Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 22:54:53
Üzenet elküldve: 2015-01-07 22:54:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// Isurii, Borsószem és egy Hóóriás meg Le Róka //
*Egy intéssel hárítja a magyarázkodást. Megszokta már egyrészről, másrészről meg nem is volt olyannyira sértő. Nagyon nincs lehetőségük bájcsevegésbe bocsátkozni, mert a lányka belezúg Khanba, illetve egy újabb vendég is csatlakozik hozzájuk. Nem várt ekkora társaságot, de úgy fest ahogy a baj, úgy Khan sem jár egyedül.
Úgy tűnik a férfi nyakon tudja csípni a váratlan érkezőt még az előtt, hogy Isuriinak be kellene vetnie pár trükköt a csavargó-féle távol tartására.
Korábbi szavai nem sértették, de úgy tűnik még van esélye a fickónak arra, hogy magára haragítsa a Barbár Hercegnőt. Ha már itt tartunk Harath úrnőmözése még mindig inkább volt kedvére való, mint a városias hölgyemezés. Persze, nem tudhatja az idegen kivel áll szemben, nem hibáztatja. Annyira.*
-Tegyenek vele belátásuk szerint.
*Szavait ügyesen válogatja meg, próbálva alkalmazkodni környezetéhez.
Nem különösebben érdekli a leányzó dolga, mert egyrészt őt nem károsította meg semmilyen módon, másrészt meg ugyan nem gonosz teremtés ő, de nem is akar segíteni idegeneken, ha ez nem áll valamilyen módon érdekében. Márpedig egyelőre még szolgálójává sem fogadná a kétes szándékokkal beléjük futó lánykát. Épp elég baja van neki Hildivel! Állandóan rájár a finom kencéire, s mivel rajta kívül igen kevesek használnak ilyesmit a táborban, hamar kiszimatolja ám mikor kerültek a pufi szolga virsli ujjai közé drága illatszerei és kényeztető olajai!
Biccent egy aprót Khan felé a bemutatkozására, de mivel az ő neve felől nem érdeklődött senki, azt inkább megtartja magának. Különös, hogy a melléjük érő férfit ismerősként köszönti Khan. Különös, mert annak apropóján szólította meg a Hóhajút, hogy nem gyakran találkozik ilyesmivel, de a jelek szerint átverte a lányt, mert nagyra nőtt cimborája éppen hasonló szürkés fürtök büszke tulajdonosa.*
~Érdekes.~
*Hunyorog a párosra, s látszik is arcán, hogy erősen elgondolkozott valamin, épp csak azt nem tudja még megossza e felfedezéseit nem várt társaságával.*
~Tolvaj. Hazug. Hát te mi leszel...?~
*Veti fel a kérdést miközben kékjei Gabrien vonásait fürkészik.*
-És mondd, Borsószem, ki felel érted?
*Figyelmét képes megosztani, a sipákolást is hallja mindeközben, mely Khan foglya irányából ered. Ha megtudják ki is az, akit megmentője ként vár a lány, megtudhatják azt is kihez tartozik, s kit kéne a fiatal helyett felelősségre vonni.*
~Te vagy a Kegyetlen!~
*Mosolyodik el őszinte örömmel, mint a gyermekek szoktak fogócska közben ha elkapják egyik társukat. A szófukar Kegyetlen eddig a legjobb a felhozatalból, pedig a Hazug és a Tolvaj mellett erős a verseny, de mit is várt a várostól Isurii? Mielőtt a lányka még jobban kezdene sipákolni, a mágusnő közbevág.*
-Na de lássuk, mekkora kár érte Khant? 100 arany felett már két kezet illene levágni, nemde?!
*Pillant a férfiakra állát finoman felvetve. Szép magas lány ő is, de nem ér fel -szerencsére- a másik kettőhöz, hát kompenzálnia kell valamivel.
Gyorsan, olajozottan pörögnek a fogaskerekek, ha nem számított el valamit nagyon csúnyán, akkor az is lehet, hogy a pöttöm csavargó megússza a kézlevágást, mellyel ő is büntetné szíve szerint a tolvajokat. Már abban az esetben, ha tényleg elloptak tőle valamit... *
// Isurii, Borsószem és egy Hóóriás meg Le Róka //
*Egy intéssel hárítja a magyarázkodást. Megszokta már egyrészről, másrészről meg nem is volt olyannyira sértő. Nagyon nincs lehetőségük bájcsevegésbe bocsátkozni, mert a lányka belezúg Khanba, illetve egy újabb vendég is csatlakozik hozzájuk. Nem várt ekkora társaságot, de úgy fest ahogy a baj, úgy Khan sem jár egyedül.
Úgy tűnik a férfi nyakon tudja csípni a váratlan érkezőt még az előtt, hogy Isuriinak be kellene vetnie pár trükköt a csavargó-féle távol tartására.
Korábbi szavai nem sértették, de úgy tűnik még van esélye a fickónak arra, hogy magára haragítsa a Barbár Hercegnőt. Ha már itt tartunk Harath úrnőmözése még mindig inkább volt kedvére való, mint a városias hölgyemezés. Persze, nem tudhatja az idegen kivel áll szemben, nem hibáztatja. Annyira.*
-Tegyenek vele belátásuk szerint.
*Szavait ügyesen válogatja meg, próbálva alkalmazkodni környezetéhez.
Nem különösebben érdekli a leányzó dolga, mert egyrészt őt nem károsította meg semmilyen módon, másrészt meg ugyan nem gonosz teremtés ő, de nem is akar segíteni idegeneken, ha ez nem áll valamilyen módon érdekében. Márpedig egyelőre még szolgálójává sem fogadná a kétes szándékokkal beléjük futó lánykát. Épp elég baja van neki Hildivel! Állandóan rájár a finom kencéire, s mivel rajta kívül igen kevesek használnak ilyesmit a táborban, hamar kiszimatolja ám mikor kerültek a pufi szolga virsli ujjai közé drága illatszerei és kényeztető olajai!
Biccent egy aprót Khan felé a bemutatkozására, de mivel az ő neve felől nem érdeklődött senki, azt inkább megtartja magának. Különös, hogy a melléjük érő férfit ismerősként köszönti Khan. Különös, mert annak apropóján szólította meg a Hóhajút, hogy nem gyakran találkozik ilyesmivel, de a jelek szerint átverte a lányt, mert nagyra nőtt cimborája éppen hasonló szürkés fürtök büszke tulajdonosa.*
~Érdekes.~
*Hunyorog a párosra, s látszik is arcán, hogy erősen elgondolkozott valamin, épp csak azt nem tudja még megossza e felfedezéseit nem várt társaságával.*
~Tolvaj. Hazug. Hát te mi leszel...?~
*Veti fel a kérdést miközben kékjei Gabrien vonásait fürkészik.*
-És mondd, Borsószem, ki felel érted?
*Figyelmét képes megosztani, a sipákolást is hallja mindeközben, mely Khan foglya irányából ered. Ha megtudják ki is az, akit megmentője ként vár a lány, megtudhatják azt is kihez tartozik, s kit kéne a fiatal helyett felelősségre vonni.*
~Te vagy a Kegyetlen!~
*Mosolyodik el őszinte örömmel, mint a gyermekek szoktak fogócska közben ha elkapják egyik társukat. A szófukar Kegyetlen eddig a legjobb a felhozatalból, pedig a Hazug és a Tolvaj mellett erős a verseny, de mit is várt a várostól Isurii? Mielőtt a lányka még jobban kezdene sipákolni, a mágusnő közbevág.*
-Na de lássuk, mekkora kár érte Khant? 100 arany felett már két kezet illene levágni, nemde?!
*Pillant a férfiakra állát finoman felvetve. Szép magas lány ő is, de nem ér fel -szerencsére- a másik kettőhöz, hát kompenzálnia kell valamivel.
Gyorsan, olajozottan pörögnek a fogaskerekek, ha nem számított el valamit nagyon csúnyán, akkor az is lehet, hogy a pöttöm csavargó megússza a kézlevágást, mellyel ő is büntetné szíve szerint a tolvajokat. Már abban az esetben, ha tényleg elloptak tőle valamit... *
2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 22:03:39
Üzenet elküldve: 2015-01-07 22:03:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Dynti, Nadae//
*Egyik szemöldöke azért magasra szökik, mikor is a kalóz lány a zöld hálótársakat a védelmébe veszi. Hát, ízlések és pofonok kérdése, a maga részéről továbbra sem óhajtja kipróbálni, és ha szerencséje van, nem is lesz ráerőltetve. No meg, külső szemmel nézve aligha egy ork ideál, az egyetlen alkalom, amikor egy ilyen kis akciót el tud képzelni, az az, ha valami bevetésen nyakon csípné a rusnya banda, és elszórakoznának vele, mielőtt a csinos kis kobakját kitűzik egy karóra.*
- Biztos megvannak annak a hátrányai is, de az legalább kényelmes. *Válaszol még Dinty nemeses felvetésére. A sok szabály, intrika, erre figyelj, meg arra, ezzel ne állj szóba, annak férkőzz a közelébe, biztosan fárasztó. Mennyivel egyszerűbb dolga van neki. Ő a célpont legyen belőle hulla, ennyi.
A klánjabeli hulla vétkét azonban nem árulja el, az elsötétülő tekintet alapján nem szimpla fizetség csorbításon akasztották össze bajszukat.*
- Annak örülök, hogy az esetleges üldözőim ilyen lelkes fogadtatásra számíthatnak, és afelől is biztosíthatlak, hogy nem óhajtok rendszert csinálni a felettesek kaszabolásából. *Főleg, ha errefelé mindenféle áldozások vannak, és ez nem csak valami ugratás volt, akkor tényleg jobb nem kötözködni. Nem mintha szokása lenne. Persze, a riválisaival marták egymást egyfajta fura, baráti szinten, nagyobb nézetkülönbsége csak azzal a bizonyos személlyel volt. Mentségére szóljon, ritkán borítja el ennyire az agyát a vörös köd.*
- Nem kétlem, hogy kicsinálnátok, ha ezt itt is eljátszanám, ők is megpróbálták. Bár őszintén szólva akkor édes mindegy volt nekem, hogy túlélem-e vagy sem. A menekülés is inkább ösztönös volt, mint tudatos. Aztán ha már kikeveredtem a városból elevenen és egy darabban, hát miért ne őrizzem meg ezt az állapotot?
*A nagy szónoklatra nem is figyelt annyira, csak Dynti tekintetét követve terelődik figyelme a pálya felé, és tudatosul benne, mire is akar jelentkezni a lány. Végig néz Dyntin, aztán Nadaen, illetve rajta csak nézne, ő máris elkeveredett valamerre. Szemöldökei most rekord magasságba ugranak fel, ahogy a vöröst nézi.*
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? *Ha kell, megy ő is jégen kergetőzni, elvégre kell valaki, aki összeszedje a magát össze-vissza törő illuminált állapotban leledző duót.*
//Dynti, Nadae//
*Egyik szemöldöke azért magasra szökik, mikor is a kalóz lány a zöld hálótársakat a védelmébe veszi. Hát, ízlések és pofonok kérdése, a maga részéről továbbra sem óhajtja kipróbálni, és ha szerencséje van, nem is lesz ráerőltetve. No meg, külső szemmel nézve aligha egy ork ideál, az egyetlen alkalom, amikor egy ilyen kis akciót el tud képzelni, az az, ha valami bevetésen nyakon csípné a rusnya banda, és elszórakoznának vele, mielőtt a csinos kis kobakját kitűzik egy karóra.*
- Biztos megvannak annak a hátrányai is, de az legalább kényelmes. *Válaszol még Dinty nemeses felvetésére. A sok szabály, intrika, erre figyelj, meg arra, ezzel ne állj szóba, annak férkőzz a közelébe, biztosan fárasztó. Mennyivel egyszerűbb dolga van neki. Ő a célpont legyen belőle hulla, ennyi.
A klánjabeli hulla vétkét azonban nem árulja el, az elsötétülő tekintet alapján nem szimpla fizetség csorbításon akasztották össze bajszukat.*
- Annak örülök, hogy az esetleges üldözőim ilyen lelkes fogadtatásra számíthatnak, és afelől is biztosíthatlak, hogy nem óhajtok rendszert csinálni a felettesek kaszabolásából. *Főleg, ha errefelé mindenféle áldozások vannak, és ez nem csak valami ugratás volt, akkor tényleg jobb nem kötözködni. Nem mintha szokása lenne. Persze, a riválisaival marták egymást egyfajta fura, baráti szinten, nagyobb nézetkülönbsége csak azzal a bizonyos személlyel volt. Mentségére szóljon, ritkán borítja el ennyire az agyát a vörös köd.*
- Nem kétlem, hogy kicsinálnátok, ha ezt itt is eljátszanám, ők is megpróbálták. Bár őszintén szólva akkor édes mindegy volt nekem, hogy túlélem-e vagy sem. A menekülés is inkább ösztönös volt, mint tudatos. Aztán ha már kikeveredtem a városból elevenen és egy darabban, hát miért ne őrizzem meg ezt az állapotot?
*A nagy szónoklatra nem is figyelt annyira, csak Dynti tekintetét követve terelődik figyelme a pálya felé, és tudatosul benne, mire is akar jelentkezni a lány. Végig néz Dyntin, aztán Nadaen, illetve rajta csak nézne, ő máris elkeveredett valamerre. Szemöldökei most rekord magasságba ugranak fel, ahogy a vöröst nézi.*
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? *Ha kell, megy ő is jégen kergetőzni, elvégre kell valaki, aki összeszedje a magát össze-vissza törő illuminált állapotban leledző duót.*
2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 20:38:19
Üzenet elküldve: 2015-01-07 20:38:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata//
//Kagan csapata 3/10//
* Alig kezdték el, Morwon máris ilyen sok lövést kapott. És íme a következő. Ráadásul a fejére!
Szerencsére csak az egyik lövedék talál, de az is épp elég ahhoz, hogy ne sikerüljön a terv. Legalábbis csak félig. Talán már az is számít valamit, ha még eldob néhány adaggal - már akkor is fél testtel kint lennének az ellenfelek.
