik, főleg nem a jutalma egy jó részével.
*Fordítja komolyabbra a szót, játszadozva a poharával, majd a tartalmát le is küldi. Egyet tölt Nadnak is. Talán erősen meggondolatlan dolog volt beszédre kérni a nőszemélyt, de most már kimondta, majd elcsitítja, amikor eléggé kifogy az üveg ahhoz, hogy fejbevágja vele. Persze nem ellenségeskedésből, hiszen ő maga is megkopasztotta a társaságot, amikor meglátta, hogy mit kenhet még a nőszemélyre, de ha valamit lehet másra kenni és az felelősség is egyben, miért ne élne vele.*
2162. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 03:26:05
Üzenet elküldve: 2015-01-17 03:26:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Zaranir Kharasnar//
*A tagbaszakadt, koszos, kicsit sem lovagszerű fickó, még váratja válaszaival, addig is, könyökölve szemlélődik körbe, hátha talál érdekesebb társaságot. A távolban meglátja vörös hajú társnőjét, s szemöldöke rögtön a magasba szökken, ahogy annak tevékenységét meglátja. Meg is fogadja, hogy még egy jó darabig itt marad, s iszik tovább, addig sem kell visszamenni, s olyan gyermeteg dolgokkal foglalkoznia, mint egy vékony jégen való csúszkálás.
Így persze észre sem veszi, a pulthoz érkező újabb alakot, csak automatikusan fordul a pultoshoz.*
- Adjon még egy Pálinkát mert nem bírom én itt a feszültséget!* S újabb 12 csengő aranyat koppint a pulthoz.*
*Vele együtt, egy másik alak is kikéri saját itókáját, s ismerős hang is üti meg füleit, ahogy a kicsit is nagyon rossz nedű végigcsorog a torkán.
Nem telik bele, csak néhány másodperc, mire azonosítani tudja a hang tulajdonosát, s a keserű lötty, a torkán is akad.
Ha valakivel nem akart összefutni, hát az a veséig látó kék szemű szempár tulajdonosa. Akinek lehet tartozik ezzel-azzal múltjukkal kapcsolatban. A pálinka megakadásától köhécselve csapkodja a pult lapját, remélve, hogy ezzel elterelődik a figyelme, ám ezt igazán rosszul teszi.*
- Nekem legalább nem csak a szám jár. *Szólal meg kétértelműen, miközben kihúzza magát.*
- Ezt vegyem egy kihívásnak? Hát akkor tedd elém, amit innom kell!
*Parancsolja, kapitányi stílusában a másiknak. Pimaszsága határtalan, nem elég, hogy - bár remélhetőleg elfelejtett - adóssága van a másik felé, de még el is várja, hogy őt hívják meg. Nem tehet róla, ilyen ez a kapitányi lét, no meg a női. Túlságosan is elkényelmesedett, hogy magát hívja meg, noha épp néhány perce cáfolt erre rá, mikor harcos fizetés nélkül távozott a pulttól.*
- Szájkaratés.
*Húzza el gúnyosan szája szélét, mikor a nála jóval magasabb férfi szemeibe tekint.*
//Zaranir Kharasnar//
*A tagbaszakadt, koszos, kicsit sem lovagszerű fickó, még váratja válaszaival, addig is, könyökölve szemlélődik körbe, hátha talál érdekesebb társaságot. A távolban meglátja vörös hajú társnőjét, s szemöldöke rögtön a magasba szökken, ahogy annak tevékenységét meglátja. Meg is fogadja, hogy még egy jó darabig itt marad, s iszik tovább, addig sem kell visszamenni, s olyan gyermeteg dolgokkal foglalkoznia, mint egy vékony jégen való csúszkálás.
Így persze észre sem veszi, a pulthoz érkező újabb alakot, csak automatikusan fordul a pultoshoz.*
- Adjon még egy Pálinkát mert nem bírom én itt a feszültséget!* S újabb 12 csengő aranyat koppint a pulthoz.*
*Vele együtt, egy másik alak is kikéri saját itókáját, s ismerős hang is üti meg füleit, ahogy a kicsit is nagyon rossz nedű végigcsorog a torkán.
Nem telik bele, csak néhány másodperc, mire azonosítani tudja a hang tulajdonosát, s a keserű lötty, a torkán is akad.
Ha valakivel nem akart összefutni, hát az a veséig látó kék szemű szempár tulajdonosa. Akinek lehet tartozik ezzel-azzal múltjukkal kapcsolatban. A pálinka megakadásától köhécselve csapkodja a pult lapját, remélve, hogy ezzel elterelődik a figyelme, ám ezt igazán rosszul teszi.*
- Nekem legalább nem csak a szám jár. *Szólal meg kétértelműen, miközben kihúzza magát.*
- Ezt vegyem egy kihívásnak? Hát akkor tedd elém, amit innom kell!
*Parancsolja, kapitányi stílusában a másiknak. Pimaszsága határtalan, nem elég, hogy - bár remélhetőleg elfelejtett - adóssága van a másik felé, de még el is várja, hogy őt hívják meg. Nem tehet róla, ilyen ez a kapitányi lét, no meg a női. Túlságosan is elkényelmesedett, hogy magát hívja meg, noha épp néhány perce cáfolt erre rá, mikor harcos fizetés nélkül távozott a pulttól.*
- Szájkaratés.
*Húzza el gúnyosan szája szélét, mikor a nála jóval magasabb férfi szemeibe tekint.*
2161. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-17 00:42:08
Üzenet elküldve: 2015-01-17 00:42:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Nadae Eilwen //
*Egy időre magányosan maradt, így be is rohanja a legközelebbi ivóhelységet társasági élet és egyéb rossz szokások, meg persze egy jó kártyázgatás reményében. Le is ül a pult mellé, hogy támassza egy kicsit a helyet, nehogy elmeneküljék, majd egy jó üveg Pálinkát húz magához, ha nem10et. . Sajnos csak az egyik tartalmát fogyaszthatja egyelőre, mert többet nem hiteleznek meg neki.*
-Komolyan, annyit jár a pofád, hogy mindjárt kijózanodom. Igyál inkább, már ha bírja a fajtád.
*Üdvözli kedvesen a mellette ülő hölgyeményt, aki elég sokszor járatja meg tüdeje levegőkapacitását egy komorabb úr kárára vagy örömére, de arcra inkább az előbbit tippeli.*
//Nadae Eilwen //
*Egy időre magányosan maradt, így be is rohanja a legközelebbi ivóhelységet társasági élet és egyéb rossz szokások, meg persze egy jó kártyázgatás reményében. Le is ül a pult mellé, hogy támassza egy kicsit a helyet, nehogy elmeneküljék, majd egy jó üveg Pálinkát húz magához, ha nem10et.
. Sajnos csak az egyik tartalmát fogyaszthatja egyelőre, mert többet nem hiteleznek meg neki.*-Komolyan, annyit jár a pofád, hogy mindjárt kijózanodom. Igyál inkább, már ha bírja a fajtád.
*Üdvözli kedvesen a mellette ülő hölgyeményt, aki elég sokszor járatja meg tüdeje levegőkapacitását egy komorabb úr kárára vagy örömére, de arcra inkább az előbbit tippeli.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586