Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 105 (2081. - 2100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2100. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-10 08:55:56
Üzenet elküldve: 2015-01-10 08:55:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata//
* Egy kis csend állt be. Miután elhátrálnak a már igen csak ingadozó fal mellől, Moon arra húzódik ahol a saját kezével kiépítette az apró kis lest amit ki tudja milyen szerencse folytán még egy nagy hógolyó sem tömött be vagy rombolt le.
Xiltyn szavaira csodálkozva néz hátra, a pálya szélére ahova valószínűleg az öreg kivonult.*
- Természetesen velem jöhetsz. Ha vége a hógolyócsatának megbeszéljük. *ígéri mosolyogva az öregnek majd ismét kiles a résen ahol Morwon fejét látja épp amint Kagan felé fordul és valamit nagyon magyaráz. A sötételf is a közelben ténykedik, na meg Ethea és a törpe. ~Vajon mi a tervük?~ gondolkodik el miközben Albun és Argus ügyködését is figyelemmel követi. A hólabdák az egyik csapatban főleg Argust vették sikeresen célba amíg az ellenfélnél egyelőre csak Morwon feje havas. ~Nehéz dolgunk lesz. Túl nagy a számbeli fölényük még ha a felénk küldött hólabdák több mint fele célt is téveszt.~ gondolkodik a nőstény majd ismét a játéktér szélén vacogó öreg felé néz.*
- Megpróbálok kialkudni egy forró kakaót neked. *mondja vöröses-szürkében játszó ujjait megmozgatva. Hiába, a hó hidege az ő kezeit is kimarta.
Argus felé néz, hisz tulajdonképpen ő a csapat vezére.*
- Megpróbálom megmenteni az aranyaidat. Remélem nem gond? *kérdezi a férfit bár a választ már nem várja be, így nincs esélye ellenkezni. Kilép a fedezék mögül tiszta célpontot nyújtva bárkinek aki hólabdát tart a kezében.*
- Kagan hadúr! *kiáltja el magát ezzel talán magára vonva ez épp taktikai megbeszélést tartók figyelmét *Mit szólna egy döntetlenhez?* kérdezi és inkább arra próbál alapozni, hogy a hadvezér már belefáradt a hólabdadobálásba hisz itt most senki feje sem tört még be és szívéből sem buggyant elő az éltető nedv amint mellkason találták.*
//Hógolyócsata//
* Egy kis csend állt be. Miután elhátrálnak a már igen csak ingadozó fal mellől, Moon arra húzódik ahol a saját kezével kiépítette az apró kis lest amit ki tudja milyen szerencse folytán még egy nagy hógolyó sem tömött be vagy rombolt le.
Xiltyn szavaira csodálkozva néz hátra, a pálya szélére ahova valószínűleg az öreg kivonult.*
- Természetesen velem jöhetsz. Ha vége a hógolyócsatának megbeszéljük. *ígéri mosolyogva az öregnek majd ismét kiles a résen ahol Morwon fejét látja épp amint Kagan felé fordul és valamit nagyon magyaráz. A sötételf is a közelben ténykedik, na meg Ethea és a törpe. ~Vajon mi a tervük?~ gondolkodik el miközben Albun és Argus ügyködését is figyelemmel követi. A hólabdák az egyik csapatban főleg Argust vették sikeresen célba amíg az ellenfélnél egyelőre csak Morwon feje havas. ~Nehéz dolgunk lesz. Túl nagy a számbeli fölényük még ha a felénk küldött hólabdák több mint fele célt is téveszt.~ gondolkodik a nőstény majd ismét a játéktér szélén vacogó öreg felé néz.*
- Megpróbálok kialkudni egy forró kakaót neked. *mondja vöröses-szürkében játszó ujjait megmozgatva. Hiába, a hó hidege az ő kezeit is kimarta.
Argus felé néz, hisz tulajdonképpen ő a csapat vezére.*
- Megpróbálom megmenteni az aranyaidat. Remélem nem gond? *kérdezi a férfit bár a választ már nem várja be, így nincs esélye ellenkezni. Kilép a fedezék mögül tiszta célpontot nyújtva bárkinek aki hólabdát tart a kezében.*
- Kagan hadúr! *kiáltja el magát ezzel talán magára vonva ez épp taktikai megbeszélést tartók figyelmét *Mit szólna egy döntetlenhez?* kérdezi és inkább arra próbál alapozni, hogy a hadvezér már belefáradt a hólabdadobálásba hisz itt most senki feje sem tört még be és szívéből sem buggyant elő az éltető nedv amint mellkason találták.*
2099. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-09 22:46:51
Üzenet elküldve: 2015-01-09 22:46:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Egészségügyi szolgálat - Ziana, Amienas, és bárki//
*Nem mondhatni, hogy ő örülne a második diagnózisnak, de ezek a szomorú kilátások. Még ha állítólag mind így kezdik.*
- Nem csoda akkor, ha ennyire kiábrándultál a hímneműekből, ha folyton ennyire akadékoskodnak. *Súgja, ezúttal ténylegesen halkan társának. Nem mintha ő nem töltött volna már el épp elég forró éjszakát, de mégis csak a városon kívül lakik, csupa hölgy társaságban, úgyhogy azért nem minden nap találkozik hapsikkal. Ezek után már nem is bánja annyira, a végén még beigazolódik, hogy anyuskának teljesen igaza van, nem csak részlegesen.*
- Kaptál épp elég alkalmat a bizonyításra, nemde? *Teszi csípőre kezeit, s imént említett testrészét kicsit ki is tolja oldalra. Arca viszont kicsit megenyhül a mosoly láttán.* Akkor szerencse, hogy nem járok unalmas úri körökbe, különben szegény kollégám nem győzné ápolni az ájult, ártatlan párákat.
*Közben érkezik is a tanács Zianától, amit meg is fogad. Első körben nyújtja a pálinkát a férfinak, hadd igyon. Ám amint megragadja a flaskát, szabaddá vált kezével már nyúl is a férfi arca felé, sőt a másik kacsóját is Amienas arcára simítja, miközben félig lehunyja szemeit. Akár sikerül a pár pillanatnyi érintés, akár kudarcba fullad, kuncogva húzza vissza végül kezecskéit, mint aki valami roppant szórakoztatót látott vagy hallott.*
- Áhhá, ez itt a probléma. *Kezd bele nagy bölcsen.* Nem volt még dolga vörösökkel. Mármint Az Igazi Vörösökkel. *Bólint rá, mintha a világ legnagyobb felfedezését tette. Ám mielőtt még folytathatná, a derék zsoldos beadja a derekát, legalábbis ami a vizsgálatokat illeti. De majd a többi beleegyezés is meglesz, egyelőre haladjanak csak szépen sorban. Most ő lép hátra, hogy teret engedjen a felcsernek, és elvégezhesse a kivizsgálást, elvégre az mégis csak az ő terepe. No meg kíváncsi is, pontosan miket takarnak azok a vizsgálatok, hiszen bár már látott gyógyítót - hozzáértőt és kontárt is - ez a fapálcikás dolog még neki is új. Addig is visszaszerzi magának pár korty elejére a pálinkát, ő sem akar sem kiszáradni, sem megfagyni.*
//Egészségügyi szolgálat - Ziana, Amienas, és bárki//
*Nem mondhatni, hogy ő örülne a második diagnózisnak, de ezek a szomorú kilátások. Még ha állítólag mind így kezdik.*
- Nem csoda akkor, ha ennyire kiábrándultál a hímneműekből, ha folyton ennyire akadékoskodnak. *Súgja, ezúttal ténylegesen halkan társának. Nem mintha ő nem töltött volna már el épp elég forró éjszakát, de mégis csak a városon kívül lakik, csupa hölgy társaságban, úgyhogy azért nem minden nap találkozik hapsikkal. Ezek után már nem is bánja annyira, a végén még beigazolódik, hogy anyuskának teljesen igaza van, nem csak részlegesen.*
- Kaptál épp elég alkalmat a bizonyításra, nemde? *Teszi csípőre kezeit, s imént említett testrészét kicsit ki is tolja oldalra. Arca viszont kicsit megenyhül a mosoly láttán.* Akkor szerencse, hogy nem járok unalmas úri körökbe, különben szegény kollégám nem győzné ápolni az ájult, ártatlan párákat.
*Közben érkezik is a tanács Zianától, amit meg is fogad. Első körben nyújtja a pálinkát a férfinak, hadd igyon. Ám amint megragadja a flaskát, szabaddá vált kezével már nyúl is a férfi arca felé, sőt a másik kacsóját is Amienas arcára simítja, miközben félig lehunyja szemeit. Akár sikerül a pár pillanatnyi érintés, akár kudarcba fullad, kuncogva húzza vissza végül kezecskéit, mint aki valami roppant szórakoztatót látott vagy hallott.*
- Áhhá, ez itt a probléma. *Kezd bele nagy bölcsen.* Nem volt még dolga vörösökkel. Mármint Az Igazi Vörösökkel. *Bólint rá, mintha a világ legnagyobb felfedezését tette. Ám mielőtt még folytathatná, a derék zsoldos beadja a derekát, legalábbis ami a vizsgálatokat illeti. De majd a többi beleegyezés is meglesz, egyelőre haladjanak csak szépen sorban. Most ő lép hátra, hogy teret engedjen a felcsernek, és elvégezhesse a kivizsgálást, elvégre az mégis csak az ő terepe. No meg kíváncsi is, pontosan miket takarnak azok a vizsgálatok, hiszen bár már látott gyógyítót - hozzáértőt és kontárt is - ez a fapálcikás dolog még neki is új. Addig is visszaszerzi magának pár korty elejére a pálinkát, ő sem akar sem kiszáradni, sem megfagyni.*
2098. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-09 21:04:58
Üzenet elküldve: 2015-01-09 21:04:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie//
//Jégen csúszás//
*Valahogy azért csak sikerül talpra küzdeni magukat. Meglehet, többedszeri kísérlet eredményeképp. De mit számít az? Még ráérnek, hiszen egyelőre ők az egyedüli jelentkezők. Még az is lehet, hogy ha így marad a felállás, megkapják a hadnagyot ajándékba... Vagyis a díjat. Persze remélhetőleg azért csak eliramodik egyedül kettőjük elől is. Vagy összebeszélnek és hagyják a nyaktörő mutatványt, s felcserélik egy "Ki ér előbb az italméréshez" versenyre.*
- Nem meséltél még a városról *fordul az elfhez, míg várakoznak.* - Milyennek találod?
*Mi tagadás, kíváncsi rá, hogy vélekedik a hosszúéletű Artheniorról és lakóiról, s hogy e vélemény mennyiben üt el az ő meglátásaitól. Ő kapott már hideget-meleget is. Távol van még tőle, hogy megbékéljen vele vagy hogy megértse. Bizonyára ő is jóval rosszabb helyzetben lenne, ha az istállómester nem fogadja szolgálatába. Azon az esős éjszakán még nem gondolta volna, hogy egyszer még őszinte hálával fog adózni annak a mogorva alaknak. Persze, nem kárhoztatta érte, hogy kitette a szűrét, de azért első ízelítőnek nagyon is gorombának tűnt Arthenior vendégszeretetéből.*
//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie//
//Jégen csúszás//
*Valahogy azért csak sikerül talpra küzdeni magukat. Meglehet, többedszeri kísérlet eredményeképp. De mit számít az? Még ráérnek, hiszen egyelőre ők az egyedüli jelentkezők. Még az is lehet, hogy ha így marad a felállás, megkapják a hadnagyot ajándékba... Vagyis a díjat. Persze remélhetőleg azért csak eliramodik egyedül kettőjük elől is. Vagy összebeszélnek és hagyják a nyaktörő mutatványt, s felcserélik egy "Ki ér előbb az italméréshez" versenyre.*
- Nem meséltél még a városról *fordul az elfhez, míg várakoznak.* - Milyennek találod?
*Mi tagadás, kíváncsi rá, hogy vélekedik a hosszúéletű Artheniorról és lakóiról, s hogy e vélemény mennyiben üt el az ő meglátásaitól. Ő kapott már hideget-meleget is. Távol van még tőle, hogy megbékéljen vele vagy hogy megértse. Bizonyára ő is jóval rosszabb helyzetben lenne, ha az istállómester nem fogadja szolgálatába. Azon az esős éjszakán még nem gondolta volna, hogy egyszer még őszinte hálával fog adózni annak a mogorva alaknak. Persze, nem kárhoztatta érte, hogy kitette a szűrét, de azért első ízelítőnek nagyon is gorombának tűnt Arthenior vendégszeretetéből.*
2097. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-09 16:23:33
Üzenet elküldve: 2015-01-09 16:23:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//És...//
*Nincs mit válaszolnia az elsuttogott kérdésre, csak egy hanyag mosollyal válaszol.
Az a gondolkodás, mely oly sokszor sodorta bajba, most ugyanúgy védi meg a következményektől. Nem az a fontos számára, hogy jó, avagy rossz lesz-e az a döntés, amit hozni igyekszik, hanem az, hogy döntsön. A későbbiekben úgyis ki fog derülni a döntéséről, hogy melyik irányba mozdítja el a jövő sodrását. A múlt kiszáradt folyójába már úgysem tud újra belelépni, a jelenben meghozott döntések befolyásolják a jövőt.
Ennek fényében döntött úgy, hogy jobbját kínálja fel a különös jelenésnek a tisztás szélén, mely éppen annyira vonzza, mint amennyire taszítja a hósörényű kolosszust. Mindig kereste a veszélyt, a kihívást és most úgy tűnik, valódi kihívásra lelt a könnyűléptű személyében. Nem fél az ismeretlentől, ahogy az egyedülléttől sem. Ugyanannyira képes elviselni az egyedüllétet, mint amennyire gyűlölni a tömeget, mely magába szippantja, és udvarias szó-fogaival bedarálja. Valahogy úgy érzi, a jelenéssel sincs nagyobb veszélyben, mintha a fesztiválózó sokaság közt maradt volna.
Valóban a legtöbb nő szívesen sütkérezik a napszínű szemek figyelmének fényében, de neki mindig is a legritkább, legnehezebben megszerezhető trófea kellett. Nem mintha trófeának tartaná a könnyűléptűt, bár meg kell vallania, gyönyörű trófea volna képzeletbeli gyűjteményének tárházában, mégis sértésnek érezné akként gondolni rá. Meg kell tartania az egészséges és veszélytelen egyensúlyt a vadászat és a könnyed ismerkedés, avagy játék között, mellyel felé fordul.
Megkapja a visszakozás jogát, esélyt rá, hogy visszavonuljon anélkül, hogy büszkesége és férfiassága csorbát szenvedjen a hosszúéletű lelkének páncélján. Mert páncélt visel, csak azt nem tudja, hogy csillogó acélból kovácsolták azt a vértet, vagy fagy-csókolta jégből készült, mint az a víztükör, melyen most a városiak ügyetlenkednek. Az a páncél sem különbözik sokban az emberek viselte álarctól, ugyanúgy véd és eltakarja a valóságot, mint a páncél, melyet a jelenés hord.
Szótlan várja meg, míg a könnyűléptű belekarol, ezúttal türelmet erőltet tagjaira, láncot vet a benne morgó hósörényű fenevadra, de nem kívánja szelíddé tenni, szüksége lesz még arra a tombolásra, mellyel az északi hegyek nagymacskája ajándékozza meg.