Az első golyó eltalálja hát a feje búbját, de a következő két adag már fölötte suhan el. Mondjuk azok is csak a szellemek (vagy akármik is, de valamik) jóindulata miatt nem találják el az óriást.
Számolgat magában pár percig, s arra jut, hogy még maradt élete, ezért egyelőre nem kell elhagynia a pályát. Még. Mivel az ellenség fala még bírja az ostromlást, így jónak látja, ha jelenti vezérének az állást. *
- Kagan- vezérem! A sötételf nőt kéne megdobálni, mert még egyet dob felém, annyi a tervnek! * Nem kiabál, nehogy fellendüljön a szavak hallatán akár a másik csapat néhány hegyesebb fülű tagja, de elég hangosan ahhoz, hogy Kagan meghallja. *
- Vagy pedig eldobok még pár utolsót, és nekirohanok a faluknak... * Teszi hozzá, hátha ez a verzió jobbna tetszik Kagannak. Valójában Morwonnak ez jobban bejönne akár, mert így csinálhatna egy hóangyalt is az ellenfél várára, bár előbbi valljuk be taktikusabb... *
//Hógolyócsata//
//Kagan csapata 3/10//
* Alig kezdték el, Morwon máris ilyen sok lövést kapott. És íme a következő. Ráadásul a fejére!
Szerencsére csak az egyik lövedék talál, de az is épp elég ahhoz, hogy ne sikerüljön a terv. Legalábbis csak félig. Talán már az is számít valamit, ha még eldob néhány adaggal - már akkor is fél testtel kint lennének az ellenfelek.
Az első golyó eltalálja hát a feje búbját, de a következő két adag már fölötte suhan el. Mondjuk azok is csak a szellemek (vagy akármik is, de valamik) jóindulata miatt nem találják el az óriást.
Számolgat magában pár percig, s arra jut, hogy még maradt élete, ezért egyelőre nem kell elhagynia a pályát. Még. Mivel az ellenség fala még bírja az ostromlást, így jónak látja, ha jelenti vezérének az állást. *
- Kagan- vezérem! A sötételf nőt kéne megdobálni, mert még egyet dob felém, annyi a tervnek! * Nem kiabál, nehogy fellendüljön a szavak hallatán akár a másik csapat néhány hegyesebb fülű tagja, de elég hangosan ahhoz, hogy Kagan meghallja. *
- Vagy pedig eldobok még pár utolsót, és nekirohanok a faluknak... * Teszi hozzá, hátha ez a verzió jobbna tetszik Kagannak. Valójában Morwonnak ez jobban bejönne akár, mert így csinálhatna egy hóangyalt is az ellenfél várára, bár előbbi valljuk be taktikusabb... *
2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 20:10:44
Üzenet elküldve: 2015-01-07 20:10:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// Isurii, Borsószem és egy Hóóriás //
*Legéletképtelenebb... igen, úgy is érzi magát a gondtalan játékokat játszó, fesztiválozó városiak között. Neki ez nem pálya, olyan, mint elefánt a porcelánboltban. Nem azért, mert mindennek nekimegy, mindent összetör, egyszerűen nem való oda.
Zavartan kerülgeti a békésen forralt bort szopogató artnenioriakat, bár néha-néha nekiütközik egy-két figyelmetlen városinak, akik rendeltetésszerűen le is pattannak a kolosszusról.
Bocsánatkérés helyett csak komoran dörmög valamit és a komolyabb rendbontástól csak az menti meg, hogy megpillantja társát nem messze tőle.
Fintorogva visszainteget, komor képéről leolvasható, hogy szívesebben volna most valahol máshol, mint itt. De akkor miért is jött ide? Amikor elfogadta Khan meghívását úgy döntött, ideje szocializálódnia és erre Khan a legmegfelelőbb segítség.
Egyenesen feléjük veszi az irányt, miközben az napszín tekintet a férfi mellett állókat fürkészi. Ismeretlenek mind, bár szinte senkit sem ismer a városban, úgyhogy ez nem meglepő.
Valamikor akkor ér oda, amikor Khan éppen leszarkázza a társaságukban lévő apróságot.*
- Üdv.
*Mormol köszöntést a Khan körül állóknak, majd komoran végigméri a kis szarkát. Hallja, hogy a férfi hóba akarja öltöztetni a tolvaj kislányt, sőt, még Borsószem "fenyegetését" is hallja, miszerint Khan uraságnak baj eshet, ha őt nem engedi el. Ha társát "melák úr"-nak nevezte, akkor a hóhajú egy gigász mellettük.*
- Tolvaj...
*Kijelentés, mint inkább kérdés.*
- Levágni a kezét és mehet amerre lát.
*Veti oda foghegyről a kolosszus és látni az aranyszín szemekben, hogy nem tréfál, ő bizony megtenné. A combjára szíjazott tőrt előhúzva ad nyomatékot a szavainak.*
// Isurii, Borsószem és egy Hóóriás //
*Legéletképtelenebb... igen, úgy is érzi magát a gondtalan játékokat játszó, fesztiválozó városiak között. Neki ez nem pálya, olyan, mint elefánt a porcelánboltban. Nem azért, mert mindennek nekimegy, mindent összetör, egyszerűen nem való oda.
Zavartan kerülgeti a békésen forralt bort szopogató artnenioriakat, bár néha-néha nekiütközik egy-két figyelmetlen városinak, akik rendeltetésszerűen le is pattannak a kolosszusról.
Bocsánatkérés helyett csak komoran dörmög valamit és a komolyabb rendbontástól csak az menti meg, hogy megpillantja társát nem messze tőle.
Fintorogva visszainteget, komor képéről leolvasható, hogy szívesebben volna most valahol máshol, mint itt. De akkor miért is jött ide? Amikor elfogadta Khan meghívását úgy döntött, ideje szocializálódnia és erre Khan a legmegfelelőbb segítség.
Egyenesen feléjük veszi az irányt, miközben az napszín tekintet a férfi mellett állókat fürkészi. Ismeretlenek mind, bár szinte senkit sem ismer a városban, úgyhogy ez nem meglepő.
Valamikor akkor ér oda, amikor Khan éppen leszarkázza a társaságukban lévő apróságot.*
- Üdv.
*Mormol köszöntést a Khan körül állóknak, majd komoran végigméri a kis szarkát. Hallja, hogy a férfi hóba akarja öltöztetni a tolvaj kislányt, sőt, még Borsószem "fenyegetését" is hallja, miszerint Khan uraságnak baj eshet, ha őt nem engedi el. Ha társát "melák úr"-nak nevezte, akkor a hóhajú egy gigász mellettük.*
- Tolvaj...
*Kijelentés, mint inkább kérdés.*
- Levágni a kezét és mehet amerre lát.
*Veti oda foghegyről a kolosszus és látni az aranyszín szemekben, hogy nem tréfál, ő bizony megtenné. A combjára szíjazott tőrt előhúzva ad nyomatékot a szavainak.*
2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 20:10:26
Üzenet elküldve: 2015-01-07 20:10:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Egészségügyi szolgálat - Ziana, Amienas, és bárki//
*Egyet kell értsen a kedves kolleginával, ez a páni félelem már gyerekes. Bólogat is nagyokat a megállapítás elhangzásakor, ezzel is hangsúlyozva, a férfi számára, hogy viselkedése oktalan, és csak magából csinál bolondot.*
- Bizony, bizony, vannak más módok is a kivizsgálásra, de az bizony nagyobb összeget igényel, elvégre különleges adományokat kell bevetni. *Bólogat ismételten, ezúttal nagy komolyan, mintha ő is valamiféle szakértő lenne. Végtére is, a hantázás egyik nagy mestere ő is.*
- Ki akart itt műteni? *A műsor azonban csak folytatódik, és legszívesebben a szemeit forgatná szörnyülködve, hogy mit van betojva két nőtől ez a nagyra nőtt csecsemő. Így már kezdi elveszíteni az érdeklődését benne, és inkább kacsingat afelé, hogy a nyurgáknak adna esélyt, vagy a már korábban kiszemelt hógolyózó hősnek. Aztán mégis csak a fejébe ötlik a felismerés.
Komoly tekintettel méregeti a férfit, figyeli a reakcióit, hozzáállását az egész helyzethez, végül csak levonja a maga nagyon komoly konklúzióit. Közelebb is hajol Zianához, fojtott hangon beszélve a főfelcserhez, amit természetesen Amienas is remekül hallhat ekkora távolságból.*
- Te, azt hiszem, megvan, mi itt a baj. *Jelenti ki nagy komolyan.* Mi itt körül rajongunk, minden szaktudásunk felajánljuk, ő meg mégis menekülne a világ másik végébe. Ennek egy, ja nem, két magyarázata lehet. *Tart itt egy kisebb hatásszünetet.* Opció egy, amikor is még megmenthetjük a helyzetet, avagy szegény zsoldosunk nem igazán került még hölgy társaságba, és most teljesen meg van illetődve. *Újabb kis hatás szünet, mialatt végigméri Zianát, majd a magán is végigtekint, de semmi kivetni valót nem talál.* A kettes opció, na ha az a helyes diagnózis, akkor komoly baj van, akkor nem is keresi a hölgy társaságot, sőt, épp az ellenkezőjét. Mást el nem tudok képzelni, miért ódzkodna ennyire a szakértelmünktől. *Egyenesedik ki ismét, tehetetlenül tárva szét karjait. Bizony, itt súlyos gondok vannak, amik már meghaladhatják az ő tudományát. Vagy kedvét. Mindenesetre gyanakvóan méregeti a zsoldost.*
//Egészségügyi szolgálat - Ziana, Amienas, és bárki//
*Egyet kell értsen a kedves kolleginával, ez a páni félelem már gyerekes. Bólogat is nagyokat a megállapítás elhangzásakor, ezzel is hangsúlyozva, a férfi számára, hogy viselkedése oktalan, és csak magából csinál bolondot.*
- Bizony, bizony, vannak más módok is a kivizsgálásra, de az bizony nagyobb összeget igényel, elvégre különleges adományokat kell bevetni. *Bólogat ismételten, ezúttal nagy komolyan, mintha ő is valamiféle szakértő lenne. Végtére is, a hantázás egyik nagy mestere ő is.*
- Ki akart itt műteni? *A műsor azonban csak folytatódik, és legszívesebben a szemeit forgatná szörnyülködve, hogy mit van betojva két nőtől ez a nagyra nőtt csecsemő. Így már kezdi elveszíteni az érdeklődését benne, és inkább kacsingat afelé, hogy a nyurgáknak adna esélyt, vagy a már korábban kiszemelt hógolyózó hősnek. Aztán mégis csak a fejébe ötlik a felismerés.
Komoly tekintettel méregeti a férfit, figyeli a reakcióit, hozzáállását az egész helyzethez, végül csak levonja a maga nagyon komoly konklúzióit. Közelebb is hajol Zianához, fojtott hangon beszélve a főfelcserhez, amit természetesen Amienas is remekül hallhat ekkora távolságból.*
- Te, azt hiszem, megvan, mi itt a baj. *Jelenti ki nagy komolyan.* Mi itt körül rajongunk, minden szaktudásunk felajánljuk, ő meg mégis menekülne a világ másik végébe. Ennek egy, ja nem, két magyarázata lehet. *Tart itt egy kisebb hatásszünetet.* Opció egy, amikor is még megmenthetjük a helyzetet, avagy szegény zsoldosunk nem igazán került még hölgy társaságba, és most teljesen meg van illetődve. *Újabb kis hatás szünet, mialatt végigméri Zianát, majd a magán is végigtekint, de semmi kivetni valót nem talál.* A kettes opció, na ha az a helyes diagnózis, akkor komoly baj van, akkor nem is keresi a hölgy társaságot, sőt, épp az ellenkezőjét. Mást el nem tudok képzelni, miért ódzkodna ennyire a szakértelmünktől. *Egyenesedik ki ismét, tehetetlenül tárva szét karjait. Bizony, itt súlyos gondok vannak, amik már meghaladhatják az ő tudományát. Vagy kedvét. Mindenesetre gyanakvóan méregeti a zsoldost.*
2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 17:54:26
Üzenet elküldve: 2015-01-07 17:54:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
// Isurii, Khan és egy Hóóriás //
*Nem, nem, nem így volt tervezve kérem szépen. Hanem úgy, hogy ügyes kézzel kicsórjuk a delikvens tárcáját, majd még ügyesebben az álomszép hölgy bundáját is áttaperoljuk, s az onnan megszerzett javakkal együtt aztán szépen kereket oldunk. No, hát ez lett volna a terv. De hogy mindig van egy főokostojás, aki mindent elront! Az már azért a sorstól is velejéig rosszindulat.
Így mielőtt még fittyet hányva a szépség szavaira, megsimogathatná kicsit azt a finom bundácskát, nyakon csípik. Így bár lendülete még vinné a kiszemelt áldozat irányába, levegőbe torpan. Ez úgy néz ki, hogy a gallérja az ismeretlen férfi markában ragad, mint korábban neki az a fincsi kis cukorka, no meg talán Khan erszénye(?), addig deréktól lefelé a teste tovább halad, de teszi ezt már a levegőben. Így az eltervezett lépések holmi kalimpálássá avanzsálódnak. Ez meg, valljuk meg, eléggé hülyén néz ki. Ennek felismerése, no meg a fogságba esés momentuma, hamar elér Lanie agyáig, s az óbégatás most már kelletlenkedésbe megy át.*
-Azonnal engedjen el, én nem csináltam semmit. Csak belehullott a hó a szemembe. Még most sem látok. Nézze meg, tiszta vak a szemem. Egészen sötét van.
*Közben kezével úgy is csapkod maga körül, lábujjhegyekkel érintve már a talajt azért, mint aki kettőig nem lát. Aztán mivel fogvatartója is a szépséghez fordul tanácsért, hát a rimánkodás is őfelé száll hát el.*
-Széphölgy kérem, ne engedje, hogy ez a melákúr itten hóembert akarjon gyártani belőlem, mert kérem szépen, nem tettem én semmi olyant, amiért eztet érdemelném. Nem olyan családból való vagyok én. Csak itten nézelődtem, és beleesett a szemembe a hó. Az égiekre mondom, ez történt. Aztán meg nem is láttam ám már semmit, az úr meg nekem jött.