Nem említi meg, hogy alkalmi párja nem viszonozza a bemutatkozást, csak akkor szólal meg újra, amikor a hideg kéz a jobbjára kulcsolódik, s a karomként görbülő ékszer halkan koccan a kabát alól kibukkanó acél alkarvédő kaotikus vésetein.*
- Sosem tudjuk meg, ha nem tesszük egymást próbára.
*Válaszolja szinte suttogva, mintha attól tartana, hogy a tisztáson lévők meghallják. Lassan, biztos léptekkel indul meg a sokaság felé, mely úgy tűnik, semmi jót nem tartogat kettőjük számára.
A kérdés már út közben éri, de gondolkodás nélkül válaszol. Válasza nem is lehetne egyszerűbb és profánabb, egy olyan férfi válasza, aki – úgy tűnik – nem tart semmitől az égbolt alatt.*
- Mindig… Ezüst Leánya.
*Egyetlen pillanatra esik ki szerepéből, amikor meghallja Khan hangját, ahogy a férfi „árulás”-t kiált. Az olvadt arany tekintet a trió felé rebben, állkapcsán megfeszülnek az izmok, de amikor látja, hogy nem fenyegeti veszély a simanyelvűt, csak ő is csatlakozott a hógolyózók bolondériájához, a harcra kész szellem-oroszlán visszahúzódik bordáinak rácsa mögé.*
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.09 16:28:31
//És...//
*Nincs mit válaszolnia az elsuttogott kérdésre, csak egy hanyag mosollyal válaszol.
Az a gondolkodás, mely oly sokszor sodorta bajba, most ugyanúgy védi meg a következményektől. Nem az a fontos számára, hogy jó, avagy rossz lesz-e az a döntés, amit hozni igyekszik, hanem az, hogy döntsön. A későbbiekben úgyis ki fog derülni a döntéséről, hogy melyik irányba mozdítja el a jövő sodrását. A múlt kiszáradt folyójába már úgysem tud újra belelépni, a jelenben meghozott döntések befolyásolják a jövőt.
Ennek fényében döntött úgy, hogy jobbját kínálja fel a különös jelenésnek a tisztás szélén, mely éppen annyira vonzza, mint amennyire taszítja a hósörényű kolosszust. Mindig kereste a veszélyt, a kihívást és most úgy tűnik, valódi kihívásra lelt a könnyűléptű személyében. Nem fél az ismeretlentől, ahogy az egyedülléttől sem. Ugyanannyira képes elviselni az egyedüllétet, mint amennyire gyűlölni a tömeget, mely magába szippantja, és udvarias szó-fogaival bedarálja. Valahogy úgy érzi, a jelenéssel sincs nagyobb veszélyben, mintha a fesztiválózó sokaság közt maradt volna.
Valóban a legtöbb nő szívesen sütkérezik a napszínű szemek figyelmének fényében, de neki mindig is a legritkább, legnehezebben megszerezhető trófea kellett. Nem mintha trófeának tartaná a könnyűléptűt, bár meg kell vallania, gyönyörű trófea volna képzeletbeli gyűjteményének tárházában, mégis sértésnek érezné akként gondolni rá. Meg kell tartania az egészséges és veszélytelen egyensúlyt a vadászat és a könnyed ismerkedés, avagy játék között, mellyel felé fordul.
Megkapja a visszakozás jogát, esélyt rá, hogy visszavonuljon anélkül, hogy büszkesége és férfiassága csorbát szenvedjen a hosszúéletű lelkének páncélján. Mert páncélt visel, csak azt nem tudja, hogy csillogó acélból kovácsolták azt a vértet, vagy fagy-csókolta jégből készült, mint az a víztükör, melyen most a városiak ügyetlenkednek. Az a páncél sem különbözik sokban az emberek viselte álarctól, ugyanúgy véd és eltakarja a valóságot, mint a páncél, melyet a jelenés hord.
Szótlan várja meg, míg a könnyűléptű belekarol, ezúttal türelmet erőltet tagjaira, láncot vet a benne morgó hósörényű fenevadra, de nem kívánja szelíddé tenni, szüksége lesz még arra a tombolásra, mellyel az északi hegyek nagymacskája ajándékozza meg.
Nem említi meg, hogy alkalmi párja nem viszonozza a bemutatkozást, csak akkor szólal meg újra, amikor a hideg kéz a jobbjára kulcsolódik, s a karomként görbülő ékszer halkan koccan a kabát alól kibukkanó acél alkarvédő kaotikus vésetein.*
- Sosem tudjuk meg, ha nem tesszük egymást próbára.
*Válaszolja szinte suttogva, mintha attól tartana, hogy a tisztáson lévők meghallják. Lassan, biztos léptekkel indul meg a sokaság felé, mely úgy tűnik, semmi jót nem tartogat kettőjük számára.
A kérdés már út közben éri, de gondolkodás nélkül válaszol. Válasza nem is lehetne egyszerűbb és profánabb, egy olyan férfi válasza, aki – úgy tűnik – nem tart semmitől az égbolt alatt.*
- Mindig… Ezüst Leánya.
*Egyetlen pillanatra esik ki szerepéből, amikor meghallja Khan hangját, ahogy a férfi „árulás”-t kiált. Az olvadt arany tekintet a trió felé rebben, állkapcsán megfeszülnek az izmok, de amikor látja, hogy nem fenyegeti veszély a simanyelvűt, csak ő is csatlakozott a hógolyózók bolondériájához, a harcra kész szellem-oroszlán visszahúzódik bordáinak rácsa mögé.*
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.09 16:28:31
2096. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-09 15:06:28
Üzenet elküldve: 2015-01-09 15:06:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//És...//
*A szünetbe ékelt szavakra oldalpillantásnyi kitérőt tesz, noha ez is több, mint magára hagyni a magyarázatot. Bár álmatag szemlélő érdektelensége úgy tűnhet, céltalanságában tartja kívül az eseményeken, megvan az oka, hogy itt időzik.
A szemeik előtt hullámzó előadás pazar módon vegyíti ezerszínűségét, a vibráló élet árnyalataival színezve az egybefüggő fehérséget. Lüktetésben forrongva kapaszkodnak egymásba érzések és érdekek, orgiájuk szinte szédítő. Lehetne. Ha részese volna maga is.
Szereti a havat. Tiszta takarójával hűs szemfedőt jelent... mintha minden bűn bocsánatos volna...
Gyűlölet, irigység, intrika és hazugság... a sor oly végeláthatatlannak tetszik de utóbbi kettő, ami teljesen átszövi a lelkek többségét.
Az övéi közt idegen, s csak mikor a percéltűek közé érkezett volt kénytelen bővíteni mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy ha ne is megértesse magát, de megértse őket s képes legyen álarcaik mögé tekinteni. Kitanulta, hogyan vetkőztesse meztelenre a lelket és felismerni köztük _őket_.
Gondolatainak állhatatos sodrásában enyhül a kolosszus jelenléte s közelségéből is épp annyi kopik, hogy csupán a válaszra követelje figyelmét ismét magáénak, noha csupán fejét fordítja felé, hogy pillantását keresse.
Tehát vagy nem tudja vagy hallgat róla. Túl egyszerű volna, ha tálcán kínálná a miérteket, bár nem úgy fest a férfi, mint ki mestere a játéknak. Neki viszont, rengeteg ideje van, amennyiben persze a válasz valóban ér ennyit.
A lélek eredendő sajátja tartani az ismeretlentől, ahogyan az egyedülléttel – jelentsen bármit ez az állapot – is nehezen birkózik meg. Vajon a hóhajú sem lelt társaságra köztük, hogy pont elé irányította lépteit?
A ködös szempár választ várón keresi a nap fényét. Szemközt, bár majdnem égi magasságokban. Alakjának törékenynek tetsző sudársága övéinek hagyatéka, s csupán ennek okán lehet megtévesztő átlagos termete, mely a látszat ellenére nem kirívó, ha társaságba vegyül.
Nem hinné.
Egy ilyen férfi figyelmét a legtöbb nő magáénak akarja s oly sok amott az édesen csilingelő kacaj, mely repedést karcol még egy kőből vésett szívre is…
A válasz ott mocorog benne mégis… túl mélyen még s tudja, addig jó, míg gondolatként meg nem fogan, felismerésbe nem gyűri. A Nap Fia miatt… ki volt olyan botor, hogy elé álljon, mi több… társaságául kérje.
Mint maradásának, annak is megvan az oka, hogy pár szívdobbanást elidőzik a felkínált jobbon tekintete, szinte simogat, ahogy a férfi aranyos tekintetéből lejjebb siklik, s fejét is finoman oldalt billenti, mint ki nem érti, avagy nem tudja mire vélni a gesztust.*
- És ha nem vagyok jó táncos? *épp annyi időt enged a lustán halk szavaknak, amennyi még ott remeg az illetlenség határán. *- Még kellemetlen helyzetbe hoznám övéi előtt…
*Egy lehetséges helyzetet fest a kolosszus elé s a visszatáncolás jogát adja. Esetleg pont megerősítteti a szándékát…
S meglehet; mindeközben kérdés nélküli válaszokhoz jut.
Eltekint a hallott névtől s bár illetlenségnek hathat, nem dobálózik sajátjával, ahogyan az az itteniek szokása.
Rebbennek a sötét pillák, ahogy újra az aranyszín szempár fényét keresi.*
- Gyakorta feszülsz a határaidnak, Nap Fia? *halkan kél a kérdés, mégis befurakszik az elmébe, kusza módon túrva fel önérzetet és nem-értemséget. Már ha...
Talán a közvetlenség, hogy e kérdés erejéig levetkőzte a távolságot s lám...
Bőrének érintése hűs volna, ha a férfi önön bőrén érezné, a sápadt kézfejen futó ornamentum vonalait mintha kiegészítenék az ujjain szinte karmoknak tetsző ékszer motívumai, mikor kezét nyújtja s a kolosszusba karol, hogy oldalán induljon...
...az ismerős ismeretlenbe.*
A hozzászólás írója (Meishannah Erynath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.09 15:07:25
//És...//
*A szünetbe ékelt szavakra oldalpillantásnyi kitérőt tesz, noha ez is több, mint magára hagyni a magyarázatot. Bár álmatag szemlélő érdektelensége úgy tűnhet, céltalanságában tartja kívül az eseményeken, megvan az oka, hogy itt időzik.
A szemeik előtt hullámzó előadás pazar módon vegyíti ezerszínűségét, a vibráló élet árnyalataival színezve az egybefüggő fehérséget. Lüktetésben forrongva kapaszkodnak egymásba érzések és érdekek, orgiájuk szinte szédítő. Lehetne. Ha részese volna maga is.
Szereti a havat. Tiszta takarójával hűs szemfedőt jelent... mintha minden bűn bocsánatos volna...
Gyűlölet, irigység, intrika és hazugság... a sor oly végeláthatatlannak tetszik de utóbbi kettő, ami teljesen átszövi a lelkek többségét.
Az övéi közt idegen, s csak mikor a percéltűek közé érkezett volt kénytelen bővíteni mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy ha ne is megértesse magát, de megértse őket s képes legyen álarcaik mögé tekinteni. Kitanulta, hogyan vetkőztesse meztelenre a lelket és felismerni köztük _őket_.
Gondolatainak állhatatos sodrásában enyhül a kolosszus jelenléte s közelségéből is épp annyi kopik, hogy csupán a válaszra követelje figyelmét ismét magáénak, noha csupán fejét fordítja felé, hogy pillantását keresse.
Tehát vagy nem tudja vagy hallgat róla. Túl egyszerű volna, ha tálcán kínálná a miérteket, bár nem úgy fest a férfi, mint ki mestere a játéknak. Neki viszont, rengeteg ideje van, amennyiben persze a válasz valóban ér ennyit.
A lélek eredendő sajátja tartani az ismeretlentől, ahogyan az egyedülléttel – jelentsen bármit ez az állapot – is nehezen birkózik meg. Vajon a hóhajú sem lelt társaságra köztük, hogy pont elé irányította lépteit?
A ködös szempár választ várón keresi a nap fényét. Szemközt, bár majdnem égi magasságokban. Alakjának törékenynek tetsző sudársága övéinek hagyatéka, s csupán ennek okán lehet megtévesztő átlagos termete, mely a látszat ellenére nem kirívó, ha társaságba vegyül.
Nem hinné.
Egy ilyen férfi figyelmét a legtöbb nő magáénak akarja s oly sok amott az édesen csilingelő kacaj, mely repedést karcol még egy kőből vésett szívre is…
A válasz ott mocorog benne mégis… túl mélyen még s tudja, addig jó, míg gondolatként meg nem fogan, felismerésbe nem gyűri. A Nap Fia miatt… ki volt olyan botor, hogy elé álljon, mi több… társaságául kérje.
Mint maradásának, annak is megvan az oka, hogy pár szívdobbanást elidőzik a felkínált jobbon tekintete, szinte simogat, ahogy a férfi aranyos tekintetéből lejjebb siklik, s fejét is finoman oldalt billenti, mint ki nem érti, avagy nem tudja mire vélni a gesztust.*
- És ha nem vagyok jó táncos? *épp annyi időt enged a lustán halk szavaknak, amennyi még ott remeg az illetlenség határán. *- Még kellemetlen helyzetbe hoznám övéi előtt…
*Egy lehetséges helyzetet fest a kolosszus elé s a visszatáncolás jogát adja. Esetleg pont megerősítteti a szándékát…
S meglehet; mindeközben kérdés nélküli válaszokhoz jut.
Eltekint a hallott névtől s bár illetlenségnek hathat, nem dobálózik sajátjával, ahogyan az az itteniek szokása.
Rebbennek a sötét pillák, ahogy újra az aranyszín szempár fényét keresi.*
- Gyakorta feszülsz a határaidnak, Nap Fia? *halkan kél a kérdés, mégis befurakszik az elmébe, kusza módon túrva fel önérzetet és nem-értemséget. Már ha...
Talán a közvetlenség, hogy e kérdés erejéig levetkőzte a távolságot s lám...
Bőrének érintése hűs volna, ha a férfi önön bőrén érezné, a sápadt kézfejen futó ornamentum vonalait mintha kiegészítenék az ujjain szinte karmoknak tetsző ékszer motívumai, mikor kezét nyújtja s a kolosszusba karol, hogy oldalán induljon...
...az ismerős ismeretlenbe.*
A hozzászólás írója (Meishannah Erynath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.09 15:07:25
2095. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-09 14:51:44
Üzenet elküldve: 2015-01-09 14:51:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie//
//Jégen csúszás//
*A nehéz idők mindenkit megváltoztatnak, a gyermeki ént az emlékek pora teríti be, s nem látszik már olyan tisztán az a tiszta, gondtalan idő, mely egykor még annyira szép volt. Mindenki életében vannak nehéz idők, akadnak könnyebbek és nehezebbek, de senki sem vonhatja ki magát alóluk.
A könnyűléptű sincs így ezzel másképpen, s valószínűleg Kaiyko is megjárta már a maga poklát. Ezek ismeretében nem is olyan nehéz elképzelni, hogy valaki elfelejtett gyermeknek lenni.