*Naná, hogy ráfogja. Elvégre ő maga csak egy ártatlan gyermek nem is több ennél, semmiféle szarka nincsen itt a dologban. Aztán közben érkezik talán még valaki, akit Lanie nem igazán tud kivenni szorult helyzete okán, csak a nevét hallja. Eljut azért tudatáig, hogy fogvatartója neve Khan, a másik érkező meg Gabrien. A széphölgy, meg széphölgy, mi is lehetne más?*
-Én Borsószem vagyok. Borsószem Lanie. De tessék engem most már elengedni, mert keresni fognak az én jótevőim, és akkor Khan uraságnak nagy baja is eshet, azt meg nem annyira szeretném, mert hát Khan uraság mégiscsak jóember, hiszen nem hagyott a sárba esni, csak tessék kérem letenni arról a tervről, hogy hóember legyen belőlem, mert kicsi vagyok, és belefagyok.
*S eképpen dől belőle a szó, amíg csak el nem hallgattatják, vagy ki nem engesztelik.*
// Isurii, Khan és egy Hóóriás //
*Nem, nem, nem így volt tervezve kérem szépen. Hanem úgy, hogy ügyes kézzel kicsórjuk a delikvens tárcáját, majd még ügyesebben az álomszép hölgy bundáját is áttaperoljuk, s az onnan megszerzett javakkal együtt aztán szépen kereket oldunk. No, hát ez lett volna a terv. De hogy mindig van egy főokostojás, aki mindent elront! Az már azért a sorstól is velejéig rosszindulat.
Így mielőtt még fittyet hányva a szépség szavaira, megsimogathatná kicsit azt a finom bundácskát, nyakon csípik. Így bár lendülete még vinné a kiszemelt áldozat irányába, levegőbe torpan. Ez úgy néz ki, hogy a gallérja az ismeretlen férfi markában ragad, mint korábban neki az a fincsi kis cukorka, no meg talán Khan erszénye(?), addig deréktól lefelé a teste tovább halad, de teszi ezt már a levegőben. Így az eltervezett lépések holmi kalimpálássá avanzsálódnak. Ez meg, valljuk meg, eléggé hülyén néz ki. Ennek felismerése, no meg a fogságba esés momentuma, hamar elér Lanie agyáig, s az óbégatás most már kelletlenkedésbe megy át.*
-Azonnal engedjen el, én nem csináltam semmit. Csak belehullott a hó a szemembe. Még most sem látok. Nézze meg, tiszta vak a szemem. Egészen sötét van.
*Közben kezével úgy is csapkod maga körül, lábujjhegyekkel érintve már a talajt azért, mint aki kettőig nem lát. Aztán mivel fogvatartója is a szépséghez fordul tanácsért, hát a rimánkodás is őfelé száll hát el.*
-Széphölgy kérem, ne engedje, hogy ez a melákúr itten hóembert akarjon gyártani belőlem, mert kérem szépen, nem tettem én semmi olyant, amiért eztet érdemelném. Nem olyan családból való vagyok én. Csak itten nézelődtem, és beleesett a szemembe a hó. Az égiekre mondom, ez történt. Aztán meg nem is láttam ám már semmit, az úr meg nekem jött.
*Naná, hogy ráfogja. Elvégre ő maga csak egy ártatlan gyermek nem is több ennél, semmiféle szarka nincsen itt a dologban. Aztán közben érkezik talán még valaki, akit Lanie nem igazán tud kivenni szorult helyzete okán, csak a nevét hallja. Eljut azért tudatáig, hogy fogvatartója neve Khan, a másik érkező meg Gabrien. A széphölgy, meg széphölgy, mi is lehetne más?*
-Én Borsószem vagyok. Borsószem Lanie. De tessék engem most már elengedni, mert keresni fognak az én jótevőim, és akkor Khan uraságnak nagy baja is eshet, azt meg nem annyira szeretném, mert hát Khan uraság mégiscsak jóember, hiszen nem hagyott a sárba esni, csak tessék kérem letenni arról a tervről, hogy hóember legyen belőlem, mert kicsi vagyok, és belefagyok.
*S eképpen dől belőle a szó, amíg csak el nem hallgattatják, vagy ki nem engesztelik.*
2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 17:09:13
Üzenet elküldve: 2015-01-07 17:09:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// Isurii, Borsószem és egy Hóóriás //
*Sokféle válaszlehetőség átsuhan az agyán azt illetően, hogy a megszólított mivel reflektálhat a különös üdvözlésre, de a mosoly mögé rejtett felelet még őt is meglepi. Ez sem fordult elő a közelmúltban túl gyakran, ha Gabrien ezt látná-hallaná. Eszébe is jut, hogy lovagkomája is említette, hogy látogatást tesz majd a tisztáson rendezett ünnepségen. Khannak mindössze annyi feladata lesz, hogy a legéletképtelenebbül viselkedő elemet kiszúrja a jelenlévők közül. Az lesz Gabrien.*
- Ha faragatlanságom megbántotta, bocsánatát kérem érte. De nem gyakran találkozom ilyesmivel. - *Utal ezzel Isurii hajának színezetére. A mód, ahogy szavait kanyarítja ismerős érzést kelt a férfiben. Az effajta nyugalom a tapasztalt, sokat látott emberek sajátja. Olyanokat öleli láthatatlan palástként akiket már csak kevés dolog lepi meg igazán a nap és a hold alatt.*
- Be kell valljam, hogy zavarba jönnék ha nekem kellene döntenem arról, egy ilyen hadviseléshez milyen öltözetet öltsek. A talpig páncél nem igazán tűnik praktikusnak, még jégszoborrá fagynék benne. - *Kész szerencse, hogy keze ügyében ott van már az a jó adag forralt bor, amit újra meg is ízlelne, ha emelkedő karja alatt nem egy apróságnak számító "tünemény" suhanna épp el úgy, hogy Khan jelenti iramodásának végállomását. Borsószem egy jó hat, hat és fél láb magas férfiember közel száz kilójának koccan (ha szerencséje van nem homlokkal). Az ütközés tényével még nem foglalkozna és egy barátságos nyakkitekerés fenyegetésével útjára zavarná az alkalmatlankodót, de a gyermekkor enyveskezű Khanja felébred kortalannak tűnő álmából, amikor a józansággal magyarázható érintések száma több, mint amit egy ilyen helyzet indukálna. Erre csak rábizonyít Isurii is a maga szavaival. A hódomb lábánál, kezében flaskát forgató alakot eközben szúrja ki a zöldszemű.*
- Gabrien, épp időben! - *Int neki és Borsószemért nyúl, mert bizony a fiatal hölgy innét nem távozhat anélkül, hogy ne válna bölcsebbé némi élettapasztalattal. A hófesztivál helyszínén töltött ideje alatt most körvonalazza magát először egy olyan elfoglaltság, ami hasznos és mulatságos is lehet egyben. Az, hogy ez kinek a szemszögéből lesz egyik vagy másik, nos...*
- Mit szólna hölgyem ahhoz, ha a szarkánkat téli gúnyába bújtatnánk és a dombtetőn a párja mellé állítanánk? - *Mire céloz? Nem is olyan messze tőlük áll egy nagyjából olyan magasra gyúrt hóember mint Borsószem. Friss és gyúrható hóból akad még elég felhasználatlan, minden más már csak a kreativitás korlátlanságán múlik. Ezért nem engedi, hogy alkalmi szarkájuk gyorsított iramban leléceljen.*
- Apropó, a nevem Khan. A közeledő alak amott pedig barátom, Gabrien. De vajon leendő hóteremtményünknek milyen nevet adjunk? Ötlet? - *Ezt már nem is Isuriitől kérdezi, hanem magától a tolvajlással gyanúsított lánykától. Mindezt persze széles rókavigyortól övezve.*
// Isurii, Borsószem és egy Hóóriás //
*Sokféle válaszlehetőség átsuhan az agyán azt illetően, hogy a megszólított mivel reflektálhat a különös üdvözlésre, de a mosoly mögé rejtett felelet még őt is meglepi. Ez sem fordult elő a közelmúltban túl gyakran, ha Gabrien ezt látná-hallaná. Eszébe is jut, hogy lovagkomája is említette, hogy látogatást tesz majd a tisztáson rendezett ünnepségen. Khannak mindössze annyi feladata lesz, hogy a legéletképtelenebbül viselkedő elemet kiszúrja a jelenlévők közül. Az lesz Gabrien.*
- Ha faragatlanságom megbántotta, bocsánatát kérem érte. De nem gyakran találkozom ilyesmivel. - *Utal ezzel Isurii hajának színezetére. A mód, ahogy szavait kanyarítja ismerős érzést kelt a férfiben. Az effajta nyugalom a tapasztalt, sokat látott emberek sajátja. Olyanokat öleli láthatatlan palástként akiket már csak kevés dolog lepi meg igazán a nap és a hold alatt.*
- Be kell valljam, hogy zavarba jönnék ha nekem kellene döntenem arról, egy ilyen hadviseléshez milyen öltözetet öltsek. A talpig páncél nem igazán tűnik praktikusnak, még jégszoborrá fagynék benne. - *Kész szerencse, hogy keze ügyében ott van már az a jó adag forralt bor, amit újra meg is ízlelne, ha emelkedő karja alatt nem egy apróságnak számító "tünemény" suhanna épp el úgy, hogy Khan jelenti iramodásának végállomását. Borsószem egy jó hat, hat és fél láb magas férfiember közel száz kilójának koccan (ha szerencséje van nem homlokkal). Az ütközés tényével még nem foglalkozna és egy barátságos nyakkitekerés fenyegetésével útjára zavarná az alkalmatlankodót, de a gyermekkor enyveskezű Khanja felébred kortalannak tűnő álmából, amikor a józansággal magyarázható érintések száma több, mint amit egy ilyen helyzet indukálna. Erre csak rábizonyít Isurii is a maga szavaival. A hódomb lábánál, kezében flaskát forgató alakot eközben szúrja ki a zöldszemű.*
- Gabrien, épp időben! - *Int neki és Borsószemért nyúl, mert bizony a fiatal hölgy innét nem távozhat anélkül, hogy ne válna bölcsebbé némi élettapasztalattal. A hófesztivál helyszínén töltött ideje alatt most körvonalazza magát először egy olyan elfoglaltság, ami hasznos és mulatságos is lehet egyben. Az, hogy ez kinek a szemszögéből lesz egyik vagy másik, nos...*
- Mit szólna hölgyem ahhoz, ha a szarkánkat téli gúnyába bújtatnánk és a dombtetőn a párja mellé állítanánk? - *Mire céloz? Nem is olyan messze tőlük áll egy nagyjából olyan magasra gyúrt hóember mint Borsószem. Friss és gyúrható hóból akad még elég felhasználatlan, minden más már csak a kreativitás korlátlanságán múlik. Ezért nem engedi, hogy alkalmi szarkájuk gyorsított iramban leléceljen.*
- Apropó, a nevem Khan. A közeledő alak amott pedig barátom, Gabrien. De vajon leendő hóteremtményünknek milyen nevet adjunk? Ötlet? - *Ezt már nem is Isuriitől kérdezi, hanem magától a tolvajlással gyanúsított lánykától. Mindezt persze széles rókavigyortól övezve.*
2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 17:06:21
Üzenet elküldve: 2015-01-07 17:06:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Ceriger Tyregas//
*A nekiütköző férfi – mert persze ő ment neki, nem pedig a lány őneki, mégis hogy lehet ehhez hasonló dolgot feltételezni – még csak meg sem szólal. Akár egy bocsánatkérés erejéig sem. Szürke lélektükreit összehúzva szemléli a megtermett darabot. Fejét, már-már hátra töri, ha szemébe akarna nézni. Szerencsére megelégszik alacsonyabb területek tekintetésében.
Ruházata láttán csak még inkább elhúzza a száját, s feltápászkodás közben gúnyos megjegyzésen gondolkozik.
Kinézetével próbálta titkolni származását, hiszen csak fejkendőjét kötötte körbe fején, a kalapját az – ellopott – hajón hagyta. Ruhája is egyszerű, bár a csizmája igen árulkodó lehet. No meg tetoválásai bőrének szemmel látható részein.
Ám a férfi tettei csak elképedik, s minden gondolatot magába folyt. Sűrűn pislogva tekint rá, majd a köpedékre, ami mellette ért a földre. A lábától alig néhány centire, épp elkerülve, a fényes csizmáját. A becsét!*
- Rohadék. *Szűri ki fogai között, de már következik is az újabb szentségtörés. A férfi egyszerűen csak felemeli, s arrébb teszi, s mint aki jól végezte dolgát indul a pultok irányába. Amit ő is kinézett magának, ahol édes nedűk várják.
Az hogy ily egyszerűen tették arrébb, mint egy rongy darabot, vére elborítja ítélkező képességét. Dühösen fordul az ismeretlen félnótás irányába, s lábával, felé rúg, ám nem szándékozik azt elérni. Azért annyira még ő sem őrült meg, hogy egy tőle széltében, s hosszában is nagyobb alakkal akassza össze bajszát. Habár volt már rá példa, de akkor a saját terepén volt. Itt viszont, nagyon is úgy tűnik, hogy nem ismeri ki volt.*
- Tessék, te mocsok. *Sziszegi még igen jól hallhatóan, hisz szándéka, hogy gyenge szitkozódásai elérjék a másik fülét.