De úgy tűnik, ezúttal feledhetik a múlt gonosz emlékeit, s ezúttal adózhatnak a mókának és a játékos versengésnek, ahogy a lány is említette.
A jégre merészkedve el is kell felejtenie a gondokat, mert minden figyelmére szüksége van, hogy meg tudjon állni a lábán. Ahogy egyre beljebb haladnak a csúszós matérián, kezd ráérezni a dologra. Csak kerülnie kell a hirtelen mozdulatokat és a teljes talpát a jégen kell tartania, ha nem lép a sarkára és odafigyel, nem lesz gond. Aprókat csusszan a talpán, kísérletezget, milyen gyorsan tudna haladni.
Ám amikor már kezdene magabiztossá válni és kitapasztalni a dolgokat, Kaiyko egy sikkanás kíséretében elveszti a lába alól a csúszós talajt és magával rántja a könnyűléptűt is. A felemás szemek elkerekednek, ahogy próbálja megtartani magát és a lányt, de eleve sikertelenségre van kárhoztatva a dolog a jégen állva.
Annak rendje és módja szerint kiszalad alóla is a talaj és mindketten a jégen kötnek ki, ismeretségük óta harmadik alkalommal. Hallja a csilingelő kacajt és ő sem bírja ki mosolygás nélkül. Valószínűleg Kaiyko még mindig kapaszkodik bele, úgyhogy nem engedi el, hanem igyekszik térdre küzdeni magát. hogy legalább a kikiáltó előtt megállhassanak, ha már a versenyre jelentkeznek. *
- Úgy van. - *erősíti meg társa szavait a kikiáltó előtt, ahogy sikerül feltérdelnie, úgy néz fel a kikiáltóra és a hadnagyra. Biztosan nem tűnnek valami veszélyes ellenfélnek, de ez lehet akár a taktikájuk része is. Most szerencsétlenkednek, hogy azt élesben taroljanak.
Kaiyko még mindig kacag, amivel nevetésre készteti a felemás tekintetű könnyűléptűt is. Úgyhogy félig a jégen, a kikiáltó előtt és mindketten rázkódnak a nevetéstől. Csodás belépő.*
//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie//
//Jégen csúszás//
*A nehéz idők mindenkit megváltoztatnak, a gyermeki ént az emlékek pora teríti be, s nem látszik már olyan tisztán az a tiszta, gondtalan idő, mely egykor még annyira szép volt. Mindenki életében vannak nehéz idők, akadnak könnyebbek és nehezebbek, de senki sem vonhatja ki magát alóluk.
A könnyűléptű sincs így ezzel másképpen, s valószínűleg Kaiyko is megjárta már a maga poklát. Ezek ismeretében nem is olyan nehéz elképzelni, hogy valaki elfelejtett gyermeknek lenni.
De úgy tűnik, ezúttal feledhetik a múlt gonosz emlékeit, s ezúttal adózhatnak a mókának és a játékos versengésnek, ahogy a lány is említette.
A jégre merészkedve el is kell felejtenie a gondokat, mert minden figyelmére szüksége van, hogy meg tudjon állni a lábán. Ahogy egyre beljebb haladnak a csúszós matérián, kezd ráérezni a dologra. Csak kerülnie kell a hirtelen mozdulatokat és a teljes talpát a jégen kell tartania, ha nem lép a sarkára és odafigyel, nem lesz gond. Aprókat csusszan a talpán, kísérletezget, milyen gyorsan tudna haladni.
Ám amikor már kezdene magabiztossá válni és kitapasztalni a dolgokat, Kaiyko egy sikkanás kíséretében elveszti a lába alól a csúszós talajt és magával rántja a könnyűléptűt is. A felemás szemek elkerekednek, ahogy próbálja megtartani magát és a lányt, de eleve sikertelenségre van kárhoztatva a dolog a jégen állva.
Annak rendje és módja szerint kiszalad alóla is a talaj és mindketten a jégen kötnek ki, ismeretségük óta harmadik alkalommal. Hallja a csilingelő kacajt és ő sem bírja ki mosolygás nélkül. Valószínűleg Kaiyko még mindig kapaszkodik bele, úgyhogy nem engedi el, hanem igyekszik térdre küzdeni magát. hogy legalább a kikiáltó előtt megállhassanak, ha már a versenyre jelentkeznek. *
- Úgy van. - *erősíti meg társa szavait a kikiáltó előtt, ahogy sikerül feltérdelnie, úgy néz fel a kikiáltóra és a hadnagyra. Biztosan nem tűnnek valami veszélyes ellenfélnek, de ez lehet akár a taktikájuk része is. Most szerencsétlenkednek, hogy azt élesben taroljanak.
Kaiyko még mindig kacag, amivel nevetésre készteti a felemás tekintetű könnyűléptűt is. Úgyhogy félig a jégen, a kikiáltó előtt és mindketten rázkódnak a nevetéstől. Csodás belépő.*
2094. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-09 14:29:59
Üzenet elküldve: 2015-01-09 14:29:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
*A harcos mindig legyen éber a környezetére, máskülönben hamar vesztőhelyen találja magát, hiszen ahogy ő vadássza ellenségei gyenge pontját, úgy az ellene törők is keresni fogják a lehetőséget, hogy a penge utat leljen a hevenyészetten rögzített páncéllemezek között. Khan az óvatlanság csapdájába esik amikor úgy hiszi, hogy csak a mellette álló Isurii cselekedeteire kell felkészülnie. A "fenyegető" akarat messzebbről, váratlan helyről érkezik és a zsoldosnak esélye sincs felkészülni rá.*
- Ne értsen kérem félre, ez nem provokáció. Ultimátumot nyújtok Önnek: szeretteinek biztonsága a nevéért cserébe. Félek, hogy annak megtagadása súlyos következményeket von maga után. - *Guggolásából épp csak felállni készül a használatba vethető munícióval, amikor íves pályán röppenve valahol látásának perifériáján érzékel egy felé közeledő tárgyat. Az felegyenesedtének utolsó momentumában éri a férfit, de nem mellkason vagy karon, hanem arcát oldalról telibe kapva.*
- ÁRULÁS! - *"Sebzett" vadként üvölti el magát, pusztán a hatás kedvéért még térdre is rogy, mint aki valóban fatális sérülést szenvedett el. Szabadon lévő kezét arcához emeli, félve tapintja ki a találat helyét, sziszegés közepette húzza össze szemöldökét, de ez a mimika is csak ál-haragvó.*
- Így hálálod meg a jóakaratot?! Eddig csak a karjaid bánták volna, de ezért a fejed veszem! - *Erőt gyűjt a talpra álláshoz és megacélozza akaratát, kettővel kell szembenéznie immár. Nem Borsót veszi célba, ó, korántsem! A "Széphölgy" védelmére kelt, sokkal fájóbb lesz az, ha saját szemeivel nézi végig ügyének bukását.
Télidő hidegének dacára Khan is megérez egy keveset abból a szellemiségből, ami vidám melegséget csempész az emberek szívébe és mibenlétet ragadni nem képes, de most akaratlanul is mind nagyobb részesévé válik annak az érzésnek, ami Hófesztiválon megjelentek nagy részét magába szippantotta. Egyfajta kitérő lehet abból az életből amit a mindennapok jelentenek egy városinak vagy a külterületeken élőknek. Még az ódzkodókat is közelebb hozza ennek megértéséhez és átéléséhez, erre a játékos gyermekké visszaváltozó zöldszeműnél talán már csak Gabrien szolgálhatna jobb példával.*
- Viselje konokságának következményeit. - *Szűri szűken fogai közt ahogy elhajítja a golyóbist, egyenest Isuriinak.*
- Elkéstél! - *Kiáltja diadalittasan a dobást követően azonnal Borsószemnek és markol azonmód egy újabb adag hóért, hisz a lojális védelmező kötelességének érezheti a bosszút, különösen elbukása után.*
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
*A harcos mindig legyen éber a környezetére, máskülönben hamar vesztőhelyen találja magát, hiszen ahogy ő vadássza ellenségei gyenge pontját, úgy az ellene törők is keresni fogják a lehetőséget, hogy a penge utat leljen a hevenyészetten rögzített páncéllemezek között. Khan az óvatlanság csapdájába esik amikor úgy hiszi, hogy csak a mellette álló Isurii cselekedeteire kell felkészülnie. A "fenyegető" akarat messzebbről, váratlan helyről érkezik és a zsoldosnak esélye sincs felkészülni rá.*
- Ne értsen kérem félre, ez nem provokáció. Ultimátumot nyújtok Önnek: szeretteinek biztonsága a nevéért cserébe. Félek, hogy annak megtagadása súlyos következményeket von maga után. - *Guggolásából épp csak felállni készül a használatba vethető munícióval, amikor íves pályán röppenve valahol látásának perifériáján érzékel egy felé közeledő tárgyat. Az felegyenesedtének utolsó momentumában éri a férfit, de nem mellkason vagy karon, hanem arcát oldalról telibe kapva.*
- ÁRULÁS! - *"Sebzett" vadként üvölti el magát, pusztán a hatás kedvéért még térdre is rogy, mint aki valóban fatális sérülést szenvedett el. Szabadon lévő kezét arcához emeli, félve tapintja ki a találat helyét, sziszegés közepette húzza össze szemöldökét, de ez a mimika is csak ál-haragvó.*
- Így hálálod meg a jóakaratot?! Eddig csak a karjaid bánták volna, de ezért a fejed veszem! - *Erőt gyűjt a talpra álláshoz és megacélozza akaratát, kettővel kell szembenéznie immár. Nem Borsót veszi célba, ó, korántsem! A "Széphölgy" védelmére kelt, sokkal fájóbb lesz az, ha saját szemeivel nézi végig ügyének bukását.
Télidő hidegének dacára Khan is megérez egy keveset abból a szellemiségből, ami vidám melegséget csempész az emberek szívébe és mibenlétet ragadni nem képes, de most akaratlanul is mind nagyobb részesévé válik annak az érzésnek, ami Hófesztiválon megjelentek nagy részét magába szippantotta. Egyfajta kitérő lehet abból az életből amit a mindennapok jelentenek egy városinak vagy a külterületeken élőknek. Még az ódzkodókat is közelebb hozza ennek megértéséhez és átéléséhez, erre a játékos gyermekké visszaváltozó zöldszeműnél talán már csak Gabrien szolgálhatna jobb példával.*
- Viselje konokságának következményeit. - *Szűri szűken fogai közt ahogy elhajítja a golyóbist, egyenest Isuriinak.*
- Elkéstél! - *Kiáltja diadalittasan a dobást követően azonnal Borsószemnek és markol azonmód egy újabb adag hóért, hisz a lojális védelmező kötelességének érezheti a bosszút, különösen elbukása után.*
2093. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-09 11:56:56
Üzenet elküldve: 2015-01-09 11:56:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//És...//
*Innen nézve a fesztivál tényleg nem annyira félelmetes, ám a derűs, játékos külső alatt valami olyan bújik meg, amit nem a kolosszus sajátja. Sosem érezte jól magát a gondtalan tömegben, mindig igyekezett kimaradni belőle, a periférián mozogni. Ha kívülről nézi a forgatagot, valóban békésnek tűnik, pedig a kedves szavak és gesztusok mögött ott bújik meg az intrika és a hazugság.
Sokkal jobban kedveli a csatákat, a véres forgatagot. Ott bizton tudhatja, hogy az ellenség az életére akar törni. Nincsenek mézes-mázos szavak, nincs hazugság, csak pengék és hideg acél, melyek mind a vérét, az életét akarják venni. Az a sokaság, bár barbár és egyáltalán nem barátságos, a maga módján sokkal őszintébb, mint ez a Hófesztivál valaha is lesz.*
- Nem azt mondtam, hogy fél, hanem, hogy nem annyira félelmetes.
*Suhan át egy halovány mosoly a hósörényű komor arcán. Egy pillanatra oldalra néz, a mellé álló, ugyancsak a sokaságot fürkésző, különös tekintetű nőre. Sosem ismert egyetlen könnyűléptűt sem, sosem kedvelte a fajtájukat, dölyfös és fennhéjázó népnek tartotta őket, most pedig mégis megszólított egyet.
~ Mi ütött belém? ~
A napszín tekintet visszafordul a tömeg felé, halkan sóhajt, talán csak azért, hogy időt nyerjen a válasz előtt.
El kell gondolkodnia rajta, vajon tényleg a saját léptei vezették idáig, vagy valami valóban űzte a hóhajút a tisztás peremén feltűnő sötét jelenéshez. Amikor meglátta, szinte megbabonázta, amikor elindult felé, még tartott tőle, amikor elé ért már zavarban volt. Elemeznie kell saját érzéseit, melyek annyira mások, annyira idegenek számára ebben a helyzetben, hogy szinte nem is érzi sajátjának őket. Mindig magabiztos volt, mindig tudta, hogyan kezelje a helyzetet, most mégis azon kell gondolkodnia, mit mondjon, milyen szavakat használjon.
~ Boszorkányság ez, ez a némber megbabonázott. ~
A gondolat felébreszti a mellkasában nyugvó havasi oroszlánt, amely morranva borzolja fel sörényét és magának követeli az események irányítását. A kolosszus szája mosolyra húzódik, ahogy a jelenés elé lép és nemes mozdulattal kínálja fel neki jobbját.*
- Én önhöz jöttem.
*Kurta válasz, de igaz minden szűkre szabott szava.*
- A nevem Gabrien, kérem, legyen a kísérőm és hívjuk táncra a káoszt.
*Hósörényével a sokaság felé int alig érezhető mozdulattal. Mindkettőjük számára idegen ez a játék, ami a fehérbe öltöztetett tisztáson. Itt az ideje táncra hívni az ismeretlen, elmerülni benne és tanulni tőle. Mindkettőjükre ráfér, talán.*
//És...//
*Innen nézve a fesztivál tényleg nem annyira félelmetes, ám a derűs, játékos külső alatt valami olyan bújik meg, amit nem a kolosszus sajátja. Sosem érezte jól magát a gondtalan tömegben, mindig igyekezett kimaradni belőle, a periférián mozogni. Ha kívülről nézi a forgatagot, valóban békésnek tűnik, pedig a kedves szavak és gesztusok mögött ott bújik meg az intrika és a hazugság.
Sokkal jobban kedveli a csatákat, a véres forgatagot. Ott bizton tudhatja, hogy az ellenség az életére akar törni. Nincsenek mézes-mázos szavak, nincs hazugság, csak pengék és hideg acél, melyek mind a vérét, az életét akarják venni. Az a sokaság, bár barbár és egyáltalán nem barátságos, a maga módján sokkal őszintébb, mint ez a Hófesztivál valaha is lesz.*
- Nem azt mondtam, hogy fél, hanem, hogy nem annyira félelmetes.
*Suhan át egy halovány mosoly a hósörényű komor arcán. Egy pillanatra oldalra néz, a mellé álló, ugyancsak a sokaságot fürkésző, különös tekintetű nőre. Sosem ismert egyetlen könnyűléptűt sem, sosem kedvelte a fajtájukat, dölyfös és fennhéjázó népnek tartotta őket, most pedig mégis megszólított egyet.
~ Mi ütött belém? ~
A napszín tekintet visszafordul a tömeg felé, halkan sóhajt, talán csak azért, hogy időt nyerjen a válasz előtt.
El kell gondolkodnia rajta, vajon tényleg a saját léptei vezették idáig, vagy valami valóban űzte a hóhajút a tisztás peremén feltűnő sötét jelenéshez. Amikor meglátta, szinte megbabonázta, amikor elindult felé, még tartott tőle, amikor elé ért már zavarban volt. Elemeznie kell saját érzéseit, melyek annyira mások, annyira idegenek számára ebben a helyzetben, hogy szinte nem is érzi sajátjának őket. Mindig magabiztos volt, mindig tudta, hogyan kezelje a helyzetet, most mégis azon kell gondolkodnia, mit mondjon, milyen szavakat használjon.
~ Boszorkányság ez, ez a némber megbabonázott. ~
A gondolat felébreszti a mellkasában nyugvó havasi oroszlánt, amely morranva borzolja fel sörényét és magának követeli az események irányítását. A kolosszus szája mosolyra húzódik, ahogy a jelenés elé lép és nemes mozdulattal kínálja fel neki jobbját.*
- Én önhöz jöttem.
*Kurta válasz, de igaz minden szűkre szabott szava.*
- A nevem Gabrien, kérem, legyen a kísérőm és hívjuk táncra a káoszt.
*Hósörényével a sokaság felé int alig érezhető mozdulattal. Mindkettőjük számára idegen ez a játék, ami a fehérbe öltöztetett tisztáson. Itt az ideje táncra hívni az ismeretlen, elmerülni benne és tanulni tőle. Mindkettőjükre ráfér, talán.*
2092. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-09 10:17:57
Üzenet elküldve: 2015-01-09 10:17:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Dynti//
*Az orkos témát inkább lezárja, és nem szól hozzá az ugratáshoz, még a végén olyan jelenetek materializálódnának elméjében, ami súlyos károkat okozna még az ő gyomorforgató látványokhoz hozzászokott lelkecskéjében is.
A röpke szünet a kényelmes és a lehet között viszont felkelti az érdeklődését. E mögött valami történetet sejt, erről árulkodik a vörösön időző tekintet is. Ellenben nem kérdez semmit, itt és most nem, ami talán némi megkönnyebbülést jelenthet a lánynak. Hiába, a diszkréciót még ismeri, legyen szó kényes titkokról, vagy hogy ne egy ünnepség kellős közepén tegye el láb alól a célszemélyt.*
- Hízelgő, de van az a pont, amikor sem a bátorság vagy félelem, sem a túlélés nem számít, csak az, hogy az a mocskos féreg dögöljön meg. Bármi áron. *Indulatot már nem hallani hangjában, a múlt lidércét visszatuszkolta emlékei egy kis, sötét zugába. Mi tagadás, egy újabb, a korábbiaknál azért nagyobb korty rum segít ebben, utána persze visszaszolgáltatja az üveget Dyntinek.
Az viszont meglepi, hogy a lányon határozottan érezte már az italozás okozta tüneteket, a mozgásán ez nem látszik. Alaposan hozzászokhatott, de így talán még van is értelme csúszkálni menni. Már neki sincs annyira ellenére, a rum fűti belülről, és óvatos magatartásán is oldott már.
Annyira azért nem, hogy a hirtelen közeledő fél ölelés először ne fenyegetésként reagáljon. Igaz, izmai inkább megszokásból feszülnek ugrásra készen, habár tartásán csak minimális, apró változásokként érzékelni a készültséget. De néhány pillanat elteltével el is lazul, igaz, egyik hófehér szemöldökét felvonja a neki címzett kérdésre. Ő is halkabbra fogja hangját, ez végtére is egy nagyon privát beszélgetésnek ígérkezik.*
- Orgyilkos vagyok, nekem az a dolgom, hogy gyorsan végezzek a célponttal. *Kezd bele nem túl kecsegtetően, már ami a fájdalmas halált illeti.* Ha fájdalmas véget akarsz, ahhoz idő kell, és az alatt túl sok minden megtörténhet. Úgyhogy ilyen esetben vagy el kell csalni valahova, egy el kell rabolni, raboltatni. *Az ilyesmire régi klánja nem őt küldték. Ha a hóhajúnak találkozója volt valakivel, az többnyire ott meg is halt, Esetleg néhány szobával vagy utcával arrébb. Viszont kiképzése során neki is kötelező volt végig néznie néhány vallatást, vagy büntetés végrehajtást, már amikor épp valami szadistább módszereket igénylő megrendelésük volt.* - A kivéreztetés nem rossz, van ideje a rettegésnek is dolgozni, de ha igazán kínhalált szeretnél valakinek, arra ott a tűz. Elég feltűnő, az igaz, de viszonylag egyszerűen kivitelezhető és garantáltan fájdalmas. De ha ismersz egy jó méregkeverőt, az is jól jön. Meg persze ott van az elevenen aprítás vagy nyúzás is, de azok fárasztóak és macerásak. *Mindezt persze olyan hangon és hanglejtéssel ecseteli, mintha valami istenien finom teáról beszélne, vagy a legfinomabb sültjének a receptjét árulná el a lánynak. Részlet kérdés, hogy ebből mennyit próbált ki, ő inkább a gyors halál híve, kisebb az esély a lebukásra.* Esetleg még ott a fulladás is. Azt hallottam, aki igazán profi benne, nagyon el tudja nyújtani a szenvedést. De persze lehet, hogy csak túloztak.
//Dynti//
*Az orkos témát inkább lezárja, és nem szól hozzá az ugratáshoz, még a végén olyan jelenetek materializálódnának elméjében, ami súlyos károkat okozna még az ő gyomorforgató látványokhoz hozzászokott lelkecskéjében is.
A röpke szünet a kényelmes és a lehet között viszont felkelti az érdeklődését. E mögött valami történetet sejt, erről árulkodik a vörösön időző tekintet is. Ellenben nem kérdez semmit, itt és most nem, ami talán némi megkönnyebbülést jelenthet a lánynak. Hiába, a diszkréciót még ismeri, legyen szó kényes titkokról, vagy hogy ne egy ünnepség kellős közepén tegye el láb alól a célszemélyt.*
- Hízelgő, de van az a pont, amikor sem a bátorság vagy félelem, sem a túlélés nem számít, csak az, hogy az a mocskos féreg dögöljön meg. Bármi áron. *Indulatot már nem hallani hangjában, a múlt lidércét visszatuszkolta emlékei egy kis, sötét zugába. Mi tagadás, egy újabb, a korábbiaknál azért nagyobb korty rum segít ebben, utána persze visszaszolgáltatja az üveget Dyntinek.
Az viszont meglepi, hogy a lányon határozottan érezte már az italozás okozta tüneteket, a mozgásán ez nem látszik. Alaposan hozzászokhatott, de így talán még van is értelme csúszkálni menni. Már neki sincs annyira ellenére, a rum fűti belülről, és óvatos magatartásán is oldott már.
Annyira azért nem, hogy a hirtelen közeledő fél ölelés először ne fenyegetésként reagáljon. Igaz, izmai inkább megszokásból feszülnek ugrásra készen, habár tartásán csak minimális, apró változásokként érzékelni a készültséget. De néhány pillanat elteltével el is lazul, igaz, egyik hófehér szemöldökét felvonja a neki címzett kérdésre. Ő is halkabbra fogja hangját, ez végtére is egy nagyon privát beszélgetésnek ígérkezik.*
- Orgyilkos vagyok, nekem az a dolgom, hogy gyorsan végezzek a célponttal. *Kezd bele nem túl kecsegtetően, már ami a fájdalmas halált illeti.* Ha fájdalmas véget akarsz, ahhoz idő kell, és az alatt túl sok minden megtörténhet. Úgyhogy ilyen esetben vagy el kell csalni valahova, egy el kell rabolni, raboltatni. *Az ilyesmire régi klánja nem őt küldték. Ha a hóhajúnak találkozója volt valakivel, az többnyire ott meg is halt, Esetleg néhány szobával vagy utcával arrébb. Viszont kiképzése során neki is kötelező volt végig néznie néhány vallatást, vagy büntetés végrehajtást, már amikor épp valami szadistább módszereket igénylő megrendelésük volt.* - A kivéreztetés nem rossz, van ideje a rettegésnek is dolgozni, de ha igazán kínhalált szeretnél valakinek, arra ott a tűz. Elég feltűnő, az igaz, de viszonylag egyszerűen kivitelezhető és garantáltan fájdalmas. De ha ismersz egy jó méregkeverőt, az is jól jön. Meg persze ott van az elevenen aprítás vagy nyúzás is, de azok fárasztóak és macerásak. *Mindezt persze olyan hangon és hanglejtéssel ecseteli, mintha valami istenien finom teáról beszélne, vagy a legfinomabb sültjének a receptjét árulná el a lánynak. Részlet kérdés, hogy ebből mennyit próbált ki, ő inkább a gyors halál híve, kisebb az esély a lebukásra.* Esetleg még ott a fulladás is. Azt hallottam, aki igazán profi benne, nagyon el tudja nyújtani a szenvedést. De persze lehet, hogy csak túloztak.
2091. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-09 09:32:44
Üzenet elküldve: 2015-01-09 09:32:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
*A sült szalonna, s hozzá a fél szeletnyi kenyér eltömi a kis bendőt, ami nem is igazán van ilyen nagy lakomához szokva. Elégedetten szuszog, s miután elfogyasztotta az utolsó falatot is, feláll a havas fatörzsről, ahová falatozni leült. Kezeit nem ruhájába törli meg, hanem egészen illedelmesen havat lapátol fel, s azzal igyekszik tisztára dörzsölni tenyereit, ujjai hegyét. Aztán persze arcára is szán valamennyit a hóból, s csak ekkor, tisztálkodása végeztével néz újra körbe.
Hogy, hogy nem, tekintete megint csak Szépség felé téved el, s bizony meglátja azt, amit talán a két beszélgető sem vesz még észre. Azok ott ketten egyre közelebb sodródnak egymáshoz. Valóságosan nem tesznek egymás felé egy lépést sem, és mégis. Laniet egyáltalán nem zavarná, ha azok ketten megkedvelnék egymást. Nincs is ebben semmi, hiszen két egészséges felnőtt emberről van szó. Mégis, valamiféle irigység költözik lelkébe, ám nem az a fajta, amitől gonosszá válik bárki is. Nem. Inkább csak vágy ébred, részesülni a melegségben, mely Szépség és Hazug lelkéből áramlik kifelé.
Ekkor veszi észre azt is, hogy a férfi csalárdságra készül. Látja, érzékeli, hogy ez csak egy játék, vidámkodás. Talán, esetleg, ha...
Közelebb somfordál, és menet közben kap két marokra némi havat, s gyúrja meg gombóccá. Hogy mennyire lehetne jó célba dobó? Soha nem próbálta még. Ettől függetlenül, a páros felé futtában, igyekszik megelőzni Khant. Ha elég közel ért hozzájuk, akkor megcélozza a férfit mellkasán, karján, hogy ezzel is megakadályozza azt, hogy amaz eltalálhassa Szépséget a saját hógolyójával.*
-Meneküljön Széphölgy, majd én megvédem!
*Kiáltja oda megvidámodva, reménykedve, hátha beveszik a játékba kicsit. Neki is jólesne némi melegség.*
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
*A sült szalonna, s hozzá a fél szeletnyi kenyér eltömi a kis bendőt, ami nem is igazán van ilyen nagy lakomához szokva. Elégedetten szuszog, s miután elfogyasztotta az utolsó falatot is, feláll a havas fatörzsről, ahová falatozni leült. Kezeit nem ruhájába törli meg, hanem egészen illedelmesen havat lapátol fel, s azzal igyekszik tisztára dörzsölni tenyereit, ujjai hegyét. Aztán persze arcára is szán valamennyit a hóból, s csak ekkor, tisztálkodása végeztével néz újra körbe.
Hogy, hogy nem, tekintete megint csak Szépség felé téved el, s bizony meglátja azt, amit talán a két beszélgető sem vesz még észre. Azok ott ketten egyre közelebb sodródnak egymáshoz. Valóságosan nem tesznek egymás felé egy lépést sem, és mégis. Laniet egyáltalán nem zavarná, ha azok ketten megkedvelnék egymást. Nincs is ebben semmi, hiszen két egészséges felnőtt emberről van szó. Mégis, valamiféle irigység költözik lelkébe, ám nem az a fajta, amitől gonosszá válik bárki is. Nem. Inkább csak vágy ébred, részesülni a melegségben, mely Szépség és Hazug lelkéből áramlik kifelé.
Ekkor veszi észre azt is, hogy a férfi csalárdságra készül. Látja, érzékeli, hogy ez csak egy játék, vidámkodás. Talán, esetleg, ha...
Közelebb somfordál, és menet közben kap két marokra némi havat, s gyúrja meg gombóccá. Hogy mennyire lehetne jó célba dobó? Soha nem próbálta még. Ettől függetlenül, a páros felé futtában, igyekszik megelőzni Khant. Ha elég közel ért hozzájuk, akkor megcélozza a férfit mellkasán, karján, hogy ezzel is megakadályozza azt, hogy amaz eltalálhassa Szépséget a saját hógolyójával.*
-Meneküljön Széphölgy, majd én megvédem!
*Kiáltja oda megvidámodva, reménykedve, hátha beveszik a játékba kicsit. Neki is jólesne némi melegség.*
2090. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-09 01:49:31
Üzenet elküldve: 2015-01-09 01:49:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
*Meglepő, hogy ezt az alkalmat, épp ezt ragadja meg Khan ahhoz, hogy elejtsen egy morzsát saját történetének mézes(?)kalácsából. Ugyan Hazugnak ítélte az idegent, átértékelődnek benne az első benyomásai keltette képek, hisz mi oka lenne rá a férfinek, hogy ilyesmivel vezesse meg őt? Félelmet kívánna benne kelteni sötét múltjára hivatkozva? Avagy Isurii bizalmába más módon szeretne beférkőzni most, hogy a lány megsejtett valamit? Tart attól, hogy nem adna hitelt szavainak ha tagadni próbálná azt, mi a lány számára most olyan egyértelműnek látszik? Ehhez hasonló kérdések pörögnek gondolatai közt összefűzve a legkülönfélébb elméleteket is a női elmében.
Kedvére való a visszakapott válasz, még annak ellenére is, hogy bizony érzi a finom szúrást valahol mélyen, legbelül, hová igazán vallásos oldalát temette néhai Szellemjáróik emlékével együtt.
Isurii kizárólag vére -ha úgy tetszik neve- jogán ér bármit is övéi számára. Legalábbis nagyon sokáig így volt ez, s talán még mai napig így van. Nem kiemelkedő a harcokban, nem forgatja ügyesen a kardot, nem ért az asszonyok munkájához, a véres sebektől gyakorta felfordul a gyomra, így felcsernek sem való... Őseik hagyatéka volt az utolsó reménye, egy apró szalmaszál, melybe belekapaszkodhatott családja, s amiért végül nem kevés aranyat és energiát öltek abba, hogy kitanítsák a lányt. Semmi másban nincs munkája, mint ebben, hát igyekszik a tőle telhető legjobban felhasználni a birtokában lévő tudást.