Számításait mindazonáltal elvéti, s még épp eléri csizmája talpával a páncélba bújtatott test hátsóját. Lábait gyorsan visszahúzza maga alá, száját is kínosan húzza el, majd, mint jól végezte dolgát – úgy ahogy az előbb tette a páncélos ürge – elhaladva mellette indul meg a pultok irányába ki nem hagyva a lehetőséget, egy gúnyos mosoly küldésének. Ne szórakozzanak vele. A pulthoz, ha odaér, szándékozik venni egy olyan löttyöt, amire nemrég hívta meg társnője.*
//Ceriger Tyregas//
*A nekiütköző férfi – mert persze ő ment neki, nem pedig a lány őneki, mégis hogy lehet ehhez hasonló dolgot feltételezni – még csak meg sem szólal. Akár egy bocsánatkérés erejéig sem. Szürke lélektükreit összehúzva szemléli a megtermett darabot. Fejét, már-már hátra töri, ha szemébe akarna nézni. Szerencsére megelégszik alacsonyabb területek tekintetésében.
Ruházata láttán csak még inkább elhúzza a száját, s feltápászkodás közben gúnyos megjegyzésen gondolkozik.
Kinézetével próbálta titkolni származását, hiszen csak fejkendőjét kötötte körbe fején, a kalapját az – ellopott – hajón hagyta. Ruhája is egyszerű, bár a csizmája igen árulkodó lehet. No meg tetoválásai bőrének szemmel látható részein.
Ám a férfi tettei csak elképedik, s minden gondolatot magába folyt. Sűrűn pislogva tekint rá, majd a köpedékre, ami mellette ért a földre. A lábától alig néhány centire, épp elkerülve, a fényes csizmáját. A becsét!*
- Rohadék. *Szűri ki fogai között, de már következik is az újabb szentségtörés. A férfi egyszerűen csak felemeli, s arrébb teszi, s mint aki jól végezte dolgát indul a pultok irányába. Amit ő is kinézett magának, ahol édes nedűk várják.
Az hogy ily egyszerűen tették arrébb, mint egy rongy darabot, vére elborítja ítélkező képességét. Dühösen fordul az ismeretlen félnótás irányába, s lábával, felé rúg, ám nem szándékozik azt elérni. Azért annyira még ő sem őrült meg, hogy egy tőle széltében, s hosszában is nagyobb alakkal akassza össze bajszát. Habár volt már rá példa, de akkor a saját terepén volt. Itt viszont, nagyon is úgy tűnik, hogy nem ismeri ki volt.*
- Tessék, te mocsok. *Sziszegi még igen jól hallhatóan, hisz szándéka, hogy gyenge szitkozódásai elérjék a másik fülét.
Számításait mindazonáltal elvéti, s még épp eléri csizmája talpával a páncélba bújtatott test hátsóját. Lábait gyorsan visszahúzza maga alá, száját is kínosan húzza el, majd, mint jól végezte dolgát – úgy ahogy az előbb tette a páncélos ürge – elhaladva mellette indul meg a pultok irányába ki nem hagyva a lehetőséget, egy gúnyos mosoly küldésének. Ne szórakozzanak vele. A pulthoz, ha odaér, szándékozik venni egy olyan löttyöt, amire nemrég hívta meg társnője.*
2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 14:51:05
Üzenet elküldve: 2015-01-07 14:51:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Nadae//
*Keresve a megfelelő utat a város felé úgy érezte nem jó irányba tart, jó megérzés volt. Ahogy kilép a fényre, a vékonyka fák között rálel az emberi élet hangjaira, s látótávolságba is kerül.
Ez a nap már nem lehetne jobb, végre talált egy emberi csoportosulást, most már szerezhet, italt, ételt, asszonyt, ha akar. Mindent megkaphat, ha úgy tartja kedve, de a legelső, hogy találjon magának egy olyan helyet, ahol árulnak valami ehetőt.
Mikor már közelebb jár, körbenézve, lézengőket, meg hóember építgetőket lát. Hógolyózókat.
Ennek a gondolatnak a hatására köp is egyet, majd tovább sétál, hogy találjon valakit, aki viccesnek tartja ha megdobja egy hógolyóval, ezzel okot adva, hogy kettéhasítsa a koponyáját. Mivel nem talál olyat, aki lenne ennyire ostoba, vagy bátor, inkább újra egy étkező standot kezd keresni, s nem is tart sokáig, hogy kiszúrjon egyet, ahol szép szaftos csülkökkel megrakott pultot lát.
Hátranyúl a pallos markolatára, s megigazítja azt a hátán, majd elindul előre.
Méretéből és kinézetéből adódóan az egyszerű emberek kitérnek az útjából, nem keresik a bajt.
Ceriger pedig sosem figyelmez olyanokra, akik képtelenek megtartani egy kardot, vagy legalább egy tőrt. Történetesen ez alkalommal beleakad valakibe, aki nem áll félre. Egy nő, kinézetre kalóz.
Egy pillanatig bámulják egymást, majd ő szólal meg, s polipokat meg félreállást emleget...
Sir Tyregasnak sosem beszélt sokat, s ezúttal sem szólal meg, legalábbis jelenleg nem érezi szükségét. Helyette inkább köp egyet a jobb oldalra, majd megfogja a nőt, s félrerakja az útból. *
~ Ölni tudnék egy szaftos csülökért... ha kell fogok is, azért a csülökért... ~
* Gondolja magában, miközben lerakja a nőt oldalra, majd jobb kezével kajamaradékot kezd a fogai közül kipiszkálni, s egy rövid pillanatra találkozik a szeme a kalóznőével, majd szótlanul tovább robog a pult felé.*
//Nadae//
*Keresve a megfelelő utat a város felé úgy érezte nem jó irányba tart, jó megérzés volt. Ahogy kilép a fényre, a vékonyka fák között rálel az emberi élet hangjaira, s látótávolságba is kerül.
Ez a nap már nem lehetne jobb, végre talált egy emberi csoportosulást, most már szerezhet, italt, ételt, asszonyt, ha akar. Mindent megkaphat, ha úgy tartja kedve, de a legelső, hogy találjon magának egy olyan helyet, ahol árulnak valami ehetőt.
Mikor már közelebb jár, körbenézve, lézengőket, meg hóember építgetőket lát. Hógolyózókat.
Ennek a gondolatnak a hatására köp is egyet, majd tovább sétál, hogy találjon valakit, aki viccesnek tartja ha megdobja egy hógolyóval, ezzel okot adva, hogy kettéhasítsa a koponyáját. Mivel nem talál olyat, aki lenne ennyire ostoba, vagy bátor, inkább újra egy étkező standot kezd keresni, s nem is tart sokáig, hogy kiszúrjon egyet, ahol szép szaftos csülkökkel megrakott pultot lát.
Hátranyúl a pallos markolatára, s megigazítja azt a hátán, majd elindul előre.
Méretéből és kinézetéből adódóan az egyszerű emberek kitérnek az útjából, nem keresik a bajt.
Ceriger pedig sosem figyelmez olyanokra, akik képtelenek megtartani egy kardot, vagy legalább egy tőrt. Történetesen ez alkalommal beleakad valakibe, aki nem áll félre. Egy nő, kinézetre kalóz.
Egy pillanatig bámulják egymást, majd ő szólal meg, s polipokat meg félreállást emleget...
Sir Tyregasnak sosem beszélt sokat, s ezúttal sem szólal meg, legalábbis jelenleg nem érezi szükségét. Helyette inkább köp egyet a jobb oldalra, majd megfogja a nőt, s félrerakja az útból. *
~ Ölni tudnék egy szaftos csülökért... ha kell fogok is, azért a csülökért... ~
* Gondolja magában, miközben lerakja a nőt oldalra, majd jobb kezével kajamaradékot kezd a fogai közül kipiszkálni, s egy rövid pillanatra találkozik a szeme a kalóznőével, majd szótlanul tovább robog a pult felé.*
2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 14:44:57
Üzenet elküldve: 2015-01-07 14:44:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Isurii, Khan, Borsószem//
*Nézelődésében egy idegen férfi akasztja meg. Nem mintha olyan sok látni való lenne, Isurii elég csalódott a felhozatalt illetőleg. Sehol egy ékszerész, rongyos, vagy egy igazán valamire való árus. Ha már az "úrnő" lemerészkedett a fesztiválra és idegen emberek közé vonult önszántából, akkor engedi, hogy jellemének kedvesebbik fele teret nyerjen, mikor ajkait szólásra nyitja. Még mosolyog is!*
-Az én fejem már a tél előtt megütötte a dér.
~Már hosszú évekkel ezelőtt.~
-Épp ellenkezőleg. De nem öltöztem csatához.
*Tárja szét kezeit, de a csinos, ám szigorú szabású bundás kabátban ez nem olyan egyszerű. Meg vigyázni is akar rá, hiszen ünnepi darab, ez látszik állapotán és fazonján. Hosszú, egészen térdéig leér, ékes gombokkal díszített, szőrmével bélelt. Valamint hímzésekkel tarkított kesztyűjét is kímélné, nem csak kabátját. Sokkal több örömét leli abban, hogy felszabadultan és hevesen harcoló övéit tartja szemmel.
És valamikor ekkor csapódik bele valami világítóan vörös legújabb beszélgetőtársába. Ha nem tudná, hogy Kagannak nincs birtokában hasonló varázslat, egyből meggyanúsítaná fivérét, amiért tűzes lövedéket zúdít az első férfira, aki hozzá mer szólni a fesztivál alatt. De a hirtelen közéjük vágódó valaki rosszabb, mint a tűz, mert még hangos is.
Túlzás lenne azt állítani, hogy Isurii látott már elégszer ehhez hasonló akciót, mert ők egészen más stílusban fosztogattak, ha fosztogattak, de nem azt már tényleg nem szívleli, hogy a kis bomba rá is szemet vetett, mindegy milyen indíttatásból.*
-Nem kéne!
*Szól meglepő határozottsággal, szigorú tekintettel és egyértelműen rá is mutat a koszos képűre, így próbálva őt megállítani. A varázslónő éppen aktuális jókedve lehet az egyetlen oka annak, hogy figyelmezteti az óbégató lányt, ám ha ennek hatására sem áll meg, akkor kénytelen lesz érdemben cselekedni.
Még csak az kéne, hogy az ügyetlen félvér az ő szép kabátját is leöntse borral! Akkor aztán lesz ne mulass!*
//Isurii, Khan, Borsószem//
*Nézelődésében egy idegen férfi akasztja meg. Nem mintha olyan sok látni való lenne, Isurii elég csalódott a felhozatalt illetőleg. Sehol egy ékszerész, rongyos, vagy egy igazán valamire való árus. Ha már az "úrnő" lemerészkedett a fesztiválra és idegen emberek közé vonult önszántából, akkor engedi, hogy jellemének kedvesebbik fele teret nyerjen, mikor ajkait szólásra nyitja. Még mosolyog is!*
-Az én fejem már a tél előtt megütötte a dér.
~Már hosszú évekkel ezelőtt.~
-Épp ellenkezőleg. De nem öltöztem csatához.
*Tárja szét kezeit, de a csinos, ám szigorú szabású bundás kabátban ez nem olyan egyszerű. Meg vigyázni is akar rá, hiszen ünnepi darab, ez látszik állapotán és fazonján. Hosszú, egészen térdéig leér, ékes gombokkal díszített, szőrmével bélelt. Valamint hímzésekkel tarkított kesztyűjét is kímélné, nem csak kabátját. Sokkal több örömét leli abban, hogy felszabadultan és hevesen harcoló övéit tartja szemmel.
És valamikor ekkor csapódik bele valami világítóan vörös legújabb beszélgetőtársába. Ha nem tudná, hogy Kagannak nincs birtokában hasonló varázslat, egyből meggyanúsítaná fivérét, amiért tűzes lövedéket zúdít az első férfira, aki hozzá mer szólni a fesztivál alatt. De a hirtelen közéjük vágódó valaki rosszabb, mint a tűz, mert még hangos is.
Túlzás lenne azt állítani, hogy Isurii látott már elégszer ehhez hasonló akciót, mert ők egészen más stílusban fosztogattak, ha fosztogattak, de nem azt már tényleg nem szívleli, hogy a kis bomba rá is szemet vetett, mindegy milyen indíttatásból.*
-Nem kéne!
*Szól meglepő határozottsággal, szigorú tekintettel és egyértelműen rá is mutat a koszos képűre, így próbálva őt megállítani. A varázslónő éppen aktuális jókedve lehet az egyetlen oka annak, hogy figyelmezteti az óbégató lányt, ám ha ennek hatására sem áll meg, akkor kénytelen lesz érdemben cselekedni.
Még csak az kéne, hogy az ügyetlen félvér az ő szép kabátját is leöntse borral! Akkor aztán lesz ne mulass!*
2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 14:03:24
Üzenet elküldve: 2015-01-07 14:03:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Most ez komoly? Hócsata és hóember építés?
Utoljára mikor is? Nem is emlékszik, mikor vívott csatát hóból gyúrt golyókkal, vagy mikor épített utoljára várat a fehér, fagyos anyagból, hogy háborút vívjon a képzelt gyilokjárókon a támadók ellen.
Megáll az egész pereputty szélén és onnan nézi a sokaságot, akik hógolyóval dobálják egymást, jégszobrot készítenek vagy a csúszós jégen bénáznak.
Vajon mikor felejtett el gyermeknek lenni? Talán akkor, amikor az első embert megölte, valamikor siheder korában történt. Fegyverhordozó volt még csak, de a tőr ugyanolyan könnyen szúrta át az orgyilkos hasfalát, mint ma.
Megborzong az emlékekre, s hogy elűzze a múlt komor emlékeit, nomeg, hogy elűzze a hideget, övéről leoldja a kis kulacsot, hogy nagyot húzzon a benne lötyögő pálinkából.
Ezúttal hanyagolta a vértet, nem öltözött talpig páncélba, helyette magas, prémes szegéllyel varrt, fekete, havat seprő vászonkabátot terített irdatlan vállaira. Alá hasított bőrmellényt és hófehér inget vett fel, nyakába szürke sálat kanyarintott hanyagul. Lábán vastag, fekete vászonnadrág és magas szárú lovaglócsizma, combjára szíjazott hosszú pengéjű tőr. Ennyi fegyver van nála, hisz egy hófesztiválra talán nincs szükség pallosra és láncos buzogányra.
Kezein szarvasbőr kesztyűk, egyetlen páncélja a két alkarvédő, amit az alkarjára csatolt. Hószín haját ezúttal csak lazán összefogta egy bőrszalaggal, melyből pár tincs így kiszabadulva hullik borostás arcába.