Jelen esetben pedig józan esze óvatosságra inti, így hát nem fogja egyhamar leolvasztani róla áttetsző jégpáncélját a Rókaképű, de a kellemes délutáni napfényben meg-megcsillan azon, mit e tiszta falak mögött óvni próbál a varázslónő.
Egy apró főhajtással köszöni meg az elismerést, de kék tekintetének hullámaitól nem szabadulhat meg a férfi egy pillanatra sem.
Hagyja, hadd évődjön magában hangosan Khan. Érdekli logikája, miként forog az agya. Ha erre rájön, már nem lesz számára kiszámíthatatlan idegen.*
-Ne provokáljon...
*Neveti el magát, amint egyértelművé válik mire készül a másik. Nehezen tud komolyságot erőltetni magára, mert bár mindene megvan ahhoz, hogy hűvösre tegye egy időre a másikat, ezt aligha hinné el róla ennyi alapján és pontosan tudja mennyire jelentéktelen fenyegetést jelentenek szavai így önmagukban. Egy kislányt még talán megállíthat ha figyelmeztetése mellé szúrós pillantásokat is lövell, valamint arcának vonásait megkeményíti, de egy életerős fiatal felnőtt férfi esetében, ez aligha működne, így poharát arca mellé emelve, izgatottan, nevetgélve várja mi lesz a hógolyó sorsa...*
-Le akarja vadászni a családom? Ez hát a szándéka?
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
*Meglepő, hogy ezt az alkalmat, épp ezt ragadja meg Khan ahhoz, hogy elejtsen egy morzsát saját történetének mézes(?)kalácsából. Ugyan Hazugnak ítélte az idegent, átértékelődnek benne az első benyomásai keltette képek, hisz mi oka lenne rá a férfinek, hogy ilyesmivel vezesse meg őt? Félelmet kívánna benne kelteni sötét múltjára hivatkozva? Avagy Isurii bizalmába más módon szeretne beférkőzni most, hogy a lány megsejtett valamit? Tart attól, hogy nem adna hitelt szavainak ha tagadni próbálná azt, mi a lány számára most olyan egyértelműnek látszik? Ehhez hasonló kérdések pörögnek gondolatai közt összefűzve a legkülönfélébb elméleteket is a női elmében.
Kedvére való a visszakapott válasz, még annak ellenére is, hogy bizony érzi a finom szúrást valahol mélyen, legbelül, hová igazán vallásos oldalát temette néhai Szellemjáróik emlékével együtt.
Isurii kizárólag vére -ha úgy tetszik neve- jogán ér bármit is övéi számára. Legalábbis nagyon sokáig így volt ez, s talán még mai napig így van. Nem kiemelkedő a harcokban, nem forgatja ügyesen a kardot, nem ért az asszonyok munkájához, a véres sebektől gyakorta felfordul a gyomra, így felcsernek sem való... Őseik hagyatéka volt az utolsó reménye, egy apró szalmaszál, melybe belekapaszkodhatott családja, s amiért végül nem kevés aranyat és energiát öltek abba, hogy kitanítsák a lányt. Semmi másban nincs munkája, mint ebben, hát igyekszik a tőle telhető legjobban felhasználni a birtokában lévő tudást.
Jelen esetben pedig józan esze óvatosságra inti, így hát nem fogja egyhamar leolvasztani róla áttetsző jégpáncélját a Rókaképű, de a kellemes délutáni napfényben meg-megcsillan azon, mit e tiszta falak mögött óvni próbál a varázslónő.
Egy apró főhajtással köszöni meg az elismerést, de kék tekintetének hullámaitól nem szabadulhat meg a férfi egy pillanatra sem.
Hagyja, hadd évődjön magában hangosan Khan. Érdekli logikája, miként forog az agya. Ha erre rájön, már nem lesz számára kiszámíthatatlan idegen.*
-Ne provokáljon...
*Neveti el magát, amint egyértelművé válik mire készül a másik. Nehezen tud komolyságot erőltetni magára, mert bár mindene megvan ahhoz, hogy hűvösre tegye egy időre a másikat, ezt aligha hinné el róla ennyi alapján és pontosan tudja mennyire jelentéktelen fenyegetést jelentenek szavai így önmagukban. Egy kislányt még talán megállíthat ha figyelmeztetése mellé szúrós pillantásokat is lövell, valamint arcának vonásait megkeményíti, de egy életerős fiatal felnőtt férfi esetében, ez aligha működne, így poharát arca mellé emelve, izgatottan, nevetgélve várja mi lesz a hógolyó sorsa...*
-Le akarja vadászni a családom? Ez hát a szándéka?
2089. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-09 01:07:35
Üzenet elküldve: 2015-01-09 01:07:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
- Részese voltam. - *Azon a ponton túl, ahol hitvallásról és igazmondásról döntet a szó, nincsen már ráhatása, ekképp Isuriiról sem sejti, hogy szavahihetőségét megkérdőjelezi már jó ideje. Rendjén van ez is, ismeretlenek egymás számára és miért ne próbálhatna különféle eszközöket bevetni egy férfi ahhoz, hogy elnyerje egy nő bizalmát, s azon túl... még többet is akár?*
- Ne is törődjön vele, ez is csak amolyan "városias" dolog. A nevek úgyis gyakran beszédesek, hallottam azt is, hogy a tiltott misztériumok birtokosai rettegéssel óvják mindenki elől a valódit. - *Megereszt némi csipkelődést, mert hasonló nyilvánulásbeli lazulást érez a nő felől is. Alaposan kimunkált jégpáncélba ütközött eddig, bárhol keresett is fogást a másikon, így kezdi igazolni önmagát az a gyanú, hogy Isurii munkája van a lénye köré emelt falakban, nem kevés.*
- Elismerem azonban, hogy remekül hárít el kérdéseket és figyelmet, ezt mindenképp az erényei közé sorolom. - *Elcsípi tekintete (hogyne tenné, ha beszéd közben a nőt nézi) a nevetéstől rebbenő áll játékát, ami hasonlót keleszt sajátján is. Hálával talán a bornak tartozik amiért megoldja azt a jégburkot.*
- Vonzó ötlet kitalálós játékot hirdetnem, hogy néhány ismérv alapján vajon ráhibázok-e azokra, akikkel egy anyán osztoznak. De úgy csak én nyerhetnék, és ha valamiért másként alakulna, vigaszdíj nélkül maradna. - *Komoly dilemmának állítja be a dolgot, de pohara felett nem állja meg továbbra sem mosoly nélkül. Beszélgetésük során végül most először Isurii az, aki fogást biztosít magán.*
~ Tud egyáltalán róla vagy a bolondját járatja velem? ~
*Nem talál jobb módot arra, hogy ennek utánajárjon, minthogy nem hagyja veszendőbe menni a kínálkozó alkalmat. Maga mellé, a hóba teszi a már félig üres poharat és leguggol. Méricskélni kezdi a közelben "csatázókat" és Isurii egykettőre rájöhet, hogy Khan is egy maroknyi méretű hólabdát.*
- Családját ért támadás esetén tehát a védelmükre kelne, feltételezem. - *És igen, az a kaján vigyor arcán pontosan azt jelenti, amit szinte már ki is mondott az imént. Még egy utolsót szorít a gömbön, aztán hajításra emelkedik...*
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
- Részese voltam. - *Azon a ponton túl, ahol hitvallásról és igazmondásról döntet a szó, nincsen már ráhatása, ekképp Isuriiról sem sejti, hogy szavahihetőségét megkérdőjelezi már jó ideje. Rendjén van ez is, ismeretlenek egymás számára és miért ne próbálhatna különféle eszközöket bevetni egy férfi ahhoz, hogy elnyerje egy nő bizalmát, s azon túl... még többet is akár?*
- Ne is törődjön vele, ez is csak amolyan "városias" dolog. A nevek úgyis gyakran beszédesek, hallottam azt is, hogy a tiltott misztériumok birtokosai rettegéssel óvják mindenki elől a valódit. - *Megereszt némi csipkelődést, mert hasonló nyilvánulásbeli lazulást érez a nő felől is. Alaposan kimunkált jégpáncélba ütközött eddig, bárhol keresett is fogást a másikon, így kezdi igazolni önmagát az a gyanú, hogy Isurii munkája van a lénye köré emelt falakban, nem kevés.*
- Elismerem azonban, hogy remekül hárít el kérdéseket és figyelmet, ezt mindenképp az erényei közé sorolom. - *Elcsípi tekintete (hogyne tenné, ha beszéd közben a nőt nézi) a nevetéstől rebbenő áll játékát, ami hasonlót keleszt sajátján is. Hálával talán a bornak tartozik amiért megoldja azt a jégburkot.*
- Vonzó ötlet kitalálós játékot hirdetnem, hogy néhány ismérv alapján vajon ráhibázok-e azokra, akikkel egy anyán osztoznak. De úgy csak én nyerhetnék, és ha valamiért másként alakulna, vigaszdíj nélkül maradna. - *Komoly dilemmának állítja be a dolgot, de pohara felett nem állja meg továbbra sem mosoly nélkül. Beszélgetésük során végül most először Isurii az, aki fogást biztosít magán.*
~ Tud egyáltalán róla vagy a bolondját járatja velem? ~
*Nem talál jobb módot arra, hogy ennek utánajárjon, minthogy nem hagyja veszendőbe menni a kínálkozó alkalmat. Maga mellé, a hóba teszi a már félig üres poharat és leguggol. Méricskélni kezdi a közelben "csatázókat" és Isurii egykettőre rájöhet, hogy Khan is egy maroknyi méretű hólabdát.*
- Családját ért támadás esetén tehát a védelmükre kelne, feltételezem. - *És igen, az a kaján vigyor arcán pontosan azt jelenti, amit szinte már ki is mondott az imént. Még egy utolsót szorít a gömbön, aztán hajításra emelkedik...*
2088. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-09 00:22:31
Üzenet elküldve: 2015-01-09 00:22:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
-Meglepő, milyen alaposan ismeri ezt a fajta életet. *Jegyzi meg kitartva korábban felvett, könnyed stílusa mellett. Eddigi kedves, megnyerő magatartása elaltatta Isuriiban a gyanakvást, de könnyen meglehet, hogy épp olyan fajta, mint Borsó. Egy jó nagyra nőtt Borsó.*
~Jobb lesz, ha éber maradsz Nagylány.~
*Dorgálja magát, míg bögréjét után töltik és szemét már nem veszi le az alakról, ki mellé állva rendel magának is egy újabb kört. Meg is hívhatta volna, de Khan nem élt a lehetőséggel. Szerencsére volt annyira körültekintő a lány, hogy sikerült úgy megtennie az ajánlatot, hogy annak ne önérzetes sértődés legyen a vége, bár ez nyilvánvalóan nem csak egy szereplős játék és a másik hozzáállásán is múlt lelki békéjük.*
-Egy szóval sem említette, hogy kíváncsi lenne a nevemre.
*Vág vissza a rókaképűnek állát finoman -és tagadhatatlanul fölényesen- felvetve, ugyanakkor ajkai szegletében bujkáló mosolya remélhetőleg elhesseget mindenféle ellenérzést.*
-Igen is, meg nem is!
*Játszik rá immár szándékosan a kettejük közti verbális huzavonára, anélkül hogy hazudnia kellene. Vér szerinti rokona egyre kevesebb van, Kagan -a hógolyócsata legharsányabb résztvevője- éppen ebbe a kategóriába sorolható, míg Leandana, Morwon vagy Hrothgaar tiszteletbeli családtagok, mint ahogy a törzs minden felavatott tagja is.*
~Az egyetlen kölyök, akit eddig itt láttam az Borsó volt.~
-Nem, nem felügyelő vagyok, még ha valamiért annak is néz. Én csak... *csendesedik el egy pillanatra, míg a megfelelő szavakat keresi* -Pihenek!
~Leiszom magam és rossz társaságba keveredek.~
*Szólal meg odabent egy gonosz kis hang, de a lány hamar elhessegeti.*
-De ha úgy alakulna, ne féljen... nem leszek rest én sem harcba szállni a rend fenntartásáért. *Kesztyűbe bújtatott ujjaival simítja ki arcából haját és vörös füle mögé erőszakol pár kósza tincset, így anélkül kortyolhat bögréjébe, hogy az ezüst szálak hálóján át meg kellene szűrnie a nedűt.*
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
-Meglepő, milyen alaposan ismeri ezt a fajta életet. *Jegyzi meg kitartva korábban felvett, könnyed stílusa mellett. Eddigi kedves, megnyerő magatartása elaltatta Isuriiban a gyanakvást, de könnyen meglehet, hogy épp olyan fajta, mint Borsó. Egy jó nagyra nőtt Borsó.*
~Jobb lesz, ha éber maradsz Nagylány.~
*Dorgálja magát, míg bögréjét után töltik és szemét már nem veszi le az alakról, ki mellé állva rendel magának is egy újabb kört. Meg is hívhatta volna, de Khan nem élt a lehetőséggel. Szerencsére volt annyira körültekintő a lány, hogy sikerült úgy megtennie az ajánlatot, hogy annak ne önérzetes sértődés legyen a vége, bár ez nyilvánvalóan nem csak egy szereplős játék és a másik hozzáállásán is múlt lelki békéjük.*
-Egy szóval sem említette, hogy kíváncsi lenne a nevemre.
*Vág vissza a rókaképűnek állát finoman -és tagadhatatlanul fölényesen- felvetve, ugyanakkor ajkai szegletében bujkáló mosolya remélhetőleg elhesseget mindenféle ellenérzést.*
-Igen is, meg nem is!
*Játszik rá immár szándékosan a kettejük közti verbális huzavonára, anélkül hogy hazudnia kellene. Vér szerinti rokona egyre kevesebb van, Kagan -a hógolyócsata legharsányabb résztvevője- éppen ebbe a kategóriába sorolható, míg Leandana, Morwon vagy Hrothgaar tiszteletbeli családtagok, mint ahogy a törzs minden felavatott tagja is.*
~Az egyetlen kölyök, akit eddig itt láttam az Borsó volt.~
-Nem, nem felügyelő vagyok, még ha valamiért annak is néz. Én csak... *csendesedik el egy pillanatra, míg a megfelelő szavakat keresi* -Pihenek!
~Leiszom magam és rossz társaságba keveredek.~
*Szólal meg odabent egy gonosz kis hang, de a lány hamar elhessegeti.*
-De ha úgy alakulna, ne féljen... nem leszek rest én sem harcba szállni a rend fenntartásáért. *Kesztyűbe bújtatott ujjaival simítja ki arcából haját és vörös füle mögé erőszakol pár kósza tincset, így anélkül kortyolhat bögréjébe, hogy az ezüst szálak hálóján át meg kellene szűrnie a nedűt.*
2087. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-08 23:46:02
Üzenet elküldve: 2015-01-08 23:46:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
*A fesztiválozókat nézve elérkezik egy olyan pillanata ott tartózkodásának, amikor majdnem rászánja magát arra, hogy szerencsét próbáljon a jégen siklással. Minél többet nézi, annál hízottabb lesz a lista, amit arra vonatkozólag jegyez fel, hogy milyen képességek szükségeltetnek a sikeres próbatételhez, nevesül a talpon maradáshoz a speciálisan e célt szolgáló lábbelikben. Az emberek többségének arcán inkább rémületet lát, igaz nem abból a fajtából amit egy tűzkeresztségén áteső harcos képe öltene magára, de mégis csak egyfajta riadalom. Megint az ismeretlenségből fakadó bizonytalanságnak tulajdonítja, az veszi el csupán komolyságát, hogy itt rossz esetben egy-két zúzódás szerezhető be, tartósabb sérülés aligha.