Lassan beljebb oldalog, mintha nem akarna részesévé válni ennek az őrületnek, ami most a tisztáson folyik, kényszeredett mosollyal figyeli az örömködő városiakat, ismerős arcot keres.
Khannak itt kell lennie valahol. Legalábbis azt mondta.*
*Most ez komoly? Hócsata és hóember építés?
Utoljára mikor is? Nem is emlékszik, mikor vívott csatát hóból gyúrt golyókkal, vagy mikor épített utoljára várat a fehér, fagyos anyagból, hogy háborút vívjon a képzelt gyilokjárókon a támadók ellen.
Megáll az egész pereputty szélén és onnan nézi a sokaságot, akik hógolyóval dobálják egymást, jégszobrot készítenek vagy a csúszós jégen bénáznak.
Vajon mikor felejtett el gyermeknek lenni? Talán akkor, amikor az első embert megölte, valamikor siheder korában történt. Fegyverhordozó volt még csak, de a tőr ugyanolyan könnyen szúrta át az orgyilkos hasfalát, mint ma.
Megborzong az emlékekre, s hogy elűzze a múlt komor emlékeit, nomeg, hogy elűzze a hideget, övéről leoldja a kis kulacsot, hogy nagyot húzzon a benne lötyögő pálinkából.
Ezúttal hanyagolta a vértet, nem öltözött talpig páncélba, helyette magas, prémes szegéllyel varrt, fekete, havat seprő vászonkabátot terített irdatlan vállaira. Alá hasított bőrmellényt és hófehér inget vett fel, nyakába szürke sálat kanyarintott hanyagul. Lábán vastag, fekete vászonnadrág és magas szárú lovaglócsizma, combjára szíjazott hosszú pengéjű tőr. Ennyi fegyver van nála, hisz egy hófesztiválra talán nincs szükség pallosra és láncos buzogányra.
Kezein szarvasbőr kesztyűk, egyetlen páncélja a két alkarvédő, amit az alkarjára csatolt. Hószín haját ezúttal csak lazán összefogta egy bőrszalaggal, melyből pár tincs így kiszabadulva hullik borostás arcába.
Lassan beljebb oldalog, mintha nem akarna részesévé válni ennek az őrületnek, ami most a tisztáson folyik, kényszeredett mosollyal figyeli az örömködő városiakat, ismerős arcot keres.
Khannak itt kell lennie valahol. Legalábbis azt mondta.*
2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 12:04:39
Üzenet elküldve: 2015-01-07 12:04:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
// Isurii+Khan //
*Lanie szépen bejárja az egész tisztást. Megcsodál mindent, ami a szeme elé kerül. A szép jég- és hószobrokat, a hócsatához elkészült erődöket, a vásárosok sátrait, pultjait. Még sikerül egy sütit is szereznie, meg egy adagnyi forralt bort, hiszen A Thargodar főnők által bőségesen vásárolt mennyiségre jutók számát senki sem ellenőrizte. A kitöltött ital pedig ne vesszen már kárba.
Aztán kissé arrébb sétafikált, s az édességes pultnál nézelődött. Addig-addig sertepertélt, amíg sikerült kivárnia azt a pillanatot, hogy az árus ne figyeljen. Jó lehetőség volt erre a csatára készülők hirtelen megindulása, hiszen egy szívdobbanásnyi ideig mindenki rájuk figyelt. Az ő kezéhez meg tök véletlenül odaragadt egy cukorka. Nahát! Ki lenne az, aki meg ragacsosan visszatenné? Nem így van? Lanie sem hagyta kárba menni, hanem azonnal be is kapta. Így a bűnjelet is sikerült azonnal eltüntetnie.
Tovább állt, s ahogy körbeért a területen újra csak a forralt boros sátornál köt ki. Valamiért csak ekkor tűnik fel neki a csendesen iszogató, fehér hajú. Néhány pillanatig megdöbbenve szemléli a másik szépségét, s el is dönti magában, hogy bizonyára egy angyallal találta szemközt magát. Már-már rábírná magát, hogy alázatosan köszöntse a lányt, amikor egy férfi csapódik mellé, valami bla-bla dumával. Lanie megforgatja a szemeit, s pillantását az égre veti. Rosszul is teszi, mert azonnal belehullik néhány szem hópihe.*
-Fene... fene...
*Morogja, s ökölbe hajlított ujjakkal igyekszik kidörgölni. Mivel korábban útnak indult Isurii irányába, s ezt a ténykedését nem szakította azért meg, így hát egészen közel kerül a párocskához. Túlságosan is közel. A feje felett hangzik el a kérdés: "Nem szívleli az ilyesfajta mulatságokat?", és lendül a kar, a forralt boros pohárral együtt. Lanie pedig pontosan Khan karja alatt sétál neki a férfinek, elég erősen ahhoz, hogy ha a másik nem vigyáz, a félvérű vörös hajára borítsa a pohár tartalmát.
Vagy így, vagy úgy, de azért az ütközés megtörténik, ő pedig nem rest óbégatni kezdeni. S míg ezt teszi, lekapja szemeiről az öklét, s megtámaszkodik a férfi hasán, mellkasán. Ügyes ujjai máris felderítő úton járnak. Ha talál valamit, ami könnyen elválik a ruhától, Khantól, akkor az máris a kabát ujjában terem, s mielőtt a másik bármit is tehetne, máris Isurii felé dől. Ha nem akadályozzák meg benne (elvégre ketten vannak rá), akkor következő lendülete máris a szép fehérhajú mellkasán találja, ahol is tovább folytatja az óbégatást.*
// Isurii+Khan //
*Lanie szépen bejárja az egész tisztást. Megcsodál mindent, ami a szeme elé kerül. A szép jég- és hószobrokat, a hócsatához elkészült erődöket, a vásárosok sátrait, pultjait. Még sikerül egy sütit is szereznie, meg egy adagnyi forralt bort, hiszen A Thargodar főnők által bőségesen vásárolt mennyiségre jutók számát senki sem ellenőrizte. A kitöltött ital pedig ne vesszen már kárba.
Aztán kissé arrébb sétafikált, s az édességes pultnál nézelődött. Addig-addig sertepertélt, amíg sikerült kivárnia azt a pillanatot, hogy az árus ne figyeljen. Jó lehetőség volt erre a csatára készülők hirtelen megindulása, hiszen egy szívdobbanásnyi ideig mindenki rájuk figyelt. Az ő kezéhez meg tök véletlenül odaragadt egy cukorka. Nahát! Ki lenne az, aki meg ragacsosan visszatenné? Nem így van? Lanie sem hagyta kárba menni, hanem azonnal be is kapta. Így a bűnjelet is sikerült azonnal eltüntetnie.
Tovább állt, s ahogy körbeért a területen újra csak a forralt boros sátornál köt ki. Valamiért csak ekkor tűnik fel neki a csendesen iszogató, fehér hajú. Néhány pillanatig megdöbbenve szemléli a másik szépségét, s el is dönti magában, hogy bizonyára egy angyallal találta szemközt magát. Már-már rábírná magát, hogy alázatosan köszöntse a lányt, amikor egy férfi csapódik mellé, valami bla-bla dumával. Lanie megforgatja a szemeit, s pillantását az égre veti. Rosszul is teszi, mert azonnal belehullik néhány szem hópihe.*
-Fene... fene...
*Morogja, s ökölbe hajlított ujjakkal igyekszik kidörgölni. Mivel korábban útnak indult Isurii irányába, s ezt a ténykedését nem szakította azért meg, így hát egészen közel kerül a párocskához. Túlságosan is közel. A feje felett hangzik el a kérdés: "Nem szívleli az ilyesfajta mulatságokat?", és lendül a kar, a forralt boros pohárral együtt. Lanie pedig pontosan Khan karja alatt sétál neki a férfinek, elég erősen ahhoz, hogy ha a másik nem vigyáz, a félvérű vörös hajára borítsa a pohár tartalmát.
Vagy így, vagy úgy, de azért az ütközés megtörténik, ő pedig nem rest óbégatni kezdeni. S míg ezt teszi, lekapja szemeiről az öklét, s megtámaszkodik a férfi hasán, mellkasán. Ügyes ujjai máris felderítő úton járnak. Ha talál valamit, ami könnyen elválik a ruhától, Khantól, akkor az máris a kabát ujjában terem, s mielőtt a másik bármit is tehetne, máris Isurii felé dől. Ha nem akadályozzák meg benne (elvégre ketten vannak rá), akkor következő lendülete máris a szép fehérhajú mellkasán találja, ahol is tovább folytatja az óbégatást.*
2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 11:21:31
Üzenet elküldve: 2015-01-07 11:21:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Enrakhala, Dyntina//
*Sokat mondó pillantással néz Vöröskére, mikor népségéről beszél. Ő sem épp rosszállóan, csak sejteti, hogy mit is gondol az ilyen földi dolgokról. Továbbra sem kedveli őket. Persze, ha más tájakon lenne, akkor kuriózumként, kipróbálná, de mivel itt vannak, így csak egyszerűen nem érdekli.*
- Mulatság az lesz. Legfeljebb a széthasított tetem fölött. *Mondja, szinte érdektelen hangon. Iszik egy korty nedűt, ám aggódva kell tapasztalnia, hogy bizony fogyatkozóba van. Így övébe, annak helyére akasztja az üveget, s más ital forrás felé kezd tekintgetni, körbe a terepen.*
- Fajgyűlölők. Tudjátok meg, hogy egy Ork is lehet alkalmas hálótársnak. Ha már nem jobb, mint egy alamuszi ember. *Fűzi gondolatait, s érezni lehet szavaiból, hogy biza tapasztalatból beszél. Meglehet, hogy meglepi őket, ez a hír, de sose válogatott. Ha úgy gondolta, hogy a partner érdemes lehet egy körre, hát kipróbálta.* - Ha meg apám kéjencségétől függ, akár félig ork is lehetnék. *Vonja meg könnyedén a vállát, majd inkább hallgat a továbbiakban.
Csak elismerően bólint a másik meséje hallatán. Ismerős az érzés, bár őt inkább más információ ragadja meg. Érzi, hogy a mellette álló Vörös sandán tekint rá, így csak a mese végén bár, de ő is viszonozza a tekintetet. Igen felismerte. Minden emberi lényben megtalálható, aki egyszer is csak gyűlölt. De roppant érdekesnek tartja, hogy főleg a nők körében kedvelt eme tekintet.
Mindenesetre a mesére, csak felvonja szemöldökét, karjait is keresztbe fonja mellkasán. Szavai, jegekként koppanak közöttük.*
- Egy feljebb való megölése, bármilyen okból halált von maga után. Ez minden máshol is így van, ezt jegyezd meg. *Csak egyszerűen arra akar utalni, hogy ha náluk is, egy nálánál magasabb rangúval akarna végezni, bizony ők is halálát fogják kívánni.* - S mi nem állunk meg addig, amíg meg nem találunk.
- No, de! *Csap bele, immár kissé vidámabb hangon.* - Ha mégis megtalálnának, kezeskedünk utánad, s kinyírjuk ennek a bandának is azon tagjait, akik azt hiszik, szórakozhatnak, a mi társunkkal.
*Biztatásként megütögeti a Hópehely vállait, kacagva. Vöröske kíváncsisága már meg sem lepi. Ám, amit utána mond… Jéggé fagyva, töredezett mozgással fordul abba az irányba, amerre társnője lelkesedik. Lassan hagyja abba Hópihe vállának ütögetését, s engedi kezeit le maga mellé. Rosszat sejt, s ahogy látja a másik arcának vidulását, sejtése azonnal beigazolódik.*
- Ööö… Azt hiszem, hogy… *S jöhetne itt számtalan kitalációval, hogy miért is nem fog vele oda menni, de csak egy mély, megadó sóhajt hallat.* - Ha én ebbe belemegyek, többet kell innom.
*Jelenti ki, s mint aki be is akarja váltani ígéretét, megfordul, s elindul az egyik egység felé, amely számára kellően megfelelő erősségű italt adnak ki.*
//Ceriger Tyregas//
*Megadóan ballag a pultok felé, s magába átkozza magát. Szemei villámokat szórnak a körülötte lévőkre.*
~Oh, hogy… Tudnám, hogy miért egyeztem bele ebbe az egészbe. Igazán foglalkozhatnék jobb dolgokkal is.~
*Kezét kabátja belső zsebébe süllyeszti, s kivesz belőle egy lapot. Gyors pillantást vesz a rajta lévő rajzra, s az alatta lévő íráson. Az elmúlt napokban, annyit nézte, lopva, mikor a Vöröske nem láthatta, hogy álmából felkeltve is bármikor le tudná rajzolni maga is. S immár tudja, is, hogy mit is lát.*
- Fáraó Átka…
*Suttogja, halkan. Mivel szemeivel jelenleg nem a lába elé tekint, így fogalma sincs, hogy merre halad. Egy biztos, eddig akármerre is járt, az emberek ilyenkor kitértek előle, s nem hiába. De jelenleg nem a kikötő s annak vonzáskörzetében vannak.
Így viszont, egyenes belesétál egy arra tévedő idegenbe. Egy erős ütődést érez meg, egyenesen szemből, főleg fején, mellkasán, s a maga előtt, a papírt tartó karján. Ahelyett, hogy az egyensúlyára koncentrálna, gyorsan süllyeszti el a papírdarabot. Ám így egyenes útja van a puha, havas talaj felé. Hiába bízik részegségének szerencséjébe, hogy bármeddig is dőljön ki, mindig visszatalálja a súlypontját. Mintegy lassítva bukik fel. Fenékre. S amit tapasztal, immár közelebbről a fehér gyönyörűségről, csak még jobban nem tetszik neki.*
- A polipok faljanak fel, hát nem látsz a szemedtől, idióta?
*Förmed rá, a másikra, mintha teljesen amaz hibája lenne, hogy nekiment. Lassan kászálódik fel, s söpri le magáról a havat, s csak ezután tekint arra, akinek nekiment. Az első, ami szembeötlik neki, hogy harcossal áll szemben.*
- Nagyszerű… *Összegzi, gúnyosan a látottakat.* - És most akár félre is állhatsz, útban vagy.