De a pillanat, amilyen váratlanul lecsapott rá és megpróbált kísértéssel élni, oly könnyen tovább is szökken egy másik, elfogadására hajlandóbb lélek felé.*
- Láttam már. Azt az életet, amit Borsó él. Most valószínűleg kényszerből éli, később pedig majd nem hagynak neki választást. Íratlan szabály, ha olyan területen akarsz zsebelni ahol egy céh székel, akkor jobban teszed ha az engedélyüket kéred. - *Vagyis ha soraik közé lép.
A nő legyintését elhagyja, valójában nem feltételezte egy minutumig se, hogy Isurii azért volna itt. Erőtlenebb próbálkozás arra, hogy az érdemit érő információ egy morzsáját előcsalja, de siker ezúttal sem koronázza a próbát.*
- Az úri földeken maradni és ott űzni a "szakmát" pedig legfeljebb a létminimumhoz elegendő. Ha nem elég ügyes, még ahhoz sem. Kell-e jobb példa annál, ami most történt? Abban nem bízhat, hogy irgalmas lélekre lel aki önszántából kiemeli a mocsokból, a tündérmesék korából ők gyorsan kiöregednek. - *Határozott meggyőződéssel beszél egy olyan ember életéről és jövőképéről, aki elrebegett nekik egy nevet, azon túl pedig annyit feltételeznek róla, hogy tolvajlásból tartja el magát. Khan olyan ember módjára szól, aki egy, már megélt történetet mond csupán vissza.
Mélyet és hosszan sóhajt és eltünteti borának maradékát is a pohár aljáról. Újabb 11 aranyért vált magának egy újabb pohárral az italból. Forralt bort inni helyénvalónak tűnik ilyenkor, és mi tagadás a gyomornak is jólesik.
Isurii "ajánlatát" nem elutasítja, csak sajátos módon fordítja át megválaszolásra.*
- Nevének titkát elfogadom. - *Komisz vörös-bundásként mosolyodik el, mielőtt ráfújna borára és Isurii hó felett marakodó családtagjai felé fordítaná figyelmét.*
- Vér szerintiek? - *Sokféle családfogalom létezik, nem egy közülük nem vérségi alapú és mégis gyakran bizonyul erősebbnek annál.*
- A virgonc kölyköket felügyeli és nyakon csípi azt az ebadtát, amelyik csalni próbál a játékháborúban?
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
*A fesztiválozókat nézve elérkezik egy olyan pillanata ott tartózkodásának, amikor majdnem rászánja magát arra, hogy szerencsét próbáljon a jégen siklással. Minél többet nézi, annál hízottabb lesz a lista, amit arra vonatkozólag jegyez fel, hogy milyen képességek szükségeltetnek a sikeres próbatételhez, nevesül a talpon maradáshoz a speciálisan e célt szolgáló lábbelikben. Az emberek többségének arcán inkább rémületet lát, igaz nem abból a fajtából amit egy tűzkeresztségén áteső harcos képe öltene magára, de mégis csak egyfajta riadalom. Megint az ismeretlenségből fakadó bizonytalanságnak tulajdonítja, az veszi el csupán komolyságát, hogy itt rossz esetben egy-két zúzódás szerezhető be, tartósabb sérülés aligha.
De a pillanat, amilyen váratlanul lecsapott rá és megpróbált kísértéssel élni, oly könnyen tovább is szökken egy másik, elfogadására hajlandóbb lélek felé.*
- Láttam már. Azt az életet, amit Borsó él. Most valószínűleg kényszerből éli, később pedig majd nem hagynak neki választást. Íratlan szabály, ha olyan területen akarsz zsebelni ahol egy céh székel, akkor jobban teszed ha az engedélyüket kéred. - *Vagyis ha soraik közé lép.
A nő legyintését elhagyja, valójában nem feltételezte egy minutumig se, hogy Isurii azért volna itt. Erőtlenebb próbálkozás arra, hogy az érdemit érő információ egy morzsáját előcsalja, de siker ezúttal sem koronázza a próbát.*
- Az úri földeken maradni és ott űzni a "szakmát" pedig legfeljebb a létminimumhoz elegendő. Ha nem elég ügyes, még ahhoz sem. Kell-e jobb példa annál, ami most történt? Abban nem bízhat, hogy irgalmas lélekre lel aki önszántából kiemeli a mocsokból, a tündérmesék korából ők gyorsan kiöregednek. - *Határozott meggyőződéssel beszél egy olyan ember életéről és jövőképéről, aki elrebegett nekik egy nevet, azon túl pedig annyit feltételeznek róla, hogy tolvajlásból tartja el magát. Khan olyan ember módjára szól, aki egy, már megélt történetet mond csupán vissza.
Mélyet és hosszan sóhajt és eltünteti borának maradékát is a pohár aljáról. Újabb 11 aranyért vált magának egy újabb pohárral az italból. Forralt bort inni helyénvalónak tűnik ilyenkor, és mi tagadás a gyomornak is jólesik.
Isurii "ajánlatát" nem elutasítja, csak sajátos módon fordítja át megválaszolásra.*- Nevének titkát elfogadom. - *Komisz vörös-bundásként mosolyodik el, mielőtt ráfújna borára és Isurii hó felett marakodó családtagjai felé fordítaná figyelmét.*
- Vér szerintiek? - *Sokféle családfogalom létezik, nem egy közülük nem vérségi alapú és mégis gyakran bizonyul erősebbnek annál.*
- A virgonc kölyköket felügyeli és nyakon csípi azt az ebadtát, amelyik csalni próbál a játékháborúban?
2086. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-08 23:14:42
Üzenet elküldve: 2015-01-08 23:14:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Ceriger//
*Úgy tűnik, a másik nem vágja le, hogy az italt neki vette. Miközben poharát meglendíti felé, az asztal sík lapján a másik elé tolja a poharat.*
- Igyál, nem dísznek vettem! Ne pazarolj!
*Förmed kedvesnek épp nem mondható hangnemmel. Végül is nem barátok, még csak nem is ismerősök, csak két idegen, aki épp itt talált egymásnak, hogy kedvenc hobbijuknak hódoljanak. Vagyis inkább az egyikük hódol a kedvencének, mégpedig az ivásnak. Ami még mindig nem ízlik neki, hisz sehol sincs, az ő jó minőségű rumjához képest, ez a förmedvény, ami tény és való, hogy erősebb az édes nedűjénél. Vagy már egyre jobban kezd a szervezete hozzászokni ambróziájához.*
- Még hogy nem lenne rá szükséged! Néztél te már tükörbe? Hány nőt tudsz így elcsábítani? Tudod, mit? Inkább nem akarom tudni, mert csak továbbra is csalódnék nememben.
*Hangzik őszinte és közvetlen véleménye, amely a másikat tán meglepheti. Szemöldökét felvonva figyeli egy darabig az említett pallost, majd jobb kezének mutatójával előbb csak néhány milliméternyire ellöki az asztal szélétől a fegyverforgatásra alkalmas eszközt. Ezt többször is, egymás után megismétli, ahogy a nehéz szerkezet az asztalnak csapódik, s mindig távolabb löki. Míg hallgatja a másik bőbeszédű szavait, addig is lefoglalja magát. Közben bal kezével felkönyököl az asztalra, s állát a tenyerébe temeti. Addig a pontig játszik csak a karddal – már ha a másiknak nincs ellenvetése, s nem bilincseli le a kezét – amíg a pallos egy másodpercig egyenesen megáll, egyensúlyába, hogy egy lélegzetvételnyi idő után visszacsapódjon az asztalhoz.*
- Hopsz… Nem is a tetszéssel van a gond. De nyugi, majd kitalálok valamit, mert már elfelejtettem mi a neved. Talán a Bunkó Pallos jó lesz neked. Ha sokat teszel érte a Bunkót talán el is hagyom, bár a Néma eleinte még illett volna is hozzád.
*Aggódása végre, egy kis célt elér. Ha csak halványan is, de a másik elmosolyodik. Azt hitte, hogy a lány figyelmét elkerüli az apró s rövid ideig tartó változás, de akkor tévednie kellett. Ahogy meglátja, rögtön az asztal lapjára csap, az előbb még a pallost billegető kezével, s ki is egyenesedik.*
- Na, ugye, hogy ugye! Arcátlan pimasz! Ezt hamarabb is megejthetted volna! *Beszél, kissé talán hangosabban is, mint ahogy a hely szelleme megkövetelné. Így nem meglepő, hogy a körülöttük ülők érdeklődve fordulnak feléjük.*
- Valakinek, annak is kell lennie, nem lehet mindenki olyan begyepesedett, a világ fájdalmát a vállamon hordó alak, mint te! Hova is menne ez a világ, ha így lenne.
*Sóhajtozik szintén csak túldramatizálva a helyzetet, miközben állát ismét visszateszi a tenyerébe. Másik kezével az asztallapot kaparássza, amíg egy újabb adag ital nem érkezik.*
- Nocsak, s még azt hittem, hogy suttyó, ingyenélő vagy. Mik vannak!
*Lepődik meg, majd abban a pillanatban, ahogy megkapta, már le is húzta az italt.*
- Hát, nem tudom te hol nőttél fel, de ettől ezerszer jobb italok vannak! Ez förmedvény! De a semminél jobb… hikk…
*Csuklik meg, ahogy lenyeli az italt. Ismét kiegyenesedik, hogy gyomrának könnyebben tudjon parancsot adni, s ne eressze ki a reggelijét az asztalra. Ami persze néhány korty rum volt.*
- Délen nincs munka, ne is keress. Csak petyhüdt, kellemetlen alakok.
*Vonja meg a vállát közömbösen. Próbálja azt a színt kelteni, mintha Dél egy unalmas, kietlen vidék lenne, pedig annak élettel telisége máshoz nem is fogható. De persze az ilyet, mindig sajnálja mindenkitől.*
- Csak a barbárok Királyához megyek, mert oly epekedve vágyik értem, hogy feleségül vehessen. Megnézem magamnak ki az, aztán miután meglátta testi szépségem, s azon nyomban belém szeret, csak egyszerűen pát intek neki. Semmi különös, csak egy hétvégi kiruccanás.
~Ami már több hete tart, de erről nem kell tudni. Főleg, hogy itt van az az Őrült, meg még Bájgúnár is, pfej.~
*Magyarázza a harcosnak. Az hogy ebből mit hisz el, s mit nem, ráhagyja. Ha elevenen nyúznák, meg sem árulná el mit is keres itt.*
- S mesélj Északról. Miért jöttél el onnan? Van ott egyáltalán valami vízi helység?
//Ceriger//
*Úgy tűnik, a másik nem vágja le, hogy az italt neki vette. Miközben poharát meglendíti felé, az asztal sík lapján a másik elé tolja a poharat.*
- Igyál, nem dísznek vettem! Ne pazarolj!
*Förmed kedvesnek épp nem mondható hangnemmel. Végül is nem barátok, még csak nem is ismerősök, csak két idegen, aki épp itt talált egymásnak, hogy kedvenc hobbijuknak hódoljanak. Vagyis inkább az egyikük hódol a kedvencének, mégpedig az ivásnak. Ami még mindig nem ízlik neki, hisz sehol sincs, az ő jó minőségű rumjához képest, ez a förmedvény, ami tény és való, hogy erősebb az édes nedűjénél. Vagy már egyre jobban kezd a szervezete hozzászokni ambróziájához.*
- Még hogy nem lenne rá szükséged! Néztél te már tükörbe? Hány nőt tudsz így elcsábítani? Tudod, mit? Inkább nem akarom tudni, mert csak továbbra is csalódnék nememben.
*Hangzik őszinte és közvetlen véleménye, amely a másikat tán meglepheti. Szemöldökét felvonva figyeli egy darabig az említett pallost, majd jobb kezének mutatójával előbb csak néhány milliméternyire ellöki az asztal szélétől a fegyverforgatásra alkalmas eszközt. Ezt többször is, egymás után megismétli, ahogy a nehéz szerkezet az asztalnak csapódik, s mindig távolabb löki. Míg hallgatja a másik bőbeszédű szavait, addig is lefoglalja magát. Közben bal kezével felkönyököl az asztalra, s állát a tenyerébe temeti. Addig a pontig játszik csak a karddal – már ha a másiknak nincs ellenvetése, s nem bilincseli le a kezét – amíg a pallos egy másodpercig egyenesen megáll, egyensúlyába, hogy egy lélegzetvételnyi idő után visszacsapódjon az asztalhoz.*
- Hopsz… Nem is a tetszéssel van a gond. De nyugi, majd kitalálok valamit, mert már elfelejtettem mi a neved. Talán a Bunkó Pallos jó lesz neked. Ha sokat teszel érte a Bunkót talán el is hagyom, bár a Néma eleinte még illett volna is hozzád.
*Aggódása végre, egy kis célt elér. Ha csak halványan is, de a másik elmosolyodik. Azt hitte, hogy a lány figyelmét elkerüli az apró s rövid ideig tartó változás, de akkor tévednie kellett. Ahogy meglátja, rögtön az asztal lapjára csap, az előbb még a pallost billegető kezével, s ki is egyenesedik.*
- Na, ugye, hogy ugye! Arcátlan pimasz! Ezt hamarabb is megejthetted volna! *Beszél, kissé talán hangosabban is, mint ahogy a hely szelleme megkövetelné. Így nem meglepő, hogy a körülöttük ülők érdeklődve fordulnak feléjük.*
- Valakinek, annak is kell lennie, nem lehet mindenki olyan begyepesedett, a világ fájdalmát a vállamon hordó alak, mint te! Hova is menne ez a világ, ha így lenne.
*Sóhajtozik szintén csak túldramatizálva a helyzetet, miközben állát ismét visszateszi a tenyerébe. Másik kezével az asztallapot kaparássza, amíg egy újabb adag ital nem érkezik.*
- Nocsak, s még azt hittem, hogy suttyó, ingyenélő vagy. Mik vannak!
*Lepődik meg, majd abban a pillanatban, ahogy megkapta, már le is húzta az italt.*
- Hát, nem tudom te hol nőttél fel, de ettől ezerszer jobb italok vannak! Ez förmedvény! De a semminél jobb… hikk…
*Csuklik meg, ahogy lenyeli az italt. Ismét kiegyenesedik, hogy gyomrának könnyebben tudjon parancsot adni, s ne eressze ki a reggelijét az asztalra. Ami persze néhány korty rum volt.*
- Délen nincs munka, ne is keress. Csak petyhüdt, kellemetlen alakok.
*Vonja meg a vállát közömbösen. Próbálja azt a színt kelteni, mintha Dél egy unalmas, kietlen vidék lenne, pedig annak élettel telisége máshoz nem is fogható. De persze az ilyet, mindig sajnálja mindenkitől.*
- Csak a barbárok Királyához megyek, mert oly epekedve vágyik értem, hogy feleségül vehessen. Megnézem magamnak ki az, aztán miután meglátta testi szépségem, s azon nyomban belém szeret, csak egyszerűen pát intek neki. Semmi különös, csak egy hétvégi kiruccanás.