//Enrakhala, Dyntina//
*Sokat mondó pillantással néz Vöröskére, mikor népségéről beszél. Ő sem épp rosszállóan, csak sejteti, hogy mit is gondol az ilyen földi dolgokról. Továbbra sem kedveli őket. Persze, ha más tájakon lenne, akkor kuriózumként, kipróbálná, de mivel itt vannak, így csak egyszerűen nem érdekli.*
- Mulatság az lesz. Legfeljebb a széthasított tetem fölött. *Mondja, szinte érdektelen hangon. Iszik egy korty nedűt, ám aggódva kell tapasztalnia, hogy bizony fogyatkozóba van. Így övébe, annak helyére akasztja az üveget, s más ital forrás felé kezd tekintgetni, körbe a terepen.*
- Fajgyűlölők. Tudjátok meg, hogy egy Ork is lehet alkalmas hálótársnak. Ha már nem jobb, mint egy alamuszi ember. *Fűzi gondolatait, s érezni lehet szavaiból, hogy biza tapasztalatból beszél. Meglehet, hogy meglepi őket, ez a hír, de sose válogatott. Ha úgy gondolta, hogy a partner érdemes lehet egy körre, hát kipróbálta.* - Ha meg apám kéjencségétől függ, akár félig ork is lehetnék. *Vonja meg könnyedén a vállát, majd inkább hallgat a továbbiakban.
Csak elismerően bólint a másik meséje hallatán. Ismerős az érzés, bár őt inkább más információ ragadja meg. Érzi, hogy a mellette álló Vörös sandán tekint rá, így csak a mese végén bár, de ő is viszonozza a tekintetet. Igen felismerte. Minden emberi lényben megtalálható, aki egyszer is csak gyűlölt. De roppant érdekesnek tartja, hogy főleg a nők körében kedvelt eme tekintet.
Mindenesetre a mesére, csak felvonja szemöldökét, karjait is keresztbe fonja mellkasán. Szavai, jegekként koppanak közöttük.*
- Egy feljebb való megölése, bármilyen okból halált von maga után. Ez minden máshol is így van, ezt jegyezd meg. *Csak egyszerűen arra akar utalni, hogy ha náluk is, egy nálánál magasabb rangúval akarna végezni, bizony ők is halálát fogják kívánni.* - S mi nem állunk meg addig, amíg meg nem találunk.
- No, de! *Csap bele, immár kissé vidámabb hangon.* - Ha mégis megtalálnának, kezeskedünk utánad, s kinyírjuk ennek a bandának is azon tagjait, akik azt hiszik, szórakozhatnak, a mi társunkkal.
*Biztatásként megütögeti a Hópehely vállait, kacagva. Vöröske kíváncsisága már meg sem lepi. Ám, amit utána mond… Jéggé fagyva, töredezett mozgással fordul abba az irányba, amerre társnője lelkesedik. Lassan hagyja abba Hópihe vállának ütögetését, s engedi kezeit le maga mellé. Rosszat sejt, s ahogy látja a másik arcának vidulását, sejtése azonnal beigazolódik.*
- Ööö… Azt hiszem, hogy… *S jöhetne itt számtalan kitalációval, hogy miért is nem fog vele oda menni, de csak egy mély, megadó sóhajt hallat.* - Ha én ebbe belemegyek, többet kell innom.
*Jelenti ki, s mint aki be is akarja váltani ígéretét, megfordul, s elindul az egyik egység felé, amely számára kellően megfelelő erősségű italt adnak ki.*
//Ceriger Tyregas//
*Megadóan ballag a pultok felé, s magába átkozza magát. Szemei villámokat szórnak a körülötte lévőkre.*
~Oh, hogy… Tudnám, hogy miért egyeztem bele ebbe az egészbe. Igazán foglalkozhatnék jobb dolgokkal is.~
*Kezét kabátja belső zsebébe süllyeszti, s kivesz belőle egy lapot. Gyors pillantást vesz a rajta lévő rajzra, s az alatta lévő íráson. Az elmúlt napokban, annyit nézte, lopva, mikor a Vöröske nem láthatta, hogy álmából felkeltve is bármikor le tudná rajzolni maga is. S immár tudja, is, hogy mit is lát.*
- Fáraó Átka…
*Suttogja, halkan. Mivel szemeivel jelenleg nem a lába elé tekint, így fogalma sincs, hogy merre halad. Egy biztos, eddig akármerre is járt, az emberek ilyenkor kitértek előle, s nem hiába. De jelenleg nem a kikötő s annak vonzáskörzetében vannak.
Így viszont, egyenes belesétál egy arra tévedő idegenbe. Egy erős ütődést érez meg, egyenesen szemből, főleg fején, mellkasán, s a maga előtt, a papírt tartó karján. Ahelyett, hogy az egyensúlyára koncentrálna, gyorsan süllyeszti el a papírdarabot. Ám így egyenes útja van a puha, havas talaj felé. Hiába bízik részegségének szerencséjébe, hogy bármeddig is dőljön ki, mindig visszatalálja a súlypontját. Mintegy lassítva bukik fel. Fenékre. S amit tapasztal, immár közelebbről a fehér gyönyörűségről, csak még jobban nem tetszik neki.*
- A polipok faljanak fel, hát nem látsz a szemedtől, idióta?
*Förmed rá, a másikra, mintha teljesen amaz hibája lenne, hogy nekiment. Lassan kászálódik fel, s söpri le magáról a havat, s csak ezután tekint arra, akinek nekiment. Az első, ami szembeötlik neki, hogy harcossal áll szemben.*
- Nagyszerű… *Összegzi, gúnyosan a látottakat.* - És most akár félre is állhatsz, útban vagy.
2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 10:43:23
Üzenet elküldve: 2015-01-07 10:43:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Hógolyócsata//
//Argus csapata 10/10//
//Támadás1: 2+5, Támadás2: 2+4-1, Támadás3:2+5-2//
* Milyen szerencse, hogy ilyen szép nagy melák óriás ez a Morwon. Elég tiszta célpontot nyújt és szinte eltéveszteni is lehetetlen. Persze a saját faluk is igen csak rossz állapotban van így Moon úgy dönt, hogy bár az iménti incselkedő dobás után arra gondolt, hogy még küld párat Kagan felé, de talán jobb lesz ezt későbbre halasztani. Talán majd akkor amikor vagy az óriás esett ki vagy a saját faluk dőlt össze.
Fedezékbe bújva mosolyog rá Xiltynre.*
- Te egy cseppet sem változtál. *hallatszik a kegyes hazugság, mert bár évekkel ezelőtt is egy öreg mélységi volt akivel találkozott de akkor nem volt ennyire megtörve.*
- És, hogy szabadultál el? *kérdezi bár azt hallania, hogy a nagyapját egy szekér mögé kötötték elég bosszantó. Általában nem szeretik a maguk fajtát és ez nem kimondottan az ő családjukra vonatkozik hanem inkább az egész sötételf fajra. Minden esetre az megnyugtatja, hogy a segítségükkel vészelte át az elmúlt telet, tehát bár dolgoztatták a vén méregkeverőt de legalább enni adtak és talán a tűz mellé is odaengedték.
Beszélgetésre nincs sok idejük. Moon ismét kezébe fog pár hógolyót és már csak megszokásból is Morwon szép fejét keresi elő a lehetséges célpontok közül majd megpróbálja minél inkább pontosan becélozni azt hátha sikerül végre kikugliznia a játékosok sorából.
Miután útjára indította szép sorjába mind a három hógolyóját az óriás felé ismét visszakuporodik Xiltyn mellé.*
- Vigyázz, jobb ha felállsz és arrább mész mert a fal már nem sokáig tarthat ki.
//Argus csapata 10/10//
//Támadás1: 2+5, Támadás2: 2+4-1, Támadás3:2+5-2//
* Milyen szerencse, hogy ilyen szép nagy melák óriás ez a Morwon. Elég tiszta célpontot nyújt és szinte eltéveszteni is lehetetlen. Persze a saját faluk is igen csak rossz állapotban van így Moon úgy dönt, hogy bár az iménti incselkedő dobás után arra gondolt, hogy még küld párat Kagan felé, de talán jobb lesz ezt későbbre halasztani. Talán majd akkor amikor vagy az óriás esett ki vagy a saját faluk dőlt össze.
Fedezékbe bújva mosolyog rá Xiltynre.*
- Te egy cseppet sem változtál. *hallatszik a kegyes hazugság, mert bár évekkel ezelőtt is egy öreg mélységi volt akivel találkozott de akkor nem volt ennyire megtörve.*
- És, hogy szabadultál el? *kérdezi bár azt hallania, hogy a nagyapját egy szekér mögé kötötték elég bosszantó. Általában nem szeretik a maguk fajtát és ez nem kimondottan az ő családjukra vonatkozik hanem inkább az egész sötételf fajra. Minden esetre az megnyugtatja, hogy a segítségükkel vészelte át az elmúlt telet, tehát bár dolgoztatták a vén méregkeverőt de legalább enni adtak és talán a tűz mellé is odaengedték.
Beszélgetésre nincs sok idejük. Moon ismét kezébe fog pár hógolyót és már csak megszokásból is Morwon szép fejét keresi elő a lehetséges célpontok közül majd megpróbálja minél inkább pontosan becélozni azt hátha sikerül végre kikugliznia a játékosok sorából.
Miután útjára indította szép sorjába mind a három hógolyóját az óriás felé ismét visszakuporodik Xiltyn mellé.*
- Vigyázz, jobb ha felállsz és arrább mész mert a fal már nem sokáig tarthat ki.
2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 08:35:15
Üzenet elküldve: 2015-01-07 08:35:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Nadae, En//
*Nagyot legyint a hóhajú hölgyemény felé, amikor az továbbra is igyekszik kalóz társnőjének elmagyarázni, hogy mire is jó ez az egész, ahol most vannak, meg úgy általában egy ünnepség.*
- Hajós népség, úgysem fogja megérteni. *Villantja meg fogait, tekintetét a kalózkára irányítva. No nem abban a lenéző stílusban, de hát ő valahol mégiscsak megérti őt. Nem is szól többet a témában, inkább elmélázgat a fesztiválon gyülekező lényeken, szürkéit a hócsatát vívók felé irányítja, s némi vágyakozással nézi játékukat. Természetesen, ő sem szívesen maradna ki valami hasonlóból.*
- Nos drága kárhozott Nadaem, akkor már alig várjuk, hogy mikor rendezel nekünk valami mulatságot. *Néz rá jelentőségteljesen.* Már amikor lesz két perc nyugtunk és épp nem akarnak feláldozni valakit a többiek. *Szavait lehalkítja ennél a résznél, bár sok mindent nem tud a világról, az még számára is egyértelmű, hogy feláldozni nem lehet senkit úgy, hogy az illető túl is élje, s ez a dolog, jobb ha hármójuk között marad, még akkor is, ha En-t még csak most ismerték meg, s bizalma még törékeny alapokon nyugszik a nő irányába.
Így amikor nem az őket körülvevőket pásztázza szemeivel, akkor továbbra is a nőt méregeti.
Nadae görnyedve nevetését azonban ő sem bírja ki néhány kacarászás nélkül.*
- Sejtettem, hogy valami ilyesmit fogsz reagálni, de ha csak nem szeretnél egy zöld kalózszörnyeteget a világra hozni, javaslom, hogy bőrszínednek megfelelőbb egyedet válassz. *Némi undor azért kiérződik hangjából, akárcsak a hóhajúéból is, amit meg tud érteni.* Egy orkhoz csak egy orknak lehet gusztusa... Na meg neked persze. *Bokszol bele Nadae karjába, majd figyelmét En beszédére irányítja, s rögtön belé is szorul a szó, sőt némileg el is szégyelli magát, még akkor is, ha a nő aranyosnak titulálta reakcióját, ami a származását illeti. Gyakran hajlamos arról elfeledkezni, hogy valóban nem születhet mindenki puha ágyba, s nem nőhet fel úgy, hogy minden nap legalább három szolgálóleány segíti felöltözni, fésülködni, s rendbe tenni magát, egy szóval mindent megtenni, hogy az ifjú hölgyek egy pillanatra se érezzék magukat önállónak.* Hmm, hát tény, hogy ezt nem választhatjuk meg, de szerintem nemes leányzónak születni sem lehet akkora álom. Gondolom én...*Húzza el a száját. Már majdnem kikotyogott valamit, amit nem kellett volna. Inkább hallgat tovább, s meglepve veszi észre a hirtelen jelentkező hasonlóságot hármójuk között, bár ezt szóban nem jegyzi meg, de azért lopva Nadae felé pillant, hogy neki feltűnt-e a havaska szemében jelentkező düh, amikor arról a férfiról beszélt. Ugyanezt látta Nadaenál, amikor előtérbe került a hajós története, s ugyanezt érzi magánál, ha Legadonra gondol. Kíváncsisága persze nem, hogy lankadna, egyre fokozódik a történet hallatán, s ezt le sem tudná tagadni, szinte kiül az arcára.*
- Ümm *Kajánul kanyarodnak felfelé szája sarkai.* Mit tett ez a fickó? *Szinte tapintható a levegőben mennyire vágyódik valami jó kis pajzán történet után, holott sejti, hogy jelen esetben nem erről lesz szó. Egy pillanatra a kalóz felé fordul.*
- Mindig csak a meló. *Rázza a fejét, mintha csak rosszallná a dolgot, ám épp ellenkezőleg.* Nos, kedves En, ha üldöznek, s keresnek, hát akkor még inkább üdv nálunk. *Tárja szét ismét a karját.* Ha ránk is találnak, legalább lesz hullaalapanyagunk a barlangban a többiek szertartásaihoz. Rááadásul... *Kezd bele a mondatba, de váratlanul el is hallgat. Az eddigi korcsolyapályaként üzemeli helységnél egy mélységi hölgyemény kezd hangos beszédbe. Rögtön oda is kapja a fejét izgatottan, s miután végighallgatja miről van szó, tenyerét dörzsölve izgatottan fordul társai felé. Nadaenak nem lehet újdonság a lány arcának ezen változata. Kislányosan, izgatottan vigyorog, láthatóan nagyon szeretne valamit, s sokat nem is kell találgatni, hogy a többiek rájöjjenek mit szeretne.* Úúú, kapjuk el a hadnagyot. *Vigyorog idiótán.* Biztos adnak pénzt is érte, ráadásul eddig úgy sutyorogtunk itt, hogy még annak is feltűnhet, hogy rosszban sántikálunk, akinek a szeme nem áll rá az ilyenekre. Szórakozzunk. *Szinte kérlelően néz egyik pillanatban a hóhajúra, a következőben a kalózra, akit vélhetően nehezebb lesz erre rávenni.* Biztos jár érte valami jutalom, ha elkapjuk a fickót. *Vonogatja szemöldökét, mintha épp a világ legjobb ajánlatát tette volna meg a többiek felé.*
//Nadae, En//
*Nagyot legyint a hóhajú hölgyemény felé, amikor az továbbra is igyekszik kalóz társnőjének elmagyarázni, hogy mire is jó ez az egész, ahol most vannak, meg úgy általában egy ünnepség.*
- Hajós népség, úgysem fogja megérteni. *Villantja meg fogait, tekintetét a kalózkára irányítva. No nem abban a lenéző stílusban, de hát ő valahol mégiscsak megérti őt. Nem is szól többet a témában, inkább elmélázgat a fesztiválon gyülekező lényeken, szürkéit a hócsatát vívók felé irányítja, s némi vágyakozással nézi játékukat. Természetesen, ő sem szívesen maradna ki valami hasonlóból.*
- Nos drága kárhozott Nadaem, akkor már alig várjuk, hogy mikor rendezel nekünk valami mulatságot. *Néz rá jelentőségteljesen.* Már amikor lesz két perc nyugtunk és épp nem akarnak feláldozni valakit a többiek. *Szavait lehalkítja ennél a résznél, bár sok mindent nem tud a világról, az még számára is egyértelmű, hogy feláldozni nem lehet senkit úgy, hogy az illető túl is élje, s ez a dolog, jobb ha hármójuk között marad, még akkor is, ha En-t még csak most ismerték meg, s bizalma még törékeny alapokon nyugszik a nő irányába.
Így amikor nem az őket körülvevőket pásztázza szemeivel, akkor továbbra is a nőt méregeti.
Nadae görnyedve nevetését azonban ő sem bírja ki néhány kacarászás nélkül.*
- Sejtettem, hogy valami ilyesmit fogsz reagálni, de ha csak nem szeretnél egy zöld kalózszörnyeteget a világra hozni, javaslom, hogy bőrszínednek megfelelőbb egyedet válassz. *Némi undor azért kiérződik hangjából, akárcsak a hóhajúéból is, amit meg tud érteni.* Egy orkhoz csak egy orknak lehet gusztusa... Na meg neked persze. *Bokszol bele Nadae karjába, majd figyelmét En beszédére irányítja, s rögtön belé is szorul a szó, sőt némileg el is szégyelli magát, még akkor is, ha a nő aranyosnak titulálta reakcióját, ami a származását illeti. Gyakran hajlamos arról elfeledkezni, hogy valóban nem születhet mindenki puha ágyba, s nem nőhet fel úgy, hogy minden nap legalább három szolgálóleány segíti felöltözni, fésülködni, s rendbe tenni magát, egy szóval mindent megtenni, hogy az ifjú hölgyek egy pillanatra se érezzék magukat önállónak.* Hmm, hát tény, hogy ezt nem választhatjuk meg, de szerintem nemes leányzónak születni sem lehet akkora álom. Gondolom én...*Húzza el a száját. Már majdnem kikotyogott valamit, amit nem kellett volna. Inkább hallgat tovább, s meglepve veszi észre a hirtelen jelentkező hasonlóságot hármójuk között, bár ezt szóban nem jegyzi meg, de azért lopva Nadae felé pillant, hogy neki feltűnt-e a havaska szemében jelentkező düh, amikor arról a férfiról beszélt. Ugyanezt látta Nadaenál, amikor előtérbe került a hajós története, s ugyanezt érzi magánál, ha Legadonra gondol. Kíváncsisága persze nem, hogy lankadna, egyre fokozódik a történet hallatán, s ezt le sem tudná tagadni, szinte kiül az arcára.*
- Ümm *Kajánul kanyarodnak felfelé szája sarkai.* Mit tett ez a fickó? *Szinte tapintható a levegőben mennyire vágyódik valami jó kis pajzán történet után, holott sejti, hogy jelen esetben nem erről lesz szó. Egy pillanatra a kalóz felé fordul.*
- Mindig csak a meló. *Rázza a fejét, mintha csak rosszallná a dolgot, ám épp ellenkezőleg.* Nos, kedves En, ha üldöznek, s keresnek, hát akkor még inkább üdv nálunk. *Tárja szét ismét a karját.* Ha ránk is találnak, legalább lesz hullaalapanyagunk a barlangban a többiek szertartásaihoz. Rááadásul... *Kezd bele a mondatba, de váratlanul el is hallgat. Az eddigi korcsolyapályaként üzemeli helységnél egy mélységi hölgyemény kezd hangos beszédbe. Rögtön oda is kapja a fejét izgatottan, s miután végighallgatja miről van szó, tenyerét dörzsölve izgatottan fordul társai felé. Nadaenak nem lehet újdonság a lány arcának ezen változata. Kislányosan, izgatottan vigyorog, láthatóan nagyon szeretne valamit, s sokat nem is kell találgatni, hogy a többiek rájöjjenek mit szeretne.* Úúú, kapjuk el a hadnagyot. *Vigyorog idiótán.* Biztos adnak pénzt is érte, ráadásul eddig úgy sutyorogtunk itt, hogy még annak is feltűnhet, hogy rosszban sántikálunk, akinek a szeme nem áll rá az ilyenekre. Szórakozzunk. *Szinte kérlelően néz egyik pillanatban a hóhajúra, a következőben a kalózra, akit vélhetően nehezebb lesz erre rávenni.* Biztos jár érte valami jutalom, ha elkapjuk a fickót. *Vonogatja szemöldökét, mintha épp a világ legjobb ajánlatát tette volna meg a többiek felé.*
2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-07 01:15:11
Üzenet elküldve: 2015-01-07 01:15:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// Isurii //
~ Ünnepség a tél tiszteletére? ~
*Arrafelé, ahol ő ganajtúró kölyökből ifjú férfivá érett a telet mindig nyűgnek és kéretlen vendégnek tartották, hiszen sok mindenben megkeseríti a mindennapokat. Emitt pedig (ha tiszteletére nem is) standokat emelnek és emberek, elfek és más fajzatok egészséget kívánva egymásnak mulatnak. A férfi fejében elfészkeli magát a kóros gondolat, hogy éppen egy partszakaszon hever eszméletlen részegségben és mindaz amit szemei el akarnak vele hitetni nem egyéb illuzórikus képnél, amit a hajnal beköszönte majd fejfájásra cserél. Ennek esélyét latolgatva kezd csábítóvá válni, hogy kihasználja az addig még hátralévő időt. Legközelebb kétszerte is megfontolja a gyakorlott poháremelők által citált arany igazságot: "a bortól merész ötleteid lesznek, a cefrétől meg is valósítod őket".
Helyenként lábszárközépig is taposhat a hóban, egy megátalkodott lejtőn pedig csizmatalpa tükörsimává fagyott felszínen csúszik meg. Kis híja csak, hogy nem a hátsóján végzi és azok között lentebb a dermedt tavon, akik valamilyen külön e célra készített lábbeliken csúszkálnak. Mintha alkarpengéket erősítettek volna cipőtalpakra.
Álomról vagy valóságról legyen szó, biztos tájékozódási pontnak tűnik ezúttal is az italos bódé, ahol forralt és fűszerezett bort kínálnak az arra szomjazóknak. Nem átall 11 aranyat is kifizetni a gyomormelegítőért. Forralt borral teli pohárral áll meg, nem messze a tó szélétől.
És ha már ott van, hát végigpillant a hótakaróba bújt tájon. Megvan a maga szépsége és tény, hogy elfogja valamiféle hangulat a kép láttán, de nem tör fel benne késztetés, hogy golyókat kezdjen gyúrni és másokra hajigálja őket. Feltehetően azért, mert ezek a gyermekjátékok az ő életéből elmaradtak és soha nem gondolt rá, hogy bepótolja őket.
Amíg idejét azzal tölti, hogy testét hagyja a forró ital által átmelegíteni a táj egy pontján megreked a szemlélődésben. Alig kőhajításnyira onnan, ahol áll valaki rémisztően hasonló módon viselkedik őhozzá. S mert gyávákat vagy kétkedőket sohasem kegyel a Sors, lelépi azt a távolságot.*
- Onnan távolabbról azt hittem, hogy nem rázta ki hajából a havat. Üdv! - *Poharat is emel még, valamivel ellensúlyoznia kell a gyenge bemutatkozást. Ismer mást is, aki Isurii világos hajszínét örökölte.*
~ Tényleg, őt hol felejtettem? ~
- Nem szívleli az ilyesfajta mulatságokat? - *Bök poharat tartó kezével a "csatát" vívók tömege felé.*
// Isurii //
~ Ünnepség a tél tiszteletére? ~
*Arrafelé, ahol ő ganajtúró kölyökből ifjú férfivá érett a telet mindig nyűgnek és kéretlen vendégnek tartották, hiszen sok mindenben megkeseríti a mindennapokat. Emitt pedig (ha tiszteletére nem is) standokat emelnek és emberek, elfek és más fajzatok egészséget kívánva egymásnak mulatnak. A férfi fejében elfészkeli magát a kóros gondolat, hogy éppen egy partszakaszon hever eszméletlen részegségben és mindaz amit szemei el akarnak vele hitetni nem egyéb illuzórikus képnél, amit a hajnal beköszönte majd fejfájásra cserél. Ennek esélyét latolgatva kezd csábítóvá válni, hogy kihasználja az addig még hátralévő időt. Legközelebb kétszerte is megfontolja a gyakorlott poháremelők által citált arany igazságot: "a bortól merész ötleteid lesznek, a cefrétől meg is valósítod őket".
Helyenként lábszárközépig is taposhat a hóban, egy megátalkodott lejtőn pedig csizmatalpa tükörsimává fagyott felszínen csúszik meg. Kis híja csak, hogy nem a hátsóján végzi és azok között lentebb a dermedt tavon, akik valamilyen külön e célra készített lábbeliken csúszkálnak. Mintha alkarpengéket erősítettek volna cipőtalpakra.
Álomról vagy valóságról legyen szó, biztos tájékozódási pontnak tűnik ezúttal is az italos bódé, ahol forralt és fűszerezett bort kínálnak az arra szomjazóknak. Nem átall 11 aranyat is kifizetni a gyomormelegítőért. Forralt borral teli pohárral áll meg, nem messze a tó szélétől.
És ha már ott van, hát végigpillant a hótakaróba bújt tájon. Megvan a maga szépsége és tény, hogy elfogja valamiféle hangulat a kép láttán, de nem tör fel benne késztetés, hogy golyókat kezdjen gyúrni és másokra hajigálja őket. Feltehetően azért, mert ezek a gyermekjátékok az ő életéből elmaradtak és soha nem gondolt rá, hogy bepótolja őket.Amíg idejét azzal tölti, hogy testét hagyja a forró ital által átmelegíteni a táj egy pontján megreked a szemlélődésben. Alig kőhajításnyira onnan, ahol áll valaki rémisztően hasonló módon viselkedik őhozzá. S mert gyávákat vagy kétkedőket sohasem kegyel a Sors, lelépi azt a távolságot.*
- Onnan távolabbról azt hittem, hogy nem rázta ki hajából a havat. Üdv! - *Poharat is emel még, valamivel ellensúlyoznia kell a gyenge bemutatkozást. Ismer mást is, aki Isurii világos hajszínét örökölte.*
~ Tényleg, őt hol felejtettem? ~
- Nem szívleli az ilyesfajta mulatságokat? - *Bök poharat tartó kezével a "csatát" vívók tömege felé.*
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-06 21:50:03
Üzenet elküldve: 2015-01-06 21:50:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata//
//Kagan csapata 10/10//
//Védelem Moon ellen 5+3+1, mellé //
//Támadás 1: 5+2, Támadás 2: 5+6-1//
*Nem annyira megy ez neki, mármint ez a hógolyózás. Egész más rendes fegyverrel, rendes motivációval harcolni, és ez az idegenség igencsak kihatással van az eredményességére. És nem csak az övére.*
- Möh? *kapja fel a fejét, mert bizony őt is bemérték, és Moonxylwery nem átallja megdobálni.*
~ Te kis szuka. ~ *mozdulni nincs sok ideje, szerencsére a dobás a füle mellett suhan el.*
~ Na és most? ~ *nem igazán tudja, mit kéne tennie, ezért aztán marad a jól bevált módszernél. Két lövést ereszt meg Albun uraság felé. Az első kissé bénára sikeredett, de a második kifejezetten jó lövés.*
- Hrothgaar, Rhenamys, Ethea! Fedezőhavat Morwonnak! *az óriás katapultnak ki kell tartania addig, amíg le nem rombolják az ellenfél erődjét.*
- Támadás!
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.06 21:50:56
//Hógolyócsata//
//Kagan csapata 10/10//
//Védelem Moon ellen 5+3+1, mellé //
//Támadás 1: 5+2, Támadás 2: 5+6-1//
*Nem annyira megy ez neki, mármint ez a hógolyózás. Egész más rendes fegyverrel, rendes motivációval harcolni, és ez az idegenség igencsak kihatással van az eredményességére. És nem csak az övére.*
- Möh? *kapja fel a fejét, mert bizony őt is bemérték, és Moonxylwery nem átallja megdobálni.*
~ Te kis szuka. ~ *mozdulni nincs sok ideje, szerencsére a dobás a füle mellett suhan el.*
~ Na és most? ~ *nem igazán tudja, mit kéne tennie, ezért aztán marad a jól bevált módszernél. Két lövést ereszt meg Albun uraság felé. Az első kissé bénára sikeredett, de a második kifejezetten jó lövés.*
- Hrothgaar, Rhenamys, Ethea! Fedezőhavat Morwonnak! *az óriás katapultnak ki kell tartania addig, amíg le nem rombolják az ellenfél erődjét.*
- Támadás!