~Ami már több hete tart, de erről nem kell tudni. Főleg, hogy itt van az az Őrült, meg még Bájgúnár is, pfej.~
*Magyarázza a harcosnak. Az hogy ebből mit hisz el, s mit nem, ráhagyja. Ha elevenen nyúznák, meg sem árulná el mit is keres itt.*
- S mesélj Északról. Miért jöttél el onnan? Van ott egyáltalán valami vízi helység?
2085. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-08 22:57:50
Üzenet elküldve: 2015-01-08 22:57:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Nadae//
*Miután sikeresen elfoglalják mindketten a helyüket, Ceriger jobban szemügyre veszi a nőt, aki még alkohollal is kiszolgálja magát, na meg két poharat lát nála, de semmi jel nem utal arra, hogy az övé lenne a másik így csak rezzenéstelen arccal bólint.*
- Humoros... de még ha lenne hasonló képességed, akkor sem lenne rá szükség. Engem nem a szépségemért, meg azért fizetnek meg, hogy tetszelegjek. Azért, hogy ezt forgassam itt. -
* Biccent fejével a pallosra, melyet az asztalnak támasztott maga mellett, mikor helyet foglalt. Termetes egy fegyver, és termetes ember kell, hogy forgassa, bár lassabb mint egy hosszúkard, de egy olyasfajta karddal nem is lehet egy csapással kettéválasztani egy embert. Ezért is halálos a maga nevében, hisz termete és ereje végett viszonylag gyorsan képes volt forgatni a pallost, s az halálosabb mint bármely más.*
- Ez egy szimpla név. Ez sem tetszelgésre van. -
*Az asztalra támaszkodva figyeli, hogy milyen reakciót vált ki az, hogy továbbra sem reagál semmit a nőre. Ha minden ilyenre felkapná a fejét, s pörölne akkor már rég bezárták volna valahova, vagy halott lenne. Hisz aki mindenkivel harcolni akar, az könnyedén meghalhat. Ceriger imád harcolni, de nem ostoba, tudja a korlátait, s azt is hogy hány emberrel tud elbírni, s hány teríti le őt könnyedén. Férfiakból számolgatni kell, asszonyokból általában egy is elég, bizonyos szempontból.
Nemsokkal ezután partnerén kitör a hatalmas szarkasztikus aggódás, s féltő szavakat intéz ő felé. Ennél a pontnál már nem tudja magát attól türtőztetni, hogy egy rövid árnyalatnyi mosoly végigfusson rajta, majd pillanatokkal később el is tűnjön és visszaálljon az általános fapofa.*
- Látom, te vagy a helyi humorzsák. Formás hátsóval rendelkező humorzsák. -
*Könyököl az asztalra, majd egy pillanatra a pulthoz lép. Lerakja a 26 aranyat, majd magával viszi a Pálinkát , s leül az elhagyott helyére. Megragadja az egyik poharat, majd a másikat a nő felé tolja.*
- Igyál csak. * Itt lehúzza a sajátját. * Nem is rossz. -
*Szagolja meg a poharat, s nyugtázza, hogy ahonnan ő származik ott sokkal rosszabb dolgokat is megisznak az emberek.*
- Csak átutazom, legalábbis ha nem találok erre valami nekem való munkát. Olyat ami jövedelmez is. -
* Pörget végig az ujjain egy aranyat, aztán visszacsúsztatja a helyére... *
- És te? Mi sodor erre egy formás tengerészlányt, a messzi szárazföldre, amit annyira nem bírtok? -
//Nadae//
*Miután sikeresen elfoglalják mindketten a helyüket, Ceriger jobban szemügyre veszi a nőt, aki még alkohollal is kiszolgálja magát, na meg két poharat lát nála, de semmi jel nem utal arra, hogy az övé lenne a másik így csak rezzenéstelen arccal bólint.*
- Humoros... de még ha lenne hasonló képességed, akkor sem lenne rá szükség. Engem nem a szépségemért, meg azért fizetnek meg, hogy tetszelegjek. Azért, hogy ezt forgassam itt. -
* Biccent fejével a pallosra, melyet az asztalnak támasztott maga mellett, mikor helyet foglalt. Termetes egy fegyver, és termetes ember kell, hogy forgassa, bár lassabb mint egy hosszúkard, de egy olyasfajta karddal nem is lehet egy csapással kettéválasztani egy embert. Ezért is halálos a maga nevében, hisz termete és ereje végett viszonylag gyorsan képes volt forgatni a pallost, s az halálosabb mint bármely más.*
- Ez egy szimpla név. Ez sem tetszelgésre van. -
*Az asztalra támaszkodva figyeli, hogy milyen reakciót vált ki az, hogy továbbra sem reagál semmit a nőre. Ha minden ilyenre felkapná a fejét, s pörölne akkor már rég bezárták volna valahova, vagy halott lenne. Hisz aki mindenkivel harcolni akar, az könnyedén meghalhat. Ceriger imád harcolni, de nem ostoba, tudja a korlátait, s azt is hogy hány emberrel tud elbírni, s hány teríti le őt könnyedén. Férfiakból számolgatni kell, asszonyokból általában egy is elég, bizonyos szempontból.
Nemsokkal ezután partnerén kitör a hatalmas szarkasztikus aggódás, s féltő szavakat intéz ő felé. Ennél a pontnál már nem tudja magát attól türtőztetni, hogy egy rövid árnyalatnyi mosoly végigfusson rajta, majd pillanatokkal később el is tűnjön és visszaálljon az általános fapofa.*
- Látom, te vagy a helyi humorzsák. Formás hátsóval rendelkező humorzsák. -
*Könyököl az asztalra, majd egy pillanatra a pulthoz lép. Lerakja a 26 aranyat, majd magával viszi a Pálinkát
, s leül az elhagyott helyére. Megragadja az egyik poharat, majd a másikat a nő felé tolja.*- Igyál csak. * Itt lehúzza a sajátját. * Nem is rossz. -
*Szagolja meg a poharat, s nyugtázza, hogy ahonnan ő származik ott sokkal rosszabb dolgokat is megisznak az emberek.*
- Csak átutazom, legalábbis ha nem találok erre valami nekem való munkát. Olyat ami jövedelmez is. -
* Pörget végig az ujjain egy aranyat, aztán visszacsúsztatja a helyére... *
- És te? Mi sodor erre egy formás tengerészlányt, a messzi szárazföldre, amit annyira nem bírtok? -
2084. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-08 21:20:10
Üzenet elküldve: 2015-01-08 21:20:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Egészségügyi szolgálat - Ziana, Viaka és bárki//
*Kezdené azzal, hogy hitetlenkedve megrázza a fejét, ló módjára prüszköl egyet. Aztán megvakarja a fejét, megvakarja a fülét, megvakarja a kesztyű alatt a kezét. A hallása természetesen kiváló, és mint minden magára valamit is adó férfiú, fel is háborodik teljes mértékben a hallottakon. Tehet ő arról, hogy szinte már romantikus lélek, és nem kapott rögtön a két vérmes nőszemély szinte félreérthetetlen ajánlatán? Nem. Egyébként is, ahhoz van hozzászokva, hogy az udvarlásnak, próbálkozásnak tőle kéne jönnie, és nem a nőtől. Ez a dolgok rendes rendje és módja, és soha nem volt nagy barátja annak, ha a nők önkényesen felborítják az évszázados rendet. Úgyhogy felhorkan*
- Az lehet, hogy hónapokig voltam távol bármiféle várostól és emberi társaságtól, és az is meglehet, hogy nem vagyok hozzászokva, hogy letámadjanak *vállat von* de ennyi az egész. Teszem hozzá, finom úrihölgyek halomra ájulnának viselkedésetek láttán.* ez utóbbi kijelentéséhez némi halvány vigyor is társul*
*Nem mintha Amienasnak eddig sok köze lett volna finom úrihölgyekhez. De nem baj, az érven ez nem tompít. Végül, mivel úgy érzi a vita és az érvei meddők, úgy dönt jobb túlesni az állítólagos vizsgálaton, mert ezek itt eltántoríthatatlanok. Vagy legalábbis, neki nincs türelme megvárni, amíg tántorodnak, viszont megfutamodás nem összeegyeztethető egyébként is sértett becsületével. Úgyhogy eléggé elkomorodik, és megrántja a vállát, bár tekintete még mindig elég gyanakodva fürkészi a ki tudja milyen képességekkel megálldot, vagy nem megálldott Viakát, és a fapálcikákkal felszerelkezett Zianát. A közben elhangzottakat nagyrészt elengedi a füle mellett. Végül megadóan megrántja a vállát*
- Csináljatok amit akartok…Megadom magam. *majd rövid szünet után hozzáteszi*- de még egy kortyot nem fogok visszautasítani.
* Bár erősen kétli, hogy például Ziana felérne odáig, hogy a torkát megvizsgálhassa, de ez a kilátás mondjuk, legalább szórakoztatja. Végeredményben úgy van vele, hogy az egész eset bárhogy is végződik (és általános paranoiája ellenére is úgy sejti, hogy nem halálos kimenetelű), akár még élvezetes is lesz. *
//Egészségügyi szolgálat - Ziana, Viaka és bárki//
*Kezdené azzal, hogy hitetlenkedve megrázza a fejét, ló módjára prüszköl egyet. Aztán megvakarja a fejét, megvakarja a fülét, megvakarja a kesztyű alatt a kezét. A hallása természetesen kiváló, és mint minden magára valamit is adó férfiú, fel is háborodik teljes mértékben a hallottakon. Tehet ő arról, hogy szinte már romantikus lélek, és nem kapott rögtön a két vérmes nőszemély szinte félreérthetetlen ajánlatán? Nem. Egyébként is, ahhoz van hozzászokva, hogy az udvarlásnak, próbálkozásnak tőle kéne jönnie, és nem a nőtől. Ez a dolgok rendes rendje és módja, és soha nem volt nagy barátja annak, ha a nők önkényesen felborítják az évszázados rendet. Úgyhogy felhorkan*
- Az lehet, hogy hónapokig voltam távol bármiféle várostól és emberi társaságtól, és az is meglehet, hogy nem vagyok hozzászokva, hogy letámadjanak *vállat von* de ennyi az egész. Teszem hozzá, finom úrihölgyek halomra ájulnának viselkedésetek láttán.* ez utóbbi kijelentéséhez némi halvány vigyor is társul*
*Nem mintha Amienasnak eddig sok köze lett volna finom úrihölgyekhez. De nem baj, az érven ez nem tompít. Végül, mivel úgy érzi a vita és az érvei meddők, úgy dönt jobb túlesni az állítólagos vizsgálaton, mert ezek itt eltántoríthatatlanok. Vagy legalábbis, neki nincs türelme megvárni, amíg tántorodnak, viszont megfutamodás nem összeegyeztethető egyébként is sértett becsületével. Úgyhogy eléggé elkomorodik, és megrántja a vállát, bár tekintete még mindig elég gyanakodva fürkészi a ki tudja milyen képességekkel megálldot, vagy nem megálldott Viakát, és a fapálcikákkal felszerelkezett Zianát. A közben elhangzottakat nagyrészt elengedi a füle mellett. Végül megadóan megrántja a vállát*
- Csináljatok amit akartok…Megadom magam. *majd rövid szünet után hozzáteszi*- de még egy kortyot nem fogok visszautasítani.
* Bár erősen kétli, hogy például Ziana felérne odáig, hogy a torkát megvizsgálhassa, de ez a kilátás mondjuk, legalább szórakoztatja. Végeredményben úgy van vele, hogy az egész eset bárhogy is végződik (és általános paranoiája ellenére is úgy sejti, hogy nem halálos kimenetelű), akár még élvezetes is lesz. *
2083. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-08 20:20:10
Üzenet elküldve: 2015-01-08 20:20:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
*Ahogy Isurii sem akar túl sokat elárulni magáról, úgy Khan sem sieti ellátni őt a számára fontos információkkal. Ha valóban ő is csak azért szegődött a nagy darab fickó mellé, mert ételt és ruhát kínál neki, akkor a továbbiakban is ő lesz az, aki felől érdemesnek találja majd kérdezősködni.
Kékjei a lányra siklanak, követve Khan intését.*
-Miért ilyen biztos ebben?
*Kérdezi ábrándos tekintettel figyelve a kis csavargót. Ajkai szegletében reményteljes mosoly bujkál. Nem tudja miért, most hogy már nincs a közelükben megszánta a tolvajt. Biztonságos távolságban erszényétől -és értékes bundakabátjától- már sokkal inkább hiszi amiket összehordott nekik, még ha esze tudja is: pont ezt akarta elérni a koszos képű.*
-Ah! *Legyint a férfi felé, mint aki rövid -különös- kis beszélgetésük során most először tényleg bolondnak nézi a másikat.*
-Ki akarná ezt megszokni?
*Veti fel a költői kérdést, választ nem igazán vár rá, s ezt arcának vonásai is elárulják. Esze ágában sincs magát a városhoz szoktatni. Még ha valami nemesi családból származó hölgy lenne, akkor is erősen elgondolkodna azon, hogy pont Artheniorhoz kell-e szoktatnia magát, mikor számára észak Tóvárosa, a maga melankolikus eseménytelenségével sokkal vonzóbb.*
-A családommal jöttem ide. Ott játszanak, a hógolyózok között.
*Fordul figyelme a heves csatára ismét és nem bírja ki ez alkalommal sem anélkül, hogy ne mosolyogná meg a jelenetet. Bárgyú, ostoba dolognak tűnhet, hogy felnőtt emberek úgy játszanak a fehérségben, mint önfeledt gyermekek, de Isurii szívét a tél eme csodája átmelengeti. Sok mindenen mentek már keresztül, sok mindent megéltek együtt, s most sem tesznek mást, mint amit egész életükben: harcolnak. Ám ez alkalommal szerencsére megadatik nekik, hogy a vér vörös tengere helyett, a tiszta hómezőbe gázoljanak bele.
Eltünteti a vészes gyorsasággal hűlő bor maradékát bögréjéből, majd Isurii további 10 aranyat fizet a Forralt borért..*
-Kér valamit?
*Pillant hátra válla felett Khanra. Tudja, hogy a városiak közt ez egészen máshogy szokás, de figyelemmel a korábbi szavakra és arra, hogy egyikük sem artheniori megengedi ezt magának.*
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
*Ahogy Isurii sem akar túl sokat elárulni magáról, úgy Khan sem sieti ellátni őt a számára fontos információkkal. Ha valóban ő is csak azért szegődött a nagy darab fickó mellé, mert ételt és ruhát kínál neki, akkor a továbbiakban is ő lesz az, aki felől érdemesnek találja majd kérdezősködni.
Kékjei a lányra siklanak, követve Khan intését.*
-Miért ilyen biztos ebben?
*Kérdezi ábrándos tekintettel figyelve a kis csavargót. Ajkai szegletében reményteljes mosoly bujkál. Nem tudja miért, most hogy már nincs a közelükben megszánta a tolvajt. Biztonságos távolságban erszényétől -és értékes bundakabátjától- már sokkal inkább hiszi amiket összehordott nekik, még ha esze tudja is: pont ezt akarta elérni a koszos képű.*
-Ah! *Legyint a férfi felé, mint aki rövid -különös- kis beszélgetésük során most először tényleg bolondnak nézi a másikat.*
-Ki akarná ezt megszokni?
*Veti fel a költői kérdést, választ nem igazán vár rá, s ezt arcának vonásai is elárulják. Esze ágában sincs magát a városhoz szoktatni. Még ha valami nemesi családból származó hölgy lenne, akkor is erősen elgondolkodna azon, hogy pont Artheniorhoz kell-e szoktatnia magát, mikor számára észak Tóvárosa, a maga melankolikus eseménytelenségével sokkal vonzóbb.*
-A családommal jöttem ide. Ott játszanak, a hógolyózok között.
*Fordul figyelme a heves csatára ismét és nem bírja ki ez alkalommal sem anélkül, hogy ne mosolyogná meg a jelenetet. Bárgyú, ostoba dolognak tűnhet, hogy felnőtt emberek úgy játszanak a fehérségben, mint önfeledt gyermekek, de Isurii szívét a tél eme csodája átmelengeti. Sok mindenen mentek már keresztül, sok mindent megéltek együtt, s most sem tesznek mást, mint amit egész életükben: harcolnak. Ám ez alkalommal szerencsére megadatik nekik, hogy a vér vörös tengere helyett, a tiszta hómezőbe gázoljanak bele.
Eltünteti a vészes gyorsasággal hűlő bor maradékát bögréjéből, majd Isurii további 10 aranyat fizet a Forralt borért.
.*-Kér valamit?
*Pillant hátra válla felett Khanra. Tudja, hogy a városiak közt ez egészen máshogy szokás, de figyelemmel a korábbi szavakra és arra, hogy egyikük sem artheniori megengedi ezt magának.*
2082. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-08 19:57:09
Üzenet elküldve: 2015-01-08 19:57:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
*A bor fogy tisztesen, segít mozgásban tartani testet és elmét egyaránt, bár meg kell hagynia, hogy a tisztáson megrendezett ünnepségsorozat képes varázsos módon enyhíteni a tél hidegét. Vagy csak a hippokrasz kezd a fejébe szállni és tévképzeteket szül saját, sekélyes fantáziáján túl. Az összképet meg valahogy megzavarja a varjúgúnyás nő is, aki mint pillangót vonzza magához Gabrient. Khan is ismeri az érzést, amikor képtelen megtagadni magától a női mivolt hívását, időről-időre minden férfinek szüksége van rá, hogy gyengéd kezek kényeztessék, vagy hogy visszaidézzenek olyan időket, amikor gondtalan ifjak voltak, akiknek döntéseik nem határozták meg sorsfordítóan saját vagy mások jövőjét.
Megrázza a fejét, kezd túl messze sodródni gondolatban, ráadásul parttalannak is tűnik erre hosszas másodperceket szánni. Elvégre társaságban maradt, még ha oly nehezen is értik meg egyelőre egymást. Felszegett orral les az elsuhanó Borsószem után, akinek léptei nyomán majdnem hófal emeltetik amerre elhalad. Rég látott már bárkit is így iszkolni, de megértő mosollyá lágyul arckifejezése látván, hogy miért olyan sietős. A maga aranypénzét arra tette volna, hogy gyorsan felszívódik valahol a tömegben és most, némi leckét kapva más taktikával próbál meg pénzmaghoz jutni.*
- Furcsa az szent, de minél többet nézem vagy hallgatom... annál jobban elhiszem, hogy kedvelhető is lehet. - *Kár, hogy csak különleges alkalmakkor érez ilyet az ember. Az, hogy Isurii továbbra sem szólja el magát nem zavarja. Nem mindenki születik vagy válik olyanná mint Khan.*
- Mit gondol, nekem miből futja a ruhákra és erre a borra? Bőkezű adományozó, csak néha szereti játszani magát. Mondtam már neki, hogy alkalomadtán túlságosan is jól sikerül alakítania a szerepet. De őrajta... - *És itt a standosoknál majszoló Borsószemre mutat már poharat tartó kezével.*
- Nem kend uram fog segíteni az adományával. Az csak arra volt jó, hogy más eszközök használatára ösztönözze. A könnyű pénz ígérete mindig csábítóbb lesz a munkával szerzettnél. Borsón majd kijárja magának, hogy ebben akar/tud-e élni... Vagy hogy hagyják-e élni benne. - *Int is, elismerendő hogy feleslegesen hosszan beszélt valamiről, aminek Isurii vagy saját jövőjének szempontjából semmi relevanciája nincsen.*
- Azért jött a Hófesztiválra, hogy szokja a városban élők különös életét?
// A Tolvaj, a Hazug, és a Szépség, most már Kegyetlenül //
*A bor fogy tisztesen, segít mozgásban tartani testet és elmét egyaránt, bár meg kell hagynia, hogy a tisztáson megrendezett ünnepségsorozat képes varázsos módon enyhíteni a tél hidegét. Vagy csak a hippokrasz kezd a fejébe szállni és tévképzeteket szül saját, sekélyes fantáziáján túl. Az összképet meg valahogy megzavarja a varjúgúnyás nő is, aki mint pillangót vonzza magához Gabrient. Khan is ismeri az érzést, amikor képtelen megtagadni magától a női mivolt hívását, időről-időre minden férfinek szüksége van rá, hogy gyengéd kezek kényeztessék, vagy hogy visszaidézzenek olyan időket, amikor gondtalan ifjak voltak, akiknek döntéseik nem határozták meg sorsfordítóan saját vagy mások jövőjét.
Megrázza a fejét, kezd túl messze sodródni gondolatban, ráadásul parttalannak is tűnik erre hosszas másodperceket szánni. Elvégre társaságban maradt, még ha oly nehezen is értik meg egyelőre egymást. Felszegett orral les az elsuhanó Borsószem után, akinek léptei nyomán majdnem hófal emeltetik amerre elhalad. Rég látott már bárkit is így iszkolni, de megértő mosollyá lágyul arckifejezése látván, hogy miért olyan sietős. A maga aranypénzét arra tette volna, hogy gyorsan felszívódik valahol a tömegben és most, némi leckét kapva más taktikával próbál meg pénzmaghoz jutni.*
- Furcsa az szent, de minél többet nézem vagy hallgatom... annál jobban elhiszem, hogy kedvelhető is lehet. - *Kár, hogy csak különleges alkalmakkor érez ilyet az ember. Az, hogy Isurii továbbra sem szólja el magát nem zavarja. Nem mindenki születik vagy válik olyanná mint Khan.*
- Mit gondol, nekem miből futja a ruhákra és erre a borra? Bőkezű adományozó, csak néha szereti játszani magát. Mondtam már neki, hogy alkalomadtán túlságosan is jól sikerül alakítania a szerepet. De őrajta... - *És itt a standosoknál majszoló Borsószemre mutat már poharat tartó kezével.*
- Nem kend uram fog segíteni az adományával. Az csak arra volt jó, hogy más eszközök használatára ösztönözze. A könnyű pénz ígérete mindig csábítóbb lesz a munkával szerzettnél. Borsón majd kijárja magának, hogy ebben akar/tud-e élni... Vagy hogy hagyják-e élni benne. - *Int is, elismerendő hogy feleslegesen hosszan beszélt valamiről, aminek Isurii vagy saját jövőjének szempontjából semmi relevanciája nincsen.*
- Azért jött a Hófesztiválra, hogy szokja a városban élők különös életét?
2081. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-08 19:21:53
Üzenet elküldve: 2015-01-08 19:21:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Ceriger//
*Úgy tűnik, hogy a harcos szórakoztatja, hogy figyelmen kívül hagyja csipkelődését. Ez egyrészt feldühíti, másrészt csak tovább fokozza, azon igyekezetét, hogy legalább egy gúnyos megjegyzésére választ kapjon. Kelletlenül húzza el a száját, ahogy a másik alakot szemléli, s aki csak a tartásával engedelmességet követel meg. Mély sóhajtást hallatt, s csak fejét rázza, ahogy már csak megjelenésévéel is parancsol a körülöttük állóknak. Az ilyen figurákat sose kedvelte, veszélyesnek tartván őket. S az ő világában az ilyen egyénekkel csak a baja gyűlt meg. De mint szokás szokott lenni, nem tanul hibáiból. Ugyanaz a makacs ember, akit még apja nevelt fel.
A kézrátétel utáni arcba hajolás egy átlagos embert megijesztene. Ám ő csak sokatmondóan mosolyodik el, hogy fogaival büszkélkedhessen.*
- Kézrátétellel gyógyítok. Van egy ilyen „képességem”. Csodatévő vagyok. Ismered a görvénykort? Nagyon ártalmas az emberre, csúnyaságot is okoz, ezt nagyon jól tudom gyógyítani. Gondoltam, nem árt neked, ha ily önzetlenül kedveskedek, de látom, mit sem ért az egész. *Csóválja meg fejét, ahogy látja, hogy lám, a férfi csak nem lett szebb.
Közben lopva körbenéz a társaságon, hátha akad egy alak is, aki jól öltözött lehetne, vagy legalább jobban, s ki lenne nála egy két számára hasznos érték is. Ha már így az eszébe jutott, hasonló célzattal néz végig, sokat sejtető pillantással a férfin. Alaposan szemügyre veszi, s mire talpától a feje búbjáig behatóan megvizsgálta az egyént – a másik bármit is higgyen miért csinálja – csalódottan sóhajt fel. Biza nem sok kincset rejtegethet a férfi, s hamar elveszti érdeklődését felőle. Ám az imént említett itóka mégiscsak itt tarjta.*
- Szóval Ceriger. Meh, nem tetszik. Délre? *Ismétli meg a kérdést, s most az ijedt tekintet veszi fel.* - Oda ne menj! *Kap a másik szívéhez a sajátja helyett. Szavait nem lehet komolyan venni, de szemlátomást élvezi a másiknak előadható helyzetei.* - Tele vannak veszedelmes népséggel! Még a végén kárt tesznek magába! S akkor, biztos, hogy számos szűz vagy éppen szende szűz leány siratná magát! Valahol. Biztos, ezen a szárazföldi mocskon megsiratná magát! Ne menjen arra!
*Már csak azért sem akarja, mert előfordulhat, hogy ha tényleg elmegy Délre, a Kikötőbe, akkor összefuthatnak. S egy esetleges újabb ellenséggel nem bővíteni az amúgy is sok rosszakaróval tarkított tájat.
Kezeit visszatéve a pultra figyeli a másik tevékenységét, ahogy másokat felállít békés helyéről. Úgy tűnik, hogy hiába szárazföldi lény, még sincs tisztába a dolgokkal. S így magát kell meghívnia valami erősre.*
- Ide, sok pia kell. *Jegyzi meg, csak úgy magának, majd előbb a saját rumos üvegjét húzza meg, majd az árushoz forul.*
- Két Pálinkát szeretnék, de ízibe. De lehetőleg ne olyan pocsék legyen, mint a reggeli. *Jegyzi meg gúnyosan, majd a fapultra koppintja az értékes 24 aranyát, s elindul a felszabadult asztal felé.*
- S mégis mi járatban most erre?
*Teszi fel újra kíváncsi kérdéseit, ha már így összehozta őket a „sors”, akkor legalább értelme legyen. Poharát előbb a férfi felé emeli, majd pedig gyorsan legurítja torkán.*
- Ez még mindig olyan pocsék, mint reggel volt.
*Nyafogja, fintorogva.*
//Ceriger//
*Úgy tűnik, hogy a harcos szórakoztatja, hogy figyelmen kívül hagyja csipkelődését. Ez egyrészt feldühíti, másrészt csak tovább fokozza, azon igyekezetét, hogy legalább egy gúnyos megjegyzésére választ kapjon. Kelletlenül húzza el a száját, ahogy a másik alakot szemléli, s aki csak a tartásával engedelmességet követel meg. Mély sóhajtást hallatt, s csak fejét rázza, ahogy már csak megjelenésévéel is parancsol a körülöttük állóknak. Az ilyen figurákat sose kedvelte, veszélyesnek tartván őket. S az ő világában az ilyen egyénekkel csak a baja gyűlt meg. De mint szokás szokott lenni, nem tanul hibáiból. Ugyanaz a makacs ember, akit még apja nevelt fel.
A kézrátétel utáni arcba hajolás egy átlagos embert megijesztene. Ám ő csak sokatmondóan mosolyodik el, hogy fogaival büszkélkedhessen.*
- Kézrátétellel gyógyítok. Van egy ilyen „képességem”. Csodatévő vagyok. Ismered a görvénykort? Nagyon ártalmas az emberre, csúnyaságot is okoz, ezt nagyon jól tudom gyógyítani. Gondoltam, nem árt neked, ha ily önzetlenül kedveskedek, de látom, mit sem ért az egész. *Csóválja meg fejét, ahogy látja, hogy lám, a férfi csak nem lett szebb.
Közben lopva körbenéz a társaságon, hátha akad egy alak is, aki jól öltözött lehetne, vagy legalább jobban, s ki lenne nála egy két számára hasznos érték is. Ha már így az eszébe jutott, hasonló célzattal néz végig, sokat sejtető pillantással a férfin. Alaposan szemügyre veszi, s mire talpától a feje búbjáig behatóan megvizsgálta az egyént – a másik bármit is higgyen miért csinálja – csalódottan sóhajt fel. Biza nem sok kincset rejtegethet a férfi, s hamar elveszti érdeklődését felőle. Ám az imént említett itóka mégiscsak itt tarjta.*
- Szóval Ceriger. Meh, nem tetszik. Délre? *Ismétli meg a kérdést, s most az ijedt tekintet veszi fel.* - Oda ne menj! *Kap a másik szívéhez a sajátja helyett. Szavait nem lehet komolyan venni, de szemlátomást élvezi a másiknak előadható helyzetei.* - Tele vannak veszedelmes népséggel! Még a végén kárt tesznek magába! S akkor, biztos, hogy számos szűz vagy éppen szende szűz leány siratná magát! Valahol. Biztos, ezen a szárazföldi mocskon megsiratná magát! Ne menjen arra!
*Már csak azért sem akarja, mert előfordulhat, hogy ha tényleg elmegy Délre, a Kikötőbe, akkor összefuthatnak. S egy esetleges újabb ellenséggel nem bővíteni az amúgy is sok rosszakaróval tarkított tájat.
Kezeit visszatéve a pultra figyeli a másik tevékenységét, ahogy másokat felállít békés helyéről. Úgy tűnik, hogy hiába szárazföldi lény, még sincs tisztába a dolgokkal. S így magát kell meghívnia valami erősre.*
- Ide, sok pia kell. *Jegyzi meg, csak úgy magának, majd előbb a saját rumos üvegjét húzza meg, majd az árushoz forul.*
- Két Pálinkát szeretnék, de ízibe. De lehetőleg ne olyan pocsék legyen, mint a reggeli. *Jegyzi meg gúnyosan, majd a fapultra koppintja az értékes 24 aranyát, s elindul a felszabadult asztal felé.*
- S mégis mi járatban most erre?
*Teszi fel újra kíváncsi kérdéseit, ha már így összehozta őket a „sors”, akkor legalább értelme legyen. Poharát előbb a férfi felé emeli, majd pedig gyorsan legurítja torkán.*
- Ez még mindig olyan pocsék, mint reggel volt.
*Nyafogja, fintorogva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586