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.06 21:50:56
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-06 21:28:17
Üzenet elküldve: 2015-01-06 21:28:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Hógolyózás//
//Kagan csapata - 10/10//
//Száll a golyó, ki tudja, hol áll meg (hát nem a célponton), támadás: 3//
*Amint eldobta a golyóbist, már bukott is vissza a fedezéke mögé, így nem láthatta a drámai jelenetet. A göröngyös, egyenetlen felszínű gömb kecses ívben süvített a levegőben a köpenye mögé rejtőzött Albun uraság felé. Halk, zúgó hangját talán elnyomta a kiáltozás, ricsaj és a többi bátor hógolyó nesze, a de a kis repülő azonosított tárgy nem adta fel. Szállt, szállt a köpeny, és a mögötte rejtőzött alak felé, hogy végül éppen néhány centire száguldjon el mellette az öngyilkos hadművelet során. Szegény golyóbis végül a hófedte földbe csapódik be, több ki hórögöcske váli le róla, miközben gördül még párat verten, mielőtt rövidke, reménnyel teli de kudarcra ítéltetett pályafutása véget ér.
De az elbukott társa már repül is magas ívben, miután az elf ismét kikukkantott a hófaluk mögül, és megfelelőnek ítélte a helyzetet a következő támadásra. Az időzítés lehet, hogy jó, de a dobás már kevésbé. Ha már az előzőnél is isteni csodára várt, hogy eltalálja vele a férfit, akkor most már minimum két isten csodatétele kellene hozzá, de lehet három, vagy egy egész panteonnyi. Ezt még úgy is konstatálta, hogy most sem várta meg a becsapódást, az íve alapján látta már. Hát, ez van, sose kellett nagyon céloznia eddig, illetve csak szavakkal, de az megint egy más sportág.*
//Hógolyózás//
//Kagan csapata - 10/10//
//Száll a golyó, ki tudja, hol áll meg (hát nem a célponton), támadás: 3//
*Amint eldobta a golyóbist, már bukott is vissza a fedezéke mögé, így nem láthatta a drámai jelenetet. A göröngyös, egyenetlen felszínű gömb kecses ívben süvített a levegőben a köpenye mögé rejtőzött Albun uraság felé. Halk, zúgó hangját talán elnyomta a kiáltozás, ricsaj és a többi bátor hógolyó nesze, a de a kis repülő azonosított tárgy nem adta fel. Szállt, szállt a köpeny, és a mögötte rejtőzött alak felé, hogy végül éppen néhány centire száguldjon el mellette az öngyilkos hadművelet során. Szegény golyóbis végül a hófedte földbe csapódik be, több ki hórögöcske váli le róla, miközben gördül még párat verten, mielőtt rövidke, reménnyel teli de kudarcra ítéltetett pályafutása véget ér.
De az elbukott társa már repül is magas ívben, miután az elf ismét kikukkantott a hófaluk mögül, és megfelelőnek ítélte a helyzetet a következő támadásra. Az időzítés lehet, hogy jó, de a dobás már kevésbé. Ha már az előzőnél is isteni csodára várt, hogy eltalálja vele a férfit, akkor most már minimum két isten csodatétele kellene hozzá, de lehet három, vagy egy egész panteonnyi. Ezt még úgy is konstatálta, hogy most sem várta meg a becsapódást, az íve alapján látta már. Hát, ez van, sose kellett nagyon céloznia eddig, illetve csak szavakkal, de az megint egy más sportág.*
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-06 20:42:40
Üzenet elküldve: 2015-01-06 20:42:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Egészségügyi szolgálat - Ziana, Viaka, és bárki//
* A bizalmatlanság még mindig fennáll, sőt, hatványozódik. Elhatározta magát: ezt a két nőszemélyt gyógyászati céllal inkább nem engedné közel magához. Sőt ha egy mód van rá, tartaná a kétszáz lépés távolságot. Azért a megfutamodás merőben dicstelen dolog, így nem is vállalja, de azt sem, hogy egy őrült vörös boszorkány kiszúrja a szemét egy fadarabbal. Abból még épen megvan mind a kettő, és ez az ő esetében nagy szó*
- Lehet.* hagyja rá Zianára, de marad az elzárkózó tartás és a kérlelhetetlen pillantás. Kísérletezzenek máson. Lesz itt mindjárt pár sebesült, aki köpni-nyelni nem tud majd, nemhogy védekezni alternatív gyógymódok ellen*
- Nem félek, és nem bízom. * vágja rá azonnal először Viakára majd a társára pillantva, egy halvány mosolyfélével a szája szegletében. Ahogy elnézi amint a tiszteletreméltó felcser megkísérli magára ölteni egy tudós megnyerő és bizalomgerjesztő ábrázatát, ami, mindketten tudták, hogy nem fog sikerhez vezetni, semmilyen szempontból*
- Mi lenne..* kezdi egy mély levegővétel után eleresztve a füle mellett a rengeteg halandzsát amit Ziana összehordott* Ha megmaradnánk az ismeretség azon kellemes szintjén, amikor se műteni nem akartok, se fadarabokat etetni velem? * Úgy érzi elég megalapozott az álláspontja, elvégre nem haldoklik, és még egyik gyilkosabb kór tüneteit sem észlelte magán. Vagy ha észlelne is effélét, akkor is keresne egy tisztességes orvost. Így hát komolyan bólint és szól*
- Vállalom a kockázatot. * majd sóhajt egyet, kissé panaszosan, szinte már némi érzelmet is belevíve*- Feltétlenül kezelnie kell engem valamelyikőtöknek? Nem találtatok egy másik balfácánt sem az egész tömegben?
*Rádöbben: Ostrom alatt van. Jó, ezt eddig is tudta, de most úgy áll a dolog, hogy elfogytak a készletei, és utánpótlásra sem nagyon tudott számítani, nemhogy felmentő seregre. Viakára pillant gyanakodva, és megállapítja, benne sem bízik orvostudományi téren igazán, akkor meg pláne nem, hogyha valami hókuszpókusszal akarna próbálkozni. Arra meg, hogy fizetnie is kéne…hát legfeljebb csak nevetni tudna a dolgon. Anyagilag még mindig elég gyalázatosan áll, és valahogy úgy gondolta praktikus lenne azt a keveset is inkább szállásra és élelemre költeni (meg egy kesztyűre) semmint nem létező kórok felesleges kúrálására*
//Egészségügyi szolgálat - Ziana, Viaka, és bárki//
* A bizalmatlanság még mindig fennáll, sőt, hatványozódik. Elhatározta magát: ezt a két nőszemélyt gyógyászati céllal inkább nem engedné közel magához. Sőt ha egy mód van rá, tartaná a kétszáz lépés távolságot. Azért a megfutamodás merőben dicstelen dolog, így nem is vállalja, de azt sem, hogy egy őrült vörös boszorkány kiszúrja a szemét egy fadarabbal. Abból még épen megvan mind a kettő, és ez az ő esetében nagy szó*
- Lehet.* hagyja rá Zianára, de marad az elzárkózó tartás és a kérlelhetetlen pillantás. Kísérletezzenek máson. Lesz itt mindjárt pár sebesült, aki köpni-nyelni nem tud majd, nemhogy védekezni alternatív gyógymódok ellen*
- Nem félek, és nem bízom. * vágja rá azonnal először Viakára majd a társára pillantva, egy halvány mosolyfélével a szája szegletében. Ahogy elnézi amint a tiszteletreméltó felcser megkísérli magára ölteni egy tudós megnyerő és bizalomgerjesztő ábrázatát, ami, mindketten tudták, hogy nem fog sikerhez vezetni, semmilyen szempontból*
- Mi lenne..* kezdi egy mély levegővétel után eleresztve a füle mellett a rengeteg halandzsát amit Ziana összehordott* Ha megmaradnánk az ismeretség azon kellemes szintjén, amikor se műteni nem akartok, se fadarabokat etetni velem? * Úgy érzi elég megalapozott az álláspontja, elvégre nem haldoklik, és még egyik gyilkosabb kór tüneteit sem észlelte magán. Vagy ha észlelne is effélét, akkor is keresne egy tisztességes orvost. Így hát komolyan bólint és szól*
- Vállalom a kockázatot. * majd sóhajt egyet, kissé panaszosan, szinte már némi érzelmet is belevíve*- Feltétlenül kezelnie kell engem valamelyikőtöknek? Nem találtatok egy másik balfácánt sem az egész tömegben?
*Rádöbben: Ostrom alatt van. Jó, ezt eddig is tudta, de most úgy áll a dolog, hogy elfogytak a készletei, és utánpótlásra sem nagyon tudott számítani, nemhogy felmentő seregre. Viakára pillant gyanakodva, és megállapítja, benne sem bízik orvostudományi téren igazán, akkor meg pláne nem, hogyha valami hókuszpókusszal akarna próbálkozni. Arra meg, hogy fizetnie is kéne…hát legfeljebb csak nevetni tudna a dolgon. Anyagilag még mindig elég gyalázatosan áll, és valahogy úgy gondolta praktikus lenne azt a keveset is inkább szállásra és élelemre költeni (meg egy kesztyűre) semmint nem létező kórok felesleges kúrálására*
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-06 19:46:41
Üzenet elküldve: 2015-01-06 19:46:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Egészségügyi szolgálat - Viaka, Amienas, és bárki//
*A megjegyzéssel, mely gyógyítói mibenlétét hivatott kérdőre vonni nem is törődik. A betegek bizony sokféle módot találnak, hogy félelmüket leplezzék, és elodázzák az elkerülhetetlent. Mármint Ziát. Most éppen egy taszító mozdulattal.*
-Szörnyen gyerekes vagy.
*Jön a megállapítás, egy nagy, fájdalmas sóhaj kíséretében. Bár meglepve igazán nincs, mindig a nagy harcosok vinnyognak a legtöbbet.*
-Ahogy az asszisztencia mondja. Nincs okod félni, bízhatsz bennünk.
*Igyekszik megnyerő, anyai gesztussal mosolyogni a férfire, nem túl sok sikerrel, hisz egész megjelenése komolytalanságot sugall.*
-És nem fog fájni, ígérem. Csak bedugom egy pici pillanatra ez a pici fácskát, a pici szájacskádba, épp egy picit megnyomom a pici nyelved, hogy lássam nem beteg-e picit a pici torkod.
*Mindig is utálta, ha kölökhöz hívták. Vagy bárkihez, aki kölökként picsog. Tartja a megnyerő, bizalomgerjesztőnek szánt vicsort, vagyis vigyort. Azt.*
-Semmiség az egész. Viszont nagyon fontos, hogy tudjuk, nincs-e fertőző kórság a szádban. Pici fertőző kórság. Mert itt, ebben a hidegben, ilyen lengén öltözve, így fázva. Lehet meghűltél, és ha nem kezelteted torokgyíkod lesz. Vagy bármi borzalmas. De nyelves csók az tuti nem.
*Pillant segítségért Viára.*
-Ő megtudja mondani eszköz nélkül is, de az általában nincs ingyen, és igen, neki is hozzád kell érnie.
*Lép egyet hátra, még mindig kezében tartva a pálcát feladatra készen. Nem adja fel ilyen könnyen.
A pár sebhelyre is vissza fog még térni. De előbb puhítsa meg a nyafka harcost a jós.
Hogy mindezen művelet közben ne legyen semmi akadályozó tényező, nyúl flaskája után a kabát bal ujja.*
//Egészségügyi szolgálat - Viaka, Amienas, és bárki//
*A megjegyzéssel, mely gyógyítói mibenlétét hivatott kérdőre vonni nem is törődik. A betegek bizony sokféle módot találnak, hogy félelmüket leplezzék, és elodázzák az elkerülhetetlent. Mármint Ziát. Most éppen egy taszító mozdulattal.*
-Szörnyen gyerekes vagy.
*Jön a megállapítás, egy nagy, fájdalmas sóhaj kíséretében. Bár meglepve igazán nincs, mindig a nagy harcosok vinnyognak a legtöbbet.*
-Ahogy az asszisztencia mondja. Nincs okod félni, bízhatsz bennünk.
*Igyekszik megnyerő, anyai gesztussal mosolyogni a férfire, nem túl sok sikerrel, hisz egész megjelenése komolytalanságot sugall.*
-És nem fog fájni, ígérem. Csak bedugom egy pici pillanatra ez a pici fácskát, a pici szájacskádba, épp egy picit megnyomom a pici nyelved, hogy lássam nem beteg-e picit a pici torkod.
*Mindig is utálta, ha kölökhöz hívták. Vagy bárkihez, aki kölökként picsog. Tartja a megnyerő, bizalomgerjesztőnek szánt vicsort, vagyis vigyort. Azt.*
-Semmiség az egész. Viszont nagyon fontos, hogy tudjuk, nincs-e fertőző kórság a szádban. Pici fertőző kórság. Mert itt, ebben a hidegben, ilyen lengén öltözve, így fázva. Lehet meghűltél, és ha nem kezelteted torokgyíkod lesz. Vagy bármi borzalmas. De nyelves csók az tuti nem.
*Pillant segítségért Viára.*
-Ő megtudja mondani eszköz nélkül is, de az általában nincs ingyen, és igen, neki is hozzád kell érnie.
*Lép egyet hátra, még mindig kezében tartva a pálcát feladatra készen. Nem adja fel ilyen könnyen.
A pár sebhelyre is vissza fog még térni. De előbb puhítsa meg a nyafka harcost a jós.
Hogy mindezen művelet közben ne legyen semmi akadályozó tényező, nyúl flaskája után a kabát bal ujja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586